Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Szexfüggő vagyok?
Kedves Lajos!
Ahhoz, hogy a kérdésére válaszolni tudjunk, vagy tanácsot adni Önnek, szükség lenne a probléma részletesebb leírására.
Üdvözlettel,
Tisztelt Cìm! Párommal 2,5ève vagyunk együtt, ám sok minden törtènt a kapcsolatunkban sok bántás, de mindent túl èltünk mert annyira szerettük egymàst. Az utóbbi 1-2hónapban viszont sokat öltük a másikat.. Egyik nap veszekedtünk mielőtt ő az èdesanyukájáèkhoz utazott. Mikor hazajött azt mondta, hogy elköltözik. Nem vettem komolyan, mert többször volt már ilyenről szó, mégsem tudtunk egymás nèlkül èlni. Egy hete tényleg megtette ès elment, azóta kètszer találkoztunk,hideg volt, de láttam, hogy hajlik még rám. Tegnap is találkoztunk volna, de lemondta, mert hogy nincs kedve és mègsem tartja olyan jó ötletnek mert nem szeret most úgy èrzi.. Pár napja pedig mèg aztmondta.. Ezek után nagyon kiborultam, de nem is válaszol a regènyekre, amiket ìrtam. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, vagy hogy mi járhat az ő fejèben, de ahogy szerettük egymást sosem gondoltam volna, hogy ezt teszi majd velem, egyik napról a másikra. Nem tudom hogyan folytathatnám tovább, hiszen ő a mindenem!
Kedves Kérdező!
Néha mindannyiunk életében adódnak olyan időszakok, amikor más fényben látjuk a megszakadt párkapcsolataink helyét és szerepét. Ilyenkor a megszokottnál is jobban vágyhatunk ezekre a valaha, sőt, talán még mindig sokat jelentő érzésekre és kapcsolatokra, az azokkal együtt múltba vesző harmóniára, békére, vagy az egymással és az életünk eseményeivel való kiengesztelődésre.
Szakítás után gyakran tapasztaljuk, hogy a külön jobb lesz egy jóval összetettebb kérdés. Ennek oka, hogy a szakítás egy gyászfolyamat is egyben, amelyen keresztül kell menni. Az, hogy ez a folyamat mennyire intenzív, függ a kapcsolat mélységétől és hosszától. Annak az elfogadása, hogy egy párkapcsolat, amelybe vágyainkat, fantáziáinkat, jövőképünket, terveinket vetítettük, véget ért, egyáltalán nem magától értetődő. Egy gyakran hosszú és fájdalmas folyamaton kell ehhez végigmenni. Mindez persze függ attól, hogy kit veszítettünk el, milyen szerepet töltött be az illető, illetve az adott kapcsolat az életünkben.
Bárhogy is ér véget a kapcsolat, tény, hogy elveszíteni valakit, akit igazán szerettünk, kemény dolog, fájni fog. Olyan érzéseket tapasztalhatunk a gyász folyamán, melyekkel még sosem találkoztunk. Minden ember, minden kapcsolat megismételhetetlen, így minden gyászfolyamat is egyedi.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktorno!
8 honappal ezelott elkaptam egy nemi betegseget, amitol azota is szenvedek.Az oka az volt, hogy szinte soha nem tudtam nemet mondani senkinek,ha szexrol volt szo. Hajthatatlan vagyat ereztem, hogy lefekudjek idegenekkel s szerettem ha kozben megalaznak.Szidtam magam a betegseg miatt s nem ertettem, miert voltam ilyen(egyebkent boldognak ereztem magam az eletben)Szuleim 5 even at valtak s veszekedtek (5 es 10 eves korom kozott).10 eves koromban a nagybatyjam egyszer a peniszet mutogatta nekem s letapizta a nemiszervemet.En akkor ott nagyon lesokkoltam. Hazamentem, de soha senkinek nem mertem errol beszelni.Honapokig remalmok gyotortek, buntudat s szegyen.Utana valo evekben inkontinenciam volt. Tinikoromban s meg maig is sokszor leittam magam, ami szintem egyejszakas kalandokkal tarsult.Komolyabb kapcsolataimat mindig meguntam.El is valtam.Lehetseges, hogy a szexualis zaklatas tette tonre a szemelyisegem? Onbizalmam se volt soha nagyobb tarsasagban…az ital segitett
Kedves Dóra!
A pszichés traumákban közös az intenzív félelem, a kontrollvesztés, kiszolgáltatottság, megsemmisülés fenyegetésének érzése. Amennyiben azt érezzük, hogy egy múltbéli esemény sokszor eszünkbe jut, gyakran vannak rémálmaink, vagy életvitelünkben jelentős változások történtek, érdemes gondolni az ezek hátterében meghúzódó lelki megterhelésekre. A traumák pszichoterápiás segítséggel feldolgozhatók, így a testi-lelki egészségünkre gyakorolt hatásuk megszüntethető.
Mindenképpen javasolnám minél hamarabb személyesen pszichológus szakember felkeresését a trauma feldolgozására.
Korábbi bejegyzésünkben olvashat részletesebben a szexuális bántalmazásról:
Üdvözlettel,
Kedves szakértő!
Lassan 2 éve lesz már hogy benne vagyok egy olyan párkapcsolatban ami nem tesz boldoggá sőt inkább úgy érzem hogy mérgez engem és lehúz. A páromban nagyon sok dolog van ami nem tetszik amit egyszerűen nem bírok elviselni. A kapcsolatunk első 3 hónapja ami szép volt utána jöttek csak a problémák sorba. Nem vagyunk egymáshoz illők ez mindig bebizonyosodik. Ő egy végtelenül idegbeteg ember aki önző csak magára gondol a kapcsolatba nem tesz bele semmit egyedül csak én akarom hogy működjön ő nem. Sokszor megmondtam neki hogy ez így nem jó változzon meg erre ő mindig azt mondja hogy nem akar megváltozni mert ő úgy jó ahogy van legalábbis szerinte. Az a baj hogy komolytalan nem lehet rá számítani semmiben soha nincs pénze nem tudja beosztani csak szórja. Próbáltam erre is megtanítani de ő nem akarja. Mindent megtettem úgy érzem de hiába.Csak mérgez engem ez az ember és nem ért meg. Egy pokol az életem mit tehetnék? Társfüggő vagyok 🙁 az a legnagyobb baj.
Kedves Marika!
Az ilyen típusú kapcsolatból való kilépés gyakran terápiás segítséget igénylő probléma, mert sokszor a tünetek mögött meghúzódó traumákat, sérüléseket fel kell dolgozni a felépüléshez. A terápia során sikerülhet megérteni, hogyan fókuszáljon a saját szükségleteire, és hogy nem kell más felnőtt emberekért felelősséget vállalnia. Nyugodtan képviselheti magát, és mondhat nemet is.
A társfüggőt a szűkebb és tágabb környezete is hajlamos lehet kihasználni, hiszen látják, hogy szívesen viszi a hátán mások gondjait. Elképzelhető, hogy a kodependensnek elege lesz, és kilép egy ilyen kapcsolatból, de sajnos terápiás segítség nélkül ezt követően jellemzően újra csak hasonló, megmentésre váró emberekkel kerül kapcsolatba. Úgy is mondhatnánk, van egy érzéke ahhoz, hogy kiszúrja azokat az embereket, akikkel a már jól ismert mintát követheti.
A társfüggőségről részletesen olvashat korábbi blog bejegyzésünkben:
Üdvözlettel,
Gyakran érzem úgy, hogy meg kell felelnem a kortársaim elvárásainak. Tehát például sokan már 12-13 bulizni jártak vagy már volt barátjuk/barátnőjük én,pedig még csak most mennék el először egy szórakozóhelyre. De úgy érzem talán ez az életvitel kicsit korai nekem. A barátaim nagy része sem volt még ilyen helyeken,de pár osztálytársam már igen. Nem éreztetik velem/velünk,hogy mi kevesebbek lennénk ezért, viszont néha olyan érzés fog el, hogy kimaradok rengeteg élményből. Nem cigizek és még barátom sem volt. Illetve tudom, hogy nem ez határoz meg egy embert,de nemrég csináltam Instagrammot és ebből az okból kifolyólag még nincs sok követőm. Ez pedig szintén nagyon zavar.
Mit tudnék tenni ezen gondolatok ellen? Vagy,hogy ne stresszeljek ennyit ilyen dolgokon?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Ahogyan Ön is említi, serdülőkorban a legtöbben erőteljesen érzik, hogy valamiképp meg kell felelniük a kortársak által követett normáknak, szorongást keltő lehet, amennyiben eltérés mutatkozik a mások által követett viselkedésformáktól. Ahogyan Ön is megfogalmazza, senki nem kevesebb attól, hogy eltérő szokásokat, szabadidős tevékenységeket kedvel. Érdemes lehet olyan személyek, kortársak társaságát keresni, akik Önnel azonos programokon szeretnek részt venni, hasonlóképp gondolkoznak a világról, akikkel tudnak kapcsolódni egymás nézeteihez. Fontos lehet azon is elgondolkodni, hogy miért szeretné a mások által kedvelt szokásokat kipróbálni, mitől vonzó ez az Ön számára, mit adna Önnek, ha idomulna ezekhez a szokásokhoz, viselkedési mintákhoz, mi hiányzik most a jelenlegi életéből. Amennyiben szeretné önismeretét fejleszteni, szorongásait csökkenteni, érdemes lehet pszichológus szakember segítségét kérni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm!van egy 4éves lányom, óvodás. Időről időre előjönnek neki félelmek. Pár napja történt hogy mézeskalács tapadt a szájpadlására, azóta keveset vagy egyentalán nem akar enni. Az óvódában a pulcsit nem tudta áthuzni a fején amitől szintén megijedt, azóta csak zipzáros pulcsi. Az óvónők nem tudják Megölelni nem engedi nem szereti ha simogatják a fejét.. 2éves korában csak felkontyozva lehetett a haja máshogy nem mert sírt. Az oviba szoktatás is öklendezéssel hányással indult mindennap,tegnap újra öklendezéssel kezdtük az ovit.nemrég költöztünk, illetve született egy kis öccse.. Akit nagyon szeret, de mintha azóta jobban próbálná magára hívni a figyelmet. Mindennek neki áll de pár perc múlva ott hagyja. Nem köti le semmi. Lehet ez viselte meg vagy más lehet a próbléma? Hogy tudnánk neki segíteni? Sokat foglalkozunk vele de sokszor ha kérdezek se válaszol csak a száját húzza. Ha valamire nemet mondunk neki akkor egyből elfut a szobába és sír. Köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy aggódhat gyermeke problémái miatt, szeretne neki segítséget nyújtani, jobban megérteni, mi zajlik körülötte. Ahogyan Ön is említi, a kistestvér születése sok esetben regressziót eredményez, a gyermekek esetenként egy korábbi fejlődési szakaszra jellemző viselkedésmintákat mutatnak. Fontos lehet a gyermeket bevonni a kisöccsével kapcsolatos tevékenységekbe, illetve biztosítani számára lehetőleg napi rendszerességgel minőségi időt, melyet csak ő tölt együtt a szülővel, és a testvér nincs jelen. Lehet ez akár egy közös játszótéri látogatás, bevásárlás, meseolvasás. Amennyiben a problémák nem enyhülnek, érdemes lehet pszichológiai ellátást felkeresni, akár az óvodapedagógusok bevonásával a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál kivizsgálást kezdeményezni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Egyedül nevelem a kisfiamat sokszor vagyok ideges sokszor veszekedek a szüleimmmel
Kedves Kérdező!
Bizonyára nagyon nehéz lehet gyermekét egyedül nevelni. Ebben az élethelyzetben kiemelt jelentőséggel bírnak a rokonokkal, családtagokkal fenntartott kapcsolatok. Érdemes lehet beszélgetést kezdeményeznie szüleivel, mely során feltárják a problémák természetét, közösen igyekeznek megoldást keresni. Szülőként felmerülő kérdéseivel kapcsolatosan ajánlom Kevin Leman Gyereknevelés egyedülálló módon című könyvét, illetve Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című művét. Amennyiben szüleivel kapcsolatos problémáira nem tudnak közösen megoldást találni, javaslom pszichológus szakember felkeresését.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Hölgyem/Uram! Kétségbeesetten fordulok önhöz, teljesen tehetetlennek érezzük magunkat a testvéreimmel. Anyukánk 10 éve válófélben van apánktól, és a sok megaláztatás, tehetetlenség oda vezetett, hogy zugivó lett. Többször próbáltam vele beszélgetni, de tagad, hogy ő nem iszik és bebeszéljük magunknak. Ilyenkor csúnya veszekedés a vége, alpári módon vagdalózik és beszél velünk. Olyan problémákat kreál amik nem is voltak és szent meggyőződése, hogy márpedig az úgy van. Lassan mindenkit elmar maga mellől és az unokák helyett is az alkoholt választja. Korán reggel már ivással kezdi a napot és szent meggyőződése, hogy senki sem veszi észre rajta, aki szóvá teszi,az hülye és képzelődik. Segítségre van szüksége de nem látja be. Mit tehetnénk?
Kedves Bee!
Köszönjük a kérdését!
Függőségek esetén nem csak a függőre van rossz hatással a szer, hanem a környezetére is, az Önök esetében az egész családra. Sajnos a függő rendszer csak akkor változtatható meg egészében, ha mindenki motivált a változásban, azonban írásából látszik, hogy édesanyja ebben nem motivált. Ahogy az egészséghez való joga mindenkinek megvan, úgy ahhoz is van jogunk, hogy ezt bármely módon pusztítsuk. Ezen az elven indulva Önök nem fogják tudni megmenteni őt, míg bennem nem érik meg a probléma és a változás gondolata. Amin tudnak Önök változtatni, vagy dolgozni, hogy az édesanyjuk alkoholizmusa hogyan hat Önökre és az egész családra. Bővebben erről az https://al-anon.hu oldalon olvashat, illetve ajánlom figyelmükbe az anonim hozzátartozói csoportokon való részvételt is, melyről további információkat szintén a fenti linken találhat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Címzett!
Fonokasszonyommal vannak problémáim sajnos. Évek óta dolgozom a munkahelyemen, és sosem volt egyszerű a helyzet. Régen váltanom kellett volna, de sosem mertem igazán. Jó pár hónapja azonban picit feljebb léptem és így már egy közös irodában dolgozom a Fonokasszonyommal. Diohejban, annyi, hogy minden nap gyomorideggel és félelemben megyek be, hogy mikor mibe köt bele. Úgy gondolja, hogy enyém minden felelősség, akkor is, ha nem én hibáztam, és ennek anyagi vonzataitol sem riad vissza. Hétvégén is van, hogy felhív, igaz nem gyakran, és ha valamiért nem veszem fel, akkor azt szóvá teszi, persze minden alkalommal visszahívom. Szabadságra egy évben egyszer tudok menni, egy hétre, a többi szabimat kiirogatja, amikor gondolja, és ettől függetlenül, ha hebe hóba programom van és esetleg kell egy-egy nap, akkor neheztelve és már már megsertodve veszi tudomásul. Úgy érzem, hogy még a szabadidőm is kontroll alatt akarja tartani. Hogyan lehet kezelni ezt, amíg nincs másik helyem?
Kedves Tünde!
Köszönjük a levelét!
Egy ilyen konfliktusos helyzetben mindenképp fontos, hogy tudjun Ön asszertívan kommunikálni és meghúzni a határait. Asszertív kommunikációval kapcsolatban sok jó anyag található az interneten, határok meghúzásánál pedig érdemes végiggondolnia a feladatkörét, felelősségkörét és a munkaidejét is, és ezekhez szigorúan ragaszkodni. Amíg nem talál másik helyet és a helyzet sem oldódik, akkor mindenképp érdemes a munkaügyekkel kapcsolatos személyt felkeresnie a munkahelyén, vagy HR-es kollégát, aki tudna segíteni Önnek a további teendőkben és lehetőségekben.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
Rövidre fognám a dolgot. A nevem Réka (tartózkodnék a vezetéknevem megadásától ha nem baj), 19 éves és attól tartok a betegségek fülben feltünetett problémával küzdök..
A szüleim elváltak amikor csecsemõ voltam, és noha nincs sok kristálytiszta emlékem a gyerekkoromról, annyit biztosan tudok hogy az Apám keveset volt jelen (10 éves koromig legalábbis, de ez nem ide tartozik). Gimnáziumig az Édesanyámmal laktam, aki erõsen alkoholizált, bódult állapotban pedig én voltam a legjobb barátnõje – de józanul is. Tudja, egész fiatal korom óta ápolom a lelkét, megoszt velem mindenféle vágyálmát, szexuális kalandjait és egyéb érzelmi sérelmeit, stb.. A problémám az hogy vilàg életembe taszítottam a fiúkat és a lányokat egyarànt, stabil párkapcsolatban sose tudtam maradni és félõ hogy érzelmileg instabil vagyok. Sose voltam diagnosztizálva, feltehetõleg a negatív érzelmek és õrületes ragaszkodás az Anyám iránt is az én hibám.. de kíváncsi lennék a véleményére!
Elõre is köszönöm!
Kedves Réka!
Nem lehet egy rövid levél alapján diagnózist állítani, erre ezek a keretek nem alkalmasak.
Rendkívül romboló, traumatizáló hatása lehet annak, ha egy szülő partnerként kezeli a gyermekét a saját felnőtt problémái megélésében és az ezekkel való megküzdésben. A gyermek érzelmi, szociális és akár fizikai biztonság iránti igénye is sérülhet. Ez pedig zavarokat okozhat a kötődésben és a kiegyensúlyozott személyiségfejlődésben.
Bizonyára sok olyan viselkedésmintát hoz a gyermekkorából, amelyek nem hatékonyak, amelyek megnehezíthetik a dolgát élete több területén. Nehézségei lehetnek a baráti vagy akár párkapcsolatok kialakítása, és az érzelmek megélése, kifejezése terén is. Fontos lenne azon dolgoznia, hogy jobban megismerje és elfogadja saját magát – az igényeit, a vágyait, a korlátait és a nehézségeit egyaránt. Leveléből kiderül, hogy hibáztatja magát az édesanyjához való erős ragaszkodás miatt. Fontos lenne a kapcsolatukat más nézőpontból is értékelni, és dolgozni azzal a képpel, ami erről Önben él.
Az alábbi blogbejegyzést érdemes elolvasnia a témával kapcsolatban:
Fájó gyermekkori élmények újraéledése a jelenben – Online pszichológus (onlinepszichologus.net
Nagyon hasznos lenne, ha egyéni konzultáció keretében tudna dolgozni a problémáival.
Üdvözlettel:
Móra KatalinEgy olyan emberrel voltam kapcsolatban 9 hónapig, aki lelkileg átgázolt rajtam mikor olyan kedve volt, nagyon sok csúnya beszólást vágott a fejemhez (pl.: majd megbecsüllek és tosztellek, ha megérdemled, nem vsgy barátnőnek való stb.) és nagyon-nagyon kedves és szeretetet adó volt, ha épp olyan kedve volt. Betegesen féltékeny volt, minden percemről be kellett számolnom és fotóval, videóval bizonyítani. Folyamatosan hazugnak állított be, pedig nem hazudtam neki, folyamatosan azt állította kegcsalom, pedig egyetlen szót nem beszéltem másik fiúval mellette. A végén kiderült, hogy ő irogatott más nőknek,megcsalt. Lefeküdt a kocsijában másik nővel aztán hazajött és hozzámbújt mintha mi sem történt volna. De rájöttem, kiderült. Szerintem nárcisztikus ember, aki teljesen a hatalmába kerített és függővé tett. Nem tudom hogyan léphetnék rajta túl, igyekszem elnyomni magamban a vágyat, hogy írjak neki, hohy felhívjam, de nagyon neh~z, mert minden dolog ellenére azt érzem még szeretem.
Kedves Enikő!
Sajnálom, hogy ilyen nehéz időszakon megy keresztül. Úgy tűnik, hogy amikor racionálisan gondolkodik erről a kapcsolatról, tisztában van vele, hogy a volt párja sok olyan dolgot tett, mondott a kapcsolatuk során, amivel bántotta Önt, de az érzései mégis felé húznak.
Mindaz, amit a párja viselkedéséről és kommunikációjáról leírt, arra utal, hogy ebben a párkapcsolatban jelen van a szóbeli bántalmazás. Ezzel a témával kapcsolatban javasolom Önnek az alábbi cikket a honlapunkról:
Az erőszak rejtett formái a párkapcsolatban – Online pszichológus (onlinepszichologus.net)
Azt gondolom, hogy önismereti munkára lenne szüksége ahhoz, hogy jobban megértse, miért nem tud kilépni ebből a kapcsolatból. Ebben az önismereti munkában kollégáink egyéni konzultáció keretében segíthetik Önt.
Üdvözlettel:
Maróti Eszter
Tisztelt Hölgyem!
Olyan gonddal fordulok önhöz, ami problémát okozott az eddigi párkapcsolataimban és nem szeretném többé elkovetni.
Szóval a problémám, hogy ha bármivel megbánt a párom, akkor azzal válaszolok, hogy falat emelek. Es bár később meg tudjuk beszélni, de emiatt hosszabbra nyúlik az egész. És nem is szeretném ezt a sértettség érzetet belevinni az életembe. De nem tudom, hogy kezeljem ilyenkor az érzéseimet. Tudom, hogy ez a hibám már régóta fennáll. Például legutóbb akkor jött elő, mikor percekig nem válaszolt arra, mikor tervez hozzám költözni (mert gondolkodott), nekem rögtön az jött át, hogy biztos nem akar, amiatt nem válaszol. És tudom, hogy egyrészt a bizonytalanságomból fakad ez, de nem tudom, hogy lehetne megoldanom. Mindennel jobban szeretem a páromat és szeretnék tökéletes párja lenni, amilyet megérdemel. Nagyon hálás lennék, ha tudna nekem segíteni ebben.
Köszönöm a válaszát előre is.
További szép estét kívánok!
Üdvözlettel:
Orosz Anasztázia
Kedves Anasztázia!
Köszönöm hogy bizalommal fordult hozzánk. Teljesen érthető ha egy sértés hatására falat emel maga elé, de az még jobb, hogy utána tudnak is erről beszélni a párjával. Amikor támadást érzékelünk, vagy támadva érezzük magunkat, gyakran valamilyen énvédő mechanizmussal reagálunk, aminek fontos funkciója, hogy megvédjük énünket az érzelmi reakcióinktól, az esetleges következményektől vagy a későbbi bántásoktól.
Fontos tudatosítania magában azt is, hogy pontosan mire is reagál azzal, hogy falat emel maga elé? Mi váltja ki, hogy így reagál? Megvédi valamitől? Vagy esetleg elkerül vele valamit? A leírásából kitűnik számomra, hogy szeretne összeköltözni a párjával, tehát az elköteleződés és a közös jövő biztos olyan téma, amiről érdemes még sokat beszélgetni és megosztani egymással, hogy ki mit vár el a párkapcsolattól.
Ha szeretné megérteni és megváltoztatni a reakcióit és szeretne magabiztosabbá válni a párkapcsolatában, keresse fel valamelyik szakemberünket, akik szívesen segítenek Önnek.
Üdvözlettel:
Kovács Gábor
Tisztelt Dr! Gyermekem 8 éves. Gyakran kínozzák kényszergondolatok vagy téveszmék – pl azt képzeli, hogy az anyukája nem igazi, csak klónozva van, vagy angol órán korgott a tanár hasa és hirtelen arra gondolt, hogy meg akarja enni a gyerekeket. Ezeket mindig elmondja nekünk, mert érzi, hogy ez nem jó és butaság. Ezen kívül nagyon okos, de most másodikban sokszor van vele magatartásbeli probléma. Az órán nagyon könnyen elterelődik a figyelme, játszik a tolltartojaval vagy elkezd dalolni magának, stb. A képességeivel nincs gond, sok témában úgy el lehet vele beszélgetni, mint egy felnőttel, csak ezek a kényszeres cselekvések… Iskola után sokszor sírva mondja, hogy “megint rosszul viselkedtem, én nagyon buta vagyok”. Sokszor előfordul az is, hogy nem emlékszik egy adott dolog melyik nap történt az iskolában. Ezenkívül a gondolatok:Ezekről gyakran panaszkodik, hogy “apa, butaságon képzelődtem”. A videójáték az le tudja kötni,de más nemigazán. Ön szerint mire utalhatnak ezek a tünetek?
Kedves Szülő!
Köszönöm a kérdését és a bizalmát. Gyermekének a tünetei tényleg aggasztóak, hiszen ő is szenved tőle és nem tud ellene tenni semmit, ha jól értem. Az önök közötti bizalomról tanúskodik, hogy a gyermeke őszintén el meri mondani a gondolatait, még ha azok furák és érthetetlenek is. Jól teszi, ha elfogadóan és kíváncsisággal fordul a gyermekéhez, amikor ezeket a gondolatait megossza Önnel, hogy ezek után is el merje mesélni azokat.
A probléma megfelelő szakmai feltárásához és a szükséges pszichológiai segítségért fontos lenne felkeresni az Önök lakóhelye szerint illetékes gyermekpszichiátriai ellátóhelyet, melyet az ÁNTSZ honlapján >> találhat meg.
Remélem sikerül megtalálni a megfelelő segítséget, gyermekpszichiátriát.
Üdvözlettel:
Kovács Gábor
Üdvözlöm.
Nehéz időszakon megyek keresztül. Iskolát váltottam és egy új közegbe kerültem.Az osztályba ahova kerültem lett egy kapcsolatom ami már négy hónapja tart. A gond csak az,hogy a szüleim át akarnak tenni másik osztályba mert borzalmasak a többiek tanulmányi eredményei és az órákon se lehet haladni miattuk. Nem tudok dönteni hogy átmenjek-e, vagy se. Mert félek ha átmennék a kapcsolatom véget érne a fiú barátommal. Már beszéltem is vele erről és azt mondta hogy szeretné hogy maradjak és szomorú lenne ha elmennék.
Kérem segítsen, hogy döntsek ebben a helyzetben?
Kedves Virág!
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy tanácstalannak érzi magát,hiszen valóban nehéz döntési helyzetben van. Ebben a korban fontos szerepe van a kortársi kapcsolatoknak, a barátok, a párkapcsolat központi szerepet töltenek be.
Javaslom, hogy keresse fel az iskolájában dolgozó pszichológust, vele egyéni beszélgetések során részletesebben átbeszélheti problémáját.
Kívánom, hogy tudjon jól dönteni, üdvözlettel,
Alkohol miatt már pelenkázni kell
Kedves Imre!
Ha választ szeretne kapni a kérdésére, fontos, hogy pontosan fogalmazza meg, mi foglalkoztatja.
Krízishelyzetben a legjobb, amit tehet, hogy egy külső szemlélővel átbeszéli mindazt, ami foglalkoztatja. Ha úgy érzi, túl nagy a teher és most azonnal szeretne valakivel beszélni, nyugodtan hívja az egyik telefonszámot! Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok (Ingyenes) 116-123 Éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható.
Üdv,
