Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jonapot!
Nagyon orulnek ha valakivel ingyen tudnek beszelgetni es tanacsokat kerni mert nagyon kivagyok
Kiskoromba sokat voltam pszichologusnal azota nem
Nem allok jol anyagilag de tortent velem nagyon durva dolog ami miatt elakarom vesziteni az eletemet
Remelem valaki segit valahogy
Nagyon orulnek ha valakivel normalisan tudnek beszelni!
Kedves Levélíró,
Mivel nagyon rossz állapotban lehet a levele alapján, javaslom, hogy hívja fel az ifjúsági lelki elsősegély szolgálatot amelyet minden hétköznap 17 és 21 óra között ingyenesen hívhat a 137-00-as számon. Az ottani szakemberek tudnának ingyenesen segíteni Önnek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliPár hónappal ezelőtt még nagyon pozitív mindig mosolygós lány voltam.Az utóbbi egy hónapba ez valamiért megváltozott és minden este csak sirok
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne szakemberrel közösen utánajárnia, hogy mi idézheti elő Önben a sírást. Ezt az iskolapszichológussal is megteheti, érdeklődjön nála, hogy a mostani helyzetben online tart-e beszélgetéseket.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem/Uram!
Az lenne a problémám, hogy amikor maszturbálok neki kezdek rendesen feláll, de közben miközben csinálom többször is lelankadok de mindig vissza tudom állítani és a végén van ejakuláció. Volt olyan hogy a barátnőm orálisan elégített ki és közben is lelankadtam. Nagyon szeretem őt és láttam rajta hogy bántja a dolog és azt hiszi hogy nem elég jó vagy nem szeretem. Mi lehet a probléma? Lehet ezt valahogy orvosolni?
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Mivel maszturbáció során is észleli a problémát, úgy gondolom, hogy érdemes lenne első körben férfigyógyász (andrológus) vagy urológus szakorvost felkeresnie, aki megvizsgálhatná, hogy nincs-e szervi baja a tünetei mögött (pl magas vérnyomás, cukorbetegség, vagy érbetegség). Csak ha negatívak a leletek, azután lenne javasolt szexuálpszichológus szakembert felkeresnie.
Az alábbi blogbejegyzésünkben részletesen írunk a szexuális zavarokról:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus!
Nos még nem igazán volt ilyen problémám,egyetemi hallgató vagyok és korábban még soha nem jártam pszichológusnál sem,, ha problémám volt mindig megtudtam osztani a barátaimmal és a szüleimmel, de most úgy érzem nem igazán értenék meg. Másfél hónapja szakítottunk volt párommal, nem működött a kapcsolatunk. Úgy éreztem, hogy letudtam ezt zárni magamban, de egyre jobban érzem azt hogy szorongok, és csak akkor vagyok nyugodt ha egyszerre több dologra is figyelek, pl. szokásos tanulás közben több dolgot csinálok egyszerre. Próbáltam már úgy tanulni, hogy csak egy helyre koncentrálok, de akkor elkezdek szorongani, nem érzek semmi iránt motivációt már, és utolsó hetekben a suliból is elkéstem mindig. Nagyon nehezen tudok bármire is koncentrálni, pedig egy ideig azt éreztem hogy ez a szakítás csak jót tett nekem. Miután már nem lakhatok kollégiumban, a korona vírus megakadályozásának intézkedései miatt, haza költöztem. Itthon sem olyan fényes a kapcsolatom ,mivel édesapám több hete nem szól hozzám, vagy legalább is csak ha kérdezem. Bár okát nem tudom. Én alapvetően egy nagyon életvidám nőnek tartom magam, aki próbálja minden helyzetben meglátni a pozitívumot. Próbálok a barátaimmal is minél többet beszélni. De most egyszerűen nem tudom, hogyan tudnám visszakapni újra önmagam. Köszönöm, ha ezt elolvassa!
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet most önnek ez az új élethelyzet, hiszen az eddigi rutinból az új intézkedések miatt kiszakadt.
Az otthoni helyzet mióta ilyen feszült? Tud erről beszélni valakivel?
Mit ért az alatt pontosan, hogy szorong?
Az nagyon jó, hogy eddig meg tudta beszélni a problémáit a családjával és barátaival, viszont lehet olyan élethelyzet, amikor ez nem elég. Biztatom, hogy ha úgy érzi ez most olyan, keressen fel valakit kollegáim közül!
Üdvözlettel,
Jóestét! Választanom kellett kategóriát, hogy mi a bajom és vagy 4-5 dolgot szerettem volna bejelölni, erre sajnos nem volt lehetőség, szóval a céltalanságot választottam. Kilencedik osztályos vagyok idén, előttem áll a nyelvvizsga, az év véggi vizsgáim amik a karantén ellenére is meg lesznek tartva, de ezek ellenére nem érzek semmit. Nem érzek izgalmat, idegességet, megszűnt az érdeklődésem a tanulás, zene, a sorozatok, a barátaim, a családom, minden eddigi hobbim iránt. Nem akarok semmit sem csinálni, legszívesebben megszűnnék létezni. Harmadikos korom óta, (igen, 6 éve!) érzem, hogy nem akarok élni, de most hogy be lettem zárva a szobámban még sokkal erősebb. Voltak nagyon rossz időszakaim, amikor elterjedt volt a vagdosás meg ezek a hülyeségek, én is csináltam, élveztem, és jobban lettem tőle, de rájöttem hogy nem megoldás. Két megoldás van.
1. Meghalok. Ez nagy önzőség lenne, mert tudom, hogyha nem is mutatják ki, biztosan vannak akik szeretnek, vagyis remélem… Elég unalmas vagyok, a barátaim nem igazán beszélnek már velem mert tényleg nem csinálok semmit, nem tudok miről beszélgetni.
2. A második hogy olyan legyek mint régen, de ez láthatóan nem sikerül, pedig 6 éve próbálkozom.
Kedves Dóra!
Köszönjük a levelét!
A kialakult helyzet most nagyon nehéz, a bezártság, a korlátozottság és a bizonytalanság, s megértem, hogy ez az Ön helyzetét tovább nehezítette. Az érzéseiről és a godolatairól véleményem szerint mindeképpen érdemes lenne beszélgetni a szüleivel, ha erre van lehetősége és bízik bennük, s emellett pedig pszichológusi támogatás is elengedhetetlen. Az eleinte feszültséglevezetésként történt vagdosás jelen reménytelenség és céltalanság érzésével társulva akár súlyosabb állapotokhoz is vezethet, ezért ajánlanám Önnek, hogy minél előbb keresse fel a területileg illetékes gondozóintézetet, ahol pszichológusi segítséget kaphat, s együtt dolgozhatnak ezeknek az érzéseknek a hátterén, s megtanulhatja kezelni is őket.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
5 hónapja megcsalt és elhagyott a férjem elötte 25 évet éltünk együtt boldogan és egyik napról a másikra kisétált az életemből. Azóta nem találom az élet értelmét egyfolytában arra gondolok hogy jobb lenne nem élni akkor megszünne minden fájdalom.
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon nehéz helyzetben lehet, hiszen erre az 5 hónappal ezelőtti eseményre nem tudott felkészülni, s emiatt még nem tudta ezt feldolgozni. Arról nem írt, hogy a férje jelenleg hogyan is él, van-e párkapcsolata, vagy kommunikálnak-e egymással még. Érdemes lenne akár egyénileg, akár párterápiás formában (ha a férje is közreműködne) beszélnie szakemberrel, hogy min megy keresztül, mi az, amit nehéz elengednie, hogyan magyarázza Ön és férje a történteket, milyen rokoni, baráti kapcsolatai maradtak stb.. Ebben akár munkacsoportunk is szívesen segítene Önnek!
Az alábbi videós bejegyzésünket ajánlom Önnek megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok. Abban szeretném a segítségét véleményét kérni hogy a párom azt mondta hogy nem akar soha többet látni és hogy takarodjak az életéből mert tettem egy nagyon nagy hibát beszéltem más sráccal szív puszi meg ilyesmi de ez csak etetés volt mert azt a srácot utálom és hitegetni szerettem volna mert ő anno nagyon nagy fájdalmat okozott nekem és csak vissza szerettem volna neki adni de közben a párom észre vette megtudta hogy én ennek a csávónak írogattam szíveztem meg puszi smiley és a barátom azt mondta hogy tűnjek el az életéből és soha nem akar látni de én nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni de hiába irok neki hívom semmi nem kíváncsi rám😰. Mégis mit csinálhatnék ilyen helyzetben hogy tehetném jóvá?😰
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne időt hagyni a párjának, hogy lecsillapodjanak az érzései. Ha majd tud Önnel újra kommunikálni, akkor javasolt lenne elmagyaráznia, hogy mi is történt valójában.
Üdvözlettel:
Szabó LiliMostanában sok bajai vannak egyes emberekkel és érdekesnek tartok pár helyzetet vagy szituációt és Ebben szeretnék tanácsot kérni
Kedves Levélíró,
Arra kérem, hogy fejtse ki problémáját bővebben, azaz kikkel van baja, milyen szituációk furcsák Önnek, milyen érzések kavarognak Önben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt segítő!
Mindig szorongó alkat voltam.2 évvel ezelőtt elkezdtem minden apró dolgon órákig agyalni.Órákig pörgettem vissza gondolatban egy-egy eseményt.Ha mondtam valamit, gyorsan feljegyeztem, hogy nem mondtam-e valami nem odaillőt. Széket fotózni mielőtt leülök,hogy biztos nem ült-e ott valaki, nyilvános mosdóban távozás előtt,hogy biztos nem volt-e bent senki.Kézfogás után pedig muszáj kezet mosnom.Aztán szexuális tartalmú képek villantak be,amitől nagyon megijedtem.Félek,hogy egyszer valami megvalósul belőle.Mivel óvodában dolgozom évek óta,ezután elkezdtem kerülni a mosdót.Félek bemenni. A pszichológusom szerint,valamit “félt az elmém”.Elkezdtem gondolkodni.28 évesen még mindig érintetlen vagyok.Erkölcsös nevelést kaptam, és mindig fontos volt számomra a tisztaság,és a “tiszta,igaz” szerelem..Volt párkapcsolatom,de nem teljesedett be.Lehet hogy ez az amit annyira féltek?Köszönöm válaszát!M.
Kedves M,
Köszönjük levelét!
Feltáró terápia során lehetne megmondani, hogy milyen félelmek mozgatják a tüneteit. Javaslom, hogy a dilemmáit ossza meg a pszichológusával. Amennyiben tünetei nagyon zavaróak az Ön számára, érdemes lenne felkeresni a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, hogy vajon gyógyszeres kezeléssel lehetne-e csökkenteni tüneteit.
Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne megtekintenie:
Kényszer: ártalmatlan rituálé, hasznos óvintézkedés vagy betegség?
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem.
Józsefnek hívnak, 30 éves vagyok vagy egy gyönyörű családom, munkám. Sajnos azt kell írnom hogy komoly dühkezelési problémával küzdök, mert sajnos ha a feleségemmel vitába keveredek akkor nagyon hamar elszakad a cérna és tetlegességig nem megy el a dolog de fenyegetések, falba vagy egyébb tárgyakba ütések, rongálások előfordulnak, nem tudom ilyenkor a dühömet vissza fogni és sajnos az sem érdekel ilyenkor hogy a 3 éves kisfiam ott(nyílván elötte nem csapkodok). Fenyegetéseket teszek hogy végzek magammal, de eddig hála istennek nem volt semmi erre irányuló cselekedetem. De sajnos a hétköznapok forgatagaiban is sok kis apróságon felhúzom magam, dühöngök(idegbeteg) leszek. Nagyon hirtelen haragú vagyok, és sok embert is lenézek hogy pl milyen “jampi” stb.
Apám ivott és akkor volt ilye ezeket végig kellett néznem, hallgatnom.
Szeretnék változtatni ezen mert nem szeretném a családomat elveszteni ez miatt.
Remélem kapok valami segítséget önöktöl.
Válaszukat előre is köszönöm.
Üdvözlettel
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy gondolkodik azon, hogy vajon hogyan függhet össze a viselkedése a hozott mintákkal, s szeretne változtatni ezen. Érdemes lenne végigvennie, hogy milyen helyzetekben nem tudja kezelni az indulatait, milyen személyek hozzák ki a sodrából, s mivel, mennyire tudja különböző helyzetekben kontrollálni magát (pl. munkahely, vendégség), az öngyilkossági fenyegetései vajon miről is szólnak (pl. segítségkérés, vagy a konfliktus megoldásában nem szeretne közreműködni stb.), s milyen példát szeretne mutatni a fiának mind apaként, mind a problémakezelésben.
Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudna segítséget kérni, vagy magán úton is kereshet szakembert. Munkacsoportunk is szívesen segítene akár egyéni, akár párterápiás foglalkozás keretén belül (Pergel-Száraz Cintia párterapeuta is).
Az alábbi blogbejegyzéseinket javasolt lenne végigolvasnia:
Az érzelmi zsarolásról olvashat ebben a cikkben bővebben:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktor Nő/Úr!
14 éves vagyok, és azért fordulok önhöz mert az életem egy nehéz szakaszába érkeztem, és számomra kifejezetten nehéz megküzdeni a most bennem rejlő érzelmekkel.
A szüleim kiskoromban elváltak, Én édesanyámhoz kerültem. Azonban hamar dorog problémái adódtak az akkori párjával és a későbbiekben a párja börtönbe, mi pedig édesanyámmal és öcsémmel egy másik helyre költöztünk, viszont anyukám és köztem nem javultak a dolgok, inkább romlottak. Teljesen kifordult magából és élérte, hogy úgy döntsek a kezembe veszem a saját sorsom és elköltözzek édesapámhoz aki mindvégig mellettem állt és erős kapcsolatot ápolt velem. Most, hogy közeleg a gimnázium megléptem azt a lépést, hogy Budapestre édesanyám otthonától messze eső iskolába jelentkeztem mivel édesapámnál szeretném folytatni az életemet. Anyukám bár aláírta a jelentkezési lapokat azonban az anyagiak miatt nem hajlandó elengedni engem. Most az országban való járvány helyzetre tekintettel, még tudom nincs itt az ideje a bírósági lépéséknek, de nagyon félek mi lesz ha a bíróság mindennek ellenére újra úgy dönt anyukám mellett a helyem. Nem tudom az érveim az ellen, hogy édesanyámmal folytassam életem túl kicsinyesek-e vagy nagyzóak, de félek az én szavam kevés bár tudom apukám meg tesz minden tőle telhetőt. Mégis félek mi lesz ha vissza kerülök oda ahonnan jöttem, minden este sírok mert nem tudom máshogy kiadni magamból de még ez se igazán segít ezért határoztam el írok magának. Ha nem is tud segíteni azért örülök, hogy le mertem írni és segítséget kérni.
Köszönöm ha elolvasta!
Tisztelettel: Nikoletta
Kedves Nikoletta!
Köszönjük a levelét!
Megértem, hogy a szülei válása, az édesanyja új kapcsolata és az új költözés nehéz lehetett Ön számára, jelentős feszültséget okoz, s ezt a helyzetet az édesanyjával való konfliktusa még tovább nehezíti. Ha Ön is, és édesapja is úgy döntöttek, hogy vállaná a felügyeletet, de ebbe édesanyja nem egyezik bele, akkor egy újbóli elhelyezési kérelem beadása szükséges, amit Ön is említett. Egy ilyen meghallgatás során Önt is meg fogják kérdezni, hogy mit szeretne, s ekkor el tudja mondani az érzéseit, a gondolatait és a fenálló konfliktusokat is, melyeket itt leírt. Sajnos ennél többet a jogi eljárásról én sem tudok, ezért az ilyen irányú tájékozódás miatt érdemes lenne édesapja, vagy egy megbízható felnőtt társaságában felkeresni a területileg illetékes gyámhivatalt.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Pszichológus! A problémám édesanyámmal van. Már kiskorom óta nagyon rossz a kapcsolatunk, folyamatosan sérteget, szavaival bánt. Nem emlékszem, h valaha is dicsért volna, mindig mindenben kritizált. Sajnos nagymamám már nem él. Ő volt mindig is az aki óvott, védett, szeretet. Amióta ő nem él mondhatni, h rosszabb lett a kapcsolatunk, már szinte nem is kommunikálunk,mert abból mindig csak a veszekedés van. Kislányom, nagyon szereti a mamáját, és anyám is őt, de már félek vinni hozzá (ő nem nagyon jön hozzank, pedig nem lakunk messze egymástól 10perc autóval). Ha már eszembe jut, tiszta ideges vagyok, és feszült, felek, h a kislányom is érzi rajtam. Ma már oda jutottam, a beszélgetésünk alatt, ha lehet ezt annak nevezni, hogy nem akarom többet látni, attól tartok , h kislányom nagyon szomorú lesz ha nem találkoznak. Ami miatt erre a következtetésre jutottam, az az, h két napja mikor mentünk hozzájuk, ő nagyon kohogott, és mondtam a lányomnak, h ne menjen oda, mert lehet, h vírusos, erre ő be rohant sírva! (mindig sír ha olyat mondok neki ami neki nem tetszik) a házba. Ez engem nagyon bántott, h ezzel őt megbantottam, és láttam a lányomon, h ő ment volna hozzá játszani, szóval ma felhivtam és érdeklődtem, h van, de ő megint csak ellenségeskedni tudott idézem “mit érdekel téged, h vagyok, nem is keresel mostanaban, remélem te is kohogni fogsz!” nem tudtam mit válaszolni, rá raktam a telefont. Azóta uzenetben jött a lelki terror szövegével. Nem vagyok erre kíváncsi írtam neki. Önnek mi erről a véleménye? Kérem segítsen, mert magam alatt vagyok.
Kedves Anita!
Nagyon nehéz lehet Önnek ez a kapcsolat az anyjával, melyen fontos lenne változtatni. A terrort nem szabad hagyni, de talán nem csak a kapcsolat megszüntetése a megoldás. Ennek átgondolásához önismereti munkára van szükség, melyben munkacsoportunk bármely pszichológusa szívesen segít Önnek négyszemközti keretek között.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Nagyon tanácstalan vagyok!
A páromrol lenne szó.
Mar 3eve együtt vagyunk. Kisebb nagyobb problémák mindig voltak amiket meg tudtunk oldani meg beszéltük aztán tovább léptünk rajta és mentünk tovább előre. Viszont mindig jelen volt nála ez a viselkedés zavar már a kapcsolatunk eleje óta, ami mostanáig egyre rosszabb lett. Olyannyira ki tud kelni magából hogy mintha nem is ő lenne abban a pillanatban. Tör zúz ami a keze ügyébe kerűl, ordibál és ami a legrosszabb nem vesz észre. Olyanokat mondd amivel meg bánt. Simán gondolkozás nélkül hozzám vágja a dolgokat. Amit persze később bán meg. De én ilyenkor már olyan tehetetlen vagyok hogy csak sírok. De az sem hatja meg, sőt sokszor beszol ez miatt is hogy mit bőgők. Én persze nem akarom neki elmondani így ő ezen is felhuzza magát. Nem mondom hibátlannak magamat én se nekem is vannak olyan megszolalasaim felé ami nem tul szep vagy kicsit flegmabbqn hangzik ami szintén felhuzza. Egy ideig sikerült neki kezelni ezt az egészet, sok esetben ha fel húzta volna magát próbálta el hülyéskedni,mert mondtam hogy nem lesz így jó majd a kapcsolatunk ismét mélypontra került és újból elkezdodott. Állítása szerint sokszor egyedül érzi magát,vannak dolgok amiket nem mer elmondani mert fél a reakciómtol. Nem igazán közeledek felé mindig ő jön oda és ő kezdeményez. És azt mondja nem hallgatom meg sokszor. És a rosszat sokkal inkább észre veszem benne mint a jót ezért elfojtasban van. Nem érzem azt hogy ennyire nem törődnek vele. Kicsit túlzásnak érzem ezeket a szavait bár tény hogy nem mindig vagyok a seggbe és nem mindig van jó kedvem és esetleg úgy szolalok meg, de ez a viselkedése ilyenkor akkor sem normális.
Azt tudni kell róla hogy nem volt egyszerű gyerekkora azt mondta az anyja nem törődött vele és sokszor hangott el a száján hogy minek született meg. Egy tehernek érzi magát és önbizalma nulla. Viszont én ennél többet érzelmileg nem tudok neki megadni. És mindenz rajtam csattan. Mit tegyek?
Kedves Regina!
Két lehetőség van ebben a helyzetben: az egyik a párterápia, a másik, hogy a párja megy el egyénileg önismeretbe. Fontos kérdés az is, ki mire motivált. Az indulati töltésen a kettő kombináció segítene a leghatékonyabban.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Márta!
Gyerekkori bántalmazások miatt mardos a bűntudat, hogy mennyire hülye vagyok és nem érek semmit. Engem is rengetegszer bántottak a szüleim is lelkileg, magamnak se tudom megbocsátani, hogy milyen hülye voltam. Szóval vágjunk bele mik történtek. Összekentem a haját hajfestékkel bettinek mert oda adta másoknak amire nagy nehezen összegyűjtöttem. Elvileg még olyan volt hogy biztattak meg nem lesznek a barátaim ha nem vágom le a haját. Utána meg a ruhájába vágjak meg aztán megint összevágtam a haját. Utána fenyegettek hogy levideózzanak és,hogy csináljam újra. Meg ceruzát nyomtak le a torkomon meg nem tudom még mit dobtak le a torkomon. Meg Ferinél megint fenyegettek hogy csináljam és levideóztak.Mert részegen belevágtam a hajába. Azt lefotózták a forgóját és azt mutogatták hogy én csináltam. meg szétvágták a ruháim de amúgy alsóban is. Azt alsóban meg persze letagadták hogy ők voltak. Meg taknyot is beleköpték a hajamba meg nekem is levágták a hajam azt azon röhögtek. Aztán középsuliban megint ment az hogy vertek hogy adjam meg a jelszót azt olvasgatták a beszélgetéseinket párommal. Meg ugyanúgy levideóztak hogy vágjam a ruhájába különben megvernek. Többször levágták a hajam + befestették. Meg hogy túrjam az orrom videóban vagy megvernek. Belém vágták a körzőt mert én is fruzsiba. Belevágtak a fülembe mert én is gabicának. Meg hogy nem adtam szüleimnek a pénzem azt éheznek meg elruletteztem.Aztán a 4 éven át azokat a videókat mutogatták a tanároknak.Szerintem ez volt idáig a tudatalatti bajom csak az elmém megvédett egy kis depresszióval mert nem tudtam volna feldolgozni.Ja + zaklattak fészen is hogy elküldözgetnek mindent ismerőseimnek meg látod mennyien töröltek téged? Aztán középsuliban meg általánosban is bejött egy rendőr,meg hogy figyelünk stb. Középsuliban nem voltam tudatomnál, de most már 23 évesen emlékszem, hogy ezek történtek velem. Szociális fóbia, pánikbetegség volt akkoriban. Most elvileg skizofrénia, de mivel gyógyszer elvonáskor történt lehet, hogy nem vagyok az. Kérem segitsen mit tehetnék, mert nagyon kinoz a múlt.
üdv.: Nelli
Kedves Nelli!
Remélem nem bánja, ha Túri Márta pszichológusnő helyett tőlem kap választ.
Ön nem felelős azért, ami a múltban történt! A felnőtek dolga lett volna megvédeni Önt. Fontos volna mielőbb pszichoterápiás segítséget kapnia. Javasolnám, hogy forduljon a területileg illetékes pszichiátriai osztályhoz, mert jelenleg csak ott van ellátás a koronavírus helyzet miatt. Itt lehetőség lenne egy korrekt pszichodiagnosztika elvégzésére. Ha a skizofrénia diagnózisa bebizonyosodik, mindenképpen szükséges a gyógyszeres kezelés is a múltbéli traumák feldolgozása mellett.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó estét kívánok, azzal a problémával fordulok önökhöz hogy körülbelül 2hónapja volt egy együttlétem a párommal. Sajnos felelőtlen voltam és nem védekeztünk igaz 2 perc volt csupán és nem is volt orgazmusa. Késett a menstruációm 6 napot majd megjött utána és csináltam egy tesztet is ami negatív lett de most ebben a hónapban újra késik ez normális?
Kedves Kérdező!
Nőgyógyásszal lenne érdemes konzultálni!
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
