Jó estét kívánok, nehezen szántam el magam hogy írjak nagyon sokáig úgy gondoltam magam is meg tudok küzdeni a nehéz gyerekoromal és a rossz hazasagomal, de sajnos minden nappal egyre rosszabb magamba zarkozva és szótlanul próbálom meg oldani a körülöttem leve problémákat, szelek mindentől talán az élettől is, kedvetlen és élni nem akaró érzések törnek rám, próbálok menekülni a multamtol, de valahogy mindig utol ér bár a hazasagombol ki léptem, van egy új pár kapcsolatom, amiben nemtudokön magam lenni, nemtudok meg nyilni, gyakran a sírás fog el, félek a véleményemet ki nyilvánítani, magamba zárkózik és sírva várom a vihar véget, nemtudok így élni szembe kell néznem a problémával de egyedül nem megy ebben kérném a segítségüket

Jó napot,
Tengernyi problémám mellett most ez a legfontosabb. Kérem adjon valami kézzel fogható segítséget ne csak azt,hogy forduljak szakemberhez. Nincs rá pénzem. De elegem is van már belőlük túl sok inkompetens meg empátiával sem rendelkező kiégett Onismerettel alig rendelkező hiteltelen agyturkasz kivette belőlem a lelkierot bizalmat. Akivel még tökéletesen osszepasszoltunk volna nem tudott elvállalni,de pénzem se lenne rá max kethetbe egy alkalom. A problémám az,hogy mindig elont a düh mardossa a testem nem használ a testmozgás,box,verbalizacio,párna pufolese,toporzekolas stb. Ezeket a terapeutaim javasolták. Egyszerűen azaz érzés van bennem,hogy akkor tudnék megszabadulni ettől ha embert ütnek és emberrel kiabálnak orjongenek. Intenzíven kerestem az alkalmakat mikor köt belém valaki,hogy kiadhassam ami bennem van. Konfliktus helyzetben remegő nyárfa leszek alig tudok valamit mondani. És a munkahelyen van 3 kotoszkodo nyughatatlan lélek akik azt hiszik kedvükre patkanykodhatnak másokkal. Szóval pár napja kikezdtek.Nem tudtam kiállni magamert hatékonyan. Utána nem tudtam lenyugodni túllépni elengedni. Pörögtem rajta hergeltem magam rosszulletig.És azóta is ezen hergelem magam nem tudom csak ideig óráig csillapítani ezt.Ha magamat bantanam az segítene lecsillapodni de azt nem akarom. Nem akarom,hogy ilyen szituációk ennyire kibillentsenek. Lelki békét nyugalmat akarok. Segitsen,hogyan tudnék párna csapkodassal is kielégítően megszabadulni a feszültségről,vagy bármi ötlet. Köszönöm szépen ha tud segíteni.

Szép napot!A fiammal kapcsolatban szeretnék választ kapni.
Röviden.29.hétre születet 990 gm mal.
2 évesen kezdet el beszélni 7 éves koráig rendesen tisztán beszélt.7 évesen sajnos kiemelték a családbol de családbafogadás történt.Innét kezdödtek a problémák.Elvileg kezelhetetlen volt igy nyugtatonak kezdésnek 2 csep Haloperidolt kapot este majd késöbb 3 csepet.De az akkori elmondás szerint a gyerek nem halot jol, de 7 éves koráig tisztán beszélt jol halott.10 évesen beadták gyermekothonba ahol gyogyszert váltottak.A predox ot kapta napi 2*1 szemet vagy cseppet.Mostmár 17 éves napi 1,5 szemet szed belöle reggel este.De a beszéde kb 12 éves kora ota nem rendezet , öszeszedet.Az álapota zavart.Lehet a gyogyszernek köze a beszédje és az álapotához vagy nem?Mert még 1 évig nem hozhatom haza az intézetböl de ha Haza jön végleg szeretném elhagyni mert ö is érzi hogy nem jo neki sokszor elindul az ora vére és minde elöjel nélkül neki ál az inye is vérezni a fogai pedig jok.Válasza nagyon fontos lenne a számomra.Segitségét elöre is köszönöm.

Kedves Pszichológus!

Nem tudom, hogyan enyhíthetném magamban a félelmet az értéktelenségtől. Étrékes embernek tartom magam, de abban már közel sem vagyok biztos, hogy ezt mások is így gondolják.
A férjem és én diplomás végzettségűek vagyunk, van két gyermekünk, nemrég költöztünk családi házba. SZépen gyarapodunk, haladunk előre. A férjem mindig is többet keresett mint én, ami tekintettel arra, hogy középiskolai tanár vagyok, nem annyira nehéz. De a legelején nem volt nagy a különbség.Később ez ugrásszerűen nőtt, de mivel előtte anyagi nehézségeink voltak ez inkább örvendetes volt. Ezidáig kb háromszorosát kereste mint én. A közeljövőben történő előléptetése miatt azonban ez min. a 4-szeresére, aztán 5-szörösére fog nőni.Régebben amikor előhoztam ezt a különbséget azt mondta: nem ő és nem én tehetünk arról, hogy az én munkám nincs megfizetve, és amúgy meg minden közös. És ez tényleg így van. De nem szeretek magamnak kérni semmit. Mident az én fizetésemből próbálok kigazdálkodni magamnak. Ami még igy sem teljesen igaz, mert az összes rezsit ő fizeti be, és egyik-másik bevásárlást is ő rendezi. Én az élelmiszerre és a gyerekekre költöm el a jövedelmemet. Ami ha nem lenne, akkor sem tűnne fel. Ráadásul a munkám rengeteg időt igényel tőlem. Amíg a párom hazajön, és itthon feltöltődik pihen, én munkaidő után is az iskolai dolgokkal foglalkozom. Gyakorlatilag soha nincs vége. Nincs elég idő háztartásra, gyerekekre, főzésre. Nem teszi szóva, hanem inkább segít. De én már ezt is minősítésnek érzem magammal szemben. Semmiben nem vagyok jó, semmivel nem járulok hozzá a családhoz. Nem mondhatom el, hogy “na, a férjem rendlekezik nagyobb jövedelemmel, de én biztosítom a családi hátteret, mert ezt sem tudom vinni egy az egyben. Teljesen leszív a munkám, amit amúgy szeretek, de abban sem vagyok annyira kiemelkedő , mint szeretnék, a háztartás szalad, a gyerekekkel tudok tanulni, foglalkozni, de ennyi. Néha abban is segítség kell. Mert például elalszok a kanapén a fáradtságtól.
Szóval úgy érzem én semmivel sem tudok hozzátenni a családi fenntarthatóságért. Mindenben a másik félre vagyok utalva. Anyagilag, fizikálisan. Különórát kezdtem el tartani, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül ruházhassak be magam részére egy digitális eszközre (amit a munkámhoz használok) Rengeteg energiát vesz el tőlem, mégis olyan mintha játékpénzért hajtanék. Kitartottnak érzem magam, aki ráadásul semmi pluszt nem tud hizzátenni semmilyen területen.
Nem merem felhozi a témát. Nem akarom, hogy egyrészt ezen aggódjon, úgyis meg akarna győzni, hogy nem így van, én meg perszer csak mégjobban befordulnék, és a végén ő is ,és nem tudna örülni igazán az előléptetésnek. Amire én is nagyon büszke vagyok. Azt hiszem, az is lehet a gond, hogy nem érzem azt, hogy rám büszke lehetne bárki is bármiért. Tudom, hogy sokan azt mondanák -ezért nem is tudok erről kivel beszélni- hogy nekem elment az eszem, bárcsak nekik lenne olyan gondjuk, hogy a férjük ötször többet keres. De nem tudok ezen egyszerűen túllépni, nem akarok kitartott, semmirekellő lenni. Akinek mint egy hobbit, finanszírozzák a munkáját, és mellette semmit nem tesz hozzá. Nagyon nehezen viselem el ezt az értzést, nem tudom, hogy hogyan tudnám ezen túltenni magam, és csak örülni a “jónak”.

Köszönettel,
Virág

Szép napot!
Sajnos nincs lehetőségem pszichológushoz menni, viszont úgy gondoltam megpróbálom így.Megpróbálom a lehető legtömörebben összefoglalni mi is történik az életemben. Mikor megszülettem vérszerinti apám elhagyott, nem ismerem. 3 éves koromban édesanyám megismerkedett jelenlegi nevelőapámmal. Nos a kezdetektől sok probléma volt.Eleinte a kedves, figyelmes, céltudatos ember volt. Aztán mikor megszületett az öcsem elkezdődtek a problémák.Volt olyan, hogy széttörte öcsém cumisüvegét és anyámat azzal vádolta, hogy anyám mással találkozgat.Ez volt a kezdete.Panelba laktunk aztán volt egy olyan nagy vita, hogy nevelőapám úgy megütötte anyám, hogy széttörte a fogát, folyt a vér, kis öcsém anyám karjaiban úgy menekültünk el az akkor papám lakásába. Este 10-11 fele lehetett, a panelban olyan nagy volt a hangzavar, hogy a rendőrök is kijöttek. Nyilván nevelőapám utánunk jött. Anyám megbocsájtott. Elköltöztünk papámhoz.Rengeteg veszekedés volt. Voltak olyan idegrohamai, hogy széttörte a számítógépet, a hangfalakat. Széttörte a telefonját, az órámat. Sokszor verte anyámat, nem kicsit. Engem is rendszeresen bántott.Annyi mindent tudnék írni de annyira sok és nehéz. Anyukám csodálatos ember, hozott pár rossz döntést (mint mikor nevelőapámmal összejött) de ezt leszámítva egész életét ledolgozta, úgy figyel a gyerekeire, hogy az hihetetlen, főz, mos, takarít,begyújt, fát vág, intézi a csekkeket, a sulis ügyekről is csak ő tud mert apám mindent leszar. Nem foglalkozik semmivel. Volt egy korházi baja, kilyukadt a fél tüdeje, ez volt két éve. Azóta nem dolgozik. Egyedül az egész családban édesanyám dolgozik 8 órába és emellett az előbb felsoroltakat intézi. Nem csak ételt rak elénk de figyel, meghallgat, segít, beszél velünk. Apám semmit nem csinál. Öcsémet rengetegszer verte, miatta öcsém egy kicsit, hogy is fogalmazzak. Sokszor kellett pszichológushoz járnia. Nem igazán segített neki. Dühkezelési problémái vannak, mindenre figyel, aprólékos, egy kis nesz is zavarja, maximalista és rengeteg dolgot nem ért. Mindegy jézusom annyira elkalandozok olyan nehéz elmondani. Az a lényeg, hogy sajnálom, hogy egy ilyen jó családot tönkre tesz egy ilyen férfi. Mostanában lelkileg próbál mindenkit manipulálni.Tesóimnak elhordja anyámat, hogy egy kurva és biztos megint itt meg ott b@szott…Legszivesebben megölném ezt az embert annyit ártott a szeretteimnek akik sosem érdemelték meg. Rengetegszer kezet emel rám/ránk/anyámra ok nélkül. Elvárja, hogy egésznap maradjunk csöndbe anyámra rak minden terhet és utána, belérug, hogy mekkora egy ribanc, és undorító. Majd másnap a jó pofi. Képes egyik percről a másikba átfordulni. Ja arrol ne is beszéljünk, hogy alkoholista természetesen. Hú leírtam pár dolgot. Nem is tudom mit akarok ezzel igazából. Csak jó érzés leírni… Nem tudom, hogy tudnék segíteni anyumnak. Nyilván a legegyszerűbb az volna ha anyám elhagyná ezt az embert. Csak ez nem tud megtörténni. Tesóm miatt. Meg hiába szakítanak nevelőapám nem megy el…

Kedves Doktornő,

A problémám hasonló a mizofóniához, de csak nagyon érintőlegesen. Zavarnak a zajok. A ritmikus, ismétlődő, tucc-tucc zajok. Már az előző lakásomban is zavartak a szomszédoktól áthallatszó hangok, beszédhang, zene tuccogtatás stb. Új lakást vettem 2 éve, jelenleg ebben élek, de már a beköltözés után elkezdett zavarni ami a felső szomszédtól áthallatszik. Igaz ez a fődém olyan, hogy sztem kispórolták belőle a rétegrendet… Azt is hallom, ha lépkednek, ha a háziasszony a konyhabútorában pakol, egyáltalán, ha a kisujjukat megmozdítják, nálam csattog dübörög kopog. Emellé még lakik felettem egy maratonfutó ovodás, aki reggel 9-től este 11-ig képes futkosni. Fél éve ezt abbahagyták hálistennek, de én árulom a lakásom, mert annyira idegesítő benne élni az állandó dübörgés miatt. Azt vettem észre, hogy a környezetemben ez szinte senkit nem zavar, ők “kikapcsolják” a szomszédok zajait. Én nem tudom kikapcsolni, nekem egyenesen a fejemben csattog és folyamatosan azt érzem el kell mennem ebből a lakásból, árulom is. Annyit még tudok, hogy szerintem van egy enyhe kezeletlen depresszióm, talán annak mellékhatása lehet?

Előre is köszönöm a választ.

Jó Napot!
Szeretnék felvilágosítás kapni a lent leírt PROBLÉMAKRÓL..
Alkohol okozta rezudális zavarok.
Alkohol okozta dependencia /szindróma/
Egyéb perzisztáló /tartós/ paranoid (delúzív) zavar?
Bipoláris affektív zavar,jelenleg kevert tünetek.
Szeretném tudni,hogy ezek a betegség formák mennyire veszélyesek /rám nézve/,mit takarnak? A jelenlegi párom pszichiátriai leletén van. Amit el is titkol előlem. Előre is köszönöm a válaszát. És ha lehet emailban szeretnek valaszt kapni. Maradok Tisztelettel: Nagy Csilla

Tisztelt Válaszadóm!
Elváltam 8 éve két fiam velem van akik tűz és víz.Nagyobbkk jelenleg 160 kg,csgo játékfüggő,jóformán eszik alszik játszik bébiként éli 20 évesként az èletét.Gyerekkora óta beszédképzési nehézségei vsnndk,helyzetekben dadog..kétségbeesetten figyelem életét,életcél nélküli semmit nem törödöm nspjanapjait melyekben nincs barát,se barátnő.Mit tehetnék,albérlet önállóságot hozna?Hogyan billenthetném ki..korábban családsegítő segítségét is kértem nem volt megoldás…de vminek történni kell…az én életem is pörög…

Tisztelt Balogh Ádám!
Az utóbbi pár hónapban arra lettem figyelmes (többen is megjegyezték), hogy (ha nem tévedek), különböző kényszercselekvéseim vannak. Pl.: rángatok minden ajtót, biztosan be van-e csukva/zárva, villanykapcsolókat is nyomkodom, biztosan le van-e kapcsolva, üdítő kupakját percekig csavargatom, hűtőbe rakáskor is nyokodom -feszegetem, irataimat percekig nézegetem, helyén van-e minden (többször is). Egyre több dolognál megjelenik, nem tudom az olvasáshoz mennyire kapcsolódik, de folyamatosan újraolvasok mindent, akár többször is, ezáltal nagyon lassan haladok. Ha viszont ezeket a dolgokat nem csinálom, nagyon ideges leszek.
Hogyan lehetne ezekről leszoknom? Mert egyre rosszabb.
Még azt szeretném hozzátenni, hogy főiskolára járok, az ezzel járó stresszt nagyon rosszul viselem, néha már bánom, hogy elkezdtem. Mindenféle ok nélkül rám tör a sírás.
Tisztelettel:
Egy segítégre szoruló tanuló

nem tudom, hogy kezeljem az indulataim, bár ez szerencsére nem mindig van így, vagyis nem mindenkivel. nem szoktam kiabálni, de amikor a barátnomról van szó mindig annyira dühös leszek. Annyira könnyen idegessé válok, és nem tudom miért, nem tudom hogy segítsek ezen. emellett gyakran, ha megkérem valamire, hogy ne tegye, mert nekem az fájna, ő rendszeresen kérdezgetni kezdi, hogy megteheti-e, engem meg már annyira zavar a rengeteg kérdése, hogy igent mondok. ő pedig elfelejti, vagy nem is tudom, hogy én elmondtam neki azelőtt, mennyire fájna nekem. ezután, ha beszélni szeretnék vele erről, hogy nekem ez rosszul esett, ő csendben van, nem válaszol, nem mond semmi lényegeset. hallgat és azt mondja, “de igent mondtál”. nekem meg annyira fáj már, hogy nem figyel a szavaimra, de emellett meg annyit segít nekem mindenben, szeret és én is szeretem őt. de ennyi fájdalom nekem túl sok.

Szép napot kívánok!

Segítséget szeretnék kérni, tanács formájában.
Van egy friss szerelmi kapcsolatom, 2 hete vagyunk hivatalosan együtt a párommal. Nagyon szeretem, de semmi testi kapcsolat nincs közöttünk.
Nekem elárulta, hogy fitymaszűkülete van és emiatt nem akar semmilyen testi dolgot, amíg egy orvos nem oldja meg a helyzetet.
Állítólag még soha, senkinek nem árulta ezt el, nagy titka volt, de mivel alakultak volna már testi dolgok, ezért elmondta…
Még sosem volt barátnője és fél nagyon a csalódástól, nekem viszont nagyon hosszú kapcsolataim voltak, nemsokára gyerekeket is szeretnék (2 éven belül), amennyiben jól működő a kapcsolatunk. Sikerült vele megbeszélnem, hogy mellette állok, támogatom és menjünk el együtt egy urulógushoz. Mondta is, hogy rendben, én megkerestem neki a lehető legjobb orvost, egy magánrendelés keretein belül és tegnap el is küldtem a lehetséges időpontokat.
Felvetettem, hogy jövő csütörtökön elkísérem, mert arra napra még volt szabad időpont, de azt mondta, neki időre van szüksége mert fél és tudja, hogy csak egy tanácsadás lenne az első alkalom nagy valószínűséggel,de még erre nem áll készen.
A következő időpont január 7-én lehetséges, viszont nem mondott semmi biztosat, arról, hogy mikor mennénk el…
Én nem merem faggatni, meg erőszakos sem szeretnék lenni, viszont én nagyon félek attól, hogy ez így sosem lesz lefixálva. És így jóideig nem tud kialakulni köztünk a megfelelő kapcsolat.
Nagyon sokat csalódtam és félek, hogy érzelmileg túlságosan belesüllyedek ebbe a dologba, és mivel nagyon nehéz lelkileg számomra a mindennapok élése, magamat sem szeretném még inkább bántani.

Legyen szíves tanácsot adni, hogy mi a helyes, mit tegyek ebben a helyzetben?

Köszönettel :

Réka

Tisztelt Hölgyem!
Feleségem a borderline szindróma tüneteit mutatja.
Súlyos és kevésbé súlyos állapotok követik egymást.
Betegségtudata nincs, illetve ha ez szóba kerül, akkor dührohamot kap. Én és két gyermekem is szenved tőle.
Korábban egy alkalommal hajlandó volt pszichiáterhez jönni – akihez én mentem először miatta. A szakember akkor súlyosnak ítélte az állapotát. Gyógyszeres kezelést kapott, de egy idő után azt elutasította. Tagadja a problémát.
Jelenleg megint egy hosszabb depresszív fázisban vagyunk, és én jelenleg a menekülés gondolatával foglalkozom. De tudom hogy ez nem megoldás.
Sajnos jelenleg abban az állapotban van, ami az én és a körneyzet elutasításával, indulatos vélemény nyilvánítással, és trágár beszéddel jár. Sajnos előkerültek a szuicid képzetek is.
A betegség tagadása mellett jelentkezik az a tévképzet, hogy lelki gyakorlatokkal, “léleksebészeti” online órákkal “majd minden rendbe jön”. Ezzel nekem nincs bajom, de ebben az állapotban szerintem ez káros. Elismerem az ezotériát, de jelenleg ezt inkább károsnak ítélem.
Abban kérem a segítségét, hogy adjon tanácsot, miképpen tudom “szépen” rávenni afeleségemet, hogy elmenjen pszichológushoz.
Természetesen megértem a gyóygszeres kezelés ellenzőit. A pszichoterápia biztosan hasznos lenne, de jelenleg a napi életvitel is problémát jelent számunkra, mert a feleségem mindent rajtunk él ki.
Köszönöm!
Sándor

Tisztelt Dr nő! 1 éve kezdődött az hogy ha ki megyek az utcára rám jön a félelem a bizonytalanság ha be kell mennem valahova szédülés érzet menekülés érzet jelentkezik heves szívdobogással mindig attól félek hogy rosszul leszek mi lessz velem a gyerekekkel. Egyedül nehezen megyek el bárhova is mert félek hogy újra rosszul leszek és már nagyon sokszor elojon köszönöm szépen a válaszát

Másfél éve van egy kapcsolatom, aki 9 éve külön él a feleségétől de nincsenek elválva, a 23 éves lányát ő neveli.
Betegesen féltékenynek vagyok beállítva mert nem tetszik, hogy minden karácsony szentestét és a közös lányuk születésnapját együtt töltik. A kérdésem az, hogy tényleg én reagálom túl, vagy ez nem normális dolog?
Válaszát előre is köszönöm

Aliz

Jó napot!Regina vagyok,18 éves.Kilátástallannak érzem az életem.Elvesztem..mindig mások szerint élek,ha nem akarok valamit akkor is igent mondok,csak hogy ne haragudjanak meg rám az emberek.Emiatt belül rágodok,napi szintű hányingerekkel küzdök,szorongok,nem tudok aludni..mit tehetnék?Hogy valahogy nyugodtabb legyen az életem..