Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Szép napot !
Az egyetemen ért tanárok általi leginkább lelki bántalmazások ( de volt fizikai is ) miatt és a korábbi munkával kapcsolatos sikertelenségek miatt ( főnök általi attrocitások például ) voltak pánik rohamaim is és szorongok is mind visszamenni az egyetemre mind elmenni dolgozni . Pszichológust szeretnék felkeresni de ettől is szorongok , félek ezekről beszélni és attól is tartok milyen válaszokat / tanácsokat kapok . Emiatt írok most ide , tudnak valamit tanácsolni hogyan tudnám leküzdeni ezt a szorongást , hogy nem tudok az orvoshoz elmenni ? Nagyon unatkozom már itthon és nem szeretem ha más tart el de egyszerűen nem merek időpontot kérni és elmenni . Köszönöm a választ .
Niki
Kedves Niki,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne olyan problémával felkeresnie egy szakembert, hogy miért is nehéz Önnek beszélnie a nehézségeiről, s milyen fantáziák keltenek félelmet a szakemberrel kapcsolatban. Ha ezekről sikerül beszélnie, a bizalmi kapcsolat kialakul a szakember és Ön között, akkor a többi szorongásával kapcsolatban is meg tudhat majd nyílni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Úr! Holgy!
Három hónapja jöttem el a paromtol,mert megvert.Ez volt az első alkalom és úgy döntöttem másnap elhagyom
Azóta nem beszéltünk,de annyi ragalmat mond rólam,hogy felhívtam és kiosztották.Azt mondta a telefonba nem tudja kivel beszél és letette.Mi ennek az oka?Mit akar ezzel elérni? Köszönöm a válaszát Gyöngyi
Kedves Gyöngyi,
Köszönöm a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a párja még nem tudhat szembenézni a saját hibáival, ebben a helyzetben a saját felelősségével,s tagadásban élhet. Ha elismerné, hogy ismeri Önt és mit tett, akkor felelősségre lehetne vonni. A kérdés az, hogy eljön-e valamikor az az idő, amikor változtatni tud ezen.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó estét!
Az utóbbi időben egyre többször van rossz kedvem. Úgy érzem sosem fogunk a férjemmel előbbre jutni,mint ahol most vagyunk. Ő nagyon szeretne gyereket,de én félnék ilyen lakhatási körülmények közé beválallni egyet(albérlet). Anyukám alkoholizmusa miatt nem viselkedik normálisan, már nem foglalkozik velem, emiatt is nagyon frusztrált vagyok,főleg hogy megtehette volna egy öröklésből hogy segítsen anyagilag kis pénzzel de nem tette meg. Úgy érzem igazságtalan az élet,mivel anyukám évek óta iszik mégis az ölébe hullott egy csomó pénz, mi pedig akik tisztes életet élünk nem jutunk előbbre. Férjem családjára sem lehet számítani ilyen téren,mindenki önző és nem foglalkoznak azzal hogy mi van velünk,bezzeg azt tudják kérdezgetni mikor lesz unoka. Unom hogy mindenki a gyerek témával “cseszeget”. Miközben jól tudják milyen lakhatási problémák vannak jelenleg is az országban. Hogy tudnék kimászni ebből a gödörből? Nem szeretnék több időt a szomorúságra pazarolni.
Üdv:Nikolett
Kedves Nikolett!
Köszönöm a bizalmát, hogy megosztotta problémáját. Egyetértek Önnel, nem érdemes az időt rossz hangulatban tölteni, ha lehet jól is. Ugyanakkor megértem, hogy nehéznek éli meg a helyzetét. Úgy gondolom,az lenne fontos, hogy a férjével tudjanak egymásra hangolódni és kompromisszumot kötni az említett problémákkal kapcsolatosan, eltávolodva a szülők befolyásától, problémáitól. Ha ez nehézséget jelent akkor keressenek fel egy párterapeutát ahol részletesen át tudják beszélni a nehézségeiket, az elakadásokat. Az egyéni pszichoterápia is segítség lenne az édesanyjával való sérelmek, fájdalmak feldolgozásában.
Üdvözlettel,
Kedves Doktornő!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy engem gyermekkorom óta alkalmazkodási és társaságba való beilleszkedési problémák kísérnek mostanáig.
8 éves koromban úgy vélelmezték, hogy pervazív fejlődési zavarom van (F8490). Minden egyes közösségben szinte a ciklus konkrétan ugyanaz volt:
megismertek, hülyének néztek, leégettem magam ellenségessé váltam, és megutáltattam magamat, és közellenséggé avanzsáltam magamat.
Azóta sajnos majdnemhogy teljesen magamba zárkózó, magányos életmódot élek.
Emellett még egy dolog rátesz egyet lapáttal, hogy sajnos még saját szüleimmel sem fényes a viszonyom már konkrétan gyerekkorom óta (mérgező szülők).
Valamennyi ismerősöm meglátása szerint úgy kezelnek itthon, mintha én lennék a család fekete báránya.
Az lenne a kérdésem, hogy ismer-e doktor úr valamilyen terápiát, amely a társasági kapcsolatban valamilyen szintű felzárkózással járhat az életemben?
Doktornő kedves válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Krisztián
Kedves Krisztián!
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzánk kérdésével.
Megértem, hogy nehéznek élni meg az említett helyzeteket, hiszen alapvető lelki szükségleünk az, hogy el legyünk fogadva, be tudjunk illeszkedni a társadalomba, legyenek mély érzelmi kapcsolódásaink és szeretve, értékelve legyünk. Mindezek nélkül nehéz kiegyensúlyozottan élni.
A pszichoterápia, önismeret sokat tud segíteni a lelki fejlődésben, ezért azt javaslom, hogy keressen fel személyesen egy pszichológust, terapeutát egyéni pszichoterápia céjából.
Kívánom, hogy minél hamarabb jobbra forduljon a helyzete, üdvözlettel,
Tiszteletem!
Kislányom elmúlt 3 éves, és lassan egy éve,hogy szoba- és ágytiszta. Nem volt erőltetve, beszélgetéssel,mesével szoktattuk rá.
Kb. Két-három hete kezdődött,hogy hol az ágyunkat,hol a szőnyeget pisili le.
Gondol egyet, lehúzza a nadrágját,bugyiját,vagy épp fürdéshez levetkőzik, és leül a szőnyegre, vagy épp az ágyunkra és pisil. Ha épp ránézek, akkor mondja,hogy nem pisilek.
Próbáltam neten utánajárni,hogy ennek milyen okai lehetnek,de semmit nem találtam.
Szeretném tudni,miért csinálhatja ezt a gyermekem,és mit kell tennem,hogyan kell viselkednem,hogy ezt a problémat megszüntessem.
Ha megkérdezem miért csináĺja,azt mondja nem tudja.
Köszönöm válaszát!
Kedves Krisztina!
Mivel az Ön gyermekénél korábban már kialakult a szobatisztaság, így az elmúlt hetekben megfigyelhető jelenség valószínűleg vagy valamilyen külső körülménynek köszönhető, vagy egy általa megélt változás, lelki folyamat nyomán léphetett fel. Az előbbire lehet egy példa, ha esetleg van olyan gyermek az oviban, akinél időnként vannak “balesetek”, amit az Ön gyermeke láthat. Lehet, hogy az Ön kislánya azt látja, hogy a bepisiléssel fel lehet kelteni az óvónéni vagy a dadus figyelmét. Tehát ez egy figyelemfelkeltő eszköz, amit ő is használ. Ha nincs ilyen küldő ok, akkor is érdemes erre úgy tekinteni, mint egy figyelemfelhívásra; “itt vagyok, nézzetek engem, foglalkozzatok velem”.
Érdemes átgondolni, hogy volt-e, van-e olyan változás a családjuk életében, aminek kapcsán a gyermeke azt élheti meg, hogy nem kap elég odafigyelést.
Az okokon való gondolkodás mellett fontos a helyzet kezelése is. Minden esetben mondja el röviden, de jól érthetően, hogy az, ami történt nem jó. Mondja el, hogy ön mit érez (pl, szomorú, mérges, értetlen), amikor ő ezt teszi, és hogy ez milyen tennivalókat jelent. (pl. pisiszagú a szőnyeg, ki kell tisztítani) és persze azt is mondja el, hogy Ön tudja, hogy ő nagyon ügyes, és vissza tudja tartani a pisit és tud vécébe/bilibe pisilni. A kommunikációja lehetőség szerint mentes legyen az indulatoktól, fokozott érzelmektől.
Remélem, a helyzet mielőbb rendeződik.
Üdbvözlettel;
Nem tudom h mi a valòság és mi nem.! Tegnap voltam utoljàr a barátnömmel és végleg és azt mondta ràm h Nàrcisztikus vagyok és elgondolkodtam magamban h talán igaza lehet és utàna néztem h mit is jelent valojában és igen az vagyok.! Folyton nem bizom az emberekben, megszerettetem az embereket magammal és ellengedem nem tudok kapcsolatban élni folyton hibàztatom öket akaratom ellenére folyton azt érzem h nem vagyok elég jo és azt érzem h jobbat érdemel megcsal van màs és beképzelem magamba a dolgokat egyszerüén nem tudok bizni ja bizok is az apro dolgokon màr ki akadok és nem tudom elfogadni.! Ha szeretek is inkabb elengedem tudatni akarom ha szeret mert csinal ilyet elveszithet.. Szorongàst és hirtelenséget érzek mindent egyszere akarok az életben nem talàlom magam bàrhol vagyok a villàgban seholsem érzem jol magam.! Folyton ugy erzem h csinalnom kell valamit csak h történjen valami segitségre van szükségem akivel beszelhetek és tanàcsot tud nekem ebben adni h kicsit ki egyensulyozotta
Kedves Julian!
Köszönjük a levelét!
Az öndiagnózis, vagy az interneten olvasottak alapján felállított probléma sajnos nem célravezető, emiatt ettől mindenképp óva inteném! Ami leveléből látható, hogy a kapcsolódásaiban gyakran él meg negatív érzéseket, bizonytalanságot és érzékel problémákat. Emiatt mindenképp ajánlanám szakember felkeresését, aki egyrészt egy szakmailag korrekt diagnózis felállítását elvégezheti, másrészt pedig segíthet Önnek a probléma értelmezésében és megoldásában. Erre van lehetősége TB támogatott módon a területileg illetékes segítő szolgálatoknál, gondozóban, vagy magán ellátásban személyesen és online keretek között is.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő!
Tanácsot szeretnék kérni. A menyem 42 éves, és 12 évi házasság után bevallotta a fiamnak, a férjének, hogy nem szereti őt, egy 15 évvel fiatalabb nőt szeret.
A házasságból van egy 12 éves serdülő kislány, és egy 10 éves kisfiú.
A fiam válni akar. Hogyan lehet a gyerekkel azt közölni, hogy az anyjuk egy nőt szeret, és nem az apukát. Hogyan fogja a gyereket megviseli, ha eltitkolják az igazságot, és ha megtudják a gyerekek az igazat.
Válaszát megköszönve, tisztelettel egy aggódó nagymama
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Valóban nehéz helyzet, mely a családjában kialakult, azonban a gyermekek előtti titkolózás semmiképp nem vezet eredményre. A velük való kommunikációban érdemes az ő tűrőképességüket, fejlettségi szintjüket és tempójukat figyelembe venni. Például lehet, hogy a válás most nagyon megviseli őket, ezért édesanyjuk új párjának megismerése, vagy a homoszexuális kapcsolatról való beszéd még korai lenne. Fontos, hogy ezt nyugodt légkörben, édesanyjuktól hallhassák, ahol van lehetőségük kérdezni és reagálni, tehát nem a szülők egy esetleges vitájából elkapni fél információkat. Erre a szülőpárnak kell fokozottan figyelnie.
Ehhez a témához kapcsolódó további anyagok és segítség a Háttér Társaság (https://hatter.hu) weboldalon található.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Egy nagyon nagy problémával küzdök, amióta élek:
A múltat és a múltbeli sérelmeimet képtelen vagyok elengedni.😔
Van egy 4 éve fennálló gyűlöletem is.
Remélem tud segíteni!
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy pszichológussal való beszélgetés során lehetne ezeket a problémákat kibontani, s dolgozni rajtuk. Igény esetén munkacsoportunk is segítene Önnek! Amennyiben szimpatikusnak találja valamelyik kollegánkat, javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot az oldalunkon.
Üdvözlettel:
Szabó LiliEgyedül èrzem magam meg akkor is amikor nem kenne, azt mutattom hogy jol vagyok de egy romhalmaz vagyok belulrol, szeretnèk errol barataimnak, vagy csaladtagoknak beszelni, de nem bizzom mar az emberekben.
Kedves Anna!
Örülök, hogy meg tudta fogalmazni és leírta az érzéseit. Mivel nagyon keveset írt a helyzetéről, nem tudom, hogy egy konkrét nehézség, vagy az életének egy közelmúltbeli eseménye miatt érzi magát így? Vagy ez az érzés már régóta ott van Önben, és hosszú ideje érzi magát rosszul a bőrében?
Akármi is az oka a nehézségeinek, mindenképp fontos lenne, hogy kiadja magából mindazokat a rossz érzéseket, amelyek megfogalmazódtak Önben. Azt írja, hogy nem bízik az emberekben, emiatt gondolom, nem szeretné családtaggal, vagy baráttal megosztani a nehézségét. Azt viszont hasznos tudnia, hogy ja, ha a fájdalmait, sérelmeit kimondja az ember. Segíthet a feszültség levezetésében is, de emellett sokkal többet is adhat. Segíthet Önnek abban amikor beszél a nehézségeiről, hogy kicsit más szemmel lássa azokat, vagy kicsit újra- , átértékelje a saját helyzetét. Ha valóban azt gondolja, nem akar családtagnak, barátoknak beszélni a nehézségeiről, akár naplót is vezethet az érzéseiről, gondolatairól. Ez segítheti Önt a feszültséglevezetésben, és a tisztábban látásban. Ha ezzel sem szeretne élni, kérheti valamelyik kollégánk segítségét egyéni konzultáció formájában.
Az is segítség lehet a jelenlegi helyzetében, ha a nehézségei közt próbál olyan tevékenységet találni és végezni, ami örömet okoz az Ön számára; legyen az akár egy új, vagy régi hobbi, akár valamilyen mozgásforma. Utóbbihoz nem kell eljárni edzésre, az is segíthet, ha minden nap, vagy hetente többször sétál egyet, “kimegy” a természetbe, tehát valamilyen módon próbál töltődni a nehézségei közepette.
Akár mit is választ, valamit tennie kell annak érdekében, hogy ne lássa ennyire sötéten a helyzetét. Nehéz ezzel kapcsolatban lépéseket tenni, de szükséges.
Üdvözlettel;
Jó estét olyan kérdésem lenne hogy 4 éve elköltöztünk és új házban lakom anyuékkal de a húgom 3 éve kiköltözött vagyis elköltözött azóta akármit csinálok sehigy nem jó a szobában hiába rendezem át sehogy nem találom a helyem és ahol volt az ágya nem tudok meglenni hiába rakok oda bármit ida nézek és eszembe jut hogy ott volt a helye , és mikor oda raktam az ágyam akkor meg az bolt bennem hogy megfulladok a falba , mit lehet tenni?
Kedves Anita!
Köszönöm, hogy írt nekünk.
Megértem Önt, terhelő lehet lelkileg a helyzete. Sajnálom, hogy ilyen nehezen éli meg a húga elköltözését, azonban problémájának valószínűleg mélyebb gyökerei vannak, mint az említett változások. Ezért fontosnak találom, hogy keressen fel pszichiátert akivel részletesen átbeszélhetik a tüneteket és megfelelő kezelést kaphat. Ezzel párhuzamosan fontos lenne pszichoterápián is részt venni.
Üdv,
Szia!
Nem tudom pontosan mit írjak, leírom kb hogy érzem magam. Igyekszem szeretet adni azoknak akiket szeretek, de nem érzem úgy hogy fontos lennék a számukra, sőt inkább úgy hogy nem számítok. Ez az érzés egészében rám telepedett, már hónapok óta várom hogy valami változás beálljon. Nagyon sok mindent nem értek. Már már egészen cinikusnak érzem magam, mindennap felmerül hogy ennek már vége lehetne.
Kedves Ádám!
Köszönöm levelét!
Teljesen megértem, hogy vágyik a szeretetre, kapcsolódásra, hiszen legmélyebb lelki szükségletünk, hogy szeretve legyünk, szerethessünk. Ha ez a szükségletünk sérül, úgy nagyon nehéz, szinte képtelenség harmonikusan működni.
Éppen ezért fontosnak találom, hogy keressen fel pszichológust, pszichoterapeutát ahol egyéni beszélgetések során felszínre hozhatják mi hozta az említett elakadást és közösen találhatnak megoldást a problémájára.
Krízis helyzetben a legjobb, amit tehet, hogy egy külső szemlélővel átbeszéli mindazt, ami foglalkoztatja. Ha úgy érzi, túl nagy a teher és most azonnal szeretne valakivel beszélni, nyugodtan hívja az egyik telefonszámot!
Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok (Ingyenes)
116-123
Éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható.
Üdv,
Jó napot nos hát elég kényes hejzetben vagyok .
Kezdem az elején nagyon agodo túl gondoló típus vagyok , mindenkinek meg kell felelnem mindenkinek jó kell legyek ha még rosszak is velem és nem tudom hogy valós a problémáim vagy csak nem vagyok észnél.
Kezdem a legelején 17 éves koromban beszéltünk iskolánkban a rákrol mint betegségről másnap láttam valamit a nyakamon és egyben aszt hittem én is daganatos vagyok, elkezdtem keresgélni interneten ,még jobban bele őrültem féltem hogy én is daganatos vagyok elvette minden kedvem semmire sem tudtam koncentrálni csak arra orvos hoz is eljártam semmi bajom nem volt még sem tudtam nyugodni 1 évig ettem magam miatta majd bele nyugodtam , nem lenne gond vele de történt egy második eset barátnőm intim képet küldött én munkában fáradtan meg néztem és nem inditott be egyben és én elkönyveltem magam hogy talán nem vonzódok a nőkhöz evvel is ugyanaz történt mint az előző vel olvasgattam interneten bele betegettem mostmár a szexuális életem sem jó
Kedves Béla!
Együttérzek azzal, amiket leírt, az aggódással tényleg emészti magát az ember, és gyakran tanácstalanná is válik az ember. Kíváncsi lettem, hogy kik azok az emberek, akiknek meg kell felelnie? És főleg arra vagyok kíváncsi, hogy miért döntött úgy, hogy megfelel nekik, ha egyszer rosszul bánnak magával? Hogyan függ ezektől az emberektől? Milyen ez a függőség? Fontosnak tartom, hogy ezeket a kérdéseket őszintén válaszolja meg magának.
Javasolnám, hogy keresse fel csapatunk egyik szakemberét, akivel ezeket át tudná beszélni, és megoldást találnának ezekre a problémákra, és együtt kereshetnék a megoldásokat.
Üdvözlettel:
Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Tisztelt Szilágyi Zsuzsanna Doktornő! Jelenleg nem magammal kapcsolatban keresem fel Önt, hanem a férjemről lenne szó. Alapvetően ő egy igazán segítőkész, figyelmes, szeretettel teli ember, s ezt érezteti is velem a hétköznapokban. Azonban, mikor adott egy probléma, iszonyúan nehezen kezeli, bánt engem lelkileg/érzelmileg. Olyannyira kifordul magából, hogy rá sem ismerni. Az arca is más, a stílusa is, olyankor nem ismeri sem a szeretet fogalmát, sem a törődését, sem az aggodalmét. Minden megpróbáltam már, amit csak tehettem, hogy tudja kezelni az indulatait, de sajnos semmi sem hatott rá. A legkisebb problémát is képtelen kezelni. Önmagára haragszik az akkori tettei miatt, amit rajtam vezet le. Teljesen kifordul magából, mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Sajnos ez nagyon rá megy a kapcsolatunkat, mivel sajnos már én is belefáradtam az megoldás keresésébe; mert sajnos nem találom. Sokat tudnék erről beszélni nagyon. Köszönöm szépen előre is a válaszát, s további szép napot kívánok!
Kedves Evelin!
A leveléből teljesen érezhető volt, hogy a férje mennyire fontos magának és szeretne neki segíteni, szeretné ha könnyebben tudnák kezelni a konfliktusokat, problémákat. Az, hogy milyen jellegű problémákról van szó, arról nem ír, pedig fontos lenne, hogy ezek a férjének saját problémái, vagy a kapcsolatban megjelenő problémák. Azt is írta, hogy maga már mindent megpróbált, de vajon a férje is? Ő is belátja-e hogy az indulatkezelése megterheli a kapcsolatukat? Belátja, hogy az indulatainak kezeléséért ő maga felelős? Persze az nagyszerű, ha bármelyikőjük problémáját együtt igyekszenek megoldani, segítve egymásnak az indulat levezetésében, de fontos lenne hogy a férjét rávezesse, hogy az érzéseinek a kontrolljáért ő maga felelős.
A megoldás feltehetően ott van, hogy együtt próbálják keresni a megoldást, egymást partnernek tekintve, egymást segítve, támogatva, az érzéseiket és szükségleteiket őszintén kimondva. Amikor mindketten nyugodtak, akkor üljenek le és beszéljenek a problémák kezeléséről, aminek a megoldása mindkettőjük közös érdeke, hogy aztán abból tanulva megerősödve kerüljenek ki.
Ha szükségét látja, keresse fel csapatunk valamelyik szakemberét akivel egyedül vagy a párjával együtt átbeszélhetik a nehézségeket és együtt kereshetik a szükséges erőforrásokat, megoldásokat.
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Tisztelt Doktornő!
Egy-két napja gyötör a bűntudat. Nagyon haragszom magamra.
Jelenlegi párom mikor még csak ismerkedtünk megosztott velem valamit amire azt mondta, hogy erről nem beszél mindenkinek csak akiben nagyon megbízik. Na most ez nem olyan nagy titok ami miatt neki szégyenkeznie kéne, inkább egy sérelem a múltjából. Mikor két barátnőmmel feljött egy ahhoz a történethez kapcsolódó téma én ezt megemlítettem nekik sajnos. Azon, hogy erről szabad-e beszélnem vagy nem már akkor is gondolkodtam mikor belekezdtem, de úgy voltam vele, hogy ez rá nem vet rossz fényt és, hogy nem megbízhatatlanoknak mondom el, így kellemetlen következménye rá nem lesz
De most rosszul érzem magam, talán ezt mégsem így kellett volna akkor gondolnom, hiszen lehet számára ez túl személyes dolog, hogy mindenkinek erről beszéljen, én hülye fejemmel meg elmondtam két embernek is. Nem bírok megbírkózni a bűntudatommal, nem akarom eljátszani a bizalmát. Kérhetném a tanácsát, hogy bocsássak meg magamnak?
Kedves Emília!
Együttérzek magával, és teljesen érthető hogy bűntudatot érez ennek kapcsán. A bűntudata valami fontos dologra akarja felhívni a figyelmét, talán arra hogy a párja nagyon fontos magának és az érzéseit szeretné tiszteletben tartani, de ez most nem sikerült, hibázott, ami emberi dolog. A legfontosabb most az lenne, hogy próbáljon megbocsátani magának, aminek az első lépése hogy tudatosítja magában, hogy miért is említette meg azt a titkot. Ezzel kapcsolatban legyen magával őszinte, hiszen csak így láthatja meg, mi motiválta, hogy elmondja azt a titkot, így magával is együtt tud érezni. A második lépés, hogy felteszi magának a kérdést: “Mitől érezném magam jobban? Mit tehetnék, hogy helyrehozzam ezt a hibát?” És végül tegye meg, amit a szíve súg, vállalja fel bátran és szeretettől vezérelve. Ha a párjának esetleg elmesélné a történteket, és a párja dühös lenne, akkor ne vegye magára, hanem igyekezzen együttéreznie a párjával, ha ő megbántva érezné magát vagy csalódott lenne. Ezek az ő érzései, de ha a párja érzi, hogy maga őszintén megbánta és megígéri, hogy máskor nem tesz ilyet, akkor a párja újra bízni fog magában.
Kívánom hogy a szeretet és a bizalom vezérelje, bárhogyan is dönt.
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Jó napot.A kislányom nem akar egyedül otthon tartózkodni,ha otthon is vagyunk állandóan követ minket abba a helységbe ahol mi tartózkodunk.Nem alszik egyedül most is az anyával alszik.Néha düh kitörései is vannak.Most 13 éves lessz.Abban reménykedtünk, hogy kinövi.Azt szeretném megtudni,hogy milyen irányba lenne őt érdemes kezeltetni és hogy mivel járna ez? Köszönettel Zoltán
Kedves Zoltán,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológust felkeresniük, hogy megvizsgálhassa a lányát, Önökkel is beszéljen a tapasztalt problémákról, s ezek alapján kezelési tervet tudjon mondani. A területileg illetékes nevelési tanácsadóban tudnak segítséget kérni.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
