Mikor érdemes kismamaként pszichológushoz fordulni?

A terhességek nyolcvan százaléka komolyabb testi és lelki problémáktól mentes, normális lefolyású. A fennmaradó húsz százaléknál azonban komplikációk léphetnek fel, melyek pszichológiai segítségnyújtás szükségességét is felvetik. Melyek is ezek? Mai blogbejegyzésünkben ezekről írunk részletesebben.

Milyen korai megpróbáltatások lehetnek?

A várandósság és az anyaság nem minden esetben felhőtlenül boldog időszak, vannak, akiknél a terhesség egyet jelent a szorongással, stresszel. Vannak olyan esetek, amikor hiányzik a gyermek utáni vágy (pl nem kívánt terhesség, szexuális erőszak), vagy a várandósággal járó lendület valamilyen akadályon (pl. szociális vagy anyagi nehézség, egészségi vagy pszichés problémák, genetikai okok, párkapcsolati gondok) megtörik. Előfordul, hogy a kismama az abortusz mellett dönt, vagy ez valamilyen egészségügyi ok miatt válik elkerülhetetlenné. Ilyenkor a szülők meggyászolják gyermeküket, ami átmeneti, de súlyos egyensúlyvesztéssel jár. Erre példaként közlünk egy részletet az egyik hozzánk beérkező nyilvános levélből:

„Szeretnék túljutni a terhességmegszakítás gondolatain, lelkiismeret-furdalásom van, és nem tudok túljutni rajta, a mai napig küzdök azzal, hogy szívemből sajnálom, és bánom, hogy megtettem. Anyósom ellenezte a terhességet, a férjem pedig hagyta magát befolyásolni, és nem akarta a kisbabát. Most már ő is nagyon megbánta, hogy hagyta magát irányitani! Csak szeretném tudni, mit tanácsolna, hogy túllépjek rajta végre, mert úgy érzem, megöltem a saját kicsikémet! Sokszor álmodom Vele mai napig is! Köszönöm előre válaszát!”

Az önkéntes vagy kényszerű okból szükséges terhességmegszakítás, a mesterséges megtermékenyítés, a koraszülés veszélye mind olyan helyzetek, amelyek a gyász, s a nagyfokú szorongás miatt a sürgős lelki segítség szükségességét vetik fel. Ilyen esetekben érdemes pszichológushoz fordulni.

Milyen bizonytalanságokkal szembesülhetünk a terhesség alatt?

Az anyává érést lelki-érzelmi folyamatok együttese eredményezi, amelyeket a kismama a terhesség kezdetétől él át, és amelyek hozzásegítik, hogy más emberré váljon, aki képes gyermekét elfogadni, s új kötelezettségeit ellátni. E válság jellegzetessége, hogy erősen kapcsolódik a kismama saját kisgyermekkorához. Az újra felidézett, korábban elfelejtett és eltemetett emlékképek a várandós nőt arra késztetik, hogy az élete értelméről elgondolkodjon. Az ellentmondásos érzések a terhesség velejárói, amelyeket az eltemetett emlékek felerősíthetnek, esetenként gyermekkori, megoldatlan konfliktusokat is felszínre hozva. Monique Bydlowski pszichiáter ezt úgy fogalmazza meg, hogy a várandós nő „lelkileg áttetsző”, azaz ebben az állapotban könnyebben hozzáfér a gyerekkori emlékeihez, ideértve a szüleivel, különösen az anyjával való gyerekkori kapcsolatát is. Ha a felidézett emlékek fájdalmasak, a kismamának külső segítségre is szüksége lehet, hogy ezekkel megküzdjön. A kismama saját gyermekkorával szembesül végig gyermeke növekedése alatt.

Sok áldott állapotban lévőnek viszont nehéz szembenéznie a teste körüli változásokkal, ahogy az átalakul, akaratától függetlenül módosul, s szorongást idézhet elő. Számos kérdés kavaroghat ilyenkor az emberben, pl. „El tudom-e viselni a terhességet?, Képes leszek-e világra hozni a gyermekemet?, Mi lesz, ha nem lesz elég erőm a szüléshez?”. Mások pedig nem érzik magukat készen újabb kötelességeik teljesítésére a terhesség előrehaladtával. Ezekre a nehézségekre felkészülni tudatosan is lehet, hiszen rengeteg előadás, könyv, filmanyag, önismereti tematikus csoport áll manapság rendelkezésre. Például számos terhességre felkészítő, vajúdás- és szülésfelkészítő, csecsemőápolási, baba-elsősegély tanfolyam közül is választhatunk.

A szülés után milyen nehézségek jöhetnek?

A szülést követő időszak (posztpartum) pszichiátriai problémáit három fő kategóriába soroljuk: posztpartum „blues”, posztpartum depresszió, illetve posztpartum pszichózis. Most ezeket ismertetjük részletesebben:

A szülés közbeni hormonális változások után a kismamák 50-80 százaléka átéli a postpartum bluesnak nevezett zavart, azaz a „baby blues”-t, amelyet manapság alkalmazkodási nehézségnek tartanak. Ez néhány napig korlátozza a kismama képességeit.  Tetőfokát a szülés után 24 órával éri el. A baby blues elsődleges oka a hormonális működés ingadozása, és az ösztrogénszint drasztikus csökkenése. Pozitív tünetei lehetnek az öröm, a felfokozott lelkiállapot, és a túláradó szeretet. Negatív tünetei közé pedig a lehangoltságot, a szorongást, az aggódást, az üresség érzését, zaklatottságot, ingerlékenységet, fáradtságot, s az elhagyatottság érzését soroljuk. Az esetek 10 százalékában sírásrohamok is előjöhetnek. A kismamának igen rövid idő alatt kell a terhesség során megtapasztalt teljesség érzése helyett az ürességhez szoknia, hiszen eddig önmaga állt a figyelem középpontjában, s most gyermeke kerül oda. Ez az átmenet több-kevesebb ideig fennálló depresszív érzéseket kelt, a nő kétszeresen gyászol: elvesztette várandóskori teljességét, és azt a gyermekét, akit addig csak elképzelni tudott. A csecsemő születéskor ritkán mutatja előnyös oldalát: a feje deformált vagy púpos, a nyaka elcsavarodott, bőre vörös és hámlik, orra benyomódott, mert magzati pózban csak így fért el. Az itt-ott látható kisebb deformációk megijeszthetik a szülőket. A baby blues foglyaként a nő kételkedik abban, hogy képes-e „jó anyává” válni. Vannak „könnyebb csecsemők”, akiknek nincsenek táplálkozási problémáik, jó alvók, nem kínozza őket a reflux, könnyen kommunikálnak, az ő szüleik gyorsabban megtalálhatják önbizalmukat, és hiszek abban, hogy jó szülők lesznek. Ennek ellenkezője is történhet: a problémásabb csecsemők kétségeket ébresztenek szüleikben, így azok ingerlékenyebben, kimerültebbek lesznek, s tehetetlennek érzik magukat.

Ennél súlyosabb állapot a szülés utáni depresszió (posztpartum depresszió), amelyről már korábban írtunk részletesebben. A szülést követő 2-4 hét után jelenik meg, s kezelés nélkül akár 2 évig is eltarthat, körülbelül 10-20 százalékban fordul elő. A tünetek nagy része a major depresszióval megegyező, viszont a depresszió tünettanából egyes tünetek az átlagosnál gyakrabban észlelhetők, mint például: kedvtelenség, alvászavar, étvágyzavarok, energiátlanság, visszahúzódás, memória- és koncentrálási problémák, a gyermekhez való viszony megváltozása, szétszórtság, aggodalmaskodás, zavarodottság. Súlyosabb formában a folyamatos fáradtságérzés, bűntudat-érzés megjelenik, a beteg úgy érezheti, hogy ő rossz anya, s képtelen ellátni a szülői feladatokat. Az önvádlás, elkeseredettség érzése öngyilkossági/gyilkossági gondolatokat hozhat elő, ebben az esetben pszichiátriai kezelés mindenképpen szükséges. E betegség hátterében hormonális- és endokrin változások (pl. pajzsmirigyfunkció, szerotonin szint), biológiai tényezők (pl. genetikai háttér), s pszichoszociális faktorok (pl. életvezetési, egzisztenciális hatások) is szerepet játszanak.

Posztpartum pszichózis a szülés utáni 2-3. héttől, ritkábban 2-3. hónaptól indul. A ritkább kórképek közé esik, előfordulási aránya 0,1-0,2 százalék. Tünetei között a hallucinációk, téveszmék, súlyos álmatlanság, öngyilkossági gondolatok, s bizarr érzések/viselkedések jelentkezhetnek. Rizikótényező, ha hasonló eset már fordult elő a családban, illetve ha ismert pszichiátriai betegsége volt a kismamának (hangulatzavar, vagy szkizoaffektív zavar). Az ismert rizikófaktorral rendelkező várandósnál már a terhesség alatt el kell kezdeni a pszichoterápiát, szükség esetén a gyógyszeres kezelést is.

Milyen kategóriákat különítünk el segítségnyújtási helyzetek esetén?

Fabienne Galey Raulin pszichológus szerint három helyzetben van szükség segítségnyújtásra, ha:
    • az anya állapota (erős félelem a terhességtől, szüléstől, függőségi problémák, pszichiártiai rendellenességek), 
  • a terhesség jellege (fogamzási nehézségek, növekedésbeli lemaradás, korábbi abortusz),
    • vagy a gyermek állapota (koraszülés, anonim szülés, fogyatékos gyermek születése) szükségessé teszi.

Egy másik szempont alapján a terhesség lefolyása során három kategória különíthető el pszichológusi segítségnyújtás terén:
   I. kategóriába azokat a terhességeket soroljuk, amelyek esetében nincsen szükség pszichológus segítségére.
    II. kategóriába azok a kismamák tartoznak, akik esetében koraszülés következett be, itt érdemes igényelni segítséget.
   III. kategóriába tartoznak a veszélyeztett, magas halálozási kockázatnak kitett terhességek, ilyen esetek gondozását számos országban pszichológus is segíti.

Perinatális, azaz a szülést közvetlenül megelőzően, vagy követően bekövetkező halálozásról akkor beszélünk, ha a magzat 24 hetes kora után, illetve ha a csecsemő élete első hetében meghal. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a perinatális gyászt könnyű feldolgozni, de ez nem igaz. Hogyan szakadhatunk el olyasvalakitől, akivel közvetlenül még nem is találkoztunk? A gyermeküket elvesztő kismamák óriási fájdalmat élnek át, sok időre, s megfelelő segítségre van szükségük, míg el tudják engedni gyermeküket, és képesek lesznek az újabb terhesség vállalására.

Felhasznált szakirodalom:

Antoine, C. (2010). A terhesség és az anyaság pszichológiája. Saxum Kiadó, Budapest.
Füredi, J., Németh, A., Tariska P. (2007). A pszichiátria rövidített kézikönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.

Amennyiben problémájára ismer, s szeretné önismeretét növelni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra. A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.