Amikor gyermekünk kihozza belőlünk az agressziót
Ahogy korábbi, gyermekneveléssel kapcsolatos cikkünkben említettük, gyermekeink lelki életünk tükrei, ezért óhatatlanul elöfordul, hogy kihoznak bennünket a béketűrésünkből. Addig feszegetik a határokat, amíg falakba nem ütköznek. Sokszor nehezen eldönthető, meddig hagyjunk egy bosszantó viselkedést, ezért könnyen előfordulhat, hogy szülőként elszakad nálunk a cérna. Mit érdemes tenni, ha már megtörtént a dolog és dühünkben olyat tettünk, amiről tudjuk, hogy nem kellett volna?
Csak egy pofon…. ?
Azon túl, hogy egy gyerek bántalmazása bűncselekmény, fontos megérteniük a szülőknek, hogy az érzelmi kontroll elvesztésével nagyobb gondok is előfordulhatnak. Rendőrségen dolgozó klinikai szakpszichológusok beszámolóiból is ismert, hogy sok esetben „csak” enyhe fegyelmezést akar a szülő, de a gyermek sajnos komolyabban megsérül! Az erőszak (kiabálás, verekedés) kerülése a nevelésben azonban nem csak emiatt lényeges.
Mit tanul meg az ütésből a gyermekünk?
Hogy a kisebb, a gyengébb bármikor bántható, erőszak követhető el ellene. És még rengeteg negatív lelki és kapcsolati hatása van egy-egy ütésnek. Ennek hatására sérül például az gyermek önértékelése és a szülőbe vetett bizalma. Ezért szülőként mindenképp törekedni szükséges arra, hogy ez ne forduljon elő. Ha azt szeretnéd, hogy erős, magabiztos, boldog és egészséges legyen a gyermeked, akkor Te magad is légy erős (tudj uralkodni az indulataidon, kifejezni szóban a negatív érzelmeidet), magabiztos és testileg, lelkileg minél egészségesebb. Ismerd meg a saját határaidat, korlátaidat, és ismerd fel mikor van az a pont, amikor már muszáj segítséget bevonnod.
4 tanács, amit SOS megtehetsz, ha mégis előfordult:
1. Azonnal kérj bocsánatot! Mondd el neki, hogy mennyire szereted és nem volt jogod megütni, még akkor sem, ha mérges vagy, vagy haragszol rá.
2. Magyarázd el neki, hogy elveszítetted az önuralmad és szeretnéd megtanulni, hogy ez ne forduljon elő.
3. Tudatosítsd magadban, hogy szeretnéd megtanulni kontrollálni a dühödet, hiszen senkinek nincs joga bántani a gyerekedet, az ő teste, az ő lelke, neked szülőként a védelem a szereped.
4. Erre törekedj is, amikor úgy érzed, hogy kezded elveszíteni a kontrollt, mondd ki hangosan magadnak és neki is. Például: ‘Most nagyon dühös/mérges vagyok’ Ha azt érezzük, nem bírjuk továb, inkább lépjünk ki a helyzetből és nyugodjunk le. Ezt mondd el bátran a gyermekednek is! Ha lecsillapodtunk, folytathatjuk a közös játékot, vagy beszéljük meg mi a baj, és utána mindketten megkönnyebbülünk.
5. Ha úgy érzed, hogy „bosszantani akar”, kérdezd meg, hogyan segíthetsz neki, mire van szüksége, panaszkodja ki magát neked. Az érzések akkor a legpusztítóbbak, ha nincsenek kimondva.
6. Gondold át alaposan, hogy valójában miért is vesztetted el a türelmed.
Mi a türelmetlenséged valódi oka?
Terápiás munkák során a pszichológusok, családsegítőben dolgozó vagy nevelési tanácsadóban szakmai munkát végző szakemberek azt tapasztalják, hogy ilyenkor mindig valami más (is) frusztrálja a szülőket és az igazi ok nem a gyermekének a viselkedése. Az engedetlenség csak az utolsó csepp a pohárban. Például húzódhat a háttérben önismereti hiány, párkapcsolati nehézség, anyagi gondok, túl sok munkahelyi stressz, nyomasztó határidők, munkahelyi nehézségek, személyközi konfliktusok, vagy éppen a saját szülőségbe vetett hit hiánya vagy megfelelési kényszer/vágy, a külső szereplőknek való bizonyítási vágy (pl. mit szólnak, hogy nem tud viselkedni a gyerekem? Mit mondanak milyen anya vagyok?) Nagyon gyakori, hogy mentális problémák állnak az agresszív szülői viselkedés mögött (pl. szülés utáni depresszió, szorongás, bűntudat, stb.).
A gyerekek tényleg ügyesen feszegetik a határokat és az önismeret egy újabb szintjével találkozunk általuk, de ha nagyon „nem bírsz vele”, akkor keress neki valami sportos elfoglaltságot, ami segít kiadni a felgyűlt enegiáit, frusztrációit. Önmagadon pedig dolgozz, hogy megfelelő példával tudj szolgálni neki. A düh, harag, féltékenység, negatív érzelmek felismerése és kifejezésének módja tanulható, minden korban van lehetőség változni és változtatni, fejlődni!
Tűzd ki ezt a célt magad előtt, ha bátran kérj segítséget pszichológustól. Ebben munkacsoportunk pszichológusai is szívesen segítenek. A cikket munkacsoportunk korábbi tagja, Filep Orsolya Veronika írta.
