A kényszerbetegség típusai

Korábban írtunk a kényszerbetegség gyakoriságáról és arról, mi különbözteti meg a normális rituálékat a patológiás kényszerektől. Röviden kitértünk rá, milyen kényszerek fordulnak elő a legtöbbször. Mai blogcikkünkben a kényszergondolatokat és kényszercselekvéseket fogjuk közelebbről megismerni.

Milyen típusai vannak a kényszergondolatoknak?

A kényszergondolatok, mint ahogyan már korábban is utaltunk rá, nem a realitásból fakadó aggodalmak, és a beteg tudatában is van ezen gondolatok irracionális voltának, ezért énidegennek éli meg azokat. Ezek gyakran a beteg morális vagy vallásos értékrendjével, felfogásával összeegyeztethetetlenek. Tilalmakkal és a bűnösség érzésével kapcsolatosak.

Tematikailag jellemzően a kényszergondolatok a következő csoportokba sorolhatóak:

    1. Beszennyeződéssel, tisztátalanná válással, megfertőződéssel kapcsolatos kényszerek mind konkrét, mind pedig átvitt értelemben.
    2. Ellenőrzéssel kapcsolatos, kóros kételkedéshez köthető gondolatok.
    3. Különböző testi tünetekkel, betegségekkel és a halállal kapcsolatos gondolatok.
    4. Szimmetriával, renddel, ellenőrzéssel kapcsolatos kényszergondolatok –és cselekedetek.
    5. Agresszív tartalmú gondolatok, asszociációk.
    6. Szexuális gondolatok, asszociációk.
    7. Egyéb.
    8. Többszörös. (Amikor a fentebb felsorolt típusok kombinálódnak.)

Mi jellemző a kényszercselekedetekre?

A kényszercselekedeteket többféle módon kategorizálhatjuk. Tartalmukat tekintve megkülönböztethetjük a tisztálkodási, az ellenőrzési, a gyűjtögetési, a szimmetriával, renddel kapcsolatos kompulziókat, de léteznek olyan kompulziók is, amelyek valójában csak gondolatban zajlanak le, tehát nem a szó szoros értelemben vett cselekedetek. Ilyenek például a különböző kognitív rituálék, vagy számolási kényszerek, vagy akár bizonyos rituálészerűen elmondott vallásos imádságok, amelyek annak ellenére, hogy gondolatok, mégis kényszercselekedeteknek minősülnek, mert valamely kényszergondolat semlegesítésre, illetve a szorongás csökkentésére irányulnak, éppen úgy, mint mondjuk egy ténylegesen meg is valósuló kézmosás.

Mint már korábban is szó volt róla, az OCD-t korábban egy ritka betegségnek tartották, ami jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az érintettek úgy tekintsenek tüneteikre mint valamilyen titkolni való, szégyenletes jelenségekre, különösen akkor, ha azokat morális értékrendjükkel összeegyeztethetetlennek tartják.

Sok beteg éppen ezért csak hosszú évek után vagy akár egyáltalán nem is jutott el megfelelő szakemberhez. Napjainkban is előfordul, hogy valamely szövődő pszichiátriai betegség, pl. depresszió kapcsán „mellesleg” derül fény a kényszeres tünetképzésre.

Hogyan alakul ki a kényszerbetegség?

Fontos szem előtt tartani, hogy a tudomány mai álláspontja szerint a kényszerbetegség kialakulásban a pszichológiai tényezők mellett neuroanatómiai és neurokémiai faktorok is szerepet játszanak. Patomechanizmusában különösen hangsúlyos szerepe van a szerotonin és a dopamin  rendszerek érintettségének. Anatómiai szempontból pedig az orbitofrontális kéreg és bizonyos mélyebben fekvő agyterületek közötti kommunikációs zavar fennállása igazolható. Annak ténye, hogy a betegség egyes családokban halmozott előfordulást mutat, genetikai hajlamra utal.

Milyen kezelés szükséges kényszerbetegség esetén?

A kezelést illetően a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia kombinálása bizonyul a leghatékonyabbnak, de bizonyos esetekben akár idegsebészeti eljárásokat is alkalmaznak.

A kényszerbetegség kialakulásának lélektani hátterét a különböző elméleti iskolák más-más szemszögből közelítik meg. Ezeket az elméleteket a későbbiekben egy másik cikkünkben részletesen ismertetjük. A pszichoterápiát illetően a kognitív viselkedésterápia bizonyítottan hatékony eljárásnak bizonyul. Ennek lényege, hogy a verbális terápia mellett nagy hangsúlyt kapnak a különböző viselkedésterápiás technikák, mint pl. az ingerelárasztás, a szisztematikus deszenzitizáció vagy pl. a „gondolat-stop” technika. A későbbeikben az egyéb pszichoterápiás irányzatokról és módszerekről is részletesen beszámolunk.

Cikkünk legfőbb üzenete az lenne, hogy az érintettekben kialakuljon az a meggyőződés, hogy problémáikkal nincsenek egyedül, és hogy bátran bízzanak abban, hogy a napjainkban már elérhető hatékony eljárásoknak köszönhetően érdemes időben segítséget kérniük ahelyett, hogy titokban, egyedül próbálnának megküzdeni betegségük kínzó tüneteivel. Ha problémájára ráismer a cikkben és szeretne segítséget kapni, szeretettel várja Önt az onlinepszichologus.net csapata online konzultációra. 

Sorozatunk kéthetente megjelenő következő írásaiban a kényszerbetegség okaival (elméleteivel) és gyógyításával fogunk részletesebben foglalkozni.

Felhasznált irodalmak:

BNO-10 Zsebkönyv. (2004). Animula Kiadó, Budapest.
DSM-V. Diagnosztikai Klasszifikációs Rendszer (2016). Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Kft, Budapest.
Füredi, J. & Németh, A. (2015). A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
Németh, A. (1994). Kényszerbetegség. Cserépfalvi Kiadó, Budapest.
Szőnyi, G., & Füredi, J. (2008). A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
Tringer, L. (2010). A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest.

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Túri Márta Dóra klinikai szakpszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.