Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy felnőtt lányommal (férjnél van, és 2 gyönyörű unokám van, akiket imádok, és elég sokat vagyok velük) mostmár 3-dik éve nem jó a kapcsolatom, és tavaly október óta nem beszélünk egymással.(az édesapjával beszél) Elbeszéltünk egymás mellett és nem is volt hajlandó soha meghallgatni. Ha elkezdtem mondani, akkor rögtön azt mondta, hogy mérgező vagyok, és a saját vélt vagy valós gondolatait, problémáit rajtam “verte le”. Már nekem is könnyebb, ha nem beszélünk, mert folyamatosan csak a számonkérést és szemrehányást hallgatom.(Mindig oda lyukadt ki a beszélgetés) Ő sem keres engem, ugyan akkor nagyon nehéz, mert régebben (szerintem) nagyon jó volt a kapcsolatunk és szeretném, ha ismét jó lenne. Az a baj, hogy nem tudom mit tegyek, ha Ő nem igazán akarja, és levegőnek néz minket. ( ha az édesapja nem hívja, akkor már nála sem jelentkezik)
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon nehéz lehet megélnie ezt a helyzetet.
Érdemes lenne tanácsadáson részt vennie, vagy részt venniük, hogy a kapcsolatuk zökkenőmentesebb legyen. Családterápián való résztvétel sokat segíthetne Önöknek, amennyiben lánya is szeretné rendezni a kapcsolatukat. Amennyiben erre nem nyitott, javaslom, hogy egyéni tanácsadáson belül beszéljen a lányával kapcsolatos nehézségekről.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus,
Párommal 5 éve vagyunk együtt,de sajnos semmit nem haladunk előre. Én városon lakok ő falun. Felsorolom az okokat,hogy miért nem akar összeköltözni: van egy macskám és ő nem akar egy macskával együtt lakni, nem szereti városon, nem akar olyan házba lakni ami sajnos nem az enyém. A kommunikációnk soha nem volt jó mert mindennek csak a száját húzza nem ért meg. Egy ideje munkanélküli vagyok mert problémák vannak a gerincemmel, de ezt se érti meg és ahányszor csak alkalma van mindig a fejemhez vágja, hogy igen lusta vagy nem is akarsz dolgozni stb. A másik dolog,hogy ő mindenképp gyereket akar. Én nő létemre soha nem éreztem azt,hogy gyereket szeretnék és mai napig nem érzem lehet azért is mert nem volt egy szép gyermekkorom. Majdnem szakitottunk már egyszer a gyerek téma miatt. Mikor már csak felhozza a gyerek témát pánik roham tör rám.Mit kellene tegyek,hogy ne úgy gondoljak a gyerekvállalásra mint egy rémálomra?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy eltérő célokkal, jövőképpel rendelkezhetnek a párjával, amiből sok feszültség, sérelem adódhat. Érdemes lenne a területileg illetékes családsegítő szolgálatot felkeresni, hogy ott van-e lehetőség pártanácsadásra vagy párkapcsolati mediálásra, hogy közös célokat lehessen kijelölni. Ezen felül amennyiben a gyerekvállalás kérdését okozta feszültségét szeretné csökkenteni, javasolt lenne tb alapon pszichológussal beszélnie erről.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Megpróbálom röviden megfogalmazni: Elég régóta egy adott munkakörben dolgozom, otthoni, elmélyült munkavégzéssel (soha nem végeztem más munkát, máshol). Azonban egy idő óta a váltáson gondolkodom, mert ez nem ad stabilitást. Sikerült is nemrég találnom másik munkát, ami bejárós lenne. Azóta nagymértékű szorongást, félelmet érzek mindennap, sírógörcsök törnek rám, és attól félek, nem tudom elkezdeni a munkát, mert csak a megszokott környezetemben érzem jól magam. Másféle munkakör is lenne, amit meg kéne tanulnom, és annyira nem is érzem magaménak, csak nem sikerült mást találni. Szóval eléggé összetett félelmek ezek, mert magát a munkát sem érzem magaménak, és félek attól is, hogy mostantól távol kell lennem az otthonomtól mindennap, egy idegen környezetben. Általában mindig nehezen viseltem a változást, és ha valami veszélyeztette a biztonságérzetemet. Mi okozhatja ezt, mit tehetek ellene? Milyen kezelés javasolt? Köszönöm előre is.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy bizonytalan az új munkáját illetően, hogy Önnek való-e, s mennyi stresszel jár. Azt javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot egy munkaszakpszichológussal/karriertanácsadóval, aki abban tudna segíteni Önnek, hogy vajon milyen munkaterületen érezné konfortosan magát, milyen munkakörnyezet lenne ideálisabb az Ön számára, a mostani munkahelyi problémáit is átbeszélhetnék. Ezek mind hozzájárulnának ahhoz, hogy csökkenni tudjon a szorongása.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Szakértő! Az a kérdésem, hogyan javíthatnám a férjemmel való kommunikációt? 15 éve vagyunk együtt, 13 éve házasok. Az első kb.10 évben nagyon jól működtünk együtt,mindent meg tudtunk beszélni, a problémákat együtt oldottuk meg. Az utóbbi években vette fel a szokást, hogy kb.bármit mondok, azt ő tagadja. Ha a saját közérzetemről, a tárgyi környezetünkről van szó, objektív, érzékszervi megfigyelésekről, akkor is. Szinte minden mondata “nem”-el kezdődik. Amit mondok, az nem úgy van. Rá korábban nem jellemző módon a hangját is rendszeresen felemeli, egyre hangosabban beszél. Igaz, a hallása igazoltan romlott, alapból is hangosabban beszél. Úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett, nincs közös nevező. Azt mondja, korábban sokszor előfordult, hogy valamin aggódtam, ő nyugtatni próbált és sokszor neki volt igaza, a jobbik forgatókönyv vált be, amit ő mondott. Szerinte ez ragadt meg neki, hogy nem úgy lesz, ahogy mondom, nem kell ggódni. De már mindenre nemet mond,nemcsak ha aggódom.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterápia keretén belül beszélni a problémáikról, hogy milyen sérelmek állhatnak a leírt viselkedés mögött, milyen változtatások kellenének ahhoz, hogy jobban tudjanak együttműködni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Azért írok mert a tegnapi nap folyamán a boltban pánikrohamom lett(bár ez még nem biztos mert szerdán fogok először konzultálni egy pszichológussal erről) de utánaolvastam és nagy valószínűséggel az volt. Ájulás fogott el úgy éreztem hogy mindenki engem figyel, nem tudtam megnyugodni alig bírtam beszélni közben a férjemmel mert gombócot éreztem a torkomban, nagyon remegett a kezem és izzadtam, nagyon megijedtem mert ilyen még nem volt velem. Miután hazaértünk akkor sem múlt ez el, itthon sem volt jobb már majdnem mentőt hívtam magamra de elkezdtem erről olvasni és írták hogy pánikroham. Ezután lassan megnyugodtam. Ma reggel sokkal jobban éreztem magam viszont ahogy elkezdtem mosogatni pakolni főzni újra előjött bennem a félelem és izgulás egyszerre és remegtem pár másodpercig. Ez még mindig a pánikroham lehet? Mikor fog elmúlni? Menjek orvoshoz mert nagyobb baj lehet? Köszönöm előre is
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy erős szorongás lett úrrá Önön a boltban. A részletesebb kikérdezés során a kolléganő meg tudja majd mondani, hogy mi lehetet pontosan, s mi idézhette elő. Azt javaslom, hogy szerdán beszélje át a szakemberrel ezeket a feltett kérdéseket.
A honlapunkon talál relaxációs videót, javaslom próbálja ki, hogy oldódjon a feszültség Önben:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv
Ugy érzem a feleségem pszihologusa elvette a feleségem … Már lassan nem ismerek rá . Eggyik pillanatról a másikra elkezdett szépítkezni (mondván dögösen akar kinézni ) de ez inkább féltékenységet szűl. Állandóan a barátairól hadovál . Folyamatosan bulizik . Ami eddig nem volt rá jellemző ! Elhanyagolja a családját a fiát ! Azért mert pszihologushoz hogy tudjon barátkozni beszélgetni hogy felengedjen ! Erre ez lett!?!? Egyre mérgesebb vagyok erre a pszichológusra … Egyre csak örlődöm … Egyre jobban feszengek … És a dühöm nem csillapodik nem tudom mi tévő legyek ui.:( kommunikáció ? Én vagyok a hibás)
Kedves József!
Megértem a problémáját, hogy ami a feleségével történik, arra nem számított és nem tudja megfelelően kezelni. A pszichológushoz járás valóban képes komoly változásokat előidézni az emberek életében, és gyakran nem látni, merre megy a folyamat.
Fontos lenne megértenie azt, hogy a pszichológus iránti haragja mögött milyen vágya, szükséglete van, amit talán még nem tud beazonosítani. Talán rá is érzett, hogy a kommunikáció lenne az első útja annak, hogy a feleségében végbemenő változásokat megértse. Ehhez pedig az szükséges, hogy őszintén tudjanak beszélgetni arról, hogy milyen változások zajlanak a feleségében és magában is, mert nyilván maga is érzékeli, hogy valami változik, de ha nem kommunikálnak erről, akkor könnyen eltávolodhatnak egymástól.
Kívánom hogy megtalálják egymáshoz az utat és meg tudjanak nyílni egymásnak!
Szükség esetén keressen egy önnek szimpatikus pszichológust, hogy pár alkalommal segíthessen megérteni a kialakult helyzetet!
Üdvözlettel: Online pszichológus csapat
Kovács GáborJó napot!
11 Éves kisfiamra nem ismerek rá.Egy jólelkű,vidám gyerek.De állandóan csak a panasz van rá:nem figyel órán,mindenbe beleszól,romlott a tanulása.Szeptemberben halt meg a nagymamája.Kifele vidám,nehezen mond el bármit is de ez egész kiskorától van.Otthon is bármit kérünk tőle a válasz:jó,vagy hangot emel.Azt látom állandóan valakit szeret piszkálni,bosszantani,mintha vonzaná a hülyeséget.A suliba szidják ,mi otthon szintén mert hát tarthatatlan a viselkedése.De egyszerűen szülőként tanácstalan vagyok,hogy hogyan csináljam,hogy jó legyen és ne sérüljön lelkileg mégjobban.Az a baj én sem vagyok egy nyugodt természet,nemrég váltottam munkát ami biztosan kihatott a gyerekeimre is.van egy 9 éves kislányom is aki jó tanuló vele soha semmi gond nincs.De nem is hasonlitjuk a 2 gyereket egymáshoz vagy különbséget tegyünk közöttük.Jár az iskolai pszihológushoz is ,ő azt mondja semmi gond vele.De látom ,hogy valami csak nem jó.Köszönöm a válaszát
Kedves Hajni!
Együttérzek magával, leveléből teljesen érthető, hogy tanácstalan és aggódik gyermeke viselkedése miatt. Örülök hogy már a levele elején vidámnak és jólelkű gyermeknek írja le kisfiát, mely szerint önök mint szülők képesek benne meglátni a jót és a pozitívat is, amire igazából a legnagyobb szüksége van. Írja, hogy sok panasz van rá, amit úgy tudok értelmezni, hogy kisfia így akarja felhívni magára a figyelmet. Mintha azt üzenné, hogy valamire szüksége van, amit nem tud kifejezni, nem tud elmondani, és arra vágyik, hogy valaki megértse őt igazán. A gyermek negatív viselkedése sokszor erre tett kísérlet: hogy valaki végre értse már meg. Lehetséges hogy a nagymama halála okozott benne bizalomhiányt az élettel szemben, vagy a testvérével való láthatatlan összehasonlítása, vagy a saját sikertelensége, a saját kudarca, ha van ilyen.
Javasolnám, hogy forduljanak az iskolapszichológushoz vagy a pedagógiai szakszolgálathoz, ahol részletes vizsgálatot tudnának csinálni és megfejthető lenne a gyermek viselkedése.
Addig is javaslom, hogy a gyermek felé való sok kérést, elvárást ellensúlyozzák sok pozitív élménnyel: töltsenek vele elegendő minőségi időt, nevessenek sokat és játsszanak vele annyit, amennyit csak tudnak, hogy a gyermek érezze, hogy “vele nem csak a baj van”, hanem szerethető, egészséges, normális és elfogadható kisfiú. Fontos, hogy ezt is minden nap érezhesse.
Minden jót kívánva: Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt Címzett!
Graves-Basedow kórra diagnosztizáltak (a pajzsmirigy túlműködés egyik formája) mely autoimmun eredetű betegség. A családban nem volt senkinek, érdeklődöm hogy az autoimmun betegségek kialakulásában szerepet játszhatnak lelki eredetű problémák, tényezők? Lehet-e ez a betegség valamilyen lelki probléma “eredménye”? Amennyiben igen hogyan tudom kideríteni mi a lelki eredet ami okozza, pszichológus, pszichiáter vagy egyéb szakember tud ennek a felderítésében segíteni?
Kedves Beatrix!
Az emberben nem külön van test és lélek, hanem egy rendszerként működik. Ezért az a divatos nézet, hogy a lelki problémák (okok), testi betegségeket okoznak (okozat, következmény) ilyen módon nem bizonyított. A test és lélek egymásra hatva, egy rendszerként működve produkálja a tüneteket általában azon a területen, ami a leggyengébb láncszem. Emögött genetikai okok is állhatnak, vagy akár életmódbeli, étkezési, környezeti és persze lelki tényezők is. Több “ok” van, de inkább a folyamatot hangsúlyoznám. Mivel több tényezős, egymásra ható folyamat eredménye egy szomatikus betegség, így pszichoterápia segítségével a lelki folyamatok szabályozása által erre a folyamatra van ráhatásunk. Például Simonton terápia onkologiai betegek számára kidolgozott terápia, mely a egyéb kezelést is beépítve, kiegészítve bizonyítottan hatékony plusz erősítés a tumor legyőzésében. Autoimmun betegségek során is nagyon jól használható, hisz a rák alapjába véve egy autoimmun betegség.
Graves-Basedow kór például mint szomatikus betegség, igen erőteljesen hat a lelki állapotra belső feszültséget, “ugrásra kész” állapotot hozva létre. A pszichoterápia minden szomatikus betegség esetében kiegészítő és nem helyettesítő kezelés. A kettő mindig sokkal hatékonyabb, gyorsabb felépülést, kisebb dózisú gyógyszer szükségességet eredményezi.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Tiszteletem
Kiskamasz lányom 13 éves, két hete körülbelül hallottam mikor beszélgetett a barátnőivel a téma a szex volt. A kérdésem az lenne mit tegyek ebben az esetben. Tanácstalan vagyok. Három barátjával mar nem beszélget mert 14 éves Fiu szexuális tartalmat küldött a lányoknak, köszönöm a segítséget
Kedves Levélíró!
Teljesen érthető, hogy tanácstalan és aggódik. Kamaszkorban ez gyakori és természetes jelenség – a szexualitás iránti érdeklődés ebben az életkorban kezd igazán felerősödni.
Sajnos ma már egyáltalán nem ritka, hogy a gyerekek nagyon korán találkoznak szexuális tartalmakkal – kutatások szerint sokan már 9–10 éves korban szembesülnek pornográf anyagokkal is, gyakran véletlenül. Ezt teljesen elkerülni ma már szinte lehetetlen, viszont nagyon nem mindegy, hogyan tudják ezeket a helyzeteket kezelni.
Ebben pedig a szülői jelenlét, nyitottság és bizalom kulcsfontosságú. Nem szükséges „nagy komoly beszélgetést” tartani, de érdemes finoman megkérdezni, hogyan élte meg az adott helyzetet, mit gondol arról, ami történt, vannak-e kérdései. Fontos, hogy tudja: Önhöz fordulhat, és nem lesz leszidva, ha valami olyasmivel találkozik, amit nem ért vagy ami bántja.
Az is pozitív, hogy a lánya megszakította a kapcsolatot azokkal, akik nem megfelelő tartalmat küldtek – ez azt jelzi, hogy van benne egészséges határtartás, és képes kiállni magáért. Ezt mindenképp érdemes megerősíteni benne.
Ha bizonytalan, hogyan beszéljen ezekről a témákról, vagy szeretne ebben támogatást, forduljon pszichológushoz, de már az is nagy lépés, hogy ilyen figyelemmel van a lánya felé.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaNem bírom egyedül rendbe hozni az életem félek szorongok egyedül.. elveszettem a munka helyem a családi életem egy 0 . Minden el rontok az èletembe..😭èn nem is tudom hol kezdjem el az egészet.. nehéz erről beszélni.. gyerek korom óta depressziós voltam sok sérelmem van😭
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nagyon nehéz helyzetben van, úgy gondolom a levele alapján. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót tb alapon, s kérjen segítséget, hogy jobban lehessen.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem/Uram!
Tudom hogy a gyász feldolgozása egyedi, de én azt érzem nem tudok előre jutni benne. Édesanyám 3 hónapja sajnos hirtelen és váratlanul elhunyt. Mivel egyedüli élő családtagja vagyok az első hónapban a temetés es ügyintézés foglalt le minden időm és gondolatom, nem fogalalkoztam azzal, hogy ki tudom-e sírni magam vagy sem. Hogy már túl vagyunk a temetésen elfogytak a teendők egyre többet gondolkodom, de sírni most is csak nagyon ritkán tudok. Azt érzem megrekedtem annál a sokknál, amikor felhívtak a halálhírével. A gyermekeim akik felnőttek próbálnak segíteni, de mivel ők is nagyon közel álltak a nagymamájukhoz, ez nehezebb így. Párom szerint pedig túlságosan lefoglal a gyász. Arra lennék kíváncsi, hogyan tudok tovább lépni. Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Őszinte Részvétem Édesanyja elvesztése miatt. Levele alapján úgy gondolom, hogy közel állhattak egymáshoz, s nehéz elengednie őt.
Több blogbejegyzésben mi is foglalkozunk a gyásszal:
Érdemes lenne gyásztanácsadó szakembert felkeresnie, hogy a gyász folyamatának könnyebb lezajlásában segítse Önt. Azt javaslom, hogy keressen ilyen szakembert személyes vagy online (amelyikben könnyebb most Önnek) tanácsadás keretében. Honlapunkon Lónichné Ménich Helga gyászcsoportvezető szakemberünkhöz is fordulhat.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves pszichológus!
Jelenleg egy lelkileg és mentálisan megterhelő időszakban vagyok, a helyzet a következő hónapok óta beszélgettem egy fiúval találkoztunk többször is élőben minden jel arra utalt hogy minden rendben van köztünk és ő maga is azt mondta hogy komoly kapcsolatot szeretne tőlem és szombaton amikor találkoztunk közeledett felém ténylegesen semmi arra utaló jel nem volt hogy bármi baja lenne velem, mindezek után vasárnap már nem írt én írtam neki és már akkor furcsán viselkedett alig válaszolt, hétfőn megint én írtam neki de akkor már csak megnézte az üzenetet és mikor hívtam sem vette fel, kedden ismét írtam neki választ remélve vagy valamiféle indokot hogy miért nem kommunikál velem de semmi válasz megint csak megnézte majd kikövetett, és tudom hogy ez a helyzet nem tűnik valami komolynak de rettentő fájdalmas és napok óta nem tudok aludni rendesem folyamatosan ezen gondolkozom és nem találom az okát hogy mi történt pedig én tényleg szerettem, de félek az én hibám.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy nagyon csalódott ebben a helyzetben. A ghostingolás sajnos elég elterjedt jelenség a világon. Az alábbi cikkünkben is foglalkoztunk ezzel a jelenséggel. Javaslom, hogy olvassa el, hogy Ön is jobban megértse mi is történhetett Önökkel.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Üdvözlöm! Nagyon gyakori nálam, hogy egy adott szakra/foglalkozásra azt mondom, hogy ezt szeretném, ilyenkor biztos vagyok benne, az életemet is ratennem szinte, hogy ez az én utam, majd pár het/hónap után el se tudom képzelni, majd jön egy olyan szakma amit pár hete még biztosan nem akartam. Ez megy folyamatosan, mint egy körforgás. Nagyon rossz érzés, mert nem érzem magam hitelesnek már a barátaim körébe se. Már félek bárkinek elmondani mit szeretnék mert mindig hirtelen megvaltozik.És ha egy adott irány tetszik akkor minél gyorsabban el akarom erni/meg akarom csinálni mert tudom hogy minden megvaltozik. Olyan mintha egy időzített bomba lenne és bármikor megvaltozhat,ezert sietnem kell, addig amig biztosan akarom.Es már az elmúlt évben sajnos éreztem, hogy ez így nem jó, nem jártam dolgozni, este nem bírok eludni és délután kelek fel.Nagyon rosszul érzem magam, hogy nem dolgozok, de viszont felelni sincs motivációm.
Kedves Levélíró!
Sok fiatalnál megjelenik az útkeresés, különösen a húszas évek elején. Ilyenkor teljesen természetes, hogy valaki lelkesedik egy irány vagy szakma iránt, majd rövid időn belül elbizonytalanodik, és új területet talál vonzónak. Erre már külön fogalom is van: kapunyitási pánik – az életkezdés, döntési helyzetek és önazonosság körüli bizonytalanság feszültsége.
Ez önmagában nem kóros jelenség. Ha úgy érzi, a környezete nem érti meg ezt az ingadozást, nyugodtan dönthet úgy, hogy nem osztja meg minden aktuális elképzelését – ez segíthet csökkenteni a külső nyomást is.
Az, hogy egy-egy lelkesedést hirtelen szeretne megvalósítani, mert fél, hogy az érzés „időzített bombaként” elmúlhat, szintén gyakori ebben ebben az életkorban. Érdemes lehet azonban foglalkozni azzal, honnan ered ez az élmény, hogy „minden megváltozik” – és hogy ez milyen belső bizonytalanságból vagy nyomásból fakadhat. Ez a megértés segíthet abban, hogy ne az érzések gyors kihasználása vezérelje a döntéseit, hanem egyre tudatosabb, belső irány mentén haladjon.
Ami viszont valóban figyelmet érdemel, az az, ha tartósan nincs alvása, nem jár be dolgozni, nincs napi ritmusa, és ezek az állapotok már akadályozzák a mindennapi életét. Érdemes lehet pszichológushoz fordulni, mert a háttérben akár szorongásos vagy depresszív folyamat is állhat.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaJo estét. Nagyon elvagyok keseredve a 17 éves fiamat nem érdekli semmi csak a gép. Napi 10 órákat nyomja ithon a játékokat online “baratokkal”es én ebbe beleörülok. Egészséges jóképű fiatalember és egész nap képes ülni a kepernyoelot. Ha lezárom az internetet dührohamja van és képes szetorni a széket olyan dühös h felelmetes .Szerintem függő és nem tudom hogy segithetnek neki?! Jár edzeni heti 2 szer azt szereti de más nem érdekli. Suli után benyomja a gépet és estig ki se bujik. Ez már sajnos évek óta így van .Mi dolgozunk és ano is sokat volt egyedül. Úgy látom h a fiatal életet a gép elot pazarolja el.Nem jár ki jobb online barátkozni. Magányos is az apja csak dolgozik és dolgozót. Biztos ez is befojasolja h bezarkozot az online világba.
Kedves Tünde!
Úgy látom leveléből, hogy nagyon jól látja a fia helyzetét: a számítógép előtt töltött idő számára függőséget jelent. Valamit pótol számára, amit a való életben nem tud megkapni. Talán Ön tudja is a választ rá, hogy mit pótol számára a gép előtt töltött idő. Minőségi emberi kapcsolatokat? Sikert? Élményeket? Örömöket? Ezek mind olyan emberi szükségletek, amikre mindannyian vágyunk, főleg egy kamasz fiú, akinek a kortárs kapcsolatok és a barátokkal töltött idő, közös élmények a legfontosabbak ebben az életkorban, de ugyanilyen fontos a teljesítmény és a tanulmányi siker is. Vajon neki mennyi van ezekből?
Ha egy kamasz fiú nem éli át ezeket az élményeket, ha azt érzi hogy nem képes valamire, ha sok kudarc érte, akkor nagyon könnyen be tud zárkózni az online világba, ahol ezeket instant és gyorsan megkapja.
Javaslom hogy beszélgessenek és töltsenek együtt minőségi időt és próbáljon hozzá kapcsolódni olyan módon, ahogy a fia igényli, hogy közelebb kerülhessen a világához és ki tudja onnan mozdítani. Szükség esetén konzultáljon az iskolapszichológussal, hogy átbeszéljék, milyen lehetőségei vannak a fiához való kapcsolódáshoz.
Minden jót kívánok!
Kovács Gábor pszichológus
Jó napot kívánok! Jó napot kívánok van egy 16 éves lányom kicsi kora óta nem tudja kimutatni az érzéseit velem is mindig megbántóan beszél és én rákérdeztem egyszer hogy miért viselkedik így és ön azt mondta hogy ő így mutassa ki az érzését valaki iránt mit jelenthet ez hogy ő nem tudja kimondani azt hogy szeretlek vagy köszönöm
Kedves Levélíró!
A leveléből úgy látom, hogy amit tapasztal, az nem egyszerű kamaszkori viselkedés, hiszen azt írta: a lánya már kicsi kora óta nehezen mutatja ki az érzéseit, és sokszor bántóan beszél. Így sajnos nem tudok biztos választ adni arra, hogy ez mit jelent pontosan.
Nem írta, jártak-e már szakembernél ezzel a problémával. Lehet, hogy érdemes lenne utánajárni, hiszen az ilyen viselkedés mögött lehet valamilyen nehézség, amit ő sem ért, és így tudja kifejezni magát.
Azt javaslom, próbáljon vele beszélgetni. Fontos lehet, hogy érezze: Ön szeretné megérteni őt, és hogy meg lehet tanulni szebben is kapcsolódni másokhoz.
Ha ez Önnek fáj, érdemes elmondani neki, hogyan hat ez Önre – hiszen ezzel is példát mutat, hogyan lehet beszélni az érzésekről.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita
