nem tudom, hogy kezeljem az indulataim, bár ez szerencsére nem mindig van így, vagyis nem mindenkivel. nem szoktam kiabálni, de amikor a barátnomról van szó mindig annyira dühös leszek. Annyira könnyen idegessé válok, és nem tudom miért, nem tudom hogy segítsek ezen. emellett gyakran, ha megkérem valamire, hogy ne tegye, mert nekem az fájna, ő rendszeresen kérdezgetni kezdi, hogy megteheti-e, engem meg már annyira zavar a rengeteg kérdése, hogy igent mondok. ő pedig elfelejti, vagy nem is tudom, hogy én elmondtam neki azelőtt, mennyire fájna nekem. ezután, ha beszélni szeretnék vele erről, hogy nekem ez rosszul esett, ő csendben van, nem válaszol, nem mond semmi lényegeset. hallgat és azt mondja, “de igent mondtál”. nekem meg annyira fáj már, hogy nem figyel a szavaimra, de emellett meg annyit segít nekem mindenben, szeret és én is szeretem őt. de ennyi fájdalom nekem túl sok.

Szép napot kívánok!

Segítséget szeretnék kérni, tanács formájában.
Van egy friss szerelmi kapcsolatom, 2 hete vagyunk hivatalosan együtt a párommal. Nagyon szeretem, de semmi testi kapcsolat nincs közöttünk.
Nekem elárulta, hogy fitymaszűkülete van és emiatt nem akar semmilyen testi dolgot, amíg egy orvos nem oldja meg a helyzetet.
Állítólag még soha, senkinek nem árulta ezt el, nagy titka volt, de mivel alakultak volna már testi dolgok, ezért elmondta…
Még sosem volt barátnője és fél nagyon a csalódástól, nekem viszont nagyon hosszú kapcsolataim voltak, nemsokára gyerekeket is szeretnék (2 éven belül), amennyiben jól működő a kapcsolatunk. Sikerült vele megbeszélnem, hogy mellette állok, támogatom és menjünk el együtt egy urulógushoz. Mondta is, hogy rendben, én megkerestem neki a lehető legjobb orvost, egy magánrendelés keretein belül és tegnap el is küldtem a lehetséges időpontokat.
Felvetettem, hogy jövő csütörtökön elkísérem, mert arra napra még volt szabad időpont, de azt mondta, neki időre van szüksége mert fél és tudja, hogy csak egy tanácsadás lenne az első alkalom nagy valószínűséggel,de még erre nem áll készen.
A következő időpont január 7-én lehetséges, viszont nem mondott semmi biztosat, arról, hogy mikor mennénk el…
Én nem merem faggatni, meg erőszakos sem szeretnék lenni, viszont én nagyon félek attól, hogy ez így sosem lesz lefixálva. És így jóideig nem tud kialakulni köztünk a megfelelő kapcsolat.
Nagyon sokat csalódtam és félek, hogy érzelmileg túlságosan belesüllyedek ebbe a dologba, és mivel nagyon nehéz lelkileg számomra a mindennapok élése, magamat sem szeretném még inkább bántani.

Legyen szíves tanácsot adni, hogy mi a helyes, mit tegyek ebben a helyzetben?

Köszönettel :

Réka

Tisztelt Hölgyem!
Feleségem a borderline szindróma tüneteit mutatja.
Súlyos és kevésbé súlyos állapotok követik egymást.
Betegségtudata nincs, illetve ha ez szóba kerül, akkor dührohamot kap. Én és két gyermekem is szenved tőle.
Korábban egy alkalommal hajlandó volt pszichiáterhez jönni – akihez én mentem először miatta. A szakember akkor súlyosnak ítélte az állapotát. Gyógyszeres kezelést kapott, de egy idő után azt elutasította. Tagadja a problémát.
Jelenleg megint egy hosszabb depresszív fázisban vagyunk, és én jelenleg a menekülés gondolatával foglalkozom. De tudom hogy ez nem megoldás.
Sajnos jelenleg abban az állapotban van, ami az én és a körneyzet elutasításával, indulatos vélemény nyilvánítással, és trágár beszéddel jár. Sajnos előkerültek a szuicid képzetek is.
A betegség tagadása mellett jelentkezik az a tévképzet, hogy lelki gyakorlatokkal, “léleksebészeti” online órákkal “majd minden rendbe jön”. Ezzel nekem nincs bajom, de ebben az állapotban szerintem ez káros. Elismerem az ezotériát, de jelenleg ezt inkább károsnak ítélem.
Abban kérem a segítségét, hogy adjon tanácsot, miképpen tudom “szépen” rávenni afeleségemet, hogy elmenjen pszichológushoz.
Természetesen megértem a gyóygszeres kezelés ellenzőit. A pszichoterápia biztosan hasznos lenne, de jelenleg a napi életvitel is problémát jelent számunkra, mert a feleségem mindent rajtunk él ki.
Köszönöm!
Sándor

Tisztelt Dr nő! 1 éve kezdődött az hogy ha ki megyek az utcára rám jön a félelem a bizonytalanság ha be kell mennem valahova szédülés érzet menekülés érzet jelentkezik heves szívdobogással mindig attól félek hogy rosszul leszek mi lessz velem a gyerekekkel. Egyedül nehezen megyek el bárhova is mert félek hogy újra rosszul leszek és már nagyon sokszor elojon köszönöm szépen a válaszát

Másfél éve van egy kapcsolatom, aki 9 éve külön él a feleségétől de nincsenek elválva, a 23 éves lányát ő neveli.
Betegesen féltékenynek vagyok beállítva mert nem tetszik, hogy minden karácsony szentestét és a közös lányuk születésnapját együtt töltik. A kérdésem az, hogy tényleg én reagálom túl, vagy ez nem normális dolog?
Válaszát előre is köszönöm

Aliz

Jó napot!Regina vagyok,18 éves.Kilátástallannak érzem az életem.Elvesztem..mindig mások szerint élek,ha nem akarok valamit akkor is igent mondok,csak hogy ne haragudjanak meg rám az emberek.Emiatt belül rágodok,napi szintű hányingerekkel küzdök,szorongok,nem tudok aludni..mit tehetnék?Hogy valahogy nyugodtabb legyen az életem..

Tisztelt Dr Nő!

A problémàm az összetett ezért soroltam az egyéb kategóriàba.
26 éves vagyok 5 éve érettségiztem, azóta itthon vagyok, mert úgy érzem semmi sem érdekel és nincs célja az életemnek. 1 éve volt egy mélypontom amiből nagyjából sikerült kimàsznom. Ez a mélypont àllandó idegeskedéssel, agorafóbiával, pánikrohamokkal jàrt akàr éjszaka is. 2020 januàrjában jobban lettem, de kiderült az egyik cicàmról, hogy halàlos beteg, akkor megint kicsit vissza estem, 3 hétre rà meghalt a cica. Akkor màjusba altatni kellett a màsik cicàm mert lebénult(ezt a mai napig nem tudom megemészteni)
Nyàron semmi bajom nem volt, màr mentem utcára is, nem szedtem semmi gyógynövényes nyugtatót sem. Most megint érzem, hogy pàr napja megint kezd elhatalmasodni rajtam az idegeskedés, a pánik és a szorongàs kiegészítve egy kis hipohondriàval.
2 napja azt figyeltem meg, ja nem vagyok otthon, mert mondjuk a boltba vagyok vagy nagyinàl akkor semmi bajom nincs, nem fàj semmim sem, hànyingerem sincs, de ha otthon vagyok akkor egyből jön a szorongàs és az idegeskedés meg a hipohondria és hànyinger. Nem tudom, hogy mit csinàljak. Baràtaim nincsenek, szüleimmel nem lehet beszélni, mert azt mondjàk, hogy hisztérika vagyok és ezzel el van intézve, nagyjàból egésznap ülök az àgyamon és a telefonom nyomkodom, mert céltalan minden. Anyukàm azt mondja tanuljak valamit, de nem érdekel semmi sem. Önbizalmam sincs, mert az is szépen talános iskolában majd középiskolàban leromboltàk a diszkalkuliàm miatt.
A tanácsàt szeretném kérni, hogy pszochológusi kezelés mellé még mit javasol? Legalább hogy legyen önbizalmam egy kicsivel több.

Szeretek hobbi szinteneséket meg mini történeteket írni és takarítani zenére ami nekem egy fajta teràpia jellegű, de úgy érzem ez màr nem elég.

Köszönöm a vàlaszàt

Tisztelettel

Zsófi

Én csak arra lennék kíváncsi hogy szeretet egyeltalán a pasim. Jártam vele 3 hónapot de végül szakítottunk mert azt mondta féltékeny vagyok de szerintem azért is mert nem feküdtem levele és 1 év után megint össze jöttünk de akkor se feküdtem levele 1 hónapot jártunk végül szépen lelépet és ujkapcsolatot kezded szerinte én voltam a hibás mert nem feküdtem levele? Szerinte mennyi időnek kell eltelnie hány hónapnak kB hogy szeretkezek a pasimal? Nem szeretném ha azt gondolnák rólam hogy könnyű verü vagyok
🙄

Üdvözlöm!
Egy barátomnak szeretnék segíteni, aki azt mesélte, hogy nagyon szerelmes volt egy lányba, hosszú évekig tartó kapcsolatban (kezdetben titkolózva, bújkálva, majd egymást felvállalva). A lány elhagyta váratlanul. Úgy hiszem nem kapott megfelelő magyarázatot és fizikailag is tünetei voltak (rosszullétek), mikor ez megtörtént. Most évek múlva, több kapcsolat után is úgy érzi nem tud szeretni, és ettől szenved. Hogy tudnék neki segíteni? Köszönöm!

A barátnőmmel együtt maszturbaltunk, és átszakítottam a szűzhártyájat. Valamilyen módon teherbe tudott esni akkor?

merevedési zavaraim vannak. sok gyógyszeren amit szedek rajta van, hogy merevedési zavart okoz.
Ha maszturbálok fel tudom állítani.
De ha a feleségemmel szeretkezni akarok, aki 20 évvel fiatalabb és nagyon szép, minden vágyam meg van hozzá, csak épp merevedésem nincs.
Üdvözlettel
Imre

Üdvözlöm!
Kicsit félek 16 évesen írni, mert nem minden napi lehet, de szeretnék meggyógyulni ebből az örökös félelemtől. Nehezemre esik egyedül végigmenni a városon, egyedül elmenni a boltba, és ismeretlenekkel elbeszélgetni. Az életem miatt amit szeretnék ezen változtatnom kell. Nagyon megköszönném ha válaszolna!!

Tisztelt Doktornő!

Kérdésem nem magamra, hanem volt barátnőmre vonatkozik, akivel van egy közös 6 és fél éves kislányunk. Kislányunkat ő neveli, én külön élő szülőként bíróság által szabályozott módon jogosult lennék kapcsolattartásra.

Az anyuka egy vélt bántalmazásra hivatkozva 3 és fél éve akadályozza egyre fokozódó mértékben a kapcsolattartást. Kezdetben még meg lehetett vele beszélni a találkozásokat, de most már az azóta közösen kért és bíróság által elrendelt ún. felügyelt kapcsolattartást is teljesen megtagadja. Vádjaiból annak ellenére nem enged, hogy rendőrségi eljárás során is kiderült, hogy nincs igaza, kislányunkat három pszichológus szakértő is megvizsgálta, és kizárta az abúzust.

Az édesanya a közben a gyámhivatal által elrendelt védelembe vételi eljárás során sem működik együtt sem a hatósággal, sem a gyermekvédelmi központtal. Viselkedése irracionális, gyanakvó, bírósági és gyermekjóléti központba benyújtott beadványaiban és panaszaiban a valóság és képzelet keveredik, soha meg nem történt epizódokra emlékszik tényként, és azt hiszi, hogy mindenki ellene van.

Mivel más esélyt nem látok a gyermekemmel való kapcsolatom megőrzésére, ezért már szülői felügyeleti jogi per is folyamatban van köztem és az édesanya között, amelynek során kirendelt igazságügyi pszichológus és elmeorvos szakértő az anyáról kevert típusú, nárcisztikus-paranoid-hisztrionikus személyiségzavart állapított meg, és a gyermeknevelésre alkalmatlannak találta. A anya személyisége kialakulatlan, éretlen, távolodást mutat a valóságtól, saját gyermekével a kapcsolata felületes és patologikus, teátrális elemekkel átszőtt, nem veszi figyelembe a gyermek érdekeit sem, ezért a kislányunkat nálam történő elhelyezés esetén (engem a szakértő átlagosan alkalmasnak talált) az anyának csak felügyelt kapcsolattartást javasol, tekintve, hogy állapotában javulás nem várható. Szerencsére kislányom állapotát kielégítőnek találta a szakértő, és véleménye szerint az anya elidegenítő nevelését még lehetséges kompenzálni.

A kérdésem az, hogy ilyen típusú személyiségtől mi várható a jövőben? Abban az esetben, ha a bíróság rám ruházza át a felügyeleti jogot, és kislányom hozzám kerül, akkor súlyosbodhat-e egy ilyen személyiségzavarral rendelkező ember állapota? Válhat-e olyan mértékben instabillá, amely már túlmutat a személyiségzavarnak nevezett tünetcsoporton?

Aggodalmamat az is táplálja, hogy volt már példa arra, hogy az anya nemcsak verbális, hanem fizikai agressziót is alkalmazott, amikor célját nem volt képes más módon elérni, és idős édesanyámnak támadt neki nyilvános helyen, amelynek könnyebb testi sérülés lett a következménye.

Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlettel:
Dániel

Üdvözlőm! Tanácsot szeretnék kérni Öntöl.

Van egy 36 éves mentálisan beteg, válófélben lévő lányom, akivel 2 éve önhibájából nem lehet kapcsolatot teremteni.

Sikerült 2 hónapja rávenni, hogy heti rendszerességgel járjon el pszychológushoz, amit finanszírozok.

A lányom kinyomja a telefont, 2 hete is smsben elhordott mindennek, (bolond, beteg, nem áll szóba velem, stb. )

Úgy érzem, csak addig voltam jó, amíg lakást vettem, most kifizettem a férjét, ( természetesen önzetlenül tettem, de meg sem köszönte a lányom) hogy a lányom visszamehessen a lakásába ( melyet ott hagyott egy férfi miatt, de neki sem kellett a viselkedése miatt), mert most egy cigány fiúnál lakik albérletbe.

Szeretem a lányomat, s örlődök, hogy nem áll velem szóba, engem büntet a hibáiért és hogy nem engedem, hogy eladja a lakást, (amiért én dolgoztam meg, illetve családi örökség), mert eljátszaná kaszinón, pókeren, kaparós sorsjegyen.

Nincsenek barátai, a testvérével sem tartja a kapcsolatot. Elváltam az alkoholista apukájától, aki 10 éve meghalt, de a lányom még mindenért engem és az édesapját hibáztatja.

A tanácsáért fordulok, mert nem bírom ép ésszel felfogni, hogy jó nevelést kapott, s úgy érzem, 3-4 évvel ezelöttig azért volt közöttünk egy normálishoz megközelítö kapcsolatunk. Legalábbis úgy érzem.

Kérdésem, hogy

ezek után, hogy mindíg megbánt, kinyomja a telefont, sorban megalázkodok neki, a 19-én lévő születésnapján felhívjam őt? Mit csináljak?

Nagyon köszönöm előre is a válaszát!

Üdvözlettel

Gabi

Jo estet kivanok.
A ferjemnek vannak problemai de ez az en eletemre is kihatassal van.
Evanak hivnak 33 eves vagyok 9eve elek Nemetorszagban testnevelo tanarkent dolgozom 3 eve.En rendben vagyok, de gatlasaim vannak h meddig fogom birni a ferjem mellet/meddig varjak meg a javulasra.
Kb.7eve ismerem A ferjem es 5 eve vagyunk hazasok, gyermekeink meg nincsenek. Nagyon szeretnek mar de nem tudom h a ferjem kepes e normalis szerepet betölteni a jövőben a gyereknevelesben.A nyaron terhes voltam de a 12heten kiderult h az Embrio nem fejlodik tovabb es muteti uton eltavolitottak.
A ferjem 39eves gepbeallito,kb 2eve elvesztette a munkahelyet a stressz tul nagy volt, mikor klinikara kerult 6hetre, elbocsajtottak a munkahelyerol.Depressziot (közepes szintut)es burn outot allapitottak nala meg.Kezeles hasznosnak tunt de mikor hetvegere hazajott szinte egybol az alkohol fogyasztasra gondolt, nem ivott sokat de ez engem zavart.Korabban is iszogatott, munkahelyen elvesztese elott mar szinte minden napossa valt.Fiatal koraban drogot is fogyasztott, nem tudom milyen mertekben. Mindenki mondogatta nekem h keressek arra utalo jeleket/papirokat itthon h fogyaszt e.Nem kerestem mert ugy hiszem h ha hazudik nekem akkor maganak is hazudik es nem vagyok egy nyomozo. Ugy hiszem h nem vesz magahoz ilyeneket rendszeresen talan 1-2szer egy evben de nem vagyok benne biztos.Egy hivo csaladbol szarmazik es az Istenhez valo kapcsolatat is gyakorlja. Sztem neki vissza kellene teljesen Istenhez talalni az segitene neki nagyon sokat.
Tehat a kezeles vegezetevel 2honapot itthon volt csak fekudt nem tudott nekem segiteni itthon semmiben nem lelte örömet(hatfajasa volt hasmenese egesz nap fekudt/aludt megis faradt volt).
Hobbija sajnos szinte nincs mindig elhatarozza h sportol mozog de aztan kicsit vmit csinal de vhogy ujra visszaesik.
Korabban is szinte mindent egyedul csinaltam ferfi munkakat is es külföldi lettemre papirmunka is ram harult. Mai napig igy van. Ferjem mindig mondja h segit, nem sok valosul meg belole sajnos.Probalom neki nem a szemere hanyni de neha azert kijon belolem.
Tehat a klinika utan otthon volt majd 2 honap utan Napiklinikara jart kb 2 honapig(itthon aludt de reggelente delutanig eljart oda).
Aztan ujra itthon volt honapokig (ezido alatt az allamtol kapott penz eleg volt es en is dolgoztam-tehat anyagi gondjaink nem voltak, es most sincsenek).
2020 tavaszatol szeretett volna ujra dolgozni,a covid sajnos a helyzetet nem könnyitette meg.
Kb 2hete dolgozik egy cegnel, tetszik neki nyugodt munka nem pont az amit eddig csinalt de hasonlo es lelkesen jart is.
Tegnap azonban delutan elment itthonrol es nem jött haza.Telefont nem veszi fel nem jelez.Kesobb elmondasa szerint ott csak jatszik es sztem alkoholt is fogyaszt aztan meg ott alszik. Ilyen sajnos sokszor elo fordul mar a hazassag elott is volt ilyen, de munkahelyere mindig eljart. Tudom h hol van vmelyik baratjanal aki egyedul allo ferfi drog problemakkal es gyogyszereket is szed meg üzletel veluk de azert cegnel dolgozik..Elmentem mar többször is oda ahol lakik sajnos csengo nincs es tetoterben lakik nem tudom elerni oket.
Mikor igy”eltunik”eleinte haragszom ra, ha 2-3ejjel nem jön haza addigra elmulik a haragom de igy is szörnyu nekem ez az idoszak.De belefaradtam h ejjel 33 evesen a ferjemet keresem.
Antidepresszanst szed kis mennyiseget de a libidoja ezaltal 0-ra csökkent.
Csaladom es csaladja tud ezekrol a dolgokrol ok mindig azt mondjak h imadkozunk ertetek..
Van h belelovallja magat auto temakba.Akkor itthon ejjel is kepes a telefont nyomkodni alkatreszek utan, nem tudja hol a hatar. Eddig alvaszavarokkal küzdott de h most 2hete dolgozik ezek elmultak,szerencsere. Bar kitudja h most ha nem megy par napig gondolom nem fogjak kerni h ott dolgozzon… Beszelunk ezekrol sokat, probalom segiteni, szeretem csak nagyon labilis. Es mint mondtam gyerekeket akarok/akarunk.
Attol is felek h nem tudok epeszuen gondolkozni mert mar sokszor mondtak az ismerosok h hagyjam el de akkor ha hazater napokig, hetekig(2-3hetig)minden jo.Szuleinek meselek ezekrol a problemakrol mert ok tudjak ismerik, regebbrm ifju koraban is volt vele sok baj. 2.gyerek es összesen 8-an voltak gyerekek.
Pszichologushoz is jarhatott volna de nem volt hajlando telefonon idopontot kerni, mindig tolja maga elott a problemakat/teendoket. Tudja h ez nem jo,de nehezen tesz ellene.
Esetleg tudna nekem tanacsot adni es h meddig varjak ki mellette. Tudom h hülye kerdes.. Nem is hiszem h eltudnam hagyni mert ugy erzem h ketten megtudjuk ezt oldani valahogy..Csak a csaladtervezes nyomaszt felek h kicsuszok az idobol..
Tisztelett Eva