Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm.Egy nagyon súlyos probléma adódott a párkapcsolatokban!A párom aki velem egy korú betegesen féltékeny de már addig fajult a dolog hogy már paranoiás olyan dolgokkal vádol ami egy épp elméjű ember el sem tud képzelni.két éve vagyunk együtt,és külföldön élünk tőlük egy pár házzal arrébb lakik két ismerős lány és az egyikkel ő szerinte viszonyom van.csak hogy tisztán lássunk a dolgokat elmondom még nem voltunk együtt az élettarsammal én ismertem a szomszéd lányt nem volt barátja együtt jártunk ki néha szórakozni de eszembe sem jutott hogy én akarok tőle valamit is.kozben nekem let ő és kevés idő után hozzám költözött a tavalyi karácsonyt együtt töltöttünk egy kisebb baráti társaságban a szomszéd lányok is ott voltak.kozben a lánynak barátja lett elég komoly.itt kezdődtek a problémának!nem tudom mi volt a kiváltó ok de azóta már a szomszéd lány babát vár a barátjától szóval.az a karácsony után ami csak létezik én mindenen át mentem a fenyegetés a követés a mobiltelefon nyomkovetes és ami a legrosszabb rám fogta hogy én vagyok a gyerek apja.jelzem a szomszéd lányokkal már az a karácsony után megszakadt a baráti viszony és nem is láttam őket vagy öt nem hogy testi kontaktusba kerüljek vele.szertnem a pszichológus tanácsát kérni szeretem az élettarsamat de már nagyon kezdem úgy érezni hogy már nincs értelme és jobb lenne véget vetni! köszönöm
Kedves Zoltán!
Köszönjük levelét!
Érezhető, hogy a párja féltékenysége nagy mértékben van jelen a kapcsolatukban, s már zavaró, tűrhetetlen. Véleményem szerint érdemes lenne felkeresniük egy párterapeutát, aki tudna Önöknek segíteni megbeszélni ezeket a konfliktusokat, hogy higgadtan, racionálisan tudjanak kommunikálni és felderíteni a párja szenzitivitásának gyökerét, illetve tudjanak dönteni arról, hogy szeretnék-e folytatni ezt a kapcsolatot, vagy sem. A külföldi lakhely révén, ha erre személyesen nincs lehetőségük, akkor az oldalon található kollégák közül is találhat család- és párterapeutát, aki segíthet.
Ajánlom figyelmébe az oldalon található blogbejegyzésünket.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jónapot azt szereztném kérdezni mit tehetek ha itthon lelki terrorban vagyok ? A szüleim elváltak az anyámhoz iteltek sajnos még kiskoromban az édesapámhoz nem mehetek mert ott nem megfelelők a körülmények , de itthon már nem csak lelkileg bántalmaznak van hogy testileg is! Válaszat előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján javaslom, hogy hívja fel az ifjúsági lelki elsősegély szolgálatot (137-00, ingyenes szám hétköznap 17-21 óra között hívható), s mondja el részletesen problémáit. Ott el tudják mondani, hogy milyen segítségeket vehet igénybe.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem!
Az én problémám 16 évvel ezelőtt kezdődött,kisfiam születése után. Pánikrohamaim lettek, erős szívdobogás érzés, haláltól való félelem, betegségektől való félelem. Nem mertem buszon utazni és közösségbe járni. Kaptam paroxat gyógyszert, ami rendkívül hatásos volt. Semmi panaszom nem volt. Egy évvel ezelőtt szép lassan elhagytuk a gyógyszerem, megtanultam kezelni a stresszes helyzeteket. Ezidáig. A jelenlegi helyzetben, a világjárvány miatt ismét előjöttek a szorongásaim, amiket nehezen tudok kezelni. Szedek sedacure forte tablettát, ami segít megnyugodni, de érzem a feszültséget.
Mindig is az volt a saját terápiám, hogy szembenéztem a félelmeimmel és ha féltem a buszon való utazástól, akkor felszálltam a buszra, hogy legyőzzem.Féltem egyedül este a lakásban lenni, de párom munkája miatt erre kényszerültem és egy idő után ezt a félelmem is sikerült legyőznöm. A jelenlegi helyzetben viszont egy kicsit tanácstalan vagyok. Rettegek ettől a betegségtől. Próbálom magam megnyugtatni, mély levegővétellel, mozgással, de elég nehezen sikerül. Annyit elértem, hogy nincs olyan erős rohamom, de a szorongásom megmaradt.
Tanácsot szeretnék kérni Öntől, hogy tudnám még hatékonyabban megnyugtatni magam. Tudom, hogy ez fejben dől el és igyekszem leküzdeni,de szükségem van egy szakember véleményére is!
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Krisztina!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon bölcs stratégia, hogy szembenéz a félelmeivel. Érdemes azonban a jelenlegi helyzetben szakszerű segítséget kérnie. A világjárvány sajnos korábbi problémákat hozhat a felszínre, melyek megoldása lényeges és sürgős.
Ha igényli, munkacsoportunk pszichológusaival biztonságosan, online módon konzultálhat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaNem tudom egyensúlyban tartani magam semmivel. Minden nap úgy érzem, hogy csak lennebb és lennebb megyek és nem tudok fennebb jönni. Érzékenyebb lettem mindennél jobban, minden fáj, mindenen fel akadok és elegem van mindenből… Nem tudom mit tegyek, hogy jó legyen segítségem van szükségem, valaki aki ért ehhez
Kedves Honorea!
Ebben a helyzetben mindenkinek nehéz a vírus és az ennek terjedését lassítani célzó drasztikus lépések miatt. Javaslom, hogy frusztrációiról beszéljen a környezetében élő megbízható felnőtteknek (Pl a szülei) és hívhatja a 116-111-es telefonszámot is.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Cím!
9 év gyógszeres kezelés után elhagytam a gyógyszerem végleg. A jelenlegi vírushelyzet miatt nagyon előjöttek a tüneteim. Szinte egész nap szorongok, félek, folyamatosan égő érzés a mellkasomban, félek, hogy szívemmel van gond. Ma oda jutottam, hogy be kellett vennem egy frontint.
Kérem adjon tanácsot, hogyan lehet a jelenlegi helyzetet átvészelni, lehetőleg gyószer nélkül.
Köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos az előre ki nem számítható negatív életesemények, vagy katasztrófahelyzetek újra előhozhatják a tüneteket a klienseknél, amit vagy gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelés során lehet csökkenteni /tünetmentessé tenni. Egy gyomorfekélyes betegnél is ugyanúgy előjöhetnek a tünetek akár több éves tünetmentes időszak után a fent leírt helyzetekben. Amennyiben van rá lehetősége, keresse fel kezelőorvosát, s beszéljék át újra a gyógyszerszedését. Ezen felül pszichológus szakemberrel is érdemes lenne beszélnie, hogy milyen gondolatok, helyzetek aktiválják újra a szorongásait, vajon ezek honnan eredeztethetőek, milyen megküzdési stratégiákat használ Ön ilyenkor stb.. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban kaphat segítséget, illetve magán úton akár munkacsoportunk is szívesen segítene Önnek.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre Önnek:
Milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatunk stresszhelyzet esetén?
Pánikbetegség gyógyítása gyógyszer nélkül? Kognitív viselkedésterápiával!
Üdvözlettel:
Szabó Lili92 éves édesanyám jelenleg kórház krónikus osztályán van.Kicsit demens,+egyébb krónikus betegsége is van.Segitséggel tud közlekedni. Pelenkázni kell.Mióta ott van 1,5 hónapja állapota nem igazán javul.Inkább rosszabodik.Eredetileg úgy volt ,hogy húsvétra haza hozom.Ebben a mostani helyzetben nem tudom mikor döntök jól.Kihozom,és én foglalkozom vele vagy benthagyom,és nem nagyon foglalkoznak vele,de ha valami gond van közel a segítség.Egyedül élek.Abban az esetben ha lebetegszem mi lessz vele?A vírust ha elkapja tőlem ,remélem én se kapom el soha nem bocsátom meg hogy miattam történt.Viszont ott is elkaphatja.Nagyon nem tudok dönteni.
Kedves Kérdező!
Valóban nehéz döntés. Azt javaslom ne egyedül döntse el, ez túl nagy felelősség. Az édesanyja kezelőorvosával ossza meg ezt a dilemmát. Talán egy orvos jobban átlátja, mi most a megfelelőbb.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Tisztelt doktornő! Panaszaim 1 éve tartanak, először elkezdtem a haláltól félni,rettegtem hogy súlyos betegségem van, mostanra már ott tartok, hogy érzem a tüneteit a betegségeknek amiket éppen a fejembe veszek, és semmi nem okoz boldogságot, mert arra gondolok miért legyek boldog, mikor úgy is meghalok, ezek mind meg sem történnek, hiszen akkor már nem emlékszem rá. Nem akarok gyereket szülni, mert azzal halálra ítélem, ma már minden napom átvette a halálfélelem, a szorongás és a pánik. Nem tudok boldog lenni, nem látom a jövőt magam előtt. Válaszát előre is köszönöm
Kedves Vivien!
Levele alapján javaslom, hogy kezdjen mielőbb pszichoterápiás folyamatba és ha ez önmagában kevésnek bizonyul a halálfélelem leüzdéséhez, pszichiátert is keressen fel.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Pszichológus!
Az én problémám az lenne, hogy a párom (32F) úgy érzem, elhanyagol. Távkapcsolatban élünk 3 hónapja, és többször is van olyan, hogy napokig nagyon keveset, vagy egyáltalán nem beszélünk. Ilyenkor általában arra hivatkozik, hogy nagyon sok dolga van, sokáig dolgozik, ami tény, és én ezt teljesen megértem, nem azt várnám, hogy folyamatosan beszéljünk, nyilván mindenkinek meg van a saját élete és a saját dolgai, stb. A problémám csupán az, hogy teljesen váratlanul, napokra így eltűnik, és nem szól arról, hogy neki mostanság rengeteg dolga van, és hogy nem nagyon tud írni. Előfordult olyan is, hogy online volt, de nem írt. Nekem személy szerint fontos a kommunikáció, és mivel távkapcsolatban élünk, csak így tudjuk tartani a kontaktot.
A kérdésem az, hogy mit tegyek? Nagyon gondolkodom azon, hogy leírom vagy elmondom neki ezt, csak nem akarom, hogy az jöjjön át ezzel, hogy hisztizek vagy ilyesmi. Viszont rég óta nyomaszt ez és eddig sosem nagyon szóltam ezért, de mostanra kezd mostmár nagyon zavarni.
Válaszát köszönöm!
19F
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne leírnia, vagy átbeszélnie azokat a dolgokat, amelyek zavarják Önt a párjával. Sajnos az eltelt 3 hónap nem lehetett elég ahhoz, hogy teljesen ki/megismerni lehessen a másikat, főleg ha nagy a távolság, ami akadályozza a személyes találkák létrejöttét. Az őszintesége segíthet abban, hogy kiderüljön, hogy a párja komolyan gondolja-e a kapcsolatukat.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot!
Azzal a problémámmal keresném önöket hogy kb 8 vagy 9 éves korom óta kényszergondolataim vannak. Ezek leginkább agresszívek és meglehetősen nagy szorongással járnak. Régen volt”rituálém” a szorongás leküzdésére de ezt a részét egyedül megoldottam. A másik hogy rendkívül félek attól,hogy lesz vagy van valamilyen mentális betegsége egész nao ezeket olvasom. Leginkább a skizofrénia tüneteit pedig tudom hogy nem vagyok az de mégis ezen kattogok és bebeszélem magamnak a tüneteit mert előtte hasonlóak eszembe se jutottak. A szüleimmel ezeket nem tudom megbeszélni, mivel egyből kiakadnának es nem szeretném őket pluszba ezzel terhelni.
Előre is köszönöm a választ!
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Mivel szorongásai mozgathatják a tüneteit, mindenképpen érdemes lenne szakemberrel beszélnie erről. Javaslom, hogy érdeklődjön az iskolájánál, hogy az ott dolgozó pszichológus a járvány idején ingyenesen online tudná-e fogadni Önt. Illetve ha úgy érzi, hogy a szüleinek is el tudja mondani a tüneteit, magán úton is kereshetnek szakembert, munkacsoportunkból Filep Orsolya gyermek klinikai szakpszichológust tudom ebben az esetben ajánlani.
Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Ádám!
Mostanaban kicsit úgy érzem hogy eltavolodtam a csaladomtol, barataim tol, ugyanis mindig mindenki csak akkor keres ha valamire szüksége van. A szüleim valasa óta (2 éve) rengeteg vita középpontja én voltam mert csak velem álltak szoba és közvetítettem, minden az én hibám volt. A barátaim 2 3 évvel ezelőtt kb 2 hetente folyton lecsesztek hogy miért vagyok ilyen, miért csinálok ezt meg azt stb. Mivel tudom hogy nem csak nekem vannak problémáim, így ezeket sose mondom el senkinek, mindig másoknak segítettem, akik azok után hogy megoldodott a problémájuk le se szartak. A 4es legjobb baráti tarsasagunkba került egy új tag, és azóta igazából velem nem foglalkoznak. Emellett nem tudom eldonteni hogy meleg vagyok-e mert össze vissza van minden ilyen érzésem. Sokat vagyok a szobámban egyedül, és gyakran eszembe jut hogy miért nem vagyok elég jó, elég okos, elég jóképű stb stb… Igazából elég sok mindent lehetne írni és részletezni de nagy vonalakban ennyi. Ja meg eszembe jutott, hogy gyakran saját magam elitelem azért hogy ilyen apró dolgok miatt szenvedek kb a semmin.
Kedves Kérdező!
A kamaszkor egy meglehetősen zavaros időszak sokak számára. Jól teszi, hogy kérdez, és hogy elmondja problémáit, könnyebb a különböző helyzetekkel szembe nézni, ha beszél róluk az ember. Barátai tekintetében azt javaslom, hogy próbáljon meg feléjük más formában közelíteni. Az jó ha tud, és szeretne segíteni barátain, azonban ezeknek határt is kell szabni, hogy Ön ne vesszen el a segítségnyújtásban. Szüleivel javaslom beszéljen érzéseiről, és mondja el mit gondol a jelenlegi helyzetről és a közvetítői szerepről. A legjobb lenne, ha személyes úton feltudna keresni egy pszichológust, akár az iskolájában lévő szakembert is.
Kedves Dóra!
Olyan problémával fordulok Önhöz ami a napokban történt. Egy fiúval egy applikáción ismerkedtem meg és egy hete találkoztunk először. Az első randi teljesen rendben is volt szimpatikus volt a srác. A második randin átmentem hozzá és lefeküdtünk( tudom lehet hogy az volt a baj,hogy ez megtörtént,de nem én kezdeményeztem). Teljesen normáisan eltudtudtunk beszégetni,volt harmadik talákozó is, ott is megtörtént. De nekem voltak természetesen azért kételyeim benne. Például néha nagyon introvertált és szótlan volt,nem csókkal köszöntött,játszott 24 éves létére…ő mondta,hogy barátnőt keres de ezekután szerintem csak alkalmi kapcsolatra ment ha ennyire nem tudta magát kifejezni. Messengeren nem igazán tudott írni sokszor magától,ha érdekeltem volna csak ìrt volna.Az utólsó találkozásnál is beszéltük,hogy talákozunk még aztán nem beszétünk a napokban. Ráírtam tegnap hogy mi a baja,de azóta válaszra sem méltatott,nem tudom mire jó ez én meg szorongok itt ezen.Mit gondol erről az egészről? Köszönöm
Kedves Noémi!
Köszönjük levelét!
A fent leírt történet alapján a fiúban valószínűleg nem alakulhatott ki vonzalom, nem kereste Önt, nem válaszolt az üzeneteire, s leginkább a testi kapcsolatot preferálta. Az Ön részéről megélt szorongást teljesen reális a kiszolgálatottság és a kontrolvesztettség érzése miatt, azonban véleményem szerint érdemes lenne egy önismereti munkában azt megvizsgálnia, hogy miért az ilyen típusú fiúk, vagy kapcsolatok keltik fel az érdeklődését.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Cím!
6 éve családon belüli erőszak miatt én és akkor 10 éves gyermekek is pszichológiai kezelésben részesültünk.
Először gyermekemnek kértem segítséget aki 2 évig járt kezelésre.
Nálam ptsd és generalizált szorongást állapítottak meg melyet kognitív viselkedésterapiaval próbáltak több kevesebb sikerrel kezelni.A bántalmazáson kívül,gyermekemem elvesztése volt a legnagyobb félelem.Volt férjem ezzel fenyegetőzött és mindent megtett ennek érdekében.Rabositasom is volt emiatt.Igykszem tudatosan rendezni gondolataimat,de sajnos ez nem mindig sikerül.A mostani krízishelyzetben újra előtört.Mellkasi szorongással,rémisztő halálfélelemmel élek 4 napja.
Nem tudok megküzdeni vele.Frontint 0,25 szedek reggel,de teljesen elveszi életemet ez a félelem és a most 17 éves lányom csak a félelmet látja bennem.
Borzasztó volt,hogy még a barátjához is nagy lelki erőfeszítéssel engedtem el ebben az időszakban.
Hatalmas lelki teher volt,hogy nem zárhatom magam mellé,hisz nem kapaszkodhatok belé.Nem vehetem el az ő életét.Mit tegyek?köszönöm mielőbbi válaszát
Kedves Kérdező!
Érdemes újra pszichológushoz fordulni. Leginkább ahhoz, akihez korábban járt. Most minden pszichológus online dolgozik, főleg skype-on, de lehet más alkalmazást is letölteni. Javaslom, vegye fel korábbi pszichológusával a kapcsolatot. Ha nem sikerülne, én vagy más munkatársamhoz is tud időpontot foglalni.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Tisztelt Szakértő!
A párommal Évivel 5 évet voltunk együtt. Emberileg és lelkileg is szerettük egymást, de sajnos a kevés szexuális együttlét sok szomorúságot hozott magával.
Én szerettem volna gyakrabban, de Ő fájdalmakra panaszkodva az aktus közben( hüvelyi szárazság, kényelmetlen póz) elég ritkán tudtunk összebújni.Nagyon figyelmesen és kedvesen kezeltem a dolgot, mindig kérdeztem, mik voltak a kellemesebb részek és hogy mi az ami nem okoz neki örömet vagy, hogy máshogyan csináljam.Törekvéseim ellenére nem javult a helyzet.
Míg egy napon bejelentette, hogy irántam nem érez nemi vonzalmat, viszont egy lány iránt igen. Utána közös megegyezés alapján elváltunk, de tartottuk a kapcsolatot és mondta, hogy a másik nővel ki is próbálta a dolgot és kellemes volt neki.
De nemrég felkeresett és azt mondta, hogy szeret és hogy megpróbálna egy terápiát ha én is szeretem még.
Azt szeretném kérdezni, ha valakinek más a nemi vágya-vonzódása, identitása, de szereti a másik felet, akkor Ő most leszbikus, csak engem mint emberi lényt nagyon szeret?
Lehet e az Évi nemi vágyódásán változtatni, hogy hozzám vonzódjon?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a párja mindkét nem felé nyitott lehet (feltételezhetően biszexuális), de ahogy írta Ön, lelkileg Önt szereti. A közösülés során érezhetett fájdalom utalhat nőgyógyászati vagy szexuális zavarra, amelyet nőgyógyász, illetve negatív lelet után szexuálpszichológus szakemberrel lenne érdemes neki feltárnia, s feldolgoznia.
Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm !
Kèt éve külföldön élek, párom már itt élt amikor èn is kiköltöztem hozzá. 3 éve vagyunk együtt és 1 évig távkapcsolat volt.Problémáink màr néhány hèt után adódtak. Hibákat keresett bennem. Mint kiderült felkeltette valaki az érdeklődését.
Honapok utan rendeződött a kapcsolatunk. Hullámzik ez a kapcsolat. Hol fent, hol lent. Ha vèlemenyem van tolom el magamtól. Ha faradt vagyok, sokat dolgozom , (5 nap 50 ora plusz utodő, az plusz 1 óra naponta ,) és panaszkodom, tolom el magamtól.
Most ujra melyponton van az életünk. Nincs senkije azt mondja. Elhiszem mert siet haza és sehova nem megy nèlkülem. Azt mondta csak kicsit szeret! ! Ès a kérdés itt van !!!! Ölelget, puszilgat,fogja a kezem ha elalszunk. Miért ha csak kicsit szeret.
Màr kikészit ez a helyzet. Nem értem. És magamat sem . Nem tudom elengedni. Valami köt hozzá , ami nem a megszokas részemről .
Segitsen kérem egy olyan válasszal amivel talan egy kis útmutatast kaphatok .
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a párkapcsolatukban rejlő feszültségeket, konfliktusokat a múltban és a jelenben érdemes lenne párkonzultáció keretén belül átdolgozniuk, hogy új alapokra fektethessék le a kapcsolatukat. Online formában dolgoznak a munkacsoportunkban párterapeuták is, igény esetén szívesen segítenének Önöknek! Beszéljen erről a lehetőségről a párjával!
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm
38 éves férfi vagyok.
Boldog gyerekkorom nem volt, Apu alkoholista volt, anyuval tönkretették az életüket. 14 évesen volt egy súlyos balesetem de csoda képpen teljesen felépültem. Szakmám, végzettségem is van. Sok kapcsolataim voltak, mindig komoly kapcsolatra vágytam. Szeretni, és szeretve lenni. 38 évesen egyedül albérletbe lakok. Havi fizetésből élek. Már a jövőmet elképzelni annyira nem tudom. Már csak társat keresek, esküvőt gyereket elképzelni sem tudok, egyszerűen nem látom értelmét, nagyon nehéz ebbe a mai világba. Pénz, hatalom, külső, szex, még az egó, semmi más, ez a mai világ. Alkoholt sem iszok, cigiről is leszoktam, függőségek sincsen. Társkeresés interneten botrányos, akár férfit, akár nőt nézve. Mit tudok magammal csinálni hogy el tudjak valamit képzelni a jövőmről és boldog legyek? Családi minta miatt sokminden nem érdekel de rengeteg könyvet olvasok meg lekötnek a pszichológiai előadások is, előadásokra is szoktam járni, lekötnek az ilyenek. Igaz ezzel is fejlődők de a mai világba ezzel sem érek semmit. Tudok nagyon szeretni meg segíteni de a szerelmet nem ismerem. Kisebb, szegényebb városba lakok de a ismeretségi köröm is kevés. Pedig szeretek emberekkel lenni meg segíteni. Ami a férfiakat érdekli pl autók, foci, szex….., engem nem köt le. (Van jogosítványom, de anyagilag nincsen autóra lehetőségem, meg baleset után mindenki azt mondta hogy addig jó míg nem ülsz autóba) vagy ez szégyen? Szerintem nem. Büszke vagyok arra amit eddig elértem a baleset után, nem mindenki élte volna ezt túl a helyembe. Tanulás mindig nehezebben ment. Úgy gondolom racionálisan, és emocionálisan erős vagyok. Nem szégyellek semmit. Semmi fájdalmat, egyedüllétet nem érzek. Valójában apukám is csak saját maga volt. Hogy mi lesz velem, jövőmmel? fogalmam sincsen. Valakitől egy kisebb lökés kéne de nincs kitől. Köszönöm a választ.
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy ennyit gondolkodik saját magán, s érdekli a pszichológia, s előadásokat is hallgat. Érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy milyen hobbi, vagy kikapcsolódási lehetőség lenne még a legjobb az Ön számára, amiben örömet tudna lelni. Az ismerkedés valóban nem könnyű a mai világban, időbe telhet, mire találnak az emberek megfelelő társat maguknak. Leveléből azt érzem, hogy a gyerekkor történései (szülei boldogtalansága, balesete) még mindig erősen Önben élnek, lehet, hogy a továbblépésben, a boldogság megtalálásában gátolhatják Önt. Igény esetén javasolt lenne pszichológust felkeresnie, hogy átbeszélhessék az elakadásokat. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudna ebben segítséget kérni.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
