Ha nem akarok beilleszkedi a társadalomba, Már magától a szótól is rosszul vagyok, hogy társadalom,milyen életet élhetek?
Mintha ez valami elvárás lenne.
Zavar a sok anyagias ember.
Már a párkapcsolat is arról szól hogy mid van, van e autód és hasonlók.
Szeretet nem létezik.
Az egész élet egy elváráshalmaz. Nekem ehhez nincs kedvem, mármint megfelelni bármilyen elvárásnak.
Nem fogok azért tanulni, dolgozni hogy megfeleljek a társadalomnak.
Én csak azért dolgozok most is hogy legyen pénzem és ennyi, minek a “státusz”?
Ha meghallom azt hogy “a társadalom hasznos tagjának lenni” gyűlölet keletkezik bennem. kérdezem én. Minek? Az által nekem miért lesz jobb?
Engem zavarnak a hagyományok, szokások. Semmi izgalom nincs bennük.
Én csak izgalmas életet szeretnék. Nekem izgalmas például az egyéjszakás kaland is
A társadalom mindenért elítél. Azért ha anyádnál laksz. Azért ha nem vagy jó munkásember. Azért is ha az idősebb nőket szereted. Ha nem akarsz megházasodni,nem vállalsz gyereket. Tán tökéletesnek kell lenni?
A társadalom az ellenség komolyan.
Valamiért idegesít hogy az emberek ilyen mereven be vannak gyepesedve a társadalomba. Miért kell elítélniük mindenkit aki nem tökéletes?
Én életem úgy csinálom ahogy akarom, senkinek nincs joga ítélkezni felettem. De képtelenek tisztelni mások határait és beleállnak az emberbe.
Amikor minden második szavuk bammeg. És szidják a melegeket, az autistákat stb. Én nem szidom a melegeket és semmi fogyatékossággal rendelkező embert,ők is emberek és semmi gond nincs velük,nem bántanak senkit. Viszont ezek az előítéletes társadalmi majmok igen.
Én meg akkor szociopatának vagyok bélyegezve biztos mert társadalom ellenes vagyok. De legalább nem bántom a kissebbet.
De amúgy valamikor tényleg szembe megyek a társadalmi normákkal.

Nagyon konkrét kérdésem van.
Mik azok a kérdések, amelyeket feltehetem magamnak, amik segíteni fognak a következő szituációban döntést hozni? :

11 és fél éve vagyok együtt a párommal, ennek nagy részét külföldi vendéglátós szezonokban töltöttük, illetve utazásokkal (Maldív, Amerika,görög szigetek, stb..)
Új autót vettünk, tényleg mindenünk megvan, készülünk a közös házat felépíteni/felújítani.

Többször megcsaltuk egymást, nekem volt két hosszabb viszonyom is.
Az egyik hölgy akivel ő félrelépett, pedig az akkori legjobb barátnőm volt. Az ő félrelépéseit én sokkal később tudtam meg.

Arra jutottunk a sok nehézség után, hogy együtt maradunk, viszont a napokban láttam azt a férfit, akivel hosszabb viszonyom volt, és nagyon elbizonytalanodtam.
Beleszerettem, mégis elengedtem, hogy neki ne okozzak fájdalmat, illetve mert a racionális gondolkodásomat előtérbe helyezve a párommal maradtam. Képtelen voltam szakítani vele. Szinte együtt nőttünk fel. Óriási komfortzóna kilépés volna (a családban már teljesen befogadtak, szeretnek, és fordítva is)

Milyen kérdésekkel tudatosíthatom magamban, hogy a biztos jövőt válasszam, vagy azt, aki iránt most ég a szívemben a tűz?

A választ előre is nagyon köszönöm!

Kedves Veronika!

Elég nehéz helyzetben vagyok. Azt hittem megtaláltam a lelkitársamat, ami kölcsönösnek is tűnt. Sokat beszéltünk is erről. A találkozónk pedig minkettőnkre nagy hatással volt, de akkor még nem állt készen kapcsolatra a régi sérelmek feldolgozatlansága miatt. De folyton azt hallgattam, én nem keresem őt, mintha én nem lettem volna elég nyitott, de én pont fordítva láttam ezt. Mostanság éreztem azt, talán készen áll. Ekkor jöttek elő ezek a problémák, hogy állítólag nem keresem őt gyakran. Végül azt hittem minden sínen van, de aztán megláttam, hogy mást választott. Teljesen összetörtem, mert azt hittem valami nagyon erős kapocs van köztünk. Fáj, hogy nem kaptam esélyt. Fogalmam sincs, mit kéne tennem, nagyon félek szembe nézni a fájdalmammal, és továbblépni.

Előre is köszönöm a válaszát!

Udvozlom,
5 evvel ezelott ismertem meg a paromat. A novere es az occse azonnal kiutalt, nem tudtuk miert. Az evek folyaman rajottunk. A novere akkor szult ikreket es aggodtak, h a parom miattam amgukra hagyja mivel egyedul allo anyuka volt szuksege volta parom anyagi es fizikai tamogatasara ami a mai napig folytatodott.
A parom sokat vitatkozott veluk miattam, h probaljanak elfogadni, o engem szeret. Igazibol meg sem akrtak ismerni, sugtak a hatam mogott , figyelmen kivul hagytak a jelenletem.Egy nap amikor ,eguntam es kinyitottam a szam, kitort a haboru. Vegre a novere belatta, h tevedett es bocsanatot kert tolem. Valamennyire rendezodott a kapcsolatunk amiota a parom elkoltozott hozzam.
Azota nagyon kedves es tapintatos es ravasz. meg mindig ugy manipulalja a parom ahogy akarja. A parom megy vele orvoshoz, kozertbe, iskolai ertekezletre mintha o lenne a gyerekek apja. Nagyon szereti oket es ezt el is fogadom. Amit nem birok efogadni, h a novere meg mindig napi szinten az eletunk resze.Nem tudom, h kezeljem a noveret mar , nem akarok a parommal ez miatt veszekendi, O egy csodalatos ferfi aki maximalisan kitart a csaladja es melletem is. Nem lehet vele errol beszelni , viszont nekem ez szorongast okoz. Szeretnem megtanulni elfogadni ezt a helyzetet hiszen vele egyutt tervezem a jovom.
Mit tehetnek ennek erdekeben?
Koszonom

Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy mához 2 hete szakított velem a barátom (párom). A szakítás engem nagyon váratlanul ért, ő arra hivatkozott, hogy kihűltek az érzései irántam. (én meg lehet struccpolitikát folytattam, mert azt hittem minden rendben, sőt mivel jól megvagyunk és elég komoly a dolog, így lehet közös jövőnk), illetve még arra is hivatkozott mint szakítóok, hogy kapcsolatunk nem fejlődik, mert nem tudunk összeköltözni. Lakhatásunk úgy nézett ki, hogy mivel otthon lakunk (én idős nagymamámmal, ő meg egy családi házban szüleivel és húgával) a hétköznapokon főleg ő jött (a munkája miatt is) és hétvégén meg odamentünk hozzájuk. Ez tartott 4 évig. Az összeköltözésnél azt látta csak elképzelhetőnek ha én mennék oda, de ott csak egy kis szoba van ahol nem férünk el kényelmesen, itt meg nagymamám nem engedte volna a dolgot. A családi házba költözést az édesanyja is jobban szerette volna, már ha én költözöm oda mivel akkor a fia tud segíteni neki a ház körül, magához tudja kötni mindkét gyerekét….
Mivel nem haraggal váltunk el, megbeszéltük, hogy barátságot ápolunk (ezt ő kezdeményezte, mert nem akarja 100 százalékosan lezárni így írta), ami még nem most fog megvalósulni, de facebookon egy véletlen (véletlenül neki írtam amit másnak akartam) végett felvettük újra a kapcsolatot, másfél hét teljes némaság után. S a lényeg, hogy én jobban is éreztem magam ezután, de megint kezdem úgy érezni, hogy a beszélgetéseket én inkább kezdeményezem. S abban szeretnék segítséget kérni, hogy ha már létrejött ez a lehetetlen helyzet, akkor ki írjon kinek és mikor? Várjam míg neki lesz mondanivalója magától? Azért úgy érzem a beszélgetést ő is igényli… Emiatt az egész miatt nem tudom hogyan tovább, engem ez most nagyon megvisel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én 33 éves vagyok és ez volt az első kapcsolatom (nem kezdtem túl korán a szerelmi életet, mert így alakult) neki meg bár voltak már barátnői, de én voltam az első komoly kapcsolata. Szeretnék egy nap férjet és gyereket, de úgy gondolom tőle nem kaphatom meg. Viszont nagyon nem tudom jelenleg más férfi mellett elképzelni magam, mert ő nagyon jó társ volt, támogató és én is támogattam. Szóval még azt szeretném kérdezni, hogy mennyi idő múlva próbálhatnék meg újból ismerkedni Ön szerint? Válaszát előre is köszönöm és elnézést kérek, hogy ennyire hosszan írtam. Köszönöm előre is!

Jó estét! Őszintén nehéz egy kategóriába besorolni azt ami történik a fejemben az utóbbi hónapokban.Gyermek korom óta befelé forduló személyiség voltam,sosem tudtam illetve tudok beilleszkedni, nem tudok semminek sem örülni,az éven sikeresen lediplomáztam de azóta nem látok a jövőben semmit ami boldogítana,munkahelyemen sem kedvelnek, céltalan vagyok,a halál pedig állandó téma amin rágom magam,rettegek tőle,félek hogy hamar következik majd be,folyamatosan változik a hangulatom,többnyire negatív irányban. Mostanában a szociális élet kifáraszt nincs kedvem az emberekhez. Kíváncsi lennék hogy van-e szükségem szakemberre avagy ez csak egy átmeneti állapot, válaszát előre is köszönöm!

Nagyon nem értem mit értek az alatt hogy jövőm kérdése hosszú elmagyarázni de egy hivason belül el tudom magyarázni

Jo napot kivanok
A nevem Brigitta lenne egy problemam amit nem tudok hova tenni…
Van egy ferjem akivel 10eve vagyunk egyutt…van ket gyerekünk egy fiu aki 8eves es egy lany aki 3
A 10evbol 4et nagyabol kulon töltöttünk a párommal mivel o külföldön dolgozot…na mar most ez ido alatt tobb alkalom volt hogy félreléptem es megcsaltam ot…hianyzot a szeretet a szerelem a torodes
Azota nem tudok megallni
Ez ev júniusában haza jott vegleg es most ithon dolgozik es ugy erzem h ezzel megfojt engem nem tudom elfogadni hogy ithon van nem tudok megbarátkozni a gondolattal
Nem tartom vonzónak es a szexuális eletunk is csak kényszer
Fojton mas ferfiak társaságát keresem es arra vagyom h valaki szeressen
Ugy erzem h szomjas a lelkem a torodesre szeretetre szerelemre egy ölelésre egy szep szóra.
Nem tudom megallni hogy ne beszeljek ne keressem mas ferfi tarsasagat mindamellett hogy tudom hogy amit csinalok nem jo
Ezert kerem az on véleményét hogy erdemes e lenne pszichológushoz fordulnom ezzel vagy nincs koze a pszichológiának
Válaszát elore is köszönöm

hello nm tudom mi van velem de en ugy erzem nem ez vagyok valami hianyzik valami az eletembol erzes amit csk gyermek koromig ereztem.magabisztosag szeretet most mg egy szettort onbizalom hianyos magàny feles szorogas tehetetlenseg ont el mindig el vagyok gondolkozva.az igasagot mondva nem szeretem a tarsasàgot magamnak valo vagyok csendes viszahuzodo mg sokszor inkab ki hagyom a beszeggeteseket mert felk mg szolani vagy h le jaratom magam es inkab egyedul nm erdekel semi es senki a suli szar mivel nem tudok olyan leni amilyen akkarok ugy erzem magam mint egy fel ember mint akinek nicsenek erzesei figyelmetlen is vagyok ketelyekel teli sokszor nm tudom es nkm ez fajj

Az utóbbi időben egyre rosszabbak a jegyeim az iskolában a barátommal 2naponta megy a veszekedés de mégsem tudok kilépni a kapcsolatunkból mindeközben a volt barátom is megtalált ezért két tűz között vagyok.Senkihez nem tudok fordulni a szüleim úgy tartják hogy sosem fogok élni így boldog sem lehetek úgy hiszik képtelen vagyok saját döntésre és csak az a jó amit ők mondanak nem érdeklik hogy mégis mi a jó nekem. Egyre többször sírva alszom el és a fejem is egyre többet fáj, nem akarok emberek közé menni. Nem akarom hogy tudjanak a bennem kavargó fajdalmaktol . Félek nyílni mások fele.

Jó napot! 11 éves a keresztfian és az ágyra meg a szekrényre keni a kakit amit kiszed a fenekéből szilárd a széklete nit kéne tenni?

Üdv!
Segítséget szeretnék kérni hogy megtudjam milyen vagyok.
Másnak érzem magam mint a többi ember,de mégis nekik megvan valami ami nekem nincs.hiába töltök ki online személyiség teszteket mindig valami mást eredményt ad,vagy már előre tudom mit ad ki.Mindenkinek van egy sajátos személyisége,valaki aranyos és kedves,valaki meg agresszív és bunkó,én meg valahogy sehol nem találom magam.Jó lenne végre tudnom milyen vagyok.
Sokszor előrelátok dolgokat,vagyis inkább következetes vagyok,ha csinálok valamit mindig meggondolom mik történhetnek,talán ezért vagyok jó sakkban.viszont nem vagyok egy éltanuló,de nagyon jó a gondolkodásom.egyedül érzem magam a sok meggondolatlan ember között és nem ismerek senki mást aki ”olyan” lenne mint én.
Nem vagyok benne biztos hogy ön megértette-e hogy mi a problémám,de legalább kiírtam magamból a dolgokat.

Várom válaszát,üdv!

Jonapot ezek a pánik rohamok már másfél honapja tart. Ithol nyugot vagyok, kimuzdulni kisé nehezeben. Munkába alig akarok meni. Most várjuk elsö gyermekünk születését, és nem tudom mitévö legyek hogy kigyogyujak eböl. Ha tud kérem segicsen. Köszönöm elöre is.

Üdvözlöl!
Kisfiam 22hónapos örökmozgó, vidám gyermek. 3nappal ezelőtt kezdődött minden mikor elmentek a Nagymamával a Dédimamához. Hazafele jövet már üvöltött a gyerek, azóta nem tudom kivinni a levegőre. Nem akarja hogy letegyem, fél a fűre is lépni. Imádott kint lenni az udvaron, rohangálni. Most meg menni sem akar kint. Nagyon el vagyok szomorodva. Vajon mi lehet a probléma?

Jó napot! Pár éve fel fedeztem hogy talán depresszióban szenvedek, azóta alaposan utánna néztem ennek sok gyógymódnak de semmiképpen nem szeretnék gyógyszert szedni. Igazából nem tudom mi a pontos problémám. Az elején könnyen tudtam kezelni a rossz időszakokat de azóta párkapcsolatba kerültem és súlyos mértékben ki hat rá akármi is legyen a problémám. Legtöbbször túlgondolom a dolgokat vagy bele gondolok valamit amit igazából nem is úgy érez a párom és sokszor még én se, valamiért nagyon sokat veszekedek vele jelentéktelen dolgokon. Ezen próbálok változtatni talán már haladtam is előre egy kicsit. De a múltban volt dolgom pár emberrel akik csúnyán bántak velem és emiatt nem tudom teljesen el engedni magam az aktuális kapcsolatomban mivel félek hogy ugyan úgy járok mint régen pedig a mostani párom nem is hasonlítható az ezelottiekhez. Szeretném el engedni a múltat és túl lépni a dolgokon ami miatt problémáim lettek, szeretnék boldog lenni és nem mindig a rosszon gondolkodni és szeretnék egy jobb barátnő is lenni a páromnak. Mit tehetnek a helyzetemben?