Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözletem!
A fiam 19 éves, most ismerkedett meg egy azonos korú lánnyal, ez az első kapcsolata, négy hónapja tart. Úgy érzem, hogy a lány teljesen kisajátítja, manipulálja, érzelmileg zsarolja őt. A lánynak már nagy tervei vannak az élettel, így a fiammal, annyira, hogy a továbbtanulását is igyekszik úgy befolyásolni, hogy az ne egy másik városba menjen majd továbbtanulni, hanem maradjon mellette. A fiam teljesen belezúgott, ha csak szóba hozzuk, hogy gondolja át ezt a kapcsolatot, már visszatámad, elrohan. A lány állandóan ellenőrzi, ha nem együtt vannak, akkor folyton chatelnek, skypolnak. Egy ilyen beszélgetés kihallatszott, a lány valamit elszúrt, de ennek ellenére még ő sajnáltatta magát, minden baja volt, fájt a feje, meg remegett, ahogy hallottam, de végül mégis a fiam kért bocsánatot. Nem tudjuk mit tegyünk, mi a helyes, hogyan tudnánk rávenni a fiunkat, hogy ne szúrja el az életét? Köszönöm!
Kedves Sándor!
Teljes mértékben érthető, hogy szeretnék a fiúkat megóvni a csalódásoktól és hibáktól. Tudnak neki tanácsokat adni, esetleg elmondani a véleményüket, de minden esetben a fiúk fog dönteni. Ha nem szeretne beszélni a lánnyal való szakításról, akkor valószínűleg szeretne ezzel a lánnyal maradni, s jól érzi magát ebben a kapcsolatban. Véleményem szerint próbálják ebben támogatni, s ha a fiúknak már terhessé válik ez a kapcsolat, akkor valószínűleg úgy is ki fog lépni belőle.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szeretnem a segitseget kerni mivel a ferjem betegesen feltekeny van ket kislanyunk az egyik 3eves lesz a masik pedig 4honapos.nem tudom hogyan tudnek segiteni neki mert olyan szinten van hogy ki talalja hogy 5 vagy 6 ember jon be a hazba eszaka az ajtot a halon be kulcsolja es a szekreny ala teszi hogy ki ne tudjak meni az ablakokat be csavarozta hogy ne lehesen ki meni a hazbol nem engedet ki mar a vizet ha leteszi elfordul es mar nem mer ini belole mert neki bele tet valamit valaki.de o ezt sajnos nem valja be magarol.es sajnos eleg agresziv is ez veget.nem szeretnem a hazasagomat feladni mivel szeretem a ferjemet de mar nem birom a lelki terort.nem tudom mit tehetnek o is szeret minket tulzotan is .kerem segitsen koszonom
Kedves Patricia!
Javaslom, hogy olvassa el az alábbi blogcikket. Sorai alapján felmerült bennem, hogy a párja érintett lehet a paranoid kórhépek valamely formályában, melynek tipikus tünete a betegségbelátás hiánya. Mielőbbi pszichiátriai segítség szükséges!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pszichológus!
4 gyerekes egyedülálló anyaként nagyon nehéz helyzetben vagyok. A gyermekeimet nagyon megviselte a szüleik válása, a volt férjemmel ráadásul nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, kommunikálni se igen tudunk, éppen pereskedünk. Állandóak a viták, nagy a széthúzás, nekem jut pillanatnyilag szinte minden anyagi és lelki nehézség leküzdése, az ezzel járó terhek, amellett, hogy közben a munkahelyemen is fokozott terhelés alatt vagyok. Úgy gondolom, hogy mindannyian rászorulunk egy közös pszicho-terápiára, de ennek anyagi vonzatát egyszerűen nem tudom vállalni a jelen helyzetben. Olyan pszichiátert, pszichológust kéne találnom Budapesten, ahová közösen és külön is elmehetünk. A legnagyobb gyermekem súlyos lelki gondokkal küzd, mondhatni identitás válságban van, lánynak született, de magát transzneműnek vallja, fiú akar lenni (18 éves lesz októberben). Mindannyian értelmes, tehetséges, jó tanuló gyerekek, de a legnagyobbnak érzésem szerint drogproblémái is vannak már. Sürgősen keresnem kéne egy terápiát, neki elsősorban, ahol TB alapon kapna ellátást/segítséget.
Kérem, segitsenek nekem abban, hogy hová fordulhatok. Köszönöm előre is.
Kedves Kérdező!
Budapesten rendgeteg lehetősége van, akár egyénileg, akár családként kérne segítséget. Családsegítő szolgálatnál anyagi támogatást is kaphat, ingyenes pszichoterápia pedig a felnőtt és gyermek pszichiátriai gondozóban érhető el. Nem feltétlen szükséges, hogy ugyan ahhoz járjanak, elég, ha a szakemberek kommunikálhatnak egymással, amennyiben szükségét érzik.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Virág!
36 éves, egyedülálló nő vagyok. 20-tól 30 éves koromig két hosszú kapcsolatban éltem, viszont amikor a másodiknak vége lett, hosszú évekig nem szerettem volna senkit magam mellé, nem azért, mert bármiféle traumatikus élményem lett volna, csupán szerettem volna kiélvezni a “szingli lét” szépségeit. Bár kevés partnerem volt (igazából nem nagyon volt kedvem ismerkedni), nagyon élveztem a teljes önállóságot és egyedüllétet, nem vágytam komoly párkapcsolatra. Ez körülbelül az utóbbi két évben változott meg, el is kezdtem ismerkedni, és több olyan férfival is találkoztam, akit el tudtam volna képzelni társamul. Azonban egy ponton az ismerkedés vagy megszakad, vagy éppen csak beindul, és egyszer csak vége lesz. Félek kimutatni az érzéseimet, de tartok attól is, nehogy látszódjon esetleg rajtam, hogy ha nagyon szimpatikus a másik fél, és vágynék rá, hogy továbbfejlődjön a kapcsolat (ez utóbbit lehet, hogy csak én érzem, erre vonatkozó visszajelzés nem érkezett mindezidáig). Nagyon hasonló típusú férfiakat vonzok: olyanokat, akiknek a szülői mintájuk nem megfelelő számukra, és ezen próbálnak túllépni, de nem igazán megy nekik, mert nem tudnak megállapodni, elkötelezni magukat, pedig valójában erre vágynának és családra, gyerekekre. Az én szülői mintám sem tökéletes: édesanyám borzasztóan elnyomja édesapámat, így az apaképem gyakorlatilag nulla, nem tudok felnézni rá sem emberileg, sem férfiként. Ugyanakkor megértettem és elfogadtam, hogy mindez miért alakulhatott ki így. Még ha sokszor érzem is úgy, hogy nem tudtak “jól” szeretni, tudom, hogy a szeretetük és tudásuk legjavával neveltek.
A férfiaktól mindig pozitív visszajelzéseket kapok, mind külsőre, mind belsőre vonatkozóan, és a találkozások alkalmával biztosan érzem, hogy ez tényleg így is van. Ráadásul valahogy sikerül mindig “rokon lelkekkel” találkozni, akikkel sok közös témánk akad, és nem a felszínes társalgások a jellemzőek.
Nagyon családcentrikus vagyok, szeretnék gyerekeket, de elfogadom azt is, ha valamiért ez nem adatik meg, tehát nem szorongok ettől, emiatt ez nem is gondolom, hogy nyomást helyezhet a férfiakra. Ugyanakkor nem tudom, hogy mi lehet a gond, hogyan tudnék kilépni ebből az ördögi körből, amibe mindig, újra és újra belesétálok. Foglalkozom önismerettel, pszichológiával, jógázom, meditálok rendszeresen. Valami miatt mégsem szakad át a gát, és nem jutok egyről a kettőre a férfiakkal.
Merre kellene elindulnom?
Köszönöm a segítségét és a válaszát,
Emma
Kedves Emma!
Remélem nem bánja, hogy én válaszolok most, mert így gyorsabb.
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munkába fognia, ennek segíségével közösen átgondolni, mik akadályozzák az ismerkedési folyamatait. Ha fél kimutatni az érzéseit, annak bizonyára van olyan oka, ami kezelhető. Ez igen fontos tényező a kapcsolat továbbfejlődése szempontjából.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözletem! Szeretnék tanácsot kérni mit tehetnék. Úgy alakult, hogy 20 évesen férjhez kellett mennem. Terhes lettem. De azt hiszem meg bántam. A férjem nem úgy viselkedik, ahogy kellene. Januárban megszületett a pici fiam, de a férjem nem akar változni. Mindig csavarog mászkál alig van itthon, ha szóvá teszem neki áll feljebb, hogy neki ez jár. Kérdeztem tőle, hogy ugye vasárnap itthon leszel velünk, mondta hogy igen itthon. Erre tessék nem elment. Én meg megint maradtam egyedül a babával. Mit tudjak tenni, hogy erről leszoktassam vagy rá vegyem, hogy legyen velünk. Mit fog látni a gyerek,hogy apa sose nincs itthon? Kérem segítsen. Kezdek belebetegedni, hogy engem mindig egyedül hagy hogy mindig magam maradok. Nagyon fáj a lelkem. Szívem szerint elmennék, csak nincs hova és nincs miből. És a kis fiam a legfontosabb neki család kell. Inkább tűrök, csak nem tudom meddigbírják az idegeim. Mikir érti meg a párom hogy nekünk ő kell? Hogy legyen velünk? Az én helyzetembe mért nem gondol bele? Köszönöm szépen a választ vagy legalább azt, hogy letudtam írni és kiönteni magam
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a férjének még korán érkezhetett a baba, mivel ilyen sokat van távol (a saját akaratából), nem tudhat hozzá kapcsolódni teljesen, nem nőtt még fel egészen a feladathoz. Érdemes lenne több olyan programot kitalálni, amiben 3-an vesznek részt (pl. együtt sétáltatni a babát, etesse meg ő is, fürdetésnél is ott legyen, játszanak hármasban), hogy tanulja meg, hogy hogyan is kell foglalkozni a csöppséggel, s ezáltal kezdjen kötődni hozzá. Ha hármasban már eltöltenek időt, akkor megpróbálhatja azt is, hogy rábízza a babát, amíg Ön elmegy otthonról.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Kedves Cintia
Röviden meg fogalmazom mi bánt nagyon.
6honapos kismama vagyok.
A párommal van a baj.
Féltékeny, önző, egyáltalán nem érzi át az én allapotomat.
Állandóan a sex és semmi más a téma.
Tegnap meghívást kaptam egy barátnőmhöz mert születésnapja volt.
Hát kaptam itthon hideget az biztos.
A féltékenysége megöl.
Nem részletezem de a legdurvabb féltékenység.
Lelki terrorban és luxus börtönben tart.
Nem élvezem a kismama szerepet mert állandóan lelkileg bánt.
Gondolkodom hogy el hagyom, pedig szeretem de nagyon nem vagyok jól.
Köszönöm
Molnár Krisztina
Kedves Kérdező!
Ha mindketten nyitottak rá, párterápiát érdemes lenne megpróbálni, ha a férje nem nyitott rá, akkor Önnek érdemes egyénileg pszichológust felkeresni, aki tudná Önt támogatni ebben a helyzetben.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Élhet valaki bántalmazó kapcsolatban önmagával? (Folytonos szóbeli, olykor hangos szidalmazás áldozata vagyok a belső énemtől. “Gyűlöllek” ez fogak közt szűrt a szó az, amitől nem tudok szabadulni)
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Önismereti terápia révén lehetne felgöngyölíteni, hogy a gyűlöllek szó, honnan is eredhet, kinek a szava járhat a fejében (kinek volt ez a szófordulata, családtagnak-e vagy más közeli személynek-e) ezt kora gyerekkori emlékek végiggondolása révén is felidézheti.
Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes lenne végigolvasnia, amely természetesen nemcsak a párkapcsolatra igaz, hanem bármely emberi kapcsolatra is.
Üdvözlettel:
Szabó LiliEgyfojtaba a hűtőszekrény lesem hogy nem kapcsol ki mikor kikapcsol meges több ideig áll akkor azért képes vagyok egész éjjel ébren lenni hogy figyelem mi történik a hűtővel tudom hogy ez már betegség de egyszerűen nem tudom mit kezdjek magammal Én Nagyváradi lakos vagyok és nem tudom kihez tudnék fordulni itt akivel magyarul meg tudnám beszélni. Ezért gondoltam hogy tudna valami tanácsot vagy kezelés ajánlani. Nagyon szépen köszönöm
És elnézést a zavarasert
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A leírt tünetei alapján úgy gondolom, hogy első körben pszichiáter szakorvost kellene felkeresnie, hogy vajon szükséges lenne-e gyógyszeres kezelés, ő tudná megmondani, hogy pszichológusi segítségre is szükség lenne-e. Nézzen körbe az interneten, hogy Nagyváradon dolgozik-e magyar pszichiáter.
Üdvözlettel:
Szabó LiliMindenki ért valamihez csak én nem, és képtelen vagyok változtatni?
Gyerek koromban is le voltam maradva, tehát a kortársaim csináltak valamit, szerelgettek, autókhoz értettek, fociztak, foglalkoztak valamivel, én már akkor sem csináltam semmit, csak ami kötelező volt.
Most felnőtt koromban sem változott semmi. Nagy nehezen leérettségiztem azóta szenvedek az életben. Néha találok valami betanított munkát, ott hagyom munkanélküli leszek. Utána megint találok valamit. Olyan munkától félek ami kicsit is bonyolultabb, és felelősséggel jár és a kudarcot kerülöm.
Fogalmam sincs miért lettem ilyen. Nézem, olvasom egyesek milyen sikereket érnek el. Szakmai siker, nyelvvizsga, diploma.
Belőlem mintha az akarat hiányozna. Képtelen vagyok végigjárni egy utat ami a célhoz vezet. Szorongás, kétely, döntésképtelenség, feladom, újrakezdem, abbahagyom, kifogások, öngyűlölet. De leginkább bele sem kezdek.
Felnött férfi létemre anyámék tartanak el. Nem akarok egész életemben eltartott lenni. De képtelen vagyok funkcionálni az életben.
De mindig gondom volt a cselekvéssel, amikor csinálni kellett valamit, szerelgetni technika órán. Mindenki olyan ügyesen csinálta én meg csak lestem a másikat.
De mindig sikerült, csak erős szorongás és dermedtség érzés volt bennem. Bár előfordult, hogy az enyém sikerült a legrosszabbul és titkoltam.
Ha megkérhetem, örülnék egy olyan válasznak, hogy ez milyen probléma, elakadás lehet.
Én a tanult tehetetlenségre gondolok.
Kétszer megbuktam az autóvezetési vizsgán és már nem is próbálkozok, legfejebb “majd”. Órákon is folyton ügyetlenkedtem.
Életképtelen vagyok a többi emberhez képest. Küzdenek a céljaikért, nem adják fel. Én már ott tartok hogy céljaim sincsenek, csak vegetálok.
Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek aki nem tud járni.
Keményen szenvedek az életben. Ez magával vonzza azt is, hogy az emberek is elkerülnek, főleg a korombeli nők. Hatalmas sikerélménynek éltem meg, hogy sikerült összehoznom pár egyéjszakás kalandot magányos asszonyokkal.
Ha például el kezdenék tanulni egy szakmát, nem elég csak a kötelezőt csinálni és bejárni órára, hanem oda kell tennem magam, képezni magam, gyakorolni. Manapság az se elég, ha az ember szerez egy diplomát,levizsgázik, azon felül is oda kell tennie magát. Bár én nem hiszem hogy dogok diplomát szerezni.
Valamiért undort kelt bennem ez az egész munka, tanulás. Az ember alapvetően szeret megtanulni új dolgokat, én valamiért nem.
Már ott tartok, hogy kisérletet tennék a leszázalékoltatásra.
Most is találtam munkát, a munkakereséssel nincs gond, mert bármi egyszerű tevékenységet elvállalok. De semmi kedvem hozzá. Én csak szeretnék megélni, valahogy elköltözni a szülőktől és egy albérletet fenntartani. De nem bírok elköteleződni egy munkahelyen, a beilleszkedéssel is problémáim vannak. Bár lehet ez is csak kifogás.
A társadalmi elvárások is nyomasztanak. Éljek külön a szülőktől, legyen munkahelyem, párkapcsolatom, majd késöbb gyerekek. Ha nincs semmim akkor szégyelnem kell magamat és jönnek az ítélkező, kirekesztő emberek.
Emiatt már nihilista életszemléletem fejlődött ki, és a társadalom az ellenségem.
Minek csináljak bármit is, mind a föld alatt végezzük.
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy ennyit gondolkodik saját magán, a problémáin. Érdemes lenne szakemberrel átbeszélnie, hogy miből eredhetnek a leírt gondjai, milyen elvárásokat szeretne teljesíteni, s milyeneket nem, milyenek nyomasztják, önmagának milyen célokat szeretne kijelölni. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon tud pszichológushoz eljutni. Javaslom, hogy keressen fel pályaválasztási tanácsadó szakembert is, akivel közösen meg tudnák határozni, hogy milyen jellegű munkát végezhetne szívesebben. Több egyetemen is ingyenesen lehet pályaválasztási tanácsadásban részt venni.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
12év után szakított a párom. Távkapcsolatban éltünk. Azt mondta már semmit nem szeretne. De nem akar elveszíteni mint barátot.Szeretne találkozni is velem. Mindig kihangsúlyozza, hogy csak barát. De ha bármelyőnknek lenne valaki az életében akkor is barát szeretne lenni, segíteni szeretne ha kell. De mint barát.Mindig kihangsúlyozza.De napi szinten írogatni beszélni szeretne velem. Nem értem miért? Most elhagy, de nem akar elengedni, vagy miért lehet ez így?Tudja hogy én nagyon szenvedek.Direkt azért esetleg?
Köszönöm válaszát!
Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a párja nem veszi teljesen figyelembe az Ön helyzetét, állapotát, azaz, hogy Ön nem tudhat barátként működni ebben a kapcsolatban, mivel szenvedést él át a szakítás miatt jelenleg. Ebben a helyzetben barátként akkor tudnának jól meg lenni egymással, ha senki sem akarna már többet a másiktól. Azt sajnos nem tudom, hogy a párját mi motiválja, hogy ennyire ragaszkodik a mindennapi kommunikációhoz Önnel.
Igény esetén érdemes lenne Önnek pszichológus szakemberrel beszélnie, hogy könnyebben le tudja zárni a kapcsolatát, s tisztázhassa magában, hogy Ön ettől a férfitől mit szeretne a jövőben (pl. baráti szinten tudna-e működni a kapcsolat a lezárás után).
Javaslom, hogy tekintse meg az alábbi blogbejegyzésünket:
Üdvözlettel:
Szabó LiliSportoló voltam.csak a család és a sport érdekelt.ám jött egy törés az életemben és a pohár után nyultam.rövid ideig sikerült vissza térnem a normál élethez.de egyre többet iszom mostanában.nem találok motiváciot sem hogy alkohol nélkül legyek
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy sokat gondolkodik a saját lelkiállapotáról és az alkoholhoz való viszonyáról, az első lépés mindig az, ha sikerül tudatosítani és elfogadni a problémát.
Levele alapján úgy gondolom, hogy az életében bekövetkezett törésén nem sikerült még túltennie magát, ami miatt az alkohol után nyúlt. Érdemes lenne átgondolnia, hogy szeretne-e kérni segítségért abban, hogy fel tudja dolgozni a történteket. Addiktológus szakorvos, pszichológus, vagy addiktológus konzultáns is tudna segíteni. Továbbá függők részére önsegítő csoportterápiás foglalkozások is manapság rendelkezésre állnak. Gondolja végig a lehetőségeket!
Javaslom, hogy tekintse meg az alábbi blogbejegyzéseinket, sok hasznos információt találhat bennük:
Milyen tényezők játszanak szerepet az alkoholizmus kialakulásában?
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot! Párkapcsolati problémában szeretnék tanácsot kérni. Négy hónapja vagyok együtt párommal, három hónapja együtt élünk, a karantén miatt. Előtte egy baráti körben haverok/ismerősök voltunk. Úgy érzem, nem illünk össze. Kedvelem a nyugodt emberek társaságát, míg a párom gyakran feszült, és ordibál, dühöng váratlanul. Nekem világmegváltó terveim vannak, szinte megszállottja vagyok művészeti munkámnak, míg Ő üldögél, szíve szerint egész nap csak lazulna, tévézne. Ez engem zavar, úgy érzem, sok időt rabol el tőlem is, és viselkedése által nem igazán motivál. Miért vagyunk együtt még? Részben azért, mert nem vagyok képes megbántani Őt, sosem igazán tudtam szakítani. Mindig a másik féltől vártam, hogy küldjön már el engem. Néha attól is félek, hogy csak rosszabbat találnék később, mert ezelőtt sokkal rosszabb párkapcsolati próbálkozásaim voltak. A magányt viszont nem bírom hosszú távon elviselni. Sosem unatkozom, lekötöm magam, ám félek az egyedülléttől. Néha jól érezzük magunkat együtt. Ha csak napi 1-2 órát kéne találkoznunk, működhetne ez a kapcsolat, de komolyabban úgy érzem, nem erre vágytam/vágyom. Mit tegyek? Köszönöm a választ: Tünde.
Kedves Tünde!
Tulajdonképpen Ön saját maga fogalmazta meg, hogy valójában jelen keretek között nem érzi működőképesnek ezt a kapcsolatot. Érdemes lenne először magában tisztázni, hogy vajon mi is tartja legfőképpen benne. Valóban azt szeretné elsősorban elkerülni, hogy őt megbántsa, vagy inkább az egyedüllét lehetősége lehet ilyen ijesztő? Sajnos nem adhatunk Önnek egyértelmű receptet arra vonatkozóan, hogy mit is kellene most tennie, mindenesetre amire felhívnám a figyelmét, az az a megjegyzése, hogy más kapcsolatiban is inkább a másik féltől várta, hogy szakítson Önnel. Ez mintha arra engedne következtetni, hogy ez egy olyan visszatérő mintázat, ami talán jelenlegi párja személyétől függetlenül jellemző Önre, vagyis ezzel a kérdéssel mindenképpen érdemes lenne foglalkoznia akár pszichoterapeuta segítségét igénybe véve.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Nem tudom mit csináljak mert félek magam menni valahova es van mas problémam is depresszió , párkapcsolati problémam is van
Kedves Sabina!
Sajnos kissé szűkszavúan fogalmazta meg nehézségeit ahhoz, hogy érdemben tudjak válaszolni, illetve nem pontosan értem kérdését. Mindenesetre, ha valóban depresszív tüneteket észlel magán, illetve nehézséget jelent Önnek az otthonról való elindulás/elmenetel, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulnia, mielőtt a tünetek esetleg súlyosbodnának!
Üdvözlettel: Túri Márta Dóra
Az én történetem ott kezdődik hogy körülbelül 3 hónapja egyik este belázasodtam a semmiből. Olyan pánik fogott el hogy a korona hogy gondoltam lefekszem aludni erre úgy elkezdtem szédülni meg rettegni hogy elájulok hogy szinte egész éjszaka fent voltam, csak ülve volt jó és akkor is hirtelen levert a víz aztán fáztam nagyon és ment a hasam. Ez másnapra szinte teljesen eltűnt. Utána 2 hónapig teljesen “tünetmentes” voltam. Erre körülbelül 3 hete párom ismét rosszul volt és mondta hogy hívjam fel az ügyeletet. Akkor is akkora pánik kapott el hogy hirtelen éreztem hogy a pulzusom az egekbe, azóta pedig napról napra rosszabb. Kezdődtek azzal hogy nagyon rossz kedvem volt és rossz közérzetem, pluszba rettegtem hogy elájulok és hogy megőrülök hogy ügyeleten is voltam mert egyszerűen nem bírtam tovább, össze roppantam. Utána pár napig nagyon nagyon rossz volt, szó szerint bőgtem és üvöltöttem a párommal hogy elfogok ájulni olyan szintű rettegés fogott el. Csak akkor tudtam megnyugodni hogy ha beszéltem az exével aki asszisztensnek tanul. Mert valamiért úgy érzem hogy ha orvossal beszélek vagy valakivel akinek köze van hozzá megnyugszom. Az esküvőmet is tönkre tette, mindennél jobban vártam, örültem hogy jön erre előtte pár nappal minnél jobban közeledett annál nagyobb pánik volt rajtam. Mostanában pedig iszonyatosan rossz a közérzetem, bármi kis apró tünetet észre veszek magamon elfog a pánik hogy Jézusom mi lehet az???? És egyszerűen semmi nem tud boldoggá tenni,akármire gondolok előjön. Legyen az egy nyaralás gondolata, étel, mosogatás akármi. Enni nemtudok kb semmit jóízűen pedig már nagyon éhes vagyok.Néha elkap a hirtelen melegség és félelem az ájulástól. És pánik hogy megőrülök. Nagyon tanácstalan vagyok hogy nyugtatók nélkül hogy tudnám ezt legyőzni
Kedves Kérdező!
Ahogyan leírta, ez valóban nagyon szorongató lehet Ön számára. Úgy vélem mindenképp keressen fel egy szakembert, ahol személyes vagy online keretek között tudnak beszélgetni a helyzetéről. A honlap kérdező rovata sajnos nem ad erre elég lehetőséget. Fontos kérdés, hogy mik történtek Önnel az elmúlt időszakban. Mivel terhelte le önmagát, mik azok az események, amelyek előidézték az összeroppanás érzését. A járvány helyzet nagyon megterhelő volt pszichésen, de előtte is voltak már pánik tünetei?
Javaslom, hogy próbáljon ki addig is relaxációs technikákat, de a folyamatok megkezdése érdekében pszichológust is keressen fel.
Kedves Ádám,
Múlthéten egy hirtelen nagyon meleg napon egy bevásárló központban hascsikarás tört rám és meg kellett látogatnom a mellékhelyiséget. Sajnos korábban is fordult már elő ilyen,ezért az ettől való félelmem mindig is meg volt. Reggelente híg a székletem, idegesnek érzem magam ,nem bírok enni és nem is merek nehogy a munkahelyen is rám törjön a hasmenés. Reggel korán felébredek és szinte egyből érzem hogy mennem kell.Kerülöm a zsúfolt helyeket,itthon érzem magam csak biztonságban. Baráti találkozókat lemondok. A munkahelyen igyekszem tartani magam,de nagyon nehéz.Fáradtank,kimerültnek érzem magam. Ez a szorongás már elég hosszú ideje tart ,hol jobb és hol rosszabb.
Mit tudna tanácsolni? Köszönöm a választ.
Kedves Petra!
Az ÖN által leírt folyamatos szorongás valóban kimerítő érzés lehet. Megértem, hogy úgy érzi nincs más lehetőség mintsem bezárja önmagát a lakásba. Mindenképp elsősorban az emésztési probléma miatt érdemes egy szakorvosi kivizsgálás. Természetesen lehet pszichés oka is, amiből következik az állandó szorongás. Mindenképp fontos, hogy mikor kezdődtek ezek a tünetek, és hogy milyen körülmények között érzi magát a leginkább stresszesnek. Mivel a mindennapi életére elég nagy hatással van a folyamatos szorongás, így én mindenképp azt javasolnám, hogy online vagy személyes úton keressen fel egy pszichológust, ahol részletesebben tudnak beszélgetni a leírt problémákról, érzésekről.
