Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jonapot kiválok zsuzsanna vagyok segicséget szeretnék kérni mert a pánik betegségem tönkretesz a magán és a munkahei életem
Folyamatos félelem szorongás van a 9-éves lányomnál.
A problémám a következő: ez év januárjában tudomásomra jutott,hogy szakközépiskolai nagy szerelmem 2017-ben elhunyt.Többször kerestem őt az utóbbi években legutóbbi keresésem eredménye ez a szomorú hír lett.Mióta megtudtam teljesen magam alatt vagyok.Sokat sírtam sírok miatta.Felkerestem a sírját,hátha az elbúcsúzás enyhülést hoz,de nem nyertem nyugalmat vele.Van családom párom 2gyerekem.Mégis úgy érzem az ő elvesztésével olyasvalakit veszítettem el akivel teljes volt anno és lehetett volna még az életem.Nagyon megvisel a dolog szinte belebetegedtem a halálába.Tudom hogy itt a 2gyerekem akiknek szüksége van rám ez motivál tovább menni.De nagyon boldogtalan vagyok miatta.Egész nap sokat gondolok rá,reggel este ő a gondolatom.Azt hiszem nem véletlenül kerestem őt,szerettem volna még vele újrakezdeni.Mindig tudtam hogy ő volt a Nagy Ő-m,de nem gondoltam hogy ennyire bennem él még ez a szerelem,hiszen hosszú évek teltek el és mindketten éltük az életünket.
Mit tehetnék,hogy könnyebb legyen ez a helyzet?
Ön szerint miért visel meg ennyire a halála?
Úgy érzem nélküle már sosem lesz teljes az életem,és általa hiányzik az életem egy fontos része.úgy érzem hogy bár idén tudtam meg de már 2017 óta “velehalt a lelkem” és élőhalott vagyok.
Nyilván gyászolom.de meddig normális ez a gyász?egyedül kell feldolgoznom nincs kivel megosztanom.így nehezen megy.
Hamarosan újra megyek ki őt meglátogatni.ön szerint jó ötlet vagy megnehezítem magamnak ezzel a dolgot?ott jó volt a sírjánál megnyugtató érzés melegség járt át mintha ő jelen lenne.
Jól esett leírni ezeket.senki sem érti meg a bánatom a barátaim sem sajnos nem is akarok ezzel a terhükre lenni ezért magamban örlődök rajta.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözletem Dóra az van itt hogy ezt a betegség 2 éve alakult ki és a mai napig ki hat a minden napjainkba a párommal nem rég szakítottunk és ez is nagyon rá tesz hiányzik nincs étvágyam éhesnek sem érzem magam fáradékonynak érzem magam bánatosnak egy semminek érzem magam
Kedves Paula!
Leveléből sajnos nem derül ki számomra, hogy pontosan mi is a kérdése. Ha jól veszem ki szavaiból, talán pánikbetegségben szenvedhet?
Amennyiben igen, minden egyéb információ hiányában csak annyit tudnék Önnek javasolni, hogy mindenképpen keressen fel egy pszichiáter/pszichológus kollégát, és részletesen ossza meg vele a fent vázolt tüneteket.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Fél évig jártam a pszichológusomhoz. Aztán jött a járvány, és most lesz 3 hónapja, hogy nem találkoztam vele. Skype-on szoktunk beszélni két hetente. De már nagyon hiányzik. Hónap végén már találkozhatunk majd. Várom már, de félek is tőle. Mi van, ha túl erős érzelmek lesznek bennem a találkozás öröme miatt? Mi van, ha részéről nem érzem majd, hogy ő is örül? A találkozások során hamar megtalálta velem a közös hangot, rám érzett. El is kezdtem hozzá kötődni, ahogy tankönyv szerint meg van írva. Korombeli helyes pasi. De ennek ellenére, mint embert szerettem meg, valakit aki figyel rám, és törődik velem. De az utóbbi időben már férfiként is megjelenik a gondolataimban. Volt egy álmom vele. Hülyéskedtünk, nevettünk. Nem pszichológusként, volt velem álmomban. Remélem, hogy ha találkozunk végre, akkor megint tisztán látok majd. Nem tudom elmerjem-e neki mondani, hogy milyen érzések voltak bennem az álom után, és hogy hiányzott. Szívem szerint ez lenne az első mondatom hozzá: Jó újra látni, hiányzott. Mondhatok neki ilyet? Annyira jól esne. Köszönöm válaszát. Kitti
Kedves Kitti!
Köszönöm, hogy őszintén megosztotta velem terapeutájához fűződő érzéseit. Megértem, hogy kétségei vannak afelől, hogy érdemes-e vele is megosztania mindezeket. Természetesen ezek egyrészt éppen ugyanolyan valós érzések, mint a hétköznapi életben, találkozásokban, kapcsolatokban megjelenő érzések. Ugyanakkor a terápiás kapcsolat mégis egy meglehetősen speciális kapcsolat is egyúttal, egyszerre intim és professzionális. Pszichológusa feladata hivatásából adódóan az, hogy legjobb szakmai tudása szerint segítsen Önnek megoldani a nehézségeket, illetve segítsen Önnek feltárni és kifejezni legmélyebb érzéseit is. Ebbe beletartozik az is, hogy a romantikus érzésekről is tudjanak beszélni, bármennyire is nehéz. Ahogyan kivettem az Ön szavaiból, ez egy biztos szövetségen alapuló bizalmas kapcsolat, amelyben bátran remélheti pszichológusától, hogy a kereteket maximálisan tiszteletben tartva ugyan, de mégis átsegítheti a terápiának ezen a nehéz időszakán is Önt, aminek remélhetőleg az lesz a következménye, hogy terápiás szövetségük még inkább megerősödik. Bízzon abban, hogy ez a szövetség elbírja azt is, hogy az Ön által esetleg kínosnak értékelt érzéseket is megossza vele!
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Tisztelt Hölgyem, Uram!
Nem választottam pszichológust, mert nem ismerem önöket. Probléma nem velem van, hanem a párommal.
Egy alap probléma, hogy alig értjük egymást, mert nem egy nyelvet beszélünk, de tanulok. A párommal 8 hónapja találkoztunk először, és egyre nehezebb vele. Olvasgattam a tünetek alapján, és elég szomorú dolgokat olvastam.
Megpróbálom a tüneteket, és az eseményeket leírni.
Eleinte nem volt semmi gond. Találkozgattunk, fordítógéppel beszélgettünk. Észrevettem rajta, hogy nagyon hamar elveszti a türelmét. Karácsonykor otthon volt a családjánál. Rólam talán akkor beszélt először, ha beszélt. Mikor jött vissza, az utolsó nap teljesen elérhetetlen volt, és szinte én voltam az oka mindennek. Egy hétbe tellett, mire kiengeszteltem. Aztán jött a szilveszter. Hát furcsa volt a kérdésemre, hogy együtt leszünk, vagy nem? Mit csinálunk? Mondtam, hogy mindegy, hogy mit, csak együtt legyünk. Szilveszter este közli velem, hogy másnap reggel megyünk Bécsbe. Beleegyeztem. Persze minden költség az enyém mindig. Meg folyton azt emlegeti, hogy férjhez akar menni. Már 50 éves, és ő nem szórakozni akar. Szilveszter után egy héttel voltunk újévi koncerten. Mikor megálltunk a színháznál, pont a volt feleségem is akkor érkezett a gyerekeimmel, és a férjével. Ahogy meglátta őket, idegen lettem számára. Rezzenéstelen arccal végignézte az előadást, és a végén úgy rohant ki. Véletlenül sem beszélgettem a volt családommal, mert láttam, hogy dühös. Egyből vihettem haza, nem szólt hozzám. Aztán alig írtunk egymásnak a következő napokban. Ha valamit megpróbálok elmagyarázni, akkor kiborul, és én csak rossz lehetek. Kritizál mindenkit. A volt feleségemet is, hogy milyen öreg, meg hogy néz ki. 12 éve elváltam tőle. Beteg lett, nem szólt hozzám, és én voltam az oka, hogy napokig nem írtam neki, pedig írtam, csak ő nem válaszol.
Utána jött egy viszonylag nyugodt időszak Húsvétig, kisebb mérgelődésekkel. Mivel jött a karantén, a munkahelyén szünet, így együtt voltunk egy hétig. Jó volt. Nemrég mondtam neki, hogy az emberek milyen ostobák, hogy a facebook-ra kiírnak mindent. A volt párom is több időt töltött ott, mint velem. Attól a pillanattól még el is lökött magától, de fél óra alatt sikerült megbékíteni. Leültünk vacsorázni, míg kimentem 5 percre, összepakolt, hogy megy haza. Marasztaltam, de egyre rosszabb lett, én meg egyre idegesebb. Este tízkor elindult gyalog. Az utca végén szedtem össze, és vittem haza. Szó nélkül mentünk. Mikor kiszállt, virágot adtam neki, és mondtam, hogy szeretem. Több, mint egy hétig tartott a kiengesztelés. Utána megint jött egy jó hétvége. A következőn megint derült égből villámcsapás. Leült telefonálni, én meg áthívtam az unokatestvéreméket, hogy megmutassam a kicsi gyerekeiket, és bemutassam őket. Többet nem nézett fel a telefonjából. Mikor elmentek, megkérdeztem mi a baj? Semmi, jött a válasz. Este már csak összepakolt, és kigúnyolt. Olyan hangnemben utánzott, ahogy én nem szóltam hozzá. Teljesen nyugodt voltam, mert nem csináltam, és nem mondtam semmi rossza. Annyira megbékélt, hogy vacsoráztunk, fürödtünk, és itt maradt. Bár mikor lefeküdtünk, már az ágy szélén feküdt. Megint elkapta a harag. Reggel megitta a kávét, amit az ágyba kapott, aztán szó nélkül összepakolt, és szólt, hogy vigyem haza. Mikor felálltam, kifutott, a szüleimnek messziről, kicsit sértődött hangnemben mondta, hogy viszlát. Szedtem neki virágot, epret a kertben, de szinte hozzám vágta. Kicsit hanyagra vettem az írást, hogy érezze nélküle is van élet. A végén már ő kezdte, hogy örül nekem. Egy hét múlva meglepetésként elmentem hozzá. Teljesen normális volt. Örült nekem, de mintha akkor lettünk volna az első randin. Mikor hazaértem, és írtam neki, hogy örökké fogom szeretni, akkor közölte, hogy én vagyok az igazi. És elmondta, hogy néha bolond, idegroncs, amikor megjön a menzesze. Nem tudom a kirohanásait ahhoz kötni. Ügyesen manipulál. A fiával él itt. Szerintem egyedül nem engedik, hogy itt legyen. A fia már menne Moszkvába tanulni, de amíg az anyja nincs biztonságban, addig talán nem mer. 25 éves a fia.
Elnézést, hogy hosszúra sikerült, de így is sok kimaradt a történetből.
Előre is köszönöm a válaszát!
Tisztelettel: József
Kedves József!
Leveléből nem derül ki egyértelműen számomra, hogy miben is kérne pontosan segítséget. Az a benyomásom mégis, hogy a legfőbb nehézséget talán az jelentheti Önnek, hogy párját viselkedése kiszámíthatatlan és követhetetlen az Ön számára. Továbbá ha jól veszem ki szavaiból, felmerült Önben és talán párja fiában is, hogy a hölgynek szakszerű segítségre lenne szüksége. Kívülállóként nehéz megállapítani, hogy erre feltétlenül szükség van-e, azonban ha Önnek kétségei vannak, érdemes lenne ezeket őszintén megosztania párjával. Sajnos azonban időnként előfordul, hogy legjobb szándékunk ellenére sem tudunk hatással lenni valakire. Éppen ezért mindenképpen azt javasolnám Önnek, hogy először saját magában próbálja meg tisztázni, hogy mi az a pont vajon, ameddig párja viselkedése, impulzivitása, esetleg következetlensége tolerálható az Ön számára. Amennyiben ez kicsit kikristályosodik, érdemes lenne ezeket a következtetéseit is megosztania vele.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Èvel otta küzdők a magànyal.
Kedves Levélíró,
Kérjük, hogy fejtse ki bővebben a magánnyal kapcsolatosan megélt problémáit, és kérdéseit.
Figyelmébe ajánlom az alábbi bejegyzésüket is, amelyben sok hasznos információ található:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Dóra!
A férjemmel 17 éve vagyunk együtt 12 éve házasok. 3 gyermekünk van 10, 8 és 5 évesek. A férjemmel kb. fél éve érzem hogy nem olyan mint régebben volt a kapcsolatunk. A férjem 35 éves. Ha őt jellemezném külsőleg egy kemény ember, mások felé is azt mutatja, viszont lelkileg szerintem érzékenyebb. Csonka családban nőtt fel erőszakos apja volt, sok rosszat megélt. Én viszont vallásos, teljes családban nőttem fel, igaz én így is lázadó fiatal voltam/vagyok. Most ami a legnagyobb gond hogy úgy érzem szexuálisan nem kíván. Ez abban nyilvánul meg hogy szinte sose kezdeményez és közben sem aktív igazán. Az elmúlt 1 évben talán 2-szer kezdeményezett. Fizikálisan minden tökéletesen működik csak fejben nem. Mindig a stresszre, fáradságra, álmosságra fogja. Sőt többször volt hogy elutasított. Ezekből pedig jönnek a konfliktusok. Igaz az ő szexuális étvágya sose volt extrém, de azért ennyire sose volt passzív. Több sejtésem is van többször ezeket próbáltam vele megbeszélni de nem igazán nyitott rá vagy nem őszinte és csak veszekedéssé fajul a dolog. Van neki egy különleges igénye ami szerinte extrém meg nyavajának hív. Ezt én már mondtam neki ez nem is olyan extrém és tök jó hogy ezzel a dologgal fel tudjuk dobni és persze próbáljuk ki a dolgokat. Erre mire én próbálkoztam egy két dologgal nem igazán értékelte egy idő után. Viszont tart egy külön telefont ami tele van ilyesmi képekkel (amit én mondtam neki nincs vele gond.) Kicsit rosszul esik hogy itt vagyok élőbe mindenbe benne vagyok aztán ezt mégse használja ki.Ez az egyik ok amire gondolok hogy ezzel kapcsolatba lehet valami. A másik hogy érzelmileg nem kötődik úgy már ahogy én hozzá. A harmadik hogy nem tud valamiért nőnek nézni. Sose mondja hogy szexi, vonzó, vagy dögös vagyok hanem szép, aranyos, kislányos amitől már kiakadok. Azt mondja erre de hát ilyen vagy. Vagy ne mondja de érzékeltesse, például már nem csap rá a fenekemre meg ilyesmi vagy nagyon ritka. Az utolsó amire gondolnék hogy van valakije de ez is benne van. Nem igazán találtam jelet erre. Az a baj ezzel az egésszel hogy mikor este csak oda akarok bújni akkor is elzavar hogy hagyjam már. Szörnyű érzés… főleg hogy ezáltal az önbizalmam folyamatosan csökken, úgy érzem a nőiességem vesztem el. Pedig én próbálkozok sok mindennel dícsérem milyen jo pasi, meg ilyesmi. Én sem hagytam el magam 3 gyerek mellett edzek 58 kg vagyok, próbálok csinosan öltözködni. Olyan rossz hogy én igyekszem de rajta nem látom hogy változtatna. Annyi hogy egyenlőre én itthon vagyok rendezem a gyerekeket és minden mást a házban, ő viszont fizikai munkát végez. Igyekszem minnél kevesebb dologgal terhelni, minnél több mindent levenni a válláról. Nem tudom lehet az is közrejátszik hogy 1 -2 éve abbahagytam a fogamzásgátlòt és nagyobb lett a libidóm. Vagy neki csökkent.Nem tudom. Szeretnék tanácsot kérni hogy kezeljem ezt, esetleg mi lehet a gond, hogy tudok rajta javítani. Köszönöm!
Kedves Andrea!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és mindezeket őszintén megosztotta velem. Egy hosszú párkapcsolatra általában jellemző, hogy idővel kicsit átalakulnak a szokások, a szerepek, főleg, ha gyermekek is érkeznek, azaz az ő érkezésükkel a pár családdá bővül. Természetesen az is igaz, hogy mindez nem kellene, hogy szükségszerűen azt is jelentse, hogy a szexuális aktivitás adott esetben teljesen nullára redukálódjon. Bár sok mindent megosztott velem levelében, nehéz egyértelműen megragadni kívülállóként, hogy mi is volt az a pont, amikor az Ön által bemutatott kedvezőtlen irányú változás elindult. Mindenesetre összességében mintha az lenne a benyomásom, hogy Andrea, bár levelében sok mindennel kapcsolatban megfogalmazta sérelmeit, kételyeit, mégis mintha férjével szemben ez nehezebben menne, vagyis valamiért mintha kerülné, hogy mindezekkel a megélt nehézségekkel egyértelműen szembesítse őt is. Elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg ő nem is sejti, hogy a számos visszautasítás milyen nyomokat hagyott Önben. Másrészt pedig az is előfordulhat, hogy a nyílt kommunikáció révén az is kiderülne, hogy mi is az ő interpretációja, magyarázata a távolodásra vonatkozóan. Éppen ezért azt gondolom, hogy fontos lenne, ha őszintén meg tudnák egymással osztani akár még a kínos vagy fájdalmas érzéseket is. Amennyiben ez sem hozna érdemi változást, abban az esetben azt tudnám javasolni, hogy keressenek fel egy párterapeutát, aki segíthet szakszerű megoldást találni a problémára.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Alkohol fügöség mindig emelem az adakot
Kedves Levélíró,
Kérjük, hogy fejtse ki részletesebben a problémáját, s kérdését.
Az alkoholfüggőség súlyosságáról itt található kérdőív:
Az alábbi blogbejegyzésünk az alkoholfüggőségről szól, érdemes elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Szép estét!
Az,hogy eligazodik az ember minden tekintetben, tehát önszemélyét, másokat illetően is, kizárja- e a kevert személyiségzavart? Ilyen zavart milyen tesztekkel lehet kimutatni? A tesztek tévedhetnek-e? Érdemes- e többször megcsinálni a teszteket?
Imre
Kedves Imre,
Köszönjük levelét!
A személyiségzavar diagnózisának felállításához általában többszöri, részletes pszichiátriai vizsgálat, pszichodiagnosztikai interjú, az életvezetés elemzése,valamint bizonyos esetekben heteroanamnézis felvétele is szükséges.Tesztvizsgálatokkal (Rorschach, MMPI) ezt a diagnózist meg lehet erősíteni. A teszteket egy bizonyos időszakon belül nem javasolt újra felvenni, ezt az adott teszttől függ, hogy mennyi időn belül.
A személyiségzavarra több tünet is utalhat, bizonyos tünetek együttes megjelenése esetén adják ezt a diagnózist. Amit Ön kiemelt, az az 1 momentum megléte nem zárja ki azt, hogy valaki a munkáját nem tudja ellátni, hangulati labilitást vagy szorongást éljen át, az életében felmerülő akadályokkal nem tud megbirkózni, érzelmeit nem tudja kifejezni vagy kontrollálni, szerfüggő legyen stb.
Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes elolvasnia, amelyben a személyiségzavar diagnosztikai kritériumait is megemlítjük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok!
KB.10 évvel ezelőtt háziorvosom diagnosztizálása alapján pánikrohamom volt, ami akkor abban jelentkezett, hogy nehézlégzés, csukló, boka és hastáji végtagzsibbadás. Jelenleg is előfordul nehézlégzés, szédülés és szájszárazság,de csak ha hidegfront van. Vérnyomásom 110/60 és 120/80 között van, pulzusom 80 és 100.Néha halálfélelmem van és félek elaludni. Jelenleg Magne B6-ot, Calciumot és B-vitamin komplexet szedek.
Tanácsra lenne szükségem, hogy hova forduljak segítségért és ilyen helyzetben mi a teendő?
Válaszát előre is köszönöm szépen!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A jelenlegi pontos diagnózis meghatározásához javasolt lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, ott tudnának javaslatot adni arra, hogy a tüneteire milyen terápia lenne javasolt (gyógyszeres és/vagy pszichoterápia).
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Lili!
22 éves vagyok a párom 27 8 hónapja vagyunk együtt ebből 4 hónapja együtt élünk, azzal a problémával fordulnék önhöz, hogy a hét elején kialakult egy kisebb vita, legalábbis azt gondoltam, hogy kisebb. Alapvetően nem vagyok féltékeny típus, de abból indult ki a vita, hogy hívta az egyik volt kolléganője és rákérdeztem, hogy hát ő miért keres téged ilyen későn? És megkérdőjeleztem, hogy a múltban hűséges volt-e? Ezzel, hogy ezt megkérdőjeleztem azt mondta úgy érzi mint ha beleállítottam volna egy kést a hátába,azóta nem tudja ezt elengedni, és nem beszélünk nagyon. Próbáltam megbeszélni, de nagyon nehezen volt hajlandó pár szóban azt, hogy nem tudta ez még feldolgozni. Nem tudom mit kellene tennem, ilyen szituációban még nem voltunk, hirtelen haragú de hamar elszokott szállni a haragja, viszont most rettegek, hogy elveszítem, nem tudok aludni, enni, csak sírok mert egyszerűen nem tudom hogy kellene ezt kezelnem, hagyjam ameddig feldolgozza? De mégis mennyi idő ez? Hogy kellene hozzáálnom ehhez?
Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a helyzetnek megfelelő kérdéseket tett fel a párjának, amire ő túlzott reakciót adott, s nyomást gyakorolhat Önre a mostani viselkedésével (azaz ezzel büntetheti Önt, hogy nem szól Önhöz). Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy ő miért is reagált ennyire indulatosan, ez szólhat arról, hogy nehezen tűri ő a konfrontációt, nehéz neki fékeznie a haragját, esetleg ezzel a viselkedéssel próbálja elterelni a kérdésekről a választ.
Érdemes Önnek végiggondolnia, hogy Önnek van-e problémája a saját érdekei érvényesítésében, hagyják-e, hogy véleményét szabadon kifejezhesse, konfrontatívabb kérdéseit feltegye. Ebben a témában ajánlom Önnek az alábbi blogbejegyzésem elolvasását, amelyben az érzelmi zsarolásról is szó esik:
Ezek alapján javasolt lenne átgondolnia, hogy önismereti munkát szeretne-e szakemberrel, ebben munkacsoportunk is tudna segíteni Önnek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot! Párkapcsolati problémában szeretnék tanácsot kérni. Négy hónapja vagyok együtt párommal, három hónapja együtt élünk, a karantén miatt. Előtte egy baráti körben haverok/ismerősök voltunk. Úgy érzem, nem illünk össze. Kedvelem a nyugodt emberek társaságát, míg a párom gyakran feszült, és ordibál, dühöng váratlanul. Nekem világmegváltó terveim vannak, szinte megszállottja vagyok művészeti munkámnak, míg Ő üldögél, szíve szerint egész nap csak lazulna, tévézne. Ez engem zavar, úgy érzem, sok időt rabol el tőlem is, és viselkedése által nem igazán motivál. Miért vagyunk együtt még? Részben azért, mert nem vagyok képes megbántani Őt, sosem igazán tudtam szakítani. Mindig a másik féltől vártam, hogy küldjön már el engem. Néha attól is félek, hogy csak rosszabbat találnék később, mert ezelőtt sokkal rosszabb párkapcsolati próbálkozásaim voltak. A magányt viszont nem bírom hosszú távon elviselni. Sosem unatkozom, lekötöm magam, ám félek az egyedülléttől. Néha jól érezzük magunkat együtt. Ha csak napi 1-2 órát kéne találkoznunk, működhetne ez a kapcsolat, de komolyabban úgy érzem, nem erre vágytam/vágyom. Mit tegyek? Köszönöm a választ: Tünde.
Kedves Tünde,
Köszönjük levelét!
Önismereti munka lenne javasolt az Ön számára, hogy vajon miért nehéz visszautasítani másokat, konfrontálódnia másokkal, hogyan tudja képviselni az érdekeit, milyen kapcsolatokba hajlandó belemennie a magány elkerülése miatt, milyen emlékei vannak a magány megélésével kapcsolatban, döntéseire mennyire jellemző a halogatás stb. Ebben a munkacsoportunk is tud segíteni Önnek igény esetén.
Ajánlok néhány blogbejegyzésünket megtekintésre, amelyek kapcsolódnak a leírt problémákhoz:
Milyen jelek utalnak arra az ismerkedés során, hogy bántalmazóval van dolgunk?
A halogatás kapcsolata a személyiségjegyekkel és a viselkedéssel
Üdvözlettel:
Szabó LiliTavaly ősszel kezdtem el pszichológushoz járni. Hamar elkezdtem kötődni hozzá, fontos lett nekem. Hetente, kéthetente jártam hozzá. Aztán a vírusoshelyzet miatt bezárt a rendelő. Március óta csak Skype-on tudtunk beszélni. Az online konzultáció közel sem olyan, mint a személyes, de megkellett szokni ezt az új helyzetet. Végre újra kinyit a rendelő, két hét múlva már személyesen találkozhatunk. Vártam nagyon, de most mégis van bennem félelem is. Nem tudom, hogy teljesen kimutathatom-e majd az örömömet. Nem-e leszek “túl sok”. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy elfogok érzékenyülni, elsírom magam. Tudja, hogy nekem fontos ez a kapcsolat, de nem szeretném, ha esetleg kényelmetlenül érezné magát az érzelmi megnyilvánulásomtól. Köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező!
A mostani karantén helyzet sok kapcsolatot felborított, és új helyzetekbe helyezte azokat. Nyugodjon meg, ahogyan írta már egy kialakult kapcsolat van Ön és a pszichológusa között. Ha kifejezi számára, hogy örül a személyes találkozásoknak akkor ezzel nincs probléma. Őszintén beszélhet érzéseiről, hiszen ezek az alkalmak Önről szólnak, az Ön érzései lényegesek. Ha az érzelmi megnyilvánulásai feszélyezőek lennének, akkor azt a megfelelő módon szintén megtudják beszélni. Úgy vélem a kialakult stabil terápiás kapcsolat megengedi az örömének kifejezését.
Tiszteletem!
Az,hogy eligazodik az ember minden tekintetben, tehát önszemélyét, másokat illetően is, kizárja- e a kevert személyiségzavart? Ilyen zavart milyen tesztekkel lehet kimutatni? A tesztek tévedhetnek-e? Érdemes- e többször megcsinálni a teszteket?
A kevert személyiségzavart érdemes-e csak gyógyszerrel kezelni vagy elsőként pszichológussal?
Köszönöm: Imre
Kedves Kérdező!
Diagnózis alkotására alkalmas pszichiátriai vagy pszichoterápiás interjú az elsődleges, melyet tesztekkel lehet kiegészíteni. Pszichiáter dönt arról, hogy kell-e és milyen gyógyszer, pszichoterapeuta a pszichoterápiára való alkalmasságot becsüli meg, ha van rá motiváció.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
