Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot.Ez nem tűnik nagy problémának, de nekem az.Szóval 8 os vagyok, és majd jön a bankett. Én nagyon szeretnék elmenni, de a szüleim nem engednek.Én nem vagyok rossz gyerek, jól tanulok, meg minden, de nem engednek el. Hogyan beszéljem rá őket, hogy elmehessek?
Kedves Hanna!
Remélem nem bánod, hogy a válaszomban tegezni foglak.
Jogos igény, hogy szeretnél elmenni a bankettre, remélem sikerül megszerezned a szüleid támogatását, beleegyezését.
Először is érdemes lenne tőlük megkérdezni, hogy mi az oka annak, hogy nem akarnak elengedni. Lehet, hogy olyan okokat mondanak, amelyeket meg tudtok beszélni, ki tudtok küszöbölni.
Sok szülő amiatt aggódik, hogy mi minden történhet a gyermekével egy banketten. Vagy esetleg attól félnek, hogy olyan dolgot teszel, ami “tiltott”. Lehet, hogy ezeket a dolgokat is át tudod velük beszélni és meg tudtok közösen fogalmazni olyan szabályokat, kereteket, amelyek betartásával már elengednek. Ha a szüleid azt tapasztalják, hogy kompromisszumkész vagy, azaz szeretnél beszélni erről a helyzetről, és arra törekszel, hogy olyan megoldás szülessen, ami számodra és a szüleid számára is elfogadható, akkor azt fogják látni, hogy felelősségteljesen gondolkodó, megbízható vagy, és könnyebben igent mondanak majd.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm,kisfiú gyermekem 6 évet betöltötte, iskolába megy. Probléma az óvodában, ha nem vele foglalkoznak, vagy nem úgy történik valami, ahogy ő akarja, pillanatok alatt hiszti és dührohamot kap, és képes dobálni ami a kezében éppen van… ami fontos, hogy otthon ezt nem teszi, párszor régebben próbálkozott, de határozottan le lett állítva, hogy ilyen nem csinálunk, és megmondtuk, ha ilyet tesz, akkor megvonunk valamelyik játékát, kedvenc mesét nem nézhet stb. Ez itthon bevált, de az óvodában gyakran előfordul, az óvónő nem tudja kezelni a helyzetet, vagy nem is akarja, hiszen van még rajta kívül 15 gyerek a csoportban. Mit tanácsol az óvodai probléma megoldására?
Köszönettel várom a választ!
Kedves Anita!
Nehéz dolog otthonról, szülőként kezelni egy olyan problémát, ami az oviban jön elő. A helyzetet leghatékonyabban akkor és ott lehet rendezni, és Ön ebben nem tud jelen lenni.
Persze érdemes a gyermekkel beszélgetni arról, hogy szokott-e dühös lenni az oviban. Miért, milyen helyzetekben, ki van ott akkor, és mi szokott történni? Ezeket a kérdéseket érdemes feltenni neki a helyzettel kapcsolatban, anélkül, hogy azt sugallná felé, hogy tud róla, hogy valami “nem jó” történt, vagy esetleg ő valami rosszat tett.
Fontos lenne minél többet megtudni ezekről a helyzetekről, hiszen a gyermeke szeptemberben iskolába megy, és ez a probléma ott is okozhat nehézségeket. Elképzelhető, hogy más gyermekkel/gyermekekkel való kapcsolatában él meg rossz érzéseket. Esetleg csoportos foglalkozások alatt próbálja így felhívni magára a figyelmet… Számos oka lehet ennek a gyermeki viselkedésnek.
Levelében leírja, hogy otthoni környezetben is fellépett korábban ez a nehézség, de valamilyen büntetést helyeztek kilátásba, ezzel “leállították” a gyermeket. A büntetés rövid távon leállíthatja azt a viselkedést, azonban hosszú távon nem biztos, hogy célravezető. Amikor indulatos epizódok vannak, a gyermek valami miatt frusztrált, rengeteg feszültség munkálhat benne, ami nem tűnik el attól, hogy büntetéssel fenyegetjük.
Két dolgot emelnék ki. Egyrészt fontos lenne részletesebben látni az óvodai viselkedés hátterét. Otthoni környezetben pedig a feszültség felismerése, és feloldása vagy levezetése lényeges lenne. Szabad mérgesnek lenni, szabad dühösnek lenni egy hatéves gyermeknek is, viszont ne a játékok földhözvágása legyen ilyenkor az eszköz a kezében az indulatai kezelésére.
Az alábbi cikket is ajánlom figyelmébe a témában:
Üdvözlettel:
Üdvözlöm,
Szeretném segítségét kérni. Tavaly november – decemberben szinte mimden éjjel felriadtam, a pulzusom volt, hogy 120 felett volt, nagyon rosszul voltam. Megjártam a kardiológiát, de nem találtak szervi okot. Mire a vizsgálatok végére jutottam, megszüntek a rosszulléttel járó hirtelen felriadások. Helyette viszont, és azóta, azaz kb. másfél hónapja minden éjjel éjfél utántól kb 90 percenként rémálomból ébredek. Lassan ébredek fel belőle, felébredés után kis idő mire realizálom, hogy álmodtam, erős szívdobogásom,szorongásom van, fizikálisan feszült vagyok. Van hogy vissza tudok aludni, de általában az utolsó ébredés után már vissza se tudok aludni. Van egy 10 hónapos kosfiam, borzasztóan ki vagyok már merülve. Alapjáraton szorongásos zavarom van.Régóta küzdök pánikrohamokkal. Igazából mindig vannak jobb és rosszabb időszakaim is.Életem során volt, hogy évekig nem voltak rohamaim aztán visszatértek, ezek az időszakok váltották egymást.A tartós szorongás okozhat PTSD-t?Köszönöm
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, hogy a tünetei okát megállapíthassák, esetleg valamilyen szülés utáni zavarra utalhatnak-e a tünetei. Amennyiben jár már pszichiáterhez, akkor neki kellene jeleznie tüneteit. A vizsgálat után tudnának pontos diagnózist adni, s terápiát javasolni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves olvasó,
A tanácsát szeretném kérni, a párkapcsolati bizonytalanságom.
11 hónapja beszélgetek online, amolyan szocializálódási céllal,volt egy lány,megszerette volna váltani a világot.
Projektként kezeltem, de javítanom nem igen sikerült rajta,elvileg belém szeretett, de elutasítottam, mert nem találtam vonzónak és a vele való beszélgetés is göröngyös volt.
Szeparálódtunk, havi egyszer ha beszélünk.
Ez idő alatt megismertem egy másik lányt vele sokkal jobb volt beszélgetni, ugyanaz történt, de én talonba raktam. Minél többet beszéltünk annál inkább kezdtem kötődni hozzá.
A külsejét néhol vonzónak, semlegesnek vagy picit taszítónak találtam.
Kijelentettem, hogy szeretem, ami nem volt igaz. Elbizonytalanodtam, ő sem tudja, hogy mit szeretne.
Nyáron találkoznánk, ott dőlne el gondolom.(700+km)
Egyikünk sem egészséges, szeretet- és önbizalomhiányosak vagyunk.
Szeretném szeretni, mert akkor már garantált lenne a dolog.
Hogyan dönthetnénk ezt el, érdemes lenne megpróbálnunk?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a személyes találkozás tudná eldönteni, hogy melyik lány szimpatikusabb Önnek, személyesen melyik vonzaná jobban. Érdemes lenne mindkét lánnyal korábbi személyes találkozót kezdeményezni, hogy minél előbb megtudja a választ a kérdésére.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!
Az elején kezdeném, van egy régi legjobb barátom és neki lesz egy szülinapja amire meghívott. Ott lesz az exem és a párja is ami engem kissé zavar csak mert nem úgy váltunk el exemmel hogy utáljuk egymást (ennek már lassan 6 hónapja) viszont nekem is van egy párkapcsolatom már 3 hónapja amiben sokat veszekszünk viszont szeretjük egymást. A párom nagyon megharagudott rám amiért megyek a barátom szülinapjára mert hogy exem is ott lesz. Nem szeretném se a barátom de a párom megbántani viszont arra jutottam hogy megyek a bulira. Erre a párom rettenetesen megharagudott és olyanokat mond hogy lehet nála be fog telni a pohár és szakít ha megyek meg ilyenek. Próbáltam neki értelmesen megmagyarázni hogy nem exem miatt megyek és hogy neki úgyis ott lesz az új párja meg hogy vele akarok beszélni végig telón viszont ő erről hallani se akar meg olyat mond hogy akkor ő is direkt elmegy bulizni azzal az emberrel akinek bejön és hogy én meg így jártam… Most ignorál és nem ír vissza.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a párjának bizalmi problémái lehetnek, hogy nem bízik Önben, érdemes lenne erre rákérdezni, hátha áttudják beszélni az okokat. Mivel eldöntötte, hogy elmegy a szülinapi buliba, nem lehet tudni, hogy mennyire haragtartó lesz a párja, milyen következményei lesznek ennek, s Ön hogy fog erre reagálni. 3 hónapja ismeri őt, ennyi idő alatt még nem lehet teljesen kiismerni a másikat.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem!
Egy ismerôsöm nevèben èrdeklôdöm. Dühkitörèsei vannak, hirtelen ès nagyon impulzívan. Korombeli férfiròl van szò. Minden olyan alkalomkor, amikor valami nem sikerül neki, pl. görkorcsojàzàs, szàmítògèpes jàtèk közben, heti több alkalommal is a rongàlja a tàrgyakat (görkorcsolya, egèr, billentyûzet, falak), azokat okolva sajàt kèptelensègèèrt. Kommunikàlni errôl, vagy màs èrzelmi szintû tèmàròl nehezère esik. Attòl tartok, hogy màsokban fog elôbb utòbb kàrt okozni. Ha tudna tanàcsot adni mi lenne a megoldàs, kèrem vàlaszoljon. Nagyon szèpen köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A legfontosabb az lenne, ha megtörténne a problémabelátása az ismerősének, hogy ő egyedül nem tudja kezelni az indulatait, segítségre lenne szüksége ebben. Ha ez sikerülne, akkor lehetne indulatkezelési tréningre elmennie, vagy egyéni terápiába. Abban tud segíteni neki, hogy ha finoman jelzi, hogy kérjen a károkozás elkerülése végett segítséget.
Üdvözlettel:
Szabó Lilicsak anyi lenne a kérdésem hogy 24 vesen bele zugtam egy 10 éves be az baj vagy normális és a 10 éves is viszont szeret ez pedofilság vagy nem ha kiss kuru is szeret
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy 10 éves korú gyerek még nem érett a felnőtt szerelemre. Érdemes lenne átgondolnia, hogy milyen jellegű kapcsolatot várna el 10 évesen Tőle, kortárs szerelmi kapcsolatokban milyen tapasztalatai voltak eddig, volt-e már jóval fiatalabb partnere stb.
Üdvözlettel:
Szabó LiliFèrjem 1 èv hàzassàg utàn vàlni akart mert nem szeret. Sokminden volt közbe közös lakàst szerettünk volna de vègül vissza mondta. Màsfèl èvig küzdöttünk a hàzassàgunkèrt ….egyszer beis adtuk a vàlàst de vissza mondtuk egy hónapon belül. Most nègis vàlni akar a fèrjem beis adta a vàlópert. Egyszer szeret egyszer nem ..külön is èlünk màr mert nem bìrtam ezt ìgy es elküldtem..albèrletbe van most màr 1 ève..àllandoan igèrgette hogy hazajön de vègül mègsem..szóval a kèrdèsem az lenne hogy nornàlisak vagyunk? Szeretem őt de nem vagyok benne biztos hogy ő is főleg hogy beadta a vàlópert..azt mondja ne remènykedjek de vègül mindig meggyőzöm magam hogy biztos csak azèr mondja hogy rosszul èrezzem magam…mit gondol erről? Köszönöm szèpen.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon megviselheti ez a helyzet, hogy ennyire bizonytalanok a körülmények, s nem tudja egyértelműen értelmezni a férje tetteit/szavait. Úgy gondolom, hogy amennyiben a férje is szeretné ezt a dilemmát megoldani, akkor érdemes lenne párterápiára elmenniük párterapeuta szakemberhez. Ha ő elzárkózik, akkor javasolt lenne Önnek egyéni pszichológiai tanácsadásra elmennie, hogy a belső bizonytalanságairól bővebben beszéljen. Online konzultáció keretein belül szakembereink is szívesen segítenének Önnek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Nagy vonalakban leírom mi a probléma.
Van egy férjem 13 éve kisebb megszakítással.
2 éve szétmentünk,mert én már nem éreztem iránta semmit.Összejöttem egy férfival akibe szerelmes voltam.Együttéltünk,de ő érzelmileg bántott,kihasznált,nem értékelt engem.
Majd visszajöttem a férjemhez csak a lányom miatt.A férjemet nem szeretem már csak barátként és a gyerekem apjaként.
A baj az,hogy én a másik férfit szeretem a mai napig,de neki csak az kell,hogy ott legyek vele,kimossak,főzzek és takarítsak.Nem hallgatott meg soha, valamint konteós sajnos és rám erőlteti ezt.
Szoktunk beszélni az exemmel, ő szeret azt mondja és bármikor visszamehetek hozzá azt mondja.
Nem tudom mitévő legyek.Ma posztolt az exem és kivettem egy részletet belőle,
Ön mit gondol erről:
Egy dolog nem lett meg, a sikeres igazi pár és a gyerkőc amit ha mai szemmel nézek lehet jobb is.
Köszönöm válaszát
Kedves Levélíró!
Leveléből úgy tűnik őrlődik. Úgy gondolom az, hogy mind férjével, mind előző párjával való kapcsolatából az Ön szükségleteit érdemes kiemelnünk. Férje az aki egy stabil, biztonságos, ismerős kapcsolódást tud nyújtani, amellett, hogy ő közös gyermekük édesapja. A másik oldalon ott van az előző párja, aki a szerelem, vágyakozás iránti szükségletére válasz, azonban felmerül a hiány: az érzelmi kapcsolódás, az egyenrangú partneri viszony, az odafigyelés. A leírtak alapján úgy tűnik jól meg tudja fogalmazni, hogy mi az amit elvár egy párkapcsolattól, mi az amire szüksége van érzelmileg. Ennek fényében talán nem is az Ön által kiemelt részt, a volt párja nézőpontja kapja az igazi hangsúlyt, hanem az, hogy Ön saját igényit, szükségleteit figyelembe véve tudja meghozni a döntéseit. Ehhez első körben azt érdemes tisztáznia magában, hogy egy párkapcsolatban mik azok a dolgok amelyek elengedhetetlenek Önnek, ahhoz, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen, illetve mik azok a dolgok, amelyekből semmiképpen sem szeretne engedni. Ezt végiggondolva talán tisztul Önben a kép, amely jó alapot adhat egy kölcsönösségen alapuló kapcsolathoz: elindulhat a munka, hogy az Ön és párja igényeit összehangolják – attól függetlenül, hogy ez a férjét, volt párját, vagy új partnert jelent.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jo napot kivanok
Tanacsot szeretnek kerni azt az erzest mi okozza hogy mikor kimegyek az utcara olyan erzesem van mintha nem a sajat testemben lennek es ilyenkor felek hogy elajulok.
Kōszōnōm vàlaszàt.
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt tapasztalás számos dologra utalhat, így mindenképpen javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, aki megfelelő további kivizsgálás felé tudja Önt irányítani (neurológus, pszichiáter). A tünet eredetéhez alapos kivizsgálásra van szükség, minid fizikai, mind pszichológiai szempontból.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Mit jelent ha egy pszichológus az szemedbe néz majd a szádra és zavarba jön ? Tesztelt engem reagciom figyelte mert én végig a szemét néztem .
Kedves Kérdező!
Nonverbális kommunikációnk sok féle dolgot jelezhetnek. Amennyiben saját terápiás folyamatában merült fel Önben a kérdés, javaslom kérdését vigye be a folyamatba, ne féljen pszichológusával megosztani felmerült kérdéseit, gondolatait. Amennyiben az Ön számára ennek a mozzanatnak jelentősége volt, fontos, hogy beszéljenek ennek a jelentéséről.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Pszichológus,
köszönöm előre is a segítséget.
Kisfiam megszületése után , 5eve édesanyám elkezdett online zaklatni, konkrétan bántalmazó, pejorative, kioktató, zaklato e-maileket ír rendszeresen.Az első emailt amikor megkaptam szülessen után nem hittem a szememnek /saját édesanyám bántalmaz/
Férjem tudróla. Később próbáltam a családban segítséget kérni, testvéremnek mutattam , többször, de ignoralta, soha nem válaszolt rá.
Anyut pszichiáter kezeli, nyilván ez a viselkedése beteges.
Őszintén szólva , kevesebb a kapcsolatom vele , máshol is lakom a családommal
Ez sokat segített.
Vasárnaponként küldi, most ismét kaptam tőle, pont beteg voltam, így rosszul érintett.
Szeretnék segítséget kérni ez ügyben.
Köszönöm szépen
Üdvözlettel
Kedves Kérdező!
Nagyon fájdalmas és megterhelő lehet, hogy édesanyja ilyen módon nyilvánul meg Ön felé. Ennek megélését tovább nehezítheti az is, hogy éppen az Ön édesanyává válásával esik egy időpontba. Nagyon jó törekvés, hogy a környezete felé fordul, társas támogatást keres. A családi kapcsolatokról nem ír hosszabban, hogy ki-kivel milyen viszonyban van, esetleg édesanyja zaklató viselkedése mást is érint-e, vajon mi lehet testvére ignorálásának a hátterében. Ezzel együtt is azt gondolom, az hogy férjére támaszkodik egy nagyon jó megtartó erő lehet, illetve ha van még olyan személy a környezetében, akár barát, akár olyan családtag, aki felé úgy érzi nyithatna, akkor biztatom, hogy tegye meg.
Arról nem ír, hogy édesanyja milyen problémával áll pszichiátriai kezelés alatt, de elképzelhető, hogy betegségének tünete az a bántalmazó viselkedés. Nagyon sok minden függ attól, hogy mi az édesanyja zavara és, hogy milyen mértékben képes mindennapi életét élni. Egyrészt az Ön szempontjából is fontos, hogy van-e lehetősége arra, hogy megpróbáljon édesanyjával beszélni arról, hogy mennyire fájdalmas az, hogy rendszeresen küldi ezeket az üzeneteket. Amennyiben ezt lehetetlennek élni meg, a másik fontos szempont, hogy érdemes édesanyja pszichiáterével felvennie a kapcsolatot és jelezni a tapasztalatait. Ebből akár állapotának rosszabbodására, akár a gyógyszeres kezelés módosításának szükségességére, akár nem megfelelő együttműködésre (pl.: nem szedi a felírt gyógyszereket) is lehet következtetni, melyet a pszichiáter kolléga tud megfelelőpen megítélni.
Az is egy igazán fontos szempont, hogy a távolság segítségére van abban, hogy tartsa azokat a határokat, melyek érzelmeit és Önt megvédik. Érdemes még azon gondolkozni, hogy milyen eszközök vannak még a kezében ahhoz, hogy ez a védelmi vonalat erősítse. Pl.: Édesanyja e-mailjeinek átirányítása, rendszeres relaxáció, önmaga emlékeztetése arra, hogy ez édesanyja betegségének következményei, nem az Ön hibája, stb…
Amennyiben úgy érzi annyi nehéz érzést, feszültséget generál Önben a jelenlegi helyzet, hogy nem tud vele egyedül megbirkózni, javaslom keressen fel pszichológust egyéni konzultáció keretein belül.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Móra Katalin, nagyon köszönöm megnyugtató, bíztató válaszát, amivel megerősített. Sajnos előző kérdésembe a karaktererk maximalizálása miatt nem fért bele, hogy elmondjam, hogy a kisfiam óvoda pszichológusa szerint az erős érzelmi kötődés megszűnése, és a leválás miatt csak kéthetente egyszer kellene velem találkoznia. Jelenleg az óvodai szakember szerint is minden rendben van ebben az új előző levelemben írt „rendszerben”, bár szerinte ez csak időhúzás, és késlelteti a gyerek érzelmi leválását….az lenne a kérdésem, hogy miért van erre szükség? Amennyiben elég időt tudunk együtt tölteni, és a gyerek boldog az édesanyjával és velem is, és ebben a légkörben nő fel, miért erőltetik azt, hogy érzelmileg leváljon rólam? Számomra elképzelhetetlen, hogy ilyen kevés időt töltsek a kisfiammal, hiszen az, hogy az édesanyjával már nem működik a kapcsolatunk, attól a fiamat ugyanúgy szeretem, és szeretném azt, hogy az életem része legyen. Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Attila!
Meglep, amit az óvodai szakember véleményéről írt. Nem kell, hogy a gyermek leváljon Önről, sőt! Fontos az erőteljes érzelmi kapcsolódás mindkét szülőhöz a szülők különválásának időszakában is.
Esetleg arra gondolhatott a kolléga, hogy az “új élet”, új keretek megszokása nagyon lényeges. És az új keretrendszerben apa és anya nincsenek együtt és a család nem apa-anya-gyermek. A szülők különválását követően a gyermekek általában “újraegyesítési fantáziákat” élnek meg; azt szeretnék, hogy a szüleik ismét együtt legyenek. Ezt sok gyermek akár szóban is kifejezi, megfogalmazza, mások nem beszélnek erről, de vágynak rá. Olyan is előfordul, hogy saját eszközeikkel igyekeznek is tenni ezért. Ez teljesen természetes reakció ebben a helyzetben, amit nem szabad tiltani. Ez a fantázia és vágy legtöbbször magától rendeződik, de nagyon eltérő lehet, hogy ez mennyi idő alatt történik meg.
Továbbra is hangsúlyozom, hogy ebben a nehéz időszakban is fontos, hogy a gyermek mindkét szülővel kiegyensúlyozott és szeretetteljes kapcsolatot tartson fenn. Nagyon jónak tartom, hogy erről Ön is így gondolkodik, és tesz is ezért.
Üdvözlettel:
Móra Katalin
Jó napot kívánok. Ez a gond nem is igazán tudom melyik kategóriába tartozik. Vagy a párkapcsolati vagy a szexuális zavarokhoz. Van egy párkapcsolatom. 1 éve vagyunk együtt a párommal. 2 hónapja megkérte a kezem. A kapcsolatunk nagyon boldog, jól érzem magam vele. De van egy kis gond. Nem jó szex a mostanában. Csak misszionárius pózban akarja csinálni. Ami kkezd unalmassá válni számomra. Nem tudom hogy beszélem meg vele. Nagyon szeretem őt. De nem tudom mit tegyek. Ha ajánlok neki egy másik pózt akkor azt nem akarja vagy nagy nehezen rá tudom venni. Régen jobb volt a szex köztünk. De szeretném ha jobb lenne.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne feltárni az okát annak, hogy a párja csak ezt a pózt gyakorolja (pl. félelem vagy fájdalom átélése másik pózban, kellemetlen gondolatok előjövetele). Amennyiben egymás között nem tudják átbeszélni ennek az okát, javasolt lenne szexuálpszichológus szakember segítségét kérniük.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv!
Transznemű vagyok (igaz pszichológus nem igazolta viszont ezt érzem évek óta) viszont még csak 18éves vagyok és nem tudja ezt az egészet még senki se a közeli hozzámtartozóim közül. Nagyon szorongok mert csak 160cm vagyok és ez miatt nem merek bele vágni semmilyen hormon kezelésbe, szakvéleményekbe mert hát nevetség tárgya lennék így mint egy 160cm-es pasi. Jelenleg meg állapítható rólam hogy nő nemű vagyok viszont ez rettenetesen zavar. A hosszú hajamtól egyenesen rosszul vagyok viszont azt mondják a barátaim hogy a hosszú haj jobban áll mint a rövid… Nem tudom hogy most mit csináljak mert szívem szerint bele vágnék az egészbe ha magasabb lennék de így a magasságom engem nagyon vissza tart ebben.. ön szerint most mit kéne tennem vagy hogy tudnám ezt feldolgozni hogy nem vagyok masabb sok lánynál se..?
Tisztelt Kérdező!
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne belevágnia egy egyéni pszichoterápiába, ahol ezek a félelmei helyet kapnak, tartalmazásra kerülnek, egy empatikus, megértő környezetben. Ehhez érdemes direkt LMBTQ-friendly kollégát keresni, illetve aki jártas az LMBTQ pszichológia alapjaiban. Számos képzés fut jelenleg is a pszichológusoknak, így biztos vagyok benne, hogy talál megfelelő, erre érzékeny kollégát. Esetleg érdemes lehet LMBTQ fórumokon közösségben érdeklődni a tapasztalatok iránt-akár alacsony tranzicionált emberrel beszélgetnie, ugyanis ez erősíthetné a nem vagyok egyedül érzését is-, vagy felvennie a kapcsolatot a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójával, hogy mit / kit tudnak ajánlani önnek. Azt gondolom, hogy a magasság mindkét nemnél okozhat frusztrációt pro-és kontra is, így elképzelhetőnek tartom, hogy a magasság-probléma lehet akár egy szűrője vagy gátja az előbújásának, önazonosságnak is. Mindenesetre egy terápiás folyamatban tartanám megfelelően kezelhetőnek az önbizalom és önazonosság kérdéskörét. Várni nem érdemes, de jó és szimpatikus kollégát keresnie mindenképpen.
Üdvözlettel:
