Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jo estet kivanok. A problemam az lenne nagyvonalakban…39eves koromig volt egy 8eves kapcsolatom..az utolso evben megismerkedtem egy csaladban elo holgyel aki parjaval es gyermekevel elnek… o segitett elfelejtettni az elozo kapcsolatom kozbe szerelmes lett es en is…ez kb 3evig folyt…kozben az utolso evben gyereket terveztunk de eljonni sajnos nem akart…most dec.volt az utolso ultimatum hogy osszejojjon mert sajnos o mar tovabb nem vallal gyereket… februarban szakitas lett a vege. Kozben a 2021nyaran megismertem egy 33eves lanyt aki csalad gyerek es nagyon megbolonditott… es sajnos most abban a szituacioban vagyok a 40eves holgy szerelmes vagyok bele de o mar nem akar… a 33eves nagyon rossz a kapcsolat de akarom..es egyszer ezt akarom maskor a masikat..tudom ez nem normalis es nagyon lehuzom magamat sokat sirok..es allandoan figyelem mikor van neten
Kedves Kérdező!
Úgy tűnik nagyon vívódik, mindkét hölgy felé erős érzelmei vannak. Javaslom, hogy gondolja végig, hogy a hölgyektől függetlenül, Ön mire vágyik. Milyen párkapcsolatban szeretne élni, szeretne-e családot, el tudja-e képzelni az életét család nélkül. Mik azok az értékek amelyeket keres leendő párjában, mik azok amelyekkel semmiképpen sem tud megbarátkozni. Ezek mérlegelése, talán segíthet végiggondolni, hogy kivel szeretne valójában együtt lenne. Érdemes lehet egy kis időt adnia magának, hogy érzései tisztázódhassanak.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Szakértő!
Olyan kérdéssel fordulok,Önökhöz,hogy kevesebb mint egy éve, lettem túl egy erős agorafóbián.Ami hirtelen jött,egyik napról a másikra 1.5 évig tartott, akkor is sokszor fent állt az adott probléma de szinte már tökéletesen vagyok ahhoz képest.
Viszont van egy visszatérő problémám amit nem értek mitől lehet.Bizonyos helyzetekben,főleg ami ételhez köthető,vagy ritkán ha izgatottabb vagyok, a torkom elkezd szorulni,olyan érzés mintha öklendeznem kellene, de nem kell, csak ahhoz hasonló érzés.Teljesen kizökkent. Nyugtalanít, és korlátoz.Igyekszem rendszeresen vitamint szedni.
Tudnának segíteni, milyen pszichikai magyarázata lehet ennek? Hogy tudjam,hogyan változtassak rajta?
Válaszukat előre is köszönöm
Tisztelettel:
Báló Dominika Nóra
Kedves Kérdező!
Kellemetlen lehet ilyen érzéseket megtapasztalni. Egyrészt javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, hogy kizárhassák, hogy nincs-e valamilyen szervi probléma a torokszorítás hátterében. Pszichés szempontból fontos lenne pontosan meghatározni, hogy milyen étkezéshez, ételhez, milyen izgatottságot kiváltó helyzetekben jelentkezik a probléma. Ha megfigyeli a kiváltó helyzeteket, talán találhat valamilyen mintázatot a panaszok megjelenésében. Tanulságos lehet végiggondolni azt is, hogy “Mi az amit nem tud lenyelni, mi az amit nem vesz be a gyomra?” (szimbolikusan), vajon a torokszorítás érzése milyen élményeket követően, vagy előtt, vagy közben jelenik meg. Ezek feltárásában egyéni konzultáció formájában pszichológus segíthet Önnek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm.
Kedves Levélíró!
Sajnos nem ír arról, hogy milyen nehézség kapcsán szeretne segítséget kérni, azonban úgy tűnik valami foglalkoztatja Önt. A témakör megjelelöléséből úgy tűnik az indulatkezeléssel kapcsolatos a probléma. Nem írja, hogy valaemly Önhöz közelálló személynek, van Önnek vannak az indulatkezeléssel nehézségei, de mindenképpen biztatni szeretném, hogy ha úgy érzi a fennálló nehézséggel nem tud egyedül megbirkózni, ne féljen segítséget kérni! Bátran forduljon családjához, barátaihoz, egy szakemberhez, akiktől támogatást és segítséget remélhet!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm tisztelt pszichológus!
Az utóbbi 3-4 évben egyre inkább azt érzem, hogy romlik a tudásom minden téren, a megszerzett tapasztalataim fokozatosan vesznek el, például olyan dolgok is, amiket napi szinten gyakorlok, egyszerűen csak elfelejtem, hogyan csináltam, illetve azt veszem még észre, hogy nagyon nehezen tudok megtanulni új dolgokat, ami elég fura, mert régen szinte mindenre azonnal ráállt az agyam. A körülöttem lévők, ismerőseim is észrevették, hogy lassacskán a változások miatt a személyiségem is elkezdett megváltozni. Nem tudom, milyen kategóriába soroljam ezt a levelet, gondoltam arra, hogy esetleg elmenjek egy szakértőhőz, orvoshoz, aki ezzel foglalkozik, viszont nem jöttem még rá, hogy ez pszichológiai probléma-e vagy más, ha ez még segít, régen óvodás koromban volt egy fejsérülésem, foglalkozva nem lett vele különösképpen, ami után nem lett semmi bajom, viszont az utóbbi időben elkezdtem érezni, mintha a fejem azon része fájna, ahol annak idején megsérült volna. Azt is hozzáteszem, hogy mindigis felejtősebb voltam az átlagnál, de már elértem arra a pontra, hogy nem vagyok képes egy receptet vagy útmutatót követni, mert nem tudom észben tartani, mit is olvastam fel. Azt szeretném megkérdezni, mit gondol, milyen irányba kéne elmenjek, hogy pontosan meg tudják állapítani, mi a gond?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Panaszai alapján fontos lenne, hogy felkeressen szakembert. A kognitív képességek vizsgálata neurológiai kivizsgálás során történik, ezért javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, aki beutalót tud Önnek adni ehhez.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Doktor Úr!
A következő a problémám: stresszhelyzetben nagyon sokszor rámtör a székelési inger. Ez régebben is így volt, de most már egész bagatell helyzetekben is előfordul. Sokszor olyan erős, hogy kibírhatatlan és ha nincs WC a közelben, bizony előfordult, hogy “baleset ért”. Ha pl. ugyanabban a helyzetben vagyok ahol már egyszer előfordult akkor “megrendelésre” rámtör, pl. a temetőben ha a szüleim sírjánál vagyok, vagy ha megyek dolgozni van a városban egy tér amin ha átmegyek, de ha itthon keresek valamit és nem találom akkor is, és hasonló szituációkban. Félek ismeretlen helyekre menni, ahol nem tudom, hogy megoldható e a probléma, pl. kirándulás. Ha elmúlik a stresszhelyzet akkor lényegesen csökken az inger, sokszor az is előfordul, hogy teljesen elmúlik. Már előre félek ezektől a helyzetektől és ha lehet kerülöm őket.
Válaszát köszönöm.
Kedves Levélíró!
Panaszát, a gyakorivá váló székelési ingert és az ehhez köthető “balesetek” fizikai hátterét fontos lenne kivizsgáltatni! Javaslom, hogy forduljon háziorvosához, aki megfelelő irányú kivizsgálás felé tudja Önt irányítani. Leveléből úgy tűnik, hogy a stressz, illetve a korábbi élmények nyomán kialakuló szorongás jelentősen fokozza a problémáját. Valószínűleg automatikusan felbukkanó negatív gondolatai, mint például “Ha olyan helyre megyek, ahol egyszer már baeleset ért, biztos megint elő fog fordulni.” “Csak akkor nem történik “baleset”, ha bizonyos helyekre nem megyek”, jelentősen befolyásolják egyes helyzetek értelmezését. Azaz egy olyan Ön által bagatellnek hívott, hétköznapi szituációt is szorongáskeltő, stresszes helyzetként értelmez, amely korábban nem jelentett semmilyen problémát. Ez az értelmezés fokozhatja szorongását, amely panaszai felerősödéséhez vezetnek, így egy ördögi kör alakul ki. Mivel a problémája komplex, ezért javaslom, hogy keressen fel pszichológus egyéni konzultáció formájában, aki segíthet felderíteni és oldani a szorongáskeltő gondolatait és a székeléssel kapcsolatos félelmeit, aggondalmait!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó estét kívánok!22 éves 3 gyermekes édesanya.. A körülöttem elők,és én magam is észre vettem,hogy nem igazán érzem magam a legjobban a bőrömben..Sok minden össze jött az elmúlt 1 évben.. Rengeteg dolog zavar,és frusztrál.
Gondolok itt a párkapcsolatomra,féltékenységemre,önbizalom hiányra,negatív gondolatok önmagamról és az életemről.
Nem igazán érzem magam Jó anyának,társnak. Sokszor lennék egyedül, sokszor el sírom magam mindenen,még az apró dolgokon is..
Kaptam tanácsot már a noveremtől,hogy keressek fel egy pszichológust, de sajnos erre nincs keretem 3 gyermek mellett. Szeretnék segítséget kérni, kapni,mert tudom,hogy ha időben lépek, akkor sokkal jobb a gyógyulás esélye..
Szeretnék a gyermekeimmel önfeledten játszani, de jelen pillantban nem tudom meg tenni.. Dühös vagyok mindenért ami körülöttem zajlik,és úgy érzem el rontottam az életem.. Nagyon szégyenlem,hogy ilyen gondolatok járnak a fejemben,mert szeretem a gyermekeimet de valahogy még sem érzem azt amit érezni kellene irántuk.. Rengeteg mondani valóm lenne,de nagyon sok lenne ezt igy mind le írni.. Köszönöm előre is a válaszukat.!
Kedves Kérdező!
Valóban rendkívül nehéz lehet Önnek szembesülni az említett problémákkal. A fokozott frusztráció, hangulati érintettség, önértékelési nehézségek, párkapcsolati gondok mind megterhelőek lehetnek, felőrölhetik energiáit. Az Ön nővére által javasolt pszichológiai ellátás felkeresése valóban indokolt lehet. Amennyiben az anyagi lehetőségek korlátozottak, úgy a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat vagy Családsegítő Szolgálat szakemberei tudnak segítséget nyújtani gyermeknevelési kérdésekben, szülői önbizalom erősítésében. Amennyiben az időbeli lehetőségei (utazás, gyermekek elhelyezése) korlátozottak a szakember felkeresését illetően, kompromisszumos megoldásként az online vagy telefonos ellátás felkeresését javasolnám. Egyéni pszichoterápiás megsegítésen kívül ajánlott lehet szülőcsoportok, szülőklubok, baba-mama klubok felkeresése, ahol más szülőkkel oszthatja meg gondolatait, már kipróbált technikákat, ötleteket sajátíthat el a többi szülőtől. Amennyiben problémái súlyosbodnak, saját életéről és önmagáról alkotott negatív gondolatok depresszív formát öltenek, mindenképpen érdemes az orvosi segítség megfontolása, területileg illetékes pszichiátriai gondozó felkeresése.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szép napot! Én egy 31 éves anyuka vagyok van 2- kisfiam egy 8- éves és egy 4-éves! Olyan problémánk van hogy a nagyobbik gyermek ovodás(nagycsoportos) kora ott nem megy el nagyvécére(bekakil) nagyon sok mindent megprobáltunk már voltunk ovis pszichologusnál sajnos nem vezetet semmire! Minden tanácsot elfogadtunk amit lehetet de sajnos semmi változás! Azota már 1-osztályos! Sajnos ugyan ugy van minden ahogy elkezdödöt! Ebben szeretnék tanácsot kérni! Előre is köszönöm!
Tisztelt Kérdező!
Az Ön által említett probléma valóban rendkívül megterhelő lehet mind a gyermek, mind a szülő számára. A székletürítéssel kapcsolatos nehézségek esetében általában a szomatikus, szervi okok kivizsgálása, ezek kizárása után történik a pszichológiai ellátás megkeresése. A székletürítés zavarai mögött gyakran meghúzódó okok a hibás toalett-tréning, családban előforduló krízisek, változások (költözés, testvér születése, válás, szülői kapcsolat megromlása), diszfunkcionális nevelési elvek és nevelési gyakorlat. Általában a probléma kezelése egy hosszabb folyamat, sok esetben az egész családot érintő, családterápiás megközelítés lehet célravezető. Amennyiben az óvodapszichológiai ellátás nem bizonyul hatékonynak, javaslom kognitív viselkedésterápia, illetve családterápia megkezdését.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Őrülten szerelmes voltam egyetlen egy fiúba, évekig. Neki ezt nem vallottam be, de mindenkit kikosaraztam másokat, mert ebbe a vonzalomba amit éreztem túl sokat képzeltem bele. Srác nyitott volt egy ideig de furán viselkedtem vele és észrevettem azóta, hogy másokkal is ugyanúgy viselkedek ha ismerkedésről van szó. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon akadályoz mindez a párkeresésben és nem tudom mikor változtam meg, mi ért ami miatt ennyire furcsán reagálok. 17 éves korom előtt nem ez volt jellemző. Utána, főleg ezután a szerelmi bánat után vagy kapcsolatkezdemény közben lett ilyen furcsa és antiszociális a viselkedésem, különösen mikor tetszik valaki. Azt hiszem néhány ismerősőm viselkedése váltotta ki bennem azt a negatív irányú változást a személyiségemben, ami azóta is zavar, gátlásokat okoz és feszültséget, előtte nem voltam ilyen, sokkal barátkozósabb, nyitottabb voltam ellentétes nemmel is és saját barátaimmal, barátnőkkel is, nem tudom mi “lelt” azt hiszem az egyik barátnőm kiosztott és összevesztünk valamin pár évbe és egy ilyen után kezdtem el így viselkedni meg ezen kívül még bennem is elindult egy sértődés vagy valami rossz állapot már nem teljesen emlékszem mikor meg hogyan. Hogy lépjek túl ezeken a nehézségeket és legyek újra önmagam és nem ennyire befolyásolható mások hisztijével vagy konfliktus esetén? Hogy ne legyek ennyire érzékeny és elnyomhat+ó? Illetve hogyan vállaljam fel az érzéseim szerelemben, ha nehezen megy és gátlásaim alakultak ki és sokszor nem vagyok őszinte még önmagammal szemben sem pl hogy ki tetszik épp és ez zavar nagyon!!!!!!
Tisztelt Kérdező!
Önismereti céllal pszichológiai / pszichoterápiás konzultációt javasolnék önnek, ahol egy elfogadó, empatikus közegben fel lehetne tárni a problémáinak gyökerét, őszinte lehetne, megerősödhetne, gátlásai feloldódhatnának, és nyitottabban tudna az emberekhez közeledni.
üdvözlettel:
Csak akkor lehet párkapcsolatom ha sikeres vagyok?
Tehát ház, autó meg ilyen anyagi dolgok?
Tehát ha 40 éves leszek és nincsenek meg ezek, akkor már nem leszek szerethető?
25 vagyok,de nekem alapból problémaim vannak a társadalmi beilleszkedéssel stb. Nem is nagyon izgat. Laza munkát végzek, képesítés nélkülit, nem tudok ilyen dolgokban előre lépni, viszont egyedül élek, eltartom magam. Ezek amúgy miért számítanak hogy legyen diplomám, kocsim? Albérlet nem jó?
Van valamilyen fokú személyiségzavarom, nem én találtam ki pszichológus mondta régebben.
Viszont látom a való életben, hogy szegény embereknek,gyári munkásoknak, hajléktalanoknak is van élettársa, kapcsolata. Mások meg írogatják milyen elvárásaik vannak ilyen téren, 40 éves korodra legyen saját lakásod, minimum egy 5 éves kapcsolat. Mi az igazság?
Olyan szintű frusztrációt okoz ez bennem. Szégyent,Kisebbrendűségi érzéseket, nem érzem jól magam a bőrömben. Eddig csak kalandjaim voltak ilyen kapcsolati téren.
Érettségim van csak.
Ilyen fórumokat szoktam olvasgatni, ott látom hogy ilyeneket elvárnak a másiktól, általában nők a férfiaktól. Magát az embert nem lehet megszeretni, csak ha felmutat valamit?
Ez belőlem dühöt vált ki a társadalom felé.
Tisztelt Kérdező!
Úgy gondolom, hogy igenis lehet tartós, érzelmileg is biztonságos párkapcsolata annak is, aki albérletben lakik, nincs autója, lakása stb. Legtöbbször ezeket a párok amennyiben igényét érzik, amúgy is közösen teremtik meg maguknak, esetleg családtámogató hitelt vesznek fel stb. A társadalom nagyobb rétege a dolgozó, munkás réteg, akik akár egy életet élnek le albérletben, tömegközlekedést is használva, ami teljesen normális -függetlenül a diplomától egyébként-. Külföldön ez ugyanígy igaz, jobban elfogadott is. Részben történelmi háttere is van annak, hogy hazánkban miért az ingatlan jelenti a mindenek feletti anyagi biztonságot. Azt gondolom, hogy értékelendő, ha valaki önmagát eltartva, az albérletet, egyéb költségeket kifizetve önfenntartó, és dolgozik. Sokszor a fórumokon ugyanúgy a vágyaikat írják ki az emberek sok esetben, vagyis hasonló életkörülmények közt élve -magukban esetleg kisebbségi érzéssel- azt gondolják a fogyasztói társadalom értékei az értékek csak. Tény, hogy saját autó, ház stb. biztosít valamiféle státuszt, de egy házon sincs táblával feltüntetve, hogy mekkora hitel van rajta. Ezért azt gondolom, bátran nyisson kapcsolati téren, ha ilyen őszinteséggel indít az elején, mint ebben a kérdésben, hamar kiderül egymásra tudnak – e hangolódni. A tartós kapcsolat akadálya inkább az lehet, ahogy ön fogalmazta a frusztráció, kisebbrendűségi érzés, és az, ha nem érzi jól magát a bőrében. Esetleg érdemes lehetne pszichológiai konzultációs segítséget igénybe venni, hogy önbizalma megerősödjön, önértékelése javuljon, így bátrabban merjen kezdeményezni. A területileg illetékes mentálhigiénés gondozóban TB alapon is elérhető pszichológusi segítség.
Üdvözlettel:
Annyira elegem van a körülöttem élő emberekből hogy arra nincsenek szavak. Ez a környék ahol lakom számomra maga a pokol utálok itt élni a sok szemét embert nap mint nap elviselni. Sajnos az a baj hogy nekem itt az otthonom a saját házam ami mindig az enyém lesz meg a testvéreimé és ez az egy menedékem nem tudok hova menni. De gyerekkorom óta utálok itt élni mert mindig csak bántottak lelkileg és azért is lettem lelkileg sérült ami a mai napig is elkísér engem. Úgy érzem hogy a környezetem betegít meg teljesen azért nem tudok kigyógyulni a pánikbetegségből sem. Még a saját családom is szemét velem nem foglalkoznak velem pl a testvéreim sem. Nem érdeklek senkit mindenki csak belém rúg. A párkapcsolatom is pocsék mindig olyan társat vonzok be akik nem hozzám valók az ellentéteim mindenben és csak a folyamatos viták vannak de boldogság az nincs. Nem szeretek így élni semmi értelmét nem látom az életemnek. Itt vagyok 33 éves és sehol nem tartok az életben. Nagyon sok lelki problémával küzdök amiket nem tudok megoldani ebbe őrülök bele. A pszichológust pénzkidobásnak tartom szerintem ő sem tudja megoldani helyettem a problémát ahogy senki. De akkor mi erre a megoldás??? Barátaim sincsenek akik támogatnának mellettem állnának. De főként édesanyám hiányzik aki a mindenem volt de ő sajnos már nem lehet velem 🙁 mert meghalt. Ez számomra a legnehezebb dolog amit a mai napig se tudtam feldolgozni. Egy édesanyát nem pótol senki.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne egy állami rendelést felkeresnie, ahol pszichológussal is tudna beszélni a lelki problémáiról, sérelmeiről, aktuális frusztrációkról, az édesanyja elvesztéséről. Ha az átdolgozás során jobb állapotba tudna kerülni, akkor lehetne átgondolni, hogy miért is ragaszkodik a lakóhelyéhez, mi kellene a továbblépéshez.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Pár hónappal ezelőtt pánik betegség tünetei kezdőttek nálam . Állandó álom érzet, erős pánik rohamok, félelem érzet, nyomottság. de aztán a legtöbb tünet elmúlt viszont az álom érzet egyáltalán nem akar. Néha az álmaim valóságosabbnak tünnek mint mikor ébren vagyok. Miért maradt ez az álom érzet? nincs tartós stressz az életemben, néha iszom. Kell pszichologús a leküzdéséhez?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét.
Mindenképp azt javasolom, hogy keressen fel egy szakembert, akinek a segítségével megértheti a pánikrohamok kialakulásának okait és megtanulja kezelni ezeket. Nem feltétlenül a stressz áll a tünetei hátterében, lehetnek gyerekkori eredetei is a félelmeinek, szorongásainak-ezekre mind választ kap majd a pszichoterápiás ülések során.
Üdvözlettel,
Kedves Online pszichológus!
A 26éves testvérem 2 éve találkozhatott egy sráccal,az egész összesen 2hétig ha tartott,húgom nem szeretett volna tőle semmit,inkább csak szórakozott.
Most 2 hónapja beszélgetek ezzel a sráccal,nagyon kedves lett a szívemnek. Angliából fog hazautazni hogy találkozunk. Nagyon egy a gondolkodásunk,az életefelfogàsunk.
Mai nap elmondtam a családomnak ezt,anyukámnak és hugaimnak. Gusztustalannak tartanak,és azt mondjàk ha az egyikkel nem jött össze akkor megpróbàlkozott a másikkal.
Tisztába vagyok vele nem a legjobb dolog ez,de a szivem elkezdett érezni felé.
Elfordult tőlem az egész csalàd.
Mit tehetnék? Öljem ki magamból az érzelmet? Vagy ez valóban ennyire rossz ,hogy ezt nem lehet megérteni?
Segítsetek kérek
Köszönöm
Tisztelt Kérdező!
Nagyon nehéz helyzetben van, mert ez a helyzet a lojalitást kéri számon öntől. Ebben nem lehet másképp igazságot tenni, csakha őszinte helyzeteket teremtünk, amin maga el is indult azáltal, hogy elmondta a családjának a szituációt. Viszont talán érdemes lenne nyugodt körülmények közt -ha van rá mód- a húgával külön is beszélnie a 2 évvel ezelőtti helyzetről, milyennek ismerte meg ezt a fiút? Miért taszítja ennyire a gondolat hogy maguk közt alakul valami komolyabb? Miért lett tabu? (elmondása alapján nem volt komoly stb.) Esetleg abban a 2 hétben is történthetett olyan ami miatt rossz tapasztalatot szerzett? Mi is történt pontosan kettőjük közt? Illetve a fiúval is beszélhetne arról, hogy maga a családjában milyen helyzetbe került, mivel előbb utóbb mindenképpen tisztázni kell így vagy úgy a helyzetet, ha komolyra fordul a párkapcsolat. Ezt a kérdést mindenképpen személyesen szóban (pl. videóhívás is alkalmas)- nem írásban tenném fel, hogy lássa a gesztusait mimikáját is a fiúnak. Magának pedig tegye fel a kérdést, hosszútávon ha ez a felállás marad mindkét részről, két tűz közt meddig tud létezni?
Ha úgy érzi ez a helyzet kimeríti az erőforrásait, egy pár alkalmas pszichológiai/pszichoterápiás konzultáció segíthet rávilágítani olyan részletekre, amelyek segíthetnek önnek, de egy kérdésbe nem fértek bele.
Üdvözlettel:
Kedves Szabó Lili!
3 éve ismertem meg menyasszonyomat (nevezzük A-nak). Az első két hétben leveleztünk, aztán személyesen is találkoztunk, és azóta is együtt vagyunk. Nagyon szeretem őt, és vele szeretném leélni az életemet, de az idő múlásával kezd elhatalmasodni egy problémám, ami attól félek, később így vagy úgy, de gondot fog okozni, illetve már most is okoz: szexuálisan nem találom különösebben vonzónak. Ez a kezdeti időkben is így volt objektíve, de nem okozott problémát, mert felülírta a “rózsaszín köd”, viszont ahogy szelídült az idő múlásával a szerelem, úgy egyre inkább előtérbe került. A másik vonzata ennek, hogy egyre komolyabb frusztrációt okoz akár csak nyitott szemmel járni az utcán (pláne, hogy itt a jó idő, rohamosan csökken a ruházatok mennyisége és hossza). Nem segít az sem, hogy az előző partnerem bőven meg volt áldva azokkal a testi, alkati jegyekkel és attitűddel, amiket preferálok (és szinte csillapíthatatlan testi vágyat éreztem iránta, pedig emberileg egyáltalán nem illettünk össze), így sajnos(?) egészen konkrétan tudom, mi az, ami hiányzik… Viszont semmiképp nem szeretném eldobni ezt a kapcsolatot: nem is lenne fair A-val szemben, nekem a kötődéssel így is vannak problémáim korábbi válásom óta, és főleg szeretném, ha A boldog lenne, illetve úgy érzem, ha ezt a problémát meg tudom oldani, én is az leszek mellette.
Gondolkoztam rajta, hogy “tartozom-e neki” azzal, hogy ezt elé tárom, de egyelőre arra jutottam, hogy ezzel a beszélgetéssel csak keserűséget okoznék, hisz nem változtathatja meg magát, de ez nem is lenne elvárható tőle, sem senkitől – cserébe sok időbe és munkába került felülemelkednie mindazon elvárásokon, amiket a fogyasztói társadalom tamaszt minden lánnyal szemben, és elfogadnia a külsejét olyannak, amilyen.
Merre indulhatnék el, hogy ezt a problémát megoldjam, lehetőleg saját erőből? (Sajnos rendszeres konzultációra jelenleg nem áll rendelkezésemre kellő anyagi forrás…)
Köszönettel,
Tibor
Kedves Tibor,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy szexuális kívánságait érdemes lenne jobban kifejezni a párja felé, hogy nagyobb örömöt leljen a vele való testiségben is. Úgy gondolom, hogy azzal nem bántaná meg őt, ha elmondaná neki, hogy milyen női ruhák tetszenek Önnek, vagy esetleg vehetne neki is ruhadarabokat, amelyek Önnek tetszenek. Továbbá javasolt lenne szexuálpszichológiai könyveket elolvasni, előadásokat is meghallgatnia, hogy a probléma mélyére juthasson.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Dacára 18 évey koromnak egy nagyon kiegyensúlyozott, érett kapcsolatban voltam a párommal 1 év és 8 hónapon keresztül, míg egyik pillanatról a másikra (pontosabban 4 nap alatt) gondolta meg magát és szakított velem. A kapcsolatunkat ő kezdemenyezte, habár nagyon hamar egymásba szerettünk. Rengeteg közös, hosszútávú tervünk volt.(pl.összeköltözés, családalapítás később). Létezik, hogy 4 nap alatt olyannyira megváltozzon, hogy engem az egész kapcsolatunkkL együtt és a terveinkkel együtt eldobjon magától. A problémáinkat mindig megbeszéltük, de most tanácstalan vagyok, mert valamiért érzem, hogy ennek koránt sincs még vége mégis félek. A szakításunk személyesen zajlott, amit szintén ő kezdeményezett, de végülis elfogadtam a döntését attól függetlenül, hogy nem én nem szerettem volna szakítani. A szakításkor a következőket mondta nekem:
– szeret és vonzódik hozzám, de egydül szeretne lenni
– nem szeretné, hogy várjak rá
– tudja mennyi fiú “legyeskedik” körülöttem, ezentúl válogathatok belőlük
– azt szeretné, hogy boldog legyek
– nem tudja, hogy leszünk-e még együtt
– engem nem tart hibásnak, az elmondása alapján mindent megadtam neki
– szeretne továbbra is tudni rólam.
Ezekután megkérte a barátaimat, hogy vigyázzanak rám. A szakításunk óta 1 hónap telt el és azóta háromszor írt rám. Legutoljára felhozta a szakításunkat és nekem nagyon úgy tűnt, hogy kiprovokálná, hogy kimondjam mit érzek iránta, amikor viszont kimontam, akkor visszautasítást kaptam, illetve, hogy ő komolyan gondolta a szakítást. Mióta szakítottunk, annak ellenére, hogy egyedül szeretett volna lenni a szakításunk után 2 héttel összejött valakivel, akiről még a legközelebbi barátai sem tudnak semmit. A volt párom most 18, idén tölti a 19-et. Mostanában sokat jár bulizni. Vannak barátai, akiket ismerek, de nincsenek túl jó hatással rá. Tavaly nyáron velük utazott el, s mikor hazaérkezett ugyanígy viselkedett, igaz, akkor nem szakítottunk. A családja sokáig nem engedte sehova, sokáig hozzám sem. Teljesen tanácstalan vagyok, aggódom érte és főként szeretem. Van még esély, hogy visszajön hozzám? Nem szeretnék a terhére lenni, hiszen időt kért magára, s mivel már nem vagyok a barátnője, ezért nem is szeretném zavarni, viszont az az érzésem, hogy nem teljesen szabad akaratából szakított velem. Van még remény a számunkra? Mit tehetnék?
Vannak udvarlóim, de nem szeretnék velük összejönni, mert tudom, hogy nem érzem irántuk azt, amit a volt párom iránt és nem tudnám őket őszintén szeretni. Lehet még a mi kapcsolatunkból egy teljes újrakezdés? Lehet, hogy ez az egész csak átmeneti?
Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mivel a szakítás körülményei még Ön előtt sem tisztázottak, nem lehet pontosan tudni, hogy milyen érzések maradtak a párjában Ön iránt. Sajnos a kérdéseire csak az idő adhat választ. Mindenesetre azzal, hogy egyedül szeretne maradni a párja nem mondott hiteleset, mivel 2 héttel a szakítás után lett új barátnője.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus! Első osztályba készülő 6 éves kislány unokámnak szeretnék segitséget kérni.Pici korától nagyon nehezen barátkozott emberekkel,nem köszönt,hiába tanítottuk( még most sem köszön,hiába ismeri),bújt a hátunk mögé,bizonyos idő után előbújt belőle az aranyos,kedves kislány.Ovodába nagyon szeretik az ovonénik,segítőkész,szófogadó,jó érzésű gyerek.De…Itthon nehezen meséli el hogy milyen napja volt,mit csináltak az oviban,két szóból elintéz.Nem mer verset mondani ha idegen van jelen,pedig gyönyörűen szaval,csak velünk énekel,azt is nehezen.Anyukája csoportos táncra viszi hetente kétszer,gondoltuk feloldódik,nő az önbizalma,bátrabb lessz.Szereti,ügyeskedik,itt is dícsérik.Ma táncversenyre mentek,amire hónapok óta készülnek.Élö videón néztem a gálát,a bemelegítésen ügyeskedik.De a szinpadra nem ment föl.Sírni kezdett,azt mondta hányingere van,nem táncolt.Mikor vége lett a táncnak,visszament a csoportjához,megvárta a díjkiosztást velük,persze Ő is érmét kapott mint a többiek.Haza érve nagy örömmel mutatta hogy ö is kapot érmét a táncon,és mintha tényleg táncolt volna úgy viselkedett.Nem zavarta egyáltalán a dolog.Rákérdeztem ügyesek voltak-e,de nem mondta el hogy Ö nem táncolt,témát váltott.Persze anyával elbeszélték haza fele,hogy nem igazán érdemelte meg az érmét,és nem szép dolog cserben hagyni a csoport társait,akik számítnak eggymásra,eggyütt dolgoznak,stb.Szorongás ez,félelem,önbizalom hiány?Sose szídjuk meg ha valami nem sikerűl,próbáld még eggyszer,menni fog.Hogy kezeljük ezt a dolgot,hogy le tudja küzdeni a bátortalanságot?Hozzá tenném,hasonló élményem volt az édesanyjával ovodás korában,szereplés helyett beült az ölembe sírva.Sokat bátorítottam őt is. Azóta orvos lett,megszokta a betegekkel,hozzátartozókkal aranyosan komunikál,de ha vizsgázni,beszédet kell mondani,200 lessz a pulzusa.Kérem szépen segítsen,a kisunokám ne legyen ilyen.
Kedves Kérdező!
Látszik hogy fontos Önnek az unokája és hogy minden rendben legyen vele. Sajnos nagyon részletes tanácsokat nem tudok adni, az adott személyekkel történő beszélgetés mindig több információval szolgál. Ebben a korban a gyermekeknek fontos a teljesítmény, hogy képesek e mutatni valamit. Ilyenkor a kognitív készségek iránti érdeklődés és fejlődés felerősödik. Fontos, hogy az unokája mit érez ezekben a helyzetekben, milyen félelmek vagy szorongások vannak benne. Azok amelyeket felsorolt mind magyarázhatják a viselkedését, azonban fontos látni magát a gondolatokat, érzéseket ilyenkor. Vajon miért tagadja le, hogy nem zszerepelt, vajon mit jelent neki az idegen ember jelenléte, vajon mi történik ha elfelejt vagy elront valamit. Mi történik ha kudarc éri mások előtt. Ezek mind fontos kérdések. Továbbá mivel említette, hogy az édesanyja is ilyen feszültséget mutat hasonló helyzetekben, így ez a vonal is mindenképp fontos lehet. Azt javaslom, hogy ha van rá lehetőség keressenek fel egy pszichológust, akivel személyesen tudnak beszélgetni.
