Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt pszichológus!
Nagyszülők vagyunk. Én 69,a feleségem 59 éves Fizikailag, szellemileg rendben vagyunk. A baj az 5 éves unokánk szüleivel van. Túlféltik a gyereket. Nálunk van többször is, egy évben, 6-8 napig. Ilyenkor nem vihetjük kapun kívül.A kandallóval nem fűthetünk, mert szénmonoxid mérgezésben meghal. Autónkba nem ülhet, mert halálos balesetet szenvedünk.Sétálni sem mehetünk mert elüti egy kamion.Balatoni nyaralónkból nem vihetjük a vízhez, mert a strandon belefulladt a vízbe. Kishajónkról szó sem lehet, mert szintén meghal. Ha az anyjával vagyunk a strandon, mindig egészen közel kell lennünk a kislányhoz, mert elrabolják.
Ön szerint egészséges ez? Mit tehetünk?
Szerintem semmit, mert az apja, és az anyja is hajthatatlan. Szigorúan be kell tartanunk a szabályokat. Csak a házban, és a kertben lehetünk.
Válaszát köszönöm.
Miklós
Kedves Miklós,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy valóban túlzó módon félthetik a szülők a gyereküket. Érdemes lenne velük beszélni, hogy milyen feltételekkel lehetne kivitelezni egy sétát (pl. a felnőtt kezét fogja a gyerek) vagy egy strandolást (pl úszógumi vagy karúszó használata), hiszen egyre nagyobb, s egyre önállóbb kell, hogy legyen a kislány. A szülőknek is javasolt lenne tanácsadó szakpszichológust felkeresni, hogy mi mindenből adódhat ez a túlféltés.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot!
Érdeklődnék, szakosodott-e az Othello szindrómával kapcsolatban, amennyiben igen, vállal beteget?
Másfelől esetleg tudna-e ajánlani szakembert, akár online, akár Budapesten belül aki foglalatoskodik ezzel?
Előre is köszönöm szépen a választ!
Minden jót!
Kedves Levélíró!
Nem, az Othello szindrómával nem foglalkozom, a féltékenység enyhébb formáival igen. Én ehhez a problémához mindenképp klinikai szakpszichológus kollégát javasolnék, nézze meg az oldalunkat, ha talál szabad időpontot klinikusnál, foglaljon be.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm!A férjemmel öt éve vagyunk házasok.Ő 50 éves.A házasságunk alatt végig féltékenykedtem az eddigi éveket.Ami önbecsülésem volt ,az is elveszett.A férjem tisztelettel beszél velem,szavaival minden nap érezteti mennyire szeret.Mégis azt vettem észre hogy minden egyes nőt megnéz a kocsiból ,az utcán ,a boltba.Ezt ha szóvá tettem volt mindig a veszekedés ,mert ő nem tud róla ,tagadja.Minden alkalommal kiborul ha fel hozom ,vagy látja rajtam ha nem szólok is hogy megbántott.Ez a mai napig probléma.Nem vagyok betegesen féltékeny és nem dughatom a fejemet a földbe.Hogy hagyjam hogy mellettem megnézze tetőtől talpig azt a másik nőt?Akkor hogy tisztel?Hogy szeret?Ezt megkérdeztem tőle is de csak megsértődik ha azt gondolom róla hogy nem szeret vagy másra vágyik.Már a válás is szóba jött de szeretjük egymást ragaszkodunk egymáshoz.Igyekszik változni csak nem nagyon megy neki .Miért?Nekem azt mondja így vagyok jó neki ahogy vagyok.Csak mégis mást látok érzek ilyenkor.Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy jogosan teszi fel ezeket a kérdéseket a férjének, hogy az Ön jelenlétében miért viselkedik ő így, miért nem tudja akkor mellőzni ezt a viselkedését. Ugyanakkor érdemes lenne végiggondolni, hogy az önbecsülése hogyan is függ a férjétől, mi növeli s mi csökkenti, a nőiesség megélése fontos-e Önnek, vagy az “elég jó vagyok” érzés megléte. Érdemes lenne párkonzultációs tanácsadáson részt venniük, vagy ha a férje erre nem nyitott erre, akkor egyéni tanácsadás keretén belül megnéznie, hogy mi minden állhat a féltékenység érzése mögött Önnél.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus!
A szüleim gyermekkoromban elváltak. Elég sokat foglalkoztam a témával és rájöttem, hogy bizonyos helyzetekben én sajnos ugyanúgy viselkedem, mint az apám gyermekkoromban.
Pl. Veszekedés, dühkitörések, a másik provokálása… én tudom, hogy nem kéne így viselkednem, hiszen sajnos az adott kapcsolatomat ez rombolja, azonban, ha leszáll a köd az agyamban nem érdekel semmi, és csak mondom, mondom…. úgy, mint anno régen az apám tette ezt…
Én nem szeretnék így viselkedni! Hiába maradok erős és próbálom megállni, sokszor ez sajnos nem megy.
Hogyan lehet megváltozni? Hogyan tudom elérni azt, hogy ne úgy viselkedjek, mint anno az apám anyámmal? Hogyan tudom ezt a fajta mérgező viselkedést kiirtani magamból?
Válaszát és segítségét előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy gondolkodik azon, hogy hogyan lehetne megváltoztatni a reakcióit. A levele alapján azt javaslom, hogy keressen fel pszichológus szakembert, akivel tudnának a gyerekkori nehézségeiről, a szülei viselkedéséről, a stresszforrásokról s stresszkezelésről beszélni. Egy hosszabb folyamat során tudna változni Önnél mindez.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!
Van a párom, aki 19 éves és van egy húga aki 14 éves. Le szeretném szögezni, hogy nekem van egy 13 éves öcsém és egy 21 éves bátyám. Viszont most voltam nyaralni velük és azt láttam, hogy a 14 éves lassan kész nő, aki tisztában van már a testével ráül bikiniben a 19 éves nemi életet élő bátyjára, konkrétan oda, vagy a férfi leporolja a lány seggét ha poros (amit szerintem meg tud oldani magának). Meg szívesen pucérkodnak egymás előtt, kopogás nélkül benyitnak egymáshoz, ha fürdik az egyik, a másik szó nélkül bemegy wc-re stb. Szerintem ez nincs rendben, arról nem is beszélve, hogy a lánynak emiatt lehetnek később identitás és még nagyon sok féle dologban közrejátszhat. Szeretném erről kikérni a véleményét.
Köszönöm, hogy végig olvasta!
Köszönöm előre is a válaszát!
További szép napot!
Kedves Boglárka! A nemi érés felgyorsult, szaknyelven akcelerációnak hivják. Az hogy kinek hol a határ az intim-zónát ekintve, s ki mikor érik meg a szexulaitásra/ nemi identitás kialakulására, igen eltérő. Javaslom, hogy az illetékessel nyiltan és őszintém egyeztesse benyomásait, véleményét kendőzetlen de tiszteletteljes őszinteséggel mondja el. Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Hangosan, nagyon artikulálva beszél
Nem tartja be a szociális szabályokat (pl. folyton kikapja más kezéből a tárgyakat, leszedi a jatszótéren a létrán mászó idegen kisfiút, félrelöki a másik gyereket, ok nélkül leveri idegen gyerek sapkaját a fejéről)
Önző, mindig mindenben első akar lenni (játék, édessség, stb.)
Folyton a kukiját fogdossa
Ha valami nem úgy van, ahogy ő akarta, azonnal sír, hisztizik és nagyon bele tudja hergelni magát, nehéz lenyugtatni, sokszor csak figyelemeltereléssel lehet kizökkenteni és csak azután lehet elbeszélgetni vele
Korához képest nagyon eszes, okos
Hirtelen haragú
Empátia szintje nagyon alacsony
Sokszor füllent, hazudik, manipulál, a szabályokat mindig úgy alakítja, hogy az neki jó legyen
Egy helyben toporog, ugrál, néha a kezével repdes (elsősorban hisztinél)
Nem szereti a hangos dolgokat
Apró fájdalomra is agonizálva, hisztérikusan reagál, hosszasan sír, majd hirtelen abbahagyja és szalad tovább játszani
A kedvenc játékait a végtelenségig játsza
Kedves Levéliró! Javaslom hogy keresse fel a helyi, illetékes Nevelési Tanácsadót és/ vagy a Gyermekjóléti Szakszolgálatot, ahol ellátják megeffelő tanáccsal és segitséget kap. Üdvözlet
Lengyel KatalinKét hónapja megtaláltam a férjemről és a 20 évvel fiatalabb szeretőjéről készült képeket. Kiderült, hogy évekig tartott köztük a viszony – már 2018-ban elkezdődött valami, és 2019-ben, amikor a fiunkkal várandós voltam, a férjem végig megcsalt. A régi üzenetekből látom, hogy hazudott, későn járt haza, titkolózott.
Volt egy időszak, amikor nem találkoztak, de a nő más férfiakkal volt – aztán újra felmelegítették a viszonyt. A nő úgy akart kapcsolatot a férjemmel, hogy tudta: van két kisgyerekünk. A férjem már a kapcsolatuk elején kijelentette neki, hogy soha nem fogja elhagyni a családját, de ő mégis többet akart. A férjem elvitte őt Németországba, együtt jártak strandra, éttermekbe, elmentek a Balaton Soundra. Erdőben, meztelenül is készültek róluk képek. Ezek alapján pontosan végig tudom követni, mikor voltak együtt, és mikor nem.
Most még egy utolsó esélyt adtunk a kapcsolatnak – a gyerekek miatt is –, de nem tudom, mi lesz ennek a vége. Mit tegyek?
Kedves Andrea! Köszönöm őszinte levelét, nehéz lehet most önnek. Remélem sikerül nyiltan megbeszélni a problémát és túllendülnek a nehézségeken a férjével. Mivel nagyon kevés információ áll rendelkezésre levele alapján, nem tudok javasolni és állást foglalni. Ha nem oldódna meg az elakadása, javaslom foglaljon időpontot (akár hozzám is) várom nagy-nagy szeretettel. Üdv: Lengyel Katalin
Üdvözlöm! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy felnőtt lányommal (férjnél van, és 2 gyönyörű unokám van, akiket imádok, és elég sokat vagyok velük) mostmár 3-dik éve nem jó a kapcsolatom, és tavaly október óta nem beszélünk egymással.(az édesapjával beszél) Elbeszéltünk egymás mellett és nem is volt hajlandó soha meghallgatni. Ha elkezdtem mondani, akkor rögtön azt mondta, hogy mérgező vagyok, és a saját vélt vagy valós gondolatait, problémáit rajtam “verte le”. Már nekem is könnyebb, ha nem beszélünk, mert folyamatosan csak a számonkérést és szemrehányást hallgatom.(Mindig oda lyukadt ki a beszélgetés) Ő sem keres engem, ugyan akkor nagyon nehéz, mert régebben (szerintem) nagyon jó volt a kapcsolatunk és szeretném, ha ismét jó lenne. Az a baj, hogy nem tudom mit tegyek, ha Ő nem igazán akarja, és levegőnek néz minket. ( ha az édesapja nem hívja, akkor már nála sem jelentkezik)
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon nehéz lehet megélnie ezt a helyzetet.
Érdemes lenne tanácsadáson részt vennie, vagy részt venniük, hogy a kapcsolatuk zökkenőmentesebb legyen. Családterápián való résztvétel sokat segíthetne Önöknek, amennyiben lánya is szeretné rendezni a kapcsolatukat. Amennyiben erre nem nyitott, javaslom, hogy egyéni tanácsadáson belül beszéljen a lányával kapcsolatos nehézségekről.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus,
Párommal 5 éve vagyunk együtt,de sajnos semmit nem haladunk előre. Én városon lakok ő falun. Felsorolom az okokat,hogy miért nem akar összeköltözni: van egy macskám és ő nem akar egy macskával együtt lakni, nem szereti városon, nem akar olyan házba lakni ami sajnos nem az enyém. A kommunikációnk soha nem volt jó mert mindennek csak a száját húzza nem ért meg. Egy ideje munkanélküli vagyok mert problémák vannak a gerincemmel, de ezt se érti meg és ahányszor csak alkalma van mindig a fejemhez vágja, hogy igen lusta vagy nem is akarsz dolgozni stb. A másik dolog,hogy ő mindenképp gyereket akar. Én nő létemre soha nem éreztem azt,hogy gyereket szeretnék és mai napig nem érzem lehet azért is mert nem volt egy szép gyermekkorom. Majdnem szakitottunk már egyszer a gyerek téma miatt. Mikor már csak felhozza a gyerek témát pánik roham tör rám.Mit kellene tegyek,hogy ne úgy gondoljak a gyerekvállalásra mint egy rémálomra?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy eltérő célokkal, jövőképpel rendelkezhetnek a párjával, amiből sok feszültség, sérelem adódhat. Érdemes lenne a területileg illetékes családsegítő szolgálatot felkeresni, hogy ott van-e lehetőség pártanácsadásra vagy párkapcsolati mediálásra, hogy közös célokat lehessen kijelölni. Ezen felül amennyiben a gyerekvállalás kérdését okozta feszültségét szeretné csökkenteni, javasolt lenne tb alapon pszichológussal beszélnie erről.
Üdvözlettel:
Szabó LiliFeleségemmel szétköltöztünk, van ket gyerekünk, a kapcsolatot megpeóbaltuk megmenteni de reszemről bem megy, nagyon szerelmes vagyok egy éve vele szeretnek elni. A feleségem nem tudja ezt, ő próbálná megmenteni. Ha megis nem lenne erőm vegigcsinálni, akkor lehetne egy ekkora titokkal, hazugsaggal meg boldog életünk? Nekünk a gyerekeknek? Köszönöm
Kedves Levélíró!
Ez egy nagyon nehéz élethelyzet, amit most átél. Ott a család, a felesége, akivel közös múltjuk és gyerekeik vannak – és egy új, mély érzelem, ami már egy éve jelen van az életében.
Hogy lehet-e boldogan élni úgy, hogy közben egy ekkora titok nyomja az ember lelkét? Rövid ideig talán igen, de hosszú távon az őszintétlenség szinte mindig utat talál magának – feszültség, eltávolodás vagy lelkiismeret-furdalás formájában.
Ha már biztos benne, hogy nem tudja vagy nem akarja helyrehozni a házasságát, érdemes lehet ezt őszintén kimondani. A felesége jelenleg még bízik abban, hogy a kapcsolat megmenthető, Ön viszont – ahogy írja – már érzelmileg elengedte, vagy nagyon közel áll ehhez. A válás önmagában nem tragédia – az viszont sokkal megterhelőbb lehet, ha hosszú időn át boldogtalan kapcsolatban élnek, tisztázatlan érzésekkel.
A gyerekek számára nem a tökéletes családi kép a legfontosabb, hanem az, hogy a szüleik hitelesek, szerethetőek és érzelmileg elérhetőek maradnak számukra – még akkor is, ha külön élnek.
Bár az új kapcsolatáról nem írt részletesen, érdemes végiggondolni, milyen lenne az együttélés a hétköznapokban. Egy titkos, szeretői viszony más dinamikát követ, mint egy valódi, együtt élő párkapcsolat. Fontos lehet azt is mérlegelni, hogyan fogadja ezt a környezetük – család, barátok, akár a gyerekek.
Nem le- vagy rábeszélni szeretném semmire. Bármelyik utat is választja, biztosan fájdalmas, mert veszteséggel jár. Épp ezért javaslom, keressen fel egy szakembert, aki segít rendezni a belső dilemmákat, és végiggondolni, mi lenne a legjobb hosszú távon – Önnek is, a gyerekeinek is.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
Megpróbálom röviden megfogalmazni: Elég régóta egy adott munkakörben dolgozom, otthoni, elmélyült munkavégzéssel (soha nem végeztem más munkát, máshol). Azonban egy idő óta a váltáson gondolkodom, mert ez nem ad stabilitást. Sikerült is nemrég találnom másik munkát, ami bejárós lenne. Azóta nagymértékű szorongást, félelmet érzek mindennap, sírógörcsök törnek rám, és attól félek, nem tudom elkezdeni a munkát, mert csak a megszokott környezetemben érzem jól magam. Másféle munkakör is lenne, amit meg kéne tanulnom, és annyira nem is érzem magaménak, csak nem sikerült mást találni. Szóval eléggé összetett félelmek ezek, mert magát a munkát sem érzem magaménak, és félek attól is, hogy mostantól távol kell lennem az otthonomtól mindennap, egy idegen környezetben. Általában mindig nehezen viseltem a változást, és ha valami veszélyeztette a biztonságérzetemet. Mi okozhatja ezt, mit tehetek ellene? Milyen kezelés javasolt? Köszönöm előre is.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy bizonytalan az új munkáját illetően, hogy Önnek való-e, s mennyi stresszel jár. Azt javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot egy munkaszakpszichológussal/karriertanácsadóval, aki abban tudna segíteni Önnek, hogy vajon milyen munkaterületen érezné konfortosan magát, milyen munkakörnyezet lenne ideálisabb az Ön számára, a mostani munkahelyi problémáit is átbeszélhetnék. Ezek mind hozzájárulnának ahhoz, hogy csökkenni tudjon a szorongása.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Szakértő! Az a kérdésem, hogyan javíthatnám a férjemmel való kommunikációt? 15 éve vagyunk együtt, 13 éve házasok. Az első kb.10 évben nagyon jól működtünk együtt,mindent meg tudtunk beszélni, a problémákat együtt oldottuk meg. Az utóbbi években vette fel a szokást, hogy kb.bármit mondok, azt ő tagadja. Ha a saját közérzetemről, a tárgyi környezetünkről van szó, objektív, érzékszervi megfigyelésekről, akkor is. Szinte minden mondata “nem”-el kezdődik. Amit mondok, az nem úgy van. Rá korábban nem jellemző módon a hangját is rendszeresen felemeli, egyre hangosabban beszél. Igaz, a hallása igazoltan romlott, alapból is hangosabban beszél. Úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett, nincs közös nevező. Azt mondja, korábban sokszor előfordult, hogy valamin aggódtam, ő nyugtatni próbált és sokszor neki volt igaza, a jobbik forgatókönyv vált be, amit ő mondott. Szerinte ez ragadt meg neki, hogy nem úgy lesz, ahogy mondom, nem kell ggódni. De már mindenre nemet mond,nemcsak ha aggódom.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterápia keretén belül beszélni a problémáikról, hogy milyen sérelmek állhatnak a leírt viselkedés mögött, milyen változtatások kellenének ahhoz, hogy jobban tudjanak együttműködni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Azért írok mert a tegnapi nap folyamán a boltban pánikrohamom lett(bár ez még nem biztos mert szerdán fogok először konzultálni egy pszichológussal erről) de utánaolvastam és nagy valószínűséggel az volt. Ájulás fogott el úgy éreztem hogy mindenki engem figyel, nem tudtam megnyugodni alig bírtam beszélni közben a férjemmel mert gombócot éreztem a torkomban, nagyon remegett a kezem és izzadtam, nagyon megijedtem mert ilyen még nem volt velem. Miután hazaértünk akkor sem múlt ez el, itthon sem volt jobb már majdnem mentőt hívtam magamra de elkezdtem erről olvasni és írták hogy pánikroham. Ezután lassan megnyugodtam. Ma reggel sokkal jobban éreztem magam viszont ahogy elkezdtem mosogatni pakolni főzni újra előjött bennem a félelem és izgulás egyszerre és remegtem pár másodpercig. Ez még mindig a pánikroham lehet? Mikor fog elmúlni? Menjek orvoshoz mert nagyobb baj lehet? Köszönöm előre is
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy erős szorongás lett úrrá Önön a boltban. A részletesebb kikérdezés során a kolléganő meg tudja majd mondani, hogy mi lehetet pontosan, s mi idézhette elő. Azt javaslom, hogy szerdán beszélje át a szakemberrel ezeket a feltett kérdéseket.
A honlapunkon talál relaxációs videót, javaslom próbálja ki, hogy oldódjon a feszültség Önben:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv
Ugy érzem a feleségem pszihologusa elvette a feleségem … Már lassan nem ismerek rá . Eggyik pillanatról a másikra elkezdett szépítkezni (mondván dögösen akar kinézni ) de ez inkább féltékenységet szűl. Állandóan a barátairól hadovál . Folyamatosan bulizik . Ami eddig nem volt rá jellemző ! Elhanyagolja a családját a fiát ! Azért mert pszihologushoz hogy tudjon barátkozni beszélgetni hogy felengedjen ! Erre ez lett!?!? Egyre mérgesebb vagyok erre a pszichológusra … Egyre csak örlődöm … Egyre jobban feszengek … És a dühöm nem csillapodik nem tudom mi tévő legyek ui.:( kommunikáció ? Én vagyok a hibás)
Kedves József!
Megértem a problémáját, hogy ami a feleségével történik, arra nem számított és nem tudja megfelelően kezelni. A pszichológushoz járás valóban képes komoly változásokat előidézni az emberek életében, és gyakran nem látni, merre megy a folyamat.
Fontos lenne megértenie azt, hogy a pszichológus iránti haragja mögött milyen vágya, szükséglete van, amit talán még nem tud beazonosítani. Talán rá is érzett, hogy a kommunikáció lenne az első útja annak, hogy a feleségében végbemenő változásokat megértse. Ehhez pedig az szükséges, hogy őszintén tudjanak beszélgetni arról, hogy milyen változások zajlanak a feleségében és magában is, mert nyilván maga is érzékeli, hogy valami változik, de ha nem kommunikálnak erről, akkor könnyen eltávolodhatnak egymástól.
Kívánom hogy megtalálják egymáshoz az utat és meg tudjanak nyílni egymásnak!
Szükség esetén keressen egy önnek szimpatikus pszichológust, hogy pár alkalommal segíthessen megérteni a kialakult helyzetet!
Üdvözlettel: Online pszichológus csapat
Kovács GáborJó napot!
11 Éves kisfiamra nem ismerek rá.Egy jólelkű,vidám gyerek.De állandóan csak a panasz van rá:nem figyel órán,mindenbe beleszól,romlott a tanulása.Szeptemberben halt meg a nagymamája.Kifele vidám,nehezen mond el bármit is de ez egész kiskorától van.Otthon is bármit kérünk tőle a válasz:jó,vagy hangot emel.Azt látom állandóan valakit szeret piszkálni,bosszantani,mintha vonzaná a hülyeséget.A suliba szidják ,mi otthon szintén mert hát tarthatatlan a viselkedése.De egyszerűen szülőként tanácstalan vagyok,hogy hogyan csináljam,hogy jó legyen és ne sérüljön lelkileg mégjobban.Az a baj én sem vagyok egy nyugodt természet,nemrég váltottam munkát ami biztosan kihatott a gyerekeimre is.van egy 9 éves kislányom is aki jó tanuló vele soha semmi gond nincs.De nem is hasonlitjuk a 2 gyereket egymáshoz vagy különbséget tegyünk közöttük.Jár az iskolai pszihológushoz is ,ő azt mondja semmi gond vele.De látom ,hogy valami csak nem jó.Köszönöm a válaszát
Kedves Hajni!
Együttérzek magával, leveléből teljesen érthető, hogy tanácstalan és aggódik gyermeke viselkedése miatt. Örülök hogy már a levele elején vidámnak és jólelkű gyermeknek írja le kisfiát, mely szerint önök mint szülők képesek benne meglátni a jót és a pozitívat is, amire igazából a legnagyobb szüksége van. Írja, hogy sok panasz van rá, amit úgy tudok értelmezni, hogy kisfia így akarja felhívni magára a figyelmet. Mintha azt üzenné, hogy valamire szüksége van, amit nem tud kifejezni, nem tud elmondani, és arra vágyik, hogy valaki megértse őt igazán. A gyermek negatív viselkedése sokszor erre tett kísérlet: hogy valaki végre értse már meg. Lehetséges hogy a nagymama halála okozott benne bizalomhiányt az élettel szemben, vagy a testvérével való láthatatlan összehasonlítása, vagy a saját sikertelensége, a saját kudarca, ha van ilyen.
Javasolnám, hogy forduljanak az iskolapszichológushoz vagy a pedagógiai szakszolgálathoz, ahol részletes vizsgálatot tudnának csinálni és megfejthető lenne a gyermek viselkedése.
Addig is javaslom, hogy a gyermek felé való sok kérést, elvárást ellensúlyozzák sok pozitív élménnyel: töltsenek vele elegendő minőségi időt, nevessenek sokat és játsszanak vele annyit, amennyit csak tudnak, hogy a gyermek érezze, hogy “vele nem csak a baj van”, hanem szerethető, egészséges, normális és elfogadható kisfiú. Fontos, hogy ezt is minden nap érezhesse.
Minden jót kívánva: Kovács Gábor pszichológus
