Tiszteletem! Nekem csak az lenne a kérdésem, hogy cipralexet szedek, de tegnap még írták fel mellé ataraxot. Viszont azt olvastam hogy együtt a kettőt nem szabad szedni. Ez igaz? Köszönöm válaszát

Jó napot! Az a helyzet, hogy nagyon rosszul érzem magam, folyamatosan aggódalmak, kétségek gyötörnek, feszült vagyok, nagyon nem érzem magam jól a bőrömbe.. Mióta a pszichiàterem szabadságra ment csak rosszabb lett a helyzet, nagyon nehéz, hogy most nem tudok neki üzenni, kommunikálni. Mással igazán, nem tudok beszélni az aggódalmaimról. Sajnos a baráti kapcsolataim olyanok, hogy csak arra vagyok jó, hogy nekik segítsek, dehogy velem mivan, az nem nagyon érdekli senki. Itthon sajnos nem olyan a kapcsolatom a szüleimmel, illetve itthon is rengeteg a feszültség, és a gond. Hát jó mégis van egy valaki akinek megtudok nyílni és meghallgat, és az a barátom (párkapcsolati), Ő mindig próbál nekem segíteni, viszont az aggódalmaim erre a kapcsolatomra is kiterjednek, és többszöt is volt ebből surlódás, amin próbálok változtatni. De nagyon aggódom attól, hogy próblémásnak tart, és nem szeretném azt se ha esetleg az én marhaságaum miatt lenne ennek a kapcsolatnak vége, sőt. Egyáltalán nem szeretném hogy vége legyen, és nagyon aggódom. Lassan 6 éve vagyok Vele együtt. Illetve ami még az őrületekbe szokott kergetni, és rengeteget aggódom most az a tovább tanulás, 19 éves vagyok most leszek végzős a gimibe, és nagyoj aggódom több okból is, és rengeteget agyalaok ezen. Illetve mind8g van egy csomó egyéb dolog miktöl aggódn8 szoktam, és egyből kétségbe essek. (A kinézetem, álmaim, szeretetek stb. )
Nem akarok tovább írni, mert ígyis félek, hogy túl hosszú lesz. Remélem elolvasták, és tudnak nekem valamit mondani. Hogy mit tegyek? Azt érzem, hogy napról napra csak rosszabbúl vagyok, és a pszichiáteremmel csak jövőhéten tudok beszélni. A gondolataimat nem tudom elterelni és lefoglalni magam más dolgokkal, csak az aggódalmak..
Előre is köszönöm ; Niki

Üdvözlöm..Nincs au a hely es idő hogy itt leirjam…folyamatosan öngyilkos gondolataim vannak minden esemenyről tárgyrol az jut eszembe megoldhato e hogy sikerül e biztosra…au ok folyamatos…nem kizarhato. Mehetek e önkent pszihiatriara?

Kedves szakértő én olyan problémával küzdök hogy nemtudok enni olyan félelem van bennem hogy azt képzelem be az agyamba hogy nehezen vagy nemtudom le nyelni az ételt lassan 4 hónapja levest és tejbe grizt eszek és most jutottam el arra szintre hogy próbálkozok nem gondolok rá hogy nem bírom le nyelni nem fogok még fulladni de nagyon nehezen megy pánik tör rám elkezdek remegni vagy hevesebben verni a szívem de ez ritkábban fordul elő lehet ez szülés utáni depresszió is voltam már így sajnos csak az más pdomelma volt de azt le küzdöttem ezt most valahogy nem megy még mondom őszintén nem szeretnék ezzel orvoshoz fordulni mert ez rajtam múlna de sajnos nem tudom mit tegyek gyermekeim és magam miatt szeretnék helyre jönni nagyon sokat fogytam 4 hónap alatt ahogy nem étkezés rendes ételt köszönöm előre is a választ tisztelettel Rácz Patrícia

Üdvözlöm Önöket!
Először is hálásan köszönöm azoknak, akik biztosítják a lehetőséget arra, hogy ezeket a kérdéseket szakembereknek feltehessük.

Egy olyan problémával fordulok Önhöz/Önök höz, hogy a 4 éves párkapcsolatomban 2 éve elveszett au intimitás, 2 éve nem voltunk együtt. Úgy gondolom, alaphangon egy szoros kötelék van közöttünk, mert a kapcsoltunk előtt 10 éve barátok voltunk. De ez a jelenlegi helyzet teljesen a szakítás szélére sodort minket. Teljesen kétségbe vagyok esve. Azt hiszem, a tehetetlenség az, ami a legfájdalmasabb ebben a helyzetben. Ötletem sincs, mihez kezdjek. Azt viszont tudom és érzem,hogy elengedni nem szeretném egyelőre “kettőnket”.
Arra szeretnék kérdést kapni, hogy van arra valamilyen módszer, terápia, ami kimondottan a szexualitással, intimitással kapcsolatos problémákat segít megoldani? Tudnának esetleg valamilyen “praktikát”, módszer ajánlati, amivel ki tudjuk billenteni magunkat ebből az állapotból?

Válaszukat hálásan köszönöm.
Üdvözlettel
Erika

Jó napot!

Egyből a lényegre térnék,azért fordulok önökhöz,mert édesanyám a mamám által szinte mindennapjait rettegésben tölti. Mamámnak elég gyakori dühkitörései vannak,egyfolytásban minket hibáztat mindenért,emleges választ nem fogad el,csak neki lehet igaza,a családot manipulálja,édesanyám ellen fordítva,anyám ebből a stressz helyzetből kifolyolag több betegséggel is küzd,szinte már lányának sem tekinti,úgy beszél vele mint egy kutyával és csa addig van rá szüksége,míg meg nem csinálja amit kér tőle,utánna megint folytatja a terrorizálást.Ő akar uralkodni a házban,mindenről tudni akar és addig zsarolja a másik félt míg meg nem szerzi a szükséges információkat.Ha, nem tud édesanyámra hatni akkor álbeteget játszik és eljátssza a “hattyú halálát”,sokszor sikerrel és elüldöz mellőle mindenkit. Ez már egészen odáig fajult,hogy már a házban sem érezzük jól magunkat folyton azon rettegünk,hogy mikor kezd rá megint. Mit lehet ilyenkor tenni?
Előre is köszönöm a segítséget.

Kedves Szakerto!
Konfliktusom a lanyommal van.Kamaszkoraig nagyon jo volt a kapcsolatunk. Ezt kovetoen a mai napig a konfliktus jellemzi kapcsolatunkat. Mivel en egy fizikai,mentalis abuzust naponta gyakorlo anya lanya vagyok ezert a gyerekeinket a liberalis megengedo legkor jegyeben neveltuk fel.Meleg megengedo csalad voltunk.Egyenrangu felkent kezeltuk a gyerekeket. A lanyomnal sajnos a felelossegvallalas a mai napig nem fejlodott ki .Nehezen birkozik meg a mindennapi elet gondjaival.Mi kulfoldon elunk ,anyagilag segitjuk a gyerekeket,de o folyamatosan duhos ram,amiert nem segitem a gyereknevelessel kapcsolatban pl. Amennyit csak lehet hazamegyek,egyutt toltom az idot az unokammal aki 6eves. Emiatt neheztel,mert szerinte a hazimunkaban is szuksege van segitsegre.Harmasban nem tudunk idot tolteni,mert minden szavamat cselekedetemet biralja.Sajnos a gyerek elott is vitat general.A csepp a poharban az volt,amikor azt mondta az unokam elott,hogy nincs bennem szeretet.Mar probalkoztunk mediacioval,amit en kezdemenyeztem,ahol a mediator szerint le kellene valnia rolam. Tudom,hogy ez egy transzgeneracios problema.A legfajobb amikor azt latom,hogy ugy banik az unokammal,ahogyan az anyam velem.Atadtam vmit ugy,hogy a szoges ellentet kepviseltem az egesz anyasagommal,minden cselekvesemmel,erzesemmel.Soha nem mantraztam az ostoba mondatokat,”Amig az en kenyeremet eszed…stb”,es o megis mondja a gyerekenek.Tehetetlen,ketsegbeesett,remenytelen vagyok. Mit tegyek??
Koszonom,hogy elolvasta.

Tisztelt Hölgyem/Uram
A következő próblèmàval fordulnèk önhöz! Kb 12 éve visszatérő depresszioval èlek! Ha van cèl, kihivàs minden rendbe! Amit egyszerűen nem tudok kezelni, a heves érzelmi kötőrèseim akàr pozitiv, akàr negativ irànyba! Hirtelen reagàlok túl minden pillanatnyi értelmeitől vezèrelve! Előbb irok/ mondok utànna gondolkodok! Ez át túd menni heves dühvel irt mondott dolgok felè! Amivel nagyon sok embert sikerül megbàntanom! Hozzàteszem szemèlyisègem alap jàratonbis temperamentumos, dominàns szókimondó! A kèrdèsem mit javasol ezeket a szèlsősèges dolgokat kezelni tudjam? Elèg az önkontról nagy levegő gondolkozz èsvutânna tiszta fejjel cselekedj vagy gyógyszeres megoldàst javasol? Frontin 0,25mg ès Yarocen 15mg időszakossan lelki àllapotom szerint szedek! Köszönöm előre is megtisztelő vàlaszàt!
Tisztelettel: Zalàn

Felek emberek kozott oszinten beszelgetni. Van hogy meg se szolalok csak ha konkretan kerdeznek valamit es azt is letudom egy mondatos valasszal, pedig legbelul nagyon el akarnak meselni dolgokat es nagyon szivessen hozzaszolnek a temahoz de felek kitudja mit fognak gondolni, hulyenek neznek majd…
Ez miatt nem voltak alapsuliban sosem barataim, 8evig ugyan aza az osztalyom volt es meg mindig nem merek beszelgetni veluk.

Jó napot kívánok!

Örülnék, ha egy pszichológus elolvasná a történetemet és véleményt mondana. Megpróbálom röviden összefoglalni.
7 évvel ezelőtt költöztünk egy ikerházba, a tő szomszéddal meghagytuk a kiskaput, hogy bármikor átmehessünk egymáshoz. Én úgy próbáltam viselkedni velük, mintha a szüleim lettek volna. (itt hibáztam, tudom). Ők is próbálták fenntartani ezt a látszatot.
5 évig napi szinten többször átmentem, persze soha nem üres kézzel. Bármit csináltam, mindenből vittem át.
Amikor a férjem külföldön dolgozott, megkértem a nőt, hogy ha hazafele jön a munkából, nem e venné ki a kislányomat az óvodából? Ő persze, szívesen kivette! Vagyis nekem akkor az úgy tűnt.
Persze én cserébe, túl hálás akartam lenni, bármit kaptam faluról a szüleimtől vagy anyósoméktól (akik hatvan kilométerre laknak tőlem) mindent megosztottam vele/velük.(65 évesek voltak, a gyerekeik messzebb laknak). Olyan is volt, hogy saját magamtól is odaadtam, mert neki kellett.
Amikor a kertből hazahoztam a uborkát, és nekem már nem volt rá szükségem, megkérdeztem tőle, hogy nem e akarja berakni?, szívesen neki adom. Mondta, hogy hát nem kell! Majd másik nap, azt mondta, hogy hát neki kellene az az uborka, ha be is raknám neki. Én persze, be is raktam! Így kezdődött az, hogy minden évben, kb 4-5 évig az ő kamráját is megpakoltam, természetesen, soha még egy kiló cukrot sem adott érte, igaz nem is kértem. Befőztem neki mindent, paradicsomot, lekvárokat, savanyúságokat, mindent, amit magunknak is raktam. Ő pedig mosolyogva adta a gyerekeinek, mintha ő rakta volna. Az összes tésztát ünnepekre én készítettem neki, hogy ha jön a családja, akkor ne bolti tésztát egyenek, mert ő soha életében egy tésztát nem sütött, mert ő nem tud.
Van egy titkárnőjük, aki utálja őket, de a szemükbe mutatja a jót, mert hát tőlük kapja a fizetést.
Ő lassan szépen felnyitotta a szemem, hogy mit is csinálok, hogy én tartom őket.
Kezdtem érezni, hogy ki vagyok használva, és annak, hogy jó párszor hazahozta a gyerekemet az óvodából én a százszorosát vissza fizettem már.
Kezdtem észrevenni, hogy amíg én a szüleimnek akarom őket tekinteni, addig ő, visszaél a szeretetemmel és ő bizony csak cselédnek néz! Egyszer amikor dühös volt, mert egyre kevesebbet mentem és vittem, ki is mondta, hogy ha már nem vagyok a bejárónője, muszáj főzzön. Mert nagyon sokat megspórolt azon, hogy én a maradékot is átvittem, mindig úgy főztem, hogy nekik is jutott. Legalább heti 4szer nem kellett még főzzön se, mert jó volt nekik a mi maradékunk.
Amikor kezdtem észrevenni, hogy ez nekem már teher, hogy őket is tartom és csak kihasznál, (mert tett rá utalást, hogy nekik már rég nem csináltam derelyét) kezdett érzelmileg zsarolni, ha már egy nap nem mentem át, mert fáradt voltam, kezdte mondani, hogy ezt érdemeljük, hogy ránk sem nézel, mi lesz velük, akkor már halhatnak meg. Persze ők ketten 4szer annyiból élnek, mi mint 4en. De ki is mondta nem egyszer, hogy milyen jól spórol rajtunk, hiszen nekem minden ingyen van a kertben.
Ilyen apró jelzésekből kezdtem rájönni, hogy a titkárnőnek igaza van és ez tényleg kihasznál.
Tudtam, hogy itt most már drasztikusan véget kell vetnem az átjárásnak, mert ebből nem tudok megszabadulni, mert érzelmileg zsarolt, mindig próbált lelkiismeret-furdalást okozni, hogy én rossz vagyok, nem jól nevelem a gyerekeket sem, mert reggelit készítek nekik és nem a bolti vett dolgokkal akarom őket táplálni. Úgy éreztem, hogy próbál rossz útra terelni !
Nem mondtam én neki semmi, csak egyszerűen nem mentem, csak vagy 5ször az elmúlt egy évben.
Persze, ha még most is átmentem vittem valamit. Ők úgy tudták, hogy a titkárnőjük miatt nem megyek, részben igaz, mert ő nyitotta fel a szemem, de ő továbbra is kétszínűsködik nekik és e miatt én már vele is csak köszönő viszonyban vagyok, mert nem tetszik, hogy kétszínű, de valahol érthető, mert tőlük kapja a fizetést.
De a valódi ok, az, hogy belefáradtam abba, hogy a cselédjük legyek, ingyen és bérmentve, ők pedig kacagjanak rajtam családostól, hogy milyen buta vagyok.
Két nappal ezelőtt vendégeim voltak és sütöttem bejglit. Gondoltam viszek át nekik egy tányérral, hogy ne legyek már olyan rossz, hiszen biztosan érezték az illatát és eddig, egy egy adagot sütöttem nekik is mindig, most legalább egy kicsi kóstolót vigyek át.
Vittem mellé 2 darab főtt kukoricát is. Jött velem a majdnem 11 éves lányom is. Ahelyett, hogy örült volna, hogy átmegyünk, elkezdte mondani, hogy számolta a napokat, hogy mikor voltunk utoljára és neki állt a lányomnak, hogy ezt érdemeljük tőled is, hogy ránk sem nézel, hányszor hazahoztalak az óvodából. A lányomnak könnybe szaladt a szeme, köpni nyelni nem tudtunk egyikünk sem. Olyan gyomorgörcsöm lett nekem is. Hazajöttünk és mondta a lányom, hogy olyan rosszul esett neki, amit a szomszéd mondott, próbáltam őt nyugtatni, de magam sem tudom, mi a helyes megoldás. Csak azt tudom, hogy már nem akarok senki cselédje lenni.

Üdvözletem!

Már nagyon régóta küzdök szociális szorongással, ami az évek során súlyosabb lett. Szeretnék már végre elköltözni itthonról és munkát találni, mivel nagyon egészségtelen családban élek. 19 éve egy szobában kell éljek a szüleimmel, mivel nagymamám kb. 10 éve költözött hozzánk. Édesapám alkoholista és külföldön dolgozik, anyámmal és mamámmal lakok itthon. Anyám nárcisztikus viselkedésformákat mutat (saját magát mindig áldozatként állítja be, és én vagyok mindig a rosszfiú). Nem törődik az én érzelmeimmel, gyakran úgy érzem, hogy nem kapom meg azt a figyelmet tőle, amit egy “rendes” anyuka ad meg a gyermekének. Irreális követelései vannak tőlem, és úgy mozgatja a szálakat, hogy úgy tűnjön igaz amit rólam állít. Például kérte, hogy mossam fel a padlót. Megtettem, és szerinte nem mostam fel. Nagymamám állt ki értem. Azt mondja, hogy soha nem főzök neki. Magamtól neki állok főzni, és ő kiabálni kezd velem, hogy biztos azért csinálom mert neki akarok munkát csinálni az eltakarítással. Elvárja, hogy pakoljak el valamit, amiről nem tudok, hogy el kéne pakolni (mert hogy nekem tudni kellene ezt). Egy beszélgetés ragadt meg bennem. Egyik nap beszélgettem vele, hogy milyen jó lenne elmenni nyaralni. Cserébe azt kérte, hogy segítsek neki. Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy dolgozzak a kertben, vélhetően enyhe depresszióm lehet (sokszor vagyok levert, és kedvetlen) miután apámat elvitték a kórházba, és 3 hétig láttam, ahogyan részegre issza magát naponta. És azt mondta, hogy nem jön el velem, mivel nem segítettem elég jól neki. Azt mondta csak azért sem fog eljönni, had lássák mások, hogy ő milyen rossz helyzetben van én miattam. Így hát a hétvégén egyedül nyaraltam. Tegnap átlépett egy bizonyos határt. 3 kismacskámat az én engedélyem nélkül adta el. Mikor tudja nagyon jól, hogy ők az egyetlen lények a környékemen, akiktől jó a kedvem. A macskáim az életeim. Ez után ordibáltam vele, hogy soha többet nem fogok vele beszélni. Ő pedig mérges lett és azt mondta, hogy nélküle nem tudok semmit kezdeni magammal és honnan tudom, hogy egyáltalán fog-e még ő élni egy napot. Ezt fogom megbánni egész életemben. Miatta kellett elnyomnom mindig azt, amit legbelül éreztem. Nem tudom neki kifejezni magamat, és soha nem kérdezte még meg, hogy érzem magam. Bizonytalan állapotban vagyok mindig. Úgy érzem, hogy én vagyok a hibás, pedig tudom, hogy ő igazságtalan.

Köszönöm szépen a választ előre is!

Üdvözlöm!
3 éve vagyok a párommal. Soha nem csókolt meg, csak szájra puszi van. Elterel ha érzelmesen közeledek hozzá. Kapcsolatunk elején próbálkoztunk a szexel de nem volt jó. Semmi erzelem nem volt benne. Nekem nagyon rossz volt. Aztán jöttrk az esték amikor én már fürödtem, lefeküdtem és vártam. De ő autószerelőként koszosan olajosan beült tvzni este és elaludt. Majd valamikor éjjel ha felébredt ment fürdsni. 2 éve már semmi nem volt.
Megkérdeztem többször is miért távolodik el ha én érzelmileg közeledem hozzá. De kitér a válasz alól, terel.
Felesége 4 éve elhúnyt, azt gondoltam a kapcsolatunk elején, hogy nyilván nehéz ezt feldolgoznia, nem erőltetem a témát, de most már nagyon zavar. Meg nem akar velem kettesben lenni, amikor rákérdeztem erre csak annyit mondott, hogy nincs egy szabad perce sem. Egész nap dolgozik és két kisfiát neveli. De nem játszanak, nem mennek szinte sehova, viszi magával öket ha megy alkatrészért, autót vizsgáztatni…. ez az életük.
Kérdeztdm mi kapcsolja ki, miböl töltődik. Évek óta ssmmiből. Csak a motorozás kapcsolta ki de a gyerekek miatt nem ül fel már.
Nem tudom mit tudnék tenni. De egyenlőre mióta próbáltam beszélni vele ezekről inkább menekül, még jobban távolodik.
Nem értem.
Segítene, mit tehetnék?
Köszönöm

Jò estèt kìvànok,a fèrjemmel 7 ève vagyunk hàzasok,az első pàr èvben ő volt a legjobb fèrj, majd 2 ève külön kültöztünk vidèkről vàrosba a szüleimtől albèrletbe ès lassan minden megvàltozott.A fèrjem egy csalàdi buli utàn,amit az unokatestvère tartott, ahol be is rùgott,egyre többet kezdett inni.Ma màr ott tartunk, hogy napi 6 doboz sör is,ès mellè több feles is elmegy,szinte nincs olyan nap,hogy ne lenne berúgva,vagy ne menjen legalàbb egyszer korcsmàba.A termèszete is teljesen megvàltozott, sokat kàromkodik,szòbelileg agresszìv velem szemben ès,ha szòvà teszem,hogy megint berùgott ès mondom neki, hogy milyen rossz őt ìgy làtni,hogy meg sem közelìti azt az embert aki règen volt,hogy tönkre teszi a csalàdunkat,akkor azt mondja,hogy èn teszem tönkre,mert tùl komolyan veszem az ivászatàt.Kèrtem,könyörögtem neki hogy vàltozzon meg,hetente megìgèri,hogy megvàltozik,van 1 vagy 2 nap,mikor ùgy nèz ki betartja,aztàn minden kezdődik előlről.Segìtsèget szakembertől nem hajlandò kèrni,nem szeretnèm elhagyni,mert van 2 gyerekünk,mindennek ellenère mèg szeretem ès nagyon rossz gyerekkora volt,mert,alkoholista apa ès anya nevelte 13 èves koràig,aztàn az anyja elhagyta az apját,egy fiatalabb fèrfièrt aki szintèn alkoholista,ràadásul erőszakos is volt, mert többször megverte a fèrjem anyjàt,ès a fèrjemmel is többször verekedett mikor a fèrjem mèg kiskorù volt,mert a férjem vèdte az anyjàt, dolgozni nem szeret,sokszor nem volt mit egyenek,vagy nem volt tető a fejük fölött,ezèrt a fèrjem kiskorùkènt vàllalt mindenfèle munkàt,hogy legyen valahogy.Anyòsom engem nem szeret,pedig semmi oka nincs rà,ès ezt a fèrjem is tudja,sőt a fèrjem előtt hordott el mindennek,pedig nekem màs fèrfi nem volt az èletemben.Ennek ellenère a fèrjem nagyon kötődik az anyjàhoz ès,ha elmegy nàla vendègsègbe egyedül, akkor biztos,hogy berùg ès ott is alszik,mert nem kèpes hazajönni annyit ivott.A fèrjem vàlasza mikor megkèrdeztem,mièrt kezdett el ìgy inni ès mièrt vàltozott meg ennyire, az volt, hogy azèrt, mert a buli alkalmàval lèpèst akart tartani,az unokatesòjàval aki rengeteg alkoholt kèpes meginni, ùgy, hogy szinte nem is làtszik rajta,aztàn pedig a stresszesmunka utàn, jòl esett neki ès nem gondolta,hogy ez lessz a vège,ès ellazult tőle ès nem gondol arra, hogy szar az egèsz vilàg.Elnèzèst a hosszù levèlèrt,de nagyon kètsègbe vagyok esve,mert nem tudom mit tehetnèk mèg,hogy megmentsem a hàzassàgom?Vàlaszàt előre is köszönöm.

Kedves Doktor Úr/ Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy sajnos bipoláris depresszióval küzdök és nincs motivációm semmihez.
Sokat fekszem, nem csinálok egész nap semmit. Csak megfőzök. Semmilyen örömet nem okoz a munka, munkanélküli vagyok, leszázalékolva.
Szeretnék valamilyen motivációt kapni, hogy legyen kedvem legalább a házimunkát elvégezni, esetleg újra munkába állni.
Kilátástalannak látom a helyzetem, ez már 15 éve tart. Semminek nem tudok örülni, gyakran élni sincs kedvem.
Ha tudna esetleg valamilyen megoldást erre, azért hálás lennék.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel,
S. Melinda

Jó napot kívánok,azt szertném kérdezni,édesanyám demenslett nagyon rövid idő alatt, idősotthonba került. Én teljesen kikészültem tőle, ezt hogy tudom feldolgozni, elfohadni a vele történteket. Novemberben a kórházban rlkapta a covidott és amikor haza hoztuk azt sem tudta holvan.
Segítségüket köszönöm.