Üdvözlöm! Segítséget szeretnék kérni. Adott egy olyan helyzet, hogy a van a kisfiam apukája, akivel szakítottunk, mikor megtudta, hogy terhes vagyok. Azóta eltelt 3 év,lezajlott az utolsó tárgyalás januárban. Nekem akkor mondott egy olyat, hogy esetlegesen megpróbálni újra együtt. Én azóta lesem minden vágyát, 2 hetente találkozunk, akkor estéként mindig van aktus. Az utóbbi időben már egyre rosszabbul vagyok lelkileg, hogy ezt csinálom, holott tudom, hogy nem kéne,de mégis megteszem, mert addigis magamhoz közel tudom őt. Ebben szeretnék Öntől segítséget kérni, mit javasol nekem? Engedjem el és lépjek túl rajta? Ha igen, hogyan? Ez a szeretet felé, bennem nagyon mély.

Előre is köszönöm a válaszát!

Klaudia

Jó napot kivánok! Azzal a probléval fordulok önhö hogy 5 éve depresszios vagyok voltam Pszichológusnál kétszer is nem segitettek és úgy érzem már nem tudom kezelni 2017-ben probáltam öngyilkoságot elkövetni nem sikerült megtaláltak aludni nappal tudok csak éjszaka nem elfáradok abba is ha csak ki megyek anyukám meghalt nevelő anyám és a rendes apám nem ért meg csak a rossz szavakat kapom tőlük kérem segitsen nem birom így tovább ezt az egesz helyzetet minden nap kin szenvedés előre is köszönöm

Egy ideje,nem tudok úgy párommal lenni.
/Távol dolgozik/

Önmagában szembesűltem azzal,hogy..

1. Visszatérő bajom akad odalennt
2. Nehezenadom át neki magam,nem érzem úgy a biztonságot feltétlen .
3.Ennek ellenére egészséges igényem lenne,napi többalkalommal is.
Sőt mintha beállítottság is különbözne vagy másként nyílvánúl meg. Valahogyan elsiklik. Akkor is,ha intenzívebb az aktus vagy ha érzelmesebb.

Tény,akadt régebben molesztálás,zaklatás is.
Ami utóhatása egy időben eltűnt.
Pl nem bírtam wct lehúzni ,kényszeres cselekedeteim voltak . ÍNem bírtam erőszakosabb embereket kezelni, de gyengéktől meg menekülök .

Valamiért mellém tapadtak,tőlem kértek évére mert beteg is lettem,tudtam nemet mondani.

Nem tudom mit csináljak. Eleve hiába léptem szintet,érzelem stb téren. Szexuálisan visszatérően megint a megszeeppent énem élem.

Eleve elhíztam is ,de ez is védelem teltség is és stressz is.
Mikor csinos voltam,akkor inkább csak szexeltek volna velem ,ráadásul úgy,hogy prostis legyek vagy megváltoztatak volna .De ezt kinőtem és volt segítség is egy időben. Nem tudom miért érzem most ezt

Létezik,hogy ennyire visszalök a bezátság érzetben és,hogy távol van a pár ,de,hogy úgy legyen komplexusom és félelmem,ami kb molesztálás idejé volt. ?Eleve rémámok gyötörnek olykor,kb mint kamaszként és kisgyerekként.

Akad ismerős,akikkek beszélgetek időnként,nappal minden kb oké mégha mensi stb miatt néha amúgy is néha kellemetlen a közérzet,de éjjelente más a helyzet. Nagyon zavar .

Hirtelen nem tudom kitől kérdezzem ezt így,mert volt inzultus is ,de most nincs direkt,de rejtett erőszakot újra érzek és elnyomást ,pedig x idő telt el

Hosszan még beszélni serm beszéltem .Fel sem fogtam. Amúgy is több minden történt és nem is tudtam ráhagolódni. Suli volt stb ..Így is csoda,hogy sikeren elvégetem a vizsgákat stb .

De gondolom a lelkembnek ,most lett elege úgy,hogy hiába próbáltam hinni stb előre menni,felépíteni ezt-azt még családot is szerettem volna mégis falakba ütköztem. Lelki közeget sem találtam hosszan ,kimerülem. Eü bajom lett IR,Endo gyanu babáról is le kellett mondani ,hisz legyengültem .

Olyan dolgoktól félek,amiktől csekélyen vagy..Csomó helyen voltam,még egyedül is helyeken helyt álltam ,mintha nem is én lennék Ilyesztő Mit csnáljak? Lehet pár levél váltást tenni,hogy ráébredjek valójában mitől van ezaz ? Merre lépjek? Akad kédés stb ill kibeszélni,megbeszélni,helyre rakni,ami lényeg ,amíg igazán nem tudok elmenni valahová ?

Tisztelt Szabó Lili!
Soha nem fordultam még pszichológushoz, de most úgy érzem egy szakértő véleményét is meg kell hallgatnom. KB 3 hete a párom megkérte a kezem a 3.évfordulónkon. Én 35 ő pedig 32 évesek vagyunk. Elég viharosan indult a kapcsolatunk, én egy nehéz időszakon voltam túl, de a megismerkedésünkkor már lelkileg stabil voltam. Ő viszont drog és alkohol problémákkal küzdött, illetve a volt párjátol se tudott elszakadni lelkileg, mindemellett folyamatosan flörtölt másokkal az internet keretein belül. Miért maradtam vele, erre a mai napig nem tudok jó választ adni, de talán mert láttam benne a jó embert. Nehéz időszakon mentünk át, neki nem volt semmije amikor megismerkedtünk mellettem meglett mindene, imádok utazni így viszonylag hamar elhívtam magammal. Ezáltal megszerette ő is,és lett egy közös szenvedélyünk,így rengeteg helyre eljutottunk. Sok szép emlék. A drog és alkohol problémája kB 2,5 évig rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra, sokszor előfordult hogy szégyelltem a viselkedését és nem is értettem miért vagyok vele. Fél éve viszont teljesen megváltozott, nem nyúl semmilyen tudatmódosítóhoz, nem iszik, meg a cigit is letette és megprobal figyelni az egészségére. Ezt az embert már sokkal jobban el tudtam képzelni a jövőmben és nagyon büszke is vagyok rá. Sajnos ami a kapcsolatunk elejétől nem működött a szex. Ő nem igényli. Nekem ez nagyon furcsa volt, magamban kerestem a hibát. Sokszor sértette a nőiessegemet is amikor próbálkoztam volna és csak mosolyogva arrébb tett. A másik dolog hogy mindenki másnak bókolt, az exének az ismerősének dícsérte a kívánatos testüket Stb. Amikor megismerkedtünk akkor voltam életem legjobb formájában, izmos sportos alkatom volt amiert sokat dolgoztam de ő engem sose dicsért, nem kívánt, nem bókolt nem nézett rám nőként. Megkérte a kezem, 3 hete a konyhában, pont úgy mint az exének. Tegnap este pedig elmondtam hogy ő szeret engem mint társat de nem szerelmes belém. Az exe volt az egyetlen szerelme. De nem akarja h elhagyjam mert ő boldog velem, azért adta a gyűrűt is mert komolyan gondolja. Az exének is adott, akit utánna meg is csalt. Létezik az hogy 2 ennyire eltérő ember mégis boldog legyen, úgy hogy ha én őt választom le kell mondanom a szexről és a szerelemről? Szeretek vele lenni. Vele megtanultam élvezni az életet, mintha újra kamasz lennék mellette. Senkitől nem kaptam meg ennyi szeretet, csak megpuszil, hozzámbuj, átölel, mindig udvariasan beszél velem. Amellett imádja a gyerekeket és tudom h nagyszerű apa lenne. Mindig is egy jo embernek akartam gyereket szülni hogy az én gyerekemnek olyan apja legyen aki szereti őt. Viszont azt érzem hogy ő még nincs kész a felnőtt életre. Talán 10 év múlva egy nála jóval fiatalabbal. Nem tudom mit tegyek kilépjek ebből a kapcsolatból, vagy próbáljuk meg helyretenni? De hogy lehet helyretenni ha szerelmet nem csak szeretet érez /és mégis feleségül akar venni/?
Elnézést a kicsit hosszúra sikerült levélért, de próbáltam picit átfogó képet adni magunkról.
Előre is köszönöm a válaszát.

Napok òta nem alszom,tùl sok mindenen gondolkozom,nagyon sok èrzèsem ès gondolatom van amit nem tudok hova tenni

Tisztelt Doktornő! Egy munkahelyi kollégáról írnék akit valahogy szeretnénk “kezelni” de olyan furcsa személyiség h nem tudjuk milyen kommunikációs technikák vagy egyéb probléma megoldó stratégiák segíthetnének. A kollega nő 48 éves zömében egyedülálló két gyermeket egyedül felnevelt családanya . Mit kezdjük vele? Milyen problémái lehetnek a háttérben h mindig ő akar a figyelem központjában lenni , minden áron ! Akár szabályt is szeg csak fele forduljon a figyelem. Mindig mindent másként csinál mint a többiek , törekszik az olyan egyrni ujjotadokra amikre semmi szükség . Próbálja meggyőzni amkornYezetet h az ő elgondolása a jó, olyan területen is ahol neki nincs se képzettsége se rutinja. Feltűnően utánozza közben meg az irodatársát ( haj híradás, ruha , szokások ) Kinézetre mindig ki kell tűnnie közülünk , több színű elénk körömlakkok felemás színű tornacipő . Közben gyerekes megnyilvánulásokra jellemzik mint Mickey egeres karóra aki valahol Eger hangon hány óra . Mindenben részt kivan venni , értelmetlen tanfolyamokon, neki mindenhol ott kell lenni amire lehetőség van . Legyen az nyelv óra vagy színház vagy vmi tréning. Szabadság után kerdezgeti mennyire hiányzott , hiányzott e. Nem történhet egy magán beszélgetés nélküle amibe ő ne folyna bele. Annyira sok hogy már kezelhetetlen. Mit lehet vele tenni mivel lehetne vissza venni belőle kicsit. Megértetni vele h a kevesebb néha több mind öltözködésben mind viselkedésben . Amúgy egy értelmes jószívű segítőkész nő . Persze ha
vmi ő az első aki ott van még azt sem tudja miről van szó de segít … Szóval kis segítség kellene nekünk kollégáknak hogyan tudnánk hatékonyan őt “visszavenni” kicsit . Milyen ember ő aki ennyire impulzív ? Mi lehet a háttérben ? Tudunk segíteni ? Szeretnénk … Válaszát előre is köszönöm . Üdvözlettel : Varga Dóra

Szép napot kívánok!
Azt szeretném kérdezni hogy lehet bipoláris zavarom attól hogy környezet változásban volt részem 1,5éve?!

Spanyolországban élek 1,5éve és csak a barátom van nekem itt,nem ismerek senkit,nem beszélem rendesen még a nyelvet és ez miatt elkezdtem stresszel-ni már több mint 1éve.
Nagyon nagy hangulat ingadozásaim vannak lassan napi szinten. Egyszer nagyon vidám oldalamat mutatom és ”hiperaktív,, magamat mutatom de viszont van ennek a másik oldala is. Amikor csak szomorú vagyok és nem tud senki semmi felvidítani engem,és mindenen el tudom sírni magamat.

Több éve /31 év/ jól működő vállalkozásomat 2008 óta sorozatos problémák terhelik (több tízmilliós tartozások a megbízók részéről, elnyert, majd visszamondott szerződések következmények nélkül, … ezek kicsiben nagyban folyamatosan.) A cégem 2008.-ig családi vállalkozás volt, de a fentebbi problémák miatt -hál istennek a gyerekeimnek sikerült stabil munkahelyet találniuk.- A feleségem, aki sosem akart a cég munkájában részt venni, azóta, de főleg most folyamatosan piszkál sokszor tudatlanul, ami főleg abban nyilvánul meg,hogy egy javaslatomra, -ami általában a gyerekeink, unokáinkkal kapcsolatos – a gondolkodás nélküli elutasító “nem”, vagy az érkezésükre való utalásnál az ijedt “itt maradnak ebédre, vagy vacsorára?” kérdés az azonnali! ez nagyon zavar. Már csak azért is mert alakmakkor ez okoz problémát neki. /pl: énekkeri tagok, fodrász, stb. / Megjegyzem: sajnos vagy 25 évig zugivó volt, amit mi tudtunk, de ezt nem ismerte el. Volt ilyen- olyan kezeléseken, de semmi haszna nem volt. Jelenleg kb: 1,5 éve nem iszik, de erősen dohányzik: Ezt senki nem csinálja a családban. Neki a családi vonásai (anya, fivér, hasonló hozzáállású) Kérem Önöket, adjanak valami tanácsot, mit tegyek. Kezdek teljesen kiborulni, mivel igen sok egyéb gazdasági problémáim vannak jelenleg is. u.i: Volt pszichiátereknél, de aki nem tetszőt mondott neki, azt lehordta mindennek, és nem ment vissza. A gyermekeink nem nagyon akarnak már ezzel foglalkozni, unják. Teljesen egyedül vagyok a sok problémával. Mit tegyek? kérem adjanak tanácsot! Előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor Úr/Doktornő!

Anyukámmal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Jelenleg kórházban fekszik, súlyos beteg. Emiatt, és egyéb múltbéli megpróbáltatások, traumák miatt érzelmileg teljesen padlóra került. Azt mondja, hogy elege van a betegségéből, önmagából, és hogy nem bírja tovább. Szerintem már meggyógyulni sem akar. Ma már az előírt diétát is megtörte, mondván “úgyse számít”. Próbáltam egy kis lelket önteni bele, de nem tudom sikeres volt-e.
Fogalmam sincs, hogyan segítsek neki. Tudom, hogy ez egy komplex probléma, de mivel kórházban van, nem tudok neki azonnal pszichológust szerezni.
Lenne valami tanácsa, hogy hogyan tudnám érzelmileg kicsit talpra állítani?
Esetleg chat-ben van-e lehetősége sürgősen beszélni egy pszichológussal? Próbáltam ilyen lehetőséget keresni, de eddig nem találtam.

Előre is köszönöm válaszát!

Nagyon röviden leírom a történetemet. Soha nem voltam magammal megelégedve külsőre. Régen évekig karatéztam, akkor kicsi volt a mellem és a fenekem, akkor azért nem. Most kicsit felszedtem magamra most van mellem és fenekem, ami nagyon tetszik, de ezekhez máshol is társul zsír. Nem merek edzeni, mert nem akarok elveszíteni a “nőies” jegyeimet.
A családomban volt egy nagy törés, édesanyám depressziós lett, nyugtatókon élt évekig, ehhez társult a gonosz viselkedés. Ezt úgy értem, hogy ha rosszul érezte magát, mindig másokon töltötte ki.
Édesanyám stílusát átvettem, hiszen jó pár évig ebben éltem, a tinédzser korom legelejétől. Ezt sajnos a párkapcsolatomban is használom.
Az első koronahullám idején hazaköltöztem, mert addig együtt éltünk. Ekkoriban csak hétvégén találkoztunk, hét közben az egyetem miatt stresszes voltam és ő emelett még magányos is volt. Ekkor elkezdett egy régi ismerősével szexchatelni. Én ezt megtudtam és akkor még jobban tönkre ment az önbecsülésem. Ezt azóta is próbálom feldolgozni. Volt egy megint rossz állapotunk, akkor megint elkezdett nőknek irkálni, de olyan stílusban, hogy várható volt, hogy senki nem fog neki visszaválaszolni. Láttam, hogy olyan nők Facebookját nézte, akik sokkal dögösebbek nálam.
Ezek óta folyamatosan féltékeny vagyok. Nézegetem a Facebookját, az emailjeit.
Nőgyógyászati okok miatt, gyermeket “kell” vállalnom, mert ki tudja később lehet e. Nagyon szeretném, de a párom azt mondja, hogy jelen kapcsolati állapotunkban nem akarja.
Elmondta mik a problémái velem, én próbálok mindent megtenni, amiket mondott. Én csak azt kértem, hogy közeledjen felém egy kicsit. Ő ezt nem tartja. És ilyenkor megint előjön a féltékenykedés.
Azt látom rajta, hogy rosszul esik neki a hozzáállásom, de úgy érzem, hogy napról napra csak távolodunk egymástól. Ő nem tudja kifejezni az érzéseit, nem tanították meg neki. Látom rajta, hogy szeret és én is szeretem, de ez így nagyon nem jó irány.
Nem tudom mit kéne tennem.
Kérem segítsen, ha tud.

Köszönettel:
Egy lány

Kedves Ádám!

A jelenlegi helyzetben online oktatásban veszek rész már lassan egy éve. Az előadasaim az egyetemen videó konferenciák formájában valósul meg.
Az órák alatt a tanárok által feltett kérdésekre nem merek válaszolni. Ez az órákon nem okoz komolyabb problémát de a vizsgáim alatt is előjön ez a probléma.
Azt szeretném kérdezni hogy van-e esetleg olyan jó tanácsa ami menten esetleg elindulhatnék a probléma megoldása felé?

Előre is köszönöm!

Jó napot, már írtam többször is önöknek, és mindig könnyebb lett utána, szóval úgy gondoltam most is írok. A barátommal már lassan másfél éve vagyunk együtt, de az év kezdete óta rengeteget vitázunk. És mind az én hibámból, túl sokat várok el. Nem szeretnék tulozni de mindig itt van mellettem és sok lehetősége lett volna elhagyni engem a viselkedésem miatt, de mindig kiált mellettem és azt mondta hogy velem akar lenni és tudja hogy meg tudok változni. A gond ott van hogy én Mindent de tényleg mindent TÚLgondolok, és emellett szorongok és még kényszergondolataim néha cselekedeteim is vannak. És ezt mind a baratomon vezetem le. Szeretném elmondani mi az a dolog ami a fejembe van és nem tudok nyugodt lenni tőle.na szóval tudom hogy ez egy butaság, és itt a baj hogy tisztában van vagyok vele, mégse tudom legyozni és ha ez nem lenne, én boldogan tudnák élni. Szóval hát arról lenne szó hogy félek attól hogy más leszek.ezt úgy kell értelmezni hogy valaki más leszek aki nem akarok lenni, és hogy más lesz a világ nézetem. Lényegében hogy kicserélődök valaki olyanná aki nem akarok lenni. Tudom hogy lehetetlen de valami a fejemben nem akarja elhinni, és néha anyira megijedek hogy elképzelem hogy most olyan lettem es olyankor csak sírok és pánikba esek. És ilyenkor van az hogy a baratomon vezetem le. Felsorolok pár dolgot amit mondok vagy csinálok neki: amikor ez ramtor akkor elkezdem benne keresni a hibát, és hogy mibe tudnék belekotni, és hogy neki se legyen jó, ha elmegy a fiúkkal valamit keresek hogy elrontsam a kedvét hogy ne legyen boldog, hogy ne élvezze. És sorolhatnám még mik szoktak lenni… Anyummal is rengeteget beszélek és tudom hogy igaza van de továbbra is folytatom. És nem bírom irányítani. Barátom szerint pszichológushoz kéne mennem, mert hogy jobb lesz. De nemtudom, van egy barátnőm aki pszichológiát fejezett és azt mondta amit anyum mondd mindig. És persze könnyebb utána ha beszélek valakivel, de mindig visszajonnek ezek a gondolatok. Tudnának valamit ajánlani vagy mit csináljak hogy legyőzzem hogy nem úgy van ahogy azt én gondolom. Kérem segitsenek mert mindig egyre rosszabb a helyzet… És már kezdek félni, mivel sokszor arra gondolok hogy az lenne a legkönnyebb ha nem lennék… De viszont képtelen lennék ártani magamnak,mert élni akarok de félek hogy egyszer anyira magam alatt leszek hogy tennék valamit… Tudom hogy kicsit zavart az egész amit leirtam, de próbáltam röviden és érthetően leirni. Kérem segítsenek. Előre is köszönöm

Üdvözlet ! Sajnos koraimagömlésem van + merevedési zavarom is + mióta elhanyagol az élettársam azota heti 2 szer pornot nézek és maszturbálok rá ha nincs senki otthon ! Kérném a segítségét ! Köszönöm !

Kedves Cintia!

Korábban mindig hosszú kapcsolatokban éltem, azonban az utóbbi években – kezdetben saját választásom miatt, a későbbiekben pedig más okok miatt, – nem volt tartós párkapcsolatom. Sokat dolgoztam/dolgozom magamon különféle módokon, nemrég egy pszichoterápián is részt vettem. Megtanultam, és azt hiszem, elég jól alkalmazom az érzelmeim megélését és kifejezését, ami korábban jóval nehezebben ment. Időközben egymásra találtunk egy régi ismerősömmel is, és mondhatni, gyakorlatilag teljes összhangban működünk az élet minden területén. Egyetlen bökkenő van csupán: a korábbi sérelmei és csalódásai után nem engedi meg magának, hogy szerelmes legyen. Így engem is blokkol. Szeretjük egymást, családra vágyunk, harmóniában telnek a napok, de időről-időre felbukkan ez az elbizonytalanító érzés, amelyet egyre nehezebben viselek. Tudom, hogy szeret, és fontos vagyok neki, ezerféle módon ki is mutatja, és hihetetlen módon gondoskodik rólam, úgy, mint még soha senki, mégis folyamatosan ott van a kontroll benne. Egy példa: a minap arról beszélgettünk, hogy én igencsak érzelmes ember vagyok, és belekezdett egy mondatba, ami valahogy így hangzott volna: “Szeretem benned, hogy ilyen érzelmes vagy.”, de ‘időben’ kapcsolt, és ehelyett azt mondta: “Az nagyon jó dolog, ha valaki érzelmes.”
Ezek persze az ő érzései és a blokkjai, amelyekkel neki van dolga, de közben azt érzem, hogy az a különleges kapcsolat, ami közöttünk van, ez a nagy egymásra találás megérdemelne annyit, hogy segítsek neki, magunknak. De hogyan is tudnék ebben segíteni neki? Egyáltalán lehetséges?
Közben pedig ezekben az elbizonytalanító napokban az is bennem van, hogy hagynom kellene az egészet, mert időhúzás az egész.

Tanácstalan vagyok, mert nem látom azt, mi az, ami előrevinne.
Ha tud ebben némi támpontot adni, azért nagyon hálás lennék!

Üdvözelettel,
Emma

Már alvászavarom is akad,mert éjjel zajon. Közösképüviselő kb lépett,de a többi a szomszéd dolga éa a rokona. .Erre jön,hogy beteg lettem a szárazlevegő miatt,pedig párásítunk,takarítunk stb.Tény régebben is ez időnként elért.. Nehezen fogyok így is. Alvás hiány miat ez csökken. Kb 10 kilót kellene fogyni.Egx ismerőssel srm tuok igazá n beszélni,mert mindenki elfoglalt Igazán nem lenne bajom,ha töbet lehetne menni ,sőt edzeni valahol . Eleve nemrég lett vége kapcsolatnak és nőiség is ingadozik a ki és megélése. Szex néha segített,de most az sem lehet ,de mást sem. Nem voltam függőm,de a szomszéd miatt kezdek kikészülni. Idős,unatkozik és nem megy ki sétálni,sehova Panaszkoddik,nyűgölődik Semmi után nem megy. Se gyógyszer ,semmiNem alaszik,nappasl.éjjel zajoong egy helyen ül Volt mikor arra ugrodtam fe,hogy becsapt az ajtót éjjel. Tény néha a hideg vagy mensi miatt nehezebben alszom,de ezektől még dolgozni sem tudok semi.Volt,hogy kirándultam így is eldugodtabb helyen feltöltőtt vagy relaxáltam aztán két-három nappal megint érezztem és,hogy zajong Van,mikor nevet ,élvezi,hogy zavaroghat. Beszámíthatatln. Nem értem,miért nem viszik el innét Mit tegyek?hogyan kezeljem ? Elnyomást érzem visszatérően Így is akad rosszindulat,ebbe a lépcsőházba. Többször másként léptem meg és amíg nem tudok költözni,muszáj itt maradni,de kikészít.