Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Hét hónapja vagyunk házasok és hét hetes kismama vagyok. Volt egy két hét mikor nem feküdtem le a férjemmel mert problema volt a terhességemben. Ő többször közeledett,próbálkozott de én mindig elutasítottam. A végére már nem is kommunikáltam a ferjemmel. Annyira aggódtam a babámért,hogy teljesen bezárkóztam és ellöktem magamtól. Azt vettem észre,hogy éjjelente felkel és órákon keresztül a konyhában ül. Azt hittem pornót néz. Egyik nap bele néztem a telefonjába és láttam szex társkeresőn írogat nőkkel szexuális témában. Azonnal szóltam neki. Nem tagadta, sőt. Elmondta nem érzi magát férfinak mellettem,folyton elutasítom őt, neki szüksége lenne a figyelemre és intimitásra és mivel tőlem nem kapra meg, éjjelente ezekre a nőkre maszturbált. Miután megrudtam azonnal törölte az alkalmazást, és annyit kért,hogy ha nem válok el tőle akkor ne zárkózzak be, engedjem hogy szeressen mert neki én kellek. Azt mondta sosem tudna ténylegesen megcsalni. Megbocsájtható-e ez a viselkedés?
Kedves Virág!
Köszönöm levelét, igyekszek reagálni az Ön által leírt problémára. A gyermekvárás időszaka olyan érzékeny periódus, amikor változhat a társak közti szexuális együttlétek gyakorisága, ami pedig komoly próba elé állítja a házasfeleket. Ezért fontos, hogy ne távolodjanak el még jobban egymástól, hanem igyekezzenek minél gyakrabban őszintén beszélgetni a félelmeikről, vágyaikról és próbálják egymást megérteni, elfogadni és közös megoldást találni a problémára.
A témában írtam néhány cikket, kérem hogy ha tehetik, mindketten olvassák el és beszéljék meg egymással a felmerülő gondolataikat, így talán választ kapnak a felmerülő kérdéseikre.
https://onlinepszichologus.net/video/apava-valas-felelmek-es-aggodalmak/
https://onlinepszichologus.net/video/apa-leszek-de-hogyan-keszuljek-fel-az-apasagra/
Ha úgy érzi, hogy egy személyes beszélgetés egy szakemberrel segítene hogy jobban megértse a problémáit, akkor foglalhat időpontot honlapunkon valamelyik kollégámhoz vagy hozzám.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt Pszichológus!
Szeretném kérdezni mint aggódó nagymama,hogy milyen káros egy gyermek lelki világára,ha a menyem azzal fenyegeti és zsarolja az 5 éves kislányát amikor olyan jól érzi magát nálam,hogy nem akar este hazamenni ,hogy kizárja a házból,belefekszik a kiskádjába és az agyikójába,megeszi a csokiját.Fél éve azzal rémisztette meg,hogy ottthagyja és el is indult az autó felé a kislány pedig az ablakból sírva nézte,és akkor visszajött. Pár hete mikor beteg volt,és fájt a hasa, nem birt enni azzal fenyegette:ha nem eszel akkor kórházba kerülsz és ott nem lesz senki. Azóta a kislány sír,nem meri elengedni az anyját sehova és hozzám sem mer átjönni. Az anya engem vádol,hogy én nem szórakozom vele eleget azért nem akar átjönni.Ha sikerül átcsalnom ismét olyan vidám és eszik is és nem akar hazamenni. Sőt telefonon hív ,hogy menjek át hozzájuk játszani. Mondom neki:a mama nagyon szeret akkor is ha sírsz ,ha nem akarsz átjönni,mindig örömmel várlak.
Köszönöm.
Kedves Angéla!Köszönöm levelét. Megértem hogy nagymamaként milyen nehéz szituáció mindez, és biztosan rossz átélni az unokájával történő negativ bánásmódot Sajnálom hogy menyének gyermeknevelési nehézségei vannak, és igen, rendkviűl káros lehet a gyermek mentális fejlődésére (is) az ön által felvázolt probléma (elhagyatás élmény= szeparációs szorongás fokozódása, érzelmi zsarolás, verbális bántás-fenyegetés negatív következményei)!
Javaslom, hogy unokájával és menyévelegyütt keressenek fel a lakóhelyükhöz közeli- Gyermekjóléti-és Nevelési Tanácsadót, ahol megfelelő ellátásban/ tanácsban részesitik önöket.
Ha nem oldódna meg a fenti probléma, mi is várjuk foglalását szeretettel, az oldalunkon számos kiváló kolléga közül válaszhat!
Üdvözlettel
Lengyel Katalin
Kedves Anita!
Négy éve járok terápiába, soha máshoz nem jártam. Induláskor két célt fogalmaztam meg. A beszélgetések során nagyon sok “Aha” élményem volt, sok mindenre rájöttem, megtanultam magamról, de mégis sokszor gondolkoztam el azon, hogy vajon attól, hogy nevén nevezünk dolgokat, hogy rávilágítunk okokra, következményekre, megtörténhet-e a nagyon várt változás az életemben, a kitűzött céljaimmal kapcsolatban? Sajnos egyikben sem történt javulás, inkább még romlott is a helyzet némileg. Egy ideje már úgy éreztem, hogy ugyanazokat a köröket rójuk, újra és újra előjönnek dolgok, de mintha csak elbeszélgetnénk amúgy barátnősen, aztán hazamegyek és élem a megszokott életemet. Aztán legutóbb a terapeutám is megkérdezte, hogy mit is várok tőle valójában? “Utalt rá”, hogy talán csak vesztegetjük egymás idejét. Most nem tudom, hogy mit tegyek? Hol a hiba? Nálam vagy nála? Én vagyok képtelen fejlődni vagy a módszer nem megfelelő számomra? Menjek vagy maradjak? Köszönöm szépen a választ!
Kedves Levélíró!
A levelében leírt probléma egy gyakori jelenség a hosszú távú terápiás folyamatokban. Érdemes a kognitív belátást szétválasztani a tényleges viselkedésváltozástól, valamint megnézni az alkalmazott módszert, és annak a dinamikáját.
A pszichológiai folyamatok egyik alapja, az ok-okozati összefüggések felismerése (az intellektuális és érzelmi belátás), azonban ez csak a változás előfeltétele, de nem azonos magával a változással. A rögzült viselkedéses mintázataink és megküzdési stratégiáink mélyen beágyazott neurális hálózatokon alapulnak, és ugyan az “Aha-élmények” sikeresen aktiválják azt az agyi területet, mely az önreflexióért felelős, de ahhoz, hogy ezeket a már rögzült automatikus válaszreakciókat felülírjuk, évekig keményen kell dolgozni, változtatni, csinálni…
Ha a terápia megreked a verbális elemzés szintjén, és nem követik a komfortzónán kívüli viselkedéses kísérletek a mindennapokban, a kitűzött célok rmegvalósítása elmarad, az állapot pedig – a frusztráció okán – akár romolhat is.
Amit “barátnős elbeszélgetésként” említ, az a terápiás fókusz elvesztését és a terápiás keretek fellazulását jelzi. Egy megfelelően strukturált folyamatban a szakember feladata a cél fókuszban tartása. De ezt időnként nagyon nehéz tartani, és a terapeuta is egy ember.
Amit az ön pszichológusa kérdezett, az utalhat erre a stagnálásra igen, és lehet ezzel ki akarja Önt mozdítani. De az is lehet, elfáradt a terápiás folyamat. Vagy módszerben kell váltani. Lehet a módszer amivel dolgoznak feltáró, analitikus, és most Önnek inkább egy olyanra van szüksége, ami az életvezetési céljaihoz illeszkedik, egy jóval cselekvésorientáltabb, pl. sématerápia, fókuszált megoldásközpontú, de akár egy tanácsadóbb jellegű megközelítés, coaching típusú is segíthet. Mindegyik módszernek és szakembernek megvannak az előnyei, és korlátai.
Én arra bíztatnám, vigye ezt be a következő ülésre: a belátás megtörtént, de a viselkedéses változás egy része elmaradt. Érdemes tisztázni, a terapeutája módszertani eszköztára lehetővé teszi-e a direktebb, cselekvésorientáltabb munkamódot vagy sem. Ha kiderül nem, érdemes lezárni a folyamatot. Az biztos, az évek alatt megszerzett önismereti tudás nem elvesztegetett idő, és ha talál egy jobban illeszkedő módszert, szakembert, hatékonyan tud majd építkezni.
Azt nem gondolom, hogy ne tudna fejlődni, hiszen így is nagy utat járt be.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaJó estét! Egy éve a parom kapuzarasi panikot kapott, fiatalabb nálam 6 evvel válásom után ket kisgyerekkel szeretett belem es 18 evig szerettük egymast, voltam ezalatt rákos, lombikoztunk, babat vesztettünk felneveltük a ket gyereket akik mar 21 es 23 évesek, egyszercdak menni akart 42 evesen szabad akart lenni en elengedtem de szenvedtem terapiara jartam uj itthont epitettem ex ket honap utan uj csaladba ment egy fiatal nöhöz es anbak gyermekehez , oda is koktozott , most mar epitkeznek allandoan utaznak magas vezetoböl lefokoztak mert a munkahat es az edesanyjat is hanyagolta, tiz honapig mindig mondta hogy szeret nem akar minket elvesziteni az uj eketeben sem, de nem tartott a gyerekekkel kapcsolatot velem beszelt neha, mist vuszont hirtelen negy honapoal ezelitt teljesen kenulkazott, felepültem de ez most visszatantott , sisem hisztoztem elfogadtuk elengedtuk de örültünk ha lattuk tudtunk róla, vajon mi történt , szép zárásnsk indult pedig!
Kedves Szilvia!
Az Ön által leírtak alapján tényleg sok nehézségen ment keresztül, amik megviselték az életét. Levelében nem fogalmazott meg számunkra kérdést, így nem tudjuk, hogy mire várna választ, ezért kérjük, hogy írja meg nekünk kérdéseit, kéréseit.
Üdvözlettel: Onlinepszichologus Team
Kovács GáborSzeretnék választ kapni erre.
Randizás, partnerkeresés. Volt pár nő akik konkrétan megaláztak a randin, mert nem voltam tökéletes külsőre. Elkezdtek szigorú fejjel méregetni mint valami tárgyat és csúfoltak mert túl fehér vagyok vagy a testem nem izmos. Meg hogy nem vagyok olyan mint a profilképemen, amúgy ők se néztek ki pont úgy mint az interneten szóval kb senki se néz ki úgy.
Bele kötöttek mindenbe Rendkívül megalázónak éreztem. Az ilyenek miért csinálják ezt, úgy éreztem magam mint valami eszköz egy hibás tárgy. Dehumanizáltak.
Arról meséltek hogy minden exük gonosz, hülye stb.
És amikor kiálltam magamért vagy vissza szóltam, akkor én voltam a beteg a zaklató a fogyatékos stb. Feljelentenek…
De ezek mellett vannak pozitív tapasztalataim is szóval nem minden nő ilyen aljas
Azt gyanítom hogy nárcisztikus karakterek akik eszközként tekintenek a másikra és elvárják a tökéleteset és ha nem az akkor le degradálják, bele képzelnek a másikba dolgokat.
Gyűlöletet keltettek bennem.
Kedves Nándor!
Köszönöm őszinte hangvételű levelét, nem lehet könnyű a helyzete. Sajnálom, hogy a párkapcsolati nehézsége során ilyen úgynevezett “Tárgyiasitással”találkozott. Ahogy ön nevezi, a “csúfolás” is bántalmazás, amely- ha hosszabb ideig fennáll- súlyos, negativ pszichés következményekkel járhat. Sajnos az is rendszerszintú probléma, hogy ezeken a társkereső oldalakon koránt sem friss profilfotókkal szerepelnek a párt- keresők.Szomorúan olvasom azt is, hogy a “jelöltek “, rendszerint beleragadnak az előző párkapcsolati tapasztalatokba, azt viszont nem gondolom, hogy – ahogy ön jelzi_ nárcisztikus karakterek, egyszerúűen csak az idalizálás eszközével élnek.
Ha nem oldódna negativ- érzete (= gyülölete), és életvezetést neheziti, várjuk szeretettel konzultációnkon, oldalunkon számos kiváló kolléga közül válaszhat.
Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Üdvözlöm!
A volt párommal 6éve szétmentünk, van 2fiúnk,10 és 13 évesek.
A problémám az, hogy a kisebbik fiam időről időre felhozza, hogy ő szeretné ha apa és anya újra együtt lennének…
A volt páromnak már 2éve van új kapcsolata. A fiúk alapvetően jól elvannak az új férfival..!
Mi már a volt párommal annak ellenére hogy teljesen jó kapcsolatban vagyunk,nem fogunk többet együtt lenni.
A kérdésem az lenne, hogy kell-e ezzel külön foglalkozni és ha igen,akkor mi a jó megoldás?!
Köszönöm a választ!
Kedves Viktor!
Köszönöm levelét. Teljesen normális jelenség az, hogyha a gyermekeik a szülőket újra együtt, egy kapcsolatban szeretnék látni. Annak örölök, hogy a exe új párját elfogadták, igy mükődőképessé vált az ún. mozaik-család rendszere.(reméljük ez meg is marad igy).Ha erősődne ez az igény, hogy anya-apa egy pár legyenek újra, érdemes határozottan kommunikálni feléjük azt, hogy ez már Nem lehetséges. Javaslom, hogy közösen üljenek le négyen és tisztázzák ezt a helyzetet.
Ha nem sikerülne, és nem oldódna meg “problámájuk”, várjuk szeretettel konzultációnkon, akár én is szeretettel fogadom “rendelésemen”:,Szabad időpontokat az oldalunkon talál.
üdvözlettel: Lengyel Katalin
Jónapot kívánok Igazabol Nem tudom hogy mi bajom lehet Folyamat együtt kell legyek valakivel kapcsolatban és nem tudom miért érzem így folyamatosan hogy ha nem törődik velem hiszti rohamot kapok és nem tudom miért egyáltalán szépnek se latom magam mindig mikor sétálok azt hiszem mindig hogy figyel valaki és folyton gondolkozom
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne pszichológus szakembert felkeresnie, hogy átbeszéljék a viselkedésének a mozgatórugóit. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon is kérhet segítséget.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Jó napot kívánok! Anyósomnak sajnos kezdődő vagy közepes demenciája van,2szer volt sztrókja, férjem van vele ápolásin, de együtt lakunk. Sokszor érzem azt hogy egyszerűen feszült vagyok, tehetetlen és teljesen egyedül vagyok. Anyósom ilyeneket mondogat hogy menjek innen, nekem nincs itt keresnivalóm. Tudom hogy lesz ez rosszabb is, de már most érzem, hogy kezdek kikészülni. Előre is köszönöm szépen a segítséget.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét! Levele alapján úgy gondolom, hogy az idősápolással-gondozással kapcsolatos terhek kihatnak Önre. Levelében nem fejtette ki, hogy korábban milyen volt a kapcsolata az anyósával, a férje mennyire van leterhelve, milyen nehézségekkel küzdenek együtt az ápolással kapcsolatban, milyen tüneteket észlel saját magán. Érdemes lenne beszélnie ezekről a kérdésekről, s az érzéseiről egy szakemberrel, aki mentálhigiéniás tanácsadó, pszichológus végzettségű is lehet. Szakembereink is szívesen segítenének átbeszélni a problémáit, amennyiben online kérne segítséget.
Üdvözlettel:
Szabó Lili52 éves erdélyben szólgáló lelkész vagyok.Feleségem is 52 éves.26 éve házasok.Elköltözött,mert nála:betelt a pohár,elege lett,már nem szeret,csak egy haver lehetek neki.Minden ruháját összecsomagolta és elvitte.A jegy gyürüjét letette.Segitettem bepakolni a barátnője kocsijába.Mit tegyek? Van esély arra,hogy meggondolja magát és vissza jön?Már kétzser elindult.Egyszer 10 évvel ezelött.Másodszor 3 napja.Mindig utána szaladtam,vissza gyözködtem.Most ez nem ment.
Kedves Árpád!Megértem helyzetét, nehéz lehet most önnek ez az életszakasz! A párkapcsolati dinamikában mindig van “hullámvölgy”, és remélhetőleg “hullámhegy” válik belőle. Kérdésre válaszolva- ez azt jelenti- , hogy esély mindig van, a kérdés az, hogy ön szeretne-e/ tud-e ezzel élni. Ha szeretné “megmenteni” házasságát, javaslom hogy ne késlekedjen a felesége felkeresésében.
Ha mégsem oldódna meg a problémája, esetleg nem tud megbirkózni a helyzettel, várjuk szeretettel pszichológusainkkal/ szakembereinkkel online rendeléseinken.(akár én is szeretettel fogadom)
.Üdvözlettel: Lengyel Katalin
A kolléganőm aki 3 évvel fiatalabb màr 2,5 éve furcsa.Pl:Megkérdezte a főnökünket,hogy kell e menni értekezletre, utànna megkérdeztem tőle, akkor tényleg nem kell az értekezleten részt vennünk? Szemembe nézett azt mondta, ő ilyent nem kérdezett a főnöktől,pedig ott àlltam mellette 2m-re. Megkérdeztem tényleg több jutalékot kell e fizetnünk ha megemelkedik a fűtésszámla, azt mondta ez csak formàlis a szerződésben, màsnap feltekerte teljesen a fűtést és elkezdett dudoràszni, akkor 11 hónapja dolgoztunk màr, soha nem dudoràszott. Elmondtam hogy a könyvelő azt mondta, minden héten adjuk le a szàmlàkat a hét elején, erre ő azt mondta nem, csak a heti esedékeseket, erre visszakérdeztem a könyvelőt, aki ismét elmondta mindkettőnk előtt, hogy a hét elején adjunk le minden szàmlàt.Mikor elment a könyvelő, ismét mondtam neki, hogy akkor mégis a hét elején kell leadni, vagy teljesen felesleges, mert csak a heti kifutokat kell, a többi ràér. Ő azt mondja, csak a kifutokat. stb. Miért utàl engem?
Kedves Levéliró! Köszönöm őszinte hangvételű levelét!A kolléganője elképzelhető hogy kognitiv deficitben szenved, memóriazavara van esetleg?
Sajnos nem áll rendelkezésre elég információ, hogy mióta áll fenn önök között ez a probléma (ellentétes információk közlése), s mennyire gyakori ennek előfordulása….Nem tudom, hogy mindez, a munkatársa részéről tudatos “visszatartása” az információknak/ instrukcióknak, és egyáltalán nem biztos hogy- ahogy ön fogalmazott- “utálat” áll emögött…
Ha nem oldódna meg a probléma, és/ vagy továbbra is neheziti életvezetését/munkavégzését a fenti jelenség, várjuk szeretettel online rendelésünkön!Oldalunkon számos kiváló kolléga közül választhat, akár én is szeretettel várom konzultációmon!
Üdv: Lengyel Katalin
Tisztelt pszichológus!
Mit lehetne kezdeni a nagyon durva internet, leginkább Messenger függőséggel? Személyes kapcsolataim nincsenek kommunikációs, beilleszkedési problémák miatt, sose voltak, interneten próbálok így emberekkel ismerkedni. Idegenekkel írogatok Messengeren, és sokszor tiszta idegbeteg vagyok hogy nem írnak vissza, ritkán írnak, flegmák velem, szó nélkül eltűnnek, és olyankor tiszta depressziós leszek, haragszok az egész világra. Meg nagyon sokat ócsárlok másokat azoknak, akik éppen szóbaállnak velem. Minden napom akörül forog hogy egész nap a Messengert nézegetem írtak-e, sokszor várom tök hiába órákon át a semmit, mert senki se ír, ha meg valami miatt akár csak fél órára is, de nem nézhetek rá a Messengerre, már elfog a szorongás, nyugtalanság. Hogy hátha pont akkor ír valaki amikor nem látom. Gyerekkoromban még jobban tudtam írogatni másokkal, mostanában eléggé esélytelenné vált. Mit lehetne tenni ezzel?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján érdemes lenne internetfüggőség kapcsán érdemes lenne személyes csoportterápiás lehetőséget keresnie, ahol orvosolhatnák a problémáját. Nézzen körül, hogy a lakóhelyéhez közel hol indul csoportterápia.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Kovács Gábor !
20 éve vagyunk házasok . 3 gyermekünk van ,a 4. a férjem. 6 hónappal az esküvő után kértem először ,hogy beszéljünk. Elmondtam,hogy nekem nem jó,amit ő csinál . Nem férj,nem apa attól ,hogy 8 órát ledolgozik. Utána számítógép ,telefon ,tv. Sosem fürdette őket,nem vitte oviba,suliba,orvoshoz. Nem mesélt. Kb 6 havonta leültünk. Elmondtam,mi zavar,mekkora károkat okoz nekünk. Volt részéről sírás,ígérgetés,felelősség hárítás. Kérjem,mondjam,mit kell csinálni . Ok. Elmondtam,hogy egy gyereknek enni kell,fürdeni,mese,játék ,kell házimunkát végezni.De nem voltam,és nem vagyok hajlandó napi szinten minden teendőt kérni. Ez a dolgunk.Az esküvő előtt mire hazaértem a munkából elmosogatott,porszívózott,stb.Kérés nélkül . Ellmondtam,hogy úgy érzem,pótanyának használ ,és csak ő a fontos. Az én pihenésem,egészségem nem számít. Undorodom az érintésétől. Nem akarok beszélgetni ,szexelni.De még válni sem,a gyerekek miatt,de veszekedni sem.Tényleg én vagyok túl kemény ?
Köszönöm
Kedves Andrea!
Együttérzek a problémájával, és megértem, hogy már se kedve, se energiája nincs a férjével való együttműködésre, annyiszor csalódott már benne és annyira tehetetlen vele szemben. Ilyen esetekben a párterápiát szoktam javasolni, ha a férje is együttműködő lenne és átérezné a probléma súlyát.
A leveléből én is úgy vettem ki, hogy a férjének nincs rá pozitív mintája, hogyan legyen férj, és hogyan viselkedjen apaként. Javaslom, hogy a probléma megoldásához kérje valamelyik pszichológusunk segítségét.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor – pszichológus
4-en élünk egy hàzban,a nagymama,anyu,férjem és én.Anyu és a férjem szinte egész nap dolgoznak.Én beteg nyugdíjas vagyok,és öt hónapos terhes.Én vigyàzom a nehéztermészetű,demenciàs nagymamàt.A betegségeimre nem szedek semmit.Egyre nehezebben tudom kezelni a rossz kedvem és a nagyimat.Megértem hogy beteg,meg hogy legyek türelmes.De egyre nehezebb.Kétéve engem pszihiàtriàn kezelték.Hogy viselkegyek,hogy ne omoljak össze
Kedves Levélíró!
A leírtak alapján az Ön helyzete nemcsak megterhelő, hanem jelenleg fenntarthatatlan és veszélyes is – az Ön és a születendő gyermeke egészségére nézve is. Megértem, hogy rosszul viseli.
Épp ezért javaslom, hogy azonnal keressen fel szakembert, lehetőleg a korábbi kezelőorvosát vagy pszichiátert, ahol megfelelő támogatást kaphat. Emellett elengedhetetlen, hogy a családdal közösen vonjanak be külső segítséget, akár szociális gondozót, akár demens nappali ellátást.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaRégebben életvidám és magabiztos voltam, mostanra azonban annyi csalódás ért (főleg munkaügyben), hogy teljesen elvesztettem az önbizalmam. Azt veszem észre magamon, hogy nem tudok felszabadultan örülni semminek, mert minden gondolatomhoz valamiféle félelem és szorongás társul: pl. ha valami öröm ér, már abban a pillanatban azon kezdek kattogni, hogy ennek a kismértékű jókedvnek úgyis hamarosan vége és folytatódik a búskomorság. Régi rossz emlékek törnek fel bennem hirtelen, pl. rokonok megaláztatásai 20-25 évvel ezelőttről. Az önnbizalomhiánynak köszönhetően alig merek másokkal beszélgetést kezdeményezni, ráadásul munkát sem találok, mivel félek a jövőbeli megaláztatásoktól. Emellett sporthoz, vagy más nagy erőkifejtést igénylő feladatokhoz (fizikai munka) sem merek kezdeni, mert félek, hogy az erőlködésemet látva mások gyengének, ügyetlennek neveznek. Mindez azt eredményezi, hogy jelentéktelennek, értéktelennek tartom magam, és még az öngyilkosság gondolatával is eljátszottam.
Kedves Levélró,
Köszönjük levelét!
A leírt tünetek/panaszok alapján én mindenképpen azt javasolnám, hogy keressen fel pszichiáter szakorvost. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon ellátják, terápiás javaslatot adnak,s amennyiben van lehetőség csoportos vagy egyéni pszichoterápiát is igénybe tud venni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Címzett!
21 éve szorongásos állapotom, illetve agorafobiam miatt,( ami abban nyilvánult meg, hogy mertem nyaralni menni, boltba járni,remegtem, sírtam, sokat fogytam ), Sertalint es Frontint szedtem. A Sertalint mai napig szedem. Teljesen jól voltam, mar távolabbra akar 300 km-re is elmentem meglatogatni ismerőseimet. Azonban mostanában a tüneteim ismét előjöttek : remegés, rosszullét, ájulás érzés, nem tudok enni, amitől sírva fakadok. Ismét 21 év után Frontint is szedek. Előfordulhat, hogy sertralin szedése mellett visszaessek? Milyen megoldás lenne rá? Nem szeretném ismét elölről kezdeni az egészet. Nagyon kétségbeesett vagyok. Persze voltak problémáim az elmúlt 2 évben: édesapám elhunyt, a párommal szetmentünk. Bármilyen segítseg , megoldás a problémára érdekelne.
Előre is köszönöm válaszát!
Üdvözlettel
Balogh Zsuzsanna
Kedves Zsuzsanna! Köszönjük levelét.Örömmel olvastam, hogy nem hanyagolja el szorongásos problémáit(+ agorafóbiáját)., és alaposan utána jár betegségének. Elképzelhető a relapsus,(= visszaesés) állapotában, igy látatlanban (kevés információ miatt) nem tudom megállapitani, kijelenteni , hogy- az ön szavaival élve- “visszaesés” történt. Javaslom, hogy mindenképpen konzultáljon körzeti orvosával, Pszichiáterrel (aki felirta a gyógyszereket), és jelezze állapotát . Elképzelhető, hogy gyógyszerbeállitást kell majd kezdeniük (vagy más hatóanyagú szorongásoldóra váltani), s kérem ne ijedjen meg, -de mindenképpen menjen utána a fenti probléma orvosolásának……
Annál is inkább, mert a szorongásos probléma(GAD= Generalizált Szorongás) mindig pszichoterápiát igénylő állapotot indokol.
Várjuk szeretettel online rendelésünkön, több klinikai szakpszichológus kollégánk áll szives rendelkezésére.
Üdv: Lengyel Katalin
