Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
2024.12.20 - 2025.01.05-ig
a kérdés feltevés szünetel.
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
2024.12.20 - 2025.01.05-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Borzasztó önbizalomhiány és kb 1 éve csak az öngyilkosság foglalkoztat.
A munkahelyemen a megbeszéléseken, ha beszélni kell, mintha üres lenne a fejem és csak hülyeségeket habogok. Amúgy nem vagyok buta… két diploma, két felsőfokú nyelvvizsga.
A családi hátterem viszont iszonyat. A férjem mindenünket elköltött. Majd alkoholista lett, majdnem meghalt. A lakásom elveszett, jelenleg egy kis lakásbérletben élek, nyomorogva a 3 gyerekkel. Hónapról hónapra az éhhalál küszöbén. A férjem adósságait is rajtam akarják behajtani..semmim sincs, de van keresetem, annak fele bérleti díj, rezsi. 3 gyerek tartós beteg, speciális diéta kell nekik. Ha a fizetésemből végrehajtják a 33 %-ot, utcára kerülök. Emiatt még többet dolgozom, pluszt vállaltam, de már elfogyott az erőm…minden amihez nyúlok kudarc. Már elfogyott az erőm…ma este már csak sírok, fel sem bírok kelni. A két tinédzser gyerekem is sajnos látta ezt…a szüleim segítenek, de 80 körüliek és őket is csak bántom a helyzetemmel.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nagyon nehéz helyzetben van a leírása alapján, s ha jól értettem a leveléből, akkor a férje miatt történt mindez. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy vegye fel a kapcsolatot a területileg illetékes családsegítő szolgálattal, ahol mind jogi, mind pszichológusi, mind szociális munkás dolgozói segítséget kapna ingyenesen. A dolgozók segíteni tudnának, hogy a tartozást elkerülni/csökkenteni hogyan lehetne, esetleg önkormányzati bérlakást vagy más ingyenes szálláslehetőséget lehetne e igényelni, milyen járdékokat/segélyeket lehetne kapni, a stresszel való megküzdést is megkönnyítenék. Amennyiben ezek mellett az öngyilkossági gondolatok is fennállnának, akkor a területileg illetékes pszichiátriai gondozót is érdemes lenne felkeresni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép estét kívánok! A problémám az lenne,hogy folyamatosan lelkileg terrorizálnak,bántanak,emlegetik,a nehéz családi helyzetemet,mindezt különálló emberektől kapom meg! Rendszeresen szándékosan piszkálnak,ez által,már nem tudom kontrollálni magamat ilyen helyzetekben! Sajnos állami gondozott voltam 12 éven keresztül!Gyermekotthonban nőttem fel!Tavaly december 6.-án kerültem vissza nagy nehezen a családomban!Most hogy férjhez mentem a kultúrának megfelelően,az anyósom folyamatosan sérelmet,bánt lelkileg!vannak gyakran megfeledkeztem magamról!
Kérem szíves segítségét,hogyan tudnám,az ilyen helyzeteket kezelni illetve mit csináljak ilyenkor?
Teljes mértékben kivagyok merülve,hogy minnél jobb az ember annál csak a rosszabbat kapja vissza!
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Dorina! Nem lehet könnyű önnek, a verbális bámtalmazás is bántalmazás. Nagyon együtt érzek önnel, mindenképpen tanújelét kell annak adnia, hogy nem hagyja magát. A határok húzása és megtartása nagyon fontos az ilyen helyzetekben, és kulturális elvárás ide, vagy oda, nem kell elszenvedie, tűrnie a z igazságtalanul érkező kritikát.. ha nem tudja rendezni családjával a konfliktus helyzetet, javalom forduljon szakemberhez (nevelési tanácsadó, területileg illetéskes gyermekjóléti Szakszolgálat).
Üdv:
Lengyel KatalinJó napot! 3 hónapja az iskolám mellett megsimogattam egy macskát és véletlen mmegkarmolt. Attól féltem, hogy elkaphattam tőle a veszettséget de interneten láttam, hogy 14 nap utan is életben van a macska akkor nem volt veszett. A macska azóta is él, máe többször is láttam mivel az iskolám melletti házban lakik. Viszont kb. 1 hónapja olyan gondolataim vannak,(ezelőtt nem gondoltam semmi iylenre) hogy mivan ha egy másik macska volt, pedig tudom, hogy ez esélytelen mivel a macskának van egy piros nyakkörve és azóta már többször is láttam. Az lenne a kérdédem, hogy emlékeznék-e rá ha egy másik macska lett volna nyakkörv nélkül és hogyan tudom ezeket a gondolatokat kizárni? Köszönöm a segítséget!
Kedves Levélíró!
Egy ilyen helyzet után természetes, hogy felmerülhetnek szorongó gondolatok, de fontos, hogy figyeljen arra: ezek csak gondolatok, nem pedig a valóság.
Az alapján, amit írt, azt gondolom, hogy az a macska, amelyik Önt megkarmolta, nem veszett. A tények is ezt támasztják alá: azóta is többször látta, és a macska egészséges. A piros nyakörv egyedi jellemző, így valószínű, hogy emlékezett volna rá, ha egy másik macska karmolta volna meg.
Amikor ezek a gondolatok újra előjönnek, próbáljon emlékeztetni magát arra, hogy ez a szorongás okozta félelem, és nem a valóság. Mondhatja például: „Ez csak egy gondolat, de a tények alapján biztos vagyok benne, hogy nincs veszély.” Egy másik hasznos technika lehet, hogy amikor jön egy negatív gondolat, hozzáteszi: „Észrevettem, hogy arra gondolok, hogy…” Ez segít eltávolítani a gondolatot az érzelmi reakciótól, és emlékezteti magát arra, hogy ez csak egy gondolat, nem tény.
Fókuszáljon olyan tevékenységekre, amelyek elterelik a figyelmét, és örömet okoznak Önnek.
Ha mégis úgy érzi, hogy ezek a gondolatok tartósan zavarják, érdemes lehet szakemberhez fordulni, aki segíthet a szorongás kezelésében.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaKedves Katalin!
3 hónapos kisunokám fél tőlem. Születése óta naponta vele voltam, nem volt semmi baj. Én büfiztettem, altattam, dajkáltam, egyedül is vele voltam, amikor anyukáját a fiam kórházba kellett, hogy vigye. Kb.1 hónapja történhetett, amikor a szülei elmentek otthonról kb. 2 órára, és a férjem meg én vigyáztunk a picire. Kicsit nyűgös volt aznap, de evett, büfizett, elaludt a férjem ölében. Majd nem találkoztunk 3 hétig, mert influenzásak voltunk a férjemmel és nem akartuk megfertőzni. Amikor újra elmentünk hozzájuk, a Baba már nem akart az ölemben maradni, sőt sírva fakadt, és mikor átadtam az anyukájának, megnyugodott. Ez pár nap múlva is előfordult, amikor a gyerekek jöttek hozzánk, oda-adták nekem a kislányt, de nem maradt meg nálam, sőt annyira sírt, hogy félelmet láttam rajta. Nem tudjuk, mi történt, de a fontosabb az, hogy hogyan szerezhetem vissza a pici unokám bizalmát. Nagyon szomorú vagyok emiatt, de tenni szeretnék azért, hogy újra vele tudjak lenni.
Köszönöm
Edit
Kedves Edit! Nagyon együttérzek önnel, nem lehet könnyű most önnek. Ne adja fel, arra biztatnám, hogy mindenképpen legyen jelen unokája “ééletében” továbbra is, és rendszeresen látogassa, vagy “kérje le””Rövid időkre, fokoztatosan szoktassa visszaa kezébe az édesanyja jelenlétében.
Üdv:
Lengyel KatalinÜdv. Kétségbe vagyok esve. Én alapjáraton küzdök depresszióval mivel az apám szexuálisan és fizikailag bántalmazott és ez miatt is küzdök. De nem ez a nagyobb problémám. Az anyósom. Fizikailag egészséges, de mentálisan már nem igazán. Beszél a templom kert szobraival, a környezetére teljes mértékben igénytelen brutális káoszban és koszban él. Semmit nem hajlandó csinalni. Azt hazudja hogy beteg, ám mint kiderült, nem. Csak el akarja érni amit el is ért. El tartják évek óta a fiai. De már anyagi csődbe került mindenki. Tartozás hátán tartozás se tb se semmi. Próbáltunk kapcsolatot megszakítani vele de akkor pokollá tette az életünk. Mit tudnánk tenni? Szakemberhez nem hajlandó menni. De már nem bírjuk ezt. Gondolkodtunk elmegyógy intézetben de nincs tb és nem tudjuk finanszírozni. Van valami tanácsa, hogy mit tehetnénk? Már mindenkit tönkre tett lelkileg. Sógorom már iszik, mibdenki más anyagi csőd. Én lelkileg tönkre mentem már. A párom is.
Kedves Vivien!
Az, hogy az anyósa a templom kertjében lévő szobrokkal beszél, az komolyabb mentális problémára utal. Első körben javasolnám, hogy 2024. évben 11.300 Ft/hónap befizetéssel érvényes TB kártyája lenne az anyósának, ezt mindenképp érdemes lenne a részére befizetni. A járulékot a 10032000-06055826 számú, NAV Egészségügyi szolgáltatási járulék beszedési számlára kell befizetni, mindig a következő hónap 12-éig. Közlemény részbe pedig az anyós adóazonosítójelét (8 számjegy), nevét mindenképp írják be. Ha ez megvan, akkor lehet intézni az orvosi ellátását akár ambuláns , akár osztályos vagy intézményi szinten. Ezt mindenképp érdemes kifizetniük, mert ha valami miatt rosszul lesz és beviszik a kórházba, annak igen magas ára van, amit érvényes TB hiányában az anyósának vagyis Önöknek kell kifizetniük.
Az, hogy az orvosi ellátáson túl az anyagi ellátását hogyan oldják meg, milyen módon tudnak hatást szabni a saját életüknek, hogy az anyós ne tudja tönkretenni – ezt sajnos ilyen kevés információ mellett nem tudom megválaszolni. Érdemes lenne max 1-2 alkalommal bejelentkezni pszichoterápiára, ahol speciálisan ennek a helyzetnek az átbeszélésével abszolút Önökre szabott stratégiát lehetne kidolgozni erre a helyzetre.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKedves Tanácsadó! A párommal március óta vagyunk együtt és mindketten az akkori párkapcsolatunkat hagytuk ott egymásért. Az ő életében az elmúlt fél évben két haláleset volt. Az egyik a volt párja, akitől (és a közös gyereküktől) a halála előtt 1 hónappal költözött hozzám. Ezután visszaköltözött a fiához és már ekkor elindult a lejtőn a kapcsolatunk. Az édesapja pedig 2 hete hunyt el. Alig keres, csak távolodunk egymástól. Beszéltünk többször, egyre jobban bezár és frusztrálja, hogy nekem már megint nem tetszik valami és örülhetnék, hiszen nem az én életem fordult fel fenekestül.
Viszont közben nekem azért a saját érzéseim is számítanak, hogy érdemes e tovább szenvednünk így. Úgy érzem, ő nem veszi figyelembe, hogy én mit élek át és hogy hova tartunk így. Én magamnak az 1. helyen kell legyek, és azt súgja az intuícióm hogy hagyjam el. Meddig várjak még mire újra megtalálja magát és képes lesz kapcsolódni? Közben ott a sok gondolat, hogy milyen társ vagyok, aki a bajban nincs ott neki?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy amikor megismerkedtek a párjával, s összeköltöztek, akkor más helyzetben voltak, s abban ha jól értettem, akkor jól tudtak együttműködni. A két haláleset megváltoztatta a párja életét (ezáltal az Önét is), s másfajta együttműködést/ összedolgozást követel ez az új élethelyzet Önök között. Minden krízis egy próbatétel, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni egymáshoz és a változáshoz a párok. Érdemes lenne a párjának végiggondolnia, hogy a gyászmunkában szüksége van-e segítségre szakembertől, illetve hogy ebben az új élethelyzet ő milyen érzéseket érez Ön iránt. Ön is csak egy bizonyos fokig tud segíteni neki, főleg így, hogy már nem laknak együtt. Javasolt lenne Önnek is szakemberrel átbeszélnie a mostani helyzetét, mivel nagy változáson ment keresztül az élete az elmúlt hónapok során. Munkacsoportunk tagjai is rendelkezésére állnak ebben a nehéz helyzetben!
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Anita!
Párommal szakítottunk pár hete, kommunikációs és megértés problémák miatt, volt egy heves veszekedés, majd pár nap múlva, egy nagyon békés elválás, én szerettem volna rendbe hozni, küzdeni a kapcsolatért, ő nem. Mégis azt hallottam tőle, hogy “azért vagyok itt ma, mert nem tudom, mi a jó megoldás”, meg hogy “Elmegyek, mert most nem tudok jobbat”, “azért találkozunk még?”, de azt is, hogy kevés neki az, amit nyújtani tudok, de azt is, hogy ez az egész dolog “szomorú, mert szerintem szeretjük és tiszteljük egymást”
Amúgy egy gyönyörűen induló, mesés, fél éves kapcsolat volt, nem olyan régen kezdődtek a problémák.
Kérem, segítsen megfejteni, miért mondta azokat a dolgokat, hiszen búcsúzni jött? És nem hitte el, hogy szeretem.
Két hete nem beszélünk, ami talán jobb is.
Köszönöm a segítséget, iránymutatást, ez így számomra nehezebben értelmezhető lezárás.
András
Kedves András!
Teljesen érthető, hogy ambivalensnek érzi ezt a szakítást, hiszen a párja olyan jeleket adott, amelyek bizonytalanságot tükröztek. Az ilyen helyzetek nehezek, mert az ember egyértelmű válaszokat várna, de ehelyett kettős üzeneteket kap, amelyek még inkább összezavarhatják.
Az, hogy miért mondta a párja az elhangzott dolgokat, csak ő maga tudhatja pontosan. A döntése mögött valószínűleg saját belső érzései és szükségletei álltak, még ha ezek most Ön számára nehezen érthetők is. A szakítás után gyakran jelentkeznek olyan kérdések, mint például: „Ha szeretjük egymást, miért nem működhetett?” vagy „Hogyan lehetett ennyire ellentmondásos?” Ezek természetesek.
Amit most tehet, az egyrészt az elfogadás: elfogadni, hogy a párja így döntött. Olyannal lenni, aki nem tudja viszonozni az érzéseit, vagy nem akar dolgozni a kapcsolaton, hosszú távon Önnek sem lenne jó. A kommunikációs nehézségek, amelyeket említett, orvosolhatók lennének, de ehhez mindkettejük részéről szükséges lenne a felismerés, a rálátás és a szándék. Ha viszont úgy érzi, nem szeretné elengedni még ezt a kapcsolatot, mert nem biztos mindent megpróbált, érdemes lehet abba az irányba terelni a folyamatot. Lehet falakba ütközik, de talán könnyebb lehet azzal az érzéssel, hogy mindent megpróbált.
Sok kapcsolat nem az érzések hiánya miatt bomlik fel, hanem mert a felek nem tudnak megfelelően egymáshoz kapcsolódni.
Adjon időt magának, hogy feldolgozza ezt a helyzetet, és gondolja át, mire van szüksége ahhoz, hogy a jövőben egy kapcsolatban megbecsülve és elfogadva érezze magát.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaKedves Doktornő!
Párom(39)12 év házasság és 2 gyermek után nem tudja mit érez velem kapcsolatban, inkább csak barátságot. Kértem tőle, hogy költözzön el, aztán majd meglátjuk a dolgokat.Én nagyon szenvedek és azt mondja, hogy neki sem jó ez így.6 évvel ezelőtt szintén hasonló helyzetben voltunk,akkor munkahelyi kiégés állt a háttérben. Teljes mértékben ugyanazokat a “tüneteket” tapasztalom rajta, bár ő állítja, hogy nem ugyanaz most a helyzet. Teljes közömbösség minden iránt, csak dolgozik. Rengeteget fogyott, szörnyen néz ki. Mindig fáradt és ha ideje van a telefonját nyomja csak.A gyerekeket elviszi magához, de minőségi időt nem tölt velük.
Tavaly olyan problémája volt,hogy nem voltak érzései, senki és semmi iránt, bár ezen dolgozott és helyre is állt a dolog.
Lehet ez ismét kiégés? Tudja, hogy milyen tünetekkel jár és mégis el tudja hitetni magával, hogy ez most más? Szörnyű látni ilyen állapotban, még akkor is ha én vagyok a sértett fél.Segíteni szeretnék neki.
Köszönöm:Barbara
Kedves Barbara!
Megértem az aggodalmát, nagyon nehéz lehet ezt kívülről nézni, átélni, ugyanakkor érintettként benne lenni. Így ismeretlenül nehéz pontosan megmondani, mi állhat a háttérben, de lehetséges, hogy kiégés vagy valamilyen mélyebb lelki kimerültség áll fenn.
A levele alapján úgy tűnik, hogy a párja érzelmi túlterheltséggel vagy elfojtásokkal küzdhet, amelyek az érzelemmentesség érzésében nyilvánulnak meg. A folyamatos munka és terhelés gyakran vezethet ahhoz, hogy az érzelmek tompává válnak, és nehézzé válik az öröm vagy elégedettség átélése. Ez a belső „üresség” akár védekezési mechanizmus is lehet, amely tudatosan vagy tudattalanul távolítja el az embert a fájdalmas érzésektől.
Ez az érzelmi elkerülés akár múltbéli sérülések, csalódások következménye is lehet. Ugyanakkor a depresszió egyik jellemző tünete is lehet, amikor az ember úgy érzi, mintha érzelmileg „lebénult” volna, és képtelen örömöt vagy szomorúságot átélni. Olyan ez, mint egy belső zsibbadás, amely érzelmi és fizikai kimerültséggel is járhat.
Az is lehetséges, hogy a céltalanság vagy az élet értelmének hiánya váltja ki ezt az állapotot. Amikor valaki elveszíti a motivációját, gyakran jelenik meg ürességérzet, amely kihat az életminőségére és a kapcsolataira is.
Ahogy írta, korábban már átéltek hasonló helyzetet, és akkor sikerült javulást elérni. Ez arra utal, hogy most is van lehetőség a megoldásra, de ehhez szükséges lenne, hogy a párja segítséget kapjon. Érdemes lenne szakembert felkeresni – akár együtt, akár külön –, hiszen egy külső nézőpont segíthet abban, hogy tisztábban lássák, mi zajlik most, és merre induljanak tovább.
Ha nincs módjuk vagy szándékuk szakemberhez fordulni, javaslom, hogy beszélgessenek őszintén arról, mit éreznek, hogyan látják a helyzetet, és milyen lépéseket tudnának közösen tenni, akár együtt, akár külön-külön a továbblépés érdekében.
Az, hogy mit tehet Ön, nehéz így pontosan megmondani, hiszen bizonyára sok mindent megpróbált már, különösen, ha korábban is volt hasonló helyzetük. Nem tudom, mi működött, és mi nem, de az biztos, hogy a párjának szüksége van az empátiájára és a támogatására.
A jelenlegi helyzetben talán a legfontosabb, hogy türelmes legyen vele, ugyanakkor ne hagyja figyelmen kívül saját érzéseit és határait sem. Az őszinte beszélgetések és az apró, érzelmi biztonságot nyújtó gesztusok sokat segíthetnek. Például egy közös séta, egy támogató mondat, vagy akár a gyerekekkel kapcsolatos pozitív tapasztalatok megosztása is előrelépést jelenthet.
Ön a támogatásával, jelenlétével és az őszinte beszélgetéseken keresztül segíthet neki abban, hogy jobban megértse, mi zajlik benne és a kapcsolatukban. A helyzet megoldásához azonban az ő belátására és aktív részvételére is szükség lesz.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaA változást mindig elhatározom, cselekedetik, megvalósítási nem jutottam még el. Feltérképeztem a múltat és most jöttemnrá, hogy átvettem tudattalanul a szülői mintákat. Sok káros szokás van bennem, amiket a szüleimtől láttam, vettem át. ( kávé sok cukorral függőség, dohányzás) Szorongás és hipohondria jelent meg bennem, testi tünetekkel ( hasi diszkomfort érzés, nyeléstől való félelem és szapora szívdobogás formájában)
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Nagyon jó, hogy felismerte, hogy problémái vannak, s elgondolkodott rajtuk, hogy miből eredetezhetnek. A gyógyulás vezető következő lépésként javasolt lenne megpróbálni életmódot váltani szakember/szakemberek segítségével, akik tudnák támogatni ebben Önt (a függőségeket csökkenteni, egészséges táplálkozást bevezetni, többet mozogni). Ebben a honlapunkon található szakemberek is segítenének Önnek!
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm.
Igazából azt sem tudom hogyan is kell ezt és hogyan kezdjem el .
Úgy érzem segítségre van szükségem.
Az utóbbi időben nehezen birkozom meg a problémáimmal.
A probléma/ ez az érzés elég régóta tart kb a kislányom ( 5eves lesz ) 2 éves kora óta érzem ezt úgy intenzivebben , egyfajta kiégés érzést hogy úgy nincs energiám semmihez , nem tudom dolgokon túl tenni magam és rágodom rajtuk , idegesít ha nem tudok minden teendőm maximálisan elvégezni, a házasságom is azt érzem romokban , hogy nincs értelme az egésznek y egyszerűen nem ért engem , más világok vagyunk . Sokszor érzem hogy nem akarom ezt az egészet, hogy elegem van , szeretnék jól lenni , de érzem hogy nem vagyok jól , valami nincs rendben , nem találom a helyem , annyira szeretném azt érezni hogy boldog vagyok , De nagyon nem vagyok az , nem tudom hol kéne elkezdenem ezen dolgozni.Azt érzem a férjem elszívja minden energiám. Szeretnék egy kis útmutatást kapni egy szakembertől.
Köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberrel beszélnie a problémáiról, hogy mi minden változott meg a gyermek érkezése óta Önök között, mi minden nehezítette az új helyzethez való alkalmazkodást, mit gondol mire lenne szüksége ahhoz hogy boldog legyen, van-e egyéb stresszforrás az életükben, mennyire nehéz a kislányához kapcsolódni, miben változott a férje az elmúlt időszakban stb.. Ezeknek a problémaköröknek az átbeszélésével sokmindenre fény derülhet.
Munkacsoportunk tagjai is szívesen segítenének Önnek! Hozzám januári napközbeni időpontot is tud foglalni a honlapon, amennyiben szimpatikusnak talál!
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv! Az adott személy egy 29 éves férfi, kollégák vagyunk és a munkahely által ismerkedtünk. Az első 2 hétben sokat találkoztunk, folyton az érzéseiről mesélt hogy mennyire jól érzi magát velem, majd két hete a munkahelyemen volt mással egy kis konfliktusok, ki hívott ő beszelni hogy megkérdezze mi a baj és én azt valaszoltam hogy semmi, mert nem a munkahelyen akartam neki elmondani, amit utána tisztaztam is vele, mert ezen megsértődött. Azóta mintha kicserélték volna, véget ertek a terjedelmes beszélgetések.. és az is h kezdeményezzen bármi beszélgetést.. ennek már 2 hete lassan. Megkérdeztem tole egy hete hogy mi történt hogy ennyire megváltozott és azt mondta hogy ez hogy én azt mondtam semmi. Nemtudom mi játszódhat le a fejébe, hagyjam a fenébe .. lehet megismert mást? Vagy azt várja hogy most én tegyem jóvá?
Kedves Bettina!
Az Önök közötti félreértést érdemes lenne tisztázni újra, leülni és megbeszélni a történteket. Ha továbbra is nyitott a férfi felé és szeretne vele komolyabb kapcsolatot, akkor jelezze felé ezt a szándékát és tettekben is mutassa meg, hogy komolyan gondolja az ismerkedést. Legyen tehát őszinte vele, kezdeményezzen beszélgetést, fejezze ki az érzéseit felé és legyen nyitott a férfi érzéseire és szükségleteire is.
Remélem sikerül újrakezdeniük az ismerkedést és folytatni a kapcsolatot!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm!
Nem tudok megbirkozni a régi
Rossz emlékekkel
Férjem többször megcsalt nem csak alkalmi partnerekkel hanem több hónapon át tartó viszonyok is voltak
Volt hogy az aktuális szeretővel voltunk 1 hétig nyaralni a gyerekekkel
Most felnőttek a gyerekek és már nem érzem magam képesnek arra hogy vele maradjak.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy elbizonytalanodott a kapcsolatukban, mivel többször is viszonyt folytatott a férje más nőkkel. Azt tudom tanácsolni, hogy beszéljen problémájáról mással is (közeli barát vagy családtag), férjének is mondja el az érzéseit, hallgassa meg az ő nézőpontját is a történtekről. Amennyiben ezek sem segítenek a dilemmája feloldásában, érdemes lenne a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatot felkeresni, ahol tudnának egyéni tanácsadást nyújtani Önnek, vagy ha van olyan szakember ott, akkor párterápiás konzultációban is tudnák Önöket részesíteni.
Üdvözlettel:
Szabó Lili3 hét beszélgetés után találkoztam egy kínai helyes férfival, és hamar megtörtént, ami nem jellemző rám. Ígérte előtte hogy este 8-ig marad, aztán másfél órás XXX után közölte hogy el kell mennie mert keresi a fia de visszajön. Azóta is jön, és én büszke vagyok nem keresem. Viszont az nem értem miért csinálta hogy kitörölt a FB-on aztán bejelölt és rögtön megint kitörölt. Nem tiltott le. Azóta úgy érzem hogy nem voltam elég jó, és bánom hogy belementem bár szép napom lett. Azóta csak arra gondolok hogy rúghatott belém így hogy kitörölt, aztán még jelzett is hogy visszajelölt és ismét kitörölt. Egy kis vígaszt elfogadnék,
. Köszönet!
Kedves Szindy! Megértem helyzetét, nagyon nehéz lehet most önnek. Az ilyen alkalmi kapcsolatban gyakori a “gyors kilépés”, a szaknyelv ghostingolásként aposztofálja mindezt. Semmiképpen ne ostorozza önmagát és ne hagyja hoy önértékelsét/ önbecsülését letörje- csökkentse ez a helyzet.Ha a törlés, visszajelölés gyakori a másik féltől, az is instabilitásra, bizonytalanságra enged következtetni, aminek nem szabad “felülnie”! Remélem nem érzi magát rosszabbul, és jobban van fel a fejjel, “minden felhő mögött kisüt a nap!
Üdv:
Lengyel KatalinTisztelt Doktornő
10 év együttélés után felújításba kezdtünk és az élettársam össz3ejött a nála 12 évvel fiatalabb felújító munkással.Élettársam most lesz 40 éves 3 hét alatt elköltőzött és a férfi is otthagyta a családját és a 2 gyerekét. Nekem van egy fiam akit ő nevelt neki sajnos nem lehet gyereke..Azóta nem találkoztunk.viszont minden nap hív. Gondolom a pénz az egyik ok ami kell nekik ,de van amikor 1 órát beszélgetünk ja és mindig akkor hív ír amikor egyedül van de minden nap.
Kérdésem: Miért csinálja ezt? Mit tanácsol mit tegyek? Hagyott itt néhány ruhát azzal mit tegyek? Ja és van 3 kutyánk akiket minden nap kérdez hogy hiányoznak neki.azt tudom hogy ő kapcsolat függő bár nem ismeri be..de ennek a szakításnak semmi jele nem volt.gyakorlatilag nem veszekedtünk..heti 2 szex minimum megvolt..és egy éve mindenféle hormonkezelésre petesejt leszívásra mindenhova mentünk hogy babánk lehessen..van is lefagyasztva embrionk…mit javasol mit tegyek? Minden ismerős mást mond
Köszönöm
Kedves Levélíró!
Megértem a tanácstalanságát, biztos nagyon nehéz, és sok kérdés kavarog Önben. Nehéz tanácsot adni, hiszen összetett a probléma, és biztos sok szempontot kell mérlegelni. Hogy miért csinálta, csinálja, erre igazából csak ő tudna válaszolni, érdemes lehet tőle megkérdezni.
40 éves kor környékén sok ember életében megjelenik az életközép válság, amikor felmerül az újrakezdés gondolata, a változás iránti vágy. Ez megnyilvánulhat impulzív, hirtelen döntésekben, és váratlan cselekedetekben. Sok párnál a gyerektervezés időszakában a szexualitás funkcionálissá válik, és a vágy, az izgalom háttérbe szorul. Ha a gyermekáldás nem jön össze, ez további feszültségeket okozhat, és előfordulhat, hogy valaki máshol találja meg azt, amit a közös szexualitásból hiányolt.
Az, hogy napi szinten keresi Önt és hosszasan beszélget, arra utalhat, hogy nem tud teljesen elszakadni Öntől, és talán bűntudata is van. A kutyák iránti érdeklődés számomra azt jelzi, hogy az Önnel közös élet egyes elemeihez továbbra is kötődik.
Az hogy mit tehet, függ attól, hogy Ön mit szeretne. Gondolja végig, mit szeretne a kapcsolattól a jövőben. Képes lenne megbocsátani és újraépíteni a bizalmat, ha ő ezt akarná? Vagy inkább a szakítás feldolgozására van szüksége? Ha eddig nem történt meg, érdemes lehet őszinte beszélgetést kezdeményeni, ahol pont ezekre a kérdésekre kaphat választ, hogy miért tartja a kapcsolatot önnel, van-e szándéka a kapcsolatuk újrarendezésére, hogyan látja a jövőt. Az embrió sorsát illetően mindenképp fontos, hogy közösen hozzanak döntést, és az intézménnyel is érdemes egyeztetni.
Ha úgy érzi, hogy a napi hívások inkább fájdalmat okoznak, mint megkönnyebbülést, nyugodtan kommunikálja, hogy szüksége van egy kis távolságra, hogy rendezni tudja az érzéseit.
Biztos időbe telik, míg megtalálja a megfelelő irányt. Ha van rá módja, érdemes lehet szakember segítségét kérni. De fontos, hogy figyeljen önmagára, és gondoskodjon az érzelmi szükségleteiről.
Remélem válaszom segített valamelyest.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaJó napot kívánok! Nagyon céltalan vagyok nem tudom hogy mit szeretnék nincs kedvem semmihez meg a napi teendomhoz se. Munkához se legszivesebben csak aludnék. Mindenen nagyon stresszelek és szorongok mindenért ezen nagyon szeretnék javítani mert érzem hogy ez így nem jó irányba halad. Köszönöm előre is a segítséget.
Kedves Brigitta!
A céltakanság, tartós lehangoltság, folytonos kedvtelenség és az “álom-kór” jelentkezése aggódásra ad okot. Javaslom hogy mindenképpen keresse fel körzeti orvosát, és/ vagy területileg illetékes pszichiátriai gondozót, esetleg pszichoterápia elkezdése miatt a honlapunkon klinikai szakpszichológusink közül választhat. Üdv:
Lengyel Katalin
