Munkakerülés ellen mit tudok tenni?
Azt csinálom, hogy jelentkezek munkákra, elmegyek felvételi elbeszélgetésre és miután felvettek dolgozni már nem megyek be. Utána megint jelentkezek ugyan oda, de nem vagyok megbízható azt hiszik.
A felvételi elbeszélgetéseket szeretem amúgy.
Nincs semmi végzettségem, ezért betanított munkákat tudok csak végezni. De nekem az is megterhelő, mármint lelkileg.
Végzettséget se tudok szerezni, mert nem tudom mi érdekelne, sose érdekelt semmilyen szakma. És mindig ügyetlenebb voltam a gyakorlati dolgokban mint mások már suliban is. Fejemhez vágták sokszor, hogy nem értek semmihez.
Autóvezetés is hatalmas stressz élmény volt amikor tanultam. Meg is buktam háromszor és többet már nem próbáltam.
24 éves vagyok. Csak ámulok amikor látom, hogy korombeliek milyen sikereket érnek el a szakmájukban. Én meg segédmunkánál többre nem tudom vinni, azt is nehezen látom el, előjönnek a tikkelős tüneteim(erős pislogás) ennyi a személyiségem tűrése. és szorongok a többi embertől.
A szociális kapcsolatokkal is problémáim vannak, konkrétan nincsenek is.
Fogalmam sincs mi a gond velem, de biztos valami komolyabb fejlődési zavar. Hol tudom kivizsgáltatni?

Kedves Lili!
Tanácsot szeretnék kérni. Lassan egy éve már, hogy először voltam a pszichológusomnál. Az utóbbi időben foglalkoztat egy kérdés, egy gondolat. Megszeretném tőle kérdezni, hogy miért választotta ezt a szakmát, miért tanult pszichológiát.
Az eszemmel tudom, hogy ezzel a kérdéssel még nem lépem át a személyes határt.
Viszont van bennem egy kis félsz. Pedig amúgy eddig semmilyen félreértés vagy nézeteltérés nem volt köztünk. Kialakult egy bizalmi kapcsolat.
Igazából már az jelzés értékű lenne számomra,hogy mit reagálna a kérdésem hallatán.Nyilván azt is elfogadnám, ha kikerülné a kérdés megválaszolását. De ha igazán elkötelezett segítő (szeretem ezt a kifejezést a pszichológusra), akkor élből tudnia kell válaszolni egy ilyen kérdésre. Igazából lehet attól félek, hogy csalódni fogok a válaszban. Vagy hogy nem is válaszol. Egyáltalán feltehetek egy ilyen kérdést? Köszönöm a válaszát.

Soha nem volt önbizalmam. Nem tartom magam sokra. Szeretnék más ember lenni. Úgy érzem a fura álmaim oldják a napi feszültségem egy részét mely egy idő után átvált lelkiismeret furdalássá. Kérem legyen szíves segíteni. Néha azt érzem megbolondulok. Segítségét előre is köszönöm szépen

Kedves Ádám!
Lassan egy éve lez, hogy először jártam a pszichológusomnál. Bízom benne, eredményes a közös munkánk. Egy ideje érlelődik bennem egy gondolat. Szeretném tőle megkérdezni, hogy miért választotta ezt a hivatást. Érdekelne, hogy miért tanult pszichológusnak. Egyébként fiatal, 30 éves. Nem tudom, hogy megkérdezhetem-e tőle. Vagy ez már túl személyes kérdésnek számít-e. Nem szeretnék kínos helyzetbe kerülni, esetleg csalódni benne, ha kikerüli a válasz adást.

Jó napot! Az lenne a problémám, hogy bármilyen doktornál nem tudok normálisan kommunikálni. Ez alatt azt értem, hogy például nem kérdezek vissza, ha nem értem amit mond a doktor, vagy ha nem pontosan mondja az információt. Például nem kérdezek vissza, hogy mikorra kell vissza jönni és hasonló probléma. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék ezen javítani vagy ez a probléma mitől alakulhatott ki?

Jonapot szeretnék tanácsot kérni hogy mi a helyes vagy mit mondjsk rvvel kapcsolatban a szüleimnek hogy úgye 16 éves vagyok és anyáék el mentek nyaralni a 24 éves bátyámmal maradtam itthon a fium írt anyának és hívta is hogy jöhet e de nem válaszolt és eljött a fium mert anyánál az azt jelenti és ugye haza jöttek és mondta tesommnak is szólt de ő nem mondta nekem és tudom szólt volna aztán apukám el kezdet fenyegetőzni hogy hivja a rendőrséget pedig mondta a fiumnak anya meg apa hogy bármikor jöhet és aztán olyanokat mondta a fiumra hogy ha ide jön megveri meg ilyeneket ha anya beengedi el vall anyatól és anya azt hiszi nem szeretem meg ő akarja meg mondani hogy rossz uton vezet .

Nem vagyok megelegedve magammal félek hogy a párom másba bele szeret ezért
Nyugtalanul alszom
Mindenen stresszeskedem
Nincs önbizalmam
Megváltozott a párkapcsolatom a férjemmel meg akarok szabadulni ezektől a problémáktól

Azzal a problémával szeretnèk kèrni tanácsot hogy fèrjemmel anyósom miatt megromlott a házasságunk 3 fiú gyermeket nevelünk a problèma ott kezdődött, hogy gyermekünket meg csípte egy mèhecske allergiás reakció lèpett fel nála elvittem az orvoshoz adott neki egy injekciót belázasodott hatalmasra dagadt a lába felhívtam az anyosomat hogy tudna e vigyázni rá mert sajnos nekem menni kellett dolgozni erre ő azt mondta hogy nem mert ott van a másik unokája nehogy elkapjon tőlle valamit könyörgöm egy csípèstől mit lehet elkapni tudni kell hogy anyósom nem dolgozik otthol van anyukámhoz nem tudtam vinni mert ő dolgozott a problèma hogy a fèrjem odáig van az anyjáeèrt ès nem foglakozik vele azt mondja hogy èn gondolok mindent rosszul az ő anyukája maga a tökèj nem is mert neki szólni semmit ès mindenèrt engem hibáztat

Kedves Pszichológus!
Olyan problémával keresem, hogy kb 1 évvel ezelőtt megismertem egy férfit, de akkor kiment külföldre dolgozni. Az utóbbi időben elég sokat beszélgettünk, majd mikor hazajött találkoztunk is. Viszont tett egy olyan dolgot ami nekem nem tetszett, és eléggé összevesztünk. Ő nem értette a problémámat, majd utólag visszagondolva rájöttem, hogy túlzásba esetem.
Bocsánatot kértem tőle, de semmi reakciót nem kaptam rá. Tudok még valamit tenni? Tuok még neki mondani valamit? Eléggé bánt a dolog.

Előre is köszönöm a válaszát!

Elöljáróban van néhány dolog amit, érdemes tudni, talán köze van a dolgokhoz. Apám alkoholista volt, verte anyámat, mikor 7 éves voltam elváltak. Egy ideig egyedül nevelt, aztán mikor 9 vagy 10 éves voltam összejött egy férfival. Tőle született 2 fia. Azóta együtt élünk de családra nem igazán hasonlítunk. 10 éves korom óta segítek anyámnak, most 19 vagyok, már egyedül is megtudom csinálni a házimunkát stb. Neki természetesen ez nem elég, elvárja hogy mindent megcsináljak szó nélkül helyette. Ha 10ből 9 dolgot megcsinálok jól, akkor neki csak az az 1 tűnik fel, amit nem csináltam meg. Anyám azóta nem dolgozik, amióta az öcséim megszülettek, vagyis most takarít napi 4 órában kb. A pót apám rendesen dolgozik, mostanában rengeteget túlórázik.
És akkor kezdjük is a gondokat megfogalmazni. Most fejeztem be a középiskolát. Érettségim és egy szakmám van tehát 5 évig tanultam. Ugye amióta a fiúk megszülettek (vagy pontosan nem tudom mióta, lényegtelen) családi adókedvezményben részesülünk. Ezt addig kapjuk amíg a 3 gyerek tanul, tehát ha én megyek egyetemre, akkor most is kapnánk. Na és a gondok itt kezdődtek. Én nem szerettem volna továbbtanulni, mert úgy gondoltam hogy a szakmámmal is jó pozíciót tudok szerezni. És mivel én nem mentem tovább, ezért anyámék elestek elég sok pénztől amit utánam kaptak. Ezért csakis engem okolnak, elhordanak minden szarnak, kibeszélnek mindenkinek, akinek amúgy semmi köze nincs a dolgokhoz, veszekednek velem, hónapok óta folyamatos harc megy köztünk, mert én milyen önző vagyok mert nem mentem tovább tanulni és ez mekkora pénzkiesés. A ráadás, hogy nekem van egy párom már másfél éve. Na ő sehogy sem tud anyámnak megfelelni. Ezt természetesen nem neki mondja, hanem nekem és anyámat próbálom rávenni hogy legyen már kedvesebb, ami ugye még több konfliktus. Anyám a páromon keresztül próbált rábeszélni a tanulásra, megállította az utcán, fb-n írt neki, csak hogy én menjek tovább. Hozzáteszem mindezt a felvételi határidő előtt 1-2 hónappal, előtte még csak beszélni sem beszéltünk róla. Ebből kifolyólag pedig a párom már nem jár hozzánk, anyám utálja mert nem beszélt rá a továbbtanulásra. Ahogy mondta: „Hát nem kedveljük. Egy dolgot kértem tőle azt sem tudta megcsinálni.”. Anyám természetesen azóta sem tudja elengedni a továbbtanulást, naponta a fejemhez vágja hogy miattam nem kapnak több pénzt, hozzámvágja a bérpapírokat hogy nézzem meg mennyit von le az állam, ha boltban vagyunk nézzem meg mennyit fizetünk és milyen szűkösen vagyunk, azt mondja hogy évekig a fejemhez fogja vágni milyenhülye voltam hogy nem mentem tovább.

A párommal rengeteget beszélgettünk a továbbtanulásról. Nem próbált rábeszélni, úgy gondolja hogy elég érett vagyok már ahhoz hogy ilyen döntéseket tudjak hozni. Természetesen nincs ellenemre a tanulás, a terveim között szerepel, hogy a jövőben szeretnék továbbtanulni. Most szeretnék önállósodni. Érettségim, szakmám megvan, nem vagyok idióta. Egyszerűen csak szeretnék végre abból a mérgező környezetből kiszakadni, összeköltözni a párommal, dolgozni. Tudom hogy ez nem ilyen egyszerű és biztosan lesznek olyanok akik nem értenek velem egyet.

Rengeteg konfliktusunk van a párommal ebből kifolyólag, hiszen anyám mindenért őt okolja, amit részben éreztet is vele, pl. flegmán köszön neki az utcán. Rengeteget sírok, idegeskedem, szorongok. Úgy érzem anyám mindent tönkretesz, viszont néha úgy érzem hogy én tettem mindent tönkre és mindenkinek jobb lenne nélkülem. A párom ugyanígy megviseli ez, ami miatt én még rosszabbul érzem magam.

Mit csinálhatnék az anyámmal? Én rontottam el, tényleg én vagyok a hibás? Mi lehetne a megoldás?

Köszönöm a választ!

Az én félelmeim az “emberektôl”alakultak ki.Évek óta akárhol lakunk együtt vagy külön(egyik testvéremmel lakunk együtt),mindig drogos, alkoholista,vagy elmebeteg a szomszéd, aki különbözô mértékben megkeseríti az életünket. Ránk nincsenek tekintettel.Pl. feljelent azért amit ô csinál,neki indent szabad, stb. Leginkább a zaj zavar, amit feleslegesen keltenek, olykor éjszaka is. Próbáltuk szép szóval, hatósággal,tartósan nem hat.Most falun is már nappal, éjjel is gyakran zajong valaki, nem csak a szomszédban, de persze az a legkellemetlenebb. Nem tudjuk megszokni.
A szorongás csak nô bennem, emberek közé már vonakodva megyek, mert az ok nélküli támadástól tartok. Volt már ilyen is. Kilógunk a sorból, mert normálisan viselkedünk, betartjuk az együttélés szabályait, nem iszunk, szeretjük a csendet, olvasunk, nem keverjük a nappalt az éjszakával, dolgozunk, nyugalomra vágyunk, mégis folyamatosan el kell szenvedjük, hogy sokan nem ezt teszik, s nem áll mellénk senki ez ügyben. Próbáltuk már.
Miért van ez? Hogy lehet ebbôl a helyzetbôl kiszállni?Nagyon rossz a kedvem, mert úgy érzem nincs kiùt. Vannak olyanok is akik sosem élnek át ilyet. Az hogy lehet? Ép érzékszervekkel, gondolkodva nagyon nehéz ez.
A választ elôre is köszönöm
Üdvözlettel: Szilva

Jónapot egy 17éves lány vagyok és szeretném leírni a problémáim, mert úgy érzem valami gond van velem, de nem merek orvoshoz fordulni. Kezdeném a rohamokkal amik havonta vagy 3x előfordulnak.
Mikor valami miatt felzaklatom magam legyen az valami apróság is kezd a szívem nagyon gyorsan verni, mintha ki akarna ugrani a helyéről, de ez nem mindig van. Légszomjam van, úgy érzem megfulladok és nem jutok levegőhöz és csak kapdosom a levegőt. Egyszerre ráz ki a hideg és a meleg. Érzem hogy lever a víz majd az egész testemen végig fut a hideg. A kezem jéghideg és folyik róla a víz. A kezembe és a lábam a görcs áll nem tudom mozdítani annyira zsibbad és rezeg. A mellkasom mintha ki akarna ugrani a helyéről. Megállás nélkül csak sírok és nem tudom abba hagyni, amint megpróbálok lenyugodni valami vissza ránt elég egy apró mozdulat vagy egy rossz szó vagy gondolat. Szédülök, hányingerem és ájulásérzésem van. Rettentően félek hogy infarktom lesz vagy megfulladok. Menekülni akarok. Elmenekülni valahová hogy lenyugodjak. Nem merek egyedül maradni mégis menekulok hogy egyedül lehessek. Ha valaki segiteni akar annyira meghatódok hogy megjobban rám jön. Ezek mellett félek egyedül lenni, félek a buszon vagy emberek közt. A sok embertől rám jön a szédülés és a hányinger és kényelmetlenül érzem magam. Félek egyedül maradni mert ha bármi baj lenne egyedül lennék. Mindig félek attól hogy újabb rohamon lesz sőtt rettegek! Rettegek még a mélyviztol és a víz sötét mélységétől. Mostanában elég sokszor fáj a fejem a hátam és a szemem nagyon rángatózik és ok nélkül rámjön a sírás. Depresszióban is szenvedek kb. másfél éve, de ezt csak magamtól gondolom. És állandóan angyalok valamin. Mégha teljesen felesleges akkor is hetekig, sőtt hónapokig képes vagyok szomorkodni, összetörni, sírni miatta és rettentő bűntudat vagy bizonytalanságom van olyan dolgok miatt amit biztosra tudok hogy lehetetlen hogy én megtenném, pl. Megölni egy szerettemet. Túl sok mindenen agyalok, nem tudom nyugodtan lenni, nem tudom jól érezni magam a gondolataim miatt. Túl sok bántást kapok testit és lelkit is amik tönkre tesznek es az önbecsülésem már rég romokban hever. Gyakran öngyilkosság is megfordul a fejembe. Van hogy nem tudok uralkodni magamon és bántom magam és félek, hogy a szeretteiket is bántam. Nem tudok senkihez sem fordulni szüleimnek nem merem elmondani hogy mi is történik velem semmit sem tudnak és pszichológushoz sem merek elmenni.
Várom a válaszát, remélem tud nekem segíteni.

Jó napot az lene a problémám meg csalt a párom 3 hónapja de nem tudok túllépni rajta folyamatosan sírnék és csak ez tud a fejembe járni feszült vagyok folyton nincs élet kedvem 🙁 napról napra rosszabb hogyan tudnám ezen túl tenni magam

Jó napot kívánok doktornő! 160 cm magas vagyok és 50 kg. Szeretnék 10 kgt fogyni, csak nem indul meg lefelé a súlyom, ez lelkileg nagyon megvisel… Szeretném kérni a tanácsát, hogy hogyan érjem el, hogy el induljon a fogyásom?! Köszönöm szépen előre is a válaszát!

Nagymamámal álmodom aki már nagyon rég meg halt, de nem is ismertem kicsi voltam annyit tudok hogy az ágyam melett ült mindig! Mostanság furcsa dolgokra lettem figyelmes mit tegyek vagy mit tehetek ellene? Érzem higy körülöttem van néz és figyel álmomban mindig hív magához.