Tisztelt Fórum!
A többszöri alkalommal felkereset pszichológus számomra sem számlát sem, nyugtát nem adott. Ajánlás alapján kerestem fel őt, csak a nevét tudtam, de az ajánlás miatt bizalmam volt felé. Már az elején furcsa volt, hogy albérletekben praktizál. Jelenleg más helyre költözött, amit már nem is ismerek. Az eltelt idő alatt, számomra szakmailag hitetlen és etikátlan lett. A kérésemre sem diplomát, amivel igazolná szakmaiságát, sem működési engedélyt, amivel igazolná jogosultságát a magánprakszis működtetéséről nem hajlandó bemutatni. Azt gondolom, mint páciens, illetve magánszemély, ezeket jogom van látni, ha a bizalmam megrendült felé.
A kérdésem az, hogy hol és hogyan tudok “leellenőrizni” egy praktizáló pszichológust, aki kérésre elhatárolódik és nem igazolja önmagát.
Köszönöm. István

10 évesfiam gyászol nagyon gépfüggő,hogy segitsek neki???

Nekem több problémám lenne de csak egyet lehetett választani.

Tisztelt cím!
Én a házi orvosomba estem bele. Családos ember. De messze dolgozik tőlük. Hétvégente jár haza többnyire. Imádom mindenét. Meg is írtam neki. Megköszönte. Ha személyesen találkozunk rendelés alkalmával megkérdezi hogy vagyok? Mosolyog ram. És hosszán a szemembe néz. És megis szokott nézni….végig rajtam. Mindig kedves volt velem. Ez már nálam 4 éve tart hogy odavagyok érte. Azért is írtam már meg neki mert nyomasztott. Lepni nem lép semmit de mégis úgy veszem eszre hogy tetszem neki. Talán nekem kéne a lényegre térjek? Vagy hagyjam mert egy orvos úgysem kezdeményezne a betege felé? Nem tudom mit kéne tennem? De én imádom őt.
Kérem tanácsát. Köszönöm szépen!

Üdvözlöm! Azért írok, mert céltalannak érzem az életem. A szüleim tini koromban meghaltak, a nagyim nevelt aki jelenleg 91 éves. Én 30. Ő burokba rakott, habár alapból is magamnak való voltam. Nem szerette ha bulizni járok, vagy este 7-8 óra körül érek haza mert az már késő. Gyakorlatilag a szoknyája mellé lettem kötve. Jelenleg sem párom, sem haverjaim, sem barátnőim. A munkahelyen kedvelnek, sokat beszélgetek másokkal, nevetgélünk, a korosztályom társaságában vagyok. Nekem ez kikapcsolódás. Munka után hazajövök, és a Mamámmal vagyok. Hétvégén szintén. Csak vele a 4 fal közt. Persze jó a pihenés, de nekem ez inkább rossz. Az éves szabadságaim is azzal telnek, hogy itthon vagyok vele. Takarítok, vásárolgatok, tévét nézek. Se egy nyaralás, se egy program. Mindig azt emlegeti, hogy ő öreg már, mi van ha elesik meg ilyenek. Magamtól vagyok mellette, mert sajnálom. De közben meg egyre szomorúbb vagyok ha éppen nem dolgozom. Engem ez az élet nem elégít ki. Mást nem fogad el, neki más társaság nem jó csak én. Nem akarok hálátlan lenni vele, de boldogtalan vagyok, hogy csak vele kommunikálok néha napokig.

Tisztelt Szakértő! 27éves vagyok a párom30akit nem tudom hogy páromnak nevezhetek,4 éve küzdünk.Én normális és kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyom vele de ő döntésképtelen.Amikor együtt vagyunk nincs köztünk probléma azt mondja nem velem van a baj,mégsem tudja elkötelezni magát mellettem.A 4 év alatt próbált másokkal ismerkedni illetve kalandok de a végén mindig vissza tér hozzám,azt mondja senkivel nem olyan jó szex sem mint velem illetve velem szemben nincsenek gátlásai érzi velem lenne boldog.Komoly kapcsolatot szeretne de folyton változik a gondolkodása egyik héten akarja másik héten nem vagy akár egyik nap igen másik nap nem.Bánt lelkileg majd közli akarata ellenére teszi bűntudata van.Mintha két ember lenne egy testben.Őrlődik küzd magával.Előfordul nála pánikszerű rosszullét is. A háziorvosa 0.25 frontint írt neki fel,amit nem szed csak ha érzi ezt a pánikos rosszullétet kb havonta egyszer egy szemet.Tőlem kérdi mit tehetne hogy boldogok lehessünk és ne a bizonytalanság rabja legyen.2015ben állapították meg pánikbetegségem ami ájulásig fajul és elég gyakori ettől a helyzettől.De mivel tudom az én rosszulléteim okát így én nem fordultam segítséghez a továbbiakban.Szeretnénk szakértő segítségét,ő sem érti saját maga viselkedését.

Jónapot kívánok! Nos én egyáltalán nem a betegsegem miatt kerestem meg önt! 11 éves koromban édesanyámat elvesztettem(biciklivel vonat áldozata lett mikor kelt át a síneken) ennek már lassan 7 éve viszont én azóta a legtöbb éjszaka szorongok és néha kitör belolem minden meg mindig nem tudtam elfogadni. Egy sérült fel embernek érzem magam és mostmár kezdtek halál felelmeim is lenni, a tudtattol pedig hogy elveszitem édesapámat aki szemmel láthatóan nem boldog pedig mindent megpróbálok megtenni de bele betegszem abba hogy sose boldog sose jo neki semmi és én nem tudok többet tenni mert nem nyit. Hiába mondom el ezeket néha baratnoknek nekem az nem elég nem érzik amit én erzek nem tudnak segíteni. Őszinte leszek öntől se varom hogy megmondja nekem mi segítene vagy mi nem csak egyszerűen jo kiadni magamból amit erzek egy olyan embernek aki találkozott már ilyennel.

A dolog 2 hónappal ezelőtt kezdődött mikor munkába induláskor hajnal 4_kor elkapott egy pánikroham,sírással,remegéssel,erős szívdobogás érzéssel.Azonnal elmentem a háziorvoshoz aki beutalt a mentálhigiénés csoportba sürgősségivel.Persze kaptam gyógyszereket ami áll napi 1 sertralinból és frontinból.Megállapította a szorongásos depressziót pánikzavarral.Azóta táppénzen vagyok,és eléggé hullámzó a hangulatom.Már harmadszor voltam a pszihológusnál aki úgy érzem nem sok segítség számomra.Megkérdi mi történt amióta nem látott újra írja a gyógyszereimet és ennyi.Magamban visszavezettem a dolgot és az lehet a baj hogy 3 hónappal ezelőtt munkából jövet és egyszer menetben is megtámadott egyszer 3 másodszor 5 kóbor kutya.Akkor nagyon megijedtem.Rá 1 hétre ahogy felkeltem hajnalban és belegondoltam hogy megint sötét megint mennyi kutya lesz aki megtámad bepánikoltam.Azóta ez addig fajult hogy nem merek kimenni a sötétben a kapun kívülre,ami ugye nagy baj mert sötétben járok el délelőttösbe és éjfélkor érek haza délutánosból.Pedig már vissza kéne mennem mert ugye a mocskos anyagiak.2 gyermekem van és a férjem nem igazán érti meg ezt a dolgot.Félek ha visszamegyek újra előjön a pánik,mert sajnos kóbor kutyából itt mindig van elég és a sötét is sötét marad,amikor persze senki sincs az utcákon.Mit tehetnék hogy kijöjjek ebből, ebben kérnék segítséget.Köszönöm.

Jó napot kívánok. Kicsit több problémával küzdök amit nem igazan tudok emészteni de kezelni sem több dolog is van ami elmúlt túl lendültem rajta de mikor újabb nehézség jön a réginek is visszatértnek. Nem tudom merre kéne forduljak segítségért de sokszor elviselhetetlen az érzés.

Tisztelt Doktor/Doktornő!

Próbálom rövidebben leírni a történetem:
Idén májustól a párommal kimentünk Görögországba, dolgozni. Én a jól fizető állásomhagytam ott emiatt.
Sajnos nekem nem vált be, hazajöttem (panikrohamok, kimerültség, és szerintem kiégés). A párom úgy döntött, ott marad. A kevés fizetés ellenére is, hiszen ott nem fizettek tul. A problémám azóta mélyebb, nem tudom feldolgozni, hogy ő úgy döntött, ott marad (nem szeret Magyarországon lenni, és neki az szenvedés). Emiatt úgy érzem, csak azzal a feltétellel szeret, ha külföldön éljük az életunk. Illetve, én kockáztattam azzal hogy kimenjek, neki akkor nem volt munkája, tehát neki egyértelmű volt. Önzőségnek érzem, hogy nem jöttünk együtt haza, pedig nagyon depressziós állapotban voltam már. A heti egy szabadnapunkon jól éreztük magunkat , akkor én is felszabadultabb voltam, mentünk bejárni a szigetet. De nekem nem érte meg ott lennem. Ő szeretne utazgatni, és én is majd, de nekem kell egy anyagi háttér , biztonság ehhez. Ő úgy van ezzel, hogy menjünk, akkor is ha nincs elég kezdőtőke vagy ha rámegy az összes pénzünk és majd lesz valami kint, de annál kalandosabb. Nekem az utazás egyben felelősség is, és nem szeretnék így felelőtlenül jönni menni. Főleg, hogy tanultam a hibámbol, mikor ott hagytam a biztosat a bizonytalanert. A következő terv a részéről az lenne, hogy Del-Amerikaba menjünk, akkor is, ha ott nem találunk neten munkát, de majd ott helyben úgyis fogunk. És nem akarja beoltatni se magát.. Én mennék inkább Az Egyesült Királyságba, de itthon is jól érzem magam. Azért oda, mert ott könnyebb az elhelyezkedés és bármi gond van, könnyebb hazautazni, mint Amerikából…ahol senkit sem ismerünk.
Már régóta azt hittem, sok sikertelen párkapcsolat után, amibe annyi energiát öltem viszonzatlanul, hogy vele minden más lesz. Már az elején mondta hogy ő szeretne egy utazó társat, neki a szerelme az az utastársa is egyben. De ezt én úgy fogtam fel, hogy felelősséggel utazunk, nem napról napra élve. Emiatt el vagyok keseredve 🙁
Kiegtem, úgy érzem, és már azt se tudom jelenleg, milyen munkát tudnék csinalni és hogy hol. Sportolok es mellette elkezdtem egy új szakmát is tanulni, de egyik sem hoz örömöt , így semleges minden , mióta nélküle hazajöttem, és nagyon bánt az egész, hogy nem jött haza miattam, velem . Úgy érzem, én önzetlen vagyok a párkapcsolataimban, de ezt nagyon ritkán kapom vissza . 🙁 Ez visszatérő dolog. Pedig én normálisnak érzem az onzetlenseget egy párkapcsolatban és én is ezt várom el.

Mi lehet a megoldás? Van esélyünk meg együtt maradni? Mit tehetnék a kiégés ellen, és hogy újra visszanyerjem a régi önmagam?

Köszönettel :
Csilla

Tiszteletem a feleségemmel 26 éve vagyun házasok most eggyik nap el akar menni ujj életet kezdeni egyedül gyermekemet is ithagyja másnap pedig puszit ad odabújik és mmegint itt akar hagyni így ingazik mit tegyek vagy mi lehet vele harmadik személy nincs a dologban én minden nap megyek munkából haza mosogatok főzök mit tegyek köszönöm a válaszát Tisztelettel Kuzder Miklós
Ui ő most 44 és fél éves

Jó estét a megjelölésben több olyan is volt amit be jelöltem volna. Tudom még fiatal vagyok de nagyon stresszelek mindenen nem tudom kezelni az indulataimat és sokszor az édességhez menekülök ami ugyebár a testsúlyomat is megemeli jelenleg 110 kg vagyok . Van párom is eljegyeztek és most próbálkoznánk a babával de nem jön össze .
Most ez miatt is sokat stresszelek . Elkezdtem szedni egy jódmentes gyógyszert a Trimeszter 1 -et már 4 hónapja szedem . Volt pozitív tesztem is . Elmentem orvoshoz . De sajnos hiába ugyan is nem volt baba . Ez nagyon magy lelki probléma nekem nagyon rossz sokszor sirok éjszaka hogy mért nem jön össze mikor szeretnénk babát gyermeket nevelni mikor más nők több ezren meg elvetetik azt a csöpnyi életet . Mi vágyunk rá mégswm adatik meg . Probálok nem enni ha eszek is keveset de nem megy ugy érzem hiába . Tönkre mentem a lelki állapotom szét omlott . Kérem segítsen ha tud kérem a tanácsát.

Köszönöm 😊

Állandóan visszatérő gyulladásos megbetegedések, és hosszú folyamat mire kilehet kezelni, mi lehet az oka?

Üdvözlöm!
A barátommal lassan 3 éve együtt vagyunk. 3 hónapja összeköltöztünk. Azelőtt is sok időt töltöttünk együtt, de azóta szinte 24/7 együtt vagyunk, ugyanis otthon dolgozunk mindketten. A kapcsolatunk nagyon szép és tartalmas volt, azonban nálam egy éve elkezdődtek a féltékenységi problémák. Nem tudtam megbízni benne , noha nem adott rá okot, hogy ne tegyem. Sajnos a bizalmatlanságom benne állítása szerint egy leküzdhetetlen feszélyezettséget eredményezett, hogy már nem mer lányokhoz szólni, szorong, ha hozzászól egy nő. Én nem akartam ezt kialakítani benne, de szerinte már nem lehet ezen változtatni, pedig én hajlandó lennék változni, de ő azt állítja nem hiszi , hogy meg tudok változni, és nem akarja így leélni az életét. Emiatt már több mint egy hónapja nem volt közöttünk szexualitás sem. Egyik nap rákérdeztem, hogy miért nem közeledik felém, amire ő azt válaszolta, hogy pontosan emiatt, hogy hosszú időn keresztül féltékenykedtem, és ezáltal ,,elmartam” magamtól, és már nem érzi úgy, hogy bármi olyat szeretne csinálni velem, amiket a szerelmesek szoktak. Ettől függetlenül együtt alszunk minden nap, megcsókol, megölel, gondoskodik rólam. Lehet, hogy csak azért mert együtt lakunk, de szerintem ezek is olyan dolgok, amiket a szerelmesek szoktak csinálni, és nem értem, akkor erre hogy képes, hiszen nem lenne muszáj ezeket csinálnia. Nem tudom, mit kéne tegyek, mert én még mindig szerelmes vagyok bele és nagyon nagyon ragaszkodom hozzá, és nem szeretném elveszíteni. Azonban úgy érzem ő kezdi feladni ezt a kapcsolatot, és nem hisz a javulásban. Ha már nem vonzódik úgy hozzám, mit tehetnék? Vajon ez egy periódus vagy örökre tart ? Miért viselkedik mégis velem barátnőként, becézget és ölelget és megcsókol?

Válaszát köszönöm előre.

Kedves doktornő!

1 hónapja vagyunk házasok,hamarosan megszületik a kislányunk. Nagyon szépen élünk,eddig semmi probléma nem merült fel. Egyik este a férjem mire bejött az udvarról én már aludtam észre sem vettem,csak akkor mikor megébredtem de nem mellettem aludt hanem a nappaliban. Mikor észrevette,hogy fent vagyok bejött de nem szól semmit csak elaludt. Rossz előérzetem volt nem is tudtam visszaaludni,kimentem és láttam a telefonját kint hagyta,soha nem jutott eszembe a telefonjába belenézni de most késztetést éreztem rá. Meg is lett az eredménye,mert egy másik nővel írogatott de csak annyit találtam,hogy a nő invitálja magához,hogy majd ő segít rajta de a férjem megírta neki,hogy nem,mert felesége van. Másnap kérdőre vontam a férjem aki azt mondta,hogy nem tudja mi történt vele és miért ment bele ebbe a beszélgetésbe de nem csalt meg és nem is fog valamint lezárja ezt az ismerettséget,hogy többet ne forduljon elő ilyen.
Igazából soha semmi okot nem adott arra,hogy ne bízzak benne és ennek ellenére sem érzem,hogy bizalmatlannak kellene lennem vele de azért nem hagy nyugodni a gondolat,hogy ez történt!
Mit tanácsolna?
Köszönöm a segítségét!