Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Ha valakit megerőszakolnak, az illető hogyan tudja túltenni magát a történteken? Egyáltalán ez lehetséges?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Szexuális erőszak elszenvedése esetén érdemes pszichológusi segítséget kérni, hogy a traumát fel lehessen dolgozni. Az adott személyiségtől és a feldolgozásra való nyitottságtól függ, hogy túl tud-e lendülni a személy.
Az alábbi blogbejegyzéseinkben részletezzük a szexuális zaklatás témakörét, érdemes elolvasni őket:
Milyen jelek utalnak arra az ismerkedés során, hogy bántalmazóval van dolgunk?
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó estét kívánok! 2018 decemberében kezdődött,akkor elvetéltem. Aztán rá egy hónapra,nagyon erős,és szűnni nem akaró fejfájásom lett,2-szer kerültem kórházba vele. Aztán halálfélelmem lett,majd nem tudtam enni,nyelni,csak feküdtem,nem mertem kimenni. Majd terhes lettem,a fejfájás a mai napig megvan,mellette szédülés,és ájulásérzet. Halálfélelem már nincs,viszont ha tömeg van ,akkor rosszul vagyok,hányingerem van,izzadok. Soha nem voltak ilyen problémáim. Tudna nekem segíteni?? A háziorvosom a frontint írta fel,de szoptatok így nem merem szedni. Tisztelettel: antónia
Kedves Antónia,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, hogy pontos diagnózist kaphasson a tünetei és a kórtörténet alapján, hogy milyen jellegű lelki eredetű problémája lehet Önnek. Amíg szoptat, szükség esetén csak olyan gyógyszert írhat fel a pszichiáter (orvosi végzettség) amelyet szoptatás mellett is lehet szednie. Pszichológussal (bölcsész végzettség) is javasolt lenne beszélnie, hogy vajon a veszteségélményhez (vetélés) kapcsolódnak-e tünetei, vagy korábbról erednek. A gondozóban tb alapon kaphat pszichológusi segítséget, vagy magán úton kereshet szakembert.
Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom megtekintésre, sok hasznos információt talál bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliFélelem a vírustól
Kedves Kérdező!
Rövid mondata alapján ha jól értem a korona vírustól való félelmén szeretne dolgozni. Van erre ingyenes lehetőség is, ha jól tudom interneten elérhetőek szakemberek kifejezetten ebben a témában.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Tiszteletem!
Nekem sajnos olyan problémám van, hogy rettenetesen stresszelek mindenen, olyan dolgokon is, ami másnak teljesen természetes. Pl nem merek egyedül boltba menni,vagy ha muszáj mégis egyedül mennem valahova,akkor hasmenésem lesz mielőtt elindulok, szédülök, stb. Társaságban nagyon rosszul vagyok,ezért már nem is megyek sehova, csak ahova nagyon muszáj ..
Nem olyan régóta folyamatosan puffadok,étvágyam van mégis fogyok. Voltam hasi ultrahangon ahol mindent rendben találtak, csak annyi,hogy a beleim tele vannak gázzal.. (gasztroenterológiára 1 hónap múlva megyek) ezeket azért írtam le,mert kezdem azt hinni,hogy semmi szervi bajom, hanem az állandó stressz miatt,pánikbetegség miatt lehetnek ezek a dolgok. Kb 5 éve kezdtem szédülni,akkor is mindenféle vizsgálaton voltam,de semmit nem talaltak.
Kérdésem, lehet pszichés eredetű az, normális étkezés mellett fogyok?
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
A leírt problémák nagyon megnehezíthetik az életét. Megértem, hogy ez szorongással és félelemmel tölti el. A különféle emésztési problémák lehetnek pszichés eredetűek, amennyiben a szomatikus problémákat orvosi vizsgálattal ki lehet zárni. Ezeket a zavarokat okozhatja a stressz, vagy akár a folyamatos lelki megterhelés. Javaslom, hogy konzultáljon egy klinikus pszichológussal hogy kiderüljön a probléma háttere.
Báttyám élettelen, mit tegyek?
Testvérem 36 éves, azt kell tudni róla, hogy életében még egy percet sem dolgozott. Ez nem is lenne baj, de folyton pénzt kéreget, én már rég elköltöztem, de tőlem is folyamatosan kéregetne, egyszer adtam neki, többé már nem és leszállt rólam. Volt egy pár hónapos időszak amikor dolgozott.
Egész nap otthon ül és a gépen játszik, vagy az utcán csavarog. Úgy öltözködik mint egy öltönyös ügyvéd.Nagyon elegáns, ad magára.
Elmondása szerint azért nem dolgozik, mert nem bírja a kötöttséget és nincs semmi célja a munkával, nem akar karriert. Barátnőt se akart sose, szexpartnerei, egyéjkszakás kalandjai voltak. Ezekről büszkén mesél.
A család már elfogadta a furcsaságát, nem is lenne akkora baj, de mi lesz vele ha nem tartja már el senki?
Egy ilyen naplopó embert hogyan lehet rávenni arra hogy legalább valami alibi melót keressen? gyár, raktár, vagyonőr. Sokan élnek ilyen munkákból. Ajánlottam neki hogy tegye le a személy és vagyonőr szakmát másfél hónap bárkit átengednek és elmehet dolgozni portásnak. Így ha a szüleink nem lesznek már nem fog éhen halni. Vagy elköltözhet egy albérletbe és megtapasztalhatná a függetlenséget. A kifogása az volt, hogy ő kicsi lenne biztonsági őrnek.
Milyen pszichés betegsége lehet? Egyébként értelmes ember, tehát nem szellemi fogyatékos látszólag. Vagy egész életében szorongott, csak nem vallja be? fél a munkahelyi környezettől?
Lehetséges hogy egy ilyen furcsa ember kimerészkedjen a munka világába? Vagy ha nem megy neki, akkor hogyan tudna élni? pszichiátriai intézetbe? Teljesen öntörvényű és mintha nem is érdekelné az élete.
Édesanyám szerint nincs baj ezzel, ő ilyen el kell fogadni.
Kedves Kérdező!
A megkereséséből látszik, hogy Önt ez a probléma mélyen érinti, és foglalkoztatja bátyja élete. Így testvére nélkül nem lehet megállapítani, hogy miért nem szeretne dolgozni, illetve, hogy miért így kezeli a saját életét. Javasolható számára esetleg, hogy keressen fel egy szakembert, de kényszeríteni erre sem lehet, a motivációnak benne is megkell lennie. Az viszont erősen látszik, hogy érzelmileg Ön nagyon jelen van ebben a helyzetben, esetleg erről tud beszélgetni családtagjaival. Illetve fontos kérdés lehet ennek miértje. Bátyja élete, illetve a különbözőségek miért dühítik ennyire?
Amennyiben úgy érzi, akár Ön is tud önismereti folyamatba belekezdeni, amivel jobban megértheti akár testvére viselkedését is.
Tisztelt Doktor!Úrhölgy! Úr!
11 hónapja vagyok egy kapcsoltban. A párom egyik nap ölel csókol simogat szeret stb. Másik nap ellök magától ne öleljem ne csókoljam stb.Sérült az elöző kapcsoltból.Én is.Vágyom a szeretetére de megőrülök hogy most akkor szeret vagy nem? Nem tudom eldönteni és nem tudom mit csináljak.Legyek türelemmel de hogyan? Hogy segítsek Neki vagy magamon? Vagy lépjek le? Köszönöm válaszát
Gabriella
Kedves Gabriella!
A párkapcsolataink során akaratunk nélkül hozzuk magunkkal az eddigi tapasztalatainkat. A kapcsolat kezdeti szakaszában van egy összeszokási fázis, amely során megismerjük a másikat, szokásait és talán egyre inkább rálátásunk van a hibáira is. Amennyiben rossz tapasztalataink vannak, fontos az önismeret. Látni, érteni azt, hogy ez belőlünk jön, vagy pedig a jelenlegi kapcsolatból. Továbbá fontos a kommunikáció. Nem írta levelében, hogy párjával már beszélgettek e ezekről a gondolatokról. Ismerik e egymás tapasztalatait, illetve intimitási szükségleteit. Fontos, hogy tudjunk egy kapcsolatban beszélni érzéseinkről, hiszen a másik fél így ismer meg minket, így látja, hogy valójában mire gondolunk. Úgy vélem egy gyors kilépést megelőzően mindenképp megéri, hogy beszélgessenek.
Tisztelt Balogh Ádám!
Megfigyeltem magamnál, hogy bizonytalan, aggodalmaskodó, illetve elkerülő kötődést tanusítok a kialakuló párkapcsolataimban. 27 éves vagyok, voltak már nők az életemben, de nem tudtam hosszútávon ezeket a kapcsolatokat fenntartani, vagy Ők utasítottak vissza, vagy én utasítottam vissza Őket. Az esetek többségében én kaptam visszautasítást.
Amikor elkezdene mélyülni a kapcsolat, mintha elkezdenék visszahátrálni. Vannak olyan történések is amikor azt érzem, hogy szorongok attól, hogy elhagy, visszautasít az adott hölgy. Általában ez a visszautasítás meg is történik rá egy pár hétre, viszont mintha megkönnyebbülnék tőle. Sokszor a szorongás után érzem azt, hogy bárcsak visszautasítana.
Szeretnék megoldást találni a problémámra.
Gondolkodom azon, hogy elmegyek egy terapeutához.
Tudna javasolni technikákat amelyekkel lehetne enyhíteni, orvosolni ezt a helyzetet?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdv. Kovács Zsolt
Kedves Zsolt!
A párkapcsolatok, illetve az emberekkel létrehozott kapcsolatok legfőbb alapja gyermekkorban kereshető. Amennyiben nem tud kötődni egy párkapcsolatban, annak van egy kezdeti oka. Ez nem azt jelenti, hogy a szülei hibája, hanem történt egy esemény, amely kapcsán kialakult egy séma. Valószínűleg Ön ezt a sémát követi minden alkalommal, mikor mélyülni kezd egy kapcsolat. Ahogyan írta, Ön számára megnyugtató. Fontos kérdés, hogy miért érzi fenyegetőnek, szorongatónak a kapcsolat előre haladását. Javaslom, hogy keressen fel egy terapeutát, és önismereti munka megkezdésével feltárhatóak ezek a minták, sémák amelyekkel tud dolgozni. Akár csoportos önismeretet is elkezdhet, amenyiben egy csoport folyamathoz tud csatlakozni ezekkel a kérdésekkel.
Tisztelt Dr. Nő!
Tanácsot szeretnék kérni,illetve a véleményére lennék kíváncsi.
A párom és én jelenleg az anyósoméknak lakunk,mert a házunk még nem készült el.Már nem sok munka van rajta. Én külföldre járok dolgozni(házi ápolás),4-5 hetente járok haza,ezért úgy gondoltuk hogy itt maradunk míg én kijárok dolgozni. De! Jött egy váratlan helyzet…. Az anyósom és apósom 60 évesek.Az anyósom itt helyben dolgozik,az apósom egy másik városban és hetente 1x-2x ,és a hétvégére jön haza. Van mikor hétvégén is dolgozik. Szervezünk az apósomnak egy születésnapi partit,és ehhez kellett volna néhány telefonszám a telefonjából. Gondoltam gyorsan kiírom a számokat,de egy messengeres -beszélgetésnél volt a telefon megnyitva…. amiből kiderült Az apósomnak barátnője van .A hölgy 20 évvel fiatalabb. A páromnak is gyanús volt ,hogy az édesapja nagyon sokat nézi a telefont,néhány hívásnál elvonul…és egy beszélgetés alkalmával elmondtam neki hogy mit találtam. Nagyon megvisel bennünket a dolog ,főleg a páromat. Fogalmunk sincs mit tegyünk….Van még 2 húga a páromnak,őket ugyanígy megviselné,ezért nem mondtuk el senkinek.A párom borzasztóan vívódik,mégis az édesanyjáról,édesapjáról van szó,és nagyon jó (volt) a kapcsolatuk. Nagyon haragszik az édesapjára. Ön szerint mi lenne a helyes ebben a helyzetben? Illetve én hogy tudnék segíteni a páromnak ?
Köszönöm válaszát!
Rita.
Kedves Rita,
Köszönjük levelét!
Nehéz családi helyzet amiről ír, sajnos gyakran hallani ehhez hasonló esetekről. A levele alapján úgy gondolom, hogy Ön megtette azt, amit megtehetett, hiszen elmondta a párjának amit látott. A párjának lenne érdemes átgondolnia, hogy akar-e erről beszélni az édesapjával, hiszen benne düh van, ami bizonyos helyzetekben előjöhet az édesapjával szemben (amit majd nem tud minek tulajdonítani az apósa, ha nem tudja az okát). Mivel születésnapi meglepetést szerveznek, így javasolt lenne meggondolni, hogy ha a tisztázó beszélgetés mellett döntenének, akkor a meglepetés nap utánra halasztanák ezt (hiszen így a telefonban való bogarászás is megmagyarázható).
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Pszihológus
28 éve élek a férjemmel. Életünkben mindég voltak kisebb nagyobb problémák. Sajnos én a saját véleményemet soha nem mondhattam meg valamiről is.Mindég mindenben neki kellett igazat adnom. Most eljutottunk arra a szinre hogy hölgyekkell flörtöl találkozgat,és most azt szeretné hogy házassági szerződést írjak allá. Amiben az szerepel hogy minden az ővé én semmit az ég világon nem kapot ha esetleg meghalna vagy elválnánk. A bizonytalanság teljesen felemészt. Nem tudok aludni a munkámra nem tudok figyelni. Kérem adjon tanácsot mi tévő legyek.
Tisztelettel Elvira
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne jogi segítséget is kérnie az utólagos házassági szerződés miatt ebben az esetben, a területileg illetékes családsegítő szolgálatnál ezt ingyen megteheti.
Leírása alapján pszichológusi segítség igénybe vétele is fontos lenne, hogy a szorongása csökkenjen, s át tudják beszélni részletesen, hogy milyen hatással van Önre a mostani helyzet, milyen előzmények voltak, hogyan oldották meg a problémákat a férjével régebben, milyen reményei vannak vele kapcsolatban stb.
Ajánlom az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasásra, sok hasznos információt és könyvajánlót talál bennük:
Milyen jelek utalnak arra az ismerkedés során, hogy bántalmazóval van dolgunk?
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Az elakadásom a szexuális életemmel kapcsolatos. 37 éves vagyok. Soha nem volt partnerrel orgazmusom. Élvezem az együttléteket, de nem élek át orgazmust. Az önkielégítés csak vibtorral sikeres (3 éve próbáltam ki előzör), kizárólag csikló orgazmust tudok átélni, de csak eszközzel.
A férjem odaadó szerető, nagyon szeretek vele együtt lenni, de borzalmas, hogy el kell játszanom az orgazmust. Megbeszélni nem próbáltam vele. Nem fogadná el, hogy nem megy.
Szervi rendellenességről nem tudok, viszont gyermekkoromban történtek olyan események amit traumatizálhattak, talán erre vezethető vissza a problémám, talán lelki eredetű ez a gát.
Az anyám igazi helikopter szülő volt, betegsége miatt folyton otthon, soha nem tudtam igazán egyedül lenni, mindog ellelnőrizgette hogy mit csinálok. Emiatt az önkielégítéssel is bújkáltam, nehogy észrevegye, mit csinálok. Mivel nem volt személyes terem, egy idő után nem is próbálkoztam. A párkapcsolataim serdülő koromban igazi bűnnek számítottak anyám szemében, minden voltam, csak nem úrinő. Féltékeny volt, szavakkal nagyon sokszor bántott, undorítónak éreztem magam amiért boldog akarok lenni és szexuális életet élni. Emellett 7 éves koromig egy szobában aludtam a szüleimmel. Kisgyermekkoromra nem emlékszek pontosan, de beugrik olyan kép, hogy mellettem szexelnek. Amikor külön szobába kerültem (ez az ő szobájukból nyílt,ajtóval elválasztva), és lefeküdtem aludni, sokszor hallottam, hogy együtt vannak, nem várták meg amíg elalszok. Soha nem voltak hangosak de én hallottam őket. Féltékeny voltam, apámmal való kapcsolatomra ez a mai napig rányomja a bélyegét. Undort éreztem, szégyent, tehetetlen dühöt, borzalmas volt átélni számomra. Most hogy ezeket leírtam, és visszaolvastam, van néhány oka, hogy így alakult a szexuális életem, és kialakult ez a gát bennem. Mit javasol, milyen szakemberhez forduljak, aki segít feldolgozni ezeket az eseményeket.Tud-e tanáccsal, javaslattal segíteni? Megoldást szeretnék találni és bár lehetséges, hogy anatómiai okok is közrejátszanak, legalább a lelkieket jó lenne tisztába tennem.
Köszönöm a válaszát!
Kedves Katalin,
nagyon szépen köszönöm a bizalmát és levelét olvasva úgy látom, hogy szépen összeszedte az érzelmi gátak mögött húzódható okokat. Mivel önkielégítésére orgazmussal reagál a szervezete, így azt feltételezem, hogy nem anatómiai okok vannak a közös együttlét miatti orgazmus hiànyànak. Szakpszichológussal érdemes elkezdeni dolgozni a kapcsolati bizalom kérdéseiről, hogy minél ügyesebben tudja partnere számára is kommunikálni (mind szóban mind non-verbàlisan) szexuális igényeit. Javaslom, hogy valamilyen – akár kifejezetten női – önismereti csoportban minèl több önismereti-kapcsolati-kapcsolódási kérdéssel foglalkozzon. Mivel a női-férfi kapcsolatban az is cél, hogy a férfi kielégítse a nőt, így talán a kapcsolatukban a bizalom erősítése fontos lenne, hogy ön is megbízzon benne, elmondhatja igényeit szexuális téren is, az ezzel kapcsolatos kudarcait és sikereit. A táncos, jógás és művészetterápiás csoportok is segíthetnek az oldódásban, az öröm befogadásához való nyitottság felè vezető úton. Vannak konkrét szexuálterápiás technikák is – kognitív viselkedésterápiás eszközök – amelyek elsajátíthatók, így módszerben abban az irányban is gondolkodhat szakember vàlasztásakor. Üdvözlettel
Tisztelt Hölgyem!
Problémám roppant sokrétű. 3gyereket nevelek egyedül. A nagyobbik lámyom apja csak gyerektartást fizet de bem viheti el a gyereket. A két kisebb apja iszonyatosan alánk tett. Cserben hagyott a gyerekekkel, alig fizet, nem látta őket 7hónapja.Zaklatott,folyamatosan terrorizált, átvert aljas módon, nem csak én iszom a levét. A gyerekeimmel az anyám férjének házában lakunk ahol 3háztartás van külön lakásban de egy udvarban. Anyám mindig is koloncnak tartott engem, csak muszájból segít most is. Az unokáit nem szereti, soha nem örül nekik. Nem is vigyáz rájuk se ő, se más. Barátaim nincsenek. Folytattam az esti érettségit, akkor is erőltetve vigyázott rájuk mikor el kellett mennem. Nagyon kivágtam magam alól a fát. Nincs hova mennem. Brutális évek óta itthon lenni a 4fal között. Sehova se tudok menni egyedül. Sokszor sírok emiatt is mert az idegösszeomlás határán vagyok a nyomás miatt. Sose csinálhatom azt amit épp én szeretnék. Csak a gyerekek meg a tanulás. Nem tudom nagyon őket vinni sehova, pénzem sincs rá. A szexuális életem is nulla. De ha lenne is valakim, nem tudnék elszabadulni. Ide meg nem akarok hozni senkit. Úgy érzem inkább halnék meg mert ez nem élet. De ha megölöm magam, kivel lesznek a gyerekek? Ez tart vissza. Anyám azt mondta erre hogy nem akarja hogy ráhagyjam a gyerekeket. A karantén is még rátett egy lapáttal a bezártságra. Egy strandra se lesz pénzem se. A gyerekek is csak engem látnak, nem tudom mi lesz a fiammal az oviban meg a kislányommal a bölcsiben így. Hozzáteszem higy 16hónapig nem aludtam a kislányom minden éjjel 10szer kelt fel. Mindenhogyan ki vagyok merülve. Én csak egy családot szerettem volna és még az apjuk jól belém is rúgott!!! Tanácstalan vagyok, kimerült, kétségbeesett, sivár belül, az életem egy szolgaság,mókuskerék,egy kilátástalan valami.
Kedves Móni!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján érhető, hogy ebben a nehéz élethelyzetben kimerült, kétségbeesett, s kilátástalannak látja a jövőt. Ezek a tünetek a halál gondolatának felmerülésével azonban már hangulatzavarra is utalhatnak, mellyel minél előbb keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, vagy osztályt, ahol a pszichés segítség mellett szociális ügyeinek rendezésében is kaphatna segítséget. Emellett pedig érdemes lenne felkeresnie területileg illetékes családsegítő szolgálatot, akik a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben (például gyermektartás) tudnának Önnek segíteni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
22 évvel ezelőtt megromlott házasságunk, elváltunk. Két gyermek született. Most a fiam megnősül és meghívna az esküvőjére. Nem tudom mit tegyek, mert az első nejemmel nem a legjobb viszonyunk van. Nem szeretnék megbántani senkit sem.
Kedves László!
Köszönjük a levelét!
Megértem, hogy ez a helyzet most nehéz Önnek, mert sem a fiát nem szeretné megbántani, sem pedig a volt feleségével találkozni. Döntésében úgy gondolom, hogy az tudná a legjobban segíteni, ha mérlegelné, hogy melyik választásával tudná fiát támogatni, hiszen ez a nap róla fog szólni, illetve, hogy a fiával való kapcsolata el tudja-e bírni azt a terhet, ha esetlegesen nemet mond a meghívására.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelettel,
Azt szeretném kérdezni, hogy a 14 éves keresztlányom sokszor mondja, hogy szeretne elmenni pszichológushoz, viszont a szülei megtiltják neki. Ő elmehet egyedül 15 évesen egyhez? Akár magánhoz vagy államihoz?
Válaszukat előre is köszönöm
Tisztelt Kérdező,
Mivel még kiskorú a keresztlánya, szülői engedély (írásos) vagy meghatalmazás szükséges a pszichológusi ellátásához. Érdemes lenne a szülőkkel megvitatniuk, hogy mi az akadálya számukra, hogy a gyermek szakemberrel beszéljen.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Szabó Lili
!22 éves fiatal vagyok, aki mostmár 1 éve küzd folyamatos szorongással. Ennek az alapja családi konfliktus és feszültség amin sajnos nem tudok változtatni. Az állandó szorongás és stressz testi tünetekben mint páldául mellkasi szoritás, pánikroham, szív körüli szúrás jelentkezik. Illetve koncentrációs és alvászavar is trásul mellé. Engem a stressz megbetegít. Jelenleg gyógyteákkal és meditációval próbálkozom segíteni magamnak mert különböző okok miatt személyes tanácsadásra nincs lehetőségem. De nem tudom hogy hosszú távon ez segíthet-e és így ez sem ad kellő motivációt vagy támaszt hogy jó úton haladok ahhoz megtaláljam a testi-lelki egyensúlyt. Milyen olyan praktikák vannak amivel segíteni tudok magamnak és az állandó stresszben való életet egy picit könnyebbé tudom tenni mert néha azt érzem kevés vagyok hozzá és nem tudok olyat tenni magamért ami tényleg használna!
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Amíg nem jut el személyes tanácsadásra, javaslom, hogy olvasson minél több önismereti könyvet, amely az adott családi problémával is kapcsolatos (pl.alkoholizmus, családi konfliktusok), honlapunkon is több témában vannak blogbejegyzések, érdemes végig nézni őket.
Az alábbi blogbejegyzésünkben is a különböző szorongáscsökkentő tevékenységeket részletezzük:
Amennyiben tünetei súlyosabbra fordulnának, javasolt lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!A múltkor irtam én már önnek a volt párkapcsolatomról.Az exemnek már párja van.Nem tudom miért de egyszerűen nem tudom elfelejteni.Nem éreztem még ilyen erős érzelmeket.Éjszaka nyugtalanul alszom,sokszor álmodom vele,többször megébredek éjszaka és mindig ő az első gondolatom.És ez nagyon fájdalmas hogy tudom h még nem is beszélünk.Már 1 éve nem vagyunk együtt.Iszonyatos amennyire hiányzik ez a személy nekem.Lelkileg is nagyon hiányzik.Minsig meg tudott nyugtatni.De ha álmomba beszélek vele és átölelni el se tudom mondani mien nyugalmat érzek h szárnyalok és hogy újjászületek..A héten küldtem neki egy olyan képet amin olyan írás volt hogy még most is szeretem de nem reagált csak megnézte.De nekem ez is megkönnyebbülés volt hogy leírtam neki ezt.Nem bírom elfelejteni.Azt érzem hogy nekem erre az emberre szükségem van.Lehet hogy ez nem helyes vagy nem jó gondolkodás..De nagyon vágyok arra hogy beszélgethessek vele vagy hogy átölelhessem..Ön szerint ezek az érzelmek normálisak?Mit tegyek?Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a kapcsolatát a volt párjával még nem tudhatta lezárni, elgyászolni. Ezek az érzések még ennyi idő távlatából mondhatóak helyénvalónak (1 év telt el), viszont már érdemes lenne elkezdenie azon dolgozni, hogy el tudja engedni őt. Egyéni terápia vagy önismereti csoportterápia elkezdése lenne javasolt Önnek.
Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
