Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot!
Regina vagyok, 20 éves. Kb.féléve ismerkedtem meg a párommal, aki idősebb tőlem (42). Eleinte nehéz volt elfogadnom a korkülönbséget, de sikerült. A probléma az, hogy neki pedig még nem sikerült. Szeretnék neki valahogy segíteni, de nem tudom, hogyan. Zavarja, ahogy néznek ránk az utcán, az hogy mit gondolnak rólunk. Mi lesz a jövőben… Stb. Mit tehetnék?
Tisztelt Kérdező!
Ebben az esetben párterápiát javasolnék, melynek során a terapeutával közösen fel tudnák tárni a párja szorongásainak gyökerét, és egy kölcsönös elégedettségen alapuló, félelmektől mentes kapcsolatot tudnának kialakítani, ahol a korkülönbség miatti problémák nem állnak maguk közé. Erre akár már egy pár alkalmas konzultáció is elegendő lehetne, és akár online formában is megvalósítható.
Üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Úr/ Doktornő!
Napok óta lelkiismeretfúrdalás gyötör a múltban történt cselekedeteim miatt.
Nagyjából általános iskola első – második osztályos koromban loptam az osztálytársaimtól. Az okára még emlékszem ami az volt, hogy irigyeltem a társaim mert nekik megvettek dolgokat amikre én is vágytam volna, de a szüleim drágának vélték, így eltulejdonítottam ami másé volt.
Mikor a szüleim észrevették ezt elbeszélgettek velem erről és másnap reggel a tárgyakat letettük a talált tárgyak közé, hogy visszakerülhessen a gazdájához, de azt nem mondtuk el, hogy én vittem el őket és most 18 éves fejjel elgondolkodtam mit tettem akkor és rosszul érzem magam, főleg azért mert volt amiről nem tudtak a szüleim és néhány tárgy még nálam maradt amiről már nem tudom hol lehetnek.
Mostani gondolkodásom alapján már távol áll tőlem ez a magatartás, viszont nagyon bántanak a múltban történtek.
A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint célszerű lenne felkeresnem ezeket az embereket és bocsánatot kérni hiszen azt érzem felelősséget kéne vállalnom a tetteimért vagy most már ennyi év után ne rágódjak ezen csak
fogjam fel tanúlságként és elég, ha többet nem teszek ilyet?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet Önnek szembenéznie a múltban történt eseményekkel. Szükséges önmagában tisztázni, hogy az említett időszakban Ön még gyermek volt, a gyermeki léthez kapcsolódó gondolkodással és erkölcsi fejlettséggel, akkor és ott Ön ezt tartotta megoldásnak a tárgyak birtoklása végett. Jelen helyzetben, felnőttként valószínűleg más nézeteket vall a tárgyak eltulajdonításáról, máshogy cselekszik, mint második osztályos korában. Fontos lehet feltárni az okát, hogy miért épp jelenleg, sok év eltelte után érzi Ön ezt a fokozott felelősséget és lelkiismeretfurdalást. Történt-e Önnel a közelmúltban olyan esemény, melyben negatív visszajelzést kapott, felelősségre vonták, kellemetlen helyzetbe került. Érdemes számításba venni az Ön által említett cselekvési lehetőségeket, milyen gondolatokat és érzéseket társít ahhoz az cselekedethez, mely során felkeresi régi osztálytársait, mi történhet majd a találkozás során, mennyire nyomasztja Önt ez a múltbéli történés, milyen gyakran gondol rá. Illetve elmélkedhet a másik lehetőségen is, mely során leteszi a múlt terheit és -ahogy Ön fogalmazott- nem rágódik rajta. Az Ön által említett lehetőségek közül egyik sem értékelhető jónak/rossznak, helyesnek/helytelennek, egyéni mérlegelés és átgondolás kérdése, hogy Ön számára melyik lesz elfogadható, melyik okoz megnyugvást, melyik szabadítja fel a felelősség és önvád alól.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot! Nekem van egy 7 éves kisfiam és egy 7honapos. A probléma az hogy lassan 1 éve a nagyobbik gyerkőc teljesen kezelhetetlen régebben is volt ilyen de rövid időn belül meg is szűnt. Vissza beszél, hazudik, ütöget semmit nem csinál meg ami vele kapcsolatos összepakolás, felöltözés és végén arra lyukadunk ki hogy kíabálok már vele. Ilyenkor vagy, magára vesszi vagy szemembe röhög. Nem tudom mit tudnék vele kezdeni tudjuk a férjemmel, hogy rengeteg energiája van és hogy az érzelmeit nagyon nehezen kezeli sokszor elfolytja hogyan tudnának neki segíteni ?Olyan rossz érzés vele kiabálni sokszor el is mondtuk már neki ezt. Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt problémával nagyon nehéz lehet szülőként szembesülni. Említette, hogy a problémák egy éve kezdődtek, a korábbi dacos, ellenállással kapcsolatos viselkedések hamar megszűntek. Érdemes lehet a gyermek élethelyzetében beálló változásokat számításba venni, átgondolni. Történtek-e az elmúlt egy évben olyan családon belüli, életkörülményeket érintő módosulások, melyek a kisfiúnak nehézséget okozhatnak. Sok esetben a gyermekek nehezen alkalmazkodnak a kistestvér születéséhez, testvérféltékenység alakulhat ki, úgy érezhetik, hogy rájuk kevesebb figyelem jut, esetleg megkérdőjelezhetik a szülők felé irányuló szeretetét. Fontos, hogy a nagyobb gyermekre is jusson csak vele töltött, minőségi idő a szülők részéről, mely lehet akár egy séta, játszótéri tevékenység, meseolvasás, játék, ennek során csak rá irányuljon a figyelem. Az érzelmek felismerésében sokat segíthet, ha a szülők is nyíltan kifejezik, megnevezik az aktuálisan átélt érzelmeket, mesék szereplőin, vagy éppen saját maguk által átélt történeteken keresztül szemléltetik, megosztják a gyermekkel az alapvető és árnyaltabb érzéseket. Fontos, hogy a szülő elfogadást mutasson gyermeke érzéseivel szemben. Tudatosítani érdemes számára, hogy a düh, feszültség megélése teljesen elfogadható, normális dolog, minden embert érint. A düh kifejezésének módja viszont nem mindegy. Szükség lehet dühszabályok alkalmazására, melyek során figyelmeztetjük a gyermeket, hogy ha indulatai túlcsordulnak ne bántson másokat, ne bántsa önmagát, ne tegyen kárt környezetében és amint a düh kissé lecsendesedett, beszéljen róla valakivel. Az Ön által említett sok energiát, mellyel gyermeke rendelkezik, érdemes lehet sporttevékenységek által hasznosítani, fizikai aktivitásba fordítani. Amennyiben a problémák nem szűnnek meg, javaslom pszichológiai ellátás (szülőkonzultáció, illetve a gyermek részére biztosított terápia) igénybe vételét.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jónapot érdeklödnék voltunk már 5 alkalomal pszichológusnál kész már a szakvélemény de nem adja ide csak ha valaki illetékes kéri pld gyámhatoság miért nem adható ide a szülőknek amikor mi kértük a gyerek vizsgálatát?
Üdvözlöm!
Amennyiben a pszichológiai állapotfelmérést a szülő kezdeményezte, vagy a szülő egyetértésével oktatási-nevelési intézmény indította el, a gyermek törvényes képviselőjének (szülő/gyám) joga van betekintést nyerni a gyermekről készült vizsgálati anyagokba. Javaslom, hogy érdeklődjön a pszichológiai ellátást biztosító intézménynél, milyen módon tud betekintést nyerni a dokumentációba.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktor úr/Doktornő!
Kisfiam 22 hónapos! Rászólunk, hogy nem szabad vagy esetleg valami nem úgy van, ahogy ő szeretné sok esetben elkezdi a fejét ütni és sikítani. Hozzáteszem egyszer sem bántottuk. Mi lehet ennek az oka, hogy a fejét üti? Elég aggasztó.
Válaszát előre is köszönöm!
K. Dóra
Kedves Kérdező!
Az Ön által felvetett problémát valóban nagyon aggasztó lehet látni, átélni szülőként. Érdemes lehet a fennálló nehézségeket több oldalról megközelíteni. Fontos felmérni, hogy mikor kezdődött, mióta tart a gyermeknél ez a viselkedés, vannak-e más módon megnyilvánuló agresszív tendenciái önmagával vagy környezetével szemben, vannak-e nehézségei az érzelmek kifejezésével, a társas kommunikációval, mennyire lehet őt könnyen megnyugtatni, kimozdítani heves érzelmi reakciókból, történt-e a közelmúltban változás a családi környezetben, élethelyzetben. Szülőként fontos megakadályozni, hogy a gyermek kárt tegyen magában, érdemes az agressziót másra irányítani, esetleg egy nagyobb párnát kinevezni “düh-párnának”, melyet a gyermek üthet, amikor feszültté válik és nem tudja tartalmazni indulatait. Amennyiben a problémák nem szűnnek meg, érdemes lehet a területileg illetékes intézmény kora gyermekkori problémákban jártas, szülő-kisgyermek konzultációt biztosító szakemberét felkeresni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Pszichológus!
Amiatt keresem fel Önt/Önöket,hogy segítséget illetve véleményt kérhessek gyermekemmel kapcsolatban.
Gyermekem 1,5 éves, kisfiú. Azt hiszem hogy most érünk bele a legkritikusabb időszakba a “dac”korszakba, persze ha van ilyen. Nem beszél még, pár szavacskát mond, de azt nagyon tudja mondani,hogy Nem. Mindenre az a válasza ,hogy nem. Nem tudom helyén kezelni,hogy mindenre ez a válasza… Gyermekünk külön alszik,teljes sötétségbe,ez vált be nálunk.Eddig kijött a szobából éjjelente,jött át hozzánk mikor felébredt És vittük vissza a szobájába. Most 1 hete, teljesen másik irányba mászik, megy illetve a földön feküdve találjuk. Ennek mi lehet az oka ?
A másik figyelemre méltó egybeesés ,hogy 1 hete teljesen elutasítja az apukáját. Amióta megszületett, esti rituálék megvolt és mindig apával ment este aludni. 1 hete nem megy el vele, sőt hisztizik ha mellénk fekszik. Viszont a reggeli első szava mimdig Apa. Mi lehet a gond ? Vagy ezek csak egyszerű egybeesések ? Valamit elrontottunk?
Változás az életünkben annyi történt ,hogy férjemnek új munkája lett.
Köszönöm ha válaszolnak és segítenek.
Szép napot!
LÍvia
Kedves Kérdező!
Sorait olvasva úgy vélem, nagyon sok kérdés, bizonytalanság felmerülhetett Önben. Az Ön által említett dackorszak valóban létezik, általában 2-3 éves kor környékén szokott kezdődni, bár a gyermekek 14-15 hónapos koruktól kezdve, ahogy egyre inkább felfedezik a világot, és képessé válnak észlelni, hogy hatást tudnak gyakorolni környezetükre, sok esetben ellenállást, tagadást mutatnak. A gyermekek életében sokszor a kisebb változások is nagy horderejűek, hiszen ők még nem látják az ok-okozati összefüggéseket, cselekvések közötti logikai kapcsolatokat, esetleg csak a szülők viselkedésváltozásait, megváltozott környezeti tényezőket érzékelik. Lehetséges, hogy észlelhető a gyermek számára, hogy édesapja új munkahelyen dolgozik, amennyiben ez a változás az apát is érinti (például stresszesebb, kevesebb időt tud a gyermekkel kétszemélyes helyzetben tölteni). Nagyon fontos, hogy töltsenek együtt minőségi időt az édesapával, akár esténként meseolvasás, játék keretében. Érdemes lehet a gyermek alvását megfigyelni, például, hogy azonos időpontokban szokott-e éjszakánként felébredni, milyen gyakorisággal fordul ez elő, mennyire nyugtalan az alvása. Amennyiben azonos időpontokban szokott felébredni az éjszaka során, félelmeinek eloszlatása és megnyugtatása végett célszerű, hogy a felriadások előtt néhány perccel az egyik szülő legyen mellette, majd visszaalvását követően a szülő távozzon a gyermekszobából/ a gyermek ágya mellől. Amennyiben a problémák súlyosbodnak, elalvási-átalvási nehézségek, viselkedési problémák alakulnak ki, érdemes lehet a területileg illetékes korai fejlesztéssel és nevelési tanácsadással foglalkozó intézmény szakembereinek felkeresése.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Az volna a problémám hogy én agyhartya gyuladás szenvetem
és mindent elfelejtetem csak a gyerek koromra emlékszek
És vanak ojan roszul léteim hogymintha gyöne vagy közeledne
Valaki vagy valami és utána képeket látok de mingyárt észre
veszi a párom és átölel és akor át megy rajtam mitöl lehet ez ?
Kedves Kérdező!
Javaslom, hogy keressen fel neurológus szakembert, ugyanis panaszai hátterében, akár fizikai okok is állhatnak. Ehhez forduljon háziorvosához, aki adhat beutalót a területileg illetékes neurológiai szakrendelésre. Amennyiben a kivizsgálás során nem találnak magyarázatot, javaslom, hogy egyéni konzultáció keretein belül keressen fel pszichológust, aki segíthet ezeknek az érzéseknek és képeknek a megértésében, kibontásában és megélésében!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Pszichológus!
Azért írok önnek, mert utóbbi időben észrevettem, hogy nagyon szórom a pénzt, és nem tudok megálljt parancsolni magamnak.
A nyáron éjjeliőrként dolgozom, ahol a fizetésem 150 000Ft, amiből márcsak 99 000Ft maradt, alig a fizetés után 2 héttel.
Anyukám kérdezte mennyi pénzem maradt, mondtam neki, hogy 140 000Ft mert nem mertem elmondani neki az igazat.
Éppen a jogosítványt csinálom, így arra kéne a pénz, de én állandóan költök cigire, lottóra, vagy épp online veszek valamit, mert szeretek várni arra, hogy a megrendelt termék megérkezzen.
Lassan már nem is maga a termék fontos, hanem az érzés kell, hogy rendeltem valamit és kapom az e-mailt, hogy a csomag már itt meg ott van stb.
Szintén emiatt a várakozás miatt folyamatosan küldök képeslapokat ismerősöknek, ami szintén felesleges pénzkiadás, de nem tudom megállni, hogy ne tegyem meg.
Próbáltam keresni helyette valamit, amit ingyen lehetne küldeni, de nem találtam. Illetve az e-mail meg bármilyen interneten küldött levél nem okozza azt a feelinget ami miatt szeretek levet küldeni.
Mit tegyek? Ez nem mehet így tovább, mert így nem fogok tudni semmit sem venni, ami viszont tényleg fontos lenne.
Attól félek, ha majd magasabb fizetésem lesz, akkor magasabb kiadásokba fogok kezdeni, nem hiszem hogy a több pénz lenne a megoldás.
Kéremszépen segítsen!
Várom válaszát tisztelettel.
Kedves Kérdező!
Nagyon fontos első lépés, hogy felismerte, hogy problémája van. Olyan dolgokat tesz, amiknek szeretne határt szabni mégsem sikerül! Javaslom, hogy forduljon háziorvosához, aki a területileg illetékes pszichiátriai gondozóhoz tudja irányítani, ahol szakmai segítséget tudnak Önnek nyújtani! Addig is javaslom, hogy olvassa el alább linkelt cikkünket, amely a függőségekkel való megküzdésről szól a tudatos jelenlét módszerének segítségével. Emellett javaslom Szondy Máté: Megélni a pillanatot című könyvét, mely a tudatos jelenlét témakörében nyújt hasznos ismereteket.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jo napot kívánok. En egy aggódó anyuka vagyok. A lányom 1l3 éves és szerelmes. Eddig egy csendes szófogadó kislány volt. Pár hónap alatt teljesen megváltozott. Hiába a büntetések fenyegetesek. Szinte kezelhetetlen. Hiába tiltom al fiutol, megigeri aztán titokban csak beszél vele. Nem tudom higy álljak al dologhoz. Tanácstalan vagyok. Nem tartom ezt normálisnak 13 évesen.
Kedves Kérdező!
Nehéz szülőként végignézni, amikor gyermekünk életében változás áll be, ami olyan, amit mi nem látunk pozitív változásnak. Fontos szem előtt tartani, hogy a kamszkor arról szól, hogy a gyermekek elkezdenek leválni szüleikről, a kortárs kapcsolatok előtérbe kerülnek. Ekkor még a legszófogadóbb kislány is elkezdheti bontogatni szárnyait, megváltozhat. A fenyegetések és eltitás úgy tűnik nem vezet célra, talán az elfogadó és biztonságos háttér megteremtése lehetne a cél. Egy olyan otthoni közeg, ahol a lányának lehetősége van beszélni erről a fiúról, és felmerülő nehézségekről. Hiszen ha kikéri a tanácsát, véleményét, gondolatait, és ő maga is megoszthatja őket, nagyobb esélye van arra, hogy közösen együtt gondolkozva támogassa lányát a helyes döntések meghozásában. Amennyiben úgy érzi egyedül nehéz ezzel megbirkózni, javaslom, hogy keressenek fel pszichológust, gyermekpszichológust, esetleg a lánya iskolájában dolgozó iskolapszichológust!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Psichologus. Céges bulin sajnos sokat ittam, eletembe nem ittam ennyit es nem csimaltam ilyet. Sajnos egy csokkal megcsaltam a parom, az a csok is rovid volt utana egxbol megbantam, alig emlekszem ra hogyan kerulhetett erre sor.. soha eletbe nem tettem ilyet es nagyon faj es megbantam mert a paromat orulten szeretem es soha nem.akarom elvesziteni mert o tesz emgem a legboldogabba o a menedekem barmi van o mindig mellettem all! O egyszeruen tokeletes.. Es nagyom gyotor emgem ez a dolog mert soha a budos eletbe nem tennek ilyet es el akarom ezt felejteni ezt a dolgot csak ezen agyalok es nagyon faj… 🙁 Barcsak az idot vissza tudnam tekerni.. Nem szeretnem ezt elmondani neki mert nem akarom megbantani es felek hogy elhagyna es fajdalmat okoznek neki.. De megtanultam hogy a budos eletbe nem tudnek.ilyet tenni! Soha de soha Es egyszeruen nem.is ertem hogy ez hogy tortenhetet meg.. 🙁 Hogyan tudnam ezen tul tenni magam hogyan.tudnam ezt elfelejteni? Mert nagyon el szeretnem felejteni ezt! Mindennel jobban szeretem a paromat! O a mindenem!
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik párkapcsolata nagyon fontos Önnek, szereti párját és nem szeretné megbántani. Azzal, hogy ittasan csókolózott mással, egy olyan élménye lett, ami nem illeszkedik a saját énképébe, nehezen integrálható. Javaslom, hogy gondolja végig, hogy egy szinte öntudatlan állapotban elcsattanó csók jelentése mi lehet. Leveléből úgy tűnik, tart attól, hogy ez valamilyen végzetes hiba, ami a kapcsolat végét jelentheti. Felteszem a kérdést: tekinthetünk-e erre a csókra egy hibaként, amelyet megbán az ember, és nem tud rá magyarázatot adni, csupán annyit, hogy emberek vagyunk, akik követnek el hibákat. Közhelynek hangozhat, de mindenki követ el hibákat, amelyekből tanulhatunk. Leveléből úgy látom ebből a helyzetből úgy jött ki, hogy megerősítette a párja iránt érzett szeretetet, odaadást és törődést. Esetleg képzelje el, ha egy barátja mesélné Önnek ezt a helyzetet, mit mondana neki! Valószínűleg, sokkal megértőbb és együttérzőbb lenne vele, mint saját magával szemben. Próbálja meg ezeket az érzéseket saját maga felé irányítani! Érthető, hogy nem szeretné párjának elmondani a történteket, hiszen párja felé biztosak az érzései, nem szeretné feleslegesen megbántani. Popper Péter fogalmazott úgy egy előadásában, hogy a megcsalást megosztani a másik féllel, sokkal inkább szól a saját szorongások, terhek megosztásáról, semmint a kapcsolat megóvásáról. Az ezzel való megbirkózásban segítséget nyújthat Önnek, ha leírja a történteket, csak saját magának, hogy milyen érzései, gondolatai vannak ezzel kapcsolatban. Amennyiben hetek múltán sem enyhül a szorongása, javaslom, hogy keressen fel pszichológust!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot!Van egy 15 éves kamasz fiam,akivel nagyon rossz a kapcsolatom.Napi szinten veszekedünk.Flegma,kiabál velem.Minden rossz amit én csinálok,ha otthon vagyok akkor megkapom,hogy minek vagyok otthon.Tanácstalan vagyok.
Kedves Kérdező!
Serdülőkorú gyermekkel együtt élni nem könnyű, sok nehézséggel, határfeszegetéssel, intenzív és szélsőséges érzelmek megtapasztalásával jár. Keveset ír arról, hogy mivel kapcsolatban veszekednek, ezért inkább magára a konfliktusos időszakra, állapotra reagálnék. Mivel ebben az időszakban a gyerekek tulajdonképpen a szülőkről való leválás szakaszába lépnek, amikor keresik az új határokat, próbálgatják szárnyaikat. Ez sajnos sokszor olyan módon is megnyilvánulhat, hogy a szülőkkel szemben kritikussá válnak, visszabeszélnek, önálló véleményüket hangoztatják. Ebben az időszakban a kamaszok hatalmas amplitúdójú érzéseket élnek át, amik sok energiájukat lekötik, ingerlékenyek lehetnek, másokkal szemben érdektelennek tűnhetnek. Szülőként ebben az időszakban a biztos és stabil háttér biztosítása a feladatunk, illetve bizonyos keretek biztosítása. Tudom, hogy nehéz, és még eltart egy darabig, de ez az időszak erről is szól, ezért kitartást kívánok hozzá! Amennyiben úgy érzi, hogy nem bír a gyermekével, javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, vagy az iskolapszichológust aki segíthet Önöknek. Amennyiben pedig úgy érzi, hogy Önnek nehéz megbirkóznia a gyermeke mondataival, viselkedésével, esetleg úgy érzi az önértékelésében, szülői kompetenciáiban sérüléseket szenved, javaslom, hogy Ön forduljon pszichológushoz, aki segíthet az Ön lelki egészségének védelmében!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot! Tanácsra lenne szükségem, hogy mi bajom lehet vagy hogy mit kéne tennem. A családomban nagyon kellemetlenül érzem magam. Senkivel nincs nagyon szoros kapcsolatom, ha beszélgetni kellene vagy együtt menni valahova mindig kibúvót keresek. Az egyik nővéremmel régen nagyon jóban voltunk viszont már nem. Érzem, hogy idegesítem, mert gyakran bizonytalan vagyok és igazából nem merek előttük megnyílni, felvállalni mit szeretek. A testvéreim alapból sokat piszkáltak apróságokkal és félek attól, hogy mit fognak rólam gondolni, ha elmondok nekik valamit. A szüleimmel kb semmit nem beszélek és leginkább csak a szobámba elvonulok, mert félek, hogy ha elkezdenek a tesóim kérdezgetni akkor zavarban leszek és kínosan fogom magam érezni. Csak családban érzem ezt, barátokkal nem:(
Kedves Levélíró!
Nehéz lehet, ha a mindennapokban ilyen gyakran érzi, hogy el kell rejtőznie ahhoz, hogy ne jöjjön zavarba, ne érezze magát kínosan. Levelében úgy fogalmaz tart attól, hogy megítélik a családban, ha valamit megoszt magáról, hiszen volt már korábban olyan tapasztalata, hogy testvérei piszkálják. Fontos látni, hogy a problémája, miszerint nincs szoros kapcsolata a családjával, és nehezére esik időt tölteni velük, összefüggésben az érzéseivel és a viselkedésével. Úgy tűnik a velük töltött idő szorongást, zavart, kínosság érzetet kelt Önben, korábbi élmények miatt. A negatív érzések elkerülése érdekében, kivonja magát a családi programokból, a családi életből azzal, hogy elvonul. Javaslom, hogy gondolja végig, hogy ez az elvonulás milyen hatással lehet a családi kapcsolatokra, vajon segíthet-e abban, hogy a problémája feloldódjon? Jó eséllyel arra a következtetésre jut, hogy ugyan a negatív érzéseket el tudja kerülni, a problémát mélyíti az eltávolódás, hiszen így nincs lehetősége olyan élményeket szerezni, hogy a családdal időt tölteni akár jó is lehet, hogy nem biztos, hogy piszkálni fogják, és nem válik kellemesebbé az együtt töltött idő. Látható, hogy mind a környezet (szülei és testvérei viselkedése), a korábbi élmények, aktuális gondolatok (piszkálták korábban, mit fognak Önről godnolni), az érzések (szorongás, zavar, kínosság) és a viselekdés (elvonul a szobájába) szorosan összefüggenek egymással. Ez olyan szempontból szerencsés, hogy ha bármelyik területen apró változás történik, az a többi területre is hatással lesz. Javaslom, hogy keressen ezek közül olyan pontot, amin tud egy picit változotatni, és figyelje meg, hogy ha változtat mi történik! Emellett, ne hagyjuk ki a képletből, a fizikai érzetek is fontosak lehetnek egy-egy ilyen helyzetben: például ha a szorongáshoz kapcsolódó testi érzeteit csillapítani tudja, elképzelhető, hogy kevésbé lesznek negatívak a gondolatai a családdal töltött időre vonatkozóan. Ezért javaslom, hogy olvassa el az alábbi cikkünket, ahol néhány hasznos szorongásoldó technikával ismerkedhet meg:
Amennyiben nehéznek érzi, hogy egyedül változtasson, javaslom az iskolapszichológus felkeresését, vagy egy pszcihológus felkeresését, akivel közösen dolgozhatnak a problémán!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt doktor Úr/Hölgy
A fiam 5 éves.Eddig egy semmitől nem félő, bátor,talpraesett gyerek volt.Most kb 2 hete mindentől fél nem lehet elmenni anyának, apának dolgozni hogy ne sírás legyen.Ovibaugy kell kitépni a kezemből.Eddig imádott oviba járni,most sajnos nyár miatt nincs ott az óvónő aki szokott…Ha kérdem mi a baj csak annyit mond fél hogy valami történik velünk,de bárhová megyünk már mindentől fél a sötét től stb stbstb.Napi szinten próbálok vele beszélni,de nem tudom mi lenne a jó megoldás kezdek teljessen tanácstalan lenni.Rengeteget sír soha nem szokott ennyit nem tudom mi zajlik benn.
Köszönöm a válaszukat
További szép napot
Kedves Kérdező!
Értehető a tanácstalansága, nagyon éles változás állt be a gyermeke viselkedésében. Mivel ennyire pontosan meg tudja határozni, hogy 2 hete kezdődött a változás, ezért érdemes végiggondolni, megkérdezni az óvónéniket, hogy mi történt 2 héttel ezelőtt. Elképzelhető, hogy valamilyen olyan inger érte a gyermekét, ami elindította ezt a változást: esetleg látott valamit, hozzá szóltak másként, hallott egy törénetet, új helyen járt stb. Fontos lenne tudni a kiváltó okot hiszen, akkor lehetne megoldást keresni. Addig is fontos hogy türelemmel és szeretettel, megnyugtatással forduljanak a gyermek felé, hiszen úgy tűnik valami valóban megijeszti és felzaklatja. Amennyiben úgy érzi elakadtak, javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, aki segíthet felderíteni, hogy mi okozhatja a változást, és segíthet abban, hogy miként oldható fel a probléma.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Pszichiáterek!
A segítségüket kérném. Több problémával fordulok önökhöz, olyanokkal, amik szorongás és stresszt váltanak ki belőlem. Ezekben a “kérdésekben” kérném az önök segítségét, és véleményét.
Van egy családtagom, a nagynénim, aki nem túl népszerű az emberek körében, sőt körözték a rendőrök, hamis papirok, és gyorshajtás miatt. Mint olvashatták az adatlapban, hogy 16 éves vagyok(ez fontos a leírás következő részeiben). Nem régiben, meg kért minket, hogy segítsünk a garázsát kipakolni, mert ki kell “költöznie” belőle. Sok holmit, ékszereket, laptopot, kamerát,hangrögzítőt nekem ajándékozott, ami szép gesztus, viszont elfeletkezett valamiről. Hogy lebuktatta magát, volt egy karkötő, ami már valahol a szeméttelepen van. Volt rajta egy logó, amit nem értettem, és egy cím. Utána kerestem ennek, és megtaláltam. Ez egy Németországi cím: magyarul mondva: kupleráj északon. Eléggé megdöbbentem, de ezen próbáltam túl tenni magam, de utána még több dolog jött szembe. A kamera, amit kaptam, tele volt az nagynénim meztelen fényképeivel,és még egyéb mással, amit nem részleteznék. A hangrögzítőn is, aktus hangja volt hallható. Csalódtam benne. Mondtam neki, hogy én nem ítélem el hogy prostituáltként dolgozik külföldön, de azért igen, hogy átvert engem, és az egész családot. Kb 1, 5 éve keresett fel, a semmiből, mert addig nem volt az életem része. Beszéltük akkor hogy megbánta a régi életét, és nem tudja hogy bizonyotson a családnak, hogy ő megváltozott. Én hittem benne, támogattam, kiálltam mellette, őszinte voltam vele. És most, ezekkel vissza akar élni. Először is a családból vele közöltem, hogy biszexuális vagyok. Kértem hogy ne mondja senkinek. Bíztam benne. Kb, nincs egy hónapja felkeresett, és azt mondta dolgozzunk együtt németbe, és küldött egy linket, ahol van az állás, egy sztriptizbárba. Ő táncosnő ék, én pultosnak. És azt mondta hogyha elvallalom akkor a bevételem 20%a az övé. Mondtam neki, hogy ezt hogyan gondolta, hogy feladom a tanulmányaimat, és azt is hogy én ilyen dologba egyáltalán belemennék. Ráadásul az életkorom sem üti meg a 18 évet. És itt jött a fenyegetés, hogyha nem vállalom el, akkor elmondja a szüleimnek, azt, hogy biszexuális vagyok. Elmondtam szüleimnek hogy biszex vagyok, és furán fogadták a hírt, de nem mertem a nagynénim ről beszélni. Egyszerűen félek a következményektől, mert van egy férje, aki egy ki gyúrt majom, és széjjel ver mindenkit, ha ebből esetleg rendőrségi ügy lenne. Ebben kérném a segitségüket, hogy önök mit tennének a helyemben, már zsarolni nem tud mivel, de az egész életemet tönkre teheti ez az eset.
Válaszukat előre köszönöm!
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz és összetett élethelyzet, amit felvázolt. Több részre szeretném bontani a problémáját. Egyrészt teljesen érthető, hogy ezek az események szorongást váltanak ki Önből, hiszen bizonytalanul lebeg Ön felett, hogy vajon mi történhet, milyen következményei lehetnek ennek az eseménysorozatnak. Levelem végén talál majd egy linket, ahol önállóan alkalmazható szorongásoldó technikákról ovlashat. Amennyiben úgy érzi ezek nem tudnak megfelelően segíteni, akkor javaslom pszichológus, vagy az iskolapszichológus felkeresését. Utóbbi talán a a probléma második és harmadik aspektusa szempontjából is segítség lehet, hiszen olyan helyzetbe került, hogy biszexualitását kényszerből vállalta fel szülei előtt, akik furán reagáltak. Az ezzel való megbirkózás is egy nehéz élmény lehet, amiben jó van Ön mellett egy támogató szakember, aki segít a felmerülő érzések és kérdések feldolgozásában. Harmadrészt biztatom, hogy a zsarolással kapcsolatban kérje olyan felnőtt segítségét, akiben bízik, akár egy tanár, akár a szülei, akár egy barátja szülei, aki segíteni tud a megfelelő lépések megtételében. Szeretném kihangosítani, hogy a nagynénje férjére is vonatkoznak a törvények, így ha rendőrségi ügy lenne az esetből, akkor a nagynénje férje sem tűnne el a rendőrség szeme elől. Úgy gondolom, hogy egy ilyen esetben mindenképpen külső segítségre van szükség, hiszen anélkül nem változik ez a bizonytalan és ijesztő helyzet, de nem az Ön feladata, hogy a szükséges lépéseket megtegye, például egy rendőrségi eljárás elindítása, hanem az Ön körül lévő felnőtteké. Javaslom, hogy minél előbb kérje az Ön számára megbízható felnőtt segítségét! Kitartást kívánok ebben a nehéz helyzetben!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
Kisfiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Múlt hét pénteken ebéd közben félrenyelt ami nagyon megviselt, sajnos azóta mindent ételt elutasít kivéve a tejet, semmilyen szilárd ételt nem hajlandó enni annyira fél, hogy újra megtörténik. Mivel tudnák neki segíteni ezt feldolgozni?
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel : Dorina
Kedves Kérdező!
Ijesztő lehetett Önnek is és kisifának az élmény, amikor félrenyelt. Arról nem ír, hogy kisfia mennyi idős, így írok néhány javaslatot, amely segíthet. A gyermekek az őket érő nehéz helyzeteket játékos formában dolgozzák fel, ezért azzal tud segíteni a legtöbbet, ha akár valamilyen játékban, mesében elevenítik fel az élményt. Jó ötlet lenne, olyan mesét mesélni a gyerkőcnek, vagy olyan szerepjátékot játszani, legózni stb, ahol az általa megélt nehézségnek van megoldása, feloldása. Elsőre a Hófehérke jutott eszembe, ahol ugyan mérgezett almát eszik Hófehérke, de a megakadt falat később ki tud jönni és minden rendben lesz. Emellett segíthet, ha közösen esznek, és ha van rá mód gyermeke ugyanazt az ételt kapja, mint Önök, látja, hogy minden rendben van, van rá példája, hogy nem mindig akad el a falat. Javaslom, hogy ne erőltessenek semmit, hiszen érthető, most a kisfia félelme. Érdemes kitartóan próbálkozni, a kedvenc ételeket bevetni.
Amennyiben nem következik be változás, javaslom, hogy keressenek fel a problémával pszichológust!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
