Miért alakul ki a pánikzavar? Milyen típusai vannak?

Korábbi blobejegyzéseinkben a pánikzavar tüneteit és kezelési lehetőségeit részleteztük. A mai cikkünkben a pánikzavar típusaira térünk ki. Arra is keressük a választ, hogy milyen különböző okokra vezethető vissza a betegség kialakulása.

A pánikbetegség általában a serdülőkor végén vagy a fiatal felnőttkorban szokott megjelenni. Annak az esélye, hogy egy ember az élete során legalább egy pánikrohamot átéljen 10-15 % körül van, de csak minden harmadik-negyedik esetben válnak a rohamok ismétlődővé.

Milyen típusú pánikbetegségeket különböztetnek meg?

A tünetek gyakran egyidőben jelennek meg, és a vezető, legsúlyosabb tünet alapján a pánikbetegség három alcsoportját különböztetjük meg Gábor S. Pál szerint:

• Kardinális vagy mellkasi pánik. A pánikrohamok alatt a kliens figyelmének legfőbb fókuszává a szív- vagy légzési probléma miatti haláltól való félelem válik.
• Neurológiai vagy cerebrális pánik. Ennél az alfajnál a betegek rosszulléte fejfájással kezdődik, vagy fejfájás hatására növekszik, majd érzés-zavarok, végtagzsibbadások, erős szívdobogás-érzés, halálfélelem és megőrüléstől való félelem lép fel. 
• Gasztrointesztinális vagy hasi pánik. A beteget gyomortáji, hasi fájdalmak, émelygés, szédülés, gyengeség gyötri, hasi diszkomfort érzés lép fel, halálfélelem kíséretében.

Milyen életesemények játszhatnak közre a betegség kialakulásában?

A pánikzavar kialakulásában leggyakrabban előforduló pszichotraumák és életeseményeket összegyűjtve a következő eredményeket kapták a kutatók. Egy közel álló személy halála sok esetben fellelhető volt a betegség előzményeként, sokszor a halálesetet nem sikerült megfelelően feldolgozni az érintett számára. További tényezők, amelyek közrejátszhatnak a betegségben: az anyagi nehézségek, azaz életkörülmény rosszabbodása, vagy a munkahely elvesztésével járó stressz, a magánéletet sújtó válságok, mint például házassági- vagy párkapcsolati problémák, válás, családi konfliktusok, s végül súlyos trauma balesetek átélése vagy látványa során. Most nézzük át, hogy a pánikbetegség keletkezését milyen típusú elméleti megközelítésekben hogyan lehet magyarázni.

Tévesen értelmezzük a testünk reakcióit?

A pszichofiziológiai megközelítés kulcsfogalma a tünetek katasztrofálissá minősítése. A pánikbetegségnél maga a pánikrosszullét bizonyos testi érzetek téves katasztrofizáló értelmezésének eredményeképpen jön létre. A katasztrofizáló tévértékelést követően a reálisnál sokkal súlyosabbnak ítéli a személy az eseményeket, amennyiben közvetlen létfontosságú fenyegetettséget jelez. A félelmi reakciók kialakulása a veszély túlbecsülésének és a biztonsági lehetőségek alábecsülésének összjátékaként alakul ki. A beteg – tudatosan vagy tudattalanul- fokozottan figyeli testének bizonyos funkcióit, pl. a szívverését, és annak apró változásait egy közelgő pánikroham, vagy testi katasztrófa előjelének értelmezve fokozódó szorongást él át, amely tovább súlyosbítja a tünetek megélését. Ezt ismét érzékelve még jobban megrémül, s a szervezet még több tünettel reagál. A kiállt pánikroham úgy rögzül, mintha életveszélyt élt volna át a félelmetesnek ítélt testi tünetek által. Ezek az átélt érzések pedig csökkentik az érzékenységet, amely állandósult éber veszélyfigyelő állapotot idéz élő, így szinte előkészíti a következő rohamot. Ezt a fajta kölcsönös hatást nevezzük önerősítő körnek.

Milyen biológiai folyamatok állhatnak a pánikreakció mögött?

A biológiai megközelítés szerint a váratlan vagy spontán pánikroham hirtelen éri a beteget, kiváltó ingerként, előjelként semmiféle szituáció, gondolat, érzés nem érhető tetten, s valójában egy „téves fulladásos riasztás’ történik agytörzsi szinten, s ez okozza a pánikrohamot. A tartós stressz, vagy a belső endokrin miliő változásai miatt (szülés, menstruáció, stb.) az agy oxigénellátását monitorozó, széndioxidra érzékeny kemoreceptorok ‘beérzékenyülnek’, és kisfokú széndioxid vagy laktátszint emelkedésre a légzőközpontban egy pillanatnyi légzésmegállást idéznek elő, amelyre kompenzációként hiperventilláció (légzésgyakoriság túlzott emelkedése) alakul ki. A biológiai modellben a félelem másodlagos szerepet játszik a roham elindításában. Más biológiai kutatásokban azt találták, hogy a pánikreakciót a locus coeruleus (agytörzsi mag) noradrenalin- aktivitásának változásával hozhatók összefüggésbe.

Milyen eredményekre jutottak a pszichodinamikus elmélet képviselői?

A kötődéselmélet szempontjából is megvizsgálták a pánikbetegeket. Azt találták a kutatók, hogy a pánikbetegségben szenvedő betegek magasabb pontszámot kaptak a szorongó/ambivalens kötődés skáláján a többi résztvevőhöz képest. Emiatt úgy gondolták, hogy nehézséget okoz számukra a kötődés és a szeparáció közötti normális ingadozás kezelése, mivel fokozottan érzékenyek mind a szabadság, mind a biztonság és védelem elvesztésére. Tapasztalati tény, hogy a kötődés veszélybe kerülése tud mindent elsöprő pánikot kiváltani.

DeMasi modellje a neurológiai felfedezéseket hozza összefüggésbe a pszichodinamikus magyarázatokkal. Az implicit memóriában (a hosszútávú memória azon része, ahol a képességek és a tevékenységek tárolódnak el) elraktározott traumatikus rettegést egy korábbi veszélyhelyzethez kondicionálódott inger hívhatja elő. A pánikzavarra jellemző mindent elsöprő szorongás megragad az amydala/limbikus rendszer körben, és így a kéregben az értelem erői nem tudják megfelelően feldolgozni. Az elképzelt veszélyt, mely gyakran egy korábbi traumában gyökerezik, nem sikerül megkülönböztetni a valós veszélytől, s így alakul ki a pánikreakció.

Amennyiben problémájára ráismer a cikkben, s szeretne segítséget kapni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra.

A Blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.

Felhasznált szakirodalom:

ÁGOSTON, G.(1996)  A pánikbetegség. Háziorvos-Továbbképző Szemle.1: 89-92

BÁNKI, M., Cs. (1994) Az agy évtizedében. Biográf, Budapest.

BÁNKI, M., Cs. (1995) Pánik és Fóbiák. Cserépfalvi Kiadó, Budapest.

COMER, R.  J. (2005) A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest.

GABBARD, G. O. (2008) A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Lélekben Otthon, Budapest.

NUSSBAUM, A.M. (2013) A DSM-5 diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve. Oriold és Társai Kft. Budapest.

PERCZEL, F. D., MÓRÓTZ, K. (szerk) (2010) Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest.

SZENDI, G. (2000)  Pánikbetegség. A probléma közel sincs megoldva. In: Praxis, 2000. IX/10