Az evészavarokról röviden

Az evészavarokról röviden

A táplálékfelvétel az életben maradásunkat szolgálja, tehát alapvető ösztönkésztetésnek számít. Étkezési szokásainkat azonban a társadalmi normák és a családi szokások is jelentősen bef,olyásolják. Az evészavarok két alapvető fajtája az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Ide kapcsolható még az elhízás és az egyéb étkezési zavarok, például az egészséges étel függőség.

Kik veszélyeztetettek az evészavarok szempontjából?

Az evészavarok tipikusan fiatal lányokat érintenek, az anorexia 12-18 éves korban, a bulimia 17-25 éves korban szokott kezdődni. Utóbbi betegség két-háromszor gyakoribb az előzőnél. Férfiaknál az evészavarok tipikus formája, hogy nem a karcsúság, hanem az izmosság iránti vágy irányítja a viselkedést. Gyakoriak a szubklinikai (evészavar diagnózisát csak részben lefedő) zavarok, melyek akár a diákok 60% árban is előfordulnak. A legtöbb evészavaros beteg a felső és középső társadalmi rétegből kerül ki. Fokozott kockázatot jelent az evészavarokra a karcsúság túlidealizálása, a médiumokból áradó tökéletesre retusált megjelenésű emberkép.
Az evészavarok gyakran a depresszióval illetve a kényszerbetegségekkel, különféle függőségekkel és a szociális fóbiával jelennek meg egyidejűleg. Fontos tudni, hogy az étkezési zavarok közel egy harmadában öngyilkossági veszély is fennáll. Gyakran borderline személyiségzavar talaján jelentkezik az evészavar, ezért igen fontos, hogy mielőbb forduljunk ezzel klinikai szakpszichológushoz.

Milyen tényezők játszanak szerepet az evészavarok kialakulásában?

Az evészavarok kialakulásában egyéni, családi és szociokulturális tényezők is szerepet játszanak. Egyénileg például a genetikai, a biológiai és a személyiségbeli adottságaink. Szintén befolyásoló tényező hogy előfordult-e már evészavar, vagy bármilyen más mentális betegség a családunkban. Szociokulturális nyomást jelenthet például a minél jobb teljesítményre, vagy a tökéletes megjelenésre vonatkozó elvárások. Növelik az evészavarok kialakulásának veszélyét a különféle diétázáshoz és fogyáshoz vezető stresszhatások is.

Miért alakul ki evészavar? Milyen okai vannak?

Az evészavarok igen komplexek. Többféle elmélettel próbálták leírni ezeket, melyek a betegség más-más aspektusait vizsgálják. A biológiai elméletek szerint a táplálékfelvételt segítő anyagok (hormonok) eltérései magyarázzák a betegséget. Pszichoanalitikus elméletek szerint a különböző evészavarok egyfajta regresszióként foghatók fel, melyek a patológiás szülő gyermek kapcsolatra vezethetők vissza. A kognitív a modellek a testképzavar jelentőségét hangsúlyozzák. A rendszerszemléletű megközelítés a családon belüli dac megnyilvánulásaként értelmezi az étkezés megtagadását.

Mik a jellemző tünetek anorexia, és bulimia esetén?

Az anorexia nervosát akaratlagos súlyvesztés jellemzi, melyet a páciens kezdeményez. A testsúly minimum tizenöt százalékkal kevesebb az ideálisnál. Jellemző a zsíros, vagy hízlalónak gondolt ételek kerülése, az energiabevitel drasztikus lecsökkentése. Itt is előfordulhat az önhánytatás, hashajtózás, vagy étvágycsökkentő gyógyszerek, esetleg vízhajtók használata, valamint az intenzív testmozgás. A beteg retteg a kövérségről és a nem megfelelő testarányoktól. Egy idő után az anorexia különféle hormonális eltéréseket is okoz. Jellemző, hogy ez a menstruáció kimaradásával jár. Az anorexiás betegekre jellemző a mozgásos hiperaktivitás és a teljesítmény orientáció. Viselkedésüket igyekeznek túlkontrollálni, gátolni a különféle érzelmeket, valamint a szexualitást. Személyiségük gyakran egyre visszahúzódóbb, betegségbelátásuk nincs.

A bulímiát ezzel szemben falásrohamok és a testsúly kontrollálásával való foglalatoskodás jellemzi. A hánytatások hatására is kialakulhat egyfajta hormonzavar, valamint különféle testi szövődmények. A bulimia során előfordulnak a zabálási rohamok, melyek során kevés idő alatt hatalmas mennyiségű ételt fogyaszt el a beteg. Ennek hizlaló hatását utána valamilyen módon megpróbálja elkerülni (pl hánytatás, hashajtózás, böjt). Gyakran előfordul, hogy a bulimiát anorexia előzi meg. Nem ritka, hogy a két kórkép kevert formában észlelhető. Tudni kell, hogy a bulimia minden tápláltsági formában megjelenhet. Nem kell tehát kórosan soványnak lenni ahhoz, hogy a betegség diagnózisát felállíthassuk. Nagyon gyakori, hogy a falásrohamokat titkolja a beteg. Ezek során szénhidrát preferencia jellemző. A testsúlycsökkentés akár extrém mértékű is lehet (akár napi 10-20 alkalom) Az önhánytatás miatt a fogak belső felszínén zománchiány alakulhat ki. A hashajtás, vagy hánytatás miatt életveszélyes állapotok jelentkezhetnek.
Fontos tudni hogy az evészavarok krónikus betegségek, évtizedekig elhúzódnak és gyakori az alakváltás. Anorexia után akár túlsúly, vagy bulímia is előfordulhat. Közös bennük, hogy súlyosan rontják az életminőséget.

Az evészavarok kezelése

Az evészavarok mindenképpen komplex kezelést igényelnek, melynek része a szomatikus kezelés az egyéni- és a csoport pszichoterápia.
Az anorexia kezelésének alapvető célja a beteg életének megmentése és a normális testsúly helyreállítása. A 18 év alatti páciensek számára a családterápia hatékonyabb megoldást jelent, mint az egyéni pszichoterápia, amely az idősebb, krónikus betegek számára előnyösebb. Hatékony megközelítés a pszichodinamikus (pszichoanalitikusan orientált) pszichoterápia, illetve tüneti viselkedés korrekcióját célzó viselkedésterápia.
Bulimia esetén is szükséges gyógyszeres kezelés. A pszichoterápiája során a falásrohamokat nem akadályozzák meg, az önhánytatást azonban igen. Szintén a pszichodinamikus terápiák javasolhatók. Az evészavarok esetén nagyon gyakori a kórelőzményben fellelhető szexuális abúzus és az egyéb traumatikus életesemények. A pszichoterápiás kezelés során ezek feldolgozása kerül a középpontba.

Felhasznált irodalom:

Füredi, J. & Németh, A. (2015). A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
Szőnyi, G., & Füredi, J. (2008). A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
Tringer, L. (2010). A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest.