Jó napot
Van egy 14 éves fiam aki szerelmes lett és a lány vissza utasította ezért vagdosta a kezeit
Sajnos elég zárkózott és nehézen nyílik meg
Nekem elmondott mindent de utólag
Nem tudom mi a jó neki és mit kell ilyenkor csinálni
Segítség kell mindkettőnknek

Üdvözlöm! Márkó vagyok,15 éves és egy olyan problémával szeretnék önhöz fordulni,amire már évek óta keresem a választ,mégsem találtam meg. Van egy unokatestvérem akivel nagyon sok időt töltöttem gyerekkoromban,ő 5évvel idősebb nálam. Az lenne a problémám,hogy jó köztünk az összhang,jól érezzük magunkat együtt,viszont van egy legjobb barátja és ha ő felhívja akár telefonon,a testvérem faképnél hagy.
Tudomására adtam,hogy rosszul esik amit már régóta,rendszeresen megtesz velem. Szüleimtől azt a választ szoktam kapni,hogy makd ha annyi idős leszek mint ő,akkor én is a barátaimmal fogok szórakozni. Igen ám,de nekem is vannak barátaim (rengeteg)akikkel napi szinten lógok,de ha testvéremmel vagyok nem szoktam otthagyni. Egyik nap megbeszéltük hogy átjön hozzám csak szed össze néhány ruhát,addig én elmentem boltba. Mire vissza értem,közölte velem,hogy őt hívta a barátja és még nem tudják mit fognak együtt csinálni,de ő vele szeretne tartani. Úgy érzem,hogy ez egy ördögi kör és nincs megoldás,nincs kiút. Próbáltam többszöris,hogy hanyagolom egy kis időre de mindig valahogy belebotlok vagy család által vagy ő keres és annyira szeretem,hogy én se bírnék ki mondjuk egy honapot hogy ne találkozzak vele.
Tisztelettel!: Márkó

A 13 éves fiam már egy pár hónapja nehezen tud elaludni, viszont ha én vele alszok megnyugszik és alszik. Viszont volt már, h még velem sem tudott elfelé aludni. Ez változó. Az alvás problémái akkor jelentkeznek ha másnap reggel kelni kell időbe. Pl:Iskola. Kitűnő tanuló szeret is a suliba járni, nem bántja senki. Nem tudja miért van ez, de ha eljön az este, már izzad a tenyere, hevesen ver a szíve és csak arra tud gondolni, hogy nem tudja kipihenni magát. Hajnal 2 vagy 3 ig is fent van.

Tisztelt Hölgyem/Uram!
Mostanában egyre többször kap el olyan érzés, hogy megfogok halni rövid idön belül, hogy valami komoly betegségem van amiből nem gyógyulok. Ezek mellett van még hogy nehezebben kapok levegőt nehezebben nyelek mintha egy gombóc lenne a torkomban, 20fokos szobába pulóverbe ráz a hideg, nem érzem jól magam a bőrömben, de leginkább sehol sem.
Az esetek többségében akkor jelentkeznek a tünetek ha egyedül ülök a szobámba csendben és unatkozok, máskor szinte sosem. A legerősebb érzés mindig ez a halálfélelem. Egyéb tünet nem igazán szokott lenni, néha még olyan erzésem van mintha valami nyomná a tüdőmet és szintén nehezebben kapnék levegőt.
Este is előszokott fordulni ilyenkor nagyon hirtelen jön és szinte el sírom magam úgy érzem valamit csinálnom kell gyorsan kimegyek a szobából keresem a társaságot megyek egy kört a házba és próbálom elterelni a gondolatokat.
Lehetségesnek tartja, hogy pánikbetegségben szenvedek?

Heló! A nevem Cynthia és 13 éves vagyok. Nagyon rosszul vagyok. Nagymamám 1 hónappal ezelőtt halt meg. Nagyon mély nyomot hagyott bennem. Néha hangokat hallok és nem tudok aludni. Látok dolgokat amik valójában nincsenek ott. 2 nappal nagyim halála után találtam az utcán egy kismacskát. Ez a kismacska erőt adott nekem és jól éreztem magam mikor vele jatszottam. 2 héttel később eltűnt és csak néhány nappal ezelőtt mondták el nekem hogy elütötte az autó. Amióta nincs mellettem a kiscica nagyon rosszul vagyok. Düh kitöréseim vannak és bármikor képes vagyok elsírni magam. Ezt a “levelet” is könnyes szemmel írom. Nem tudom mit tegyek mivel anyukám nem akar nekem másik cicát venni. Ugyan vannak több állataink is például van egy kutyám Barbi és van a háznál 2 macska is. De ugyanúgy rosszul érzem magam. Éjjelente amikor sikerül néhány órát aludnom akkor a macskámmal álmodok és másnap mosolyogva mesélem el anyukámnak de anyukám minden egyes alkalommal elmondja hogy a cica bizony nem tér vissza. Nagyon rosszul érzem magam és nem tudom mit mit tegyek hogy jobban legyek. Köszönöm hogyha erre bárki is válaszolni fog vagy elolvassa.

A tabletomra kódot tett anyukám.Tiszta ideges letettem mikor tegnap anyukám azt mondta,hogy megváltoztatta.Apukám fociedzésen van.Hát ő is bánt.Olyan dolgok történnek velem,hogy csak na.Én Sárváron lakok egy családi házban,éppen az iskolában szünet van.Anyukám holnaptól szabadságon lesz,és nem tudom,hogy be-e fog lépni .Holna hát szerintem nem,de azért remélem.Éppen tévézek a szobámba,és hát ja.Egyenlőre ennyi majd még lehet írok.Segítsen kérem,csak magában még a psziológusokban bízok még pár emberben is bízok.

Kedves Doktor nő!
Párommal már több mint 3 éve együtt vagyunk, és már 2 éve együtt élünk. (22-23 évesek vagyunk) Már eljutottunk oda is, hogy házasságot tervezni, és családot az utóbbi időkben, voltak céljaink. Most egy pár napja hirtelen történt vele valami ami miatt teljesen máshogy gondolja a dolgokat: nem akar saját házat és gyereket, nem akar házasságot, nincsenek céljai. Annyit mondott hogy szeretne inkább a barátaival lenni. Úgy érzem mintha félne a felelősségtől és a kötöttségtől. Tudni kell nekem mindig is az volt az életcélom hogy családalapítás és azért is őrültem a páromnak mert ő is így gondolta..eddig. Most mit csinálhatnék? Fog még vajon változni, érdemes várni még hátha máshogy látja? Vagy hogy tudnám meggyőzni hogy szeretné a gyereket? Hisz a gyerekekkel jól megvan. Köszönöm a segítségét!

Kedves doktornő!
A problémám a következő kapcsolatfüggőségben szenvedek már nagyon régóta és ez teljesen megbetegít engem! Van egy pasim már lassan 2 éve akivel nem tudok dűlőre jutni egyszerűen nem akar megkomolyodni nagyon furán viselkedik . Tőlem 7 évvel fiatalabb és nem kapom meg tőle azt a szeretetet törődést megbecsülést amit megérdemelnék! Ő nem az a típus akinek való egy komoly párkapcsolat. A pasim szereti a szabadságot éltünk együtt sokáig és most nemrég elköltözött tőlem azért mert állítása szerint én mindenért szólok neki hisztizek és sokat veszekedek vele. Pedig ok nélkül egy nő sem hisztizik. Nagyon sok mindent átéltünk már együtt azt hittem ha ideköltözik a lakásunkba más lesz minden megváltozik egy kicsit de tévedtem. Most is a hátam mögött szervezkedett úgy oldotta meg az albérletet,hogy nekem nem is szólt róla. Egyszer csak nem jött haza aludni! Pedig mi a bátyámmal befogadtuk a házunkba sőt még munkahelyet is szereztünk neki. Mondjuk az igaz,hogy én erőltettem azt,hogy ideköltözzön de csak azért,hogy mindig legyünk együtt és,hogy végre komoly ember tudjak faragni belőle de nem sikerült. A pasim nem akar megváltozni senki kedvéért én meg elengedni nem tudom őt megőrjít ez a kapcsolatfüggőség. Nekem ez így meg nem jó,hogy csak összejárunk megint szexelni. Mert ő igazából csak arra használ engem és ez nekem nagyon fáj. Tudom,hogy el kéne felejtenem őt de egyszerűen nem megy belebetegszem a hiányába. Nem alszom rendesen alig eszek és egész nap csak stresszben vagyok. A munkahelyen sem tudok koncentrálni tegnap is teljesen ki voltam borulva ott sírtam a főnökség előtt mert nem tudtam visszafojtani. Persze a páromnak ez így kényelmes mert tudja nagyon jól,hogy engem megkap amikor csak akar és most már szabadsága is van neki nem szól senki bele az életébe. Úgyis ez volt a baja,hogy én mindenért szóltam neki és ebből lett elege azért költözött el. De úgyis tudom,hogy abban az albérletben se lesz sokáig ő nem tud megmaradni egy helyen hiszen mióta vele vagyok úgy élünk mint a vándormadarak egyszer így egyszer ott. Semmi olyan jó tulajdonság nincs a pasimba amit szeretni lehet mégsem tudom elengedni. Miért van ez???????? Hova forduljak segítségért? Ki lehet egyáltalán gyógyulni a kapcsolatfüggőségből?????????

Jó napot!
15 hónappal ezelőtt kissé összejöttek a dolgok az életemben és ezt sokáig nem tudtam feldolgozni. Az elmúlt 2 hónapban viszont egész jól voltam, ennek ellenére most mégis ugyanazt érzem hogy valami nincs rendben. Régebben voltak hangulatingadozásaim, mára már nincsenek. Viszont mostanság eléggé lehangolt, szomorú vagyok, néha különösebb ok nélkül. Néha magabiztos és bizakodó vagyok a jövőmmel kapcsolatban, néha viszont kilátástalannak látom, ahogy éppen most is. Akaratom ellenére szokatlan gondolataim vannak, arról hogy milyen hatással lenne a környezetemre ha meghalnék, és hogy ez hogy történne,valamiért mindig úgy képzelem el hogy feláldozom magam egy szerettemért. Pár hónappal ezelőttig nem voltak ilyen gondolataim, nem mondanàm őket igazán gyakorinak, de nem értem miért vannak. Ezen kívül félek nagy döntéseket hozni, és erős önbizalomhiányom van. Eszembe jutott hogy esetleg ez depresszió lehet, erről szeretném kikérni a véleményét. Előre is köszönöm!

Üdvözlöm. Szeretnék segítséget kérni ha lehetséges. Nálam megállapították szorongás és depressziót. Írtak fel antidepresszánst és nyugtatót, amit pár hónapig szedtem aztán rájöttem hogy mégsem a gyógyszeres kezelést választom. Szeretnék tanácsot kérni hogy természetes módon hogyan lehetne növelni a szerotonin szintet? Napokban nagyon ideges vagyok, állandó feszültség.
Esetleg vitaminnal, és hogyan tudom csökkenteni a szorongást?

Köszönöm a segítséget.

Tisztelltt Doktor úr/Hölgy
A problémám 2013 ban kezdődött mikor a mamám meghalt azóta tikkel a szemem ,elösszőr csak a jobb mostmár a bal is.Voltam neurológusnál kaptam botox kezelést rá,semmi nem változott,voltam MR-in semmit nem találtak.
Idén április óta sehova nem menttem belefáradttam hogy nemtudnak segíteni.
Nagyon tanácstalan vagyok nagyon megkeseríti a minden napjaimat.
Kérem segítsen mit tegyek hova mennyek?Előre is köszönöm.
Tisztelettel Horváth Enikő

Jo napot kívánok! Szeretném a segítségét kérni gyermekemmel kapcsolatban. Van egy 11 és egy 3 éves lányom. A nagyobbik gyermekem előző párkapcsolatbol született. Párommal több mint 7 éve együtt vagyunk és éve együtt is élünk. Nagyobbik gyermekem megtalalta számára az ideális apát ugyanis vér szerinti apukája nem kereste sokáig 5 éves korában kért hogy szeretne találkozni gyermekemmel belementem leulunk elmagyaraztam a helyzetet az akkor 5 éves kislánynak apukája látogatta talán 5 alkalommal és ismételten eltűnt nem kereste mai napig sem. Egy évre rá kislányom már nevelő apukáját szólította apának. Talán a gondok a kisebbik gyermek szuletesekor kezdődtek. Nagyon örült nagyobbik lánykánk a pici érkezésének közös programok egy szavam nem lehetett nem voltunk eleresztve anyagilag most sem allithtom hogy el lennénk mindig is az a típus volt aki nem követelőzött ha mondtam hogy most nem nem is volt több szava rendben. Terhességem alatt anya-lanya programokon együtt vettük meg a picinek a szükséges dolgokat szinte mindent ő választott ki mikor megszületett a pici megfogadta hogy ő fog vigyázni rá, ő lesz a nagy erős tesója aki mindentől megvédi (ezek teljes mértékben az ő szavai, hisz melyik szülő ne lenne mérhetetlenül büszke a kislányára ha ilyent hall tőle) egy ideig minden rendben volt még ha a fáradság sokszor le is vert és lábamon alig álltam a nagy korkulonbseg miatt próbáltam a lehető legtöbb időt a gyermekeim szükségleteit figyelve tölteni. Sajnos a sok közös családi program pont a tavaszi nyári hónapokban nem jön össze mivel párom építőiparban dolgozik és ezekben a hónapokban a legtöbb a munkája. Talán épp egy ilyen idithatta el a lázadó korszakot ami a mai napra úgy érezzük már túlnőtt rajtunk. Nagyon sok feszültség van közöttünk a családban ugyanis. Talán a kisebbik gyermek 1 éves koráig minden rendben volt utána kezdődtek a hisztik, kovetelozesek, durca, duzzogás ráadásul a nagyobbik gyermekünktől persze beleestünk a mai világ “szennyébe” mi is természetesen “mi meg adunk mindent a gyerekeknek ami nekünk nem adatott meg” és ezzel elkezdődött a lavina… Eleinte csak szeretnék ezt szeretnék azt utána kérek ezt kérek azt anya apa a világot kidolgozta azért a kis pénzért de mindig minden megvolt /van… Aztan egy napon mikor a kisebbik gyermekünk 3 éves lett úgy gondoltuk leülünk a gyerekekkel beszélgetni ugyanis már hónapokkal előbb kerlelt minket nagyobbik gyermekünk hogy had legyen közös a szobája a testvérével. Természetesen itt is jött a kérvény emeleteságyat szeretne. Megkapták pici is nagyon örült hogy a “példakép” nagytesoval lehet egy szobában. talán 3 hétig ment minden zokkeno mentesen amikor egyszer csak elkezdte a nagyobbik gyermekünk hogy ő fel mert mutatták neki valami ijesztőt az iskolában rendben gyere át hozzánk aludj itt megnyugszol. Persze kistesot nem akarta ott hagyni hozzuk öt is. Rendben. Szóval gondolhatja ilyen estéken ha nagy vonalakban is találom maximum(nagyon eltulozva) 3-4 óra alvás jut nekem és páromnak úgy hogy párom munkarendje 6:00-17:00 ig tart plusz a szezon idején elofordul hogy 17:00 után is meg megy egyéb helyekre dolgozni és este 21:00 előtt haza sem ér 🙁 na ez a temerdek alvás nagyon nem elég) természetesen gond egy szál se lenne ha közben rá nem szokott volna a nagy lányunk hogy mi den áldott este félek. (nem tud választ adni rá hogy mitől csak egyszerűen fél) aztán nem akar a szobájában aludni mert mi ott vagyunk a másik szobában) aztán már csak sak egyszerűen nem akar a szobájában aludni és magyarázat nincs semmire. Kérdeztük szépen sokszor veszekedtünk nagyon restellem magam emiatt nem szabadna hogy egy 11 éves és a szülei között kiabálás legyen a mindennapi “program” de már fél éve megy ez a turtura fél év alatt összesen 3 alkalom volt hogy egész éjjel probléma mentesen elaludt a szobájában a kishuga felett az emeletes ágyon. Kérdeztük mi a baj? Semmi…. Kérdeztük felkeressünk e egy szakembert? Elmagyaraztam hogy egy szakember miképp segíthet neki ha nekünk nem tud megnyilni vagy nem akar. De ő semmiképp nem szeretne szakemberhez fordulni mert tényleg semmi gond. Közben belépünk a kamasz korba vele és jönnek elő a segítség nyujtassal kapcsolatos dolgok semmit nem szeretne nem segít semmiben nekem ha kérem akkor sem. Ha játékosan adom elő a dolgokat akkor sem hajlik a segítség nyújtás felé gondolok itt a ruhák össze hajtogatására házi munka amit nekem is édesanyám tanított meg és játékosan találva már 9 éves koromban nagyon sokmindenben szerettem és segítettem édesanyámat. Nálunk nem ez a helyzet. Sajnálatos módon fel éve iszonyú sok a feszültség a csaladunkban. Az alvás hiány a kitartunk még de szenved a párkapcsolatunk, mi már több mint 3 éve nem voltunk úgy hogy akár egy órát 2 ben tudtunk volna tölteni (tartalmas időt számítva. Az éppen véletlen alkalmakat amikor sikerült kettesben lehajtanunk a fejünket leszamitva ugyanis azok a pillanatok jelenleg is arról szolnak hogy stressz helyzetben hamar gyorsan próbáljunk minél többet pihenni mielőtt 11 éves gyermekünk ismételten megjelenne szobákban húgával együtt hogy nálunk aludjanak) nagyon sok a kiabálás nálunk amiatt már hogy nem tartja rendben a dolgait a nagyobbik gyermekünk, tanszereket, tartós tankönyveket, ruhákat (ide értem a már olyan drasztikus dolgokat mint koszos zokni, ruha vissza rakasa a fiókba szekrénybe.,ha éppen sikerül ravenni a pakolás rá egy egy vitatkozas után) pedig isten legyen a tanum nem ez a példa van előtte. Nekem is vannak problémáim emellett örökölt policisztas vese betegségem van, pajzsmirigy alulműködésem ( 46 kg os vékony nő voltam pár évvel ezelőtt jelenelg 98 kg vagyok és semmi nem segít) épülő le 27 évesen sarok ízület gyulladásos van gondolom a nagy testsuly miatt, inhüvely gyulladás a kezemben de így is minél inkább azon vagyok hogy megfelelő példát mutassák. A gyermekeimnek. Nagy lányom aludt már másnál is sőt sokszor szoktak osztalytarsak egymáshoz menni hetvegezni nincs vele gond elalvassal sem,segitseg nyujtassal sem. Itthon pedig se szépen kérve se játékosan se kiabálva sem jutunk semmire. Pedig a kovetelozest már próbáljuk vissza venni úgy hogy pl most telefont szeretne leülünk beszélgetni vele szépen elmagyaraztuk neki hogy “dolgozzon meg érte” ertve a dolgait tegye es tartsa is rendben, ha esténként nincs semmi probléma akkor tessék a szobájában aludni ( ide még meg kell jegyeznem hogy a sötétre már gondoltunk, 3 éjjeli lapma világítana egész éjszaka a szobájukba de az sem segít) segítsen be ha éppen szükséges a házi munkába és akkor karácsonyra ha minden a megállapodás szerint megy meg kaphatja a telefont. Hat nem kell gondolom még jegyeznem hogy egy hétig sem vált be ez a rendszer. Pedig nagyon elnezoek voltunk párommal megbeszéltük hogy adunk neki időt, teret a változtatáshoz ha nem megy eleinte gördülékenyen akkor megbeszéljuk mi és miért nem jön össze részéről.. De két hét után kezdtünk elcsuggedni a 3. Héten pedig már értelme sem volt a megallapodasunknak. És hozzá teszem a szobájukban alvás ami a legnagyobb gondot jelenti sem jött össze már az nap este sem aludtak a sajat szobájukban. Nagyon szépen kérjük tanácsoljon nekünk valamit mert nagyon kétségbe vagyunk már esve. Párommal is nagyon sok a szóváltás közöttünk kettőn között is a kialvatlansag, a tehetetlenség érzése miatt… Egyik nap már odáig fajult a viták hogy a fejemhez vágta amit azóta meg is bánt hogy ezért megy hétfőtől vasárnap estig sokszor dolgozni a világát nem tudja csak keresi a penzt hogy ezt kapja vissza nem tud aludni nincs magán szféránk, emelett a nagy lányunk meg kovetelizik os nagyon sokszor 🙁

Tisztelt Doktornő!

Páromnak pár héttel ezelőtt belenéztem a telefonjába, és azt láttam, hogy a barátjának úgy ír rólam, ami kicsit sem tiszteletteljes. Például azt írta, hogy a hideg rázza tőlem, meg hogy a kapcsolatunk nyáron “meghalt” és zombiként támadt fel, továbbá hogy csak a külsőmbe szerelmes. Közben velem nem így viselkedik, szeretget, odavan értem, múltkor egy veszekedésnél majdnem szakítottunk és kérlelt, hogy ne legyen vége a kapcsolatunknak… Mindent megtenne értem, amikor együtt vagyunk és mikor külön akkor is így érzem…Nem értem, akkor a barátjának miért beszél rólam így? Nem mertem neki felhozni… Nem tudom mi lenne a jó megoldás?! Nagyon szeretnék erről beszélni vele, de nagyon kellemetlennek tartom, hogy a telefonjába belenéztem….Előre is köszönöm a segítséget.

Zsófia

Kedves Pszichológus!
Gyakran szorongok, félek attól, hogy a munkatársaim (új munkahely, 3 hónapja dolgozom) haragszanak rám valamiért. Figyelem, ki hogy szól hozzám, elgondolkozom, hogy bántottam-e valamivel valakit véletlenül, szeretnék mindenkivel jóban lenni, de mostanában elhatalmasodott rajtam az érzés. Van valami praktika, hogyan lehetne ezt lerendezni magamban?
Köszönettel: Anna

Kedves Lili

Egy olyan problémával szeretném a segítsègèt kèrni ami gyerekkorom òta vègig követ.
Csak nagyon gyorsan felvàzolnám a háttèr törtènetet
A fèrfi Akita’s apukámnak hívok világ èletèben rengeteget ivott màr születèsem elõtt èdesanyám elhagyta de a szembe szomszédeos házban és a mai napig velünk
Egy bizonyos èletkorig nagyon szerettem õt majd ahogy kinyílt a szemem ès nagyobb lettem màr làttam a tether sùlyát
Mindig is fôleg lelkileg de fizikailag is néha terrorizált anyukámat is
Zsarolta is egy jò ideje már lenyugodott ès szerintem az alcohol hatására már Nem is emlèkszik mindenre
Nègy ève külföldre költöztem mert nem bírtam elviselni az általa rámrakott nyomást
Azòta ezek én az èvekben ùgy hogy már nincs köszönöm fèlelem nèlkül tudtam gondolkodni a règintetteirôl mindig is egy olyan embernek tartottam aki iránt nincsenek èrzéseim csak a kötelességtudat ès a gyûlöletem azt gondoltam annyibòl fakad hogy alcoholism’s ès az Italy választotta a gyereke helyett majd Emirati terrorizált lelkileg (ùtálta anyukamat mert ott hagyta ès az egèsz családját illetve kèt idôsebb testvérem is akik szerencsère nem tôle vannak)
Eddig is emlékeztem olyan momentumokra hogy anno együtt aludtunk ès sokszor simogatott de ezek Nem nem tulajdonítottam nagyon jelentôséget mint hogy tùl szeret. Viszont felnôtt koromra ùgy èrzem hogy akár a másik nemmel akár emberi kapcsolataimban olyan tüneteket produkálok melyekbôl ùgy èrzem vagy hogy an is fejezzem ki szinte biztosan tudom hogy szexuálisan zaklathatott. Arra gondolok hogy esetemben az agy am elfojthatta ezek ezt az emlèkeket mert már így is sok sèrelem èrt. A kèrdèsem ön felè as lenne,hogy mit gondol (ezen rágòdom) èrdemes lenne elmennem egy olyan szakemberhez aki tudna segíteni felidézni ezeket az emlèkeket? Nyílván tisztábon vagyok a sùlyával,hogy össze is roppanhatnèk tôle viszont másik szemszögbôl végre tudnám mièrt lettem olyan amilyen és ha a gyökerèt tudnám onnan már tudnèk tovabb mozdulni illetve talán segíthetne lezàrnom ezt meg tudnám gyûlölni ès elves and az a kötelèsség today amit most èrzem ès büntudat nèlkül kizàrhatàm az életembôl. Illetve ha kiderülne hogy esetleg tènyleg megtörtént nem tudom,hogy ez elmondhatò lenne e esetleg az idôsebb testvèreimnek vagy inkább a családom elôtt maradjon minden ahogy most van anyukám semmikèppen nem tudhatná meg mi törtènt mert összetörne màr így is magát okolja amièrt ilyen ember választott mikor gyereket vállalt. Mert nem szeretnèk hatalmas családi vitát ô ùgyis tagadná ès ha tetlegességig fajulna az csak több kárt okozna az èn szívem így is törött mièrt kène màsokèt is összetörnöm hiszen nagyon szeretnek és a Multon nem változtatna. Kialakulò pàrkapcsolatban késôbbiekben èrdemes lenne elmondani? Fèlek hogy undorito váltana ki vagy más perspektívában látnának az emberek mert alapbòl egy borzasztò mosolygòs kedves támogatò pozitív èrtelmes ember vagyok aztán egyedül nèha elôtörnek ezek az èrzéseim. Ezèrt gondolom,hogy talán jobb lenni tudni mindent rèszletesen, hogy tudnám konkrétan Miguel kell harcolnom mert nem akarok egy összetört ember ember lenni kèrdèsekkel teli hanem az a lány amit mindenki ismer.
Kèrem ne haragudjon ha a helyesírásom nem tökéletes nem magyar billentyûzetrôl írok és a hosszù üzenetèrt is elnézését kèrem.
Elôre is köszönöm a választ
Tisztelettel