Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözletem!
Kisfiam 4 èves fèl dolgoktòl nehezen teszi túl magát fèlelmein. Nèha sír az adott fèlelmètől de van hogy csak elkerüli.Fèl a maciktòl, a kutyàktòl inkàbb a hangos ugatástòl valamint a szirènàzàstòl mostanába a gyerekeket is kerüli a játszòtereken. Ismerős gyerekektől felnőttektől nem fèl, de ha nagyobb ismeretlen gyerekek jàtszanak akkor oda se akar menni inkább megy màsik jàtekra. Imàd utazni vendègsègbe menni.okos gyorsan tanul önállòsodott sok mindenbe de nem èrtjük,hogy mièrt fèl ennyire?Bàtorítjuk elmagyaràzunk neki mindent,hogy mi mièrt törtènik.El is tudja mondani hogy mikor mitől fèl, tud beszèlni ròla. Fizikai fàjdalma nincs hasa nem fáj tud aludni szobatisztasàgàval nincsen gond.
Volt 2 műtète orr ès garat mandula műtèt lehet hogy akkor èrhette valamilyen trauma? Nem tudom hogy ez csak gyermekkori fejlődès rèsze vagy tènylegesen szorongana?
Kedves Levéliró! Köszönöm levelét! A gyermekkori félénkség/ visszahúzódás gyakori jelenség, főként az ilyen életkori periodusban. Vagy szeparációs félelem (édesanyától való elszakadás nehézsége) lehet, vagy ténylegesen a kórházi tartótkodás miatti negativ következmény. Akkor lehet nehezitett, ha ez sokáig permanensen jelentkezik, s ilyen esetben érdemes felkeresni a kerületileg illetékes Gyermekjóléti Szolgálatot és/vagy gyermelpszichológus tanácsát kérni.(esetleg rajzvizsgálat, Polcz A.-féle gyermekjátszótér szakember irányitásával)Az biztató, hogy ismerős helyzetben , s ismerős személyekkel ez a probléma nem jelentkezik.Kitartást kivánok , üdvözlettel: Lengyel Katalin
Jó napot kívánok!3 hónapja autóbalesetben elveszítettem a nővéremet, aki után 2fiú (14 és 16 éves) maradt, a keresztfiaim.A baleset előtt nővéremék válni akartak,a sógrom beleszeretett valakibe. Már különéltek, de a történtek után a sógrom hazament a fiúkhoz,ő neveli őket, állítólag szakítottak a barátnővel.Tud valami tanácsot adni, mire figyeljek oda?Nyilván most megborult az egyensúly, az apa volt inkább az autoriter,határokat szabó és a nővérem adta a család melegét, akihez a fiúk fordulhattak, ez hiányzik. A kisebbik fiú kevesebbet beszél a történtekről, jelenleg beletörődő, jók az eredményei, barátokkal van stb.A nagyobbikkal sokat lelkizünk, kicsit fél, valahol mérges is az apjára, benne van a serdülökorban. 0,5éves kapcsolata van,hajlamos túlreagálni dolgokat.Mind2 volt pszichológusnál az apjukkal,állítólag minden OK ésjól tanulnak.Mint keresztanya és nagynéni mivel segíthetném a lelkivilágukat? az apa is most maga alatt van és soxor nem ugy reagál ahogy kell.köszönöm szépen
Kedves Kérdező!
Együttérzéssel olvasom sorait, és őszinte részvétem a veszteségért. Amit leír, az egy nehéz és összetett helyzet: a gyász, a változások a családban, a serdülőkor, szülői, hozzátartozói bizonytalanság mind egyszerre vannak jelen. Mégis jó olvasni, hogy Ön figyelmesen, szeretettel fordul a fiúk felé, ami már önmagában is nagy segítség számukra.
A legfontosabb, amit tehet, hogy stabil, elfogadó jelenlétével megtartja őket. Nem kell mindig nagy dolgokat mondani, az is sokat jelent, ha egyszerűen “csak” ott van, érdeklődik, elérhető. A gyerekek gyászreakciói életkoruktól, személyiségüktől is függnek, ahogyan Ön is tapasztalja a különbségeket a két fiú esetén. Teljesen természetes, hogy másként dolgozzák fel a veszteséget, és az is, ha gyászuk hullámzóan jelentkezik.
Amire érdemes odafigyelnie:
-
a változásokra a viselkedésükben, hangulatukban (pl. alvás, evés, visszahúzódás, túlzott ingerlékenység).
-
észrevenni, ha valamelyikük “túl jól működik” – a jó jegyek mögött is lehet elfojtott fájdalom.
Ahogyan segíthet ebben a nehéz helyzetben:
-
Érzelmi biztonságot nyújthat, ahol bármilyen érzés megengedett, akár düh, akár szomorúság, akár hallgatás.
-
Érdeklődik, kérdez, elérhető, de nem erőlteti a beszélgetést.
-
Segít „fordítani” a helyzetet, pl. ha az apai reakciók túl erősek, meg tudja erősíteni a fiúkat abban, hogy ez nem róluk szól, ez most az apukájuknak is nehéz.
Kamaszkorban amúgy is különösen fontos, hogy legyen egy felnőtt, akihez fordulhatnak, akiben megbíznak, Ön ilyen lehet számukra. Nem kell megoldani helyettük a fájdalmat, elég, ha elismeri: „ez tényleg nagyon nehéz most”.
Ha úgy érzi, a fiúk vagy az édesapjuk elakadnak, érdemes újra pszichológus segítségét kérni akár egyéni, akár családi formában. A gyászhoz idő kell, és nem „megoldandó probléma”, inkább valami, amin keresztülmenni lehet és nem mindegy, hogy egyedül vagy támogatással.
Maróti Eszter
Üdvözlőm
Olyan problémával fordulok önhöz, hogy az édesanyámmal ketten élünk egy házban, bár nagyon szeretem őt de nagyon sokszor vagyok rá féltékeny pl:hogy ő szépen fogy én meg nem,mindenkivel megtalálja a közös hangot én meg nem. fejembe vettem azt, hogy neki köze van egy jó kép]ű férfihez aki nekem nagyon tetszik. Mit tudna nekem tanácsolni, hogy győzzem le ezt a beteges féltékenység, vagy egyáltalán mi lenne ebben a helyzetben a megoldás?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberhez fordulnia, hogy mi minden állhat a féltékenység, versengés érzése mögött. Amennyiben már kezelés alatt áll, érdemes lenne a kezelőorvosának is elmondania a gyötrő gondolatait.
Üdvözlettel:
Szabó LiliLányom 26 éves, nagyon jó kapcsolatom volt vele az elmúlt években. Édesapjával 3 éves kora óta külön élünk, én neveltem a lányunkat. Édesapjával tartotta a kapcsolatot, de nem volt köztük nagyon jó a viszony, felnőttként évente kb. 5 alkalommal találkoztak. Lányom férjhez ment, gyermeket vár, házat vásároltak és apuka szép lassan bekapcsolódott az életükbe. Állandóan megy, hívja őket. Kezdetben lányomat ez bosszantotta, volt hogy jelezte is neki, hogy ne keresse ilyen sűrűen, de azt látom jelenleg már imponál is. Engem meg megesz a féltékenység, úgy érzem elvesznek tőlem valamit ami eddig csak az enyém volt. Borzasztóan érzem magam lelkileg, csúnyán szólva nem akarok osztozni azon ami eddig csak az enyém volt. Lányomékkal is beszéltem erről, de ő csak azt mondja nem veszítem el stb, de mégis ott van ez a szívfacsaró érzés bennem. Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel.
Kedves Kérdező!
Amit ír, egy nagyon összetett és sok szinten megérintő helyzet és teljesen érthető, hogy fájdalmat okoz Önnek.
Az Ön érzései nem „rosszak” vagy „önzők”, sőt éppen azt mutatják, milyen mélyen kötődik a lányához, és mennyire fontos ez az évtizedeken át tartó, szoros, bizonyos szempontból szinte kizárólagos kapcsolat. A lánya iránti szeretete most egy új kihívással került szembe: lánya felnőttként már másként osztja meg az idejét, a figyelmét, az érzelmi energiáját. Ez természetes, de ettől még lehet fájdalmas. Az ember akkor is gyászolhat, ha nem egy személyt veszít el, hanem egy megszokott szerepet, egy megszokott kapcsolati dinamikát.
Azt írja, hogy „úgy érzem elvesznek tőlem valamit, ami eddig csak az enyém volt.” Ez egy mélyen emberi vágy, hiszen Ön egyedül volt lánya mellette hosszú éveken át. De talán segíthet úgy tekinteni erre, hogy most egy új típusú anya–lánya kapcsolat kezdődhet, amiben már nem a kizárólagosság a legfontosabb, hanem a bizalom, a felnőtt-felnőtt viszony, az új élethelyzetekhez való kapcsolódás. Ebben Ön továbbra is pótolhatatlan szereplő, csak más módon.
Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy sok édesanya megéli ezt a fajta féltékenységet akkor is, amikor a lányuk férjhez megy vagy babát vár, hiszen ezek a változások már önbmagukban is nagyok. Ez a változás, az apuka megjelenésével együtt most talán felerősíti ezt az érzést, mert úgy tűnhet, mások “elveszik” a helyet, amit Ön töltött be, de ettől még az a megszámlálhatatlan érték és szeretet, amit eddig adott, nem halványul el.
Ha úgy érzi, ez a fájdalom elhúzódik vagy túl erősen befolyásolja a hétköznapjait érdemes lehet pszichológushoz fordulnia egyéni konzultáció formájában.
Maróti Eszter
Tisztelt Kovács Gábor!
Azért írok Önnek, mert szeretném tudni, hogy én reagálom-e túl vagy jogosak a félelmeim a párommal kapcsolatban? Több, mint 1 éve vagyunk együtt (én 35(n), ő 37 éves(f). Sajnos a részéről ez a kapcsolat nem indult igazi szerelmi kapcsolatként. Ez csak az egyik dolog. A másik, még a volt barátnőjével töltött idő alatt (akibe viszont szerelmes volt) elkezdett online sakkozni. Ezzel egy időben jött ki neki számos ételallergia. Ennek kb.2 éve, hogy elkezdte tehát ezt a játékot. Én ebből azt tapasztalom, hogy minimum napi 4 vagy több órát online játszik, sokszor éjszakába nyúlóan, de olykor reggelig. Volt, hogy emiatt nem számíthattam rá, vagy éppen engem hanyagolt. Rengeteg konfliktus volt már mind a két dolog miatt, mert egyrészt nekem hiányzik a biztonságos érzelmi támasz és ami azzal járna a jövőben, másrészt szerintem ez a játékmennyiség már kóros. Valóban én reagálom mindezt túl? Arra hivatkozik, hogy a kos jegye miatt nem tud veszíteni, és szereti a sakkot.
Kedves Ágnes!
Együttérzek azzal a félelmével, ami most körülveszi a párja függősége kapcsán. Azt kérdezi levelében, hogy vajon túlreagálja-e? Ha most beszélgetést kezdenénk, én visszakérdeznék, hogy mit is reagál túl? Milyen az, amikor túlzott reakciót ad a párja viselkedésére? És vajon miről szól ez a túlreagálás? Lehetséges, hogy ez a túlreagálás egy ki-nem-fejezett vagy el-nem-ismert vagy kielégületlen szükségletének a kifejeződése? És maga néven is nevezte ezt a szükségletet: vagyis az érzelmi biztonságot, amire vágyik a párjától. Hogyan tudná ezt felé kifejezni? A párjának ez a függősége hogyan áll maguk közé? Mit gátol meg a kapcsolatukban? Ha ez nem lenne, akkor hogyan változna meg a kapcsolatuk?
Tegye meg magáért, hogy ezeket a kérdéseket megfontolja és átgondolja, hogy őszintén tudjon erről beszélni a párjának.
Javasolni tudom még a párterápiát, aminek segítségével együtt fejlődhetnének a kapcsolatban, hogy még jobban elégedettek lehessenek és azt kapják egymástól, amire szükségük van.
Kívánom a legjobbakat!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt Pszichológus! Régóta küzdök a problémával, volt egy nehéz időszakom, ahol folyamatosan hetente ingadozott a hangulatom, egyszer boldog voltam, rengeteg energiám volt, utánna levert, rossz kedvem volt, egész nap csak feküdtem. Eltelt egy kis idő azóta csak ürességet konkrétan semmit nem érzek. Annyira intenzív volt azaz időszak, hogy képtelen vagyok bármit is érezni. Leginkább ha előjön valami az is az idegesség, a düh vagy hirtelen semmiből a rossz kedv. Volt hogy égettem a bőröm, hogy érezzek valamit, vagy megvágtam magam. Próbálok többet lenni a barátaimmal de ez sem segít. Sírni szinte egyáltalán nem tudok már. Egyedül akkor vagyok boldog mikor iszok alkoholt. Sokszor megfordult a fejembe a drog használata is. De egyre inkább eluralkodnak rajtam az öngyilkossági gondolatok. Folyamatosan szabotálom a kapcsolataimat és próbálok ellökni mindenkit magamtól. Állandóan szorongok és pánikolok. Apám halálát is csak elnyomtam magamban. Nem tudom mitévő legyek.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy kínzó tünetek gyötörhetik. Érdemes lenne kivizsgáltatnia, hogy milyen problémával állhat is szemben. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban ezt tb alapon megteheti, s ott elmondják a kezelési lehetőségeket is. Amennyiben nagyon elviselhetetlennek érzi a tüneteket s csak későbbre kapna időpontot a gondozóban, sürgősségi beutalót is kérhet a háziorvostól.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Pszichológus!
A segítségét szeretném kérni !
A párom betegesen féltékeny és nem bízik bennem !
Három házasság után megcsalták elhagyták , elvették tőle a gyerekeit .
Sajnos ezeknek a levét rajtam tölti ki velem érezteti , de már nem bírom elviselni . Kényszer képzetei vannak minig kitalál valamit aminek semmi alapja nincsen . Bizonygatnom kell a semmit és magyarázkodni amit meg se tettem.
Alkoholt fogyaszt és arongáns is .
Szeretnék segítséget kérni kihez fordulhatnék mit tudok ebben az esetben csinálni ?
Köszönöm a segítségét !
Üdv Geszler Judit
Kedves Judit!
A problémája tényleg komoly és együttérzek azzal a tehetetlenséggel, amit átél. Ilyen helyzetben, amikor bizalom hiányában oktalanul vádolja a párja vagy minden előzmény nélkül magán vezeti le a feszültségét, könnyen tehetetlennek és tanácstalannak érezheti magát. Előremutató lenne, ha tudnának erről a helyzetről őszintén, feszültségmentesen beszélgetni, ha kritika és bántás nélkül ki tudnák fejezni egymásnak a szükségleteiket, vágyaikat és megtalálnák a megoldást a kialakult helyzetre.
Segítségért fordulhat több helyre is: egyrészt felkeresheti a lakóhelye szerinti Családsegítő szolgálatot, ahol egyéni vagy párterápiát is kérhet, ha van. Másrészt felkereshet magánellátásban is egyéni, vagy párkapcsolati tanácsadó pszichológust, ahova ketten a párjával tudnának fordulni. Utóbbinak az a feltétele, hogy mindketten motiváltak legyenek elmenni és vállalni a közös felelősséget a megoldás érdekében.
Remélem sikerül megtalálniuk a megfelelő segítséget!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm!
Közel 3 éve volt egy autó balesetem, nem én voltam az okozója, kislányommal utaztam! Szerencsére az autón kívül nem
Történt nagyobb baj! De sajnos azóta alig mertem vezetni! Egy hónapja a férjem meglepett egy kis autóval mert az övét többet nem mertem vezetni!
Sajnos így se könnyű! Akárhányszor mennem kell autóval hihetetlen szorongás lesz bennem! Vezetés közben pedig majd kiugrik a szívem! Szó szerint pánikolok! 7 éve van jogosítványom de úgy érzem,mintha most tanulnék vezetni! Rettegek,hogy ismét egy baleset helyzetben kell lennem!
Próbálok pozitív lenni, de nagyon nehéz!
Előtte sose volt gond, vezettem egy nagyobb autót is bátran de ez a baleset teljesen tönkre tette ezt!
Ha tudna bármit tanácsolni mivel próbálkozzak azt nagyon megköszönném!
Üdv: Nóri
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy EMRD terápiát lenne érdemes megpróbálnia, mivel ez a módszer a traumatikus élmények maradandó következményeit dolgozza fel. Keresse fel az EMRD Egyesület honlapját, ott érdeklődhet, hogy lakóhelyéhez közel hol talál szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm. Vass Szabolcs vagyok. Explemed, rexatin gyogyszert szedek depire. Elofordult hogy 2 het kezeles utan szulinapi buliba csoppentem, megittam par sört. Aznap nem szedtem gyogyszert. Tortenik valami karos hatas? Ez csokkenti az addigi hatasat a gyogyszernek? Ezutan tovabb szedtem. Napi 1×1 et. Valaszat elore is köszönöm
Kedves Szabolcs!
A gyógyszerszedés feltételeiről, illetve az alkohol fogyasztás következményeiről kérem konzultáljon azzal az orvossal, vagy pszichiáterrel, aki felírta a gyógyszert, aki kompetens lesz a kérdéseinek a megválaszolásában.
Üdvözlettel:
Onlinepszichológus Team
Mi lehet az oka hogy folyton eltaszítom magamtól az embereket és úgy érzem nem bízhatok senkiben,és nincs szükségem senkire, ha kapcsolatba is vagyok azt érzem én fogom elrontani és talán megcsal engem vagy csak simán hazudik arról hogy szeret?
Kedves Ivett!
A leveledben leírtak alapján úgy feltételezem, hogy a bizalom kialakításával vannak nehézségeid, talán nem kaptál erre jó mintát a családodban. Ha így van, akkor alapvetően bizalmatlanul állsz hozzá minden emberi kapcsolathoz, mert az számodra nem biztonságos, ezért választod inkább az egyedüllétet és ezért tartod távol vagy taszítod el magadtól az embereket. Ez azért van, hogy megvédd magad az újabb sérüléstől, egy újabb csalódástól, ami valójában egy túlélési stratégia, amire szükséged van ahhoz, hogy biztonságban érezd magad.
A bizalommal kapcsolatos nehézségeidről mesélhetnél egy szakembernek, mivel egy pszichológussal folytatott hosszú távú munka talán visszaadhatja a reményt a kapcsolódáshoz és rátalálhatsz azokra az erőforrásaidra, képességeidre, amik segíthetnek a bizalom kialakításában.
Remélem megtalálod a neked megfelelő, szimpatikus pszichológust!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Miért van az hogy folyton el akarom magamtól lökni az embereket mégha előtte nem is volt probléma velük? Egyszerűen azt érzem hogy nem bizom bennük és nem érzem jól magam a társaságukban igy nem akarok velük beszélni sem találni, ismerkedésnél is mindig azt érzem nem tudok benne megbízni és attól tartok én leszek a rossz ember
Kedves Ivett! Ez a jelenség felveti a szociális fóbia diagnózisát. Ha elhatalmasodna önön mindaz a tünet amit fent jelzett, mindenképpen pszichoterápiás fogalakozást igényel. Javaslom, hogy keressen fel szakembert, oldalunkon számos szabad hellyel rendelkező kolléga közül választhat.
Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Kedves Szabó Lili,
Márk vagyok 30 éves. Iskolás korom óta küzdöttem szorongásos zavarral, amit idővel úgy éreztem, hogy sikerült kezelnem. Sajnos most a nagyobb élethelyzeti változások miatt (lakásvásárlás, leendő gyermek születése) újra felerősödtek ezek a szorongásos epizódok feltehetően a kontrollvesztés, elköteleződés, vissza fordíthatatlanság miatt. Jelenleg is dolgozom az önismeretemen és gyógyszeres kezelés alatt is állok (Faxiprol 75mg). Arra már sikerült rájönni, hogy mi okozza nálam a szorongásos epizódokat, de szeretném, ha nem is tudna előjönni legalábbis nem ilyen mértékben, mint most, hogy fizikai tünetei is vannak és megnehezíti a mindennapjainkat. Érdeklődnék, hogy van-e lehetőség Önnél szabad időpontra, szakmai véleményalkotásra, terápiára.
Válaszát előre is köszönöm!
Márk
Kedves Márk!
Köszönöm levelét!
Sok nehézséggel küzd a levele alapján, viszont jó, hogy elkezdett dolgozni a problémáin,s a gyógyszeres kezelést is megpróbálja. Írta, hogy dolgozik az önismeretén, ez mit is jelent pontosan? Önsegítő könyveket olvas, videókat néz? Vagy terápiába jár már szakemberhez? A profilom alatt hétről hétre lehet találni szabad helyeket, amelyeket közül lehet foglalni. Amennyiben nem jár másik pszichológushoz egyéni terápiába (kettőhöz egyszerre nem lehet), akkor várom a foglalását.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Ferjemmel valok mint kiderult eros nárcisztikus,de lenne meg par megvalaszolatlan dolog szemmel lathatoan untassa ha a gyerekkel van es ha veluk van masrol sem szol csak provokal ha epp iszik a gyerek cumisuvegbol akkor bökdösi az üveget vagy rázza oket egy gyenged finom erintese nincs hozzajuk,turelme sincs agressziv ha a dolgok nem ugy vannak ahogy ő szeretne. Van ennek a viselkedesi formanak valami megnevezése vagy csak siman ilyen?! Köszönöm a választ
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
A pontos diagnózist csak a férje pszichológiai vizsgálata során lehetne adni. Valószìnűleg még nem érett meg az apaságra, s lehet nagyfokú feszültség is munkálkodik benne, amelyet ezekben a szituációkban vezet ő le. Mindenesetre érdemes lenne ezeket a viselkedéseket jelezni a gyermekláthatás megállapításakor a válás során a gyermekek érdekében.
Szabó LiliÜdvözlettel:
Tisztelt pszichológus!
Nagyszülők vagyunk. Én 69,a feleségem 59 éves Fizikailag, szellemileg rendben vagyunk. A baj az 5 éves unokánk szüleivel van. Túlféltik a gyereket. Nálunk van többször is, egy évben, 6-8 napig. Ilyenkor nem vihetjük kapun kívül.A kandallóval nem fűthetünk, mert szénmonoxid mérgezésben meghal. Autónkba nem ülhet, mert halálos balesetet szenvedünk.Sétálni sem mehetünk mert elüti egy kamion.Balatoni nyaralónkból nem vihetjük a vízhez, mert a strandon belefulladt a vízbe. Kishajónkról szó sem lehet, mert szintén meghal. Ha az anyjával vagyunk a strandon, mindig egészen közel kell lennünk a kislányhoz, mert elrabolják.
Ön szerint egészséges ez? Mit tehetünk?
Szerintem semmit, mert az apja, és az anyja is hajthatatlan. Szigorúan be kell tartanunk a szabályokat. Csak a házban, és a kertben lehetünk.
Válaszát köszönöm.
Miklós
Kedves Miklós,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy valóban túlzó módon félthetik a szülők a gyereküket. Érdemes lenne velük beszélni, hogy milyen feltételekkel lehetne kivitelezni egy sétát (pl. a felnőtt kezét fogja a gyerek) vagy egy strandolást (pl úszógumi vagy karúszó használata), hiszen egyre nagyobb, s egyre önállóbb kell, hogy legyen a kislány. A szülőknek is javasolt lenne tanácsadó szakpszichológust felkeresni, hogy mi mindenből adódhat ez a túlféltés.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot!
Érdeklődnék, szakosodott-e az Othello szindrómával kapcsolatban, amennyiben igen, vállal beteget?
Másfelől esetleg tudna-e ajánlani szakembert, akár online, akár Budapesten belül aki foglalatoskodik ezzel?
Előre is köszönöm szépen a választ!
Minden jót!
Kedves Levélíró!
Nem, az Othello szindrómával nem foglalkozom, a féltékenység enyhébb formáival igen. Én ehhez a problémához mindenképp klinikai szakpszichológus kollégát javasolnék, nézze meg az oldalunkat, ha talál szabad időpontot klinikusnál, foglaljon be.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita
