Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Doktor Úr/Nő!
Egy kicsit összetettebb a leírásom.KB karácsony óta szorongással küzdök. A területi pszichiáter doktornővel kiegyeztünk a Remotív extrában,+ reggel-este 1db 0,25 frontinban. Ha lehet nem szeretnék antidepresszánst szedni. (sokkal jobb lett azóta). Nappal már csak ritkán jön elő. Az éjszaka nem jó. 9 körül fekszem le és 2 körül már fent vagyok. Ha szerencsém van csak nem alszok és nem szorongok.December elején hagytam abba a fogamzásgátló szedését. Lehet a hormonok is közre játszanak. Elmentem magán úton kortizolszint mérésre. Reggeli és esti nyál mintavétel volt. Az értékek 5,6 és 17 lettek. Sajnos nem írják melyik-melyik. Csinálom a légzéstechnikát, hangterápiát, egy kis mozgást és még meditálok is kicsit. Az volna a kérdésem, hogy a kortizol szintet hogyan lehetne csökkenteni. Gondoltam az ashwagandára de nem merem a frontinnal együtt szedni. Próbáltam idő eltérésel többfajta gyógynövényt(sajnos) nem voltam jól! Ilyesztő volt az érzés.Kérem segítsen.Köszönöm🙏
Kedves Barbara! Köszönöm levelét. Először is gartulálok önnek, hogy ennyire körültekintően utána járt a szorongásos állapotának. Másodszor: az is nagyon dicséretes hogy pszichiáter szakember is ellátja önt. Én nem javaslom gombák, gyógynövények szedését, hatóanyag módositás okán módosithatja a következményt (akár felerősithezi tüneteit). Harmadszor: javaslom hogy a GAD (generalizált szorongás- ha ez a diagnozisa) kezelése miatt mindenképpen kezdjen pszichoterápiába, főként ha életminőségét romntja! Oldalunkon számos sza, emberünk közül válaszhat.Ha szeretné, én is állok konzultációs rendelkezésre.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinJó napot kívánok!
A férjemmel 4 éve vagyunk együtt, házasok 1,5 éve és van 1 éves közös lányunk, előző kapcsolatomból 17 éves lányom.A férjem egyszer elvált,50 éves.Előző házasságából 2 fiú született.Nem tartja már velük a kapcsolatot,mert gyűlölik.3 évig élt egyedül mikor mi megismerkedtünk.
A férjem viselkedése aggasztó,mert figyelmen kívül hagyja az érzéseimet.Pl. ha meg kellene beszélnünk valami problémát inkább játszik a kislánnyal széles mosollyal az arcán vagy a munkára fogja,hogy most ne beszéljünk,mert holnap munka.Egyedül érzem magam a problémákkal.Sok a konfliktus, és bántalmazott is korábban.Tagadja,hogy ilyen történt volna.Bocsánatot csak egyszer kért és azt mondta,hogy soha semmilyen módon nem fogja bevallani más fórumon. A nagy lányom kollégista lett,ahogy a két fia elfordult tőle.A volt felesége elmondása alapján ugyanúgy viselkedett mint én,pedig semmi közös nincs bennünk.Felvételeket készít arról amikor veszekszem és amiken ő előnytelen arcát mutatja azt módosítja.
Kedves Eszter!
Köszönöm, hogy megosztotta a történetét. Amit leír, abból nagyon erős magány és kiszolgáltatottság érződik, és teljesen érthető, hogy ebben a helyzetben bizonytalan és kimerült.
Az, hogy a párja rendszeresen figyelmen kívül hagyja az érzéseit, elkerüli a problémák megbeszélését, letagad korábbi bántalmazást, illetve felvételeket készít Önnel való konfliktusokról és azokat manipulálja, egy bántalmazó kapcsolat mintázatára emlékeztet. Ez nem az ön hibája, és nem olyan helyzet, amit pusztán türelemmel vagy alkalmazkodással meg lehet oldani.
Egy ilyen kapcsolatban nagyon nehéz lépni, mert gyakran keveredik a kötődés, a félelem, a remény és a felelősségérzet – különösen közös gyermek mellett. Éppen ezért fontos, hogy ne maradjon egyedül ezzel.
Azt javaslom, mindenképpen kérjen személyes segítséget pszichológustól vagy családsegítő szolgálattól, vagy a NANE-tól – vagy akár online itt a honlapunkon lévő szakemberektől. Egy bántalmazó kapcsolatokban jártas szakember segíthet abban, hogy biztonságban átgondolja a lehetőségeit – felkészüljön arra, hogyan tudná megvédeni önmagát és a gyermekeit, eldöntse, van-e reális esély párterápiára, vagy inkább a kapcsolatból való kilépés a biztonságosabb út.
Nagyon fontos, hogy közben támaszkodjon a barátaira, családjára, szociális hálójára, hogy ne szigetelődjön el. Senkinek nincs joga Önt megalázó vagy bántó módon kezelni – konfliktusok közben sem.
Sok erőt és kitartást kívánok önnek!
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaJo napot kívánok azért fordulok önökhöz mert lehetséges én szorongok stresszelek már évek oram sajnos a párommal most nehéz időszakon megyunk keresztül és ki jött rajtam egy pánik szeru viselkedés akaratlanul gondolok nagyon rossz helyzetekre illetve a szexuális eletem nem valami jo stresszelek ha a párommal vagyok jelenleg légzés gyakorlatozó amitől kontrol alatt tudom tartani magam de néha nem és ez ügyben szeretnek segítséget kérni megszeretném gyogyogyulni!
Kedves Armand!
Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzeten megy most keresztül, de köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával! Amit leír, valóban hasonlít egy tartós szorongásos állapotra, amely a párkapcsolati nehézségek hatására most felerősödhetett. A pánikszerű tünetek, a kontrollálhatatlannak érzett negatív gondolatok és a szexuális elakadások mind utalhatnak a túlzott feszültség, szorongás jelenlétére.
Nagyon jó, hogy már használ légzőgyakorlatokat – ez az adott helyzetben segíthet, ugyanakkor ha néha ez már nem elég, az annak a jele, hogy érdemes külső támogatást bevonni. Azt javaslom, keressen fel klinikai szakpszichológust, aki segít feltérképezni, mi tartja fenn a szorongást, tanít önnek stabilabb önszabályozási eszközöket és segít megdolgozni a párkapcsolati feszültségeket is. A megfelelő segítséggel a pánikszerű tünetek csökkenthetők, a gondolatok rendezhetők, és a testi-lelki feszültség oldható.
Az oldalunkon talál olyan szakembert, aki segíteni tud önnek, vagy állami keretek között a területileg illetékes pszichiátriai gondozót érdemes felkeresni.
Sok sikert kívánok önnek!
Üdv, Rita
Szabó RitaJó napot kívánok!
Olyan problémával fordulnék Önhőz, hogy van egy vesebeteg kisfiam, aki másfél hete az óvodában alvás időben kb 5-6x kimegy mosdóba. Eddig nem volt ilyen probléma. Itthon nem csinál ilyet. Nincs arra utaló jel,hogy a betegsége okozná ezt a problémát. 10 órát alszik éjszaka úgy, hogy nem kell fel pisilni. Illetve ha ritkán előfordul akkor is maximum egyszer.
Az óvodában van egy szabály, hogy alvásidőben egyszer lehet ki menni mosdóba. Eddig ez nem volt probléma. Viszont egy óvodás társa elkezdett kijárkálni, indokolatlanul és ezt a kisfiam is észre vette.
A dadus néni megszólította a kisfiam, hogy ne járkáljon ki annyit. Beszéltem az óvoda vezetéssel. Elméletileg nem szólnak már rá. De a fiam továbbra is attól fél hogy nem fogják kiengedni. Rémálmai is vannak.
Mit tudnék tenni hogy ez megszünjön? Már teljesen el vagyok keseredve.
Köszönöm szépen elöre is a választ.
Udvözlet. Javaslom, hogy újra beszéjen a vezetővel hogy engedjék ki gyermekét, amikor csak szeretne mosdózni. Ha nem változik semmi, és kisfiának rémálma továbbra is fennáll, mindenképpen indokolt szakember felkeresése,
Gyermekpszichológus vagy óvódapszichológus megkeresése fontos lenne, ha ő nem áll rendelkezésre az intézményben a területileg illetékes Nevelési Tanácsadó S8szakszolgálat) is jó irány lehet…
Üdvözlettel Lengyel Kata
Lengyel KatalinA fèrjemet 1 hónapja depressziòval diagnosztizáltàk. Kapott rá antidepresszánst, amit az elmúlt napokaban a tudtom nélkül nem szedett.
Tegnap este öngyilkosságot kísérlet meg , a csuklòján elvágta az ereit .
Szerencsére tùlèlte ès most pszichiátrián kezelik.
A problemám , hogy csalódott, dühös ès zavarodott vagyok , nem èrtem miért tette ès nem tudom hogyan bocsàssak meg neki ( van egy 6 èves kislányunk ) ès hogy egyszerűen hogy dolgozzam fel ezt az egészet.
Ebben kèrem segítségèt !
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Nagyon nehéz lehetett átélni a történteket. Megértem, hogy dühöt érez ebben a helyzetben. Remélem, hogy a férje hamarosan ki tud lábalni ebből az állapotból.
Érdemes lenne felkeresnie az Alapítvány az öngyilkosság ellen internetes oldalt. Ott a Krízisintervenciós Osztály és Ambulancia aloldalon találja, hogy ambuláns keretek között öngyilkossági kísérletet elkövetettek hozzátartozóinak is indítanak csoportot. Javaslom, hogy vegye fel az ott található elérhetőségeken a kapcsolatot.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
25 éve vagyok együtt a férjemmel, ő 11 évvel idősebb nálam. A probléma az, hogy én beteg lettem. A férjem azóta megváltozott. Másképp viselkedik velem, megszűntek a kettesben együtt töltött idők( kirándulás,mozi, stb). Nincs is igénye rá. Mintha nem akarná hogy meglássanak minket. Ha szóba hozom a dolgot, azt mondja csak én képzelem ezt. Szerintem van v.kije, mert az intimitás is megszűnt köztünk. Beszélni is csak a szükséges dolgokról beszélünk. Úgy élünk mint ha csak lakótársak lennénk. Mi lehet a baj? Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Biztos nagyon megterhelő lehet az Önök számára, hogy a betegsége ilyen sok változást hozott az életükben.
Érdemes lenne párterápiás konzultációra elmenniük, hogy megérthessék a történteket, mi minden állhat a mostani eltávolodás mögött, s mennyire tudnának közösen dolgozni a kapcsolatukon.
Javaslom, hogy beszéljen erről a lehetőségről a férjével.
Üdvözlettel:
Szabó LiliLehet Skizofrén? Az lehet az, hogy valaki aki 1-2 éve pánikbeteg, fél a megőrüléstől, mondjuk este felfigyel egy gépizajra, ami pánikot vált ki belőle, emiatt 4 napja folyamatos pánikrohamjai vannak hogy hallja a hangot és hogy biztos skizofrén lesz, emiatt olyan erős a szorongás hogy remeg, dobog a szíve alig eszik ha igen azt is csak erőlteti, kerüli a társas életet mert fél hogy mások bolondnak látják, szorong, nem megy be dolgozni, csak háttérzajjal alszik, lement vidékre de ott is minden zajra rápánikol, ha játszik fülesbe nem hallja vagy ha valami hangosabb van nem hallja, csak csendben minden búgásra felfigyel, de nincsenek téveszméi, “nem beszélnek hozzá hangok”, nem értelme van annak a zajnak, csupán csak amint meghall valami hasonlót egyből pánikrohamja lesz, 4 nap alatt annyira kikészült, hogy alig beszél mert folyton szorong sípol a füle, és nem eszik kerüli a társas életet. Ez kezdődő skizofrénia? Vagy csupán generalizált szorongás vagy pánikbetegség súlyos formája?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Érdemes lenne a területékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, hogy vajon a zajok miért is váltanak ki Önből ilyen mértékű szorongást (pl.szenzorosság vagy mizofónia állhat e a háttérben), illetve hogy a szorongás kezelésére javaslatot kapjon. A skizofrénia kizárása is a részletes első interjú s vizsgálat alapján történik.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKislányom nagyon félős, visszahúzódó természetű, már egésze pici kora óta. Az óvodában még egész jól ment a beilleszkedés, voltak barátai. Viszont az általános iskolánál ez megváltozott. Egy barátnője volt csak az osztályban, a többi lánnyal pedig hiába próbált barátkozni, nem fogadták be. Emiatt még jobban bezárkózott.
Emiatt voltunk egyszer egy pszichoterapeutánál, de érdemi segítséget nem kaptunk.
11 évesen új osztályba került, új osztálytársak. Az első pár hónapban nagyon jól alakult minden, bár azt azért láttam, hogy igazán közel egyik lányhoz sem került. 4 hónap után ugyanazokat mondogatja, amiket korábban. Hogy őt nem fogadják be, ott hagyják ha oda megy hozzájuk vagy elküldik. Pedig ő barátkozni szeretne, velük akar lenni.
És itt jön a kérdésem. Vajon miért nem tud a lányom beilleszkedni, barátkozni, másikhoz közelebb kerülni.
Lehet,hogy szorong már, a beilleszkedés miatt? Mivel tudnék neki segíteni, hogy tudnám úgy támogatni, hogy tényleges segítséget kapjon?
Kedves Krisztina! Köszönöm levelét. Igen, teljesen jól látja a kislánya “félős”/ szorongó természetű, feltehetően introvertált. Az iskolaváltás erre még pluszban rá- erősitett, az mindig megterhelő a gyermekek számára. Az jó hir hogy ez kezdetben alakult, az sajnos nem hogy majd relapszus (visszaesés) történt. Nem tudom megitélni, ennyi információból, hogy mi lehet az oka h gyermeke nem tud kapcsolódni, de javaslom h tartsanak “iskolán kivüli programokat, amelyben gyermekee szivesen részt venne(gyerekzsúr, uzsonna- zsiros kenyér party, közös korcsolya, bármi), hátha ezekben jobban megnyilna gyermeke.
üdv: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdv. Sok kategóriát felemészt a dolog. Szóval adott egy nő 32 éves és egy külső férfi rávilágított a kapcsolat hiányosságaira. A férfival 7 hónapon át szemeztek heti egy alkalommal találkoztak 2 percre(itt még nem beszéltek szinte semmit),utána filozofálgattak Whatsappon de már nem találkoztak és igazából mély vonzalma is van iránta,majd egy véletlen új találkozó alatt katarzist éltek meg ami után a nő visszamenekült a kapcsolatába. Ami megfigyelhető volt: alvászavar a hajnali üzenetek miatt,valamint ő írt a kiégésről és a túlélőüzemmódról. Ezeket kb 5.5 hónapja tartja,azóta nem lépett ki a kapcsolatából,de valószínűleg a tünetek fennmaradtak. Nekem nővérem élt át hasonlót,ő 1 hónapot bírt a szorongással,aztán feladta, kilépett a kapcsolatból. A nőt akiről írok a társadalmi elvárások tartanak a kapcsolatban,próbál lojális és hűséges maradni. Meddig tudja ezt fenntartani valaki? Illetve mi lesz ennek a vége? Ez önsorsrontás nemde?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Sajnos általános választ nem lehet megfogalmazni, hogy mennyi ideig élhet valaki egy kapcsolatban a leírt tünetekkel, valaki kevesebb ideig bírja, valaki pedig akár évekig. A 32 éves nő kapcsolatában is bármilyen fordulat bekövetkezhet, ami jó vagy rossz irányba viszi a történéseket. Érdemes lenne az adott személytől megkérdezni, hogy ő most hogy érzi magát, akar-e változtatni, ha igen, akkor mit fog tenni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Sajnos nem tudok elérhető pszichiátert pedig kaptam beutalót, de sokára vannak időpontok. Régebben is voltak kisebb pánik rohamaim, de most már negyedik hete olyan erős, hogy az őrület határán vagyok. Néha vannak hullámok amikor kicsit jobb, de érzem hogy határeset és minden pillanatban rettegek hogy megint eluralkodik rajtam. Félek a betegségektől, a haláltól a fájdalmaktól. Alig tudom már kezelni. Félek hogy megőrülök. Attól is hogy lehet valami agydaganatom van. Kérem segítsen. Gabriella.
Kedves Gabriella,
Köszönjük a levelét!
A levele alapján érdemes lenne minél előbb pszichiáter szakorvoshoz kerülnie. A háziorvosától kaphat sürgősségi beutalót, ezáltal közeli időpontra jogosult a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban. Illetve amennyiben lehetősége van érdemes lenne magánrendelést is néznie, ott is fogadnák Önt.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot! Segítsèget szeretnèk kèrni hogy mitől van hogy attól fèlek hogy a nagyobbik gyermekem meg hal de csak nála emiatt van hogy nagyon szorongok a kisebbik kislányoknak nincs ilyen èrzèsem hogy őt el fogom veszíteni hamar csak a nagyobbik lányomnál most lesz 8 èves ès fèlek hogy meg èrzès ès nem csak egy rossz gondolat tetteimben ezt a fèlelmet nem mutatom csak a gondolataimban van mindennap ès emiatt nagyon nehezek a mindennapok mert fèlek hogy meg hal vagy kiderül hogy halálos betegsège van tudom hogy szakembert kellene fel keresnem de sajnos mikor jobb egy kicsit akkor mindig el hesegetem hogy pszichológust keressek fel előre is köszönöm a válaszukat
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Érdemes lenne szakembert (szakpszichológust) felkeresnie, hogy vajon a nagyobbik gyereke kora idézte ezt elő, vagy valami más állhat a háttérben. Egy többalkalmas beszélgetés fényt deríthetne erre.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!Németorszagban élünk ,5 éves kislányom kesore kapott helyet oviba.(Itt nem kötelező).4 évesen kezdte nem sikerült beszoknia 2 hónap utann sem ,az elején turhetien ment aztán mind kevesebb ideig tudták ott tartani,jelzem ott kellett ülnöm az oviban ezalatt az idő alatt kint a padon 2 hónapon keresztül mindennap ( így hogyan szokjon be?), nem mehettem haza mert egyáltalán nem akart ott maradni az ovonő sem akart vele maradni mert hogy nem érti a nyelvet !Félt az óvónő től !Egy évet szüneteltettém és kerestem más ovit ,ott már két hét utann nagy dührohamokat kapott pár óra utann hogy nem marad mert fél és unalmas !Itt már az ovonő nem volt segitokesz ,kijelentette ha nem marad ki kell jelentkezni!Nagyon okos lány , gyönyörűen rajzol,táncol,abc majdnem tudja !Mi lehet a baj ?Csak a nyelv tudás hiánya ,nagyon el vagyok keseredve és elfaradva .A szülő hibaztatàsa ,végtelen (anyu érzései stb,) Nem alakult ki bizalmas kapcsolat az óvónő el és fél! Köszönöm
Kedves Levélíró!
Az óvodai beszokás minden gyereknél eltérően alakul, de ha nyelvi és kapcsolati nehézségek is jelen vannak, az jelentősen megnehezítheti a folyamatot. A sikeres adaptációhoz szükség van az intézmény részéről támogató, biztonságos környezetre, ahol a gyermek érzelmileg is tud kapcsolódni egy felnőtthöz. Ha ez nem alakul ki, az elválás a szülőtől szorongással járhat, és a gyerek érthetően nem marad ott szívesen.
A nyelvi meg nem értés ebben az életkorban különösen frusztráló lehet. Ha a gyermek nem érti, mi történik körülötte, nem tudja kifejezni, mit szeretne, vagy mitől fél, az bizonytalansághoz vezethet. Ilyenkor természetes, hogy a szülőt keresi, és nehezen válik el tőle. A dühkitörések sem állandó viselkedési problémát jeleznek, inkább a belső feszültség, tehetetlenség jelei.
A kislánya adottságai alapján nyitott, érdeklődő gyermekről van szó, akiben megvan a belső motiváció – de ehhez olyan környezetre lenne szükség, ahol fokozatosan, biztonságban kapcsolódhat másokhoz.
Tapasztalatom szerint egyes németországi intézményekben az elvárt önállóság és a kapcsolati viszonyok formálisabb jellege megnehezítheti a lassabban oldódó, nyelvi hátránnyal induló gyerekek befogadását. Ez nem rossz szándék, hanem kulturális különbség lehet – de fontos, hogy a gyermek számára így is kialakulhasson egy stabil, biztonságos kapcsolódási pont.
Érdemes olyan óvodát keresni, ahol nyitottak a differenciált beszoktatásra, illetve van tapasztalatuk többnyelvű gyerekekkel. Jó, ha a gyerek a közösségbe kerülés előtt rendszeresen találkozik a nyelvvel – játszótéren, játszóházban, meséken, zenén keresztül.
Javasolt gyermekpszichológus felkeresése is, aki segíthet megérteni, hogyan reagál a kislány az új helyzetekre, hogyan lehet az elválást, közösségi beilleszkedést támogatni.
Az lenne fontos, hogy a kislánya fokozatosan megtapasztalja, hogy az óvodai közeg kiszámítható, és olyan felnőttek veszik körül, akikhez biztonsággal fordulhat.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaPár kapcsolati problémák elnyomás szeretet hiány bizonytalanság ,tanácsra lenne szükségem valaki aki meghalgat.Noemi vagyok 32 éves tanácstalan vagyok nem tudom mit tegyek ahhoz hogy a párom végre észre vegye hogy mi mindent teszek érte.
Kedves Noémi!
A levelében leírtak alapján pszichológus szakemberre lehet szüksége, aki meghallgatja és feltérképezi azt, hogy milyen terápiára van szüksége a problémái megoldása érdekében.
Ha elolvassa szakembereink bemutatkozását, akkor az Önnek szimpatikus pszichológusnál foglalhat online konzultációs időpontot.
Remélem megtalálja a megfelelő szakembert!
Üdvözlettel: Onlinepszichológus team
Kovács GáborJó napot . Megcsaltam a párom és kiderült .
Eleinte próbáltam tagadni elferdítve i az igazságot , nem akartam higy kiderüljön . Eltelt 5-6-hét haragban külön és teljesen megváltozott a nézetem . Nagyon megbántam amit tettem őszintén és rájöttem higy még mindig szerelmes vagyok bele .De ő már nem hisz nekem hazugságnak gondolja
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét.
Érdemes lenne párterápiás foglalkozáson belül a történteket közösen feldolgozniuk, az érzelmek átdolgozása és új közös célok felállítása sokat segíthetne a kapcsolatukon. Javaslom, hogy keressenek fel közösen családterapeuta szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó Lili- Üdvözlöm!Kisfiam 10 éves Adhd az utóbbi idöben úgy vettem észre támadja az edesapát(Szavakkal leginkább )Az apa feltehetően nem diagnosztizált rejtett narcisztikus vonasokat mutat velem szemben ellnséges kiabál fenyeget stb!Jó ideje ilyen velem a dinamika újra újra ameddig rá nem jöttem erröl lehet szó!A kérdés a gyermekem lehetseges neheztel haragszik ezért nagyon csúnyakat mond az apjának utállak enyhe kifejezés!Van egy másik zavaró dolgo próbal az apa fenekéhez tartani pl játek kardot csipkedi az apját a fenékehez próbal nyúlni!Nem gondolom bántani akarja de nem tudom mit jelenthet ez a jelenség!?Velem és a testvérével szemben nem erőszakos!Elöre is köszönöm a segítséget!Természetesen van idöpont a kezelöorvoshoz!Elöre is köszönöm!
Kedves Nikolett! Köszönöm levelét. ha a kisfia az ADHD -s (diagnosztizált?), teljesen adekváltak ezek a tünetek amelyekről ön beszámolt-. A Verbális agresszió+ játékos, fantáziavilágba burkolt agresszió indokolt a fentiekben leiratak alapján. Ha a háziorvos (gyermekorvos) eredmény negativ, javalom hogy keressenek fel Gyermekjóléti/ nevelési tanácsadói szakszolgálatot, főként ha a probléma krónikusan fennáll, vagy súlyosbodik.
Üdv
Lengyel Katalin
