Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdv. Lányunkkal lenne probléma aki most lesz 6 éves és kb 2 hete úgy jön haza az oviból h olyan méreg van benne amit itthon ad ki. Eleinte imádott oviba menni most meg utál meg beteg akar lenni h ne kelljen menni van h reggel is harcolni kell vele. Hétvégén semmi baj nincs vele de a hétköznapok egyre durvábbak. Beszéltün az óvónőkkel próbáltam pszichológust de az fél évre ígért időpontot. Beszéltünk vele az óvónőkkel közösen is. Irányító típus, és nekem az jött le h egyre kevésbé engedelmeskednek neki és nem tudja ezt feldolgozni és azért ilyen. Röviden ennyi. Erre mi a megoldás? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
A gyermek otthoni és a közösségi viselkedése nagyon sokat eltud mondani róla. Főképp ha ez a két viselkedés nem eggyezik. Nem igazán értem, hogy mire gondol az “irányító típus” alatt. Az óvodai környezetben valamilyen nevelési szempont másképp működik mint Önöknél otthon. Nagyon jól tették, hogy beszéltek az óvónőkkel. Mindenképp szükséges lenne megismerni, hogy mi zajlik másképp a két környezetben. A gyermeket más ingerek érik az óvodai közösségben, és ahogyan azt leírta viszonylag hirtelen történt változás. Erre az időszakra fektessenek nagyobb hangsúlyt a változások terén. Fontosnak tartanám, hogy valamilyen formában mégis tudjanak személyesen konzultálni pszichológussal.
Kedves pszichológus!
17 éves lány vagyok…de ez nagyon nem is számít. Inkább elmondom, hogy úgy érzem teljesen egyedül vagyok. Próbálok barátokat szerezni, de mikor megbízom bennünk ők direkt módon éreztetik velem, hogy van valaki sokkal jobb és szeretettebb haverjuk mint én. Az osztályban mindenki egy klikkhez tartozik csak én érzem úgy, hogy nem tartozom sehová. Általában a fiúkkal vagyok jóban, mert van egy öcsém, éz könnyebben megtalálom velük a hangom. Mégis igénylem a lány társaságot de a lányok éreztetik, hogy nincs még egy hely a csapatban nekem… nem mintha fiús vagy neveletlen lennék…egész kicsi koromtól felnőttnek és “elegáns nőnek” neveltek. Ezért is vagyok koraérett. Egész sikeres vagyok cikkeket és kritikákat szoktam posztolni többé-kevésbé híres oldalakon, 1. tanuló vagyok és iskolai rendezvényeken is mindig részt veszek. Mégis úgy érzem, hogy elegem van az emberekből. Már elegem van, hogy azt mutassam, hogy minden rendben, de ha megmutatom, hogy mi nincs rendben akkor panaszkodom. A szüleim folyton veszekednek borzalmas családképem volt. A fiúk egyáltalán nem érdeklődnek irántam, pedig igényes, tiszta, okos és ha nem is szép de csinos vagyok célokkal. Istenhez már alig tudok imádkozni, mert úgy érzem ő is cserbenhagyott. Senki nem èrt meg és senki nem kíváncsi se rám se a szenvedéseimre. Szerintem lappang bennem egy depresszió… Ha tehetném soha nem mennék emberek közé. Annyira belefáradtam minden szìnjátékba, hogy ennyire boldogtalan legyek, hogy senkire ne támaszkodhassak, hogy folyton az árral szemben haladjak. Ha sikereket érek el azt senki nem veszi èszre de ha hibázom, teszik magukat hogy nem érdekli őket, pedig nagyon elégedettek a helyzettel. Mindenki boldog, barátokkal, párral én pedig egyedül vagyok és egyre kevésbé látom az élet értelmét.
Kedves Levélíró! Olvasva a levelét, úgy érzem nagyon magányosnak érezheti magát ebben az időszakban. A magányosság egy félelmetes érzés, megértem, hogy nehéz önnek. Az életben fontos a társas támogatottság megélése és ahogy írja, családja sem igazán támogató közeg. Fiatal kora miatt első körben javasolhatónak tartom a Kék Vonal Telefon szolgálatot, ahol ingyenesen és névtelenül tud konzultálni szakemberekkel a kapcsolatairól, nehézségeiről és megoldási módjairól. Ez egy nagyon elfogadó közeg és egy jó segítség, kapaszkodó lehet önnek, amíg megtalálja azt az egészséges utat, amire szüksége van. Levele és sikerei miatt szintén jó ötletnek tartanám, hogy egy csoportos önismereti módszert kipróbáljon pl. pszichodráma, NLP csoportok, mozgás vagy művészetterápiás csoport. A csoportokon egy biztonságos, támogató közegben kaphat választ azokra a kérdéseire, hogy miért alakulnak hasonlóképpen a kapcsolatai, és hogyan tud a szülői mintából kilépni és újra bizalommal fordulni barátságok, kapcsolatok alakulása felé. Egyéni konzultációkra is szívesen fogadja munkacsoportunk, ha úgy érzi, hogy az érzelmi munka egyéni alkalmakkal jobban menne. Keressen bátran bennünket. Üdvözlettel
Jó napot.
Szeretném leírni a történetemet, problémámat és megtudni ha lehetséges hogy én vagyok-e ennek a problémának az oka, én reagálom-e túl vagy sem.
A probléma ott kezdődik hogy 27 éves vagyok, a szüleimmel lakunk a párommal együtt egy kertes házban még mindig. Megtaláltam a szerelmet, házasok is vagyunk, 1 hónap múlva születik meg a kislányunk a házunk éppen épül, újul, szépül de sajnos ez nem megy egyről a kettőre.
Ezeket a problémákat már régóta észlelem de nem foglalkoztam vele különösebben.
Kezdem úgy érezni hogy ki vagyok használva, pont kapóra jön hogy itt vagyunk.
Fizetem a rezsit, kaját és még plusszban azt amire nekünk a férjemmel szükségünk van. Vezetem a háztartást, mosok, takarítok, teregetek, boltba járok bevásárolok, visszük őket autóval ha kell akárhová, segítek nekik plusszban anyagilag mert a pénz sosem elég, intézem az ügyeiket mert “ők nem tudják” “nem értik” (pl.: leveszem a fizetésüket a kártyáról, telefonálgatok a szolgáltatóknak ha valami nem jó, intézem a szervízeket ha valami elromlik, elmegyünk mi párommal és megoldjuk a bármilyen típusú probémát).
Elromlik valami megvesszük mi mert ők ezt anyagilag nem bírják finanszírozni, ha véletlenül nálunk romlik el valami nekünk egy értelmű hogy megcsináltatjuk, fordított esetben nem kapunk semmilyen segítséget ha náluk romlik el valami mert az természetes dolog hogy ami a miénk az az övéké is és semmilyen felelősséggel nem tartoznak érte. Legfőképpen apum gondolja ezt így.
Nekem is sok mindenben szükségem lenne a segítségre de én sokszor úgy érzem egyedül vagyok és senki nem segít.
Mondjuk hazudok ha azt állítom semmiben mert (pl. :orvoshoz elmennek a receptért, a háznál is segítettek egyszer kétszer, esetleg a boltból hoznak valami ha kérem, anyum is elvégzi a házimunkát ja és ő főz mindíg mert nekem nem hagyná, mert úgyse jó, meg amúgy is meguntam mert mindenbe beleszól még abba is hogy fogom a kanalat)
Nem tudunk úgy elmenni sehová hogy 300x meg ne kérdeznék hová mentek, minek mentek, miért mentek, mit csináltok, mikor jöttök…. sokszor szólok érte hogy,, hányszor kérdezitek még meg minek idegesítetek direkt?? ” Válasz egy nevetés és kezdik előről…majd jön a telefon hol vagytok már, mikor jöttök stbstbstb.
Ha enni szeretnénk akkor azt sem lehet nyugodtan mert ha kivonulok a konyhába egyből ott terem valaki pl. apum leült és ott tvzik vagy anyum már gyújtja is a cigit és ott ül….vagy kimegyünk a kertbe ketten mar jön is kifelé pl. apum és ott ácsorog.
Megőrülök semmi magánéletem nincs.
(Tudni kell róluk hogy egyiknek sem 100%os az egészségi állapota, anyumnak a keze nem mozog teljesen egy törés miatt, apumnak a dereka, gerince nagyon problémás de nem rokkant egyikük sem mind2-en közmunkások nagyon kevés keresettel. Az én elgondolásom szerint mindketten tudnának olyan munkát vállalni ami az egészségi állapotuk mellett végezhező lenne, de szerintem nem akarnak nem tudom. )
Mind ezek ellenére kezd egy kicsit sok lenni a számomra, olyan nyomást érzek legbelül hogy szétszakadok sokszor, nagyon nagyon soskzor sírok, kiborulok és csak a szombámban érzem úgy hogy itt senki sem,, piszkálhat” “itt egyedül lehetek”, “itt nyugalom van” és azt csinálok amit akarok.
Szeretem a szüleimet tényleg és soha egy apró rosszat nem kívánnék nekik mert nekem ők a szüleim legyenek bármilyenek, éppen ezert segítek nekik akár anyagilag akár máshogy…. ha valami ilyen dolgon összekapunk egyből nekem lesz lelkiismeret forralásom még akkor is ha tudom hogy nekem vam igazam, és szörnyen érzem magam…. pedig nekem van igazam ami be is bozonyosodik.
Masik probléma a bátyám rajta is mindig segítünk mert tudjuk most sok problémaja volt.
Tipikus ez kell az kell amaz kell és nem azt mondja kölcsönkérhetem-e, oda tudnátok-e adni. Neki kell és viszi……
Itthon is érdekes a dolog mert mindig sz van nekik milyen sok kiadásuk, nincsen pénzük.. .. anyum egyből pakolja nekik a szatyor húsokat vigyétek, ezt azt amazt mindent vigyetek, ne hogy nélkülözzenek. Annak ellenére mondjuk hogy velünk senki nem beszél erről mert pl. azt mi vásároltuk vagy éppen a fele a miénk és azért hogy enni tudjunk nem azért hogy ne…. Hónap végén meg megy a kiakadás hogy nincs pénz!
Bezzeg az én kiadásaimról senki sem beszél attól függetlenül hogy velük lakom kb mintha albérletben laknék mert mindent fizetünk és még többet de ugye az természetrs mert itt lakom.
Hamarosan jön a baba és ez is nagyon nagyon sok pénzbe, intézkedésbe, utazgatásba, idegeskedésbe került és 1ft al sem segített senki semmiben még egy kisruhát se kaptam vagy akármilyen támogatást se nagyon… (anyum próbálkozik) én mégsem hánytam senki szemére.
Amiért betelt a pohár az a minap történt!
Batyám összetörte az utánfutót, és azóta is úgy áll, nem csináltatta meg fél éve kb. attól függetlenül hogy az építkezés miatt nekünk olyan volt mintha levegőt vették volna el….így bérelnünk kellett.
Tehát a minap az apai nagyanyám eljött meglátogatni a,, kismamát” kb 2x ha eljött…… najd a fejemhez vágta hogy mikor leszünk hajlandóak megcsinaltatni az itánfutót…. mondom nem én neem kell nem én ronrottam el..erre ő és?
Lehet hosszú lett, de azthiszem a lényeg benne van. Ha tud, akkor egy kis vélemenyt vagy tanácsot szeretnék mert sokszor úgy érzem hogy már én miattam van az egész és nagyon rosszul érzem magam.
A baba miatt meg aggódok mert a születés után félek hogy fog tovább menni ez a történet nem szeretnék folyamatos stresszben lenni még el nem tudunk költözni.
Az hogy beszeljük meg…. próbáltuk ezt nem lehet minden kezdődik előről…..
Segítségét előre is köszönöm
Tisztelettel egy elkeseredett kismama
Kedves Kismama!
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy sok stressz érheti Önt a családja részéről. Kismamaként érdemes lenne kerülnie az idegeskedéssel járó helyzeteket, s a baba megszületése után lehetne a férjével s a családjával is a problémákról beszélnie, hogy mi zavarja, mit tart megengedettnek vagy nem megengedhetőnek a családja részéről, mit tud Ön nyújtani nekik a baba születése után, s mit nem, milyen segítséget várna tőlük stb. Akár családterápiás keretek között a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatnál lehetne ezt meglépni (ez ingyenes). Illetve magán úton, akár családterápiás végzettségű kolléganőimnél is tudnak időpontot foglalni.
Az alábbi blogbejegyzésünkben részletezzük a család egzisztenciális támogatási igényéről a nehézségeket, s megoldási lehetőségeket:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!Az lenne a problémám hogy nagyapám elvesztése óta teljesen megváltozott az életem,depressziós lettem,már 2 hete.Azóta olyan mintha nem is látnék,csak teszem-veszem a dolgomat. Reggel amint felébredek egyből görcsbe rándul a gyomrom,izgulok azért hogy milyen napom lesz megint,aztán nagyon magamba fordulok,előtörnek a negatív gondolatok.Egész nap fáradtnak érzem magam. Este nagyon hamar és mélyen el tudok aludni,pedig nekem az elalvás nehezen ment.Egész nap nem vagyok önmagam,semmi nem tud érdekelni,mosolyogni csak erőböl tudok. Van egy 2 éves kisfiam ő ad nekem valamennyi erőt. Gyógyszert nem szeretnék szedni.Kérem segítsen rajtam.Előre is köszönöm.
Üdvözlöm! Köszönöm a munkacsoportunkba vetett bizalmát! Sajnálom, hogy nem írja, mikor hunyt el a szeretett nagyapja. Ez segítség lenne nekem a válaszolásban, hiszen nagyon nem mindegy, a gyásznak éppen milyen szakaszában van. A gyász többféle érzelemmel jár együtt, felváltva kavarognak érzelmek (pl. bűntudat, szomorúság, önvádlás, magány, düh, örömteli emlékezéssel töltött percek, üresség), és gondolatok (negatív automatikus gondolatok, önhibàztatás, mit kellett volna máshogy tennem, stb.). Szóval egy összetett érzelmi munka a gyász folyamata és ahhoz, hogy sikerüljön “egészségesen” feldolgozni a szeretett személy elvesztését, foglalkozni szükséges az érzelmekkel, emlékekkel, rituálékkal. A vizsgálatok és tapasztalatok szerint körülbelül egy-másfèl évnek kell eltelnie a gyógyuláshoz. Tehàt minden napot megélni újra a szeretett személy nélkül. Szeretettel ajánlom olvasni Singer Magdolna: Gyógyulás a gyászból című könyvét.
Pszichológiai szempontból kórusnak, elhúzódónak tekinthető a gyász, ha ennél jóval tovább tart időben és mélységében is intenzívebb, például a napi teendők elvégzését sem tudja huzamosabb ideig ellátni. Ilyen esetben érdemes szakember segítséget igénybe venni a lelki munka támogatásához, hívja munkacsoportunk szakpszichológusait bizalommal. Üdvözlettel
Pár hónapja elkezdtem pszichológushoz járni. Párkapcsolati problémák miatt kerestem fel. Jó szakembert választottam, hamar megtalálta a hozzám vezető utat. Sokat segített a problémáim megoldásában. Most van egy olyan problémám, amit neki még nem mondtam. Túl sokat gondolok rá. Fantáziálok arról, hogy mint civil embert ismerem, nem mint pszichológust. Korombeli, helyes férfi. Amikor vele vagyok, akkor rendben vannak az érzéseim, nem vetek rá romantikus pillantásokat. Akkor “csak” mint embert kedvelem. De amikor itthon vagyok, akkor arra vágyom, h ismerhessem őt. Hogy mondjuk a barátnője legyek. Tudja hogy kedvelem, már az elején megbeszéltük, hogy fontos beszéljek az érzésekről, amik vele kapcsolatosak. Többször kapott is tőlem pozitív vissza jelzést, hogy nagyra értékelem amit kapok tőle, amit ad nekem ez az egész. Mindig kedvesen megköszönte. De most már azon gondolkodom, hogy megmondom neki, hogy nekem túl rossz hogy olyan sokat gondolok rá, fantáziálok. Nem tudom nem rontanék-e el mindent azzal, ha elmondanám, hogy miket érzek, fantáziálok. Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne elmondania a pszichológusának a fantáziáit, mivel az is sokat elárul az aktuális problémájáról, az Önben zajló folyamatokról. Nem kirívó, ha ilyen jellegű fantáziák jönnek elő a kliensben, ezt minden szakember tudja, s megtapasztalja a munkája során.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTürelmetken ingerült vagyok napi szinten és fojoton menekülnék az emberektöl
Kedves Levélíró,
Levele alapján úgy gondolom, hogy amennyiben az elkövetkező néhány napban is a panaszai fenn maradnak, keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, hogy megvizsgálhassák, s kezelési javaslatot adhassanak.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA volt párom meg kért arra hogy kerüljek egy női kollégát mert szerinte gúnyolja a háta mögött és lenézi. Mára ez kiderült hogy nem igaz. A volt párom 20 én 28 vagyok. A női kolléga és a párja idősebbek, és egy termen belül dolgozunk mindannyian. A szakítás előtt megkért arra hogy ne is mosolyogjak rá mert ez neki fájdalmat okoz. Én buta belementem. Egy fél napig tartott ez mert ajtót nyitottam neki, rám mosolygott és megköszönte, mondtam hogy szívesen. Ebből akkora vita lett hogy ez véget vetett a kapcsolatunknak ami 2 és fél hónapig tartott, mivel hogy én ezzel nagy fájdalmat okoztam neki, és képtelen vagyok az ő szemszögéből nézni a dolgokat. (Az én szemszögemből ez butaság és gyerekes viselkedés.) Nemsokkal később viszont a párom kereste a társaságukat és beszélgetett velük mintha nem is haragudna arra a nőre. Rám viszont haragszik. Nekem semmi bajom velük, mai napig jóban vagyok az idősebbekkel. A volt párom viszont mellettem ül és érzem a feszültséget. Próbáltam békülni, beszélni vele de elzárkózott. Nem helyre hozni akarom már csak békülni. Hogyan tudnám ezt a helyzetet kezelni? Mit kellene tennem hogy el tudjam felejteni? Egy kicsit nehéz, abból a szempontból hogy még érzek iránta valamit holott már 2 hete nem beszélünk csak annyit ami a munkához elengedhetetlen.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Ez mindig nehéz helyzet, ha a munkatársi viszony és a magánélet keveredik, sok konfliktus forrása lehet. A szakítás valós oka nem derül ki a leveléből számomra, hogy vajon e miatt a kolléganő miatt történt ez, vagy egyéb problémák húzódtak meg a háttérben, s ez az utolsó csepp volt a pohárban. Mindenesetre a valós lezárása a kapcsolatuknak, így nagyon nehéz lehet, hogy egymás mellett ülnek, s minden nap látják, hallják egymást. Több kérdés felmerült bennem: milyen viszonyba szeretne az exbarátnőjével lenni, miért fontos, hogy ő mit gondol Önről a továbbiakban, lenne-e más lehetőség a munkahelyen, hogy ne ennyire közel dolgozzanak egymáshoz, stb.
Amennyiben nem tudna rövid időn belül továbblépni, érdemes lenne szakemberrel beszélnie, hogy segíthesse a kapcsolat lezárását. Ebben munkacsoportunk is tudna segíteni Önnek.
Az alábbi bejegyzésünket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!Barátommal 16 éves gimnazisták vagyunk. Szexuális kapcsolata még egyikünknek se volt.Sajnos kiderült ,hogy a párom ezen a téren komoly problémákkal küzd.Bevallása szerint egyértelműen a nőkhöz vonzódik, és a nők látványa izgatja,amit én is valószínűsítek ,de a női test érintését ,a testiséget teljesen elutasítja.Az ölelés a puszi nem okoz gondot neki ,de már a nyelves csóktól undorodik, és nem tudja elképzelni ,hogy megérintsen például egy női mellet. A szex számára jelenleg teljesen kizárt. Undorítónak tartja .Mi lehet ez? Burkolt homoszexualitás,éretlenség,esetleg valamilyen gyerekkori trauma következménye ,vagy lelki probléma? Segítségét előre is köszönöm:Rebeka
Kedves Rebeka,
Köszönjük levelét!
Mindenképpen érdemes lenne a barátjával beszélni arról, hogy mi miatt érez undort. Vajon vallásos családból származik-e, fel van-e készülve lelkileg a szexualitásra, fél-e tőle stb.. Még 16 évesek, nem biztos, hogy ő már készen áll erre a lépésre, így erőltetni nem szabad.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzia, A nevem Manuel, Nos a kérdés Betegnek érzem magam,Illetve Úgy érzem hogy betegség az hogy távkapcsolatban vagyok. És bele szerettem a lányba nagyon Napi szinten a neten töltöm minden percem miatta és ami a legrosszabb hogy soha nem találkoztunk még eddig.
Kedves Manuel,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy ez nem betegség, a sok interneten töltött idő a nagy lelkesedésnek köszönhető. A személyes találkozás tudná realizálni ezt a szerelmet, hiszen az online ismerkedést nem lehet pótolni a négyszemközt tapasztaltakat, azaz pl. különböző szituációkban hogyan is viselkedik a másik. Bátorítom, hogy találkozzanak mihamarabb!
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Olyan problémám lenne,hogy a férjem folyton más nőket nézeget az interneten és napi szinten néz pornófilmet.Én terhes vagyok és azóta szinte rám sem néz.Azt mondta mivel híztam így nem kíván,majd ha szülés után újra lefogyok.Ez normális dolog?Eddig 6kg-t híztam nem mondanám magam kövérnek.Nem szeret velem mutatkozni nyilvánosan sem.Gondolom szégyenli,hogy most nem vagyok olyan sovány amilyet Ő szeretne.Én soha nem kritizálom a súlyát,pedig jó pár kg-t felszedett,de engem ez egyáltalán nem zavar.Mit tudok ilyen helyzetben csinálni?Engem nagyon zavar,hogy más nőket néz.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a férjének még nehéz lehet a terhességgel járó változásokat elfogadnia, akár az Ön súlygyarapodását, akár az Ön teste kinézetének a megváltozását.
Az alábbi blogbejegyzéseinkben részletezett problémákra érdemes lenne rákérdeznie a férjénél, hogy milyen érzések jöttek elő benne az Ön terhessége során:
Üdvözlettel:
Szabó LiliVolt egy kisebb pánikom, gyorsabban vert a szivem.
Voltam orvosnál, minden eredményem jó.
Néha magasabb a vérnyomásom.
Csökkentettem a cigit, de azóta van hogy minden éjjel ugyan akkor kelek fel.
Legutóbb kb semmit.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, hogy részletesebben át tudják beszélni a problémáját, hogy mi minden játszhat szerepet még az éjszakai felébredésében.
Üdvözlettel:
Szabó LiliIgazából nemtudok leírást adni csak beszélni szeretnék erről valakivel.
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy gondol erre a lehetőségre, hogy szeretne a gondjaival szakemberhez fordulni! Problémáiról ingyenesen amennyiben még főiskolás/egyetemista az ott dolgozó pszichológussal, vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud beszélni. Magán úton akár a honlapunkról is választhat szakembert! Honlapunkon az alábbi lehetőségek közül választhat:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem!
Párkapcsolati problémával fordulok Önhöz.Par hónapja szakítottunk a párommal Ő elköltözött -vidékre.Talalt magának másik párt azóta.Levelemre nem válaszolt a szakításunk óta.Kozossegi oldalon még ismerősök vagyunk de én nem nézegetem őt mert eléggé megviselt a szakítás és hogy nem reagál semmire.Nemrég kedvelt egy képet az oldalamon amin én vagyok rajta (arc) nem tájkép stb…de tudni kell hogy ez egy regi kép nem posztolok semmit a közösségi oldalon már évek óta.Mikor együtt voltunk nem csinált ilyet.Mire véljem ezt a viselkedést? Minek nézegeti az oldalam ha kapcsolatban van és miért tetszik neki? Van egy olyan érzésem hogy ez szimpla rosszinuldulat tőle vagy csak fel akarja magára hívni a figyelmem? Azóta se keres.Teljesen összezavart pedig már kezdtem túl lenni rajta.Koszonom a segítséget.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos ennyi információ alapján nehéz eldönteni, hogy mit, s miért is tesz a volt párja. A legegyszerűbb az lenne, a pontos válaszok érdekében, ha megkérdezné tőle ezeket a kérdéseket (persze ha ő még válaszol).
Az alábbi blogbejegyzésünket ajánlom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Szakember!
Az alábbi ok miatt fordulok Önhöz:
Kapcsolatom 11 éve tart párommal. Ez idő alatt immár harmadszor fordult elő, hogy szexuális téren teljesen elutasító. Az első két alkalom hosszú ideig tartott, az egyik több mint 1 évig, és mint utólag kiderült. mindkét alkalommal volt valakije. A második alkalom után a kapcsolatunk már sosem lett ugyanaz. Felületes kommunikáció és kevés, felületes szex jellemzi. A szeretet megvan köztünk, hozzábújni is jólesik, de valami nagyon eltört bennem. A harmadik alkalom pár hónapja volt, csak pár hónapig tartott, de úgy érzem, ez most jobban összetört, mint eddig bármelyik ilyen helyzet. A nőiességemben zúzott össze. Most próbálnánk helyrehozni a dolgokat, de valahogy elég reményvesztett vagyok, bármennyire is igyekszem. Legalább egy éve nem is csókolóztunk, most próbálkozik vele, de igazából nekem ez egyszerűen csak fura, semmi más érzést nem vált ki belőlem.
Van esetleg valami olyan praktika, amivel a tűz visszahozható egy elszürkült, elgyengült kapcsolatba? Az biztos, hogy még egy ilyen “hanyagoljunk el engem, dobjunk félre” időszakot már nem élne túl a kapcsolatunk.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a kapcsolati szenvedély helyrehozatalában nagy szerepet játszhatna, ha párterápiás foglalkozáson részt vennének rendszeresen, hogy az évek során előjött problémákat fel tudják dolgozni közösen, s új alapokra tudják tenni a kapcsolatukat. Ebben párterapeutai végzettségű kolléganőim is szívesen segítenének Önöknek szívesen!
Az alábbi bejegyzéseinket ajánlom megtekintésre, amelyekben sok hasznos információt találhat:
Üdvözlettel:
Szabó LiliHeló,szeretnék egy pszichológussal beszélgetni az egyik problémámról,ami már lassan tönkreteszi az egyetlen fontos dolgot az életemben.
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy gondol erre a lehetőségre, hogy szeretne a gondjaival szakemberhez fordulni! Problémáiról ingyenesen amennyiben még iskolás az iskolapszichológussal, vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud beszélni. Magán úton akár a honlapunkról is választhat szakembert! Honlapunkon az alábbi lehetőségek közül választhat:
Amennyiben mellettünk dönt, várjuk megkeresését!
Üdvözlettel:
Szabó Lili
