Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Segítő!
Gyerekkoromban nagyon súlyos traumák értek. Amit eddig képes voltam szavakba önteni, az csak egy része annak, amin keresztülmentem. Szeretnék segítséget kérni a feldolgozásukhoz, mert érzem, hogy ezek a múltbeli események a mai napig hatással vannak rám, még akkor is, ha tudatosan nem mindig gondolok rájuk.
Néhány konkrét dolgot már ki tudok mondani:
Szexuális bántalmazás gyermekként
Apám öngyilkosságában való közvetlen részvétel (ő kért, hogy segítsek)
Erőszakos környezet, fegyveres támadás tanújaként
Rendszeres menekülés, anyám védelme – gyakran fizikai nélkülözés közben
Megalázó, testi-lelki bántalmazás (pl. kikötözés, éhezés)
Kommunikációs nehézségek: 8 éves koromig nem beszéltem, csak belső gondolati világban éltem
Fontos számomra, hogy megértse: ezek csak töredékek. Sok emlék még zavaros, nehezen hozzáférhető vagy túl fájdalmas. De szeretném elindítani a feldolgozás folyamatát, mert nem akarom, hogy ezek irányítsák tovább az életemet.”
Kedves Krisztián!
Nem találok szavakat az Ön által leírt súlyos traumákra, vagyis arra, hogy emberek ilyen komoly fájdalmakat, bűnöket követtek el Ön ellen és feltehetően nem lettek számonkérve, felelősségre vonva tetteikért. Ön pedig hihetetlen bátorsággal próbál szembenézni mindazokkal a traumákkal, amiket hosszú évek óta cipel magában, ezt nagyon értékelem magában, tényleg nagy bátorságra vall.
A leghasznosabbnak azt tartanám, ha felkeresne egy pszichoterápiás rehabilitációs osztályt az Ön közelében és bele tudna kezdeni egy hosszabb távú terápiába. Az alábbi helyekhez háziorvosi beutaló szükségs, néhányat ajánlanék: (Budapesten belül)
- Tündérhegy – Pszichoszomatikus és Pszicholterápiás Rehabilitációs Osztály (háziorvosi beutaló szükséges)
- Jahn Ferenc – Dél-Pesti Kórház – Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály
- Thalassa Ház – Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor – szakpszichológus
39 eves no vagyok aki angliaban el mar regota.
Abszolut egeszseges es mentalisan eros nonek tartom magam viszont elakadtam a csaladomon belul bizonyos dologban ami mar evek ota feldolgozas alatt all viszont a harag megakadalyozza ezt bennem.
Erdeklodnek milyen arvan dolgoznak es pontosan ar ar mit es mennyi idot takar.tivabba minden informaciot szeretnek tudni ami a “kezeleseket” illeti.
Koszonom ha valaszol
Kedves Szabina!
Köszönjük hogy érdeklődik a kezeléseket illetve az online tanácsadás iránt. Honlapunkon a szakembereknél megtalálja az adott szakember díjazását, ami 50 percet foglal magában. A tanácsadási folyamat vagy szükség esetén pszichoterápiás munka hossza az első pár alkalommal történt tanácsadás során kerül megbeszélésre az adott szakemberrel.
Honlapunkon a https://onlinepszichologus.net/mi-az-a-pszichoterapia/ résznél talál bővebb információkat arra vonatkozóan, hogyan zajlik az online tanácsadás, illetve a pszichoterápiás munka.
További minden jót kívánva:
Onlinepszichológus team
Kovács GáborÜdvözlöm.
Olyan problémám van hogy ha állok megyek akkor ájulás érzetem van fejem szorít kisé remegek , nagyon rosszul leszek és le kell feküdjek ez minden nap így van vann mikor meg csinálom amit kell itthon de nem mindig sikerül mert le kell feküdjek mert majd el ájulok, voltam Neurológusnál ott volt koponya ct ,EEG,ezek rendben voltak még MRA vizsgálat van hátra mert zsibad a bal karom arcom lábam gyenge . Még reumatologia kell mennem meg kardiológia, a pulzusom az magas szokott lenni. Kérdésem az lenne hogy lehet ez szorongás? Szorongástol lehet ezek a tünetek ,szihés alapon? Mert ezt is mondták orvos! De nehezen tudom el hinni mert mivel fekszek akkor jó ha állok megyek akkor jönn ez rám.s ez miat már nem megyek utcára mert félek mikor leszek roszul mikor ájulok el!
Köszönöm válaszát!
Kedves Amanda!
Ha jól vettem ki a leveléből, akkor a lehető legtöbbet megtesz azért, hogy a tünetei okát kiderítsék és segítsenek magának. Sok helyen járt már, érdemes az összes felajánlott vizsgálatra elmenni. Még amit hiányolok, a pszichiátriai orvosi vizsgálat, amire még szükség lehet. Ennek elérhetőségét a háziorvosától tudja megkérdezni.
Kívánok jó egészséget és kitartást a vizsgálatokhoz!
Üdvözlettel: Onlinepszichológus csapata
Kovács GáborTisztelt Szakértő! A munkahelyemen a főnököm személyi titkára nem tűr ellentmondást. Most egy újabb szövetségesre talált, az igazgató titkárnőjére és manipulálják az egész csapatot ellenem fordították. 15 éve vagyok a munkahelyen, betegen is dolgozok, de írígységből provokálnak, ha kiállok magamért akkor én vagyok a rossz. A főnököm jelezte, h ebben nem tud segíteni. Mit tegyek? Kirekesztenek és még aki eddig velem volt, azt is manipulálják. Az egyik titkárnő miatt már sokan elmentek, de el lett simítva. Mit tehetnék? Már nagyon rosszul érzem magam.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy ellenséges környezetben lehet a munkahelyén. Érdemes lenne munka szakpszichológust felkeresnie, aki a mobbing témakörében is jártas. Vele át tudnák beszélni a lehetőségeket ebben a helyzetben. Korábban a weboldalunkon is jelent meg blogbejegyzés a témában, javaslom, olvassa el, itt is további lehetőségeket talál a megoldásra:
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot!
A problémám összetett, aminek része a szorongás is. Bizonyos tevékenységek közben, pl szexuális vagy általános stb.. feljönnek akaratlan rossz gondolatok amiket megpróbálok elnyomni, de nem lehet teljesen. Ezek a gondolatok szégyenérzettel párosulnak és ezért nem akarom hogy bizonyos dolgok közben esezembe jussanak, így nem tudom nyugodtan csinálni.Mivel nem akarok rágondolni ezért szorongással jármert félek, hogy nem sikerül ezeket elnyomni. Hogyan lehetne ezt kezelni, milyen szakterületen jártas terapeuta tudna nekem segíteni? Köszönöm a segítséget!
Üdv
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy elgondolkodik a problémáin, s szeretne változást elérni. Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne olyan klinikai szakpszichológust felkeresnie, aki kognitív viselkedésterápiában jártas. A szakember meg tudná ítélni részletes első interjú alapján, hogy pszichiáter szakember bevonása is szükséges-e, vagy elég lenne az általa nyújtott kezelés, milyen súlyosságú szorongásról van szó.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Dr. Nő ! A fiam 16 èves 1 tipusu cukorbeteg külföldön èlünk 15 ève . Mindig is nehezebben kezelhető gyerek volt de az elmult 2 èvben miòta közèp sulis lett nagyon sok problèma van vele a suliban is es otthon is . Hazudik es akkor is mikor màr tudja hogy semmi èrtelme , vissza felesel , nem èr haza időben , lóg az iskolàbol , nem rendezi a cukràt stb… nagyon nehèz vele az eggyütt èlès. Tudja mit akarnak tőle hallani az emberek nagyon jó színèsz , nem ismeri be bajt okoz azt mondja nem csinalt semmit ès itt komoly problèmakra gondolok nem csìny tevesekre . Nem tudom mit csinalhatnèk mèg fèlek hogy előbb utóbb nagy bajba fog kerülni ès màr teljesen tehetetlen vagyok .
Kedves Levélíró!
Nagyon megértem az aggodalmát.
A leírt viselkedés – hazudozás, iskolai hiányzások, szabályszegés – túlmutathat a „szokásos kamaszkori” problémákon, és szakember bevonását indokolja. Önmagában a lázadás nem kóros, és elég gyakori ebben a korban, de az Ön által leírt intenzitás és tartósság valóban aggodalomra adhat okot.
Első lépésként javaslom, keressenek fel pszichológust vagy pszichiátert, aki segíthet tisztázni, mi állhat a háttérben, és hogyan támogathatják fiát a felelősségvállalásban. Lassan eléri a felnőttkort hivatalosan és fontos, hogy tisztában legyen a tettei következményével.
A családterápia is sokat segíthet a kommunikáció javításában és a határok egyértelmű kijelölésében. Emellett fontos lenne, hogy a diabétesz kezelésében ne maradjon magára, hiszen az egészségét is veszélyeztetheti.
A rendszeres hazudozás akár magatartászavarral is összefügghet, ezért tartom fontosnak, hogy keressenek fel szakembert, aki ki tud állítani pontos diagnózist személyes vizsgálat után. Még abban a korban van a fia, amikor Önnek van beleszólása az eseményekbe.
Fontosnak tartom, ne egyedül próbálja megfékezni a helyzetet, értelemszerűen kimerítő és kevésnek is bizonyul. Kérjen segítséget. Nem tudom milyen országban élnek, de iskolaspzichológus, családsegítő szolgálatok tudnak ebben segíteni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
A férjem szüleinél nyaraltak a gyerekeim 1 hetet(9,7,5,3 évesek legidősebb nem beszélő autista).A 7 éves lányom 1 hónappal a nyaralás után elmesélte, hogy a nagyszülők, a papa pornó videót mutatott nekik többször is, volt hogy a jelenlétükben nézte a videót és nem kapcsolta kis, és volt hogy konkrétan ő tett be nekik ilyen tartalmú videót laptopon. A gyerekek úgy meséltek, hogy a néni vakargatta a nunijat(ezt a papa magyarázta nekik így),nem volt rajta ruha. Közben az is kiderült, hogy anyósom is tudta ezt, mert a 7 éves szólt neki, de az legyintett, hogy a papa mindig ezt csinálja.
Kiderült az is, hogy a papa furdette a lanyaimat, holott ez nem indokolt mert 7 éves, illetve az is kiderült, hogy a mama a lányokkal a papa a fiúkkal aludt egy ágyban meztelenül. A lányom így is meglátta a nagyapját pucéran.
A nagyszülők kérdőre lettek vonva, de azt mondják a gyerekek hazudnak. Illetve mégis megtörtént, de “úgyse tudják mi az”.
Én komoly hatarhuzast szeretnék.milyen határokat?
Kedves levéliró!Kedves Anna!
Köszönöm levelét, amelyben az eseményről bőven tájékoztat de az előzményekről sajnos nincs információm. A határhúzás valóban nagyon fontos, de az a kérdés hogy ez a valóságban/ gyakorlatban mit jelent önöknél. A gyermekabúzus viszont bűncselekmény, kérem vegye fel a helyi gyermekvédelemmel a kapcsolatot. Várjuk jelentkezsét, akár én is állok szives rendelkezésére.
Üdv. Lengyel Katalin
Vallásos után majd 2 év után össze jöttem a jelenlegi párommal nem volt egyszerű már az elején sem hiszen neki 4 gyereke van 2 anyukától. És volt előttem egy jegyese aki 2 évig megvolt neki és utánna zárta le vele. Sajnos mai napig nem tudnak az ő gyerekei elfogadni főleg a 23 éves lánya aki apuci kedvence. Nagyon sok rosszat és nagyon sok csunyákat mond mai napig rám amit már legutóbb nem tudtam higgadtan kezelni. Megbeszéltük párommal hogy elmegyünk nyaralni de mivel volt ez a konfligtus a lánya és köz én így ő úgy gondolta ,hogy csak a lányával megy el és a kisebbik fiával. Nagyon rosszul esik hiszen legutóbb is miután sértegette a lány a akkor is vele ment el.Nem tudom már sokszor hogy kezeljék ezt az egészet ,mert sokszor érzem úgy hogy neki csak is a lánya fontos ,talán még a másik 3 gyermeke sem annyira. Lány létére az apukája meg azt is tudja hogy hol található pirszing a testében. Kicsit ez engem fusztrál .hogy tudnám ezt kezelni.
Kedves Éva! A mozaik-család nehézsége gyakori probléma a párkapcsolatokban. A gyermekek elfogadása, közös nyaralás, intimitás mindig nehezésg egy új kapcsolatban. A javaslatom az, hogy kommunikáljanak a problémáról higgadtan, s ha nem jutnak dűlőre kérem keressen bizalommal, állok rendelkezésre, üdv. Lengyel Katalin
Jó napot!
Azzal szeretnék érdeklődni Ön felé, hogy sokszor vannak pánikrohamjaim, szorongásos tüneteim illetve átment testi tünetekbe is (szívszorítás, olykor nyomó vagy szúró. remegés, illetve hasigörcs vagy “üresség” érzés a hasban) bő 1 éve már jelentkeznek időszakosan ezek a tünetek, stresszes napokat követően. Azt szeretném kérdezni, hogy érdemes e kineziológushoz fordulnom először vagy pedig menjek pszichiológushoz (gyógyszeres kezelést nem szeretnék) Előre is köszönöm a válaszát.
Üdvözlettel, Sulyok István Ákos
Kedves Levélíró!
A leírt tünetek pszichés feszültség természetes testi kísérői lehetnek, ezért első lépésként a pszichológust javaslom.
A pszichológus nem ír fel gyógyszert — ez a pszichiáter vagy más orvos hatáskörébe tartozik. A pszichológus a lelki folyamatokkal dolgozik, segít feltárni a tünetek mögötti okokat, és tanít olyan módszereket, amelyekkel a szorongás és pánikrohamok csökkenthetők (például légzéstechnikák, kognitív- és viselkedésterápiás eszközök).
Természetesen kineziológushoz is fordulhat, ha szeretne, de érdemes tudni, hogy ez nem pszichológiai vagy orvosi módszer, így a hatékonyságát tudományos vizsgálatok nem támasztják alá a szorongás és pánikroham kezelésében.
Amennyiben a pszichológus szükségesnek látja, javasolhat orvosi vagy pszichiátriai konzultációt is — például ha a tünetek nagyon intenzívek, vagy mindennapi működését jelentősen akadályozzák.
Remélem tudtam segíteni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaElnézést csak szerettem volna megkérdezni hogy ha nem engedem meg a jót magamnak mert vagy gyerekkori vagy transzgeneracios gátló parancs ot kaptam, de utána -az el engedése, jó megengedese után nagyon nagyon rossz történt utána, akkor ez melyik gátló parancs és hogy lehet feloldani?
Kedves Mónika!
Amit leír, az érzelmileg nagyon megterhelő lehet és teljesen érthető, hogy szeretné jobban megérteni, mi állhat a háttérben. Fontos tudni, hogy az, ha valaki nehezen engedi meg magának a jót, gyakran összefügghet korai tapasztalatokkal, családi mintákkal vagy berögzült hiedelmekkel — de ezek pontos feltérképezéséhez ennél jóval több információra, személyes beszélgetésre és biztonságos közegre van szükség.
Egyetlen üzenetből nem lehet felelősen megmondani, hogy ez pontosan milyen „gátló parancshoz” vagy transzgenerációs mintához tartozik, viszont a bennünk lévő gátlások és nehéz minták megdolgozhatók és meghaladhatók. Ebben egy pszichológus vagy pszichoterapeuta tud segíteni: közösen feltárhatják, hogyan alakultak ki ezek a minták, és hogyan lehet új, támogatóbb működési módokat kialakítani. A megértés és a változás lehetséges, és az első lépés már azzal megtörtént, hogy ránézett erre a nehézségre és kérdezni mert róla!
Sok sikert kívánok önnek a további önismereti munkához!
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaÜdvözletem!
20 éves lány vagyok, úgy érzem, valami baj van velem, de lehet csak túlreagálom. Nehéz volt a gyerekkorom, apukám alkoholista volt, sosem foglalkozott velem, anyukám számomra érzelmileg elérhetetlen volt, és a legkisebb dolgokért is leüvöltött, néha meg is ütött. Kicsiként folyamat szorongtam, aggódtam a szeretteimért. Ez mostanra átirányult magam felé, beképzelek betegségeket, pánikrohamaim vannak. Gyerekként mindenben tökéletes akartam lenni, hátha felfigyelnek rám, elismernek, de semmi. Azóta elindultam egy lejtőn, alig érdekel bármi is, középsulis éveim a kimaradásról szóltak, néha ájulásig ittam magam. Ezalatt mindenkit elmartam magam mellől, az összes barátomat. A családom fél tőlem, ha ideges vagyok, sokszor dühroham jön rám, kikapcsolok. Aki kilépett az életemből, azokat mindig borzalmasan megbántottam, utána visszasírtam. Most már próbálom kontrollálni magam, de mivel nem vettek fel egyetemre, összeomoltam. Félek hogy a maradék barátaim is elhagynak.
Kedves Bea!
Amit leírt, az nagyon nehéz és megterhelő élettörténet, és már az is hatalmas erőre vall, hogy ezt ilyen őszintén meg tudja fogalmazni. Az Ön által átélt gyermekkori élmények – az érzelmi elhanyagolás, a bántalmazás és a biztonságot nem nyújtó családi környezet – mind olyan tényezők, amelyek hosszú távon is hatással lehetnek az önértékelésre, a kapcsolatokra és a stresszkezelésre.
A pánikrohamok, a betegségektől való félelem, a hangulatingadozások és a dühkezelési nehézségek nem azt jelentik, hogy „baj van Önnel” mint emberrel, hanem inkább azt, hogy az idegrendszere és az érzelmi működése nagyon megterhelődött, és ezek a korai élmények nyomot hagytak. Ez érthető és nem az Ön hibája.
Néhány gondolat a továbblépésről:
Amit tapasztal, az valószínűleg dolgozatlan traumákhoz és tanult megküzdési mintákhoz kapcsolódik. A leírás alapján egyéni pszichoterápia – lehetőleg trauma-fókuszú vagy sématerápia – nagyon sokat segíthetne, az oldalunkon is talál ehhez kiváló szakembereket.
Amennyiben anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé, a területileg illetékes családsegítőben, vagy pszichiátriai gondozóban is kérhet segítséget – lehetséges, hogy várólista van. Addig is fontos megértenie, hogy a dühkitörések és a kapcsolatokban jelentkező feszültség gyakran a felgyülemlett, elnyomott érzelmekből fakad. Érdemes megtanulni olyan technikákat, amelyek segítenek a feszültség levezetésében és az önszabályozásban (pl. légzőgyakorlat, naplóírás, rövid fizikai aktivitás).
A félelem, hogy a barátai is elhagyják, érthető, de ezek a kötelékek tudnak gyógyító hatásúak lenni. Érdemes nyitottan és őszintén kommunikálni az érzéseiről, akár kisebb lépésekben. Amit most érez, nem kell, hogy végleges állapot legyen, a változás teljesen lehetséges, ha megadja magának a lehetőséget a segítség elfogadására és az új minták megtanulására.
Üdvözlettel, Rita
Üdvözlöm!
Révész Viktória vagyok.Nekem egy olyan problémám van ami sajnos nagyon meghatározza a hétköznapjaimat olyan mintha minden nap nagymértékű szorongás lenne rajtam ,ami kihat a gyomromra.Olyat érzek hogy a gyomor izomzata elkezd
“rángatni” és pillanatnyi szédülés jön rám.Korábban volt pánik problémám de abból szerencsére kigyógyultam màr azóta lett egy kisfiam is.Viszont most “valami” megint “rámült”ha lehet így fogalmazni .Sajnos ez a tünet már minden napos nálam.
Szeretném a tanácsát kérni hogy hogyan tudnám ezt oldani?Nincs jelenleg semmi olyan ami miatt” szoronganék viszont ez az érzés màr minden napos.
Van esetleg valami megoldás?
Köszönöm megtisztelő válaszát!
További szép napot kivánok!
Kedves Viktória!
Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoz önnek ez tünet, de nagyon jó, hogy figyel a teste jelzéseire! Sajnos ennyi információból felelős tanácsot adni nagyon nehéz – talán azt tudnám javasolni, hogy kezdje el még jobban megfigyelni, tudatosítani, hogy mikor jelez a gyomra. Amikor észreveszi a rángást, álljon meg és akár naplózza le, hogy milyen gondolatok jártak a fejében, amikor elkezdődött, milyen érzésekkel volt az adott helyzetben és milyen egyéb testérzeteket tud megfigyelni. Ha megpróbálja tudatosítani az esetleges negatív automatikus gondolatokat, illetve felismerni, hogy egy gondolat/helyzet milyen nehéz érzésekkel tölti el, közelebb tud kerülni ahhoz, hogy megértse, hogy mit jelez a teste és tudjon rá reagálni – akár légzőgyakorlatokkal, mindfulness technikákkal.
Emellett érdemes megvizsgálni ilyenkor, hogy az alapvető fizikai szükségletei ki vannak-e elégítve, nem éhes, szomjas-e? Sokszor elfelejtünk magunkról megfelelően gondoskodni, míg másokkal törődünk.
Ha további segítségre van szüksége, keresse az oldalon elérhető szakembereket bátran!
Sok sikert kívánok önnek!
Üdv, Rita
Üdvözlöm!
Pàrommal 3 éve vagyunk együtt, mindketten közel a 30-hoz. Én màr az elejétől kezdve vele tervezek, szeretnék sajàt ingatlant, hàzasságot, gyereket. Ezt mind meg kell tervezni, én nézelődök, tervezgetek, utàna olvasok, tájékozódok ezekkel kapcsolatban. Ő is szeretné ezeket, de nem tesz érte, egyik témàról sem hajlandó még beszélni sem. Mindig az a vàlasz, hogy majd…Én komoly dolgokat szeretnék vele, de ő spontàn ember, a mànak él, a baràtai, a velük töltött közös idő és a hobbija a fontos szàmàra. A hobbija is elég dràga, de inkàbb arra költ, mintsem a jövőnkre tenne fèlre. Én tudatosan vàllalok plusz munkàkat, spórolok a jövőnk miatt. A baràtai többsége halad ezekkel a dolgokkal, szinte minden èvben megházasodik valaki, vagy jön a baba. Komolytalanságot érzek és azt, hogy nem tudok még éveket vàrni ezekere a dolgokra, mert ez mind idő, valahol el kellene kezdenünk, de csak engem érdekel a közös jövőnk.
Kedves Nikica! Köszönöm levelét, biztosan nehéz és frusztáló önnek ez ahelyzet. A férfiak elköteleződése, családalapitás mindig személyiség és érettség függő (is), és biztos hogy gyakori probléma a mai generációban.
Ha nem oldódna meg és nem tudják kommunikációs szinten rendezni, foglaljon hozzánk időpontot, én vagy kollégáink állunk rendelkezésre.. Üdv:
Lengyel KatalinNagyon szorongok a mindennapokban is, de főleg az új helyzetektől, új környezettől, új emberektől, a változásoktól is úgy szint. Szerintem ennek a transzgenerációs traumákhoz van köze, ami azt jelenti, hogy valakitől a családból én ezt “átkaptam”. A kérdésem az lenne, hogy tudnék megszabadulni ettől az iszonyú sok szorongástól? Hogyan tudnék teljes életet élni, hogy könnyebben tudjak nyitni a világ, az emberek, a dolgok felé.
Kedves Levéliró, Kedves Janka! Köszönöm megtisztelő levelét és őszinteségét. Az általános (generalizált) szorongás, amely a mindennepi életvezetést neheziti, szakember általi ellátásra szorul. Javaslom, hogy mindenképpen kezdjen pszichoterápiás folymatba, honlapunkon számos kollégánk közül választhat. Akár én is állok szives rendelkezésre, keressen bizalommal,üdvözlettel: Lengyel Katalin
Udvozlom!
Kislanyom 6 eves.Egyeduli gyermek.( vartunk ra) Ferjemmel kozosen neveljuk jo anyagi korulmenyek kozott.Sokat vagyunk egyutt harmasban. Illedelmes,kedves,jol nevelt,jo szivu,kicsikkel gondoskodo. Balettozik,uszik,lovagol,gorkori,bicikli,roller. Persze nem egyszerre muveli ezeket a tevekenysegeket.Az
edesapjaval korabban is eszrevettuk,ha kicsit is mellozzuk őt rosszul eli meg.
Peldaul online jegy vasarlast inteztunk amikor ő sirva fakadt ,h nem szeretjuk nem torodunk vele.
Ovis csoportjabol mas anyuka is jelezte,h azt latja a lanyomon ha 2 percre otthagyja az egyik baratnoje a jatszin teljesen osszetorik,h nem jatszanak vele. Nagyon rosszul eli meg ha nem ő van a kozeppontban.
Probalom terelgetni,h tessek csatlakozni a jatekokba,de nehezen megy. Inkabb sir.Nem talalja fel magat egyedul…
Segitseget kerem! Mit csinalok rosszul?Hogyan segitsek neki alkalmazkodni a tobbiekhez?
Koszonettel : Kiraly Szilvia
Kedves Szilvia!
Örömmel olvastam levelének első sorait, mely szerint közösen nevelik, tehát mindkettőjük szeretetéből elegendőt kap, sokat vannak együtt hármasban, ami szintén biztonságot nyújt számára. Sok pozitív tulajdonságát emeli ki a leveléből, melyből arra következtetek, hogy igyekeznek meglátni a jó tulajdonságait, pozitív megerősítéseket adni neki.
A kérdésére válaszolva, csupán óvatos következtetéseket tudnék levonni, részletes tanácsadás céljából egy hosszabb konzultációra lenne szükség, hogy közösen tudjuk megérteni a kislánya viselkedését. Leveléből még néhány mondatot emelnék ki: “rosszul éli meg, ha nem ő van a középpontban”. Feltételezem, hogy eddig nagyon sokat volt ő a középpontban, tehát hozzászokott és ez jelenti számára a biztonságot, vajon mitől változhatna ez meg? Járt-e óvodába? Hogyan viselkedik közösségben? Mennyi lehetősége van más gyerekekhez kapcsolódni, velük játszani? Van-e ott olyankor számára érzelmileg elérhető felnőtt? Aki segíthet neki a kapcsolódásban és értelmezi számára a helyzeteket. Egy kisgyerek “figyelemigénye”, bátorsága a másokhoz közeledéshez sok mindentől függ (pl. aktuális hangulata, érzelmi állapota és biztonságérzete, stb.), ennek megértéséhez tényleg szükség lenne legalább egy részletes anamnézisre, konzultációra.
Ha élne ezzel a lehetőséggel, kérem foglaljon időpontot valamelyik kollégámhoz, vagy hozzám.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
