Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt doktor nő!
Olyan problémám lenne, hogy a legutóbbi szilveszeri bulinál kicsit sokat ittam, és utána elég durva hasi fájdalmam volt, hányás..stb amire az orvosok sem tudták a választ, hogy miért mivel volt már hogy ennél sokkal több alkoholt is fogyaszottam. De elkönyveltük annak, hogy nem birom az alkoholt ezért nem iszok többet. Viszont mióta az az eset megtörtént azóta ez a dolog minden alkalommal előjön ha valahol máshol töltöm az estét. Hiába nem iszom egy kortyot sem illetve hiába a legjobb barátaimnál vagyok, mikor eljön az este elkezd a hasam görcsölni, néha tompa fájdalmam van, hányingerem. Ez néha enyhül ha olyan a téma amiben kicsit “elveszek” és nem gondolok arra hogy fáj. Viszont többnyire mindig vissza jön és ez addig van meg amég nem hányok illetve nem jövök haza aznap este/másnap minnél előbb addig nem enyhül ez a dolog. Ebből gondolom, hogy ez nem feltétlen fizikai probléma ami már fent áll hanem inkább lelki, olyan kérdésem lenne, hogy ezt hogyan lehetne orvosolni? Pszichológusra pénzem nem nagyon lenne, a szüleimnek pedig erről az “ötletemről” nem beszéltem, hogy mi van ha ez lelki okokból eredendő rosszullét. Hasonló az érzés mint mikor 9. osztályba mentem, akkor is nyugtatóteával sikerült túlélni az első pár hetet!
Várom mihamarabbi válaszát!
Tisztelettel, Tamás!
Kedves Tamás!
Fontos volna, hogy segítséget kérjen a szüleitől és együtt pszichológust felkeressenek. A nyugtató használatára nem érdemes rászokni, van hatékonyabb megoldás is!
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Dóra!
A tapasztalataik szerint van valóban reális esély arra, hogy egy borderline-osnál teljesen elmúlnak a tünetek, vagy ez csak egy ábránd, és legfeljebb a tünetek enyhülése várható, de annak is kicsi a valószínűsége?
Évek óta járok terápiára, de csak egyre rosszabb minden. Nem egy módszert és nem egy szakembert próbáltam már, de senki és semmi nem tudott segíteni eddig.
Nem gondoltam az öngyilkosságra elsődleges megoldásként, de mi van akkor, ha egyszercsak elfogynak a módszerek és a lehetőségek? Érdemes egyáltalán próbálkozni?
Kedves Nola!
Lehetséges tartós változást elérni pszichoterápiával borderline zavar esetén, de ehhez feltétlenül szükséges, hogy beszéljen a lehető legőszintébben a terapeutájával a kétségeiről, félelmeiről stb.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok!
Nem tudok elfelejteni egy férfit, bárhogyan is szeretném. Én elvált vagyok, 2 gyermekem van, 8 éve élek az élettársammal. Kapcsolatunk ellaposodott. Összejöttem az első szerelmemmel, aki házas. Titkos viszonyt folytattunk és fél évig. Nagyon boldog voltam vele, ha lehet ilyet írni, még jobban beleszerettem. Úgy éreztem ő is így van vele. Aztán hirtelen közölte velem hogy összejött az első szerelmével és velem szakitott. Feleségétöl el fog válni ( ezt nekem is ígérte de folyton halogatta) és felvállalják egymást ( ezt is ígérte….). Nem bírom feldolgozni hogy már nem hozzám tartozik. Étvágyam nincs, aludni nem tudok, állandóan rá és az együtt töltött időkre gondolok. Tisztában vagyok vele hogy el kell engednem , de képtelen vagyok erre. Próbálom lefoglalni magam, ismét közelebb kerültem az élettársamhoz, de mikor egyedül vagyok rám törnek az emlékek és csak sírok, sírok. Vajon létezik az, hogy olyan embert szeretünk tiszta szívvel aki dobott minket? Sokat ígért nekem, és most mindezeket mással váltja be. Mindent elhittem neki, ezért sem bírom elengedni. Pedig igyekszem. Mit tehetnék még?
Kedves Edit!
Levele alapján érthető, hogy nagyon nehéz helyzetben van. Fontos volna a lelki segítség, hogy feldolgozza, elhagyta a szerelme. Önismereti munka segíthet abban, hogy olyanná tegye az életét és a kapcsolatait, amilyenre vágyik.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot! Sajnos megijedtem ettől a vírustól és nem merek kimenmi az utcára! Irt a házi orvos xanaxot de nem nagyon hasznàl! Kérem segítsen!!
Kedves Kérdező!
A mostani járvány helyzet mindenki számára egy új tapasztalat volt, és teljesen megérthető ha ez félelemmel töltötte el. Olyan helyzetek és körülmények voltak és részben még vannak ami bizonytalanságot okozhatnak. Azt javaslom, hogy amennyiben megteszi a megfelelő óvintézkedéseket, melyek elő vannak írva akkor nyugodtan kimehet otthonából. Kezdje elsőként kicsiben, mondjuk csak sétáljon a környéken és fokozatosan tegyen meg nagyobb távokat.
Amennyiben úgy érzi hogy rosszabbodik a helyzet, akkor kérem keressen fel egy pszichológust, akivel személyes körülmények között részletesebben tudnak beszélgetni.
Tisztelt Doktor Úr.
Egy szàmomra nagyon nagy gonddal fordulok Önhöz.Ismeretlenül is bízva segítségében.
Apum 2éve halt meg.Mi itthon együtt élünk Anyum.a lànyom a férjem és én egy szép nagy kertes hàzban.Sajnos azt veszem észre.hogy Anyum..aki 76 éves..pénzt küld v.kinek.vagy lehet több embernek is.akik szép szavakkal kicsaljàk tőle.Alig pàr szót tudok kihúzni belőle erről a dologról.Sajnos úgy tűnik.hogy egy 60 éves férfi hàlójàba is bekerült.aki hàzassàggal szédíti…àllítólag a jövő héten érkezik és Anyum szerint feleségül veszi őt.Egyszerűen nem tudom.hogy mit csinàljak..a szàmlàjàhoz nem enged.egész nap a mobilt nyomja.Semmit nem csinàl.csak ez foglalkoztatja.Amúgy mindig labilis idegrendszerű volt.Napközben nyugtatózott.este altató.Xanax.Seduxen.Valsartan.
Szeretnék tanàcsot kérni..hogy mit tegyek.kihez forduljak.rendőrség vagy orvosok?A nagy csalódàs.ami làtható hogy lesz félek.hogy egy komoly összeroppanàst fog eredményezni..
Szakértő tanàcsàt előre is köszönöm
Tisztelettel.
Kedves Kérdező!
Először is fogadja részvétemet édesapja halála miatt, és bocsásson meg késői válaszomért.
Sajnos ilyen helyzetekben, mikor csalók próbálnak pénzt kérni idősebb emberektől, nehezen lehet kivédeni. Amennyibe esetleg van konkrét olyan bizonyítéka, hogy csalás áldozatává vállhat édesanyja, akkor érdemes rendőrségi segítséget kérni.
A gyógyszer függőségek és egyéb szokatlan viselkedések miatt érdemes lenne egy pszichiátert felkeresniük.
Feleségemmel szemben ülve idegesítően meredten bámulom és Ő hívja fel rá a figyelmemet én észre sem vveszem. Hogy tudok leszokni róla. (Meggyőződésem, hogy negfelelési kényszer van a háttérben)
Kedves Kérdező!
A kérdéséből nem derül ki, hogy miből gondolja, hogy megfelelési kényszer állhat a háttérben? Ha erre van konkrét oka, hogy ezt gondolja, akkor érdemes feleségével beszélgetniük erről. Miért érzi, hogy elvárásoknak kell megfelelnie stb.
Én azt javasolnám, hogy mikor felesége felhívja a figyelmét a viselkedésére, akkor próbáljon meg arra odafigyelni hogy milyen gondolatok, érzések járnak épp a fejében, és így közelebb juthat viselkedése okaihoz.
Az alábbiakban szeretnék némi segítséget, iránymutatást kérni. 58 éves férjemmel két gyermeket neveltünk fel. Lanyunk 19 éves, most érettségizett, fiunk 24 éves, most fejezte be az egyetemet. Tanulmányaiban volt vizsgák átvitele, emiatt fél év halasztás és a diplomamunkáját is többször újrakezdte, angol szakirodalomból nehéz témát válsztva végül ötös lett a szakdolgozata. Főképp a fiammal nem találom és találjuk a férjemmel a közös hangot. Mivel eddig nem dolgozott, csak alkalmanként diákmunka, freestyle foci fellépés, ezekért némi zsebpénz, így most is mi tartjuk még el. Megírta az önéletrajzát és elküldte két helyre /japán szakfordító diplomával keres állást/. Sportol folyamarosan, vannak gimis és sport körből barátai és két éve barátnője. Mi velünk szülőkkel nem talál közös hangot már több éve, zárkózottnak mondanám, nem szólrunk bele sem az iskola, sem a párválasztásba. Azt hittem, ha nagyobb lesz, fog itthon segíteni /de nem teszi magától egyik sem, én meg rosszul élem meg, hogy szólni kell, a lányunk néha magától jobban segít/. Röviden úgy érzem, pénzt adjak, de nem beszélget velünk, ha kérdezzük róviden válaszol, de nem tudunk beszélgetni mint felnőtt a felnőttel és elvárásaink se legyenek. A fiunk alvászavarral és pszichoszomatikus tünetekkel is küzdött, kivizsgálták, szervi szívproblémát nem találtak.Most pszichiáterhez jár. Nem tudom, hogy kezeljem, hogy ne zárkózzon be, de ne is nyomasszam, legyen es milyen elvárásom, vagy ne legyem semmi? Szóljak hozzá, vagy ne szóljak? Hogyan segítsem a leválást rólunk, szülőkről? Azt tudja és mindig hangsúlyoztuk is, hogy szeretjük őket és számíthatnak ránk, de már azt is szeretnénk látni, hogy haladnak előre a maguk felnőtt útján. Ugyanakkor nem zárnak ki teljesen az életükből. A lányunk igényli a beszélgetést velúnk, ha otthon van, neki is van barátja egy éve és barátnői is. Nála az iskola- és munkahely választás okoz nehézséget.
Kedves Kérdező!
Nem egyszerű érzés szülőként, ha gyermekünk nem igazán keresi a társaságunkat,illetve úgy érzi hogy nem is igényli. Nagyon jól teszik, hogy biztosítják arról, hogy mindig számíthatnak Önökre, illetve fontos hogy legyenek az együttélésnek szabályai, keretei. Ha felnőttként és nem kifejezetten gyerek státuszban élnek Önökkel, akkor az ahhoz társuló kereteket kell meghozniuk közösen. A beszélgetések és az érzelmi odafordulás nem annyira egyszerű kérdéskör már. Azt írta fia pszichiáterhez jár, így gondolom ott is tartanak valamilyen folyamatnál, így az is sokat számít ebben a kérdésben. Ennyi információ birtokában én azt javasolnám, hogy próbáljon természetes módon közelíteni fiához. Ha úgy látja, hogy nyitottabb éppen, akkor beszélgessenek, amennyiben nem akkor érdemes csak jelen lennie. Ilyen esetben egyik szélsőséges megközelítés sem lesz hasznos valószínű.
Segítséget szeretnék kérni. 29 éves férfi vagyok és édesanyámmal, aki 6 éves korom óta egyedül nevelt fel, egészen az elmúlt pár évig nagyon jó kapcsolatban voltunk, de valahogyan azt vettem észre, hogy megváltozott. Komor és kötözködő lett, mindenbe bele akar szólni, amit csinálok és semmi sem jó neki. Örökké kritizál és megsértődik mindenen. Pár éve nagy lépésre szántam el magam, elköltöztem otthonról, de még mindig hetente, kéthetente haza járok, mert szeretek otthon lenni, a nyugodt gyerekkorom érzését élem át ilyenkor újra. A tényleges problémák akkor kezdődtek, amikor megismerkedtem a párommal, akivel sajnos jelenleg távkapcsolatban élünk és csak hétvégente tudunk találkozni. Azóta édesanyám még jobban megváltozott, folyamatosan szidja és bántja a páromat, ha a párom eljön hozzánk, sokszor jelenetet rendez, persze mindezt úgy, hogy a párom háta mögött és nekem szidja folyamatosan. Sokszor próbálom győzködni, hogy a párom nem ilyen, vagy olyan, de hajthatatlan. Szerinte más nő való hozzám és nagyon megváltoztam, mióta vele vagyok és teljesen más nőt képzelt el nekem. Az igaz, hogy nem hagyok már rá édesanyámra mindent és igyekszem a saját utamat járni, de ez őt nagyon bántja, mikor nemet mondok neki és nem tudok így neki megfelelni. Sokszor hívjuk közös programokra a párommal, de nem akar jönni, vagy megsértődik és gyorsan kitalál valamit, hogy miért ne kelljen részt vennie a programon, de utána napokig azt hallgatom tőle, hogy én nem foglalkozom már vele, csak a barátnőm és a csavargás éltet. Édesanyámmal elmentem kettesben egy hosszúhétvégére nyaralni, mert szükségünk van privát anya-fia programra, de szerettem volna, ha egy napot a barátnőm is csatlakozna, de édesanyám akkor is hisztirohamok közepette tudatta, hogy ő nem hajlandó elviselni a barátnőmet és tönkre akarom tenni a közös nyaralásunkat. Ígért nekem egy nagyobb összegű pénzt is egy magánjellegű dologra, de mikor aktuálissá vált volna, akkor megtagadta tőlem, mert szerinte nem úgy viselkedem, ahogyan ő azt elvárja, így elég durva anyagi veszteség is ért ezáltal. Az is nagyon durva dolog volt, mikor hónapokra kitiltotta a barátnőmet a lakásából, nem vihettem oda, mert rettegett, hogy elkapja a koronavírust, majdnem engem is kitiltott, mert találkoztunk a párommal. A barátnőmnek ez nagyon fáj és már nem tudja kezelni ezeket a dolgokat és mindig a fejemhez vágja, hogy nem tudok elszakadni anyától és kisfiú vagyok még. Szerintem ez nem igaz, mert önálló életet élek, de szeretem anyát és szeretném, ha boldog lenne és nem okoznék neki fájdalmat. Tényleg lazábbra kellene venni a köteléket vele? Vagy szakítsak a párommal és jobban figyeljek anyára? Nincs neki senkije, csak a mamám a szomszéd lakásban és a barátja, akitől külön él és aki alig foglalkozik vele. Nagyon elszomorít engem ez az egész, mert úgy érzem, hogy két tűz között vagyok és úgy érzem, hogy elveszítem az édesanyámat. Nagyon bánt a dolog, hogy miattam nem boldog, mert máshogy cselekszem és élek, mint ahogy szerinte megfelelő lenne, de szeretném a saját utamat járni, szeretném, ha elfogadná a páromat és a döntéseimet. Félek, hogy a páromat is elveszítem, mert már nagyon nehezen viseli ezt az állapotot és már ő is kezdi megutálni édesanyámat a viselkedése miatt és már nem szeret eljönni hozzánk, mert fél, hogy megint bántás éri és cirkusz lesz. Kérem, legyen kedves nekem tanácsot adni, hogy hogyan is tudnám kezelni ezt a dolgot, mi a helyes lépés és hogyan lehetne békében, szeretetben élni egymás közt.
Kedves Gábor!
Szerintem nagyon jó, hogy rájött az összefüggésre, az anyjával való kapcsolatának megváltozása és a párkapcsolata között. Fontos, hogy kitartson a szerelme mellett, mert az anyja meg fog próbálni Önök közé furakodni, hogy viszakaphassa a korábbi kizárólagos szerepet az Ön életében. Önismereti munka segíthtet a további összefüggések feltárásában, az abban való megerősödésben, hogy nem felelős az anyja boldogságáért (hiszen ő is kereshetne párt magának, ha akarna). Nem csak attól lesz kevésbé (!) magányos, ha Ön őt választja a barátnője helyett!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Címzett!
Testvéremmel nincs rendben minden. Jelenleg 29 éves, nő.
A probléma a következő:
Saját magára sok figyelmet szentel, viszont környezetére semennyit. Saját lakásában évek óta rendetlenség van, semmit nem pakol el maga után, nem mosogat, semmit nem tart rendben. Teljes káosz van a lakásában. Viszont, mint írtam saját magára nagyon ad. Ruhák, műköröm, stb.
Ezen felül, ha felajánjuk neki, hogy mi atmegyunk kitakaritani neki, akkor dührohama lesz, és menekül, mindenkit szid.
Mi lehet a probléma vele? Hogyan lehetne segíteni rajta?
Köszönöm előre is!
Kedves Alex!
Vannak olyan mentális betegségek, melyeknek ez a tünete (pl különféle személyiségzavarok), érdemes lenne felkereni a testvére háziorvisát és elmondani neki, amiket tapasztalnak. Ő a konkrétumok ismeretében tud majd javasloatot tenni a továbbiakkal kapcsolatban.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm. Rengeteg oldalt kerestem már, ahonnan segítséget kaphatok, örülök hogy rátaláltam erre, és előre is köszönöm a válaszát.
Borderline személyiségzavarban és bipoláris zavarban is szenvedek. Rettentően nehéz így élni, viszont februárban 1 hetet bent töltöttem a pszichiátrián, ahol segítettek, gyógyszeres terápián vettem részt, valamint két alkalommal pszichológusnál is jártam.
Minden rendben ment ezután. Bármi problémám is volt, a gyógyszerek, a barátom és a családom segítségével viszonylag könnyedén átvészeltem és leküzdöttem ezeket az akadályokat.
3 hónapja kiderült, hogy a barátom akit rettenetesen intenzíven szerettem – kétszer megcsalt. Azóta azt érzem, hogy belehalok ebbe. Az első két hónapban 10mg xanaxon éltem minden egyes nap, 50mg lamolep helyett 150mg-t szedtem és szinte semmire sem emlékszem. Nem öngyilkosság céljából adagoltam túl magam, csak szimplán mindent elkövettem, hogy szabaduljak ettől a leírhatatlan fájdalomtól. Rettenetesen szenvedek 3 hónap eltelte után is, és egyáltalán nem érzem, hogy valaha is bízhatnék ezután bárkiben, vagy lehetnék-e egyáltalán boldog. Általában ( sőt inkább soha ) nem kérek segítséget, mert egyedül képes vagyok “megoldani” a problémáimat, de most nem megy. Azt érzem, hogy az egész világom darabjaira hullott. Rengeteget disszociálok, ürességen, depresszión, és dühön kívül semmit sem érzek már három hónapja.
Az is megnehezíti a helyzetemet, hogy a barátom szeretné ezt helyrehozni, és mindent meg is tesz érte, de egyszerűen úgy érzem ezt már nem lehet. Nem akarok vele lenni, örökre elakarom felejteni, hallani sem akarok róla soha többé, de egyszerűen nem tudom elengedni, pedig már tudom, hogy hiába minden próbálkozás hiszen felesleges.
Egy szimpla megcsalást képes lettem volna megbocsájtani, de iszonyatosan kegyetlenek voltak a körülmények. Tisztában volt a betegségeimmel az első pillanattól kezdve, és amikor szükségem lett volna rá ( rettenetesen mélyen voltam, akkoriban vágtam is magam ) közölte velem hogy van egy kis dolga várjam meg. Én vártam, és szenvedtem miközben ő lefeküdt mással. Miután ez megtörtént úgy írt nekem, hogy egy másik nő aludt az ágyában. Ezzel nem csak megalázott, hanem undorító módon elárult. Én úgy gondolom, hogy amit elkövetett arra nincsenek szavak. Megbocsájthatatlan, undorító tett volt.
Nagyon kérem mondja meg, hogy hogyan lehetnék túl ezen minél gyorsabban, mit kellene tennem egyáltalán? Tényleg nagyon szenvedek, soha nem voltam még ennyire lent. Minden egyes nap öntudatlanra gyógyszerezem vagy iszom magam, annyira elviselhetetlen a fájdalom. Mindenemet elvesztettem és nem találom a kiutat. Szeretnék erre valami megoldást találni. Hogyan tudom őt elengedni?
Kedves Venassza!
Megértem, hogy megviselték Önt a történtek! A megcsalás mindeni számára igen megterhető, ráadásul korábban óriási támaszként élte meg a párját. Javaslom, hogy a történtekről beszéljen a pszichiáterével és ha még nem vesz részt pszichoterápiában, akkor azt is érdemes lenne elkezdenie.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó estét!
Tanácsot szeretnék kérni!Egy éve szakítottunk a párommal aki a vőlegényem volt 3 évig voltunk együtt amiből 3 hónapot együtt is éltünk a szüleinél.Nem jöttem ki az édesanyjával mert pár évvel idősebb vagyok.És ez a kapcsolat rovására ment.Egy éve mentünk szét de nem az hogy el felejtettem volna hanem egyre erősebbek az érzéseim.Nagyon hiányzik.Olyan mintha hiányozna az egyik testrészem.Hiányzik az hogy beszélgessünk hogy átölelhessem hogy láthassam ez teljesen felemészt.Nem éreztem igy még senkivel kapcsolatban.De az ő hiánya nagyon megvisel.Neki már van párja.Ez is rossz érzés hogy tudom hogy én már nem ölelhetem át.Mai napig még mindig nagyon szeretem.Azt érzem hogy nekem ő volt az igazi..Akárkivel beszélgetek találkozok közel se érzem ezt senkivel sem.Nem tudom hogy ezek az egyre erősebb érzelmek normálisak e..Nem tudom mit tegyek?!
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nem sikerülhetett Önnek túltennie magát ezen a 3 éves kapcsolaton, lezárnia a múltat. Érdemes lenne akár pszichológus szakemberrel, akár gyásztanácsadó végzettségű szakemberrel beszélnie. A honlapunkon található pszichológusok is szívesen segítenének Önnek.
Javaslom, olvassa el az alábbi blogbejegyzésünket:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Létezik olyan ha egy férfi visszatartja az orgazmust utána nehezen vagy egyáltalán nem élvez el? A párom majdnem elment az első 5 percben de vissza tartotta aztán utána már nem ment neki. Ilyen létezik?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Ha ritkán, esetleg egy alkalommal tapasztalta ezt nála, akkor nem érdemes aggódnia, mivel nem minden közösülés végződhet orgazmussal (mindkét nemnél). Amennyiben rendszeresen előfordul a leírt tünete a párjának szervi zavart (pl. kardiovaszkuláris zavar) vagy negatív leletek ellenében orgazmuszavart feltételezhetünk a háttérben.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Én miért nem vagyok képes olyan dolgokra, mint mások?
Látom hogy az illetőnek vállalkozása van. A másiknak ilyen olyan diplomája. Gyerekei vannak.
Én itthon ülök anyámnál munkanélküliként és nincs semmim. Egy egyszerű feladat elvégzése nehezen megy. Nem értek semmihez. Beilleszkedési problémaim vannak gyerek korom óta. Akkoriban nem tűnt fel, szüleim nem foglalkoztak velem ilyen téren. csak így visszagondolva, a sok kudarc élmény.
Na már most, ha az élet minden területe gátolt, akkor valami fejlődési rendellenességre autizmus, személyiségzavar kell gondolni? Hol tudok ezt kivizsgáltatni? Jártam már pszichiáternél a kórházban, de az 10 perc alatt lerendezi a beszélgetést. Nem meghatározott személyiségzavar diagnózissal. De ezzel sokra nem megyek.
Hol van olyan intézmény ahol ezeket normálisan ki lehet vizsgáltatni? Csak ki akarom deríteni, ha nincs semmi ilyen problémám akkor biztos csak simán önbizalomhiány.
Vagy csak egy átlagos ember vagyok, aki majd örül ha gyárban melózhat.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy szakemberrel egy hosszabb beszélgetés sorozat kapcsán lehetne a feltett kérdésekre fényt deríteni, hogy mi minden járult hozzá, hogy Ön nem teljesen motivált, milyen családi mintákat látott, milyen kudarcok érték az életében, a jelenlegi helyzet fenntartását mi minden biztosítja, kinek milyen szerepe van ebben, milyen célokat szeretne elérni a közeljövőben stb.
A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudna a kivizsgáláshoz és a terápiához segítséget kérni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliMit lehetne csinálni a léha életmódot folytató öcsémmel?
25 éves. Érettségi óta otthon van a szüleinkkel. Nem dolgozik, egész nap filmeket néz és pornót. Néha elvállal valami betanított munkát, de feladja pár hét után azt mondja a szemét kollégák miatt,bunkók voltak vele. Ha van némi pénze azt fizetős nőkre veri el. Én aggódok érte mi lesz vele 20 év múlva ha folytatja ezt az életvitelt. Szüleink nem foglalkoznak a helyzettel, megvannak egymás mellett így.Én már külön élek, de gyakran járok haza.
Ilyenekt mond, hogy “gecis társadalom” “tőlem ne várjanak el semmit” “ki ülök csövelni a főtérre”.
Hangosan hallgatja a rap zenét.
Folyton azt mondja nem támogatja senki, de nem is tűri, hogy támogassák.
Azt várná, hogy minden ingyen az ölébe hulljon.
Azzal dicsekedett, hogy megijesztett egy nőt az utcán, aki a kutyáját sétáltatta.
Beképzelt stílusa van.
Múltkor beszéltem vele erről. Elintézte annyival röhögve, hogy ő a társadalom haszontalan tagja és ítéljék csak el.
Szeret füvezni.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a testvére jelenlegi életmódját a szülők is támogatják, így amíg ez marad, nem lesz az öccse motivált a változásra. Családterápia során lehetne átbeszélni, hogy kinek milyen motivációja, szerepe van ebben a helyzetben, milyen célokat szeretnének külön-külön vagy közösen elérni a közeljövőben. Szakember keresése lenne javasolt a család számára, s akár Önnel együtt érdemes lenne elkezdeni a családterápiát.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Jonapot kivanok es elnezest hogy irok 25 eves vagyok nagyon sok mindenen mentem keresztul ezert nem is tudtam kategoriat valasztani.Anyukam meghallt eleg hamar mehnyakrakba nagyon sokaig en apoltam 22 eves voltam mikor meg hallt utana ott maradtam egy kisbabaval a volt parom magamra hagyot es meg csalt azota mar szejel mentunk es van most egy masik parom aki nagyon szeret de a multbeli csalodasaimbol allandoan attol felek hogy meg csal vagy hogy nem szeret es ezt az erzest nem tudom lekuzdeni egyedul es mai napig anyukam halalat se tudom feldolgozni.Nem alszok rendesen nem is nagyon eszek kimerult faradt vagyok,es mivel kamionsofor q parom allandoan azon katog az agyam hogy meg csal vagy hogy nem vagyok neki tul jo pedig tudom hogy nem igy van de allandoan a multbeli csalodasok miatt allandoen ezen retegek felek attol hogy csalodni fogok.Magamal sem vagyok meg elegedve ez edigi dolgokon amik velem tortentek nem tudom tul teni magam.Valami segitseget vagy valami tanacsot szeretnek kerni hogy mit lehetne teni mert nem szeretnem elvesziteni a paromat csak azert mert regen atvertek es o benne is allandoan ezt latom es attol felek pedig o nem olyan es anyukamat se tudom elengedni lenyegibe nagyon problemas vagyok semin nem tudom tul teni magam es csak emesztem magamat a multon annak az arnyekaba elek es senkibe nem tudok meg bizni mert allandoan mindenkibe azt latom hogy atfognak verni es ez nagyon rosz erzes.Tudom kicsit hoszura sikerult de valami tanacsot jo lenne kapni koszonom szepen
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy több súlyos megrázkódtatáson ment át az elmúlt években, s ezeket még nem dolgozhatta fel teljesen. Én azt javasolnám, hogy keressen fel pszichológust az átélt traumák, s a jelenlegi tünetek (féltékenység) feldolgozására. A Családsegítő Szolgálatnál és a területileg illetékes Pszichiátriai Gondozóban tudna segítséget kapni tb alapon.
Érdemes az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasni:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
