Jónapot kívánok.
Párkapcsolati problémáim vannak. 3,5 évet voltam együtt a barátommal. Addig minden jól akalkult, voltak kisebb összezörrenések, ha gondja volt nem velem beszélte meg, hanem a lány ismerősivel. Júliusba kiderült, hogy a szüleim külfölre költöznek, ahol a testvéreim is élnek és magára hagyják az anyukám apukáját, aki 80 éves. 1,5 özvegyült meg. Az elején kedvetlen volt a papám, nem találta a helyét, de most már kezd jobban lenni, viszont a nyáron még nem volt igazán jól. A páromat kértem meg, hogy segítsen megoldani, hogy mi legyen a nagypapámmal, hiszen 80 évesen nem hagyhatom magára. Imádok a papámmal lenni. De a párommal nem tudtuk megoldani a problémát, ő hajthatatlan volt, nem akarta, hogy a papám odaköltözzön hozzánk,ahogy ő se volt hajlandó elköltözni onnan. Itt is lett volna munkahelye, de a szüleim nem szerették a barátom, és az apukám is és a barátom is buszsofőrök, csak külön városban. De apukám a munkahelyén beszélte ki a párkapcsolatunkat, hogy nem illik hozzám a barátom. És ahol éltünk az az ő háza, itt viszont csak abban a házban tudtunk volna élni, ami a szüleimé, ami nekik már nem kell. Én viszont nem akartam magára hagyni a nagypapám, így jobbnak láttam hazajönni és mellette lenni. A barátom pár napra rá már más nő társaságában volt, elmondása szerint csak a bánat miatt volt. Utána nem beszéltünk egy darabig. A papámmal és nagybátyámmal közel lanunk egymáshoz, de nem egy háztartásban. Ahogy észrevettem a papa könnyen kezelte, hogy a lánya németországba költözött. Közben magam mellé vettem egy kutyust, hogy ne legyek egyedül, aki amikor én dolgozok a nagypapámmal van. Amióta hazaköltöztem a papám sokkal vidámabbnak tűnik, sokat nevet, nagyokat sétál/sétálunk a kutyával, viszont január óta újra elkezdtünk beszélni a volt barátommal. Elmondta, hogy még mindig szeret és velem akar lenni, és én se tudtam azóta se elfeljteni őt, de tudom, ha visszamegyek hozzá a szüleim megfognak haragudni, még az is lehet, hogy eltávolódnak tőlem, mert ők utálják a barátom, szerintük nem tesz elég boldoggá, nem elég jó nekem/hozzám. Bennem is megfordult a gondolat, hogy visszaköltözni és újra megpróbálni, de akkor el kell költöznöm innen, igaz csak olyan 50km-re,de nem fogok tudni napi szinten lejárnia a nagypapámhoz és én mindig mindenkiért aggódok akit szeretek és azért a papám már a korban is benne van. Félek, hogy a papám elhagyja magát,ha már nem leszek mellete. A kutyát itt hagynám mellette, hogy valaki vigyázzon rá, legyen társasága, de az nem ugyanaz. A fia pedig heti 2x vagy 3x látogatja meg maximum egy órára.
Nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Tudna nekem tanácsot adni? Mert én már összezavarodtam, nem tudom mi lenne a jó megoldás.

Szép estét! Nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy hogyan ne vegyem a saját vállamra mások problémáit? Tehát mondanék mondjuk két példát. Tegyük fel, hogy az egyik ismerősöm, de nem is olyan közeli 2 gyermekes anyuka elveszti teljesen egészséges férjét váratlanul. Már ez majdnem egy éve történt, de többször is eszembe jut és mikor erre gondolok nagyon rosszul érzem magam és legszívesebben sírni tudnék. Egy másik hasonló példa mondjuk, hogy egy 9 éves gyermeknek válnak a szülei, jó képességű a gyermek, de a válás időszaka miatt a szülei nem fogalalkoznak vele és rossz jegyeket hoz, elhanyagolt öltözetben van, nem teljesít semmit az iskolában. Teljesen tehetetlennek érzem magam mindkét esetben, ugyanis semmilyen kontakt nincs köztem és az alanyok közt, és koromból kiindulva ugy érzem nem is tudnék rajtuk segíteni, viszont nagyon sajnálom mindkét esetet, illetve a 9 éves gyermeknek nagyon szívesen segítenék, de úgy érzem tehetetlen vagyok, és ez nyomasztó. Nap mint nap nyomasztanak ilyen és ehhez hasonló esetek és úgy érzem nem tudok segíteni. Mit lehet ez ellen tenni? Hogy lehetne ezt kezelni, mérsékelni? Köszönöm a választ!

Tisztel Dr.
A problémám a következő. Porckorong műtétem volt ami nem sikerült mert rosszabb az állapotom mint műtét előtt. Így a házaséletünk rovására is ment. A házzaságumkba van 2 gyermekem az előző házasságomból. A lányom 23 éves jelenleg itthon lakik a férjével. Pár hónapja a lányom elmondta hogy férjem hónapok óta mutogatja neki a nemi szervét. Én kérdőre vontam de választ nem kaptam. Biztos miattam van mert az állandó fájdalmam miatt nem figyeltem eléggé észre vehettem volna vagy lehet nem is akartam látni ami egyértelmű. Most már figyelek de így se jobb látom hogy férjem szerelmes a lányomba. Azt szeretném megkérdezni mit tegyek? Ha őszinte akarok lenni akkor azt is látom a lány is kacérkodik vele. Lehet hogy megőrültem azért látom ezt? Kérem segítsen borzasztó így élni.

Üdvözlöm!
Történetem egy fiúval 7évvel ezelőtt kezdődött, amikor megismertem, én akkor 14, ő pedig 19 éves volt. Elejében sokat kerestem, próbáltam felkelteni az érdeklődését irántam, nem történt semmi, elkönyveltem magamban hogy nem szeretne tőlem semmit. Az évek során mindig voltak alkalmak hogy újra felkerestük egymást, találkoztunk, és ő kezdeményezte a találkozót, ilyenkor mindig reménykedtem hogy mégis csak érdeklem. Soha nem feküdtünk le egymással, egyszer volt egy csók köztünk. Ilyen tartalmasabb időszakok után újra jöttek azok a hónapok amikor semmit nem beszéltünk egymással. Ezzel egy nagy kérdőjelet hagyott bennem, most végülis akkor akar tőlem valamit vagy nem.. Az utóbbi párkapcsolatom hogy vége lett, javarészt neki köszönhető hogy ő rá gondoltam nagyon sokat. Szakításkor megint felvettem vele a kapcsolatot, olyan jeleket adott ami arra utalt hogy akar engem, végül megint nem történt semmi. Ezután találkoztam jelenlegi párommal, nem a legtökéletesebb a kapcsolatunk, 27 éves de még mindig gyerekesen viselkedik, és nagy befolyással vannak rá a szülei, összejövetelkor pedig nem tud nemet mondani az italra, sokszor hozott már nagyon kellemetlen helyzetbe ez miatt. Egy hétköznapi téma miatt írtam rá a fiúra pár hete, ebből a beszélgetésből feljöttek a régi dolgaink egymással, elmondta hogy ő soha nem kétértelműnek szánta jelzéseit és hibásnak érzi magát hogy elmujáskodta az udvarlást. Ezzel bennem újra előhozott mindent vele kapcsolatban. Rosszul érzem magam hogy kapcsolatba vagyok mégis a fiúra gondolok. Mintha választanom kellene. Vagy zárjam le a vele való múltam és felejtsem el? Amíg valami nem történik addig félek hogy állandóan vissza fog térni, és mindig csak örlődni fogok rajta, hogy mi lett volna ha..

Üdvözlöm!

Pár éve volt egy párom aki drogozott már akkor is amikor megismerkedtünk. Mivel életemben nem találkoztam drogos emberrel nem tudtam, hogy ő ilyen dolgokat fogaszt. A kapcsolatunk eleje nagyon jól működött szép is volt nagyon. Ez tartott addig a pillanatig amíg nem döntöttünk úgy, hogy összeköltözünk. Voltak alkalmak amikor házibulikat tartott a közös otthonunkban, barátai feljöttek drogoztak alkoholizáltak stb. Egy alkalommal azt a kijelentést tette a barátainak, hogy ami az enyém az a tiétek is gondolt rám. Ő és rajta kívűl négy barátja erőszakolt meg. Utána rendszeressé váltak ezek dolgok de amikor ellenkeztem társult hozzá fizikai bántalmazás is. Egy alkalommal egy verés után kórházba kerültem ahol autómatikus feljelentés történt. Megvoltak a leletek nőgyógyászati szakvélemények minden ami kellett ahhoz, hogy jogi lépést tehessek. Megvolt a procedúra de őket nem ítélték el. Úgy kellett éljek továbbra is, hogy ez bármikor megtörténhet újra és újra. Megszöktem ettől az embertől. Évek teltek el közben vagy emailban közösségi oldalakon smsben kaptam a fenyegetést. Megismertem egy férfit katona volt akkor. Egy rendes tisztességes normális embert. 2 év együtt élés után megszületett a kisfiúnk és összeházasodtunk. Onnantól kezdve hazudozni kezdett nekem titkai lettek és csak a problémákat tette rám folyamatosan. Már az utolsó egy év csak a gyerek miatt volt amit együtt töltöttünk de már szex sem volt köztünk. Megismertem egy véletlen folyamán a kollegáját aki barátja is egyben. Akarva akaratlanul de egymásba szerettünk.Azóta is együtt vagyunk. Én már az előtt is mondtam a férjemnek el akarok válni mert nem bírom tovább már. A férjem elment. Én ott maradtam hirtelen egyedül egy három éves kisfiúval és sok tartozást hagyott rám a férjem amivel csak akkor szembesültem amikor ő már elment és azzal is akkor szembesültem, hogy neki régóta van valakije. A kollegája akivel egymásba szerettünk ő volt mellettem mindenben támogatott. De nem tudom mi történt velem nem tudok hozzá őszinte lenni és csak hazudozok. Nem volt rám jellemző soha ilyen viselkedés. Amikor beszélgetünk félelmet érzek pedig nem bántott soha semmivel sem.De mégis érzem ezt a félelmet és akkor hazudok neki nem merek őszinte lenni vele. kerestem az okát ez miért van. Egyszerüen nem találom és már fusztrál. Senki másnak nem hazudok mindenkivel őszinte vagyok de valahogy vele nem megy. Segítség kell. Mert abban biztos vagyok, hogy valami nagyon megtört de nem tudom mi az. Muszáj tennem ellene valamit. Köszönöm.

A barátnöm mel lassan egy ève járunk de neki midig az a fiú tecik aki nemis szolhozá ès ez nekem roszul esik mit tehetnèk

Üdvözlöm. Sajnos eléggé le vagyok törve. súlyosan beteg bátyámat ápolom. 15 éve. De ami a leg fájobb hogy a férjem itt hagyott. Iszonyúan hiányozik kértem tőle jöjjön vissza. Voltak hibáim de kinek nincs. Neki is van sok. 3 éve le mondott az italról addig iszonyúan sokat ivott de kitartottam mellette. Volt már olyan hogy a szomszédom nem jön át akkor már nem élek. Altatót akartam bevenni és még nyitni a gázt. Iszonyúan elvagyok keseredve. Szörnyen magányos vagyok. Egyetlen egy rokonom sincs bezárva élek itt a bátyámmal.mivel őt nem lehet itt hagyni egyedül. 15 éve van ez így. De az utóbbi időben sokkal rosszabb lett a helyzet. 98 kg voltam most vagyok 65 ez nem is lenne rossz csak nem mindegy milyen áron fogy ennyit egy ember. 7 hónap alatt fogytam ennyit eddig én akartam fogyni de most már nem akarok de még sem áll meg a fogyás. Enni nem tudok. Egyáltalán semmi de tényleg semmi kedvem élni. Nincs igazából miért. A helyi hivatal a család segitő a házi orvosom próbál segíteni hogy a bátyámat eltudjuk helyezni egy otthonba de sehol nincs hely. Bezártságban élni legfökkép úgy hogy a férjem is elhagyott. Olyan dolgok miatt mert ha rendet tartottam és ő nem próbált vigyázni egy kicsit sem a rendre. Ilyen apróságot miatt ment el. Folyamatosan reménykedem hátha vissza jön de iszonyúan makacs ember. Amúgy nem rossz ember csak ő saját magában nem talál hibát. Elnézést kérek a zavarásért üdvözlettel Erzsébet

Jónapot kívánok.
Párkapcsolati problémáim vannak. 3,5 évet voltam együtt a barátommal. Addig minden jól akalkult, voltak kisebb összezörrenések, ha gondja volt nem velem beszélte meg, hanem a lány ismerősivel. Júliusba kiderült, hogy a szüleim külfölre költöznek, ahol a testvéreim is élnek és magára hagyják az anyukám apukáját, aki 80 éves. 1,5 özvegyült meg. Az elején kedvetlen volt a papám, nem találta a helyét, de most már kezd jobban lenni, viszont a nyáron még nem volt igazán jól. A páromat kértem meg, hogy segítsen megoldani, hogy mi legyen a nagypapámmal, hiszen 80 évesen nem hagyhatom magára. Imádok a papámmal lenni. De a párommal nem tudtuk megoldani a problémát, ő hajthatatlan volt, nem akarta, hogy a papám odaköltözzön hozzánk,ahogy ő se volt hajlandó elköltözni onnan. Itt is lett volna munkahelye, de a szüleim nem szerették a barátom, és az apukám is és a barátom is buszsofőrök, csak külön városban. De apukám a munkahelyén beszélte ki a párkapcsolatunkat, hogy nem illik hozzám a barátom. És ahol éltünk az az ő háza, itt viszont csak abban a házban tudtunk volna élni, ami a szüleimé, ami nekik már nem kell. Én viszont nem akartam magára hagyni a nagypapám, így jobbnak láttam hazajönni és mellette lenni. A barátom pár napra rá már más nő társaságában volt, elmondása szerint csak a bánat miatt volt. Utána nem beszéltünk egy darabig. A papámmal és nagybátyámmal közel lanunk egymáshoz, de nem egy háztartásban. Ahogy észrevettem a papa könnyen kezelte, hogy a lánya németországba költözött. Közben magam mellé vettem egy kutyust, hogy ne legyek egyedül, aki amikor én dolgozok a nagypapámmal van. Amióta hazaköltöztem a papám sokkal vidámabbnak tűnik, sokat nevet, nagyokat sétál/sétálunk a kutyával, viszont január óta újra elkezdtünk beszélni a volt barátommal. Elmondta, hogy még mindig szeret és velem akar lenni, és én se tudtam azóta se elfeljteni őt, de tudom, ha visszamegyek hozzá a szüleim megfognak haragudni, még az is lehet, hogy eltávolódnak tőlem, mert ők utálják a barátom, szerintük nem tesz elég boldoggá, nem elég jó nekem/hozzám. Bennem is megfordult a gondolat, hogy visszaköltözni és újra megpróbálni, de akkor el kell költöznöm innen, igaz csak olyan 50km-re,de nem fogok tudni napi szinten lejárnia a nagypapámhoz és én mindig mindenkiért aggódok akit szeretek és azért a papám már a korban is benne van. Félek, hogy a papám elhagyja magát,ha már nem leszek mellete. A kutyát itt hagynám mellette, hogy valaki vigyázzon rá, legyen társasága, de az nem ugyanaz. A fia pedig heti 2x vagy 3x látogatja meg maximum egy órára.
Nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Tudna nekem tanácsot adni? Mert én már összezavarodtam, nem tudom mi lenne a jó megoldás.

Jónapot!
Zsolt vagyok.
Nem tudom hogy jó kategóriában kérdezek de még soha nem kértem segitséget.Nem tudom mi bajom lehet de segitség kell. Saját szavaimal leírom. Önbizalmam nincs. Talán szorongás is gyötör. Pl. Megyek az utcán mindig a földet nézem, ha kimegyek dohányozni mindig úgy állok hogy a szomszédokat ne lássam, néha csak húzom az időt hogy kimenjek. Foglalkoztat mit gondolnak rólam. Néha bemagyarázok magamnak dolgokat.,ami nincs úgy. Utálom a tömeget. Kétszer is megnézem bezártam e az ajtót, vagy kihúztam e telefontöltőt stb.
Kérem segitsen.

19 vágyok és együtt voltam a fél nagybatyammal( édesanyám féltestvére l, és tudom hogy ez a kapcsolat nem elfogadott a világban vagyis sok mindenki ellenzi, és édesapám rájött a kapcsolatunkra és eltiltott minket egymástól. És apukám azt akarja legyek a régi önmagam, de félek az nem tudok lenni, hogy nem fogadják el azt aki vagyok…igazából ezek után azt se tudom én ki vagyok. Szeretnék tanácsot kerni hogy lehetne elindulni és milyen irányba. Köszönöm válaszát.

Nem igazán tudom hogy ez mennyire tartozik ehez de mostmár muszály valakinek elmondanom mert nem volt túl jó élmény. Öt éve elvesztettem valakit aki a legjobb barátom volt, igazából az egyetlen is. Ez röhelyesen fog hangzani de az a barát egy ló volt. De tudja az állatok jobb barátok mint az emberek,de az állat meghalhat és nem mondja tovább. A lényeg az hogy nem tudtam feldolgozni még azóta sem. Mit tegyek hogy elfelejtsem és ne legyek szomorú miatta??

Tisztelt Doktornő!

Hónapok óta nem jól alszom, este nagyon nehezen és későn tudok csak elaludni, van hogy többször felébredek éjjel. Reggel aztán persze nem tudok időben felkelni, egész nap fáradt vagyok, ásítozok, nemtudok a dolgaimra koncentrálni, vezetés közben is el el bambulok, hiába erőlködök hogy figyeljek. Minden héten 3-4x olyat álmodok ami aztán egész nap nyomaszt. Napközben is ritkán érzem jól magam, fáradt vagyok, van hogy levert, van hogy nyugtalan. Amik eddig jól mentek, már egy jó ideje semmilyen pozitív eredményt nem értem el. Nincs is kedvem már semmihez.
Nem tudna ajánlani nekem valamit ami segíthetne? Amitől jobban tudnék aludni, és jobb kedvem lehetne, vagy tompítaná legalább az emlékeket?

Üdvözlettel!

Noveremnek vannak problemai a masfel eves gyermekevel.
Jart pszichologushoz, de nem akart egyuttmukodni, sot hazudozott is a szakembernek, nem mondta el a valos problemakat sem.
Jarunk csaladsegito es gyermekgondozohoz is, de ott sem oszinte.
A gyermeknevelesben indulatos,nagyon eros duhkirohanasai vannak a gyermek fele, kiabal vele, karomkodik vele.
Tesomnak es nekem is, nekunk tamadt, tobbszor is. Rendorsegi ugy nem volt belole.
Sajnos a csaladsegitonk szerint, mivel vitte mindig orvoshoz, ezert nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, mert testi bantalmazas nem tortent, legalabbis olyan nem aminek maradando nyoma latszana.
A csaladsegitonk tud mindenrol, de sajnos nem lép semmit az ugyunkben addig mig vagy fel nem jelentjuk bantalmazasert, vagy a gyermeket nem bantja testileg.
Ebben kernenk segitseget, mit lehetne tenni.

Koszonjuk szepen

Tisztelett Dr !
Segítséget szeretnék kérni apukám 2011 februar 4 elhuny rákba korhazban anyukánk 2019 április 10en ő is rákba othol 3 man apoltuk a ket hugomal .Temetese otta nem birok ki menni a temeőbe es a fenykepet is ha latom fura erzes fog el .Neha mar nem tudom mit csinaljak jobb lenne nem lenn belol csak örlödok a gyerekeim vegwt vagyok csak .erzem hogy valami nem oke velem es neha felek .Ők en tolem mesze eltek 50 km re es mindig ugy vagyok vele hogy ha megyek várnak othol nem akarom el fogadni hogy nincsenek .es belől erzem hogy ez nem oké . kerem válaszát regen kezeltek mar gyogyszerel 2006 ban.

Jó napot kívánok! Azzal a provlémával fordulok Önhöz hogy 3éve agydaganattal műtöttek rengeteget szenvedtem körülöttem a család legföképpen a kislányom most 9éves azóta azt tapasztaltam nála hogy az iskolába bem tudja kontrollálni magát ha valaki nem ugy tesz ahogyan ő szeretné akkor verekedni,csapkodni még csúnyán is beszél.a műtétem után minden évben visszajárok a kórházba vizsgálatra és ez a viselkedés álltalában akkor tör rá mikor tudja hogy jön el lassan az idő hogy kell mennem a korházba.Még ilyenkor tanulási nehézségei is támadnak hetente hivnak fel a többi gyerek szülei és a tanító néni hogy a lányom nem hagyja békén a társait verekidik bántsa őket.sajnos nem tudom mi tudjak tenni a helyzetében.máshol nem csinálja ezeket a dolgokat csak az iskolában .rengeteget járunk társaságba születésétől fogva soha nem volt és most sincs baj ha velünk van.mindig mondogatja nekem mikor hazajön a sulibol hogy nem akar iskolába menni mert gúnyolják osztálytársai. Kérem segítsen egy útba igazitassal !Köszönöm a válaszát szép napot!