Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Szabó Lili!
Egy tanulmányban hivatkoznék a Megküzdési Módok kérdőívre, de így, forrás nélkül nem tudok.
Szeretném megkérdezni, mi a kérdőív forrása, hogy lehivatkozhassam.
Köszönöm szépen.
Tisztelt Kérdező!
A 75 papír- ceruza tesztben található (Animula kiadó)Lazarus-féle megküzdési módok kérdőív van fent az oldalunkon.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTavaly márciusban új fönököm lett és egymásba gabalyodtunk (27/35).Ő házas volt, eleinte csak szex-re ment ki a játék,de elég hamar elkezdtünk érezni mindketten a másik iránt és egymásba szerettünk. Nyáron egyszer ‘lebuktunk’, de 3 kisebb gyermeke van, ezért miattuk menteni akarta a menthetőt.Nem tudtuk egymást elfelejteni, igy folytatódott minden tovább köztünk, mig decemberben újra ‘lebuktunk’ és akkor a felesége kérte, hogy távozzon otthonról. Onnantól a gyerekek egészsége megromlott, pszichológushoz kell járniuk, az egyik dadogni is elkezdett. Hiába terveztünk együtt a jövőt, nagyon megviselte őt ez, mint apát. Igy pár hete úgy döntött, hogy el kell engednünk egymást, mert inkább lesz boldogtalan és ‘fülét, farkát’ behúzva visszamegy a feleségéhez – mert még nem váltak el – bármennyire se tudják egymást elviselni, minthogy a gyerekek miatta szenvedjenek. Nagyon szeressük egymást, én próbáltam őt támogatni, de depresszióba esett,a döntése után én is és nem tudom feldolgozni ezt.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Egy igen bonyolult helyzetet ír le, ahol nehéz “jó” döntést hozni. Ebben az esetben a főnökének szükséges elhatározásra jutnia, hogy érdemes e a házasságban maradni. Ilyen esetben a párterápiát is javasolni szoktuk a megromlott párkapcsolatban élőknek, hogy akár a leválásban segítse őket a terapeuta vagy a gyerekekkel kapcsolatos nehézségek megbeszélésében. Önnek is javasolt lenne szakemberhez fordulnia, ha nagyon megviseli ez a helyzet, s hogy segítsen megérteni a történteket.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Cím, 25 éves korom óta van jelen életemben az alvásprobléma. Ez évente kb. 30 napot jelentett, amelyből gyógynövény készítményekkel mindig ki tudtam jönni. Menopauzában vagyok, 2024 szeptemberétől egyre később aludtam el, 12, 1,2, óra éjjel, de volt, hogy reggel úgy keltem fel, hogy nem is aludtam. Ezen beparáztam, és jelenleg már félek az alvástól. Járok pszichológushoz, főleg beszélgetünk, eddig még nem érzem a hatását. Otthon relaxálok, illetve pszichiáter írt fel Trittico-t, 6 hete szedem, de még nem érzem a hatását. A másnapi feladataim elvégzése érdekében esténkét fél Sanvalt veszek be, mert már teljesen ki vagyok merülve. A pszichiáter esküszik erre a gyógyszerre, de sajnos én nem érzem a hatását. Esetleg van-e olyan antidepresszáns ami jobban segít alvászavar esetén? Illetve még azt szeretném kérdezni, hogy járjak-e el csoportos kognitív viselkedésterápiára,? melyik meditáció a leghasznosabb esetemben?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Sajnos a munkacsoportunkban nincs pszichiáter szakorvos, aki a gyógyszerrzésel kapcsolatos kérdéseket meg tudja válaszolni. Érdemes lenne egy másodvéleményt kérnie egy másik pszichiáter szakorvostól a gyógyszerezést illetően, hogy jó-e Önnek ez a gyógyszer. A csoportos terápiát, s a meditáció fajtájának a használatát a pszichológusától lenne javasolt megkérdeznie, mivel nagyon kevés információ van a levélben, ami alapján megfelelő választ lehetne adni Önnek. Üdvözlettel:
Szabó LiliKöszönöm szépen, hogy írhatok Önnek. 22 éves fiam 2 éve autista otthonban él. Jelenleg 3 féle nyugtatót kap (risperidon, xanor, quertiapin).Állapota jelentősen romlott az utóbbi időben. Pár napja tudtuk meg, hogy a xanor nevezetű gyógyszert már egy éve kapja. Erről nem tudtunk, azt mondták 2 hetente kell kapnia, mert túl izgatott a hazajövetele miatt. Úgy érzem, ennek a gyógyszernek az ilyen hosszan tartó adása nagy hiba volt és rontott az állapotán. Különösen egyébb gyógyszerrel és ilyen hosszú ideig hiba volt kapnia. Szeretném megérdeklődni, Ön szerint is olyan veszélyes ez a gyógyszer és okozhat állapotromlást, mint ahogyan én gondolom. Féltem a fiamat, nem tudom, hogy létezhet-e olyan szituáció, melyben azt a gyógyszert orvos ilyen hosszú időre felarja vagy hanyagság történt.A gggggggggeradagjait fokozatosan emelik, holott lehet hogy éppen ezek okoznak negatív irányú változásokat nála. Orvosi szemmel, hiba lehetett-e ennyi ideig kapnia a Xanort, vagy lehetséges adni? Köszönöm…
Kedves Kérdező,
Sajnos pszichiáter szakorvos nem dolgozik a csapatunkban, aki tudna a gyógyszerezéssel kapcsolatban válaszolni. Érdemes lenne a kezelőorvosnak elmondania az aggodalmait, s neki feltennie a kérdéseit.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot! A tavaly áprilisban meghalt anyám halálát nem tudom feldolgozni. Feszült vagyok és rossz a kedvem. Egész életemben vele éltem. Apám sem él már. Testvérem és gyermekem sincsen. Nem dolgozom. Ha arra a telefonhívásra gondolok amiből megtudtam hogy elhunyt, levegőt is alig tudok venni.Egyedül élek. 20 kilót fogytam, mert anyám szokott bevásárolni és főzni, nekem nehezen megy mindegyik.
Kedves Kérdező,
Őszinte részvétem az édesanyja halála miatt.
A levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne segítséget kérnie a tünetei miatt (fogyás kedvetlenség, szorongás) a területileg illetés pszichiátriai gondozóban. Ott szakemberek megvizsgálnák s kezelési javaslatot adnának Önnek. Több gondozóban egyéni s csoportos pszichoterápiás foglalkozásokat is tartanak. Mindenképpen fontolja meg, nehogy tovább romoljon az állapota.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm.A férjem kb 1 hónapja teljesen kitaszít mindenkit az életeből.Nem beszélget.Azt mondja, csak nem tud válaszolni,mert nem érez semmit.Felkel reggel.. megy dolgozik minden nap és késön jön.Nem akar segítséget jó így neki.Abszolút elviselhetetlen a helyzet hisz szerelmesek voltunk…mit tehetek érte!Kérem segítsen…szeretném újra visszakapni a férjem.
Kedves Judit!
Elsősorban a férje tud önmagáért a legtöbbet tenni. És ő tudja azt is a legjobban, hogy mi az ami a számára a segítség. Kérdezze meg a férjét, hogy mi az, amit ő támogatásként él meg, ami a számára pozitív dolog. Lehet, hogy azt fogja mondani, hogy egyedül szeretne kicsit lenni, magában, és nem szeretne beszélgetni. Lehet, hogy valahova közösen el szeretne menni. Bármi lehet.
Általában, ha depressziós valaki, akkor inkább magában szeret lenni, az érzéseikről nem szeretnek beszélni, nagyon nehéz számukra szavakba önteni, ami bennük van. Tavasszal is van szezonális depresszió, nem csak ősszel. De elképzelhető az is, amit írt, hogy kiégett. Nagyon nehéz akár a depresszióból, akár a kiégés állapotából kijönni, mert pont a motiváció, az akarás, ami elvész ezekben az állapotokban. “Robotszerű üzemmódban”, belső ürességgel vagy rosszabb esetben negatív gondolatokkal nehéz motiváltnak és aktívnak lenni. Mindkét esetben bármilyen dolog, tevékenység felé elindulni nehéz, maga az elindulás, elkezdés, első lépés ami nehéz, még akkor is, ha az egy pozitív tevékenység.
Minden vitamin, ami az idegrendszert és/vagy immunrendszert erősíti, az talán tud egy kicsit segíteni – talán.
Nagyon nehéz lehet kívülről látni ilyen állapotban a férjét! De a depresszió, a kiégés NEM változtatja meg az alap személyiséget! Mint egy kabát, jelmez, úgy ül a személyen a depresszió, és ilyenkor amit látunk, az nem ő, hanem a betegség tünete! Amint a betegség elmúlik, a férje személyisége újra látható lesz!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaSzeretnék párkapcsolatot kialakítani. Mi kell hozzá?
Sok nő elutasított,fejemhez vágták,hogy nem úgy nézek ki élőben mint az internetes képeimen, pedig én voltam rajtuk.
Vagy hogy nem jött olyan érzelem, vagy hogy csak barátságot tud elképzelni. Biztos nem születtem olyan adottságokkal jóképűség, magasság (kb 171 vagyok),testalkat ami alap lenne?
Akkor jártam sikerrel ha interneten ilyen jól beállított képeket küldtem magamról amiken helyes fejem volt. Ha “csúnya” voltam a képen, akkor nem írtak vissza, vagy kinevettek.
Egy hosszabb kapcsolatom volt,ilyen összejárós pár évig. Szerinte helyes srác vagyok,és figyelmes, gondoskodó, gyengéd. Szeretett velem lenni. Ilyen nőt akarok az otthon melegében tipus,bújós.
Volt pár kalandom is de ők nem akartak többet valamiért ugrottak egy másikra. Volt aki megalázott.
Előitéletes lettem,félek.
zavar ez az állatias,hús piac,csúnya-jóképű dolog. Nem értem
Nekem nem fontosak a külső adottságok és az életkor stb. ápolt legyen és szimpatikus ennyi.
Kedves Levélíró!
Teljesen érthető, hogy ez a helyzet frusztráló. Tudom, hogy ilyenkor nem feltétlenül segít, ha azt mondom, sokan élnek át hasonló visszautasításokat. De talán abban tudok egy kis támpontot adni, hogy ez nem azért történik, mert Ön nem lenne elég jó, nem elég magas, nem elég „valamilyen”.
A visszautasítás fáj – ez természetes. Az online tér különösen személytelen, sokszor kegyetlen és tárgyiasító. Ilyenkor hajlamosak vagyunk saját értékünket megkérdőjelezni, pedig a másik fél reakciója sokszor nem rólunk szól, hanem az ő saját ízléséről, éretlenségéről vagy arról, hogy egyszerűen mást keres. Az online ismerkedés erősen torzít: ott a külső sokszor túlságosan nagy hangsúlyt kap, miközben a személyiség háttérbe szorul.
Megértem, ha a csalódások után védekezésből falakat emel – de ezek a falak sokszor épp azokat zárják ki, akik megérdemelnének egy esélyt. Érdemes lehet elgondolkodni azon is, hogy ha ez a platform csak sérüléseket okoz, akkor van-e értelme tovább erőltetni.
Ahelyett, hogy az online világban próbálkozik tovább, talán érdemes lenne más környezetben kapcsolódási lehetőségeket keresni: például hobbik, érdeklődési körök, közösségi programok mentén, ahol előbb a személyiség tud megjelenni, nem a fotó. És ha újra nyit, ne az legyen a cél, hogy „tetszen”, hanem hogy megtalálja azt, akinek valóban önmagát mutathatja meg.
Nem gondolom, hogy Ön túl érzékeny lenne. A világ, különösen az online párkeresés tere, gyakran túl felszínes. A szeretet, az otthonosság, a meghitt közelség igenis elérhető – csak lehet, hogy nem ott, ahol minden a külső jegyekről szól, hanem ott, ahol a másik fél is hasonló mélységet keres.
Azt kérdezi: mi kell a párkapcsolathoz? A válasz nem egyszerű, de néhány dolog mindenképp segít az irány megtalálásában. Az egyik legfontosabb az, hogy ismerjük és elfogadjuk önmagunkat. Tudjuk, mire vágyunk, kik vagyunk, hol vannak a határaink – így könnyebben és tudatosabban tudunk kapcsolódni.
Kell az is, hogy meg tudjuk mutatni magunkat. Hogy tudjunk kérdezni, jelen lenni, figyelni, kíváncsinak lenni a másikra. A kapcsolat nem a tökéletességről szól, hanem az egymásra hangolódásról. Fontos az érzelmi rugalmasság is – ha valaki fél a közelségtől, vagy túlzottan szorong egy kapcsolatban, akkor nehezen tud megnyílni. De kell vonzalom is, egymás iránti kíváncsiság, kémia.
A párkapcsolat akkor tud igazán kibontakozni, ha kölcsönösség van benne: ha mindkét fél fontosnak érzi magát. Ha ez nem működik, nem kell újra és újra megpróbálni olyannal, aki nem viszonozza – itt lép be az önismeret és az önszeretet szerepe.
A kapcsolatok nagyon ritkán alakulnak ki „egy csapásra”. Idő kell ahhoz, hogy a másik megmutassa magát – és hogy ne csak vágyálom legyen, hanem valódi közelség, ami biztonságot ad.
Bízom benne, hogy olyan kapcsolatra talál, amelyben nem kell mássá válnia, mint aki Ön valójában. Ha esetleg ehhez szüksége lenne külső segítségre, javaslom keressen fel egy pszichológust, aki tudja Önt támogatni ezen az úton.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaKedves Sárkány Anita! A párommal több mint 10 éve vagyunk együtt, gyermekünk nincs, de én nagyon vágyom rá. (párom tudja már több éve, az utóbbi időben belement a dologba)de újabban kételkedni kezdtem, h tőle szeretnék – e gyereket, mert sokszor sertő megjegyzéseket tesz rám, és eltitkol dolgokat. Párkapcsokatunk hullámzó, olykor kedves hozzam/bántó kifejezeseket használ. Fájó volt, hogy a párom tudta, hogy testvere a múlt évben terhes lett, és velem nem osztotta meg.. Csak akkor tudtam meg, amikor mindenkinek elmondták. A lakásban is sokszor egyedül vagyok esténként, amikor hazaér a munkából, a nappaliban ül a számítógép előtt vagy mobilon e-sportot jatszik. Sokszor mondja, hogy szeret,de néha nem igy erzem. A lábamon bőrpír jelentkezett, amire minősithetetlen megjegyzést tett.Kimondani is rossz azt mondta biztos rühes vagyok, holott nem. Masnak nem mondana ilyet..Amikor kerdőrevontam, hogy miért sérteget,tagadta,hogy sértésnek szánta. Bocsánatot sem hajlandó kérni. Mit tegyek?
Kedves Levélíró!
A levelében több olyan jelenséget ír le, amelyek egy érzelmileg instabil, időnként bántó kapcsolati dinamikára utalnak. Ilyen például a sértő, megalázó megjegyzések használata (pl. „rühes vagy”) – ez nem humor, hanem olyan érzelmi határátlépés, amely fájdalmat okozhat. Az információk visszatartása (mint például a családi terhesség elhallgatása) megbontja a bizalmat, a gyakori érzelmi távolságtartás pedig – az egyedüllét és az elzárkózás a képernyők mögé – elidegeníthet.
A bántó megjegyzések, megalázás és elbagatellizálás nem tartoznak bele egy egészséges párkapcsolat kereteibe. A szeretet nemcsak szavakban, hanem a viselkedésen keresztül is megnyilvánul – és önmagában a szeretet egy párkapcsoaltban nem elég. Az is fontos, hogyan szeretnek minket, és hogy az számunkra is jóleső-e, építő-e. Ha valaki azt mondja, hogy szeret, de közben megbánt, az ellentmondás. Az ilyen kettősség hosszú távon érzelmi bizonytalanságot és sérüléseket okozhat. Nem tudom, próbálták-e már közösen rendezni ezeket a feszültségeket, de mindenképpen érdemes lenne erősíteni a kapcsolatukban a kommunikációt, és teret adni őszinte, mélyebb beszélgetéseknek.
Mit tehet? Figyeljen önmagára. Mit érez, mire vágyik valójában? Érdemes elkezdeni kijelölni a határait. Például ha sértő megjegyzést kap, nyugodtan kérheti, hogy ilyet ne tegyen többé. Ha ennek ellenére ismétlődik a viselkedés, az azt jelezheti, hogy az Ön érzései, kérései nem kapnak megfelelő figyelmet vagy tiszteletet – a párja inkább saját érzelmi reakcióit és szükségleteit helyezi előtérbe.
Megértem, hogy gyermeket szeretne – ez egy mély és természetes vágy. Ugyanakkor fontos, hogy ezt a döntést ne siettesse. Egy kisgyermek érkezése önmagában nem oldja meg a párkapcsolati nehézségeket, sőt, gyakran újabb kihívásokat hoz felszínre. Leveléből úgy érzékelem, Ön is elkezdett gondolkodni erről. Egy gyermek számára is fontos az a közeg, amelyben felnő. Az érzelmi biztonság, a kölcsönös tisztelet és a valódi törődés nemcsak a gyermeknek, hanem a szülőknek is alapvető szükséglete.
Javaslom, hogy fontolja meg külső segítség (pl. pszichológiai tanácsadás) igénybevételét – ez segíthet abban, hogy jobban lássa saját szükségleteit, határait, és a döntése mögött álló érzéseket. Talán segíthet még, ha végiggondolja ezeket a kérdéseket:
• Tudok-e hosszú távon bízni a partneremben?
• Érzelmileg biztonságos közegben élek-e mellette?
• Szeretném-e, hogy egy gyermek ilyen párkapcsolati mintát lásson maga előtt?
Ha fáj, ha kétségei vannak, ha rendszeresen megbántják – akkor nem Ön túl érzékeny, hanem valóban történik valami, amit érdemes komolyan venni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaTisztelt Doktornő!
Tanácsot szeretnék kérni 5 èves leány gyermek nevelésèben:
– unalmában fel – alá sètálgat, kezèvel repkedő mozdulatokat tesz.
A másik ,, probléma ”
– gège kanüllel èlünk. Kb január óta a nyakában lèvő madzagot (amivel rögzítve van a kanül) olyan szorosan kell kötni a nyakában, hogy a nyakát teljesen elszorítja, lazítani nem engedi, vísit, ordít ha csak szóba kerül.
Ugyan ez a nadrágokkal. Mindennek szorosnak, passzolnak kell lennie. Ha valami ,,laza’ hisztizik.
A haját ugyan ezèrt kellett levágni. A copfot csak szorosan tudta viselni, ha laza volt, szabályszerűen kèpes volt megtèpni saját magát, hisztizett.
Èrtelmileg nem sèrült,okos gyermek, megèrti ha valamit elmagyarázunk neki, nagyon szépen rajzol, társaival szèpen eljátszik, tevèkenysègbe bevonható. De ezt a viselkedèst nem tudjuk már kezelni, hiába mondjuk, magyarázzuk. 3 èves koráig korai fejlesztèsre jártunk.
Nem tudom kihez forduljak, fejlesztő pedagógust, vagy pszichológust keresek.
Válaszát köszönöm!
Kedves Dia!
Nagyon jó gondolat, hogy segítséget kér a felsorolt problémákkal kapcsolatban, mivel ez a leírtak alapján eléggé megterhelő lehet a család számára. Valóban nem könnyű eldönteni, hogy milyen szakembert lenne érdemes felkeresni ebben az esetben, és ennek pontos eldöntéséhez több információra lenne szükség.
De talán előszőr érdemesebb lehet gyermekpszichológussal konzultálni, hogy ő mit gondol, mit lenne érdemes tenni ebben a helyzetben, illetve vele át tudnák beszélni, hogyan kezeljék ezeket a nehéz helyzeteket. Ha mégsem pszichológiai segítségre van szükség, akkor a szakember tovább irányítja Önöket a megfelelő helyre, de a konfliktusok kezeléséhez már rendelkeznének ötletekkel, stratégiákkal, amelyek megkönnyíthetnék a mindennapjaikat.
Ménich HelgaSzép napot! Jó ideje óta tapasztalom, hogy folyamatosan változik a hangulatom. 1-2 hétig minden jó, boldog vagyok, rengeteg energiám van, produktív vagyok, sokat beszélgetek emberekkel, utánna 1-2 hétig levert vagyok, nincs energiám kimászni az ágyból, bezárkózok, senkivel nem beszélek. Nehezen veszem rá magam az evésre vagy a zuhanyzásra. Folyamatosan az jár a fejembe, hogy “gyári hibás” vagyok és az öngyilkosság lenne a megoldás. Eddig maladaptív álmodozásba menekültem de már nem elég. Az alkohol se segít, szívesen kipróbálnám a drogot. Eddig az önkontroll miatt nem bántottam úgy magam, meg nem csináltam semmi olyat de félek magamtól és tudom bármelyik pillanatban elpattanhat a cérna. Volt, hogy véresre martam az arcomat, annyira ideges és szomorú voltam. Semmi életkedvem nincsen, nem tudok a tanulásra koncentrálni, nem lelem örömömet semmibe, apának a halálát is csak elnyomtam magamba. Nem tudom mitévő legyek.
Kedves Léna!
Az általad leírt hangulatingadozás úgy tűnik, hogy nagyon felemészti az alkalmazkodóképességedet, túlnő rajtad, ezért sürgősen lépni kellene. A legjobb megoldásként azt tudom javasolni, hogy fordulj minél hamarabb a lakóhelyedhez közeli pszichiátriai ellátóhelyhez, ahol megfelelően diagnosztizálhatnák az állapotodat, szükség esetén gyógyszeres ellátást is kaphatnál.
Remélem elindulsz a változás felé vezető úton és megtalálod a megfelelő orvost, szakembert.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Abban szeretnék segítséget kérni, hogy 3 éve vagyunk házasok a férjemmel, 5 éve párkapcsolatban.
Táv kapcsolatban élünk, én es kislányom Magyarországon ő Svájcban dolgozik. Rengeteg konfliktus van közöttünk, mert ő egy függő személyiség, és minden pénteken amikor ő végez a munkában 12 kor, leissza magát az alkoholista unokatestvérével, és ilyenkor nem keres minket és nem vesz rólunk tudomást. Másnap úgy csinál mintha semmi sem történt volna, és olyankor elővesz minket ha neki kedve van hozzá. Többször jeleztem felé hogy ez engem zavar, hogy őt ennyire elviszi a közeg amiben van, és olyankor az a lényeg hogy ő jól érezze magát és rólunk nem vesz tudomást csak akkor ha neki kedve van hozzá. Azt érzem a kapcsolatban hogy neki mindent lehet én meg fogjam be a szám. Ha kinyilvánítom a véleményem erről ordít velem hogy én nem vagyok az anyja és rám nyomja a telefont. Amikor leírom neki hogy mit gondolok, akkor én vagyok a gyerek aki írogat. Annyira elvagyok már keseredve mert nem tudunk ko
Kedves Levélíró,
Köszönjük a levelét!
Megértem elkeseredettségét ebben a helyzetben. A férje nincs tekintettel az Ön igényeire a leírása alapján. Érdemes lenne online párkapcsolati tanácsadáson részt venniük, hogy a konfliktusaik feloldódhassanak, s megérthessék, hogy ki mire vágyik ebben a kapcsolatban.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot.Az én kérdésem az lenne,hogyha a kapcsolatban az egyik fél teljesen hideg a másikkal és úgy érzi ,hogy O már nem tudja ezt folytatni ,de gyerek van és egyebkent nem is nagy problémák, mit lehet kezdeni a helyzettel? Ha a végleg válás lesz, a szerelmes fel aki próbál a párjan segíteni és a családot megmenteni hogy tudja túl élni? Jelen helyzetben úgy érzi sehogy se menne. A másik fél úgy érzi semmi nem motiválja, bele fáradt az évek alatt össze gyűlt bajokban, ezt benne helyre lehet még hozni? Van rá bármennyi esély? Válaszukat előre is köszönöm .
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterapeuta segítségét kérni ilyen esetben. Az, hogy a kapcsolat menthető-e, vagy ha nem, akkor mennyire kell segíteni a leválásban a ragaszkodóbb félnek, ezek mind a párterápián derülnek ki.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot kívánok Honnan tudom hogy idegösszeomlást kaptam? És ki tud segíteni benne hogy meg mondja biztosra hogy azt kaptam hogy lehet kezelni illetve kell e gyocert szednem? Ha igen akkor ki írja fel nekem
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján azt tanácsolom, hogy keresse fel háziorvosát, a tünetek elmondása alapján el tudja mondani a háziorvos, hogy tudja-e ő kezelni Önt gyógyszerrel, vagy pedig tovább kell irányítania-e Önt szakorvoshoz s pontosan milyenhez.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKét fő szorongás faktort sejtek felfedezni magamban. Egyrészt nem tudok párkapcsolatot kialakítani. Nem félek kudarctól, amikor próbálkozásaim voltak mindig sikerrel járhattam volna, de olyan szintű szorongás fogott el amiért nem láttam előre hogyan is kellene viselkednem benne, hogyan menedzseljem az egészet, hogy inkább a kezdetnél kiugrottam belőlük. Az igényem és vágy pedig megvan rá. De blokkolódok egy felbukkanó esélynél. Másik szorongásom oka édesanyámmal való kapcsolat. Édesapámmal elváltak, én anyámmal maradtam és jó is a kapcsolatunk. Rendszerint rettegek anyám halálától. Minden nap lejátszódik bennem mi lesz amikor eljön az a nap, ami előbb utóbb úgyis be fog következni és sírás szélére kerülök, olykor tovább is.
Kedves Levélíró,
Köszönjük a levelét!
Nagyon jó, hogy problémáit felismeri, s szeretne rajtuk változtatn. Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberhez fordulnia ezekkel a problémákkal, hogy a szorongása csökkenni tudjon mind ismerkedéskor, mind a halandósággal kapcsolatban.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Szakértők!
Feleségemmel 35 éve vagyunk együtt. Neki én vagyok az első,lényegében nekem is,az erekciós problémám miatt együtt jártunk orvoshoz, fitymaszűkülettel műtöttek, de utána sem volt tartós merevedésem, (nem találtak egyéb szervi bajt) ezért havi párszor gyógyszerrel sikerült közösülnünk, amikor Feleségem készen állt a gyerekre, gyorsan teherbe esett,és 2 lányunk született. Utoljára akkor, immár 17 éve kezdeményezett, az óta csak én, még mindig csinos nő,jobbat nem kívánhatnék, találhatnék, segít mindenben, csak nem vágyik az érintésemre, csókjaimra, olyan 6 hetente engedi hogy orálisan kielégítsem, (behatolást nem szereti) ettől szépen elélvez. Utána Ő is simogat, azt élvezem a legjobban amikor csinálom magamnak, és Ő nyomkodja a heréimet, utána összebújunk. Olyan heti 4x magamhoz nyúlok(azt mondja hogy ez normális dolog), és mostanában amikor nagyon kívánom, de elutasít, ott mellette maszturbálok, ez izgat, de azért frusztrál. Tehetek valamit hogy egy kicsit több legyen köztünk?
Kedves Levélíró!
Igen, tehet – bár ahhoz, hogy pontosabb és személyre szabottabb választ adhassak, jobban kellene ismernem a történetüket. Amit biztosan elmondhatok: az évek során sok párkapcsolatban átalakul az intimitás – ez egy természetes folyamat, különösen hosszú együttélés után. A testi kapcsolat nem csupán fizikai kielégülést jelent, hanem érzelmi közelséget, megerősítést is – ennek tartós hiánya pedig könnyen vezethet elszigeteltség, elutasítottság érzéséhez.
Azt írja, hogy felesége nem vágyik már az érintésre, csókra, és csak ritkán engedi az orális kielégítést – ugyanakkor ezek az alkalmak mégis megtörténnek, ami azt jelenti, hogy van alap, amire építeni lehet. Az intimitás újraélesztése gyakran nem a konkrét szexuális aktussal kezdődik, hanem a meghittség, a biztonságérzet, és a kölcsönös figyelem visszaépítésével. Érdemes lehet erről őszintén, ítélkezés és követelés nélkül beszélni vele – nem csak a szex hiányáról, hanem arról is, hogy mit jelent Önnek a testi közelség, és hogyan kapcsolódik ez az összetartozás érzéséhez.
Ha a szex hosszú ideig nem jelentett örömöt vagy felszabadultságot a felesége számára, akkor az agya – és a teste is – negatív élményként kódolhatta azt. Ilyenkor a vágy visszaszorul, hiszen az agy a korábbi tapasztalatok alapján azt tanulta meg: „ez nem jó.” A női vágy ráadásul bonyolult: biológiai, hormonális és pszichés tényezők egyszerre hatnak rá. A vágy gyakran gondolatból, érzésekből indul ki – ha van biztonság, elfogadás és játékosság, akkor nő a vágy, és vele együtt az orgazmus gyakorisága és mélysége is.
A másik fontos szempont, amit említett: a fitymaszűkület miatti műtét után valóban előfordulhat, hogy a makk érzékenysége csökken, ez pedig nagyobb ingerigényt jelent. Emiatt előfordulhat, hogy a hüvelyi behatolás nem elegendő a stabil merevedéshez, míg a kézi ingerlés – erősebben, pontosabban szabályozva – eredményesebb. Ezzel együtt lehet kreatívan játszani, például változatos pózokkal, testhelyzetekkel, ritmussal, vagy akár különböző segédeszközökkel (vibrációs gyűrű, péniszmandzsetta stb.), amelyek egyszerre okozhatnak örömet és segíthetnek a merevedés fenntartásában is. Azonban ezek használatáról feltétlen tájékozódjon, mérlegelje azok előnyét, hátrányát.
Mindenképpen fontos lenne mélyebben is megérteni, mi lehet a visszahúzódás mögött: testi, hormonális változások? Érzelmi távolodás? Esetleg a korábbi kudarcélmények hatására kialakult belső védekezés? Az is érdekes, amit ír: hogy a felesége ma is csinos. Ő is így gondolhat Önre? Sokszor a külső megjelenés a házasságban tabutéma – de az évek során mindannyian hajlamosak vagyunk elhanyagolni a testünket. Érdemes lehet erre is tudatosabban figyelni.
Egy párterapeuta vagy szexuálterapeuta segíthet feltárni ezeket a mélyebb okokat, és támogatni abban, hogyan tudnának új, kölcsönösen kielégítő módon kapcsolódni egymáshoz. Akár együtt, akár egyedül is érdemes lehet szakemberhez fordulni – mert ha újfajta kapcsolódási módokat keresnek, őszintén beszélnek egymással, és nem félnek kísérletezni, akkor igenis lehet “egy kicsit több” Önök között.
Üdvözlettel,
Sárkány Anita
