Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Lili!
Lassan két éve járok a pszichológusomhoz. Most van egy számomora kínos dolog. A párommal egy ideje eléggé eltávolodtunk egymástól szexuálisan. Amikor mégis van valami, eszembe jut a pszichológusom. Aztán egy ideje amikor szexuális gondolataim támadnak, rögtön ő jut eszembe, nem a párom. Nem tudom, beszéljek-e neki erről a következő konzultációnkon. Ön mit gondol, hozzam szóba a dolgot? Köszönöm válaszát. Kitti
Kedves Kitti,
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne elmondania a gondolatait, hogy a pszichológusával közösen fel lehessen tárni az asszociáció okát. A terápia mélyítése során a kliensek a kínosnak gondolt gondolataikat is megosztják, titkaikat tárják fel, hogy ezekkel is lehessen dolgozni.
Üdvözlettel:
Szabó Lili42 éves házasok vagyunk és sajnos a férjem elhagyott mert nem bírja elviselni hogy lebetegedtem sajnos fel se tudja mérni mi az hogy ilyen betegséggel küzdeni amikor megtudtam 2018ba hogy súlyos immunrendszeri betegséggel küzdők egyre rosszabb lett a kapcsolatunk mindig elment itthonról két három hónapokat aztán hazajött egy hónapot aztán megint elment és megint visszajött ez így megy másfél éve utólag mikor hazajött megígérte hogy megváltozik de semmi nem lett belőle két és fél hónapja nem ad magáról életjelet nem akar velem beszélni és szóba se jöhet hogy nekem is igazam lehet és szóba se jöhet hogy haza jöjjön másfél éve ki vagyok idegileg hosszú időt töltöttünk el de ahogy látom őt nem érdekli pedig mindent megteszünk egymásért a gyereke nagyon sokra közreműködött hogy szét szedje minket most én egyedül élek És elég nehéz feldolgozni hogy elment elég sokat kesergett és ezáltal nagyon nehéz az életem már nem vagyok olyan aktív az életben sajnos orvoshoz járok gyógyszereket kapok amivel megpróbálnak segíteni hogy egy kicsit jobban legyek ezáltal megromlott egészségi állapotom sokszor beszéltem el a jobb fülemen a hallást olyan mintha bedugul aztán vissza nyerem A hallásom sokszor érzem magányosnak magam és egyedül érzem nagyon sokat szenvedek ez végett akiket szerettem már nem élnek ezért érzem annyira magányosnak magam pedig azelőtt jókedélyű voltam és bármilyen is rossz volt a körülmények mégis pozitívan álltam hozzá most viszont elég nehéz elfogadnom hogy ezek a dolgok megváltoztak sokat vagyok rosszkedvű lefoglalom magam de mégis nem vagyok önmagam nagyon nehéz evvel együtt élni de tudom azt hogy az idő mindent begyógyít csak idő kell sokáig gondolkodtam hogy erre váljak tőle de mivel azt mondta barátjának telefonon ha én nem keresem ő sem keres hát egyet tudok el akarok válni tőle de elég nehéz a válás nem akarok kötődni és főképpen már az ágyban sem érzem jól magam vele ha hozzám ér rosszul vagyok én mégis hiányzik remélem ez hamarosan elmúlik mert el akarok válni tőle nem szeretnék több esélyt adni mert tudom hogy gyenge lennék ha új esélyt adnék és újból megtenné látszik rajta amikor itthon volt hogy nem boldog velem de a fiával viszont igen így békén hagyom bármennyire rossz is a fiam is nem szeret ki nem állhat mert a betegséggel küzdök jobb így bár nagyon fáj úgy érzem így hogy soha nem volt férjem és soha nem szültem gyermeket mivel egyikük se tartja velem a kapcsolatot ezért úgy döntöttem hogy eltűnök az életedből azt mondta a fiam utál gyűlöl hogy beteg vagyok hát kilépek az életükből hogy soha többet ne kelljen szégyenkezni miattam nekik sajnos a betegségem miatt idegrendszer megtámadta meg az immunbetegség és ezáltal vannak kitörései igazság szerint nem lenne semmi baj ha hirtelen három évvel ezelőtt ez a betegség nem támad meg munkahelyi orvos állapította meg amikor elküldtek vizsgálatra több vizsgálaton mentem keresztül mikor kiderült ezért nem engednek dolgozni és ezért van ennyi bajom rosszkedvű vagyok sokszor sírok de tudom hogy túl leszek rajta még annyit szeretnék kérdezni ön szerint jól teszem ha elválok tőle mivel felajánlottam hogy maradjunk barátok de kinyomta a telefont ezáltal inkább úgy döntöttem nem hívom mielőtt kinyomta volna a telefont bocsánatot kértem hogy hívtam azt mondtam többet nem zavarom így belátom hogy semmi esélye már a házasságunk nak eddig is én tartottam össze köszönöm szépen hogy elolvassa levelem és köszönöm a tanácsot ad evvel nagyon sokat segít hogy be tudjam tenni a lépést maradok tisztelettel
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a férje valamiért nem tudja elfogadni az Ön betegségét, ami arra utalhat, hogy ő nem táplálhatott korábban mélyebb érzéseket Ön iránt, nem kötődhetett mélyen ő. Én azt javasolnám Önnek, hogy párkapcsolati veszteséget/válást feldolgozó önismereti csoportot keressen, ahol a történtek túljutásán tudnának Önnek segíteni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot! Már magát az unetetet is feleslegesnek tartom, szóval remélem érti a probléma súlyosságát. Olyan problémám van, amit magam sem tudom teljesen megfogalmazni. Céltalan vagyok az életben, azt sem tudom mit szeretnék, nem rég voltak céljaim, legalábbis elképzelések. Változni szeretnék, nem szeretnék önző lenni, és kitartó szeretnék lenni. Eddig teljesen el voltam a “világomban” aztán össze hozott ez élet egy fiúval és vele elrontottam a dolgokat. Öt is vissza szeretném kapni, viszont olyan céltalan, kilátástalan és gyerekesnek tartom magam hozzá, hogy az hihetetlen.
Változni szeretnék, de azt sem tudom minek és hogy hol kezdjem.. Csak tudom hogy ez így, ez a csak vagyok életforma nem jó. Élni szeretnék, de közben nem.
Remélem megértenek.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne az életkorától függően kamaszoknak vagy ifjú felnőtteknek szóló önismereti csoportos felkeresnie. A csoportfoglalkozás során segítenének a problémákat azonosítani, jobban eligazodni a kortárs kapcsolatok és a párkapcsolatok terén, a konfliktusos helyzeteket hatékonyabban kezelni. Javaslom, hogy keressen fel egy ilyen önismereti csoportot.
Üdvözlettel:
Szabó Lilijonappot kivanok elnezest a helyes irasomert
van 1 baratom akkinek tobb szemelyisege van minimum 5 akivel en edig es van aki tud mindenki rol van aki a leggtobb rol van aki senki rol van aki csak 2-3 szemelyisegrol es jelenleg van 1 aki nem tud senkirol de erzi h gond van azt szeretnem kerdezni h ha en beszelek neki a tobbi szemelyisegerol abbol akkadhatnak gondok vagy nem gond ha beszelek neki erol ??
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük levelét!
Javaslom, hogy a barátja keressen fel egy pszichiátert aki felállít egy pontos diagnózist és annak függvényében a megfelelő kezelést.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktor Nő / Úr!
A covid berobbanása után pár hónappal agorafóbia és szorongás alakult ki, szóval 1 éve már tart. Személyesen még nem konzultáltam pszichológussal, csak online végeztem kognitív viselkedésterápiát,amivel időszakosan sikerült elérnem, hogy át lépjem a határaimat, de “visszaestem”. Szeretném kideríteni az okokat, hogy miért alakult ki a rossz beidegződés. Úgy gondoltam, hogy mivel fél évvel covid előtt elvesztettem édesapámat, a határlezárásoknak köszönhetően nem tudunk haza utazni már egy éve, és a munkahelyi stressz miatt alakulhatott ki a fóbia. Egy munkahelyi értekezlet közben lettem először rosszul, ahol semmi levegő nem volt és rengetegen voltunk egy kis helyen. Korábban is voltak rosszuléteim mivel inzulinrezisztenciám van,de ez akkor nyomot hagyott. Azóta teljesen beszűkült az életterem, egyedül nem merek kilépni az utcára. Orvoshoz járni, vagy hivatalos ügyeket intézni piszok nagy feladat számomra. Kivétel ahol jól érzem magam, az erdőtúrák, és olyan helyek ami jó nagy tér, és nincsenek nagyon mások. Volt egy 2 hónapos időszak az 1 év alatt, hogy néha néha bementem a férjemmel a boltba, és egyéb helyekre, de rettent ‘húzott a fejem, szédültem, vert a szívem’. Tavaly óta kismama is voltam, most pedig március óta anyuka is. A természetes szülés lelkileg egyáltalán nem viselt meg. Pozitívan gondolok teljesen az egész élményre. Imádom a kisfiam. Viszont rettenetes bűntudatom van, hogy képtelen vagyok elmenni vele sétálni, még a férjemmel is nehezemre esik. Orvoshoz vinni is kihívás.(bár tegnap valahogy egész jól viseltem, csak kicsit éreztem magam nem komfortosan) Viszont orvos után hivatalos ügyben kellett volna intézkednünk, de ahogy az ajtóban megláttam milyen sokan vannak egyből szédülni kezdtem,menekülés érzésem volt. A férjem nagyon lenéz, kaptam is hideget meleget ezért, hogy nem érzem jól magam és kértem hogy menjünk el. Egyáltalán nem támogat, ő csak fogna és bevinne egy hatalmas boltba is, és ha szólok, hogy nem igazán vagyok jól, gyerünk, akkor hülyének néz teljesen. Volt a kapcsolatunkban egy időszak, 3 évvel ezelőtt, amikor más nő érdekesebb volt neki, én ott nagyon megtörtem. 4 hónapig voltunk külön, de én minden pillanatban öt akartam. Azóta úgy gondoltuk rendjén vagyunk és gyermeket vállaltunk.(8 éve vagyunk együtt) Naiv voltam, mert egész terhesség alatt soha senniben nem segitett be, mondván itthon vagyok ráérek,nem törődött vele hogy sokmindent már nem birok. A szülés együtt történt, 2 hétig iszonyat szerelem volt,azóta van hogy a gyermekét is napokig nem fogja meg,nem pelenkázza stb a kapcsolatunkról nem is beszélve… A napokban eszméltem rá, hogy úgy érzem nagyon ráhatással van az egész pánikzavaromra. Folyton lenéz, kb szállodába jár haza, mivel semmit sem tesz,szó szerint cselédnek érzem magam. Az ő szavaival élve “te itthon vagy, én dolgozok” (nem dolgozik napi 8 órát sem) Nagyon szeretnék a gyermekemnek egy rendes apukát és anyukát is. Szeretnék nagyon nagyon kijönni a pánikzavaromból, de valahogy úgy érzem mindig hogy nem vagyok elég képes rá, rosszul fogok lenni.. Szeretnék olyan életet élni a kisfiammal, mint régen éltem. Mentünk kirándulni a férjemmel mindenhova, együtt vásároltunk be,társaságba mentünk… Egyébként gondolom az pozitiv hogy halálfélelmem sosem volt, öngyilkos gondolatok meg pláne. Alapjáraton úgy ismernek, mint egy mosolygós, állandóan pörgős nő. Szeretnék újra teljes életet élni.. De valami miatt nem vagyok képes megtenni a lépést, úgy érzem soha nem lesz vége ennek az ördögi körnek.
Szívesen hallgatom meg tanácsukat.
Köszönöm szépen előre is!
Maradok Tisztelettel!
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük levelét!
Leírása alapján úgy tűnik, az utóbbi periódusban több negatív dolog történt az életében illetve több olyan helyzet volt amikor talán nem élte meg a negatív érzéseit vagy nem konfrontálódott. A sok visszafojtásba és szorongásba egy idő után bele tud fáradni a psziché, ilyenkor jelentkeznek a pszichoszomatikus tünetek, pánikrohamok, agorafóbia.
Bár oldalunkon több olyan cikk van ami a problémája témakörét érinti, mégis azt javaslom, hogy keressen fel egy pszichoterapeutát. Az egyéni terápia nemcsak az önismeret szempontjából fontos, hanem segít rálátni a problémája gyökerére illetve megtanulhatja hogyan lehet lebontani a védekezési mechanizmusokat, hogyan alakíthat ki egy kiegyensúlyozottabb életet és hogyan találhat vissza a régi, mosolygós önmagához.
Üdvözlettel,
Jó napot 33 éves férfiként paranoid elemekkel, mit kéne tennem, hogy tudjam kezelni, túlságosan aggódó típus vagyok, szorongok, pánikbetegséggel is társul legfőképpen gyengeség érzéseim vannak napközben, sokszor úgy érzem, hogy mintha farkasok között élnék, pedig nem fenyeget semmi. Olyankor elönt egy nyomorúságérzés önsajnálattal meg pánikkal: veszélyben vagyok érzés. Emellé van egy tétlen-nyugatalanságérzés-tehetetlenérzés van rajtam sokszor. Félek a jövőtől és az ismeretlen emberektől és a nagyvilágtól előre már ok nélkül a sértésektől. Lelkileg gyengének, selejtesnek érzem magam és van amikor olykor úgy érzem, mintha lelkileg teheket cipelnék.
Mit ajánlana pszichoterápián kívül, esetleg könyvet vagy videót amivel tudom a betegséget enyhíteni? Vagy bármi amivel tudom ezeket gyógyítani?
Remélem elég információt írtam, hogy tudjanak valamit ajánlani. Köszönöm.
Köszönettel:
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük levelét!
Öröm olvasni, hogy próbál foglalkozni önmagával és nyitottnak mutatkozik. Azonban az említett tünetek esetében szükség lenne egy pszichiátriai vizsgálatra, hogy fény derüljön, elegendő-e a pszichoterápia vagy szükség van gyógyszeres kezelésre is.
Oldalunkon több blog-cikket találhat, de javasolnám, hogy keressen fel egy pszichoterapeutát is, hogy megérthesse tünetei eredetét, magabiztosabbnak érezze magát, stabilabb én-képet alakítson ki és hogy hosszútávon képes legyen a kiegyensúlyozott, félelem-mentes életre.
Üdvözlettel,
Jonapot.A parommal 13eve vagyunk egyutt…abbol 6eve lakunk egyutt.A paromnak 2gyermeke szuletett elozo kapcsolataibol(2 kulonbozo anyatol)A mi kapcsolatunk hullamzo…sajnos nekem volt meg a kapcsolatunk elejen 17eves koromban tole egy abortuszom..mivel fiatal voltam nem tartottuk meg a babat.Nos.Gyermeket meg nem szerettunk volna valalni…mert a parom nem akar.Jelenleg egy hete megtudtuk hogy 7hetes terhes vagyok.A parom nem szeretne a babat mert mar 2re fizet gyerektartast.es fel hogy enis elhagyom mert sokat veszekszunk es fel hogy elhagyom.ő 38eves.Tanacstalan vagyok.ha a kicsit elvetetem nem biztos hogy meg szulhetek valaha,mivel 2.abortuszom lenne.Szivem is mast sug mint az eszem.Ha elvetetem sosem bocsatnam meg neki es elhagynam…uj eletet kezdrnek es ot kitorolnem az eletembol…vagy hadjam meg a kicsit..edesanyam segit a nevelesben de akkor is kizatnam a gyerek eletebol es az enyembol is.kerem adjon tanacsot.Koszonom
Kedves Kérdező!
Elmondta párjának ezeket az opciókat? Érdemes lenne. Ha nem tudják megbeszélni,
párterapeuta tud segíteni, érdemes lenne felkeresni egy ilyen szakembert.
üdvözlettel Száraz Cintia
Kedves szakértő!
Miért van az hogy mindig ugyanazt a tipusu férfit vonzom be magamhoz aki iszik, cigarettázik vagy mind kettőt csinálja, züllött életmódot él soha nincs pénze, hitelei vannak és komolytalan. Nem tudom mi ennek az oka hogy mindig ugyanazt a tróger típust vonzom be. Pedig én nem tartom magam rossznak sőt ellenkezőleg igenis megérdemelnék már egy komoly férfit aki mellett boldog tudnék lenni de sajnos nekem ez nem sikerül de nem tudom mi lehet ennek az oka. Mindig olyab típust vonzok be akit nem akarok aki az ellentétem mindenben. Tudatalatt vonzom az ilyeneket??? Én pl se nem dohányzom se nem iszom alkoholt mind a kettőt utálom. Soha nem szórom a pénzt mindig beosztom vigyázok rá ahogy lehet. Mindent megadom a pasiknak ami csak tőlem telik mégse vagyok jó nekik. Mindig csak veszekedek mindengyikkel mert nem értenek meg. Mitől lehet ez? Társfüggőségben is szenvedek ami megkeseríti az életem. Van ebből kiút?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Jól sejti, van pszichológiai magyarázata annak, hogy milyen típusú emberekhez vonzódik. Érdemes lenne megvizsgálnia, mennyire ismerősek azok az érzések amit ezek a férfiak kihoznak Önből, illetve, hogy kezdetben nem-e tűnik látszólagosan biztonságosnak a viselkedésük? Hogy mennyire rendeli alá magát a kapcsolataiban, mennyire lehet önmaga, mennyire van értékelve, mint partner?
A társfüggőség terápiás segítséget igénylő probléma lehet, hiszen a gyökerei gyerekkorba nyúlnak vissza. Ha szeretne mélyebben dolgozni problémáival, keresse bizalommal szakembereinket négyszemközti beszélgetésre.
Üdvözlettel,
Kis babat szeretnenk parommal, az a baj hogy en nagyon ra stresszelek. Ilyenkor kapom a szokasos mondatot hogy “ne gorcsolj ra ennyire”. De ezt ugye konnyu mondani. En csak szeretnek egy kis segitseget kerni hogy ezt a szorongast, stressz ezt az akarni vagyat le tudjam kuzdeni vagy csillapitani.
Valaszat elore is koszonom
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét.
Úgy gondolom, valamilyen szinten természetes, hogy ha valamit nagyon szeretne akkor rágörcsöl és azt is, hogy nehéz nem rágörcsölni.
Azonban érdemes lenne átgondolnia, mi segíthetne abban, hogy a fókuszát áthelyezze élete más területeire, például a baráti körére, szórakozásra vagy a párkapcsolata szépségeire, értékeire- hiszen feltételezem, ha kisbabát szeretnének, egy boldog kiegyesúlyozott kapcsolatban él. Talán az is segíthet, ha végiggondolja, milyen “bakancslistát” készíthet és pipálhat ki, mielőtt édesanyává válik.
Ha úgy érzi, szívesen beszélgetne problémájáról négyszemközt egy szakemberrel, keresse bizalommal az oldalon a kollégákat.
Üdvözlettel,
Jo napot kivanok.
Egy kényes temaval fordulok Onokhoz.
Van egy 25 éves fiunk, akinek volt egy 5 éves parkapcsolata, ami vegul is szakitassal vegzodott. A fiam rajott nem szereti igazan azt a lanyt. Kb fel evig nem is nagyon keresgetett, par honapja ismerkedett meg facebokon egy ferjezett, szinten korabeli lannyal.
Akit titkolt termeszetesen eloszor, de aztan elarulta, milyen holgyrol volt szo. Termeszetesen ki voltunk akadva a ferjemmel, mondtuk, hogy tudott ilyennel egyaltalan szoba allni.. De hiaba minden. Latom ez a nő boldogga teszi jelenleg. Titkon talalkoznak. Semmit nem tudunk ellene tenni. Mondta vár még egy kis idot mig jol erzik magukat, aztan szakit vele, ha ő nem válik el.. Latom nagyon ragaszkodik hozza, en sajnalom féltem őt. Nem is bánnám ha a hölgy maradna, ha elválna.. De ha nem.
Akkor csak telik szegeny gyerek ideje.. Es addig nem fog uj kapcsolatot keresni.
Ferjem minden nap ezzel hergeli. En mar inkabb nem szolok, nem akarom mindig ezzel molesztalni. Tudom hogy bántsa őt.
Mit lehet ilyen helyzetben tenni egy szülőnek? Önök szerint. Milyen tanáccsal tudnánk ellátni a fiunkat.. Koszonom válaszukat.
Tisztelt Kérdező!
Valóban egy nagyon érzékeny kérdés, amit hoz. Először is, szülőként nagy ajándék, hogy a kezdeti szégyenérzetét, bűntudatát leküzdve a fiuk bizalommal volt önökhöz, és beavatta önöket ebbe a helyzetbe. Elsősorban azt tanácsolnám önnek, hogy a férjével kettesben beszéljenek arról, hogy a fiuknak azzal tudnak a legjobban segíteni, ha vigyáznak erre a bizalomra, és kerülik azokat a helyzeteket, amikor kritikusan állnak ehhez a kapcsolathoz, hisz ez most neki valamiért fontos. Nem látjuk előre a kapcsolat kimenetelét, lehetséges, hogy a hölgy elválik, és életre szóló kapcsolat lesz belőle, de az is lehet, hogy hamarosan vége. Valószínűleg a fiuk nem úgy érzi, hogy “telik az ideje” és talán abban az élethelyzetben van, amikor “el akarja követni a saját hibáit”. Ezt a “hiba elkövető üzemmódot” csak fokozhatja az az érzés, amikor maguktól kritikus álláspontot, vagy épp hallgatást, elkerülést tapasztal. Akkor válik leginkább befogadóvá az önök álláspontja felé is , ha elfogadást tapasztal az önök irányából, ha nem is egyetértést. Talán, ha nyitottan állnak a helyzethez, meg akarják ismerni a lányt – ha nem is jön össze ilyen találkozó- vagy méginkább meg akarják ismerni a fiuk belső érzéseit, miért pont ezt a lányt választotta, mit tud adni neki ez a lány, amit más korábban nem? akkor megmaradhat az a bizalmi kötelék, aminek az az alapja, hogy a fiuk elmondta, hogy férjezett lányt szeret. Ha esetleg pedig csalódás éri, mer majd magukhoz fordulni, ahelyett, hogy valami “butaságot” csinálna. Pontosan azzal adja a legtöbbet a fiának,amit most is tesz, hogy jelen van, és elérhető számára. Esetleg, ha beavatja őt abba- ha még nem tette- hogy félti őt, és sajnálja az tovább erősítheti az önök közti kapcsolatot is.
Üdvözlettel:
Kedves Doktor Úr/Nő!
Van egy udvarlóm, még gyerekként egy városban nőttünk fel, ismertük egymást, aztán ő kiment külföldre, én is más városban élek. én 24 ő 29 most. Kb. 2 éve kerültünk ismét beszélő viszonyba. Azonban eléggé hullámzó volt ez az időszak. Amiért nem tudtam hozzá kimenni az egyetemi tanulmányaim, a koronavírus és a munka miatt, ezért mérgében összejött egy másik lánnyal külföldön. 1-2 hónapig tartott, mert azt mondta szerelmes lett belém. A nagy vallomások után, pedig pár hónapra letiltott minden közösségi felületen. Majd ismét felkeresett és haza is jött, meglátogatni engem és átbeszélni a dolgokat. Nagyon nehéz gyerekkora volt, amit sokszor hangsúlyozott, ezzel védekezett. Nagyon idillien zajlott minden, jól éreztük magunkat. Elkezdte velem tervezni a jövőt. Mivel én is kezdtem érezni iránta valamit így én is kezdtem megnyílni. Azonban nagyon megbántott többször is, miután 2 hét után visszament külföldre. Én anyagi és családi okokból a nagyimmal élek, de nem bánom, mert őhozzá állok a legközelebb a családban. Ő ezt tudta, és amikor meglátogatott,dicsérte nagyimat is, milyen fiatalos, vagány, és hogy tele vagyunk szeretettel, vidámsággal, ő is ilyen családra vágyik, azaz semmi jelét nem láttam, hogy zavarná, hogy a nagyimmal együtt élek. De utólag mondta, zavarja, “szokatlan ez a helyzet neki”. A stresszes munkahelye miatt pedig több olyan dolgot is felhányt, indulatosan, agresszívan beszélt velem, amit nem érzek jogosnak. pl. mennyi pénzébe került, hogy hazajött, (de máskor pedig a jó vagyoni helyzetével vágott fel), az ő gyerekkori sérelmei miatt olyan amilyen) illetve több apró hazugságon kaptam. Állítólag ő azért csinálta ezt, mert annyira szeretett volna engem megszerezni, hogy rágörcsölt és jobb fényben szeretett volna tűnni. Nem értem miért, mert én egyszerűen élek, és nem is vagyok nagyravágyó amit ő is tud.
A kérdésem az, hogy én reagálom túl a dolgokat, vagy nem? Nem tudom én sem a határokat pontosan, mit érdemes elnézni és mit nem. Jelenleg úgy gondolom, ha valaki ilyeneket az elején megtesz, később még több mindent megengedhet magának. Nem szoktam haragot tartani, sőt. Csak nem szeretném, hogy hosszútávon visszaéljenek a jóhiszeműségemmel.
Köszönöm a válaszát!
Tisztelt Kérdező!
Érdemes lenne átgondolnia, hogy mi vonzotta ebben a férfiben, mi az az érzés, amit önben kelt a vele való kapcsolat, milyen korábbi emlékeket idéz fel? Mit ad ez a kapcsolat, és mi az, ami problémaként merül fel, esetleg miben sérül, amikor a férfi indulatossága kerekedik felül? Esetleg lebontani elemeire ezt a kapcsolatot, az ön ehhez kapcsolódó érzéseit. A kérdése, amit a levele végén feltett szerintem szintén kapcsolódik ahhoz az igényéhez, hogy szeretne tisztán látni, ehhez segíthetik hozzá a fenti kérdések. Hosszútávon a helyzet tisztázása segítheti abban, hogy ne kerüljön bele egy se veled se nélküled helyzetbe. Ha az érzései kitisztázásához szakértőre, vagy egy külső nézőpontra lenne szüksége, ajánlom az online pszichológusi, pszichoterapeutai segítséget, mely akár pár konzultációs alkalommal is segíthetne.
Üdvözlettel:
Tisztelt Uram / Hölgyem!
Felmerült bennem a kérdés, hogy távolságtartó viselkedésem pusztán rossz beidegződés, amit magam is képes vagyok gyógyítani, vagy szakemberre van szükségem. A probléma forrásának az önbecsülésem kiújuló hiányát és saját magam folyamatos elutasítását tartom. Minden fontos áttörés előtt nyomást érzek magamon, menekülési vágyat. Jellemzően nehezen elérhető személyiségekhez vonzódom, intim kapcsolataimban nem tudom feldolgozni, hogy valaki csak magamért a rosszabb napjaimom is képes feltétel nélkül szeretni. Ilyenkor szégyellem magam és próbálom megvédeni a környezetemet magamtól, miközben ez az elszigetelődés nagyon fáj. Úgy érzem, a kapcsolataimból tudok leginkább töltekezni, vágyom a biztonságos kötődésre, hogy biztonságban érezzem magam ismeretlenek között is. Ezt logikai szinten felfogtam, mégis érzelmileg és a testem reakciói alapján arra jutottam, minimum érdeklődni érdemes. A szüleim 8-9 éves koromban elváltak, nem túl békés viszonyok között. Akkoriban úgy éreztem, édesanyám első számú támasza vagyok. Sokáig mindenféle kapcsolattal gondjaim voltak, mostanra azonban a testvéreimmel bizalmas, feltétlen a viszonyom, míg a barátságaimban szintén fejlődést tapasztalok. A mélyebb önismeret gyakorlását fél éve kezdtem szakirodalom segítségével egy nagyon fájdalmas szakítás után. Nem emlékszem, hogy valaha lett volna mögöttem egy bizalmas érzelmi háttér, nagyon korán be kellett rendezkednem a túlélésre és nem engedtem meg magamnak semmiféle kikapcsolódást.
Köszönöm, hogy végigolvasta.
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy a távolságtartó viselkedés, mint a menekvési kényszer és az leszigetelődés, védekezési mechanizmusokként jelennek meg az Ön életében. Próbálják megvédeni az újabb veszteségtől, csalódástól.
Ezek feloldhatóak ha mélyebb önismerettel rendelkezik majd, ha nő az önbecsülése és ezáltal szerethetőbbnek érzi magát, így képes lesz az elköteleződésre, az intim kapcsolatai kialakítására, ezek mélyebb megélésére.
Fontos lenne ugyanakkor a gyerekkori veszteségeivel is foglalkozni (szülei válása és ennek következményei), lebontani az érzelmi blokkokat, megtanulni felszabadultabbnak lenni és megengedni magának a kikapcsolódást, hiszen ezek az alapvető érzelmi szükségleteinkhez tartoznak.
Keresse bizalommal szakembereinket az oldalon, üdvözlettel,
Hello.. nm tudom hogy igazabol hogy kezdjem.. am sokszor ugy erzem hogy teljesen ki kelene magam pihenjem hogy regi lehesek.. sok szor nehezen indulnak minden mapjaim keves dolog aminek tudok orulni.. hetkoznapjaimat nm is tervezem csak spontan elem oket.. onbizalom hiany erzete. Es ugy erzem hogy lasab a gondolkodasom is.. emberekhez nagyon nincs turelmem.. ha csak magamra nm birom hogy nem szabad. Ijen hozaalasal. De hangulatom ugyan ojan akor is lehangolt es ez nap 24 orajaban erezheto.. szinte minden nap..
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben, mely során úgy érzi, rendkívül kevés dolog okoz Önnek örömet, kevésbé kipihent az utóbbi időben és szeretné visszakapni “régi önmagát”. Nem lehet egyszerű jelen helyzetben magánéleti tevékenységeit, munkáját ellátni. Az Ön által leírt tünetek utalhatnak hangulati érintettségre is. A problémák súlyosbodásának megelőzése, élethelyzeti nehézségeinek feltárása, jelenlegi tüneteinek kezelése végett javaslom, hogy keresse pszichológus szakember segítségét.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Dr Úr, Dr No
Erős szorongásom van ami már elég nyomasztoan kihat a testemre, folyamatos pani félelmem van, 6 éve frontint szedek, eddig 3×0,25 de van hogy már egy két szemmel többet, de nem használ már így se, sehogy sem tudok meg nyugodni, a legkisebb feladat is feszültséggel jár, tudna segíteni
Tisztelettel
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
A szorongás, a félelmek leküzdése hatékonyan kezelhető pszichoterápiával, amelynek során megértheti a tünetei eredetét, megtanulhatja hogyan kezelhetőek ezek a helyzetek illetve mélyebb önismeretre tehet szert. Konkrét technikákat is elsajátíthat az ülések során, pl. relaxáció, autogén tréning.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktornő!
Köszönöm a válaszát, hogy pszichoterapeutát kellene felkeresnem. Jelenleg nem túl egyszerű ez sem. A 9 hónapos kisfiammal vagyok itthon, őt rábízni csak a férjemre tudom, de ő dolgozik, más segítség nincs. Az alvásidőkben ami általában 11 és 1 óra közé esik, esetleg online tudnék lenni, de az sem a legnyugodtabb körülmény lenne, hisz bármikor tolódhat illetve fel is ébredhet a babóca. Az is elég kiszámíthatatlan, hogy mikor tudja elvinni sétálni a férjem, hogy egyedül legyek itthon. S mindemellett az édesapámról is gondoskodok, mert combnyaktörést szenvedett.
Van esetleg valami ötlete vagy tanácsa,hogy tudnék segítséget igénybe venni? Akár gyakorlat formájában vagy valami más?
Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Korábbi levelében férjéről nagyon pozitívan írt, javaslom, hogy próbálja vele megbeszélni, hogy esetleg hetente egy órára tudná-e vállalni, hogy vigyáz a gyermekükre, hiszen hosszútávon mindannyiuk érdeke, hogy tudjon lelki gyógyulására időt szakítani. Emellett javaslom Kristin Neff – Együttérzés önmagunkkal című könyvét, amely segíthet, hogy több empátiával, szeretettel fordulhasson saját maga felé. Illetve csodás barátokról is írt korábbi levelében, amely szintén megtartó erő lehet, amíg lehetősége nyílik szakemberhez fordulnia, biztatom, hogy támaszkodjon rájuk – beszélgessenek az érzéseikről, gondolataikról!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
