Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Balogh Ádám,
a 8 éves fiam problémájával fordulok Önhöz, aki még mindig maszatolósan bekakál. (Nem engedi be az egész “csomagot”, úgy tudnám megfogalmazni, hogy székletének visszatartása közben kicsúszik az eleje, ami már büdös, koszos tőle, de a fiam ezt figyelmen kívül hagyja, és folytatja tovább addigi elfoglaltságát.) Pelenka elhagyása ót problémánk ez. Eleinte ráfogtuk, hogy kicsi, és majd kinövi, majd volt igérgetés, szép szó, veszekedés, büntetés, megvesztegetés stb. Később marcongoltam magam, hogy biztos az én hibám, valamit rosszul csinálunk, utánna olvastam, beszéltem tanfolyamon pszichológus oktatómmal erről, elemeztem magam, családunk,a fiamat, de sok átbeszélt óra után sem találtunk olyan okot, ami magyarázhatná problémáját, azon kívül, hogy az ép aktuális elfoglaltsága fontosabb számára, mint hogy elmenjen Wc-re. Okos gyerek, 4,5 -ötös az átlaga, matematikai képessége kiemelkedő. Nem szorongó, nyitott személyiség, könnyen teremt kapcsolatot felnőttekkel, gyerekkekel, nagy barátikörrel rendelkezik. Beszédes, sportolni nem nagyon szeret, nem jelemző rá a hiperaktivítás, nem találom figyelemzavarosnak. Ugyan az iskolában volt, hogy verekedett már, (de ki nem), nem jellemző rá az agreszívítás, tudtommal személye elleni sérelem hatására állt ki magáért. Szabad idejében imád a haverokkal lógni, számítógépezni. Semmilyen jelét nem mutatja, hogy bántalmazás, kirekesztés,valamilyen erőszak áldozata lenne. Kiegyensúlyozott családi körülményeink vannak, férjemmel boldog házasságban élünk, nincsenek anyagi gondjaink, ami szorongást válthatna ki gyermekeinkből, van egy 5 éves kislányom is, akivel szemlátomást jó testvéri kapcsolata van. (Olykor vitáznak, rivalizálnak, de pajtáskodnak is.) Tanításividőben problémája nem jönn elő, csak itthon, esténként, vagy szabadnapjain, amikor elereszti magát. Egy időben vezettem erről egy naplót, elemzve, hogy mi válthatja ki. Tapasztalatom szerint, amikor belefeletkezik valamibe, amit nem akar abbahagyni, megszakítani: a számítógépes játékba, barátaival való szaladgálásba, vagy filmnézésbe. Vannak tiszta időszakai, akár egy-egy hónapig is, így a fiziológiai problámát kizárnám. Tudna nekem valamit tanácsolni, mihez kezdjek, kihez forduljak? Mit tehetnék, hogy teljesen megszünjön a probléma?
Kedves Kérdező!
Nagyon alapos, és odafigyelő szülői viselkedést írt le. Látszik, hogy kifejezetten fontos Önnek a gyermeke, és hogy komolyan veszi és foglalkozik a problémákkal. Ha a gyermeke ebben a korban nem tudja bizonyos helyzetekben viszatartani a székletét, annak valószínűsíthetően pszichés oka van, azonban a fiziológiai okokat abban az esetben lehet kizárni ha készítettnek egy vizsgálatot. A gyermeke ha jól olvasom minden esetben más elfoglaltságok közben produkálja a tüneteket. Érdemes lehet abban az irányban elindulni, hogy vajon ezek az elfoglaltságok mivel járnak, mit jelentenek számára. továbbá mit gondol mi történik ha abba hagyja azokat. Illetve fontos, hogy Önök miként reagáltak mikor ez ek a tünetek elkezdődtek. Milyen helyzetben és mik történtek akkor. Úgy vélem érdemes lehet felkeresni egy szakembert, akivel aktívabban áttudják beszélni a problémát.
Jó napot kivanok tanácsot szeretnék kérni öntől fiamal kapcsolatba. Kevinek hivjak 12éves múllott. Nagyon nehéz vele a viselkedése kibirhatatlan. Nem tudom mit tegyek teljesen tanacstalan vagyok.
Kedves Kérdező!
Sajnos nem tudom pontosan, hogy mi a probléma a viselkedésével, így konkrétumot nem igazán tudok Önnek mondani. 12 éves korban általában már a gyermekek belépnek a kamaszkorba, ami egy meglehetősen nehéz időszak nekik is és a szülőknek is. Ekkor a gyermek sokszor lázad, és feszegeti a határokat, a környezetében is. Ilyenkor fontos a következetes nevelés, és az egyértelmű szaályok betartatása. A serdülők felfedezik saját szemükkel a világot, de szülőként gyakran az a dolgunk hogy engedjük ha lehet, viszont bizonyos kereteket a szüőnek kell megadnia.
Évek óta (legalább 15 éve) altatóval tudok aludni. (Újságíró voltam 37 évig). Néhány napja a feleségem mesélte, hogy járkálok a szobában. Arra emlékszem, hogy pakolom a bútort a lakásban. A feleségem vissza vitt az ágyhoz. A tegnap éjjel történteken, magam is meglepődtem, sőt, félelem tört ki rajtam: az éjszaka – a feleségem szerint – a TV-t letettem a padlóra a kábelek szanaszét voltak a földön. A feleségem igazgatta vissza a készüléket és a kábeleket. Erre egyáltalán nem emlékeztem. Sanval 10 mog-os altatóból kettőt veszek be, amikor érzem, hogy aludni kéne. Egy hete semmi alkoholt nem ittam. Korábban előfordult egy-két d l vörösbor. Magamtól félek, hogy egyszer valami súlyos dolog következik be, amit nem szeretnék.
Mit tegyek?
Kedves Géza!
Köszöjük a levelét!
A nehezített elalvás és az alva járás sok pszichés és akár neurológiai betegség tünete lehet, ezért mindenképp ajánlanám pszchiáter és neurológus felkeresését. Az altató készítmények hosszú távon függőséget okozak és az alkohollal való együtt fogyasztásuk könnyen nagyobb problémához is vezethet, emiatt elsődleges célként a probléma feltárását javasolnám Önnek.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Elég nagy problémát okoz számomra a maszturbálás.
nem értem a tényleges okát az abberációmnak. nem tartom cseppet sem normálisnak mikor már végzek vele. Rettenetesen taszít önmagamtól magam (?) főleg hogy páromnak hazudnom kell efféle szokásaimról. Próbáltam már leszokni róla, mint tevékenységről, de nem ment, vagy nem sokáig. ahogy túlvagyok az orgazmuson ilyenkor, utána totál beseprem a szőnyegalá az egészet és úgy teszek, úgy adom elő magam partnereim vagy régi barátnőim előtt, mintha én is normális dolgokra (sztár pasik, egyes pozíciók… Szóval, ami normális) képzelgő nő lennék. De nem 🙁
A gondolat, amit folyton folyvást muszáj elképzelnem, elélvezeshez. Kislány Korom óta ugyaz. 10-11 évesen kezdtem tudatosan csinálni ezt az örömszerzést – úgy, hogy egy Barbie-fiú műanyaghajú fejével, (szörnyű, tudom) a csiklómhoz dörzsölve azt, közben egy másik Barbiemnak a lábát a fenekemlyukába dugva, ameddig csak tudtam, feltoltam….közben csak is arra gondolva, hogy análisan vagyok erőszakolva, olyan személy által, aki amúgy nekem nem tetszik sem külsőleg, sem személyiségileg! Sőt, egyenesen taszít. Pl egy idős öreg ember… 🙁
Ez:
Undorító!!!
Azóta is ugyanez van velem… 29 évesen. 🙁 Még mindig csak erre gondolok, kiegészítve az ábrándozást azzal, hogy a cicimet is szopja az erőszaktevő.
De én 18éve csak erre a gondolatra tudok elélvezni maszturbáláskor… :(((((
Amit amúgy a mai napig kB hetente minimum 5 szőr-de van, hogy 15szőr is csinálni szoktam…. 🙁
Különben feszült vagyok, ha nem teszem…
Érdekes módon a tényleges valódi szexuális aktuskor , párommal szinte össszeolvadva, egyátalán nem izgat ez, vagy ilyesmi. Eszembe se jutna!
Szóval, a hüvelyembe való behatolást, igazi pénisszel szeretem és csodálatosnak, szexinek tartom, nem akarom még csak elképzelni sem egy visszataszító személlyel, erőszakos módon. Nem!
De van még plusz gond:nem tudom úgy élvezni a maszturbálást, hogy csak a hüvelyembe dugok műpéniszt. Egyátalán nem élvezem :/
Akárhogy koncentrálni próbáltam már rá, akármire gondolva közben. Gyakorolva többször, kísérletezve a végtelensegig:semmi. Semmilyen jó érzést nem ad.
Amúgy :
Mindig a kedves, odaadó, helyes, tökéletes férfiak izgatnak fel, ha az ágybamegyek férfival. és ki is elégítenek hüvelyi behatoláskor szexben, hüvelyi orgazmusom szokott lenni! Kellemes, boldog érzés. főleg úgy a leginkább , amikor tényleg szeretjük is egymást partneremmel.
Hihetetlenmód imádom az éppen aktuális partneremmel a szexet. Ezzel nincs gondom.
Viszont Maszturbáláskor (amit tényleg csakis csikló és popsilyuk egyidejűleg való érintésével vagyok képes élvezni) nem tudok a páromra gondolni, mert szégyenkezve csúnya szörnyek érzem úgy magam.. Pedig 100 emberből 99 aztmondja: nagyon szép, izgató, szexi nő vagyok.
Nem értem.
Nem értem mik ezek a torz szokásaim-gondolataim, miért alakultak ki és miért nem lehetséges elhagyni vagy megváltoztatni azokat.
Elszomorítóan ocsmány egy lelketlen szörnyetegnek érzem magam. Beteg a lelkem(?) Vagy a szellemem (?) mibajom van nekem.
Rettenetes dolgot is tettem:
Most először és remélem utoljára,
kipróbáltam pár napja úgy, egy hirdetésfeladás segítségével, hogy egy csúnya öreg undorító embert kértem fel: popószexre, párom háta mögött (nagyon nagyon bűntudatom van ezmiatt) az öreg rámmászva, szinte megerőszakolt, szívta a mellem, análisan belémhatolva. Erre kértem őt már hirdetésben, ezért kerestem. 🙁
Azthittem, ha megtörténik, akkor végre olyan sokk ér ezáltal, hogy elmúlik azerre való izgalmam-hajlamom. De egyszerüen :nem! 🙁 most is ahogy leírtam, megint szinte remeg a csiklóm a maszturbálásért. 🙁
De a megtörtént szex az öreggel nagyon rossz érzés volt nekem. Akkor most miért izgat???
Mi bajom? Kérem segítsen!!!!
Kedves Klaudia!
Nagyon nehéz lehet a helyzet, amiben most van. A probléma, amit részletesen leírt nagyon komplex, aminek megoldása mindenképpen négyszemközti konzultációkat igényel. Én arra biztatom, hogy minél hamarabb keressen fel egy szakembert, akivel rendszeresen tudnak konzultálni, annak érdekében, hogy ne traumatizálja magát újra és újra ezekkel a gondolatokkal és cselekvésekkel.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok. Novemberben született egy kisfiúnk, utána következő hónapokban rémálmaim jelentek meg. Párkapcsolatommal és a kisfiammal kapcsolatban. Az egyedül maradás, elhagyás, kisfiam elvesztése áll általában a középpontban. Általában férjem ébreszt fel belőlük, fel kel a sírásomra. Rá nyomja a bélyeget az alvásaimra és néha a napomra is. Elmúlnak az álmaim egy idő után vagy mit tudok tenni? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Vanda!
Az álmaiban megjelenő helyzetek mögött az anyasággal kapcsolatos irreális félelmek húzódhatnak meg. A gyermek születése minden pár/család életében egy életciklus váltás, amiben megváltoznak, átrendeződnek a korábbi szerepek, megváltozik a felelősség, ami nyomasztóan hathat ránk.
Én azt gondolom, ha ezek az álmai ennyire intenzívek, akadályozzák a pihenését és mára a mindennapokra is kihatnak érdemes minél hamarabb felkeresni egy szakembert annak érdekében, hogy feltárják részletesebben a probléma hátterét.
Üdvözlettel,
Szép napot! Bár még csak 20 éves vagyok, és tudom hogy nagyon fiatal, sok minden vár rám még az életben. De annyira rohan az idő, és úgy érzem le vagyok maradva. 2020ban érettségiztem le. Jelenleg egy Sparban dolgozom mint pénztáros és árufeltöltő. Kutyakozmetikus okj-t végzek online. Komolyabban elkezdtem foglalkozni az angollal is. Ebből persze azt lehet leszűrni, hogy haladok valamerre a világban, vannak céljaim. Vannak persze amiket sosem fogok feladni. De ismét eljött egy olyan pont az életemben, amikor meg vagyok rekedve. Ott akarom hagyni a jelenlegi munkahelyem, szeretnék továbblépni, de az anyagiak miatt, a kiadásaim miatt, hogy egyszerűen nem vesznek fel máshova nem tehetem meg. Sosem akartam, hogy a pénz motiváljon engem bármerre is….Az az igazság, hogy fogalmam sincs mit kezdjek magammal. És azt sem tudom miféle választ várok. Azt is tudom. hogy meg oldódni ez a problémám, valamerre el kell, hogy induljak, mert egy helyben nem maradok az biztos. Ha a munkahelyemre gondolok fogságban érzem magam. Az is lehet, hogy végre ki kéne adnom magamból sok mindent, ami belül emészt. További szép napot!
Kedves Zsanett!
Kapunyitási pániknak nevezzük azt a jelenséget, mikor fiatalként kikerülve az iskolából meg kell találnunk helyünket a világban, munkát vállalni.
A kapunyitási pánikot a kapuzárással ellentétben éppen a túl sok lehetőség kiszámíthatatlansága és az állandóan változó viszonyok jellemzik. Habár a lehetőségek száma folyamatosan gyarapodik, éppen ebből adódik a szorongás és a bizonytalanság: vajon jó úton indulnak-e majd el?
Néhány kérdés, amin érdemes elgondolkozni:
– Egyáltalán megfelelő hivatást választottak-e maguknak?
– Ha esetleg azt érezzük, nem jól választottunk és nem érezzük jól magunkat az adott területen, ne féljünk a szakmaváltástól!
– Építsünk ki jó kapcsolatot a kollégákkal, hogy barátságos, kiegyensúlyozott légkörben tudjunk dolgozni.
Ha úgy érzi, mégis túl sok magában a kérdés, akkor érdemes lehet felkeresni egy szakembert, aki segít eligazodni abban hogy választ találjon rájuk.
Üdvözlettel,
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Hihetetlenül szenvedek, eleinte remekül működött a párkapcsolatom az első hónapban, utána pedig annyi rosszat okoztam, hogy már nem sok jó volt. Ostobának, szörnyűnek érzem magam, hogy nem tudtam azt nyújtani, amit elvárt a párom.
Tisztelt Kérdező!
Egy jó párkapcsolat, amely mindkét félnek érzelmileg is kielégítő, a kölcsönösségen, kompromisszumon alapul, amely a kezdeti rózsaszín köd után is biztosítja a közös jóllétet. Ez vonatkozik arra is, hogy nem lehet csak a másik elvárásainak kielégítése a cél. Maga mindenben azt kapta, amit “elvárt”? Szabad volt teljesen önmagát adnia? Nem tudom pontosan milyen rossz dolgokat okozott, de ha ilyen mértékű szenvedést okoz önnek és érez magában motivációt, keressen fel pszichológust, pszichoterapeutát, akár online is, már egy pár alkalmas elfogadó légkörű konzultáció is segíthet tisztába jönni az érzéseivel.
üdvözlettel
Üdvözlöm!
29éves srác vagyok. Páromat elüldöztem magam mellől sok fejemben kreált félelmeimmel amitől én feszültségben léteztem a kapcsolatunk során (semmire nem adott okot). Megyek orvoshoz sajnos gyerekoromra vezethető vissza. Tenni szeretnék ellene. Szeretni tudjak mint most félelmek nélkül.
Amiben most tanácsot vagy helyes út vonal meglátását szeretném kérni. Mit is tegyek?
Iszonyatosan szeretem Őt 4éve. Szakítás után is közel enged magához megölel megpuszil érdeklődik utánam. De mondta is és kicsit érzem is, hogy meghúzta a vonalat, hogy kapcsolatot velem már nem szeretne. Egy helyen dolgozunk sokszor találkozunk és ha én az érzelmeimet kimutatom felé hosszú távon belefogok örüln,mert Én többet érzek szeretnék . Nem tudom, mégis hogyan viszonyúljak hozzá mit kéne tennem,szeretek vele lenni, feltöltést kapok egy ölelés után. Ha Ő ennyire elhatározta magát, hogy így jó neki amiben nem vagyok biztos. Ugyan akkor Szamítanom kell arra is valóban vége. Tartsam ezt a jó viszonyt vagy legyek hideg? Amitől Ő ideges lesz? Nem tudom. Tanácstalan vagyok
Tisztelt Kérdező!
Ez a se veled, se nélküled kapcsolat nagyon megterhelő érzelmileg, és a valódi továbblépést (akármelyik irányba is) gátolja. Hosszú távon pedig az érzelmi tartalékait is nagyon kimeríti. Javasolom, amennyiben érez magában motivációt, keressen fel pszichológust, pszichoterapeutát, akár online is, már egy pár alkalmas elfogadó légkörű konzultáció is segíthet tisztába tenni az érzéseit, szándékait.
üdvözlettel
Üdvözlöm.
Én azt hittem online segitenek nekem.Szeretnék egy online pszichológust persze kevés pénzért mert nem állok jól anyagilag
Tisztelt Kérdező!
Ingyenes pszichológiai segítségre is lehetőség van a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban. Minden gondozóban dolgoznak pszichológusok, akik közt biztosan van, aki az online kapcsolattartást is biztosítani tudja. A területileg illetékes gondozó/járóbeteg szakellátás megkeresésében háziorvosa is tud segíteni, de maga az ellátás TB alapú és nem beutaló köteles. A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) segítői ingyenesen hívhatóak a nap 24 órájában, skype elérhetőségük is van. https://sos116-123.hu/
üdvözlettel:
Jó napot!2018.03.08-án elvetéltem 16hetesen(azóta is tudom,hogy ezért én vagyok hibás).2020.11 hónaptól próbálkozunk babával,a nőgyógyász nem tálal semmi akadályt azt mondta,majd novemberbe menjek vissza,ha addig nem lesz pozitív tesztem és további vizsgálatok lesznek.Nem tudom úgy érzem velem van a baj.Már kb2-1,5 éve szedem vitaminokat és különböző gyógynövényeket,tornászom hogy minden megfelelő legyen ha megfogan,még sem sikerül. Igazából mikor pici remény felmerült lehet sikerült és tesztett csináltam majd negatív lett,eléggé megviselt. Kérdésem az lenne hogy lehet e lelki oka a sikertelenségnek?
Köszönöm szépen előre is!
Kedves Kérdező!
Ha a nőgyógyászati, belgyógyászati (például endokrinológiai – pajzsmirigy stb.) vizsgálatok mindent rendben találtak, igen, érdemes lenne elindulni a pszichológiai vonalon is. De egyébként még akkor is, ha kis is derülne valamilyen szomatikus ok is (testi betegség), akkor is nagyon sokat tudna segíteni a pszichoterápia. Úgy gondolom leveléből, hogy talán a 2018-as történteket nem sikerült teljes mértékben feldolgozni, elengedni, és ez talán olyan súllyal nehezedik önre, amelynek a feloldásában jó lenne egy segítő, aki támogatja. A bűntudat, szégyen elengedésében, feldolgozásában, és a szorongása oldása miatt mindenképpen javasolnám, ha módja van rá, kérjen pszichológiai, pszichoterápiás segítséget, aki egy lehetséges terhesség során is kísérni tudja önt.
Minden jót kívánok! üdvözlettel:
Nekem nagyon faj amikor a pici unokam keri azt amit az anya jo izuen eszik elotte es nem ad neki.Kerdesem mit valthat ki a bababol ez as=z erzes? Koszonom elore a valaszt
Kedves Kérdező!
Sajnos a leveléből nem derült ki számomra, hogy pontosan milyen érzésre gondol ebben a helyzetben. A babáknak fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, és sok olyan étel, amelyet felnőttként eszünk nem megfelelőek számukra. Ezek az ételek nagyon csábítóak nekik, azonban lehet nem tenne jót a fejlődésben lévő szervezetének.
Tisztelt pszichológus!
Azért fordulok önhöz, hogy segítséget kérjek öntől, gyermeknevelésben.
Van egy 7 és fél éves lányom. Sajnos tavaly gyáron lassan egy éve… történt egy családi, ballagási ebéd ahol sajnos az unoka öcsém ki kezdett a kislányomal. A párom vette észre, h a bugyit le tolta róla és a nemiszervét piszkálta.. A kislányom utána elmesélte, h nyulkált is a nemiszervébe… Ő sajnos nem fogta fel, h ez mekkora baj… nem derült ki, h mivel vette rá …az biztos, h a kislány kiakart menni a szobából és kérte, h hagya abba amit csinál, de a fiú nem engedte… A lényeg az, hogy ebből a dologból a kislány viselkedése meg változott másoknak az iskolában mutogatja a nemiszervét… És azt meséli,h neki van egy barátja akivel majd nem hogy le is feküdt… , sajnos a kislány tagad mindent, hogy ő nem csinált olyat, meg nem is mond senkinek semmi ilyesmit amit le írtam.. ebben szeretnék segítséget kérni, hogy én ezt, hogy kezeljem, hogy tudnám megértetni vele, hogy nem helyes a viselkedése..
Segítségét és a bizalmat köszönöm!!
Kedves Kérdező!
A leírt helyzet nagyon nehéz. Biztos Önben is hatalmas indulatokat váltott ki az eset, és megértem hogy a kislány azóta megváltozott. Egy ilyen esemény trauma egy gyermeknek, amit sok esetben nem tudnak helyén kezelni. Fontos, hogy hangsúlyozza számára, Önben megbízhat, és nem akar rosszat neki. Nem bünteti meg, de jó ha tudnak beszélgetni dolgokról. Ilyenkor ellehet mondani, hogy a testének vannak bizonyos pontjai, amihez senkinek nincs joga csak ha ő úgy gondolja. Ez nem csak az érintéseket jelenti, hanem azt is, hogy megnézik.
Ön a legtöbbet abban teheti, hogy biztonságot és bizalmat teremt, segít számára feldolgozni ezt a rossz, fájdalmas élményt. Továbbá én javasolnám hogy keressenek fel egy pszichológust, akihez elmehet a kislány. sokszor egy külső, biztonságos személy sokat tud segíteni ilyen helyzetben.
Jónapot nekem van egy 6 éves fiam aki 5 évet nevelőszülőnél volt és már lassan 2 éve ithon van de nem halgat senkire senkit nem szeret csak akkr ha édeséget kap ez miért lehet?
Kedves Kérdező!
A gyermekeknek fontos a következetesség és a megszokott rendszerek. Kiskorukban, mikor a jutalmazás és büntetés kiemelt szerepet tölt be sok berögzült szokás alakulhat ki. Lehetséges esetleg, hogy mikor jól viselkedett mindig édességet kapott, ennek következtében ez kialakult benne, hogy ha jól viselkedem akkor édességet kapok. Ez lehetett olyan megszokás, ami sok esetben indokolatlan volt, így mostmár nem jól követhetővé vált. Megpróbálhat vele beszélgetni, hogy ha nincs édesség, akkor az mit jelent számára. Van e más ami arra ösztönzi hogy a szabályokat betartsa stb. Amennyiben úgy érzi, hogy nem tudnak előre haladni a problémában, szülő konzultációt is kérhet egy pszichológustól.
Ayukám elvált apámtól már rég óta.Csak 5 éves voltam azóta utálok vele lenni mert olyan számomra mint egy idegen akit apámnak kell szólitsak, persze nem úgy mintha sokszor találkoznék vele.Anyukám már 8 éve együtt él az élettársával, akit szeretek de egyben gyűlölök is.17 éves vagyok és most fogok vissza költözni magyarországra 5 év külföldön élés után az ikertestvéremmel Hannával.Csak én és ő, senki más a családomból.Anyukám élettársa a nyolc év alatt fojamatosan bántott lelkileg, de egyben szeretett is és ezt elég sokszor elmondta.Ő nagyon ledomináló személyiség és néhe nagyo egoista.Mikor fel kezdtünk hízni a tinikor változásai miatt akkor anyukám kitalálta hogy diétázzunk,mert akkor az bitos segít.5 éve diétázom.5 éve nem merek olyan ételt enni ami “hízlaló”(legalább is a családom előtt) mert félek a megjegyzéseitől.Egyszer megbánt aztán meg kedveskedik.Nem hiszem hogy hogy gondolhatja azt hogy ez nem e káros egy kiskorunak.Nem tudom hogy ez lelki erőszaknak számít e vagy csak én vagyok ennyire gyenge lelkü de ez már teljesen elveszi az önbizalmam.Köszönöm ha valaki elolvassa a levelemet.
Kedves Kérdező!
Amiket leírt nagyon nehéz lehet Önnek. Nem egyszerű az, ha megakarunk felelni olyan embernek akit nem tudunk hogy most szeret e vagy sem. A folyamatos kritikák rombolóak tudnak lenni, főleg ilyen fiatalon. Ez úgy gondolom nem túl érzékenység. Nagyon örülök neki, hogy felkereste bizalmával a csapatunkat, és úgy gondolom jó hatással lenne, ha tudna beszélgetni néha egy pszichológussal. Ha van lehetősége rá, kérem keressen továbbra is minket, akár időpont foglalással. Ha ez nem megoldható, akkor az iskolában lévő szakembert is felkeresheti. Nagy lelki erő szükséges mindezek elviseléséhez. Könnyebb ha megtudja beszélni.
Tisztelt Dr. Balogh Ádám!
Abban szeretném a segítségét kérni, hogy ha felismertem, hogy bizonyos esetekben úgy reagálok, mint azt az anyám tette, hogyan tudok rajta javítani?
Nem akarok úgy viselkedni a fiammal, ahogy velem viselkedett az anyám. Nincs is jó kapcsolatunk. De néha észre veszem magam, hogy olyan vagyok mint ő. Általában, amikor fáradt és kimerült vagyok, és úgy érzem “szinte zsigerből” reagálok úgy és először nem is tudom irányítani a reakcióm.
Üdvözlettel, Kecskeméti-Kovács Natália
Kedves Natália!
A leírt helyzet valóban rossz érzéseket válthat ki. Nehéz amikor azt tapasztaljuk, hogy egy nem kívánt viselkedés megjelenik az életünkbe. Ilyenkor egy önismereti munka hasznos lehet, ahol megértheti hogy bizonyos helyzetekben miért pont azok a válasz reakciók indulnak el Önben. Ehhez pszichológusi segítséget javasolnék. A honlapon is kiváló szakembereket talál.
