Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktor!
Lassan tizenhat éves leszek és úgy érzem valami gond van velem. A családommal sohasem volt túl jó kapcsolatom vagy inkább nem mondanám erősnek. A szeretet nem volt túlzottan sem kimondva sem pedig kifejezve. Három nővérem van, mind idősebbek nálam. Csak az egyikükhez állok közelebb, de vele is sokszor rosszul érzem magam. Kiskoromban az anyám vert engem és a nővereimet általános iskola elejéig, de nem vagyok biztos benne, mert alig emlékszem. Sosem kért bocsánatot amiért gyűlöltem. Apám valószínüleg tudott róla, de nem tett semmit vagy csak semmi olyat ami használt volna. A próblámák sosem voltak megbeszélve csak a szőnyeg alá volt söpörve minden. Amikor gimnáziumba kellett felvételizni akkor kezdődött körübelül ez az egész nekem. Túl sok volt a stressz és senki nem segített. Sokszor éreztem magam rosszul, elegem volt és fáradt voltam. Azt hittem csak a felvételi stressz miatt vagyok ilyen, rengeteget sírtam a semmiért és gondoltam öngyilkosságra de tudtam hogy képtelen lennék megtenni. Volt egy pár hónap amíg azt hittem visszatért a normális lelki állapotom, de aztán újrajött. Azután talán nem is volt szünet, nem tudom alig emlékszem. Most nyáron volt kisebb „változás”. Volt egy nap amikor hihetetlenül boldog voltam. Nem lehet kifejezni azt az érzést, de csodálatos volt. Csak sajnos egyetlen napig tartott. Azonban mikor elkezdődött az iskola (már a gimnázium) rám tört megint egy nehezebb érzés. Talán ez is csak az új dolgok miatt volt, féltem is, bár végül egy jó közösségbe kerültem, és mégis sokszor éreztem magam nem oda valónak. Hogy csak had menjek már el. És megint jött az a hihetetlen érzés 10.12.-én ezt le is írtam, „5:24: 5-6 órát aludtam, teljesen kipihenten ébredtem, nincs semmi aggodalmam az első óra miatt. 6:41: nagyon magabiztosnak érzem magam, úgy érzem menni fog.7:22: furán érzem magam, örülök és boldog vagyok, de úgy érzem valami nem okés velem. Egyáltalán nem izgulok vagy aggódok. 7:27: gyönyörűnek érzem magam, mintha egyfajta izgatottság lenne bennem. 13:15: egész normáisan érzem magam, a jókedv megvan de már visszafogottabb. 16:19: a többi hétfőhöz képest nem vagyok fáradt. 16:40: úgy érzem muszáj mosolyognom. 21:07: nem érzem jól magam.” És így ez volt kb a nap amit leírtam. Ez az érzés volt hogy 4 napig majd csak 1-1 napig tartott. Gondoltam arra hogy bipoláris zavarom van de nem tudom. Talán már csak beleakarom látni hogy valami okot találjak neki. Ezt még nem írtam, de a nőverem is depressziós. Én is gondoltam magam annak, de ezt sem tudom, lehet ez tényleg normális. És ugye most van ez a karantén és mindenki itthon van kivéve apámat. Ideges vagyok és zavarnak. Semmi nem történik és én ezt nem bírom. Elkell mennem de nem tudom hova. Egyszerűen csak idegesítő. Igazából nem tudom mit várok, de remélem egy kis segítséget igen hogy mi is ez az egész vagy talán csak én látom bele a dolgokat. Egy kicsit talán össze-vissza lett azért elnézést ahogy a helyesírási hibákért is, köszönöm.
Kedves Kíra!
Köszönjük a levelét!
Életkorából adódóan talán természetesnek is nevezhető, hogy hangulata néha ingadozik, zavaró Ön számára a társas izoláció és talán az enyhe fokú szorongás is. A családi háttere függvényében azonban az is lehet, hogy ez több a serdülőkorban természetesen előforduló érési folyamatnál. Írása alapján diagnózis nem állítható fel, de ha erre mégis kíváncsi, akkor kérje pszichológus segítségét. Azonban a diagnózison túl talán sokkal fontosabb, hogy egy szakember (pszichológus) abban is segítene Önnek, hogy nehézségeit és érzéseit jobban tudja kezelni és megélni. Pszichológusi segítséget tud kérni az iskolában, a családsegítő szolgálatnál vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
Sajnos 2 hónapja elvesztettem a családom (szakítás) miatt, párom gondolta így hogy jobb lesz mindenkinek. Hibáztam sokmindenbe beláttam a hibám próbáltam bizonyítani hogy fontosak nekem (van egy 3 éves kislányunk) kaptam egy kis reményt de 1 hónapja mint ha nem is éltünk volna együtt meg stb úgy kezel! Ő nem szeret engem de én szó szerint meghalnék értük nagyon hiányoznak és nem tudom elfogadni, feldolgozni a dolgot nem tudok a munkámra figyelni így anyagi gondjaim is adódtak egyszerűen nem tudok kilábalni a helyzetből és szinte csak az öngyilkosságra tudok gondolni de valahogy nem bírom megtenni.. alkoholt is fogyaztok szinte minden este és nem keveset mert így valahogy el tudom nyomni a fájdalmat de reggelente sőt egész nap csak a családomra gondolok!! Egy idelye észrevettem magamon hogy remeg a kezem akkor a szívem jobban ver és alig eszek. Napról napra rosszabb!! Kérem adjon valami tanácsot! Köszönöm!
Kedves Béla!
Jelenleg nagyon nehéz lehet önnek, mivel úgy érzi kilátástalan helyzetben van.
Nagyon fontos, hogy minél előbb segítséget keressen magának. Az alkohol probléma úgy tűnik eléggé előtérbe került, így azt gondolom, a legfontosabb annak kezelése lenne.
Javaslom önnek a Szigetvári Kórház Addiktológiai Rehabilitációs Osztályát, amit a 73/500-512-es telefonszámon tud elérni minden hétköznap 11-13 óra között.
Ezen kívül érdemes lehet felkeresni egy AA (Anonim Alkoholisták) gyűlést, ahol biztosan tudnak önnek segíteni a családjával kapcsolatos nehézségekben is.
Üdv.
A ferjem mostanaban mindig azt mondja unalmas az elete mellettem.Pedig az enyem az ő mellette mert egy alkesz és mostanaba nem is tudom mikor besuelgettünk normalisan Mindig mindenert en vagyok a rossz es mar nem birjuk a lanyommal elviselni.
Kedves Kérdező!
Érdemes gondolkodni azon, hogy mi legyen a kapcsolat folytatása, ha mindannyian elégedetlenek a családi helyzettel, hogy milyen lehetőségeik vannak. Ha nehéz a döntés, családterapeutát érdemes felkeresni.
üdvözlettel Száraz Cintia
Jó Napot kívánok. Egy 8 éves házasságban vagyon benne. Emi a 7.évre nagyon megromlott. Szinte semilyen kapcsolat nem volt köztünk a férjemmel de fontosak maradtunk egymásnak. Viszont az, hogy a szétköltözés mellet döntöttünk nagyon megviselt a masikunkat. Kit így kit úgy. Ez alatt az egy év alatt nekem volt egy 1x futó kalandos amire nem vagyok büszke. Sajnos az illető tudta, hogy milyen a házasságom. Mejd a szétköltözés 9 honlapjára a férjemmel elkezdödöt rendeződni köztünk minden és nem a vállás mellett döntöttünk. Én úgy voltam vele akármennyire is szenyelem el mondom neki azt az egy elkalmat. Mert hazugsagra nem lehet semmit újra építeni.. Soha nem csináltam ilyet akkor ez volt ez első és utolsó. A probléma az, hogy nem tudja túl tenni magát ezen a dolgon. Hogy nekem volt valaki egyetlen egyszer. Nagyon bánt a dolog de nem tudja a férjem hogy tegye túl ezen magát és én sem tudom, hogy segíthet ék neki ebben. Válaszát előre is köszönöm
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a párterápia lehetne Önök számára a megfelelő megoldás, ahol szakemberrel közösen át tudnák dolgozni a korábbi sérelmeket, s új célokat, a kapcsolat fejlődési tervét (pl. családalapítás) is ki tudnák jelölni. Online a munkacsoportunkból Pergel-Száraz Cintia családterapeuta is tudna segíteni Önöknek, illetve magán úton személyesen is kereshetnek szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Sajnos 2 hónapja elvesztettem a családom (szakítás) miatt, párom gondolta így hogy jobb lesz mindenkinek. Hibáztam sokmindenbe beláttam a hibám próbáltam bizonyítani hogy fontosak nekem (van egy 3 éves kislányunk) kaptam egy kis reményt de 1 hónapja mint ha nem is éltünk volna együtt meg stb úgy kezel! Ő nem szeret engem de én szó szerint meghalnék értük nagyon hiányoznak és nem tudom elfogadni, feldolgozni a dolgot nem tudok a munkámra figyelni így anyagi gondjaim is adódtak egyszerűen nem tudok kilábalni a helyzetből és szinte csak az öngyilkosságra tudok gondolni de valahogy nem bírom megtenni.. alkoholt is fogyaztok szinte minden este és nem keveset mert így valahogy el tudom nyomni a fájdalmat de reggelente sőt egész nap csak a családomra gondolok!! Egy idelye észrevettem magamon hogy remeg a kezem akkor a szívem jobban ver és alig eszek. Napról napra rosszabb!! Kérem adjon valami tanácsot! Köszönöm!
Kedves Béla!
Önnek mielőbb szakszerű mentális segítségre van szüksége. Keresse fel háziorvosát, vagy öngyilkossági gondolatok esetén hívjon mentőt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaPár napja kezdtem el szedni a Valeriana Relaxot pánikrohamokra. Nem szeretnék antidepresszánst szedni meg nyugtatókat sem bevallom az igazat. Az lenne a kérdésem hogy ez a gyógynövényes szer hatásos lehet a pánikrohamokra? És ha igen mikor kezdi el kifejteni a hatását mennyi idő kell hozzá? Meddig ajánlatos szedni? Nem okoz függőséget?
Kedves Kérdező,
Sajnos nincs a munkacsoportunkban orvosi végzettségű, mi mind pszichológus diplomával rendelkezünk. Javaslom, hogy kérdésével pszichiáter orvost vagy gyógyszerész végzettségű szakembert keressen fel.
Üdvözlettel:
Szabó LiliNem tudom mi tévő legyek. Nem csak maga az önbizalomhiány ami folyton velem van. Lassan 6 éve nem tudok leszokni a vagdosásról. Nem maga a fájdalom inkább a látvány kelt nyugtató érzést bennem. Halálvágyam viszont nincs egyáltalán.Frusztrál a tudat hogy még 18 évesen is így látom. Mitől lehet ez?
Az önbizalomhiánnyal pedig lassan már megtanultam együttélni.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne serdülőkkel foglalkozó szakpszichológus szakembert felkeresnie, hogy az önbizalomhiány hátteréről, s az önsebzési késztetés okairól tudjanak beszélgetni. Munkacsoportunkból Filep Orsolya klinikai szakpszichológust is tudom ajánlani, aki serdülőkkel is foglalkozik.
Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne megtekintenie:
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzia 5 eve egyut vagyok párommal múltban sok rossz történt amiatt bizalom meg tőrt mindent próbáltam öis nyerje visza nemtom mit tegyek
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét.
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterápiás foglalkozáson részt vennie a párjával együtt, hogy közösen szakemberrel át tudják beszélni a bizalomhoz kapcsolódó kétségeiket, s a stabilabb párkapcsolat eléréséhez szükséges lépéseket. A területileg illetékes Családsegítő Szolgálatnál ingyenesen tudnak segíteni, amennyiben rendelkeznek családterapeutai végzettségű szakemberrel.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot! A problémám az lenne, hogy rengetegszer fordult elő az utóbbi két évben, hogy ingadozik a hangulatom.( Úgy vélem nem a hormonok miatt, vagy a “fiatalság” miatt). Alapvetően imádok élni, aktív, kreatív és pörgős típus vagyok, szeretek hülyéskedni. Boldog családnak a része vagyok, és párkapcsolatban is élek, ami szintén rettentően boldoggá tesz. Viszont két éve néha teljesen kifordulok magamból; fáradékony vagyok, akkor is ha sokat alszom, kedvtelen, nincs motivációm semmihez, nem szeretnék senkihez sem beszélni. Testemben érzem hogy egy cseppnyi erőm sincs semmihez. Ilyenkor napi több órát sírok, igazából nem tudom miért, de nem tudom abbahagyni. Ezek a “rámjövések” voltak már pár órásak, és több hónaposak is, utána újra önmagam vagyok. Nem tudom mit kéne kezdenem ezzel..a legijesztőbb számomra, hogy semmi okom sincs erre, mint korábban említettem, boldog vagyok, vannak fontos emberek az életemben, nincsen semmilyen gyerekkori traumám. De kezdem feladni úgy érzem. Ráadásul senki sem ért meg ilyenkor. Ezért szerettem volna írni Önnek/Önöknek. Köszönöm szépen ha válaszolnak!
Kedves Anna!
Köszönjük a levelét!
Egyet értek Önnel abban, hogy a fáradtság, levertség, hangulatingadozás előfurdulhat serdülőkorban, azonban ha vannak affelől agggodalmai, hogy ez esetleg több lehet a természetes érési folyamat velejárójánál, akkor javaslom, hogy mindenképpen vegyen részt egy teljeskörű szomatikus és pszichés kivizsgáláson. A háziorvos tud segíteni Önnek a szomatikus kivizsgálás részében, egy pszichológus pedig a pszichés vizsgálatban és jóllétében. Az eredmények alapján pedig el lehet indulni annak irányába, mely irány tudna Önnek segíteni, hogy a fent említett tünetei enyhüljenek, megszűnjenek.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Pszichológus!
A munkahelyemen túl közel kerültünk egy kollégával egymáshoz. De nem lehet köztünk kapcsolat, mert mindketten párkapcsolatban élünk/éltünk. Sajnos kollégámmal szakított a barátnője, mert kiderült számára, hogy a kollégám sokat levelezget velem és talán érez is valamit irántam. De mióta ez történt a kollégám szinte megutált engem. Pedig mondta, hogy nem az én hibám hanem ő volt hülye, hogy akkor is velem levelezett, amikor a barátnőjével volt. De most a munkahelyen nem szól hozzám, rám sem néz. Azt mondta, most ezt fogja tenni. De én szeretnék vele normálisan dolgozni. Viszont nem merek kezdeményezni, hogy megbeszéljük. Ezért csak tűröm, hogy ilyen utálatos legyen velem. Az lenne a kérdésem, hogy mit tehetnék ebben a helyzetben. Köszönöm, Szilvi
Kedves Szilvi!
Köszönjük a levelét!
Egy munkahelyen szövődő kapcsolatból általában több hátrány is származhat, s ez most az Ön esetében is felerősödni látszik. A kollágája, láthatóan nem tudja szétválasztani a munkáját és a magánéletét, de lehet, hogy ez Önnek is nehézséget okoz. Hosszútávon ez a stratégia mindkettejük munkájára kihatással lesz, emiatt mindenképpen úgy gondolom, hogy érdemes lenne ezt megbeszélniük. Próbálják a magánéletüket és az eddig történteket kizárni, s kollegiális kapcsolatot kialakítani a hatékony munka érdekében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Pszichológus Nő/Úr!
A Férjem Nagyiját betegsége idején két pici ( 2 és ½ éves) gyermekek mellett másfél hétig szakrendelésre vittem ezután kb. 3 hétig otthonápoltam . Sógorom a Férjem testvére az elhunyt családtagok, jeles napjairól, évfordulóiról szépen felépített élettörténetekkel megemlékezik. Így történt most a Nagyi esetében is, de a részletesen jól felépített, megfogalmazott megemlékezésből az én ápolási segítségem kimaradt. Ekkor megkérdeztem a Sógorom, hogy nem emlékezel a segítő munkámra?- mert kimaradt a megemlékezésből. Azt a választ kaptam, hogy „ De igen, de te nem írtad be magad a családunk történetébe”. Ez rendkívül rosszul esett, nagyon fájt és ettől a pillanattól kirekesztettnek érzem magam. Úgy gondolom, hogy köszönetet érdemeltem volna nem pedig 40 év után azt, hogy nem írtam be magam
a családjuk történetébe. Talán túl érzékeny vagyok, hogy kirekesztettnek érzem magam ?
Tisztelettel kérem Önt, írja meg a véleményét várom válaszát.
Hálásan köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Önt sérelem érhette a sógora megnyilvánulásából, miszerint Ön ezzel a nemes cselekedettel (és esetleg mással sem) nem került be a családtörténetbe. Talán érdemes lenne tisztázni, hogy a sógora hogyan is tekint Önre, milyen szerepben látja Önt a családban, Ön milyen kapcsolatra számít vele, mennyire szimpatizálnak egymással, milyen úton módon kerül be valaki a családtörténetbe a sógoránál. Javaslom, hogy beszéljen vele erről, s mondja el, hogy Ön hogyan gondolkodik ezekről a dolgokról.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktor No/Ur!
Nekem egy olyan mentalis problemam van (mert most mar annak nevezem) h attol felek mindig, amikor van valami betegsegem, hogy daganat okozza es meg fogok halni. 2 eve kezdodott, miota refluxos lettem es mindenfele tuneteim voltak. A torkom a savtol piros volt honapokig, kutakodtam interneten, gegerak. Hasam, emesztesem nem jo, gyomorrak. Most a derekammal vannak panaszok, gerincdaganat. Korabban egy fogaszati kezeles utan a nyakamon lett egy kis duzzanat, nyirokcsomo daganat/limfoma. Tehat lenyegeben hihetetlen negativ lettem, mindig a legrosszabbat kepzelem el (es persze ebben az internet is nagy segito cimboram lett). Szoval ezek nem panik rohamok, hogy most meg fog allni a szivem, vagy barmi ilyesmi. 32 eves ferfi vagyok egyebkent. Mit javasolna, miert van ez, van ennek vmi neve, megvaltoztathatom ezt a gondolkodast? Anelkul, hogy mindig rohannek vizsgalatra emiatt, h lassam, negativ, es minden rendben? Azt is mar el tudom kepzelni,hogy azert is van mindig valami fajdalmam, bajom, mert szomatizalok. Es a problema lelki szinten megoldando. Nem tudom. Koszonom mindenesetre ha tudna erdemben segiteni. Minden jot, udvozlettel, Peter
Kedves Péter!
Komoly szenvedés lehet önnek, hogy attól fél, hogy daganata van, ez nagyon ijesztő lehet.
Amennyiben az orvosok kizárták ennek lehetőségét, egyetértek önnel abban, hogy lehetséges, hogy ennek lelki okai vannak. Azt gondolom, valóban érdemes lenne egy pszichológussal átbeszélni ennek lehetséges okait. Keresse bizalommal kollégáimat emiatt.
Üdvölettel,
Üdvözlöm, férjemet 2018 márciusában temettük el lányommal(47 évig voltunk házasok) . Ha tehetem mimden nap kijárok a sírjához, van amikor egyedül, van amikor lányommal, unokáimmal (1 és 3 éves). Többen nekem szegezték a kérdést h depressziós vagyok e, és miért nem engedem el a férjemet. Nem kell ilyen sűrűn járni a temetőbe. Én nem érzem magamat depressziósnak. Lányomnak amennyit csak tudok segítek az unokáz@ssal.ő is minden nap eljön hozzám. Művelem a konxhakertet, járok templomba, főzők magamra, vannak kutyáim. Im@dom az unokáimat, nagyon sokat vagyok velük, jókat nevetünk, játszunk stb.
Ön szerint ez probléma h ha kijutok akkor megyek akár minden nap a temetőbe?
Segítségét előre is köszönöm
Üdvözlettel
Katalin
Kedves Katalin!
Sajnálom, ami a férjével történt. Azok alapján, amit leír, nem tűnik depressziósnak. Azt gondolom, hogy ha önnek jó így a helyzet, ahogyan van, nem kell rajta változtatni. Az ön döntése, hogy milyen gyakran jár a temetőbe, nem kell mások vélményére hallgatnia.
Azonban ha ön is úgy érzi, ez így nincs rendben, esetleg szeretne segítséget egy pszichológustól, akkor én is és kollégáim is állunk rendelkezésére.
Üdvözlettel,
Derealizációval küzdök már 6. éve. és deperszonalizációval. már odáig eljutottam hogy vágdosom magam. és este fele elkezdek sírni. Csak úgy rám jön. És minden áron a halálon gondolkozok. 20 éves vagyok. Köszönöm a segítséget tisztelettel.
Kedves Zsolt!
Ezeket a tüneteket nagyon nehéz lehet viselni, főleg ha ilyen hosszú ideje fenn állnak.
Mivel az öngyilkosság gondolata is felmerült önben, azt javaslom azonnal keresse fel a legközelebbi pszichiátriai gondozót vagy pszichiátriai oszályt, ott fog megfelelő segítséget kapni.
Üdvözlettel,
Kedves szakértő!
A nevem Marika és a segítségét szeretném kérni abban,hogy ez ami nekem van milyen betegség lehet.
2012-ben pánikszindrómát állapítottak meg nálam amire antidepresszánst szedtem 1 évig. Szerencsére jobban lettem a gyógyszertől akkoriban és ki is tudtam gyógyulni de sajnos már több mint 2 hónapja újra előjött ez a betegség azóta csak szenvedek a kínokat élem át. Én nem vagyok benne biztos,hogy ez ami nekem van sima pánikbetegség szerintem ez sokkal durvább. Nagyon nagyon sok tünetem van szinte úgy érzem,hogy a halálomon vagyok és itt a vég. Nálam nem a heves szívdobogás a fő tünet hanem annál sokkal rosszabb. Én sokszor úgy érzem mintha megállna a szívem és elkezdem kapkodni a levegőt megijedek és akkor még jobban felerősödnek a tüneteim. Aztán nagyon nyugtalan vagyok fel alá járkálok mint a bolondok. Van mikor órákon keresztül rosszul vagyok és nagyon sok tünetem van. ilyen pl a halálfélelem nyugtalanság, ijedtség, zsibbadás érzés, mellkasom megfeszül vagy a hátam vagy éppen a hasfalam, a kezeim szoktak fájni, aztán néha heves szivdobogásom is van meg fulladás érzés. Meg még olyan tünetek is amiket nem tudok elmagyarázni. És nem tudom megérteni,hogy mitől van ez. Nem akarok gyógyszert szedni újra én magamtól szeretnék meggyógyulni.Tudnának nekem tanácsot adni,hogy mit tegyek? Mert így nem tudok létezni minden napom egy túlélés.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne akár a volt kezelőorvosát felkeresnie, akár új pszichiáter orvost, hogy tisztázhassa a kérdéseit, a diagnózist, kezelési lehetőségeket (gyógyszeres kezelés helyett/mellett), a korábbi leleteit is vigye el. Stressz hatására a korábbi probléma újra aktivizálódhat, akár erősebb tünetekben is. A pánikbetegségről és tüneteiről az alábbi blogbejegyzésünkben írunk, javaslom olvassa végig:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
