Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Helló 3 éve szorongok mások véleményétől rettegek. Be vonzom a rossz dolgokat és emiatt meghátrálok ugy érzem nevetnek rajtam és inkább belese fogok emiatt folyamatosan szomorú vagyok és levert. Ugy érzem nem vagyok képes véghez vinni semmit. Ezért fordultam ehhez az oldalhoz hogy tanácsot vagy gyógyszert tudnak-e javasolni. Vagy lelki segítséget nyújtani mivel senkihez nem tudok már fordulni ez ügyben. Köszönöm
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mivel ilyen erős szorongás gyötri Önt, érdemes lenne pszichiáter szakorvost felkeresnie, aki a részletes kikérdezés után tudna Önnek kezelési javaslatot adni, illetve gyógyszert is felírni, ha szükséges. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon kérhet ebben segítséget, vagy magánorvost is felkereshet.
Az alábbi blogbejegyzésünkben részletezzük a szakmám közötti kompetencia különbségeket:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot! Egy hete észleltem hasi fájdalmat üritési zavart és hugyutaki problémát.
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy hozzánk fordult! Javaslom, hogy panaszaival keresse fel háziorvosát, aki segíthet felderíteni, hogy mi okozhatja a problémát és szükség esetén szakorvosi kivizsgáláshoz (pl.: urológiai) adhat beutalót. Amennyiben a kivizsgálást követően az derül ki, hogy testi, szervi probléma nem áll a panaszok hátterében, javaslom, hogy egyéni konzultáció keretein belül keressen fel pszichológust. Ugyanis a testünk és lelkünk kapcsolata igazán komplex és az összefüggések megértéséhez, illetve a fizikai tünetet okozó lelki probléma feloldásához szakember segítségére lehet szükség.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Cintia!
Köszönöm előző válaszát.
Nem, ő nem említette, hogy zavarja a rossz és hiányos fogsora, soha nem hozza fel a témát, pont emiatt nem tudom, hogy kezdjek bele.
Csak sok szituációban látom rajta, hogy zavarja, mert nagyon takargatja a száját.
Köszönöm!
Akkor viszont érdemes lenne rákérdezni, hogy zavarja e, mikor épp eltakarja a száját, vagy megkérdezni, hogy miért teszi ezt, hogy ő mondja ki, hogy zavarja, és azon már el lehet indulni.
üdvözlettel Cintia
Jó Napot!
Párommal nagyon jó a kapcsolatunk, és úgy érzem mindent megtudunk beszélni, viszont van egy téma amit nem tudom, hogy kezeljek, hogy kezdjek el róla beszélni Vele.
Nagyon rosszak és hiányosak a fogai (emiatt gyakran érzem, hogy kellemetlen a lehelete is), és szeretném ha ezzel foglalkozna és elmenne szakemberhez, hogy rendbe tegyék.
De egyszerűen nem tudom, hogy hozzam fel a témát úgy, hogy ne bántsam meg vele, mert tudom, hogy Őt is zavarja, mert nem mer egy jóízűt nevetni valamin, mindig így félre húzza a száját, hogy ne lássa senki.
Én mindig is nagyon ügyeltem a fogsoromra, nemrég voltam is egy kontroll ellenőrzésen, mondtam is neki, hogy jöjjön el velem (mint kísérő) és gondoltam majd ebből kiindulok és felhozom a témát, de úgy alakult, hogy nem tudott velem eljönni.
Ön szerint, hogy tudnám ezt úgy tálalni, hogy ne legyen bántó, és ne érezze nagyon kellemetlenül magát emiatt??
Kedves Kérdező!
A párja nem szokta felhozni a témát? Talán úgy lenne érdemes, hogy amikor felhozza, ön felajánlhatja, hogy elkíséri fogorvoshoz. Vagy amikor ön megy orvoshoz, megkérdezi, hogy őt is bejelentse e, mert tudja, hogy őt zavarja a fogsora (ezek szerint önnek ő ezt már mondta korábban). Arra érdemes helyezni a hangsúlyt, hogy őt zavarja, és akkor nem bántódik meg, hisz ezt ő mondta magának.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Szép napot!3 éve komoly életmentő műtéten estem át,ez miatt munkahelyet kellett váltanom.Lehetőségem adódott a helyi kisboltban elhelyezkedni. Nagyon szeretem a munkám a vevőkkel is nagyon jó a kapcsolatom. Sajnos a főnököm felesége alkoholista. Rengeteg a probléma miatta. Rendkívül gonosz és rosszindulatú,mindíg azt keresi mivel árthat másoknak a vevők is sokat panaszkodnak rá. Gyerekesen viselkedik lekapargatja az árcimkét,a lejárt terméket visszacsempészi a polcra és sorolhatnám, persze ezt úgy állítja be mintha mi csináltuk volna. Persze mikor ezt jelezzük hogy nem mi voltunk kezdi a gyerekes bosszúit. Kolléganőmnek például kivágta a pulóverét.Sajnos állandóan elmennek a dolgozók mert valakit mindíg elüldöz a viselkedésével.Csak úgy jó minden ahogy ő csinálja Most oda jutottunk hogy én vagyok a soron. Sajnos ez az egészségemre is rányomta a bélyegét egy hónapja rosszul is lettem azóta vérnyomás csökkentőt szedek és nyugtatót. A főnököm a problémát úgy oldja meg hogy néhány napig nem engedi a boltba,de aztán kezdődik minden elölről mintha mi sem történt volna. Már sokszor megfordult a fejemben hogy otthagyom a boltot,de félek hogy az egészségügyi és fizikai problémáim miatt nehezen találnék munkát. Mit lehet egy ilyen emberrel tenni? Állt már kezelés alatt de nem is akar együttműködni. És én is teljesen tanácstalan vagyok és el vagyok keseredve.
Kedves Krisztina!
Ez egy nagyon nehéz helyzet lehet az Ön számára, hiszen úgy érzi, hogy az egészségügyi problémája miatt nehezen találna más munkát, viszont a mostani munkahelye is kihat az egészségére. Ha a főnöke partner benne, forduljon hozzá segítségért, hogy ő hogy látja, hogyan lehetne tartósan nyugodt légkört kialakítani, ha a felesége hozzáállása hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók elmennek. Azzal sajnos tisztában kell lenni, hogy ha valaki szenvedélybetegséggel küzd, akkor ő ennek a szenvedélyének a rabja, ennek a fogságában el. Sokszor a szer hatása alatt történtekre nem is emlékszik. Segíteni akkor lehet neki, ha van megfelelő betegség belátása és ő maga is problémásnak ítéli meg az alkoholfogyasztást.
Üdvözlettel,
10 éve elváltam egy nálam 15 ével fiatalabb hölgy miatt, akivel távkapcsolatban voltunk, de az első két év csodás volt.
Tehát eleve a kapcsolatunk szokatlan más személyek szemében elítélendő – környezetünk nem tud róla.
2020-ban kezdődtek a problémák mindenért én lettem a hibás, ritkábban járt le hozzám.Én továbbra is szeretem most nagyon úgy néz ki, hogy elfogom veszíteni mert a fejéhez vágtam, hogy meleg.
Hiába írok nem válaszol, mit csináljak nem akarom elveszíteni abba bele halnák.
Köszönöm szépen segítségét!
Üdvözletem: Emese
Ui.48 kg – ra lefogytam, azt mondta nem érdekli már – viszont nem régen volt egy nőgyógyászati műtétem és ez miatt az összes szabadságát kivette és ápolt.
Én hozzá nem mentem el, az anyjával él.Ez miatt
inkább nálam találkoztunk. Most úgy néz ki hogy örökre elveszítem de abba én bele halnák.
Kérem segítsen, és köszönöm szépen.
Tisztelettel: Mónika
Kedves Emese!
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám. Leveléből kiderül, hogy igen zaklatott és kétségbeesett lehet most, illetve tehetetlennek érezheti magát, azonban sajnos nem derül ki számomra, hogy mi is pontosan a hozzám intézett kérdése. Ha arra vonatkozna esetleg, hogy mit is tegyen most, azaz írjon-e neki újra vagy sem, sajnos erre egyértelmű választ nem fogok tudni adni Önnek, hiszen direktívákat nem adhatok, illetve sajnos kapcsolatuk pontos hátterét sem ismerem.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Tisztelt Pszichológus!
48 éves nő vagyok.
3 éve saját vállalkozásom van egyre jobb eredményekkel. Édesapám elismert művész, és csak most sikerült megfejtenem, hogy mindenáron azt akarta, hogy az ő nyomdokaiba lépjek, de úgy hogy teljesítsem az ő lehetetlen elvárásait, hogy amit ő nem tudott elérni, azt én majd megvalósítom. Én ezt csak gondolom és érzem, mert nem mondta ki nekem.
Szóval ha szerettem volna bármit is csinálni abba a szakmába akkor azonnal az ő elvárásai szemüvegén nézett rám, és mindent ami vagyok, amit szetettem volna azt semmibe vette, sehol nem engedett érvényesülni. Ha erre gondolok, elsírom magam. Együttműködni nem tudtunk az ő birodalmába a műhelyébe. Ha erről panaszkodok neki akkor azonnal hárít. Képtelen voltam megfelelni ennek a szülői nyomásnak és kitanultam egy másik szakmát, azt űzöm sikerrel. Az öcsém is úgy járt mint én, egy másik szakmában sikeres, volt mikor én támogattam huzamosabb ideig, amikor otthon nem nézték jó szemmel azt amivel foglalkozott.
Itthon folyamatos kritizálasnak, kiabálásnak voltunk kitéve. Akkor lett könnyebb mikor elköltöztem…de sok sok évbe telt önbizalomra lelni. Édesapámnak sok tanítványa van akik szeretnek hozzá visszajárni, de mégis fáj a szívem hogy ő velük örömmel beszélget a szakmáról. A kezemből még a szerszámot is hisztérikusan kivette amit kértem tőle, amikor egy komoly szakmai tanfolyamra jártam. Abba anyagilag támogatott, és a tanítványoknak dicsekedett, hogy hova jártam tanfolyamra, itt jöttem rá, hogy csak arra kellek, hogy eszköznek használjon, sajátmaga kiterjesztésének gondol. Nagyon szomorú ez. A tanítványoknak, ismerősöknek fogalma sincs hogy hogy bánt velem Apu, és meg sem akarnak hallani. Ha apuról panaszkodok, rajtam nevetnek..”merhogy ennek a hülyének milyen jódóga van..” Édesapámnak a mai napig segítek, de nyomasztanak ezek az érzések. Nem tudom hogy hogy lenne érdemes erről vele beszélgetni, vagy felejtsem el inkább? A tanfolyamon megtiltottam a tanárnak hogy elmondja hogy kinek a lánya vagyok, hogy ne rajta keresztül ítéljenek meg az emberek. Kesőbb mikor megtudták, az osztálytársak értetlenül néztek rám, hogy én miért nem ebben a szakmában dolgozom?!
Kedves Kérdező,
Úgy látom egy önismereti folyamat indult el Önnél, és olyan kérdések fogalmazódtak meg eközben, amivel szeretne mélyebben foglalkozni, hiszen régóta nyomasztják. Ha jól értem sikeres a szakmában, amit Ön választott és ki tud ebben teljesedni, sokan dícsérik és elismerik. Mégis úgy érzem mintha Ön elégedetlen lenne saját döntését illetően. Az érzések amit megfogalmazott ambivalensek, olyan mintha még mindig tűnödne jól döntött-e. A tanfolyam amit elkezdett művészeti ágon, az kinek volt fontos és miért? A leírásból úgy tűnik, mintha abban is sikerélményei lennének. Érdemes lehet megfontolni milyen céljai vannak hosszútávon, Ön végülis mivel szeretne foglalkozni? Megfogalmazta, hogy a környezete nem hallgatja meg a sérelmeit az édesapjával kapcsolatosan, ez fájdalmas lehet. Önnek más élményei vannak az édesapjával mint a tanítványaival, és ha jól látom fontos, hogy tudják mások az édesapja nem tökéletes. Úgy tűnik a testvérét is támogatta a pályaválasztása során, mely eltért a szülői elvárásoktól, mégis erős tudott lenne ebben a helyzetben. A gondolatok és érzések, amit megfogalmazott sok fájdalmas felismerést rejtenek, így mindenképpen fontos lehet ezzel foglalkozni szakember segítsége által.
Nagyon remélem, hogy tudtam segíteni és köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzánk a kérdésével.
Tisztelt doktornő én az unokahúgom kisfia miatti aggodalmam ból írok önnek a gyermek másfél éves és az anyukája úgy foglalkozik vele hogy odaadja neki a telefont sokszor egész napra a YouTube on nézzen éket videókat érdekes módon tudja hova kell a kisujját rakni hogy a kedvenc videói jöjjenek be de mi úgy vesszük észre kívülállók hogy a gyermek egyre hisztis erősebb nehezen alszik el éjszaka felsír majdnem minden hétvégén nálunk van és nagyon nehezen tudjuk kezelni azt hogy ne adjuk neki oda a telefont okozhatja ezt a feszültséget a kicsi nél a telefon használata válaszát előre is köszönöm tisztelettel Sári Andrásné
Kedves Kérdező,
Ha jól értem nem Ön a szülő, azonban aggódik az unokahúga kisfia miatt. Úgy látom gyakran tölt időt Önöknél, ha sikerült megfigyelni a nehézségeit, tehát közel állnak egymáshoz. Érdemes lehetne elbeszélgetni az unokahúgával az Ön által tapasztaltakról a fiú viselkedését illetően. A gyermek egészen kicsi, így elképzelhető, hogy az édesanyja túlterhelelt és kevésbé tud vele minőségi időt tölteni. Beszélhetnének erről a családban, hogy mennyire tudnak neki segíteni ebben a kérdésben. Fontos, hogy ne érezze magát hibáztatva, hiszen a szülő a legjobbat akarja a gyermekének. Lehetséges, hogy a gyermeket fokozatosan kell leszoktatni az internet-használatról, melyet elsőkörben a korlátozással tehetnek meg. Naponta csökkentsék a használatot és a szülő szabályozza a tartalmakat, amihez hozzáférhet a gyermek. Nem utolsó sorban érdemes új tevékenységet beiktatni az internet-használat helyett, ami lekötheti a gyermek figyelmét és szívesen csinalhatják akár a szülővel együtt.
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzánk a kérdésével. Remélem tudtam segíteni.
Jó napot kívánok!
22 éves nő vagyok. Nehéz év áll mögöttem. Nagyon kihatott a járványhelyzet. Tüdőgyulladással keztem egy évvel ezelőtt. Nagyon nehezen másztam ki belőle, közben meg rettenéssel töltött el a sok rémhír a járványról. További betegség követte (krónikus faringitis), folyton olyan volt, minta a Covid tünetei lennének. Emiatt hónapokig teljesen elzártam magam a világtól, nem találkoztam barátokkal, senkivel, csak a családdal. Később nyelési nehézségek jöttek, ami nagyon megrémített, azonnal ki is vizsgáltattam, de minden negatív volt. Emiatt féltem enni, napokig lelkileg nagyon megviselt, úgy gondoltam sosem lesz a régi már, nagyon elkeserített. Már reggel azon stresszeltem, hogy majd ennem kell ebédre valamit. Néhány hét nagyon nehéz volt. Aztán picit jobb lett. Közben a családunkba is beköszöntött a vírus, én nem fertöződtem, de a családom igen, elszigeteltem magam, de egész nap rettegéssel tel, nem aludtam, sírtam, aggódtam, hogy a szüleimmel történni fog valami. Ezek is szörnyű hetek voltak. Aztán mire úgy éreztem végre minden rendben van, elkezdtem rosszul érezni magam, állandó szédülés, ami étkezés után lett intenzívebb, heves szívdobogás éjszaka, ájulásérzés, gyengeség, stb..Kivizsgálásra indultam, látott azóta 4 kardiológus, volt uh, ekg, Holter, Voltam neurológusnál, készült agy MRI, nyaki Doppler, pajzsmirigy kivizsgálás, vérvizsgálat, szemvizsgálat. Minden negatív. Nem tudtam már mi tévő legyek, pszichiáterhez fordultam, aki írt enyhe szorongásoldót, ami nem merek bevenni, mert nem vagyok meggyőződve, hogy nincs szervi bajom. Aggódom a betegségek miatt, félek hogy kórházba kerülök, félek elmenni bárhova is, hogy nehogy ott beteg legyek. Minden nap rossszul vagyok, nem tudom már kitől kérjek segítséget, teljesen leromlott az életminőségem. NEm tudom ki tudna rajtam segíteni, úgy érzem már senki, és sosem szabadulok ezektől a rosszullétektől. Tanácsot szeretnék kérni. Előre is köszönöm!
Kedves Elza!
Köszönjük a levelét!
A fent említett tünetek szinte mindegyike megjelenhet pszichés terhelés hatására. A Covid-helyzet okozta korlátozások, fenyegetések bőven ilyen pszichés terhelést okozhatnak olyannak is, aki özvetlenül nem találkozott a vírussal. Önnél még nehezebb lehetett a helyzet, hiszen a családja is veszélybe került. A pszichiáterhez való fordulás mindenképpen jó döntés volt, azonban emellé fontosnak tartanám egy pszichológus felkeresését is, akivel beszélni és dolgozni tudna a megélt nehézségeken és a mindennapjait már jelentősen megterhelő betegségszorongáson.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő! Tegnap kaptam panikbetegsegre az Escitil nevű gyogyszert de tegnap este óta érzem h fáj még zsibbad a szám is elvileg allergiás nem vagyok semmire ez vajon mellékhatás lehet vagy inkább cserélnek gyogyszert önnek mi a véleménye erről a gyogyszerről vettem be frontint mellé kicsit jobb lett soha nem szedtem még ilyeneket és még vagyok ilyedve köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!
Köszönöm kérdését! Ijesztő lehet egy új gyógyszer szedése után ilyesmit tapasztalni. Mindenképpen javaslom, hogy keresse fel kezelőorvosát és számoljon be neki a tapasztalt tünetekről, aminek fényében el tudja dönteni, hogy szükséges-e gyógyszert váltani.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
1-2hete halálfélelmem van. Régen volt pánikbetegségem is. Mitől van ez?
Kedves Kérdező!
Érdemes felkeresnie azt a szakembert, aki korábban kezelte a pánikbetegséggel, lehetséges, hogy újra megjelent.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Jó napot kívánok! Sajnos odáig jutottam már hogy nem tudok mitévő lenni. Párom aki más nemzetiségű nem igazán szimpatizál bátyámmal. Nekem és bátyámnak már korábban is voltak nézet eltéréseink. De mióta együtt vagyok a vőlegényemmel még rosszabb lett a helyzet. Folyamatos civakodás megy közöttünk a párom és a bátyám között is. Néha lenyugodnak a kedélyek de van amikor egy apró szócska is elég és robban minden. Párom már 1 éve magába folytja az érzéseit alkalomadtán nekem panaszolja el. Most utoljára viszont egy apróságon volt egy iszonyatosan nagy veszekedés ami már majdnem verekedésbe torkollott . És fogalmam sincs hogyan békítsem ki őket. Esküvő előtt állunk és ez a veszekedés az amúgy is vibráló feszültség mellé nem jött jól. Segítséget szeretnék kérni hogy hogyan békítsem ki őket vagy esetleg megfelelő helyzetet hozzak létre amiben lehet élni illetve együtt élni. Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönöm a megkeresését! Nagyon nehéz lehet a helyzet, amit leírt. Tehetetlennek érezheti az ember magát, amikor két számára fontos ember között konfliktus van. A leírtakból úgy tűnik, hogy valami mélyebb sérelem, ellentét húzódhat meg a háttérben. Ez a mélyebb konfliktus, illetve az, hogy párja magában tartja gondolatait érzéseit, olyan alapfeszültséget teremthet, amikor már elég egy rossz szó, egy elejtett megjegyzés, hogy úgymond “robbanjon a bomba”. Fontos lenne megkeresni, hogy honnan ered a feszültség, akár az Ön és testvére közötti “civakodások” hátterét is érdemes megvizsgálni, hiszen azt írja, már párja előtt is voltak nézeteltéréseik. Ennek megtalálásához érdemes pszichológushoz, vagy amennyiben párja és testvére is nyitottak, családterapeutához fordulni közösen.
Fontos, hogy ha sikerül a feszültség eredetét felgöngyölíteni, onnantól mindannyiuk részéről nyitottságra van szükség, és arra, hogy próbálják megérteni egymást. Ez sokszor nem könnyű, de a konfliktushelyzetekben való tudatosság sokat segíthet a megfelelő viszonyulásban. Ehhez ajánlom korábbi cikkünket:
Amíg a konfliktushelyzet feloldásában nincs előrelépés, addig sokat segíthet az is ha teret enged saját és párja érzéseinek, hogy ne halmozódjon fel még több feszültség. Gondolok itt akár egy-egy közös beszélgetésre, hasonló családi konfliktust feldolgozó film megnézésre, bármi olyan lehetőségre, ami helyet ad a frusztrációk kifejezésére. Ez segíthet átmenetileg megfelelő mederben tartani a helyzetet.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jónapot kedves doktornő. Az én problémám kb 1 hónapja kezdődött. Feküdtem az ágyon, majd azt éreztem hirtelen el kezd remegni mindenem, a szivem majd ki esik a helyéről, tapintottan a pulzusom nagyon pulzált, ekkor már nehézlégzés társult mellé, illetve erős halálfélelem tört rám, gondoltam a vérnyomásom csinálja, ezért megmértem, a vérnyomás értékem jó volt viszont a pulzusom 140 volt. Ez az állapot kb fél óráig tartott, mély levegőket vettem, vizes ruhát tettem a nyakamba majd szépen lassan vissza állt a pulzusom normál tarományba. Azóta majdnem minden nap vannak ilyen ugymond rohamjaim, bár nem olyan intenzitású mint a legelső. Sokan mondják ez pánikroham. Maga szerint is lehet az? Mert minden nap retteteg hogy elkap az az érzés míg végül ténylegesen jön a remegés magas pulzus halál félelem. Kérem adjon tanácsot mit tudok tenni! Mindig azt hiszem a szivemmel van baj és megfogok halni.
Köszönöm szépen! Ui: éjszakája is többször arra ébredek hogy rosszúl leszek, és van hogy reggel is miután kinyitottam a szemem. Köszönöm szépen a segítséget.
Kedves Kérdező!
Pánikrohamnak tűnik a leírásból, de diagnózis csak személyes interjú után adható. Javaslom először pszichiátert keressen fel, majd klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta tud segíteni pszichoterápiával. Először a szomatikus problémát érdemes kiszűrni, mert pl lehet akár pajzsmirigy probléma is,
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Tisztelt címzett! Szerelmes vagyok a háziorvosomba. Sűrűn nem látom mivel nem vagyok beteges és pszichopata sem hogy képzelt betegséggel jarjak hozza csak hogy lássam. Éppen ezért megírtam neki hogy mit érzek iránta. Jólesett neki megköszönte. Érdekelte,hogy milyen vágyaim vannak fele és hogy mit tennék vele. És aztán másnap megírta kérdésemre hogy sajnálja de nem viszonozhatja az én érzéseimet. Tudni kell hogy családja van. Alig van otthon. Bármilyen képet kiteszek facebookra egyből megnézi. Ha mégis valami miatt fel kell menjek a rendelőbe hosszán a szemembe néz érdeklődik irántam és beszélget velem. Ha írok neki messengeren Jolesik neki. Úgy érzem tetszem neki de valahogy mégsem lép. De én annyira szeretem őt annyira vágyom rá. Ő 44 én 35 éves vagyok. Szóval nem tudom hogy lehetnék ezen túl. Vagy hogy miért nem lép felém? Válaszát nagyon várom.
Kedves Kérdező!
A viszonzatlan szerelem nehéz érzés, kifejezetten javaslom Ön számára a korábbiakban a honlapunkra felkerült ilyen témájú cikkeinket. Azt javaslom, hogy próbáljon meg máshol is ismerkedni. Az orvosa a feltételezett vonzalma ellenére is családos ember, így úgy vélem a saját erkölcsi értékei miatt sem tud kezdeményezni Önnél. Valóban nehéz ha a másik nem ugyanazt érzi amit mi, de azért sem bűnös ha Önnek pedig vonzó ez a férfi. A vonzalma ellenére lehet, hogy nem alakul ki majd kapcsolat, egy másik férfival azonban lehetséges.
Kedves Adam
A fo bproblemam: Egyet nem értés az apukával, kommunikáció hiánya, 7 éve együtt, már nem hiszek benne, hogy valaha meg fog oldódni, úgy érzem velünk van a baj. van úgy, hogy kevésbé érzem stresszesnek a gyerek nevelést, ha nincs ott az apjuk. Az ő családjában elfogadott volt a verés, az enyemben is csak nem olyan brutális formában, mint náluk. De én szeretném ezt elkerülni, erre törekszem, ő meg azt mondja, nem nekem, mert velem nem beszélget,hogy ő a veréstől lett az aki, eleve a családja makulátlan, tökéletes a szülő gyerek viszony.
Elegem van, de anyam azt sulykolja belem nem birok el ket gyerekkel, ő márcsak tudja, 3x vált el két gyereke van, tényleg nem állt helyt, nem is jo annyira a kapcsolatunk. A kérdésem mi a fenét csináljak? Nyugodt kiegyensulyozott, felszabadult eletet akarok a gyerekeimnek és magamnak ? Mindennél jobban
Kedves Kérdező!
A kommunikációs nehézségek sok problémát tudnak okozni egy családon belül. A nevelésbe sokat számít, hogy miket hoznk a szüleinktől, milyen tapasztalatokat építünk be a saját viselkedésünkbe, gondolkodásunkba. Azt javaslom ezek a szempontok alapján próbálja végig gondolni a kapcsolatukat, próbáljon közös pontot találni, és párjával is ezek alapján kezdeményezze a beszélgetést. Próbálják azt elérni, hogy legyen egy közös pont amivel egyet értenek. Amennyiben ez úgy érzi, hogy nem megy egyedül, akkor tudnak párterápiára, illetve családterápiára is jelentkezni. Úgy vélem, míg nem reménytelen a helyzet, addig nem szükséges válni.
