Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Az elmúlt időben nagyon érzékeny vagyok/voltam szinte minden kis dolgon elsírom magam. Ezzel együtt lehangoltnak és haszontalannak érzem magam. Nagyon könnyen leszek agresszív és életemben először pánikrohamaim vannak. Ma reggel felkeltem és úgy éreztem semmi értelme az életemnek hogy felesleges felkelnem vagy bármit is csinálnom. Egész nap kétszer mentem ki a szobámból. Érzem belül a fájdalmat úgy érzem a lelki fájdalmaim át alakulnak fizikaivá. Nyomást érzek a mellkasomban és gombócot a torkomban. Ahogy említettem nagyon könnyen elsírom magam de mist egyszerűen nem tudok sírni úgy érzem érzéketlenné váltam étvágyam is alig van ma nem is ettem. Mindig fáradt vagyok és gyakran fáj a fejem. Régen volt egy kisebb depresszióm és félek megint az lehet.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne az iskolapszichológussal vagy a területileg illetékes nevelési tanácsadóban dolgozó pszichológussal beszélnie, hogy mi minden miatt érezhet így. A szüleinek is elmondhatja a tüneteit, hogy segítsenek szakembert keresni Önnek, hogy a tünetei ne súlyosbodjanak.
A serdülőkkel zajló terápiáról az alábbi blogbejegyzésünkben olvashat:
Mi a különbség a gyermek, serdülő és felnőtt pszichoterápia között?
Illetve a serdülőkorban előforduló lelki eredetű zavarokról itt olvashat bővebben:
Javaslom, hogy keressenek fel mielőbb szakembert!
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Jó napot
Én tanácsot szeretnék kérni mert már nem -bírom tovább félek nagyon is
A volt párom ki vel már közel 12 éve nem vagyunk együtt van egy közös kisfiunk aki lassan 14 éves viszont ez idő alat nem segített semmibe amikor véletlenül találkoztunk akkor is állandóan megaláznak fenyegetnék a -féleségével mindig azt mondta h majd ha nagy lesz a gyerek akkor majd elviszi
Bírósági végzés nincs mert mert félek akkor h mi lesz
Félek h ha lépnek akkor bántani fognak vagy zaklatni a családomat egy ideig azt hittem h csend és nyugalom lesz de mégsem
Persze nem csak ilyen kevés dolog történt az elmúlt évek során de azóta is rettegek h valamit csinálni fognak
Tegnap este jöttem haza munkából a b.nommel jöttem és azt láttam mikor h ott áll egy kicsi a buszmegállóba mintha a volt páromat láttam volna nagyon megijedtem mert egyedűl a sötétbe szaladtam haza és az a baj h ők nem ilyednek meg senkitől
Csak nem értem külön családja van nem kérek semmit se se gyerek tartást semmit akkor miért nem hagynak békén
Köszönöm ha kapok erre választ
Egy elkeseredett anyuka vagyok aki csak a gyerekeivel nyugodtan éljen
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom érdemes lenne a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatot felkeresnie, hogy elmondhassa, hogy mi miatt fél a volt párjától, miért nem mer kérni gyerektartást tőle. Az ottani szociális munkás szakemberekkel át lehetne beszélni, hogy vajon mennyire megalapozottak a félelmei, mi minden történt Önnel, milyen juttatások járnak/járnának Önnek akár az államtól, akár a volt párjától, kérhet-e távolságtartási végzést, s az ottani pszichológus tudna segíteni a szorongása csökkentésében is.
Üdvözlettel:
Szabó LiliFérjemmel 11 éve vagyunk együtt van 2 gyönyörű kisfiunk! Masfél évvel ezelőtt megcsalt. Én is hibás voltam nem adtam meg neki azt amire vágyott, de ezt én is beláttam! Folytattuk a kapcsolatunkat, bár azóta nagyon rossz a kapcsolatunk! Azóta megadok neki mindent amit kell! Egy hónapig jó minden, aztán mintha idegenek lemnénk egymásnak! Azt mondja hogy azóta minden jobb velem mint a másikkal volt, de valamiért nem tudja elengedni azt az érzést amit akkor érzett! Sajnos egy munkahelyen dolgoznak…multkor azt mondta minkettönket szeret😣 Nem tudja azt sem hogy vele akar e lenni, azt sem hogy velem…de el sem akar hagyni….ha felmerül hogy nekem is lehetne akár valakim féltékeny,azt is mondta hogy munkahelyet vált ….elment pszichologushoz, de csak annyit mondott hogy magának kell rendbe tennie a fejében a dolgokat! Ezt tudjuk is….Most elküldtem itthonról hogy én ezt így nem bírom tovább….szentestére hazajön.. Nem szeretne már engem, csak nem meri megmondani? Kérem adjon valami tamácsot! Tényleg menthetetlen a kapcsolatunk? Vagy miert teszi ezt velem??? Azt mondja nem szerelmes a másikba, csak az érzést nem tudja elengedni, és lehet emiatt az érzés miatt nem is akarja a mi kapcsolatunkat helyre hozni! Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy kérdéseit csak párterápiás munka keretén belül lehetne megválaszolni. Szakemberrel közösen tudnák kideríteni, hogy van-e Önökben annyi motiváció, hogy új alapokra hozzák a kapcsolatukat, elmondják, hogy kinek mi hiányzik a kapcsolatukból, s energiát fektessenek bele abba, hogy újra egymásra találjanak.
Párterapeutai végzettségű pszichológusaink online formában párkonzultációt is vállalnak, így igény esetén érdemes lenne megpróbálniuk ebben a formában akár.
Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot!
Az a problémám hogy sokat veszekszünk a párommal mostanában.És mind a ketten szeretnénk hogy olyan legyen köztünk minden mint kapcsolat elején.Nyugodtság,békesség és vita mentes legyen a kapcsolatunk újra.Nem tudom mi tévő legyek ez ügyben.Hogy hogyan lehetne újra köztünk minden a régi?
Válaszát előre köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levelében nem említi, hogy mi a vita tárgya kettőjük között (pl. anyagi problémák, féltékenység, eltérő vélemény valamiről), amiért sokat veszekednek. Érdemes lenne kompromisszumra jutniuk, hogy kinek miből kellene engednie, hogy a veszekedések csökkenjenek.
Javaslom az alábbi videós bejegyzésünket, hogy nézze meg:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv sajnos magamat okolom azért hogy anyán világra hozott nagyapám még halt és a 2 apam is még halt meg azért is mostani párom beteg buntudatom van miatta
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Mivel ilyen erős bűntudata van, érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, hogy átbeszélhesse szakemberrel a negatív gondolatait, illetve a fel nem dolgozott haláleseteket.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA 3eves kislanyom,egyedul nevelem szuleteseota,az apja semmilyen formaba nem segiti az eletet nem latogatssa semmi,de most hirtelen probat tenne,nembizhato feltem a kislanyom tolle,hogy megismeri megszereti a kislanyom es o kilep az eletebol,erdemes probat tenni?milyen fejlodesi zavara vagy hogyan hathat ez ki az emberi kapcsolataira kesobb??
Üdvözlöm, nehéz helyzetben vagyok a válasszal, hiszen kevés az információ. Pszichológiai szempontból az mindenképpen előnyös lehet, ha a gyerek ismeri az édesapát, kialakul benne erre egy kép és élmény, amihez már lehet kapcsolódni a későbbiekben. Például milyen jó volt az apa hangja, látni, hogy milyen, és ott lesz a közös program emléke. Ez egy nagyon fontos élmény lehet kislánya számára, és ön mellette van, hogy megvédje illetve felkészítheti arra, hogy előfordulhat, később mégsem tartjàk a kapcsolatot. Beszélhet vele arról, hogy vannak emberek, akik nem mindig tudják betartani a szavukat és ezzel okozhatnak csalódást, és vannak anyukák és apukák, akik nem tudnak együttélni és közösen nevelni a gyereket, mert így jobb nekik.. de a szeretet, amit érezhet a lány az édesapja felé illetve édesapja a lánya iránt, az attól még él, a ritka kapcsolattartás és a nagyobb távolság ellenére, ezek az érzések fontosak. A kislányának is erősítő lehet, hogy tudja neki van apukája és vannak jó és rossz tulajdonságai, mint mindenkinek, kiváncsi rá apukája, és szereti, igaz nem tökéletes, de ettől emberi. Természetesen amennyiben mégis károsnak látja a találkozásokat, ugyan ilyenről nem ír, de esetleg bántó vagy ártalmasak ezek az alkalmak, akkor nem kérdés, hogy inkább a kapcsolattartás mellőzése legyen a cél. Üdvözlettel
Jo napot kívánok azzal a kerdesel fordulok onokhoz hogy azt mondják a csalad tagjaim nem csinálok semmit pedig ki veszem magam a házi munkabol és Mégis azt mondják nem csinalok semmit
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Az alábbi blogbejegyzésünket ajánlom elolvasásra, amelyben választ találhat a leírt viselkedésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
2015. Január 18.-án megismertem a férjemet.
1 hónap múlva lejött és minden jól ment az első randin, ahogy kellett.
Nem sokra rá lejött megint, de akkor felutaztunk Őrbottyánba, hogy megismerjem a családját, azonban egyik este az anyja kihívta rám a rendőrséget miszerint én egy kurva vagyok az utcáról, ezért össze veszett az anyjával, aki kidobta.
Szekszárdra költöztünk, tehát haza, ahol anyám és öcsém is lakott. Zavarta is őket, különösen az öcsémet, ő el is költözött a nagyszülőkhöz. Nem gondoltam, hogy ő az igazi, ezért elkezdtem beszélgetni fiúkkal, de nagybátyám megmutatta neki, így hosszas veszekedés következett, de megbeszéltük.
Egy ideig szépen is ment az együttélés, de anyám lett új párja, így Hódmezővásárhelyre költöztek, majd Szekszárdon eladták a házat és vették egyet, amit majd a nevemre irat majd. Ekkor kezdődtek a gondok, mert anyám azt akarta, hogy egy olyan fitness szalonba dolgozzak, ami veszteséges. Ekkor kezdődtek urammal a veszekedések. Végül el lett adva, így a házat se írták rám.
2016. Augusztusában már annyira nem volt jó, hogy Uram nem engedte, hogy lemenjek a nagyapám szülinapjára. Ekkor majdnem elhagyott, azt mondta, ha elmegyek, akkor ő is végleg, így nem mentem.
Decemberben a Karácsony volt ilyen, de akkor lementem, mert anyám már mérges volt. Másnap reggel hallottam, hogy anyám üvöltözik vele, mert azt akarta, hogy menjek haza a reggeli busszal. 1 napot maradtunk még. Megbeszéltük ezt is.
2017 Június 21. Én kiderült, hogy kisbabát várok, majd 24.én megházasodtuk. Mikor anyámék megtudták, hogy mégis megtartjuk az esküvőt, akkor anyám párja, majdnem megverte uramat.
Augusztusban elmondtuk, hogy terhes vagyok és megvolt az esküvő. Na, innentől fogva napi szinten ment a veszekedés, mindig anyám miatt.
Decemberben be kellett volna feküdjek a Kórházba, mert kevés volt a magzatvizem, mert addig én dolgoztam. Apukámmal voltam ápolási, hogy legyen TB-m. Uram nem dolgozott emiatt sok veszekedés akkoriban vagyis szinte mindig, mert ahová felvették az napi bejelentéses volt általában. Kiderült, hogy anyáméknál csőtörés van, ezért felköltöztek hozzánk. Anyám nem engedett el sehova, mert a lépcsőzés ne hogy beindítsa a szülést, mert a negyediken laktunk, illetve, olyan dolgokat főzött, amiktől tudta, hogy nem szereti. Ott hagytam a kórházat, mert azt mondta, hogy elmegy és vissza se jön. 3 nap múlva rajta kapta, hogy hazudnék anyámék, mivel ő szerezte nekik a szerelőt, aki egy nap alatt megcsinálta, de ők azt mondták, hogy nincs kész. Ekkor hatalmas vitát generált. Anyám kurvának nevezett engem.
2018. Január 30.-án megszületett a lányunk. Már a Kórházba balhé volt, mert Anyám feljött BPre, hogy meglátogasson. Ahogy haza vittük a gyereket onnantól kezdve a ház átjáró ház lett. Minden nap jött anyám, amitől uram már ki volt. Szerette volna, ha a gyereket leviszem a Dédihez, mert ők Szászváron laknak. Ebből megint vita lett. Kétszer lejött a Dédimama, amitől csak tetőzött a dolog.
Július 6.án lejött nagybátyám és mamám a szülinapomra. Uram olyan balhét rendezett, hogy nagybátyám majdnem neki ment. Végül szállodában aludtak, ahol anyám dolgozott. Másnap mondták, hogy menjek át a gyerekkel. Nem mertem elmondani neki, de átmentem hozzájuk, ami rajta kapott. Annyira ideges lett, hogy, amit a gyerek kapott ruhákat darabokra vágta. Kamerát tett az ajtóhoz, mert nem hitte el, hogy anyám nem jár fel hozzánk, tehát mindent felvett. Végül anyámat megkértem, hogy ne jöjjön. Uramat közben kirúgták emiatt megint jöttek a viták. Anyámék kiakarták rakni. Többször azt mondta, hogy szivatni fogja őket. Párszor meg is tette. Pl Anyámat felregisztrálta egy szextárskeresőre, ahonnan hivogatták. Nem mehettem papám szülinapjára, Karácsonyra sem, mert abból vita volt.
2019. Március 13.án elköltöztünk, de a problémák nem szűntek meg, eddig anyámra fogta, hogy ő generálja, de nem. Minden apróság miatt üvöltözik. Ha adok a gyereknek tejet, akkor azért is, ha nem talál valamit, akkor is. Dolgozik, de pénzünk annyi van, amiből van, hogy ennivalót sem tudunk venni.
Novemberben kiderült, hogy jön a második gyerekünk, mert szerette kihasználni az alkalmat, amíg aludtam, addig lefeküdt velem. Nagyon jó alvó vagyok, így gyakran nem is veszem észre. Az utcára ritkán megyünk ki, mert fél, hogy anyám megtalál minket, mert az uram anyjának a pasija elmondta, hogy Őrbottyánban élünk.
Többször, amikor veszekedtünk, akkor szóba került a válás, de amúgy egyik fülén be és a másikon ki neki.
Szeretnék elválni tőle, mert megismertem valakit, aki szeretné, ha hozzá költöznék. Nagy
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon sok stressz érhette Önt az elmúlt években, s a családban található ellentétek nem látszanak megoldódni. Mivel anyagi és családi problémáik is vannak, s ismét babát vár, javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatot, ahol megnézhetnék, hogy milyen anyagi támogatásokat igényelhetne az államtól, válás esetén is segítenének (jogi tanácsadás, gyerektartás igénylés, párkonzultáció a leválás segítésére stb.), illetve lelki támogatást is kaphatna az ott dolgozó szakemberektől.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot! Párommal több mint 1 éve együtt vagyunk, sajnos a múltját kénytelen vagyok elfogadni , sohasem tudok eljutni a csúcsra a szexuális életünkében, esetleg ez közre játszhat ,hogy zavar,hogy ennyi lánnyal együtt volt ? Köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos ennyi információ alapján nem lehet megmondani, hogy ez lenne-e az oka a szexuális problémájának, a háttér-információk alapján (élettörténet, korábbi kapcsolatai, neveltetése stb.) lehetne valószínűsíteni, hogy mi minden játszhatott közre ennek kialakulásában. Pszichológus által felvett részletes első interjú során kerülhetne erre sor.
Az alábbi videós bejegyzésünket javaslom, hogy nézze meg.
Üdvözlettel:
Szabó LiliOsze vagyok zavarodva.. Nem tudom micsinaljak azert kernek segitseget
Jó napot kívánok. A segítségét szeretném kérni.
Boginak hívnak.
Minden napom olyan, mintha egy hullámvasúton lennék. Nem tudom, mire kéne gondolnom. Nem hinném, hogy depressziós vagyok, de persze én ezt nem tudhatom. Még tavaly média órámon a tanár beszélt nekünk egy bizonyos mániás depresszióról. Nem tagadom, felkeltette az érdeklődésem, mert bizonyos szinten magamra ismertem benne. Vannak napok, amikor olyan boldog és energikus vagyok, mint még soha senki. És vannak azok a napok, amik a legrosszabbak. Tudom, a depresszió nem egy érzés, de lelkileg üresnek, és fáradtnak érzem magam. Hiába nem célom, egyszerűen csak adagolom magamba a sok negativitast. Még a mások által tett legaprobb mozdulat is azt váltja ki bennem, hogy lehet miattam van ez. Hogyha nem lennék, jobb lenne, meg ilyesmi. Ugyan még nem követtem el, és nem is akarok elkövetni öngyilkosság, mert szeretek élni, de sokszor vannak bennem az olyan dolgok, hogy mindenkinek jobb lenne nélkülem. Nem tudom, mire kéne gondolnom ezek alatt, mert kettősen nézek a dolgokra. Az a kettő nézetem is vagy az abszolút negatív, vagy pozitív. Össze vagyok zavarodva.
Nem tudom, mi a bajom, egyszerűen csak üresnek, fáradtnak érzem magam, nincsen semmihez se kedvem. Amikor jól vagyok, szeretek az egészségemért tenni, de amikor megvaltozik a hangulatom, hirtelen már élni sincsen kedvem.
A párom gyakran meg szokott lepni engem apróságokkal, hogy boldog legyek. Vannak napok, amikor megkonnyezem őket, annyira örülök, viszont van, amikor egyszerűen hiába nagyra becsülöm az ajándékot, azt hiszi, nem örülök neki. És amikor ezt kezdjük vitatni, egyből jön bennem az, hogy hiába költötte rám a pénzt. Meg hogy felesleges. Nem akarom őt egyáltalán bántani, mert tényleg mindenem ez az ember, és tényleg nagyon szeretem őt. Gyakran vitatkozunk, és hiába TUDOM, hogy 2 ember van egy kapcsolatban, mindig magamra terelem az összes hibát. Mit tud erre mondani? Ez miért van? Tisztában vagyok sok dologgal, de egyszerűen zsibbad az agyam és mégis minden terhet magamra veszek. Nem szóltam senkinek erről. A suliban lévő emberek nagy részét is taszítom, mert nem lehet bennük bízni. Főleg nem annyira, hogy ilyenekről beszéljek velük. A szüleim meg nem akarom ezzel terhelni, mert volt már depressziós a családban, és tudom, mennyire nehez volt ez nekik is.
Kérem, segítsen rajtam.. Nekem már az is nagy segítség lenne, ha tudnám, mi a bajom.. Hogy legalább el tudjak igazodni magamon.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos diagnosztizálni csak személyes első interjú s tesztvizsgálat alapján lehet. Javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol kaphat pontos diagnózist.
A honlapunkon található tesztek közül érdemes lenne kitöltenie a depresszió tesztet:
Illetve az alábbi blogbejegyzésünket javaslom elolvasásra:
Üdvözlettel:
Szabó LiliMostanában eleggé sokszor érzem magam csúnyanak és kevésnek… Mindenki azt mondja, hogy szép vagyok de általanos iskolában annyiszor megkaptam, hogy csúnya vagyok, hogy mostmár magamnak sem hiszem el… Ezen hogyan tudnek valtoztatni? Előre is köszönöm válaszát
Kedves Vivien!
Az önelfogadás egy olyan folyamat, melyen érdemes tudatosan dolgoznia. Keresni, megfogalmazni mi az amit szeret önmagában. A bántások átbeszélése is hasznos segítség lehet, ha van olyan személy a környezetében, akiben megbízhat és aki szívesen segít Önnek ebben.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot 28 éves vagyok és az a bajom hogy a egyik ismerosomnek van ket fia és nem jövök ki velük egyik 5 éves a másik 9 ok hogy még gyerekek de nem tudom velük találni a közös hangot már mindent még tettem de utalnak nem veszem fel amit csinalnek velem de annyira fel idegesítenek hogy nem latok a dühtől de nem bántom őket inkább el szívok egy cigit és árébb megyek de jönnek utamam és csináljak mit tegyek ?
Kedves Renáta!
Először is fontos közölnie a gyerekekkel, hogy hol a határ. Mi az a viselkedés, ami Önnek is kellemes és mi nem. Másrészt az érzelmeken önismereti munkával lehetne dolgozni: megérteni mi idegesíti, vagy teszi haragossá Önt a viselkedésükben.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdv!
Van egy 22 éves öcsém, 8 évvel vagyok idősebb. Az iskolába csúfoltak minket,benne maradt komplexus.Nincsenek barátai, soha nem volt barátnője. Minden megnyilvánulása gúnyos, negatív, görcsös,pesszimista, kárörvendő, okoskodó. A házunk felújítás alatt, pár hónapra haza költöztünk a párommal. (35 hetes terhes vagyok) Bujkál előlünk, ha találkoznunk kell, flgemán pofákat vág, szándékosan kiközösít. Volt egy konfliktus. Kérdezni akartam tőle, aznap többször kértem, hogy normális hangnemben válaszoljon, majd rám ordított, a szüleim füle hallatára üvöltött, hogy utolsó állat vagyok, nyomorult, nárcisztikus személyiség zavarom van. A gyerekkorában ért fájdalmait rám vetíti ki. A szüleim pedig engem csitítottak, nem őt aki ordított. Gyűlöli az embereket, engem is, párom is. Régen azt mondta egész gyerekkorában ordítottam vele, ez nem igaz! A vita után ő van rám megsértődve. Kerül, menekül, undorodik tőlem, kezdek félni tőle, és kezelni sem tudom a gyűlöletét, és azt sem, hogy mindig őt védik. Könyörögtem anyuéknak évekig, hogy vigyék orvoshoz. Nem hiszik el, hogy gond van vele, mert egyetemista okos fiú.. Voltak evési zavarai, most épp kórosan sokat tisztálkodik, mert állandóan büdösnek érzi magát. Akkor elbírt viselni, ha adtam neki valamit, vagy meghallgattam, hogy épp kit szid. Ha ő úgy gondolja, hogy nem “jól nézek” már képes össze veszni, mert látja a szemembe, hogy ordítani akarok.. Az egész teljesen abszurd! Egyszerűen fogalmam sincs, hogy tudok vele még pár hónapot kibírni. Az elmúlt pár napban azt is játszotta hogy ha épp beszélget a szüleimmel, és én is bemegyek abba a helyiségbe, akkor feltűnően csitít mindenkit, megvárja amíg elmegyek onnan es folytatja a kommunikációt. Volt olyan, hogy fél évig nem szólt hozzám, került és maga sem tudta megmondani miért. Nemsokára szülök, és ide kell haza hoznom a kisbabám ahol ez az idegbeteg van. Naponta többször sírok, hogy miért kell a terhességem utolsó időszakában szándékosan bántani és idegesíteni. Ami a legrosszabb, hogy a szüleim akkor sem szólnak rá ha így viselkedik.
Kedves Erika!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben az érzelmileg megterhelő közegben élni. Nem csak az a kérdés it, a testvére hogyan kaphatna segítséget, hanem az is, a szülei miért hagyják rá ezt a furcsa, talán nem túlzás azt mondani, hogy beteges viselkedést. Fontos kérdés, hogyan védhetné meg magát a bántásoktól, a párjára számíthat-e ebben. Érdemes lenne az érzelmi nehézségekről pszichológussal konzultálnia.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot! Segítséget szeretnék kérni öntől, nem tudom mit tegyek. Augusztus 8-án programozott császármetszésem volt, terhesség 38.hetén. Ez a 36.héten derült ki hogy muszáj lesz. Nem tudtam ezt elfogadni, és azóta se tudom. Visszatérő álmom a műtét. Ha eszembe jut sírok, aludni nem tudok csak keveset. A műtét rendben lezajlott lett egy egészséges kisfiam, akit nagyon szeretek. De úgy érzem nem tudom elfogadni hogy nem szülhettem természetes úton. Magamat hibáztatom, ráadásul az első terhességem elment,(iker terhesség volt). Ez tavaly szeptemberben volt. Erről is rendszeresen álmodok és nem túl szépeket. Újra és újra megélem a műtétet álmomban, a fájdalmat amit akkor éreztem. De nem tudok erről beszélni, se a férjemmel, se senkivel. Soha nem tudtam senkinek elmondani ha valami bántott,vagy ha fájt valami. De ez már sok nekem. Nem tudom elviselni ezt a fájdalmat, eközben nem tudok róla beszélni, egyszerűen nem megy. Mit tegyek, mit tehetek?
Válaszát köszönöm
Kedves Ivett!
Levele alapján egyértelmű, hogy nagyon súlyos veszteségek érték Önt, melyeket fontos lenne szakszerű segítséggel feldolgoznia. TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy családsegítő szolgálatnál talál pszichológust. Amennyiben magán keretek közt keres megoldást, jó szívvel ajánlom munkacsoportunk szakembereit is.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
