Üdv! Interneten megismerkedtem egy lánnyal de 11-12évvel fiatalabb nálam.(15éves) Viszont nagyon sok mindenről el tudunk beszélgetni és elég hasonlóan gondolkozunk a korkülönbség ellenére. Most beszéltük, hogy jó lenne már személyesen is beszélgetni megismerni egymást de mindkettőnk elég bizonytalan is, hogy mit szólnának ehhez mások család, barátok, stb.. Sose voltam még ilyen helyzetben és ő sem, így egy véleményre lennék kiváncsi, hogy el kéne felejteni ezt az egész dolgot vagy ilyenkor mit érdemes csinálni és hogyan, hogy esetleg megértsék mások meg ne legyünk bizonytalanok?

Koronavirus miatt itthonról kéne dolgozzak. Varrógépnél. Darabszam szerint vagyok fizetve. De…van egy 6 éves kislanyom, aki 10 percenként kitalal valamit ami miatt fel kell állnom a géptől. Mit tegyek?

Üdvözlöm…

4 hónapja pánikbetegséggel küzdök..illetve mindig szorongok mindennap…félek, hpgy ez nem fog elmúlni…hogy mindig pánikbeteg matmradok és hogy mindig félni fogok…önök szerint normális, hogy már 4 hónapja van ez velem ? Mamam meghalt decemberben akkor kezdődött

Szép napot!
3evvel ezelőtt panikbeteg lettem helex SR 0,5 mg szedtem 2*1 meg citapramot 1szemet.
Szeptemberben abba hagytam a gyógyszerek szedéset mert terhes lettem.A 28heten újból elojott a betegségem egesznapos feszültség idegesség. Jelenleg az aneptinex 12,5 mg szedek 3*1 meg helex SR 0,5 mg 2*1. 4hete szedem már a gyógyszereket de nem túl sok javulást veszek észre Ön szerint várják még hátha most kezdi el ki fejteni a hatását vagy váltani kellene?
Omega 3 halolaj szedhető az antidepresszánssal együtt?
Előre is köszönöm válaszát Marietta

Tisztelt Pszichológus!

Pàrom a következőket csinàlja: ha beszélek a bennem levő dolgokról, úgy érzem, ugyan végig hallgat, de nem ért meg teljesen. Mintha csak úgybtenne hogynfigyel, a felszínen meg is ért, de hiànyozna belőle az empàtia. Ő azt mondja, ha nem azonosul vele, előbb meglàtja a megoldàst. De akkor miért érzem azt, hogy ki akar menekülni a helyzetből, mintha zavarnà hogy beszélek??!

Konfliktust csak higgadtan lehet vele megbeszélni. De ott is van egy olyan érzésem, hogy csak úgy tesz, mintha figyelne ràm.

Én MOST jön a hab a tortàn. Eddig kb. 6 olyan alkalom volt, amikor kicsit idegesebb voltam és felemeltem a hangom, erre bedràmàzott, azt mondta problémàs vagyok, és úgy reagàlta le, hogy szakított velem. Persze csak 1 napra, mert màsnap kibékültünk, amiket én kezdeményeztem. Ő azt mondja, ő egyszerűen csak mérges ràm ezekben a helyzetekben, és màsnap úgyis utànam jött volna. De hihetek neki??! Vagy arról van szó, hogy az egójàt sértem, tehàt nàrcisztikus és kívàncsi meddig megyek el higy visszaszerezzem? Vajon tényleg nem.veszi észre a bennem lévő dolgokat, vagy pedig nagyon is tudatos, tehàt tudja hogy építsen le, mert nàrcisztikus?

A hétköznapokban viszont folyton szeretget, tenyerén hordoz, tejben-vajban fürdet.

Mik azok a biztos jelek, amik alapjàn ki tudom szűrni, mik a valódi szàndékai velem? Csak alapos megfontolàs utàn, minden kétséget kizàrólag szeretnék vele szakítani, mert ezeket leszàmítva nagyon jó vele élmi. És ne írja hogy beszéljük meg,.mert nem tudom hohy őszinte-e.

Köszönettel: Adri

Üdvözlöm!

Olyan problémával fordulok önhöz, amelyen egyedül már nem tudok segíteni. Nagyon sűrűn szinte egésznap tartó testi tüneteket is produkáló pánikrohamjaim/szorongásom van. Kb. Január óta állandósult, előtte is volt, de nagyon ritkán és elviselhető. Ez úgy indult januárban, hogy a páromnál ujítottam a szobáját és mikor kész lettem, leültem akkor nagyon nagyon erős hányinger, remegés fogott el. És azonnal hazakellett jönnöm a saját lakásunkba. Útközben már jobban lettem végül nehezen, de sikerült elaludnom. De másnap is feszült voltam. Azóta álla dósult a hátfájás, nyakfájás, mellkasi fájdalmak, hasfájdalom, refluxos tünetek, fejfájás, fülzúgás, látászavarok, állandó fáradtság, kedvetlenség, légszomj, rendszertelen szívverés. Minden fájdalomra vagy tünetre rápánikolok, képes vagyok naponta a sürgősségire járni ami kezd kellemetlenné válni. Kivizsgáltattam már magam, az alábbi vizsgálatok történtek. : gerinc röntgen (nyak, háti, lumbális), lumbális MR., hasi UH. Többször, vérvétel többször, székletvizsgálat,ekg többször, szív UH., fül-orr-gégészeti vizsgálat, szemészeti vizsgálat, tüdőszűrő, pajzsmirigy UH. Neurológiai alapvizsgálat (koponya CT. Elmaradt a korona vírus járvány miatt). De sajnos mindezek mellett is nagyon nehéz elhinnem, hogy nem fogok nemsokára meghalni, mert valamit esetlegesen nem vettek észre. Dolgozni sem tudok kellő odafigyeléssel. Ha épp nincs egy tünet akkor lesz egy másik helyette.. Nem látok már kiutat ebből. 23 évesen azon jár az eszem, hogy ÍGY ilyen módon nem biztos, hogy van értelme leélni egy életet. Azóta szedek valerianat, iszom a citromfű teát, próbáltam orbáncfű teát, próbáltam légzésgyakorlatokat, figyelem elterelést kisebb-nagyobb sikerrel. Próbálok sportolni, de hamar kifulladok, és elmegy a kedvem az egésztől. Kiváltó okként a család szerint, a tavalyi autóbalesetem okolható amelyen hónapokig rettegtem, hogy nehogy börtönbe kerüljek, holott a legnagyobb sérülés egy ujj ficam volt. Sajnos engem hoztak ki hibásan idén februárban lett ítélet. Pénzbírság illetve fél év eltiltás B kategóriától. Sajnos pénzügyi gondok is akadtak tavaly sokáig nem volt állásom, nemmertem lépni sehová, úgyéreztem nemfogok tudni beilleszkedni. Végül decemberben felszereltem katonának (előtte 2016-ban is voltam katona ahol a család visszajelzése szerint szintén megrogytam lelkileg) sajnos mióta felszereltem úgyérzem ha más munkát vállalnék nem lennék teljes és lenéznének az emberek, nemtudok szabadulni az egyenruhától, pedig valahol szeretnék. Sajnos nem tudom rendbetenni a dolgokat magamban, de nem bírom így már sokáig. Válaszát előre is köszönöm.

Tündérhegyen, majd a JFD kórház pszichiátriáján volt. Jelen helyzetben hazaküldték. Stressz, szorongás, valóság elutasítása, köpködés, halucináció, önbáltalmazás( fojtogatás ), hisztériás roham. Ennek kezelésére, megoldására kérek tanácsot, mint apa. Itthon nem tudom kezelni a tüneteket.

Szép napot kívánok. Párkapcsolatban élek és nekem elég nehéz gyermekkorom volt apa nélkül nőttem fel édesanyám nem igazán törődött az életutammal mindmáig felszínes a kapcsolatunk. Volt pánikzavarom is ezek a dolgok miatt sokszor elfojtottam a bánatot ami dürohammal végződött és ez mind a páromon csattant és szeretnék ennek véget vetni de nem tudom miként tegyen nem mindig tudom kontrollálni a haragom és ez miatt azt se szeretném hogy más szenvedjen én miattam másokat bántsak meg. A dürohamaimat szeretném kezelni elsősorban. Válaszát előre is köszönöm.

Üdv.Depressziós vagyok már fiatal koromtól.Már voltam ez ügyben orvosnál,írtak hangulat javítókat,nyugtatókat.De az a problémám,hogy mikor jól éreztem magam nem szedtem be a gyógyszereket.Az orvoshoz már nem szeretnék vissza menni,mert addigtológiára vittek öngyilkosság miatt.Szégyellem nagyon.Kérdésem,hogy szedhetek e be Relaxetint,az használna?Nagyon rossz érzés,hogy egyre többször depressziós vagyok,és mindíg.csúnyán viselkedem a férjemmel,zavar ha nem úgy szól hozzám ahogy nekem tetszene,vagyis inkább azt akarnám,hogy ne is szóljon hozzám!!Külön szobába alszunk,vagyunk,mint két ismerős csak.A munkámat hiánytalanul el végzem,tiszta a lakásunk,főzök,mosok vasalok,de mindíg savanyúan viselkedem.És szomorú vagyok miatta.Köszönöm ha válaszol.

Jó estét! Sokáig agyaltam rajta hogy írjak e egy pszichológusnak most rá vettem magam.
Nem tudom a problémámat megnevezni pontosan ezért írtam az indulatkezelést mert az is van benne.
A problémám lényegében az hogy nem érzem magam lehangoltnak boldogtalannak de mégis azon pörög néha az agyam hogy az életnek alapjáraton nincs értelme éljük a mindennapjainkat aztán meg meghalunk persze értem én hogy 1 életünk van és éljük azt le úgy hogy élvezzük minden pillanatát de igazából lényegtelen mert úgyis vége lesz. Ez az egyik nem tudom kiverni ezt a negatív gondolatot a fejemből mindent úgy hogy totál jól érzem magam vannak barátaim szeretnék a társaságomban lenni a munka helyemen is mindenkivel jól kijövök viszonylag és a választ meg adom magamnak arra vagyok kíváncsi hogy vajon miért agyalok ezen?… a másik hogy néha a semmiből éjszaka gondolkodom és visítanék de nem teszem nem akarok felébreszteni senkit ezt a stressznek tudom be de nem tudom… és van még egy amikor párkapcsolatban vagyok mindig féltékennyé akarom tenni a páromat ezért össze vissza hazudom nem kényszer hazudozás nem vagyok az de áhhh tudja a fene. Mindenki mindig dicsérget de néha kicsit betegnek érzem magam nem tudom van e velem gond . Egyébként jogásznak tanulok ezt csak azért írom hogy nem beteg az elmém csak áhhh mindegy

Jóestét!
Segítséget szeretnék kérni, sosem gondoltam volna hogy valaha erre kerekedem de tönkreteszi ez a dolog az életemet és most sikerült eljutnom arra a pontra hogy ezt magamnak is bevallom.
Nem igazán tudom, hogy működik ez az egész ezért inkább leírom. A körülöttem lévő emberek könyörögtek nekem hogy forduljak orvoshoz/szakemberhez.
Nem értem mi történik velem, napokig nagyon feldobott energikus vagyok, hihetetlenül aktív kreatív és pozitiv gondolkodású, aztán hirtelen megváltozik minden, elveszem a negatív gondolatokban folyamatosan hibásnak érzem magamat, haszontalannak úgy érzem nem vagyok elég és mivel ebben a szakaszban elég ingerlékeny is vagyok néha ezért azt is érzem hogy csak teher vagyok. Egyszer csodálatos az életem boldog vagyok boldogabb nem is lehetnék, aztán hirtelen minden üres lesz, nemtudok beszélgetni gyűlölöm ha emberek vannak körülöttem a legártalmatlanabb szavak 2x olyan rosszul esnek, nem nézek tükörbe, egyszerűen nem megy nemtudom megcsinálni a kötelességeimet amelyeket máskor pik-pak megcsinálok. Butának érzem magamat, sokszor olyan dolgokat csinálok melyel megbántok másokat, hihetelen módon viselkedek erre volt már nem egyszer példa magam sem értem/értettem az akkor viselkedésemet. Mostmár én is érzem, hogy segítség kell sokszor gondolok az öngyilkosságra, illetve nem is arra mivel sosem tudnám azt megtenni, nem magam miatt hanem a körülöttem lévő emberek miatt, ha megtenném hibásnak érezném magam. Inkább úgy írnám le ezt az érzést hogy szeretnék megszünni úgy hogy rajtam kívül senkinek ne fájjon, ne csak a földről tünjek el hanem mások emlékezetéből is mintha nem is léteztem volna.
Nem magam miatt írok, számomra az lenne a legjobb megoldás amelyet az utolsó mondatomban leírtam. De ezt nem tehetem meg a családommal és a kedvesemmel. Szeretnek ujra az lenni akit szerettek.

Kedves Túri Dóra Márta!
Az lenne a kérdésem, hogy a bipoláris zavar előjöhet-e gyerekkorban is. Igazából van pszichológusom, de vele nem nagyon szoktunk ezzel foglalkozni. Több ember is mondta már a környezetemben, hogy tuti bipoláris, vagy borderlineos vagyok, de nem hiszem. Mármint mindenkinek vannak érzelmi hullámai nem? Mindenkinek vannak öngyilkos gondolatai, mindenki érzi magát egyedül. ÉS mindenkinek van olyan, hogy energikus és boldog ugye? Oké, mondjuk amiket néztem oldalakat a legtöbb dolog igaz rám, de kicsit olyan mintha ezek nagyon általánosított dolgok lennének. Persze, másnak érzem magam, mint a többiek és sohasem érzem magam felszabadultnak és boldognak, de… Fhu nem tudom.

Nálam úgy ez azt jelenti hogy egyre agreszivabb vagyok sex közben.Es vannak közbe fura gondolataim. Olyan hogy bántani akarom de kozbe meg nem mert szeretem.

Jó napot a segitségüket kérem a párommal nagyon sokkat veszekedünk ok mert nagyon féltékeny vagyok de a párom nem adot rá okkot éppen azért kerestem meg önnöket hogy tudnak e ebben nekem segiteni mert nem szeretném elvesziteni a családomat képes leszek rá hogy megváltozak elöre is köszönöm a választ ÜDV : Ferenc

T. Doktornő!

Próbálok rövid lenni, amennyire lehetséges. 🙂
Az én problémám, hogy kirekedve érzem magam sokszor a saját életemből. Mindig alárendelt voltam a kapcsolataimban, régebben nem is éreztem ezt ekkora tehernek, de mióta párkapcsolatom van és jobban el tudom fogadni, hogy önmagamért szeret valaki, azóta nehezebb. Mégis gyáva vagyok lépni. Középső gyerekként és nagyanyám állandó összehasonlítgatására elég erős testvérféltékenységet nevelt ki bennem – általában én voltam a vesztes ezekben a szituációkban.
Zárkózott gyerek voltam, most emberekkel foglalkozom, amit szeretek, csak a kitágult szociális tér nyomást gyakorol rám, főleg a hosszútávú kapcsolatokat szenvedem, ez alól csak az kivétel, akit megszerettem. A kollégákkal nehezen tudok hosszútávon egyenletes kapcsolatot kialakítani, a hangulatom nagyon hullámzó és nem bízom a munkahelyemben sem. Szorongásos periódusok és az önbántalmazás időnként felcsap bennem, rám zúdul és elnyel, elkezdtem magam izolálni a közösségemben.
A betegségeimmel sokszor úgy érzem, hogy kalodába vagyok zárva, engem a karantén nem úgy érint (ápolónő vagyok), mégis megvisel.
Könnyen átveszem más hangulatát, főleg bánatát, a munkám során megtanultam “félretenni magam”, igazából tökéletesítettem, mert ezt a privát kapcsolataimban már sokszor tettem és egy ideje azt vettem észre, hogy már közönyös vagyok a saját életemmel kapcsolatban, közönyös és bizalmatlan. Máskor meg szomorú. Nagyon erős elfojtások vannak bennem. Érzem, hogy erős maszkot viselek bent, könnyedén tudom azt hazudni, hogy jól vagyok, bár látszik rajtam, hogy nem, a napokban már kedvem sem volt tettetni.
Utálom, hogy sajnálom magam, mégis félek most túl gyáva és erőtlen vagyok ahhoz, hogy elkezdjem döngetni a mellkasom. A jogaimért csak én küzdhetek. Gyerekkoromban sem tudtam megvédeni magam, volt, amikor más védett, mert túl szerencsétlen voltam, erre nem vagyok büszke, úgy érzem most is az vagyok. Eléggé burokban, bezárkózva nőttem fel ahhoz képest, hogy viharos gyerekkorom volt. Sokszor szélsőségesen ellentmondásosnak érzem magam és rövid időre egy kedves szó ki tud tépni ebből, olyan vagyok, mint egy koldus, aki hihetetlen módon boldog az alamizsna láttán, mégis szégyelli magát a helyzete miatt.

Tud nekem tanácsot adni? Hogyan építsem ki magamban a fókuszt?
Köszönöm előre is, addig is maradok tisztelettel,
Erika