Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot!
Azzal szeretnék érdeklődni Ön felé, hogy sokszor vannak pánikrohamjaim, szorongásos tüneteim illetve átment testi tünetekbe is (szívszorítás, olykor nyomó vagy szúró. remegés, illetve hasigörcs vagy “üresség” érzés a hasban) bő 1 éve már jelentkeznek időszakosan ezek a tünetek, stresszes napokat követően. Azt szeretném kérdezni, hogy érdemes e kineziológushoz fordulnom először vagy pedig menjek pszichiológushoz (gyógyszeres kezelést nem szeretnék) Előre is köszönöm a válaszát.
Üdvözlettel, Sulyok István Ákos
Kedves Levélíró!
A leírt tünetek pszichés feszültség természetes testi kísérői lehetnek, ezért első lépésként a pszichológust javaslom.
A pszichológus nem ír fel gyógyszert — ez a pszichiáter vagy más orvos hatáskörébe tartozik. A pszichológus a lelki folyamatokkal dolgozik, segít feltárni a tünetek mögötti okokat, és tanít olyan módszereket, amelyekkel a szorongás és pánikrohamok csökkenthetők (például légzéstechnikák, kognitív- és viselkedésterápiás eszközök).
Természetesen kineziológushoz is fordulhat, ha szeretne, de érdemes tudni, hogy ez nem pszichológiai vagy orvosi módszer, így a hatékonyságát tudományos vizsgálatok nem támasztják alá a szorongás és pánikroham kezelésében.
Amennyiben a pszichológus szükségesnek látja, javasolhat orvosi vagy pszichiátriai konzultációt is — például ha a tünetek nagyon intenzívek, vagy mindennapi működését jelentősen akadályozzák.
Remélem tudtam segíteni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaElnézést csak szerettem volna megkérdezni hogy ha nem engedem meg a jót magamnak mert vagy gyerekkori vagy transzgeneracios gátló parancs ot kaptam, de utána -az el engedése, jó megengedese után nagyon nagyon rossz történt utána, akkor ez melyik gátló parancs és hogy lehet feloldani?
Kedves Mónika!
Amit leír, az érzelmileg nagyon megterhelő lehet és teljesen érthető, hogy szeretné jobban megérteni, mi állhat a háttérben. Fontos tudni, hogy az, ha valaki nehezen engedi meg magának a jót, gyakran összefügghet korai tapasztalatokkal, családi mintákkal vagy berögzült hiedelmekkel — de ezek pontos feltérképezéséhez ennél jóval több információra, személyes beszélgetésre és biztonságos közegre van szükség.
Egyetlen üzenetből nem lehet felelősen megmondani, hogy ez pontosan milyen „gátló parancshoz” vagy transzgenerációs mintához tartozik, viszont a bennünk lévő gátlások és nehéz minták megdolgozhatók és meghaladhatók. Ebben egy pszichológus vagy pszichoterapeuta tud segíteni: közösen feltárhatják, hogyan alakultak ki ezek a minták, és hogyan lehet új, támogatóbb működési módokat kialakítani. A megértés és a változás lehetséges, és az első lépés már azzal megtörtént, hogy ránézett erre a nehézségre és kérdezni mert róla!
Sok sikert kívánok önnek a további önismereti munkához!
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaÜdvözletem!
20 éves lány vagyok, úgy érzem, valami baj van velem, de lehet csak túlreagálom. Nehéz volt a gyerekkorom, apukám alkoholista volt, sosem foglalkozott velem, anyukám számomra érzelmileg elérhetetlen volt, és a legkisebb dolgokért is leüvöltött, néha meg is ütött. Kicsiként folyamat szorongtam, aggódtam a szeretteimért. Ez mostanra átirányult magam felé, beképzelek betegségeket, pánikrohamaim vannak. Gyerekként mindenben tökéletes akartam lenni, hátha felfigyelnek rám, elismernek, de semmi. Azóta elindultam egy lejtőn, alig érdekel bármi is, középsulis éveim a kimaradásról szóltak, néha ájulásig ittam magam. Ezalatt mindenkit elmartam magam mellől, az összes barátomat. A családom fél tőlem, ha ideges vagyok, sokszor dühroham jön rám, kikapcsolok. Aki kilépett az életemből, azokat mindig borzalmasan megbántottam, utána visszasírtam. Most már próbálom kontrollálni magam, de mivel nem vettek fel egyetemre, összeomoltam. Félek hogy a maradék barátaim is elhagynak.
Kedves Bea!
Amit leírt, az nagyon nehéz és megterhelő élettörténet, és már az is hatalmas erőre vall, hogy ezt ilyen őszintén meg tudja fogalmazni. Az Ön által átélt gyermekkori élmények – az érzelmi elhanyagolás, a bántalmazás és a biztonságot nem nyújtó családi környezet – mind olyan tényezők, amelyek hosszú távon is hatással lehetnek az önértékelésre, a kapcsolatokra és a stresszkezelésre.
A pánikrohamok, a betegségektől való félelem, a hangulatingadozások és a dühkezelési nehézségek nem azt jelentik, hogy „baj van Önnel” mint emberrel, hanem inkább azt, hogy az idegrendszere és az érzelmi működése nagyon megterhelődött, és ezek a korai élmények nyomot hagytak. Ez érthető és nem az Ön hibája.
Néhány gondolat a továbblépésről:
Amit tapasztal, az valószínűleg dolgozatlan traumákhoz és tanult megküzdési mintákhoz kapcsolódik. A leírás alapján egyéni pszichoterápia – lehetőleg trauma-fókuszú vagy sématerápia – nagyon sokat segíthetne, az oldalunkon is talál ehhez kiváló szakembereket.
Amennyiben anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé, a területileg illetékes családsegítőben, vagy pszichiátriai gondozóban is kérhet segítséget – lehetséges, hogy várólista van. Addig is fontos megértenie, hogy a dühkitörések és a kapcsolatokban jelentkező feszültség gyakran a felgyülemlett, elnyomott érzelmekből fakad. Érdemes megtanulni olyan technikákat, amelyek segítenek a feszültség levezetésében és az önszabályozásban (pl. légzőgyakorlat, naplóírás, rövid fizikai aktivitás).
A félelem, hogy a barátai is elhagyják, érthető, de ezek a kötelékek tudnak gyógyító hatásúak lenni. Érdemes nyitottan és őszintén kommunikálni az érzéseiről, akár kisebb lépésekben. Amit most érez, nem kell, hogy végleges állapot legyen, a változás teljesen lehetséges, ha megadja magának a lehetőséget a segítség elfogadására és az új minták megtanulására.
Üdvözlettel, Rita
Üdvözlöm!
Révész Viktória vagyok.Nekem egy olyan problémám van ami sajnos nagyon meghatározza a hétköznapjaimat olyan mintha minden nap nagymértékű szorongás lenne rajtam ,ami kihat a gyomromra.Olyat érzek hogy a gyomor izomzata elkezd
“rángatni” és pillanatnyi szédülés jön rám.Korábban volt pánik problémám de abból szerencsére kigyógyultam màr azóta lett egy kisfiam is.Viszont most “valami” megint “rámült”ha lehet így fogalmazni .Sajnos ez a tünet már minden napos nálam.
Szeretném a tanácsát kérni hogy hogyan tudnám ezt oldani?Nincs jelenleg semmi olyan ami miatt” szoronganék viszont ez az érzés màr minden napos.
Van esetleg valami megoldás?
Köszönöm megtisztelő válaszát!
További szép napot kivánok!
Kedves Viktória!
Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoz önnek ez tünet, de nagyon jó, hogy figyel a teste jelzéseire! Sajnos ennyi információból felelős tanácsot adni nagyon nehéz – talán azt tudnám javasolni, hogy kezdje el még jobban megfigyelni, tudatosítani, hogy mikor jelez a gyomra. Amikor észreveszi a rángást, álljon meg és akár naplózza le, hogy milyen gondolatok jártak a fejében, amikor elkezdődött, milyen érzésekkel volt az adott helyzetben és milyen egyéb testérzeteket tud megfigyelni. Ha megpróbálja tudatosítani az esetleges negatív automatikus gondolatokat, illetve felismerni, hogy egy gondolat/helyzet milyen nehéz érzésekkel tölti el, közelebb tud kerülni ahhoz, hogy megértse, hogy mit jelez a teste és tudjon rá reagálni – akár légzőgyakorlatokkal, mindfulness technikákkal.
Emellett érdemes megvizsgálni ilyenkor, hogy az alapvető fizikai szükségletei ki vannak-e elégítve, nem éhes, szomjas-e? Sokszor elfelejtünk magunkról megfelelően gondoskodni, míg másokkal törődünk.
Ha további segítségre van szüksége, keresse az oldalon elérhető szakembereket bátran!
Sok sikert kívánok önnek!
Üdv, Rita
Nagyon szorongok a mindennapokban is, de főleg az új helyzetektől, új környezettől, új emberektől, a változásoktól is úgy szint. Szerintem ennek a transzgenerációs traumákhoz van köze, ami azt jelenti, hogy valakitől a családból én ezt “átkaptam”. A kérdésem az lenne, hogy tudnék megszabadulni ettől az iszonyú sok szorongástól? Hogyan tudnék teljes életet élni, hogy könnyebben tudjak nyitni a világ, az emberek, a dolgok felé.
Kedves Levéliró, Kedves Janka! Köszönöm megtisztelő levelét és őszinteségét. Az általános (generalizált) szorongás, amely a mindennepi életvezetést neheziti, szakember általi ellátásra szorul. Javaslom, hogy mindenképpen kezdjen pszichoterápiás folymatba, honlapunkon számos kollégánk közül választhat. Akár én is állok szives rendelkezésre, keressen bizalommal,üdvözlettel: Lengyel Katalin
Udvozlom!
Kislanyom 6 eves.Egyeduli gyermek.( vartunk ra) Ferjemmel kozosen neveljuk jo anyagi korulmenyek kozott.Sokat vagyunk egyutt harmasban. Illedelmes,kedves,jol nevelt,jo szivu,kicsikkel gondoskodo. Balettozik,uszik,lovagol,gorkori,bicikli,roller. Persze nem egyszerre muveli ezeket a tevekenysegeket.Az
edesapjaval korabban is eszrevettuk,ha kicsit is mellozzuk őt rosszul eli meg.
Peldaul online jegy vasarlast inteztunk amikor ő sirva fakadt ,h nem szeretjuk nem torodunk vele.
Ovis csoportjabol mas anyuka is jelezte,h azt latja a lanyomon ha 2 percre otthagyja az egyik baratnoje a jatszin teljesen osszetorik,h nem jatszanak vele. Nagyon rosszul eli meg ha nem ő van a kozeppontban.
Probalom terelgetni,h tessek csatlakozni a jatekokba,de nehezen megy. Inkabb sir.Nem talalja fel magat egyedul…
Segitseget kerem! Mit csinalok rosszul?Hogyan segitsek neki alkalmazkodni a tobbiekhez?
Koszonettel : Kiraly Szilvia
Kedves Szilvia!
Örömmel olvastam levelének első sorait, mely szerint közösen nevelik, tehát mindkettőjük szeretetéből elegendőt kap, sokat vannak együtt hármasban, ami szintén biztonságot nyújt számára. Sok pozitív tulajdonságát emeli ki a leveléből, melyből arra következtetek, hogy igyekeznek meglátni a jó tulajdonságait, pozitív megerősítéseket adni neki.
A kérdésére válaszolva, csupán óvatos következtetéseket tudnék levonni, részletes tanácsadás céljából egy hosszabb konzultációra lenne szükség, hogy közösen tudjuk megérteni a kislánya viselkedését. Leveléből még néhány mondatot emelnék ki: “rosszul éli meg, ha nem ő van a középpontban”. Feltételezem, hogy eddig nagyon sokat volt ő a középpontban, tehát hozzászokott és ez jelenti számára a biztonságot, vajon mitől változhatna ez meg? Járt-e óvodába? Hogyan viselkedik közösségben? Mennyi lehetősége van más gyerekekhez kapcsolódni, velük játszani? Van-e ott olyankor számára érzelmileg elérhető felnőtt? Aki segíthet neki a kapcsolódásban és értelmezi számára a helyzeteket. Egy kisgyerek “figyelemigénye”, bátorsága a másokhoz közeledéshez sok mindentől függ (pl. aktuális hangulata, érzelmi állapota és biztonságérzete, stb.), ennek megértéséhez tényleg szükség lenne legalább egy részletes anamnézisre, konzultációra.
Ha élne ezzel a lehetőséggel, kérem foglaljon időpontot valamelyik kollégámhoz, vagy hozzám.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdv, kamasz lányom tehetséges, eddig szinkronizált. Most újabb felkérést kapott, de nem akarja. Sajnos a baráti társasága nem viszi előbbre. Szorongóva, visszahúzódóva vált az elmúlt időszakban. Kb.miota nem jár szerepelni. Hogyan tudom meggyőzni, hogy ez az előnyére válik?
Kedves Ági! Köszönöm levelét. Sajnos kevés információ áll rendelkezésre, nem tudom hány éves gyermeke, mit takat az hogy a szociális környezete “visszahúzza”,,… Javaslom, hogy beszélgessenek minél többet, minél nyiltabban, és ha nem mozdulnak el a “holtpontról”, keressenek bártan, bizalommal, állok szives rendelkezésükre…
Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Kedves Pszichologus
Harom hetig voltak tuneteim mellszuras hasszuras alhasi fajdalom mellerekenyseg majd elmult egyik naprol a masikra es jott a nyalkas keves verzes es fokozatosan erosodott db os verzes lett ataztam tobbszor is. bekerultem a korhazba masnap reggel megmutottek küret volt. en elkezdtem a mutet utan felebredeskor vigasztalhatatlanul sirni magamat hibaztattam egy pillanatra a babamat kerestem es uresnek ereztem magam es sovarogtam egy kisbaba utan h csak egy pillanatra is hadd erezzem őt. kesobb megnyugodtam de azota szomoruan erzem magam celtalanul es ahogy kenyszer pihenon vagyok semmi nem köt le pedig szerettem zenet hallgatni filmet nezni szinezni rajzolni beszelgetni de valahogy ugy erzem most szamomra egy meduza lett a szimbolum ami betoltene az uresseget bennem. nemtudom miert vagyok ennyire magam alatt lehetett vetélés is? ezt erezném vagy szimpla hormonok? koszonom a valaszt
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy amit most átél, nagyon megterhelő és nehéz. Nem mondanám, hogy kizárólag a hormonok miatt érez így – inkább a veszteség természetes, emberi reakciója.
Amit most tapasztal – szomorúság, üresség, sírás, céltalanság – mind érthető érzések egy olyan esemény után, amelyet a lelke veszteségként él meg.
A feldolgozáshoz idő, türelem és megértés kell. A teste és a lelke is megrázkódtatáson ment keresztül. Javaslom, hogy keressen fel pszichológust, akivel biztonságban, támogatottan tudja feldolgozni ezt az élményt.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaJó napot,
A probléma a nagymamánkal van, akí elutasitt bármien probléma megoldást. Romlik az egészségügyi állapota, ingerült, és elzárkózik a családtagoktól. (Több mint 1000€, és egy szétszabdalt családba került)
Már több mint fél éve küldi a nyugdiját csalóinak SteamKartya formályában. Sajnos a dolog odáig fajult,hogy már csak szerelmes, csak neki hisz, nekünk nem, egyszerűen nem hajlandó beszélni semmiről, bezárja magát napokra a szobába, rejtegeti a telefonját, meggyanusít lopással mindenkit, fenyegetődzik. Pszichiatrián gondolkodtunk, de nem hajlandó bevallani,hogy valami gond van a viselkedésével. Hogy lehetne előre lépést tenni ez ügyben? A rendőrség nem tud MIT tenni mert Minden üzenete törlődik, vagy a telefonszám érvénytelen, majd napokkal később másikat szerez be….
Köszönöm a választ
Kedves Vali!
A problémájuk tényleg nagyon komplex, viszont azt helyesen tették, hogy a rendőrségtől is kértek segítséget.
Azt javaslom még, hogy forduljanak a lakóhelyük szerinti Családsegítő Központhoz, ahol családlátogatás keretében feltárható lenne a probléma, és közös megoldást kereshetnének a családgondozókkal.
Minden jót kívánunk: Onlinepszichológus Team
Kovács GáborTisztelt Uram! A feleségemmel beszélgetés közben sokszor közbevágok az ő mondanivalója közben. Nem tudom miért teszem?
Azért fordulok Önhöz, mert ezzel a rossz szokásommal nagyon felbosszantom és már ezért nem akar velem beszélgetni. Arra is gondoltam, azért teszem mert így megerösítem a mondanivalóját, hogy ne felejtsem el, de lehet ez hülyeség.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves János!
Ennek az Ön által “rossz szokás”-nak nevezett viselkedésnek a megértéséhez több pontosítás, illetve részletesebb leírásra lenne szükség. Ha most beszélgetnénk egymással, mindjárt visszakérdeznék, hogy: Amikor a felesége szavába vág, utána mi történik? Minden esetben felbosszantja? Ez a reakció hogy esik önnek? Erre számít általában? Mit ér el ezzel a közbevágással? Azt, hogy ne beszélgessen Önnel? Vagy talán amit Ön is ösztönösen érez: hogy ne felejtse el, amit hall. Tehát, meg akarja jegyezni? Feltételezem, hogy jobban vágyik egymás megértésére és az őszinte kommunikációra a párjával.
Ha a párja is partner lenne benne, lehetséges hogy egy néhány alkalmas párkonzultáció formájában beszélhetnének ezekről a kérdésekről, hogy feltárhassák egymás előtt, mire is vágynak a másiktól? Szakembereink közül is választhatnak, aki önöknek szimpatikus.
Remélem, hogy elgondolkodott a kérdéseken.
Sok sikert kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt Uram!
Szeretnék segítséget kérni, mert súlyos testképzavarral küzdöm. A két alkarom nagyon aszimmetrikus – a bal karom jóval rövidebb és vékonyabb, akár csontozati eltérés, akár idegsérülés miatt. Ez számomra rendkívül zavaró, folyamatosan takargatom a karjaimat, még magam elől is. Kerülöm a tükröket, nem engedem magam fényképezni, és ez a probléma komolyan rányomja a bélyegét a mindennapjaimra, önértékelésemre és társas kapcsolataimra is. Szeretném megtudni, hogy ezzel pszichológiai szempontból hogyan lehetne dolgozni, illetve hogy ilyen esetben van-e lehetőség további orvosi vizsgálatra, esetleg TB által támogatott beavatkozásra, ha ez a lelkiállapotot jelentősen befolyásolja. Nagyon hálás lennék, ha ebben tudna segíteni vagy útmutatást adni.
Köszönettel: Richárd
Kedves Richárd!
Érdemes lenne első körben a háziorvost felkeresni és kivizsgálást kérni a csontozati állapotra vonatkozóan. Amennyiben van eltérés, valószínűleg van lehetőség műtéti beavatkozásra is. A pszichológiai kezelést is érdemes megfontolni, a megfelelő módszer segítségével (pl. szomatodráma, vagy egyéb testorientált pszichoterápiás módszerrel: https://hibp.hu/modszerek/) elérhető nagyobb elfogadás a testi adottságaira vonatkozóan. Felkeresheti még a területileg illetékes pszichiátriai gondozót is, ahol tanácsot vagy eligazítást tudnak adni.
Remélem megtalálja az Önnek megfelelő segítséget, módszert, de főleg azt az utat, melyen egyre jobban képes lesz önmagát elfogadni.
Üdvözlettel: Onlinepszichológus Team
Kovács GáborÜdv.20 év után elkötöztem a 2 gyerekkel az apjuktól.Alkoholista és ez olyan hatással volt a kapcsolatunkra hogy én elkezdtem elzárkózni mindennemű kapcsolattól a párommal.Mindig az volt amit ő akart,de csak azért hogy ne legyen veszekedés,hogy a gyerekek ne szenvedjenek. Én neveltem őket egyedül, minden ezzel járó feladat csakis az én dolgom volt, napi 8 órában dolgoztam, elláttam a háztartást, a ház körüli munkákat, még azt is ami férfi munka.Az alkohol hatása alatt rendszeresen megalázott otthon és mások előtt is. Fizikailag nem bántott soha minket.8 hónappal ezelőtt egy este nem csináltam azt amit ő akart (szexelni úgy hogy a gyerekek körülöttünk voltak, ezt soha nem kérte addig).Megtagadtam,erre tört,zúzott,és rámemelte a kezét.Ekkor döntöttem el hogy a közös házunkból albérletbe megyünk a gyerekekkel.Azt hittem ez megváltoztatja, hogy jön ígér és megtesz mindent értünk.De nem.1 bocsánatkéréssel lezárta.Ő van megbántva hogy elhagytuk.Nem kommunkikál velünk.Én szeretem őt ha józan.
Kedves Diána!
A levelében leírtak alapján úgy látom, hogy nagyon bátran és felelősségteljesen cselekedett, hogy elköltözött a párjától. Együttérzek magával, hiszen biztos nagyon nehéz volt azt a sok bántást és megalázást átélni, de végül tudott úgy dönteni, hogy az az élet nem méltó magukhoz és vette a bátorságot hogy elhagyja a bántalmazó felet.
Ha a családon belüli erőszak vagy bántalmazás továbbra is fennállna, nyugodtan fordulhat a lakóhely szerinti családsegítő szolgálathoz, hiszen a gyerekek látva ezt, ők is a bántalmazás áldozatai, akik védelemre szorulnak. Tehát a lehető legjobban cselekedett, hogy védve magát és a gyerekeit, elhagyta a bántalmazó párját.
Remélem és kívánom, hogy szeretetteli és békés környezetben tudja nevelni a gyerekeit!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm!
Lenne egy kis problèmám amit nem tudok eldönteni kihez kellene fordulnom. Gyerekkoromban az apám rám csukta az ajtót hogy ő szexuális kapcsolatot lètesíthessen amit persze hallottam azóta ha valakik becsukja a szoba ajtót (2 felnőtt mert tudjuk mit csinálnak) akkor ideges leszek,remegek de olyan szinten hogy a hányás kerülget, fázok és hasonló tüneteim vannak. Ezzel szexuálpszichológushoz kellene fordulnom vagy elég egy sima pszichológus is?
Válaszukat előre köszönöm!
Kedves Levélíró!
A leírtak alapján nem feltétlenül szükséges szexuálpszichológushoz fordulnia. Az Ön által tapasztalt testi és érzelmi reakciók mögött valószínűleg feldolgozatlan gyermekkori trauma áll, és ebben olyan pszichológus is tud segíteni, aki jártas traumafeldolgozásban, szorongásos tünetek kezelésében, illetve testi érzetekkel is dolgozik a terápiában.
Módszertan szempontjából hasznos lehet például az EMDR vagy a Brainspotting, mivel ezek kifejezetten traumák feldolgozására lettek kidolgozva.
Fontos, hogy olyan szakembert válasszon, akivel biztonságban érzi magát.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaAz a gyanúm, hogy az új párom nárcisztikus személyiségzavarban küzd és segitséget szeretnék kérni. Milyen tipusú terápiát ajánlanának?
Én alapból szorongó tipus vagyok és már az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó hozzá és ez az érzés egyre erősebb. Előre is köszönöm
Tisztelettel Szőllősi Erika
Kedves Erika!
A kérdése pontosításához további információk lennének szükségesek számunkra: a párjának keres terápiát vagy Ön szeretne az önbizalomhiányra utaló problémái miatt terápiát találni? Amennyiben a párjának keres szakembert, ez esetben a leghasznosabb az lenne, ha ő maga kezdené el a keresést, lehetőleg klinikai szakpszichológus végzettségűt, biztosítva ezzel a kezdeti motivációt. Illetve ha Ön keres szakembert, akkor az oldalunkon is talál.
A nárcisztikus személyiségzavarról az oldalunkon több cikkben is olvashat, amennyiben ennek a zavarnak a megértése a célja. Illetve figyelmébe ajánlom Orvos-Tóth Noémi ‘Egy nárcisztikus hálójában’ című könyvét.
Minden jót kívánva: Kovács Gábor pszichológus
Kedves Doktornő!
Én egy nagyon kreatív ember vagyok de most elég unalmas munkám van. Ezért azt vettem észre hogy elkezdtem dúdolni magamban különböző dalokat. Ez nem is lenne probléma, de újabban már nem tudok elaludni mert akkor is dúdolok magamban vagy hallok valami dalt amit a rádióban hallottam. Az a baj hogy nem tudom abbahagyni és nem tudok elaludni. Várom válaszát!
Előre is köszönöm! Krisztina
Kedves Krisztina,
Amit leír, az nagyon hasonlít az ún. „earworm” jelenségre, vagyis arra, amikor egy dallam vagy dalrészlet önkéntelenül ismétlődik a fejünkben. Ez gyakran teljesen ártalmatlan és sokaknál előfordul – főleg akkor, ha napközben monoton tevékenységet végzünk, vagy ha egy zenei részlet különösen megragad bennünket.
Az, hogy ez Önnél most zavarja az elalvást, arra utalhat, hogy az idegrendszere nehezebben „vált le” a napközbeni aktivitásról, és a kreatív elme ilyenkor is szeretne dolgozni.
Néhány tipp, ami segíthet a helyzeten:
-
Tudatos figyelemelterelés: Elalvás előtt próbáljon meg teljesen más típusú mentális tartalommal foglalkozni (például rövid, nyugodt próza olvasása, relaxációs hanganyag hallgatása vagy vezetett légzőgyakorlat, ezekre a YouTube csatornánkon talál nagyon jó tartalmakat).
-
„Kiegyensúlyozó” zenehallgatás: Segíthet, ha a zavaró dallam után egy szándékosan választott, nyugodt, lassú tempójú zenét hallgat, ami lezárja a belső zenei hurkot.
-
Relaxáció és légzés: Lefekvés előtt próbáljon ki 4-7-8 légzéstechnikát vagy progresszív izomlazítást, hogy a teste és az elméje egyaránt lecsendesedjen.
-
Stresszkezelés és napközbeni stimuláció: Ha a jelenlegi munka kevés kreatív kihívást nyújt, érdemes napközben kisebb kreatív tevékenységeket beiktatni (rajzolás, rövid írás, fotózás stb.), így az agy „levezetheti” az alkotó energiát, és nem az esti órákban próbálja pótolni ezt.
Ha a jelenség hosszabb távon fennmarad, esetleg más alvászavarral is társul, akkor érdemes lehet pszichológushoz fordulnia, hogy célzottabb segítséget kapjon – a honlapunkon elérhető bármelyik szakembert jó szívvel ajánlom!
Üdvözlettel, Rita
