Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözletem!
1 éve költöztünk Németországba kisfiunkal aki most 2éves és 7honapos.Ősszel kezdte el a bölcsit és a bölcsiben azt javasolják hogy forduljunk pszichológushoz mert nagyon zárkózott és nem játszik közösségben mindig elkülönül.Sokat el abrandozik és nem mindig tartja a szem kontaktust.Sajnos még beszélni sem akar sok szót ismer de inkább csak utánunk ismétli a szavakat. .Tanacsukat előre is köszönöm
Üdvözlöm, amit leír kisfia viselkedéséről, annak a hátterében sok minden húzódhat, amit fontos lenne pszichológussal átbeszélniük. Sok-sok paramétert szükség lenne átgondolni közösen a szakemberrel. Például korábban is jellemezte-e a szemkontaktus kerülése vagy csak most jelentkezett? Mennyire jellemző ez vagy csak néha? Az óvodában pontosan mik a nehézségei? A költözésen kívül volt-e más nehézség a kisfia és az önök életében? Gyász vagy másfajta veszteség? Milyen volt a szülés, körülmények? Milyen a kapcsolatuk, hogyan tudnak kapcsolódni önök a kisfiukkal? Stb. A kisfia még nagyon fogékony, nagyon jó, hogy kaptak visszajelzést a bölcsődéből, mert sok esetben a késői segítség már nehezebb, mint ebben az időszakban támogatni őt. Javaslom a Szülő konzultációt (akár online formában) és esetleg kérjenek a bölcsődén keresztül ott helyben elérhető szakembert, aki a konzultáción kívül a gyermekével való interakciót, gyermeke játékmódjàt stb is meg tudja figyelni. Minden visszajelzés fontos lehet az önök megnyugtatása miatt is, illetve hogy ha bármiben szüksége van kisfiának segítségre, akkor azt kapja meg időben. Üdvözlettel
Ön utálat
Kedves Levélíró,
Kérjük, hogy fogalmazzon meg egy kérdést, amire szeretne választ kapni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő/Doktor úr !
10 éves a fiam, harmadikos. Okos , értelmes, ami érdekli, azt csinálja egész nap ( matematika, műszaki dolgok, szerelés,legózás) , ami viszont nem érdekli, hiába szakadunk meg, tanulunk vele : környezet, nyelvtan, egyszerűen nem tud 3-asnál jobb dolgozatot írni. Másodikban stabilan 4-es tanuló volt, már akkor is mondta az osztályfőnök, hogy simán lehetne 5-ös tanuló. Most visszaesett kissé, a legtöbb dolgozata 3-as. Hiába kérdezem ki a tananyagot, és akkor tudja is, a dolgozatban mindig csinál annyi hibát, hogy ne legyen még csak 4-es sem az osztályzata. Csúnyán ír, ő igyekszik, de a tanár ezt nem igazán értékeli. Mindig felhozza a témát : vigyem el kiropraktőrhöz. Tudomásom szerint aki el is vitte a gyereket, a helyzet semmit semmit változott. Nem tudom, hogy mit tegyek, büntessem vagy fogadjam el ezt az állapotot ? Egyedüli gyerek, rengeteg energiát fordítok rá, tanulok vele, gyakorlok vele, de úgy érzem, mindhiába. Egy évig
másodikban – járt INPP-re is, szerintem semmi hatása nem volt. Mit tanácsol, mit tegyek ? Köszönettel, Andrea
Kedves Andrea,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne gyermek klinikai szakpszichológushoz elvinnie a kisfiát, hogy megvizsgálhassa, hogy az adott tantárgyakból miért is teljesíthet rosszabbul (motivációs-, vagy teljesítmény problematika húzódhat-e meg mögötte). A szakember az eredmények alapján tudna Önnek tanácsot adni. Térítésmentesen a területileg illetékes nevelési tanácsadóban kérhet segítséget, vagy magán úton kereshet szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA problémám az hogy nem bírom a közösségeket és a társadalmat. A munkával nincs bajom, hanem az emberekkel akikkel dolgozni kell. Zavar az hogy értelmetlen hülyeségekről beszélgetnek. Káromkodnak. Én nem szoktam beszélni velük. reggel köszönök. csak ami a munkával kapcsolatos, kell valami segítség, valami hibát találok. Ebéd szünetet sem töltöm velük. bemegyek, gyorsan kajálok és megyek vissza. ők meg beszélgetnek. Engem ez zavar. valamelyik még a szexuális életét is kitárgyalja minden szava után “bazdmeg”. De minden munkahelyen ilyen van. Gond az ha valaki nem beszélget a kollégáival? Néha azt érzem hogy figyelnek és rólam beszélnek, közben nem. Nekem a beszélgetés kellemetlen érzés, utána fejben mindig vissza játszom mit mondtam és ez is zavar. Túl tökéletesen akarok mondani mindent. Vagy meg akarok felelni, félek hogy megítélnek, mert “hülyén beszélek”. Alapból az emberek puszta jelenléte idegesít és azon gondolkozok hogy milyen idióták. Máskor meg jónak gondolom őket és kedvesnek. Lényeg hogy nekem kellemetlen érzés közösségben lenni. Munkahelyen, iskolán kívül ez nem jön elő. kettesben szívesen beszélgetek. vannak olyan emberek akik kinézetre, stílusra nem szimpatikusak, azok akik ilyen itélkezősek, gunyorosak, nagyszájúak és a közelükben nem szólalok meg. Olyan mintha érzékenyebb lennék. Ilyenek miatt gyakran előfordul hogy gyorsan ott hagyok egy munkahelyet.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom a levele alapján, hogy nem probléma, ha nem keresi azoknak a személyeknek a társaságát, akik Önt frusztrálják. Érdemes lenne olyan munkahelyet keresnie, ahol kevés emberrel érintkezne, ebben pályaválasztási tanácsadó tudna segíteni Önnek. Sajnos nehéz olyan állást találni, ahol mindenki kulturáltan viselkedik.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem!
Előzetesen beszéltem pszichológussal de sajnos, nem éppen a legmegfelelőbben foglalkozott a problémámmal így megerősítésre van szükségem. (Igazából annyival lerázott a kedves Dr nő, hogy hagyjam a francba a párom, fiatal vagyok, jön más) A párom nagy valószínűséggel nárcisztikus személyiségzavarral küzd (41 éves). Engem pedig empataként “diagnosztizáltak” (29 éves vagyok). Sajnos egy nagyon rossz időszakon vagyunk túl. Mindkettőnknek nehéz gyermekkorunk volt. (Alkoholista, agresszív szülők. Én intézetben voltam pici lánykoromtól a szüleim alkoholproblémákkal miatt. A párom pedig az öccsét segítette, nevelte, vigyázta, stb az alkoholproblémákkal küzdő anyukája mellett mindenfele az országban 6 éves korától, mivel ő volt a nagyobb.)
Tisztában voltam azzal, hogy a párom hirtelen természetű, hirtelen változtatja a véleményét, sokszor nagyít vagy éppen elhallgat dolgokat, hogy jobbnak tűntesse fel magát, hogy sokszor ingerlékeny, nehezen bírja kezelni az őt ért kritikát, nem vállal sokszor felelősséget a saját tetteiért, ellenben szereti azt másra hárítani és ha ezzel szembesítve van, akkor hihetetlen gőgös, ingerült lesz, sőt, sokszor gonosz és elhiszi saját maga amit mond még ha húszan állítják az ellenkezőjét is. (Sosem agresszív velem szemben vagy a családjával, környezetével szemben. Sosem megy tettlegességig.) Féltékeny, öntelt, arrogáns… Meggondolatlanul cselekszik ha valami nem úgy van ahogy ő elképzelte, hisztérikus rohamokat kap és képes szavakkal a legmesszebbmenőkig bántani a másikat, mindenféle alkalmat, indokot gyártani, hogy bánthassa verbálisan a másik embert vagy akár meg is alázza gondolkodás nélkül. Természetesen ezzel együtt jár, hogy szenved, gyötrődik, sokszor fizikai tüneteket is produkálva. Hiába kap tőlem vagy a közeli emberektől szeretetet megbecsülést, dícséretet a legkisebb negatív behatásnál depressziós, önsajnáltató állapotba kerül. Szidja,el hordja, lenézi saját magát… aztán vissza vált egy perc alatt arra hogy ő a legtökéletesebb ember és mindenki felett áll mindenkinél jobb és mindenki más a rossz…
Tiszta pillanataiban beismeri, hogy hibázik, hogy változtatnia kell. Beismeri, hogy csúnyán beszélt, bánt velem vagy szeretteivel. Sír zokog, hogy nem tudja meg-nemtörténté tenni és hogy sajnálja. Ezeket azzal tudtam elérni, hogy elhagytam és megijedt. De így is a legkisebb dolognál látom rajta, hogy hiába fogja vissza magát, hogy ez ne törjön elő belőle, majd’ belepusztul. De talán ezzel hajlandóságot mutatna arra, hogy orvoshoz forduljon.
Ellenben én, nagyon lelkis, mindenen rágódó, túlzottan segítőkész ember vagyok. Minden képes vagyok elsírni magam, napokig rágódni apróságokon. A legkisebb jelnél, hogy a páromnak rosszabb napja van letargiába esek és míg ő túl van az egészen, nekem napokba telik helyre hozni magam. Fáradt vagyok rengetegszer már egy negatív beszélgetés után is. Nehezen dolgozom fel a dolgokat, emiatt evés és alvás zavaraim vannak már. ( nem tudok enni, de ha eszem is csak fogyok, nem tudok aludni. De ha alszom is csak fáradtabb vagyok mint mikor lefeküdtem vagy sírva, remegve ébredek.) Rengetegszer tehernek érzem, hogy nincs privát szférám, vagy egy kis időm csak egyedül feltöltődni. ( mivel a párom elég féltékeny, szereti kisajátítani vagy bekorlátozni az időmet) Ezek miatt egyre jobban szorongok, ő emiatt ideges mert nem úgy viselkedem, ahogy szerinte kellene és ez egy ördögi kör aminek sosincs vége. Sajnos mivel kifejezetten jó hallgatóság vagy mondhatjuk remek “lelki-szemetesláda” kategóriába tartozom és kereskedelemben dolgozom ez még hatványozódik. Erőtlen, nyugtalan vagyok. Feszélyezve érzem magam mindenhol. Nem tudom feldolgozni, hogy hiába helyezem magam háttérbe , semmi nem elég példának okáért a páromnak sem. Minden napom azzal telik, hogy mindenkinek, a páromnak is, mindenben megfeleljek, neki mindene meglegyen még akkor is ha én nem kapok semmit. ( ezt időre, energiára, szeretetre, odaadásra, törődésre értem.) De sosem szólok mert, nem szeretnék ezzel senkit terhelni, bántani. Hibáztatom magam, hogy önző vagyok, hogy ezek rosszul esnek, hogy elrontok dolgokat mert nem tudok koncentrálni, vagy mert nem úgy viselkedem ami megfelelő lenne a környezetem számára.
Úgy érzem mind a kettőnknek segítségre lenne szüksége. A párom egyébként egy végtelenül jó ember, hatalmas szívvel, tele kedvességgel. Én pedig egy életvidám ,mosolygós, humoros ember vagyok alap helyzetben. Azt hiszem két olyan ember találkozott össze a személyeinkben akik egymást szívták le lelkileg.
Reménykedem abban, hogy van megoldás mivel mindezektől függetlenül mérhetetlenül szeretjük egymást.
Kérem erősítsenek meg abban, hogy mind a kettőnk problémájára van megoldás egy megfelelő szakember segítségével és nem annyi az egész, hogy hagyjam el a párom és hagyjam őt elsüllyedni a saját egójábian, ahogy a kedves Dr. Nő említette.
Sajnálom a szöveg terjedelmességét!
Előre is köszönöm! Tisztelettel!
Bernadett
Kedves Bernadett!
Sajnálom, hogy rossz tapasztalata volt a pszichológusi szakmával. Fonsot tudnia, hogy egy jó pszichológus nem ad tanácsot, hanem abban segít, hogy Ön lássa át jobban a helyzetét, ennek fényében képes legyen önálló döntést hozni róla.
Levelei alapján én is azt gondolom, hogy mindkettejüknek segítségre van szüksége, a kapcsolatuk érdekében pedig párterápiás munka javasolt. Elképzelhető, hogy ez elegendő is, de a részletek ismeretében lehetne csak erről hitelt érdemlően nyilatkozni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaNem tudok kilépni az általam elképzelt világból. A tanulás, kapcsolatok rovására megy. Egyszerűen minden időmet ott tölteném. Rab vagyok a saját fejemben,gondolataimban és a legnagyobb baj hogy szeretek ott lenni. De tudom nem helyes. Kérem, segítsen!
Kedves Sarolta!
Sajnos Túri Márta kolléganőm jelenleg családi okok miatt nem tud válaszolni a megkeresésekre, ezért én válaszolok a levelére.
Az álmodozás túlzásba vitelének mindig van valamilyen oka, melyet szükséges kezelni. Sokszor a hétköznapi élet szenvedései, vagy unalma elől menekülünk az álomvilágba. Fontos volna, hogy a nehézségeit megossza szeretteivel, találjon olyan felnőttet a közelében, aki segít abban, hogy az igazi élete is elég jó legyen.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm! Nagyon bánt, hogy én nem vagyok olyan mint mások. Egyre jobban érzem, hogy nem vagyok normális. Kicsi gyerekként a panel házban én csak unszolásra mentem le a játszótérre. Inkább egyedül játszottam vagy mesét néztem. Vagy fentről néztem a többi gyereket, 5-6 évesen. Később az iskolában sem lettek igazi barátaim. Volt akikkel elmentem ide-oda, mozi, buli, elvoltam, de mindig megszakadt a kapcsolat, meg ez nem igazi volt. A fiúkkal meg mindig távolságtartó voltam. Később csúfoltak, bántottak. És itt vagyok a 30-as évem elején egy csődtömegként. Már tiniként is az ismerőseimnél tapasztaltam, hogy pasiznak, szexelnek, akkor korainak éreztem. 25 évesen vesztettem el a szüzességem, (akkor is már társadalmi nyomásra) és azt érzem nekem nem megy a kapcsolatok építése. Munkahelyemen is vannak “barátaim”, de nem igaziak. Magányos farkasnak érzem magam. Van erre valami válasz, hogy miért? Ez az introveltáltság lenne? Ez azt jelenti nekem a párkapcsolat sem való ezért nem birok a férfiakkal szerelmet kialakítani?
Kedves Levélíró!
Az inrovertáltság nem jelenti azt, hogy nem akar valaki táras kapcsolatot, vagy ne lenne képes párkapcsolat kialakítására. A levele alapján azt gondolom, hogy talán Ön is vágyna ezekre, csak fél bizonyos dolgoktól. Talán kevesebbnek érzi magát valami miatt. Érdmes lenne ezért önismereti munkába kedzenie, hogy ne érezze problémának, hogy nem olyan, mit mások, sőt megszeresse a saját “különcségét”. Hiszen egyedül, vagy sem, fontos lenne, hogy jól érezze magát a bőrében. A párkapcsolatban élést is tanulni kell, nincsen olyan hogy valakinek rögtön megy (még ha így lászik is kívülről). Az elkötelezett, mély párkapcsolatért mindenkinek meg kell dolgoznia.
Üdvözlettel:
Habis MelindaMegcsaltam a barátom. Én nem akartam bántani nem is akarom, egyébként nem is tudja és nincs is ahonnan majd meg tudja. De viszontban a kapcsolatunk elején .. amikor “állitolag” nem volt le zőgezve h mi is van köztünk le feküdt a volt baratnőjével és csókolozott egy ismerosommel is. Tqlàn ami
történt ez vehető annak, hogy minden körbe ér és most úgymond “egyenlő” lapokkal lehetünk ? Amugy a megcsalásnak az oka távolság és magány érzet .
Kedves Kérdező!
Sajnos Túri Márta kolléganőm jelenleg családi okok miatt nem tud válaszolni a megkeresésekre, ezért én válaszolok a levelére.
Úgy gondolom, hogy alapvetően azt érdemes átgondolni a megcsalás kapcsán, hogy Önnek milyen ez a helyzet. Ön mit érez annak kapcsán hogy kipróbálhatta, milyen a másik oldalon lenni. A történtek hatására változott-e valami Önben, vagy a kapcsolatukban.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot!
22 éves lány vagyok. És ugy érzem hogy már kiégtem. Úgy érzem lelkileg már 40 felett vagyok. És tudom lelki eredetű a problémám.
A probléma akkor kezdődött mikor 15 éves voltam. Vidéken éltünk szüleimmel. Én és tesóim kollégisták voltunk igy csak hétvégére mentünk haza. De minden hétvége arról szólt hogy anya és apa veszekedtek. És a szünetek is, szó szerint minden nap letargikus hangulatban és ordibálások, veszekedések közt teltek. Sokat, sőt rengeteget sirtam miattuk. És az volt a baj hogy mindig előttünk veszekedtek és én mindig próbáltam velük beszélni hogy ezt ne csinálják mert ez rossz, volt mikor veszekedve mondtam de nem hatott rájuk. Anyám idegösszeroppanást kapott apám miatt. De az volt a baj hogy rajtunk, gyerekeken csattant minden. Nem szerettem otthon lenni, nem éreztették hogy szeretnek. Voltak durva dolgok is amik megtönténtek. 15 éves koromtól 21 évesig minden évben történt valami durva eset. És én ezt nagyon nehezen tudom feldolgozni. 18 évesen összeomlottam. Pánikrohamaim lettek. Elájultam. Megtörtem. Nem birtam már és már nem csak lelkileg de már egészségügyileg sem. Azóta vagyok jobban mióta külön élek, ennek már 2 éve de még igyis sokat szorongok, feszült vagyok. Rosszul érzem magam sokszor. Aggódom a jövő miatt. De közben próbálok erős lenni és küzdeni azért hogy jobb életem legyen. Azt szeretném kérdezni hogy miként tudnék magamon segíteni hogy jobban legyek?
Köszönöm előre is a válaszát
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy sokat gondolkodik a problémáján, s szeretne azért tenni, hogy jobban érezze magát a jövőben! A levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne beszélnie az átélt traumákról szakemberrel, vajon a jelenlegi tünetei hogyan kapcsolhatók össze az elmúlt évek eseményeivel, az új, szülőktől távoli élethelyzetével.
A honlapunkon pszichológusaink online formában is vállalnak konzultációkat, igény esetén szívesen a rendelkezésére állnak! Szakembereinkről olvashat a honlapunkon.
Üdvözlettel:
Szabó Liliféltékeny vagyok és javitani akarok rajta nem akarom ellenörizgetni mert elhagy a párom
Kedves András!
A féltékenység egy komplex érzelem, mely nem múlik el attól, hogy nem akarja érezni, önismereti munkával lehet hatékonyan megközelíteni. Erről itt írunk bővebben.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Lili
Azzal a problémával fordulnék önhöz., hogy a párkapcsolatomban nincs minden rendben es ebbe szeretném kikérni az ön véleményét is.
Régóta ismertük egymást én a legjobb barátjával voltam együtt 2,5 évet. Szakítás után kb 1.5 évvel úgy hozta a sors hogy találkoztunk Olivérrel és összejottunk. Először 5 hónapot voltunk együtt. 1 hónap után hozzá költöztem mivel ahol ő lakott ott volt az én munkahelyem is. Mivel vendéglátós vagyok igy csak este tudtunk találkozni meg a heti egy szabadnapomon így nem volt időnk rendesen kiismerni egymást így sok vita lett. Ha eljártunk közösen szórakozni és ivott akkor agresszív lett csúnya bántó dolgokat vágott hozzám. Ha bármilyen ismerősöm oda jott hozzám rögtön az volt az első kérdése volt e valaha a multban közünk e egymáshoz. Ha eljartam valahova a barátaimmal nem örült neki es próbálta elrontani a kedvem hogy velük ne érezzem jól magam. Számomra ez így sok volt így szakítottam vele. Eltelt 4 hónap és azt mutatt hogy megváltozott igy gondoltam nem lesz baj ha megprobaljuk megegyszer. Jelenleg 9 honapja vagyunk együtt. Az első pár hónapban tényleg azt mutatta hogy megváltozott. De egyre bizalmatlanabb lett éjszaka ha elaludtam atnezte a telefonomat mindig tudni akarta kivel holvagyok mitcsinalok meddig és mért. Arra kér hogy az üzeneteimet mutassam meg neki mert szerinte az normális ha a párok egymást ellenőrzik. Nekem ez nem fér bele de lehet velem van a baj. Mivel olyan munkája van ami messze van így csak hétvégén tudunk találkozni. A féltékenysége szerintem kezd betegessé válni es hiába mondom neki nem veszi észre hogy csak azt akarja elerni hogy csak az övé legyek. Próbál irányítani mindenben mivel ő idősebb nálam arra fogva hogy ő sokkal több dolgot élt meg már az életben. ( ő 23 éves) . Volt rá példa hogy az öltözködésemet is próbálta irányítani. A szüleim közül édes anyám nem szereti mivel szerinte ez nem normalis amit ő csinál. Amig dolgozik hétközben addig minden nap belém köt es veszekszik velem de ahogy hétvége lesz és találkozunk semmi baja nincs minden jó. A szexuális életünk se a legfenyesebb mivel neha nem sikerul neki oda tennie magát amit ismét rajtam vezet le. Es minden héten így megy vita aztán semmi gond a hétvégén. Szeretném ebbe a tanácsát kérni hogy ez normális e vagy hogyan tudok neki segíteni abban hogy ezt a brutális féltékenységet legyozze. Szerintem ha egy ember kapcsolatban van attol elmehet a barátaival valahova attol beszelgethet emberekkel. Vagy nem? Valaszat elore is köszönöm.
Tisztelettel
Kis Nikolett
Kedves Nikolett,
Köszönjük levelét!
Leírása alapján úgy gondolom, hogy a párjának problémája lehet a bizalommal. Vajon korábbi kapcsolataiban az említett viselkedése ugyanúgy előfordult? Érdemes lenne vele beszélnie arról, hogy a túlzott bizalmatlansága nemcsak Önnek, hanem saját magának is sok stresszt okozhat. Így érdemes lenne neki szakemberrel (pszichológussal) beszélnie róla. A tapasztalatom az, hogy a túlzott féltékenység nem szűnik meg kezelés nélkül, még egy későbbi kapcsolatban sem (azaz egy újabb kapcsolatban is előjöhet).
A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon kaphat ő segítséget.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzeptember óta minden éjjel felkel, nyugtalan, sír,rugdos a lábával és előfordul, hogy jön megy a házban. Villanyt felkapcsolja, bevisz dolgokat a szobájába,de nem emlékszik rá. Ha ez alvajaras, miért olyan nyugtalanul, sírva riad fel,amire nem is emlékszik. Van,hogy sírva kiabálva szaladgál a szobában és nincs magánál, viszont a szeme nyitva van.
Kedves kérdező,
Köszönjük levelét!
Javaslom, hogy mondja el a panaszokat a gyerekorvosnak, aki tud beutalót adni alvásdiagnosztikai vizsgálatra, ahol meg tudják pontosan mondani, hogy alvajárásról van-e szó.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!Lenne egy kis problémám.
Nem tudom miért érzem az, hogy ha közösségbe megyek akkor megzavarodok meg nagyon rosszul érzem magam?
Alapból volt egy enyhe depresszióm de egyre rosszabb lett.
Úgy érzem hogy már nem bírom tovább!Ez személyiségzavar lehet?
Kedves Adrián!
Levele alapján nem eldönthető, hogy mi a probléma, javaslom, hogy keressen fel személyesen klinikai szapszichológust és kérjen pszicho-diagnosztikai vizsgálatot, ha tudni szeretné. Általánosságban elmondható azonban, hogy kamaszkorban nem adunk személyiségzavar diagnózist. Szerintem nem is az a legfontosabb, milyen címke írja le jegjobban a problémáját, hanem hogy foglalkozzon vele, ennek hatására sikersebb legyen a közösségben és egyre kevesebb legyen a rossz érzése. Pszichológussal közös munka hatékony segítség ebben.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözletem!
Abban a hitben keresek segitseget hogy megoldast kaphatok. A helyzet kicsit bonyolult számomra.
Történet.
Most x éves vagyok , apám 11 évesen elhagyta anyámat.
Összeköltözött egy x gyerekes anyával, x fiú, egy lány.
A lány most 18 éves. 2 éves felfigyeltünk egymásra, így megpróbáltuk, nem tartott sokáig. De ettől az érzelmek megvoltak ugyanúgy. (Azt hiszem)
Idén nyáron találkoztak útjaink ismét (apám már elköltözött tőlük, de az egyik nevelt fiával alakult ki barátság és elkezdtem járni hozzájuk, aludtam is ott többször)
És megtörtént ami korábban, de már más szinten a lánnyal. Kiderült hogy az ő érzései sem múltak el teljesen.
Belekezdtünk a kapcsolatba és viszonylag elég jól megy több mint egy hónapja, titokban aludtam is vele párszor náluk. A szexre nem került sor ( szűz még ).
Egyszer az anyja észrevette hogy a lány mellől kelek ki, de nem mondott semmit azon kivül hogy a lényeg hogy nem feküdtünk le, meg kicsit kamuztam és csak a fáradtság miatt dőltünk ki együtt.
Ugyanis a lánynak van egy “pasija” , aki a legjobb barátnője testvére, volt is már náluk.
Viszont szeret a lány engem, érezteti. Meg nem engedné azt amit. A nagy ötlete az hogy neki is van valakije meg szerezzek én is egy lányt magam mellé, hogy ne gyanakodjon senki, mert ő mindenre képes csak hogy ne derüljön ki mi van kettőnk között.! Ezért is mondta tegnap hajnalban hogy VÉGE és tartsam tiszteletben a döntését, de ma napközben meg felkeresett és már hiányzom neki és szeret. Nem tehetem azt amit szeretnék mert figyelembe veszem hogy a lány nem akarja hogy kiderüljön.
Ezzel kapcsolatban azt szeretném kérdezni hogy mi tevő lehetek? Valami tanács esetleg?
Kedves Richard!
A válaszokat az adná meg, ha önismereti munkába fogna és egy szakemberrel közösen átgondolnák az Ön érzéseit és lehetőségeit, megértenék az ezek mögött álló egynéni és családi dinamikákat.
Ha igényli a négyszemközti konzultációt, pszichológusaink közül is választhat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaMostanban semmi erom tanulni,barataimmal fogalkozni es a jovomben sem latok semmit
Kedves Levélíró,
nagyon sajnálom, hogy ilyen erőtlennek érzi magát mostanában. Vajon mióta tart ez a nehézség? Van valami konkrét esemény, amihez köthető? Változott valami mostanában vagy úgy érzi semmi külső esemènyhez nem köthető? Millió kérdés jut eszembe a levelével kapcsolatban, amin el lehetne indulni… Szeretettel ajánlom a Kék Vonal gyermekeknek, fiataloknak szóló online chat (https://kek-vonal.hu/index.php/hu/) vagy ingyenes telefonos elérhetőségét (116-111) vagy ha nagyon tartós a rossz kedv, ingyenesen a helyi nevelési tanácsadó szakembereit vagy fizetős szolgáltatással a mi szakpszichológusi munkacsoportunkat is keresheti konzultációra. Üdvözlettel
