Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Szakértő!
Nagynéném kapcsán szeretnék diagnózist kérni!
71 éves és a lánya szerint téveszméi vannak,hogy feltörték a telefonját.
Ordítoznak egymással és elvileg neki akart menni a lányának.
Hiába akartam őket békíteni senki nem enged az igazából.
Három generáció él egy házban,most a lánya költözni akar,magára hagyva az erős stresszel küzdő anyukáját.
Meghallgattam a nénikémet is,nekem az jött át,hogy nincs neki egy hely ahová el tudna nyugalomba vonulni,mert a férjével is évek óta rossz a viszonya.Sokat türt és nyelt az évek alatt és mostanra robbant,de ez elfajult addig,hogy nem értik meg egymást és nem tudnak szeretettel fordulni egymás felé.
Lehet ez a nénikémnél bipoláris zavar?Hogyan tudok segíteni neki?
Köszönöm szépen a válaszát előre is!!!
Eszter
Kedves Eszter,
Köszönöm a levelét!
Levele alapján sajnos nem lehet diagnosztizálni. Idős korban agyi eredetű betegség, demencia hatására is lehetnek hallucinációs vagy hangulatváltozásos tünetek. Mindenképpen pszichiátriai kivizsgálás lenne szükséges, ahol demenciavizsgálatot is végeznek. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon kapnak ellátást.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzilágyi Boglárka vagyok 18 éves Törökszentmiklóson lakom és én már 1 éve szenvedel szorongásban és depresszióban és szeretném az önnök segítségét kérni mert nagyon szükségem lenne rá és a depresszióm oka a gyermek kori traumáim, az iskolai és a családi próblémák miatt szenvedek és szorongok is emiatt raadásul aludni sem bírok rendesen hónapok óta és szinte úgy érzem hogy nem kapok levegőt magam körül hogy nem érzem magamat biztonságban és raadásul bántom magamat és szeretném hogy ha segítenének rajttam.
Kedves Boglárka!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz érzésekkel kell megküzdenie jelenleg, de nagyon bátor, hogy mert segítséget kérni! A problémák, amikről beszámol, átfogó kezelést igényelnek, ezért mindenképpen javaslom pszichiáter felkeresést! Az ilyen mértékű szorongás és depresszió, az önsértés mind nagyon komoly nehézségek, amikkel nem kell egyedül megküzdenie! Ha megoldható, klinikai szakpszichológus vezetésével egyéni terápiát javasolnék a pszichiáterrel való munka mellé – az oldalunkon Szabó Lili kolléganőmet ajánlom, akinél talál szabad időpontot:
Amennyiben anyagi lehetőségei ezt nem engedik, a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban vagy a helyi családsegítő köztpontban is tu segítséget kérni – ingyenesen, bár valószínűleg várólistával. Az iskolapszichológussal is érdemes lehet konzultálni, hogy hogyan tudja bevonni a családját, vagy milyen lehetőségei vannak helyileg. Amennyiben azt érzi, hogy ismét kárt tenne magában, kérem, hogy hívja a 112-t, vagy a Kék Vonalat (https://kek-vonal.hu/ ; 116-111), ahol azonnali telefonos, vagy fizikai segítséget nyújtanak önnek!
Nagyon bátor Boglárka, hogy segítséget kért, arra kérem, hogy folytassa ezt az utat a fent megjelölt lehetőségeken, hogy meg is kapja azt, amire szüksége van!
Sok erőt kívánok önnek!
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaA párommal 15 éve ismertük meg egymást. Két éve kapcsolat lett belőle, és egy év távkapcsolat után kiköltöztem hozzá külföldre, bár eredetileg sosem akartam. A kapcsolatot végig feszítette a két család különbsége: az övé tehetős és pénzorientált, az enyém szerény, de családcentrikus. A szülei sosem fogadtak el, folyton a pénz dominált, ami nélkül nem kellettem. Menekült a felelősség elől. Én túlságosan erőltettem a gyerekvállalást, ami blokkolta őt. Hónapok küzdelme után munkát találtam, most indulhatott volna a közös életünk, de ő ekkor azt mondta, nem akar gyereket, csak lakótárs maradna, mert a szülei meggyőzték, hogy kihasználom. Amíg én azon küzdöttem, hogy elfogadjanak a munkában, hogy legyen közös jövőnk, addig ő a szüleivel konzultálva hátbaszúrt.Összeomlottam, feladtam minden munkát és biztonságot. ő nem érti miért mondtam fel, én nem értem miért tette ezt.Nélküle nem akarom külföldöt.
Van esélyünk még a kapcsolat megmentésére, vagy a szülői nyomás miatt már túl késő?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne megkérdeznie a párját, hogy párterápiás foglalkizáson részt venne-e. Itt kiderülne, hogy megmenthető-e a kapcsolat, van-e jövője. Amennyiben elzárkózik e lehetőség elől, akkor is érdemes visszakérdezni, hogy végleges e a döntése a kapcsolatukat illetően.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzeretném leírni, mi okoz mostanában komoly problémát a házasságomban.
A férjem minden este hosszasan beszél az édesanyjával, és úgy érzem, hogy szinte mindenben az ő tanácsaira hallgat. Emiatt gyakran kerülünk vitába, mert sok döntésben az anyja véleménye fontosabb neki, mint az enyém.
Ezek a helyzetek egyre gyakoribbak, és emiatt rengeteg feszültség és veszekedés van közöttünk. Úgy érzem, ez a befolyás fokozatosan tönkretette a kapcsolatunkat, és már nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni. azt mondja nem akar este beszélni az anyjával de ahogy meghalja hogy a konyhaba megy mar fut is oda hozzá ! amikor munka után haza jön nem én vagyok az első akivel beszel hanem az anyja ! és ha ezt elmondom neki hogy zavar en meg vagyok az őrült es hogy ő nem beszelhet a sajat anyjaval
Szeretném jobban megérteni, miért alakult ez így, és hogyan tudnám kezelni ezt a helyzetet.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy össze van zavarodva, s problémaként éli meg a férje visekedését. Levele alapján érdemes lenne a férje leválási nehézségéről párterápiás ülésen belül beszélni. Arról nem íírt, hogy mikor megismerkedtek, akkor mit tapasztalt, vagy ez a folyamatos kapcsolattartás hogyan alakult ki.
Két blogcikkünkben is foglalkozunk a leírt problémával:
Amennyiben a férje nem szeretne párterápián részt venni, egyéni tanácsadás lenne javasolt Önnek, a probléma mélyebb megértéséhez. Szakembereink is szívesen a rendelkezésére állnak ebben.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Tisztelt Cím!
Segítséget szeretnék kérni. Kisfiam 3,5 éves, most szeptemberben kezdte az óvodát, előtte 1 évig bölcsődés volt. Okos, értelmes, érdeklődő kisfiú, szépen beszél. Amióta oviba jár nagyon sok panasz van a magatartására. A bölcsiben kisebb problémák voltak csak vele, jellemzően harapott vagy csípett, de közel nem volt rá annyi panasz, mint az elmúlt 1,5 hónapban. Az óvodában mindennaposak a problémák és igen széles skálán mozognak. Olyan dolgokat tesz és mond, amit előtte soha. Például lökdösődik, verekszik, üt és még sorolhatnám. Itthon nyugodt körülmények között élünk, nem érte semmilyen trauma sem őt. Én magam is nehezen viselem már ezt a dolgot, főleg azt, hogy mindezt a folyosón közlik az óvónők minden éppen ott lévő személy előtt, amit rettenetesen megalázónak érzek. Sokat beszélünk vele itthon, tudja, hogy mit szabad és mit nem és mégis egyre rosszabb a helyzet.
Köszönettel,
JV
Kedves Vivien, köszönöm levelét,
Javaslom, hogy mindenképpen egyeztessen az óvodapedagógusokkal, melyben leszögezi, hogy négyszemközti beszélgetést szeretne! Annál is inkább, hogy mindez- azon túl hogy megalázó- a személyiség jogokat sérti, ha fennhangon “panasz érkezik gyermekére- az csak ÖNre tartozik. Mindenképpen kezdeményezzen az óvónőkkel konzultációt,- akár vezetőségi találkozót is-, hiszen a gyermekében lezajló folyamatos negativ viselkedésváltoznak számos oka lehet…. (Ki tudja mi történik, történik e valami a csoportszobában?)
Nyilván nem vádskodni szükséges,(én sem szeretnék feltételezésekbe bocsájtkozni),,, hanem információt “szerezni”a felnőtt személyzettől az IgazgatóNő + Édesapa jelenlétében történő egyeztetés keretében…
Üdv: Lengyel Kata
Lengyel KatalinA baratnőmmel már többször szétmentünk es újra kezdtük most, szerinte gyerekes vagyok és azt mondta, hogy nem változtam csak mondom hogy változok. Nem akarom őt elveszíteni es azt akarom hogy lássa hogy komolyan veszem én is és, hogy ne adja fel köztünk? Előrre is köszönöm a segítséget.
Kedves Balázs!
Érthető, hogy szeretné megtartani a kapcsolatát, és fontos Önnek, hogy párja lássa: komolyan gondolja a változást. Ugyanakkor tartós, valódi változás csak akkor lehetséges, ha az belső indíttatásból fakad – vagyis nem csupán azért történik, mert a másik fél ezt elvárja, hanem mert Ön is úgy érzi, hogy szeretne bizonyos dolgokban fejlődni.
Ha a változás elsősorban a kapcsolat elvesztésétől való félelemből születik, az hosszú távon kimerítő lehet, és nem feltétlenül vezet valódi eredményhez. Érdemes lehet átgondolnia, hogy mit szeretne Ön önmagától, mit jelentene az érettebb működés az Ön számára, és milyen irányban érezne valódi motivációt a fejlődésre.
Ebben a folyamatban sokat segíthet egy pszichológussal való beszélgetés, aki támogatni tudja abban, hogy jobban megértse önmagát és a párkapcsolati helyzetét.
Üdv, Rita
Szabó RitaTisztelt Pszichológus!
A feleségemmel válófélben vagyunk, és korábban jártunk párterápián is. Egy alkalommal, amikor csak én és a terapeuta voltunk jelen, ő azt mondta nekem: „Szegény feleséged, mert nem veszi észre az a bizonyos harmadik fél.”
Akkor csak kissé rosszul esett, de most, utólag visszagondolva, nem tudom pontosan, hogyan értelmezzem ezt a kijelentést.
Érdekelne a szakmai véleménye: egy ilyen megjegyzés belefér-e a terapeuta részéről, illetve mit jelenthet ez pszichológiai vagy kommunikációs szempontból. Nem tudom, részrehajlásról, empátiáról, vagy inkább szerencsétlen megfogalmazásról lehetett-e szó.
Előre is köszönöm, ha segít értelmezni ezt a helyzetet.
Üdvözlettel!
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a párterapeutától megkérdeznie akár 2 személyes helyzetben, akár levélben, hogy ő hogyan értette ezt a mondatot abban a helyzetben. Én mindenképpen arra szeretném bátorítani, hogy ha legközelebb is előfordulna egy olyan szituáció, ahol nem tudja, hogy mire vonatkozik az adott mondat, akkor kérdezzen ott rögtön.
Sajnos én nem ismerem a körülményeket, ìgy nem tudom megmondani, hogy mi lehet e mondat mögött.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Szeretnék elbeszélgetni egy figyelmes pszichológussal aki megèrt és ha tud akkor ad valami tanácsot amit hátha megfogadhatok.
És talán elmondhatom mit tervezek a közel jövőben és segít ebben hogy folytassam ezen utamat.
Kedves Martin!
Ha megérett benned a gondolat, hogy pszichológushoz fordulj, akkor itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépj. Lehetőséged van felkeresni az iskolapszichológust is az iskolában, hozzá bizalommal fordulhatsz.
Lehetőséged van az onlinepszichológus.net szakemberei közül is választani, akit szimpatikusnak találsz, ha erre esne a választásod.
Üdvözlettel: Onlinepszichologus Team
Kovács GáborJónapot azért írok mert voltak trobalkozasaim lányoknál szeretem volna valami kapcsolat megtapasztalni milyen a szerelem nem merek oda menni elmondani hogy tetszik nem érzem magam melegnek nincsenek ilyen gondolataim az a baj nem tapasztaltam se csókolózást se nem volt intim kapcsolat nővel volt rá példa hogy odamentem és elmondtam neki hogy tetszik és szeretnék ismerkedni vele csak minden esetben visszautasítás volt nem tudom mi vagyok mi a baj velem arra is gondoltam péniszem lefelé görbülese ha feláll milyen reakciót vált ki a lànynàl ez miatt is talán zàrkozok segítséget kérnék fölég mostanában mikor látom hogy ismerőseim közül baba született gratulálok de nem vagyok ilyenkor teljesen őszinte
Kedves Zoltán!
Köszönöm, hogy megosztotta ezeket a személyes és nehéz érzéseket – ez önmagában is nagy bátorságra vall. Teljesen érthető, hogy csalódott, magányos és bizonytalan, hiszen amit leír, az sok fájdalmat és elutasítottságélményt hordoz. Az, hogy mindezek ellenére segítséget kér, nagyon fontos lépés!
Amit most tapasztal – az önbizalomhiány, a közeledéstől való félelem, a szégyen a testével kapcsolatban és a bizonytalanság az identitása felől – olyan nehézségek, amiket egyedül nem, vagy csak nagyon nehezen lehet megdolgozni, megoldani. Ezek mélyebb önértékelési, kapcsolódási és érzelmi sebekhez is kötődhetnek, amelyek feldolgozásához szakember támogatása szükséges, ezért javaslom, hogy keressen fel klinikai szakpszichológust vagy szexuálpszichológiai szakpszichológust. Ő segíthet abban, hogy biztonságos közegben feltérképezzék, honnan ered ez a gátoltság, hogyan lehet oldani a szégyent és a félelmeket, és hogyan tudna fokozatosan közeledni másokhoz – úgy, hogy közben önmagával is elfogadóbb, együttérzőbb kapcsolatba kerül.
Amit most érez, nem végleges állapot, és semmiképpen sem azt jelenti, hogy „baj van” Önnel. Sok férfi küzd hasonló nehézségekkel, és a megfelelő segítséggel igenis lehetséges változás, önbizalom és valódi kapcsolódás.
Üdvözlettel, Rita
Szabó Rita25 éves vagyok, egy kisfiú anyukája, házasságban élek. Férjem viselkedése gyakran bántó, kritikus, kontrolláló és érzelmileg megterhelő. Gyermekkorában anyja elhanyagolta, nem látott pozitív női mintát, az anyja kapcsolataiban a férfi uralta az anyját, és korábbi párkapcsolatai is kudarcokkal végződtek. Emiatt nehézsége van az egyenrangú kapcsolatokban, kontrolligényes és bűntudatkeltő. Konkrét helyzetek: festésnél a gumikesztyű miatt rám hárította a felelősséget, nyaralásnál leértékelt és bűntudatot keltett, főzés, háztartás apróságai miatt kritizál. Állítása szerint miattam iszik, és már megütött. A férjem múltja magyarázza a mintázatokat, de nem teszi elfogadhatóvá a viselkedését. Én tudatosan a kisfiunkra és saját dolgaimra koncentrálok, igyekszem megőrizni önbizalmamat és önállóságomat.
Érdekelne a véleménye erről az egészről.
Mi az ön meglátása.
Kedves Barbara!
Együttérzek Önnel, hogy a férjétől mindezeket a kritikákat és indulatos viselkedést el kell viselnie és talán nem tudja megfelelően megvédenie magát. A bántalmazó viselkedésre sosincs igazi és elfogadható ok, a bántalmazás az agressziónak egy megnyilvánulási formája. Feltételezem, hogy már sok mindent megpróbált, hogy kezelje a helyzetet, de talán eredménytelenül.
Ha most Önök hozzám jönnének el egy párkapcsolati konzultációra, mindjárt az elején megkérdezném, hogy miben szeretnének változást? Mi az, ami akadályozza Önöket abban, hogy szeretetetüket, gondoskodásukat egymás felé kifejezzék? Mikor töltötték fel utoljára egymást “szeretettankját”? Vagyis, mikor és hogyan tudnak egymásról úgy gondoskodni, ahogyan az a másiknak jól esik és azt érzi belőle, hogy szeretve van? Ezeket a kérdéseket most Ön is megválaszolhatja, és talán közelebb jut ahhoz, hogyan nyisson és hogyan legyen még őszintébb a férjével.
Magyarázhatjuk bármilyen múltbeli rossz mintával a férje viselkedését, ami nem menti fel őt bántalmazó és agresszív viselkedése alól, viszont azt gondolom, hogy a maga kezében is ott van a kulcs, hogy a férje szívéhez elérjen: nyisson felé őszinte szavaival, fejezze ki felé, mennyire fontos az ő jelenléte, segítsége. Hogy ezekre mennyire szüksége van. Dícsérje meg, értékelje mindazt, amit megtesz a családért. Szerezzen neki apró örömöket. Fejezze ki neki háláját, ha valamit kap tőle, vagy ha valamit értékel abban, amit tesz. Mindezekkel az apró dolgokkal igenis hatással tud lenni rá és utat találhat hozzá.
Kívánom, hogy ne adja fel és bízzon saját magában, szeretni tudó képességében.
Szükség esetén keressen fel egy szakembert és beszélje át részletesen, hogy mit tudna tenni, akár párterápiára is szükségük lehet. Ha viszont a fizikai bántalmazás folytatódik, keresse fel a területileg illetékes Család és Gyermekjóléti Szolgálatot.
Minden jót kívánok!
Kovács Gábor – pszichológus
Tisztelt Hölgyem! Egészségileg (testsúly, rendszeres szűrések) jól vagyok, munkahelyem rendben, családon belül vannak lezáratlan konfliktusok, de nem a párkapcsolatomban, az rendben. Életkorom 49. Az utóbbi hónapok ellenben lelkileg megterhelők voltak. Feleségemmel jól vagyunk már több mint 20 éve, jobb a kapcsolatunk mint régen volt és régen se volt rossz. A szex ellenben vegyesebb. Van amikor simán megy, van amikor vagy nehezebben indul el (de elindul), az erekció is kisebb mint felkeléskor vagy olyan is van hogy útközben “újra kell indítani”, kb. az esetek 20 %-ban. Igaz, nem volt még olyan, hogy elmaradt volna a vége, csak nekem kellemetlen ha ilyenkor vontatottan haladunk. Most pl. 3 hétig minden rendben volt, de nehezebb volt múltkor.Van néha amikor egymás után 2-3 alkalommal előfordul.Amikor én kezdeményezek, akkor általában nincs gond. Főleg akkor van, ha eleve úgy érzem, nincs túl sok kedvem. Vagy ha nehéz napom volt és kicsit idegesvagyok. Mit tehetek?Ugye nincs komoly gond?
Kedves Béla!
A leírása alapján semmi komoly problémát nem látok. Teljesen természetes, hogy az élet során – különösen lelkileg megterhelő időszakokban, fáradtság, stressz vagy kevésbé meglévő vágy esetén – az erekció nem mindig ugyanolyan erős vagy tartós. Az is normális, hogy ha eleve nincs nagy kedve az együttléthez, akkor az erekció nehezebben indul vagy ingadozóbb. Ez önmagában nem kóros jelenség, hanem az idegrendszer és a test természetes reakciója. Amit említ, hogy mindig létrejön a szexuális aktus és a befejezés sem marad el, szintén megerősíti, hogy nincs szó komoly szervi problémáról. Sokkal inkább lelki tényezők (stressz, fáradtság, hangulat, motiváció) befolyásolják a működést. Fontos, hogy ne tegye legyen a szexuális együttlétből teljesítmény, feladat, hiszen minél inkább aggódik, hogy tud-e “teljesíteni”, annál inkább előfordulhatnak nehézségek. Nem szükséges azonnal szexuális aktusba kezdeni, az előjáték, intimitás, érintés önmagában is erősítheti a vágyat és az erekciót. Mivel a kapcsolatuk stabil és jó, érdemes nyíltan megbeszélni, ha olykor nehezebben indul vagy több időre van szüksége – ez csökkenti a feszültséget és növeli a biztonságérzetet.
A munkahelyi stressz, családon belüli konfliktusok mind hatással vannak a libidóra – ha tudja, hogy fáradt vagy ideges, érdemes megpróbálni elengedni a „kell” érzést, és megengedni magának, hogy a vágy természetesen alakuljon. Emellett az is teljesen rendben van, hogy néha egyszerűen nincs kedve az együttléthez, ilyenkor kapcsolódjanak egymással más módon!
Összességében tehát nincs ok aggodalomra. Az Ön által leírtak az életkorral, élethelyzettel és lelkiállapottal teljesen összhangban vannak. Amennyiben a jövőben a panasz tartóssá válna vagy erősödne, természetesen érdemes orvosi vizsgálatot is beiktatni, de jelenleg sokkal inkább normál működésről van szó.
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaÜdv!
Kezdem felismerni, hogy szinte állandóan dühös vagyok. 7 hónapja születem, kb 3 hónapja kezdődött az állandó dühösség érzése, akkoriban kezdett el a gyermekem sem nappal, sem éjszaka nem aludni, kb 2 hete elmúlni látszott ez az érzés, akkor megtanult ülni és újra alszik énszaka és nappal is jobb az alvása. 2 napja azonban megint dühös vagyok és türelmetlen, utána mindig bűntudatom van. Nem akarom, hogy a családom lássa ennek kárát. Lehet, hogy segítségre van szükségem.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A szülés utáni időszakban a testi, hormonális változások, a baba napi ritmusához való alkalmazkodás előhozhatják a negatív érzéseket az anyukából. Érdemes lenne átbeszélnie a megélt változásokat egy szakemberrel, hogy milyen nehézségeket észlel, mennyi segítségre számíthat a baba körül, milyen elképzelései nem teljesülnek, stb. Szakembereink is szívesen segítenek Önnek ebben!
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Külön vagyunk a férjemmel fél éve.
Nekem pár hete alakulóban van egy kapcsolatom (ott is van két gyerek,nagyjából egy korúak az enyémekkel,ő elvált nemrég)
Megbeszéltük a gyerekek előtt nem zajlik egy ideig semmi.
Találkoztunk így együtt már párszor.
Viszont a férjem,ennek nem örül,5-6 hónapig nem engedi,hogy találkozzunk így együtt. Erről Önnek mi a véleménye?
Én is féltem a gyerekeket,de ha előttük nem zajlik semmi…
Köszönöm szépen 🥰
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön tudhatja a legjobban megítélni, hogy mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy közös programot szervezhessenek az új párjával. Érdemes lenne beszélnie a volt férjével, hogy ő mitől is tart pontosan, milyen problémák adódhatnak egy gyerekprogram keretén belül.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot
Segítséget szeretnék kérni mivel dühkitöréseim vannak néhányszor de csak gondolatban és szeretném ezeket legyőzni. Apukám már kiskoromban probálta elnyomni bennem az érzéseimet hogy ne foglalkozzak velük és lelki terrorban tartotta az egész családot (anyukámat,testvéremet és engem). Később elolvastam a nárcisztikus szó jelentését és egy az egyben apukámat írja le és egyre több emberen veszem észre ezeket a tulajdonságokat. Jelenleg egy váló félben hölggyel randizok akinek a férje is nárcisztikus és többször vannak olyan gondolataim hogy megölném őket szívem szerint de tudom nem tehetem mert nem én vagyok a mindenható hogy eldöntsem hogy ki éljen és ki haljon meg és magamnak csinálnék bajt. Mégsem hagy nyugodni a gondolat hogy ilyen emberek léteznek a földön (tudom nem ők a világ legrosszabb emberei és vannak sokkal rosszabbak) és szeretném valahogy leküzdeni ezt a fajta stresszt.
Várom válaszát
Üdv
Dániel
Kedves Dániel,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberrel beszélnie ezekről a negatív érzésekről, s a hozzá tartozó gondolatokról, amelyek kapcsolódnak a gyermekkorához, az apja személyéhez, s az igazságosság/igazságtalanság érzés megéléséhez. Úgy gondolom, hogy ezeknek a felfejtése tartós stressz szint csökkenéséhez tudna vezetni.
Szakembereink is szívesen segítenének Önnek ebben!
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Azt szeretném megkérdezni hogyha valakinek személyiségzavara van pl. Antiszociális, vagy bármi más, azt egy pszichiáter egyből észre tudja venni?
Bíróságnál vállásnál, ugyebár csak egyszer találkozik a beteggel???
Köszönöm előre is a válaszát
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A személyiségzavar meglétét egy részletes első interjús beszélgetés, s tesztvizsgálatok alapján lehet megállapítani. Válásnál amennyiben a beszámíthatóság vagy a szülői felügyelet alkalmassága a kérdés igazságügyi szakértő kirendelését a bíróság elrendelheti. Én azt valószínűsítem, hogy egy alkalom kevés minderre, s több alkalmas találkozás szükséges a vélemény elkészítésére.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
