Üdvözlöm!van egy 4éves lányom, óvodás. Időről időre előjönnek neki félelmek. Pár napja történt hogy mézeskalács tapadt a szájpadlására, azóta keveset vagy egyentalán nem akar enni. Az óvódában a pulcsit nem tudta áthuzni a fején amitől szintén megijedt, azóta csak zipzáros pulcsi. Az óvónők nem tudják Megölelni nem engedi nem szereti ha simogatják a fejét.. 2éves korában csak felkontyozva lehetett a haja máshogy nem mert sírt. Az oviba szoktatás is öklendezéssel hányással indult mindennap,tegnap újra öklendezéssel kezdtük az ovit.nemrég költöztünk, illetve született egy kis öccse.. Akit nagyon szeret, de mintha azóta jobban próbálná magára hívni a figyelmet. Mindennek neki áll de pár perc múlva ott hagyja. Nem köti le semmi. Lehet ez viselte meg vagy más lehet a próbléma? Hogy tudnánk neki segíteni? Sokat foglalkozunk vele de sokszor ha kérdezek se válaszol csak a száját húzza. Ha valamire nemet mondunk neki akkor egyből elfut a szobába és sír. Köszönöm a segítséget!

Egyedül nevelem a kisfiamat sokszor vagyok ideges sokszor veszekedek a szüleimmmel

Tisztelt Hölgyem/Uram! Kétségbeesetten fordulok önhöz, teljesen tehetetlennek érezzük magunkat a testvéreimmel. Anyukánk 10 éve válófélben van apánktól, és a sok megaláztatás, tehetetlenség oda vezetett, hogy zugivó lett. Többször próbáltam vele beszélgetni, de tagad, hogy ő nem iszik és bebeszéljük magunknak. Ilyenkor csúnya veszekedés a vége, alpári módon vagdalózik és beszél velünk. Olyan problémákat kreál amik nem is voltak és szent meggyőződése, hogy márpedig az úgy van. Lassan mindenkit elmar maga mellől és az unokák helyett is az alkoholt választja. Korán reggel már ivással kezdi a napot és szent meggyőződése, hogy senki sem veszi észre rajta, aki szóvá teszi,az hülye és képzelődik. Segítségre van szüksége de nem látja be. Mit tehetnénk?

Kedves Címzett!
Fonokasszonyommal vannak problémáim sajnos. Évek óta dolgozom a munkahelyemen, és sosem volt egyszerű a helyzet. Régen váltanom kellett volna, de sosem mertem igazán. Jó pár hónapja azonban picit feljebb léptem és így már egy közös irodában dolgozom a Fonokasszonyommal. Diohejban, annyi, hogy minden nap gyomorideggel és félelemben megyek be, hogy mikor mibe köt bele. Úgy gondolja, hogy enyém minden felelősség, akkor is, ha nem én hibáztam, és ennek anyagi vonzataitol sem riad vissza. Hétvégén is van, hogy felhív, igaz nem gyakran, és ha valamiért nem veszem fel, akkor azt szóvá teszi, persze minden alkalommal visszahívom. Szabadságra egy évben egyszer tudok menni, egy hétre, a többi szabimat kiirogatja, amikor gondolja, és ettől függetlenül, ha hebe hóba programom van és esetleg kell egy-egy nap, akkor neheztelve és már már megsertodve veszi tudomásul. Úgy érzem, hogy még a szabadidőm is kontroll alatt akarja tartani. Hogyan lehet kezelni ezt, amíg nincs másik helyem?

Üdvözlöm!
Rövidre fognám a dolgot. A nevem Réka (tartózkodnék a vezetéknevem megadásától ha nem baj), 19 éves és attól tartok a betegségek fülben feltünetett problémával küzdök..
A szüleim elváltak amikor csecsemõ voltam, és noha nincs sok kristálytiszta emlékem a gyerekkoromról, annyit biztosan tudok hogy az Apám keveset volt jelen (10 éves koromig legalábbis, de ez nem ide tartozik). Gimnáziumig az Édesanyámmal laktam, aki erõsen alkoholizált, bódult állapotban pedig én voltam a legjobb barátnõje – de józanul is. Tudja, egész fiatal korom óta ápolom a lelkét, megoszt velem mindenféle vágyálmát, szexuális kalandjait és egyéb érzelmi sérelmeit, stb.. A problémám az hogy vilàg életembe taszítottam a fiúkat és a lányokat egyarànt, stabil párkapcsolatban sose tudtam maradni és félõ hogy érzelmileg instabil vagyok. Sose voltam diagnosztizálva, feltehetõleg a negatív érzelmek és õrületes ragaszkodás az Anyám iránt is az én hibám.. de kíváncsi lennék a véleményére!
Elõre is köszönöm!

Egy olyan emberrel voltam kapcsolatban 9 hónapig, aki lelkileg átgázolt rajtam mikor olyan kedve volt, nagyon sok csúnya beszólást vágott a fejemhez (pl.: majd megbecsüllek és tosztellek, ha megérdemled, nem vsgy barátnőnek való stb.) és nagyon-nagyon kedves és szeretetet adó volt, ha épp olyan kedve volt. Betegesen féltékeny volt, minden percemről be kellett számolnom és fotóval, videóval bizonyítani. Folyamatosan hazugnak állított be, pedig nem hazudtam neki, folyamatosan azt állította kegcsalom, pedig egyetlen szót nem beszéltem másik fiúval mellette. A végén kiderült, hogy ő irogatott más nőknek,megcsalt. Lefeküdt a kocsijában másik nővel aztán hazajött és hozzámbújt mintha mi sem történt volna. De rájöttem, kiderült. Szerintem nárcisztikus ember, aki teljesen a hatalmába kerített és függővé tett. Nem tudom hogyan léphetnék rajta túl, igyekszem elnyomni magamban a vágyat, hogy írjak neki, hohy felhívjam, de nagyon neh~z, mert minden dolog ellenére azt érzem még szeretem.

Tisztelt Hölgyem!

Olyan gonddal fordulok önhöz, ami problémát okozott az eddigi párkapcsolataimban és nem szeretném többé elkovetni.
Szóval a problémám, hogy ha bármivel megbánt a párom, akkor azzal válaszolok, hogy falat emelek. Es bár később meg tudjuk beszélni, de emiatt hosszabbra nyúlik az egész. És nem is szeretném ezt a sértettség érzetet belevinni az életembe. De nem tudom, hogy kezeljem ilyenkor az érzéseimet. Tudom, hogy ez a hibám már régóta fennáll. Például legutóbb akkor jött elő, mikor percekig nem válaszolt arra, mikor tervez hozzám költözni (mert gondolkodott), nekem rögtön az jött át, hogy biztos nem akar, amiatt nem válaszol. És tudom, hogy egyrészt a bizonytalanságomból fakad ez, de nem tudom, hogy lehetne megoldanom. Mindennel jobban szeretem a páromat és szeretnék tökéletes párja lenni, amilyet megérdemel. Nagyon hálás lennék, ha tudna nekem segíteni ebben.
Köszönöm a válaszát előre is.
További szép estét kívánok!

Üdvözlettel:

Orosz Anasztázia

Tisztelt Dr! Gyermekem 8 éves. Gyakran kínozzák kényszergondolatok vagy téveszmék – pl azt képzeli, hogy az anyukája nem igazi, csak klónozva van, vagy angol órán korgott a tanár hasa és hirtelen arra gondolt, hogy meg akarja enni a gyerekeket. Ezeket mindig elmondja nekünk, mert érzi, hogy ez nem jó és butaság. Ezen kívül nagyon okos, de most másodikban sokszor van vele magatartásbeli probléma. Az órán nagyon könnyen elterelődik a figyelme, játszik a tolltartojaval vagy elkezd dalolni magának, stb. A képességeivel nincs gond, sok témában úgy el lehet vele beszélgetni, mint egy felnőttel, csak ezek a kényszeres cselekvések… Iskola után sokszor sírva mondja, hogy “megint rosszul viselkedtem, én nagyon buta vagyok”. Sokszor előfordul az is, hogy nem emlékszik egy adott dolog melyik nap történt az iskolában. Ezenkívül a gondolatok:Ezekről gyakran panaszkodik, hogy “apa, butaságon képzelődtem”. A videójáték az le tudja kötni,de más nemigazán. Ön szerint mire utalhatnak ezek a tünetek?

Üdvözlöm.

Nehéz időszakon megyek keresztül. Iskolát váltottam és egy új közegbe kerültem.Az osztályba ahova kerültem lett egy kapcsolatom ami már négy hónapja tart. A gond csak az,hogy a szüleim át akarnak tenni másik osztályba mert borzalmasak a többiek tanulmányi eredményei és az órákon se lehet haladni miattuk. Nem tudok dönteni hogy átmenjek-e, vagy se. Mert félek ha átmennék a kapcsolatom véget érne a fiú barátommal. Már beszéltem is vele erről és azt mondta hogy szeretné hogy maradjak és szomorú lenne ha elmennék.
Kérem segítsen, hogy döntsek ebben a helyzetben?

Alkohol miatt már pelenkázni kell

Sokszor újrakezdtem már életemben nagyon sok dolgot és nagyon nehezen engedek magamhoz közel embereket, de amint megint elkezdek közel engedni magamhoz bárkit, rögtön jönnek a problémák. Az érzem, hogy csak azért vannak mellettem az emberek mert csakis bizonyos érdekek fűzik ehhez őket én pedig mindenkinek csak csalódást okozok. Ezek az érzéseim és dolgaim miatt nagyon sűrűn alakul ki konfliktus is, hisz ezeket az érzéseket egy darabig csak gyűjtöm magamban és egyszer csak kiborulok és akkor mindenkivel szemben megyek és nem nézem, hogy kit mennyire bántok meg. Sokszor próbáltam már ezen változtatni, de mindig csak rosszabb lett, mert az elfojtott dolgaim később sokkal erősebben törtek elő.

Üdvözletem! 12 évvel ezelőtt volt egy párkapcsolatom, nagyon megviselt a szakítás. Időnként előjönnek ismétlődő álmok, amik nagy hatással vannak rám, ébredés után szinte fizikai tüneteket eredményeznek: fejfájás, fülzúgás, koncentrációs zavarok. Annyira élénkek ezek az álmok, hogy egész nap nem tudok koncentrálni. Előfordul, hogy szexuális jellegűek, de többnyire csak az érzést élem újra, a heves szenvedélyt, ami a kapcsolatunkat jellmezte. Azóta új kapcsolatban élek, gyerekeink vannak az új férjemmel és ilyenkor mindig bűnösnek érzem magam, hogy álmaimban mással vagyok. Pár napja újra rám törtek az álmok, annyira, hogy már aludni sem merek. Pár éve felkerestem a régi páromat, beszélgettem vele, kellemes baráti beszélgetés volt, de ez sem oldotta meg a problémát. Egyébként nem tartjuk a kapcsolatot, nem is tudok róla szinte semmit. Nem tudom, mit tehetnék.

Lányom 26 éves. 2017ben kezdodott nála , hogy megvonta magatol az ételt, akkor elborult az agya is, pszichiáterhez járt, orvosságokkal rendbejott egy idore. Most ez visszatért neki , csaknem 1 éve állandoan fogy, alig vagy nem is eszik és sztem 30-35 kg lehet, mikozben kb.175 cm. Nem tudom mennyi kg.de csont és bor, ugy néz ki naddrágban is mint egy feloltoztetett csontváz. Orvoshoz nem akar elmenni , annyira félek, hogy osszeesik és meghal. HOgyan kényszerítsem rá, hogy elmenjen orvoshoz, mindig veszekedésbe torkollik az egész,nem ismeri el, hogy vékony, beteg, nem eszik eleget, azt mondja, rendesen eszik, de látom hogy féldecis pohárral méri ki a kaját innivalot és leméri dekára ha valamit eszik. vannak napok amikor egyáltalán nem eszik iszik. Már alig áll a lábán. Mit tehetek ilyenkor???

Szép napot,
A testvéremről lenne szó.
Ő 26 éves nő, párkapcsolatban él egy sráccal már körülbelül 5 éve. Alapból elég visszahúzódó személyiség, nem járt régebben sem sehova csak ritkán, nem volt sok barátja, nem beszélt sokat. Hárman vagyunk testvérek egyébként, ő a legkisebb.
Amióta ezzel a sráccal van, még jobban el van szigetelődve még tőlünk testvéreitől is. Egy városban élünk, de szinte alig látjuk, interneten sem kommunikál, igazából csak akkor jelentkezik ha valamire szükségük van. Szinte 100%-ban ezzel a sráccal van, együtt is dolgoznak egy műszakban. Ha hívjuk is valahova, nem jön, vagy kíséri a párja, még a boltba is. Volt lehetősége egy jobb munkahelyre menni, de a srác lebeszélte arról is. Úgy érezzük mintha birokolná, csak ő ezt nem veszi észre. Ha bármit is mondunk nekik a témával kapcsolatban, akkor csak megsértődik – egyébként a srác is – és nem beszélnek velünk egy ideig.
Az lenne a kérdésem, hogy ez normális-e, és hogy mit tudnánk tenni, hogy ne sértődjenek meg?

Tisztlet Pszcihológus!39 éves férfi vagyok, külföldön élek. Fél éve megismerkedtem a barátnömmel szintén külföldön akivel párkapcsolatba kezdtünk. Szépen alakult minden, úgy éreztük megtaláltuk egymást amikor kiderült még mindig mély kapcsolatot ápol az exével(lelkileg).Nekem azt montda korábban, lezárta, kiderült, hogy nem.2 hónap után még a hiányzol, szeretlek üzenetek mentek egymásnak.Túlléptem rajta mert ismerve öt elhittem neki, ha valakit megszeret nehezen engedi el, és azt mondta ez csak az elválás része.Azt mondta, engem szeret és nem öt és velem akar lenni.Most épp az összeköltözésünk tervezzük amikor kiderült, hogy ezt az embert aki 24 évvel idösebb volt nála, legalább 5-6 másikkal megcsalta.Alklamilag és rendszreresen is.Nekem elötte azt mondta,nem csalt meg senkit soha.(exe sem tudott róla)Kérdés az, miként lehet egy ilyen helyzetben a bizalmat visszaépíteni?Mit tehetek, hogy ne hagyjam magamnon eluralkodni a negatív érzéseket ha szeretnék adni esélyt a kapcsolatnak?