Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Gyerekkoromban szexuális bántalmazás ért több alkalommal, több személy által. Az egyikükkel való találkozás felszabadította az addig törölt emlékeimet, mert újra közeledett hozzám. Mindketten kamaszok voltunk, amikor a bántalmazást elkövette, érzelmileg kötődni kezdtem hozzá, ami a jelenben sem volt másként, a nemrég történt találkozás pillanatában és az azt követő időszakban nem tudtam nélküle élni, öngyilkos akartam lenni a hiányában. Éreztem, hogy ez nem jó. A volt barátomnak tekintettem, de lassan rájöttem, hogy nem az volt. A környezetem nehezen hiszi el, azt gondolják, hogy a fantáziám szüleménye, mert másmilyennek ismerik őt. Pszichiáternek meséltem erről, nyugtatót írt fel, jelenleg szedem. Nagyon fáj, amikor az emberek azt hiszik, hogy hazudok, kitalálom, így rettentően nehéz feldolgoznom. Azt hiszik, hogy rosszul emlékszek, biztosan nem bántalmazott senkise, pedig igen. 13, 16 és 17 éves koromban. Úgy érzem, teljesen magamra maradtam.
Kedves Levélíró,
Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a környezete megkérdőjelezi Önt a bántalmazás valódiságában. Sajnos sok esetben nemcsak a trauma átélésével, a bántalmazás élményével kell megküzdenie az áldozatoknak, hanem a környezete kételkedő hozzáállásával is. A bántalmazóval kapcsolatos ambivalens (negatìv mellett pozitív érzelmek is egyszerre vannak jelen) érzések is megjelenhetnek ebben a helyzetben, s egy hosszabb folyamat eredményeként lehet a történéseket feldolgozni. Az nagyon jó, hogy pszichiáternél már járt, s gyógyszert szed. Érdemes lenne a Nane egyesülettel felvennie a kapcsolatot, ahol csoportos foglalkozásokat is szerveznek erőszakot elszenvedett nőknek, illetve egyéb formában is segítenek. Egyéni terápiát tb alapon is tudna igénybe venni a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy magán úton is kereshet szakembert (szakembereink közül is többen foglalkoznak bántalmazotakkal).
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Abban szeretnék segítséget kérni, hogy nekem van egy régóta megállapított betegségem, viszont én ezen szeretnék dolgozni, és általában mikor szakemberhez eljutottam, azok mindig sok segítséget nyujtottak nekem. Jelenleg a kényszer betegségem fel erősödött, aminek anyagi problémák a fő oka. Ebből jön az is hogy nem jutok eljárni ülésre. Abban kérném a segítségüket, hogy milyen megoldások vannak országunkba, a hol kedvezményesen el lehet e jutni olyan szakemberhez, aki tudna nekem segíteni. Ezenknek a kedvezményes lehetőségeket, hol lehet megtalálni? Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, ahol pszichiáter is megvizsgálná, illetve a gondozóban dolgozó klinikai szakpszichológushoz irányítaná, aki tb alapon tudná Önt fogadni. A Nyírő Gyula kórházban működik kényszerbetegség szakambulancia, ott is lehetne érdeklődni, illetve pszichoterápiás osztályokon vagy intézményekben. Módszerspecifikus Pszichoterápiás Képzőhelyeket is fel lehet hívni, hogy pro bono szolgáltatást lehetne-e igénybe venni náluk.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA férjem teljessen belebetegedett a féltékenységbe. 17 éve élünk együtt van 3 nagy lányunk. Évekig otthon voltam a lányokkal. 3 éve kezdtem újra dolgozni. És azóta betegessen féltékeny. 4 hónapja kezdtem ebbe az üzletben dolgozni. A tulajdonos a 20 évvel ezelőtti barátom lánya. És annak az élet társa a koleganőm. Aki fiatal 30 éves a párja 60 éves. Azt találta ki a férjem biztos be jár a boltba az exem és beszél velem. Már ott tart hogy azt mondta ha haza tud jönni külföldröl ahol dolgozik akkor be jön a boltba és elmeséli a koleganömnek hogy 20 éve jóban voltam a párjával. Mit lehet tenni egy ilyen emberrel? Ez már szerintem beteges.
Kedves Kérdező,
Megértem, hogy zavarónak tartja férje viselkedését. Érdemes lenne végiggondolni, hogy vajon a lányai születése előtt is volt már jele a féltékenységnek a férjénél, vagy ez egy újkeletű probléma nála. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy próbáljon meg a férjével beszélni, hogy keressen szakembert, akivel a féltékenységének okait feltárhatják a munkafolyamat során. Szakembereink is rendelkezésre állnak online, szívesen segítenének ebben a problémában neki.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTransznemu vagyok sok mindenről szeretnék beszélni apukamal nagyon rosz a kapcsolatunk és segítségét szeretnék kérni hogy hátha meg lehetne valtoztani nem szeretném hogy a fiú nevemen hívjon vagy bantson hogy mi más bennem mint egy ciszbe
Kedves Ketrin!
Ha jól értem a szavaiból, akkor az apukája elfogadását szeretné elérni és jobb kapcsolatba kerülni vele. A transzneműség elfogadása nem lehet könnyű egy szülőnek, hiszen nem sokat tudhat erről a témáról. Aki ebben a folyamatban a segítségére lehet, az véleményem szerint egy a témában jártas szakember, aki eligazítást és tanácsokat adhat ezen az úton. Ezért javaslom, hogy keresse fel a Transzegészségközpont honlapját és forduljon bizalommal Magasházi Mónika transzjogi aktivistához.
Remélem sikerrel jár!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Nagyon furán érzem sokszor magam, úgy értve hogy nagyon antiszociálisan viselkedek másképp se vagyok nyitottabb természetű. Azt vettem észre magamon hogy sokszor nagyon lelasulok elbambulok nem vagyok “jelen” nagyon furcsa . Mitől lehet ez
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt tüneteknek több oka is lehet, érdemes lenne egy pszichológus szakemberrel megvizsgálni és átbeszélni a lehetséges okokat. Az oldalunkon több szakember áll rendelkezésére, akik közül kiválaszthatja az Önnek szimpatikus pszichológust.
További sok sikert kívánok a kereséshez!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot!
Párommal ,nem egész 2 éve vagyunk együtt,született 1szerelembabánk,mindeközben derültek ki dolgok..mondhatni “női megérzés” hatására .Röviden a kapcsolatunk kezdete is elég furán alakult,tavaly január első hetében,kezdtem el dolgozni új munkahelyen.(soha nem voltam ,könnyen kapható,főleg nem ,osztálytárs,kollegával)
Nagyon gyorsan összehabarodtunk ,mellette volt egy felesége,2 kislánnyal…
Úgy érzem betelt a pohár.
Kezdem is ..
Pár hónappal ezelőtt ,úgy éreztem ,valami nincs rendben..
Ezért elvettem a telefonját,amiben társkereső ,hegyén-hátán …
Melyben e-év áprilisában is “nemi” szavakkal próbált,nőkkel ismerkedni,mellette felnőtt filmek sorozata…(hozzá tenném,éppen 8 hónapos terhes voltam…nemi életünk úgyan-úgy mukodott.)
Majd ezután ,szerencsejátékok ,rengeteg pénzfeltöltéssel…állandó hazudozások,még nem bizonyitom az érveim…addig hülyének,bolondnak állit be.
Mire a válassza -“Ilyen vagyok!” -(könnyes,szemmekkel..)
Egyszerűen nem tudom felfogni.
KöszönömSzépnap
Kedves Nikolett!
Levele alapján érthető, hogy nagyon megrendítette, hogy párját hűtlenségen kapta és ez komoly fájdalmakat okozott Önben. Ezt csak tetézhette az, hogy megrendült a bizalma a párjában, miközben a terhesség időszakában nagyon számított rá.
Érdemes elgondolkodnia azon, hogy a későbbiekben önismereti munkába fogjon, hogy feldolgozhassa a kapcsolati nehézségeit. Javasolni szeretném, hogy akár személyes magánrendelésen, akár online konzultáljon pszichológussal, hogy ezt a bizalmi törést és kapcsolati problémát feldolgozhassa és megtalálja a megfelelő megoldást.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
Volt egy szerelmem már nagyon régen. Én egyedül maradtam, ő megtalálta élete párját. A facebook-on található képek szerint ő egy igaz szerelmet talált.
Engem kidobott. Nem tudtam feldolgozni a traumát immár 25 éve. Miért gondolok még mindig annyit rá.
Állandóan visszajönnek a fizikai fájdalmak, gyomorfájás, émelygés, hányinger.
Kedves Lívia!
Levele alapján érthető hogy milyen szomorúságot okoz annak a tudata, hogy egy régi szerelme megtalálta a hozzá való párt. Maga pedig, ha jól értem, a mai napig keresi az igaz szerelmet.
Intuícióm azt súgja, hogy amennyiben belekezdene egy önismereti munkába egy pszichológus szakemberrel, képes lenne megtalálni ennek a csalódásnak a gyökerét, és újra bízhatna abban, hogy létezik olyan ember ezen a bolygón, akit magának rendelt a sors. Ehhez fontos a múlt feldolgozása, elgyászolása és elengedése, emellett pedig a hitét és a bizalmát szükséges erősítenie, amihez javaslom, hogy keressen fel egy szakembert, akivel együtt dolgozhatnak ezen a célon.
Őszintén kívánom, hogy találja meg a hitét és reményét egy jobb jövőben:
Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológus
Kedves Címzett!
Az elmúlt időszakban egyre több bizonytalanság és stressz nehezedik rám az egyetem miatt. Maximalistaként mindig arra törekszem, hogy mindenben a legjobbat nyújtsam, de most úgy érzem, a folyamatos megfelelési kényszer már inkább hátráltat. Az ösztöndíj elnyerése eddig motivált, de nemrégiben 3 feladatomat sem tudtam időben befejezni, ami mélyen érintett. Úgy érzem, az idővel versenyt futok, és bár keményen dolgozom, mégsem sikerül utolérnem magam.
Ez az állandó nyomás nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is kimerít. Próbálom megtalálni az egyensúlyt a tanulás és a feltöltődés között, de jelenleg minden erőmet felemészti, hogy lépést tartsak a feladatokkal. Ráadásul időnként elbizonytalanodom: vajon jó helyen vagyok-e? Megfelelek-e ennek az útnak, és tényleg itt van-e a helyem?
Miért van az hogy kora reggeltől hajnalig csinálom a feladatokat, napi 3 órákat alszom és mégsem leszek kész? A többieknek miért sikerül? Félek hogy nem sikerül jól a félév, mert afelé tartok
Kedves Dorottya!
Együttérzek veled, hogy ez az állandó versenyfutás az idővel mekkora stresszt jelent neked és amikor nem éred utol magad, akkor legszívesebben feladnád. Miközben azt hallom a szavaidból, mennyire szeretnél megfelelni, bizonyítani magadnak és másoknak, hogy mennyi energiát beleteszel és kihozod magadból a maximumot, amire ember csak képes! Ez tényleg nagy teljesítmény, és megérdemled hogy büszke légy magadra, hogy értékesnek lásd magad, mert leginkább a hozzállásod számít és szorgalmad. Lehetséges az is, hogy nem vagy az utadon, de ehhez meg kell találnod magadban a csendet.
A magadnak feltett kérdések tényleg fontosak: Jó helyen vagy-e? Megfelelsz-e a választott útnak? Javaslom hogy találj magadnak egy csendes és biztonságos helyet, ahol jól érzed magad, és tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, de ne akarj rá azonnal választ találni, hanem csak hagyd hogy a kérdés ott legyen benned. Hogy ezek a kérdések fontosak és nem a válasz fontos, hanem hogy meghalld, mit üzen a szíved. Mire vágyik a lelked? Ha vannak barátaid, elérhetőek a szüleid, javaslom hogy beszéld át velük is ezeket a kérdéseket. Olyat válassz, akiben megbízol, aki jól ismer téged és aki jót akar neked.
Javaslom azt is hogy keresd fel az egyetemen a diáktanácsadót személyesen, vagy keress egy pszichológust személyes magánrendelésen, akár online, ha úgy könnyebb megoldani. És keressétek együtt a válaszaidat! Együtt könnyebb, nem kell egyedül megküzdened ezekkel a kérdésekkel, problémával!
Hajrá, menj és keresd meg a megfelelő embert, aki segíteni tud és kívánom hogy találd meg a saját válaszaidat, találd meg a saját utadat, mert megérdemled!
Üdvözlettel:
Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológus
Édesanyámmal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni.60 éves,édesanyjával él aki 88 éves,részben önellátó de demenciában szenved.Nagyon nehezek vele a mindennapok és édesanyám lelkileg teljesen rosszúl van.Az elmúlt pár évben úgy vettem észre,hogy az édesanyam is elég furcsán viselkedik.Az egész napja csak a nagymamám körül forog,nem mer elmenni sehova sem.Állandóan ideges,kényszeres,olyan mint akinek egy perc nyugalma sincs.Folyamatosan mozgásban van, pótcselekvéseket csinál,pakolgat.semminek sem tud örülni,állandóan aggódalmaskodik tele van gonddal.Nem igazán koncentral az adot dolgokra olyan mint akinek folyamatosan jár az agya valamin.Ez a viselkedés betudható a nehez elethelyzetnek amiben most van vagy esetleg ez is egy kezdődő betegségforma amivel érdemes lenne komolyabban foglalkozni?Előre köszönöm a választ.
Kedves Melitta!
Ennyi információ alapján, valamint komolyabb differenciáldiagnosztikai és neuropszichológiai vizsgálat nélkül a kérdésére nem lehet szakmai és korrekt választ adni.
Sok oka lehet az édesanyja viselkedésének, nemcsak induló demencia vagy pszichiátriai betegség, hanem akár szomatikus betegségek is. A pszichés és neurológiai kivizsgálást klinikai szakpszichológus és/vagy neuropszichológus el tudja végezni, de mind pszichiáter, mind pedig neurológus szakorvosi vélemény is fontos lenne. Emellett nem írta, hogy milyen szomatikus betegségei vannak (diabetes, kardiovaszkuláris stb.), melyek kivizsgálása szintén indokolt lehet.
Próbálja megbeszélni az édesanyjával, hogy miket tapasztalt és együtt megkeresni a szakorvosi ellátási lehetőségeket.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt C.!Az első férfivel az életemben 13 évig voltam együtt, amiből 7 év házasság és két gyerek született. A férjem fizikailag és lelkileg is bántalmazott, emellett szerencsejáték függő volt.Legalább 4 évig tűrtem ezt mire sikerült meghoznom a fájdalmas döntést hogy el kell hagynom életem szerelmét.A válás után egy kolléga,akihez fizikailag soha nem vonzódtam megvigasztalt és bevallotta, hogy szeret.Egy rendes tisztességes, tisztelettudó ember, aki virágot vesz minden hónapba,és szereti a gyerekeket is. Egy baj van.Nem vagyok belé szerelmes.Ő tervezi a jövőt.Én tudom, hogy ezt nem akarom és nem akarok vele játszani.Megérdemelné, hogy találjon egy lányt aki szereti.Csak egy baj van.Imádják a gyerekek.Csak miattuk vagyok vele,akivel amúgy szexuális problémánk van,akinél többet keresek, anyagilag nem áll mellettem és betegesen féltékeny.Hogy tudnék ki lépni ebből a boldogtalan kapcsolatbol,hogy a gyerekeknek ne fájjon és én se maradjak magányos.
Kedves Levélíró!
Az Ön által leírt helyzet nagyon összetett, és megértem, hogy nehéz, különösen, ha korábbi bántalmazó kapcsolat hatásai még mindig jelen vannak. Az ilyen tapasztalatok után gyakran előtérbe kerül a biztonság keresése, de ennek ára sokszor az érzelmi kapcsolódás hiánya, amit akár most is érezhet.
A gyermekei iránt érzett felelősségérzet érthető, ugyanakkor fontos felismerni, hogy a gyerekek számára is meghatározó az Ön boldogsága és érzelmi stabilitása. A gyermekek érzékelik a szülő belső békéjét vagy annak hiányát, és ez hosszú távon befolyásolhatja őket.
A magánytól való félelem teljesen emberi dolog, különösen bántalmazó kapcsolat után, amikor az önbizalom sokszor megrendül. Az önállóság fejlesztése és önismereti munka segíthet abban, hogy magabiztosabbá váljon, és megteremtse saját boldogságát.
A jelenlegi kapcsolat intimitásbeli és szexuális nehézségei pedig fontos jelzések. Az érzelmi és fizikai közelség hiánya hosszú távon még inkább felerősítheti a magány érzését, és távolságot teremthet Ön és partnere között.
Érdemes átgondolni, hogy mit jelentene Önnek egy érzelmileg beteljesítő kapcsolat, és hogyan találhatná meg a belső biztonságot, akár egyedül is. Amennyiben úgy érzi, hogy szüksége lenne támogatásra ebben a folyamatban, forduljon szakemberhez, akár pár alkalom erejéig is.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaSzép napot. Az a problémám hogy a párommal lassan 3 éve vagyunk együtt de meg egyszer sem jutott el velem a csúcsig csak maszturbalassal, az előttem való nőkkel tudott , már mindent meg próbáltam ,előjáték orális és masszas de semiii. De minden nap pornozik és maszturbal . Egy hónapban jó ha 1 x van szex mert inkább aszt választja mint engem . Azt mondja hogy szeret és kíván de mikor arra kerül a sor nem jut el az irgazmusig . Ami azért zavar mert más nőkkel tudott de velem 1 x sem már nem tudom hogy mit gondoljak erről ezért kérnem az ön véleményét köszönöm .
Kedves Melinda!
A pornó nézése egy élő, hús-vér személlyel a szexuális aktivitást és a szexuális örömet, kielégülés, orgazmust nagymértékben csökkenti. Mivel a pornó egy megtervezett, több részletből összevágott, eljátszott előadás, film, ezért igen távol áll a valóságtól. Pont ezek miatt nagyon intenzív, látványos, izgalmas. Ha valaki sokszor néz pornót, közben maszturbál, annak a valós életben valós személlyel a szex nem lesz elég intenzív, izgalmas, ami különböző szexuális zavarokhoz vezethet (pl. merevedési zavar, orgazmus hiánya, vágycsökkenés stb.). Ilyen esetekben azt szoktuk javasolni, hogy legalább 1 hónapig a pornó nézést és a maszturbációt teljesen hagyja el. Emellett 2 hét teljes szünet után heti több alkalommal próbálkozzanak szexuális együttléttel, még akkor is, ha eleinte nincs teljes siker.
A párkapcsolat erősítésére, kettejük közötti érzelmi, lelki kapcsolatra is érdemes hangsúlyt fektetni, ami szintén pozitívan hathat ki a szexuális együttlétükre.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKedves Doktor Úr!
Jómagam parentifikált,demokratikus nevelésű főként anyai jelenlétü családban nőttem fel.Voltam terápiám még a párommal való találkozás előtt.Csodálatos párom van,aki ugyan fiatalabb nálam pár évvel,nagyon érett személyiség.Bőven önfentartó volt a megismerjedésünk előtt is.Igyekszem nem szülői minőségben jelen lenni a kapcsolatban,ez egész jól megy az elmúlt 1.5évben.A párom elmondása és hazakátogatásaink alkalmával érzéseim szerint apai autokrata”minta”családban nőtt fel,mint kisebb fiú gyerek.Erősen jelen volt a vallás(lazább keresztény gyülekezeti filozófia).Sok pontban stimmelnek a személyiség jegyei,ezeket mind maga is felismerte önállóan.Önzetlen,csupaszív,szeretet kereső,de konfliktuskerülő,kissé önbizalomhiányos,-sorsrontó,-károsító(öngyilkos gondolat,drogprobléma)események is jelen voltak tinédzserkorában.Függősége a kapcsolatunk elején kezelve lett,absztinens.A 1.5évben javult,én párként milyen eszközökkel segíthetem őt,oldani félelmeit,önkifejezni.
Köszönöm
Kedves Adrienn!
Ha jól értettem leveléből, akkor arra kíváncsi, hogy ön hogyan tudja a párját támogatni, segíteni őt az absztinenciában. Elsőként fontosnak tartanám, hogy erről a kérdésről, témáról tudjanak egymással őszintén és gátlásoktól mentesen beszélgetni. Jussanak közös nevezőre abban, hogy a párjának mire van szüksége öntől. Beszélgessenek a szeretet-nyelvekről, hogy kiderüljön, milyen formában tudják egymásnak kifejezni a szeretetüket. Ehhez csatolok egy kérdőívet is, melyből mindez kiderül. Tehát fontos, hogy mind a ketten érezzék a másik szeretetét, amihez szükséges, hogy rendszeresen és bensőségesen tudjanak egymással beszélgetni, amikor meg tudnak egymáshoz érkezni és biztonságban érzik magukat egymás mellett. Ha mindez meg tud valósulni, akkor egy olyan biztos pont tud lenni a párjának, amivel támogatja őt az absztinenciájában.
Utolsósorban hozzá kell tennem, hogy a párjának az absztinenciájáért nem maga felelős, hanem a párja, aki szükség esetén kérheti szakember segítségét is, ha egyedül nem tudna megküzdeni a problémájával.
Kívánok minden jót!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot kívánok!Pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy szeretnék házat építeni, el is kezdtem spórolni és elindítani az engedélyt és egyéb papírokat. Közben megismerkedtem a jelenlegi barátnőmmel, aki egy másik városból van, 3 éve távkapcsolatban vagyunk. Az elején nem volt gond, ő is szeretne egy házat és családot, én is. Mostmár 2 éve azon veszekedünk, hogy allítása szerint a ház fontosabb, mint ő. Őt egyáltalán nem érdekli,hogy lesz- ház vagy sem, szeretne összeköltözni velem, de nem tudom megengedni azt, hogy egy albérletbe menjek és egyszerre házat is építsek. Így is, hogy édesanyámnál lakom, sokat tudok spórolni,viszont még így is nehéz. Mellette reggeltől estig csak dolgozom, hogy legyen pénzem. Amúgy a ház már 80%-ban kész van és jövő nyáron lehetne beköltözni. Nem tudunk zöld ágra vergődni, minden baj, ha pénzt költök, hogy menjünk közös programra és emiatt nem halad a ház az a baj, ha a házzal foglalkozom az a baj, hogy anyámnál lakom az a baj. Nem tudom mit tegyek.
Kedves Péter!
Külső ember, különösen egy pszichológus nem fogja tudni megmondani Önnek, hogy mit tegyen. Ezt Önnél jobban senki nem tudja, hogy Önnek hosszútávon mi lenne a jó. A legnagyobb nehézség az szokott lenni, amikor nem tudunk dönteni, hogy maga a kérdés nem jó, azaz olyan a kérdés, amire nem lehet megnyugtató módon válaszolni.
A helyzet, amit pár sorban leírt, nagyon összetett. Így a helyénvaló kérdést feltenni is nagyon nehéz, mivel a probléma is nagyon komplex. Anyagi okok, párkapcsolat, édesanyja, szórakozás vagy spórolás, sok munka stb.
Buzdítanám, hogy max 1-2 alkalmat szánjon rá, és egy pszichológussal vagy ha van bölcs barátja, akkor a barátjával beszéljék át ezt a helyzetet, amiben most benne van.
üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaNem tudom hogy kezeljék okos de hátrányos helyzetű halmozottan iskolában zárkozott kirekesztik ètelekben válogat számîtógèp függőség az anyja ès èn is betegek vagyunk rèszmunkaidőben tudunk dolgozni az anyja èrtelmi sèrült enyhèn 5 èves korában mentünk külön
Kedves Gábor!
Gyermeke nehéz helyzetben van az iskolában. Halmozottan hátrányos helyzete miatt valószínűleg többszörösen is kirekesztve érezheti magát az osztályban, az iskolában. Valószínűlegazért is fordul a számítógép felé, mert ott a játékokban sikerélménye van és nem találkozik azzal az elutasítással, kiközösítéssel, amivel esetleg az iskolában. Mivel hamarosan kamaszkorba lép, ahol nagyon fontosak a támogató és elfogadó kapcsolódások a kortársakkal, különösen fontos hogy segítséget kapjon. Pszichológiai megsegítésre van szüksége, amit vagy az iskolapszichológustól tudnak kérni, vagy fordulhatnak a lakóhelyükhöz legközelebbi pedagógiai szakszolgálathoz, ahol szintén pszichológus segítségét kérhetik. Az osztályfőnök is tehet jelzést a szakszolgálat felé, ha ezt Önöknek nehéz megtenniük.
Üdvözlettel;
Györe RitaVan egy 19 éves lanyom aki sajnos olyan emberek tarsasagaba jar es ott erzi jol magat . A társaság nagyon elzülött fiuk és lanyok is vannak van köztük idősebb férfi aki kb 50 éves . Nem dolgoznak, kabitoszereznek, isznak . Nincs semmi életcéljuk köztük az én lányomnak sincs, nem dolgozik, használ kabitoszert is es alkoholt , amikor lehetősége van neki rá de keresi is a tarsasagukat ezeknek az embereknek! Attol felek hogy ebbol nagyon nagy baj is kovetkezhet , befolyasolhato a lqnyom nem tudjuk mar mivel motivalni sem, mert abszolult nem figyel rank ha tanacsot probalunk neki adni , vagy csak szimpla beszelgetest kezdemenyezunk felé nem mutat semmi erdekeltseget ez irant de meg csak meg se hallja ha beszelunk neki mint ha nem is itt koztunk lenne ha itt van! Altalaban mindig meghuzza magat itt ott baratainal vagy baratjanal is esetleg , de mar idegennel is aki se nem a korosztalya es maximum csak latasbol tudja ki az az ember!Csábítható a kabítószerrel! Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Megértem, milyen aggodalmat élhet át, hiszen szülőként nehéz látni, ha a gyermekünk olyan közegben talál örömöt, amely potenciálisan veszélyes számára.
Mivel a lánya 19 éves, hivatalosan felnőttnek számít, így a döntéseit önállóan hozza meg, beleértve azt is, kivel tölti az idejét. Ennek ellenére sokféle támogatás állhat rendelkezésre, amelyben érdemes szakértői segítséget kérni. Javaslom, vegyék fel a kapcsolatot a területileg illetékes családsegítő szolgálattal. Itt hasznos tanácsokat kaphatnak a további lépésekről, sőt, ingyenes családterápiás szolgáltatást is igénybe vehetnek. Ha szerhasználat is felmerül, szintén rendelkezésre állnak olyan szakemberek, akik a hozzátartozókat támogatják.
Fontos, hogy még ha olykor reménytelennek is érzik, ne engedjék el a lányuk kezét. Sok esetben a fiatalok az izgalmat vagy a figyelmet olyan társaságokban keresik, ahol elfogadást éreznek. Próbálják meg az ítélkezésmentes beszélgetéseket, ami persze nagyon nehéz, főleg, ha aggódunk. Időnként a tanácsok helyett az őszinte érdeklődést sugalló kérdések többet segíthetnek, például, hogy miért érzi jól magát az adott körben, vagy van-e valami, ami igazán foglalkoztatja mostanában. Az empatikus hozzáállás és a kritika nélküli meghallgatás sok esetben új kapcsolódási lehetőségeket nyithat meg.
Amennyiben azt érzik, hogy a lányuk más területeken is kevésbé talál érdeklődést vagy önbizalomhiányos, érdemes közösen elgondolkodni, milyen egyéb tevékenységek nyújthatnának számára sikerélményt. Ha voltak hobbijai, vagy korábban örömet talált bizonyos tevékenységekben, ezek újbóli felfedezése új irányokat nyithatna az életében.
Ha reménytelennek érzi a helyzetet, akár Önnek/Önöknek is érdemes lehet szakemberhez fordulni, aki támogatást tud adni ebben a helyzetben.
Bízom benne, hogy segítséget találnak.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita
