Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot kívánok!
Olyan problémával fordulok Önhöz, ami elég sok gondot okoz, illetve sok konfliktus forrása a családban. Anyósom úgy viselkedik az exmenyével ( férjem öccsének a volt felesége) mintha a lánya lenne. De olyan szinten teszi ezt, hogy emiatt sem a férjemmel, sem a másik fiával nem jó a viszonya. Engem és közös kisfiunkat pedig számításba sem vesz. Ki is jelentette, hogy addig volt jó amíg mi nem is léteztünk a férjem életében, mert addig a férjemet gyakorlatilag le lehetett anyagilag húzni az onnét született 2 unoka javára. Anyósom szerint a férjemnek kellene finanszírozni az exsógornönk és a 2 gyerek életét , akár a mi fiunk kárára is. A problémám az, hogy az anyósom állandóan úgy viselkedik és ki is mondja, hogy sem én sem a fiunk nem jelent sokat számára, az exxel és a másik 2 unokával ellentétben, de néha a fotók kedvéért ír, hogy menjek el, én természetesen nem megyek, ezért a férjem állandóan ellenem buzdítja. 2 hete eldöntöttem, minden kommunikációt befejezek Vele. Bár mindenkinek azt mondja a mi fiunkat is szereti csak én eltiltottam, ennek ellenére hónapokig rá sem néz. Vajon mi a helyes döntés egy ilyen szituációban? Nálam a “mégiscsak a nagyszülö” beszéd a kijelentései és viselkedése miatt nem helytálló.
Válaszát elöre is köszönöm
Üdv. V. Anita
Kedves Anita!
A családon belüli konfliktusok mindig kimerítőek érzelmileg. Nehéz elfogadnunk bizonyos döntéseket, vagy pedig akár személyeket. Megértem, hogy anyósának viselkedése bosszantja Önt, és igazságtalannak érzi a megnyilvánulásait. A lojalitás egy fontos fogalom ilyen helyzetekben. Leveléből nem derül ki, hogy férjét hogyan érinti ez a helyzet, és gyermeke hogyan reagál a nagymama viselkedésére. Mivel férje volt feleségéről és közös gyermekeikről van szó, javallott lenne a problémát közösen megbeszélni. Feltételezem férje számára is nyomasztó az Ön és anyósa közti viszony, így azok lennének a fontos kérdések, hogy anyósa vajon miért nem fogadja el Önöket mint családtagok, miért az exfeleség maradt meg számára közeli kapcsolatként, és férje miként reagál a levelében megfogalmazott szituációkra. Továbbá javasolnám, hogy gyermekükkel is beszéljenek a helyzetről korának megfelelő módon. Megértem, hogy csak pusztán azért, mert a nagymamája, nem kívánja erőltetni a kapcsolatot, de érdemes a gyermek szempontjait is figyelembe venni. Ő miképp látja ezt a családi helyzetet, mit ért és mit nem ért belőle. Amennyiben úgy vélik, akár pár illetve család terápiára is elmehetnek a problémával. Honlapunkon is találhatnak erre megfelelő szakembert.
Üdvözlettel
Üdvözlöm!
Párom 10 ev utan elhagyott másfel hónappal ezelőtt. En 33 ő 31. Nem éltünk együtt ,ideje nagy részét édesanyjaval és a 23 éves öccsével töltötte.. akkor is ha velem volt. . Sosem mentünk nyaralni ,kirandulni ,szóralozni.. folyton csak velük telt a hétvégénk. Babat nem akart mondvan nem keresek méltón hozzá. . Voltak nő ügyei is es sokszor lekezelő volt velem Ezek hatasara elegge megkeseredtem es rosz kedvűvé valtam . Ennek ellenère én megis kitartottam mellette. Jo párszor elhagyott de az en kéresemre folytattuk.. aztan most legutobb azt mondta nem szeret es nem akar velem lenni.. en masfel honapon at kerestem es olyan lett velem mint egy idegen.. nem érdeklem.. most mar eljar otthonrol a haverjaival .. ugyan tagadja de biztos vagyok benne hogy más nő a fő indok.. Hallani se akar rolam mert ő élni akar es miattam nem tudott es en rontottam el mindent…
Jelenleg ott tartok hogy teljesen összetortem nagyon lefogytam. Üresnek es ertektelennek érzem magam. Ugy erzem mint ha egy oriasi darabot teptek volna ki belőlem. Baratok persze ilyenkor sehol es mindezt egyedul kell vegig szenvednem. De nagyon faj! Sajnos szeretem.. Nagyon nehez tartani magam. Mig en tönkre mentem ő vigan éli világát. Mit tegyek hogy ne menjek ra erre ?
Kedves Ágnes!
Megértem, hogy megviseli Önt a szakítás hiszen 10 ev hosszú idő ez egy nagy veszteség Önnek, akut gyászban van aminek megvan a maga folyamata. Ilyen helyzetben segíteni tud egy támogató terápia! Honlapunkon megtaláhato szakembereink közül is választhat, akik szívesen állnak rendelkezésére!
Üdvözlettel
Tisztelt Balogh Ádám!
Egy 6eves óvodás kis lányról (unokatestvéremről) lenne szó. Még mindig nem szobatiszta az oviban is és otthon is takarítják alóla a piszkot. A kakilas nem megy(3eves kora óta) se WC-be se bili be se pelusba. Reggelre vagy amikor épp egy kicsit egymaga van a kakiját szétkeni a falon és megeszi el dugja az ágy alá a szekrénybe. Nem egyeszsegugyi probléma ugyanis volt orvosnál és minden rend szerint normális mennyiségben és minőségben működik nála mint egy hasonló korú gyermeknél. Nem érzékeny nem allergiás semmire egyszerűen ő ezt élvezi és rendületlenül csinálja. Segitsenek kérem én ezt nem bírom nézni én egy kívülálló aggódó alany vagyok az egészben, nem hallgatnak rám a szülei, hogy kellene pszichológus segítség…. mit tehetnék? Elnézést kerek hogy ilyen kompromittáló témával kapcsolatban kerek tanácsot de már nagyon elkeserítő az egész.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A helyzet, amit leírt megértem, hogy aggasztja Önt. Hat éves korra általában már kialakul a stabil szobatisztaság, így ha történt egészségügyi kivizsgálás, akkor valóban pszichológiai problémáról lehet szó. Azonban a szülők beleegyezése és együttműködése nélkül nem lehet beleavatkozni a helyzetbe. Azt tudom javasolni, hogy próbálja meg ismét jelezni a szülők felé, hogy keressenek fel egy szakembert a kialakult problémák miatt, hiszen a gyermek viselkedése is ezáltal változtatható.
Üdvözlettel
Kedves doktornő!
A segítségére lenne szükségem mert nagyon szenvedek. A problémám a következő kapcsolatfüggő vagyok de már nagyon régóta és érzem hogy egyedül nem tudok ezzel megküzdeni. Belebetegedtem ebbe nagyon rosszul érzem magam. Több mint másfél éve van egy 24 éves pasi akivel együtt vagyok én 31 éves vagyok szóval jóval idősebb és érettebb mint ő. Nekem ez a srác már nagyon sok szenvedést okozott és okoz is a mai napig is de akkor se tudok megválni tőle. Nagyon ragaszkodom hozzá és nem tudom elengedni. Csak harcolok és harcolok hogy működjön a kapcsolatunk de egyszerűen nem megy. Ő másképp gondolkodik mint én más a jövőképe mint nekem. Nagyon sok mindent átéltünk már együtt és többször is szakítottunk már de egy kis idő múlva mindig visszataláltunk egymáshoz. Ez egy ördögi kör sokszor úgy érzem amiből nincs kiút. Az a baj hogy szeretem őt vagy legalábbis azt hiszem de már nem vagyok biztos a saját érzéseimben sem. Csak egyet tudok hogy nem akarok egyedül lenni. Nekem kell egy társ mindenképp mert egyedül senkinek és semminek érzem magam. Szeretnék kigyógyúlni ebből a függőségből mert csak tönkretesz engem idegileg és lelkileg. Ön szerint mit kéne tennem? Keressek fel egy pszichológust? Szeretnék terápiára is járni nem tudom ingyen van e erre lehetőség. Nem tudok semmi másra koncentrálni csak a páromra és a kapcsolatunkra. Hiába dolgozom próbálom elterelni a figyelmemet róla valahogy akkor se megy. Mindig csak kettőnkre gondolok. Ha együtt vagyunk akkor csak veszekedünk marjuk egymást és csak idegeskedek miatta. Ha viszont külön vagyunk akkor meg borzasztóan hiányzik és nem találom a helyem. Mindent megteszek hogy kapcsolatba lépjek vele de ő sokszor nagyon bunkón viselkedik velem. Észrevettem hogy ő sokkal jobban elvan nélkülem mint én nélküle. Mindig csak idegesít engem felbosszant és akkor lehordom őt mindennek. Egyszer minden olyan szép és jó aztán hirtelen megváltozik minden. Nem tudunk hosszabb ideig boldogok lenni egymással ez a legnagyobb baj. Nem tudom mit kéne tennem de én nagyon szenvedek. Szeretném ezt a fiút végleg elengedni de egyedül nem megy segítségre van szükségem. Mert ha nem segít senki belefogok őrülni…
Kedves Marika!
Úgy gondolom érdemes lenne azzal foglalkozni,hogy Ön miért és mitől érzi úgy , hogy egyedül nem képes élni és hogy egyedül semminek érzi magát? Egy pszichoterápia valóban sokat segítene a problémáján! Ingyenes terápiára TB alapon van lehetőség. Minden városban van szakrendelő, ahol bizonyara vannak pszichológusok illetve a pszichiatriai osztalyon is van ambuláns ellátás, nézzen utána, hogy mik a lehetőségei lakóhelyén!
Üdvözlettel
Tisztelt Ádám,a problémám több rétegü,párkapcsolati problémáim is vannak.Elég érzékeny tipus vagyok,5 gyermek édesanyja,lelkileg szétesve!Jo lenne olyan valakivel irni aki segit és megért!
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát! Megértem, hogy szétesettnek érzi magát, és ezt elszeretné mondani valakinek. Sajnos a pszichológus válaszol rovat felülete részletes probléma megbeszélésre nem alkalmas. Javaslom, hogy keresse fel egyik pszichológusunkat a honlapon, vagy pedig személyes keretek között.
Üdvözlettel
Üdvözlöm!
Vannak gyermekkoromból furcsa emlékeim. Egyiknél ovis voltam még, arra emlékszem, hogy az ovis barátnőm apukája a gyerekszobában van velem, szégyent érzek s bűntudatot, félelmet s valamit csináltunk. De nem tudok visszaemlékezni, pontosan mire. A másik emlékem 9 éves korból van, elvitt kocsikázni strandról hazafelé menet család egyik barátja s egy kietlen helyre mentünk. S furcsa volt, én nem értettem a dolgot. Valamit csináltunk a kocsiban, nem emlékszem, mintha egy reset-et nyomtak volna. Csak érzésekre emlékszem, a félelemre, szégyenre, bizonytalanságra. Mindkét embert a későbbiekben többszörösen elítélték pedofílai miatt.
13 éves koromtól volt extrém anorexiám, vagdostam magam, depresszió, később borderline. Évek óta nem járok terápiára, boldog párkapcsolatban élek. De egyszerűen szenvedek, időről időre feltőrnek bennem a rossz érzések emiatt az események miatt. Anno a pszichológusom mondta, biztos történt abúzus. De én nem tudom elfogani, mert nem emlékszem! Imaginációt csináltunk, de nem volt jó, rémálmok gyötörtek, hallucinációk, pszichózisig jutottam egy alkalommal, így kiléptem a terápiából. Ennek már 4 éve, a pszichológusom nagyon zokon vette, szerinte mindent eldobtam, amit elértünk együtt.
Azért írtam, mert szeretném megkérdezni, hogy így olvasva ezt, Ön mit gondol? Történhetett valami? Egyszerűen tényleg nem emlékszem semmi konkrétra! Nagyon akarom tudni, de nem tudom erőltetni az emlékezést. De rettegek is tőle, mert nem akarok megint rémálmokat, hallucinációt. Meg a pszichológusom is 300 km-re él már tőlem. Nem lehet, hogy tényleg nem volt semmi, csak mivel sok volt a pszichés problémám, valamire rá kellett fogni? Vagy bemesélem magamnak s mivel sokat beszéltem ezekről, ezért ültetődött el bennem a kétely, hogy rossz dolgok történtek ott mégis? Egyébként alkoholista szülő gyermeke vagyok, két fogyatékos testvérem van, egyikük meghalt. Apukám gyerek koromban pornográfiát nézetett velem, újságokat is kaptam tőle, de ő sem bántott, nem emlékszem rá.
Bocsánat, ha össze-vissza írtam, nagyon csapongok most, meg szorongok, tudni akarom, de félek is tőle, meg nagyon zavarnak az érzések.
Köszönöm szépen a választ!
Mónika
Kedves Mónika!
Az, hogy egy szülő (vagy bárki más) pornográf tartalmat nézet a gyermekkel önmagában is szexuális bántalmazásnak minősül. Az időről időre fellobbanó rossz érzéseinek kell, hogy legyen valamilyen oka (akár ez, akár ezen kívül több egyéb bántalmazás) ezért javasolt lenne újra kezdenie a pszichoterápiát. Ennek során nem érdemes a múltra koncentrálni, erőltetni a felidézést, mert elménk pontosan tudja mit bír. Ahogy erősödünk, s szorosabbá válik a terápiás kapcsolat a terapeutával, szoktak előjönni “rég elfeledett” emlékek.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt doktor úr!
Majdhogynem egy éve kezdtem szorongani, ám azóta már nagyrészt sikeresen leküzdöttem. Mégpedig egy internetes videónak köszönhetően, amelyik az "elengedés" technikájáról szólt. Ez valóban használ, de 2-3 naponta mindig rámtör a szorongás, és ezekután időre van szükségem, hogy újra összeszedjem magam. Néha szorongásom abból fakad, hogy megkérdőjelezem az "elengedést" ezáltal elkezdek félni attól, hogy visszaesek.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a legjobb mód a megoldásra egy pszichológussal való beszélgetés lenne, ám a szüleim sajnos nem veszik komolyan a problémát addig, amíg annak látható jelei nem lesznek. Év elején az első dolgaim közé fog tartozni az, hogy felkeressem az iskola pszichológust.
Hogyan tudnám addig is stabilabbá tenni a hangulatomat, hogy ne törjön rám a szorongás 2-3 naponta?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Leveléből nem derül ki, hogy milyen helyzetekben érez szorongást. Az elengedés technikája hasznos lehet, amennyiben tudja, hogy mit és hogyan szükséges elengedni. Lényeges szempont, hogy milyen helyzetekben tör Önre a szorongás,, milyen érzésekkel jár, és milyen gondolatokkal. Ezek mentén pontosabban lehet feltárni a szorongások okait. Relaxációs technikákat javasolnék, amik segítségével a szorongás enyhíthető. Főképp egyszerű légzés kontrollon alapuló módszerek lehetnek hatásosak. Javaslom én is, hogy iskola kezdéskor keresse fel a pszichológust, de addig is próbáljon meg szüleivel beszélni a problémáról. Mondja el nekik, hogy Ön számára zavaró ez a helyzet, és ha nincs is látható jele,Önnek megterhelő lelkileg, érzelmileg.
Üdvözlettel
Kedves Ádám,
Van egy 11 hónapos anyatejes kisfiam, első gyerekünk, sokáig azt hittük nem is lesz amikor mégis eljött:) nagyon szeretjük, hisz ő egy csoda. Egy kis energia bomba, kíváncsi, barátságos, okos, türelmes. A gondom viszont a férjemmel van; lehet, hogy féltékeny?…nem rég kezdődött a kisfiamnál az, hogy ha elmegyek mellőle ( másik helységbe) teljesen kétségbe esve üvölt (tudom, hogy ez lehet a szeparációs félelem), a lényeg, hogy a közelébe legyek, valahol, de ott, és ilyenkor a férjem nem képes megvigasztalni de igazából már az első görbülő szájos arckifejezést sem jól reagálja szerintem és a kicsi ettől is üvölt és a helyzet inkább rosszabb lesz. Szóval ilyenkor felkiált , hogy kb. : naaaa neee már megint !!!!! És ideges lesz mert a fiam kétségbe esve sír. És mire vissza térek a szobába én is megkapom a szemrehányást ( szerintem mert féltékeny), hogy elrontom a gyereket mert csak engem akar, őt ( az apját) nem is szereti csak anyát. Nos, azt hiszem a férjemnek kéne pszichológus, hogy kikezelje ezt nála de addig is kérem adjon tanácsot hogyan védjem meg magam, és a férjem hogyan kerülhet szorosabb kapcsolatba a kicsivel. Én azt gondolom, hogy normális a kisfiam reakciója hisz születése óta szinte mindig vele vagyok, még szopizik, és sokat játszunk, nagy felfedezéseket tesz, és ha utazunk is és esetleg minden idegen, én mindig ott vagyok biztos pontként. A férjem is sokat játszik vele, bár ő nem érez rá annyira, hogy mi vicces, vagy figyelem felkeltő, és sokszor azon is megsértődik a férjem, ha a kisfiam éppen mást akar játszani. Nekem ez nem probléma, ha pont máshoz van kedve akkor azt játszuk amit ő akar, de a férjem ebben az esetben is inkább átadja nekem, hogy akkor játszak én vele ha vele nem akar. Pedig nem erről van szó. Sokat gondolkodtam és szerintem talán türelmetlen vele és rosszul esik neki, hogy nekem könnyebben megy a picurkával minden mint neki. Mit tehetnék?
Üdv: Eni
Kedves Enikő!
Először is engedje meg, hogy gratuláljak a fiához! Főleg szoptatás időszaka során, de más esetben is, a babáknak még nincs meg az én tudat, mint egy felnőtt embernél. Számukra születéstől kezdve az elsődleges kötődési személy, nem egy külön ember. Diádikus kapcsolatban látják az anyát. Ilyenkor az apáknak nehéz elfogadni, hogy nem csupán a gyermekükkel lévő kapcsolatuk sem ugyanaz, hanem a párjukkal is megváltozik a viszony. Kicsit kirekesztve érezhetik magukat. A türelem egy nagyon fontos dolog. A baba még nem ért mindent maga körül, és nem minden fog ugyanolyan hatást kelteni nála. Lehet valami vicces és érdekes az egyik napon, míg a másikon már nem igazán. Javaslom, hogy nyugtassa meg a párját, hogy ne aggódjon, a gyermekük szereti őt is, csupán számára még nem úgy látszanak a dolgok, amilyenek valójában. Számára még az anya a legfontosabb, és természetes, hogy ha kimegy, eltűnik akkor sírni kezd. Ilyen esetekben is a türelmes megnyugtatás hatásos lehet. Közösen is próbáljanak eltölteni időt. Hármasban játszanak, és így lassan kialakul majd egy triád, ahol már az apának is több szerepe lesz.
Üdvözlettel
Jó napot!
Minap kaptam meg a pszichodiagnosztikai eredményemet, amiben fel van sorolva pár olyan dolog, amit nem teljesen értek!
Az alábbiak:
Bűnözési hajlam II.skála Acting Out Impulzivitás-sk Szkizoidia sklálák szadisztikus fantazma.
Köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
Javasolt lenne a kapott eredményeket megbeszélnie azzal a szakemberrel, aki megállapította őket. Önmagukban ugyanis kevéssé értelmezhetőek és hasznosak az Ön számára. Én a diagnosztika során kapott eredményeket minden esetben felhasználom pszichoterápiásan, tehát az önismereti munka részeként átbeszéljük őket. Időigényes, de hasznos.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Válaszadó!
A szolgáltatásban dolgozom, és vendégekkel foglalkozom, akik időre kell, hogy érkezzenek, mert az én időm is kötött, meg egymáshoz képest is fontos a pontosság.
Van egy vendégem, aki mindig zárás előttre kér időpontot, de legalább 20 percet, akár fél órát is késik. Minden egyes alkalommal. Az üzlet este 8-ig van nyitva, de a késés miatt fél 9 előtt sosem végzek. Úgy érzem, ezzel a tiszteletlenségét is mutatja felém. Nem igazán vesz emberszámba.
Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan adhatnám tudtára, anélkül, hogy megsérteném, hogy legyen szíves pontosan érkezni!
Kérem segítségét!Köszönettel: Gabi
Kedves Gabi!
Szolgáltatások esetén az idő természetes, hogy kötött és fontos dolog. Bár leveléből nem derül ki, hogy milyen szolgáltatásról van szó, sok esetben az emberek nem foglalkoznak mások idejével. Javaslom, hogy időpont foglaláskor hangsúlyozza a levelében említett személynek, hogy a pontos érkezés lényeges, mivel Önnek utána is van elfoglaltsága és kötött az idő. Számára is egy meghatározott idő áll rendelkezésre és ha késik akkor nem tudja kitolni az idő intervallumot. Amennyiben ő abban az időben csak akkor tud érkezni, javasoljon számára egy másik megfelelő időpontot.
Üdvözlettel
Kedves "segítő"
27 éves fiammal való problémák miatt írok Önnek. Úgy hiszem elég nagy a baj.Sajnos nem tudom meggyőzni egy szakemberrel való találkozáshoz, s nem tudom mlyen irányba indulhatnék tovább…" 12 éves volt,amikor a elváltunk,azóta velem él.A válás után volt egy 10 éves kapcsolatom,így éltünk hárman,de 2104- ben külön váltunk,azóta ketten vagyunk.Kb egy éve kezdett el nagyon "furcsán" viselkedni. Egyik napról a másikra otthagyta a munkahelyét, most egy barátja családi vállalkozásánál dolgozik. Mondhatom,hogy nyugodt,békés környezetben élünk,de az utóbbi időben több konfliktusunk volt, amit legtöbbször az Ő magatartása,a dolgokhoz való hozzáállása váltott ki.Mindig zárkózott,visszahúzódó fiú volt, tanulási problémákkal is küszködtünk,ami miatt kétszer is voltam Vele Nevelési tanácsadóban.Ott az az "eredmény született",hogy valóban el van maradva a korosztályához képest,de pár év és majd szépen felzárkózik.Tavaly nagy sebbel lobbal elköltözött albérletbe,ahonnan 5 hónap múlva haza jött,mert szerinte valamit beleraktak a lakótársak az ételébe,amitől Ő rosszul lett.Még a Rendőrségen is tett bejelentést. Idén februártól újra velem él, de csak rosszabbodott a helyzet,Ellenséges velem,kulcsra zárja a szobáját,szinte semmilyen módon nem akar velem kommunikálni,borzasztó ez az egész.Nem eszik az ételből ,amit készítek,sőt azt feltételezi,hogy én beletettem valamit az ételébe. Folyamatosan próbálok vele beszélgetést kezdeményezni,de ez pár mondatban kimerül és már zárja is a szobáját. Teljesen az ellenségének tekint. Sajnos most tudtam meg,hogy a gyerekkori baráti társasággal is összeveszett. Ők is mondták,hogy mostanában nagyon furcsán viselkedik.Pedig nagyon szerették Őt,hosszú évek óta jó barátságban voltak, Aggódóm,szeretem a gyerekemet,az Ő érdekében szeretnék mindent megtenni. Először megígérte,hogy eljön egy pszichológushoz,aztán közölte,hogy nekem kell menni,mert "én változtam meg", "nem olyan vagyok ,mint régen"…..először arra gondoltam ez valami pánik,ami ebben a korban előfordul, leválás a szülőtől…nagyon sokat olvastam ezekről a dolgokról,de azt gondolom itt súlyosabb dologról van szó.Mivel felnőtt fiatalemberről van szó,akinek nem foghatom a kezét,hogy márpedig megyünk, a megfelelő szakemberhez, nem tudom mit tehetnék…ebben kérném a segítségét. Nagyon aggódom.
Köszönettel
Ilona
Kedves Ilona!
Megértem aggódását a fia iránt. Nem jó érzés látni egy anyának, ha gyermekével ilyen dolgok történnek. Mindenképp javasolnám a szakember felkeresését. Ha fia partner abban, hogy Ön menjen pszichológushoz, akkor talán megoldást jelent az, ha elsőként mindketten elmennek. Fia talán így együttműködőbb lesz az első lépés terén. A másik esetleges megoldás, ha itt az online felületen keresztül jelentkezik be fia, így elsőként nem kell elhagynia szobáját. A későbbiek során pedig talán tud további lépéseket tenni. Erőltetni azonban nem javasolnám, hiszen akkor teljesen elzárkózik majd.
Üdvözlettel
Lehet köze a visszahúzódó nárcisztikus személyiségemnek ahhoz, hogy nem akarok párkapcsolatot?
Imádok nőket csábítani, de ha komolyabbra fordulna a dolog megtorpanok. Bejön hogy sok nőnek tetszek.
De rettegek az intimitástól. Sőt a szextől is, nem igazán szeretem az érintést. Nagyon vágyok már a szexre, de nem bírnám ezt az intimitás dolgot.
Amúgy nem szeretem ha a péniszemhez hozzá érnek, kellemetlen érzés…
fiatalabb olyan 11-12 éves lehettem, amikor egy lány barátom rám mászott és elkezdett ott fogdosni és rossz érzés volt kicsit be is pánikoltam… bármikor amikor vissza gondolok erre elfog egy ilyen kellemetlen érzés belül…
A legtöbb nő szerint helyes pasi vagyok, elegáns, jól öltözött.
Tetszik az is hogy ha például interneten ismerkedek, némelyik nő az intim testrészeiről küld képet.
Vagy simán visszajelez hogy tetszek neki, milyen helyes fiú vagyok. De amikor komolyabbra fordulna a dolog visszahúzódok.
Most is találkoznék nővel, mennék hozzá a házába bulizni, szexelni, de tartok tőle. Megtalálom az ilyen nőket, akik benne vannak ilyesmiben, jelenleg 3 ilyen nővel chatelek, beszélgetek akikhez mennék 30,40,50 évesek.
Ha csak én érek hozzá a nőhöz akkor biztos jó.
a 30-40-50 éves nők tetszenek, a korom beliek nem. Tetszik az anya-fia felállás.
Előfordul hogy napi 3-4 szer önkielégítek, sok pornót nézek.
Tele vagyok kielégítetlen vágyakkal. Annyira hogy a fantáziám nagyon élénk és gyakran elrugaszkodok a valóságtól. Ha végre szexelnék egy jót akkor enyhülne a vágy? Mert nagyon kínzó már.
Attól is tartok, hogy megszégyenülnék.
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát! A sok kielégítetlen vágy, valóban feszültséget okozhat, és nehéz így a kapcsolatokba bizalommal bele lépni. Javaslom, hogy ne a pornó segítségével oldja fel ezeket a belső konfliktusokat. A traumatikus események és a kialakult szexuális problémák miatt javasolnám, hogy keressen fel egy szakembert. Munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat. Négyszemközti helyzetben könnyebb a problémát feltárni és megoldást keresni.
Üdvözlettel
Üdvözlöm!
Hogyan lehet elérni egy férfinál, hogy rájöjjön, hogy nem mindig úgy jók a dolgok, ahogy ő elképzeli. Nem szeretném ezt konkrétan a fejéhez vágni, jobban szeretném ha magától jönne rá, hogy nekem is lehet illetve az én meglátásaim is lehetnek jók. Hogyan vezessen rá erre?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Az asszertív kommunikáció nagyon fontos a párkapcsolatokban. Az én közlések során nem vádaskodunk és nem személyes kritikát fogalmazunk meg. Pusztán közöljük a másik féllel az általa tett vagy mondott dolgokra megjelenő érzéseinket. Kérni pedig ugyanilyen formában kérünk. Egyszerű példaként, ha párunk nem vitte le a szemetet, akkor nem úgy reagálunk, hogy: „Már megint nem vitted le a szemetet, lusta vagy!” Hanem: „Tele a szemetes, kérlek letudnád vinni, mert én nagyon fáradt vagyok és hálás lennék.”
Javaslom, hogy párjával is hasonló közlés formában beszélje meg gondolatait, érzéseit. Ha nagyobb hangsúlyt kapnak a viselkedései miatt kialakult érzései, akkor lehet jobban odafigyel majd a jövőben.
Üdvözlettel
Tisztelt Pszichológus!
Egy semmiképp nem átlagos tinédzser fiú vagyok, aki nem igazán érti saját magát.. ezzel kapcsolatosan lennék kiváncsi az Ön véleményére.
Mindig is maximalista egyéniség voltam, a lelki problémám gyökerei valószínűleg 7 éves koromig, az iskolába kerülésig nyúlnak vissza. Előtte ugyanis 5 évesen megtanultam írni/olvasni és -környezetem hatására- megfogadtam magamban hogy az elkövetkező esztendőket teljes mértékben ismereteim bővítésének szentelem, tehát mindenkitől elszakadtam testileg és érzelmileg. Néhány hónappal később indokolatlanul lefogytam -> megoldani később sem sikerült, akaratom ellenére mindig többet mozgok mint eszek. Szociális szempontból (14 éves koromig) mindössze annyit tettem hogy egy osztálytársammal néha beszélgettem, nehogy én váljak a beszólások célpontjává. Nagyjából ekkortól kezdődött el -az idő múlásával fokozatosan erősödő- folyamatos fáradtság/bódultság (vérhiány a fejben, de nem fizikai betegség) kialakulni és ezóta elég jól el tudok magamban társalogni. Harmadikos koromban nyertem először országos versenyt és mivel nem tartottam előnyösnek edukációs szempontból a dicséreteket, -az érzésekkel együtt- megtanultam ignorálni őket. Nagyjából 2016 első fele óta alvási problémáim vannak, elég gyakran arra kelek hogy melegem van. Hetedikesként (abból az okból, hogy a kitűnőkkel szembeni elvárások teljesítéséhez konkrétan tanulnom sem kellett) elkezdtem közösségi státuszommal kapcsolatosan munkálkodni. Ekkor döbbentem rá először is hogy milyen jó vagyok megtévesztésben:
-a "barátaim" (senkit nem tekintek többnek egy átlagos idegennél) viccesnek tartanak, noha én nem nevetek semmin (őszintén)
-az az ember voltam (és vagyok) aki alig szólal meg, beszélgetést ritkán kezdeményez, nincs külön hajstílusa, szemüveges (akkor kb. fél éve), mégis sikerült elérnem hogy akár szünetben, akár tanítási órán nyugodtan aludhassak -senki nem zavar.
Később pedig hogy mennyire nem értek az emberekhez:
-sok lány úgy kezdett el rám tekinteni, mint "egyetlen normális" és a velem való kapcsolatuk elmélyítésén dolgoznak, de számomra azért van egy határ (azóta se tudom, hogy jöjjek ki ebből a helyzetből véleményromlás nélkül)
-gyakran elmegyek táborokba, kirándulásokra (a szüleim miatt, mivel nagyon befelé fordulónak titulálnának) és tulajdonképpen nem is beszélek senkivel, nincs hozzáfűznivalóm, nem szeretem a közösségeket
A stresszt nem ismerem, érzések közül is csak ritkán veszek észre magamon egy kis dühöt. Nagyjából az idei év kezdetétől nem tudom miért létezzek, elgondolkozok azon hogy esetleg véget vessek az életemnek (bár sejtem hogy nem teszem majd meg) már nem tervezek semmi hosszú távút, a tanulástól is elment a kedvem. Zenét, éneket mindig is utáltam, de nagyjából két hónapja rátaláltam a minimal techno stílusra, azóta az az egyetlen dolog amit "szeretek". Jelenleg egy nyári napom úgy néz ki, hogy felkelek, olvasok (újabban laptopon, mivel könyvből sincs végtelen) és zenét hallgatok -eközben testvéreim és anyám elvannak a számítógépeik előtt, apám pedig dolgozik- majd lefekszek.
Összegezve itt a dolgokat afelől érdeklődnék különösképpen, hogy milyen mentális betegségek érinthetnek?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönjük megkeresését! Leveléből elég sok részlet kiderül. Azonban gyermekkorából csak a teljesítményeket említette meg. Bennem felmerülő kérdés, hogy az akkori eseményeket hogyan élte meg, milyen érzelmek voltak még akkor. Most miért érez dühöt. Mentális betegséget meghatározni levele alapján nem lehet. Javasolnám, hogy keressen fel egy pszichológust, ahol részletesebben beszélhetne a leírt eseményekről és gondolatokról is. Munkacsoportunk szakemberei is rendelkezésére állnak.
Üdvözlettel
Üdv, mostanában elég zavaró alvászavarok léptek fel, hajnali 4ig nemtudok aludni majd délután 2-3 körül kelek, napok óta a közöny szóval jellemezném magam. De ez váltakozni szokott, mármint egyszer energikus vagyok pozitív világszemlélettel, egyszer pedig egyfojt lehangolt, érzéketlen, sokszor oktalan bűntudatot érzek, néha könnyek gyűlnek a szemembe (szintén ok nélkül), kiváncsi vagyok egy szakember véleményére ezzel kapcsolatban, ha kapok választ előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönjük megkeresését! Az állandóan változó hangulat kimeríti az embert testileg és lelkileg is. Javaslom, hogy keressen fel egy szakembert, ahol részletesebben tud beszélni a hangulat ingadozások formáiról és gyakoriságairól. Pszichiátert vagy klinikai szakpszichológust javasolnék.
Üdvözlettel
