Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
A kolléganőm aki 3 évvel fiatalabb màr 2,5 éve furcsa.Pl:Megkérdezte a főnökünket,hogy kell e menni értekezletre, utànna megkérdeztem tőle, akkor tényleg nem kell az értekezleten részt vennünk? Szemembe nézett azt mondta, ő ilyent nem kérdezett a főnöktől,pedig ott àlltam mellette 2m-re. Megkérdeztem tényleg több jutalékot kell e fizetnünk ha megemelkedik a fűtésszámla, azt mondta ez csak formàlis a szerződésben, màsnap feltekerte teljesen a fűtést és elkezdett dudoràszni, akkor 11 hónapja dolgoztunk màr, soha nem dudoràszott. Elmondtam hogy a könyvelő azt mondta, minden héten adjuk le a szàmlàkat a hét elején, erre ő azt mondta nem, csak a heti esedékeseket, erre visszakérdeztem a könyvelőt, aki ismét elmondta mindkettőnk előtt, hogy a hét elején adjunk le minden szàmlàt.Mikor elment a könyvelő, ismét mondtam neki, hogy akkor mégis a hét elején kell leadni, vagy teljesen felesleges, mert csak a heti kifutokat kell, a többi ràér. Ő azt mondja, csak a kifutokat. stb. Miért utàl engem?
Kedves Levéliró! Köszönöm őszinte hangvételű levelét!A kolléganője elképzelhető hogy kognitiv deficitben szenved, memóriazavara van esetleg?
Sajnos nem áll rendelkezésre elég információ, hogy mióta áll fenn önök között ez a probléma (ellentétes információk közlése), s mennyire gyakori ennek előfordulása….Nem tudom, hogy mindez, a munkatársa részéről tudatos “visszatartása” az információknak/ instrukcióknak, és egyáltalán nem biztos hogy- ahogy ön fogalmazott- “utálat” áll emögött…
Ha nem oldódna meg a probléma, és/ vagy továbbra is neheziti életvezetését/munkavégzését a fenti jelenség, várjuk szeretettel online rendelésünkön!Oldalunkon számos kiváló kolléga közül választhat, akár én is szeretettel várom konzultációmon!
Üdv: Lengyel Katalin
Tisztelt pszichológus!
Mit lehetne kezdeni a nagyon durva internet, leginkább Messenger függőséggel? Személyes kapcsolataim nincsenek kommunikációs, beilleszkedési problémák miatt, sose voltak, interneten próbálok így emberekkel ismerkedni. Idegenekkel írogatok Messengeren, és sokszor tiszta idegbeteg vagyok hogy nem írnak vissza, ritkán írnak, flegmák velem, szó nélkül eltűnnek, és olyankor tiszta depressziós leszek, haragszok az egész világra. Meg nagyon sokat ócsárlok másokat azoknak, akik éppen szóbaállnak velem. Minden napom akörül forog hogy egész nap a Messengert nézegetem írtak-e, sokszor várom tök hiába órákon át a semmit, mert senki se ír, ha meg valami miatt akár csak fél órára is, de nem nézhetek rá a Messengerre, már elfog a szorongás, nyugtalanság. Hogy hátha pont akkor ír valaki amikor nem látom. Gyerekkoromban még jobban tudtam írogatni másokkal, mostanában eléggé esélytelenné vált. Mit lehetne tenni ezzel?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján érdemes lenne internetfüggőség kapcsán érdemes lenne személyes csoportterápiás lehetőséget keresnie, ahol orvosolhatnák a problémáját. Nézzen körül, hogy a lakóhelyéhez közel hol indul csoportterápia.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Kovács Gábor !
20 éve vagyunk házasok . 3 gyermekünk van ,a 4. a férjem. 6 hónappal az esküvő után kértem először ,hogy beszéljünk. Elmondtam,hogy nekem nem jó,amit ő csinál . Nem férj,nem apa attól ,hogy 8 órát ledolgozik. Utána számítógép ,telefon ,tv. Sosem fürdette őket,nem vitte oviba,suliba,orvoshoz. Nem mesélt. Kb 6 havonta leültünk. Elmondtam,mi zavar,mekkora károkat okoz nekünk. Volt részéről sírás,ígérgetés,felelősség hárítás. Kérjem,mondjam,mit kell csinálni . Ok. Elmondtam,hogy egy gyereknek enni kell,fürdeni,mese,játék ,kell házimunkát végezni.De nem voltam,és nem vagyok hajlandó napi szinten minden teendőt kérni. Ez a dolgunk.Az esküvő előtt mire hazaértem a munkából elmosogatott,porszívózott,stb.Kérés nélkül . Ellmondtam,hogy úgy érzem,pótanyának használ ,és csak ő a fontos. Az én pihenésem,egészségem nem számít. Undorodom az érintésétől. Nem akarok beszélgetni ,szexelni.De még válni sem,a gyerekek miatt,de veszekedni sem.Tényleg én vagyok túl kemény ?
Köszönöm
Kedves Andrea!
Együttérzek a problémájával, és megértem, hogy már se kedve, se energiája nincs a férjével való együttműködésre, annyiszor csalódott már benne és annyira tehetetlen vele szemben. Ilyen esetekben a párterápiát szoktam javasolni, ha a férje is együttműködő lenne és átérezné a probléma súlyát.
A leveléből én is úgy vettem ki, hogy a férjének nincs rá pozitív mintája, hogyan legyen férj, és hogyan viselkedjen apaként. Javaslom, hogy a probléma megoldásához kérje valamelyik pszichológusunk segítségét.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor – pszichológus
Régebben életvidám és magabiztos voltam, mostanra azonban annyi csalódás ért (főleg munkaügyben), hogy teljesen elvesztettem az önbizalmam. Azt veszem észre magamon, hogy nem tudok felszabadultan örülni semminek, mert minden gondolatomhoz valamiféle félelem és szorongás társul: pl. ha valami öröm ér, már abban a pillanatban azon kezdek kattogni, hogy ennek a kismértékű jókedvnek úgyis hamarosan vége és folytatódik a búskomorság. Régi rossz emlékek törnek fel bennem hirtelen, pl. rokonok megaláztatásai 20-25 évvel ezelőttről. Az önnbizalomhiánynak köszönhetően alig merek másokkal beszélgetést kezdeményezni, ráadásul munkát sem találok, mivel félek a jövőbeli megaláztatásoktól. Emellett sporthoz, vagy más nagy erőkifejtést igénylő feladatokhoz (fizikai munka) sem merek kezdeni, mert félek, hogy az erőlködésemet látva mások gyengének, ügyetlennek neveznek. Mindez azt eredményezi, hogy jelentéktelennek, értéktelennek tartom magam, és még az öngyilkosság gondolatával is eljátszottam.
Kedves Levélró,
Köszönjük levelét!
A leírt tünetek/panaszok alapján én mindenképpen azt javasolnám, hogy keressen fel pszichiáter szakorvost. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon ellátják, terápiás javaslatot adnak,s amennyiben van lehetőség csoportos vagy egyéni pszichoterápiát is igénybe tud venni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm.
Már 15 éve szedek rivotrilt 3x05mg.
Neopatrias fájdalomra 3 hónapja 2x75mg pregabalint.
Elég jól vagyok de olyan levert semminek érzem magam.
Erre írták fel aneptinexet 3×1
Elkezdtem már harmadjára próbálom de nem alszom és olyan mint ha megváltozik tőle a személyiségem.
Nem tudom mi tévő legyek de egyedül erre a gyógyszere mondták hogy nem hizlal és a szexuális életre sincs hatása.
Valami tanácsot kérnék.
Köszönöm.
Kedves Zsolt!
A kérdéseire azt tudom tanácsolni, hogy forduljon ahhoz az orvosához, vagy pszichiáteréhez, aki a gyógyszereket felírta és vele konzultálja meg a gyógyszerszedés hatásait, mellékhatásait. Ő biztos tud segíteni a megoldásban.
Üdvözlettel: Onlinepszichológus Team
Kovács GáborÜdvözlöm, segítséget szeretnék kérni, GAD diagnózist kaptam, egyszerűen lefagyok, memória zavar agyi köd, teljesen kiesnek dolgok, az utolsó ilyen nagyon megviselt érzelmileg, nagyon szégyellem, fürdőbe indultam szedultem, egyszer csak állok arra eszmelek fel valaki kiabál a szobám utca fronti ablakanal nem emlékszem hogy mit de borzasztó volt ott álltam félig levetkőzve az ablak előtt,de én fürödni indultam hogy kerültem oda azt nem tudom de ezt a szégyen érzetet nem tudom feldolgozni, félek hogy feljelentést tesznek maga mutogatás miatt, ki tudja hányan láttak mióta álltam ott, pregabalint szedek most azt próbálják leállítani, haladok ís a csökkentésben tisztább ís volt a fejem, de ez a borzasztó szégyenérzet nagyon megviselt.mit tegyek?
Kedves Krisztina! Nagyon Köszönöm levelét, nem lehet könnyű önnek. Gratulálok, hogy gyógyszeres kezelést is “visz”, vállal pszichiáterével/ Házi orvosával?Javaslom, hogy a gyógyszercsökkentést, dózirozást csakis kontrollált körülmények közt tegye azaz kivitelezze, és ha megengedhető önnek, emellett pszichológus/ klinikai szakember segitségét is vegye igénybe. Oldalunkon számos kollégám közül választhat, akik állnak rendelkezésére, a szégyenérzetm és/ vagy feszültségcsökkentés/ állandó aggodalom (= GAD tünet) kezelésében).
Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Üdvözlöm.
Másfél hónappal ezelőtti rosszullétem (ájulás,remegés) “beragadt”. Nagyon kevés jobb napom van, de ezek sem jók, csak jobbak. Gyenge vagyok, feszült a testem, szédülök, remegek. Tudni szeretném, van-e lehetőség ebből kijönni antidepresszáns nélkül. Nagyon szeretném elkerülni, és nagy félelmem, hogy nem fog sikerülni.
Feküdtem neurológián,belgyógyászaton. Volt egy 10 perces pszichiátriai konzílium a belgyógyászaton, ahol javaslatként megkaptam a Scippát.
Van rá mód, hogy ezt elkerüljem, vagy ennyi idő után muszáj elfogadni, hogy erre szükség van?
Nagyon köszönöm megtisztelő válaszát.
Czuczusi Andrea
Kedves Andrea!
Nagyon sajnálom, hogy ez történt önnel, nagyon ijesztő lehetett ez az élmény és el tudom képzelni, hogy most mennyire bizonytalannak éli meg a mindennapokat. Ennyi információból sajnos felelősen nem tudok tanácsot adni a gyógyszerszedéssel kapcsolatban, megértem, hogy ódzkodik tőle a konzultáció rövidsége miatt, azt viszont fontos kiemelnem, hogy az az állapot, amit most leírt, hogy hogy érzi magát, nem maradhat kezeletlenül. Én azt tanácsolnám, hogy keressen fel klinikai szakpszichológust – akár az oldalunkon dolgozó kollégák közül, akár a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, akivel át tudják beszélni a gyógyszerrel kapcsolatos aggodalmait. A terápiás megsegítés a gyógyszeres kezelés mellé mindenképpen ajánlott, ez a kombináció tudna önnek valószínűleg a leggyorsabban minőségi javulást hozni. Fontos lenne feltárni, hogy ez a rosszullét hogyan “ragadt be” önnek, milyen félelmek kapcsolódnak hozzá, mi tartja fenn azóta az aktuális állapotot – ez szükséges lehet ahhoz, hogy valóban meg tudja haladni. Az, hogy mert kérdezni, segítséget kérni, a kivizsgálásokkal elindulni, hogy az organikus okokat ki lehessen zárni már nagy bátorságra és énerőre vall, kívánok önnek, hogy megtalálja a megfelelő segítséget!
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaA 35 éves okos diplomás fiam miatt írok. Tavaly ősszel elment egy koncertre, ahol nagyon hangos volt a zene és azóta fülzúgása van. Emiatt nem tud rendesen aludni, koncentrálni, kerüli a társaságot. Járt egy csomó orvosnál, kapott gyógyszereket, pszichológus tanít neki stressz kezelő meditációs technikákat, de a fülzúgás továbbra sem múlt el. Ő azt állítja, hogy lassan, de javul, és időnként vannak tünetmentes napjai is, de utána megint jelentkezik a panasz. Engem szülőként nagyon aggaszt ez a dolog. Mintha már a fiam személyisége is kezdene miatta megváltozni. Befelé forduló lett, hallgatag, a rossz napokon gyakran sír. Korábban imádott olvasni, most azt mondja, nem tud úgy a könyvekre koncentrálni. Nagyon szerette a zenét is, ő maga is játszik hangszeren, de a fülzúgás miatt zenét sem tud hallgatni. Van egy három éves kisunokám is, akivel úgy érzi, hogy nem tud olyan szinten foglalkozni, ahogy szeretné. Nagyon sajnálom a fiamat. Hogyan segíthetek neki a legjobban szülőként?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Megértem, hogy nagyon aggódik a fiáért. Az jó jel, hogy a fia panasza bizonyos napokon tünetmentes. Érdemes gyakran megkérdezni Tőle, hogy miben tudna segteni neki (pl.a kisunokával mikor kellene helyette foglalkozni), mikor érzi azt, hogy pihenni szeretne, s ennek a lehetőségét megteremteni hogyan lehetne a számára. A gyógyszeres s egyéb terápiák valósznűleg fokozatosan jobban fognak hatni, s Neki is könnyebb lesz idővel.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!Engem mikor úgy11-12éves lehettem,az unokatestvérem szexuálisan bántalmazott.Az az igazság,hogy még mindig nem tettem magam túl.És sajnos kihat a szexuális életemre is.Kérem mondja meg mit csináljak.Köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Sajnálom, hogy 11-12 évesen ezt átélte. Érdemes lenne pszichológushoz vagy szexuálszakpszichológushoz elmennie, s többalkalmas találkozás során lehetne ezt a traumát átdolgozni.
Üdvözlettel:
Szabó Lili23 éves vagyok nagy családom van több éve hallgatom hogy család tagok barátok mondják hogy van valami probléma velem de nem vettem magamra, ahogy telt múlt az idő gyakrabban vettem észre magamon sok rossz dolgot ami eltér a megszokottól pl érzelmi hullámok és egyéb..
Ezt követően találkoztam egy új emberrel aki a pszihológiát tanulmányozza hobbiként és ahogy egyre jobban meg ismert azt mondta hogy szerinte Borderline személyiség zavarom van és utána olvastam és podcastot is hallgattam róla hogy meg értsem a szó fogalmát és teszteket töltöttem ki amik azt igazolták hogy valóban az vagyok, de egy szakember véleménye sokkal többet ér számomra, viszont csak Online formában tudok konzultálni és segítséget kérni hogyha esetleg van tanácsuk vagy véleményük azt szívesen fogadnám, gyermek koromban már voltam gyermek pszihiátrián zárt osztályon 3 hónap bent lakással.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy diagnózis igazolásához pszichiátriai szakrendelésre kellene bejelentkezni s személyes jelenléttel lenne szükség a vizsgálat elvégzése. Online formában projektív tesztek felvétele nem lehetséges (amelyek nem egyeznek meg az interneten található önkitöltős tesztekkel), amelyek alátámaszthatják a diagnózis meglétét.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!20 éves lányom szeretne párkapcsolatot,de fél,bizalmatlan és szorong,emiatt már az elején, egy-két randevú után talál valami kifogást, ami miatt mellőzni kezdi a fiút,vagy csak egyszerűen megmondja neki,hogy nem fog menni.Viszont mondja és látom is rajta,hogy vágyik rá.Járt már pszichológusnál,nem segített neki.Édesapja már akkor elhagyott minket,mikor még várandós voltam,minimális a kapcsolattartás(az apa akaratából).A lányomnak 13 éves kora óta van párkapcsolatom,aki azóta már a férjem,jó nevelő apja,normál családi életet élünk,viszont előtte nem volt előtte apakép.
A lányom elmondása szerint fél attól,hogy bántják vagy lelkileg,vagy fizikálisan,nem tud bizalmat szavazni a férfiaknak.Nagyon szeretnénk neki segíteni,vagy rámutatni a jó irányra,de teljesen tanácstalanok vagyunk,hogy hogyan kellene ezt megtennünk.Ebben szeretnék tanácsot kérni.Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:Zsuzsanna
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Megértem, hogy ennyire aggódik a lánya jövőjével kapcsolatban. Érdemes lenne a lányának pszichológussal dolgoznia a szorongásán, bizalmatlanságán, s felgöngyölíteni, hogy mi minden okozhatja a problémáját. Igény esetén honlapon is tud a lánya szakembereink közül választani:
OnlinePszichológus.net – Online tanácsadás és pszichoterápia 2016 óta, szakszerűen
Az is sokat tudna segíteni, ha bíztatná Ön, hogy keressen fel szakembert, s ne söpörje szőnyeg alá ezt a problémát.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves pszihológus,
2 gyermekem van, 2 éves és 8 hónapos.Az a problémàm, hogy napi szinten pánikolok, amikor etetnem kell őket, meg altatni. Nehogy ne birjam megetetni vagy elaltatni.
Nagyon szétszórt vagyok mostanában. Semmit nem tudok hova teszek. Úgy érzem állandóan pakolnom kell és mégis sehol sincs rend és tisztaság. Sokszor elvesztem a türelmem velük és kiabálok, amit nem szeretnék.
Ez miatt utana rosszul vagyok, szúrja a szívemet. Érzem, hogy ez pszihikai dolog.
Sajnos nem igazán tudom élvezni az anyaságot mióta megszületett a második gyermekem is.
Lett egy fizikai problémám is az utolsó szülés óta, ami valószínű végleges.
Van esetleg tanácsa, hogyan lehetnék kevésbé pánikolós anyuka és élvezzem a jelent?
Hozzátenném, hogy nagyon rosszul alszanak a gyerekek. Nehéz altatni a nagyobbat, nagyon válogat, a főzés is kihívás, mert sosem tudom hogy meg e eszi amit eléteszek.
Kedves Levélíró!
A leírtak nagyon sok édesanyánál megjelennek akkor, amikor rövid időn belül két kisgyermek érkezik, és a mindennapokban egyszerre kell helytállni fizikai, érzelmi és mentális terhelés alatt.
A pánikérzés etetés és altatás előtt gyakran abból fakad, hogy ezek a helyzetek kiszámíthatatlanok, miközben mindkét gyerek igénye azonnali. Ilyenkor természetes, hogy a test előre reagál — elkezd szorongani, mintha valami baj történne, pedig valójában csak túl nagy rajta a nyomás. Ne gondoljon arra, hogy rossz anya, mert ezek a tünetek kimerültséget és túlterheltséget jelezhetnek.
A fizikai probléma, ami a szülés után kialakult, biztos nehéz lelkileg.
Írok néhány gondolatot, ami segíthet enyhíteni a pánikot és több teret adni az anyaság megélésének:
– Nem kell minden etetésnek és altatásnak tökéletesen sikerülnie. Ha megengedi magának, hogy ezek néha nehéz helyzetek legyenek, az már csökkenti a szorongást.
– Érdemes kisebb egységekre bontani a napot. Nem az egész napot kell kibírni, csak a következő 10–15 percet.
– A rend kényszere sokszor a belső feszültségre adott válasz. Ha megpróbálja csökkenteni az elvárást önmagával szemben, és elfogadja, hogy most nem lesz makulátlan rend, az felszabadíthat erőt.
– Keressen időt apró pihenőkre, akár napi 5–10 perc, amikor levegőt vehet, leülhet, igyekszik nem feladatra reagálni. Hallgasson zenét, csukja be a szemét.
– A rosszul alvó gyerekek mellett normális, ha az ember kimerült. Az alváshiány önmagában is szorongást, türelmetlenséget, szétszórtságot okoz. Próbáljon pihenni, vagy meditálni mégha csak percekre is sikerül. Keressen videókat, sokféle van a neten.
– Érezheti úgy, hogy az anyaság öröme most kevésbé elérhető. Ez egy átmeneti állapot, nem végleges. Ha a terhek csökkennek, a kötődés és a jelenben levés érzése is visszatér.
Ha úgy érzi, a pánikérzés rendszeresen jelentkezik, és nehezen csillapodik, érdemes pszichológussal beszélnie. Ebben az életszakaszban nagyon jól lehet segíteni olyan módszerekkel, amelyek kifejezetten a túlterhelt szülők belső feszültségének oldására irányulnak.
Bízom benne, sikerül segítséget kérnie, és tud magával is foglalkozni picit, és legfőképp pihenni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaTisztelt Kovács Gábor!
Közel két hónapja ismerkedem egy 34 éves férfival az online társkeresőről, akivel már volt is egy személyes találkozónk, valamint a második időpont is lefixálásra került. (250km-re lakunk egymástól) A közös érdeklődés és a dinamika rendben van, mindennap beszélgetünk. Az első személyes találka során azonban a mélyebb témákat terelte, így nem firtattam. Később kinyílhat ilyen témákra?
Továbbá, a múlt heti alkalommal 2x is kellemetlen napok voltam mögöttem, s bár érdeklődött a napomról, a megadott válaszom kapcsán nem kérdezett vissza,, csak remélte, hogy a barátnőmmel történt beszélgetés, vagy a sport átlendített lelkileg. Úgy érzem nem érdekelte igazán, engem viszont ez bánt, de nem tudom mikor hozzam szóba neki finoman? A közelgő találkozó előtt, vagy a találkozó alatt/után? Mi a véleménye a férfiról?
Köszönettel;Mária
Kedves Mária!
Örömmel fogadtam levelét hogy társkeresőn próbálkozik megtalálni az Önhöz illő férfit. Az online társkeresésnek megvannak mind az előnyei és hátrányai, ezekről honlapunkon olvashat kollégám egyik cikkében: https://onlinepszichologus.net/blog/mi-jellemzo-az-online-kapcsolatokra/
Remélem a cikk elolvasása hozzásegíti, hogy kérdéseire választ találjon. Én így látatlanban, nem ismerve az adott férfit, nem tudok biztos válaszokat adni kérdéseire, viszont néhány fogódzót szívesen írok:
- Ha időt ad a férfinak, illetve a kapcsolatnak, hogy jobban megismerjék egymást, akkor az növelheti a bizalmat egymás felé, ami az egyik legfontosabb feltétele a megnyílásnak.
- A másik kérdésére pedig annyit tudok írni, hogy az őszinteségével, a szeretetével mintát tud adni a férfinak arra, hogy milyen mélységű és mennyire őszinte kapcsolatra vágyik. Ez segítheti a férfit, hogy lehetősége legyen megnyílni és a kapcsolat elmélyülhessen.
Kívánom, hogy meghallja a szíve hangját és hogy szerencsésen alakuljon a kapcsolata.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Kedves Gábor!
A család központi motorja vagyok,voltam. Most viszont úgy érzem,mindenki rossz véleménnyel van rólam. A férjem soha nem volt szülőszerepben,így az elmúlt majdnem 30 évben egyedül oldottam meg minden problémát két lányommal. Sokszor dühösen,indulatosan reagáltam le dolgokat,mert hiába kértem, indokoltam,az nem talált meghallgatásra. Jó stratégia lett a családban,hogy én vagyok a hisztérika, a fúria, mert kiakadok,ha pl senki takarít maga után, közös megbeszélés után sem.Férjem képmutatva a jó zsaru, aki soha nem vett részt a gyereknevelésben, csak a gyerekeket kritizálta a hátuk mögött,engem maga elé tolva,oldjam meg.Sokáig anyagilag nyerte meg őket,de az utóbbi 10 évben ez is megfordult,ennek ellenére a gyerekeim továbbra is az “apa fizette” gondolkodásmódban vannak. Legutóbb a nagyobbik lányom nagyon csúnyán beszélt velem, a saját házában. Utólag úgy oldotta meg a konfliktust, hogy az egészet megfordítva rám kente, így ő áldozat lett, így neki hisznek. Elkeseredtem.
Kedves Ágnes!
Levelét olvasva együttérzek Önnel, amiért ilyen kitartóan gondoskodott a gyermekeiről amellett, hogy a férjére nem számíthatott sokban. Leveléből azt hallom ki, hogy valami változás indult el a szülői szerepeikben, ami Önre negatív hatással van. Ennek nyilvánvalóan van valamilyen oka, amire Ön is keresi a magyarázatot.
Kíváncsi vagyok, hogy milyen kérdések fogalmazódnak meg Önben, amire válaszunkat várja.
Kérem írja meg, miben tudunk segíteni!
Üdvözlettel: Onlinepszichológus csapata
Kovács GáborBarátnőm nem tervezett terhesség miatt. A gyermek apját hibáutatva kialakult trauma. Úgy ~érezte s anyuka h tönkre tettem az &életét s oda vezetett h nem alakult ki kötődés a baba iránt. Szülés után magára hagyta a babát. S apuka s gyermek iránt táplált gyűlölet psyhozis trauma alakult ki. Szinte minden tünetet produkált. Ami szülés utáni legsúlyosabb depressziós esettrt idézet elő.
Zavsrtság, elveszitette a kapcsolatot a valósággal, irracionális kijdltesek, össze függestels~g.
Olyan döntést hozott j elhagyta a gyerek apját is. Apukat hibáztstas.
Mit tehet az apa h az orvosi ellátásra szorulo anyát. Megmentse az önpusztító s magára vedz~lyed snyát
Kedves Levélíró!
A leírtak alapján a barátnője olyan állapotba került, amely messze túlmutat egy átlagos szülés utáni nehézségen.
A legfontosabb, hogy ezt nem lehet egyedül kezelni, és nem is lehet megbeszélni. Ilyenkor az anya, a gyermek és a környezet biztonsága az első.
Az apa ebben a helyzetben a következőket teheti:
– Minél gyorsabban bevonni szakembert. Ez lehet pszichiáter, ügyelet, vagy ha a viselkedése magára vagy másokra veszélyes, akkor sürgősségi ellátás. Szülés utáni pszichózis esetén kórházi kezelésre szokott szükség lenni.
– Röviden, tényszerűen elmondani a tüneteket. A konkrét viselkedéseket kell ismertetni, nem az okokat vagy értelmezéseket: mit mond, mit csinál, mennyire van kapcsolatban a valósággal.
– A gyermeket addig biztonságban tartani. Amíg az anya nincs megfelelő kezelésben, nem várható el tőle stabil gondolkodás vagy cselekvés.
– Ne vádolja magát. A hibáztatást próbálja figyelmen kívül hagyni.
Az anya egy akut krízisben van, és nem látja tisztán a helyzetet.
Ebben a helyzetben az apa legnagyobb segítsége az, ha lépést tesz a kezelés felé, még akkor is, ha az anya ezt most nem érzi szükségesnek.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita
