Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot! Tanácsra lenne szükségem, hogy mi bajom lehet vagy hogy mit kéne tennem. A családomban nagyon kellemetlenül érzem magam. Senkivel nincs nagyon szoros kapcsolatom, ha beszélgetni kellene vagy együtt menni valahova mindig kibúvót keresek. Az egyik nővéremmel régen nagyon jóban voltunk viszont már nem. Érzem, hogy idegesítem, mert gyakran bizonytalan vagyok és igazából nem merek előttük megnyílni, felvállalni mit szeretek. A testvéreim alapból sokat piszkáltak apróságokkal és félek attól, hogy mit fognak rólam gondolni, ha elmondok nekik valamit. A szüleimmel kb semmit nem beszélek és leginkább csak a szobámba elvonulok, mert félek, hogy ha elkezdenek a tesóim kérdezgetni akkor zavarban leszek és kínosan fogom magam érezni. Csak családban érzem ezt, barátokkal nem:(
Kedves Levélíró!
Nehéz lehet, ha a mindennapokban ilyen gyakran érzi, hogy el kell rejtőznie ahhoz, hogy ne jöjjön zavarba, ne érezze magát kínosan. Levelében úgy fogalmaz tart attól, hogy megítélik a családban, ha valamit megoszt magáról, hiszen volt már korábban olyan tapasztalata, hogy testvérei piszkálják. Fontos látni, hogy a problémája, miszerint nincs szoros kapcsolata a családjával, és nehezére esik időt tölteni velük, összefüggésben az érzéseivel és a viselkedésével. Úgy tűnik a velük töltött idő szorongást, zavart, kínosság érzetet kelt Önben, korábbi élmények miatt. A negatív érzések elkerülése érdekében, kivonja magát a családi programokból, a családi életből azzal, hogy elvonul. Javaslom, hogy gondolja végig, hogy ez az elvonulás milyen hatással lehet a családi kapcsolatokra, vajon segíthet-e abban, hogy a problémája feloldódjon? Jó eséllyel arra a következtetésre jut, hogy ugyan a negatív érzéseket el tudja kerülni, a problémát mélyíti az eltávolódás, hiszen így nincs lehetősége olyan élményeket szerezni, hogy a családdal időt tölteni akár jó is lehet, hogy nem biztos, hogy piszkálni fogják, és nem válik kellemesebbé az együtt töltött idő. Látható, hogy mind a környezet (szülei és testvérei viselkedése), a korábbi élmények, aktuális gondolatok (piszkálták korábban, mit fognak Önről godnolni), az érzések (szorongás, zavar, kínosság) és a viselekdés (elvonul a szobájába) szorosan összefüggenek egymással. Ez olyan szempontból szerencsés, hogy ha bármelyik területen apró változás történik, az a többi területre is hatással lesz. Javaslom, hogy keressen ezek közül olyan pontot, amin tud egy picit változotatni, és figyelje meg, hogy ha változtat mi történik! Emellett, ne hagyjuk ki a képletből, a fizikai érzetek is fontosak lehetnek egy-egy ilyen helyzetben: például ha a szorongáshoz kapcsolódó testi érzeteit csillapítani tudja, elképzelhető, hogy kevésbé lesznek negatívak a gondolatai a családdal töltött időre vonatkozóan. Ezért javaslom, hogy olvassa el az alábbi cikkünket, ahol néhány hasznos szorongásoldó technikával ismerkedhet meg:
Amennyiben nehéznek érzi, hogy egyedül változtasson, javaslom az iskolapszichológus felkeresését, vagy egy pszcihológus felkeresését, akivel közösen dolgozhatnak a problémán!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt doktor Úr/Hölgy
A fiam 5 éves.Eddig egy semmitől nem félő, bátor,talpraesett gyerek volt.Most kb 2 hete mindentől fél nem lehet elmenni anyának, apának dolgozni hogy ne sírás legyen.Ovibaugy kell kitépni a kezemből.Eddig imádott oviba járni,most sajnos nyár miatt nincs ott az óvónő aki szokott…Ha kérdem mi a baj csak annyit mond fél hogy valami történik velünk,de bárhová megyünk már mindentől fél a sötét től stb stbstb.Napi szinten próbálok vele beszélni,de nem tudom mi lenne a jó megoldás kezdek teljessen tanácstalan lenni.Rengeteget sír soha nem szokott ennyit nem tudom mi zajlik benn.
Köszönöm a válaszukat
További szép napot
Kedves Kérdező!
Értehető a tanácstalansága, nagyon éles változás állt be a gyermeke viselkedésében. Mivel ennyire pontosan meg tudja határozni, hogy 2 hete kezdődött a változás, ezért érdemes végiggondolni, megkérdezni az óvónéniket, hogy mi történt 2 héttel ezelőtt. Elképzelhető, hogy valamilyen olyan inger érte a gyermekét, ami elindította ezt a változást: esetleg látott valamit, hozzá szóltak másként, hallott egy törénetet, új helyen járt stb. Fontos lenne tudni a kiváltó okot hiszen, akkor lehetne megoldást keresni. Addig is fontos hogy türelemmel és szeretettel, megnyugtatással forduljanak a gyermek felé, hiszen úgy tűnik valami valóban megijeszti és felzaklatja. Amennyiben úgy érzi elakadtak, javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, aki segíthet felderíteni, hogy mi okozhatja a változást, és segíthet abban, hogy miként oldható fel a probléma.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Pszichiáterek!
A segítségüket kérném. Több problémával fordulok önökhöz, olyanokkal, amik szorongás és stresszt váltanak ki belőlem. Ezekben a “kérdésekben” kérném az önök segítségét, és véleményét.
Van egy családtagom, a nagynénim, aki nem túl népszerű az emberek körében, sőt körözték a rendőrök, hamis papirok, és gyorshajtás miatt. Mint olvashatták az adatlapban, hogy 16 éves vagyok(ez fontos a leírás következő részeiben). Nem régiben, meg kért minket, hogy segítsünk a garázsát kipakolni, mert ki kell “költöznie” belőle. Sok holmit, ékszereket, laptopot, kamerát,hangrögzítőt nekem ajándékozott, ami szép gesztus, viszont elfeletkezett valamiről. Hogy lebuktatta magát, volt egy karkötő, ami már valahol a szeméttelepen van. Volt rajta egy logó, amit nem értettem, és egy cím. Utána kerestem ennek, és megtaláltam. Ez egy Németországi cím: magyarul mondva: kupleráj északon. Eléggé megdöbbentem, de ezen próbáltam túl tenni magam, de utána még több dolog jött szembe. A kamera, amit kaptam, tele volt az nagynénim meztelen fényképeivel,és még egyéb mással, amit nem részleteznék. A hangrögzítőn is, aktus hangja volt hallható. Csalódtam benne. Mondtam neki, hogy én nem ítélem el hogy prostituáltként dolgozik külföldön, de azért igen, hogy átvert engem, és az egész családot. Kb 1, 5 éve keresett fel, a semmiből, mert addig nem volt az életem része. Beszéltük akkor hogy megbánta a régi életét, és nem tudja hogy bizonyotson a családnak, hogy ő megváltozott. Én hittem benne, támogattam, kiálltam mellette, őszinte voltam vele. És most, ezekkel vissza akar élni. Először is a családból vele közöltem, hogy biszexuális vagyok. Kértem hogy ne mondja senkinek. Bíztam benne. Kb, nincs egy hónapja felkeresett, és azt mondta dolgozzunk együtt németbe, és küldött egy linket, ahol van az állás, egy sztriptizbárba. Ő táncosnő ék, én pultosnak. És azt mondta hogyha elvallalom akkor a bevételem 20%a az övé. Mondtam neki, hogy ezt hogyan gondolta, hogy feladom a tanulmányaimat, és azt is hogy én ilyen dologba egyáltalán belemennék. Ráadásul az életkorom sem üti meg a 18 évet. És itt jött a fenyegetés, hogyha nem vállalom el, akkor elmondja a szüleimnek, azt, hogy biszexuális vagyok. Elmondtam szüleimnek hogy biszex vagyok, és furán fogadták a hírt, de nem mertem a nagynénim ről beszélni. Egyszerűen félek a következményektől, mert van egy férje, aki egy ki gyúrt majom, és széjjel ver mindenkit, ha ebből esetleg rendőrségi ügy lenne. Ebben kérném a segitségüket, hogy önök mit tennének a helyemben, már zsarolni nem tud mivel, de az egész életemet tönkre teheti ez az eset.
Válaszukat előre köszönöm!
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz és összetett élethelyzet, amit felvázolt. Több részre szeretném bontani a problémáját. Egyrészt teljesen érthető, hogy ezek az események szorongást váltanak ki Önből, hiszen bizonytalanul lebeg Ön felett, hogy vajon mi történhet, milyen következményei lehetnek ennek az eseménysorozatnak. Levelem végén talál majd egy linket, ahol önállóan alkalmazható szorongásoldó technikákról ovlashat. Amennyiben úgy érzi ezek nem tudnak megfelelően segíteni, akkor javaslom pszichológus, vagy az iskolapszichológus felkeresését. Utóbbi talán a a probléma második és harmadik aspektusa szempontjából is segítség lehet, hiszen olyan helyzetbe került, hogy biszexualitását kényszerből vállalta fel szülei előtt, akik furán reagáltak. Az ezzel való megbirkózás is egy nehéz élmény lehet, amiben jó van Ön mellett egy támogató szakember, aki segít a felmerülő érzések és kérdések feldolgozásában. Harmadrészt biztatom, hogy a zsarolással kapcsolatban kérje olyan felnőtt segítségét, akiben bízik, akár egy tanár, akár a szülei, akár egy barátja szülei, aki segíteni tud a megfelelő lépések megtételében. Szeretném kihangosítani, hogy a nagynénje férjére is vonatkoznak a törvények, így ha rendőrségi ügy lenne az esetből, akkor a nagynénje férje sem tűnne el a rendőrség szeme elől. Úgy gondolom, hogy egy ilyen esetben mindenképpen külső segítségre van szükség, hiszen anélkül nem változik ez a bizonytalan és ijesztő helyzet, de nem az Ön feladata, hogy a szükséges lépéseket megtegye, például egy rendőrségi eljárás elindítása, hanem az Ön körül lévő felnőtteké. Javaslom, hogy minél előbb kérje az Ön számára megbízható felnőtt segítségét! Kitartást kívánok ebben a nehéz helyzetben!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
Kisfiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Múlt hét pénteken ebéd közben félrenyelt ami nagyon megviselt, sajnos azóta mindent ételt elutasít kivéve a tejet, semmilyen szilárd ételt nem hajlandó enni annyira fél, hogy újra megtörténik. Mivel tudnák neki segíteni ezt feldolgozni?
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel : Dorina
Kedves Kérdező!
Ijesztő lehetett Önnek is és kisifának az élmény, amikor félrenyelt. Arról nem ír, hogy kisfia mennyi idős, így írok néhány javaslatot, amely segíthet. A gyermekek az őket érő nehéz helyzeteket játékos formában dolgozzák fel, ezért azzal tud segíteni a legtöbbet, ha akár valamilyen játékban, mesében elevenítik fel az élményt. Jó ötlet lenne, olyan mesét mesélni a gyerkőcnek, vagy olyan szerepjátékot játszani, legózni stb, ahol az általa megélt nehézségnek van megoldása, feloldása. Elsőre a Hófehérke jutott eszembe, ahol ugyan mérgezett almát eszik Hófehérke, de a megakadt falat később ki tud jönni és minden rendben lesz. Emellett segíthet, ha közösen esznek, és ha van rá mód gyermeke ugyanazt az ételt kapja, mint Önök, látja, hogy minden rendben van, van rá példája, hogy nem mindig akad el a falat. Javaslom, hogy ne erőltessenek semmit, hiszen érthető, most a kisfia félelme. Érdemes kitartóan próbálkozni, a kedvenc ételeket bevetni.
Amennyiben nem következik be változás, javaslom, hogy keressenek fel a problémával pszichológust!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Miért szeretem el mondani másoknak, hogy mi lesz a film/ sorozat Csattanója és a vége? Sok barátomat ez miatt el vesztettem és nem tudom mi miatt van, hogy szeretem ezt tenni és mit tehetnek elenne. Már gondolkoztam azon, hogy ez az én hibám, hogy ilyen miatt el vesztem a barátaimat vagy ők a hibások ha én vagyok akkor lehet, hogy nincs értelme élnem (✖╭╮✖)
Kedves Kérdező!
Leveléből látom, hogy nagyon megviseli, hogy a barátait elveszíti, amiatt, hogy elmondja mi lesz egy film vagy sorozat csattanója. Érthető, hiszen a barátok nagyon fontos szerepet játszanak az életünkben. Úgy tűnik, hogy Önnek valamiért örömet okoz, ha elmondhatja mi lesz a vége egy filmnek, sorozatnak, azonban ez a környezetét zavarja. Az élet része, hogy mindenkinek eltérő igényei, szükségletei vannak, eltérő dolgok okoznak nekünk örömet, pozitív érzéseket, azonban fontos, ezeket valamilyen formában összehangolni. Mivel az Ön esetében ez egészen a baráti elvesztéséig vezet, ami miatt megfogalmazza, lehet, hogy nincs értelme élnie javaslom, hogy minél előbb beszéljen a szüleivel a problémájáról, esetleg keresse fel az iskolapszichológust, aki segíthet feloldani ezt a problémát!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot!
20 éve vagyunk együtt a férjemmel, én 15, ő 19 éves volt. 13 éve vagyunk házasok, 2 lányunk van. A problémák úgy 10 éve kezdődtek. Régebben voltunk 2 külön szakembernél, de 1-2 alkalom után nem kaptunk sem megoldást, sem véleményt, sem új időpontot. Mintha nem lennének komoly problémáink. A vitáink mindig azzal kezdődnek, hogy nekem valami nem tetszik. Apróságok. Félbe szakít társaságban a mondatom közepén, rajtam viccelődik, bántón, vagy megkérem valamire, amit nem csinál meg, stb. Amikor elmondom, ami rosszul esett, olyan dühkitörés követi, hogy csak nézek. Ilyenkor kiderül, hogy igazából neki van problémája (ugyanaz, mint nekem), viszont sokkal-sokkal nagyobb, mint az enyém. Én próbálok a realitás talaján maradva tényekre támaszkodni, de valótlan dolgokkal vádol. Akkor már én leszek az elviselhetetlen, aki az egész életét tönkreteszi, nem is volt jó köztünk soha semmi. Nem vagyok normális, kezeltessem magam. Magas lovon ülök, ő semmit nem hibázott soha, és nem szabadott volna hagynia, hogy így elszaladjon velem a ló. Ezt rontotta el. Tipikus mondata:”mindenről te tehetsz”
Azután napokon át tartó dráma következik, én próbálnám megbeszélni, de nem beszélhetünk át semmit, mert nem bírja hallgatni, hogy mindent elront. Ha bármit tisztázni kéne, mert nagy sebet ejtett a szavaival, akkor újra megsértődik, elég durván, öngyilkossággal fenyegetőzik, később válással, de csak akkor, ha én épp azon az állásponton vagyok, hogy biztosan meg tudjuk oldani a gondokat. Elmegy órákra, akár éjjel. Azt mondja, semmi és senki nem érdekli ilyenkor. Sokszor az jut eszembe, hogy olyan, mint egy kisgyerek.
Néha úgy fogalmaz, hogy zavar van az elméjében.
Ha véget akar vetni a drámának, akkor azt mondja, hogy nagyon szeret, velem akarja leélni az életét. Mindent sajnál, de nem konkretizálja, pedig kérem. Több türelem legyen bennem, benne is több lesz, akkor jól megleszünk. Illetve fogadjam el, hogy ő nem bírja a problémákat, ne csesztessem semmivel. Az érzéseim, hogylétem egyáltalán nem érdekli.
Amikor nincs köztünk vita, viszonylag jól megvagyunk, de úgy érzem, hogy a béküléskor ígért dolgok nem őszinték, nem akar nekem jót, csak kihasznál.
A család és barátok előtt döbbenetesen megjátssza magát. Mintha másik ember lenne.
Már nem tudom megítélni, hogy mi a normális és mi nem az. Azt sem tudom, hogy romlik-e a helyzet, vagy mindig ilyen rossz volt, csak több volt a hitem. Az interneten rengeteg cikk van a nárcisztikusokról. A férjem ilyen. Szakemberhez fordulástól teljesen elzárkózik már. Próbálok benne bízni, hogy nem személyiségzavarról van szó, csak erősebb jellemvonásokról, de javulhat ez? Én tehetek bármit, hogy jobb legyen, de én is teljes ember lehessek? Vagy be kell látnom, hogy a családról alkotott álomképem csak egy álom marad örökre? Nem akarok ilyen példát mutatni a gyerekeinknek. Az életem legalább 50%-ában nem tudok önmagam lenni a drámák miatt, alkalmazkodnom kell és borzasztó magányos vagyok. Félek. Össze vagyok törve.
Köszönöm a lehetőséget, hogy leírhattam és előre is köszönöm a választ.
Üdv,
Edina
Kedves Edina!
A legszerencsésebb a negatív korábbi tapasztalatok ellenére is az lenne, ha megpróbálnának párterápiába kezdni és közösen dolgozni a probléma megoldásán. Egy megfelelő szakember sem fog egy-két alkalom után megoldást vagy véleményt adni Önöknek, de elindulhatnak vele egy hosszabb úton a probléma megoldása irányában. A leírtak alapján ez egy hosszabb terápiás kapcsolatot igényel, ami azonban csak úgy működhet, ha mindkét fél partner benne. Ha a férje nem szeretne segítséget kérni, maga viszont úgy érzi, hogy ez az állapot jelentősen rontja a maga életminőségét, akkor magának lenne érdemes terápiás folyamatba kezdni, hogy dolgozzanak azon, hogy maga hogyan tudja kezelni és megoldani a problémát.
Üdvözlettel,
Szép napot!
Azért fordulok Önökhöz, hogy kitudjam adni a lelkemet és esetleg hogy kapok olyan információt, amivel letudnám győzni vagy legalább enyhíteni tudnám ezt az érzést.
Röviden nagy valószínüséggel OCD-ben szenvedek. És nem azokban a szokásos kézmosás, rendezgetés stb.formában, hanem ilyen olvasási formában. Az egész ilyen 4-5 éve kezdődött, hogy amikor megláttam bármilyen szöveget a telefonomon/számítógépen muszáj volt mindent elolvasnom más különben megőrültem, volt időszak hogy akár 30 percig is szenvedtem egy kis szöveggel mert nem voltam képes letenni és ha megpróbáltam mindig szinte megőrültem. Aztán hatalmas meglepetésemre mintha így csettintésre, eltűnt volna az egész. Viszont sajnos egy fél éve ismét előjött az egész, sokkal rosszabb és erőszakosabb formában. Már nem tudom rendesen nézni a közösségi oldalakat mert minden cikket elkell olvasnom, néha akár facebookon majdnem minden kommentet és választ elkell olvasnom és elmegy akár ezzel 1 óra is a napomból. Viszont ez nem csak facebookon van, a másik amit szívemből gyűlölök, az, hogyha angol szöveget olvasok, és ha egy szót nem értek, muszáj megnéznem mit jelenet magyarul, annak ellenére hogy magát a szöveget értem csak annak a szónak a pontos jelentését nem tudom. És berakom a fordítóba és ha esetleg kidob több fordítást muszáj mindegyiket elolvasnom és akár ezekkel is 20 percet szenvedek, mintha az agyam azt akarná hogy addig nem nyugodik meg amíg meg nem tanulom. És amúgy olyan szinten ez lehetne pozitív dolog hogy új szavakat tanulok, de sajnos amúgyis 2 napra rá elfelejtem mert az egészet csak bemagoltam. És a másik dolog, ami, nagyon frusztráló, hogy hallok pl.egy magyar szót is de nem tudom pontosan mit jelent, muszáj megnéznem mindent róla és ezzel elmegy 30 perc akár ismét. Szinte már nem nézhetek semmilyen videót filmet, TV-t mert egyszerűen oda jutok hogy ha meghallok egy számomra ismeretlen szót, muszáj kutakodnom. És természetesen sajnos ezen kívül rengeteg kényszergondolatom is van, pl.valakit szándékosan megsérteni, pedig tudom hogy nem tenném meg, de mégis ilyen gondolatok gyötrenek néha. Meg a másik, hogy én heteroszexuális vagyok, de rengetegszer ilyen számomra gusztustalan, borzasztó homoszexuális gondolatok jönnek rám, és ilyenkor állandóan azzal próbálok kompenzálni, hogy azokra az emlékekre gondolkodok, amikor tisztán tudom hogy heteroszexuális vagyok.
Röviden ennyi lenne az én problémám, válaszukat előre is köszönöm
Kedves Gergely!
Köszönöm, hogy megosztotta velünk a történetét. Azt olvasva javasolnám Önnek, hogy mindenképpen induljon el egy terápiás úton. Kérjen segítséget pszichológustól, illetve pszichiátertől, mert a probléma megoldásának mindenképpen ez az útja.
Pszichológiai tekintetben ma bizonyítottan hatékony eljárás kényszeres zavar esetén a kognitív viselkedésterápia, azonban a páciens gyakran szorul különböző pszichiátriai gyógyszerekre is. A kényszerbetegek kezelésében jól bevált viselkedésterápiás és kognitív terápiás intervenciókat manapság kombináltan, a beteghez és tüneteihez igazodva alkalmazzák. A kényszeres zavarokkal küzdő páciensek kognícióinak feltárása és módosítása kognitív terápiás eljárásokkal lehetséges, mellyel a beteg patogén gondolatait igyekszünk megkérdőjelezni.
Üdvözlettel,
Kedves Doktornő!
Borzasztóan zavar a párom exe, fél éve vagyunk együtt, előttem egy hosszú kapcsolata volt, több, mint 3 évig voltak együtt, együtt is éltek, illetve sokat utaztak külföldre.
Az összeköltözés nálunk még nem jöhet szóba egy darabig, mert én egyetemre járok, és félek, hogy a párom úgy érezheti ez egy visszalépés Neki.
Nem ő az első komoly kapcsolatom, ő a harmadik barátom, próbálok abból kiindulni, hogy az én exeim sem jelentenek nekem semmit, és nekem is van egy múltam, ahogy a barátomnak is, tisztában vagyok vele, hogy ezeket már mindketten lezártuk, de nem tudjuk meg nem történté tenni, korábban sosem voltak ilyen problémáim, nem voltam féltékeny, pláne exekre nem, de őt nagyon szeretem, és az utóbbi hetekben ez nagyon elkezdett zavarni, és szinte folyamatosan ezen kattogok.
Nagyon frusztrál, hogy az exével sokkal több mindent megélt már, mint velem, tudom hogy ezen felesleges pörögnöm, mert most velem van, engem szeret, ők nem tartják a kapcsolatot, és nem véletlenül lett vége, de mostanában nem tudom kiverni a fejemből.
A közös élményeink folyamatosan gyűlnek, de rossz érzés belegondolni, hogy előttem mást is szeretett, mással volt boldog stb..
Mit tehetnék, hogy ezt el tudjam engedni?
Nem szeretném, hogy az amúgy jól működő párkapcsolatunkat a múlt mérgezze, mert én vagyok a jelen és a jövő, de nem tudok magamra ész érvekkel hatni, és ez úgy érzem ez felemészt.
Köszönettel:
Paulina
Tisztelt Kérdező! Kedves Paulina!
Ha a párja nem adott okot a féltékenységre az exével kapcsolatban, illetve a kapcsolatot sem tartják, amiből pont őrá lehetne féltékeny, akkor érdemes lenne azon elgondolkoznia, mi van / volt meg ebben a lányban, amitől ön saját magával elégedetlen lett, amitől csökkentértékűséget él meg, amiért úgy érzi a párjának ez a volt barátnője többet jelenthetett, mint amennyit most maga jelet a számára? Esetleg emlékezteti-e ez a lány magát egy korábbi ismerősére, aki valamilyen negatív hatással volt az önértékelésére? Milyen a kapcsolatuk a párjával, vannak e furcsa érzései esetleg, kapott-e bármilyen elbizonytalanító megjegyzést? Azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat átgondolva talán közelebb juthat a megoldáshoz, mert ahogy maga is érzékelte, ez a jelenlegi helyzet valójában magában aktiválhatott egy olyan korábbi mintázatot, amire a reakciója a féltékenység lett. Ezen kívül egy önismereti terápia, pszichológiai konzultáció is a segítségére lehet, hogy mélyebben megértse önmagát, és el tudja engedni a bizalmatlanságát.
üdvözlettel:
Tisztelt szakértő!
Már jó pár éve folyamatosan stresszelek minden kis apróságon. Az utóbbi időben viszont azt vettem észre, hogy amint az átlagosnál is jobban szorongok valami miatt, különböző testi tüneteim lesznek. Leggyakrabban nyilván a fejfájás jelentkezik, de egyre gyakrabban hőemelkedés is társul hozzá. A kérdésem az lenne, hogy inkább terápiára kellene járnom, vagy esetleg valamilyen gyógyszer is segítene?
Kedves Kérdező!
Azt javaslom, hogy mielőtt terápiás segítséget kérne, forduljon a háziorvosához. Minden esetben, amikor testi panaszok jelentkeznek, először fontos a fizikai hátteret kivizsgáltatni, hogy az esetleges betegségek kizárhatóak legyenek. A fejfájás és a hőemelkedés is lehet akár pszichoszomatikus tünet is, de mielőtt ilyen szemléletben viszonyul a tüneteihez, előbb érdemes utána járni, hogy nincs-e valamilyen fizikai oka. Amennyiben nem találnak testi magyarázatot a panaszok hátterében, javaslom, hogy keressen fel pszichológust egyéni konzultáció keretein belül, aki jártas a pszichoszomatika területén, foglalkozik szorongásos panaszokkal.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
az létezik hogy valaki azért hagyja el a párját kétszer is mert gyermekkorában vagy a múltban olyan tragédia érte amit nem tud feldolgozni és ezért mondva csinált indokkal szakít majd vissza jön és megint szakít,kapcsolaton belül nagyon törődő kedves ,figyelmes de szakítás után válaszra se méltat ígéri ír ,majd nem válaszol arra az üzenetre hogy írtam szülinapjára?
Kedves Kérdező!
Valóban gyermekkori, múltbéli élményeink befolyásolhatják, hogy felnőttként kapcsolatainkban – legyen szó párkapcsolatról, vagy éppen szakításról – miként működünk. Az, hogy felnőttként miként tudunk kötődni másokhoz, jelentősen függ attól, hogy gyermekként szüleink miként viszonyultak hozzánk, és miként viszonyulhattunk hozzájuk mi magunk. Az ezzel kapcsolatos élmények mellett, még olyan tényezők is alakíthatják kapcsolatainkban való működésünket, mint például a később szerzett élmények, látott filmek, olvasott könyvek melyekből kapcsolati mintákat szerezhetünk, más fontos személyek, akiket láttunk párkapcsolatban, vagy szakításban, kulturális tényezők, személyiségvonások, szituatív tényezők (miért történt szakítás, milyen élethelyzetben vagyunk), kommunikációs stílus, szükségletek kifejezése, önérvényesítés, szeretetnyelv stb. Egy szóval nagyon komplex és összetett kérdés, amit boncolgat, de kétségtelenül gyermekkori élmények, múltbéli traumák meghatározóak lehetnek az egészséges kapcsolódás szempontjából.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm.
Úgy érzem szükségem van segítségre!
Úgy kezdödött az egész hogy édes anyámnak el tört a lába depressziós lett és be fordult magába és teljesen le épült, most én ápolom.
El költöztünk Tolnamegyéből, Zalamegyébe és egyre rosszabb lett minden.
A nővérem és a párja vették egy házat és ide költöztünk mivel ök külföldön élnek.
A nővérem párjának a családja lelki terrorba tart engem félek minden egyes naptól hogy most mért fognak belém kötni.
Meg aláznak sokszor és belém gázolnak ok nélkül.
Próbáltam pozitívan gondolkozni hogy be vonzam a jót de egyszerűen itt ijen körülmények között nem megy.
Kedves Levélíró!
Leveléből úgy tűnik nagyon nehéz helyzetben van, sok fronton érik negatív impulzusok. Egy szerettünk ápolása egyébként is nagyon megterhelő, és emellett egy költözéssel járó változás, illetve a testvére felé való kiszolgáltatottság, nem lehet könnyű. Mivel úgy érzi sokszor megalázzák, és belegázolnak a lelkébe, fontos lehet határokat felállítani a kapcsolatukban. Amennyiben úgy érzi, hogy testvére és párja nyitott arra, hogy beszéljenek a kialakult helyzetről, érdemes lehet kommunikálni feléjük, hogy a viselkedésük milyen hatással van Önre. Amennyiben úgy érzi egyedül nehéz meghúznia a határait, javaslom, hogy keressen fel pszichológust egyéni konzultáció formájában, aki segíthet ebben.
Arról számol be, hogy édesanyja depressziós lett, de arról nem ír, hogy ő kap-e ezzel kapcsolatban szakmai segítséget. Fontos lenne, hogy ő jobban legyen, így talán az Ön válláról is lekerülhetne valamennyi teher. Javaslom, hogy keressék fel a háziorvost, aki tovább irányíthatja a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba, ahol szakmai segítséget kaphat az édesanyja.
Addig is javasolnék egy könyvet, amelyet forgatva, akár önállóan is szembeszállhat a negatív gondolatokkal, megküzdhet a körülményekkel. A könyv:
Jó napot kívánok! Szeretném kérdezni, hogy hogyan engedjem el azt a, személyt akit nagyon szeretek? Depressziós vagyok amiért ő csak kihasznál és lelkemet bántja és addig vagyok jó neki míg energiát nyer belőlem.. És utána hirtelen eldob mint egy szememet. Köszönöm előre is válaszát
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Önismereti munka során lehetne felderíteni az elengedési probléma hátterét. Amennyiben szeretné, munkacsoportunkból is választhat szakembert segítségül ehhez.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Cipralex atarax egyszerre szedéséről azt írja betegtájékoztató nem lehet szedni egyszerre. Doktornő tegnap írta fel, ma nincs rendelés nem tudom megkérdezni tőle. Azért fordultam Önökhöz. Tudja hogy cipralexet is szedem. Ön véleményére is kíváncsi lennék miért nem szedhető egyszerre?
Kedves Kérdező,
Sajnos pszichiáter szakorvos vagy gyógyszerész kollégánk nincs, aki meg tudná a gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseit válaszolni. Kérdezze meg a kezelőorvosát vagy esetleg a háziorvosát.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Az a gond hogy élettársam nemrégibe elhagyott és minden nap vele álmodom ezért kerestem fel önöket mert az álmomba vidsza tér énhozzam és hogy ujra eggyüt leszek vele.
Ezügyben minden ilyen álomra emlékszem e mellet minden aproság végett föl riadok es utána vissza alszom és ugyan ugy fojtatodik az álmom és ez oránként 1 szer meg történik
Kedves Norbert!
Köszönjük a levelét!
Ebben az esetben, akkor az Önnel történt dolgok idézhetik elő az elalvási és az átalvási nehézségeket és a furcsa, vágyteljesítő álmokat. Ha úgy érzi, hogy a szakítást nehezen tudja egyedül feldolgozni, akkor kérje szakember segítségét. Ezt megteheti akár oldalunkon is, TB támogatott módon pedig a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdv!
Lakatos Norbert vagyok és az elmult 3-4 napban elég furcsa alászavarom /álmaim vannak ez ügyben keresem fel önt/önöket.
Tisztelettel :
Lakatos Norbert
Kedves Norbert!
Köszönjük a levelét!
Alvásunkat nagyon sok tényező befolyásolhatja. Például a környezetünkben lévő történések, a velünk zajló dolgok, időjárási tényezők, a Hold állása. Emiatt és a rövid időtartam miatt úgy gondolom, hogy nem beszélhetünk még zavarról, de a nehezített alvás miatt ajánlom Önnek, hogy próbálja megváltoztatni az elalvási szokásait (például próbáljon előbb vagy később lekefüdni, előtte fél órával már nem nézni televíziót, telefont, stb.)
Ha a probléma több héten keresztül is fennállna, akkor mindenképp kérje szakember segítségét!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
