Milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatunk stresszhelyzet esetén?

Milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatunk stresszhelyzet esetén?

Korábban már részleteztük, hogy hogyan is kezelhetjük a minket érő stresszt. Mai blogbejegyzésünkben részletesebben tárgyaljuk a különféle megküzdési módokat, s ezeken belül megkülönböztetett figyelemmel azokat a  megküzdési stratégiákat, amelyek előfordulhatnak a mindennapok során. Melyek is ezek?

Mi is a megküzdés? Milyen formái vannak?

Megküzdésnek nevezzük a stresszhelyzet megoldását szolgáló alkalmazkodási próbálkozásokat. A megbirkózási módokat adaptív, s nem adaptív dimenziók mentén kategorizálhatjuk, másrészt a megbirkózási készség három formájáról is beszélhetünk, azaz problémamegoldó-, érzelmi-, és támogatást kereső formákról.
Lazarus és Lainer kétféle megküzdési formát különböztetett meg: problémaközpontú megküzdés és érzelemközpontú megküzdés. A problémaközpontú megküzdés során a személy a helyzetre, a problémára összpontosít, megkísérli azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudja kerülni. Az érzelemközpontú megküzdés során pedig a személy azzal foglalkozik, hogy enyhítse a stressz okozta érzelmi reakciókat, megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását. Az érzelemközpontú megküzdést használó egyén a tények, és az érintettség tagadásával igyekszik kontrollálni a kialakult helyzetet, azáltal próbálja szabályozni a fennálló distresszt (olyan helyzetet értünk alatta, amit megoldhatatlannak érezzük), hogy megváltoztatja a szituáció értelmét, jelentőségét. Amikor ez a procedúra sikerrel jár, akkor kevés, vagy nincs oka megtapasztalni az érzelmi distresszt, így a káros, vagy fenyegető kapcsolat átértékelődik jóindulatúvá az egyénben. Az érzelemközpontú megoldási módot akkor tekinthetjük valódi megküzdésnek: 1. ha a személy csak addig használja, amíg meg nem találja az optimálisabb problémamegoldást, 2. ha a stresszhelyzet nem változtatható meg. Folkmann és Lazarus érzelemközpontú és problémaközpontú konfliktusmegoldási elmélete szerint az érzelmi egyensúly helyreállítása a hatékony problémamegoldás előfeltétele, így együtt járhat a kétféle konfliktus megoldási mód.

Mi jellegzetességei vannak a kétféle problémamegoldásnak?

Az érzelemközpontú problémamegoldás során az egyén:
• a problémát minimalizálja,
• ráhagyatkozik az eseményekre,
• csatlakozik nála erősebb személyekhez
• próbálja a helyzetet értelmezni.
A problémaközpontú konfliktusmegoldás során pedig az egyén aktívan tesz:
• a probléma feloldásáért,
• a megfelelő döntéshozatalért,
• a céltudatos cselekvésért.

Lazarus és Folkmann a kétféle megküzdési formákon belül nyolcféle stratégiát különít el:

  1. Konfrontáció: a problémával való szembehelyezkedést, aktív megküzdést jelenti.
  2. Eltávolodás: a helyzettől való érzelmi és mentális eltávolodás jelent, hogy energiát gyűjthessen az egyén a további megküzdésre.
  3. Érzelmek és viselkedések szabályozása: ez az adott helyzet megoldását legjobban segítő viselkedési mód és viselkedés megtalálását jelenti. Társas támogatás
  4. Társas támogatás keresése: a társas környezet részéről rendelkezésre álló erőforrások, támogatások keresését és kihasználását jelenti. A támogatást kereső faktornál azt találták, hogy a nők hajlamosabbak ezt a megoldást választani a férfiakhoz képest, ez megmutatkozik abban is, hogy a nők pl. hamarabb mennek el orvoshoz, ha panaszaik vannak.
  5. A felelősség vállalása: az észlelt, tulajdonított kontroll vállalása kerül előtérbe ebben az esetben.
  6. Problémamegoldás-tervezés: kifejezetten kognitív, racionális stratégia, azoknak a lehetőségeknek a kiértékelését jelenti, amelyek a helyzet megoldását elősegíthetik.
  7. Elkerülés-menekülés: olyan helyzeteket jelent, ahol nem vállalja az egyén a konfrontációt, kilép a szituációból.
  8. Pozitív jelentés keresése: a negatív jelentésű esemény kihívásaként, bizonyos szempontból pozitívként való értékelése történik meg.

Milyen adaptív válaszokat adhatunk stresszhelyzetben?

Az adaptív konfliktusmegoldás, problémamegoldás egyik módja, hogyha magát a szituációt próbáljuk megváltoztatni magatartási válasszal, például amikor állásunkat lecseréljük, mert rájövünk, hogy képességeinknek, érdeklődésünknek nem felel meg. A gondolkozási-érzelmi egyensúly helyreállításának másik lehetősége a kognitív sémák, tehát a helyzet értékelésének, minősítésének befolyásolása. Ha a helyzetet megoldhatatlannak minősítjük, az adaptív módszer a helyzet újraértékelése, az ún. kognitív átstrukturálás. A kognitív átstrukturálás, mint konfliktusmegoldási stratégia azt jelenti, hogy a személyiségfejlődésünk magasabb fázisába jutunk azáltal, hogy a nehéz élethelyzetből más emberként kerülünk ki pozitív értelemben Ez a megküzdési képesség fontos szerepet játszik az érzelmi funkciózavarok megelőzésében.

Mit tehetünk a fejlődésünkért?

Gondoljuk végig, hogy hogyan viselkedünk egy-egy megterhelő helyzetben, milyen stratégiákat alkalmazunk. Ebben segítségünkre lehet a honlapunkon található megküzdési módok kérdőív is. Közeli ismerőseink véleményét is kikérhetjük, hogy ők hogyan látnak ilyen szituációkban minket. Ezek alapján viselkedésünket tudatosan is megváltoztathatjuk. Ha önállóan nem tudjuk átlépni a régi, berögzött viselkedésmintázatainkat, akkor érdemes mindenképpen szakember segítségét kérni, hogy hatékonyabb megküzdési stratégiákat tudjunk kialakítani, ami által javulni tud az önbizalmunk, a stresszkezelési– s konfliktusmegoldási repertoárunk. Kétszemélyes helyzetben pszichológus segítségével könnyebben ki tudjuk deríteni, hogy milyen sérelmek, hiedelmek, remények, berögzött reakciók gátolják viselkedésünket a stresszes szituációkban.

Amennyiben problémájára ismer, s szeretné önismeretét növelni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra. A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez előzetesen várólistára jelentkezni az info@onlinepszichologus.net címen lehet. A rendelés várhatóan 2020. január 20-tól indul, előjegyzés már most is kérhető az info@onlinepszichologus.net elektronikus levélcímen.

Felhasznált szakirodalom:

KOMLÓSI, A. (2001). A személyiség értelmezései. In: (szerkesztette Oláh, A., Bugán, A.) Fejezetek a lélektan alapterületeiből. ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest.
KOPP, M. (2003). A stressz szerepe az egészségromlásban. In Hippocrates. Családorvosi és foglalkozás-egészségügyi folyóirat. V. Évfolyam. 1. szám. Dzeta Kiadó, Budapest.
KOPP, M., SKRABSKI, Á. (1992). Magyar lelkiállapot, Végeken Kiadó, Budapest.
KOPP, M., SKRABSKI, Á. (1995). Alkalmazott magatartástudomány. A megbirkózás egyéni és társadalmi stratégiái. Corvinus Kiadó, Budapest.

 

 

Ön hogyan reagál az életében felmerülő stresszt okozó helyzetekre?