Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Cím!
Már 7 hónapja, hogy szakított velem a barátom. Eleinte nagyon nehezen tudtam feldolgozni, hogy vége lett vele.Sajnos sokszor írógattam is neki, hogy beszéljük meg, de többé már nem válaszolt nekem. De mostanra úgy érzem sikerült. Februártól barátnőm unszolására elkezdtem társkereső oldalakon ismerkedni, ami talán abban segített, hogy nem gondoltam annyit a volt barátomra, hanem azokra a pasikra próbáltam koncentrálni.
Sajnos az első pasiról akivel leveleztem, beszélgettem ( kiderült, hogy még nős csak, hogy 4 éve a neje nem kívánja a szexet) csak hitegetett, hogy találkozik majd velem, ha jó idő lesz. De, csak hazudott nekem, a következő pasit, csak utána ismertem meg, de őt is csak telefonon, mert ő külföldön volt, sajnos őneki küldtem egy-két intim képet magamról, mert ő is küldött magáról és én bíztam benne, de mikor hazajött 3 -szor igérte meg, hogy majd találkozzunk ha hazajön, de abból sem lett találkozó.Ő pl. Sohasem hívott fel otthonról mindig vagy útközben, van horgásztóról, vagy kutyasétáltatás közben, de sosem othonról, amikor azt mondta, hogy egyedülêl.Nem értettem, hogy akkor miért nem lehet onnan beszélgetnie sohasem. Ő is csak hazudott, nekem. Pedig én elhittem, hogy a barátom kezd lenni.De igazán csak meg akart fektetni semmu más, és ezt azzal a szöveggel, hogy tartós kapcsolatot keres. Közben leveleztem újabb és újabb pasikkal, de igaziból egyik sem kíváncsi rám. Hiába keresem, egyik sem akar személyesen találkozni, csak átverni. Már kezdek belefáradni, hogy csak hamis illúzióba ringatom magam, hogy van még olyan pasi, aki engem akar, de már kezd elfogyni az erőm, nincs értelme tovább keresnem, mert nincs olyan, sajnos.
Soha nem fogom átélni, milyen amikor egy pasi, azt mondja majd, hogy szeret. Vagy hogy átkarol és hozzámbújik. Vagy mikor, szerelmes szavakat suttog a fülembe. Van ugyan egy-két pasi, akinek kifejezetten, csak szexre kellenék, de azokkal meg azért félek találkozni,mert attól félek, hogy velük meg kudarcot vallanék, mert már nagyon régen nem voltam együtt férfival, igaz az egyiküknek elmeséltem, hogy régen voltam, már pasival, ő mondta azt,hogy engem csak szeretni kéne a többi jönne magától.
Kérem, adjon valami tanácsot, hogy miért érzem azt, hogy csak szórakoznak velem a pasik és nem akarnak velem személyesen találkozni és hogy igazán nem is kellek nekik?
Ilyenkor mindig a volt barátom, jut az eszembe, mert ő volt eddig az egyetlen olyan pasi, aki nemcsak igérte, hogy tálálkozik velem személyesen, hanem el is jött.
Tudom, azt mondja felejtsem el őt, de nagyon nehéz, mert ő volt az egyetlen, aki sosem hazudott nekem, mindig őszinte volt velem.
Aki, ha megigért valamit, mindig próbálta betartani, ha nem tudta valamiért, akkor üzent vagy írt hogy nem tudja. Ő volt abba is az egyetlen, hogy szinte majdnem teljesen ugyanazokat a zenéket szerette mint én.
Azért szakított velem, mert azt mondta, hogy nem érintettem meg őt, ez sajnos igaz, mert mikor közeledtem felé, hogy megöleljem, mindig úgy éreztem, hogy izgulok, hogy mit mondd, nem lök-e el magától.De ő sem ölelt át, csak egyetlen egyszer, utána többé már nem próbálkozok, nem bújt hozzám, nem fogodt át soha többé. Pedig eleinte bármikor találkoztunk mindig azt mondta, hogy szeret velem lenni, mert nagyon jól érzi magát velem, amikor meglátott fülig ért a szája úgy mosolygott.
Azzal a mosolyával mindig el tudott kábítani, de én örültem, mert boldognak éreztem magam vele. Sajnos ritkán tudtunk találkozni, mert ő megismerkedésünk után 3 hónap múlva külföldre ment dolgozni, de mikor kiment azt írta nekem, hogy ő nem szakítani akar velem, hanem csak kimenni külfödre lakni és dolgozni. Egyszer mondta, csak ki hogy őneki rossz az, hogy én itthon vagyok, ő meg ott kint. Ahogy tudott mindig eljött hozzám, mikor itthon volt.
Egyszer azt mondta, hogy már nem kivánja a szexet sem, mert háromszor volt nős és történt vele sok rossz ês jó dolog. Talán mikor velem találkozott még nem állt készen egy új kapcsolatra. Ő eleinte hosszabb távban gondolkodott, de aztán kiment külföldre és utána már csak azt tervezte, hogy eltöltünk együtt egy kellemes hetet, ami mindkettőnknek örök emlék lesz, ezzel szemben az történt,hogy az első időpont meghiúsult a második ugyan létre jőtt, de egy nagy kudarc volt mindkettőnk számára.
Mindketten túl feszültek voltunk és úgy gondolom, féltünk megnyílni a másik előtt és azért nem történt semmi. Ő soha nem okolt engem érte, hanem inkább magát okolta. De ebben nem értek egyet vele, ez csakis kettőnk hiábája volt, és nem egyikünk vagy másikunk hibája. Sajnos ezt tőbbé nem tudtam megbeszélni vele, mert nem volt hajlandó találkozni, beszélni velem. Én azóta úgy érzem, hogy mélységesen csalódotr bennem, azt hiszi, hogy csak kihasználtam ot, pedig ő többé kevésbé mindent meg adott nekem, és ő ezt nem tudja nekem soha megbocsátani. Pedig nagyon téved én nem használtam ki, csak nem álltam akkor készen arra, hogy együttlegyünk, mert túl feszült voltam. Nekem az hiányzott, hogy ő nem bújt oda hozzám, nem suttogott szerelmes szavakat, hanem nem tett semmit, hogy megoldjuk közösen a dolgot, csak ült engem nézett és egy szót sem szólt. Úgy csinált mintha mindegy lenne neki, de másnap valójában majdnem felrobbant, hogy nem történt semmi. 2 nap múlva újra olyan lett mint régen, hogy mosolygott, de láttam rajta, hogy gondterhelt. Az volt a baj, hogy ezt az egy dolgot nem tudtuk megbeszélni többé sohasem. Hogy előbb haza jöhessek ő intézte el nekem, végülis egy kollégája hozott el egy darabon. Először úgy volt, hogy másként jövök haza, de azt mondta nem enged el, ha nem tudja biztosan, hogy, onnan ahol ez a teletaxi kitett volna, hogyan jutottam volna haza, én úgy gondolom aggódott értem még akkor is, pedig nem lettem az ővé.
Fáj nekem, hogy csalódást okoztam neki, de sajnos nem engedi, jóvá tenni nekem!
Azóta láttam róla fênyképet, rengeteget változott, sokat fogyott, beesett az arca és nagyon szigorú és szúrós a tekintette, már nem látom a mosolyt a szemén, mintha nem tudna mosolyogni. Úgy érzem, hogy őt is nagyon megviselte a szakítás.Engem ebben igazán csak az zavar, hogy úgy érzem velem való szakítás miatt változott meg ennyire, hogy csalódást okoztam neki,hogy úgy érzi, hogy csalódott bennem és nem tud nekem megbocsátani. Mikor egyedül és magányosnak érzem magam, akkor mindig eszembe jut ő ês okolom magam, hogy miért nem tudtam megnyílni neki, hogy látta volna, hogy mennyire szeretem. Én mindig úgy éreztem, hogy nekem ő az igazi, merr benne mindent megtaláltam amit, egy igazitól vártam. Ő a barátom, a pasim és a szerelmem volt egy személyben.
Kedves Katka!
Köszönjük a levelét!
Írása nagyon alapos, érzelmekkel és fájdalommal teli, ami azt mutatja számora, hogy Önnek még nem sikerült teljesen ezt a szakítást feldolgoznia. Ez a folyamat egy pszichológus segítségével könnyebb lehetne, s talán választ kaphatna arra a kérdésre is, hogy miért okoz Önnek nehézséget a testi érintkezés, közelség, ölelés, stb., melyek egy kapcsolatban fontos szerepet töltenek be. Amíg a fent említett érzések ilyen intenzíven jelentkeznek, addig egy új kapcsolatba való belekezdés sok rizikót jelenthet, hiszen nem tudunk megfelelően az új parnerre koncentrálni, emellett pedig lehet érdemes lenne az interneten való ismerkedésen kívül más technikákat, praktikákat kirpóbálni, melyek kevesebb veszéllyel járnak, s sokkal személyesebbek.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Tanácsadó!
24 éves fiatal nő vagyok. Megtaláltam életem párját aki nem mellesleg már a vőlegényem, illetve született egy csodaszép babánk még tavaly akiért nagyon hálásak lehetünk. Boldogok vagyunk együtt. Úgy érzem mellettük megtaláltam azt amire mindig is vágytam.
Egy dolog viszont van ami mostanság megzavarja a mindennapjainkat. Pontosabban régen is jelen volt az életembe, de most vált igazi problémává.
Kezdem az elejéről, de igyekszem tömören fogalmazni.
Csonka családban nőttem fel. Apukám 2 kislányt hagyott magára. Még 6 hónapos koromban hunyt el.
Anyukám egyedül próbált felnevelni minket.
Egy jó pár évig minden okés volt. Lehetne azt is mondani, hogy jól éltünk.
Anya viszont ezalatt az évek alatt sosem dolgozott, az özvegyi nyugdíjból és árvaellátásból éltünk. Majd még általános iskolás koromba anya hiteleket vett fel amiket nem tudott törleszteni. Egyre rosszabbul éltünk. Amikor gimis lettem minden nyáron vállaltam diákmunkát. Sajnos a nővérem soha. Ő ilyenekre nem volt hajlandó. Azt a pénzt amit ezekért a munkákért kaptam mindig utolsó forintig haza kellett adnom. Anyának még ekkor sem volt normális munkája. Esetleg időszakos. De mint tudjuk abból megélni nem lehet.
Gimi utolsó évét kezdtem amikor megszületett az öcsénk. Aki ugyebár a féltestvérünk. Anya egy kapcsolatából fogant. De sajnos az “apuka” nem vállalta öcsénket. Így gondoskodtunk róla. Szerettük saját testvérünkként.
Így természetesen anya még mindig nem tudott munkát vállalni.
Lassan elkezdődtek az egyetemi éveim. Nővérem ekkor már egyetemista volt, mire én odakerültem.
Egyetemi éveim alatt szintén munkákat vállaltam amiből még mindig nem tudtam félretenni vagy magamra költeni. Haza kellett adnom. Ha nem adtam akkor jött az érzelmi zsarolás és bűntudatkeltés anyától.
Hozzá kell tenni hogy mivel anyának nem volt sosem normális bejelentett 8 órás munkája a kölcsönkérésből és hitelekből élt. Illetve abból amit a kis munkáimból hazaadtam. Sosem kérdezte meg hogy szeretnék e belőle valamit vagy esetleg félretenni. Pedig hát nekem is voltak terveim. Mint más normális fiatalnak.
Amikor 18 évesek lettünk nővéremmel együtt belerángatott minket hitelekbe. Persze érzelmi zsarolással.
Amikor végeztem az egyetemen elmentem dolgozni egy céghez. Nővérem megbukott nem fejezte be a tanulmányait.
Ennél a cégnél is amikor kaptam fizetést még mindig hazakérte. Ha magamnál tartottam kis pénzt számonkérte. Pedig ekkor már betöltötte öcsénk a 3 évet dolgozhatott volna. Jó, persze néha volt munkája ami pár hónapig tartott és alig fizetett.
A kapcsolatunk ekkorra már szinte teljesen megromlott.
Később megismertem a párom akivel összeköltöztünk. Aztán megtudtuk hogy babát várok. Anya első szava az volt hogy akkor ők hogy fognak megélni!!
Még mikor terhes voltam akkor is érzelmileg zsarolt és hitelt akart velem felvetetni. De én nem vettem fel. Akkor persze megharagudott. Terhességem alatt és még most is hogy megszültem követel tőlem pénzt. Folyton sajnáltatja magát. Nincs benne szégyenérzet. Nem gondolja hogy ezzel az unokájától veszi el a pénzt. Pedig hozzá kell tennem nem vagyunk gazdagok. Átlagosan élünk.
Nővéremnek is van már családja és egy nagyobb kislánya de persze tőle nem kér. Azt mondja hogy jajj neki nincs. De én adjak.
Nagyon rossz ez a helyzet. Volt hogy erőmön felül segítettem, mert megsajnáltam őket.
Ezért a párom pár napja meg is haragudott rám es kért hogy ne adjak neki többet.
Anya egy munkaképes 47 éves nő. Öcsém 7 éves. És nem megy dolgozni. Mindig talál kifogást. Ha mondom neki hogy menjen már végre elkezd sírni hogy nincs sehol munka, meg amúgyis nekik milyen rossz a helyzetük. Szerinte sajnálnom kellene őket és folyamatosan pénzt adni nekik.
De én már ezt nem bírom. Rengeteget segítettem nekik. Soha nem kértem vissza a pénzt amit adtam. Miért nem száll le rólam? Miért gondolja hogy ez jogos hogy én pénzt adjak nekik? És miért csak tőlem kéri?
Nem érti, hogy mi már külön család vagyunk párommal és vannak céljaink?!
Nagyon szorongok emiatt. Gyomorfájással küzdök. Nem tudom mit tegyek. Ha nem az anyám lenne már rég megszakítottam volna vele a kapcsolatot. Vagy így is ez lenne a megfelelő döntés?
Kérem segítsen nekem.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdv:Ágnes
Kedves Ágnes,
Köszönjük levelét!
Levele alapján valószínűsítem, hogy édesanyja azért Öntől kér pénzt, mert eddig Ön mindig adott neki. Érdemes lenne akár írásban megfogalmaznia felé ezeket az érzéseket, amelyeket nekünk is leírt, illetve azt, hogy az Ön terhessége hogyan változtatta meg az eddigi “szokásokat”, mit várhat el, s mit nem ebben a helyzetben Öntől az édesanyja.
Mivel szorong Ön (főleg most a terhessége alatt), így javasolt lenne elgondolkodnia, hogy az édesanyjával való kapcsolatáról beszélne-e szakemberrel, hogy csökkenthesse a tüneteit. Ebben akár munkacsoportunk is segítene Önnek.
Az alábbi blogbejegyzéseinket tekintse meg, sok hasznos információt talál bennük, amelyek kapcsolódnak a leveléhez:
Üdvözlettel:
Szabó LiliSokszor bántalmazás után megcsaltam a páromat! Elváltunk, majd kibékültünk pár hónap múlva. De sajnos nem jól sikerült békülés lett. Csak a múltat hántorgatjuk! Kipakolta a ruháimat az utcára! Ezzel akart ösztönözni hogy őt szeretni kell! És döntésem el hogy mit akarok! Azóta egyik nap hagyjuk békén egymást másiknapmeg ki akar békülni! Mit tegyek? Nem tudok elmenni rajta! Sokszor ha hív hyomorgörcsöm van!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a bántalmazások, a megcsalások, a veszekedések mind sérülést okozhattak az Önök között lévő bizalomban, ami akadályozhatja azt, hogy új alapokon kezdjék el a kapcsolatot. Javaslom, hogy keressenek fel párterapeutát, hogy ezeket a problémákat mind megoldhassák. Együtt szakemberrel közösen, közös munkával tudnák újraépítkezni, ha mindketten közös jövőt szeretnének.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre, sok hasznos információ található bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTiszteletem
Házas vagyok de egy évvel ezelőtt ismét belépett az életembe a exem. Tanácsot szeretnék kérni azzal kapcsolatban hogy hogyan alljak hozzá. Elmondása szerint vonzódik hozzam és vannak érzései de ő ezt nem írásban hanem személyesen tudja kimutatni. Sokszor hetekre eltűnik ha kertem hogy beszéljünk róla. Utána ismét megkeres mintha semmi sem történt volna. Türelmet kér tőlem de érdeklődés felém nincs. Én viszont úgy érzem csak érzelmileg kihasznál.
Köszönöm válaszát
Kedves Anett!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne alaposabban átgondolni, miért kavareje Önt fel ez? Milyen érzelmei vannak az exe felbukkanása kapcsán. Házasságát milyennek éli meg, mennyire van lezárva ez a múltbéli kapcsolat.
Ha igényli, weboldalunkon keresztül lehetősége van időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Hölgyem/Uram,
Az lenne a kérdésem, hogy Risperidon 0,5 mg (2 tabletta naponta) mennyi idő alatt hat? Illetve autizmusban szenvedő betegnek miért szokták ezt a gyógyszert adni (külföld, nem Magyarország)?
Köszönöm előre is a választ!
Kedves Anna!
Ezeket a kérdéseket pszichiáternek (optimális esetben a beteg kezelőorvosának) tegye fel, munkacsoportunkban nem dolgozik ilyen végzettségű szakember.
Üdvözlettel:
Habis MelindaA vőlegényem azt hiszi hogy megcsaltam őt. Nem tettem ilyet,De megbocsátott. Rájöttem hogy nem ezt érdemlem. Hogyan bocsássam meg neki hogy ezt gondolta rólam? Hogyan bocsássák meg magamnak hogy csak ennyire tartottam magam?
Kedves Krisztina!
Ezeket a kérdéseket jó volna mélyebben átgondolni. Ha szeretne, weboldalunkon keresztül tud foglalni időpontot négyszemközti online konzultációra.
Üdvözlettel:
Habis MelindaNem konlrétan az alkoholizmusommal van a probléma, hanem ami kiváltotta. Ugyan is évek óta édes apám lelkileg terrorban tart. Mindig ordít rám, megaláz, szid. Olyan szavakkal illet kiskorom óta (lehetelen lusta pi*sa, aki az életben nem ér el semmit, disznó, buta) hogy ha az ember évek óta ezt kapja, kezdi elhinni. Nem érzem magam lustának. Évek óta vannak lovaink, más állataink. Reggel fél 6tól, éjszakába nyúló a munkám. E mellett tanulok , lovagolok. Felépítettem egy lovas karriert, eredményesen versenyzem. De ezért is kikapok, mert hogy ezt nem magamnak köszönhetem. Meg bármi jót csinálok azért nem jár semmi dícséret. Nem is kell, de legalább ne kelljen azt hallgatnom, hogy “ne legyek elszállva, hogy egyszer nyerek, mert ő (apám) vissza tartotta a lovát, azért nyert. Mindig ezt kapom. Meg nagyon lebecsül. Járnak hozzánk személyek lovagolni, vékonyabbak. (Ugyan is mióta iszom, felszedtem pár kilót) és apám szerint, én már nem is tudok lovagolni, mert nehezebb vagyok. Lerombolja a karrierem. Napi szinten szid. Bármit csinálok az nem jó. Volt, hogy megrángatott, hozzám vágott valamit. De az fáj, hogy lelkileg bánt. Azt mondta, hogy tudja, hogy az életben nem érek el semmit. Nem tudok vele szembe szállni, mert elzavar itthonról.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon elszomoríthatja az, hogy édesapja lebecsüli Önt, s nem ismeri el a versenyben elért sikereit, ennek ellenére nem biztos, hogy a legmegfelelőbb válaszreakciót adhatja Ön azzal, hogy az alkoholhoz nyúl. Arról nem ír, hogy a család többi tagja hogyan viszonyul ehhez a kommunikációhoz amit az édesapja képvisel, illetve Önhöz és a teljesítményéhez.
Én mindenképpen javasolnám, hogy kérjen segítséget szakembertől. Az alkohol iránti sóvárgás és fogyasztás mértékétől függően addiktológus szakorvostól, vagy klinikai szakpszichológustól. Munkacsoportunkban Rimainé Pulay Virág szakpszichológus jelölt foglalkozik függőségi problémákkal, igény esetén foglalhat hozzá időpontot. Átbeszélhetnék az alkoholfogyasztás okait, a stresszkezelési és megküzdési módszereit, a félelmei, szorongásai hátterét.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre, sok hasznos információt találhat bennük:
Kommunikációs hibák, amit elkövethetünk egy kritikus személlyel szemben
Milyen tényezők játszanak szerepet az alkoholizmus kialakulásában?
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot kívánok!
Én egy 25éves lány vagyok!
Sajnos nincs önbizalmam! Nem vagyok magammal megelégedve! Régen 16éves koromban egészen 20éves koromig nagyon jó alakom volt. Sovány voltam. De eléggé elhíztam. Viszont igy is mondják hogy csinos vagyok mert az arcom az elég szép. De nem tetszem magamnak sajnos.
18éves koromban papám meghalt én találtam rá.
Eléggé lesulytott ez az egész is. De inkább magammal van a bajom. Barátnőm akivel 17éve jóban rosszban együtt voltunk sajnos tavaly előtt elköltözött. Nem messze de nem sokat találkozunk. Itt ahol élek vannak ugymond haverjaim de nem az igazi. Sajnos az új munkáktól is félek nem merek lépni valamiért. Néha kimegyek ide városba akkor is úgy érzem mintha mindenki csak engem nézne valamiért.
Sajnos egyáltalán nem vagyok magammal megelégedve. Valamitől nagyon félek.
Szívesen meghallgatom a tanácsait! Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Konkrét tanácsokat sajnos nem tudok adni, egy pszichoterápiás folyamat tudná segíteni önértékelése javulását, emiatt hasznosnak tartanám pszichológus felkeresését.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Üdvözlöm!Abban kérném a segítségét,hogy egyáltalán jó helyen ,,járok” e a panaszaimmal.
Tegnap reggel rosszul lettem,a gyomortól induló ,zsibbadásszerű érzés végigment a mellkasomon,majd a fejemben.Itt teljes megsemmisülés érzést okozott,miközben az agyam régebbi,velem megtörtént eseteket,párbeszédeket ,,vetített”őrült gyorsan,amire később-a rosszullét után-nem tudtam visszaemlékezni.Mintha törölte volna az agyam.Mai nap ez már 8’szor megtörtént,kb.2-3 percig tart alkalmanként.A háziorvosom szerint menopauzás tünet,de rendszeres a menszeszem.A belgyógyász azt mondta a pajzsmirigy betegségem nem okozhat ilyet.Tanácsot szeretnék kérni.Köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A leírt tünetek alapján azt javaslom, hogy keressen fel pszichiáter szakorvost, aki részletes első interjút tud felvenni Önnel, s szükség esetén terápiás javaslatot tesz, vagy továbbküldi Önt más szakterületű orvoshoz. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóba javaslom, hogy kérjen időpontot.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem!
Szilvi vagyok! Azért fordultam ehez a megoldáshoz, mert külföldön élek és nem igazán tudom kibeszélni magamból a problémákat.
Párommal kisbabát szeretnénk, de sehogy sem akar összejönni. Természetesen orvoshoz járok de még csak most kezdtük el a vizsgálatokat, mert most vagyunk túl az 1 éven. 1 év nagyon hosszú idő. Legalábbis nekem annak tűnik. Nem értem hogy miért nem akar sikerülni. Tudom engedjék el, ne stresszeljek rá. De ezt mégis hogyan. Hiszen ha az ember nagyon szeretne valamit nem tud nem arra gondolni. Legfőképp úgy, hogy a barátaim, ismerőseim sorban jelentik be a terhességüket. Nem tudom ezt kezelni és nem tudok őszintén örülni a boldogságnak akármennyire is szeretem őket.
Próbálok, igyekszem elterelni a gondolataimat, és amikor már éppen sikerül akkor biztos történik valami. Pl. A múlthéten hívott fel az egyik bátrátnőm, hogy a 2 gyermeke mellé várják a kistesót.
Már 3 hónapos terhes. Eddig nem merte nekem elmondani mert tudta mennyire meg fog viselni ez a hír. De én nem ezt szeretném. Nem szeretném, hogy a barátaim ne osszák meg velem az jó dolgokat és azt ami őket boldoggá teszi. Szeretném ha kezelni tudnám az ilyen helyzeteket és nem rögtön könnyek közé vetni magam.
Biztosan az is most kicsit rátesz a dolgokra, hogy most áprilisban lett volna az esküvőnk, amit a jelenlegi helyzet miatt el kellett halasztani határozatlan időre, de ezt elfogadtam. Nem tehetünk semmit.
Viszont érzem, hogy a lelkipeoblémáihoz segítséget kell kérjek, mert egyedül nem megy. Tudom itt van a párom aki teljes mértékben támogat mindenben, de hát ő neki is szerepe van ebben, ő sem úgy látja, mint egy kívülálló személy.
Remélem érthető, ahogy leirtan a problémám és tudnak nekem 1-2 tanácsot adni.
Előre is köszönöm válaszát!
Köszönettel!
Kedves Szilvi,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy gondolkodik azon, hogy mi minden segíthet a terhessége létrejönnének az elősegítésében, szeretne ezért mindent megtenni, s elkezdte az orvosi kivizsgálásokat is. Érthető, hogy a jelenlegi helyzetben több minden frusztrálhatja (esküvő elmaradás, barátok terhességi híre), s ez gyakori sírást okozhat Önnél.
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberrel közösen gondolkodnia arról, hogy mi miatt okozhat Önnek problémát az, hogy 1 év alatt nem esett teherbe, van-e a türelmetlenségének valami valami lelki háttere (pl. teljesítményszorongás, bizonyítási vágy, a kontroll megtartásának igénye, párkapcsolati problémák), milyen reakcióktól tartanak a barátai Öntől, ami miatt nem mernek információkat elmondani.
Kolléganőim közül Pergel-Száraz Cintiát tudom ajánlani, akinek van tapasztalata prenatális területen is, igény esetén lehet hozzá online időpontot foglalni.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre, sok hasznos információ található bennük:
Hogyan érdemes felkészülni a terhességre, illetve a szülésre?
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt doktornő !
Én segitségét ,tanácsát szeretném kérni.
26 éves koromig édesanyámmal és édesapámm éltem. Tavaly február 9 -én elvesztettem édesanyámat, május 11-én pedig édesapámat.Anyukám nagyon beteg volz sajnos. 3 évig küzdött a betegséggel tüdő rákkal. Apukám nem volt beteg. Tüdő emboliában halt meg. Nagyon megviselt anyukám halála. Mindeközben még anyukám halála előtt kiderült hogy gyermeket várok. Első kisbabám. Nagyon várták mindketten. Lelkileg teljesen tönkre mentem mert ők voltak a mindenem a szüleim. Édesanyám halála után mivel terhes lettem páromhoz költöztem. Nagyon sikáig féltem itthon lenni egyedül a házban,mindig menekültem itthonrol. Mentem a parommal a munkahelyere.és mindennap mentem édesapámhoz akkor voltam nyugodt ha nem egyedül voltam itthon. Édesanyámat megnéztem temetésekor és nagyon sokáig meg maradt eź bennem. Édesapámt nem néztem meg. Nagyon sokaig nem tudtam sirni nemtudtam felfogni hogy nincsenek többé. Éreztem hogy ez az egész még kifoghatni rajtam . Hát igy is lett. 2 hónapja nagyon rosszul érzem magam folyamatos szédülés. Fül orr gégészeten megállapitották hogy egyensúly zavar. Nemtudom hogy van -e köze ehhez a tragédiához. Nagyon sokat lefogytam. Van egy 8 honapos kislányom akit 1 honappal ezelött nemtudtam ellátni a rosszullétek miatt. Mostmár azért tudok járni nagy nehezen eltudom végezni az itthoni teendőket és a kislányomat is hála istennek de nagyon nehézkesen . Nekem ez egy kín szenvedés ez az egész hogy nemtudok teljes életet élni ez miatt a szédülés miatt. Utcára nemtudok menni egyedül mert ugyérzem össze esek elájulok. Szeretném kérni a tanácsát hogy mit tegyek hogy végre teljes életet tudjak élni ? Orvoshoz sajnos nemtudok menni mert senki nem fogad a vírus miatt.
Elnézését kérem ha hosszúra sikeredett !
Szép napot kívánok önnek.
És köszönöm válaszát előre is !
Kedves Anita!
Levele alapján mindenképpen elengedhetetlennek tartom, hogy pszichológushoz forduljon és az Önnel történt tragédiákat szakszerűen feladolgozza. Elképzelhető, hogy ez a szédülésen is segít, de azon mindenképpen, hogy jobban érezze magát, könnyebben képes legyen ellátni gyermekét.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJoestét! Esténként (nem minden este) és ritkán napközben pánikroham szerű dolog jön rám. Félek, hogy meghalok vagy betegségem van-e. Sokszor odateszem a kezem a szívemhez, hogy nem-e gyorsan dobog a szívem. Iszonyú érzések jönnek rám, nagyon félek, hogy elveszítem egyik családtagom. Olyan is előfordult, hogy sírok utána. Kb ez eltart 10percig de van hogy tovább. Csak fekszem és nézek magam elé és gondolkozom, rettegek. Mostanába egy helyen a szívem is beszúr, egésznap kisebb dolgokon is tudok idegeskedni, ok nélkül.
Nem tudom, hogy mihez kezdjek, tudna segíteni? Válaszát előre is köszönöm!!
Kedves Vivien!
Javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, akinek mondja el részletesen a tüneteket. A szomatikus vizsgálat után érdemes a pánikbetegség irányában elgondolkodni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Cím,
Gyakran fantáziálok arról hogy megcsal a férjem és én hogyan reagálnám le. Arra gondolok, hogy új életet kezdenék, lefogynék a bánattól.
De tudatosan erre nem vágyok és nem értem miért tolakodik elő ez bennem.
Nagyon köszönöm válaszát, Marianna
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne rendszeres találkozók keretében átbeszélni ezt a problémát pszichológussal, annak révén deríthető ki, hogy miben gyökerezik ez a visszatérő rossz gondolat.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Kedves Doktor úr,
3 hete szakított velem a párom, 1 év után. Az okot igazából nem tudom megérteni. Egyik nap még azt mondta szeret, házat szerettünk volna venni, gyereket terveztünk. Másnap arra mentem haza, hogy azt mondta Ő elfáradt. Viszonylag gyakran ivott röviditalt, olyankor máshogy viselkedett, agresszívabb volt és olyankor mindent a fejemhez vágott, amit előtte soha mondott józanul. Pl. többször megkérdeztem, hogy változtassak-e valamiben, vagy jó-e neki minden ahogy van (mivel szeretném ha boldog lenne). Erre mindig az volt a válasz, hogy nincs velem semmi baj, szeret.
Előttem sok éven keresztül nem volt hivatalos párkapcsolata (42 éves). Nekem már több sok éves párkapcsolatom volt (36 éves vagyok). Azt tudtam, hogy az előző kapcsolatából is egyik napról a másikra lépett ki, de mivel magától nem mesélt erről, nem faggattam (gondoltam az a múlt).
Pszichoterápiára járok azóta (előtte is jártam évekig pszichológushoz más családi problémák miatt). Arra gondoltam, hogy lehet kötődési problémái vannak, viszont most az jutott eszembe, hogy lehet én nem tudok kötődni, nem is Ő? Lehet hogy tényleg én rontottam el a dolgot? Nagyon gyorsan összeköltöztünk és 3-4 hónappal később már kijelentette, hogy gyereket szeretne velem vállalni, majd lakásvásárlást terveztünk. Én egy kicsit gyorsnak éreztem, ezt jeleztem is felé, de utána idénre meglett a hely is, hol fogunk keresgélni, még házat is voltam megnézni (egyedül, mert Ő dolgozott). A gyerek téma valahogy elcsendesedett, már nem is hozta szóba idén. A házról viszont sokat beszélt, hogy “majd ha a közös kertünkben ülünk” stb.
A szakításnál azon felül, hogy “Ő elfáradt, kommunikációs problémára fogta a dolgot, hogy mi elmentünk egymás mellett..”, valamint hogy én nem figyeltem magamra eléggé (nem ittam elég vizet, nem szedtem vitaminokat) – ezt elég mondvacsinált indoknak érzem, bár igaz volt, tényleg nem tudtam erre figyelni soha (de ez a kapcsolat elején is így volt, tudott róla).
Tudom, egy kapcsolatot nem lehet pár mondat alapján elemezni és értékelni, de mégis ebben kérem segítségét.
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Egy ilyen hirtelen szakítás valóban megterheli az embert. Megértem, hogy mély érzelmi hatással volt Önre. Ilyen esetben mindent kétségbe vonunk, elgondolkozunk azon, hogy mi milyen hibát követhettünk el, vagy esetleg mit kellett volna másképp tennünk. A leírása alapján feltételezhetően lehettek valódi problémák Önök között, amelyeket nem oldottak meg. Sajnos azt, hogy mennyire haladtak gyorsan, vagy ez kinek és milyen formában volt megterhelő, nem lehet megmondani ennyi információ alapján. Azt írta levelében, hogy rendszeresen jár pszichológushoz és ha jól értettem jelenleg is aktív pszichoterápián vesz részt. Javaslom, hogy beszéljen pszichológusával a történtekről, hozza be a közös terükbe mint témakör. A megemlített magyarázatokat mindenképp beszéljék át, ha van lehetősége, akkor ne egyedül töprengjen rajtuk.
Jó napot kívánok!
Olyan helyzetbe kerültem hogy rádöbbentem évekkel ezelőtt hogy meleg vagyok. Most van az első meleg párkapcsolatom már 7 hónapja.
Sajnos nem tudok bízni a páromban, ok nélkül és egyfolytában azt nézem melyik közösségi oldalon mikor volt elérhető.5 percenként nézem és ha látom elérhető akkor már aggódok hogy kivel beszél mert nekem nem irt 1 órája.
De nagyon szeret, mutatja és mondja is.
Ennek ellenére mindig azt hiszem mással beszél.Mit tudnék tenni?
Előre is köszönöm a válaszát
Kedves Patrik!
Köszönjük a levelét!
Leveléből nem derül ki, hogy honnan táplálkozhat a féltékenysége, például adott-e okot erre partnere korábban, vagy esetleg Önnek volt negatív tapasztalata más kapcsolatában, stb. Emellett ahogy a melegségéről ír, az az érzésem, hogy ezzel a gondolattal nem sikerült teljesen megbírkóznia, nem tudta személyiségébe megfelelően integrálni meleg identitását. Véleményem szerint érdemes lenne pszichológus segítségét kérnie ebben a folyamatban, illetve támogatásával választ kaphatna a féltékenységének megjelenésével kapcsolatos kérdéseire is, melyek megválaszolásával a féltékenységre irányuló érzései és gondolatai oldhatók lennének.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
