Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
A lányom 32 éves. Néhány éve ismét együtt élünk. Mindig mindent elfelejt, nem képes órára kelni, semmiben nem lehet rá számítani. Mindent én csinálok. Nem főz, nem mosogat, nem takarít, nem mos. Dolgozik, de sosem indul időben, nem csomagol, nem gondoskodik magáról. Mindig más a hibás, mindig mellé beszél. Semmit nem valósít meg amit mondd, akár egy egyszerű főzést sem. Ha kijelent valamit már tudom hogy semmi nem lesz belőle, pl. mert elalszik, vagy elfelejti. De persze kimagyarázza: igazán nem is akarta, nem kívánja, stb. Mesélni, fogalmazni nem tud. Ha mondok valamit nemet mond majd elmondja amit én, mintha nem értené a hallott szöveget. Ha nekiáll “takarítani” sosem fejezi be, rend nem lesz. Állítása szerint mindig elbambul, meg azt mondja lusta. Közös albérlet, a felelősséget egyedül viselem. Még nem láttam ilyet, hogy egy felnőtt nő semmit ne csináljon. Gyerekkora óta figyelem, mintha enyhén fogyatékos lenne. Ha leveszem róla a kezem hajléktalan lesz.De meddig cipeljem a hátamon
Kedves Mónika!
Amennyiben gyermekkora óta ezek a tünetek, viselkedési formák jellemzik a lányát, akkor valószínű, hogy valamilyen mentális probléma fennáll nála. Ennek kivizsgálása indokolt lehetne a lánya további életét, életcélját, tervét tekintve. Pszichiátriai gondozóban (területileg illeték) vagy ambuláns pszichoterápiás kórházban, osztályon (pl. SOTE) ezt TB finanszírozottan megcsinálják. Amennyiben komolyabb problémák is felmerülnek, úgy a leszázalékolás vagy akár gyámság alá helyezés is szóba jöhet. De ezek csak súlyosabb kórképeknél, diagnózisban lehetségesek.
Ha gyermekkortól fennállnak a lányánál ezek a problémák és a pszichiátria/pszichológiai vizsgálatok is alátámasztják, akkor át kell állnia arra, hogy valószínű támogatnia kell a lányát, mert egyedül nehezen viszi az életét. Szintén ingyen vannak pszichoterápiás osztályok (pl. Tündérhegy, Thalassa-ház, SOTE stb.) ahol a lánya több hónapig is bent tud feküdni és fejlesztést, megsegítést tud kapni arra, hogy hogyan tudja az életét jobban szervezni, vezetni. Első körben mindenképp egy korrekt kivizsgálást, felmérést javasolnék. Ennek fényében lehet a további lépéseket és a jövőt megtervezni. Ekkor látja Ön is, hogy hosszútávon mire számíthat, és mi az, amire nem.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
Üdv!Andrea vagyok és abban szeretném a segítségét kérni ,hogy nekem januárban volt autóbalesetem egy autópályán.Férjemmel nem sérültünk meg.Az autót én vezettem.Most lett új autónk a baleset óta nem vezettem.Mivel szükséges volt ,hogy vezessek eleinte jól ment viszont ahogy autópályára kerültem hasonló helyzetben mint ahogy a baleset történt az utat végig sírtam és remegtem ,erősen izzadtam.Ha csak rá gondolok ,hogy vezetnem kell nem tudok aludni és izzadni kezdek.Szeretném visszakapni azt az önbizalmat amivel a baleset előtt rendelkeztem de nem tudom hogyan lehetséges.Ebben kérném a segítségét.Mi tévő legyek?
Kedves Andrea!
Nagyon sajnálom, hogy balesetet szenvedtek, ez egy nagyon traumatizáló esemény lehetett az ön számára, emiatt tapasztalta az erős stressz-reakciót a balesethez hasonló helyzetben. Mindenképpen érdemes lenne klinikai szakpszichológus segítségét igénybe venni, akinek van valamilyen trauma feldolgozást segítő módszere (brainspotting, EMDR) – ezzel a segítséggel valószínűleg meg tudja dolgozni a nehéz eseményhez kapcsolódó félelmeket, gondolatokat.
Ha jelenleg nem engedheti meg magának, hogy szakember segítségét kérje, talán a vezetésre való visszaszokásban fokozatosan haladjon – kevésbé forgalmas utakon vezessen először, semmiképpen ne egyedül, és szépen lassan növelje csak az ingerek mértékét. Autópályára is talán később menjen csak újra, amikor már magabiztosan közlekedik az alacsonyabb rendű utakon, és először akkor is úgy, hogy nem ön vezet, csak próbálja szoktatni magát újra a helyzethez. Naplózhatja az érzéseit, gondolatait, amik a vezetéshez kötődnek – hogy azonosítsa a negatív automatikus gondolatokat (pl. nekem ez sosem fog menni) -» és helyettesítse egy pozitívabb, reális gondolattal (pl. lassan haladok, hogy visszaszerezzem a magabiztosságom), tudatosítsa az érzéseit, a testi reakcióit a vezetéshez kapcsolódó helyzetekben és készüljön fel rá előre, hogyha ezeket fogja tapasztalni, hogyan tud megküzdeni velük.
Legyen türelmes és elfogadó magával, amit átélt, azután teljesen érhető, hogy félelmet kelt önben a vezetés gondolata, de minden esély megvan rá, hogy ezt meg tudja dolgozni! Sok sikert kívánok önnek hozzá, keressen akár engem is bátran, ha úgy érzi, hogy dolgozna ezen a problémán.
Üdv, Rita
Szabó RitaKislányom 5 éves és arra gondol bárcsak meghalnék, vagy ő megölne. Két hete azt hajtogatja hogy a sátán mondd neki rossz dolgokat. Sajnos a férjem telefont adott neki tavaly születésnapjára. Egyébként egy okos, óvó néni szerint kortársaitól érettebb gyermek. Kérem segít mit tegyek? Nagy a baj?
Kedves Zsanett!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzeteket él meg a kislányával, ijesztő lehet ilyen kijelentéseket hallani tőle – amiket semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ennyi információból sajnos nem nagyon lehet megállapítani, hogy mi lehet a probléma – látott a YouTube-on, vagy Netflixen a telefonján valami olyan tartalmat, ami hatással volt rá, vagy az óvodában hallott valamit egy kis csoporttársától? Érdemes lenne gyerek klinikai szakpszichológushoz elmenni, hogy kiderítsék, hogy mi áll ezeknek a kijelentéseknek a hátterében, hogy megkapja a kislány azt a segítséget, amire szüksége van. Semmiképpen nem természetes, hogy ilyeneket mond önnek, fontos, hogy járjanak utána, hogy mi zajlik benne, hogy tudjanak neki segíteni.
Kitartást kívánok ehhez önöknek!
Üdv, Rita
Szabó RitaÜdvözlöm! Teljesen elkeseredett vagyok.Lassan egy hónapja szedek Yarocen 30mg este.Orvosomat nem érem el.Nem tudom hova fordúljak.A tüneteim nem hogy jobbak lennének inkább rosszabbak.Reggelente rettenetes rosszúlléttel kelek.Heves szívverés,szédülés,nagyon erős remegés,rossz közérzet.Aludni eddig is csak a gyógyszerrel tudtam.Már azzal is csak nehezen.Elész nap levert,rosszkedvű vagyok.Nem múlnak a tüneteim.Mitől lehet ez?Tudom,hogy idő kell.De szerdán 4 hete lesz hogy szedem.Mellé nem kaptam semmit.Frontint szoktam bevenni,mikor már nagyon nem bírom.A napi teendőket is csak nehezen tudom ellátni.Dolgozni sem tudok.Az egész életem romokban.Két kisfiam és férjem is nagyon nehezen bírják.Legyek türelmes csak ezt mondja mindenki.De sajnos már elfogyott a türelmem.Normális hogy ennyi idő után ilyen rosszúl vagyok?Mi lehet az oka a reggeli rosszúlléteknek?Hogyan tudnék kilábalni ebből az egészből?Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Szandra!
Az antidepresszáns az első hetekben a depressziós, szorongásos tüneteket felerősíti, sőt az öngyilkossági gondolatokat is – ezt valószínű a pszichiátere is említette, de a Yarocen gyógyszer leiratában is benne van. Általában 1,5 hónap, de van, akinél akár 2 hónap is eltellik, mire érzi az antidepresszáns pozitív hatását. Addig – tudom, hogy nagyon nehéz, de várnia kéne. Amennyiben 2 hónap után is ezezk a mellékhatások ilyen erőteljesen fennállnak, akkor mindenképp jelezze a pszichiáter szakorvosának.
Azért reggelente érzi ezeket a rosszulléteket, mert a depresszió reggelente a legrosszabb, akkor vannak a legerősebb tünetek. Délután és/vagy estefelé a depresszió tünetei enyhülnek vagy akár nem is érezhetőek. Mivel az antidepresszáns a depresszió tüneteit az első időben felerősíti, így logikus, hogy az a reggeli időszakban fog erőteljesen megjelenni.
Én is türelemre buzdítanám, mint a férje. 2 hónap még nem telt el.
Az antidepresszáns mellett alkalmazott pszichoterápia kombináció a leghatékonyabb. Ha meg tudja tenni, pár hónapig, amíg stabilizálódik az állapota, ajánlom a pszichoterápiát a farmakoterápia kiegészítéseként.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt Pszichológus!
El vagyok jegyezve, közös esküvőt és gyermeket tervezünk a párommal, mégis egyre jobban úgy érzem, kizár az életéből. Ünnepekkor például nem lehetek jelen, amikor a családjával van – legutóbb húsvétkor is távol tartott. Emiatt fájdalmat érzek, de amikor ezt megosztom vele, ő megsértődik, vagy engem hibáztat. Sokszor érzem úgy, hogy nem vagyunk valódi társak, miközben a jövőnket együtt tervezzük. Mostanra már az is megfordult a fejemben, hogy talán én látom rosszul a helyzetet, vagy túlérzékeny vagyok, de egyre elveszettebbnek érzem magam. Szeretném tudni, hogy normálisak-e ezek az érzések, és hogy van-e értelme küzdeni egy olyan kapcsolatért, ahol úgy érzem, nem vállalnak fel teljesen.
Kedves Levélíró!
Az érzései teljesen érthetőek, és nem gondolom, hogy túlérzékeny lenne.
Az eljegyzés, közös élet tervezése azt jelenti, hogy már ketten alkotják az elsődleges családot, és a szülőkről való leválás megtörtént. Ha a párja ezt nem így éli meg, az hosszú távon komoly konfliktusok forrása lehet – különösen, ha ez Önnek fájdalmat okoz.
Amikor Ön megosztja a fájdalmát, és a párja erre sértődötten vagy hibáztatva reagál, az arra utalhat, hogy nem figyel igazán Önre, nem ismeri el az érzéseit. Ha ez nemcsak egyszeri eset, hanem visszatérő minta, az hosszú távon magányt és elidegenedést eredményezhet a kapcsolatban.
Nem gondolom, hogy rosszul látná a helyzetet, ne kérdőjelezze meg saját érzéseit. Ha a kapcsolat dinamikája nem változik, és továbbra is gyakran éli meg a kizártságot, a meg nem értettséget, a magányt, akkor véleményem szerint nem érdemes hosszú távon küzdenie érte. Ha már az elköteleződés előtt ilyen erős problémák jelennek meg, érdemes elgondolkodni a kapcsolat jövőjén.
Mielőtt azonban döntést hozna, hasznos lehet őszinte beszélgetéseket kezdeményezni a párjával, esetleg párterápiát is fontolóra venni – hogy jobban megértsék egymást, és tisztázódjon, miért zárja ki Önt a családi helyzetekből, és hogy van-e esély valódi társakká válni.
Emellett érdemes lehet egyéni terápiában is támogatást keresni, ahol biztonságos keretek között tisztázhatja saját érzéseit, igényeit és azt is, hogy milyen kapcsolati jövőt szeretne magának.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm, èn csak egy kèrdèst szeretnèk feltenni,A Pszichoszomatikus betegsègem,kezeletlen, fájdalmaim vannak, az izületeim a kèt tèrdemben,ès az állcsontomban nagy károsodást okoztak,illetve,váll,ès nyak, nőgyógyászatilag olyan kárt okozott,hogy nem lehet gyermekem,
Lègzőrendszeri problèmákkal küzdök, a kèrdèsem a következő,meddig fajúlhat ez mèg ha nem kapok továbbra sem lehetősèget,a kezelèsre? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Diána!
Nem tudom megmondani, hogy meddig tud elfajulni a szomatikus és/vagy pszichoszomatikus betegségei, fájdalmai, de a leírtak alapján ez az állapot ami Önnél már most fennáll nagyon rossz. Mindenképp alapos kivizsgálást és kezelést kéne kapnia.
Ha anyagi okai vannak annak, hogy nem ment el még pszichoterápiára, akkor figyelmébe ajánlom, hogy több nagyon jó, szakmailag magas szinvonalú pszichoterápiás ellátás érhető el ingyen, TB által finanszírozott formában. Érdemes lenne utána néznie.
Vannak bentfekvős, akár több hónapos kezelések úgynevezett pszichoterápiás osztályokon (pl.: Tündérhegy, Thalassa-ház, SOTE stb.), van nappali kórház, azaz nem fekszik be, csak naponta jár be a terápiás ülésekre (pl.: Tündérhegy stb.), vannak heti rendszerességű terápiás lehetőségek (pl.: SOTE, terület szerinti illetékes pszichiátriai gondozó stb.).
Buzdítanám, hogy keresse fel ezek közül az egyiket és kérjen mindenképp segítséget! Megérdemli!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜdvözlöm.A párom szakitott velem egyik napról a másikra 10 év után.Olyan hirtelen ért, hogy egyszerűen nemtudom feldolgozni, pedig már eltelt7 hónap. Elmentem pszichiáterhez is mert nemtudtam elviselni a napokat és öngyilkossági gondolataim voltak.A segítségét szeretném kérni, hogyan lépjek túl ezen… Azóta anyukámnak is balesete volt, őt ápolom, rengeteg a munka itthon és mégsem terelődik a gondolataim, teljesen felőrölnek. Ráadásul minden porcikam fáj, hát gerinc sérv, de ez semmi ahhoz képest,amit belül érzek.
Olyan igazságtalan volt, hogy ő végig ment egy folyamaton anélkül, hogy megbeszélte volna velem, felkeszitette magát a szakításra, engem pedig csak úgy hirtelen elhagyott. Arra hivatkozott, hogy már nem tetszik a külsőm neki és,hogy túl sok problémám van. Amikor megismert is voltak problemaim, hisz válás után voltam két kisgyerekkel, azóta eltelt 10 év és nagyon jó kapcsolatunk volt, nem ertem mi történt vele. Nagyon köszönöm ha elolvasta, es segitene.
Kedves Éva!
Őszintén együttérzek a szakítás miatt érzett fájdalmával. A váratlan eseményeket, amire nem tud felkészülni az ember, nagyon nehéz feldolgozni és túltennie magát. Azt nagyon jól tette, hogy elment egy pszichiáterhez segítségért, talán ő is tud majd abban segíteni, hogy pszichológus szakemberhez is el tudjon jutni. Azt javasolnám, hogy a szakítás feldolgozásához és a továbbéléshez szükséges energiák megtalálásához keressen fel egy pszichológus szakembert a lakóhelyéhez közel, ha lehetséges személyes jelenléttel. Ha ez nem megvalósítható, akkor nálunk az oldalunkon is találhat Önnek szimpatikus pszichológust.
Addig is próbálja megtalálni azokat az erőforrásait, amik erőt adnak a feladatainak az elvégzéséhez, saját magának az ellátásához, anyukájának ápolásához. Tegyen egy sétát a természetben, amikor ideje engedi, hívja fel egy barátját, barátnőjét, vagy forduljon olyan megbízható személyhez, aki egy kicsit meg tudja hallgatni. Nézzen meg egy jó filmet, vagy főzzön valami finomat magának és a gyerekeinek. Keresse az élet apró örömeit, amikért hálás lehet vagy imádkozzon rendszeresen a változás reményében.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
Kedves Pszichológus! Van egy férfi,akit 2 éve ismertem meg.Futókaland volt,kilépett az életemből. Én nem így terveztem. Nem tudom mai napig lezárni, elfelejteni. Ritkán véletlen látom és olyankor annyi érzés van bennem, a legerősebb a vágyakozás az iránt hogy beszéljek vele és elmondjam neki az érzéseimet. Nagyon megvisel,hogy így zárta le és ezen nem tudok változtatni. Dolgozok magamon, igyekszem erősíteni magam minden nap. De amikor van egy ilyen alkalom,hogy látom úgy érzem nagyon gyenge vagyok. Nem tudom legyőzni azt hogy ne nézzem meg a profilját. Volt már rá alkalom amikor találkoztam vele és megköszöntem neki,hogy ezzel engem megerősített. De most mégis azt érzem ennyi idő után hogy vágyom rá. Nem tudom hogy jó döntés lenne e neki legközelebb odamenni hozzá és elmondani az érzéseimet. Talán ez hozna megkönnyebbülést nekem. Köszönöm a segítségét! Adrienn
Kedves Levélíró!
Amikor egy kapcsolat – legyen az rövid vagy hosszabb – nem a saját vágyaink szerint zárul le, az könnyen elindíthat egy hosszan elhúzódó, lezáratlan gyászfolyamatot.
Az, hogy két év elteltével is erősen kötődik ehhez az élményhez, azt mutatja, hogy nemcsak a férfi személye, hanem az általa kiváltott érzések – például az el nem ismert vágy, a kimondatlan kapcsolódás reménye – is nagyon meghatározóak maradtak Ön számára.
Ezek az érzések teljesen természetesek, ugyanakkor fájdalmasak is, különösen akkor, ha úgy érzi, nincs lehetősége ezeket a másik féllel közösen lezárni vagy megélni.
A kérdésére, hogy érdemes lenne-e odamenni és elmondani az érzéseit, a válasz attól függ, hogy miért szeretné ezt megtenni, és mit vár tőle.
Jogosan érezheti úgy, hogy szeretné lezárni a saját történetét azzal, hogy kimondja, ami Önben van. Ez sokszor valóban hozhat megkönnyebbülést – de csak akkor, ha nem vár cserébe visszaigazolást, és nem teszi függővé a megkönnyebbülést a másik fél reakciójától.
A férfi válasza lehet udvarias, távolságtartó, vagy akár közömbös is – elképzelhető, hogy nem úgy reagál majd, ahogy Ön belül reméli.
Az igazi lezárás sokszor nem a másik ember válaszán múlik, hanem azon, hogy Ön képes-e saját magában lezárni ezt a történetet, elengedve a reményt is, ami ehhez a kapcsolathoz kötötte. Ha úgy érzi, hogy az érzései kimondása valóban az elengedés része lenne, és nem vár tőle viszonzást vagy megoldást, akkor meg lehet fontolni, hogy megszólítja őt. Ha viszont fél a visszautasítástól vagy reménykedik, akkor érdemes lenne még időt adnia magának a belső megerősödésre, mielőtt lépne.
A feldolgozásban sokat segíthet egy pszichológus, különösen, ha úgy érzi, egyedül nehéz megbirkóznia ezekkel az érzésekkel.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaSzia. Nem gondoltam volna, hogy valaha is irnom kell. De mar erzem hogy nincs mas kiut.(a halalon kivul) Lehet hogy hulyen hangzik de annyira szar a mentalis allapotom. A baratommal lassan 8 honapja vagyunk egyutt, de miota vele vagyok a szivem csak jobban osszetorik. Van hogy addig elfajul a veszekedesunk, hogy csak a bantalmazasba menekulok amit o vegig nez. Addig bantom magam amig erzem meghalok. Utom a falat mig a kezem 8x-sara no meg, belilul be kekul vagy van mikor veresre verem a falat . Tegnap ejszaka meg annyira kiborultam hogy szettortem magam a kezem 4x-re dagadt meg mozgatni sem tudtam. Addig uttem a 2 mellem kozotti reszt mig az teljesen feldagadt es belilult es nemtudok mit csinalni annyira faj. Kest basztam a labamba hogy a mentosok vittek el hanem elvereztem volna. A fejemet addig utottem a falba amig feldagadt es faj.
Amikor kiborulok foldhoz vertem magam es orditottam fajdalmamba. Amit a baratom leszart . Ezekutan meg lehordott minden mocskos rohadek ribancnak
Kedves Tímea!
Borzasztóan sajnálom, hogy ilyen rettenetesen érzi magát a párkapcsolatában – ha saját magát kell bántania, hogy csökkenjen a feszültség önben, ez nem egy egészséges kapcsolat. Mindenképpen javaslom, hogy keressen fel klinikai szakpszichológust – akár itt az oldalon, a kollégáimat jó szívvel ajánlom – akinek a segítségével ráláthat arra, hogy mi zajlik önben, miért marad benn egy ilyen bántalmazó kapcsolatban, miért fordult önmaga ellen és hogyan tudna kilépni ebből a borzasztó helyzetből. Segíteni fognak önnek, hogy a mentális állapota javuljon és ön megerősödjön annyira, hogy ne bántsa magát.
Ha az anyagi helyzete ezt nem engedi, akkor a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelésen is tud segítséget kérni, ingyenesen. Nagyon fontos, hogy megkapja a megfelelő támogatást ebben a helyzetben, az ilyen szintű önsértés és szuicid gondolatok mindenképpen szakszerű segítséget kívánnak.
Üdv, Rita
Tisztelt Segítő!
Kitöltöttem a szülői viselkedés kérdőív
Ennek eredménye alapján a kapcsolata a gyermeke másik szülőjével jelenleg feltehetőleg feszültségekkel terhes. Időnként képesek ugyan megérteni egymás nézőpontját és együttműködni, de ez nem jellemző kellőképpen a kapcsolatukra. Ezt pedig a gyermekük is érzékeli. Az otthoni helyzet akár tanulási problémákban vagy ingerlékenységben is megnyilvánulhat a gyermeknél… A kisebbik gyermekemnél okoz ez tényleges problémát. Pár éve elváltunk az édesapjával. 24 éves egyetemista. Elkerüli a problémákat, hazudik és hárít. Nehézségei vannak a tanulásban és a kapcsolataiban. Biztosítottam arról, hogy támogatom és nem vontam kérdőre, de még így sem tud teljesen őszintén kommunikálni. Szakmai segítséget szeretnék kérni abban, hogy a külső körülményeken túl milyen belső okai lehetnek ennek a viselkedésnek? Milyen diagnosztizáló ill. terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre?
Köszönettel. Szegedi Imréné
Kedves Szegedi Imréné!
Köszönöm levelét! Megértem helyzetét és dilemmáját. A válás mindig megterheli a gyermekek/kamaszok életét illezve a kortárscsoportok, identitás-keresés, párkapcsolati nehezitettség szintén nehezitő körülményként van / lehet jelen a fiatalok életében. Sajnos igy “messziről” nem tudom önnek megmondani, milyen egyéb, belső okok miatt áll fent gyermekénél az emlitett viselkedésmintázat. (hazudozás,, ingerlékenység)….
Terápiás lehetőségként javaslom hogy keressenek fel szakembert (nem tudom hány éves a kisebbik gyermeke), várjuk szeretettel jelentkezését, oldalunkon.
Üdvözletteé
Lengyel KatalinJónapot kívánok kedves dr.úr
olyan bajom van !
Semmihez nincs kedvem !
Félek mindentől fáj mindenem remeg a gyomrom !
Félek menni minden hova !
Félek hogy valahol rohamok lesz !
Járok psziháterhez elsőnek irt scipát most britellix 5 mg de nem hat semmit ugyan úgy erszem magam ! Mit javasol nekem előre is köszönöm a válaszát !
Tisztelt Ferenc!
Az ön által leírt tünetek tényleg súlyosak, nagyon helyesen tette, hogy pszichiáterhez fordult. Kérem hogy keresse fel újra a pszichiátert kontroll miatt, hogy a gyógyszer hatásairól egyeztessenek illetve szükség esetén másik gyógyszert írhasson fel.
Elgondolkozhat azon is, hogy 1-2 hétre befeküdjön egy pszichiátriai gondozóba, hosszabb kezelés céljából, ahol terápiás ellátást is kaphat a tüneteinek javulása érdekében.
Minden jót kívánva!
Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológus
Tisztelt Szabó Lili!
Egy tanulmányban hivatkoznék a Megküzdési Módok kérdőívre, de így, forrás nélkül nem tudok.
Szeretném megkérdezni, mi a kérdőív forrása, hogy lehivatkozhassam.
Köszönöm szépen.
Tisztelt Kérdező!
A 75 papír- ceruza tesztben található (Animula kiadó)Lazarus-féle megküzdési módok kérdőív van fent az oldalunkon.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTavaly márciusban új fönököm lett és egymásba gabalyodtunk (27/35).Ő házas volt, eleinte csak szex-re ment ki a játék,de elég hamar elkezdtünk érezni mindketten a másik iránt és egymásba szerettünk. Nyáron egyszer ‘lebuktunk’, de 3 kisebb gyermeke van, ezért miattuk menteni akarta a menthetőt.Nem tudtuk egymást elfelejteni, igy folytatódott minden tovább köztünk, mig decemberben újra ‘lebuktunk’ és akkor a felesége kérte, hogy távozzon otthonról. Onnantól a gyerekek egészsége megromlott, pszichológushoz kell járniuk, az egyik dadogni is elkezdett. Hiába terveztünk együtt a jövőt, nagyon megviselte őt ez, mint apát. Igy pár hete úgy döntött, hogy el kell engednünk egymást, mert inkább lesz boldogtalan és ‘fülét, farkát’ behúzva visszamegy a feleségéhez – mert még nem váltak el – bármennyire se tudják egymást elviselni, minthogy a gyerekek miatta szenvedjenek. Nagyon szeressük egymást, én próbáltam őt támogatni, de depresszióba esett,a döntése után én is és nem tudom feldolgozni ezt.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Egy igen bonyolult helyzetet ír le, ahol nehéz “jó” döntést hozni. Ebben az esetben a főnökének szükséges elhatározásra jutnia, hogy érdemes e a házasságban maradni. Ilyen esetben a párterápiát is javasolni szoktuk a megromlott párkapcsolatban élőknek, hogy akár a leválásban segítse őket a terapeuta vagy a gyerekekkel kapcsolatos nehézségek megbeszélésében. Önnek is javasolt lenne szakemberhez fordulnia, ha nagyon megviseli ez a helyzet, s hogy segítsen megérteni a történteket.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Párommal szeretjük egymást, viszont keveset vagyunk együtt. Van, hogy ő rosszul érzi magát, van hogy én vagyok fáradt, de úgy érzem -vagy inkább ettől félek -, nem kívánom annyira őt. Szoktam önkielégíteni, fantáziálni, neten nézelődni. Ugyanakkor attól is félek, ha nekifogunk, nem menne. Volt már így, mikor ő kezdeményezett, de fáradt voltam és nem jött össze, de utána mindig ment a dolog. Tudna javasolni megoldást?
Kedves István!
Egy hosszú távú kapcsolatban természetes, hogy csökken a szexuális aktivitás – akkor tekintjük problémának, ha valamelyik, vagy mindkét félnek kevéssé válik az együttlét, mert többre vágynának, de valamiért nem tudják megélni. Amennyiben ez a helyzet, javasolnám, hogy csökkentsen az önkielégítés gyakoriságán – csak akkor csinálja, ha valóban vágyik rá, megszokás és unalom miatt ne. Emellett ne nézzen pornófilmet, csak a fantáziáját használja és igyekezzen minél hosszabb ideig elhúzni az önkielégítést.
Az, hogy fáradtan, stresszesen vagy ha a munkahelyen sok probléma van, nincs előtérben a szexualitás, szintén teljesen természetes – amikor a mindennapi élet problémáival kell megküzdeni, nem a kapcsolódáson lesz a hangsúly. Az, hogy ilyenkor nem jön létre, vagy nem marad fenn hosszú ideig a merevedés, ez teljesen érthető, beszéljenek ezekről, hogy ne maradjon kellemetlen érzés egyikükben sem az ilyen helyzetek miatt.
Ha úgy érzi, hogy segítségre lenne szüksége, hogy meg tudják oldani a helyzetet, javaslom, hogy keressen fel szexuálpszichológust vagy párterapeuta, aki célzottan az önök kapcsolati dinamikáját figyelembe véve tud segíteni abban, hogy hogyan kerüljenek közelebb egymáshoz újra.
Üdv, Rita
Szabó RitaTisztelt Cím, 25 éves korom óta van jelen életemben az alvásprobléma. Ez évente kb. 30 napot jelentett, amelyből gyógynövény készítményekkel mindig ki tudtam jönni. Menopauzában vagyok, 2024 szeptemberétől egyre később aludtam el, 12, 1,2, óra éjjel, de volt, hogy reggel úgy keltem fel, hogy nem is aludtam. Ezen beparáztam, és jelenleg már félek az alvástól. Járok pszichológushoz, főleg beszélgetünk, eddig még nem érzem a hatását. Otthon relaxálok, illetve pszichiáter írt fel Trittico-t, 6 hete szedem, de még nem érzem a hatását. A másnapi feladataim elvégzése érdekében esténkét fél Sanvalt veszek be, mert már teljesen ki vagyok merülve. A pszichiáter esküszik erre a gyógyszerre, de sajnos én nem érzem a hatását. Esetleg van-e olyan antidepresszáns ami jobban segít alvászavar esetén? Illetve még azt szeretném kérdezni, hogy járjak-e el csoportos kognitív viselkedésterápiára,? melyik meditáció a leghasznosabb esetemben?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Sajnos a munkacsoportunkban nincs pszichiáter szakorvos, aki a gyógyszerrzésel kapcsolatos kérdéseket meg tudja válaszolni. Érdemes lenne egy másodvéleményt kérnie egy másik pszichiáter szakorvostól a gyógyszerezést illetően, hogy jó-e Önnek ez a gyógyszer. A csoportos terápiát, s a meditáció fajtájának a használatát a pszichológusától lenne javasolt megkérdeznie, mivel nagyon kevés információ van a levélben, ami alapján megfelelő választ lehetne adni Önnek. Üdvözlettel:
Szabó Lili
