Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Segítő!
Az imént írtam egy levelet és csak utána olvastam el alaposabban az oldalt. Kérem ne jelentessék meg a levelem, így is kétségbe vagyok esve.
Köszönöm!
üdvözlettel
Kedves Levélíró,
Kérjük írja meg, hogy pontosan melyik levél tartozik Önhöz, hogy el tudjuk távolítani. Sok levél érkezik be hozzánk, s nem mindig beérkezési időrendbe válaszolunk.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem! Hogyan kellene kezelnem az autoagressziót? Sajnos gyakran magamon vezetem le a haragom és úgy érzem egyre többször akarom bántani magam de félek hogyha észre vennék a szüleim mit gondolnának. Így miután sebet ejtek magamon máris azon aggódok észre ne vegyék. Szóval valahogy le kéne állnom ezzel de igazából egy idő után már jó érzéssel tölt el. Úgy értem fáj de mégis elnyomott vele valamit ami még jobban fáj. Úgy érzem szeretnék valakivel beszélni erről de nem tudom kinek elmondani. Szüleimnek, barátaimnak semmi féle keppen nem. Sajnos nem merem elmondani anyukámnak hogy pszichológushoz szeretnék menni. Egyáltalán érdemes pszichológushoz fordulnom vagy nem fontos?
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne pszichológushoz fordulnia, hogy csökkenni tudjon a belső feszültsége. Javasolt lenne az oktatási intézményben dolgozó szakembert felkeresnie, ami ingyenes az iskolás hallgatók számára.
Az alábbi blogbejegyzéseink szólnak az önsértésről kamaszkorban, tekintse meg őket, sok hasznos információ található bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot.4 és fél év után szakított velem a párom.2 hete költöztem el tőle és napról napra rosszabb.minden nap vele álmodom.egész nap csak sírok.beszélünk telefonon de ő nagyon ellenszenves velem.én pedig csak könyörgöm neki,hogy kezdjük újra.úgy érzem,hogy nem tudok nélküle élni.én még mindig nagyon szeretem és hianyzik.ő aszt mondja,hogy csak idegesítem őt.volt egy közös kutyánk is ami nála maradt.mit tegyek?én őt szerezném.nélküle értelmetlen az életem
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Önt nagyon megviselte a párjával való szakítás. Az nem derült ki számomra, hogy mi volt a szakítás oka, van-e valamelyikükben harag a másik iránt. Mindenesetre amennyiben a tünetei nem csillapodnának, javasolt lenne pszichológus szakembert felkeresnie.
Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes elolvasnia, amelyekben sok hasznos információ található:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv.Azzal a problémával fordulok önhöz,hogy a férjem pánikbetegséggel és depresszióval küzd.Felkerestünk 2 éve egy pszichiátert aki felírt neki 3 gyógyszert.Helex,rexetin megy parnassan.Hiába kértük hogy vegye le neki a gyógyszert,nem tette.A férjem úgy döntött egy hete hogy a parnassan gyógyszert elhagyja.Azóta nagyon rosszul van.Fáj a szive,verejtékezik,nagyon rosszul érzi magát.Félek,hogy nem fog tudni lemondani a gyógyszerekről.Mit csináljunk?Meddig tartanak ezek az elvonási tünetek.?
Kedves Kérdező,
Sajnos orvos végzettségű szakemberünk nincs, mi mind pszichológusi végzettséggel rendelkezünk, így a gyógyszerezéssel kapcsolatos kérdésekre nem tudunk válaszolni.
Javaslom, hogy keresse fel férje kezelőorvosát!
Üdvözlettel:
Szabó LiliHát nem is tudom ,hogy hol kezdjem .talán ott ,hogy 5 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a mostani barátommal 9 hónapja élünk együtt az előtt barátok voltunk extrákkal de valóban barátok mindig szamithattam rá es ő is ram .aztán úgy alakult h össze költöztünk az elején nem volt gond éveken keresztül tudtam a jelszavát mindenhol es soha nem néztem bele semmijebe. A barátom legjobb barátjának a mennyaszonyara nagyon feltekeny vagyok ,oly annyira h nem tudom eldonteni h valós amit érzek vagy csak bemeselem magamnak lesem minden nap ,az üzeneteit es mindent elkovettem mar hogy elkapjam őket de meg nem találtam semmi konkretat csak gyanús dolgokat h a barátnőm sok mindenről tudd amiket nem mondtam el tudja a párom jelszavat a mobiljan egy társaságban kikapta a telefont a kezéből es vissza irt a nevebe. Vagy pedig egy társaságban a nő folyamatosan a párom nézi es dühös ha mi jól érezzük magunkat.nem tudom mi lenne a teendő hogy létezik hogy ennyire bemeselem magamnak?vagy valojaban lehet ott valami?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nehéz ennyi információ alapján véleményt mondani erről a kapcsolatról, hogy vajon ki mit is érezhet, milyen fokú szimpátia van jelen kettőjük között. Érdemes lenne a párjával tisztázni, hogy az ő barátjának a menyasszonyával hogyan is definiálják a kapcsolatukat (pl.barátság), s az észrevételeit is elmondhatja neki. Az őszinte beszélgetés lenne a legcélravezetőbb.
Az alábbi blogbejegyzésünkben írunk részletesebben a különböző neműek közötti barátságról, javasolt lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm,
Segítséget szeretnék kérni. Kislányom 6 éves és nagyon elutasító az Édesapjával. Hiába próbál az Édesapja közeledni felé, elutasító. Azt vettem észre, hogy nagyon anyás. Nagyon hozzám ragaszkodik. Még beszélgetni sem tudunk a férjemmel, mert direkt valamivel eltereli a figyelmünket, hogy ne beszélgessek az apukájával, hanem vele foglalkozzam. Mindent velem akar csinálni. Én fürdök vele, én kelek hozzá este, leginkább én játszom vele. Most már a férjem hiába akar vele bármit is csinálni a fenti dolgok közül, elutasítja és üvölt hogy Anyaaa! Korábban is többb mindent én csináltam, hogy a férjem dolgozott, de most már évek óta én is dolgozom és nagyon fárasztó, hogy itthon a gyerek körül továbbra is én csinálok mindent. Így már ha akarna sem tudna segítneni a gyerek körüli teendőkben. Mivel elutasító vele, nem is nagyon próbálkozik nála a férjem. Én viszont ettől annyira fáradt vagyok és szomorú, mert olyan mintha egyedül nevelném. Azt vettem észre, hogy pl. féltékeny is az apjára, mert ha megérkezik, akkor “ott hagyom” a kislányom és váltok pár szót vele. Ezért mikor Apa megérkezik, a lányom nem örül, mert tudja, most “hanyagolva lesz”, mert megjött Apa. Mit tehetnék? Úgy szeretném, ha nem utasítaná el az apját. Én már mondtam neki minden szépet és jót az apukájáról, meg hogy apa és anya szokott beszélgetni, addig játszon valamit, foglalja el magát. Már azt is mondom, hogy őt jobban szeretem mint apát, de apát is szeretem és vele is beszélgetek. Emiatt ne legyen vele undok. Úgy sajnálom a férjem is, mert nem éli meg azt a szeretetet, örömet, mikor feltétel nélkül szeret a gyermek és ragyogó szemmel szalad felé pl az oviban, hogy jött érte. Vele mindig undok és kiabál. Ha valamiért rászól, visszakiabál rá, nem fogadja el semmi szavát. Egyszerűen megszakad a szívem, hogyha látom, hogy viselkednek egymással. Pedig mindkettő vágyik a másik szeretetére.
Kérem, segítsen. Hogyan hozhatnám össze őket?
Nagyon köszönöm
Szilvia
Üdvözlöm, sajnálom a kialakult családi helyzetet és megértem, hogy ez önnek nagyon nehéz lehet. Való igaz, ahogy írja is, ez a helyzet nemcsak önnek, hanem a kislányának és édesapjának is sok feszültséget okoz. Ahhoz azonban, hogy érdemi segítséget tudjak nyújtani, a kialakult családi dinamika mögötti szàlakat fontos lenne jobban ismernem. Mióta nem vesz részt az édesapa a gyermeknevelésben, milyen volt a fogantatás, a szülés, várt vagy nem várt terhesség volt, hogyan zajlott a szülés és az első időszak, miért nem sikerült az édesapának az első időszaktól kezdve a gyermek körüli teendőkbe bevonódni, kik vannak mèg segítők (pl. nagyszülők, ismerősök) velük milyen a kislány kapcsolata stb. Előfordulhat, hogy a gyermek viselkedése egy tünet a családban, valamit jelez, amire a szülők nem látnak rá a saját életükben. Talán a szülők közötti rejtett párkapcsolati konfliktust érzékeli és próbálja a maga módján kezelni. Fontos lenne úgy változtatnia a hozzáállásán, hogy ebben a helyzetben nem feltétlenül kell kontrollt gyakorolnia. Időt kell együtt tölteniük ahhoz, hogy megismerjék egymást, de ha ön szeretné ezt befolyásolni, akkor előfordulhat, hogy az édesapa úgy éli meg, ő nem kompetens személy, ezért a kislány is azt érzékeli, mivel apa sem bízik meg magában, anya sem bízik meg benne, hogy tud velem mit kezdeni, akkor én miért is bízzak meg benne? Családteràpiás szakember is elérhető az oldalunkon vagy esetleg egy pár alkalmas szülő konzultáció keretein belül segítünk megvizsgálni, hogyan tudnának a mostani állapotból kizökkenni és a lehető legjobb kapcsolatot kialakítani a következő időszakra apa és lánya, illetve mindhármójuk között is.
Üdvözlettel
Kisfiam 5eves,koraszülött 6honapra született 870g,30cm,sok mindenen átmentünk,meg vannak nehéz idoszakok.Azt szeretném kérdezni,hogy még nem szobatiszta és Kezelő orvosunk azt mondta úgy írhatja fel a pelenka javaslatot ha pszichológus ad egy papírt hogy igenis igényli a pelenkat,kihez forduljak és mit kell abba a papír a bele írniMit kell javasolni a a pszichologusnak?köszönöm a segitset!
Kedves Kérdező,
a védőnő tud segíteni abban, hogy a helyi családsegítőben, pedagógiai szakszolgálatnál, melyik területileg illetékes gyermekpszichológust tudják megkeresni és hozzá időpontot kérni. A szobatisztaság elmaradása szervi okokra is visszavezethető, ezt mindenképpen szükséges kivizsgáltatni az orvossal, szakorvossal, esetleg gyermek neurológussal. Ha nincsen szervi eltérés, akkor valóban pszichológussal szükséges találkozniuk, aki a kórelőzmények, születési történet stb. ismeretében, illetve a szülővel történő első interjú és a kisfiúval felvett játékos diagnosztikai tesztek segítségével meg tudja állapítani a lelki hátteret és ez alapján megírni a javaslatot a pelenka szükségességéhez.
Üdvözlettel
Kedves doktor úr szeretném meg kérdezni hogy ön szerint ha oda megyek a ferjemhez elkezdem simogatni hogy esetleg szex legyen a férjem ettől csak idegese válik és elutasít 25 éve vagyunk együtt az utóbbi pár hónapban folyamatosan így vagyunk neki nincs kedve soha és elutasít általában kérem válaszoljon mi lehet a háttérben más nő lehet a dologban mást szeret
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne őszintén beszélni a férjével, hogy neki miért nincs kedve a testiséghez. Ennek hátterében akár testi panasz is lehet (pl. merevedési zavar), amit szégyellhet a férje Ön előtt. Ebben az esetben andrológus (férfigyógyász) orvos felkeresése lenne javasolt.
Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliMióta vége lett az 1 éves kapcsolatomnak nem érzem túl jól magam folyton szorongó és félek nem akarok emberek közé menni nagyon mélyen erintett
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy látom, hogy még nem tudta elgyászolni kapcsolatát, s nem kész a továbblépésre. Javaslom, hogy keressen fel klinikai szakpszichológust a félelmei átbeszélésére. Amennyiben még iskolás, ingyenesen az oktatási intézményben dolgozó pszichológus is segít Önnek ebben.
Az alábbi blogbejegyzésünk is erről a problémáról szól, érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Évek óta szorongásos betegségben szenvedek. Gondot okoz néha az utazás is. Heves szívverés és erős izzadás, legszomj, izom merevség, szemkontaktus sem tudom felvenni akkor amikor ez rámtör.Kommikació is néha probléma. Számos rossz kapcsolaton vagyok túl, már az ismerkedés sem megy. Teljesen céltalannak érzem az életem. Szeretnék gyereket, de mivel nem megy az ismerkedés ez miatt is stresszelek. Segítséget szeretnék kérni. Mi a teendő? Előre is köszönöm a segítséget!
Üdvözlettel : Mária.
Kedves Mária,
Köszönjük levelét!
Leveléből számomra nem derül ki egyértelműen, hogy az évek óta tartó szorongásos betegségét kezelik-e gyógyszeresen, s amellett maradtak fenn ezek a tünetek. Mindenesetre érdemes lenne pszichológus szakemberrel elkezdenie egy közös munkát, hogy az okokat, s a rossz gondolatokat át lehessen beszélni. Munkacsoportunk is szívesen segítene Önnek, ha önismereti munkába belevágna.
Az alábbi blogbejegyzésünket ajánlom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Van egy “emlék” amelyről nem tudom eldönteni hogy:
– megtörtént esemény volt, vagy
– álom, vagy esetleg
– a fantáziám szüleménye.
Pár nappal ezelőtt éjszaka felébredtem. Nem álomból riadtam fel, simán csak meg akartam fordulni a másik felemre, és valahogy félúton hanyatt fekve maradtam. Teljesen nyugodt voltam, és egyszerre csak “beugrott” egy emlék. Egy olyan szituációról, amely annyira hihetetlennek tűnt már akkor is (néhány éve), amikor megtörtént, ha megtörtént, hogy nem tudtam elhinni.
Mivel napok óta “gyötör” ez az “emlék” gondoltam esetleg tudnak segíteni.
Minden egyes mozzanatra teljesen tisztán, és pontosan emlékszem. Általában az álmaimat el szoktam felejteni.
Hozzá kell még fűznöm azt is hogy nem most először jut eszembe ez az “eset”. Viszont most először “gyötör” napok óta.
Nem merem megkérdezni az érintett személyt hogy ez megtörtént-e mert biztos vagyok benne hogy fel fog háborodni rajta, és ha igaz is a történet, biztos hogy nem ismerné el.
Lehet kezdek meghibbanni?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mivel a kétség gyötri, hogy megtörtént-e az adott emlék, érdemes lenne a bizonytalanságát megosztania az érintettel. Úgy gondolom, hogy ha a kapcsolatuk stabil, akkor nem fog emiatt neheztelni Önre. Ha az igazság mégsem derülne ki, akkor is legalább Ön megpróbált ennek az emléknek utána járni. Ha ezek után sem békélne meg Ön, javasolt szakember felkeresése, hogy átbeszélhessék az emlék jelentését Ön számára.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Dóra!
Jelenleg férjemmel, gyermekemmel és apósommal élek. Férjem szerint túlreagálok mindent ha az apósomról van szó. Az a helyzet, hogy borzasztóan nyomaszt és irritál a jelenléte. Haragszom rá, mert igénytelen, és ez a közösen használt helyiségekben és a szobájában is megjelenik. Gyűjti a szemetet zsákszámra a szobájában, a csetres edényeit nem hajlandó kihozni a szobájából. Egy hétig hordja ugyanazt a ruhát, beleértve a fehérneműt is. Kiszedi a kukából a penészes romlott ételt és megeszi, néha kínálja is. Rendszeresen összekeni széklettel a kádat és a wécét kívül-belül. Nem mos kezet, hiába szólok rá. Napközben igyekszem elkerülni, és próbálom távol tartani a gyerekemtől, de mindenhová követ, wécézni sem hagy nyugodtan. Ez engem borzasztóan idegesít és nem szeretnék a továbbiakban vele élni, de a férjem szerint túlreagálom, túl nagy ügyet csinálok belőle. Ön szerint is túlreagálom?
Várom válaszát!
Kedves Kérdező,
A kolléganő helyett most én tudok válaszolni Önnek.
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a leírtak akár lelki betegségre vagy organikus (agyi eredetű) betegségre is utalhatnak. Érdemes lenne az apósa háziorvosának jelezni a tapasztaltakat, ő meg tudná mondani, hogy kellene-e további kivizsgálás. Beszéljen erről a férjével!
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó estét Dr nő Nikolasz vagyok
hát az Én történetem húsz évre megy vissza de még mindig nem tudom feldolgozni a dolgot
Az úgy történt hogy akkoriban kezdtem járni a feleségemmel egy pár hónapja és utána találkoztunk egy régebbi haverommal aki oda jött hozzánk köszönt bemutatam őket egymásnak és volt velünk a feleségem egy barátnője is és az én feleségem nagyon akarta hogy ők összejöjjenek mert mondta is a barátnőjének hogy te milyen hülye vagy hogy nem jössz vele össze mert én a helyedben már rég össze jöttem volna vele és volt olyan is hogy az állítólagos barátom is fel járt a nejem ékhez mert ott szoktunk találkozni és volt olyan hogy a nejemet az anyukája állítólag nem engedte el velem sétálni mert már késő van és rá két óra múlva jönnek fel hozzám a barátommal hogy a barátom engem keresett és ezért engedték el a nejemet vele hogy a barátom ne menjen egyedül pedig tudta hol lakom meg volt olyan is hogy sokan mentünk bulizni és ezt mástól tudom hogy a nejem lassút táncolt a barátommal és ott fogdosta a nejemet mert én pont kimentem valamiért és volt olyan is hogy fent vagyok a nejeméknél és hálóing volt rajta és előttem nyakig volt be takarva mert azt mondta hogy nagyon átlátszó és szégyenlős de mikor meg jött a barátom egyből kiugrott az ágyból és mutogatta magát hogy ő terhes és még meg is fordult hogy lássa minden oldalról meg volt olyan is hogy találkoztunk az utcán egy másik haverral és ott volt a másik srác is és mondta a haverom hogy menjek már vele valahova és mondtam a nejemnek hogy menjünk de ő erre azt mondta hogy még vár itt a lépcső házban a sráccal én meg mondtam hogy jó mert mind kettőben meg bíztam meg nem is gondoltam olyanra és mikor vissza értünk arra az történt hogy az emeletről jönnek le és mikor meg láttak engem vissza szaladtak ja és a nejemen volt a srác kabátja mert ugye bár tél volt de akkoriban nem is gondoltam volna semmi rosszra de idővel egy két év múlva eszembe jutottak a dolgok és akkor kezdtem furcsálni a dolgokat a nejemet többször is kérdeztem hogy mi is volt ez mert én azt mondom hogy biztosan megcsalt vele de ő mindig tagadja azt mondja túlságosan féltékeny vagyok meg beteg hogy ilyeneket gondoltam róla de azóta is együtt vagyunk vannak gyerekeink ja és a barátomat azóta nem láttuk kb húsz éve
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Levele alapján ha jól értem a 20 évvel ezelőtti dolgok sok kétséget hagytak Önben. A kérdés az lenne számomra, hogy a jelen helyzetre Önnél a múltban történtek milyen hatással vannak, mi miatt nehéz Önnek elengedni ezeket az emlékeket, miért szeretné azt kimondatni a feleségével, hogy ő megcsalta Önt régen (ami nem biztos). Amennyiben továbbra is nyomasztó gondolatok jönnek Önnél, javaslom, hogy keressen fel szakembert. Át lehetne beszélni, hogy vajon a bizalom/bizalmatlanság mennyire van és volt jelen az életében, miből eredhet Önnél.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Mit jelent a személyiségzavar kifejezés? Mit kell tudnunk a paranoid személyiségzavarról?
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktor Ur !
Azt szeretnen megtudni ,hogy szukseges e orvoshoz fordulnom , vagy tud ajanlani valamilyen modszert a stressz csokkentesehez .
Problemaim :
1. Nemreg mondtam fel az utolso par honapban mindig a munkan agyaltam hiaba nyaraltam es tudtam nem szabad de mindig a mubka tudataval ebredtem es aludtam el . Hiaba beszelem ki magambol a problemaimat . Hiaba tudom hogy a mubka miatt stresszelek.
2. Mar gyerekkorom ota van az,hogy pl :dolgozat elott nagyon stresszelek ,leblokkolok kozben.
Uj munkahely eseten otthon mar gyomorgorcsom van.Ha csak orvoshoz megyek ideges vagyok de ott csak varakozaskor ha mar sorra kerulok semmi bajom , ugyintezeskor is a varakozassal van a bajom.
Elso mubkanapom mindig stresszes leblokkolok mintha nem is ertenek a szakmamhoz.
3. Az elmult felevben lettem nagyon negativ es onbizalomhianyos. Nem tudom valamiert most megoldani hiaba setalok , filmezek , beszelek rola, kirandulok, hullamzik a hangulatom mikor sikerul megbeszelnem onmagammal hogy feleslegesen stresszelek es vagyok negativ akkor hasznal egy ideig aztan masnap vagyeg aznap este mar rosszra gobdolok es mar a munkara hogy mikor keresek penzt ismet , jo lesz e a munkakorulmeny , elso napomon benazni fogok e .
Osszessegeben azt szeretnem meg megtudni ,hogy on szerint ez autoklso felevem okozta onbizalomhiany vagy on szerint ez komplex es a regi dolgok meg az ujdolgok kezdenek osszefolyni.
Koszonom a valaszat
Kedves Kérdező!
A folyamatos stressz kimeríti az ember szervezetét. A leírtak sok információt elárulnak, azonban így, ilyen formában nehéz rájuk reagálni. Én ezek alapján azt tudnám javasolni, hogy egy pszichológussal tudna elsőként beszélni, és ott részletesebben is eltudná mondani problémáit. A gyógyszer szedést én ezt követően javasolnám, ha szükséges.
Tisztelt Filep Orsolya Veronika!
Olyan problémával fordulok önhöz, hogy hogy kisfiam aki júliusban töltötte a 3 évet és szeptemberben kezdte az óvodát, még a gatyoba kakil. Pisivel minden rendben az szépen a wc be intézi de a nagydolognál nem hajlandó a wc be menni. Igazából nem szól ha kell neki vagyis úgy jelez jogy elvonul és ha be szeretnék hozzá menni akkor meg kér hogy hagyjam békén. Majd ha végzett akkor előjön. Személy szerint azt hiszem hogy ezt a dolgot nem kell és nem is szabad erőltetni és hogy amikor majd ő akarja akkor úgy is használni fogja a wc-t. Azonban az oviba is kb hetente 1 szer elofordul hogy ott kakil be és emiatt jelezték nekem hogy keressünk fel orvost hogy nincs e szervi baja, amennyiben nincs akkor javasolják a gyerekpszichologust aki esetleg segíteni tud ebben a problémában. Az óvodát szeptemberben kezdtük azóta már fejlesztést is javasoltak neki (nehezen illeszkedett be előtte nem igazán volt gyerek közösségben) a fejleszto szerint nincs probléma fejlesztést nem igényel korának megfelelő képességű. Biztosan van szorongás mert rágja a körmét is de hozzá tartozik hogy 1 éve született egy kis húga akivel az első 3 hónap elég nehéz volt allergia miatt többször kórházban kellett vele több időt töltenem. Véleménye szerint normális e ha ez a wc folyamat még várat magára, vagy erőltessük a dolgot, vagy valóban keressünk fel személyesen egy szakrendelest a fentiek miatt. Egyébként az első 2 hét nehézségei után mindent elkezdett önállóan csinálni (öltözést, vetkozes) az óvodában is önállóan eszik és az első naptól kezdve teljesen npot tölt az óvodában (nem volt beszoktatas, ezt az óvoda kérte) cumi nélkül első naptól alszik bent. Szeret járni oviba, barátkozik és a kezdeti problémák megoldodtak. Az első 3 hétben 3 szor elofordult hogy bepisilt de valószínű hogy csak a nagydolgát akarta végezni és azt vissza tartotta de a pisit már nem tudta. Köszönöm előre a válaszát.
Tisztelettel Nagy Fruzsina
Kedves Kérdező, pszichológiai szempontból – tehát ha nincs szervi ok a háttérben – azt szoktuk mondani, hogy 5 éves kor felett szükséges rendeződnie a wc-be kakilásnak. Tehát addig előfordulhatnak éretlenségek vagy éppen az új családi dinamika kialakulása miatti szorongás, amit rögtön követ a közösségi élet elvárásaitól való esetleges szorongás. Ebben az esetben, ha a fejlesztő szerint sincsen fejlesztési szükség, akkor a számára érdekes mesekönyvek például: Simkó Eszter: Kakapara, vagy más hasonló mesekönyv segítheti a témához fűződő szorongás oldását. Az óvoda kezdésekor előfordulhat, visszaesnek egy picit a gyerekek a szobatisztaságban, ami pár hét után visszaáll. Foglalkozni érdemes a témával, sokat engedni gyurmázni, tusfürdőt, szappant nyugodtan nyomogasson, és bármilyen koszolással végzett játék is lazíthatja a kakihoz való viszonyát. Alkalmanként kedvesen meg lehet próbálni motiválni a wc-re ülésre (pl. valamivel, amit nagyon szeret), de semmiképp ne erőltessük. Sajnos előfordulhat, hogy vissza fogja tartani az óvodában és “hazaviszi” inkább, mert otthon lehet úgy, ahogy szereti. Nyugodjon meg, idővel rendeződni fog és nyugtassa meg az óvónéniket is, hogy 5 éves korig nem tekintjük zavarnak, ha más komolyabb tünete nincsen. Üdvözlettel
