Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdv
A kérdésem az lenne hogy hogy lehetne rávenni valakit hogy hagyja abba az ivást. Ráadásul pszihiater által felirt gyógyszert szed depresziora hogy tudjon aludni.Azt hiszem paranojas is.Ha nem iszik nincs baj szorgalmas vállalkozó.
Köszönöm ezt a lehetőséget hogy lehet kérdezni.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne terápiát is elkezdenie az ismerősének, akár egyénit pszichoterapeuta segítségével, akár csoportterápiát vagy AA (anonim alkoholista) csoportba járást. Ebben tudná őt segíteni, hogy beszélgetne vele ezekről a lehetőségekről. Az ismerősének kellene hogy kialakuljon a saját motivációja, hogy abbahagyja az ivást. Ezek a terápiás lehetőségek ebben tudnák őt támogatni.
Az alábbi blogbejegyzésekben írunk részletesebben a kezelési lehetőségekről:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Pánikbetegként milyen olvasmányt(akár szakirodalmat) vagy videót tudna ajánlani.
Van pszichológusom pár hete,jól haladunk .(cbt+autogén tréning)
Dióhélyban:
3hónapja jött elő erős szorongásom.
Előtte évekig a zárt tereket kerültem ahol hosszabb ideig kellett tartózkodnom.Főleg azokat a helyszíneket ahova “kötelezően” kellett menni.
Az ősbizalmat hogyan tudnám visszaszerezni?(főleg ez érdekelne)
Köszönettel : Ildikó
Kedves Ildikó,
Érdemes lenne otthon is alkalmazható stresszoldó gyakorlatokat végeznie, ebben tudnának segíteni Önnek az alábbi könyvek:
Davis, M., Robbins E., McKay, M. (2013) Stresszoldó és relaxációs módszerek. Park Könyvkiadó, Budapest
Bagdy Emőke (2014) Relaxáció, megnyugvás, belső béke. Kulcslyuk kiadó, Budapest.
A pszichológussal való munka segíteni fog Önnek a tünetek átdolgozásában, vele lenne érdemes erről beszélgetnie, hogy milyen hatások érték, milyen bizalmatlansági problémákkal küzd.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Tisztelt Tanácsadó!
Sajnos már évek óta időszakosan küszködök depresszióra utaló tünetektől (rengeteg alvás, motiválatlanság, érdemjegyek romlása, nagyobb mértékű fogyás, öngyilkossági gondolatok), de ezek a panaszok mindig pár hét, maximum egy hónap alatt teljesen eltűntek, és felváltotta őket az elszántság és az energikusság. A tavalyi évben kezdtem meg az egyetemi tanulmányaimat, ami nagy boldogsággal töltött el, hiszen már régóta nagy álmom volt ez a szak. Az első vizsgaidőszakomat még rendkívül eredményesen zártam, és a kevés alvás ellenére végig nagyon motivált és kipihent voltam. Aztán olyan április tájékán megint visszajött a „depresszió” (azért írom idézőjelbe, mert nem jártam szakembernél, tehát nem megállapítható, hogy valóban ez a problémám), és azóta ebbe az állapotba ragadtam. A második vizsgaidőszakot már nem teljesítettem, tehát egy vizsgát sem abszolváltam. Jelenleg a szeptemberi pótvizsgára próbálnék készülni, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz sikeres, mivel egyszerűen képtelen vagyok 5 percnél tovább a tankönyvre koncentrálni a kudarctól való félelem miatt. Azért írtam Önnek ezt a levelet, mert úgy érzem, hogy a tüneteim súlyosbodtak, annyi különbséggel, hogy most már álmatlanságban is szenvedek, ami eddig inkább a „normális” időszakomban volt jellemző. Én arra gondolok, hogy ezt a romlást a vírus okozta bezártság váltotta ki nálam. Kicsit el vagyok keseredve, mert ezek a panaszok pár hét alatt mindig elmúltak, most viszont már több hónapja ezzel élek együtt. Ez idő alatt teljesen elszigeteltem magamat a külvilágtól, minden közösségi médiás platformról letöröltem magamat, naponta tör rám rohamos sírógörcs, illetve amit nagyon szégyellek, hogy elkezdtem vagdosni magamat, aminek következtében már mindkét lábamat, illetve karomat viszonylag mélyebb sebek borítják, amiket én okoztam magamnak.
A fentiek fényében az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint érdemes lenne szakember segítségét kérnem, vagy van esetleg más alternatíva is?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne kivizsgáltatnia magát, hogy a tünetei olyan fokúak-e, hogy lelki betegség fennállása megállapítható lenne vagy sem. Ezt egy pszichiáter orvosnál lenne javasolt elvégeznie, mivel az idő szorítja Önt a tanulmányai által. Ő meg tudná mondani, hogy mit javasol (gyógyszeres vagy/és pszichoterápiás kezelést), hogy indulatai és hangulati ingadozásai csökkenjenek.
Az alábbi blogbejegyzést ajánlom a figyelmébe:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Pszichologus!
Sajnos 9 éve küzdök saját magammal, pánikrohamokkal, szorongással. Egyszer már sikerült belölle teljesen kijönni, de egy trauma után 3 éve újra kezdődött
Ugye 12 évesen diagnosztizáltak pánikbetegséggel, hipohondriával. Nagyon rosszul tettek a szüleim, hogy pszichiáterhez vittek mert gyógyszert kaptam,amit aztán csak fél évig szedtem.
Amikor a pánikrohamaim kezdtek csökkeni, már csak szorongás maradt utánna. Minden kezdett jobb lenni, majd mikor egy előadást néztem meg az akkor iskolámba, egy magas karzatról, ahol régebben ért két traumatikus dolog, melettem lettek rosszul és én végig néztem. Majd ezután kértem, hogy ne kelljen megnéznem egy előadást se, de mikor a testvérem fellépett akkor muszáj volt, akkora szorongást éltem át akkor, mint még előtte soha, és akkor azután a mai napig tartó szédülés alakult ki nálam. A szorongással együtt változott mindig az ereje, az intezitása. Voltam több helyen, mindenki szerint lelki eredetű. Mikor kijottem a pánikbetegségemből azután csak 3 v. 1 havonta kapott el egy pár napra ez a szédülés, leginkább akkor mikor lefele vagy felfele hajoltam, vagy a testhelyzetemen változtattam.
Aztán édesapám beteg lett 2018 ba és én akkor diagnosztizált depresszióba, ami már klinikai volt estem bele, szedtem gyógyszereket, és 2020 nyár végére gyógyultam ki belölle teljesen.
De a pánikbetegség az még nem ment el, mindig is tudtam a fő okát, hogy mért vagyok pánikbeteg, ugye mert nem tudtam magamat elfogadni meleg ként, folyton utaltam magamat emiatt, és volt bűntudatom.
Aztán 2021 ben sikerült magam elfogadni, és pszichológus segített benne. A rohamaim szinte teljesen elmúltak, a szorongás maradt meg bennem, kaptam 1 rohamot május végén, és az a roham akkora volt, hogy azt hittem hogy ott halok meg, leszek rosszul, rég kaptam ilyen erőset, magától jött, de ezután nem mertem semmit se csinálni féltem hogy újra elkap. Ebbe a hónapba még volt 4 rohamom, és ezek olyanok voltak hogy konrtolvesztéssel jár, ha van valami a kezembe akkor azt le vágom, összegyurom stb előtte elfutással járt együtt.
Na aztán július elején már sokkal jobban voltam, egészen a nyaralásunkig akkora szorongás volt rajtam előtte, de emiatt közben is, hogy enni is alig bírtam, szédültem egész nap. Majd 2 rohamom is volt közben. Mikor haza fele tartottunk akkor hatalmas nagy szorongás volt rajtam, és a szédülések még erősebbek lettek.
Az a gond, hogy egész nap csak erre tudok figyelni, fóbiám van az ájulás miatt amit ez csak nehezít.
Múlt héten 1 hétig nem szédültem, majd most jött egy olyan tünet ami azt hittem már nem jön újra, össze-vissza veszem, kapkodom a levegőt, ez régebben egy betegség miatt kezdődött el, és ha elkezdett fájni a hátam mindig ez a tünet is. Igen ám emiatt tényleg szédültem, és annyira felhuztam a mostani napba magamat hogy a szédülésem kezd megint rosszabb lenni. Ha elterelem a figyelmem akkor ez elmúlik, folyton rettegek. Aztán e mellé jött most az, hogy valami szivbajom lehet és emiatt pedig tünetek jönnek figyelem a szíverésem, meg rettegek hogy szivrohamot kapok.
Tudom, hogy én tehetek erről, szörnyű ez a hipohondria, egyik tünet hozza a másikat.
Elnézést hogy ilyen hosszúra sikeredett, de nagyon szeretnék erre valami megoldást találni. Mivel nem dolgozok most emiatt így nem tudok pszichologushoz menni, pszichiáterek eddig semmit se segítettek, gyógyszert nem szeretnék szedni.
Meg most jöttem össze nemrég a párommal, és nagyon szeretném magam jól érezni. Csak tanácstalan vagyok, hogy mit kezdjek a pszichoszomatikus tünetekkel. Nagyon szeretnék végre boldog lenni
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne felkeresnie korábbi pszichológusát. Állapotrosszabbodás, vagy a tünet újbóli kiújulása esetén javasolt lenne újból elkezdenie a terápiát. Valószínű, hogy nem minden terület lett eléggé átdolgozva, a traumatikus emlékek újra aktivizálódhattak, s tüneteket képeznek.
Az alábbi blogbejegyzésben olvashat a visszaesésről is:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Tanácsadó.tömören röviden a húsz èves fiamrol lenne szó.három ève alkohol problèmája van.most kb másfèl hete nem iszik a gyomorfekèly hatására hagyta abba a nehezèn túl vagyunk remegès fulladás stb.az alvászavar RAL nem tudunk mit kezdeni.egèsz èjszaka fenn van holt fáradt kèrem adjon tanácsot köszönöm
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen kellene beszélni a fia kezelőorvosával, aki meg tudná mondani, hogy a a leszokást segítő gyógyszerek mellékhatása lehet-e az alvászavar, vagy a megvonási tünetek egyike. Ilyen esetekben a beállított gyógyszereket módosítani szokta az addiktológus/pszichiáter kezelőorvos, amely orvosolja a tünetet.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Közel 9 éve vagyok együtt a párommal, nem élünk együtt, de egy munkahelyen dolgozunk. Fiaink is egy idősek, egyikünk lakása sem alkalmas az összeköltözésre. Hozzá kell tennem, hogy az elmúlt 4 évben nem volt köztünk testi kapcsolat. Amikor rákérdeztem, azt mondta: “Neked mindig ezen jár az eszed?” Amikor ezt megkérdeztem már 3 hónapja nem voltunk együtt. Amikor pár hónap után meg egyszer rákérdeztem, azt mondta: “Ahhoz úgy kellene viselkednem!” Nem vagyok rossz ember, aki ismer tudja. Majd két évig semmi. Aztán együtt voltunk, és két évig megint semmi, közben kiderült, hogy hólyagdaganata van. Két éve megműtötték. Az elmúlt két évet ennek is be lehet tudni. Most nagy a baj, újra kell műteni. A minap beakartam lépni az email fiókomba és az övét hozta elő, nem lépett ki belőle. Máskor is volt már ilyen, akkor mindig kikapcsoltam. Nem kellett kutakodnom, a beérkező leveleknél hirtelen megütötte a szemem egy női név, mellette pár személyes sor. Megnéztem. Ez egy szex témájú levél váltás volt, amiből nekem az jött le, hogy ismerik személyesen is egymást. Azóta is tagadja, hogy ő levelezett volna. Tény, hogy a munkahelyen sokszor nem lép ki a levelező rendszerből, bárki tud levelezni a nevében. Nagyon meggyőző, amikor azt mondja nem történt semmi, nem csinált semmit. Úgy érzem egy nagy tüske mélyen bennem van, ami már begyulladt, de csak én próbálom eltávolítani. Nincs kihez forduljak, megbeszéljem, ha szóba hozom kis idő után átvált a betegségére. Elhiszem, hogy neki most ez a fontos, de úgy érzem terel, a betegségével akar…nem is tudom…. maradásra bírni! Ha egyáltalán jó ez a szó. Kérem segítsen, nyissa fel a szemem. Tudom minden éremnek két oldala van, ahhoz, hogy biztosat mondjon valaki meg kell hallgatni a másikat is. Segítség!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne megbeszélniük, hogy mi okozza a testi eltávolodást, mennyire játszik ebben szerepet a betegsége, s mennyire más tényezők. Ön milyen feltétellel tudná hosszú távon folytatni a kapcsolatot, s meddig tudna várni a szexualitással, milyen határidőket állítana Ön fel, s milyen következményei lennének, ha az előbbiek nem teljesülnének. Arról nem írt, hogy milyen kapcsolatra korlátozódik le az ismertségük, ha nincs szexualitás, s együttélés, akkor milyen tevékenységekre (munkahelyi beszélgetéseken kívül milyen programokat végeznek közösen, mennyire van Önök között testi kontaktus pl.csók, mennyire tudják képviselni mások felé, hogy egy pár Önök).
Azt javaslom, hogy beszéljen a párjával ezekről a kérdésekről, közösen tudnának kompromisszumra jutni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Szabó Lili!
Megpróbálom röviden leírni a problémám. A barátommal (23 éves) két éve vagyunk kapcsolatban. Elég sok problémánk van a kapcsolaton belül (az utóbbi időben a szexuális életünk sem a régi)de a végén mindig kibékülünk és ragaszkodunk egymáshoz. Megcsalásról eddig szó sem volt, viszont először életemben belenéztem a telefonjába és a volt barátnőjével beszélget hónapok óta, azt is megemlítette neki, hogy gondok vannak a kapcsolattal, illetve legutóbb kezdett szexuális tartalmú lenni a beszélgetés és a barátom meztelen képet kért tőle, igaz nem kapott képet és rövid volt a beszélgetés, de számomra a szándék megvolt és én ezt már megcsalásnak nevezném. Persze a barátom azt mondja nem jelent neki semmit a lány és megbánta, hogy képet akart kérni tőle, de én úgy érzem teljesen hülyének nézett és nem tudok benne bízni többet. Érdemes még ezt megbeszélnünk vagy tovább folytatnunk a kapcsolatot? Válaszát előre is köszönöm.
Üdv.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mivel ragaszkodnak egymásnak, s megcsalás nem történt, érdemes lenne megbeszélniük a történteket, az okokat, s hogy milyen feltételekkel folytathatnák a kapcsolatot. Azt is meg kellene határozni, hogy ha újra megtörténne az eset, akkor milyen következménye lenne.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy lehet az önbizalmat növeli. Várom válaszát előre is köszönöm szépen!
Üdvözlettel Bőszéné Dósa Anikó
Kedves Kérdező!
Ez egy nagyon komplex kérdés, hogy mit is jelent az önbizalom növelése. Fontos lenne tisztázni, hogy ön mit ért ezalatt vagy mivel kapcsolatban szeretne segítséget kérni. Nincsenek trükkök vagy jól bevált tippek az önbizalom növelésére, hiszen az önbizalom hiány mögött mindig egyéni működésmód és élettörténet húzódik meg, melyek hatással vannak arra,hogy az ember hogyan is értékeli önmagát.
Érdemes elgondolkodni azon, ha ilyen jellegű problémája van, hogy önismereti munkába kezd egy pszichológussal és megpróbálják közösen megfejteni az önbizalomhiány okát.
Üdvözlettel,
szeretem a női lábakat és a magassarkút is nyalogatni miért
Kedves Kérdező!
Ha a szexuális életében ezek problémát jelentenek az együttlétek során, akkor érdemes lenne négyszemközt konzultálni a problémával kapcsolatban egy pszichológussal.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok, a segítségégüket szeretném kérni. Anyukám állapota teljesen leromlott demens lett idődős otthonba került, de ez olyan hírtelen történt fél éve. Előtte kórházban volt elkapta a covidott és amikor haz került nem tudta ellátni magát rám maradt nem hagyott aludni teljesen kimerültem, es azóta nem sikerül vissza térnem a régi életemhez. Gyógyszreket szedek, 2 féle antidepresszánst, nyugtatót, altatót.
Így éjszska alszom de a nappalok nehezek, dolgozmi is aligtudok.
Kérem segítsenek.
Kedves Kérdező!
Fontos lenne tudni részletesebben a problémát, hogy mi az oka annak, hogy gyógyszereket kell szedni, illetve, hogy mióta szedi azokat. Ha jelentős a napközbeni szorongás érdemes lenni felkeresni a kezelő pszichiátert és konzultálni vele, hogy a gyógyszerbeállítás megfelelő-e. Ez az elsődleges. A probléma részletes feltárása érdekében pedig érdemes lenne terápiás folyamatba kezdeni egy pszichológus kollégával.
Üdvözlettel,
Jó Estét! 25 éves nő vagyok, volt egy 8 éves párkapcsolatom, amely 3nappal ezelőtt ért végett! Ebben a kapcsolatban folyamatosan voltam lelkileg és testileg is bántalmazva. 3nappal ezelőtt ez egy kicsit el durvult és az orrom eltörött.. Ő azt mondja ezt nem szerette volna, véletlen volt! Ezek után ő úgy döntött hogy jobb ezt a kapcsolatot le zárni, mert nem szeretne többet bántani engem… Az én problémám az, hogy még mindig azt érzem szeretem nem akarok nélküle élni és, ha hívna vissza mennék hozzá. A családom szerint ez nem normális és örülnöm kellenne,hogy véget ért! Ez már nem az első esett volt hogy egy egy vita után külön töltöttünk pár hónapot de mindig tudtam, hogy vissza tér hozzám! Most tudom, hogy már nem fog,és magam hibáztatom ezek miatt! A kérdésem az lenne,hogy miért nem tudom őt elengedni, és miért magam hibáztatom?? Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A párkapcsolati erőszak 0-24-ben tartó félelemet generál. bántalmazó párkapcsolat során az erőszak egyre fokozódik. A kapcsolat elején sokszor enyhébb, vagy nehezebben felismerhető erőszak van jelen, mely később, ahogy az áldozat egyre kiszolgáltatottabbá válik, súlyossá fokozódik. Sok áldozat gondolja, hogyha eléggé akarja, ha eléggé szereti a partnerét, az megoldást jelenthet. Gyakran próbálunk mentségeket keresni partnerünk viselkedésére. Az igazság azonban az, hogy ezeket az embereket nem tudjuk megmenteni, bármennyire is szeretjük őket, nem miattunk fognak megváltozni.Párkapcsolati, családon belüli erőszak esetében jellemzően sorozatos, és bizalmi személy által elkövetett erőszakeseményekről beszélünk. Ez nagyon traumatizáló. Egy ilyen tapasztalan után az áldozatoknak hosszú és kemény munkába kerül újjáépíteni az énképet, újra bízni másokban és önmagukban.
Szerintem fontos lenne minél hamarabb segítséget kérni abban, hogy ki tudjon lépni ebből a kapcsolatból, hiszen saját testi épségét és akár életét is veszélyezteti.
Ajánlom figyelmébe az alábbi olvasmányt ezzel kapcsolatban:
http://nane.hu/wp-content/uploads/2016/03/miert_marad_2015.pdf
Üdvözlettel,
Üdv. Segitsèget szeretnék kérni. Van egy 26 éves lànyom,és egy 4 éves kisunokám. Apukája probàlja eltiltani a kuslàny tölem. A kuslánynak nagyon hiànyzom,nagyon ragaszkodik hozzám,de ritkàn làt. Ebböl kifolyolag lett a kislànynak széklet problèmàlya,ezt a gyerekorvos is alàtàmasztotta kb.1 ève. Javasoltàk a szülöknek hogy vigyèk el pszihologushoz,de ez nem tötrènt meg. Azota is van olyan hogy nem kakil a gyerek ,mert ha érzi hogy kell,akkor elbulyik a sarokba es vissza tartja. Van olyan hogy jön a kaki,mert kakus a bugyi.Azt szeretném megkèrdezni Öntöl hogy mit tudnèk tenni,hogy a kislàny rendbe legyen? És hogy ezt lelki ok kivàlthatja e? Válaszàt köszönóm szèpen. Aggodó nagymama!
Tisztelt Kérdező!
Kérdése alapján úgy gondolom ezt a problémakört érdemes lenne pszichológus segítségével körbejárni, már egy pár alkalmas tanácsadás segítségére lehet ennek a megoldásában, megválaszolásában. Akár gyermekpszichológus segítségét is kérheti szülőkonzultáció keretein belül. Hogy ez mit is takar pontosan, hogyan lehet a segítségére, kolléganőnk, Móra Katalin az alábbi videóban részletezi. https://www.youtube.com/watch?v=O6EfJ5PNTck
Érdemes lenne az aggodalamait a kisunokája szüleivel is ismételten átbeszélnie, ők hogy látják a helyzetet, milyen megoldási kísérleteik vannak/voltak, mivel elsődlegesen ők a kisgyermek gondozói, ők felelősek érte. Valószínűleg a problémát más aspektusokból is tapasztalják, más helyzetekben is látják, így kialakulhatna önök között egy párbeszéd is ennek kapcsán, amiben ön is megfogalmazhatja az észerevételeit, aggodalmait, megosztva a tapasztalatait is.
üdvözlettel:
üdvözlettel:
Üdv! 🙂
Nekem egy vezetéssel, trauma-feldolgozással kapcsolatos kérdésem lenne.
Lassan egy éve kezdtem el vezetést tanulni 24 évesen, az elején voltak nehézségeim, de szépen lassan fejlődtem. Az oktatóm kedves volt, bár néha kihoztam a sodrából (nem vágott semmit a fejemhez vagy ilyesmi), olykor érezni lehetett a feszültséget. Mivel az ember a legkevesebb időből és pénzből akarja megúszni próbáltam mindig mindent jól csinálni (egyébként is nagyon maximalista vagyok).
Amint ki lett tűzve az első vizsgám időpontja a teljesítményem a padlóra zuhant és nem igazán éreztem az összhangot saját magammal. Úgy éreztem hogy pár hete nagyon jól tudtam csinálni mindent és utánna mintha képtelen lennék a dolgokra bárhogy is próbálkoztam. Meditáltam, stresszkezeltem de sehogy sem jött javulás.
Az első vizsgán kb. 10 perc után megbuktam, olyan érzésem volt mintha nem is én vezettem volna. Tompa voltam és nem tudtam irányítani a figyelmem.
Ezután valami megváltozott, oldottabb lettem a vezetési órákon, szépen vezettem, magabiztosan. Az oktatómmal is jól éreztem magam. A második vizsgán sokkal kevésbé voltam ideges, magabiztosan mentem, de túl közel húzódtam a jobb oldalhoz, így vége lett a vizsgámnak. Pedig valóban úgy éreztem sikerülhet.
Ezek után mindig minden jól ment a vezetési órákon, az oktató is mondta hogy már nem tud nekem mit tanítani, tökéletesen, dinamikusan, magabiztosan megyek. Persze itt apró hibák beleférnek, a vizsgán semmi kb.
A vizsgákon viszont mintha más ember lennék. Olyan belső feszültség van bennem hogy remeg a lábam, pedig magamat nem érzem idegesebbnek mint egy egyetemi vizsga előtt. Nem tudom mikor és hol mélyült el nálam ez a trauma. Bármit elrontok, az bukás, egy olyan ember dönt erről akivel sosem találkoztam még és pár perc alatt eldönti hogy szerinte tudok e vezetni vagy sem. Senki nem mondhat semmit a védelmemben, nem próbálhatom meg újra, nem javíthatok.
Már minden pénzem ráment, 5 sikertelen vizsgán vagyok túl, pálya alkalmasságira kell mennem, ami borzasztó megalázó. Mert sokszor még maguk a vizsgabiztosok is megdicsérnek hogy nagy ügyesen vezetek, csak hát leblokkoltam, vagy túl lassan néztem be a jobb kezes utcába, vagy túl messze álltam meg a patkától…. De nagyon ügyes vagyok, nagy kár.
Nem tudom kezelni a szituációt, nem látom amit amúgy igen, nem tudok reagálni a dolgokra amikre egyébként igen. Mintha nem is én vezetnék a vizsgákon. Képtelen vagyok 120%-on teljesíteni. Ideges vagyok, vagy túlkoncentrálok, túlgondolok, biztosra megyek az sem jó, ha valamire véletlenül nem figyelek, kicsi vagy nagy dolog az sem jó. A lábam remegését se tudtam egyszerűen kontrollálni, így többször lefulladok, amitől még idegesebb leszek.
Nem tudom hogy mi tévő legyek, hogy tudnék továbblépni? Hogy lehetne leküzdeni a traumám? A képességem meg van a vezetésre, de olyan mintha a vizsgára alkalmatlanná váltam volna. Próbáljak meg oktatót váltani (hiába kedvelem az oktatóm) hátha a megváltozott környezet segít?
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelt Kérdező!
Kezdetben javasolnám hogy keressen fel klinikai szakpszichológust, vagy pszichoterapeutát, ahol az első interjú alapján eldönthető hogy pusztán terápiás úton feloldható e a szorongása, hogy sikeres vizsgát tehessen, vagy esetleg érdemes tovább menni és pszichiáter segítségét kérni, hogy egy enyhe szorongásoldó beállításával átmenetileg megtámogassa a helyzetet. Hosszú távon érdemes lenne terápiába belevágni azért is,hogy kedrüljön a sikeres vizsga önmagában megoldja-e a vezetéshez társuló szorongását, tehát a félelem konkrétan a vizsgaszituációhoz kötődik, és az önálló forgalomban vezetés problémamentes lesz, vagy esetleg vannak ezzel kapcsolatban is belső bizonytalanságok? Esetleg érdemes azt is átgondolni, milyen olyan életesemények történtek az ön élete során, vagy a családjában, amely mint egy mintázat aktiválhatta ezt a tompa, ködös állapotot önnél, ami meghiúsítja a sikeres vizsgát?
üdvözlettel
Jó napot!
Ingyenes a beszélgetés?
Kovács Kitti vagyok és a voltam magán pszichológusnál, csak abba kellett hagynom mert nem tudtuk fizetni. Azt mondta a pszichológus, hogy agorafóbiám van. Nem merek kimenni egyedül az utcára. Most nem tudok a pszichologushoz járni egyedül nem tudom megoldani és csak gyötörnek a lelki gondok.
Tisztelt Kérdező!
Egyes szakembereink oldalán az időpontfoglalás lehetőségein belül láthatja a terápiás óradíjakat. A területileg illetékes mentálhigiénés gondozó/ pszichiátriai járóbeteg szakellátás keretein belül TB alapon tudja igénybe venni a terápiás segítséget. Tekintve az elmúlt év járványhelyzetét, szakellátókban dolgozó kollégáink nagy része is vállalt online ellátást, talán az ön korábbi terapeutája is nyitott erre. Kérem keresse fel mielőbb! Amennyiben agorafóbiája ilyen mértéket öltött valószínűsítem, hogy esetleg gyógyszeres kiegészítésre, pszichiátriai szakvizsgálatra is szüksége lenne a szakpszichológusi ellátás mellett. Emellett javasolom, hogy keresse fel a https://sos116-123.hu/ oldalt, ahol az oldalon található elérhetőségeket igénybe véve telefonon/ vagy skypeon is tud élni az azonnali ingyenes lelkisegély lehetőségével.
Mielőbbi jobbulást kívánok, üdvözlettel:
Tisztelt pszichológus!
Van egy lányom, aki most tizennégy éves. Volt egy fiú ikertestvére, aki még a terhességem idején halt meg. A lányom már kiskorától fogva nagyon fiús, ami a viselkedésében és a stílusában is megmutatkozik. Ahogy pedig kamaszodott, ez nem elmúlt, hanem még inkább megjelent nála. Mostanában elgondolkodtam azon, hogy talán mindez a halott testvére miatt lehet. Talán így próbálja “életben tartani”, hogy szinte az életét éli a sajátja helyett. Vajon van bármi köze hozzá? Vagy ha nem, akkor mi lehet ennek a “fiússágnak” az oka?
Előre is köszönöm a választ!
Barbara
Tisztelt Kérdező! Kedves Barbara!
Kérdése alapján úgy gondolom ezt a problémakört érdemes lenne pszichológus segítségével körbejárni, már egy pár alkalmas tanácsadás segítségére lehet ennek a megoldásában, megválaszolásában. Akár gyermekpszichológus segítségét is kérheti szülőkonzultáció keretein belül. Hogy ez mit is takar pontosan, hogyan lehet a segítségére, kolléganőnk, Móra Katalin az alábbi videóban részletezi. https://www.youtube.com/watch?v=O6EfJ5PNTck
Fontos lenne körbejárni, mit is takar pontosan lánya fiús viselkedése, miben nyilvánul meg, és körbejárni azt a kérdéskört is, hogy ez miért tölti el önt szorongással, milyen félelmei vannak ennek mentén. Úgy gondolom az ikerbaba elvesztése is egy olyan mély trauma, fájdalom, gyász ennyi idő után is, amiért érdemes lehet szakember segítségét kérni.
üdvözlettel:
