Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Már lassan 1 éve nyomja valami a lelkem, egy kapcsolatrol van szó, távkapcsolat, össze jöttem az adott illetővel és rá pár hétre megcsalt 3 lánnyal is, állítólag ez nem megcsalás, hogy beszélgetett velük és csak azért fent maradt akár egész este még én nyugodtan aludtam és még volt mersze hazudni erről, a lényeg, azóta képtelen vagyok ezt feldolgozni, lehet hülyeség de szorongok félek a múltol, mindig felhozom és hozzá vágom azokat mert annyira fájt, próbáltam benne újra bízni de megint csak elrontotta és olyan sokszor bántott már meg, rettegek, hogy újra csalódok benne viszont nélküle úgy érzem nem tudok élni és nem találok még egy olyan embert akinek így megnyilok és elmondok mindent, mivel sosem éreztem milyen ha szeretnek így ő mutatta azt meg és ez olyan szinten befojásolt ez az egész, hogy vágdosni kezdtem magam, inni kezdzem, hogy felejtsek, magántanuló lettem mert emberek közt nem tudok megmaradni, önbizalom hiányos vagyok és evészavarom van, nagyon megutáltam magam, segitsen
Kedves Alexandra!
Köszönjük a levelét!
A bizalom megingása bármely kapcsolatban nehézségeket okoz, és sokszor van hatással az egyének önmagáról alkotott képére és önbizalmára is. Az Ön reakciója a helyzetre (alkohol fogyasztás, vagdosás, tanulási nehézség, szociális helyzetekben való szorongás) azonban már nem egy egyedül megoldható probléma, ebben az esetben mindenképp szakember felkeresése ajánlott! Életkorából adódóan ehhez kell egy támogató felnőtt. Segítségkérés elindulhat TB támogatott módon az iskolapszichológusnál, a helyi családsegítőnél vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy magánellátásban is.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Dr Nő!
Egy olyan problémàval kerestem meg Önt, ami màr régóta fent àll, próbàltam ellene tenni,de csak ideig-órâig volt jó.
A problémàm az az, hogy az esti lefekvés után kb 1-1.5 óra múlva arra kelek, hogy szorítom a fogam, ami reggelre nagyon tud fàjni van hogy éjjel is fàj, ezt letudtam a szorongàsnak, mert sajnos sokat szorongok és idegeskedem feleslegesen. Az utóbbi 2-3 napban észre vettem, hogy màr napközben is szorítom a fogam, ami szintén fájdalmas a nap végére. Fogorvoshoz nem merek menni, gyerekkori rossz emlék miatt (a fogorvos 2 helyen belefúrt az ínyembe és összeégette a szàmat kivül, belül)Ön szerint mit kéne csináljak, hogy ez
a fogszorítàs megszűnjön, illetve hogyan tudnám legyőzni a fogorvostól való félelmet?
Válaszát nagyon szépen köszönöm
Krisztina
Szép napot Önnek 🙂
Kedves Krisztina!
Köszönöm, hogy megtisztelt levelével.
Biztosan kimerítő lehet a tünete úgy fizikailag,mint szellemileg, érzelmieg, hiszen fájdalmas is és a kipihenést is akadályozza.Úgy gondolom,hogy a háttérben erős szorongás áll és fontos lenne rálátni ennek okára.
Gondolja végig az alábbi kérdéseket: mióta áll fenn ez a tünet, történt akkor valami? Mihez kapcsolódik a sok szorongás és idegeskedés? Ezekből mit is hogyan tudna enyhíteni,mit kellene megváltoztasson ehhez az életében? Mi a tárgya annak az erős szorongásnak ami még éjjel sem hagyja pihenni?
Ha tüneti nem enyhülnek, keressen fel egy pszichológust négyszemközti beszélgetésre, problémája mélyebb átbeszélésére,
Minden jót kívánok, üdvözlettel,
Jo napot kivanok! 33 eves vagyok , egy 21 honapos kislany anyukaja. Sajnos eszrevettem magamon hogy egyre tobbszor nem tudom elegge kontrolalni magam mintahogy en azt akarom , a legutobbi esetnel nagyon megremultem es azota nem birok aludni , errol senkivel nem tudok beszelni. Vannak helyzetek amikor nagyon hirtelen stresszesse válok es mintha kikapcsolna az onuralmam , kenyszert erzek hogy sokat karomkodjak , csapkodjak egyfele nyomast erzek magamon. Muszaj elmondanom valakinek hogy mit tettem…. egyik nap a kislanyom nem akart elaludni delben, en nagyon faradt voltam, sirogorcsom volt, es sok kiabalas utan megfogtam a nyakat (nem szoritottam meg! ) csak ra akartam ilyeszteni , de azaz arc ahogy elgorbult a kis szaja Ur isten mit tettem?????!!!! Egy undorito anya vagyok a sok kiabalasommal, tudom hogy gyerek es megis nagyon nehez elfogadnom hogy nem mindent ert meg es ahelyet hogy szazszor vagy ezerszer szepen elmagyaraznam ehelyet ordibalok vele. Segitsegre van szuksegem
Kedves Kata!
Köszönöm levelét!
Először szeretném megnyugtatni, hogy biztosan nem „undorító” anya, ahogyan ezt írja levelében. Teljesen megértem a problémáját, hiszen egy kisgyerek nevelése nagyon sok energiát igényel, akár kimerítő lehet. Érdemes lenne végiggondolnia,hogy van-e lehetősége segítséget kérni a gyereke felügyeletében (család, rokonok, barátok)? Hogyan tudna önmaga számára feltöltődést biztosítani,néha kikapcsolódni,megpihenni?
Ellenben ha ismétlődik az ami történt akkor fontos,hogy segítséget kérjen egy pszichológustól négyszemközti beszélgetés formájában, hogy megértse,honnan jönnek ezek a kontrollálhatlan impulzusok és főként: ezeket hogyan lehet megakadályozni.
Üdv,
Tisztelt Doktornő!
Egy szakvélemény során a férjemnél nárcisztikus szemelyiségzavart állapitottak meg.A mai napig nem értettem,mit jelent de 5 napja furcsán viselkedik rébuszokban beszél az egész családdal ellenszenves,ami létezik sertés azt felsorolta nőként”nevelő anyaként”emberként miért vagyok rossz.Folyamatosan a testvérét emlegeti miért nem kell,neki testvér és rá se néz kerüli,azt hittük valami drog befolyásolás alá került mert napok óta nem alszik folyamatosan felkelt, hogy degradaljon rákeresve a betegségre 100% ban megfelel a nárcisztikus düh-nel leírtaknak amit tapasztalunk .A testvére elmondta régen sokszor volt már ilyen de most évekig nem.
A gond, hogy van egy 6 éves fia akit vele nevelek 4 éve,aki ma megkérdezte mikor lesz olyan az apa mint volt.Sajnos össze zavarja a gyereket mindenhová elviszi és nem engedi oda senkihez nem engedi,hogy beszéljen másokkal mert Ő nem lehet olyan mint mi Ők mások azt mondta neki.Kerem adjon tanácsot,mit tegyek
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelt Kata!
Köszönöm levelét!
Megértem,hogy nehéz és ijesztő a férje viselkedését látni. Éppen ezért fontos lenne visszamenni ahhoz a szakemberhez aki a diagnózist felállította, ő tud többet mondani a férje állapotáról illetve felállítani a megfelelő kezelést.
Bővebben a szemelyiségzavarokról itt olvashat:
Üdv,
2016-tól pénzügyi területen végzett munkám, olyan terhelést jelentett, hogy fizikai és lelki problémáim adódtak (kézrángás, alvás problémák, kényszeres ellenőrzés, kisebb pánikrohamok). A sok munka mellett inkább a határidők és a tisztázatlan felsősség kérdése nyomasztott. A közvetlen főnökömmek még munkaköri leírása sem volt és többször hetekig, egyszer hónapokig nem járt be, mert pl vizsgára készült. A velem egy beosztásban lévők folyamatosan tőlem kértek és vártak segítséget. Emellett a saját munkámra kevésbé tudtam figyelni, még inkább féltem, hogy hibázok és ezzel valamilyen kárt okozok. Ősszel beadtam a felmondásom, de egy másik munkakörben marasztaltak. Mivel szeretem a céget és lojális akartam lenni,elfogadtam. Alapvetően jól érzem magam, de a régi munkámmal kapcsolatban sokszor visszahívnak. Nem akar szűnni az az érzés, hogy valamit elrontok. Kényszeresen próbálom ellenőrizni magam, de folyamatosan bizonytalan vagyok. Fog ez még javulni idővel? Vagy rossz döntést hoztam?
Tisztelt Kérdező!
Abszolút megértem a bizonytalanságát, valójában a munkakörváltás egy kompromisszumos megoldásnak hangzik az ön részéről, és a szorongások javulása ennek köszönhető, de az, hogy nem múltak el maradéktalanul talán meg annak, hogy a régi munkájába vissza-visszavonják, kérdeznek. Azt gondolom, hogy egy önismereti pszichoterápiás folyamatban fel lehetne tárni és orvosolni azokat a vonásokat, és/ vagy egyéb problémaforrásokat, amelyek tovább árnyalják az ön helyzetét, és egy megértő, megtartó, empatikus közegben fel lehetne oldani ezeket, hogy végre megkönnyebbülhessen, és a bizonytalansága egyszer s mindenkorra feloldódhasson. Annál is inkább, mert ha visszahívják az előző munkaköri kérdések miatt, akkor valószínűleg maga nagyon is alkalmas volt arra a feladatra (is), csak túlterhelték. Esetleg amit megpróbálhat még megtenni magáért, hogy amennyire lehet keretezze, és szabjon határt a korábbi feladatkörrel kapcsolatos megkereséseknek, mondván, ez már nem magára tartozik.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm !
Olyan problémám van ha lehet annak nevezni , hogy szeretett Édesapám 4 éve hogy elhunyt .
Ez alatt a 4 év alatt többször is álmodtam vele viszont 3 szor ugyan az a jelenet ment le miszerint fekszik az ágyban alszik és én kést szúrok a hasába.
Nagyon idegesít ez a dolog és nem tudom ezt hova tenni.
Én véleményem szerint jóban váltunk el
Nem volt jellemző hogy veszekedtünk volna vagy ilyesmi..
Halála előtt 2 héttel szidtam le mivel évekig alkohol problémája volt és próbáltam volna helyes utat mutatni neki .
Segítségét , tanácsát előre is köszönöm
Tisztelettel : Richárd
Tisztelt Kérdező!
Az álmok gyakran a sűrítményei azoknak az aktuális stresszoroknak, amelyek érnek minket a mindennapokban, ezért az álmok pszichológiai értelmezése legtöbbször nem kifejezetten csak az aktuális tartalommal van összefüggésben, hanem jóval inkább annak szimbolikus értelmezésével. Ebben az esetben, bár keveset írt, innen közelíteném meg: küzd-e valamilyen magánéleti problémával, nehézséggel, amelyet nem tud megoldani, esetleg ezek az álmok nem akkor jelentkeztek-e amikor úgy érezte az aktuális problémái kilátástalanok -mint például az édesapja alkoholizmusa- és próbált volna ezeknek egyszer és mindenkorra véget vetni? Esetleg eszköztelennek érezte-e magát valamilyen problémája, szerepe kapcsán? (például munkahelyen, magánéleti válság során, esetleg férfiasságát igénylő szerepköreiben)
Jelezhetnek – e esetleg ezek az álmok valami olyasmit, amit az édesapja mindenáron szeretett volna önnek megtanítani, de nem jött össze, esetleg egy állandó konfliktusforrás volt?
Biztos vagyok egyébként benne, hogy az álmoknak inkább az ön belső vívódásaihoz van több közük, mint az édesapjához konkrétan, és hogy valóban jóban váltak el, és büszke önre.
Remélem segítségére vannak ezek a gondolatindító kérdések, ennél bővebben egy önismereti folyamat során lehetne -főleg az információhiány miatt- a végére járni jobban ennek a kérdésnek.
Üdvözlettel:
Jó napot kívánok!Körül belül 1éveve szedem ezeket a gyógyszereket De már nem nagyon hatnak aludni sem
bírok!
Remirta35 mg 0+0+1,5
Venlax 75 mg 2+0+0
Lamotrigin 25mg
Rivotri 2 mg 3*1
Leponex 25 mg
Belben10mg 0+0+2
Ezeket a gyógyszereket szedem és nem változik semmi céltalan vagyok szorongok ha valami újat kell csinálni felejtem úgy félek a főzestol mint a tűztől észre vesz em hogy nem vagyok olyan ember mint a töddiPedi g mikor jól voltam maximalista voltam!!Kérem szépen vallaszoljon valamit!
Tisztelt Kérdező!
Ha úgy érzi, hogy a gyógyszerei a rendszeres szedés mellett is hatástalanná váltak, illetve a szorongásai felerősödtek, úgy vélem, hogy valószínűleg leginkább gyógyszermódosításra, vagy legalábbis dózismódosításra lenne szükség. Ezért javasolom, hogy ezzel a problémával, úgy ahogy itt leírta, keresse fel mielőbb a területileg illetékes gondozó pszichiáterét, aki a szükséges módosításokat mielőbb meg tudja tenni a kellő gondossággal és alapossággal az ön anamnézisének pontos ismerete mellett.
Sajnos tartós gyógyszerszedés mellett is előfordulhatnak ilyen panaszok a központi idegrendszerre ható gyógyszerek mellett. Nagyon fontos viszont, hogy amíg nem beszél a gondozó pszichiáterével, önállóan ne módosítson a gyógyszereken, és ne csökkentsen vagy hagyjon el belőle szereket, mivel az akut állapotrosszabbodáshoz vezethet,illetve esetleg az eredeti probléma fellángolásának a veszélye is fenn áll, amelyet viszont nem biztos, hogy ambulánsan meg lehet oldani, csak esetleges benntfekvéssel.
Mielőbbi jobbulást kívánok! Üdvözlettel:
Tisztelt Pszichológus!
Van egy barátom, akivel fantasztikus a szex. Ùgy èrzem hihetetlenül kíván 8 hónap után is,sőt egyre jobban.
Viszont vèletlen tudtam meg, nekem nem mondta el, hogy Ő nagyon szereti a kemény szexet is. Azt tudtam, hogy a felesége sub ès vele ezt űzi,de azt mondta nekem, hogy nem szívesen. Aztán máshonnan megtudtam szereti.
Azt mondja,neki a mindene,ha a nő èlvez-ez egyèbkènt igaz- ès ő mindig partnerfüggő.
Csak ahhoz alkalmazkodik mit szeret a partner ès mindent èlvez.
De èn nem űzom a bdsm enyhe változatát se,ès ő azt mondja ìgy is imád ès a legjobb szex vagyok èletèben. Ezt a hátam mögött is kimondta.
Létezik ilyen???
Előre is köszönöm a választ
Tisztelt Kérdező!
Úgy gondolom, hogy igen, létezhet ilyen. Ahogy az aktuális személyiségek illeszkednek egymáshoz , úgy más-és más 2-2 ember együtt megélt szexualitása is, sőt maga a szexualitás és a preferenciák is változhatnak 2 ugyanazon partner között is, így azt gondolom, hogy ilyen tekintetben valóban igaz a jelenség.
Ami halványan kisejlik nekem még a leveléből, hogy szólhat-e vajon a kérdése arról is, hogy melyik nővel jobb együtt lennie a partnerének? A feleségével, vagy magával? Ha önnel van a valaha volt legjobb szex, akkor az eléggé jó-e ahhoz, hogy jobb legyen a feleségnél is, aki valami olyat ad meg a barátjának, amit ön nem (jelen esetben ez a bdsm szex). Tehát nekem ez a kérdés burkoltan szólhat-e arról is, hogy az a kötelék ami maguk között van, valójában mennyit jelent a párjának? Ez csak a szexről szól, vagy van benne több is? Esetleg, ha maga lenne az egyetlen -és nem lenne bdsm szex továbbra sem- maradna- e hiányérzet a barátjában?
Ezért azt gonodolom, érdemes ezt a kérdést innen is körbejárni, megközelíteni, és esetleg őszintén beszélni a párjával, pontosan hol tart most a kapcsolatuk, mik a szabályok, mi várható a jövőben? Ha minden konszenzuális -vagyis kölcsönös beleegyezés alapú- maguk között, és ezekről nyíltan tudnak beszélni, akkor az a kapcsolat szempontjából a legjobb. Illetve, ha a barátja felesége sub, pszchichológiai szempontból az, hogy a barátjának a feleségén kívül van más partnere is, szólhat-e, és ha igen mennyiben a dominanciáról? Tehát ha esetleg igen, akkor pszichológiai szempontból maga is tekinthető sub-nak, ha szexuálisan maguk között mások is a preferenciák.
üdvözlettel:
Tisztelt Szakember! Az utóbbi időben megváltozott párom viselkedése: 10 órákat alszik, kiesnek a kezéből időnként a tárgyak, a kávéfőző alá nem teszi be az edényt, de ami még furább, mikor szétfolyik a pulton, csak áll a konyha közepén és kifejezéstelen arccal néz rám, ahelyett, hogy tenne valamit. Tavaly kerékpározáskor kétszer is meg kellett állni, mert ismerős helyen nem tudta, hol vagyunk. Olyanokat mond, hogy szeretne demenciás, vagy autista, vagy elmebeteg lenni (főleg mikor ilyen tartalmú filmet nèzünk). Ez lehet valami betegség jele? Én aggódom.
Előre is köszönöm a választ: Judit
Kedves Judit,
A leírt tünetek alapján javaslom, hogy keressék fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol meg tudnák vizsgálni a párját, hogy esetleg valamilyen szintű demencia vagy pszichés betegség állhat-e a tünetek mögött.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok.van egy barátnőm.
Aki gyönyörű.a foglalkozása bikini és ruha modell.Én meg nem vagyok egy vonzó.ami miatt furcsálják is sokan hogy velem van.lányoknál soha nem volt szerencsém.Nap mind nap nálam 100 szőr szeb férfiak rá írnak a barátnőmre.de a barátnőm figyelmen kívül haggya őket.azt mondja nem érdekli őt. Ő csak engem szeret.1 éve vagyunk együtt.Nagyon boldogok vagyunk egymással.a kapcsolatunk tökéletes.A kezét is megkértem2 hete
A családja is kedvel engem.de mégis meg kapom másoktól hogy fel se érek hozzá agyon félek hogy megun a barátnőm.a barátai folyton mutatnak neki más férfiakat.Igaz ilyenkor megmondja nekik a barátnőm, hogy engem szeret. Van egy komoly kapcsolata. Lehet ebből baj? Félek.
Kedves Kérdező,
Levele alapján úgy gondolom, hogy a barátnője ragaszkodik Önhöz, így nincs oka félnie. Érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért befolyásolja Önt ennyire mások véleménye.
Üdvözlettel:
Szabó LiliFenti problémáim miatt többször fordultam pszichiátriára, sajnos elutasítottak legutóbb is. Próbálkoztam OPAI-ba felvételre, de jelenleg teltház miatt felvételi időpontot sem kaptam. Milyen egyéb lehetőségem van?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelétt!
Az alábbi helyeken érdemes lenne még érdeklődnie:
https://www.thalassahaz.hu/bemutatkozunk
https://www.tunderhegy.hu/
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Üdvözlöm, az alábbiakban kérném a tanácsát. Van egy 2 éves kisfiam, aki bölcsödébe jár. 2 hónapja kezdtük, fokozatosan lassan ment a beszoktatás. 2 hét után minden nap sírni kezdett amint meglátta a bölcsit, majd otthon sírt induláskor, aztán már bölcsibe nem. Eddig busszal jártunk, már kocsival, apával együtt, mert nekem is dolgoznom kell. Mindig beszélek vele arról mi lesz, hogy lesz. Bölcsi kezdés elött is könyvet lapozgattunk, s meséltem a bölcsiröl neki. mi vár rá ott. nehéz az elvás, már 1,5 évesen is probléma volt hogy apa reggel megy dolgozni, sírt utána. nem beszél még, de tudunk kommunikálni. ha megkérdezem szereti e a bölcsit mindig bólogat hogy igen. délután mindig boldogan jön ki. mutatja jó volt bölcsibe és látszik is rajta hog valóban így van. ott ebédel, ott is alszik már 3 hete. alvás után megyek érte. abban kérnék segítséget, hogy én hogyan tudom segíteni öt, mit kellene tennem hogy ne legyen sírás reggelente. köszönöm a segítséget
Kedves Anett!
Reggelente a búcsúzás a bölcsiben legyen kedves, belsőséges; puszival, öleléssel, ugyanakkor legyen határozott is. Előfordul, hogy a gyermek azért kezd pityeregni, mert látja az anyán az elbizonytalanodást, a bizonytalanságot.
A beszoktatás szépen, rendben lezajlott, de a két hónap nem olyan hosszú idő, ami aggodalomra adhat okot a bölcsi kapcsán. Azt már megtapasztalta és megtanulta a gyermeke, hogy a bölcsi jó. Az viszont még mindig nehéz számára, hogy anyától el kell válni, anyát nem látja. Ez teljesen természetes érzés, természetes félelem a kisgyermekben. Ebben az életkorban az időérzék, az idő fogalma nem reális a gyermekben, így nem tudja, mennyi időt kell anya nélkül eltöltenie, csak azt érzékeli, hogy anya az egyik pillanatban még ott van vele, aztán nincs….aztán megint ott van. ez egy fájdalmas, de szükségszerű tanulás a gyermek számára.
Tehát a gyermeki könnyek, a nehéz elválás nem azt jelzik, hogy valami nincs rendben, hogy nem jó számára a bölcsi, hanem azt, hogy ott, abban a pillanatban nehéz anyától elválnia. Lehet arról beszélgetni vele, hogy anya mindig megy érte, és hogy anya mit csinál, amíg nincsenek együtt, de valószínűleg ettől a pityergés nem múlik el. Viszont érthetőbbé teszi a gyermek számára a mindennapokat.
Üdvözlettel:
Tisztelt Cím,
Legidősebb gyermekem 10 éves, 1 éve kap heti 500ft zsebpénz(el kell kérni, különben nem jár, mondjuk, hogy ez érte a “munka”, hiszen csak úgy nem kapunkn pénzt a felnőtt életben sem). Ma azzal állt elő, hogy szeretne önállóbb lenni az iskolában mégpedig úgy, hogy maga fizetne magának ezt-azt. Pl osztálypénz, kirándulás… spórolós, nem szórja, pedig arra költi, amire szeretné, igaz, hogy van nálunk kamat ha kölcsön kér(mi is fizetünk neki kamatot, ha mi kérünk 🙂 ) és meg is beszéljük a költéseket, bár nála nem nagyon kell terelgetni a témát (van erre szükséged? Szerintem ha holnap is szeretnéd, csak akkor vedd meg! Stb)
Kérdésem, h jól tesszük-e, ha nem engedjük, mondván ez a mi dolgunk, vagy hagyjuk, hogy fizesse?
Köszönöm,
Emődi Gabriella
Kedves Gabriella!
Úgy tűnik, jól működő rendszert találtak ki. Azt gondolom, ez segíthet a gyermeknek a felelősségteljes döntések meghozatalának begyakorlásában is.
Mivel önállóságra és felelősségteljes döntéshozatalra tanítják, szerencsés lenne, ha ez egy olyan döntés lenne, amit közösen hoznak meg, és konszenzuson alapul. Tehát azt javaslom, mindkét fél mondja el az érveit a témával kapcsolatban. Nyilván a szülői oldalról az jó érv, hogy Önöknek szülőként kötelessége gondoskodni, és szeretnék, hogy a gyermekük azt érezné, hogy amire szüksége van, azt megkapja (persze ésszerű korlátok közt). Biztosan vannak még egyéb érveik is, és biztosan a gyermek is meg tudja fogalmazni a saját érveit. Ez egy olyan döntési helyzet, ahol azt is tudják “gyakorolni”, hogy milyen a kölcsönös érvelésen alapuló döntéshozatal. Persze nagyon fontos, hogy a döntés végül mindkét fél számára elfogadható legyen.
Üdvözlettel:
Kedves Móra Katalin!
15 éves kislányom jobb combján ősszel vettem észre, hogy sok-sok karmolás, majd később vettem észre, hogy vágás nyom van. Pár hónapba került mire kiderült számomra, hogy ez a falcolás. Eleinte teljesen elutasította hogy válaszoljon ha erről kérdeztem, aztán egyre többet mesélt el a dologról.Szeretnék neki segíteni hogy befejezzük, de úgy látom hogy csak szavakkal nem sikerül. Nem szidom érte, Vettem neki krémet is hogy kenegesse hogy minél hamarébb begyógyuljon, ami egy ideig jónak is tűnt de aztán újra láttam a lábán friss nyomokat. Mit tudok tenni hogy ezt abbahagyja? Az általam olvasott publikációkban, nem találtam egyértemű, bevált módszert, javaslatot. Köszönettel: Andrea
Kedves Andrea!
Az Ön által említett önsértő magatartás, mely lánya esetében előfordul, komoly, szakmai figyelmet igénylő állapot. Fontos, hogy Ön szülőként elfogadást, empátiát tanúsított gyermeke felé, nem szidta meg, nem kezelte tabutémaként a magatartást. Ön is megemlíti, hogy úgy érzi, a szülői szavak ebben a helyzetben nem elegendők. Valóban egy összetett problémáról lehet szó, mely esetében a serdülő kezéből sokszor kicsúszik az irányítás, kevésbé tudja kontroll alatt tartani felgyülemlett feszültségét, vagy az esetleges negatív életeseményeket. Fontos lesz majd annak megértése, hogy mi állhat az önkárosítás hátterében. Említi, hogy az önsértés továbbra is fennáll, mely veszélyeztető állapotot is előidézhet, minden esetben érdemes mihamarabb elkezdeni a pszichés ellátást. Lánya pszichés állapotának feltárása, problémáinak kezelése érdekében javaslom, hogy forduljanak szakemberhez.
Üvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Pszichológus Hölgy!
Olyan lelkiismereti helyzetbe kerültem, ahol nem látok megoldást.
Apukám 82 éves tőlünk 150 km lakik.
14 éves korom óta nwm lakok vele.
Sajnos be csapott, meglopott, hazudott, hiteleket vett fel, nőügyei voltak. A családsegítő feljelentette mert pénzt kéregetett. Én lettem a gyámja 150 km ről.Minden hónapban járunk hozzá takarítani vásárolni.
Már többször elesett mentő vitte el, mert nem iszik elég vizet.Folyamatosan azt mondják, hogy milyen gyerek vagyok, hogy nem hozom ide hozzánk. Mi még dolgozunk, és van egy kiskorú gyerekü k. Apukám azt hajtogatja, hogy nem akar otthonba menni. Borzasztó lelki teher ez nekem, mert nincs olyan kötődés köztünk, hogy idehozzam. Féltem a családomat. Attól is rettegek, ha ide hoznám itt történne vele a legrosszabb.
De közben ott a lelkiismeretem, hogy mégis az apám. Mi lehetne a legjobb megoldás? Lelkilek teljesen össze vagyok törve.
Válaszát köszönöm!
Kedves Zsuzsa!
Érthető, hogy dilemmában van és nehéznek ítéli a helyzetét. Bántja a lelkiismerete, de közben nehezen megoldhatónak látja az édesapja elköltöztetését. Ebben a döntésben valóban fontos érv az Önök közti lelki kötődés is. Azt is leírja, hogy Ön a gyámja, ami nyilván kötelezettségekkel, felelősséggel jár.
Azt javaslom, hogy a döntés meghozatalakor próbálja háttérbe szorítani azokat az érveket, amelyek a környezet reakciójáról szólnak. Nem az számít, hogy mások mit gondolnak Önről. A belső szempontokat igyekezzen mérlegelni. Az Önök családja (beleértve a gyermekét/gyermekeit és a párját) egy rendszer, amelynek a megszokott működése biztosan felborulna, megváltozna, ha az édesapja odaköltözne. Érdemes mérlegelnie, elővételeznie, hogy ezek a változások mennyire vállalhatóak valamennyi érintett számára. Érdemes elképzelni, hogy milyen lenne akkor az életük, ha az édesapja odaköltözne. Próbálja minél részletesebben, szemléletesebben elképzelni a megváltozott életüket, hátha az segíti annak eldöntésében, hogy vállalja-e ezeket a változásokat.
Talán az is nehezíti a helyzetét, hogy kicsit beszűkült a problémahelyzettel kapcsolatos észlelése. Vagyis csak két megoldási lehetőségben gondolkodik, miközben lehet, hogy vannak még egyéb lehetőségek is, amelyeket érdemes mérlegelnie.
Üdvözlettel:
