Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Doktornő!
Sajnos soha nem lesz annyi pénzem, hogy pszichológushoz járhassak, így csak elméletben, de nagyon érdekelne a válasz. Ha 33 évesen, véletlenül rájön végre az ember, hogy miért annyira más, mint a többiek, és ez azzal jár, hogy utánaolvas, és minden kis ismerős dolognak megörül ( mármint, hogy “jé, másoknak is van hasonló problémájuk, mások is átestek ezen, stb. “), és ezzel a tudással menne el egy pszichológushoz, az nem befolyásolná a diagnózist? Mármint szerintem az normális, hogy ha valaki más, és emiatt magányos, próbál olyan dolgokat találni, amiben hasonló a többiekhez. De mi van akkor, ha ezeknek egy részét csak bebeszélem magamnak, és nem is igaz? Elég rossz a memóriám, nem sok mindenre emlékszem gyerekkoromból, mi van, ha nem is úgy történtek a dolgok, csak azért gondolom, mert szeretnék végre magyarázatot kapni arra, hogy miért vagyok furcsa?
Reménykedjek abban, hogy egyszer olyan sok pénzem lesz, hogy diagnosztizálhatnak, és inkább ne olvasgassak, mert azzal csak félrevinném a kezelést, vagy próbáljam minél inkább megismerni a – szerintem – hozzám hasonlóakat, mert ez segít abban, hogy… nem is tudom. Segíthet ez egyáltalán rajtam? Ezer éve próbálkozom, mégsem érzem, hogy jobban menne bármi is. Attól, hogy egy pár hónapja tudom – vagy tudni vélem -, hogy mi bajom valójában, még ugyanúgy nem tudok szólni az emberekhez, ugyanúgy félek tőlük, és ugyanúgy furcsán néznek rám, ha mégis nagy nehezen összeszedem a bátorságom, és próbálok ismerkedni, barátkozni. Egy munkahelyen sem tudok emiatt hosszabb távon megmaradni. Ez akkor sem fog változni, ha minden idevágó könyvet elolvasok, jól gondolom? Sajnálom, hogy zavaros lett, nem tudom másképp megfogalmazni. Ha mégis talál benne olyat, amire tud válaszolni, azt előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Nagyon jó, hogy ilyen nyitott szemmel és tudatosan fordul a problémái, nehézségei felé. Úgy gondolom könyvekból sokat tájékozódhat az ember, és sokat tanulhat abból, ha magához hasonló emberekkel beszélget, ismerkedik. Sok mindent önállóan is megérthetünk magunkkal kapcsolatban. Azonban úgy tűnik, hogy az önismereten túl valamilyen segítséget, sőt szakmai segítséget szeretne kérni. Mivel a problémája a hétköznapi életének több aspektusában is megjelenik, mint szociális kapcsolatok, munkavégzés, valóban fontos lehet szakemberhez fordulnia. Szerencsére a mentális porblémák diganosztizálása nem önköltséges formában történik és ennek megfelelően pszichoterápiás ellátásra is van lehetőség állami egészségügyben. Elképzelhető, hogy várnia kell szabad időpontra, de tudja szakember segítségét kérni! Ennek az útja, hogy először felkeresi a háziorvosát, aki tud beutalód adni Önnek a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba. Ott pszichiáterek és pszichológusok is dolgoznak, így diagnózis felállítással és terápiával is foglalkoznak. Egyes pszichiátriai gondozókban nincs szükség beutalóra, ezért érdemes megnézni a honlapjukat, esetleg telefonon érdeklődni. Bízom benne, hogy ezen az úton elindulva elérhetővé válik az a szakmai segítség, amelyre vágyik!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
Férjem és közöttem 19 év van, 5 éve vagyunk együtt, abból 2 éve házasok, van 2 gyerekünk. Egyre jobban zavarja a korkülönbség és az, hogy öregszik. Ez kihat a házasságunkra is. Amikor megismerkedtünk dohányoztam, néha mai napig szoktam. Ezt a férjem nem igazán tudja elfogadni, mert szerinte aki dohányzik az nem megbízható, ezért többször előfordult, hogy ha rákérdezett letagadtam. Nem tudja elfogadni a családomat sem, sokszor úgy állít be, mintha nagyon rossz ember lennék. Igazából a gyermekeinknek élek. Semmiben nem segít velük kapcsolatban, sőt a gyerekszobákat is én festettem ki terhesen. Mindent megcsinálok a gyerekek és a háztartás mellett, neki mégse elég soha semmi. Már néha komolyan azt gondolom, hogy velem van a baj. Kezdek belefáradni fizikailag, lelkileg. Úgy érzem, soha nem leszek neki elég jó. Van értelme folytatni még ezt? Szeretem, de sokszor már nincs kedvem reggel felkelni, ha nem lennének a gyerekek, már nem bírnám.
Tisztelt Kérdező!
Amennyiben mind a ketten motiváltak a közös életre, a helyzet rendezésére, abban az esetben párterápiát javasolnék, melynek során a terapeutával közösen fel tudnák tárni a kapcsolati konfliktusaik gyökerét, és egy kölcsönös elégedettségen alapuló kapcsolatot tudnának kialakítani, ahol a korkülönbség sem áll maguk közé. Abban az esetben, ha megfordult a fejében, hogy a helyzet nem rendezhető, vagy a párja nem motivált, akkor viszont mindenképpen javasolnám, hogy a problémájával keressen fel pszichológust, ön értékes és megérdemli, hogy önbizalmában erősödhessen, és számba véve erőforrásait, megszakíthassa azt az ördögi kört, amiben maga bántva érzi magát, és leértékelve. Kívánom, hogy mielőbb rendeződjön a helyzete.
Üdvözlettel:
49 éves korom óta élek egyedül, mióta a gyerekeim felnőttek és önálló életet élnek. 7 évente költözöm, és most is úgy érzem, muszáj tovább költöznöm. Visszagondolva – több mint elhibázott lépés, szinte már bűn volt a mostani helyre való költözésem. Értékes szép lakásból egy kolóniába költöztem, ami nem is az én világom. 71 éves vagyok – szüleim és 7 évente költöztek, legalábbis addig, míg együtt éltünk. Úgy érzem, hogy teljesen “lenullázódtam” és keresem, hogy mibe kapaszkodjak. Lehet, hogy nem voltam/vagyok teljesen a tudatában annak, hogy mit csinálok.
Tisztelt Kérdező!
Üzenetéből kiderül, hogy élete valamiféle mintázatot követ, ami talán a jelenben már inkább program, mintsem egy kielégítő életvitel az ön számára. Javasolnám önnek, hogy keresse fel a területileg illetékes mentálhigiénés gondozót, ahol pszichológus, esetleg pszichiáter segítségét tudná kérni a problémája megoldásában. Érdemes lehet, amennyiben módja van rá, családja, gyermekei felé is jelezni a kilátástalansággal kapcsolatos érzéseit. Aktuálisan pedig , ha úgy érzi azonnali segítség kell, javasolom hogy hívja a lelki elsősegély telefonszolgálat kollégáit. 0-24h-ban hívható segélyszámaik: 116-123, 06 80 810-600. További információ https://sos116-123.hu/
üdvözlettel:
Jó napot az lenne a kérdésem, hogy feltehetőleg mióta anyukám daganatos beteg lett, és elhunyt azóta váratlan helyzetekben rám tör egy erős halálfélelem érzet, erős szívdobogás, remegés, légszomj negyed óra alatt elmúlik, ennek közé lehet a traumához amit átéltem? 2 éve voltam ezzel kivizsgáláson de semmilyen szervi bajt nem találtak. Most hogy meghalt anyukám szakaszosan előjön. 0,25 mg-os frontint írt ki a házi orvosom de nem szedem napi rendszerességgel. Lehetséges egyfjata pánikbetegség alakult ki nálam? Gyógyszer függő nem akarok lenni. Előre is köszönöm a választ. Tisztelettel :Anett.
Tisztelt Kérdező! Kedves Anett!
Először is fogadja őszinte részvétem! Azt gondolom, hogy az egészségszorongás, a daganatos betegség, mint a test feletti kontroll elvesztésének szimbóluma, a fontos, szeretett személy halála és az emiatt érzett gyász mind-mind a szorongásának okai, forrása lehetnek. Továbbá a Frontinnál mindenképpen jobb megoldás lenne pszichoterápiás segítséget kérnie, és pszichológus, pszichoterapeuta segítségével kilábalnia ebből az élethelyzetből. Valamiféle szorongásos tünetegyüttes állhat fenn önnél, (ezt támasztja alá, hogy szervi okokat nem találtak) hogy ez eléri e a pánikbetegség szintjét, ahhoz. hogy ezt meg lehessen pontosan állapítani, szükség lenne pszichoterápiás beszélgetésre. A terápiás kapcsolat maga is nagyon jó szorongásoldó, mert tere van az önkifejezésnek, megkönnyebbülésnek egy segítő, bizalmi kapcsolatban. A gyógyszer önmagában, ha nem kíséri segítő beszélgetés akár el is maszkolhatja a probléma valódi forrását.
Kívánom, hogy minél előbb rendeződjön ez a nehéz élethelyzet, amelybe került.
üdvözlettel:
Jó napot!
Regina vagyok, 20 éves. Kb.féléve ismerkedtem meg a párommal, aki idősebb tőlem (42). Eleinte nehéz volt elfogadnom a korkülönbséget, de sikerült. A probléma az, hogy neki pedig még nem sikerült. Szeretnék neki valahogy segíteni, de nem tudom, hogyan. Zavarja, ahogy néznek ránk az utcán, az hogy mit gondolnak rólunk. Mi lesz a jövőben… Stb. Mit tehetnék?
Tisztelt Kérdező!
Ebben az esetben párterápiát javasolnék, melynek során a terapeutával közösen fel tudnák tárni a párja szorongásainak gyökerét, és egy kölcsönös elégedettségen alapuló, félelmektől mentes kapcsolatot tudnának kialakítani, ahol a korkülönbség miatti problémák nem állnak maguk közé. Erre akár már egy pár alkalmas konzultáció is elegendő lehetne, és akár online formában is megvalósítható.
Üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Úr/ Doktornő!
Napok óta lelkiismeretfúrdalás gyötör a múltban történt cselekedeteim miatt.
Nagyjából általános iskola első – második osztályos koromban loptam az osztálytársaimtól. Az okára még emlékszem ami az volt, hogy irigyeltem a társaim mert nekik megvettek dolgokat amikre én is vágytam volna, de a szüleim drágának vélték, így eltulejdonítottam ami másé volt.
Mikor a szüleim észrevették ezt elbeszélgettek velem erről és másnap reggel a tárgyakat letettük a talált tárgyak közé, hogy visszakerülhessen a gazdájához, de azt nem mondtuk el, hogy én vittem el őket és most 18 éves fejjel elgondolkodtam mit tettem akkor és rosszul érzem magam, főleg azért mert volt amiről nem tudtak a szüleim és néhány tárgy még nálam maradt amiről már nem tudom hol lehetnek.
Mostani gondolkodásom alapján már távol áll tőlem ez a magatartás, viszont nagyon bántanak a múltban történtek.
A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint célszerű lenne felkeresnem ezeket az embereket és bocsánatot kérni hiszen azt érzem felelősséget kéne vállalnom a tetteimért vagy most már ennyi év után ne rágódjak ezen csak
fogjam fel tanúlságként és elég, ha többet nem teszek ilyet?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet Önnek szembenéznie a múltban történt eseményekkel. Szükséges önmagában tisztázni, hogy az említett időszakban Ön még gyermek volt, a gyermeki léthez kapcsolódó gondolkodással és erkölcsi fejlettséggel, akkor és ott Ön ezt tartotta megoldásnak a tárgyak birtoklása végett. Jelen helyzetben, felnőttként valószínűleg más nézeteket vall a tárgyak eltulajdonításáról, máshogy cselekszik, mint második osztályos korában. Fontos lehet feltárni az okát, hogy miért épp jelenleg, sok év eltelte után érzi Ön ezt a fokozott felelősséget és lelkiismeretfurdalást. Történt-e Önnel a közelmúltban olyan esemény, melyben negatív visszajelzést kapott, felelősségre vonták, kellemetlen helyzetbe került. Érdemes számításba venni az Ön által említett cselekvési lehetőségeket, milyen gondolatokat és érzéseket társít ahhoz az cselekedethez, mely során felkeresi régi osztálytársait, mi történhet majd a találkozás során, mennyire nyomasztja Önt ez a múltbéli történés, milyen gyakran gondol rá. Illetve elmélkedhet a másik lehetőségen is, mely során leteszi a múlt terheit és -ahogy Ön fogalmazott- nem rágódik rajta. Az Ön által említett lehetőségek közül egyik sem értékelhető jónak/rossznak, helyesnek/helytelennek, egyéni mérlegelés és átgondolás kérdése, hogy Ön számára melyik lesz elfogadható, melyik okoz megnyugvást, melyik szabadítja fel a felelősség és önvád alól.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot! Nekem van egy 7 éves kisfiam és egy 7honapos. A probléma az hogy lassan 1 éve a nagyobbik gyerkőc teljesen kezelhetetlen régebben is volt ilyen de rövid időn belül meg is szűnt. Vissza beszél, hazudik, ütöget semmit nem csinál meg ami vele kapcsolatos összepakolás, felöltözés és végén arra lyukadunk ki hogy kíabálok már vele. Ilyenkor vagy, magára vesszi vagy szemembe röhög. Nem tudom mit tudnék vele kezdeni tudjuk a férjemmel, hogy rengeteg energiája van és hogy az érzelmeit nagyon nehezen kezeli sokszor elfolytja hogyan tudnának neki segíteni ?Olyan rossz érzés vele kiabálni sokszor el is mondtuk már neki ezt. Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt problémával nagyon nehéz lehet szülőként szembesülni. Említette, hogy a problémák egy éve kezdődtek, a korábbi dacos, ellenállással kapcsolatos viselkedések hamar megszűntek. Érdemes lehet a gyermek élethelyzetében beálló változásokat számításba venni, átgondolni. Történtek-e az elmúlt egy évben olyan családon belüli, életkörülményeket érintő módosulások, melyek a kisfiúnak nehézséget okozhatnak. Sok esetben a gyermekek nehezen alkalmazkodnak a kistestvér születéséhez, testvérféltékenység alakulhat ki, úgy érezhetik, hogy rájuk kevesebb figyelem jut, esetleg megkérdőjelezhetik a szülők felé irányuló szeretetét. Fontos, hogy a nagyobb gyermekre is jusson csak vele töltött, minőségi idő a szülők részéről, mely lehet akár egy séta, játszótéri tevékenység, meseolvasás, játék, ennek során csak rá irányuljon a figyelem. Az érzelmek felismerésében sokat segíthet, ha a szülők is nyíltan kifejezik, megnevezik az aktuálisan átélt érzelmeket, mesék szereplőin, vagy éppen saját maguk által átélt történeteken keresztül szemléltetik, megosztják a gyermekkel az alapvető és árnyaltabb érzéseket. Fontos, hogy a szülő elfogadást mutasson gyermeke érzéseivel szemben. Tudatosítani érdemes számára, hogy a düh, feszültség megélése teljesen elfogadható, normális dolog, minden embert érint. A düh kifejezésének módja viszont nem mindegy. Szükség lehet dühszabályok alkalmazására, melyek során figyelmeztetjük a gyermeket, hogy ha indulatai túlcsordulnak ne bántson másokat, ne bántsa önmagát, ne tegyen kárt környezetében és amint a düh kissé lecsendesedett, beszéljen róla valakivel. Az Ön által említett sok energiát, mellyel gyermeke rendelkezik, érdemes lehet sporttevékenységek által hasznosítani, fizikai aktivitásba fordítani. Amennyiben a problémák nem szűnnek meg, javaslom pszichológiai ellátás (szülőkonzultáció, illetve a gyermek részére biztosított terápia) igénybe vételét.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jónapot érdeklödnék voltunk már 5 alkalomal pszichológusnál kész már a szakvélemény de nem adja ide csak ha valaki illetékes kéri pld gyámhatoság miért nem adható ide a szülőknek amikor mi kértük a gyerek vizsgálatát?
Üdvözlöm!
Amennyiben a pszichológiai állapotfelmérést a szülő kezdeményezte, vagy a szülő egyetértésével oktatási-nevelési intézmény indította el, a gyermek törvényes képviselőjének (szülő/gyám) joga van betekintést nyerni a gyermekről készült vizsgálati anyagokba. Javaslom, hogy érdeklődjön a pszichológiai ellátást biztosító intézménynél, milyen módon tud betekintést nyerni a dokumentációba.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktor úr/Doktornő!
Kisfiam 22 hónapos! Rászólunk, hogy nem szabad vagy esetleg valami nem úgy van, ahogy ő szeretné sok esetben elkezdi a fejét ütni és sikítani. Hozzáteszem egyszer sem bántottuk. Mi lehet ennek az oka, hogy a fejét üti? Elég aggasztó.
Válaszát előre is köszönöm!
K. Dóra
Kedves Kérdező!
Az Ön által felvetett problémát valóban nagyon aggasztó lehet látni, átélni szülőként. Érdemes lehet a fennálló nehézségeket több oldalról megközelíteni. Fontos felmérni, hogy mikor kezdődött, mióta tart a gyermeknél ez a viselkedés, vannak-e más módon megnyilvánuló agresszív tendenciái önmagával vagy környezetével szemben, vannak-e nehézségei az érzelmek kifejezésével, a társas kommunikációval, mennyire lehet őt könnyen megnyugtatni, kimozdítani heves érzelmi reakciókból, történt-e a közelmúltban változás a családi környezetben, élethelyzetben. Szülőként fontos megakadályozni, hogy a gyermek kárt tegyen magában, érdemes az agressziót másra irányítani, esetleg egy nagyobb párnát kinevezni “düh-párnának”, melyet a gyermek üthet, amikor feszültté válik és nem tudja tartalmazni indulatait. Amennyiben a problémák nem szűnnek meg, érdemes lehet a területileg illetékes intézmény kora gyermekkori problémákban jártas, szülő-kisgyermek konzultációt biztosító szakemberét felkeresni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Pszichológus!
Amiatt keresem fel Önt/Önöket,hogy segítséget illetve véleményt kérhessek gyermekemmel kapcsolatban.
Gyermekem 1,5 éves, kisfiú. Azt hiszem hogy most érünk bele a legkritikusabb időszakba a “dac”korszakba, persze ha van ilyen. Nem beszél még, pár szavacskát mond, de azt nagyon tudja mondani,hogy Nem. Mindenre az a válasza ,hogy nem. Nem tudom helyén kezelni,hogy mindenre ez a válasza… Gyermekünk külön alszik,teljes sötétségbe,ez vált be nálunk.Eddig kijött a szobából éjjelente,jött át hozzánk mikor felébredt És vittük vissza a szobájába. Most 1 hete, teljesen másik irányba mászik, megy illetve a földön feküdve találjuk. Ennek mi lehet az oka ?
A másik figyelemre méltó egybeesés ,hogy 1 hete teljesen elutasítja az apukáját. Amióta megszületett, esti rituálék megvolt és mindig apával ment este aludni. 1 hete nem megy el vele, sőt hisztizik ha mellénk fekszik. Viszont a reggeli első szava mimdig Apa. Mi lehet a gond ? Vagy ezek csak egyszerű egybeesések ? Valamit elrontottunk?
Változás az életünkben annyi történt ,hogy férjemnek új munkája lett.
Köszönöm ha válaszolnak és segítenek.
Szép napot!
LÍvia
Kedves Kérdező!
Sorait olvasva úgy vélem, nagyon sok kérdés, bizonytalanság felmerülhetett Önben. Az Ön által említett dackorszak valóban létezik, általában 2-3 éves kor környékén szokott kezdődni, bár a gyermekek 14-15 hónapos koruktól kezdve, ahogy egyre inkább felfedezik a világot, és képessé válnak észlelni, hogy hatást tudnak gyakorolni környezetükre, sok esetben ellenállást, tagadást mutatnak. A gyermekek életében sokszor a kisebb változások is nagy horderejűek, hiszen ők még nem látják az ok-okozati összefüggéseket, cselekvések közötti logikai kapcsolatokat, esetleg csak a szülők viselkedésváltozásait, megváltozott környezeti tényezőket érzékelik. Lehetséges, hogy észlelhető a gyermek számára, hogy édesapja új munkahelyen dolgozik, amennyiben ez a változás az apát is érinti (például stresszesebb, kevesebb időt tud a gyermekkel kétszemélyes helyzetben tölteni). Nagyon fontos, hogy töltsenek együtt minőségi időt az édesapával, akár esténként meseolvasás, játék keretében. Érdemes lehet a gyermek alvását megfigyelni, például, hogy azonos időpontokban szokott-e éjszakánként felébredni, milyen gyakorisággal fordul ez elő, mennyire nyugtalan az alvása. Amennyiben azonos időpontokban szokott felébredni az éjszaka során, félelmeinek eloszlatása és megnyugtatása végett célszerű, hogy a felriadások előtt néhány perccel az egyik szülő legyen mellette, majd visszaalvását követően a szülő távozzon a gyermekszobából/ a gyermek ágya mellől. Amennyiben a problémák súlyosbodnak, elalvási-átalvási nehézségek, viselkedési problémák alakulnak ki, érdemes lehet a területileg illetékes korai fejlesztéssel és nevelési tanácsadással foglalkozó intézmény szakembereinek felkeresése.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Az volna a problémám hogy én agyhartya gyuladás szenvetem
és mindent elfelejtetem csak a gyerek koromra emlékszek
És vanak ojan roszul léteim hogymintha gyöne vagy közeledne
Valaki vagy valami és utána képeket látok de mingyárt észre
veszi a párom és átölel és akor át megy rajtam mitöl lehet ez ?
Kedves Kérdező!
Javaslom, hogy keressen fel neurológus szakembert, ugyanis panaszai hátterében, akár fizikai okok is állhatnak. Ehhez forduljon háziorvosához, aki adhat beutalót a területileg illetékes neurológiai szakrendelésre. Amennyiben a kivizsgálás során nem találnak magyarázatot, javaslom, hogy egyéni konzultáció keretein belül keressen fel pszichológust, aki segíthet ezeknek az érzéseknek és képeknek a megértésében, kibontásában és megélésében!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Pszichológus!
Azért írok önnek, mert utóbbi időben észrevettem, hogy nagyon szórom a pénzt, és nem tudok megálljt parancsolni magamnak.
A nyáron éjjeliőrként dolgozom, ahol a fizetésem 150 000Ft, amiből márcsak 99 000Ft maradt, alig a fizetés után 2 héttel.
Anyukám kérdezte mennyi pénzem maradt, mondtam neki, hogy 140 000Ft mert nem mertem elmondani neki az igazat.
Éppen a jogosítványt csinálom, így arra kéne a pénz, de én állandóan költök cigire, lottóra, vagy épp online veszek valamit, mert szeretek várni arra, hogy a megrendelt termék megérkezzen.
Lassan már nem is maga a termék fontos, hanem az érzés kell, hogy rendeltem valamit és kapom az e-mailt, hogy a csomag már itt meg ott van stb.
Szintén emiatt a várakozás miatt folyamatosan küldök képeslapokat ismerősöknek, ami szintén felesleges pénzkiadás, de nem tudom megállni, hogy ne tegyem meg.
Próbáltam keresni helyette valamit, amit ingyen lehetne küldeni, de nem találtam. Illetve az e-mail meg bármilyen interneten küldött levél nem okozza azt a feelinget ami miatt szeretek levet küldeni.
Mit tegyek? Ez nem mehet így tovább, mert így nem fogok tudni semmit sem venni, ami viszont tényleg fontos lenne.
Attól félek, ha majd magasabb fizetésem lesz, akkor magasabb kiadásokba fogok kezdeni, nem hiszem hogy a több pénz lenne a megoldás.
Kéremszépen segítsen!
Várom válaszát tisztelettel.
Kedves Kérdező!
Nagyon fontos első lépés, hogy felismerte, hogy problémája van. Olyan dolgokat tesz, amiknek szeretne határt szabni mégsem sikerül! Javaslom, hogy forduljon háziorvosához, aki a területileg illetékes pszichiátriai gondozóhoz tudja irányítani, ahol szakmai segítséget tudnak Önnek nyújtani! Addig is javaslom, hogy olvassa el alább linkelt cikkünket, amely a függőségekkel való megküzdésről szól a tudatos jelenlét módszerének segítségével. Emellett javaslom Szondy Máté: Megélni a pillanatot című könyvét, mely a tudatos jelenlét témakörében nyújt hasznos ismereteket.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jo napot kívánok. En egy aggódó anyuka vagyok. A lányom 1l3 éves és szerelmes. Eddig egy csendes szófogadó kislány volt. Pár hónap alatt teljesen megváltozott. Hiába a büntetések fenyegetesek. Szinte kezelhetetlen. Hiába tiltom al fiutol, megigeri aztán titokban csak beszél vele. Nem tudom higy álljak al dologhoz. Tanácstalan vagyok. Nem tartom ezt normálisnak 13 évesen.
Kedves Kérdező!
Nehéz szülőként végignézni, amikor gyermekünk életében változás áll be, ami olyan, amit mi nem látunk pozitív változásnak. Fontos szem előtt tartani, hogy a kamszkor arról szól, hogy a gyermekek elkezdenek leválni szüleikről, a kortárs kapcsolatok előtérbe kerülnek. Ekkor még a legszófogadóbb kislány is elkezdheti bontogatni szárnyait, megváltozhat. A fenyegetések és eltitás úgy tűnik nem vezet célra, talán az elfogadó és biztonságos háttér megteremtése lehetne a cél. Egy olyan otthoni közeg, ahol a lányának lehetősége van beszélni erről a fiúról, és felmerülő nehézségekről. Hiszen ha kikéri a tanácsát, véleményét, gondolatait, és ő maga is megoszthatja őket, nagyobb esélye van arra, hogy közösen együtt gondolkozva támogassa lányát a helyes döntések meghozásában. Amennyiben úgy érzi egyedül nehéz ezzel megbirkózni, javaslom, hogy keressenek fel pszichológust, gyermekpszichológust, esetleg a lánya iskolájában dolgozó iskolapszichológust!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Psichologus. Céges bulin sajnos sokat ittam, eletembe nem ittam ennyit es nem csimaltam ilyet. Sajnos egy csokkal megcsaltam a parom, az a csok is rovid volt utana egxbol megbantam, alig emlekszem ra hogyan kerulhetett erre sor.. soha eletbe nem tettem ilyet es nagyon faj es megbantam mert a paromat orulten szeretem es soha nem.akarom elvesziteni mert o tesz emgem a legboldogabba o a menedekem barmi van o mindig mellettem all! O egyszeruen tokeletes.. Es nagyom gyotor emgem ez a dolog mert soha a budos eletbe nem tennek ilyet es el akarom ezt felejteni ezt a dolgot csak ezen agyalok es nagyon faj… 🙁 Barcsak az idot vissza tudnam tekerni.. Nem szeretnem ezt elmondani neki mert nem akarom megbantani es felek hogy elhagyna es fajdalmat okoznek neki.. De megtanultam hogy a budos eletbe nem tudnek.ilyet tenni! Soha de soha Es egyszeruen nem.is ertem hogy ez hogy tortenhetet meg.. 🙁 Hogyan tudnam ezen tul tenni magam hogyan.tudnam ezt elfelejteni? Mert nagyon el szeretnem felejteni ezt! Mindennel jobban szeretem a paromat! O a mindenem!
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik párkapcsolata nagyon fontos Önnek, szereti párját és nem szeretné megbántani. Azzal, hogy ittasan csókolózott mással, egy olyan élménye lett, ami nem illeszkedik a saját énképébe, nehezen integrálható. Javaslom, hogy gondolja végig, hogy egy szinte öntudatlan állapotban elcsattanó csók jelentése mi lehet. Leveléből úgy tűnik, tart attól, hogy ez valamilyen végzetes hiba, ami a kapcsolat végét jelentheti. Felteszem a kérdést: tekinthetünk-e erre a csókra egy hibaként, amelyet megbán az ember, és nem tud rá magyarázatot adni, csupán annyit, hogy emberek vagyunk, akik követnek el hibákat. Közhelynek hangozhat, de mindenki követ el hibákat, amelyekből tanulhatunk. Leveléből úgy látom ebből a helyzetből úgy jött ki, hogy megerősítette a párja iránt érzett szeretetet, odaadást és törődést. Esetleg képzelje el, ha egy barátja mesélné Önnek ezt a helyzetet, mit mondana neki! Valószínűleg, sokkal megértőbb és együttérzőbb lenne vele, mint saját magával szemben. Próbálja meg ezeket az érzéseket saját maga felé irányítani! Érthető, hogy nem szeretné párjának elmondani a történteket, hiszen párja felé biztosak az érzései, nem szeretné feleslegesen megbántani. Popper Péter fogalmazott úgy egy előadásában, hogy a megcsalást megosztani a másik féllel, sokkal inkább szól a saját szorongások, terhek megosztásáról, semmint a kapcsolat megóvásáról. Az ezzel való megbirkózásban segítséget nyújthat Önnek, ha leírja a történteket, csak saját magának, hogy milyen érzései, gondolatai vannak ezzel kapcsolatban. Amennyiben hetek múltán sem enyhül a szorongása, javaslom, hogy keressen fel pszichológust!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot!Van egy 15 éves kamasz fiam,akivel nagyon rossz a kapcsolatom.Napi szinten veszekedünk.Flegma,kiabál velem.Minden rossz amit én csinálok,ha otthon vagyok akkor megkapom,hogy minek vagyok otthon.Tanácstalan vagyok.
Kedves Kérdező!
Serdülőkorú gyermekkel együtt élni nem könnyű, sok nehézséggel, határfeszegetéssel, intenzív és szélsőséges érzelmek megtapasztalásával jár. Keveset ír arról, hogy mivel kapcsolatban veszekednek, ezért inkább magára a konfliktusos időszakra, állapotra reagálnék. Mivel ebben az időszakban a gyerekek tulajdonképpen a szülőkről való leválás szakaszába lépnek, amikor keresik az új határokat, próbálgatják szárnyaikat. Ez sajnos sokszor olyan módon is megnyilvánulhat, hogy a szülőkkel szemben kritikussá válnak, visszabeszélnek, önálló véleményüket hangoztatják. Ebben az időszakban a kamaszok hatalmas amplitúdójú érzéseket élnek át, amik sok energiájukat lekötik, ingerlékenyek lehetnek, másokkal szemben érdektelennek tűnhetnek. Szülőként ebben az időszakban a biztos és stabil háttér biztosítása a feladatunk, illetve bizonyos keretek biztosítása. Tudom, hogy nehéz, és még eltart egy darabig, de ez az időszak erről is szól, ezért kitartást kívánok hozzá! Amennyiben úgy érzi, hogy nem bír a gyermekével, javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, vagy az iskolapszichológust aki segíthet Önöknek. Amennyiben pedig úgy érzi, hogy Önnek nehéz megbirkóznia a gyermeke mondataival, viselkedésével, esetleg úgy érzi az önértékelésében, szülői kompetenciáiban sérüléseket szenved, javaslom, hogy Ön forduljon pszichológushoz, aki segíthet az Ön lelki egészségének védelmében!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
