Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves doktornő!
Marika vagyok 32 éves leszek most novemberben. A legnagyobb problémám az hogy nagyon egyedül érzem magam ebben a világban. Én senki számára nem vagyok fontos engem igazán soha nem szeretett senki édesanyámon kívül aki sajnos nemrég itt hagyott minket meghalt. Azóta az életem romokban hever és egyre rosszabb minden. Vannak testvéreim az igaz egy nővérem és egy bátyám de ők sem értenek meg engem és nem nagyon foglalkoznak velem. Van párom is már lassan 2 éve de ő sajnos nem az a férfi akire vágyom nekem ő soha nem tudta megadni azt a boldogságot amire vágytam volna és azt is tudom hogy nem szeret engem csak kizárólag szexre használ. Nekem igazi őszinte szerelemre van szükségem de a páromtól ezt igazán soha nem kaptam meg. Nagyon egyedül érzem magam és úgy érzem hogy felesleges vagyok ezen a világon senkinek se számítok. Nem tudom legyőzni ezt a magányt csak belülről felemészt. Nem tudom már kihez forduljak segítségért adjon nekem tanácsot mert a bánat felemészt.
Kedves Marika!
Azt javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába, hogy megértse, a párkapcsolata miért nem működik, hogy függ össze ez a magányosságával és a saját magával kapcsolatos kétségekkel.
Ha igényli, pszichológusaink négyszemközti keretek között szívesen segítenek Önnek ebben.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok!
Egy olyan problémával fordulok Önhöz, ami elég régóta aggaszt és nem kapok rá választ. Remélem most sikerül, és megnyugodhatok végre.
Nos, a barátommal két és fél éve vagyunk együtt (ő 22 éves, én 18) , és még nem voltunk együtt, vagyis nem létesítettünk szexuális kapcsolatot, gondolok itt maga a szexre. Ő az első barátom, még szűz vagyok. Volt sok alkalom, amikor megtörténhetett volna, de én mindig nemet mondtam. Nem tudom én sem, hogy mi lehet velem. Az igaz, hogy félek, hogy fájni fog meg hasonlók, de nem tudom mi akadályoz meg ennyire. Talán valami baj van velem? Ő egyetemre jár, így csak hétvégén tudunk találkozni, mondhatni távkapcsolat. Engem ez egy picit zavar is, mert sokszor azt éreztem, hogy ha megtörténik, megint elmegy, itthagy, esetleg szakítunk is. Nekem szükségem lenne a jelenlétére, rá, többször. Aztán meg, ott vannak a szüleim, akik úgy érzem, hogy nem hagynak nekem elég teret, nem engednek szabadon, túlságosan visszafognak… És ez nekem sokszor rossz. Velük kapcsolatban meg, mikor erre az egészre gondolok, akkor azt hiszem, hogy majd elítélnek, hogyha megtudják, hogy már nem vagyok szűz, és hogy látni fogják rajtam. Tudom, sok olyan dolog megfordul a fejemben, aminek nincs sok valóságalapja, de sajnos ez van. Szóval, erre szeretnék választ kapni, hogy mi lehet velem a gond? Miért nem tudom átadni magam neki teljesen? Talán valami gond van velem, bennem? Jaj, az még fontos, hogy megbízom benne, és nem gondolom, hogy a bizalom vagy akár a tudatlanság lenne a probléma. Rengeteg cikket olvastam ezzel kapcsolatban, tisztában vagyok a fogamzásgátlókkal, a terhesség kockázatával. Tehát nem gondolom, hogy ezek lennének a problémák.
Még annyit szeretnék mondani, illetve kérdezni, hogy a barátom azt mondta, hogy képes várni rám, mert szeret. De sokszor látom rajta is, hogy mennyire rosszul esik neki, ha nemet kap, ismét, és úgy ez az egész, mennyire rossz, neki is. De valójában vajon meddig képes várni?
Remélem választ kapok erre/ezekre a gondomra/gondjaimra, előbb vagy utóbb.
Várom válaszát és előre is köszönöm!
Kedves Mónika!
Szerintem mindenki máskor jut el arra a pontra, hogy nyisson a szexuaitás felé. Sorai alapján azonban az a benyomásom, hogy Ön szenved ettől, ezért fontos volna, hogy tudjon valakivel beszélgetni erről. Ajánlom figyelmébe a yelon.hu weboldalt, ahol akár csetelni is tud az ezzel kapcsolatos kérdéseiről, nehézségeiről a témában járatos önkéntesekkel.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot!
Én egy 16 éves lány vagyok. A családom már rég problémákkal küzd, próbáljuk megoldani egymás között, de egyik probléma követi a másikat. A szüleim 2018 decemberében elváltak. Anyukámmal élek a 10 éves húgommal és a 18 éves nővéremmel. Igazából akinek most segítségre lenne szüksége az a nővérem. Van egy 2 hetes kisbabája, sajnos egy olyan embertől, akiből nem lehet jó apa. Ez az ember sok bajt okozott a családunknak, de a nővérem nem képes elengedni, hiába mondta a férfi hogy ő már nem akar vele lenni, a nővérem nem képes tiszta ésszel gondolkozni ha róla van szó. Képes érte mindennel felhagyni. Próbálunk neki segíteni, de nem akarja elfogadni, mondván hogy ez az ő élete és családja, mi nem szólhatunk bele. A nővérem sosem volt nyílt új emberek felé, nehezen ment a barátkozás és most végképpen nem akar másokat maga mellé csak azt az embert, mert úgy gondolja ha őt elveszíti, akkor egyedül marad. Csak az apukám tudott vele valamennyire beszélni, de most már rá sem hallgat és apukám is kezdi elveszteni a türelmét. Anyukám idegei is ki vannak készülve. Én úgy döntöttem nem várok tovább és teszek valamit. Olyan iskolába jártam ami elég messze volt az otthonomtól, de mikor megtudtam hogy a nővéremnek kisbabája lesz, úgy gondoltam hogy ott segítségre lesz szükség, nem is mertem belegondolni hogy mi fog történni otthon míg én távol vagyok, így átiratkoztam egy hozzánk közeli iskolába. Csak hiába, mert a nővéremet nem tudom rá venni arra hogy forduljon szakemberhez.
Kedves Kérdező!
Érthető, hogy nagyon aggódik a nővére miatt, s nehéz elfogadnia, hogy ő már felnőtt és saját – néha helytelen – döntéseket szeretne hozni. Azt gondolom, hogy ha felerősödik majd benne a szenvedésnyomás, akkor ő maga fogja keresni a lehetőséget a változtatársa. Ön és legfőképp a szüleik pedig akkor tudnak majd támasza lenni, ha képes lesz elfogadni ezt. A szakember segítségét is remélhetőleg el fogja majd fogadni, hogy ugyan professzionális keretek közt, mégis egymaga jöjjön rá a megoldásokra.
Üdvözlettel:
Habis MelindaVan egy ket es 8 honapos kislanyom.Akivel mikor terhes voltam, a gyerek apja elobb azt kivanta,hogy ne tartsam meg,pedig o biztatott es hogy legyen gyerekunk. Amikor az mellett dontottem, hogy en megtartom lesz ami lesz, akkor par honap mulva kijelentette h en nem kellek. Majd mielott megszuletett volna kislanyunk, hogy kell a baba,en nem de a baba igen. A nevelesben,gondozasban nem segitett,de anyagilag igen, es ket hetben egyszer a babat is megnezte,majd kb mikor 8 honapos volt a kislanyunk,akkor kiderult ,hogy azzal a novel van egyutt akivel volt elottem es aki a cegtarsa,tehat vegig az eleteben volt(valoszinuleg mellettem is megvolt). Nagyon feszult volt a legkor koztunk,mindig hozzam jott,naunk volt a latogatasok idejen,volt h elmentunk ebedelni egyutt, aztan mikor a kislanyunk 1 eves 7 honapos volt,akkor megint szexualisan is kozeledett felem. Nem tudom az okat,hogy miert de elfogadtam ezt a kozeledest, es orlodtem az kozott,hogy vagyok azon az egy alkalomkor mikor jon de maskor massal van,nem tudom,hogy egyutt laknak vagy sem,de tudtam h ok egy varosban laknak, egy helyen dolgoznak,a novel ment nyaralni,velunk nem. De en ezt nem birtam, es annyira elmergesedett a helyzet, mert nem tudom,hogyan zarhatnam ki az eletembol, megengedtem a kislany miatt,hogy jojjon de tulajdonkeppen o sem erdekli igazan,mert azon a napon kivul mikor jon,maskor se fel nem hivja.( van hogy neha felhivja maskor is)de a kislanyom sir h hivjuk apat,hogy jojjon haza, es hogy mikor lesz szombat hogy jojjon apa. Es most mar nem tudom,hogy neki mi a jo. Mert rajong az apjaert mert o soha nem faradt,mindig van kedve jatszani vele,es semmi mas feladata nincs is, a heti ket orat amikor idejon akkor ezzel tolti,hogy jatszanak,hozza az ajandekokat neki.Es akkor azt mondja,ha megszidom engem nem szeret, hanem apat. Es nem akarom ezt, ertem en hogy az o gyereke is, de akkor is, ha neki csak ennyi a gyerek, hogy viszek neki valamit.Meg kizarhato az eletebol, a kislanyom eletebol,van jogom ehhez, hogy megfosztom az apjatol? (Jogilag tudom,hogy nem)Nem tudom turni nalunk, megalazonak erzem mar ezt az egeszet es nem latom a kiutat belole.Ha szolok, hogy nemcsak ennyi a gyerek,h viszek neki ajandekot,akkor azt mondja ,hogy akkor magaval viszi (60km-re lakunk tole) es hogy neki ott az elete nem tehet rola,hogy nem tud segiteni.
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz dolgokról ír a levelében. Igazán szimpatikus a számomr,a hogy ennyire szereti a gyermekét és bár ma nem divatos ilyet mondani, mégis fontos, hogy a saját boldogságával is törődjön. A gyermekben a jelenlegi helyzet fenntart egy illúziót, hogy az apja elérhető, s érzi, hogy Ön is vágyik rá, hogy jöjjön (hiszen elfogadta a közeledését, s a másik nő miatt őrlődik). Mindeközben a gondozási és nevelési feladatokat Ön egyedül kénytelen ellátni, ami amellett, hogy igen megterhelő, nagyon hálátlan dolog is. Hiszen a gyermekből sok indualtot kivált.
Azt gondolom a legfontosabb az lenne, hogy Ön érzelmileg is a helyére tegye önmagában a történteket, s ne csak a gyermeke szemén keresztül lássa. Ha igényli, pszichológusaink négyszeközti keretek közt szívesen segítenek Önnek ebben.
Üdvözlettel:
Habis MelindaVan egy fiú aki 1.5 éve tetszik és egy hónapja amikor taliztunk minden rendben volt de most meg mintha 2 idegen lennénk ő az első nagy szerelmem és úgy érzem soha nem fogom tudni elfelejteni
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne megkérdezni, hogy mi történt ezalatt a hónap alatt, ami miatt ő így viselkedik. Valamin megbántódhatott ő? A szomorúság érzése el fog múlni, amint kiderül, hogy mi miért történt. Az idő műlásával pedig az emlékek át fognak értékelődni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Szakember!
A kapunyitási pánik mikor múlik el? Depressziós lettem, szorongok, antidepresszánst szedek. Jártam pszichiáterhez, lelkiismeretes volt, átbeszéltünk mindent a gyerekkoromtól kezdve de azt mondta, hogy meg kell várnom, míg beáll az “új életem”. Most költöztem el otthonról, lett első munkahelyem. Még így is sokszor van rossz kedvem, sírok, ha pedig eszembe jut a jövőm (mikor lesz gyerekem, hogy lesz ez az egész család dolog majd, ha már nem a szüleimhez tartozom hanem a saját családomhoz), iszonyatosan szorongani kezdek.
Ez mikor fog elmúlni? A terápiával úgy éreztük, nem tudjuk ezt megoldani, hiába beszélünk róla.
Kedves Panka, az életben nehéz érzések mindig lesznek, ez alapvetően nem múlik el, de természetesen egy egészséges – krízis mentes életben nem ezek túlsúlya van. Mi klinikai szakpszichológusok igyekszünk arra helyezni a hangsúlyt, hogy a nehézségek megoldásához elegendő lelki és más praktikai erőforrása legyen az ügyfelünknek. Önbizalom, önértékelés azok a szavak, amik a levele olvasása során eszembe jutnak. Illetve a figyelme, hogy mennyire vannak fókuszban az ön életében a félelmek, szorongások, ennek mi lehet az oka, ez mennyire csak a mostani helyzetben vagy már korábbról is hozott minta. Érdekes lenne közösen együtt dolgozni ezeken a kérdéseken. Amit javasolni tudok, ha úgy érzi egyéni folyamatba most nem kezdene újra bele, hogy valamilyen önismereti csoportot próbáljon ki (pl. pszichodráma, NLP csoportok, autogén tréning, mozgás terápiás vagy művészetterápiás csoport). Bízom benne, hogy megtalálja a megfelelő utat a felnőtté váláshoz és rendeződnek a kapunyitás pánikkal kapcsolatos érzelmei, minden a helyére kerül. Üdvözlettel
2.eve szerelmes vagyok nagyon az egyik tanaromba es mar nem tudom hogy kezeljem,akarhanyszor ha csak ranezek jon hogy megcsokoljam es o is allandoan kotekedik velem,beszol stb.
Surgos lenne a valasza mert ugy terveztem hogy elmondom neki a jovoheti kirandulason hogy lassam hogy reagal.Koszonom
Üdvözlöm! Nagyon nehéz lehet ez a helyzet önnek, megértem. Azt javaslom, hogy a névtelenül hívható Kék Vonal alapítvány ingyenes telefonján alaposan átbeszélje àt ezt a helyzetet, és kérdéseit, kétségeim, mert levélben a részletekről nem esik szó és így tanácsot adni nagyon nehéz. Kérem hívja őket, megbízható szakemberek, akikkel ezt a kérdést alaposan meg tudná beszélni: 116111 telefonszámon ingyenesen hívható. Üdvözlettel
Üdvözlöm.!
Az az én hatalmas problémám, hogy bármi munkát eltervezek félek meg tenni vagy meg várom míg magátol megoldódik.
Bővebben. Ha fát szeretnék vágni azonnal kiüt rajtam. Pedig a munkahelyemen ilyen gondok nincsenek. De ha otthon kell csináljam akkor nem megy csak ha vannak többen melletem.
Nem akarok belekezdeni mert a fejembe az zakatól hogy a szomszédok figyelnek. Sajnos ez így is van. Minta magától a munka eszköztöl félnék pedig a munkám során napi szinten használom. Tudna segiteni. Hogy mindez önbizalomhiánya vagy inkább szorongás??
Üdvözlöm, néha a viselkedést és érzelmeket nehéz megérteni, hogy pontosan mi zajlik az emberben. Ha jól értem, valami hátráltatja önt az otthoni munkavégzésben. Biztosan a szomszédok zavarják vagy esetleg valami más nehézsége van? Azt írja ha mások ott vannak, akkor tud dolgozni. Ennek mi lehet a magyarázata? Közösségben jobban elismerik esetleg a munkàjàt? Alapvetően egy közösségi ember? Milyen érzései, gondolatai vannak és milyen intenzitással pontosan, amikor úgy érzi nem tud dolgozni és milyen amikor igen? Nagyon sok kérdés merül fel bennem. Ha tartós nehézségei vannak, mindenképp javaslom, hogy konzultáljon szakemberrel, lehet hogy pár kérdés tisztázásával is már sikerülne ezt a nehézséget leküzdenie. Üdvözlettel
Kedves Pszichológus. Kint élünk Németországban egy éve. Kisfiam most kezdett bölcsibe járni 2 éves és 6 hónapos. A bölcsibe küldtek minket hogy keresünk fel egy pszichológust mert kisfiam nagyon zárkózott nem nagyon játszik a többi gyerekekkel inkább mindig egyedül játszik. És az is probléma hogy már minden gyerek tudja hogy mikor mit kell csinálni de neki még mindig meg kell fogni a kezét és oda vinni. Pl:kezet mosni vagy asztalhoz ülni. Nem tudom hogy ez figyelem zavar vagy csak nem érti hogy mit mondanak mivel németül beszélnek hozzá és mi itthol magyarul. Sokat elbabrandozik és nem mindig tartja a szemkontaktust. De amúgy elég értelmes mi amit mondunk mindent megcsinált Pl:elpakolja a cipőjét vagy a játékait. Nem akar meg beszélni mindent mond amit mondunk neki ha akarja mert néha úgy látom rajta hogy még azért sem. Saját magától keveset beszél éppen vizet kér ha szomjas vagy ha mesét akár nézni. Előre is köszönöm a választ.
Üdvözlöm kedves Ilonka, a másik levelét is megkaptam, így többnyire ott válaszoltam. A változás, környezetváltozas okozhat bőven nehézségeket az ilyen pici gyerekeknél, de én is azt javaslom, hogy valakivel beszéljék àt alaposabban, pontosan hogyan tudnak kisfiának ebben a bölcsődei helyzetben is segíteni. Beszégessenek, olvassanak hangosan sok mesét neki, énekeljenek, menjenek sokat játszótérre, és ha tehetik a túlzott mesenézést kerüljék vagy legyen egy behatárolt ideje. Üdvözlettel
Kedves Uram/Hölgyem!
Nem vagyok egyszerű eset. Gyerek koromban olyan sérelmek értek amit a mai napig nem tudtam kiheverni. Minden nap megakartam ölni magam…. De ezen túl vagyok. Olyan lettem amilyen sosem akartam…. De amúgy nem is értem minek irok. Úgy sem tudnak segítteni. Elnézést, hogy zavartam. És bocsánat, hogy irtam.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Az Önben felmerülő korábbi traumákat, a jelenlegi problémáit önismereti munkával lehetne fel- és átdolgozni. Segítséget terápiás munka során kaphat. Ebben igény esetén a szakembereink is szívesen a rendelkezésére állnak! Róluk a honlapunkon olvashat bővebben!
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem!
1 éve költöztünk Németországba kisfiunkal aki most 2éves és 7honapos.Ősszel kezdte el a bölcsit és a bölcsiben azt javasolják hogy forduljunk pszichológushoz mert nagyon zárkózott és nem játszik közösségben mindig elkülönül.Sokat el abrandozik és nem mindig tartja a szem kontaktust.Sajnos még beszélni sem akar sok szót ismer de inkább csak utánunk ismétli a szavakat. .Tanacsukat előre is köszönöm
Üdvözlöm, amit leír kisfia viselkedéséről, annak a hátterében sok minden húzódhat, amit fontos lenne pszichológussal átbeszélniük. Sok-sok paramétert szükség lenne átgondolni közösen a szakemberrel. Például korábban is jellemezte-e a szemkontaktus kerülése vagy csak most jelentkezett? Mennyire jellemző ez vagy csak néha? Az óvodában pontosan mik a nehézségei? A költözésen kívül volt-e más nehézség a kisfia és az önök életében? Gyász vagy másfajta veszteség? Milyen volt a szülés, körülmények? Milyen a kapcsolatuk, hogyan tudnak kapcsolódni önök a kisfiukkal? Stb. A kisfia még nagyon fogékony, nagyon jó, hogy kaptak visszajelzést a bölcsődéből, mert sok esetben a késői segítség már nehezebb, mint ebben az időszakban támogatni őt. Javaslom a Szülő konzultációt (akár online formában) és esetleg kérjenek a bölcsődén keresztül ott helyben elérhető szakembert, aki a konzultáción kívül a gyermekével való interakciót, gyermeke játékmódjàt stb is meg tudja figyelni. Minden visszajelzés fontos lehet az önök megnyugtatása miatt is, illetve hogy ha bármiben szüksége van kisfiának segítségre, akkor azt kapja meg időben. Üdvözlettel
Ön utálat
Kedves Levélíró,
Kérjük, hogy fogalmazzon meg egy kérdést, amire szeretne választ kapni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő/Doktor úr !
10 éves a fiam, harmadikos. Okos , értelmes, ami érdekli, azt csinálja egész nap ( matematika, műszaki dolgok, szerelés,legózás) , ami viszont nem érdekli, hiába szakadunk meg, tanulunk vele : környezet, nyelvtan, egyszerűen nem tud 3-asnál jobb dolgozatot írni. Másodikban stabilan 4-es tanuló volt, már akkor is mondta az osztályfőnök, hogy simán lehetne 5-ös tanuló. Most visszaesett kissé, a legtöbb dolgozata 3-as. Hiába kérdezem ki a tananyagot, és akkor tudja is, a dolgozatban mindig csinál annyi hibát, hogy ne legyen még csak 4-es sem az osztályzata. Csúnyán ír, ő igyekszik, de a tanár ezt nem igazán értékeli. Mindig felhozza a témát : vigyem el kiropraktőrhöz. Tudomásom szerint aki el is vitte a gyereket, a helyzet semmit semmit változott. Nem tudom, hogy mit tegyek, büntessem vagy fogadjam el ezt az állapotot ? Egyedüli gyerek, rengeteg energiát fordítok rá, tanulok vele, gyakorlok vele, de úgy érzem, mindhiába. Egy évig
másodikban – járt INPP-re is, szerintem semmi hatása nem volt. Mit tanácsol, mit tegyek ? Köszönettel, Andrea
Kedves Andrea,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne gyermek klinikai szakpszichológushoz elvinnie a kisfiát, hogy megvizsgálhassa, hogy az adott tantárgyakból miért is teljesíthet rosszabbul (motivációs-, vagy teljesítmény problematika húzódhat-e meg mögötte). A szakember az eredmények alapján tudna Önnek tanácsot adni. Térítésmentesen a területileg illetékes nevelési tanácsadóban kérhet segítséget, vagy magán úton kereshet szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA problémám az hogy nem bírom a közösségeket és a társadalmat. A munkával nincs bajom, hanem az emberekkel akikkel dolgozni kell. Zavar az hogy értelmetlen hülyeségekről beszélgetnek. Káromkodnak. Én nem szoktam beszélni velük. reggel köszönök. csak ami a munkával kapcsolatos, kell valami segítség, valami hibát találok. Ebéd szünetet sem töltöm velük. bemegyek, gyorsan kajálok és megyek vissza. ők meg beszélgetnek. Engem ez zavar. valamelyik még a szexuális életét is kitárgyalja minden szava után “bazdmeg”. De minden munkahelyen ilyen van. Gond az ha valaki nem beszélget a kollégáival? Néha azt érzem hogy figyelnek és rólam beszélnek, közben nem. Nekem a beszélgetés kellemetlen érzés, utána fejben mindig vissza játszom mit mondtam és ez is zavar. Túl tökéletesen akarok mondani mindent. Vagy meg akarok felelni, félek hogy megítélnek, mert “hülyén beszélek”. Alapból az emberek puszta jelenléte idegesít és azon gondolkozok hogy milyen idióták. Máskor meg jónak gondolom őket és kedvesnek. Lényeg hogy nekem kellemetlen érzés közösségben lenni. Munkahelyen, iskolán kívül ez nem jön elő. kettesben szívesen beszélgetek. vannak olyan emberek akik kinézetre, stílusra nem szimpatikusak, azok akik ilyen itélkezősek, gunyorosak, nagyszájúak és a közelükben nem szólalok meg. Olyan mintha érzékenyebb lennék. Ilyenek miatt gyakran előfordul hogy gyorsan ott hagyok egy munkahelyet.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom a levele alapján, hogy nem probléma, ha nem keresi azoknak a személyeknek a társaságát, akik Önt frusztrálják. Érdemes lenne olyan munkahelyet keresnie, ahol kevés emberrel érintkezne, ebben pályaválasztási tanácsadó tudna segíteni Önnek. Sajnos nehéz olyan állást találni, ahol mindenki kulturáltan viselkedik.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem!
Előzetesen beszéltem pszichológussal de sajnos, nem éppen a legmegfelelőbben foglalkozott a problémámmal így megerősítésre van szükségem. (Igazából annyival lerázott a kedves Dr nő, hogy hagyjam a francba a párom, fiatal vagyok, jön más) A párom nagy valószínűséggel nárcisztikus személyiségzavarral küzd (41 éves). Engem pedig empataként “diagnosztizáltak” (29 éves vagyok). Sajnos egy nagyon rossz időszakon vagyunk túl. Mindkettőnknek nehéz gyermekkorunk volt. (Alkoholista, agresszív szülők. Én intézetben voltam pici lánykoromtól a szüleim alkoholproblémákkal miatt. A párom pedig az öccsét segítette, nevelte, vigyázta, stb az alkoholproblémákkal küzdő anyukája mellett mindenfele az országban 6 éves korától, mivel ő volt a nagyobb.)
Tisztában voltam azzal, hogy a párom hirtelen természetű, hirtelen változtatja a véleményét, sokszor nagyít vagy éppen elhallgat dolgokat, hogy jobbnak tűntesse fel magát, hogy sokszor ingerlékeny, nehezen bírja kezelni az őt ért kritikát, nem vállal sokszor felelősséget a saját tetteiért, ellenben szereti azt másra hárítani és ha ezzel szembesítve van, akkor hihetetlen gőgös, ingerült lesz, sőt, sokszor gonosz és elhiszi saját maga amit mond még ha húszan állítják az ellenkezőjét is. (Sosem agresszív velem szemben vagy a családjával, környezetével szemben. Sosem megy tettlegességig.) Féltékeny, öntelt, arrogáns… Meggondolatlanul cselekszik ha valami nem úgy van ahogy ő elképzelte, hisztérikus rohamokat kap és képes szavakkal a legmesszebbmenőkig bántani a másikat, mindenféle alkalmat, indokot gyártani, hogy bánthassa verbálisan a másik embert vagy akár meg is alázza gondolkodás nélkül. Természetesen ezzel együtt jár, hogy szenved, gyötrődik, sokszor fizikai tüneteket is produkálva. Hiába kap tőlem vagy a közeli emberektől szeretetet megbecsülést, dícséretet a legkisebb negatív behatásnál depressziós, önsajnáltató állapotba kerül. Szidja,el hordja, lenézi saját magát… aztán vissza vált egy perc alatt arra hogy ő a legtökéletesebb ember és mindenki felett áll mindenkinél jobb és mindenki más a rossz…
Tiszta pillanataiban beismeri, hogy hibázik, hogy változtatnia kell. Beismeri, hogy csúnyán beszélt, bánt velem vagy szeretteivel. Sír zokog, hogy nem tudja meg-nemtörténté tenni és hogy sajnálja. Ezeket azzal tudtam elérni, hogy elhagytam és megijedt. De így is a legkisebb dolognál látom rajta, hogy hiába fogja vissza magát, hogy ez ne törjön elő belőle, majd’ belepusztul. De talán ezzel hajlandóságot mutatna arra, hogy orvoshoz forduljon.
Ellenben én, nagyon lelkis, mindenen rágódó, túlzottan segítőkész ember vagyok. Minden képes vagyok elsírni magam, napokig rágódni apróságokon. A legkisebb jelnél, hogy a páromnak rosszabb napja van letargiába esek és míg ő túl van az egészen, nekem napokba telik helyre hozni magam. Fáradt vagyok rengetegszer már egy negatív beszélgetés után is. Nehezen dolgozom fel a dolgokat, emiatt evés és alvás zavaraim vannak már. ( nem tudok enni, de ha eszem is csak fogyok, nem tudok aludni. De ha alszom is csak fáradtabb vagyok mint mikor lefeküdtem vagy sírva, remegve ébredek.) Rengetegszer tehernek érzem, hogy nincs privát szférám, vagy egy kis időm csak egyedül feltöltődni. ( mivel a párom elég féltékeny, szereti kisajátítani vagy bekorlátozni az időmet) Ezek miatt egyre jobban szorongok, ő emiatt ideges mert nem úgy viselkedem, ahogy szerinte kellene és ez egy ördögi kör aminek sosincs vége. Sajnos mivel kifejezetten jó hallgatóság vagy mondhatjuk remek “lelki-szemetesláda” kategóriába tartozom és kereskedelemben dolgozom ez még hatványozódik. Erőtlen, nyugtalan vagyok. Feszélyezve érzem magam mindenhol. Nem tudom feldolgozni, hogy hiába helyezem magam háttérbe , semmi nem elég példának okáért a páromnak sem. Minden napom azzal telik, hogy mindenkinek, a páromnak is, mindenben megfeleljek, neki mindene meglegyen még akkor is ha én nem kapok semmit. ( ezt időre, energiára, szeretetre, odaadásra, törődésre értem.) De sosem szólok mert, nem szeretnék ezzel senkit terhelni, bántani. Hibáztatom magam, hogy önző vagyok, hogy ezek rosszul esnek, hogy elrontok dolgokat mert nem tudok koncentrálni, vagy mert nem úgy viselkedem ami megfelelő lenne a környezetem számára.
Úgy érzem mind a kettőnknek segítségre lenne szüksége. A párom egyébként egy végtelenül jó ember, hatalmas szívvel, tele kedvességgel. Én pedig egy életvidám ,mosolygós, humoros ember vagyok alap helyzetben. Azt hiszem két olyan ember találkozott össze a személyeinkben akik egymást szívták le lelkileg.
Reménykedem abban, hogy van megoldás mivel mindezektől függetlenül mérhetetlenül szeretjük egymást.
Kérem erősítsenek meg abban, hogy mind a kettőnk problémájára van megoldás egy megfelelő szakember segítségével és nem annyi az egész, hogy hagyjam el a párom és hagyjam őt elsüllyedni a saját egójábian, ahogy a kedves Dr. Nő említette.
Sajnálom a szöveg terjedelmességét!
Előre is köszönöm! Tisztelettel!
Bernadett
Kedves Bernadett!
Sajnálom, hogy rossz tapasztalata volt a pszichológusi szakmával. Fonsot tudnia, hogy egy jó pszichológus nem ad tanácsot, hanem abban segít, hogy Ön lássa át jobban a helyzetét, ennek fényében képes legyen önálló döntést hozni róla.
Levelei alapján én is azt gondolom, hogy mindkettejüknek segítségre van szüksége, a kapcsolatuk érdekében pedig párterápiás munka javasolt. Elképzelhető, hogy ez elegendő is, de a részletek ismeretében lehetne csak erről hitelt érdemlően nyilatkozni.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
