Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Doktornő!
Van egy párom, akit nagyon szeretek. Természetéből adódóan eléggé zárkózott, nehezen beszél az érzéseiről. Egyébként tisztelettel bánik velem, sose beszél velem csúnyán, nem bánt, nem kiabál. Ritkán vitatkozunk, de amikor ez megtörténik én mindig nagyon kikészülök, nem vagyok sírós fajta, de minden vitánk alkalmával sírok. A veszekedéseket én kezdeményezem, mivel a zárkózottságából adódóan nem mindig vagyok abban biztos, hogy szeret és mivel nem szeretne még esküvőt se, nem érzem azt hogy komolyan gondolja velem a kapcsolatot. Nagyon zavar, hogy ennyire kifordulok magamból minden vitánk alkalmával, a korábbi párkapcsolataimban nem voltam idegileg ennyire labilis. Mit tehetnék, hogy normalizálódjon a helyzet? Köszönöm a válaszát!
Tisztelt Kérdező!
Javaslom, hogy érdemes lenne, amennyiben mindketten motiváltak rá, párterápiás segítséget kérniük. Írásából úgy látom, hogy önök között olyan rossz körök, negatív ciklusok alakultak ki, amelyekben szinte lehetetlenné válik a ennek a konrét helyzetnek a megoldása, kibeszélése, és elkezdtek távolodni egymástól. Talán önben is felmerült, hogy esetleg „kommunikációs problémáik vannak”. A párkonzultáción, vagy párterápián ezekre a rosszul működő kommunikációs helyzetekre, negatív ciklusokra és ezek forrására láthatnának rá kölcsönösen. Abban kaphatnának segítséget, hogy megértsék, saját élettörténetükből hogyan következik a párkapcsolatukban megjelenő bizonytalanság , párja részéről az elköteleződési és érzelemkifejezési nehézség. Mindez segíthetne, hogy megtanulják, hogyan indíthatnak olyan másféle beszélgetéseket, amelyek a közeledést és egymás megértését teszik lehetővé. Kölcsönösen észrevehetővé és kimondhatóvá válhatnának az érzések, a jövőbeli célok, tervek.
Párterápiás konzultációs lehetőség akár online is elérhető. Sokat segíthetne, hogy ismét egy hullámhosszra kerüljenek a kölcsönös megértés terén. Addig is javasolom, hogy indulásképp próbálja ugyanezt, amit a kérdésében ilyen szépen, és finoman megfogalmazott a párjával is megosztani, beszélgetést kezdeményezni róla. Egymás gondolatait kitalálni nem cél és feladat, lehet hogy párjában is sok olyan gondolat van, mellyel akár önt is meglepné.
Amennyiben a párja nem motivált párterápiára, egyéni konzultációt javasolok önnek a bizonytalansága oldására.
Üdvözlettel:
Tisztelt Dr.nő!
Fiam 18 éves múlt.Most mondta el ,hogy a férfiakhoz vonzódik.Ezzel nincs bajom,csak mem tudom,hogyan tudnék segíteni neki.Látom rajta hogy nyomasztja,gondolom inkabb az,hogy milyen visszhangja lesz azok körében akik fontosak neki.Olyan butaságok jutnak eszembe hogy hogyan fog ismerkedni?Egyaltalán kell-e ezzel nekem foglalkoznom?Csak azt szeretném,ha kiegyensúlyozott,boldog ember lenne.
Köszönettel
Kedves Levélíró!
Ön minden bizonnyal nagyon szerető és elfogadó anyuka, hiszen fia bizalommal fordul Önhöz! Önmagában azzal, hogy elfogadóan, támogatóan reagált arra, hogy fia elmondta a férfiakhoz vonzódik, igazi biztatást, pozitív élményt adott neki. Érthető, hogy foglalkoztatja fia jövője és a legjobbat szeretné neki, természetes módon gondolkozik azon, hogy olyan párt fog-e találni aki mellett boldog lehet! Úgy gondolom, ebbe a szeretetteljes kapcsolatba tökéletesen belefér az, hogy őszintén beszélgessenek erről fiával. Javaslom, hogy először gondolja végig, Önnek van-e igénye arra, hogy ezekről a természetes anyai érzésekről beszéljenek fiával? Illetve fölmerül a határok kérdése a szülő-gyermek kapcsolatban , azok helye, milyensége. Ebben Ön és fia együtttudnak közös nevezőre jutni, hogy Ön mennyire szeretne bevonódni fia szerelmi életébe, fia mennyit szeretne Önnek elmesélni, jól jönne-e neki ha meghallgatná, esetleg tanácsait, meglátásait megosztaná vele? Úgy gondolom, ha párbeszédet kezdeményez saját és fia igényeiről, érzelmi szükségleteiről, azzal tudnak leginkább abba az irányba fejlődni, mely segít fiának és Önnek is abban, hogy kiegyensúlyozottak és boldogak legyenek!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tiszteletem! Azert kerestem fel onoket mert szeretnek segitseget kerni problemaimra. Ott szeretnem kezdeni hogy egyszeruen nem talalom a helyem a vilagba nem erzem magam fontosnak ugyerzem mindenki el lenne nelkulen is, nem talalom meg onmagamat,semmi onbizalmam sincs egy csepse van hogy tukorbe nezek es sirok. Es edesapam is tehet errol ugyanis szuletesem elott elhagyott, ill. A rengeteg halaleset ami tortent az eletembe, es a bantalmazas miatt a suliba. Es tudom jol hogy vannak akiknek nagyobb gondjai vannak de szamomra ezek megnem oldott ugyek tobb eve, mivel senkinek nem szolok pedig vannak barataim akik segitenenek de nem merek. Illetve van egy srac is aki tetszik es nem tudom mit csinaljak hianyzik de nem akarom elmondani neki hogy tetszik mert amugy mar baratok vagyunk vagyis tobbek mint baratok de nem akarom hogy eszre vegye, es tenyleg elnezest hogy ilyennel irok egy komoly helyre de ezek tenyleg nagyon nyomnak. Koszonom a valaszt elorre is!
Kedves Levélíró!
Nagyon örülök, hogy leírta, ami a szívét nyomja. Nem lehetett könnyű ezeket a problémákat megosztania. Nehéz élményei voltak, szeretteink elvesztése, iskolai bántalmazás, édesapja hiánya, mind mind olyan dolog amelyekkel nem könnyű megbirkózni. Nagyon megterhelő lehet ezekkel úgy foglalkozni, hogy szeretteivel, barátaival nem osztja meg ezeket. Úgy tűnik nagyon nehezére esik érzelmeit, sérülékeny énjént megmutatni az Önhöz közelállók előtt. De ahogy írja is, nincs egyedül, engedje meg magának, hogy barátaira támaszkodik. Ha kifejezi érzéseit, gondolatait barátai felé, lehetőségük nyílik Önre figyelni, pozitív visszacsatolást adni Önnek, ami segíthet abban is, hogy érezhesse mennyir efontos nekik és mennyire értékes. Talán segít a félelmei legyőzésében, ha elképzeli, hogy fordított helyzetben Ön hogyan reagálna, ha egy barátja valamilyen lelki nehézségét megosztaná Önnel. Amennyiben van rá lehetősége, javaslom keressen fel pszichológust egyéni konzultáció keretein belül, aki segíthet a nehéz élmények feldolgozásában!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
Az lenne a kérdésem, hogy a munkahelyen szinte az összes kolléga csak is kizárólag egy kérdést ismer a napi találkozáskor, csak ezt az egy kérdést cifrázza.
Ami nem más mint a “MI ÚJSÁG?”/”MI A HELYZET?”
Viszont erre a “SEMMI”/”MINDEN RENDBEN” a válasz.
Bár igazából látványosan ez sem érdekli egyiket sem, mert sarkon fordul és megy a dolgára.
Ez amolyan hozott/tanult viselkedés a felmenőktől?
Ha megmondanám bármelyiknek is, hogy ne mondja/kérdezze ezt, mert én már gyerekkoromban sem szerettem hallani ezt a felnőttektől, akkor abból csak megsértődés/megharagudás lenne.
Hogy lehet az ilyet kezelni helyesen, tapintatosan?
Nem megbántva ezzel bármelyiket is.
Köszönöm a válaszát
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik mélyebb kapcsolódásra vágyik, mint amit egy “Mi újság?”, “Mi a helyzet?” kérdés és az erre adott válasz tud nyújtani. Természetesen az egyik járható út, amelyet Ön is pedzeget, miszerint visszajelzés adni arról, hogy ezek a kérdések rossz érzést váltanak ki Önből. Az asszertív kommuniáció segítségére lehet abban, hogy ne sértődés legyen a vége. Az asszertív visszajelzés 3 lépcsőjét követve, egy építő jellegű beszélgetés tud elindulni a problémáról. Az első lépés, hogy objetíven megfogalmazza a problémát pl.: A beszélgetéseink nagy részében a “Mújság – semmi” forgatókönyv megy végig és utána véget ér a beszélgetés. A második lépés a probléma Önre gyakorolt hatásának megfogalmazása pl.: Elszomorít/ Hiányolom, hogy nem beszélgetünk időnként mélyebb dolgokról. Gyermekkoromból ismerős ez a kérdés és sosem tudtam, hogyan lehetne erre érdemben válaszolni. És végül, de nem utolsó sorban, előállhat egy megoldási javaslattal, vagy megkérdezheti, hogy tudnának-e valamilyen módon változtatni ezen? Ezzel kifejezi nyitottságát a változásra és konstruktív módon éll a helyzethez. Azonban úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben, az is segíthet, ha magra vállalja a kezdeményező szerepet és a megszokott felszínes beszélgetésből kilépve, úg ypróbál kapcsolódni, ahogyan az Önnek jó. Akár érdeklődik valamilyen konkrétabb dolog felől, olyan témát vet fel amely Önt foglalkoztatja, azaz tulajdonképpen példamutatással ösztönzi munkatársait a beszélgetéseik jellegének megváltoztatására.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt pszichológus
Én egy 32 éves nő vagyok váló félben van egy 11 hónapos kisfiam aki nem érzi mi történik körülötte mivel születése óta nem igazan vagyunk eggyüt az édesapjával de Visszont a 8 éves kilanyom ő igen és probalok mindent megtenni de latom h neki nehéz nem mondja el nekem se a csaladban senkinek h neki ez rossz lenne visszont mióta megromlott a viszony az apjaval(kiderült hogy mecsal az én első unoka hugommal) azóta a holoka az orra már az arcát is vakarja előttem nem sem társaság ban de sebes neki nem pattanasos vagy ilyesmi ez lehet lelki eredetű ?
Vigyem szakemberhez?
Tisztelt Kérdező!
Először is ebben a nagyon nehéz élethelyzethez, amiben van most, kitartást kívánok, hiszen a válás óriási trauma az egész családnak, még talán a kisfiának is, aki a lehető legjobban viseli. Éppen ezért nagyon tiszteletre méltó, ahogy a gyermekei miatt hozzááll a kérdéshez.
A kislányának a vakarózása pedig valóban lehet szorongásos, vagy egyéb, lelki eredetű. (Mindemellett a felülfertőzések és egyéb bőrproblémák megelőzése miatt érdemes lenne megmutatni a gyermekorvosnak a sebeket, az arc területe rendkívül érzékeny, és a gazdag erezettsége miatt hamar be tudnak jutni kórokozók, akár az agyhártyákig is. )
Gyermekpszichológus sokat tudna segíteni neki, hogy feldolgozza, értelmezze a helyzetet, ugyanis, jelenleg nemcsak az apukájában kellett csalódnia, hanem egy másik – feltehetően közelebb álló- családtagban is együttesen. A bizalma a tágabb családi rendszerben így meglehetősen meginghatott, amely kelthet benne olyan bizonytalan érzéseket, vagy szorongást, amelyet egy gyermekpszichológus segíthet feldolgozni neki.
Illetve ajánlom figyelmébe az alábbi blogcikkünket, amelyekben erről a kérdésről írunk bővebben.
üdvözlettel:
Alapvető probléma a féltékenységem kezelése. A probléma még 2020. tavaszára nyúlik vissza. Röviden annyi, hogy megismerkedtunk egy pár évvel fiatalabb párral, jó baratság alakult ki, sok helyre egyutt jártunk családostul. Aztán arra lettem figyelmes, hogy az én férjem jobban érdekli a
másik nőt, mint a sajátja, és valószínűleg az anyagi helyzetünk is vonzotta. Sokszor direkt sajnáltatta magatá, hogy mindenki vele foglalkozzon. Akkor én kérdőre vontam a férjemet, ő annyit mondott, hogy ők megbeszélték, hogy semmi sem lesz közöttük, mert a család fontosabb. Ö ezzel lezárta, szerinte. A gond az, hogy a mai napig annyira odavan a párért, hogy nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni. Mindig velük akar mindenhová menni, és megsértődik, ha én nem, nem érti meg, hogy nekem ez nem esik jól, főleg, hogy tudom a házasságunk majdnem felbomlott a nő miatt. Hogy viseljem el a közelségét, vagy hogyan viselkedjek, nem tudom. A férjemet szeretem, de ez a helyzet kikészít lelkileg.
Tisztelt Kérdező!
Javaslom, hogy érdemes lenne amennyiben mindketten motiváltak rá, párterápiás segítséget kérniük. Írásából úgy látom, hogy önök között olyan rossz körök, negatív ciklusok alakultak ki, amelyekben szinte lehetetlenné válik a ennek a konrét helyzetnek a megoldása, kibeszélése, és elkezdtek távolodni egymástól. Talán önben is felmerült, hogy esetleg „kommunikációs problémáik vannak”. A párkonzultáción, vagy párterápián ezekre a rosszul működő kommunikációs helyzetekre, negatív ciklusokra és ezek forrására láthatnának rá kölcsönösen. Abban kaphatnának segítséget, hogy megértsék, saját élettörténetükből hogyan következik mindez, és megtanulják, hogyan indíthatnak olyan másféle beszélgetéseket, amelyek a közeledést és egymás megértését teszik lehetővé, illetve abban, hogy párja “rajongása” is kezelhető, de legfőképpen értelmezhető legyen, ily módon tudna változtatni a kialakult helyzeten. Párterápiás konzultációs lehetőség online is elérhető. Sokat segíthetne, hogy ismét egy hullámhosszra kerüljenek a kölcsönös megértés terén.
Sok esetben az ünnepek közeledte, apró nézeteltérések is előhozhatják, kiélezhetik a mélyben lappangó nagyobb, még meg nem beszélt nézeteltéréseket -jelen esetben itt az ön által említett másik nő kérdését- ezért ajánlom figyelmébe az alábbi cikket, hogy az ünnepek is nyugodtan teljenek!
Családi feszültség és krízis kezelése karácsonykor – hogyan őrizhető meg a mentális jóllét?
üdvözlettel:
Öcsém 10 éve elveszítette az állását-pedagógus,nagyon szerette-azóta folyamatosan csúyzik a lejtőn. Szerintem ebben a 82 éves anyukánknak is része van, mert
– ebben az időben minden hétvégén hazajárt az öcsém, és bizony anya 6-7 sörrel itatta
-vasárnaponként sokszor anyánk is felöntött a garatra
-gyerekkorunkban is többször ittasan jött haza a munkahelyéről.
Én már többször elmontam anyánknak, hogy ő is többet iszik( néha most is), ivott, mint kelene. Ő ekkor megsértődik, mert ő csak annyit iszik amennyi jólesik. Egyébként vezet, olyankor nem iszik, és totál részeg nem szokott lenni, csak néha látszik rajta.
Én arra kérném anyánkat, hogy ezeket vallja be öcsémnek (hogy hibázott, többször) és őszintén beszélgessen el vele. Tegyen ajánlatot, hogy mindketten teljesen leállnak.
Jó ötlet-e ez? Már teljesen kikészülünk, mert anyánk most is csak sír, hogy mi lett a fiából. Az igazság az, hogy testvérem rövidebb ideig kibírja, aztán kezdődik mindem előlről.
Köszönöm, ha válaszol
Üdvözlettel
–
Kedves Gabriella!
Köszönjük a levelét!
A függőségek esetében sokszor kevés az, ha az illető csak próbál leállni, sok esetben a hosszú terápiás kezelés nyújthat csak tisztaságot és józanságot. Mindkettejük esetében ajánlanám addiktológus felkeresését és az AA (anonim alkoholisták) csoporthoz való csatlakozást. Ha a megszokott környezetből való kiszakadás is cél, mint például a testvérénél, akkor bent lakásos rehabilitciós kezelés is szóba jöhet, mely több helyen is elérhető az országban TB támogatott módon. Ezekhez a kezelésekhez azonban az édesanyjának és a testvérének is kell problémabelátásnak lennie, hiszen enélkül motivációjuk sem lesz a változásra. Ha ez még nincs meg, akkor kell őket egy picit hagyni ebben az állapotban, hogy maguk jöhessenek rá, hogy az alkohol nem megoldás a problémáikra. Testvérként és családtagként ez nehéz, de azzal segíthet nekik a legtöbbet elindulni a gyógyulás útján, ha nem támogatja őket most, és nem old meg helyettük helyzeteket. Hagyni kell őket elérni a mélypontot, hogy saját maguk indulhassanak el onnan felfelé.
Ajánlom figyelmébe a weboldalunkon található cikkeket a témában, ahol a cikkek alján további hivatkozásokat is találhat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
A fiatal korom bántalmazásban telt középiskolában, hogyan lehet ezt feldolgozni? A másik kérdésem az lenne, hogy miért jó egyes fiataloknak az, hogy ki néznek magukak valakit/valakiket és csoportosan zaklatják? A zaklatók beteg emberek? Még véletlenül se egyedül zaklatnak,az egész osztály őket támogatta, az órán csinálták. Ilyeneket mondtak, hogy lelki terrorban tartanak. A fejformámmal, beszéd hangommal csúfoltak. Ezek alapján fogyatékosnak nézték engem. Lenéző stílusban szólítgattak, nyelv nyújtogatás. Ha megszólaltam kiröhögtek. Igaz nem csak velem csinálták. Órán ordibálva mutogatva beszéltek, ha a tanár nem tetszett nekik vele is kötekedtek, a tanár sírva fakadt, ők meg röhögtek. Némelyik tanár még partnerük is volt ebben. Sokszor órát se lehetet tartani, folyton szerencsejátékról és fociról ment a téma.
Ha kaptak is valami beírást nem hatotta meg őket,sikerélmény volt nekik.
Már felnőtt vagyok, most én bánthatok másokat, mert ha velem is megtették régen, akkor én is megtehetem.
Kedves Dániel!
Az iskolai erőszak/bullying nagyon komplex dolog, melynek hátterében rengeteg tényező állhat. Ajánlom figyelmébe ezzel kapcsolatos korábbi írásainkat a weboldalon:
A korábbi diáktársak viselkedésének a megfejtése nehéz, amivel dolgozni tud, az azoknak a negatív történéseknek amelyekkel magával történtek és ez ezeknek a feldolgozása. Ha úgy érzi,hogy ez a mai napig kihatással van a mindennapi életére, akkor érdemes felkeresni egy szakembert.
Üdvözlettel,
Kedves Orsolya!
4 éves házasságom most ért véget, 29 éves nő vagyok. Megcsaltak de egyébként sem volt feltétlen jó a kapcsolat, mert nagyon sokat veszekedtünk, partatlan vitáink voltak.
Én jó módú családból származom, szüleimnek nincsenek anyagi gondjai, havi szinten támogatnak, hogy fenn tarthassam az albérletem. Nekem irodai munkám van ami közepesen fizet, viszont gyarapodni belőle nem tudok, és ha szüleim nem segítenek nagyon alacsony életszínvonalon tudnék csak élni a közel 200 ezres albérlet mellett.
Mivel csalódtam, és azt sem tudom mit keresek, kitaláltam hogy sugar daddy-t azaz daddyket keresek magamnak akik alkalmanként 60at vagy 100at fizetnek.Életembe először tudtam félre rakni egy nagyobb összeget. Viszont nem tudok jelenleg párt keresni, senki nem fog meg, és inkább választom a fizetős találkozókat a társkeresés helyett. Jól teszem? Ki fogok ebben égni? Hagyjam inkább ez csak rossz útra vezet?3 sugar daddym van, eddigi életemben csak 5 fiuval feküdtem le rajtuk kivül.
Kedves Angéla!
A kialakult helyzet nagyon nehéz lehet, de ez egy nagyon erős elkerülési mód a párkapcsolat kialakítása ellene, és később maga is nagyon sérülhet ebben a szituációban. Rengeteg, tabu, titok, esetleg szégyen érzése társulhat hozzá, ami komoly pszichés problémákat okozhat a későbbiekben.
Azt ajánlom magának, hogy minél hamarabb próbáljon kialakítani egy terápiás kapcsolatot egy szakemberrel és közösen megoldást keresni erre a helyzetre.
Üdvözlettel,
Szeretném kérdezni, hogy van egy barátom akit már nem szeretek. De ő nem egyezik bele abba hogy szakitsunk ezért az öngyilkossággal fenyeget, hogyan beszelje, meg ezt vele? Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
A leírásából úgy tűnik, hogy ez egy elég szorongató helyzet, ha a barátja öngyilkossággal fenyegeti. A helyzet könnyen kelthet bűntudatot is Önben, amivel valahogy meg kell küzdeni. Lehetséges hogy számára ez az egyetlen és utolsó stratégia, amivel maga mellett próbálja tartani Önt. De sajnos a fenyegetés nem a szeretetet erősíti, hanem a félelmet, ezért javasolnám, hogy találjanak egy nyugodt és zavartalan helyet, ahol át tudják beszélni az egymáshoz fűződő érzéseiket, vágyaikat. Fontos lenne hogy meg tudják egymást hallgatni, hogy ki miben csalódott, ki mit kapott és mit nem kapott ettől a kapcsolattól. A legfontosabb tényleg az egymás szükségleteinek meghallása és elfogadása lenne.
Ennek részletesebb átbeszéléséhez javaslom, hogy keresse meg az Önnek szimpatikus pszichológusaink egyikét, akivel közösen megtalálhatják a lehetséges utakat a kapcsolat rendezése végett.
Üdvözlettel:
Kovács Gábor
Novemberben covidos voltam és azóta számomra eddig ismeretlen hullámokban jelentkező nyomasztó erős feszültségérzések jönnek rám, amelyeket mellkasi nyomás kísér, pulzusom ilyenkor kicsit meg is emelkedik, belső remegés vagy inkább vibrálás érzésem van szinte fél nap, de nagyon ijesztő érzés, hogy nem tudom kontrollálni esetleg. Háziorvosom múlt héten csinált nagylabor, ami teljesen jó lett,.Voltam szív UH-on, ahol szintén minden rendben volt, a EKG, ami nem mutatott eltéréseket. A covid előtt soha semmilyen ilyen jellegű, mentális problémám nem volt. Ennek ellenére el tudom látni a munkámat a családomat is, de a napjában többször jelentkező nyomasztó feszültséghullámok nagyon megkeserítik a napjaimat. Vérnyomásom ok, nem dohányzom. Borzasztóan szégyellem magam, hogy ennyi idősen ilyen problémám adódott, az akaraterőm megvan, de mégis visszatérnek ezek az állapotok és nagyon el kezdtem félni, hogy emiatt károsodik a szívem, esetleg szívinfarktusom lesz vagy megáll hirtelen a szívem.
Tisztelt Kérdező!
Először is szeretném elmondani, hogy a probléma amitől szenved nem egyedi. Ne szégyellje magát! Nem tehet róla. Tiszteletreméltó, hogy tud és mer segítséget kérni, hogy leírta, és megfogalmazta a panaszait. Feltehetően tünetei az elszenvedett covidnak a következményei, úgynevezett posztcovid-szindróma, annak is a pszichológiai tünetekkel együtt járó változata, főleg, hogy a szomatikus kivizsgálás eredménye negatív. Az ön tünetei leginkább pánikzavarhoz hasonlítanak, ezért átmenetileg akár enyhe gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, melyet a területileg illetékes mentálhigiénés gondozóban, vagy a területileg illetékes pszichiátria posztcovid ambulanciáján is fel tudnak írni. Egyik rendelés sem beutaló köteles. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete pedig készített egy kiadványt, melyben bővebben olvashat arról, hogy mit tehetünk, ha covidon estünk át és pszichológiai tüneteink vannak. https://semmelweis.hu/magtud/files/2021/09/semmelweis-postcovid-web.pdf
Mielőbbi jobbulást kívánok, üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Szeretnék segítséget kérni abban,hogy a 4 és 2 éves gyermekeimnek hogyan tudnám megfelelően elmondani, hogy az édesapjukkal elválunk? Jó viszonyban válunk el,közös marad a felügyelet is,csupán a házasságunk nem működik. Viszont,szeretném, ha a legkevésbé lenne számukra törés ez a dolog. Mire figyeljünk? Hogyan tudom őket ezen az úton a legjobban segíteni? Kérjünk e pszichológusi segítséget vagy csak akkor,ha azt látom, hogy valami nincs rendben? De minden információ érdekelne ezzel kapcsolatban.
Előre is köszönöm a választ!
Tisztelt Kérdező!
Először is ebben a nagyon nehéz élethelyzethez, amiben van most, kitartást kívánok, hiszen a válás óriási trauma az egész családnak. Éppen ezért nagyon tiszteletre méltó, ahogy a gyermekei miatt hozzááll a kérdéshez. Először is ajánlom figyelmébe az alábbi blogcikkeinek, amelyekben pontosan erről a kérdésről írunk bővebben.
Emellett fontos, hogy őszintén a gyermekei életkorához igazítva beszéljenek nekik a döntésükről, melynek kapcsán érdemes kihangsúlyozni, hogy a gyermekek semmit sem csináltak rosszul, nem miattuk történik a válás. Ugyanis a gyermeki gondolkodás sajátja az énközpontúság, sokszor vádolják magukat a szülők válása miatt, bűntudatuk lesz, mely a sok egyéb tünet közös alapja. Ezért őket mindenképpen tehermentesíteni kell.
Számos könyv is megjelent ebben a témában, ha szeretne olvasni ebben a témában önnek Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok – A gyermekközpontú válás lépései c. könyvet ajánlanám, a gyerekeknek pedig Patrice Karst : A láthatatlan fonal c. mesekönyvét, amelyben arról a láthatatlan fonalról olvashatnak, amely segít megérteni a gyerekeknek, hogy a szüleik mindig szeretik őket, vigyáznak rájuk, akkor is, ha éppen nehéz időszakon mennek keresztül, mint pl: válás, külföldi munkavállalás, vagy egy családtag halála.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Nem régen veszítettem el az édesapám, pontosan 8 hónapja.
Azóta nagyon sok minden történt, megmutottek,mamám rákos lett és úgy érzem nem tudom feldolgozni.
Nem tudom,hogy induljak el és mihez kezdjek.
Boldog párkapcsolatban élek és a párom mindenben támogat de úgy érzem néha,hogy ezt már nem bírom.
Sajnos minden betegség kijön rajtam,a sok stressztől.
A betegségek megfazasok,hasfájás,hányás.
Mindig nagyon megijedek,hogy mi a bajom mert félek a betegségektől.
Apukám covidban halt meg, en végig néztem ahogy korhazba kerül és engem hívtak mikor elment.
Számomra nagyon sok inger ért.
Kérem segítsen mihez kezdjek,hogy dolgozzam ezt fel.
Köszönöm szépen.
Tisztelt Kérdező!
Legelőször is fogadja őszinte részvétem az édesapja halála miatt! Teljesen érthető, hogy a gyász, a betegségek és a váratlan, értelmetlen veszteség amik önt érték, érzelmileg túlterhelték, és az érzelmi – illetve a megküzdő kapacitásai kimerültek. Azt is jól érzi, hogy mindezeket már nem teheti bele csak a párkapcsolatába, mert fennáll a veszélye, hogy túlterhelődik az a rendszer -a párkapcsolata-, ami egyébként most jól működik, és egy érzelmileg biztos alapot ad, amire támaszkodhat. Mindenképpen javasolnék önnek egyéni pszichoterápiát, ahol egy segítő, megértő empatikus közegben dolgozhatja fel az önt ért veszteségeket és stresszt, terapeutájával közösen feltölthetik az érzelmi tartalékait, hogy ellenállóbbá váljon a mindennapokban. Erre akár az online forma is alkalmas lehet. Addig is ajánlom figyelmébe youtube csatornánkon megtekinthető relaxációs és szorongásoldással kapcsolatos videóinkat, amelyben gyakorlati tippeket és segítséget kaphat a stresszoldáshoz.
Üdvözlettel:
Szép Estét!Tinderen megismertem egy srácot akivel 3 hete intenzíven beszélgetünk.Sok a közös bennünk és meg tudunk beszélni sok mindent.7 találkozón vagyunk túl,de az elsőn eljött hozzám és kinnt a kocsiban órákat beszélgettünk majd a elcsattant a csók.Először nem akarta,de elmondta,hogy szeretne velem lefeküdni(facebookon),egyáltalán nem tetszett ez nekem.Tinderről töröltem magam az első találkozó után és elvileg ő is amíg barátnőm meg nem találta és miután lemondta az előfizetését ő is törölve lett.Persze rosszul esett,de nem tudtam igazat mondott-e.Elmentünk pestre,kaptam tőle rózsát és tervezgeti a jövőnket.6.találkozón nála voltunk,tudta,hogy várnia kell rám és affelől érdeklődött,hogy én mihez kötöm az intimitásunk kibontakozását.Nem mondtam el.Fél,hogy nekem ez gyors ami az,nincs kimondva,hogy együtt vagyunk,de már kimondta szeretlek,csókolózunk,kézen fogva járunk.Velem tervez.Elmondtam,hog ha megkérdez akkor vagyunk 1pár
Mik a szándékai?Miért gyors ez?Azt hitte együtt vagyunk?
Kedves Viki!
Köszönjük a levelét!
Úgy hiszem, hogy az Ön által feltett kérdéseket csakis Ön és a párja válaszolhatják meg egyenként, vagy közösen. Fontos, hogy ahhoz tartsa magát, amit szeretne, például várni még az intimitással, de ebben az esetben mindenképp kommunikáljanak erről is. A nyílt és őszinte kommunikációval kiköszöbölhetők az Ön által leírt helyzetek.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm,
Egy 24 éves fiatal nő vagyok. Nem tudok megbízni a férfiakban, ebben szeretnék segítséget kérni.
Apám elhagyta Édesanyukámat amikor terhes volt, utána letagadott, sosem keresett, nem akart megismerni. Majd öngyilkos lett.
Volt egy kapcsolatom 4,5 évig, de nem bíztam az akkori páromban. Most van egy másik kapcsolatom 8 hónapja, ahol boldog lehetnék, de egyszerűen nem tudok bízni benne, mert beképzelem a megcsalásokat, hazugságokat. Ezzel a páromat el fogom veszíteni és ezt nem szeretném. Végre boldog szeretnék lenni.
Könyörgöm segítsek, mert szörnyű így élni.
Nagyon szépen köszönöm.
Tisztelettel.
Kedves Mercédesz!
Köszönjük a levelét!
A férfiakba vetett bizalom őse valóban az édesapánkkal való kapcsolatban rejlik, ezt nagyon jól azonosította. Úgy gondolom, hogy a vele való kapcsolattal, érzésekkel dolgoznia kéne, el kellene ezt megfelelően gyászolni, hogy helyre tudja tenni az ehhez kapcsolódó dolgokat a fejében. A párkapcsolatára tekintve pedig érdemes lenne erről a kérdésről a párjával beszélnie, hiszen az őszinteség és nyitottság javíthat az Önök közötti kommunikáción és bizalmon.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
