Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves szakértő!
Az a legnagyobb problémám hogy nem találom a hozzám illő társat. Általában mindig olyan férfiakat vonzok be akiknek van valamilyen káros szenvedélye pl cigaretta vagy pedig az alkohol esetleg mind kettő mert már olyan is volt. Én meg olyan nő vagyok akinek nincs semmilyen káros szenvedélye utálom a cigarettát is meg az alkoholt is de mindennél jobban még az is zavar ha pl egy idegen ember elmegy mellettem cigivel a kezében egyszerűen irritál. És tudom is az okát hogy ez miért van. Sajnos édesanyám és édesapám is mind a ketten dohányoztak nagyon sok éven keresztül. Édesapám ráadásul még ivott is elég rendesen egy alkoholista volt. Agresszív veszekedős kötekedős verekedős ember. Már gyerekként megutáltatták velem ezt a két dolgot. Édesanyám nem ivott alkoholt de viszont nagyon sokat dohányzott aminek sajnos meg is lett a következménye mert abba halt bele 3 évvel ezelőtt. Az anyunak tüdő asztmája volt és megfulladt. Édesapámat szintén a cigaretta meg az alkohol ölte meg. Ezért nem bírom elviselni azt akinek vannak káros szenvedélyei mert én nem vagyok ilyen és soha nem is leszek. Ezért nem is értem hogy miért mindig olyan férfiak találnak meg akik vagy cigiznek vagy isznak. Már 2 kapcsolatom is ezek miatt ment tönkre mert akikkel együtt voltam nem tudtak lemondani a káros szenvedélyükről. Én olyan nő vagyok aki ezt nem tudja elfogadni hiába szeretem az illetőt akkor se tudom elviselni. És ezek miatt szoktak lenni a viták tudják nagyon jól hogy mi az amit nem szeretek és nem fogadok el mégis ugyanúgy csinálják és az évekkel jönnek hogy ők már nagyon sok éve cigiznek és nem olyan könnyű lemondani róla ahogy én elképzelem és hogy nem tudom megérteni mert én nem dohányoztam soha. Ez igaz aláírom de viszont nekem senki ne mondja azt hogy nem lehet leszokni a cigiről meg az ivásról mert nem hiszem el. Szerintem minden fejben dől el és nagy akaraterő kell hozzá. A jelenlegi párom is sajnos dohányzott mielőtt megismertük egymást 15 évig. Ő is olyan családból származik ahol szinte mindenki dohányzik kivétel az édesanyja és a mamája. Sajnos a párom egy olyan ember aki hajlamos a függőségekre gyenge. Bár a rendes cigarettáról lemondott miattam és jelenleg elektromos cigarettát szív amit szintén nem bírok elviselni. Nem tudja megérteni a párom hogy ez egy örök vita téma lesz kettőnk között és soha nem leszünk igazán boldogok. Nem tehetek róla engem zavarnak a káros szenvedélyek mivel édesanyámat is a cigi miatt veszítettem el. Ezt nem tudja megérteni a párom vagy talán nem is akarja. Nagyon sokat veszekedünk ez miatt mert nem hajlandó lemondani róla. Miért van az hogy mindig olyan férfiakat vonzok magamhoz akiknek vannak káros szenvedélyei? Mi lehet ennek az oka? És hogy lehetne ezen változtatni? Egyáltalán létezik még olyan férfi aki nem él egyikkel sem? Vagy csak én nem találok olyat? Ez a dolog engem nagyon bánt. Pedig nincsenek nagy elvárásaim a férfiakkal szemben csak az hogy káros szenvedélyektől mentes legyen mint én. De számukra ez nagy elvárásnak számít azt mondják hogy meg akarom őket változtatni pedig ez nem teljesen így van én csak a jó útra akarom téríteni őket mégis én vagyok a rossz és nem értem hogy miért van ez. A férfiak csak támadni tudnak leteremtik a nőt a mostani párom is ilyen.
Kedves Kérdező!
A probléma, amit megosztott velünk nagyon komplex. Valószínűleg fontos lenne ezen a problémán egy szakemberrel közösen dolgozni. Főleg annak kiderítése céljából, hogy miért vonta be ezeket a férfiakat vagy miért kezd velük mégis kapcsolatba, ha tudja, hogy a maga számára ezek elfogadhatatlan szokások.
A másik fel számára valóban tűnhet úgy, hogy meg szeretné őket változtatni, hiszen így ismerte meg őket. A függőségekről való le szokásban elsődleges a saját motiváció, ha nincs, akkor csak vita forrásként szolgál.
Üdvözlettel,
Csilla vagyok és a társkeresésben vannak problémáim, már ha problémának nevezhető. Úgy érzem magamról hogy én csak ázsiai férfit tudok elfogadni és úgy érzem csak mellette tudnák igazán boldog lenni. De sajnos nem nagyon találok rá lehetőséget az ismerkedésre. Sajnos a költözés nálam nem lehetséges és az idegen nyelvet sem nagyon tanultam. Nem tudom hogy ez normális dolog ahogy érzek? Lehet módja az e féle párkapcsolatnak? Talán bennem van a hiba? Sajnos nem tudom merre vagy hogy induljak el vagy mit tegyek.
Köszönöm: Csilla
Kedves Csilla,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne pszichológussal átbeszélnie a társkeresési gondjait. Vajon van-e összefüggés aközött, hogy milyen az édesapjával való kapcsolata s hogy csak az ázsiai férfiakhoz vonzódik? Magyarországon is sok ázsiai származású férfi él, velük próbált-e már ismerkedni? Ha nem, akkor ennek mi az oka?
Igény esetén szakembereink segítenének Önnek az átbeszélésben!
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok!
Egy viszonylag egyszerű kérdéssel fordulnék Önökhöz, de amint olvastam róla nem mindennapi.
Arra lennék kíváncsi, mit ír a szakirodalom a “szekálásról”. Ezen belül, hogy én vajon miért tartom szükségtelennek?
Itt most nem az iskolai vagy magánéleti/munkahelyi bántalmazást értem. Egy hétköznapi kis baráti poén, “prank” és társai érdekelnének elsősorban.
Amint észrevettem, ezek elősegítik az ismerkedést, a barátságok terén is megjelenik. Az emberek úgymond szívják a másik vérét, természetesen azokét, akiket szeretnek. Vagy éppen utálnak, bár ez megint egy másik kategória.
Egy nővérrel és egy báttyal nőttem fel, mindkettejük idősebb nálam jóval.
Az utóbbi időben vettem észre, hogy nálam ez a szekálós dolog nem működik, nem tudok poénkodni az emberekkel, hétköznapi szinten. És valamiért nem is tartom viccesnek. Pedig társadalmilag bevett szokás. Ezzel kapcsolatosan érdeklődnék.
Előre is köszönöm!
Tisztelettel: Norbert
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a “szekálás” egy rejtett erőszakos megnyilvánulás. A nyílt kommunikációt, az őszinteséget fedi el, a vélemény felvállalását. Természetesen nem lenne szükség erre, ahogy Ön is gondolja.
Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre, ahol részletezzük a szóbeli erőszak fajtáit (amelyek bármely kapcsolatban megjelenhetnek):
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt doktornö!Azert fordulok önhöz hogy tanácsot adjon,mivel ugy érzem nem birok már létezni.Nincs csaladom,barátaim csak egy parom van akivel külföldön élek,de olyan dolgok derültek ki rola az elmult idöben amivel nem birok megbirkozni.Nemreg jottem ra hogy sokat hazudik,nem jon haza munka utan egybol hanem mas nokkel telefonalgat a nagyvilagbol,akik kinalgatjak magukat az interneten.sokszor orakig ezzel tolti az idejet mig en azt hiszem dolgozik.kozben folyton mondja mennyire szeret.Megalazva erzem magam.Az a legrosszabb hogy nemreg meg is mondtam neki hogy tudom mit csinal de tagadta es még ő mondta hogy fejezzem be a veszekedest. A legrosszabb hogy azota is csinalja ezt amiota szoltam neki.Még igy is hogy tudja hogy tudom.ettol még rosszabbul érzem magam,mar élni sincs kedvem akkorát csalodtam benne.Rajta kivul nincs masom ,emiatt is nehéz kilépnem ebböl mert nem tudok hova menni,anyagilag sem allok jol,de ugy erzem nincs mar több eröm ennyire maganyosan ujrakezdeni egyedül.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon csalódott lehet a párja miatt, s nem tudja, hogy mitévő legyen. Érdemes lenne pszichológussal átbeszélnie, hogy miért redukálódtak le a korábbi kapcsolatai, mi tartja össze a párjával a kapcsolatukat, határokat mennyire tud szabni vele szemben. Mivel írta, hogy nem áll jól anyagilag, így javasolt lenne ott a környéken ingyenes/egészségbiztosítási alapon dolgozó szakembert felkeresnie, hogy meg tudjon erősödni, célokat tudjon kitűzni maga elé.
Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt doktornő!
Felnőtt korban is lehetek ADHD-s?
Kiskoromban az voltam, mondván hogy ez gyermekkori adhd és felnőtt koromra kinövöm, jártam fejlesztésre egész ált. Suliban.
Tüneteim… ⬇️
4 szer buktam meg a gimnáziumban, majd végül feladtam és most nincs se szakmám se érettségim. Egyszerűen nem tudott érdekelni a tanulás.
Nem tudok megmaradni egy munkahelyen sem, vagy kirugnak mert lassú vagyok és figyelmetlen, vagy én mondok fel mert nagyon fárasztónak találom.
Nem tudom megjegyezni azt, ami nem érdekel.
Ha elmondanak nekem valamit 50 szer, van hogy rosszúl emlékszem, vagy nem is emlékszek hogy mondták.
Sokat alszok, vagy álltalában reggel fekszem le.
Pánikbeteg vagyok, állandóan agyalok és túlgondolok mindent.
Mindent halogatok.
Az időérzékem katasztrófa. Bár nem is nagyon tud érdekelni ha mondjuk elkések.
Ha ideges vagyok teljesen elveszítem a józan eszem, bántom magam, ütöm a betont, vagy öngyilkossági gondolataim lesznek.
Viszont… Kreatív vagyok, szeretek festeni és díszeket készíteni, bár hozzá teszem van hogy 2 hét mire elkészülök valamivel. Egyszerre több “alkotásba” si bele szoktam fogni.
Ami fontos számomra vagy érdekel azt megjegyzem, sőtt van hogy nagyon sok mindenre emlékszem, akár 15 éves apróságra amire már más nem. Pl hogy kiskoromban egyszer milyen virágot szedtem a játszótéren.
Nagyon félős vagyok és nem beszélek sokat, ellentétben egy adhd – s al.
Hamar elfáradok fizikailag is, és lusta vagyok.
Nem érdekelnek a szabályok, persze ésszerű körökön bellül. Pl suliban is ha felidegesítettek órán vagy ha rossz jegyet kaptam képes voltam szó nélkül felállni és kimenni az osztályból, és még az ajtót is becsaptam. De ugyanezt megteszem a munkahelyen is, ha felidegesítenek ott hagyom a munkát és kimegyek rágyujtani.
Tisztelt Kérdező!
Igen, létezik felnőttkori ADHD is, azonban ahhoz, hogy pontos diagnózis szülessen az Ön tüneteire, fontos lenne, hogy személyesen keressen fel egy pszichiáter szakorvost.
Örömmel olvasom, hogy számos erőssége, hobbija is van, érdemes lenne ezeket kihasználva erősítenie magát illetve kialakítani egy új életmódot, valamint egy szakember segítségével kezelni a szorongásait, pánikbetegségét.
Üdvözlettel,
Abban kérném a tanácsát, hogy hogyan tudnék édesanyámnak segíteni. Ketten lakunk albérletben vele, én 25 éves, dolgozó nő vagyok, ő a háztartást vezeti. Évek óta nem dolgozik, eddig az idős nagymamát ápolta otthon, aki idén januárban elhunyt. Ketten maradtunk, az albérlettel nem vagyunk megelégedve, szeretnénk elköltözni, de ő semmiért nem hajlandó elmenni dolgozni, holott más jövedelmünk nincs. Sehogy nem tudom rávenni arra sem, hogy kimozduljon otthonról, barátai sincsenek, párkapcsolata sem már régóta. Utóbbi időkben állandósult a feszültség köztünk, sokszor erőszakba fajul, mert bezártság-érzése van, és nem akarja, hogy elmenjek otthonról, akárha dolgozni is. Folyamatosan érzelmi terrorban tart, bármit teszek, nem jó neki, emiatt a párkapcsolatom is megromlott, és nekem sincsenek barátaim. Semmilyen segítséget nem fogad el, pszichológusét pláne nem, pedig úgy gondolom, nagyon kellene neki. Hogyan lehetne őt kimozdítani ebből az állapotból?
Köszönettel:
Edina
Kedves Edina!
Köszönjük a bizalmát, hogy megosztotta velünk a problémáját.
Megértem, hogy nehéznek éli meg a jelenlegi helyzetét. Nem ír arról, hogy milyen az édesanyja fizikai állapota, van-e akadálya annak, hogy dolgozni menjen? Nyilván, fontos lenne, hogy felkeressen egy szakembert.
Azonban ugyanolyan fontos lenne Önnek leválnia az ő érzelmi zsarolásairól vagy posszesszív megnyilvánulásairól, tekintve, hogy ez már odáig fajult, hogy legszívesebben maga mellett tartaná (nem akarja, hogy ön elmenjen otthonról).
Ön egy fiatal nő, arra szeretném biztatni, hogy merje élni a saját életét, ezzel talán édesanyját is motiválja, hogy kimozduljon a bezártságból.
Ha úgy érzi, hogy ez egyedül nehéz ez, keressen fel egy szakembert ahol részletesebben át tudja beszélni problémáját.
Üdvözlettel,
Egy általános filozófikus kérdésem lenne. Egy közeli barátnak mennyire van joga bele szólni az életembe? Pl. befolyásolja hogy mennyiért bérlek szobát (egy közös barátunknál bérlek szobát, és beleszólt a mi megegyezésünkbe, hoyg mennyiért bérlem). Amikor megkértem, hoyg ne tegyen ilyet többet, arra hivatkozott, hogy mindkettőnk érdekeit tartotta szem előtt ezért tette, nem akart rosszat. Akárhogy mondom neki, hogy ehhez nincs joga, és nem szeretném ha ezt tenné, nemet mondd, és arra hivatkozva hoyg szeret engem továbbra is bele fog szólni a dolgaimba ha úgy adódik. Úgy érzem túlzottan rám telepszik, hiába akarok határokat szabni. 12 éve vagyunk barátok, mindig így viselkedett, és tényleg jóindulatú, csak esetlen kicsit, és visszájára sülnek el a dolgok. Hogyan értessem meg vele, hoyg ez túlzás amit csinál? elveszíteni nem akarom, de megfolyt ez a hozzáállása. Pérkapcsolataimba is bele szokott szólni. ismeretségünk elején 1 évet együtt éltünk párkapcsolatban. köszönöm a választ.
Kedves Kérdező!
Köszönjük kérdését!
Megértem, hogy zavarónak érzi a barátja működését, de talán nehéz egyértelmű választ adni, ahogy Ön fogalmazott , “filozófikus kérdésére”, hiszen a válasz talán abban van, hogy Önnek mi sok és mi kevés ebben a barátságban, mennyit oszt meg magáról és milyen mélységben.
Mindannyiunknak joga van felállítani a saját én-határait, de ha úgy érzi ebben nem elég erős, ha könnyen elbizonytalanodik, vagy nem képes kiállni hatékonyan önmagáért, érdemes mélyebb önismeretre szert tennie, akár egy szakember segítségével.
Talán segít az alábbi cikk is kérdése megválaszolásában illetve annak a középútnak a megtalálásában, ami által Ön jól tudja érezni magát ebben a barátságban.
https://onlinepszichologus.net/blog/barati-kapcsolatainkrol-roviden/
Üdvözlettel,
Üdvozlöm! Aida vagyok. Tanácsot szeretnék kérni egy számomra nehéz helyzetben. Nem érzem úgy, hogy önbizalom hiányom lenne mind addig amíg egyedül vagy, amint ki megyek a társadalomban erős szorongás fog el. Nem voltam mindig ilyen ez a középiskola után kezdett szép lassan ki alakulni. Ma már ott tartok, hogy nem tudok munkában el helyezkedni, mert tudom, hogy ki néznek mindenhol. Úgy érzem nem tartozom az emberek közé. Nincsenek barátaim és nem is merek barátkozni, ha valaki közeledne én el utasítom, pedig a szívem legmélyén vágyom az emberi kapcsolatokra. A párkapcsolattal viszont semmi próblémám 4 éve élek párkapcsolatban. A társadalni élet az ami számomra egyáltalán nem megy. Szeretném meg tudni, hogyan lehetnék nyitottabb, hogy tudnám le rázni a szorongásom. Kis érdekesség még, hogy bár a páromat nem igazán zavarja, de kevés olyan féltékeny embert látok, mint én. félek, hogy akivel a párom szóban áll, azzal a személyel egyből jobban fogja érezni magát, mint velem.
Kedves Aida,
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne problémáival szakemberhez fordulnia, mivel már a munkába állás lehetőségét is veszélyeztetik a tünetei. A területileg illetékes pszichiátriai gondozót fel tudja keresni, ahol tb alapon megvizsgálnák, diagnosztizálnák s elmondanák hogy milyen terápiás lehetőségeket javasolnának, vagy mik közül választhatna.
Az alábbi blogbejegyzést ajánlom a figyelmébe, amely a szorongás fajtáit részletezi:
Üdvözlettel:
Szabó LiliEgyszerűen nem tudok így élni alig tudom enne alvasrol ne is beszéljünk, suliba alig tudok koncentrálni és újra vágdosom magam, nem akarok meghalni csak nem szeretnék így élni mégcsak 13 vagyok…
Kedves Fanni!
Minél hamarabb segítséget kellene kérni és felkeresni a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, illetve a szüleinek is minél hamarabb jelezni a problémát.
Hívja ezt a számot, ha azonnal segítségre van szüksége: 116-123
A nap 24 órájában, bármely szolgáltatótól ingyenesen hívható!
Üdvözlettel,
Tisztelt szakértő!
28 éves nő vagyok,főleg munkahelyi feladatok kapcsán rám tör néha egy ”mini pánikroham” szerűség.Hiretelen jön,iszonyúan félek, hogy elrontottam amit csináltam,szorít a mellkasom,szapora a légzésem,néha el is sírom magam,izzadok,kapkodom, a legrosszabb lehetőségek jutnak csak az eszembe.Már felismertem ezt korábban,igyekszem megnyugtatni magam, de nem mindig sikerül, mert olyan szűklátókörű vagyok ilyenkor. A másik gond,hogy az elmúlt években elveszett az életkedvem,semmihez nincs igazán kedvem,azokhoz a dolgokhoz sem, amiket szerettem csinálni.Vannak jobb időszakaim,de pesszimizmus,rossz kedv, unalom a legjellemzőbb rám.Ha olyan emberek között vagyok, akiket kedvelek, akkor jó kedvem van.De otthon is csak fekszem,vagy észrevettem,hogy unalomból,vagy mikor rossz kedvem van, nassolok, aminek meg is van az eredménye(+20kg).Párkapcsolatban élek 7 éve,ami többé-kevésbé működik, ez is befolyásolja a kedvem.Keresnem kellene egy pszichológust?Köszönöm a segítséget!
Kedves Brigitta!
A pánik-szerű és depresszió-szerű tünetek pontos feltérképezése és az okok megértése miatt mindenképpen érdemes lenne minél hamarabb szakember segítségét kérni, az erősebb tünetek megakadályozása céljából.
Online konzultációhoz elérhető kollégáink szívesen állnak a rendelkezésére!
Üdvözlettel,
Tisztelt Szabó Lili!
Abban szeretném kérni a segítségét,hogyan tudnám a munkahelyi problémámat megoldani illetve hogyan tudnék kiállni magamért a munkahelyemen?
Sajnos egy nőgyógyászati nagymütét miatt 2 hónapot kiestem a munkából,ezen időszak alatt az egyik kolléganőm aki nem tud és nem is akar változtatni a saját személyiségén és alapból úgy mond problémát generáló személy,aki természetesen utáéna másra illetve rám vissza fordítja a generálást,ellenem fordította a kollégáimat,vélt vagy valós problémák elferdítésével. És szinte gyűlölök már bejárni a munkába,folyamatosan megjegyzéseket tesz és én ezt lelkileg már nem tudom feldolgozni mert nem vagyok egy generáló személy és képtelen vagyok megvédeni magam, mintha félnék megvédeni magam a főnökeim ellött is.Ő fiatal és 43 éves vagyok és gyenge személyiség!Hogy lehet valaki olyan ember aki a másik szemére veti azt, hogy én helyetted dolgoztam 2 hónapot amíg te nem voltál!Mit lehet tenni az ilyennel szemben?
Köszönöm szépen
Beatrix
Kedves Beatrix,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a kolléganő az Ön hírnevét csorbítja ezzel, hogy rosszindulatú pletykákat terjeszt. Amennyiben többen csatlakoznak a kolléganőhöz a munkahelyén, akkor mobbingról beszélhetünk. Érdemes lenne a feletteseinél is panaszt tenni, illetve ha azt tapasztalja, hogy nem tudja magát megvédeni ezekben a szituációkban, akkor pszichológus szakember segítségét kérni a háttér okok feltérképezésére, s a helyes viselkedés elősegítésére. Igény esetén munkacsoportunk is segítene Önnek ebben!
Írtam korábban a munkahelyi pszichoterrorról egy blogbejegyzést, érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt cím ! Probáltam már személyessen rendezni a problémat de csak egy ideig volt minden rendben. A probléma elsősorban az ,hogy anyosom háztartásbeli.A párom anyagilag támogatta de ahogy el költözött otthonról már nem. És ez váltotta ki a haragot iranyomba ,hogy vele mi lesz mert a férje keresete nem fedezi a kiadásokat. Mi segítettünk volna de nem viselkedett ugy,hogy megérdemelje. Azota is tart ez a helyzet. És véleménye szerint nekem csak a pénz miatt kell a fia és folyamatossan ki talál dolgokat ,hogy megcsaltam a fiát. Már ki akaszt ,hogy egy szerűen nem lehet vele szót érteni. Hagyjon engem békén már több albérletben is voltunk mert mindig zaklat és fenyeget ,hogy meg ver .De a szemembe sosem mondott rám csúnya szavakat vagy azt ,hogy nem szeret .Mindig kedves volt velem. Csak sms-ben íra le nekem vagy a fiának mondja . Ugy érzem hamarossan rá fog menni a kapcsolatunk erre mert az anyosom mindig áskálodik utánam. Mit javasól?
Tisztelt Kérdező!
Elsőként érdemes lenne egy higgadt környezetben, semleges helyen nyugodtan átbeszélnie a párjával az anyósához fűződő ambivalens viszonyát, nehéz érzéseit, és esetleg megmutatni azokat a bántó sms-eket is, amik indokolják a helyzetét, érzéseit. Talán megkérdezhetné a párjától, anno a párja édesanyja és anyósa között milyen volt a viszony, esetleg tudattalanul nem ismétli -e az akkori helyzetet, magának “visszaadva”, amit ő “kapott”? Kérje a párja segítségét világosan az ön bántásától való elhatárolódásban, abban, hogy álljon ki jobban ön mellett, mert ön már a kapcsolatuk megszakadásától tart. Ha ehhez segítségre lenne szüksége érdemes lenne párterápiás segítséget kérni, erre akár online is van mód.
Ajánlom szíves figyelmébe egy, a honlapunkon egy hasonló témában megjelent cikket: https://onlinepszichologus.net/blog/segitseg-idegesit-az-anyosom/
és Susan Forward Mérgező anyósok és apósok c. könyvét, amely gyakorlatokat is felvonultatva “működő stratégiákat kínál a párunk szülei által gerjesztett konfliktusoktól megtépázott párkapcsolatunk megszilárdításra és saját önbecsülésünk megerősítésre”.
kívánom, hogy mielőbb sikerüljön megtalálni a lehető legjobb megoldást az ön számára,
üdvözlettel:
Kedves Szakértők!
Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy segítsenek magam megérteni.
Egy bántalmazó kapcsolaton vagyok túl. Elváltunk, 2 éve külön élünk.
Én mégsem tudom Őt hátrahagyni, nem tudok a fenyegetései, zsarolásai alól kibújni.
Mit tegyek?
Köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne önismereti terápiát elkezdenie a bántalmazás feldolgozására, s az áldozat szerepből való kiszabadulás érdekében.
A Nane egyesületnél is lehet érdeklődni, hogy csoportos foglalkozásokat indítanak-e mostanában bántalmazott nők részére, illetve egyéni terápiás lehetőségben is gondolkodhatna. Utóbbi esetben munkacsoportunk szakemberei is szívesen segítenének Önnek!
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktor nő/Úr!
Kislányunk 9 éves. Általában tanulásnál jön elő a probléma vele kapcsolatban, pl. próbálok neki segíteni a tanulásban, de ő erre azt mondja, hogy ő tudja, ne segítsek. Erre én mondom, hogy jó, akkor mondd el a tananyagot. Erre ő mondja, hogy “de én nem is tudom”, erre én mondom, hogy akkor még tanuljad, erre ő mondja, hogy “de én tudom”. A következő másodpercben meg azt mondja, hogy “nem is tudom”. Ha akarok neki segíteni a tanulásban, akkor azt akarja, hogy ne segítsek, majd ő egyedül tanul, ha meg otthagyom, hogy oké, akkor tanulj egyedül, akkor meg az a baj, hogy neki nem segít senki. Férjemmel ugyanezt végigcsinálja. A vége meg sírás, meg hogy ő ezt nem akarta, ő nem akart így viselkedni, ő nem tudja hogy miért viselkedett így.Mikor mond valamit, nyomban utána épp az ellenkezőjét állítja, vagy ellenkezőjét akarja. Nem tudjuk mi lehet a baja. Csak hisztis? Vagy komolyabb a baj? Kérem segítsen és adjon tanácsot, mert fogalmunk sincs hogy mit tegyünk. Köszönöm
Tisztelt Kérdező!
Érdemes lenne közösen elsőként szülőkonzultációt igénybe venniük, amelynek során gyermekpszichológussal részletesen átbeszélhetnék a jelenlegi problémájukat, és az ezzel kapcsolatos apróbb részleteket, hogy biztosan sikerüljön személyre szabottan megoldást találniuk, és segíteniük a gyermeküket. Ezt akár online is igénybe tudják venni.
Addig is minél több közös beszélgetést javasolok önök között, illetve a gyermekkel is érdemes lenne amennyi minőségi közös időt csak lehet eltölteni, (közös játék, program, beszélgetés) hogy ne csak a tanulás kapcsán előforduló problémák legyenek előtérben, lehetősége legyen a lányuknak megosztania egyéb szorongásait, bizonytalanságait, ambivalens érzéseit is egy oldott környezetben, hogy csökkenjen a feszültség a családi rendszerükben. Érdemes lenne feltérképezni továbbá, hogy a lányuk milyen visszajelzéseket kap az iskolában a tanáraitól, a társaitól, innen eredhet -e ez a “nem is tudom”érzés.
üdvözlettel:
Kedves Pszihológus.
Alexitimia kivizsgálásáról szeretnék érdeklődni. Milyen egészségügyi kivizsgálási lehetőség van, kihez fordulhatok?
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Tisztelt Kérdező!
Javasolom, hogy e célból forduljon a területileg illetékes mentálhigiénés gondozó, pszichiátriai járóbeteg szakellátás felé kérdésével, ahol az ott dolgozó pszichológus kollégák TB alapon, személyesen a megfelelő pszichológiai tesztekkel és anamnézis felvétellel a segítségére lesznek.
üdvözlettel:
