Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
szülès utàni depresszióval küzdök!
Tisztelt Kérdező!
A szülés utáni depresszióról bővebben olvashat az alábbi cikkben.
Emellett javaslom, hogy keressen fel egy szakembert, hogy problémája minél hamarabb megoldódjon.
Üdvözlettel,
Üdv. A barátommal gimnazisták vagyunk, osztálytársak. Már egy ideje együtt vagyunk. Az elején inkább Ő volt betegesen féltékeny,ezért valótlan dolgokat gondolt bele mindenbe. Bennem akkor fel se merültek olyan dolgok amik mostanában szoktak. Emiatt nagyon sokat veszekszünk,és sírok, de mindig megígérem Neki, és magamnak is, hogy befejezem. Azután akaratom ellenére is rémeket látok, és hülyeségeket kérdezgetek Tőle, ami szerinte alaptalan, és amiket azután mindig megbánok. Bevallom, nincs túl sok önbizalmam, de az Ő elmondása szerint én vagyok a legszebb. Gyakran van olyan, amikor pl. tv-t nézünk és felbukkan egy szerintem csinos nő, ezután elkezdem nézni a barátom szemét, hogy vajon nézi-e vagy sem. És sokszor láttam úgy, hogy nagyon is nézi, ami nagyon zavart és egyből veszekedtem vele. Az osztályban van egy lány, akire allergiás vagyok, pedig nem is tartom se szépnek, se csinosnak. De ez a lány már korábban se tudott leszakadni a barátomról. A lány 2 évvel ezelőtt megbukott 2 tantárgyból, és egyből írt a barátomnak, hogy segítsen már neki tanulni a pótvizsgára. (A barátom mindig jó tanuló volt.) Én kértem rá, hogy ne menjen. De a nyár végén, mégis elment a lányhoz több alkalommal. A lány azután is hívta a barátomat, hogy menjen, de akkorra már teljesen ki voltam akadva, ezért nem ment. Szerintem itt kezdődött a lánnyal kapcsolatos probléma. Ezután volt, hogy videóchateltek, amit a lány meg is osztott facebookon. Volt, hogy tavaly a lány a barátomat kérte meg, hogy az iskolából vigyen már el neki házhoz egy papírt, mert elvileg ő nem tudott értemenni. Volt, hogy iskolában, amikor nekem külön órám volt az osztálytól, odaakart ülni a barátom mellé a lány, ami meg is történt. A barátom, nagyon szépen rajzol, engem is többször lerajzolt már. Viszont a lányt is lerajzolta, nem is egyszer, amire azt a magyarázatot kaptam, hogy a lány kérte rá. A barátom megígérte, hogy nem reagál többet a lány üzeneteire, ami hosszabb ideig úgy is volt. Aztán mégis visszaírt, és ki is törölte mindig a beszélgetést egészen mostanáig. A keresési előzményekben rendszeresen ott van a lány, beszélgetés meg sehol.
De nem csak erre a lányra, hanem az összesre féltékeny vagyok, aki csak hozzászól, vagy a közelében van. Nem tudom mit csináljak, már mindketten unjuk az emiatti veszekedéseket.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a párkapcsolatukban nem tartják magukat teljes mértékben a megbeszéltekhez. Érdemes lenne őszintén beszélgetni arról, hogy mi lehet ennek az oka, miért térnek el az egyezségüktől. Az okok felderítése után lehetne újra lefektetni a szabályokat a kapcsolatban, s amennyiben eltérnek azoktól, akkor javasolt lenne akár külső szakembertől segítséget kérni (pl.párterapeuta) a kapcsolatuk átbeszélésében.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
25 éves nő vagyok, szeretnék segítséget kérni abban, hogy az állapotomat javíthatnám-e valahogyan vagy mindenképp szükségem van külső segítségre.
Viszonylag nehéz gyermekkorom volt (fizikai- és verbális bántások), és a családi állapotomból is gyorsan menekültem (válás, anyám depressziós, pánikbeteg, alkoholista és szerintem enyhén nárcisztikus is), párkapcsolataim sem indultak jól voltak/vannak gondok a szexualitással, ennek ellenére én egy pozitív személy vagyok és mindig tettem ellene, hogy ne legyen rajtam úrrá a rossz kedv.
Sajnos az utóbbi pár év nehézségei most látszanak tornyosulni bennem, mert minden igyekezetem ellenére az életem tett pár lépést, csak az a baj hátrafele (munka, párkapcsolat) Mostanában erősen szorongok. Szédülök, megy a hasam, nincs étvágyam, hullik a hajam és az alvásom is katasztrófa, pedig kimerült vagyok. Viszont ha éppen nincs stressz tényező, mondjuk hétvêge van és a párommal épp jól megvagyunk, akkor egész jól vagyok.
De elég egy rossz szó és máris elkezdek szorongni vagy dühöngeni ami napokig tart és teljesen kifáraszt. Máskor, ilyen rossz szakaszok után mindig jött egy lelkileg stabil időszakom, de a mostani állapot hónapok óta tart és nem javul. Alapjáraton az stresszel, hogy jelenleg nem tudok lépni se előre – se hátra, se munkában, se anyagilag. Igazából azt sem tudom, hogy ez egy múló rossz kedv vagy már depresszió lenne? Mit tehetnék?
Köszönöm előre is a választ,
Üdv
Tisztelt Kérdező!
Sajnálom,hogy ilyen erős szorongásokkal küzd.
Tünetei pszichoszomatikusak vagyis a testi jelzések lelki okokból erednek. Pszichoterápiával hatékonyan kezelhető a felsorolt tünetegyüttes, valamint feldolgozhatóak a gyerekkori traumák, ezért azt javaslom, hogy mindenképp keressen fel egy szakembert akivel alaposabban átbeszélheti problémája kialakulását és megoldási lehetőségeit.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok!
Segítséget szeretnék kérni Önöktől,egy nagyon jó barátomról van szó,nem rólam.Amit tudni kell róla;ő egy amerikai 32 éves srác,egy floridai kisvárosban él a bátyja házában.Ő itt is dolgozik,ők egy autószerelő műhely üzemeltetnek a lakóhelyükön.David,így hívják a barátomat,komoly psichés problémákkal küzd évek óta,de ő nem hajlandó szakemberhez fordulni,semmivel,még a fogorvoshoz sem hajlandó elmenni.Ő nem megy sehová,azt mondja,valami láthatatlan erő visszatartja őt ebben.Évek óta nem hagyta el ezt helyet,maximum a sarkon lévő kis üzletbe sétál el néha energia italt és cigarettát vásárolni magának.Neki 13 éves korában testenkívüli élménye volt,állítólag ő a túlvilágon járt,de az amit ő leírt nekem,ez a pokol volt.Hosszú éveknek tűnt ameddig ő ott tartózkodott.De valaki vagy valami segített neki visszajönni.Szörnyű dolgok voltak amiket ő leírt.Amikor visszatért a testébe,sokkot kapott,az egész teste égett,szörnyű fájdalmai voltak,és elkezdett rohangálni mint egy őrült.Ekkor a bátyja,aki ott volt,kihívta a mentőket.Állítólag mindenre kivizsgálták őt a kórházban de semmi rendelleneset nem találtak.Továbbá az apja elvitte őt 2 psychológushoz is,de ők sem találtak semmilyen psychiátriai betegséget a kisfiúnál.Mindkét szakember azonban megegyezett abban hogy a fiú soha nem lesz “normálus” a túl magas IQ-ja miatt.(170) Ezt bizonyítani tudom én is,a beszélgetéseinknél kiderült hogy ő tényleg átlagon felüli intellektussal rendelkezik.18 éves korában elment a katona iskolába és bevonult az amerikai hadseregbe.Afganisztánt is megjárta.A hadsereget nem egészen tudom hogy miért hagyta ott.Ez kissé zavaros a számomra.De az biztos hogy az ott eltöltött idő és a dolgok amiket ott átélt,megviselték a psychikáját.A mai napig ez a két dolog (a túlvilagi experimenció és a katonaság) teszi pokollá és lehetetlenné az életét.Szinte állandóan rossz gondolatai vannak!Ő azt mondja,ezek nem az ő gondolatai.Ő azt mondja,ez valami démon ami megszállta őt.Öngyilkossági gondolatok ezek.Tehát ha pl.lát egy magasfeszültségű valamit,az a gondolat támadja meg hogy ő ezt fogja meg és üttesse agyon magát az árammal,vagy ha kést lát az asztalon,ugyanez a helyzet,de ami még rosszabb,hogy az is megfordul a fejében hogy másokat bántson,bár ezek eddig még csak gondolataiban vannak jelen,eddig még nem tett kárt sem magában sem másokban.Ő ezeket a gondolatokat állítólag kontroll alatt tartja,ignorálja.A másik dolog az alkoholizmusa.Rengeteget iszik!Bár amióta velem beszélget,lecsökkentette ezt is és a dohányzást is.Szerintem azonban ő még így is rengeteget iszik.Nagyon sovány,pedig pár évvel ezelőtt erősebb volt a fizikuma.Sajnos ott nincs aki segítsen neki,mert a bátyja is depressziós,ő gyógyszereken van.Mindkét szülőjét kb.3-4 évvel ezelőtt elveszítette egy hónap alatt.Ez szintén nagyon megviselte őt.Az apját ő ápolta végig,amíg meg nem halt.Abban az időben amikor megvált a hadseregtől,összejött interneten egy lánnyal,akihez odaköltözött az Egyesült Államok másik végébe és ott együtt élt vele kb.1-1,5 évig.De amikor az ő apja lebetegedett,hazautazott hogy segítsen.A barátnője nem várta őt meg.Akkor ő még depressziósabb lett és még többet ivott.Nekem félévembe telt amíg sikerült vele feldolgoztatnom ezt a szerelmi csalódását,lényegében azóta beszélgetek vele.És nagyon aggódom miatta,mert nem szeretném ha egyszer azt a hírt hallom hogy ő véget vetett az életének.Psychológushoz ő nem fog elmenni,az biztos,hacsak nem viszik őt oda erőszakkal.Az a kérdésem hogy én mit tehetek hogy ne legyen ebből tragédia és mi a diagnózis neve?
Előre is köszönöm a választ.
Tisztelettel.
Tisztelt Kérdező!
Megértem, hogy aggódik a barátja miatt, azonban még a részletes leírás ellenére is nehéz lenne diagnózist felállítani, ehhez szükség lenne szakpszichológussal vagy pszichiáterrel konzultálni.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm! Gyermekem 3 éves lesz és még nem beszél,fontosnak tartom megjegyezni, de nem e miatt írok most. A probléma az, hogy minden egyes elalvás előtt dúdol és dobol a lábával. Mi lehet ennek az oka, és hogyan szoktassam le róla? Várom válaszát előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
A beszédfejlődés megkéshet bizonyos okok miatt, de itt hangsúlyos, hogy a gyermek egyáltalán nem beszél, vagy csak konkrét mondatokat nem használ e esetleg. Felmerül bennem a kérdés, hogy az elalvás előtti dúdolást miért tartja problémának? Esetleg emlékszik e, hogy mikor, milyen helyzetben kezdődött ez a szokás, vagy esetleg kérdezte e a gyermekét, hogy miért szereti ezt csinálni. Ha segíti az elalvást, akkor ez lehet valamilyen lefekvési “szeánsz”, ami megszokott és biztonságot ad számára. Ez esetben nem feltétlenül jelent gondot, a fejlődéssel együtt kinőheti.
Jó napot kívánok!
Ott kezdődne a panaszom hogy utóbbi időben nagyon stresszes időszakom volt nagyon sok teher és nyomás alatt voltam és össze törtem lelkileg depressziós lettem!
Olyan panaszai vannak hogy(Nincs kedvem senkihez semmihez sem, szomorú vagyok bágyadt, öngyilkossag jár a fejemben, nem tudom de a páromat nagyon nagyon nagyon szerelmes vagyok bele és az utoben idoben érezni sem tudok már élni nem tudnék nélküle semmit sem csak is ő létezik számomra, csak nem érzem azt hogy szeretném érzem hogy szeretem csak elő jönnek a negatív gondolatok hogy nem szeretem stb beszélem magam rafele mindenben csak a rosszat látom. Érzem hogy szeretem csak nagyon gyengén úgy érzem mint ha valami el nyomja az érzéseim nem érzek semmit sem nem érzem a családom iránti szeretett se a párom iránt semmit nem érzek csak egy nagy ürességet bennem Nincs jovo képem céljaim el akarok múlni!
Igaz ez mind a deprrezsio miatt van ahogy ki keverednek ebből az egészből vissza fogom kapni a párom iránti szeretett érzést és a családom iránt doktor úr?
Kedves Gergő!
Köszönjük a levelét!
A sok stressz, nyomás és teher hatására megjelenő depressziós viszonylag gyakori reakciónak tekinthető, s erre az Ön által leírt tünetek is rímelnek. A depresszió gyakran hallott tünetei mellett az is jellemző, hogy a személy beszűkül, nem érdeklődik már annyira a szeretett tevékenységek vagy a személyek iránt, az érzelmek “megszürkülnek”, ahogy a világról alkotott kép is. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az érzelmeg megszűnnének, csak elfedi őket a depressziós és a negatív hangulat. Emiatt és a többi Ön által felsorolt tünet miatt mindenképp javasolnám pszichológus és szükség esetén pszichiáter felkeresését, mert ebből egyedül kikeveredni nagyon nehéz és időigényes folyamat is.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Hello,a nevem Andi és párommal kint lakunk Angliában.A férjem a vírus alatt elvesztette munkahelyét,költöznünk kellett a kevés bevétel miatt…s mult év Szept.től ő állami segélyt kap a betegsége miatt (gyógyszeres kezelés alatt van s inkább a házban van,többet ágyban..)Nemreg költöztünk ki mint friss házasok,s akkoriban nem engedett dolgozni,csak háziasszony voltam.Aztan miután lebetegedett rám zúdult minden… új város, új otthon,új élethelyzet a párom depressziója miatt, első munkahely,s közepes angol tudás…Az elején még erősnek éreztem magam,mindent én csináltam(3 váltási gyári munka,bevásárlás s hazacipelés munka után,még késő este vagy kora reggel is, úgy 1orasi gyaloglás fáradtan a bevásárló táskával a vállalom egész hazáig…aztán otthon minden cuccot lefertotleniteni,s vmikor lepihenni…aztán főzz,moss,takarits S kibird a sok negatív dumát a beteg férjétől aki semmiben se támogat… Rá egy pár hónapra kezdtem kiégni a gyárban,kezdtem veszekedni ha vmi nem tetszett,kezdtem elutasítani egyes munkákat amit nem bírtam(süti gyárban pakoltam,de kellett sokat takarítani és nehéz vedreket emelni,meg sokszor 3heten át csak éjjeles voltam…nappal csak pihentem,nem voltam jó semmire) Most munka nélküli lettem s keresek új munkahelyet.A kérdésem hogy mitévő legyek hogy ne kapjak idegösszeroppanást mert otthon sok a veszekedés,sokszor pokoli a légkör. Ferjem(47), amióta depressziós lett külön szobában van, egész nap az interneten van,keveset kommunikál velem,ami engem nagyon idegesít,nem beszélve hogy egyáltalán nem ad semmit érzelmileg,mintha csak vmi szomszédok lennénk….ezt hogy lehet kibírni hogy az ember bele ne bolonduljon??? Köszönöm a megértését S sajnálom hogy ilyen hosszúra fogtam. 😊
Kedves Andrea!
Köszönjük a levelét!
A párja depressziója valóban nehéz lehet a kapcsolatukra nézve, azonban levele alapján azt érzékelem, hogy a párja a betegségét, mint indokot is használja annak érdekében, hogy kivonja magát a munka, háztartási feladatok és párkapcsolat alól. Ezt a szakmában betegszerepnek, illetve ennek kihasználásának hívjuk. Emiatt minden Önre hárul, s teljesen természetes, hogy munka mellett nem tudja ezt mind ellátni. Véleményem szerint a párjának a gyógyszeres kezelés mellett mindenképp el kellene kezdeni dolgozni egy pszichológussal, hogy a depresszió tüneti kezelése mellett az okok feltárásával a betegség is megszűnhessen, illetve a párterápia lehetőségét is jónak tartanám, ahol Ön is ki tudná fejezni kimerültségét, aggályait és félelmeit a jövőjükkel kapcsolatban, s ahol a kapcsolati működés és a feladatmegosztás is előkerületne, ha erről otthon nem tudnak beszélni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szia! Van 2 fiam egy 11 es egy 13 eves a 11 éves ejszaka meg mindig bepisil nappal bekakil… a 13 éves csak néha kakil be viszont az ágya fölé keni a kakit fogalmam sincs mit csinaljak.. se szep szo se szidas nem segit…
Kedves Kérdező!
A leírt helyzet megértem, hogy nyomasztó! Ebben a korban, amit említett már kialakul a szobatisztaság, amennyiben ez mégsem jött létre, ott fontos megtalálni a mögöttes okokat. Ilyenkor érdemes orvossal is konzultálni, esetleg szervi okok is állhatnak a háttérben. Továbbá mindenképp szükséges egy gyermek klinikussal konzultálni a jelen helyzetről.
Üdv! Van egy 5 éves kisfiam, akit az elmúlt egy hónapban mintha kicseréltek volna. Kezdödött minden azzal, hogy székrekedési problémával küzdött. Annyira kemény volt a széklete, hogy fájt neki wécézés közben. Vettem szirupot székletlazításra, kenőcsöt hogy könnyebben kicsúszzon. De mindhiába.. sajnos már retteg a wécén. Egy hónap alatt 7 kilót fogyott. Egyszerűen már ott tartunk, hogy nem is eszik hogy ne keljen neki wécéznie. Az élet vidám, mindig csupa mosoly gyermekem, mára magába foruldt, csendes, semmit nem evő, szomorú gyermekké vált. Miben tudnék rjta segíteni, hogy elmúljon a félelme. Hogy visszakapjam a boldog, egészséges gyermekem
Kedves Kérdező!
Természetes, hogy anyaként aggódik a gyermekéért! Mindenképp fontos, hogy észrevette a változásokat, és ezekre megoldást szeretne. Fontos, hogy mi történt a gyermek életében az elmúlt időszakban. Főként abban az időben, amikor a változásokat észlelte. Gyakran egy új, nagy változás, vagy valamilyen stressz kihathat a gyermekek emésztésére és széklet visszatartására. Akár az otthoni vagy az óvodai környezetben is történhetet valami. A javaslatom, hogy mindenképp konzultáljon egy pszichológussal, és érdemes a gyermeket is elvinni, hogy megoldódjon a jelenlegi helyzet. Az aggódás érthető, de úgy vélem lehet megoldást találni.
Kedves Dóra!
Patrik vagyok, 22 éves és szerintem szefós.
Jelenleg tanulok és dolgozok egyaránt.
Nem is tudom hogy hol kezdjem, véleményem szerint pszichopata ember vagyok.
Irodában dolgozom, menedzselek, ügyintézek, csupa papírmunka. Főnököm alkoholista, anyám csak a
pasijával foglalkozik. (vagyis én így gondolom), barátaim, haverjaim, párkapcsolatom nincs.
Súlyos drogproblémákkal küzködtem 13-4-5-6 évesen. Majd magamra is veszélyes voltam.
Nem tettem magammal semmit, csupán másba okoztam kárt, akár lelkileg akár fizikailag.
Nevemet részben ismerik a hatóságokon, voltam is rabosítva.
Nem tudom elfogadni a világot, és önmagamat. Bezárt, degenerált személyiségnek gondolom magam.
Miből gondolom ezt? Mert így érzem, nem vagyok a társadalomnak hasznos tagja.
Gyerekként csúfoltak hajam színe végett, már azoknak többnyire foguk sincs.
Nem mondom magam utcagyereknek, anyám egyedül nevelt. Nincs apám.
Apám lemondott a jogairól, eldobott két hetesen. Lehet hogy jobban is járt, egy gonddal kevesebb nem?!
Sose voltunk gazdag család, de átlagosan felül kicsivel mindenünk megvan.
Drogozás végett, beszélőkészségem nullázódott. Nem tudom kimondani az R hangot. Fusztráló.
Sose senki nem hülyézett le, okos gyerek vagyok. Tudom hogy ez a kijelentés pont az önbizalomra vall, de ez valóban így van.
Vissza ültem ismét suliba, felnőttképzésre. Mert a tanulás sose múlik el, ami az ember fejébe van azt nem veszi el senki.
Hangulatingadozásaim vannak, többnyire depressziós.
Munkahelyemen, főnök mindig motivál amellett hogy pálinkával kezdjük a napot.
Nem cigizek, nem drogozok, nem bulizok, nem keresek párkapcsolatot.
Az eddigi lányok mind kihasználtak, csak a pénzem kellett nekik. Erre vagy én jó? Nem fogok egyik lányra sem dolgozni.
Evvel a tudattal élem a mindennapjaim, 3 éve nem volt szexuális kapcsolatom sem még alkalmilag sem.
Teli vagyok adósággal, próbálom utolérni magam. Nagyon nehéz, viszont végtelen kitartásom van egyes dolgokban.
Elhatároztam hogy idén veszek motort, és leteszem a jogsit hozzá.
Teli vagyok elmebeteg tetkókkal, arcomon kereszt, nyakamon FUCK THE POLICE, ujjaimon “fuck” felirat található.
Ezeket a tetkókat, fiatalon úgyszint a degenerált időszakomban csináltattam.
Evvel is kijelentve hogy utálom a világot, a társadalmat, magamat, és néha azt kívánom hogy jobb lenne földben, és köpjenek rám az emberek.
Kérem segítsen nekem, gondolom pislog mint hal a szatyorban az irományaim után, de pont azért kérek segítséget Öntől, hogy változhassak!
Kedves Patrik!
Köszönjük a levelét!
Fiatal kora ellenére valóban nem mindennapi életút az Öné, viszont ahogy meg is fogalmazta, változtatni soha nem késő. Követhetünk el az életünkben hibákat, ballépéseket, de nem hagyhatjuk, hogy ezek meghatározzák a további életünk minden egyes mozzanatát. Fiatalkorú fogvatartottakkal és függőkkel folytatott munkám során sokakat láttam, akik az első hibák egyike után benne maradtak a gödörben, s válaszották a lecsúszást és az ehhez tartozó életvitelt, de sokakat láttam kimászni a gödörből és felállni, miután elhatározták, hogy maguk mögött hagyják a múlból hozott nehéz “bőröndjüket”, s segítséggel bár, de új életet kezdenek. Ennek nyomán Önnek is ajánlanám pszichológussal vagy pszichiáterrel folytatott közös munkát, ahol fókuszba kerülhetnének a múltbeli sérelmei, hibái és az ebből való gyógyulás és a jövője újra formálása. Ezen felül Edith Eva Eger: A döntés című könyvét ajánlom elolvasásra Önnek, ahol az írónő saját traumái feldolgozása és felhasználása nyomán segíti abban az olvasót, hogy hogyan tud túllépni az eddigi életúton, s hogyan tudja ezt az előnyére fordítani.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
Olyan jellegű problémám van, hogy leragadok egy – egy szituációban mentálisan, ami meggátol abban, hogy az adott pillanatra összpontosítsak. Folyamatban van a jogosítványom, sajnos ott is ez a helyzet, pl hogy amíg az átkelő gyalogost figyelem lemaradok egy sebesség korlátozó tábláról. Vagy… Sáv váltásnál villogtatnak, hogy megkezdhetem, de az index kint marad. Csak később vagy figyelmeztetés után veszem vissza.
Úgy érzem, hogy bele kerültem egy spirálba, amikor semmi sem sikerül.
Az, hogy leragadok más helyzetekben is előfordul, de vezetés közben a legzavaróbb.
Hogyan lehetne ezt megszüntetni vagy fejleszteni?
Vagy egyáltalán mitől van? Nem voltam mindig ilyen.
Köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne tüneteivel kivizsgálást kérnie, hogy van-e figyelem vagy kognitív zavara. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban meg tudják vizsgálni. A vizsgálat eredménye alapján lehet tanácsot adni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Cím!
Pedagógusként tanítok egy autista adhd- s ( súlyos magatartás,- viselkedészavarral és nevelési hiányosságokkal küzdő tanulót. Az osztály és már én is szenvedünk tőle. A gyógyszere már nem hatékony. Lehet e magántanulói statuszt kérnem. Szerintem halmozottan oroblémás. A szülő nehezîti a dolgunkat. Hetekig kértem, hogy legalább előbb vigyw haza, otthon van, nyugdíjas. Sajnálom a kisfiút, de ez hosszútávon nem mehet. A többi gyereket próbálom védeni tőle. Egy aranyos, okos osztály.Egy gyerektől kell szenvedni a többieknek??!!!!!
Várom válaszát!
Szilágyi Csilla
Tisztelt Kérdező!
Bizonyára rendkívül nehéz lehet pedagógusként szembesülni az Ön által leírt helyzettel. Magántanulói státusz kezdeményezéséhez minden esetben szükséges a gondviselő beleegyezése, jóváhagyása, ő indíthatja a kérelmet. Az egyéni munkarend jóváhagyását az Oktatási Hivatalnál lehet kezdeményezni, ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja és fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása szempontjából ez előnyös. Ez egy rendkívül komoly döntés, mely előtt érdemes lehet a gyermek pszichés állapotáról tájékozódni (mikor voltak kontrollvizsgálaton, történt-e átállítás másik gyógyszerre, látja-e a gyermeket rendszeresen szakember), valamint a családi állapotot, körülményeket felmérni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Doktornő/ Doktor Úr!
Cikket írok az esemény utáni tabletta hatásáról. Úgy gondolom ez egy olyan téma amit nagyon nehezen él meg egy két ember és mégsem beszél róla soha senki őszintén. Így szeretnék egy cikket írni tanúk nélkül. Erre van most lehetőségem. Remélem ez által tudok embereken segíteni. Fontos lenne hogy a cikk tartalmazzon orvosi véleményt. Már van nőgyógyászati vélemény de fontos lenne pszichológiai is. Feltennék egy két kérdést kérem ha tud válaszoljon rá. Természetesen a cikkben nem lesz név említve. Nagyon köszönöm.
Kobolák Dóra
Kérdések:
Munkája során akadt-e már olyan páciense aki az esemény utáni tablettát olyan rosszul élte meg lelkileg, hogy pszihológusi ellátásra szorul?
Ha akadt ilyen évente körülbelül hány nőről beszélünk?
A hölgyek egyedül vagy a párjukkal keresik fel önt?
Hosszú távon hogy hat az emberre?
Mennyire tudja a lelki egyensúlyt felborítani?
Mit gondol miért van a nőknek ilyenkor lelkiismeret furdolása?
Hogyan tud ezeken a hölgyeken segíteni?
Mit gondol miért van ilyen negatív beállítása a társadalomban?
Mi a közös ezekben az emberekben?
Kedves Kérdező!
Az Ön által választott téma rendkívül fontos, említésre méltó. Írása fontos problémakörre hívja fel a figyelmet.
Munkám során több serdülőkorú lánnyal, fiatal felnőtt hölggyel dolgozom. Megközelítőleg évente 2-3 alkalommal találkozom az említett problémával. Úgy vélem, az esemény utáni tabletta pszichés következményeinek magasfokú a latenciája, nagyon sok eset marad rejtetten, nem jelenik meg a pszichés ellátás statisztikájában, mivel egy rendkívül nehéz, lelkileg megterhelő helyzetről van szó, mellyel kapcsolatos segítségkérés sokakban bűntudatot, lelkiismeretfurdalást kelthet. A hozzám érkezők általában egyedül jelennek meg, fiatalkorú személy esetén szülő/gondviselő kíséretében. Hosszú távon kialakulhat nagyfokú bűntudat, szégyenérzet, szociális gátoltság, néhány esetben major depresszív epizód kezdődhet. Rendkívül fontos ebben a helyzetben a támogató családi háttér, a megfelelő szociális háló, mely a lelki egyensúlyból való kibillenést több esetben kompenzálhatja, segíthet visszaállítani. A szégyen, bűntudat megnyilvánulása nagyon gyakori, hiszen egy magzati élet sorsáról történt a döntés. Az egyéni, társadalmi, vallási érdekek ütköztetése történik minden döntésben, mely ebben a témakörben születik. Több esetben ezek a hölgyek krízisben vannak, így a krízisintervenció és az utána következő szupportív terápia biztosítása jelentős segítséget nyújthat számukra. A társadalom, szociális közeg sok esetben fogalmaz meg elutasítást, negatív véleményt a hölgyek döntésével kapcsolatosan, hiszen az élet védelme társadalmi törvényként él hosszú ideje, nehézséget okozhat ettől elvonatkoztatni. E témakört tekintve minden hölgyben közös lehet, hogy egy nagy horderejű, hosszú távú következményekkel járó döntést hoztak meg, melynek támogatásával és elutasításával is egyaránt szembesülhettek.
Üdvözlettel:
Móra Katalin
Jó napot, én Fanni vagyok 14 éves,van 3 testvérem mind idősebbek nálam,és nem érzem hogy bárki tudná mit érzek igazából. Már nem egyszer megfordult a fejemben öngyilkosság, és már meg is kíséreltem. Erre az anyám rájött és mérges volt rám.Már folyamatosan ez jár a fejemben ahova nézek.
Mit tanácsol?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben, amit leírt, hogy úgy érzi, nem értik meg Önt és az érzelmeit, az édesanyja is dühössé vált, amint megtudta szándékait. A halállal kapcsolatos gondolatok és a megkísérelt öngyilkosság olyan fokú nehézségeknek számítanak, mellyel kapcsolatban a legmegfelelőbb, szakszerű segítséget pszichiátriai intézményben tudják nyújtani Önnek. Javaslom, hogy keresse fel mielőbb a területileg illetékes intézményt, hogy mielőbb tudjanak segíteni Önnek.
Sok erőt kívánok Önnek!
Üdvözlettel:
Móra Katalin
A párommal sok problémánk volt más nőkkel levelezett. Internetes örömlányok áll kapcsolatba. A szexuális életünk nincs két hónapja és addig is igen ritkán. Van egy miómám amivel műteni fognak. De nem hiszem hogy ez a gond. Többször elmondta ő nem kíván engem mint nőt. De halálosan szerelmes belém soha nem hagyna el. Én már nem bírom tovább szeretnék tovább lépni de nagyon szeretem őt és elég sok problémám volt anyagi természetű is nélküle nem éltem volna túl. Lehetséges ha rendeződnek a dolgaim vissza kapom őt vagy ne bírálódjak. Azt mondja majd alakul de én sajnos nem hiszem. Sokat sírok és látszik rajtam boldogtalan vagyok. Hogyan tudok változtatni mert beleőrülök ebben az állapotba. Kérem adjon tanácsot mert ez már így nem megy tovább. Előre is köszönöm.
Tisztelt Kérdező!
Javasolom klinikai szakpszichológus, vagy pszichoterapeuta felkeresését, hogy ezt a nehéz élethelyzetet átbeszéljék, akár személyes, akár online formában. Önismereti jelleggel fontos lehet a hála, a szeretet, a szomorúság érzéseit, a személyes jogosultság szerepét -vágyát kitisztázni, elkülöníteni az ön életében. Talán a kérdését is ezért tenne fel, mert már magában is megfogalmazódott ennek az igénye.
Ha párja is motivált erre, érdemes lehet párterápiás konzultáció felé fordulni, ha mindketten kölcsönösen szeretnének tenni a párkapcsolatukért.
Kívánom, hogy mihamarabb megtalálja a megnyugató megoldást. Üdvözlettel:
