Tisztelt Száraz Cintia!

1,5 hónapja megismertem egy úriembert, akivel azóta kapcsolatban voltam. Minden remekül haladt, nagyon jól éreztük magunkat egymással. Nem volt semmiben probléma, természetes volt minden egymással. Pár hét után közölte, hogy neki az agya egy kicsit másképp működik, amit úgy kell értelmezni, hogy az agya nem szeret engem, de általában nagyon senkit. Viszont próbál nem rá hallgatni, hanem a szívére, mivel nagyon jól érzi magát velem. Megbeszéltük, és időt adtunk mindennek. Eltelt pár hét, és a tegnapi napon, teljesen váratlanul közölte, hogy ő még nem szerelmes, és tudja, hogy nem is lesz az, ezért legyen vége. Minden rendben velem, szeret velem lenni, szereti a társaságom, a személyiségem, egyszóval tökéletes vagyok, viszont nem szerelmes. Mivel tudja és érzi, hogy nem is lesz, ezért inkább nem húzná az időmet feleslegesen.
Próbáltam neki elmondani, hogy ez nagyon kevés idő ahhoz, hogy egy szerelem kibontakozzon, vannak olyan emberek, akiknek több idő kell és hogy kis időt megérdemelnénk, hiszen jól működünk együtt. De ő csak azt mondta, hogy úgy érzi, nem is fog tud szeretni. Nem tudja miért, de ezt érzi. Ebben az esetben mi a legjobb megoldás? Nem akarom elveszíteni, mert valóban nagyon szép volt. Én sem érzem a nagy rózsaszín ködös szerelmet, viszont minden mást igen.
Válaszát előre is köszönöm.

Jó napot kívánok, segítségre lenne szükségem. Nagy valószínűséggel gyógyszerfüggő vagyok, nagy dózisban fogyasztok frontint, xanaxot, neurolt és le szeretném tenni. A családom nem tud róla, viszont jobb is ez így. Szociális szorongásom van, múlt héten elhatároztam, hogy nem szedek több gyógyszert, ez rosszullétet illetve mégjobban előhozta a szociális szorongásom. Kérem segítsen. Úgy érzem nem fogom sokáig bírni már.

Szép napot! 29 éves két gyerekes anyuka vagyok. 5 éve élek párkapcsolatban,házasságban. Másfél évvel ezelőtt történt hogy a párom Facebook oldalába bele néztem,( nem volt jellemző előtte sose) jött egy érzés,egyedül voltam és beléptem. Semmi privát üzenet nem volt de a keresőjében gyakran szerepelt pár olyan nő aki az ő múltjában való személyek,ismerősök… Mivel én magam sem vagyok megelégedve a kulsommel hagyott ütött ez rajtam hogy másokat csekkolgatott… Majd X napra rá megnéztem a datumokat és pont akkor hazasodtunk és ő előtte 2 nappal és esküvőnk után 3 nappal kereset rá az egyik hölgyre .. nem tudtam hova tenni ezt magamba persze nagy viták voltak ez után hisz nem értettem az okát … Milliószor téma azóta is időközönként és mindig csak az a válasz Hogy csak úgy rá kereset nem írt rá nem kezdeményezett vele semmit csak megnézte .. de nekem ez nagyon rosszul eset/esik.
Amióta kiderült persze már nincs ilyen de én ezt nem tudtam azóta se elengedni….
Előre is köszönöm a segítséget!

Üdvözlöm!

A férjemmel közel 3 éve szeretnénk kisbabát, sikertelenül. Valószínűleg túlstimulálás miatt korai petefészek kimerülés közeli állapotba kerültem, így IVF kezelésbe kezdtünk. Az első beültetés sikertelen volt, nem ágyazódott be a baba. Ez nagyon megviselt és nem tudok rajta túllépni. Sosem voltam még terhes, ezért sajnos rengetegszer gondolok arra, hogy mi van ha soha nem is lehetek? Bármikor előkerül ez a téma, sírás a vége és magamat okolom, mert görcsösen szeretném hogy végre bővüljön a családunk, de nem tudom mit tehetnék az ellen, hogy ez ennyire fontos nekem. Az anyagi háttere is gyakran aggaszt, mert minden spórolt pénzünket ebbe tettük (mivel az állami támogatott rendszerben fél év alatt addig sem jutottunk el, hogy milyen módszert javasolnak). Mit tehetnék, hogy elmúljon az állandó sírás és szorongás?

Üdvözlet! Segìtsèget szeretnèk kèrni, illetve megtudni, hogy milyen mentális betegségben szenvedek. A problèma igazából szerelem tèren mutatkozik meg. Kapcsolataimba mindig az a gond, hogy folyton bizonytalan vagyok, ellenőrizgetem, fèlek a megcsalástól. Ennek a háttere a kìnzó gondolatok,ami szorongással járnak. Önbizalom hiányom van,visszahúzódó, zárt személyiség vagyok ès fèlek mások mit gondolnak rólam. Talán paranoid szemèlyisègzavarom van?
A válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm! Van 3 fiam, a nagyok 7 és 5 évesek. Az 5 éves tavaly nyáron elkezdete simogatni piszkálni a saját fenekét, beledugdosott dolgokat. Általában elbújt és akkor csinálta mikor nem látta senki. Próbáltunk nem negatívan állni a dologhoz de azért elmagyaráztuk hogy semmit ne dugdosson bele, egy két hónapig megmaradt nála ez a tevékenység, majd mikor az ovi kezdődött megszűnt. Viszont tegnap rajtakaptam őt és a 7 évest. A nagy letolt nadrággal feküdt hason, az öccse pedig simogatta, puszilgatta a fenekét és az ujjával matatott benne. A szobájukban van kamera azon láttam, és mikor rákérdeztem tagadták, de utána a 3 évesem mondta hogy az 5 éves az ő gatyáját is lehúzta és beledugott valamit a fenekébe. Nagyon leszídtuk őket apával. Teljesen tanácstalan vagyok, normális dolog ez hogy egymással ezt teszik? Hogyan kezeljük ezt a dolgot? Nyilván van bennük kiváncsiság, a kukijukkal is szoktak játszani de csak a sajátjukhoz nyúlnak, és azt olvastam hogy hagyni kell nekik hagy fedezzék fel a testüket, de ez érzésem szerint már túl megy a határon. Tőlünk nem láthattak szexuális dolgokat mert zárt ajtók mögött van nemi életünk, az interneten videonézés felügyelettel történik, a tvben pedig csak mesecsatornát néznek. Mégis honnan szedhette ezt az 5 éves fiam?

Jónapot!

Az elmúlt hetekben megváltozott a párom.Megkérdezem mi a baja azt mondja depressziós vagy hogy nemtudja.Sokszor nincs kedve semmihez,beleértve a szexuális dolgokat is.Nem tudja megmondani mi váltotta ki nála a szerinte depressziót.Azt mondja hiába próbál semmit nem tud tenni ellene.Nem tudom,hogy tudnék neki segíteni vagy hogy jöjjön rá mi a probléma valódi oka.Ebben kérném a segítségét.
Köszönettel

Tisztelt Pszichológus!
Mostanában nagyon rosszul érzem magam a munkahelyemen. Érzelmileg közel kerültünk egymáshoz egy munkatársammal. Ő 15 évvel fiatalabb férfi (barátnője van) Én férjnél vagyok. Sokat beszélgettünk és többször szerelmet vallottunk egymásnak, hogy de jó lenne ha másképp alakultak volna a dolgok. Testi kapcsolat nem lett csak kézfogás, puszi néhányszor. De egyikünk lelkiismerete sem bírta ezt tovább. Meg a tudat, hogy ez a kapcsolat nem fejlődik arra indított minket, hogy távolodjunk el. Azóta érzelmileg továbbra is nehéz. Szeretnék barátságos lenni vele, de sokszor látom, hogy feszeng a társaságomban. Ő sem érzi jól magát. Ő is barátságos vagy egyes napokon nagyon elutasító. Zavar, hogy ilyen helyzetbe hoztam őt és magamat és furdal a lelkiismeret. Átlagos munkatársként sem tudunk beszélni, de közvetlen barátként sem. Sokszor inkább elkerül. Gondolom azért, mert nehéz neki. Nekem is az, mert nem tudok elvonatkoztatni a történtektől. Egyikünk sem szabadult fel. Pedig éljük az életünket a párunkkal. De valahogy feszültség és rossz, szomorú ha fül van a levegőben néha.

Üdvözlöm.
Igazából sokat gondolkodtam azon hogy milyen kérdést tegyék fel,hisz még nem volt alkalmam ilyen formában segítséget kérni szakembertől.Sőt még semmilyen formában nem kértem.🙄
Kb 3-4 hónapja kezdődött,mikor egy átlagos délutánon,ulltem otthon és cigarettáztam.Legszomjam volt és nagyon nagy pánik uralkodott el rajtam.
Sokáig tartott azt hiszem több mint egy hétig..Gyógyszer segítségével sikerült megnyugodnom.Azota minden nap rám tör a légszomj általában késő délután,de van amikor előbb is..Voltam házi orvosnal 0,25mg-os frontint írt fel,napi 3×1 et,de én nem szeretnék szedni főleg nem annyit.Lattam Anyukámat ahogy azt szedte és hogy nézett ki tőle..Bár ki váltottam és napi felet veszek be lefekvés előtt.A pánik elsőnek 13-14 évesen jött rám először..Nem történt semmi csak egyszer jött..Az után egy darabig volt aztán elmúlt.Most vissza jött,és nagyon rosszul érzem magam napközben.
Ideges és feszült vagyok,sokszor olyan elesett (béna) a mindennapi megszokott tevékenységek alatt..Pl megfogni egy poharat úgy hogy ne ejcsen le majdnem stb stb…sokat olvastam rolla hogy mi ez a megváltozott közérzet a mindennapjaimban.Neha megfajdul a hátam a semmitől..szóval nem úton be nem éri semmilyen külső hatás,és fáj mozgásra is és érintésre a lapockam körül és közepén is..Elsőnek a melkasok fájt mikor legszomjat éreztem és 2 hétig is el tartott..
Házi orvos meghallgatott és nem halott semmit..
Ezért gondolta hogy pszcihes problémam van..Javasolta is hogy keressék meg egy pchihologust hogy meg tudjam a kiváltó okát..
Csak sajnos nem állok úgy anyagilag hogy ezt meg tehessem,ezert is kerestem meg az interneten egy ilyen ingyenes segítséget.
Annyit meg el mondanék hogy nem tudom miért de ugye keresem és fél szoktam magamnak tenni a kérdést hogy mi lehet a probléma,vagy is mitol lehet ez a rossz lelki állapotom vagy egyáltalán ez valós vagy csak be képzelem a hülyeséget..

Válaszát előre is köszönöm.🙂

Miért van az, hogy a barátnőm nem tudja mi a baja, úgy érzi meg változott?

Jó napot!
Nem saját magamnak szeretnék segítséget kérni, hanem a páromnak. 2 és fél éve alkotunk nagyon boldog párt, de ő sajnos mar a kapcsolatunk elején is lelkileg “terhelt” volt.Gyerekkorában a szüleivel nem volt jo a kapcsolata, ezt nagyon sokat említette, és mivel akkor még velük lakott ezért folyamatos probléma volt ez. Azóta sikerült elköltöznünk és nagyon is jót tett neki a külön lét. Gyerek korára vissza térve , régóta kísérik a panaszai, amivel barmilyen orvosnál volt kivizsgáláson,senki nem tudott neki segíteni.Refluxa van,allergiás pollenekre,valamint a legnagyobb problémái a szemszárazság és az, hogy hiába alszik, egyszerűen nem tudja magat kipihenni és folyamatosan fáradt és nagyon nyomott. Volt alvás vizsgálaton is, sehol semmi problémát nem találtak nála.
Az utóbbi hónapban a munkahelyén bér előleget vett fel nyaralásra, autóvásárlásra, ami sajnos oda fajult hogy kaszinózni kezdett es 1honap alatt 1 millió (ez az összes pénz volt) forintot eljátszott. Ez az utóbbi rettenetesen érintette saját magát és nagyon magába fordult, ezt a pénzt a munkahelyén most 6 hónapig vonni fogják. Nagyon magába fordult, megerősödtek a fáradt panaszai, a szem fájdalma, azt mondta nem akar élni se, semmit nem szeretne mert semminek semmi értelme. Engem is próbált mondjuk úgy el lökni magától, de kérdésemre a válasz hogy szeret e még engem (igen) megnyugtatott hogy ezt is azért mondja mert lelkileg nincs rendben. Azt mondta nem szeretne engem bántani a szavaival és nem szeretne hogy a fancsali arcát nézzem mindig ezért inkább hagyjam el őt. Természetesen észre vettem hogy ha magára hagyom akkor ebből komolyabb lelki dolog is lehet, senkije nincsen, egykét haver talán, de akivel ilyen problémákról beszélhet az csak én vagyok neki. Szeretnék beszélni vele hogy menjen pszichológushoz, de nyilván elsőre az a válasza hogy miből tudnánk kifizetni hiszen nagyon drága. Én mindenképpen szeretném hogyha elmenne valakihez, amint valahogy rá beszélem őt menni is fog. És azért küldtem üzenetet hogy tanácsot kérjek a magam nevében is, hogyan álljak ehez a dologhoz? Mivel segítsem öt? Mi az amivel erősíteni tudom abban hogy higyjen a pszichológiában? És nem utolsó sorban ez nekem is borzasztó dolog lelkileg hogy 2 és fél éve folyamatosan fáradt és fáj valamilye,hogy mindig van valami ami miatt mérges..nehéz nekem mindig hallgatni és mindig pozitívan hatni ra,nekem is vannak néha problémaim de ezeket mindig eltörpültnek érzem az ő problémái mellet. Én egy nagyon pozitív és energikus ember vagyok a legtöbb esetben, de most kifogytam az ötletekből és mindenből hogy innen hogyan tovább. Köszönöm ha válaszol nekem. Szép napot kívánok!

A férjem elhagyott a betegségem végett azt mondta hogy nem akar sem visszajönni sem válni A mindennapi veszekedések 41 éves kapcsolat amibe én mindent beleadtam de ő csak dolgozott és nem törődött velem amikor elhagyott fontosabb volt a munkája mint én így élek 41 éve magányosan és egyedül üresnek érzem magam belülről azt hittem hogy rendbe tudom hozni a házasságunkat az utóbbi időben ivott szóval bántalmazott mivel én gyengítette születtem csak rosszabbá tette az én egészségem et nagyon szerettem még nem volt ilyen de a fiammal együtt isznak a fiam ellenem van az apját elcsábította és a férjem ezért pártját fogja sem a fiam sem a férjem nem tudja elviselni a betegségem autoimmun betegségem van ami az idegrendszere megtámadta meg sajnos másfél éve így élek hogy a férjem szó nélkül elhagyott És mivel nem dolgozok és nem dolgozhatok mivel erős gyógyszereket kapok nyugtatót rivotrilt amivel élek rendszeresen járok ideg szakrendelőbe 2003 óta kapok erős gyógyszereket de most mióta a férjem megváltozott másfél éve úgy érzem hogy egy mélyponton vagyok nagyon szerettem a férjemet Mindent megadtam neki tiszteltem becsültem ő mégis képes volt azt mondani hogy nem bírom tovább és elhagyott nem gondoskodik rólam se fizikailag érzelmileg anyukám és a nővérem kis nyugdíjából érünk hárman de az Köszönöm a nővérnek hogy mellettem van mert réges régen Márt eldobtam volna az életem Bár nem mondom senkinek hogy belülről üresnek érzem magam magányosnak és sokszor megfordul az eszembe hogy eldobom az életem mert azt érzem hogy Semmire nem vagyok jó a férjed mindig azt mondta Semmire nem vagyok jó még arra se ezért gondoltam hogy írok Nem tudom hogy jól tettem e Senkinek nem mondom el a bánatomat inkább magamba tartom szedem a gyógyszert és megpróbálok kilábalni ebből a helyzetből keveset alszok Másfél év alatt nagyon ritkán tudtam kialudni magam az elmúlt 30 év alatt sokat voltam kórházból zártosztályon amit a férjem idézett elő nagyon sok kórházi kezelésen vettem részt volt hogy altattak hogy rendbe jöjjek idegileg és egy kicsit jobban legyek de őszintén utólag Mikor voltam kórházba a férjem nem látogatott meg azt mondta Semmire nem vagyok jó És már már nem tudok úgy takarítani és rendet rakni nem tudok aludni ezért szóvá tette ezt is hogy nem hagyom pihenni holott lemegyek az utcára sétálni hogy ott ne zavarjam hét hét alatt tehát több mint másfél hónapja 30000 Ft ot küldött utána már semmit jól keres kőműves a szakmája de mégsem törődik velem a nővérem segít hogy ne Haljak éhen és ne az utcán éljek Köszönöm hogy elolvassa és hogy megérti a bánatom mert nem érzek szeretetet se szerelmet csak egy nagy ürességet Maradok tisztelettel Szűcs Zoltánné és köszönöm szépen

A párommal sok problémánk volt más nőkkel levelezett. Internetes örömlányok áll kapcsolatba. A szexuális életünk nincs két hónapja és addig is igen ritkán. Van egy miómám amivel műteni fognak. De nem hiszem hogy ez a gond. Többször elmondta ő nem kíván engem mint nőt. De halálosan szerelmes belém soha nem hagyna el. Én már nem bírom tovább szeretnék tovább lépni de nagyon szeretem őt és elég sok problémám volt anyagi természetű is nélküle nem éltem volna túl. Lehetséges ha rendeződnek a dolgaim vissza kapom őt vagy ne bírálódjak. Azt mondja majd alakul de én sajnos nem hiszem. Sokat sírok és látszik rajtam boldogtalan vagyok. Hogyan tudok változtatni mert beleőrülök ebben az állapotba. Kérem adjon tanácsot mert ez már így nem megy tovább. Előre is köszönöm.

Tisztelt Túri Márta Dóra!

Azért szeretném igénybe venni ezt a lehetőséget, mert anyagi helyzetem nem engedi, hogy szakemberhez forduljak, illetve a TB-alapon is működő rendelőkbe fél év, vagy annál több is lehet a várakozási idő, annyira leterheltek a rendelők.
Gyerekkorom óta szorongással küszködök, illetve egy éve a pszichiátrián depressziót állapítottak meg nálam, amire antidepresszánst és nyugtatót szedtem, nagyobb mennyiségben, de ezekről lassan leszoktam, mert elveszítették hatásukat és fizikailag rosszabbul lettem tőlük.
Viszonylag szegény családban nőttem fel. Apám időzített bomba volt – nem telt el nap hogy meg ne vert volna valamiért – , anyám behódoló, 5 évvel idősebb bátyám pedig rajtam élte ki a frusztrációit, fizikai bántalmazással. Ha barátokat szereztem, a testvérem mindig elmarta őket tőlem és ellenem fordított mindenkit. Iskolában, óvodában, a tanárok nem engedték a társaimnak hogy barátkozzanak velem. Évekkel később derült ki, hogy apámat akarták ezzel büntetni, mert senkivel sem jött ki. A részleteket nem ismerem.
Gimnáziumban már nagyon szorongó, gátlásos, zárkózott, és halk voltam. Ezért céltábla lettem mások számára, és mivel “furcsának” számítottam, itt már miattam mondták a tanárok, hogy mindenki kerüljön el. Gimnáziumban rendbe jött a család anyagi helyzete, de apám minden pénzt magára költött, én szakadt ruhákban jártam, és hónap közepén általában már nem volt pénz.
Mikor leérettségiztem, nem volt annyi önbizalmam hogy egyetemre jelentkezzek, mert teljesen ki lett irtva az önbizalmam és az önbecsülésem. Mindenben másokhoz igazodtam, azt tettem amit mondanak, mindig azt néztem hogyan járhatok mások kedvében, én pedig nem érek semmit.
Ekkor ismertem meg az első fiúmat, aki 20 évvel idősebb, és azért kezdtem járni velem, mert ő volt az első pasi aki nem lökött fel vagy ütött meg ha megérintettem.
Akkor 58 kiló voltam és 19 éves. Most is együtt vagyunk. Minden nap hallom tőle, hogy kövér vagyok, csúnya, buta, velem taknyos gyerekként kell bánni, mert az vagyok, mindig csak a baj van velem, mindenért kritizál, és ha valamit szeretnék elkezdeni, vagy változtatni, akkor kritizál, megrémít, és belém plántálja hogy úgyse fog sikerülni és akkor szégyent fogok rá hozni. Ha megkérem hogy mondjon rólam valami szépet, akkor nem válaszol, vagy azt mondja hogy nincs mit mondania. Ő amúgy sovány, szőrös, kopasz, tojás fejű, és egy gusztustalan hajbóbita van a hegyes fejének a csúcsán, amit nem borotvál le. Ha szóvá merem tenni, akkor kiabál velem, hogy én ronda vagyok és dagadt, nem vittem semmire, és nincs empátiám, plusz gonosz vagyok és bunkó. A kapcsolat elején még voltak barátaim, de most már nincsenek. Nem tudom hová tűntek. Nehezen, vagy egyáltalán nem tudok baráti kapcsolatokat kialakítani. Állandóan attól félek, hogy mit gondol rólam a másik, nem merek az érzéseimről beszélni, mert félek hogy megaláznak, vagy amit a párom tesz: fegyverként használja ellenem minden bensőséges titkomat, amit megosztok vele.
A kapcsolat alatt 25 kilót híztam, megszakadt minden kapcsolatom. Anyukám évekkel ezelőtt meghalt rákban, apám hasonlóan szerencsétlen helyzetben van. Kb egy éve huzamosabb ideig zaklattak és fenyegettek, amit nagyon nehezen sikerült leszerelnem.
Vidéken élek, nem találok munkát, pedi szó szerint mindenhová jelentkeztem, minden állásra, de sehová sem vesznek fel. Egy állásra átlagosan 500 ember jelentkezik, annyira nagy a munkanélküliség, így akár “pofára” is válogathatnak a munkaadók.
Szeretnék innen elköltözni és új, saját életet kezdeni, de amikor szétnézek, hogy mik a lehetőségeim, akkor reményvesztettnek és kétségbeesettnek érzem magam, mert egyedülállóként semmi esélyem. Ez az egyik gond. A másik, hogy amikor sikerül találnom valamit az ország másik végében, ahol munka és szállás is akad, akkor pánik jön rám, mert egyedül leszek, pénz nélkül, nem ismerek senkit, félek hogy bántani fognak, és megismétlődik a múltkori zaklatás és fenyegetés (konkrétan az illető öngyilkosságba akart hajszolni). Szapora lesz a szívverésem, szédülök, fáj a fejem, szorít a mellkasom, hányingerem lesz, nem tudom abbahagyni a sírást, remegek és rettegek.
Amikor nem sikerül elszabadulni innen, és visszajövök a páromhoz, akkor kioktat, hogy ő megmondta hogy ez hülyeség volt, én hülye vagyok, nekem semmi se jó, stb.

Kezdem azt érezni, hogy tényleg rossz ember vagyok. Nekem tényleg nem jó semmi. Azért nincsenek barátaim, mert rossz ember vagyok, nincsenek érzéseim, elüldözök mindenkit a közelemből. Azt is mondják, hogy elkényeztetett hülye picsa vagyok. Már nem bízom magamban, minden nap az jut eszembe, hogy nem tartogat számomra semmit a jövő. Anyailag teljesen ki vagyok szolgáltatva a páromnak. Lehet hogy igazából most jó dolgom van, csak én nem tudom megbecsülni. Úgy érzem, hogy nem szeret senki, csak elviselnek. Olyan érzésem van, mintha mindenki hülyének nézne és fogyatékosnak. Úgy beszélnek és bánnak velem, mint egy fogyatékos ötévessel, és azt mondják, hogy ennek örülnöm kell.
Magánéletem lehetne kicsit több is. de lehet hogy rosszul gondolom. Párom nem hajlandó elköltözni az anyjától még az emeleti szobába sem. Anyósom pedig a legváratlanabb helyzetekben ront be a szobába, illetve ha nem vagyok itthon, akkor mindent átkutat, még a szemetet is, és mindent elpletykál mindenkinek. Ő azt mondja, hogy ő jót akar és én vagyok ellenséges, amikor megmondom, hogy ez egyáltalán nem tetszik nekem és ne csinálja. Olyankor sírni kezd, vinnyog, nyüszít, és kiabál. Addig nem hagyja abba, amíg az ember “le nem borul a lábai előtt” és nem kér 8-szor bocsánatot.
Ha párom lekezelően beszél velem, kiabál, és én szóvá teszem, akkor is nekem kell bocsánatot kérni, amiért szóvá tettem, mert “hazudok” és “hisztizek”. Ő még egyszer se ként tőlem bocsánatot semmiért. Legalábbis én nem emlékszem rá. Nekem viszont azt is azonnal felróják ha csak egyetlen szót nem a számukra megfelelő hangsúllyal ejtettem ki.

Mivel nincsenek szüleim vagy barátaim, akikkel beszélgethetnék, párommal pedig egy szót sem tudok váltani anélkül, hogy kritizálna és kigúnyolna, ezért írok. Már én magam se tudom, hogy mit akarok. Rossz embernek tartom magam, aki mindenkit elüldöz a közeléből, akit nem lehet szeretni, nem tud elérni semmit az életben, nem jó semmire, fölösleges, mindenki terhére van.

Tisztelettel,
T. Bernadett

Jónapot!
Olyan problémám lenne hogy nem tudok eggyes dolgokba beletörődni és szorongok esténként és nincs olyan nap hogy ne gondolnák rá ez pedig az iskola. A korona vírus alatt eléggé leromlottak a jegyeim hiába igyekeztem sajnos a bukás szélén állok és félek hogy nem sikerül az amit magam elé kitűztem egyszer már megbuktam az is azért volt mert mondhatni lelki terrorba tartott akkori tanárom és azt is nehezen tettem félre és nem akarom még egyszer megélni és most az angol és a matek miatt nagyon arra hajlik az egész hogy nem jutok el 11.-be és a rokonság nagy elvárásnak tesz ki engem ami miatt még plusz súj nehezedik rám eddigi országos verseny eredményeimre is csak azt szajkózták hogy “bárcsak a matek is így menne” ami miatt az a érzetem van hogy senkinek nem tudok megfelelni, ha meg megbukok egy senki leszek akinek nem érdemes élnie. Nem tudok már semmire koncentrálni nem tudok aludni hajnalok hajnalán is fent vagyok minden barátom elhagyott és már én se nagyon foglalkozok senkivel. Már az öngyikosságot tervezem de nem merem megtenni de minden este azon gondolkozom hogy hogyan és miként kéne megtenni nem akarom de mégis félek is meg nem is és hiába igyekszem az iskolával félek hogy nem fog menni. Senkinek nem merek erről beszélni ezért is gondoltam hogy egy szakemberrel megpróbálok beszélni mert érzem magamon hogy ez nem mehet tovább és vissza szeretném kapni a boldog életet amit a vírus előtt éltem, de úgy érzem sose leszek a régi naponta minimum 2 doboz sört iszok meg sunyiba hogy jobb kedvem legyen de ez se segít mert meglátom hogy valaki tök boldog nekem egyből elmegy a kedvem is az élettől hogy mit rontottam el mit kéne tegyek. Válaszát előre is köszönöm!