Kedves Túri Márta Dóra!
Következőben kérem tanácsát, 7 éve vagyok együtt jelenlegi párommal – már férjemmel – van 2 kislányunk, viszont utóbbi pár évbe megromlott nagyon, nincs közös program veszekedés nélkül, kettesben meg végképp nincs – eleinte szóvá tettem de feladtam. Sokszor érzem úgy zsarol vagy fenyeget de ezt sose mások elött teszi, többször fordul elő, hogy már a szexuális közeledését is visszautasítom akkor még jobban kötekszik. Szeret korlátozni is abban kivel hova megyek. Mostanában nehezen alszom el hajnalban keveset is alszok, szorongok, nehezen kapok levegőt és nagyon feszült leszek ha közelembe van szinte menekülnék csak nem merek! Ez az élethelyzet hozhatta ki belőlem ezeket amiket tapasztalok? Van valami tanács hogy tudnék enyhíteni rajta? Végső esetben válnék.

Köszönöm válaszát.

Jó napot kívánok! Olyan problémával fordulok önhöz hogy 1,3 hónapig együtt voltam a párommal össze is költöztünk. Már az elején voltak problémák legfőképpen miattam. Az előző kapcsolatom miatt nem bíztam meg benne de ezen pár hónap múlva tullendultunk és én többször is mondtam neki hogy sajnálom és tettem is erte h jobb legyen. Az elején még alkalmi munkáim voltak majd elkezdtem egy tanfolyamot amit ott hagytam mert panikbeteg lettem. De még ekkor nem költöztünk össze. A volt párom pedig 12 évig volt együtt a feleségével aki meghalt. Én 1 év se telt el úgy jöttem az életébe. Az elején nagyon sokszor megkérdeztem h nem korai e ez mire ő mindig azt mondta h nem. Meg h az a jó hogy teljesen más vagyok mint a volt felesége. Ők már gyereket akartak.Jó párszor feljott a volt felesége és volt h együtt sírtunk.A volt párom úgy jött utánam mint még senki. Az elején amikor én taszítottam ő akkor is jött. Annyira akart engem. Aztán 8 hónap múlva osszekoltoztunk.Az elején so so elvoltunk majd mindenbe belekotott. Én úgy láttam h irányítani akart csak h nem igazán tudott. Emellett pedig ott volt a panikbetegsegem és a munkahelyi problémáim amit mára már egész jól tudok kezelni. Gyógyszereket szedtem/szedek a mai napig igaz kis mennyiségben. Sokszor sírva jöttem haza mert nem tudtam megoldani az ottani konfliktusokat a kollégákkal! Meghallgatott nagyon sokszor de azt mondta erősnek kell lennem meg ne foglalkozzak vele.Nem ment. A szexet sem kívántam így ritkán volt. Aztán végül elkoltozott fel év után. Itt hagyott az albérletbe. Azóta egyedül tartom el magam és ugyanúgy járok dolgozni.Ennek már 5 hónapja. Még mindig nem vagyok túl rajta. Nem tudom elengedni. Magamat hibaztatom! Az önértékelésem nulla. Sokszor bele gondolok abba h ha lesz barátnője mennyire megfog viselni. Ő roma származású. Sokszor nem mentem a családjához és azt mondta h én nem fogadom el őket. Ez nem igaz egyedül egy családtagjat nem igazán tudtam kezelni. Ők azt mutatták h elfogadnak úgy is viselkedtek. De nagyon mások mint az én szüleim.
A volt párom visszajott 3,5 hónap után de akkor sem azt mondta h hiányzom neki hanem h egy két hete gyomorgörccsel kel fel és el kellett ezt mondania..de végül mégis akár engem.. Még a barátnőmet is megkerestel h megpuhitson. Aztán ez 2 hétig tartott mire belementem h próbáljuk meg. De csak veszekedtunk mert nem tudtam lenyelni h ott hagyott és ő pedig azt mondta h okkal történt h elhagyott és h nagy részben én vágyom a hibás..3 hétig csak ez ment mert én azt vártam volna h úgy jöjjön utánam mint az elején. És amikor kerdore vontam h mi változott azóta azt válaszolta h megismert megh udvarolni kellett. Aztán volt h részegen felhívott h neki én vagyok és h eljegyezne majd utána mégsem éreztdm azt h belead mindent. Mert én tudom milyen az ha belead apait anyait. Közben meg olyan ellentmondásokba keveredett. Tisztára bizonytalan volt. Utoljára azt írta nem tudja lenne e értelme újra kezdeni de szeretni szeret de azelott pedig azt mondta lehet leszarnalak mert már egyszer elhagytalak.ezt így ahogy mondom. Szóval a végén én mondtam h befejeztem. Azóta nem keresett. Az lenne a kérdésem hogyan ne hibaztassam magam mindenért?! Mert ő nagyon sokszor engem hibáztatott.
Hogyan fogadjam el saját magam? Hogyan lépjek tul ezen az egészen? Azon h már soha nem lesz semmi sem olyan mint régen amikor állítólag szeretett. A régi emlékek folyamatosan feljonnek és annyira fáj h másnak adja azt a figyelmet, törődést azt hogy akart.amikor még meglátott és senki más nem számított neki. Amikor bárki lehetett ott csak én voltam az első. Most meg már azt mondta kiábrándult belőlem a sok faszsag miatt. hogyan bocsássak meg saját magamnak mindenért,? Válaszát előre is köszönöm,

Üdvözlöm!
Nos a problémán az hogy van mikor hetekig is képes vagyok nem fogyasztani alkoholt! Viszont mikor egyedül vagyok akkor viszont gondolok egyet és mérhetetlenül megkívánom! És olyankor 2 napig is vagy több, képes vagyok inni! Hogy tudom ezt kezelni? Valahogy meg szeretném találni azt az utat ami segít megszüntetni ezt a dolgot! A segítséget előre is köszönöm!
Üdvözlettel:Tóth Richárd

Üdvözlöm. Érdeklödni szeretnék a pszichoszomatikus betegségek gyógyitàsa irànt.

Üdvözlöm!

Jelenleg 7 hetes terhes vagyok. Ahogy megtudtam hogy állapotos vagyok egyből csökkentettem a gyógyszer adagomat. 0.25 frontin felére és most a negyedére csökkentettem. Napi 3x ez mellé fél coaxil 1x. A kérdésem az lenne hogy mennyire befolyásolja a magzatot? Születhet egészséges kisbabám? Azt is olvastam hogy nem jó ha szorong az anyuka mert a babának nem jó. Viszont nem megy olyan könnyen. 2 éve szedem. Válaszát köszönöm

Kedves Doktor Úr/Hölgy!

28 éves koromig nem volt párkapcsolatom, szexuális se. Igazából tanulásra, később a munkámra koncentráltam. Az egy éjszakás egymást kihasználós kalandok nem érdekeltek soha. Eljártam bulizni, ismerkedtem is, egyébként ennek ellenére társassági embernek gondolom magam, mert szeretek társaságban lenni, igaz inkább a megfigyelő oldalon vagyok 🙂 nem vagyok olyan bőbeszédű….
De ezekben az években soha nem éreztem magányosnak magam… nem akartam párkapcsolatot, válogatós voltam mindig.
Most egy éve van párkapcsolatom, nagyon kiegyensúlyozott és szerelmes vagyok, viszont azt vettem észre most, hogy minden okés a magánéletemben is a munkahelyen is a családomban is….még is depressziós vagyok… ha látok egy balesetet a tv-ben már egyből oda képzelem magam, hogy ez megtörténhet velem is, ha a párommal autóval utazunk akkor már látom magam előtt ha gyorsan megy megfogunk halni autóbalesetben…és nekem régen ilyen problémám sose volt. Az igaz hogy visszahúzódó voltam de nem féltem mindentől ennyire…
Miért van ez pont most, mikor rendben van az életem???

Soha nem volt könnyű életem, elhagyott az anyám, amikor 11 éves voltam. Aztán 19 év után visszatért, de a kapcsolatunk nem jött helyre. 2 évvel azután,hogy visszajött, elhunyt. Alkoholista volt. Emlékszem, hogy egyszer részegen meg akart ölni még gyerekkoromban. Az apám és a tesóm is alkoholista, a nagyszülők hamar meghaltak s kijutott 1 gonosz mostoha is, szóval a családi helyzet katasztrófa volt, ami kihat az egész életemre. S sikerült szert tennem 1 igazi rosszindulatú anyósra. A mérleg másik serpenyőjében van 1 fantasztikus férj, egy imádnivaló kisfiú és barátok. A sorsom nem akar igazán pozitív irányt venni s elhozni a nyugalmat. Már nagyon fáradt is vagyok jelenleg. 9 hónapja gondoskodok a kisfiamról és az édesapámról párhuzamosan. Nincs önbizalmam mondhatni semmihez. Mindig más életére, másra vágyom. Olyan, mintha más élné azt az életet, amire én vágyok. Bizalmatlan is vagyok, nagyon nehezen ismerkedek és oldódok fel. Nem vagyok jóban magammal. A múltban ragadtam. A nagyszüleim nagyon-nagyon hiányoznak. Mindig azt gondolom, hogy szégyelnem kell magam a családom miatt. Sokszor negatív gondolataim vannak. Nagyon csúnyának is látom magam legtöbbször.
Szeretnék változtatni az életemen. Hogy tudnán a múltat “letenni” és jóban lenni magammal egy kis önbizalmat is összeszedve?
Köszönöm.

Kedves Doktornő/Úr!28 éve vagyunk együtt a férjemmel, nagy lángoló szerelem volt a miénk.Eleinte ahogy az már lenni szokott, rengeteget szexeltünk.Akkor úgy éreztem, hogy kielégítő az együttlét, hiszen volt orgazmusom.Gyermeket szerettünk volna, sajnos évek alatt sem lett, az örökbefogadás mellett döntöttünk.Szuper döntés volt!Viszont még a kicsi előtt szexuálisan eltávolodtunk.Emberileg- lelkileg nagyon jó kapcsolatban vagyunk, mindig dicsér, hogy szép vagyok, hogy imád.De közel 10 éve nincs köztünk semmi.Nem csal meg, értünk él, de azt gondolom, hogy még csak 45 éves vagyok és ez nem normális, ő 50.Szerinte, ez teljesen normális, közel 30 év után.Mások 3 év után is így élnek.Orális szexben sosem részesített, egyszer kezdeményeztem egy franciázást, amitől merevedési problémái lettek rögtön.Ő nem kötötte ehhez, mert biztos csak fáradt volt, de sem előtte , sem utána nem fordult elő, de én sem agitáltam effelé a pozíció felé.Persze a saját kényeztetésére nem mondott soha nemet.Csak közben a fiatal lány felnőtt, és nekem is lett volna erre igényem, de hiába beszélgettünk erről többször is, már azt is jeleztem, hogy elválok, nem változott semmi.Annyi, hogy elmondta, hogy meg is őrülne nélkülem, és próbál kedveskedni, megvesz bármit amit szeretnék, megcsinálja azt amit máskor hónapokig kértem, azonnal.Viszont már eljutottam odáig, hogy már én sem kívánom őt, sőt, ha a beszélgetéseink hatására belemenne az orális szexbe, rosszul lennék még a gondolatától is, hogy olyat tesz meg, amit nem szeretne.Ezt a problémát egy másik férfi hozta ki belőlem, akivel vonzódtunk egymás felé, de sosem történt semmi.Lassan 2 éve nem vagyok vele kapcsolatban, néha látom.Ő azóta párt talált, de én minden nap gondolok rá, pedig esélytelen a dolog.Néha azt érzem, hogy mit keresek még itt, máskor pedig arra gondolok, hogy mindent megteremtett a párom, értünk dolgozik, egy nagyszerű életet biztosít számunkra, szeretve vagyok, és biztosan más férfival is eljutnék odáig, hogy ellaposodik a szex.Megéri-e egy kiadós szexszért feladni 28 évet? Miközben lelki társak vagyunk, sok mindenen keresztül mentünk, sosem csaltuk meg egymást, sosem hazudtunk? Rengeteget kirándulunk, vannak közös programok, bár inkább a kislányunkkal együtt.Amikor megkérdeztem egyszer, hogy miért nem csak kettesben megyünk, azt mondta, hogy miért hagynánk ki a jóból a kislányunkat, 20 évig élveztük egymás társaságát, mi így vagyunk egy család.Szóval van egy szerető, antialkoholista, nagyon szorgalmas férjem, aki a nők álma.Valaha az enyém is volt.Az életemnél jobban szerettem.De úgy érzem, hogy úgy élünk mint a testvérek, nem vagyunk férfi és nő.Félek felrúgni a kapcsolatot, mert lehet neki van igaza, és mindenhol ez van idővel.De bennem vannak vágyak..És csukott fülekre találtam.És az a borzasztó, hogy testileg már nem vágyom rá én sem..Mi lesz ennek a vége?? Megígérte többször is, hogy változtat, visszahozzuk a szexszet az életünkbe, maximálisan igazat adott, de ismét hónapok teltek el.Ha jól emlékszem utoljára 10 éve csókolt meg.Pedig nem vagyok egy elhanyagolt nő, 53 kg vagyok, sportolok, mindig dicsérnek mások is.Ő viszont pocakos lett( mindig volt neki, de most már engem zavar), kicsit tatásabbra vette a dolgot, de szóltam neki, és most új ruhákat vett, próbál ebben is tetszeni, szóval próbálkozik, de a szex továbbra sem téma.Tényleg normális ennyi év után, hogy nincs vágy csak szeretet? Köszönettel Maya

Tisztelt Száraz Cintia!

1,5 hónapja megismertem egy úriembert, akivel azóta kapcsolatban voltam. Minden remekül haladt, nagyon jól éreztük magunkat egymással. Nem volt semmiben probléma, természetes volt minden egymással. Pár hét után közölte, hogy neki az agya egy kicsit másképp működik, amit úgy kell értelmezni, hogy az agya nem szeret engem, de általában nagyon senkit. Viszont próbál nem rá hallgatni, hanem a szívére, mivel nagyon jól érzi magát velem. Megbeszéltük, és időt adtunk mindennek. Eltelt pár hét, és a tegnapi napon, teljesen váratlanul közölte, hogy ő még nem szerelmes, és tudja, hogy nem is lesz az, ezért legyen vége. Minden rendben velem, szeret velem lenni, szereti a társaságom, a személyiségem, egyszóval tökéletes vagyok, viszont nem szerelmes. Mivel tudja és érzi, hogy nem is lesz, ezért inkább nem húzná az időmet feleslegesen.
Próbáltam neki elmondani, hogy ez nagyon kevés idő ahhoz, hogy egy szerelem kibontakozzon, vannak olyan emberek, akiknek több idő kell és hogy kis időt megérdemelnénk, hiszen jól működünk együtt. De ő csak azt mondta, hogy úgy érzi, nem is fog tud szeretni. Nem tudja miért, de ezt érzi. Ebben az esetben mi a legjobb megoldás? Nem akarom elveszíteni, mert valóban nagyon szép volt. Én sem érzem a nagy rózsaszín ködös szerelmet, viszont minden mást igen.
Válaszát előre is köszönöm.

Jó napot kívánok, segítségre lenne szükségem. Nagy valószínűséggel gyógyszerfüggő vagyok, nagy dózisban fogyasztok frontint, xanaxot, neurolt és le szeretném tenni. A családom nem tud róla, viszont jobb is ez így. Szociális szorongásom van, múlt héten elhatároztam, hogy nem szedek több gyógyszert, ez rosszullétet illetve mégjobban előhozta a szociális szorongásom. Kérem segítsen. Úgy érzem nem fogom sokáig bírni már.

Szép napot! 29 éves két gyerekes anyuka vagyok. 5 éve élek párkapcsolatban,házasságban. Másfél évvel ezelőtt történt hogy a párom Facebook oldalába bele néztem,( nem volt jellemző előtte sose) jött egy érzés,egyedül voltam és beléptem. Semmi privát üzenet nem volt de a keresőjében gyakran szerepelt pár olyan nő aki az ő múltjában való személyek,ismerősök… Mivel én magam sem vagyok megelégedve a kulsommel hagyott ütött ez rajtam hogy másokat csekkolgatott… Majd X napra rá megnéztem a datumokat és pont akkor hazasodtunk és ő előtte 2 nappal és esküvőnk után 3 nappal kereset rá az egyik hölgyre .. nem tudtam hova tenni ezt magamba persze nagy viták voltak ez után hisz nem értettem az okát … Milliószor téma azóta is időközönként és mindig csak az a válasz Hogy csak úgy rá kereset nem írt rá nem kezdeményezett vele semmit csak megnézte .. de nekem ez nagyon rosszul eset/esik.
Amióta kiderült persze már nincs ilyen de én ezt nem tudtam azóta se elengedni….
Előre is köszönöm a segítséget!

Üdvözlöm!

A férjemmel közel 3 éve szeretnénk kisbabát, sikertelenül. Valószínűleg túlstimulálás miatt korai petefészek kimerülés közeli állapotba kerültem, így IVF kezelésbe kezdtünk. Az első beültetés sikertelen volt, nem ágyazódott be a baba. Ez nagyon megviselt és nem tudok rajta túllépni. Sosem voltam még terhes, ezért sajnos rengetegszer gondolok arra, hogy mi van ha soha nem is lehetek? Bármikor előkerül ez a téma, sírás a vége és magamat okolom, mert görcsösen szeretném hogy végre bővüljön a családunk, de nem tudom mit tehetnék az ellen, hogy ez ennyire fontos nekem. Az anyagi háttere is gyakran aggaszt, mert minden spórolt pénzünket ebbe tettük (mivel az állami támogatott rendszerben fél év alatt addig sem jutottunk el, hogy milyen módszert javasolnak). Mit tehetnék, hogy elmúljon az állandó sírás és szorongás?

Üdvözlet! Segìtsèget szeretnèk kèrni, illetve megtudni, hogy milyen mentális betegségben szenvedek. A problèma igazából szerelem tèren mutatkozik meg. Kapcsolataimba mindig az a gond, hogy folyton bizonytalan vagyok, ellenőrizgetem, fèlek a megcsalástól. Ennek a háttere a kìnzó gondolatok,ami szorongással járnak. Önbizalom hiányom van,visszahúzódó, zárt személyiség vagyok ès fèlek mások mit gondolnak rólam. Talán paranoid szemèlyisègzavarom van?
A válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm! Van 3 fiam, a nagyok 7 és 5 évesek. Az 5 éves tavaly nyáron elkezdete simogatni piszkálni a saját fenekét, beledugdosott dolgokat. Általában elbújt és akkor csinálta mikor nem látta senki. Próbáltunk nem negatívan állni a dologhoz de azért elmagyaráztuk hogy semmit ne dugdosson bele, egy két hónapig megmaradt nála ez a tevékenység, majd mikor az ovi kezdődött megszűnt. Viszont tegnap rajtakaptam őt és a 7 évest. A nagy letolt nadrággal feküdt hason, az öccse pedig simogatta, puszilgatta a fenekét és az ujjával matatott benne. A szobájukban van kamera azon láttam, és mikor rákérdeztem tagadták, de utána a 3 évesem mondta hogy az 5 éves az ő gatyáját is lehúzta és beledugott valamit a fenekébe. Nagyon leszídtuk őket apával. Teljesen tanácstalan vagyok, normális dolog ez hogy egymással ezt teszik? Hogyan kezeljük ezt a dolgot? Nyilván van bennük kiváncsiság, a kukijukkal is szoktak játszani de csak a sajátjukhoz nyúlnak, és azt olvastam hogy hagyni kell nekik hagy fedezzék fel a testüket, de ez érzésem szerint már túl megy a határon. Tőlünk nem láthattak szexuális dolgokat mert zárt ajtók mögött van nemi életünk, az interneten videonézés felügyelettel történik, a tvben pedig csak mesecsatornát néznek. Mégis honnan szedhette ezt az 5 éves fiam?

Jónapot!

Az elmúlt hetekben megváltozott a párom.Megkérdezem mi a baja azt mondja depressziós vagy hogy nemtudja.Sokszor nincs kedve semmihez,beleértve a szexuális dolgokat is.Nem tudja megmondani mi váltotta ki nála a szerinte depressziót.Azt mondja hiába próbál semmit nem tud tenni ellene.Nem tudom,hogy tudnék neki segíteni vagy hogy jöjjön rá mi a probléma valódi oka.Ebben kérném a segítségét.
Köszönettel