Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt hölgyem / uram,
Az életkoromat tekintve 49 vagyok, de ránézésre harminc és ehhez vékony sportos testalkat társul és egyáltalán nem nézek úgy ki, mint egy érett férfi.
Tudom, ezek külsőségek amiket el kell fogadnom, de egyben ez a problémáim egyik forrása.
Sok esetben kerülök emiatt kellemetlen helyzetbe, mert gyakran nálam akár 20évvel fiatalabb, testesebb férfiak is lekezelnek, belém kötnek.
Természetesen megvannak a módszereim ezek kezelésére, de roppantul belefáradtam, hogy sok esetben nem a koromnak megfelelően kezelnek és erőfeszítéseket kell tennem ennek kezelésére és keményen meghúznom azt a bizonyos határt, vagy épp fel kell hívnom a figyelmet a koromra és akkor egy jó esetben változik a megítélés, de általában a kétkedés szokott előkerülni az emberekből.
Sajnos az emberek egy része külső és termet alapján ítéli meg a másikat.
Egyszerűen belefáradtam, hogy még ennyi idősen is gyengének, törékenynek, “serdülőnek” látnak, akit még a szél is elfúj. Pedig nem, mert nagyon jó az erőnlétem, de ki a fene akarja ezt bizonyítani? Max magamnak a spórtevékenységeim során.
Amikor a hasonló korú kollégáimmal vagyok és hallom, hogy őket Lacibáznak, vagy Zolibáznak, akkor engemet még mindig, srác, öcsi, kis haveroznak és irigylem őket, hogy amikor rájuk néznek akkor látják, hogy felnőtt emberek.
De mit tehetek én? A génjeimet átalakítani nem tudom.
Belefáradtam, amikor nálam fiatalabbak, vagy a korosztályom béli nők és férfiak, srácként akarnak kezelni, mert a külsőm szerint annak nézek ki, de belül nem.
Tehetek valamit? Nagyon jó lenne átélni, ha rám tekintenének és a koromnak megfelelő helyre azonosítanának be.
Tudom, sokan akarnak fiatalodni, de én rengeteget tudnék mesélni ennek a mindennapi hátrányairól.
Azt gondolom, kilógok a az általános képből, mert az emberek nem ahhoz vannak szokva, hogy egy 49éves férfi srácnak néz ki.
Napjainkra el jutottam oda, hogy ha tehetem elmegyek egy – egy erdőbe, el emberektől és az emberi kapcsolatoktól. A régi barátaim közül néhányat nem zavar, hogy ilyen fiatal maradtam, akiket zavar azok meg már eltűntek, miközben látom, hogy sok nálam pár évvel fiatalabb, hogy le van pukkanva, oda az egészsége stb. Tehát valahol egy kincs az a genetika amivel én rendelkezem, és mégsem az.
Tényleg belefáradtam és mennyivel jobb lenne egy olyan emberi közösségben élni, ahol a magam helyén lennék.
Köszönöm, remélem érthető voltam, de őszintén én nem tudom mit tanácsolnék magamnak.
Kedves Gábor!
Megértem, hogy nehéz lehet azzal szembesülnie, hogy külseje, termete alapján nem veszik elég komolyan. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Önt mindez különösen mélyen érinti. Sajnos mások viselkedésére, hozzáállására sokszor kevésbé vagyunk ráhatással, ugyanakkor saját magunk másokhoz való viszonyulásán mindig van van lehetőségünk változtatni. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, sokszor szükség van arra, hogy a háttérben lévő mélyebb, akár tudattalan motívumaink, vágyaink, félelmeink tudatosuljanak, amihez esetleg érdemes szakember segítségét igénybe vennie.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Jó napot! Olyan problémám van, hogy folyamatos hangulatingadozásokkal kűzdök, illetve néha vannak dühkitöréseim is. Nagymamám szerint bipoláris lehetek, mert minden jel arra utal..néha már saját magamtól is megijedek,hogy mivan velem, egyszer lent utána fent
Egyik percben minden tökéletes utána fenyegetővé és kiszámíthatatlanná válik a viselkedésem.
Depresszió, dühkitörések, egyszer jó kedv,utána lehangoltság..
Lehetséges hogy bipoláris vagyok?
Kedves Niki!
Bizonyos mértékig normálisnak tekinthető, ha az ember hangulata kissé változékony. Így ismeretlenül azonban nehéz megítélni, hogy az Ön esetében ez a hangulati instabilitás mit is jelent pontosan, illetve, hogy milyen mértéket ölt. Ha azonban valóban úgy érzi, hogy Ön is, illetve környezete is szenved bizonyos megnyilvánulásaitól, mindenképpen érdemes lenne szakemberhez fordulnia. A hangulati instabilitás egyébként nem kizárólag a bipoláris zavar jellemzője lehet, de kétségtelenül talán a legmarkánsabban ebben a zavarban fordul elő.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Gyermekem (20 éves lány, velem él, 3 éve váltunk el az apjával, érettségi után nem tanult tovább, elvégzett egy tanfolyamot, de azóta sem dolgozik) gyakran vádol azzal, hogy nem értem meg, nem veszem komolyan a problémáit. Én viszont úgy érzem, maximálisan igyekszem támogatni, de valóban sokszor úgy gondolom, hogy ami számára eget rengető, akár sírásig fajuló hisztit kiváltó “probléma”, az inkább csak kellemetlenség, amivel meg kéne birkóznia, nem felfújni (például pattanások, zsíros haj, betegségek vélt vagy valós tünetei, szorongások/fóbiák amikbe belehergeli magát…)
Egyre nehezebb ezekben a helyzetekben türelmesnek és megértőnek lennem, miközben a szerintem fontos dolgokkal (továbbtanulás, munka, önálló élet) úgy érzem egyáltalán nem foglalkozik, de ha ezt felhozom, a szorongásaival védekezik és engem hibáztat, hogy nem értem meg.
Az az érzésem, hogy számára könnyű kibúvó a nehézségek, kihívások alól betegségek vagy állapotok “gyártása” amikkel mások együttérzését és elnézését váltja ki.
Azonban az én türelmem fogytán, szeretném, ha nem süllyedne tovább az önsajnálatban és nem engem vádolna.
Pszichológushoz egyszer fordult a szorongásai miatt, de az első konzultáció után nem ment többször, nem tetszett, hogy “vájkál” a múltjában és kínos kérdéseket tesz fel…
Egy barátom szerint ez az én elbaltázott nevelésem eredménye. Szeretnék valahogy segíteni neki, mert félek, hogy így milyen jövő vár rá.
Köszönöm, ha megírja észrevételeit!
Kedves Kérdező,
megértem aggodalmát és azt is, hogy bizonyára vegyes érzelmekkel fordul ebben a helyzetben lánya felé. Dühítő lehet a lánya részéről megtapasztalt passzivitás, miközben ön érezhetően igyekszik mindent megtenni érte. A pszichoterapeuták azt szoktàk mondani, hogy egy szülő nagyon sokat tehet gyermekéért, ha a szülő belefog egy terápiába vagy akár önismereti folyamatba, aminek hatására picit jobban rálàt a gyermekével való kapcsolatra, és a szülőben beinduló változások segítségével a fiatal felnőtt is változik, érzelmi élete stabilabb lesz, a szülő elvárásai és határai tisztábbak lesznek számára. A szorongás egy olyan rossz érzelmi állapot, ami valóban nagyon hátráltatni tudja a teljesítményt és a jövő reális tervezését. Ez kívülről tűnhet nevetségesnek, de aki átéli, az valóban szörnyen szenved. Lánya jelenleg a leválás időszakában van, ami fokozhatja a szorongását. Ettől függetlenül lehet, hogy jól érzi és ez egy játszma a részéről. Ebben az esetben is a pszichológusok a már fent leírtakat (pl. önismereti műhely, művészetterápiás csoport vagy egyéni pszichológiai tanácsadások, esetleg családterápiás konzultáció) tudom a legjobb szívvel javasolni, hogy a kapcsolatuk a megfelelő mederbe kerüljön és mindketten jól, egészségesen és megfelelő határokkal jöjjenek ki ebből a nehéz szituációból. Üdvözlettel
Tisztelt Tanácsadó!
Elkeseredve keresek megoldást. Unokám 2,5 éves és az alábbi dolgokat figyelek meg nála.
Feltünően sokat tudd, tájékozott mindenben.
ami nagyon aggaszt az alábbi dolog: Foglalkozás, játék közben elfut és ami a kezébe akad azt szétdobálja. Repül minden. Szemüveg, játék és minden ami a kezébe akad. Állandóan céltalanul fut minden felé. Például a játszótéren meg se áll, nem s jön vissza. Rohanás utána van. Ami még nagyon fontos és csak nálam csinálja, hogy kéri a pelenkáját vegyem le ( nem szoba tiszta még ) és nem engedi feladni, a kis pöpijét szó szerint leszakítaná, méregből hisztsen tépdesi nagyon erőből. Ugymond zavarja, hogy ott van. A héten mondták a szülők, hogy elbújt és kivette a pelusból és szaggatta le. Kérem szíveskedjen segiteni, hogy ezek nagy gondok, esetleg szakember kell vagy mi ez. Nagyon köszönöm
Kedves Kérdező,
megértem aggodalmàt, azonban most nagyon jó időben vannak, hogy a kisunokája megfelelő segítséget kaphasson és önök is megnyugodjanak a kisfiú viselkedésével kapcsolatban. Első körben a levelét olvasva a tünetek valamiért a szenzoros integrációs zavart juttaták eszembe , ami azt jelenti, hogy vannak éretlenebb inger feldolgozási területek (pl. zavarja a túlzott inger, érintési/hallási vagy látási/szaglási). Az ilyen gyermekeknél gyakran előfordul, hogy irritálja valami, akár a saját testén érzett inger vagy a túlzott zavaró külső inger miatt fut, rohan. Ezek az éretlen feldolgozási területek alapvetően speciális tornával és foglalkozásokkal szépen éretté válnak, így fontos időben megfelelő szakember segítségét igénybe venni. Azonban bármilyen konkrét diagnózis vagy segítség gyerekek esetében is csak pontos kivizsgálással történhetnek, mert más okok is lehetnek minden viselkedési különlegesség mögött (pl. érzelmi, neurológiai, egyszerű szervezési “hibák” a napi rutinban, kapcsolódási nehézségek, szülők párkapcsolati nehézségei) Azt javaslom első körben a gyermekorvossal, védőnővel is érdemes lenne beszélgetni a problémákról tanácsadáson, aki(k) javasolhat(nak) különféle terápiát (pl. Korai fejlesztés vagy gyógytorna, Tsmt torna, szenzoros integrációs zavar terápiája, klinikai gyermek szakpszichológus, szülő konzultáció pszichológussal).
Üdvözlettel
Jó napot kívánok!
Olyan ügyben szeretnék Önhöz fordulni, hogy jóideje úgy érzem, hogy enyhe depresszió lépett fel nálam. Öngyilkos gondolatok, folyamatos sírhatnékom van, rossz a hangulatom, gyorsan ideges leszek, rengeteget alszom (éjszaka 9-10 órákat és van hogy délután is alszom 2-3 órát, mert fáradt vagyok).
Amíg elfoglaltam/elfoglalom magam addig kevésbé észrevehető, de most így a karanténos időszakban nagyon felerősödtek, hogy nem tudom mindenfélével elterelni a gondolataimat.
Normál esetben sportolok (tánc), önkénteskedem, gyülekezetbe járok.
Úgy érzem, hogy senkivel nem tudok erről beszélni, mert inkább szidást kapnék mint megértést és segítséget. Úgy érzem, hogy akihez közel kerülök, csak eltaszít magától.
Előre is köszönöm a segítségét!
További szép napot!
Kedves Kérdező,
sajnálom, hogy ilyen lehangolt állapotot tapasztal meg mostanában, megértem, hogy ez egy nehéz időszak lehet önnek. Hiányoznak a megszokott életviteli dolgai, a sport/tánc és az önkénteskedés, a szociális élete is beszűkült ebben a karanténos időszakban. Sokan említik és a szakemberek is azt hangsúlyozzák, hogy ebben az időszakban egyfajta gyászfolyamatot tapasztalnak meg az emberek, hiszen a terveket és a megszokott rutint érzelmileg mind el kell engedni külső tényezők miatt, nem valósulhatnak meg. Ez a fajta gyász folyamat szomorúsággal, rossz hangulattal járhat, vegyítve az egyedüllét és az elvesztett kontroll miatti szorongással, ingerlékenységgel. Ebben a lelki állapotban természetesen, hogy megváltozik akár az alvását, akár az étvágya. Azt javaslom, hogy ha a “normál” kerékvágásba visszaállva is tapasztalja a leírt tüneteit, akkor beszéljen egy pszichológus szakemberrel. Öngyilkos gondolatok esetén bármelyik ingyenesen és anonim módon hívható lelkisegély szolgálatot is hívhatja éjjel-nappal. Az elérhetőségeket az oldalunkon is megtalálhatja pl. Kék Vonal Gyermekkrízis Telefon 24 éves kor alattiak hívását is fogadja. Az oldalunkon elérhető szakemberek is tudnak segíteni terápiás kapcsolatban. Üdvözlettel
Tisztelt Doktor Nő!
Problémám a következő: 3 éves kislány unokámat a fiam volt barátnője neveli. A szülők nincsenek együtt. Nagyon aggaszt az édesanya viselkedése: a kislányt ugyanis elhalmozza ajándékkal. Az anyuka amúgy minden más tekintetben tökéletesen helyt áll, a pici lány nagyon értelmes, rengeteget foglalkozik vele, és ez látszik is a gyereken.Csak sajnos minden nap szó szerint karácsony van náluk. Tegnap este például egy új 25ezer Ft-os babaház várta otthon. Mesekönyvek garmada, elektromos motor, babaházak(3 db), legók, több tízezer forintos játékok minden nap. A másik nagyszülők finanszírozzák ezt a tetemes mennyiségű holmit. Hetente látom a kicsit, akin szerencsére még nem tapasztaltam a túlzásba vitt játékhalom hatását, de borzasztóan félek, hogy a gyerekből kiveszik az érdeklődés, vagy esetleg a későbbiekben valamilyen visszafordíthatatlan személyiségtorzulása lesz.
Van okom az aggodalomra?
Milyen hatásai lehetnek a nem megfelelő ajándékozásnak?
Az az igazság, hogy én próbáltam figyelmeztetni, de az a válasza, hogy hagy legyen a gyereknek csodás gyerekkora.
Abban reménykedek, hogy egy szakember válaszát olvasva hátha megijed, vagy észbe kap az anyuka.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
a túlzott ajándékozás és vásárlás akkor biztosan egy nagy probléma, ha a szülő részéről ez egyfajta pótlék, amivel a kapcsolat hiányosságait igyekszik pótolni vagy a saját meg nem élt vágyait teljesíti be ezzel. Ahogy írja, alapvetően egy jó kapcsolat van unokája és édesanyja között, emellett megfelelő minőségi és mennyiségű időt töltenek együtt. Ami talán fontos szempont az ajándékozásban, hogy mint ahogy mi felnőttek is, a gyerekek is szeretik a saját sikereiket, teljesítményeiket megélni, így a boldogság elérése sokszor nehézségekkel, küzdelmekkel jár, kevésbé egy külső tárgy eredményezi azt. Képzeljük csak el milyen öröm egy gyermeknek, amikor önállóan megtanul járni, majd olvasni, biciklizni. A túlzott ajándék és/ vagy tárgyi játék mennyiség elveheti a szabadjáték, a spontán játék és gyermeki felfedezés örömét, aminek a megélése elengedhetetlen gyermekkorban és sok szempontból a leginkább “fejlesztő” hatásúnak tartják a szakemberek. A tárgyak szerepe bár kétségtelenül fontossá vált, de ha elsődlegessé válik már kis gyermekkorban, hogy ezeken keresztül érzi csak jól magát egy gyermek, az később okozhat fájdalmas tapasztalatokat. Hiszen mindig van jobb, újabb, drágább, csillogóbb. A kapcsolatok és a saját értékeinek és kreativitásának megélése lelki-érzelmi szempontból fontos az életút során. Üdvözlettel
Kedves Ádám! Tanácsot kérnék 14éves lányom most szakított egy fiúval. 7hónapot voltak együtt. Ez a karantén os idő ráment a kapcsolatra. Veszekedtek szakítottak. De az normális hogy a lányom 3hete történt a szakítás és már másik fiúval szeretne találkozni? Engedlyem? Ez így normális? Úgy érzem én mint szülő nekem jobban fáj ez a dolog mint a lányomnak. Annyira helyesek voltak együtt. És ez normális? Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!
A serdülőknél a párkapcsolatok nem minden esetben olyan mélyen alakulnak ki, mint már akár felnőtt korban. Más gondolataik és érzéseik vannak egy párkapcsolat kezdetén, és annak lezárása idején is. Talán mondhatjuk, hogy a legtöbb esetben, mind az eleje és a vége is elég hirtelen és sok érzelemmel járó esemény. Úgy gondolom, hogy három hetet követően nem annyira kirívó egy új kapcsolat megkezdése. A fiatalok ilyenkor próbálkoznak, megtapasztalják érzéseiket, sokat ismerkednek, függetlenül attól akár, hogy ebből hosszabb/mélyebb kapcsolat kialakul. Véleményem az, hogy amennyiben nincs más látványos mögöttes viselkedés, érzelmi váltások, akkor nem jelez problémát egy új kapcsolat.
Kedves Ádám!
Régóta küzdök kommunikációs problémákkal. Már középiskolás korom óta nehezen megy a beilleszkedés. Lassan már két és fél éve tudom pontosan mi okoz gondot, ugyanis szakemberhez fordultam, mert változást akartam. Kiderült figyelemzavarral és szociális fóbiával van dolgom. Két és fél éve probálok tenni azért, hogy megszűnjen a szorongás, amit társaságban érzek. Úgy gondolom sikrült fejlődni, de sokszor erőltettem magamra a társaságba menést. A karantén időszak nagyon elgondolkodtató volt és rájöttem, hogy nem érdekelnek az emberek, nem keresem az ismerőseim, nincsenek olyan kapcsolataim, amelyben jól érzem magam. Nagyon jól érzem magam otthon a saját kis világomban belemerülve a feladataimba, bevallom az időbeosztással is akadnak gondok. Jó lenne, ha őszintén érdekelnének az emberek és erőltetés nélkül kezdeményeznék beszélgetést, érdeklődnék valaki felől. Van rá mód, hogy ezt megszeressem és ne teherként éljem meg a másokkal való kapcsolat kialkítást, illetve fenntartást?
Kedves Kérdező!
A szociális fóbia esetén gyakran valamilyen félelem áll a háttérben. Úgy érezzük, ha társaságba megyünk, akkor ott történhet valami, amit nem fogunk tudni jól kezelni. Ha jól értem nem keresett a diagnózist követően szakembert, akivel ezekről a dolgokról beszélhettek volna. Az önismereti munka nagyon fontos, és jól tette, hogy figyelte saját viselkedését, és érzéseit. Véleményem szerint a szociális közegtől való félelem enyhíthető, és az ott érzet idegenkedő érzések valamilyen szinten változtathatóak. Ilyen esetekben mindig a háttérben húzódó okok a fontosak, illetve a konkrét helyzetek amibe kerülve érzi a levelében leírtakat. Ezeket megvizsgálva lehet kialakítani olyan módszereket, amellyel ezek a sémák megtörhetőek. Javaslom, hogy az önismereti munkát folytassa, akár egyéni kereteken belül, vagy pedig a szorongások leküzdése érdekében online/személyes úton keressen fel egy pszichológust.
Jó napot kívánok!Köszönöm hogy válaszolt a levelemre.A volt párom nagyon családcentrikus.Imádja a szüleit és a testvérét amivel nem is lenne gond ha nem hagyná az édesanyjának hogy befolyásolja.Az édesanyja a kapcsolat elején megmondta nekem hogy ha akarom a fiát akkor nekem kell odaköltözni.Kezdetben jó volt a kapcsolatunk a párommal de az édesanyja miatt egyre többet veszekedtünk nem tudta ki mellé álljon.Terveztük a babát is.De emiatt nem vállaltam.Nem tudom miért azt érzem hogy mi még leszünk együtt.Ez most lehet nevetséges lesz amit leírok de mikor álmomba átölel rendesen érzem az érintését.És akkor nagyon nagy nyugalommal kelek fel.A védelmet arra mondtam hogy mikor átölelt olyan nagy védelmet éreztem.Senkit nem szerettem még így.A megismerkedésünktől kezdve lelkileg nagyon egybe voltunk.Nem tudom mi tévő legyek?!
Köszönöm előre is!
Kedves Kérdező,
Az előző válaszomban elküldött blogbejegyzéseinket mindenképpen olvassa el, mert kapcsolódnak a felvetett problémához. Érdemes lenne a párjának szakemberhez fordulnia, hogy tudja segíteni az egészséges leválást a szülőkről, ezen felül, ha úgy döntenének, hogy közös jövőt szeretnének, akkor pedig javasolt párterápiás beszélgetéseken belül rendezniük az eddig átélt problémákat. Beszéljék át párjával a lehetőségeket!
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzia,
18 eves vagyok, meg csak most erettsegiztem , 1 eves kapcsolatom van.
Kapcsolatunk elejen a baratomat le se tudtam razni magamrol, kimutatta hogy szeret, kozos programokat szerveztunk. Ma fel evvel kesobb ra sem ismerek. Folyamatosan dolgozik, nincs ram ideje, hwtvegen mikor talalkozunk nem erzem a vonzodast. Megkerdeztem konkretan szeret e. Igent mondott. De nem hiszek neki. Ilyenkor mi a legjobb lepes?
Kedves Enikő!
Sajnos az ilyen helyzetekben nem mondhatjuk, hogy van egy egyértelmű helyes vagy helytelen lépés, vagy hogy létezne egy abszolút igazság. Egy kapcsolat alakulása rengeteg tényezőtől függ, illetve az idő előrehaladtával a kezdeti lángolás sokszor csillapodni kezd. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érzelmek gyökeresen megváltoznának, de természetes módon valamelyest átalakulhatnak. Mindenesetre ami talán figyelemre méltó, az az, hogy elbizonytalanodott abban, hogy valóban elhiheti-e barátjának, hogy az érzései valódiak. Mindenképpen fontos a nyílt kommunikáció ahhoz, hogy egy kapcsolat működőképes legyen, ezért érdemes lenne akár a nehezebben felvállalható érzéseit, pl. a kételyeket is nyíltan tisztáznia a barátjával.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Kedves Márta!
A problémám: egy éve szültem, kislányom tüneményes. Itthonról dolgozom, férjem jelenleg munkanélküli. Egy nagyon aktív munkaszakaszon vagyok túl, férjem látta el a háztartási és gyerekkel kapcsolatos teendők nagy részét. Mostanában megint nagyon levertnek, fáradtnak érzem magam. Szívizomgyulladásrom lett, ami rtudom, hogy pszichés gondok mistt alakult ki (szívfájdalom). Kaptam rá gyógyszert. Fáradtnak érzem magam. najaim céltalanok, deprimált, motiválatlan vagyok. Pszichiáterhez van beutalóm, de időpontot csak holnap kérek. Én korábban 5x feküdtem kórházban idegi probléma miatt. Antdepresszánst szedek, de nem használ úgy érzem. Nagyon küzdök a depresszió ellen, próbálok minden lehető dolgot megtenni: tevékenységek, sport, mozgás, meditáció, gyermekemmel nevetgélés, férjemmel viccelődés. De belül mindig rossz kedvem van, depressziós vagyok. és rettenetesen ki vagyok erülve, de nem tudom hogy tudnám magam kipihenni egy egy éves gyermek mellett. Együtt töltött családi idő. Még is úgy érzem, belőlem hiányzik valami: az életöröm, motiváció.
Köszönöm, ha elolvasta.
üdvözlettel,
Fruzsina
Kedves Fruzsina!
Egy gyermek születése, az édesanyává válás a rengeteg öröm mellett természetesen rengeteg feladattal is jár, a korábban megszokott élete pedig értelemszerűen jelentős változásokon ment keresztül Az új helyzethez való alkalmazkodás önmagában megterhelő, de ahogyan szavaiból kivettem, jelenleg Ön a családfenntartó is, ami nyilvánvalóan extra megterheléssel jár. Mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy mert segítséget kérni már eddig is, de elképzelhető, hogy a gyógyszer önmagában nem elegendő a depresszív tünetek tekintetében. Fontos az is, hogy saját maga is próbál alternatív megoldásokat keresni, azaz aktívan megküzdeni, de úgy tűnik, hogy mindemellett mégis érdemes lenne pszichoterápiás jellegű segítséget is igénybe vennie, hogy a probléma gyökerét is feltárják, akár ambuláns ellátás keretein belül is.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Kedves Segítő! 🙂
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy van egy kb. 1,5 éve tartó kapcsolatom egy férfival, akinek van a korábbi kapcsolatából egy 3,5 éves fia és képtelen megteremteni az összhangot a gyermek és köztem. Nincsen meghatározva a láthatóság, így ő kaotikusan heti néhány alkalommal pár órára átjár a gyerekéhez, vigyáz rá, játszik vele. Számomra ez egészségtelen a gyerekre és a kapcsolatra nézve szintén,ugyanis én folyton háttérbe szorul mondván, hogy a gyerek a legfontosabb és én sosem lehetek annyira fontos. Én úgy érzem, hogy akkor lenne meg az összhang ha én is első helyet foglalnék el a fontossági sorrendben a gyereke mellett. A mai napig nem is ismerem a gyereket, így sok időt töltök egyedül, engem kizár az életéből, mert azt mondja, hogy ő önző módon abban a pár órában csak a gyerekével akar lenni és még kicsinek tartja ahhoz a fiát, hogy engem bemutasson, illetve szerinte ez a megoldás, hogy ő össze-vissza időben átrohangál hozzá sokkal jobb, mintha váltott felügyeletben vigyáznának a gyerekre és mi is családként tudnánk együtt élni. Tanácsot szeretnék kérni, hogy valóban ez a legjobb egy ilyen korú gyereknek, hogy én nem “zavarok” be az ő világképébe, mint egy másik nő az apja mellett vagy jobb lenne mindenkinek, ha rendezve lennének ezek a dolgok? A fő indok a páromtól mindig ez, hogy én összezavarnám a gyerekét lélekben és szerinte még túl pici ahhoz, hogy egyszerre két helyen lakjon. Számomra viszont elfogadhatatlan, hogy ennyire háttérbe szorulok és ki vagyok zárva az életükből és a párom a volt párjának a lakásában vigyáz a gyerekre, míg ő haza nem ér… ez szintén fájdalmas pont nekem, illetve nagyon zavar, hogy a gyerek mindig elsőbbséget élvez nálam és háttérbe szorulok és nem vagyok annyira fontos. Én úgy érzem, hogy egy új kapcsolatnak ugyanazt az első helyet kellene elfoglalnia a gyermek mellett csak másmilyen szeretet formájában, hiszen a legbelsőbb problémákat nem a gyerekkel beszéli meg az ember, hanem a párjával és nem a gyereke mellé bújik be az ágyba, hanem a párja mellé. Úgy érzem, össze kellene hangolni a két életet, ugyanis fontos, hogy a párom sem boldog ebben, illetve nagyon kimerült, mert ezer felé szakad, mégsem változtat rajta. Ön hogyan látja ezt a helyzetet, mi lehetne a megoldás? Köszönöm a választ előre is!
Kedves Lia!
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy látom, hogy a jelen fennálló helyzet sem Ön, sem a párja számára nem megfelelő, de kettejük közül csak Ön lenne motivált arra, hogy ezen változtassanak. Az valóban a szülők feladata, hogy hogyan kommunikálnak a gyermekkel a válásról/szakításról, s hogy viselkednek a szétválásuk után, az azonban probléma, ha emiatt Önök között nincs összhang és egyensúly, mert ez folyamatos konfliktusokhoz vezethet.
Véleményem szerint érdemes lenne párjával egy terjedelmesebb beszélgetésben szót ejtenie érzéseiről, gondolatairól és sérelmeiről. Ha ez otthoni keretek között nem megoldható, vagy nem működik, akkor pedig érdemes lenne felkeresniük egy párterapeutát, aki tudna Önöknek segíteni a jelen helyzet megoldásában.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó estét kívánok!Azzal a problémávál fordulnék Önhöz hogy:most lesz egy éve hogy vége lett a 3 éves párkapcsolatomnak.Mennyaszony voltam.A volt párom 6 évvel fiatalabb.Eljegyzés után éltünk is együtt pár hónapot.De eljöttem mert nem jöttem ki az édesanyjával(akit zavart a korom)és próbált minél többször belém kötni.Ami köztünk is sok vitát szült.Amivel egyre nehezebben küzdöttünk meg.Miútán hazatértem még utána is tartottuk a kapcsolatot meg járt hozzám de éreztem hogy ez a fiú titokba jár hozzám úgy hogy a szülők nem tudják.Mert mindig kevés ideig maradt.Szakítás után lett egy barátnője majdnem egy éve együtt vannak.Voltam már szerelmes de így még nem éreztem senki után senkivel.Mikor vele voltam mindig olyan nyugalmat éreztem olyan érzésem volt hogy nem tud senki ártani nekem mert ő ott van és megvéd nem kell félnem semmitől.Lelkileg nagyon egyeztünk.És igy a szakítás után meg azt érzem hogy olyan mintha hiányozna a “karom”.Alig tudok aludni.Mikor sikerül aludni akkor is azt álmodom hogy újra együtt vagyunk.És mikor felkelek mindig ő az első gondolatom még akkor is ha egy este alatt 20x kelek fel.Lelkileg nagyon szükségem van rá.Nagyon hiányzik is.Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy megfogalmazta problémáját, s szeretne segítséget kérni.
Érdemes lenne átgondolnia, hogy ez a nyugalom hiányának az érzése (amit ez a férfi meg tud szüntetni), illetve a félelem attól, hogy ártani fognak Önnek, vajon honnan eredhet, milyen emlékei vannak ezzel kapcsolatban (akár kisgyermek kortól), kiktől félt vagy fél stb. Ezeket az érzéseket javasolt lenne önismereti terápián belül felgöngyölítenie szakemberrel, ebben akár munkacsoportunk is segítene.
Leveléből nem derül ki, hogy a közös jövőt a vőlegényével más környezetben el tudták-e volna képzelni, azaz, ha más helyen kezdik el az együttélést, volt-e ennek valamilyen akadálya. Amennyiben nem, s a párja ragaszkodott túlságosan az édesanyjához, akkor javaslom, hogy olvassa el az alábbi blogbejegyzéseinket, amelyek erről a helyzetről szólnak:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm !
Ivett vagyok egy olyan problémával fordulok önhöz amin nem tudok magamnak segiteni a viselkedésemel kapcsolatos nagyon hamar felidegeskedem mindenen nagyon csunyán viselkedem is ezt arra értem hogy kiabálok tárgyakat csapkodok sehogy nem tudom kontrolálni az indulataimat de ez nem mindennapos és nem is magam idegesitem fel párom.
Páromal 2 év 3 honapja vagyunk együtt és nem mondanám boldog kapcsolatnak mert nem becsül meg ahogy kellene és nem kapom meg a szeretetet sem tőle probaltam vele eről beszelni de ő mindig ezt válaszolja ilyen viselkedésel hogy szeresen engem na kérdezném öntől csak én vagyok a hibás hogy ez a kapcsolat nem müködik? Elmondom gyorsan amit csinal velem es én ugy viselkedem
Akarhol együtt vagyunk és jön egy hölgy ugy meg bámulja mint ha ott se lennék es ha ezt mondom kiröhög, a munkahelyeről ha haza ér az első mikor beszelgetünk a hölgyek mien csinosak ki tetszik neki stb és nem érdekli hogy ez nekem faj vagy idegesit én pedig minden félenek levagyok jarva csunyanak csinatlanak nincs köztünk már ugy semi mint a fiatalok közt szokot mondjuk ő 31 én 24 de akor is ha szeretne nem lenne ilyen nem csokol meg nem ölel át vagy egy puszi szexuálisan nem akar velem lenni ha együtt vagyunk nem muködik leáll neki és ezert is engem hibaztat nem vagyok csunya egyáltalan es kövér sem magamat kinzom mi lehet a baj téleg ilyen rossz vagyok ha meg szeretném csokolni vagy kerem től a válasza nincs kedve vagy fáradt, velem nem akar le feküdni de pornozni tudd kielégiti magát előttem ami kikeszit hogy másal lenne de velem nem ,volt nőit mondja nekem mien volt velük a szexuális együtt lént hogy élvezte stb stb és még sorolhatnám ez mi ha nem meg alázás és akor mikor mar be telik nalam a pohar és kiakadok hogy mindent verek ami kezem közé jön és kiabalok a hülyeségert csinalom vagy jokedvemből és ez igy megy 2 éve és már nem birom kivagyok a lelkem darabokban van folyton sirok mindenen meg sertödök minden faj annyira vagyom a szeretere annyiszor elmondam hogy legyen csak egy kicsit jo hozzam és nem leszek rossz! De kérdem én melyik nő türné el ezt csendben ?
Előre is köszönöm a válaszát
Ivett
Kedves Ivett,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, viselkedése szólhat párjának, hogy érzelmeket, szenvedélyt kelhessen benne (azaz reakciókat várhat tőle). Mivel csak a párja kelti Önben ezt, javaslom, hogy kezdjenek el párterápiára járni, hogy tisztázhassák, hogy vajon miért nem tudnak egy intimebb kapcsolatot kialakítani, mi az akadálya ennek, mi miatt viselkednek bántóan egymással, milyen közös céljaik vannak a kapcsolatban.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom elolvasásra Önnek, sok hasznos információ található bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Cintia!
A problémám a következő:
Volt egy álmom a pszichológusommal. Álmomban tegeződtem vele, barátilag hülyéskedtünk, viccelődtünk. Sajnos az álom óta már nem csak mint segítőmre gondolok rá. Megjelenik az erotikus fantáziámban is.
9 hónapja ismerem. Korombeli, hamar megtalálta velem a közös hangot. Jó szakember, sokat fejlődött az önismeretem a segítségével. Mindig számíthattam rá, ha valami lelki problémám adódott. Nagyon hamar elkezdtem hozzá kötődni. De az álom óta, még erősebbek lettek az érzéseim iránta. Túl sokat gondolok rá. Félek neki beszélni erről, mert mi van ha ezek után húz közénk egy falat. Mindig támogató és elfogadó volt, de nem tudom hogyan fogja kezelni ezt a helyzetet.
De tudom, hogy magamnak és a kapcsolatunknak is ártok, ha nem beszélek neki ezekről az érzésekről. Ön mit tanácsol? Köszönöm a válaszát.
Virág
Kedves Kérdező!
Nem tudom milyen módszerrel dolgozó pszichoterápiába jár, de a dinamikus szemléletű terápiák kifejezetten dolgoznak a terapeuta – páciens kapcsolattal, azaz a saját terápiás fejlődését is elősegíti, ha elmondja érzéseit a terapeuta felé. Nagy lehetőség a terápia előrehaladásában!
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
