Kedves Doktornő!
Párommal 3,5 éve vagyunk együtt.Már az elején jelentkezett az a felállás, hogy nekem több partnerem is volt már ( én vagyok a lány, 22 éves, párom 27) , neki viszont én vagyok az első. Egyszer feküdt le egy lánnyal, de annak nem lett befejezése,mert a lánynak el kellett mennie,mert ment a busza. Páromnak sose hiányzott egy kapcsolat, tökéletesen érezte magát egyedül is, nem volt hiányérzete. Én villámcsapásként érkeztem az életébe, eleinte nem is tudta, hogyan kezelje az egészet. Szerelmesek lettünk. Viszonylag hamar tudatosult benne, hogy őt zavarja, hogy nekem több a tapasztalatom, és, hogy annak ellenére, hogy megvolt a lehetősége, mégsem élt soha a helyzettel, hogy "csajozzon". Ez egy idő után annyira zavarta, hogy megbeszéltük, hogy , ha ez ilyen fontos neki, feküdjön le valakivel. Ez a huza-vona ment 2 évig, hogy akarja-nem akarja, de mégis akarja,stb. Végül idén május elején megtörtént és lefeküdt egy lánnyal. Nekem rosszul esett természetesen, de tudom, hogy nagyon szeret és ez nem azért kell neki, mert én nem vagyok elég jó, ebből nem is csináltam ügyet. Ami miatt írok,az inkább az, hogy ez után ő mégtöbbet szeretne, egyáltalán nem csökkent ez a kényszer, amit érez. Sikerült megbeszélni ( a problémáit inkább magába folytó típus, nehez tudja elmondani,ha úgy érzi, "valami nem jó vele") , szóval elmondta, hogy szerinte a fitymaszűkülete miatt ( is) zavarban érzi magát sokszor és nincs meg a kellő önbizalma, amit tőlem nem tud megkapni,mert én szeretem úgy, ahogy van és neki idegenektől kell a visszajelzés, hogy kívánatos és jó. Mondtam neki, hogy, ha erre van szüksége tényleg, feküdjön le akkor valakivel újra. De ugye nem tudni, hogy ez a belső kényszer enyhülni fog-e nála valaha.Egyrészt még sokszor szeretne másokkal lenni, felszedni a lányokat, lefeküdni velük, másrészt azt mondta erre, hogy ő nem akarja tudatosan ezt az egészet, de nem telik el úgy nap, hogy 2x-3x ne jutna eszébe. Azt mondta, ne a problémát kezeljük, hanem szüntessük meg az okot, de nem akar erről pszichológussal beszélni. A mi szexuális életünk eleinte nagyon jó volt, aztán nekem nem volt hozzá kedvem ( már ez előtt jelentkezett amit ő szeretne, nem ez után) , ez tartott pár hónapig, akkor is szexeltünk, de kevesebbet és én teherként éltem meg. Aztán az én kedvem visszajött , az övé viszont elment.Ez egy éve tart kb, hogy próbálkozok felizgatni, sikerül is, de ő inkább csak pettinget szeretne, hogy orálisan elégítsem ki és ennyi. Ha ebbe nem megyek bele, inkább alszik vagy magának elintézi.Rendszeresen önkielégít. Akkor tudom rávenni a szexre, ha valami izgalmas helyszínt találunk ki, pl.erkély vagy hasonlók. Amúgy unalmasnak találja, pedig már sokmindent kipróbáltunk,hogy jobban érezze magát. Emellett azt mondja, hogy azért nem szereti, mert amikor nekem már nagyon jó és tudom élvezni, ő keveset érez belőlem. Azt mondja, hogy mással azért kell neki, hogy érezze a pozitív visszajelzést és, hogy máson gyakorolhasson enyhe dominanciát, "kipipálhassa" a lányt, hogy megvolt, a haverjai előtt. De ő is szenved ettől, ez egy nagyon kettős dolog, mert érzi a kényszert, ami nagyon nagyon erős, de az eszével meg nem akarja az egészet. Amúgy a kapcsolatunk nagyon jó, szeretjük egymást, én mostanában ugyan el vagyok bizonytalanodva, mert azt érzem, hogy mások tetszenek neki, másokra izgul fel és el is mondja az utcán, ha megyünk, hogy szívesen lefeküdne azzal a lánnyal pl. Ezt mondtam már neki, de ő úgy gondolja, hogy a kapcsolatunk teljes mértékben jó, nincs semmi baj. Emellett a munkahelyén rengeteget stresszel és szeretne kikapcsolódni, csak valamiért elvárásokat érez felőlem és nem felém nyit, hanem a barátaival megy el a Balatonra és együtt csajoznak, azt mondja, azért, mert a barátai elvárásait könnyen figyelmen kívül tudja hagyni, de az enyémeket nem és ettől menekülni akar. Emellett tudom, hogy tényleg szeret engem, nem tudná elképzelni nélkülem az életét és tudom, hogy velem akarja leélni az egészet. Ezt ő is sokszor elmondja és csinál nekem ezek mellett meglepetéseket, igyekszik "teperni" és mindig őszinte és meg szeretné ő is oldani ezt a problémát, csak úgy látta a szüleitől, hogy az ilyet magában kell megoldania. Ezzel szemben én nagyon érzelgős és szeretetigényes, érzékeny vagyok, és, ha valamit érzek, azt ki is mutatom könnyedén. Ő is nagyon igényli a törődést, amit meg is kap tőlem, otthon náluk se az érintések, se a kedveskedő szavak nem jellemzőek. Szeretik egymást, de egyikük sem tudja kimutatni. Kedves Doktornő! Ilyenkor Ön szerint mit lehet tenni? Mi okozhatja nála ezt a problémát? Mit tanácsol, hogyan segíthetek neki ebben az egész helyzetben? Hajlandó nyitni párom is a megoldások felé, ha tudna javasolni valamit Doktornő, hogy mit próbáljunk/próbáljon ki párom. Nagyon szeretjük egymást, de így nem tudom, meddig lehet ezt bírni. Igyekszem mindenben támogatni, de emellett elmondom neki, ha valami rosszul érint és elbizonytalanodok.
Nagyon szépen köszönöm válaszát!

Üdvözlöm. Azt szeretném megkérdezni, hogy a nőknél létezik olyan, hogy miután egyedül maradtak egy régi baráttal szembe azért kezdenek meg máskép viselkedni és távolságot tartani a meg szokotnál és maga köré falat emelni mert többet érez a másik iránt mint barátság, de valojában tudja hogy nem lenne jó a kapcsolat?
Vagy azért mert nem akarja azt hogy a másik fél elbízza magát és többet akarjon mint barátság?

Üdv! Problémám az lenne hogy munkahelyen kezdődő szédüléses panaszaim vannak többször haza is kellett jönnöm mert ájulásközeli állapotba kerültem. Ez mostmár odáig fajult hogy több helyen is szorongósnak, bizonytalannak érzem magam. Közösségbe, boltokba nem is szívesen szeretek menni! Szedtem nyugtató hatású gyógyszert de nem mindig segített az sem, illetve ráfüggni sem akarok! Pszichiáternél voltam írt fel antidepresszánst most lesz 3 hete hogy szedem kicsit jobb lett a közérzetem de közel sem az igazi még. Mit javasol? Köszönöm a választ előre is!

Idegösszeomlottam mára.A súlyos bipoláris beteg gyakran hazudik is?A szexuális érdeklődése minden fázisban nulla jó ideje,bár sosem volt Don Juan.Miután a volt felesége elhagyta,azonnal átfeküdt egy másik ,"rosszhírű" ágyba.kb. 3 hónapig élt vad szexuális életet,érzelem nélkül,elmondása szerint.Ami kicsit azért is fáj,mert velem,több mint egy év alatt talán sosem volt hasonló sem.Ellenkezőleg,gyakori merevedési zavarai vagy az állapot megtartásának zavarai álltak fenn.De én emiatt sosem bántottam.Egoizmus lehet jellemző?Suicid hajlam egyáltalán nincs.De még azt is eldönti helyettem,hogy mi okoz nekem nagyobb csalódást két dolog közül,aztán kiderül,hogy ez nem rólam szólt,hanem inkább róla.A hazudozás egy részével az a baj,hogy el is hiszi magának,amit állít,s amikor rájön,hogy hazudott keservesen sír.Folyton azt hajtogatja : ""ez nem én vagyok,én ezt nem tudnám megtenni veled"…
Mindent halogat,betegesen tud félni pl a csalódás okozásától (ágyban),mint most 3 hónap után kiderült,ez uralta a vágyát.De semmiről nem beszélne az Istennek sem.
* A Dependens személyiségzavar biztos,a nárcisztikus személyiségzavar felmerült.De az sem stimmel teljesen,mert túl szelíd.Pokolian elkeseredett vagyok..Kórházon gondolkodunk,hogy valaki végre rendesen kivizsgálja,tesztelje,ne csak írjon valamit,az előző orvos véleménye alapján.Antipszichotikum nem hat rá,SSRI-től még rosszabb.Bipolárra,ha az van egyáltalán,egyik orvos a Lítiumra esküszik.Családban halmozottan skizoaffektív zavar,skrizofénia,az édesapja,annak 2 testvére,és az apai nagymama is intézményben halt meg.Jó ötlet a kórház?Válaszát Nagyon köszönöm!

Tisztelt Balogh Ádám!

A segítségét szeretném kérni labilis lelkiállapotommal kapcsolatban.
18 évesen volt az első pánikrohamom, ami a 16 éves korom óta rám nehezedő felelősség, egyedüli élet miatt alakulhatott ki és így jött felszínre. KB. Fél éve tapasztalom, hogy ingadozik a hangulatom; egyszer boldog vagyok és hálás, kiszámíthatatlanul, újra jönnek a negatív gondolatok és a szorongás. Félek a jövőtől, mindennapi félelmem, hogy egy szerettem elvesztem. Mostanában vette észre környezetem a dekontcentráltságot és feledékenységet. Pszichoszomatikus tüneteim is voltak.
Milyen szakemberhez kéne fordulnom, hogy tudnám egyelőre kezelni a problémát?

Hálásan köszönöm válaszát, üdvözlettel:

Kitti

Kedves Uram! Azt szeretném kérdezni, ha valakit folyamatosan megfigyelnek magánéletére kiterjedően is (fetörik a számítógépét) otthon, "amikor senki nem látja, és nem is osztja meg senkivel" megnyit egy videót a privát számítógépén, amiben magassarkúban táncoló férfiak láthatók, majd másnap a munkahelyi számán egy számára teljesen ismeretlen ember felhívja, hogy "egy táncoló kujont keres" vagy amikor szintén otthon egy bizonyos módon maszturbál, majd "teljesen véletelnül" pont ugyanilyen módszerre célozgat egy szintén ismeretlen ember a munkahelyén, (amit a célszemély szintén nem osztott meg senkivel) , (tehát folyamatosan visszatükrözik a viselkedését, szavait, cselekedeteit, amiről csak akkor tudhatnak, ha megfigyelik az alanyt…, illletve a "nem igaz már hogy ilyen fostos vagy" kifejezéssel ráveszik, hogy tegyen meg olyat, amit megtesz, majd ezt követően szintén számára teljesen ismeretlen emberek "célozgatnak" elkövetett hibájára, és bűntudatot keltenek… ezzel előidézhető-e paranoid viselkedés, illetve különböző szorongásos, szexuális zavarok?

Üdvözlöm. Tanácstalan vagyok, 3 hónapja kiderült hogy pajzsmirigy rákom van. A párkapcsolatom már előtte is megromlott, közben kiderült hogy terhes vagyok. A párom kimondatlanul de nem szerette volna. Végül a betegségem miatt el kellett vetetnem, ami megviselt és elköltöztem a páromtól. Most műtét előtt állok a rák miatt, de úgy érzem nem szeretném végig csinálni, és nem nélküle kellett volna végig csinálnom. Nem érdeklődik, nem szeretne tenni ellene, úgy érzi már nincs keresni valónk egymás mellett, amit legbelül én is tudok de nehezen élem meg, nem tudom mihez kéne kezdenem és hogyan tovább. Két évet voltunk együtt, ami alatt sokat hazudott, fontosabbak a tárgyak számára mint bármi más. ő jól érzi most magát, nincs teher rajta, megszabadult mindentől..ez még jobban bánt, ami lehet hogy gonosz dolog,de szeretném ha legalább tanulna belőle és egy kicsit bánná. Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Szakértő!

Köszönöm előző válaszát kedves Lili!
A következő problémával fordulok Önökhöz! Van egy hosszabb ideje tartó partnerkapcsolatom, akivel nem élek együtt, (egyébként sosem laktam még máshol, mással) ennek több oka is van…..a találkozások hétvégén történnek, sokszor gondolom, hogy együtt kellene lakjunk, mert hétköznap is nagyon hiányzik a közelsége, de az otthonomat, édesapámat nehezen hagynám itt, tulajdonképpen szinte képtelen vagyok megtenni. Mióta anyukám meghalt előjött, hogy hozzá kellene költözni, de most édesapámnak szerintem még nagyobb szüksége van rá, hogy itthon legyek.
Nagyon rossz, hogy nem vagyok a párommal, bár az, hogy itthon vagyok sokkal kényelmesebb, kellemesebb, a lakókörülmények is sokkal jobbak, értem ez alatt a lakás hőmérsékletét stb.. azonkívül mégis itthon vagyok, senki nem szól bele, hogy mit hogyan csinálják, apuval jó együtt élni, de a párom természetesen hétköznap nagyon hiányzik főleg esténként, éjszakánként. Nehezíti a helyzetet, hogy mióta édesanyám elhunyt a párom megszüntette a hétköznapi csevegéseket velem, nyilván ennek is sok oka lehet. És emiatt pl sajnos előfordult a napokban, hogy volt barátaimmal, fiúimmal csevegtem, vettem fel a kapcsolatot, amit szörnyen sajnálok, mert kicsit olyan mintha becsapnám vele a szerelmemet.
Ha átköltöznék a barátomhoz nagyon fájna, hogy itt hagynám az otthonom, de a barátom meg nagyon hiányzik hétköznap. Már próbáltam hétköznap egyszer egyszer ott aludni, de valahogy az nem volt megfelelő, pl onnan menni dolgozni sem, meg az nem az nem működik megfelelően. Nevetséges, de olyan mintha szorítóba kerültem volna. Tudom, másoknak már ennyi idősen mint én ilyenkor akár unokájuk vagy legalábbis nagy gyerekeik vannak én meg itt tartok….de hát minden ember gondolom más, nem mindenkinek az az útja, hogy saját család, férj, gyerek stb..
Most valahogy nehezen élem meg, hogy nem a partneremmel lakom, nagyon szeretem őt, legszívesebben úgy laknék hogy minden szerettem velem éljen, egy nagy lakásban, vagy házban. Sajnos erre nincs lehetőség. Így a barátomnak se jó, hogy csak hétvégén vagyok nála, de hál'Istennek amikor szabin vagyunk megpróbáljuk összehangolni és akkor együtt tudunk többet lenni. Mindenesetre sokszor van hiányérzetem. Azonban azt is szoktam érezni, hogy mivel mint az előző leveleimben írtam ő egy speciálisan kritikus, kritizáló vagy legalábbis van olyan nekem bántónak érző oldala, olyankor örülök hogy nem élünk együtt…emiatt lakom még mindig itthon.
Ismételten köszönöm, hogy végig olvastak és ha van valamilyen tanács vagy válasz előre is köszönöm segítségüket!
Üdvözlettel
Anna

Tisztelt Szakember!
5 éve van egy férfi az életemben, aki most 31 éves, de nem akar és sosem akart senkinek elköteleződni. Az édesanyjával nem szeretetteljes a kapcsolata, talán ezért is… 5 éve néha nagyon szépen, néha nyúzva egymást vagyunk, volt egy 4 hónapos szünet is, mikor egy másik nővel próbálkozott, de visszatért hozzzám. Ki is fejtette, hogy "tőle már nem szabadulok", mert nem vagyok olyan, mint mások, mégsem akar kapcsolatot, mert szerinte nem bírja elviselni az azzal ahhoz kapcsolódó "nyafogást, elszámoltatást". Alapesetben úgy tűnhet, hogy kihasznál szexuálisan, de nem, mert nem mindig tudunk találkozni és akkor is napi kapcsolatban állunk, volt hogy fél évig nem volt köztünk szex, mégsem megy máshoz, pedig szexuálisan aktív és nagy étvágyú. Mostanában kicsit már "párkapcsolatos" volt a kapcsolatunk, most már meg is nyomta vészcsengőt, hogy neki több szabadidő kell, de nem akar hagyni engem és más nőhöz menni. Nekem viszont már kevéske ez, hiszen 26 éves vagyok, a barátnőim, volt osztálryárrsaim szülnek, férjhez mennek… De nagyon-nagyon szerelmes vagyok az első találkozásunk óta. Próbáltam már megszakítani vele a kapcsolatot, de nem ment, pokoli volt. Ön szerint van esély arra, hogy megváltozik valamilyen módon mégis az álláspontja? Mert nem szeretném már sokáig húzni az időmet és szeretnék felkészülni lelkileg, hogy többet ne táncoljak vissza hozzá. Vanna olyan terveim, mint esküvő, gyerekek és akármennyire szeretem, nem szeretnék ezekről lemaradni. Köszönettel: Laura

Tisztelt Pszihologus!
23 év után váltink el a férjemmel.Első szerelem volt 17 éves korunk óta voltunk együtt.Két gyerekünk született.Sokáig nagyon boldogok voltunk,neki alkohol problèmái voltak vannak is.Engem sokszor bántott megalázott testileg lelkileg.Ha elmondtam neki az igazat mindig felhàntorgatta,így eljutottam arra a pontra,hogy nem mondtam igazat.Mindenért engem hibáztatott.Aztán megismerkedett az egyik munkatársnőjével.Azt mondta szinpatikusak egymàsnak.Az ő házassága is tönkrement.2hete váltunk el.Azóta nagyon sokat beszéltünk és találkoztunk.Azt mondta,hogy még mindig szerelmes belém,de nem akarja ujra kezdeni mert nem hisz nekem.Elmondta,hogy randizni fog a munkatársnőjével amit én nagyon nehezen viselek.Közbe meg reggel délbe este engem hív telefonon.Hogy tegyem túl magam?

Kedves Doktornő ! Már 2 éve "szexkapcsolatban" vagyok egy férfival. Én régebben eléggé elleneztem az ilyen jellegű kapcsolatokat, aztán valahogy mégis belementem a dologba. Mindig is hosszú kapcsolataim voltak, el sem tudtam képzelni, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülök. Ez a férfi a kollégám, és már akkor próbálkozott, mikor én még párkapcsolatban voltam, sokszor eléggé egyértelmű jeleket adott, hogy lefeküdne velem és ezt ki is nyilvánította. Az akkori párommal úgy éreztem, hogy kezdd ellaposodni a dolog illetve a munkája miatt keveset is tudtunk együtt lenni. Eléggé vonzott a kollégám közeledése és nyitott voltam rá, bár amíg pár kapcsolatban voltam, nem engedtem a közeledésnek. Külsőleg nagyon vonzott, szexuálisan mindig is nagyon vonzódtam hozzá és nehéz volt ellenállnom. Ő azt mondta, amikor még párkapcsolatban voltam, hogy nagyon tetszek neki és ha lenne rá lehetőség megpróbálná velem a kapcsolatot is. Bár azt róla tudni kell, hogy nem igazán volt hosszú kapcsolata (max 1év) és szerelmes sem volt soha. Mikor vége lett az akkori kapcsolatomnak, megkérdezte h "mi legyen velünk". Akkor még én is azt mondtam, hogy szerintem kapcsolat nem működne, mert addigra túl voltunk pár vitán illetve kiütközött, hogy eléggé más a felfogásunk. Tehát megbeszéltük, hogy találkozgatunk és szex. Eleinte azt hittem, hogy ez megy nekem és ment is egy ideig..de rájöttem, hogy nekem ez nem teljesen jo mert elkezdek kötődni. Ő többször is tudtomra adta, hogy jó neki velem, de kapcsolatot nem szeretne…Sokszor voltak vitáink régebben félreértéseken illetve részemről féltékenységi dolgok miatt. Mikor elkezdtük az egészet azt mondta fontos vagyok neki, de nem szerelmes.. Azóta eltelt 2 év és nem tudom mit tegyek, meddig mehet ez így..megpróbáltuk 2 szer befejezni, aztán mégis újrakezdtük. Ő meg mondta, hogy azért sem akar kapcsolatot mert úgy gondolja nem éri meg az energia és neki ez kielégíti az igényeit, nem is keres más nőt. Viszont nekem néha rossz, hogy nincs közös program sehova nem tudunk elmenni együtt… Látom hogy fontos vagyok neki..de mégsem változik. És én is bizonytalan vagyok, néha úgy érzem, hogy szeretem, néha pedig hogy nem, mindennap beszélünk. Az eszemmel tudom, hogy véget kellene vetni ennek, mert hosszú távon nem vezet jóra, de nehéz, főleg így, hogy egy helyen dolgozunk. Próbáltam mellette ismerkedni, randizgatni, de nagyon nehéz így. Olyan mintha tudat alatt ellenkeznék az új kapcsolat ellen..Nem tudom mit tegyek, néha szélmalom harcnak érzem ezt. Félek vele,erről az egészről beszélni, mert úgy érzem fájna amit hallanék..Ő azt mondta, hogy ha nekem ez így nem jó, be lehet fejezni..Titokban mindig reménykedtem, hogy változhat ez a dolog..főleg hogy már jó ideje egyáltalán nem vitázunk, nagyon jól kijövünk, elviccelődünk. Csak nekem néha fáj ez, hogy ennyi idő után is "erre vagyok jó". Nem tudom mit tegyek ? Mi lenne a jó megoldás ? Meddig mehet ez így ? Köszönöm a segítséget
Valéria, 29

Tisztelt Hölgyem/Uram!
Lenne egy igen kényes témám.Van egy élettársi kapcsolatom 3éve és egy kifiunk.Nem zökkenőmentes a kapcsolatunk nagyon sok negatív dolgon ármentünk már nem akarom sorolni de tényleg szinte mindenen.Tavaly nyáron úgy volt hogy szakítunk elmentem anyukámékhoz a kisfiammal ott találkoztam anrégi barátommal aki szerelmes volt belém én régen nem de akkor kezdtem uránta érezni valamit-beszélgettünk,találkoztunk densemi nem történt.Kibékültem a párommal hazaköltöztünk de sorba jelentek meg a problémák újból pedig szeretjük egymást és ha belegondolok hogy ha nem lenne velem akkor meg hiányozna és sírnék erte nem bírnám ki viszont a régi szerelmet sem tudom elfelejteni már 1éve még mindig ugyn úgy hiányzik ő is úgy érzem elvarratlan szálaink vannak sokat gondolok rá néha elképzeltem milyen lenne vele,álmofok róla, de a párom akkor is hiányozna.Meg tudná nekem mondani ez mit jelenthet?Miért nem tudom a másikat elfelejteni?
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Szakember !

Nagyon köszönöm előre is a válaszát és biztosan segítséget jelent majd.
Összeszed a bátorságomat és megbízom Önben ismeretlenül is .

Anyuka vagyok kisgyerekkel és férjemmel, boldog kis családot alkotunk.

Néha nagyobb családi összejöveteleken veszünk rész, az én családommal , sok esetben azonban megalázó szituációk alakulnak a számomra. Nehéz leírnom ezt, de 3 közeli családtag folyamatos megalázásban , tiszteletlenségben részesít ezen alkalmakon. Férjem is így látja. Ez " bullying " lelki terror számomra a konkrét szituációkban . Van a "Főbully" Anyukám és másik kettő testvérem+felesége pedig asszisztál.
A Főbully ezt leginkább akkor gyakorolja, ha sokan vagyunk, tehát mások előtt szeret megalázni.

Sok erőt meritek abból,hogy úgy érzem mindennek oka van, minden mégis a javunkat szolgálja !Erőt fogok meríteni és tanulni mindebből, hogy felülemelkedjek ezen.

Próbáltam már konkrétan beszélni külön velük személyesen, hogy megalázónak érzem a viselkedést, de nem történt semmi.
Anyuval személyesen beszéltem, de csak kiabált velem- Testvéremnek írtam e-mailt, de válasz nélkül hagyta.

A negatív bántó megjegyzéseket /viselkedést ignorálom, nem szállok vitába, provokációkat kerülöm megválaszolni a legtöbb esetben. Türelmet , önkontrolt is tanulok mindebből.

De mégis bizalommal fordulok Önhöz egy kis lelki segítségért! Vannak gyenge pillanatok , de valójában úgy érzem , nem szabad személyesen venni-férjem szerint is megalázóan viselkednek .

Mit érdemes tenni a harmónia visszaállatása ügyében ?

Sok köszönettel

Első gyerekem születése előtt 1 hónappal jelentkezett a félelem. /38 éve/Féltem az utcán egyedül menni, elájulástól, szédüléstől.15 év múlva 1 pszichiáter adott zoloftot. Azota hosszabb rovidebb ideig tünetmentes voltam. 8 honapja intenzívve vált 1 munkahelyi szédülés után. Orvos, 30 mg rexetin. 2 honapig jobb, aztán előjön a gyomromban a szorongás, magasabb vnyomás stb. Félek a kontrollvesztéstől. Sokat olvasok erről a témárol, különböző technikákat probálgatok. Mit tehetnék még? Köszönöm

T.Cím,
segítséget szeretnék kérni:
15 éve élek házasságban,van két kiskorú gyermekünk,a minden napok már rutin szerűvé váltak,úgy éreztem az utóbbi években nem kapok elég szeretetet,pár hónapja bele mentem egy kalandba,jól esett,hogy törődnek velem,ez kiderült elköltöztem otthonról,a gyerekek nagyon hiányoztak már az első perctől,de hamar rájöttem a feleségemet is szeretem,valahol még ő is engem,a jelenlegi kapcsolatban nem vagyok boldog,nagyon boldogtalan vagyok,jövőképem csak a családommal van,vissza szeretném kapni a régi életem,mi tévő legyek.