Jóestét! Választanom kellett kategóriát, hogy mi a bajom és vagy 4-5 dolgot szerettem volna bejelölni, erre sajnos nem volt lehetőség, szóval a céltalanságot választottam. Kilencedik osztályos vagyok idén, előttem áll a nyelvvizsga, az év véggi vizsgáim amik a karantén ellenére is meg lesznek tartva, de ezek ellenére nem érzek semmit. Nem érzek izgalmat, idegességet, megszűnt az érdeklődésem a tanulás, zene, a sorozatok, a barátaim, a családom, minden eddigi hobbim iránt. Nem akarok semmit sem csinálni, legszívesebben megszűnnék létezni. Harmadikos korom óta, (igen, 6 éve!) érzem, hogy nem akarok élni, de most hogy be lettem zárva a szobámban még sokkal erősebb. Voltak nagyon rossz időszakaim, amikor elterjedt volt a vagdosás meg ezek a hülyeségek, én is csináltam, élveztem, és jobban lettem tőle, de rájöttem hogy nem megoldás. Két megoldás van.
1. Meghalok. Ez nagy önzőség lenne, mert tudom, hogyha nem is mutatják ki, biztosan vannak akik szeretnek, vagyis remélem… Elég unalmas vagyok, a barátaim nem igazán beszélnek már velem mert tényleg nem csinálok semmit, nem tudok miről beszélgetni.
2. A második hogy olyan legyek mint régen, de ez láthatóan nem sikerül, pedig 6 éve próbálkozom.

5 hónapja megcsalt és elhagyott a férjem elötte 25 évet éltünk együtt boldogan és egyik napról a másikra kisétált az életemből. Azóta nem találom az élet értelmét egyfolytában arra gondolok hogy jobb lenne nem élni akkor megszünne minden fájdalom.

Jó napot kívánok. Abban szeretném a segítségét véleményét kérni hogy a párom azt mondta hogy nem akar soha többet látni és hogy takarodjak az életéből mert tettem egy nagyon nagy hibát beszéltem más sráccal szív puszi meg ilyesmi de ez csak etetés volt mert azt a srácot utálom és hitegetni szerettem volna mert ő anno nagyon nagy fájdalmat okozott nekem és csak vissza szerettem volna neki adni de közben a párom észre vette megtudta hogy én ennek a csávónak írogattam szíveztem meg puszi smiley és a barátom azt mondta hogy tűnjek el az életéből és soha nem akar látni de én nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni de hiába irok neki hívom semmi nem kíváncsi rám😰. Mégis mit csinálhatnék ilyen helyzetben hogy tehetném jóvá?😰

Mostanában sok bajai vannak egyes emberekkel és érdekesnek tartok pár helyzetet vagy szituációt és Ebben szeretnék tanácsot kérni

Tisztelt segítő!
Mindig szorongó alkat voltam.2 évvel ezelőtt elkezdtem minden apró dolgon órákig agyalni.Órákig pörgettem vissza gondolatban egy-egy eseményt.Ha mondtam valamit, gyorsan feljegyeztem, hogy nem mondtam-e valami nem odaillőt. Széket fotózni mielőtt leülök,hogy biztos nem ült-e ott valaki, nyilvános mosdóban távozás előtt,hogy biztos nem volt-e bent senki.Kézfogás után pedig muszáj kezet mosnom.Aztán szexuális tartalmú képek villantak be,amitől nagyon megijedtem.Félek,hogy egyszer valami megvalósul belőle.Mivel óvodában dolgozom évek óta,ezután elkezdtem kerülni a mosdót.Félek bemenni. A pszichológusom szerint,valamit “félt az elmém”.Elkezdtem gondolkodni.28 évesen még mindig érintetlen vagyok.Erkölcsös nevelést kaptam, és mindig fontos volt számomra a tisztaság,és a “tiszta,igaz” szerelem..Volt párkapcsolatom,de nem teljesedett be.Lehet hogy ez az amit annyira féltek?Köszönöm válaszát!M.

Üdvözletem.
Józsefnek hívnak, 30 éves vagyok vagy egy gyönyörű családom, munkám. Sajnos azt kell írnom hogy komoly dühkezelési problémával küzdök, mert sajnos ha a feleségemmel vitába keveredek akkor nagyon hamar elszakad a cérna és tetlegességig nem megy el a dolog de fenyegetések, falba vagy egyébb tárgyakba ütések, rongálások előfordulnak, nem tudom ilyenkor a dühömet vissza fogni és sajnos az sem érdekel ilyenkor hogy a 3 éves kisfiam ott(nyílván elötte nem csapkodok). Fenyegetéseket teszek hogy végzek magammal, de eddig hála istennek nem volt semmi erre irányuló cselekedetem. De sajnos a hétköznapok forgatagaiban is sok kis apróságon felhúzom magam, dühöngök(idegbeteg) leszek. Nagyon hirtelen haragú vagyok, és sok embert is lenézek hogy pl milyen “jampi” stb.
Apám ivott és akkor volt ilye ezeket végig kellett néznem, hallgatnom.
Szeretnék változtatni ezen mert nem szeretném a családomat elveszteni ez miatt.
Remélem kapok valami segítséget önöktöl.
Válaszukat előre is köszönöm.
Üdvözlettel

Tisztelt Doktor Nő/Úr!

14 éves vagyok, és azért fordulok önhöz mert az életem egy nehéz szakaszába érkeztem, és számomra kifejezetten nehéz megküzdeni a most bennem rejlő érzelmekkel.
A szüleim kiskoromban elváltak, Én édesanyámhoz kerültem. Azonban hamar dorog problémái adódtak az akkori párjával és a későbbiekben a párja börtönbe, mi pedig édesanyámmal és öcsémmel egy másik helyre költöztünk, viszont anyukám és köztem nem javultak a dolgok, inkább romlottak. Teljesen kifordult magából és élérte, hogy úgy döntsek a kezembe veszem a saját sorsom és elköltözzek édesapámhoz aki mindvégig mellettem állt és erős kapcsolatot ápolt velem. Most, hogy közeleg a gimnázium megléptem azt a lépést, hogy Budapestre édesanyám otthonától messze eső iskolába jelentkeztem mivel édesapámnál szeretném folytatni az életemet. Anyukám bár aláírta a jelentkezési lapokat azonban az anyagiak miatt nem hajlandó elengedni engem. Most az országban való járvány helyzetre tekintettel, még tudom nincs itt az ideje a bírósági lépéséknek, de nagyon félek mi lesz ha a bíróság mindennek ellenére újra úgy dönt anyukám mellett a helyem. Nem tudom az érveim az ellen, hogy édesanyámmal folytassam életem túl kicsinyesek-e vagy nagyzóak, de félek az én szavam kevés bár tudom apukám meg tesz minden tőle telhetőt. Mégis félek mi lesz ha vissza kerülök oda ahonnan jöttem, minden este sírok mert nem tudom máshogy kiadni magamból de még ez se igazán segít ezért határoztam el írok magának. Ha nem is tud segíteni azért örülök, hogy le mertem írni és segítséget kérni.

Köszönöm ha elolvasta!
Tisztelettel: Nikoletta

Kedves Pszichológus! A problémám édesanyámmal van. Már kiskorom óta nagyon rossz a kapcsolatunk, folyamatosan sérteget, szavaival bánt. Nem emlékszem, h valaha is dicsért volna, mindig mindenben kritizált. Sajnos nagymamám már nem él. Ő volt mindig is az aki óvott, védett, szeretet. Amióta ő nem él mondhatni, h rosszabb lett a kapcsolatunk, már szinte nem is kommunikálunk,mert abból mindig csak a veszekedés van. Kislányom, nagyon szereti a mamáját, és anyám is őt, de már félek vinni hozzá (ő nem nagyon jön hozzank, pedig nem lakunk messze egymástól 10perc autóval). Ha már eszembe jut, tiszta ideges vagyok, és feszült, felek, h a kislányom is érzi rajtam. Ma már oda jutottam, a beszélgetésünk alatt, ha lehet ezt annak nevezni, hogy nem akarom többet látni, attól tartok , h kislányom nagyon szomorú lesz ha nem találkoznak. Ami miatt erre a következtetésre jutottam, az az, h két napja mikor mentünk hozzájuk, ő nagyon kohogott, és mondtam a lányomnak, h ne menjen oda, mert lehet, h vírusos, erre ő be rohant sírva! (mindig sír ha olyat mondok neki ami neki nem tetszik) a házba. Ez engem nagyon bántott, h ezzel őt megbantottam, és láttam a lányomon, h ő ment volna hozzá játszani, szóval ma felhivtam és érdeklődtem, h van, de ő megint csak ellenségeskedni tudott idézem “mit érdekel téged, h vagyok, nem is keresel mostanaban, remélem te is kohogni fogsz!” nem tudtam mit válaszolni, rá raktam a telefont. Azóta uzenetben jött a lelki terror szövegével. Nem vagyok erre kíváncsi írtam neki. Önnek mi erről a véleménye? Kérem segítsen, mert magam alatt vagyok.

Üdvözlöm!
Nagyon tanácstalan vagyok!
A páromrol lenne szó.
Mar 3eve együtt vagyunk. Kisebb nagyobb problémák mindig voltak amiket meg tudtunk oldani meg beszéltük aztán tovább léptünk rajta és mentünk tovább előre. Viszont mindig jelen volt nála ez a viselkedés zavar már a kapcsolatunk eleje óta, ami mostanáig egyre rosszabb lett. Olyannyira ki tud kelni magából hogy mintha nem is ő lenne abban a pillanatban. Tör zúz ami a keze ügyébe kerűl, ordibál és ami a legrosszabb nem vesz észre. Olyanokat mondd amivel meg bánt. Simán gondolkozás nélkül hozzám vágja a dolgokat. Amit persze később bán meg. De én ilyenkor már olyan tehetetlen vagyok hogy csak sírok. De az sem hatja meg, sőt sokszor beszol ez miatt is hogy mit bőgők. Én persze nem akarom neki elmondani így ő ezen is felhuzza magát. Nem mondom hibátlannak magamat én se nekem is vannak olyan megszolalasaim felé ami nem tul szep vagy kicsit flegmabbqn hangzik ami szintén felhuzza. Egy ideig sikerült neki kezelni ezt az egészet, sok esetben ha fel húzta volna magát próbálta el hülyéskedni,mert mondtam hogy nem lesz így jó majd a kapcsolatunk ismét mélypontra került és újból elkezdodott. Állítása szerint sokszor egyedül érzi magát,vannak dolgok amiket nem mer elmondani mert fél a reakciómtol. Nem igazán közeledek felé mindig ő jön oda és ő kezdeményez. És azt mondja nem hallgatom meg sokszor. És a rosszat sokkal inkább észre veszem benne mint a jót ezért elfojtasban van. Nem érzem azt hogy ennyire nem törődnek vele. Kicsit túlzásnak érzem ezeket a szavait bár tény hogy nem mindig vagyok a seggbe és nem mindig van jó kedvem és esetleg úgy szolalok meg, de ez a viselkedése ilyenkor akkor sem normális.
Azt tudni kell róla hogy nem volt egyszerű gyerekkora azt mondta az anyja nem törődött vele és sokszor hangott el a száján hogy minek született meg. Egy tehernek érzi magát és önbizalma nulla. Viszont én ennél többet érzelmileg nem tudok neki megadni. És mindenz rajtam csattan. Mit tegyek?

Kedves Márta!

Gyerekkori bántalmazások miatt mardos a bűntudat, hogy mennyire hülye vagyok és nem érek semmit. Engem is rengetegszer bántottak a szüleim is lelkileg, magamnak se tudom megbocsátani, hogy milyen hülye voltam. Szóval vágjunk bele mik történtek. Összekentem a haját hajfestékkel bettinek mert oda adta másoknak amire nagy nehezen összegyűjtöttem. Elvileg még olyan volt hogy biztattak meg nem lesznek a barátaim ha nem vágom le a haját. Utána meg a ruhájába vágjak meg aztán megint összevágtam a haját. Utána fenyegettek hogy levideózzanak és,hogy csináljam újra. Meg ceruzát nyomtak le a torkomon meg nem tudom még mit dobtak le a torkomon. Meg Ferinél megint fenyegettek hogy csináljam és levideóztak.Mert részegen belevágtam a hajába. Azt lefotózták a forgóját és azt mutogatták hogy én csináltam. meg szétvágták a ruháim de amúgy alsóban is. Azt alsóban meg persze letagadták hogy ők voltak. Meg taknyot is beleköpték a hajamba meg nekem is levágták a hajam azt azon röhögtek. Aztán középsuliban megint ment az hogy vertek hogy adjam meg a jelszót azt olvasgatták a beszélgetéseinket párommal. Meg ugyanúgy levideóztak hogy vágjam a ruhájába különben megvernek. Többször levágták a hajam + befestették. Meg hogy túrjam az orrom videóban vagy megvernek. Belém vágták a körzőt mert én is fruzsiba. Belevágtak a fülembe mert én is gabicának. Meg hogy nem adtam szüleimnek a pénzem azt éheznek meg elruletteztem.Aztán a 4 éven át azokat a videókat mutogatták a tanároknak.Szerintem ez volt idáig a tudatalatti bajom csak az elmém megvédett egy kis depresszióval mert nem tudtam volna feldolgozni.Ja + zaklattak fészen is hogy elküldözgetnek mindent ismerőseimnek meg látod mennyien töröltek téged? Aztán középsuliban meg általánosban is bejött egy rendőr,meg hogy figyelünk stb. Középsuliban nem voltam tudatomnál, de most már 23 évesen emlékszem, hogy ezek történtek velem. Szociális fóbia, pánikbetegség volt akkoriban. Most elvileg skizofrénia, de mivel gyógyszer elvonáskor történt lehet, hogy nem vagyok az. Kérem segitsen mit tehetnék, mert nagyon kinoz a múlt.

üdv.: Nelli

Jó estét kívánok, azzal a problémával fordulok önökhöz hogy körülbelül 2hónapja volt egy együttlétem a párommal. Sajnos felelőtlen voltam és nem védekeztünk igaz 2 perc volt csupán és nem is volt orgazmusa. Késett a menstruációm 6 napot majd megjött utána és csináltam egy tesztet is ami negatív lett de most ebben a hónapban újra késik ez normális?

Az a problémám, hogy sokszor és elég könnyen mérges és indulatos tudok lenni. Kisebb dolgokon is nagyon indulatos leszek, néha annyira, hogy megütök valamit. Nem tudom, hogy hogyan kezelhetném.

Tisztelt Hölgyem /Uram! Az lenne a problémám, hogy szex közben az előjátéknál áll orális kielégítésnél is lelankadok néha. Meg mikor már tenném be előtte is és nehéz visszaállítani. De ugyanez a probléma maszturbációnál feláll közben lelankad utána visszaállítom és a végén van ejakuláció! Mi lehet a probléma?

Jó napot! A barátomról lenne szó. Régóta együtt vagyunk én a szüleimmel élek még ő pedig a saját szüleinél ahol az apuka alkoholista. Össze költözni nem merek vele mert ha lehetőség akad az indulat kezelési problémáitól is tartok. De ha szakítanék vele még mélyebbre süllyedne, így egy rossz kapcsolatot tartunk fent. Sajnos több problémával is küzd egyszerre de a legfontosabb az most az élet szemlélete. Sokat fogyaszt alkoholt az életben is csak teng leng, túl nagy álmokat kerget és nem tudja valóra váltani azokat. Ha valami nem ugy alakul ahogy eltervezte öngyilkossági gondolatai vannak és tervezgetni kezd. Tavaj nyáron volt egy próbálkozása amiről sikeresen lebeszéltem de sajnos pszichologussal valo találkozásra nem tudtam rábeszélni, nagyon elutasító ezzel kapcsolatban. A gond hogy most újra fent áll a veszélye, hogy butaságot tegyen. Viszont kint tartozkodik külföldön. Mit tegyek? Hogyan tudnék neki segíteni? Hogyan vegyem rá, hogy keressen fel egy pszichologust? Elöre is hálásan köszönöm

(Aki úgy érzi, hogy a szexuális zaklatás témája gondot okoz neki, szeretném javasolni, hogy ne olvassa el ezt a levelet, mert elég részletesen írtam, nem szeretnék senkinek rossz emlékeket felidézni!)

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Szeretném azzal kezdeni a levelet, hogy megköszönöm a többiek nevében is ezt a lehetőséget, hogy névtelenül kérhetünk segítséget/útmutatást Önöktől!

Igazából nem is tudom, hol kezdjem. Pár napja történt valami, amit nem mondtam el senkinek és nem is tudom hova rakni a fejemben. Szóval úgy áll a helyzet, hogy ebben az időszakban itthon kell lennem, a sulink is online van, illetve dolgozni nem mehetek, mert a mostani helyzet miatt lényegében kirúgtak. A nevelőapámnak van egy édesapja, akire főzünk, mert máshogy nem tudjuk megoldani az étkeztetést. Most mivel én vagyok itthon, nekem kell átvinnem (ő a szomszédban lakik, mellettünk) az ételt. Szívesen el is vállaltam, mert szeretek hasznos lenni és ott segíteni ahol tudok. Amikor átmentem (nem tudom minek nevezzem, mert végülis nem a nagyapám) akkor sokszor megjegyezte, hogy milyen szép vagyok, meg milyen helyes nő lett belőlem. Hát megköszöntem, mert ugye ha bókolnak, akkor így szokás. Aztán egyik nap amikor vittem az ebédet meg a vacsorát, akkor mondta, hogy üljek le. Elkezdtünk beszélgetni, majd észrevettem, hogy feltűnően bámulja a melleimet, meg kezdett egyre többször megjegyzéseket tenni az alakomra, hogy milyen szép combjaim vannak, meg bárcsak látna ruha nélkül is, olyan kíváncsi, meg hogy ha láthatná az alsó felemet akkor megharapdálna, ilyesmi. Inkább nem sorolom fel, nem szeretném, ha egy másik olvasó aki hasonlót élt át emiatt újra átélné a vele történteket…
Szóval mondta, hogy segítsek neki kinyitni egy levelet, mert nem tudja (egyébként ki tudná, de nyilván direkt kért meg erre…), majd mondta, hogy olvassam fel neki, mert nem látja… amikor elkeztem olvasni, akkor megfogta a kezemet, majd a combomat kezdte el taperolni, meg hasonlók. Igazából el tudtam volna magamtól tolni meg azt hiszem fel kellett volna pofoznom vagy ilyesmi, hogy tudja, hol a helye, de valamiért lefagytam. Szerencsére durvább dolgokra nem került sor, de akkor is, emiatt nem tudtam éjszaka aludni..
Majd másnap megint át kellett mennem, ami miatt nagyon ideges voltam. De volt annyi eszem, hogy hangrögzítővel együtt menjek át. El akartam itthon mondani, de mégsem. Nagyon sok gondja van itthon anyumnak, folyton dolgozik, fáradt, kb csak mi ketten vagyunk jóban, a többiek elég szemetek tudnak lenni, és nem is nagyon lehet velük semmiről beszélgetni, mert el vannak foglalva a saját problémáikkal. Szóval felvettem hangra, nem fogdosott, csak bocsánatot kért, meg mondta, hogy nehogy megsejtse anyum hogy ez volt, maradjon a kettőnk titka. Mondtam neki, hogyha nem fordul elő többet ilyen, akkor nem lesz gond. De aztán csak elkezdte, rögtön ezután, hogy de hát akkor is olyan formás vagyok, meg amugy én hogyan gondolok rá, mert ő látna szívesen az ágyban, meg hasonlók. Tényleg nem akarok ezzel galibát okozni, mert így is elég feszült itthon a helyzet, meg anyumnak nagyon sok gondja van, azt se vette észre, hogy egy éve vagdostam magam, teljesen kifordultam önmagamból és ha nem lett volna ott a barátnőm akkor a mai napig nem lennék jól. Kiskoromban is molesztáltak, de azt hiszem azt már feldolgoztam, elkezdtem kidolgozni egy tervet, hogyan legyen normális szexuális kapcsolatom a férfiakkal (még nem voltam senkivel), de ezek után nem tudom hogy legyen… Tudom, hogy el kellene mondanom anyumnak a dolgot, de még több gondolt nem akarok okozni, pedig még az sem történne meg, hogy nem hisz nekem, mert van bizonyítékom. Maximum az lehetne, hogy elbagatellizálja, hogy minek fújom ennyire fel, ő csak egy öregember, meg csak poénkodik…. lehet, hogy idős és nem annyira vág már az esze, de egy nővel akkor sem lehet ilyet tenni!! Még akkor sem ha nem történt nemi aktus, hiszen ez is okozhat lelki sérüléseket. Főleg ha családtag az illető…Vagy én hajtom fel a dolgot? Jobb lenne, ha tényleg hallgatnék erről? Csak már nem bírom elviselni, hogy a mellemet nézni, meg megjegyzéseket tesz, hogy ma nem látszódnak a ,,gombok”. Fogalmam sincs mi legyen. Kezdtem jól lenni, jól alakult az életem, de ebbe a helyzetbe hozott… Ön szerint, mi lehetne a megoldás? Van egyáltalán erre megoldás? Tudom, nehéz kérdés, de nagyon hálás lennék, ha tudna adni valamilyen útmutatót!
Szép napot kívánok!