Jó napot!
A probléma, amivel keresem önöket a következő. Egy olyan általános érzelem mentes állapot lett rajtam úrá, nem tudom megélni az érzelmei, se a jót se rosszat, se magán életbe se munkába. Nem tudok semminek örülni, de viszont nem hangol le semmi. Nekem ez furcsa ilyet nem tapasztaltam még úgy gondoltam hátha ezzel szakembert kéne keressek lsd. pszichólogus. Nem tudom ez mi lehet.

Kedves doktornő!
32 éves nő vagyok már nagyon régóta tudom magamról hogy kapcsolatfüggő vagyok. Nagyon sokat olvasok erről a neten is és minden leírás illik rám. Lassan 2 éve már hogy kapcsolatban vagyok egy nálam 7 évvel fiatalabb pasival de már csak a megszokás köt minket össze. Én tudom és érzem is hogy ő már nem szeret engem és nem is szeret velem lenni inkább menekül otthonról csak ne kelljen együtt lennünk. Az a baj hogy nagyon sokat veszekedünk sokszor felesleges dolgok miatt. Nem értjük meg egymást szinte semmiben. Régóta tudjuk mindketten hogy ez nekünk soha nem fog menni ennek ellenére én mégsem tudom őt elhagyni nekem ez nem megy pedig tudom hogy ez lenne a legjobb megoldás de akkor se tudok szakítani. Pedig bevallom az igazat egyáltalán nem vagyok boldog mellette hiába szeretem. Ő nagyon komolytalan még nem is való neki párkapcsolat mert még fiatal és élni szeretné az életét nem lekötni magát. Nekem meg olyan társra lenne szükségem aki mindig mellettem áll aki lelkileg is megért engem akinek nem a barátok az elsők meg a munka hanem én. Szeretem ha szeretnek és sokat foglalkoznak velem de a mostani párom sajnos nem ilyen. Belebetegedtem ebbe a kapcsolatba ha nincs velem úgy érzem megőrülök csak rajta jár az eszem egész nap hogy vajon mit csinálhat gondol e rám meg ilyen dolgok. Ha veszekedünk egész nap rosszul érzem magam semmire nem tudok koncentrálni. De ha viszont együtt vagyunk egész nap akkor csak marjuk egymást valamin mindig összeveszünk az egyik ilyen vita téma a cigi mert a barátom sajnos dohányzik én meg ki nem állhatom. Már a kapcsolatunk kezdete óta vitatéma ez nálunk meg még sok minden más is. A barátom nem szeret már velem lenni ezt biztosra tudom mert állítása szerint én hisztis vagyok mindenért veszekedek vele ezért menekül otthonról én meg csak szenvedek miatta és fáj hogy így viselkedik velem. Nem tudom mit tegyek hogy lehetne ebből a kapcsolatból kiszállni mert csak kikészülök tőle. Kérem adjon tanácsot mert megőrülök.

Mit tehetek a szociális helyzetekben fellépő szorongás ellen?

Kedves Címzett!

3 éve befejeztem a fogamzásgátló tabletta szedését, illetve 2 éve új párom van. Minden hónapban van pár nap, mikor elviselhetetlen düh kitoreseim vannak, bántom a páromat, mindent támadásként elek meg és vissza támadok. Általában sírok, és ezzel megszűnik a feszültség. Mindig elhatározom hogy soha többet nem csinálok ilyet de mire észreveszem már megint benne vagyok. A párom nagyon türelmes, de azt mondta terrorizalom őt ilyenkor. Ezek után jön a pár napos önnarcangolas hogy miért tettem. Ez az időszak a menzesz elé tehető 5-10 nappal. Elviselhetetlen. Hogyan tudnám kezelni a dühömet, hogyan tudnék abban az állapotban megnyugodni, milyen technika van erre esetleg?
Ebben kérném segítségüket, melyet köszönök.

Jo napot kivanok farkas Renata vagyok anyam meg mindig azzal buntet hogy En oltem meg testveremet pedig nem Tele beszelte fejem es buntodatom van De miert ?

Kedves Hölgyem/Uram,

Úgy érzem, hogy eljött az a pillanat, amikor egy szakemberhez kell fordulnom a problémáimmal. Próbálom röviden összefoglalni az élettörténetem. 26 éves vagyok és jelenleg külföldön élek és itt járok egyetemre. Talán az utóbbi egy évben vettem észre magamon a változást. Előtte sosem volt problémám a személyes megnyilvánulással, mindig is magabiztos és határozott voltam, viszont manapság ez valahogy nem jellemző rám. Jövő nyáron leszek 5 éve külföldön, 3 évet dolgoztam mielőtt beiratkoztam egyetemre és 2021-ben fogok végezni és lediplomázni, utána a terv az, hogy a párommal visszaköltözünk Magyarországra, amit már elképzelhetetlenül várok és valahogy közben meg nem tudom élvezni az itt töltött időszakot, pedig nagyon szuper itt az egyetemi élet mindenképpen jó tapasztalat. És a lényeg, hogy mindezek ellenére nem vagyok boldog, a lelkesedésem is alább hagyott, egyszerűen elfáradtam és kimerültem lelkileg, ami nagyon nagy hatással van a személyiségemre. Valahogy úgy érzem, hogy korlátok közé zárom önmagam és mintha nem mernék felszabadult lenni és élvezni görcs mentesen az életem. Ez hatással van már a magabiztosságomra is. Egy másik nehézségi faktor a nyelv. Természetesen beszélem a nyelvet, illetve a helyesebb megfogalmazás hogy értem a nyelvet, és sokszor pl amikor behívnak állásinterjúkra, akkor korlátokba ütközöm és nem vagyok olyan magabiztos és határozott mint amilyen eddig voltam. Nem is tudom milyen érzés, mintha önmagamat hátráltatnám és ez nem vezet sikerhez. Ezt szeretném nagyon leküzdeni, csak nem tudom hogy mit tudok tenni, hogy hogyan változtassam meg a véleményem és gondolkodásmódomat önmagammal szemben. És hogy hogyan kegyek újra korlát mentes és felszabadult. Ezekre a problémákra keresem a választ, de egyszerűen nem jövök rá. Szeretném kérni a segítségét!
Előre is köszönöm.

Üdvözlettel,
Timea

Jó napot!
A segítséget szeretném kérni!
A párommal már lassan 2 éve vagyunk együtt de még egyszer sem mondta hogy szeret és nem mutatja ki ha szeret is egyáltalán és nem hajlandó beszélni róla!
Néha jól néha rosszul mennek a dolgok mint minden párkapcsolatban de mostanában nagyon rossz nem érzem hogy érdekelnem nem törődik velem alig beszélünk és ha együtt vagyunk akkor nem beszélgetünk teljesen elzarkozott olyan hideg lett!
Ma sajnos feljott a szakítás téma is és még nem válaszolt hogy mit szeretne hogy legyen, legyen vége vagy folytassuk!
Én szeretem és nem akarom elvesziteni de így sem jó ahogy most van mert lelkileg tönkre mentem ebben a pár napban! Azt szeretném ha változtatna ezen de nem hajlandó sőt erről beszélek akkor még Ő haragszik meg!
Nem tudom mit tegyek!? Szeretem és nem akarom elvesziteni de így sem jó vele se jó de nélküle sokkal rosszabb lenne!
Segítsen kérem! Mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm

Fél éve vagyunk külön a barátommal. Neki azóta van barátnője. Augusztusban szerelmet vallott de mondta,hogy nem lehetünk már együtt. Ekkor már megvolt a barátnoje közvetlen a szakitásunk után jöttek össze, szerintem csak menekült ebbe a kapcsolatba. Augusztus óta nem beszéltem vele. Múlt héten egy buliban voltam csak köszönt de kerűlt. Majd a barátaival beszélgettem maradt a jo kapcsolat de ő inkabb ült telefonozozt majd hazament. Tegnap volt egy buli ott volt azt nézte kivel vagyok kivel táncolok. Majd megérkezett a baratnoje ugy viselkedtek mintha nem is egy par lennének. Velem nem igy törödött. Nem láttam a szerelmet a szemében ami akkor volt mikor velem volt. Majd sokat talalkozott a tekintetunk. Szinten koszones volt puszival. Majd mögöttük sétáltam hátra nézett rám majd előre és megfogta a barátnője fenekét. Egyertelmu hogy ez a célzás nekem szolt féltékennyé akart tenni. Majd oda mondtam hogy undorito és elsetaltam. Mire hazaértem egy hosszu uzenet fogadott tole. H tiszteljem ot es h ne mondjam ki a velemenyem a hata mogott alljak ele. Én azt válaszoltam hogy valoszinuleg ha jol erezne magat ebben a kapcsolatban ez nem erdekelne es leporogne rola nem irna nekem. De igy van nem? Ha tullenne rajtam nem engem keresett volna mindig a tekintete es nem erdekelne h mit mondok. Egy csok semmit nem lattam koztunk se oleles. Ha nem tudnam h egy par nem mondanam meg. O egy nagyon bujos fiu ha mi bulizni voltunk magahoz huzott puszilt olelt csokolt nem akart elengedni mert en az ove vagyok. Mit érezhet? Szeret e még? Mit tegyek? Fel ev telt el valamennyire tul vagyok rajta. De ha meglatom mindig felkavar a jelenlete. O az elso szerelmem. Ilyenkor egy ket nap kell meg rendbe rakom magam. Még szeretem es szerintem o is.

Üdvözlöm!
A történetem júniusba váltunk el a férjemmel.Azóta is szinte napi kapcsolatban vagyunk és nem csak a gyerekek miatt.Hol összeveszünk hol kibékülünk.Az utolsó összeveszésünk nagyon durva volt.Megbeszéltük,hogy nem tartjuk tovább a kapcsolatot,de 3nap után nem bírtuk tovább kibékültünk.Én nagyon szeretnék vele lenni,de az a baj,hogy neki van egy párkapcsolata és egy pár hétig tudunk normálisan viselkedni egymással utána kezdődik minden előről.Mit tegyek mert teljesen felőröl ez az egész.Nagyon szeretem őt.Köszönöm előre is!

Mit tehetek a szociális helyzetekben fellépő szorongás ellen?

Üdv! Azt szeretném kérdezni hogy ma voltam pszichológusnál.És felírt major depresszióra egy antipszichotikumot aminek a neve Brintellix.Továbbá még szedek este 2 ×100mg tiapridált és reggel 0,5mg-os frontint és délben ,este pedig 1 mg-os frontint .Na de ez a tiapridál nem sok ennyi dózisban ?Továbbá még annyit szeretnék kérdezni sajnos szemtágulatom van ami nagyon zavaró és hogy erre van valamiféle gyögynövény vagy gyógyszer?Válaszát előre is kösszönöm!

Jó napot van egy olyan problémám hogy a gyereknek az apja meghalt 3 éve én az édesanyja összejöttem egy férfival akivel hétvégenként együtt voltunk 3 an nála vagy nálam de vége lett a férfi alig foglakozott vele csak velem .A gyerek 11 éves kb 3 szor történt az hogy este be volt zárva az ajtó és dörömbölte az ajtót most a harmadik alkalommal az ajtó tokja megrepedt kicsit mitől lehet ez a féltékenység hogy ha együtt lennènk este nem lehet egyszer rajta is kapott minket egyuttletnel.Mi lehet a megoldás erre a problémára? Nem szereti a gyerekem azt hogy boldog legyek már leültem vele beszélgetni nem egyszer most is higy vege lett a párkapcsolatomnak kerdeztem tőle miért csinaltad azért hogy vége legyen azt mondta nem a gyerek megkerdeztem tőle hogy szereti e a volt páromat válasza közepesen.

Üdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni. Kezdem azzal hogy fiatalkori parkinsonnal diagnosztizáltak. Eddig nem volt gond a párommal, elfogadta. De az utóbbi hetekben elég furcsán viselkedik. Este nagyon sokáig a sz gép előtt ül. Utána megy fürdeni. Mikor már mindenki alszik És ez hetek óta így megy. Már kettőnk közt nincs semmi. Hiába kérdeztem hogy miért nem fekszik le időben, de nem tud rá magyarázatot adni. Megölel, de ennél több nincs köztünk. Azt mondta most ilyen időszaka van, nincs kedve hozzá. De ezt nehezen hiszem el. Ha próbálok vele beszélni erről, akkor rögtön visszavág valamivel. 17 éve vagyunk együtt. Közös gyermekünk is van. Sajnos egyre inkább azt érzem hogy a betegségem kettőnk közé áll. Lehet ezen segíteni? Egyre inkább azt érzem hogy eltávolodik tőlem. Sajnos nekem sem könnyű ezzel a betegséggel együtt élni, és szerintem ez is taszítja őt.

Eltelt pár nap hogy nem csináltam. Vagyis nem éltem az általam elképzelt világban. De hiányt érzek. Nem tudok koncentrálni egy valamire. A gondolataim mindig máshol vannak. Nem tudok tanulni, GONDOLKOZNI.
Mintha megállt volna az agyam. Nem tudom mi a megoldás. És tudom hogy vissza fog jönni,csak egy rossz kedv vagy valami negatív kell és menekülök oda. Már kiskorom óta küzdök ezzel. Egyszer 1 évig nem csináltam de mindig visszatér. Mi a véleménye?

Kedves Szabó Lili!
Igazából nem is tudom hol kezdjem el. Érdemes még erőltetnem ezt az egész dolgot, érdemes-e írni róla. Annyira igyekeztem és igyekszem beilleszkedni de nem megy. Egyszerűen nem érzem magam sehol jól. Ez a sötétség újból és újból visszahúz. Mindent terhesnek érzek. Minden nehezemre esik. Azok a dolgok is amit régen nagy szerettetel csináltam. Nincs erőm, és nem akarok reggelente felkelni. Nem akarom, hogy bárkinek terhes legyek. Igyekszem sokat mosolyogni de már nagyon nehezemre esik. Már nem is mondom senkinek ha magam alatt vagyok. Mert nincs értelme.. egyszerűen már nem vagyok képes kijönni a szarból. ( ez már lassan 9 éve tart) Kint élek külföldön egyedül. Vannak pár barátaim akik nagyon jó emberek. Ők élik az életüket. Én annyira szerettem volna valakit megismerni és szeretni. De valamiért nem kívánok egy férfit sem. Nem tudok szexuálisan vonzónak találni senkit. Nincsenek szexuális álmaim vagy vágyaim. Tíz éve nem éreztem vonzalmat senki iránt.. de tetszeni tetszett valaki de csak messziről.. több nem.. egyszerűen semmi nem indult be. Ezt is feladtam. Már nem erőlködöm. Pedig nagyon szerettem volna gyereket. De már ezzel is megbékéltem. Én igazából csak egy dolgot akarok. Megváltást. Átadni a helyem valakinek aki megérdemli. Mikor ezek a fekete felhők jönnek minden nehéz. Csak úgy random sírok. Mert üres vagyok. Mert nincs semmim. És nincs miért élnem. Én annyira igyekeztem 2 szakmám van mellette egy főiskolát végeztem külföldön, most sport terén végzek egy hétvégi sulit( sokat sportoltam- de már ez sem megy- már csak teher), csak hogy a szüleim azt higgyék minden rendben van. Ezeket is csak azért raktam le, hátha valami jobb lesz, valami segít ebből a mélységből kijönni. De nem segít semmi.. egyszerűen nem.. néha egy két napig megy.. de utána hetekig bezárkózom. Mint egy zombie végigcsinálom a napot. Mindig alig várom hogy hazaérjek, mert az erőltetett mosolygástól megfájdul az arcom. Aztán otthon elengedhetem magam. Szégyellem a gondolataimat. Szégyellem hogy nem akarok élni… de ezzel is megfogok békélni… Értelmét nem sokat látom, hogy ezt megosztottam. Ezt az érzést nem lehet leírni, hogy valaki képtelen az életre… képtelen kapcsolatra.. haszontalan. Antidepresszánst már nem akarok szedni mert régen szedtem. Egy idő után már nem segít. Növelni kell az adagot.. annak pedig értelmét nem látom. Én nagyon kívánom hogy senki ne jusson ilyen helyzetbe ahol az ember alól kicsúszik a föld. Már semmi nem számít és semmi nem nyújt támaszt semmi nem nyújt elégedettséget vagy egy kis jó érzést. Az ember feje csak egy dolgon jár a megváltáson. Egyszerűen fáradt vagyok, fáradt vagyok tovább próbálni, mert 9 éven át próbáltam, igyekeztem normálisnak lenni, beilleszkedni. De már nem tudom és nem is akarom….