Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelet Szabó Lili!
Tanulási, kapcsolatteremtési, önismereti, céltalanság és önbizalomhiányom van. Ezekben szeretnék segítséget kérni.
A középiskolai osztálytársaimmal nem tudtam jó kapcsolatott kialakítani,így nem is kedveltek soha. 2020 májusában végeztem volna a technikusival, de mivel nem tanultam így megbuktam. Tudom hogy kellene tanulnom pótvizsgára, de egyszerűen sehogy nem bírom magam rávenni, és ha nagy nagy nehezen ráveszem magamat hogy tanuljak nem tart sokáig. Ez lehet az is rá játszik hogy amit tanultam középiskolában az már nem érdekell. Most januárban elkeztem egy targonca okj tanfolyamot (1hónapos volt) itt se tudtam magamat rávenni a tanulásra és itt is úgy mentem el a vizsgára hogy egyszerse olvastam bele. Nem is mennt jól a vizsga, de valamiért nem buktattak meg pedig 1 összetett mondatot sem tudtam elmondani. 2020 szeptember óta tart az angol tanfolyamom ám erre se tanultam semmit pedig ebből is lassan vizsgáznom kellene. Azt se tudom hogy merre tovább a jövőben tanácstalan vagyok, jelenleg nincsenek barátaim mert nem tudok kapcsolatott kialakítani félek és nincs is önbizalmam hozzá + most hogy vírusvan így mégjobban elmagányosodttam. Hiába lakok a szüleimmel és testvéreimmel nem olyan jó a kapcsolatun, olyan semmilyen nem veszekedünk,nem is utáljuk egymást. Nem nagyon szoktunk beszélgetni és közös programokat se csinálunk. Szeptembertől elkeztem edzeni, de így most hogy be vannak zárva az edzőtermek ez az egyetlen célom is kudarcba mennt. Mert hát izmot építeni csak súlyzókkal lehet (mert most jelenleg vékony vagyok és gyenge). Az önbizalom növelés céljából kitalált programjaimat se tudom megcsinálni mert a vírus miatt be vannak zárva (siklóernyőzés, extrém barlang túra). Ön mit ajánlana a helyemben? 21 éves vagyok és mégsemmit nem értem el és attól tartok hogy nem is fogok.
Tisztelettel Tamás!
Kedves Tamás,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy vettem ki a soraiból, hogy a motiválatlanság (tanulás terén) okát eddig még nem sikerült beazonosítania. Érdemes lenne szakemberrel beszélgetnie erről, hogy mi miatt nehéz Önnek leülni tanulnia, milyen gondolatok jutnak eszébe, milyen érzéseket él meg, s ezek mivel hozhatóak összefüggésbe. Fél-e magától a vizsgahelyzettől vagy a vizsgáztatótól, milyen helyzetekben volt eddig nehéz teljesítenie stb.
Nézzen körül akár a google kereső által, hogy az Ön szűkebb-tágabb életterében milyen lehetőségek adódnak, ahol tb alapon pszichológus ellátná. Illetve most a koronavírus járvány miatt néhány alkalmas ingyenes segítő beszélgetést lehet találni az interneten ha beírja a googlebe az “önkéntes pszichológus koronavírus” szavakat.
Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasnia:
A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?
Lelki immunrendszerünk erősítése a koronavírus járvány idején
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt doktor úr/hölgy!
Párom egy hónap alatt két hozzátartozóját is elvesztette. Azt vettem észre, hogy nem nagyon akar tudomást venni a történtekről. Magában tart mindent, és egyre ingerültebb emiatt. Szeretnék vele beszélgetni, de nem tudom hogy álljak neki. Esetleg bíztassam arra, hogy keressen egy pszichológust? Tudna tanácsot adni, hogyan tudnák segíteni neki?
Kedves Anita!
Köszönjük a levelét!
A párja helyzetre adott reakciója általánosnak mondható. A gyászfolyamat első állomása a történtek és a veszteség tagadása. Ebben a szakaszban nem érdemes a párját konforntálnia (megmondani, hogy márpedig ez így történt, fogadja el, stb.), mert ezzel további ellenállást válthat ki. Érdemes inkább hallgató figyelemmel felé fordulni és biztosítani őt abban, hogy ha szeretne a veszteségeiről beszélni, akkor Önhöz nyugodtan fordulhat, és segít neki, amiben csak tud. Ha úgy érzi, hogy a párja hosszú ideig ebben a szakaszban marad, elakad, akkor érdemes felvetni a pszichológus lehetőségét is, aki segíthetne neki a veszteségek feldolgozásában.
A témával kapcsolatban mindenképp ajánlom figyelmébe alábbi blogcikkeinket:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
36 éves vagyok, a problémám a következő:
4 éve ismertem meg a jelenlegi párom, aki 14 évvel idősebb, nekem is és neki is vannak gyerekeim/i, és már van egy közös is, az én gyermekeim velünk élnek. Mindig voltak köztünk szóváltások, kiabálások, egyet nem értések. Sokszor cikizi a kinézetem (miért nem megyek szoláriumba, fodrászhoz stb), de egyszerűen annyira nehéz 3 gyerek mellett és még iskolába is járok. Kb egy éve egy heves szóváltás után annyira kiabált (és hiába csitítottam, hogy felébrednek a gyerekek), hogy leöntöttem szódával, erre hozzámvágta a kávés bögrét. Máskor ha összevesztünk és meg akartam ölelni hogy ne veszekedjünk hozzálökött a falhoz. Volt, hogy a pár hónapos babát altattam, berontott a szobába és ordítozott én pedig kitoltam a szobából, aztán rámrontott, nekiszorított a falhoz és fojtogatott, hogy mégegyszer hozzá ne érjek.(egy hétig a keze lenyomata a nyakamon volt) Novemberben nagyon eldurvult a helyzet, mert napokig tartó nem beszélés után, mikor megint kiabált újra leöntöttem szódával, és a telefonja elázott (nem lett semmi baja), fogta az enyémet és szilánkosra törte. Nagyon mérges lettem, és hirtelen a kezem ugyébe került nyomtatót vágtam az ágyra, amire ő fogta a fejem és teljes erőböl a földhöz csapta. El is ájultam, agyrázkódasom lett, bocsánatot kért. Azóta ha vitázunk mindig kritizálja a rendet, ha a babával elnyom az álom délután, ha 3 napig nincs együttlét. (Nem miattam). Próbáltam vele beszélni, de nem megy mert csak a saját igazát hajtja, nem érti meg, hogy mi bajom. Ez csak a töredéke amit most leírtam, nagyon nagyon sok problémánk van. Nagyon szomorú és boldogtalan vagyok.
Kedves Ágnes!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján egyértelműen látszik, hogy egy erősen bántalmazó kapcsolatban él, mely sem Önre, sem a gyermekekre nincs jó hatással. A bántalmazó kapcsolatokból több kiút is létezik. Az egyik a párterápia lehetősége, de ehhez a párjának is motiváltnak kell lennie a változásra. Írását végigolvasva a párjában ezt nem látom, de nyilván Ön jobban ismeri őt és a lehetőségeket. Ha ez nem működik, akkor érdemes lenne elgondolkodnia a kapcsolatból való kilépésen is, mert jelenleg ez mind a fizikai, mind pedig a pszichés egészségét jelentősen befolyásolja, negatív irányba. A bántalmazástól való félemem – folyamatosan félni attól, hogy mikor fog ütni, leszorítani, lefogni, falhoz lökni, fojtogatni- rövid és hosszú távon is maradandó pszichológiai károkat okozhat, s fontos tudnia, hogy nem csak Önnél, hanem a gyerekeknél is, hiszen ha ők közvetlenül nem szemtanúi a veszekedésnek, fültanúi biztosan, illetve érezhetik Önön a félelmet, feszültséget, dühöt.
A bántalmazó kapcsolatban való bennemaradás sokszor kérdésként fogalmazódhat meg. (pl. Miért csinálom ez? Miért hagyom, hogy bántsanak?, stb.) Ezekre a kérdésekre egy pszichológussal való önismereti munka során választ kaphatna, illtve egy szakember a döntése meghozatalában is segíthetné.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Pszichológus!
Több éve pánikbeteg vagyok.Szedtem antidepresszánst, és egy antipszihotikumot.Kezdetben nyugtatóan hatottak. És sajnos el is hízlaltak.Úgy érzem mintha, inkább ártott volna a gyógyszer minthogy használt volna.Plusz amióta anyu elhunyt, apámmal gondok vannak. Ő nem ért a pénzhez,és felesleges dolgokra eltapsolta plusz rám fogta, és legalább 200 szor elmondtam, hogy miattad, miattad, miattad vettem fel a hitelt. Nos van kb 1millió tartozás, ebből rám lett költve kb 100ezer forint.Bűntudatot kellt bennem, de ilyen célozgatásokkal. És utána olyan maró gúnyos szöveggel ki is figuráz engem. Például:Fiam valamikor még ebben az évben kiviszed a szennyes ruháimat a fürdőszobába?! Erre én azt félelem, hogy mindjárt, mert pont a lehető leg rosszabb pillanatban mondja ezt. Elfeledkezem róla, majd újból szól például ezt mondja. Majd csak ki kerülnek azok a ruhák maguktól a mosógépbe. Ekkor ingerült leszek, és azt mondja. Bónuszként kiviheted a pisis vedremet is. Erről persze a környezetünk nem tud.
Fenyegetőzött, már öngyilkosággal is. Én hallottam a mérgező szülőkről,Susanna Forward írta, de még nem olvastam ki a könyvet. Felismertem a helyzetet, hogy anyám is mérgező szülő volt, és apám is az. A könyvben van egy rész, hogy szembesíteni kell azzal amikor ártott.Tegnap mondtam neki hogy emlékszel, hogy ebben a kisboltban közröhely tárgyává tettél. Meg amikor egy volt barátnőm itt volt akkor is…
Elismerték, de én elhagyottan érzem magamat. Mindent én csinálok itthon.
Azt tervezem, hogy amint kezd tavaszodni, a kismotorommal mindíg egy picit arrább menni, mert agórafóbiám is van. Konkrétan 3éve nem hagytam el a falut. Azt nem tudom, hogy utána, hogyan tovább… Az önbizalmam apám letörte. Bocsánat, hogy így írom le, de apám mindíg egy tehén telepre küldene xart lapátolni. Közben nekem van egy szakács szakmám.De apám kezd elbutulni is. Én nem gondoltam volna, hogy apám az utolsó 5,maximum 10évében ilyen elviselhetetlen ember lesz. Többször is cserben hagyott már. ☹️ Szóval nem tudom, hogy amikor kitörök az agórafóbia rabságából utána mit tegyek?! Mert Végülis, ha ki mennék külföldre nem is nagyon lenne értelme apámhoz visszajönni… Nem tudom ☹️ Régen ábrándoztam, hogy mellettem lesz bármi is lesz, de nem. Él, de számtalanszor hülyére vett. Várom válaszát. Üdvözlettel
Kedves Gyula!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján érezhető, hogy a mérgező közeg, mely körülveszi Önt, egyáltalán nincs Önre jó hatással. Ehhez hozzáadódik még az édesapja elbutulása, ami egy progresszív folyamat tehát csak romlani fog az idő előre haladásával, ami további nehézségeket és újabb feladatokat fog okozni. Ehhez szorosan kapcsolódhat a pánikbetegsége is, hiszen egy mérgező közegben való tartózkodás ellen gyakran tiltakozhatunk így. Az állapotából való kikerüléshez fontos lenne szakemberrel konzultálnia az Ön és az édesapja állapotáról is, s esetlegesen újra farmakoterápiába kezdenie. Kérje a területileg illetékes pszichiátriai gondozó segítségét!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szépjónapot.
28 éves férfi vagyok.Azzal a problémával fordulnék Önhöz, amely néhány hete jött elő nálam. Félek a meleggé válástól. Úgy kezdődött, hogy láttam egy filmet a tv ben amiben éppen egy három másodperces jelenet elejéig két csávó csinálta. Abszolút nem vonzott a dolog csak pont odanéztem. Akkor jött elő ez, hogy Úr Isten mivan hogyha meleg leszek. Abszolút nem vonzanak a férfiak se testileg se sehogy. Már melegpornora is rakerestem próbáltam rá maszturbálni, de az undor kapott el, hogy ott csokoloznak. Azt tudni kell hogy páromnak hormonális es önértékelési problémái vannak és nem kívánja a szexet évek óta. Van hogy havonta egy alkalom vagy kéthavonta történik valami. Ezért maradt a pornó és a szexuális vagyak ezáltal történő megélése. Már lassan ez pornofuggose nőtte ki magát. Mindig féltem a szextől olyan módon , hogy elelvezek hamar. Ezért kicsit szorongok ha oda kerül a sor hogy végre szeretkezunk de ez nem csak nála előző kapcsolataimban is megvolt. Azt akarom hogy élvezze o is de tudom hogy ez 3 5 perc alatt nem megy neki. Volt rá példa hogy azt mondta csak azért szexel velem hogy kielegitsen. Volt hogy abba kellett hagyni mert láttam a fején hogy unja és csak bambul. Vendeglatasban dolgozom. Eddig nem jött elő ez a probléma nem is agyaltam rajta hogy jaj mi lesz ha meleg leszek. Most hogy viszont van időm több is mint kéne állandóan ezen stresszelek. Alapból is egy stresszelos fajta vagyok. Eddig homofobnak tartottam magam beszéltem vele ezekről azt mondta legyek elfogadobb a melegekkel. Én elfogadom őket. Mar magmnak is inkább bebeszelnem hogy meleg vagyok csak ne szorongjak már ezen. Kérem segítsen mi baj lehet velem? Miért stresszelek olyanon ami rám abszolút nem igaz. A libidom is eltűnt, és már a pornót is egy bizonygatasnak érzem hogy tényleg nem vagyok az.
Kedves Máté!
Köszönjük a levelét!
A szexuális orientáció már viszonylag korán eldől, de ennek a tudatba kerülése, felismerése bármikor előjöhet az életút során. Az Ön esetében egy pszichológussal való munka során lehetne biztosan megmondani, hogy honnan jöhetett a homeszexualitásról való gondolata és ennek fényében, hogy mit lehet vele kezdeni. A párjával való szexualitás kérdésében azonban mindenképpen úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterápiába kezdeniük, hiszen az nem feltétlenül jó, ha Ön egy kapcsolatban a szexualitását majdnem kizárólag pornófilmek nézése során tudja megélni. Ez elhidegüléshez és függőséghez vezethet, melyeket Ön már kezd megtapasztalni.
Ajánlom figyelmébe alábbi blogcikkünket és videónkat:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm !
40 éves férfi vagyok !
1.5 éve véget ért a kapcsolatom , melynek követjeztében én pszihiátriára kerültem. Ami odáig vezetett , az volt , hogy egy olyan nőnek akartam megfelelni akinek semmi nem volt jó és elég sem. Később próbáltuk rendezni kapcsolatunkat ami újra kudarcba fulladt.Mire azt érzem le tudnám zárni , különböző ürüggyel időnként felbukkan az életemben.
A facebook oldalán érzelmi ráhatásos idézeteket posztolgat.
Azt érzem , nem vagyok képes lezárni.
Viszont amire leginkább kíváncsi lennék , hogy ő miért bukkan fel ? Miért akar több fájadalmat okozni nekem ?
Köszönöm válaszát !
Kedves Péter!
Köszönjük a levelét!
Sajnos azt nem fogjuk tudni megválaszoli, hogy a hölgy fejében im lehet, miért cselekszik így, ezt csak ő tudhatja. A kérdés inkább az, hogy Ön miért hagyja, hogy ez a hölgy kihasználja Önt, érzelmileg befolyásolja, és magához kösse. Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre egy önismereti munka során választ kaphatna.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
2019. novemberében kezdődött láb bénulással a szomatikám. Nem tudtam behajlítani,ez által emelni a lábam,járás egyensúly nehézégeim ,izomgörcs,izomfeszüléseim voltak a lábamban. Ezt tartott kb fél évig,most pedig ugyan ezt az izomfeszülés görcs össze húzódást érzem a derekamban,ami szintén gátolja a járásomat,mert ha befeszül,görcsöl akkor nem tudok járni. 05. frontin tablettát szedek. Ha ki mozdulok az utcára akkor 6db tablettát kell bevennem hogy tudjak járni magabiztosan és fájdalom mentesen. Nem tudom mihez kezdjek,mert így dolgozni sem tudok. Pszichológust nem találok,aki tb-re kezelne engem.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét.
Mindenképpen ajánlott lenne az Ön esetében klinikai szakpszichológus szakembert felkeresnie.
Nézzen körül akár a google kereső által, hogy az Ön szűkebb-tágabb életterében milyen lehetőségek adódnak. A lakóhelyéhez tartozó pszichiátriai szakrendelésen és a családsegítő központban nagy valószínűséggel alkalmaznak pszichológust /klinikai szakpszichológust. Egy-egy kórházban van mód ambuláns kezelésre (pl.SOTE pszichoterápiás szakambulancia, máshol vannak olyan helyi alapítványok (pl. Félutón alapítvány Your Self Centruma), akikhez ingyenesen vagy méltányos óradíj ellenében lehet fordulni.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Jo napot azz szeretnem kerdezni hogy azis panik ha felek egyedul lenni es szorongok hogy valami bajom lesz ha egyedul vagyok meg egyedul nem merek boltba jarni meg sehova.
Kedves Kérdező!
A pániknak, vagy szorongásoknak az is lehet egy fajtája úgy mond, hogy fél szociális, közösségi helyekre egyedül elmenni. Vagy ahogyan írta, esetleg fél ha egyedül marad. Ezek esetében fontos kideríteni a félelmek okait. Mióta érzi őket, milyen helyzetekben érzi, esetleg milyen esemény idején kezdődtek. Milyen gondolatai vannak ilyenkor és még sok más kérdéssel fel lehet tárni az okokat. Ehhez javaslom, hogy keressen fel egy szakembert, akivel személyesen tud beszélgetni a fenti dolgokról.
Volt egy Barátnőm ( nagyon szerettem mert közel álltunk egymáshoz minden tekintetben)
Mostanában sokat veszekedtünk és egy távolabbi barátnőm javasolt egy dolgot – amivel végkép elveztettem az én kincsem.
Ma közölte hogy többet nem barátom hagyjam békén.
Én megölöm magam nem bírok nélküle meglenni.
Röviden ennyi lenne kérem a segítségüket.
Köszönöm szépen
Kedves Kérdező!
Megértem a fájdalmait, és a bánatát! Azonban fontos, hogy az öngyilkosság nem megoldás a helyzetre. Ebben az esetben végleg elveszti a barátnőjét. Azt javaslom, hogy mindenképp próbáljon meg vele még egyszer legalább beszélni, próbálják a fennálló helyzetet közösen megoldani. Kérdezzen rá, hogy mi az a mód, ahogyan közösen ezt rendbe tudják hozni. Ha esetleg szeretne személyesen is beszélni erről a helyzetről, akkor nyugodtan keresse szakembereinket itt a honlapon személyes konzultáció céljával.
Üdvözlöm!
Kb 7 ève vagyok pánik beteg pszichiátriára járok és ott folyamatosan írják fel nekem a gyógyszert nyugtatót szedek és antidepresszánst. Vannak szorongásaim mostanában elég sok de le szeretném tenni az összes gyógyszert amit szedek de legfőképpen a frontint!
Kedves Kérdező!
A nyugtató letétele egy érthető vágy az Ön részéről. Azonban, mivel azt írta, hogy rendszeres kezelésre jár, így azt javaslom a kezelő orvosával konzultájon a lehetőségekről. Ilyen esetekben, ha indokolt és megoldható, akkor vagy váltani tud, vagy pedig fokozatosan csökkenteni az adagokat. Viszont hangsúlyos, hogy csak is az orvosa felügyeletével és javaslataival kezdjen bele.
Üdvözlöm!
Néhány éve vettem észre, hogy sok tv műsoron felidegesítem magam, mintha teljesen beleélném magam, és úgy érzem, mintha velem történne. Nem tudom közömbösen nézni, mindig úgy érzem, hogy bele kell szólnom. Ez persze nem tetszik a családnak, és ez vitákhoz vezet. Erre szeretnék megoldást találni.
Kedves Kérdező!
Fontos kérdés a leírtakkal kapcsolatosan, hogy milyen műsorok kapcsán érzi az indulatokat, és milyen helyzetek okoznak Önben ilyen jellegű érzéseket. Ilyenkor lényeges, hogy végig gondolja mik azok a dolgok, amik plusz feszültséget okoznak Önben, amelyeket nem tud elengedni, esetlegesen feldolgozni. Ezek lehetséges, hogy ilyen formában törnek elő. Ezáltal fontos, hogy amennyiben nyugodtnak érzi magát teljesen, akkor is észleli e a fent leírtakat.
Jó napot Doktor úr!
Azért írok önnek mert egy ideje párbeszédeket hallok mindenütt.
Azzal kezdődött az egész hogy a szomszédunk mindig kiabál, veszekedik a barátnőjével(aki alkoholista)sokszor le kurvázza. Emlékszem hogy egyszer kint játszottam a kislányommal és láttam hogy a szomszéd férfi mellett állt a barátnője és rám mutatott és azt mondta hogy szét vagyok b… va. 2x veszekedtünk vele emiatt, de ő azt állította hogy a barátnőjének mondta. Később azt képzeltem hogy sokan kurváznak. Próbáltam logikusan gondolkodni, rá jönni hogy mi lehet a baj és ebben a családom is segített. Majd sikerült kilábalnom ebből de sajnos most újra előjött.
Egész nap beszélgetéseket hallok, kigúnyolnak és kiabálnak velem. Néha bűntudatot érzek amiért kitálom hogy mit mondanak a szomszédjaim.
Remélem tud nekem segíteni.
Kedves Kérdező!
Amit leírt nagyon megterhelő lehet Ön számára. Párbeszédeket hallani, és félni, hogy rólunk beszélgetnek körülöttünk nagyon ijjesztő élmény. Azt javaslom, mindenképp keressen fel egy szakembert, akár pszichiátert személyesen és az ottani beszélgetés alapján tud dönteni, hogy milyen segítséget szeretne a továbbiakban.
Jó Napot!
Azzal a problémával fordulok önökhöz,hogy anyukám már több mint 10 éve tartó alkoholizmusát, és személyiségét úgy érzem nem bírom tovább elviselni. Évek óta nem volt rendes munkája, fizikailag is teljesen roncs már a sok ivástól. Pár éve nyert egy nagyobb összeget, akkor megmondta új életet kezd, elköltözött egy új lakásba, azt mondta megfog javulni. De nem változott semmi sem. Nem foglalkozik semmivel sem, szakemberhez nem jár, nem dolgozik, jelenleg a tartalékait éli fel, közben adósságokat is halmoz.
Állandóan csak sajnáltatja magát,pedig csak annyi a bűnöm hogy élem a saját életem, megházasodtam, próbálnék előbbre jutni az életben de pszichésen teljesen kikészített már. A férjem már több éve nem beszél vele a sok konfliktus miatt, előfordult hogy összeverekedtem anyukámmal mikor ittas állapotban akart elmenni otthonról. Megjártam már vele a toxikológiát is, de sosem látná be hogy így nem lehet élni. Állandóan azt mondja reméli már nem sokáig kell zavarnia engem, utál egyedül élni, bárcsak meghalna, mivel felnőttem úgysincsen rá szükségem.
Nem bírom már ezt hallgatni, de nem tudom mit tegyek. Nem fog már megváltozni sohasem.
Rokonok azt mondják ha megszakítom vele a kapcsolatot majd biztos öngyilkos lesz, és az majd az én lelkemen fog száradni.
De ők joformán nem is találkoznak vele, néha beszélnek telefonon,
egyáltalán nem foglalkoznak azzal ahogy viselkedik, nem számít nekik a lelki terror amit elkell viselnem.
Pár hetente találkozok csak anyukámmal, de olyankor sem érdekli hogy mi van velem, csak a szokásos dolgait hallgatom újra meg újra.
Nagyon rosszul esik hogy így viselkedik velem, sokszor felidegesít, aztán pedig magamra vagyok dühös, hogy minek pazarlom rá az időmet ha így bánik az emberrel.
Pár hét után mikor összeveszünk mindig úgy tesz mintha semmi sem történt volna.
Nem akarok még éveket elpazarolni arra,hogy így élem az életem, de nem tudom mi történne ha megszakítanám vele a kapcsolatot.
Mit tehetnék ebben a helyzetben?
Üdvözlettel:
Egy elkeseredett lány
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos nem mindenki szeretne a függőségből kikeveredni, s nem lehet mindenkit sem motiválni erre. Esetleg beszélhetne az édesanyjával arról, hogy ő a későbbiek folyamán szeretne-e más szerepköröket is kipróbálni (pl. nagymamaság), ha igen, akkor azt hogyan képzeli el, a jelenlegi életformájával ez mennyire összeegyeztethető lenne.
Javaslom Önnek, hogy keresse fel az alkoholisták hozzátartozóinak támogató csoportját/közösségét (pl. Al-Anon), s beszélje át a jelenlegi gondolatait.
Az alábbi blogbejegyzésünket javasolt lenne elolvasnia, ahol a függőségek hatékony kezeléséről írunk:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Üdvözlöm!
Az én problémám röviden a következő. Fél éve férjhez mentem életem szerelméhez, legalábbis azt hittem, de a házasságunk egyáltalán nem olyan, mint aminek képzeltem, sőt egyszerűen borzalmas, megfulladok benne. Féltékeny mindenkire, gyerekként kezel (15 évvel idősebb nálam), nem tudok rá számítani, nincs szexuális életünk, neki a munka, a pénz és saját maga a prioritás. Nemrég megismerkedtem valakivel, aki kívül belül pont olyan, mint akire egész életemben vártam és kölcsönös a vonzalom. Próbáljam megmenteni a házasságomat vagy kezdjek új életet és adjak esélyt egy jobbra? Köszönöm előre is!
Kedves Kérdező!
Kérdése alapján még van talán reménye a házasság megmentésében. Két utat ajánlok: vagy párterápia a férjével, vagy egyénileg érdemes pszichológushoz fordulni és átbeszélni, mi okoz nehézséget pontosan a döntésben.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Tisztelt Fülep Orsolya Veronika!
Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Jelenleg kettő gyermekemmel (egy 21 hónapos kisfiú és egy 2 hónapos kislány) vagyok itthon.
Párommal és az Ő családjával lakunk egy nagy házban. Párommal és a gyerekekkel mi a családi ház emeletén élünk, a többiektől távol.
Nekem nem volt soha jó kapcsolatom anyukámmal. Sajnos a szüleim alkoholisták… Anyukám mindig rajtam vezette le a feszültséget, sokszor megvert, megalázott a barátaim előtt, nyomdafestéket nem tűrő ocsmány kifejezésekkel illetett már kisiskolásként is. Apukám még nem igen segített nekem, állandóan dolgozott.
Az élet úgy hozta, hogy felvettek egyetemre, így elkerültem otthonról. Itt ismerkedtem meg gyermekeim apjával, mára férjemmel is. Szépen alakult a kapcsolatunk, végeztünk az iskolával, miután az Ő családjához költöztünk “haza”. Mikor már jegyesek voltunk, szerettünk volna külön költözni egy albérletbe, de anyósomék lebeszélték róla a páromat, így maradtunk egy fedél alatt. Majd összeházasodtunk és lett 2 gyönyörű, okos gyermekünk. Itt kezdődtek igazán a problémák.
Nekem nem volt tapasztalatom kisgyermekek gondozásában, páromnak valamennyi köze volt ilyen dolgokhoz hiszen Ő tizenéves volt, amikor megszületett a Kishuga. Mivel a kapcsolatot nem igazán tartom a szüleimmel, így sok mindennel magamra maradtam. Nem volt egyszerű a feladat, de úgy gondolom, hogy úgy ahogy, de sikerült teljesítenem és “sínen van” a gyerekek nevelése.
Őszintén megmondom, hogy nagyon megviselt ez a lassan 2 év. Mindkét gyermeket császárral szültem. Elsőszülöttem nagyon hasfájós volt, nagyon sokat sírt, szinte semmit nem tudtam pihenni. Állandóan ringattam, mert ha letettem pár perc múlva kezdődött a sírás előről és nem szerettem volna sírni hagyni, de ez lelkileg nagyon megviselt. Mindenféle szert, módszert kipróbáltam a hasfájás megszüntetésére, de semmi nem vált be. Egyszerűen fájt, hogy üvölt a gyerekek és én képtelen vagyok segíteni Neki. Rengeteget sírtam miatta, és sajnos sokszor kiabáltam is a gyerekkel végső elkeseredésemben. Párom alig volt itthon, és amikor itthon volt akkor is csak velem veszekedett, hogy én mindent rosszul csinálok. Hagyjam Anyósomra majd Ő… Én nem hagytam magam, hiszen az én gyerekem nem pedig Anyósomé…
Amikor a műtét után először hazajöttünk a kisfiúval, Anyósom,az újdonsült Nagymama kijelentette hogy számíthatok a segítségére, ha a picire kell vigyázni, de takarítani nem fog, mert én nem úgy csinálom mint Ő, és az nem lenne jó. Párom egyszer felmosott, amikor a kórházból megjöttünk, aztán ennyi, szóval hamar kellett már a háztartást is vezetnem a pici baba mellett, hiába alig bírtam mozogni és ilyesfajta segítsêgre lett volna szükségem, hogy minél előbb egymásra hangolódjunk a picivel, kialakuljon az egészséges bizalmon alapuló kötődés.
Nagyon haragudtam akkor a páromra és anyósomra is, és nem akartam hogy állandóan babusgassa a gyerekeket, miközben én meg folyton takarítok az Ő fia meg a pici babám után. Nem akartam az az Anya lenni, aki csak eteti, tisztába teszi meg altatja a gyerekét, hisz nem ezért akartam Őt/Őket.
Emiatt nem is nagyon akartam, hogy Anyósom vigyázzon a gyermekünkre, de Ő állandóan nyaggatott, és mivel nálam nem ért célt, a Páromat, a fiát kezdte el nyüstölni. Emiatt a Férjem a (megkérdezésén nélkül) állandóan vitte hozzá a gyereket délután, vagy azt hazudta Nekem, hogy kiviszi sétálni egyedül aztán Anyósomhoz vitte.
Innen indultunk meg a lejtőn mind szülői, mind párkapcsolati szintén. A hozzátáplálás megkezdése volt a legnehezebb időszak. Engem nem támogtott a férjem semmiben ezen a téren, mert az Anyja állandóan mást mondott mint én. Utánanéztem egy csomó mindennek a témával kapcsolatban, a védőnővel, orvossal egyeztettem, nemzetközi ajánlásokat is figyelemmel kísérem, de nem volt Neki elég, sőt mai napig sem. Mindig az lett minden étkeztetéssel való próbálkozom vége, hogy ezt nem így kell csinálni, meg ne erőltessem a gyerekre az adott főzeléket vagy bármi mást, adjam mindig csak azt a pár dolgot, amit szeret, mert az Anyósom is mindig azt csinálta meg különben is felnevelt 3 gyereket, ő jobbann tudja. (Mindhárom gyereke válogatós, tele mindenféle egészségügyi problémával…)
A kitártásomnak köszönhetően szépen eszik többféle ételt a fiam, kóstolgat, korának megfelelő állagú ételeket kap, melyeket villával meg kézzel egyedül is (kanállal nem akar) el tud fogyasztani.
Hamar volt napirendje a jelenleg 21 hós fiamnak, amit igyekeztem is mindig tartani a délutáni alvás és étkezések tekintetében. Ahogy nőtt a fiam és egyre önállóbb lett, nyitottam Anyósom felé és délutánonként Vele voltunk a gyermekkel együtt, de a napirendről nem engedtem, hiszen úgy vélem ez a gyermeknek is biztonságérzetet teremt, ha tudja mikor mire számíthat. Ez így nagyjából zökkenőmentesen működött, amíg ismét teherbe nem estem. Több okból, szinte a legelejétől veszélyeztette terhes voltam, vgyáznom kellett, sok mindent már nem csinálhattam a fiammal, amit korábban.
Így is vittem a Mamához, amíg tudtam és figyeltem hogyan játszanak. A terhesség vége felé azonban már mozogni is nehezemre esett, kimerültem, így délutánonként, amíg a fiam a Mamánál volt én pihenni próbáltam. Ez a délutáni Mama-idő jelenleg is van, hiszen fiam imád ott lenni. De ezt követően rengeteg konfliktusunk keletkezett a gyerekkel a vacsora miatt. Egyszerűen nem akarta/ akarja megenni a felkínált vacsorát. Korábban kiderült már, hogy Anyósoméknál bármikor ehet bármit (mindenféle hasít főleg) a gyerek, ezért már eltelik, mire elérkezik a vacsora idő. (A gyerek vacsorája még tápszer a megfelelő vitaminszükséglet biztosítása végett.)
Ezt követően megbeszéltem Anyósommal egy időpontot, ami után a gyerek már ne nassoljon nála, de ehhez a mai napig nem tartja magát, sőt mikor a párom hozza haza a gyermeket tőle, hazudik róla hogy mit evett meg mikor az uzsonnán kívül…
Nekem meg marad a küzdés a gyerekkel utána, ha túl sok mindent evett a vacsora előtt. Ilyenkor szintén engem hibáztat a férjem, mert nem eszi a fiúnk rendesen a vacsorát, ezért rengeteget vitatkozunk (többnyire nem a gyerek előtt, de előfordul az is). Másik hatalmas gondom, hogy állandóan vinni akarja a gyerekemet valahová a napirendje figyelembe vétele nélkül, és ezeket csak a Fiával, a férjemmel beszéli meg, Vélem még egyikük sem. Őszintén ezt felháborítónak tartom, ha bármi baj érné a saját gyerekemet, még azt se tudom hol van…
Mikor ezekkel szembesítettem Anyósomat meg a Férjemet, akkor Anyósom megsértődött, hogy ez nem így van, ő mindent úgy csinál, ahogy mondom, nem intéz semmit a hátam mögött, különben is Neki a férjem nem mond semmit, a férjem pedig MELLÉ állt.
Ez a jelenleg is fennálló helyzet, harc, ami teljesen felőröl idegileg. Beszélni nem tudok róla nagyon senkivel… A saját családommal a fentebb említett körülmények miatt, a barátaim előtt még szégyenlem.
Ettől feszült vagyok, ideges, fáradt az immáron 2 gyermekről egyedül való gondoskodástól. Úgy érzem elfáradtam fizikailag és mentálisan is. Nem tudom hogyan tovább.. Volt másban is konfliktusunk, például hogy a 1,5 éves gyereket ne cipelje kézben Anyósom folyton… De ezt is úgyanúgy csinálja. Amit kérek vagy mondok Neki a gyerekkel kapcsolatban, az az egyik fülén be, a másikon meg ki…
Ebben szeretném a tanácsát, véleményét kérni… Bennem van csak a hiba? Nem jók a meglátásaim? Úgy érzem ezek miatt a konfliktusok miatt nem kötődik megfelelően hozzám a fiam, míg a Mamáját imádja, hiszen mindent megenged Neki. Mit tehetnék?
Várom mielőbbi szíves válaszát!
Üdvözlettel,
Egy kétségbeesett anyuka
Kedves Kérdező,
sajnálom, hogy ilyen nehézségeken kell átmennie frissen éppen anyukává, szülővé válása testi lelki folyamatai során. A leveléből picit mintha a két nő (anyós-meny) közötti hatalmi harc tűnne fel, amiben a férje nem önt, a feleségét támogatja, hanem a korábbi ősi családban az édesanyját. Ez bizonyára bántó érzés lehet, hiszen a bizalmat egymásnak szavazták meg és együtt alakulnak, fejlődnek szülővé, még akkor is, ha esetleg vannak dolgok, amit a nagyszülők máshogy, akár jobban tudnak a tapasztalataik alapján. Hangsúlyos, hogy itt nem az a fontos ki és mit tud jobban, hanem az, hogy a szülőséget tanulva eleinte sok hibát véthet a legjobb szülő is és a támogatásra nem versenyzésre, dominancia harcra van szükségük a szülőknek ilyenkor.
Párja új szűk családja ön és a közös gyermekek, a régi családról (saját szülei) bizonyos értelemben szükséges lenne leválnia, eltávolodni. Sok esetben lojalitás konfliktusba kerülnek ilyenkor a friss szülők, hiszen még lojálisak a régi családhoz, de már az újhoz is, azonban ezt a lelki konfliktust könnyebb úgy feloldania, hogy a régi családdal marad lelki értelemben. Fontos lenne bátorítania abban, hogy önök egy külön család, bízni magukban, önben, a feleségében, hogy még ha nem is minden tökéletes, sőt akár sok nehézség, hiba előfordul, idővel kialakul és megtanulnak együtt felelősséget vállalni a gyermekekért, együtt felnevelni őket. Mivel a nagyszülők sem úgy születtek, hogy mindent tudnak, őket is az évek és a saját tapasztalatok csiszoltak, így önnek is bizalomra, támogatásra van szüksége, nem pedig arra, hogy más családtag vegye át az irányítást. A határok kérdése is nagyon fontos, a nagymamának meghagyni a nagymama szerepet, míg szülőként pedig ön és a férje funkcionál. Arra biztatom, hogy bátran kérjen egyéni pszichés segítséget vagy keressen szülőcsoportokat, támogató közösségeket, hogy helyt tudjon állni ebben a helyzetben. Idővel párterápia is segíthet rendezni kapcsolatukat, amennyiben férje is nyitott a változásra. Az onlinpszichologus munkaközösségben családterápiás szemléletű terapeuták is dolgoznak, érdemes lenne velük konzultálnia skype-on keresztül. Üdvözlettel
