Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt pszichológus!
Barátommal közel 5 évig voltunk együtt, aminek a nagy részét egymástól távol töltüttünk mindkettőnk munkájából adódóan. Év elején egyfajta rossz érzés fogott el amikor is belenéztem a gépébe, és rájöttem már 4 éve csal meg különböző lányokkal. Azóta majd fél év eltelt de ő folyamatosan leveleket küld, virágokat, ír annak ellenére, hogy többszörösen határozottan kijelentettem engedjen el. Én ezidő alatt próbáltam kimozdulni, ismerkedni, de akárkivel találkoztam, csakis ez a bizonyos illető volt a fejemben. Pár hete találkoztunk is személyesen elém állt, hogy a szemembe mondja a bocsánatát, és a dolgok miértjét kerestük, amire ő a megcsalás okának a bizonytalanságot hozta fel. Amiben ha őszintén magamba nézek van realitás.. 15 évesen nem meglepő módon nem ugyanazt nyújtottam semmiféle formában, mint a szakításunk előtti pár hónapban (itt most legfőképp érzelmekre gondolok). Másként tekintettem erre a kapcsolatra, és nem fogtam fel olyan komoly dologként mint ő, ebből kifolyólag az érzelmeimet sem úgy fejeztem ki iránta, már ha egyáltalán fejeztem ki bármit is. De épp gimnáziumba kerülve, tojáshéjjal a fenekemen még csak csodálkoztam rá a világra, nem hogy egy komoly kapcsolatban legyek. De mindezek mellett természetesen az ő tetteire sincsen mentség. Ő 23 volt mikor összejöttünk, azaz 8 évvel idősebb és bőven rendelkezett már tapasztalattal. Rengeteget gondolkodtam a témán és mivel nem egy szeretője volt, hanem mindig más lány arra a következtetésre jutottam, hogy nem is szerethette őket, vagy fűzhette különösebb érzelem bármelyikhez. Csak a hiányosságait akarta pótolni, amit tőlem nem kapott meg. Elvégre egy megcsalásnak mindig kell legyen egy forrása ahonnan kiindul.. Engem is könnyebb lett volna még a szakításunk után elengednie, de ő nem tette, mert bizonyítani akar, és azt mondja szeret. Pont ezért kezdtem el gondolkodni a második esélyen. Még valahol hiszek is az emberek változásában, csak amikor ekkora pofon éri az embert.. hogy egy ilyen hosszú kapcsolata végig hazugág volt félig. Meg ha az ember igazán szeret valakit, akkor hogy okoz neki ekkora fájdalmat. Na meg persze a bizalom visszaállításának a kérdése. Tudom a döntést nekem kell meghozni, de egyszerűen félek. Pláne amennyire vak voltam az elmúlt 5 évben..
Előre is köszönök mindenféle segítséget!
Kedves Kérdező!
Köszönjük megkeresését! A leírt helyzet nem lehet egyszerű Önnek. Egy ilyen döntést meghozni sok megfontolást igényel. Azt tudom javasolni, hogy volt párjával beszélje meg érzéseit és félelmeit, mielőtt ismét elkezdenék a kapcsolatukat. Fontos kérdés, ami bennem felmerült, hogy ha a párja bizonytalan volt és ezt kívánta kompenzálni, akkor miért szeretett volna Önnel együtt lenni? Ha csupán kifogásként Önt jelölte meg, mint a bizonytalanságának forrását, akkor hogyan szeretné ezt ismét elkezdeni? Ahogyan leírta, a bizalom egy elsődleges szempont a párkapcsolatokban. Amennyiben ebben bizonytalan, és nem tudja elképzelni a jövőt így, akkor javaslom ezeket a szempontokat is vegye figyelembe döntésekor.
Üdvözlettel
Üdvözlöm!
Szabó Gergely vagyok, 16 éves.
Anyukámmal többször megpróbáltam vele arról beszélni hogy hagy menjek el bulizni barátokkal.
Már régebb óta próbálok vele erről beszélni de lehetetlen esetleg valami tanács?
Kedves Gergely!
Úgy vélem, egy ilyen szülő-gyerek konfliktus esetén nagyon fontos az őszinte párbeszéd. Érdeklődjön édesanyjánál, hogy milyen aggályai vannak aziránt, hogy a barátaival szórakozni menjen. Beszéljék meg mitől fél, és Önnek ez miért okoz feszültséget. Egymás nézőpontjainak meghallgatása és megértése előrébb viheti a megragadt vitát. Esetleg kompromisszumot is köthetnek, ami mindkettőjüknek megfelelő.
Üdvözlettel
Tisztelt Pszihologus!
Megkedveltem, meg szerettem tőlem 19 évvel idősebb férfit , akinek családja van .
Először egy kalandnak indult mindkettőnk részéről majd úgy érzem hogy kezd elmelyülni ez a “kaland” már nem csak testi vonzalom ez az egész , mintha több lenne . Napi kapcsolatban vagyunk folyamatosan más okból kifolyólag . Nincs teljesen rendben a parkapcsolata a ferfinak. Úgy látom és a beszelgeteseink alapján azt tapasztalom o maga sem tudja mit kellene csinálnia a családjával illetve velem( ő maga se tudja mitakar). Igazából nem tudom milyen választ várok öntől , de azt érzem hogy harcolnék erte ha nem lenne ott a család . De az eszem tudja hogy nem! Felek a sajat erzeseimtol . Nem akarok kilépni ebből a helyzetből mert ígysem de úgysem lenne jó . Szívem melyen szeretném megpróbálni ezt az egészet mégha kiderülne a végén mindkettőnknek hogy nem működik . Álmomban nem gondoltam hogy ilyen létezhet , és akkora korkulonbseggel.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munka segítségével átgondolnia azt a kérdést, hogy Ön mire is vágyik pontosan, ezeket menyire kaphatja meg ettől a férfitől. Milyen tényezők állnak a boldogságuk útjába? A szerelem nem kor kérdése, de nyilván adódhatnak nehézségek a korkülönbség kapcsán.
Ha igényli, akár munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaBorzalmas, úgy kimenni az utcára, hogy azt érzem engem figyel mindenki, aki elhalad mellettem. Azt érezni, hogy a jelenlétemre negatív gondolatok jutnak eszükbe rólam. Ugyan ez történik mikor a tükörbe nézzek csak ezeket a negatív dolgokat hallom. Nem vagyok megelégedve magammal, házon kívül nem merek egyedül menni valahova ahol sokan vannak, folyamatosan csak azok a kérdések merülnek fel bennem, hogy: Jó ötlet volt el jönni? Nálam sokkal szebbek vannak itt és vékonyabbak, ráadásul szebben, menőben öltözőek.
Ilyenkor meghallom azok emberem szavát, akik régebben azt mondogatták, hogy milyen kövér, milyen csúnya vagyok. Mennyire nem jó csaj vagyok.
Talán ez váltotta ki belőlem a tömegben lévő szorongást, sőt mindenhol szorongok csak itthon nem. Lassan már a házból sem megyek ki csak ha feltétlenül muszáj és ha esetleg csak elhívnak a Parkba vagy sétálni ESTE.
Nem jó ezt érezni és pontosan nem tudom mi (ez) lehet az oka.
Kedves Kérdező!
Megterhelő lehet Ön számára, hogy csak szorongva tudja elhagyni az otthonát. A leírt félelmek nagyban megnehezítik a mindennapokat. Az Önismeret nagyon fontos egy ilyen probléma esetén, miért érzi úgy, hogy mások Önt kritizálják; vajon a negatív gondolatok honnan eredhetnek…
Javaslom keressen fel egy pszichológust, akár a mi munkacsoportunkból is választhat, akivel részletesebben megbeszélheti félelmeit, gondolatait.
Üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Azt vettem észre magamon, hogy az olyan férfias dolgok (pl. a horgászat, autó vezetés, foci, lövészet) egyszerűen nem kötnek le. Az utóbbinál (lövészet) a hangok is zavarnak, és az adrenalin engem fura mód félelemmel tölt el. Tudom jól, hogy valami nincs velem rendben. Abszolút nem érzem magam férfiasnak, undorodom a lényemtől, és egyre gyűlik bennem a feszültség, ami érzem, hogy egyszer robbani fog. Nem tudom mi lehet a baj. Egyedi eset vagyok?
Kedves Kérdező!
Köszönjük megkeresését és bizalmát! Először is szeretném megnyugtatni, hogy problémája valószínű nem annyira súlyos, mint amilyennek most Önnek tűnik. Az, hogy nem kedveli a felsorolt tevékenységeket még nem feltétlenül a férfiasságát cáfolja. A leírt férfias szerepnek való folyamatos megfelelés nagy feszültséggel tudja eltölteni az embert. Javaslom, hogy próbáljon saját hobbijának, vagy érdeklődésének megfelelő kikapcsolódást találni. Amennyiben a helyzet nem változik, vagy problémáját mélyebbnek tapasztalja, kérem keressen fel egy szakembert, akivel meg tudják beszélni a kialakult helyzetet.
Üdvözlettel:
Tisztelt Válaszadó!
Egy egészen lehetetlen helyzetbe hoztam magam. Bár sok jogi vonatkozása is van, és nyilván azzal is foglalkozom adott helyen, most inkább a pszichológiai oldala foglalkoztat.
Alig több mint egy éve, hogy megismertem egy kedves, gondoskodó, visszafogott hölgyet. Úgy tűnt, jól megvagyunk. Bár zavart kicsit, hogy annyira visszafogott, zárkózott, de a kedvességével levett a lábamról. Igaz, szexuális téren egyáltalán nem azonosak a vágyaink, és mondanom sem kell talán, hogy az övé közelít a nullához.
Lakást szeretett volna venni, és mivel nem volt elég pénze, és elég hitelt sem kapott, a segítségére siettem azzal, hogy én is vettem fel több millió forintot a saját nevemre. A hitelt teljes egészében ő fizeti, nekem azzal dolgom nincs. Úgy gondoltam, hogy összetartozunk, a problémák ellenére együtt maradunk. Nem lesz ebből gond.
Viszont megismertem egy hölgyet, akivel szexuális kapcsolatot létesítettem. Csak ennek indult, nem többnek, de úgy érzem, kezd szorosabbá válni a viszonyunk, úgy érzem megszerettem, és most dilemma elé kerültem.
Először is, hogy tudtam ekkora hülye lenni, hogy belementem a kölcsön felvételébe ennyire rövid kapcsolat után? Másodszor, azt érzem, hogy hiába vonzódom a másik hölgyhöz, felelősséggel tartozom a jelenlegi páromnak, hogy továbbra is segítsem. Ha elhagyom, anyagilag és erkölcsileg is romlásba döntöm, hiszen akkor tudja fizetni a teljes kölcsön összeget, ha némileg besegítek az eltartásába. Harmadszor, a másik hölgy pedig joggal háborog azon, hogy egy hitelen múljon a mi kapcsolatunk….mert erősen hajlok afelé, hogy vele szakítsak, és lemondjak a boldogságról, amit vele teljesen át tudok élni. Viszont teher kezd lenni, hogy akkor a mostani páromhoz leszek láncolva addig, amíg nem fizette le a tartozását. Amúgy nem vagyok egy csapongó tipus, még ha a történetből úgy tűnik is, mert előtte 25 évig voltam házas, és soha nem csaltam meg a feleségemet, pedig sok mindenben kihasznált ő is.
Szóval nyilván vannak jogi eljárások a helyzet tisztázására, viszont érzelmileg nem tudom mit tegyek….Hogy kerekedjek felül azon, hogy továbbra is felelősséget vállaljak a jelenlegi páromért?
Válaszát előre is köszönöm!
Gábor
Kedves Gábor!
Szerintem érthető a vívódása, hiszen jelenleg a párkapcsolata mellett egy másik nővel is kapcsolatot ápol, ami rengeteg kérdést vet fel. Azt írja a levelében, hogy hülye volt, amikor bele ment ebben a párkapcsolatba, ami nyilván egy érzelmekkel telített gondolat, hiszen minden döntésünknek van oka. Ha később szerencsétlennek is találjuk ezt, meg lehet érteni a korábbi motivációnkat, s önismereti szempontból lényeges is, hogy elgondolkodjunk azon, mi sodort bennünket a szerencsétlen helyzetbe.
Azt javasolnám tehát, hogy keressen fel pszichológust négyszemközti keretek között és gondolja át a segítségével, hogy mire is vágyik valójában. Mik azok a dolgok, amik miatt az új hölgyhöz ragaszkodik, s milyen tényezők tartják benne Önt a jelenlegi kapcsolatában. Milyen dolgok hiányoznak ebből a viszonyból, s miért. Mi ebben az Ön része. Utána azt is érdemes megfontolni, hogyan lehet úgy megvalósítani az Ön vágyait, hogy az elehető legkevésbé fájjon a másik két hölgynek.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTiszelet Szakértő!
2 napja szakítottam annak ellenére, hogy már hosszú ideje voltam együtt a párommal és még mindig szeretem. Viszont annyira mások voltak az együtt töltött időben az igényeink, hogy nem tudunk egymáshoz igazodni, én szenvedtem attól, hogy túl keveset adott. Most mégis nagyon lehangolt vagyok, mindenhol azokat a tanácsokat olvasom, hogy ne legyek egyedül, találkozzam a barátaimmal, de idegen országban vagyok még 4 hónapig munka miatt. Nem ismerek itt senkit, nincs itt barátom, családtagom, teljesen egyedül vagyok. Hogy vészeljem át így a szakítást? Egész nap csak kattogok és kesergek, mentegetem őt, pedig tényleg nagyon nem ment, úgyhogy kár lenne felkeresnem… Köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Egy szakítás mindig nehéz, s mindenkinek másra van szüksége ilyenkor. Van, aki egyedül szeret lenni, más inkább társaságba menne. A külföldön élésből is sok nehézség adódhat, ami rárakódik erre a veszteségre. Arról, hogy milyen próbatételekkel kénytelen szembenézni, aki külföldön lakik, holnap megjelenő blogcikkünk fog részletesebben foglalkozni. Ha gondolja, olvassa el. A nehézségek átvészeléséhez pedig jó szívvel ajánlom pszichológusainkat, bármelyikük szívesen meghallgatja Önt, s ha szükséges visszajelzéseivel segít a nehéz helyzetből való kilábalásban.
Üdvözlettel:
Habis MelindaProbléma a szomszéddal összefüggő. Nem tudom hogyan kezeljem a helyzetet. Nem hajlandó elfogadni a nemleges választ. Nem vesz tudomást már az 5- díj nem válaszról. Értelmiségi ember. Mire utalhat ez a viselkedés? Hogyan kezeljem? Össze veszni nem szeretnék.
Kedves Kérdező!
Nem teljesen értem, hogy mivel kapcsolatos a nem válasz, ha leírja, talán jobban tudok tanácsot/visszajelzést adni.
Üdvözlettel:
Habis Melindaszerelmes voltam egy lányba és elmondtam neki aztán volt egy másik és nem sikerül semmi nekem mit tegyek hogy boldog legyek
Kedves Kérdező!
Érdemes volna átgondolni, hogy hatott Önre a csalódás, mire vágyik pontosan. A boldogság definíciója mindannyiunk számára más és más lehet…
Üdvözlettel:
Habis MelindaMegcsalt a párom egy 25 éves nobel.El ment vele egy hónapra aztán haza jött hogy engem szeret meg a gyerekeket ott csak nyugi volt semmi más meg szex.
Fel tudom ezt valaha dolgozni? 🙁
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy ezt nem pusztán Önnek kell feldolgoznia, hanem párterápia segítségével megérteni mi miért történt Önök között és visszahozni az elveszett bizalmat a kapcsolatukba. Ehhez jó szívvel ajánlom Pergel-Száraz Cintia és Mangut-Varga Veronika szakpszichológusnőket.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves doktornő a problémám a következő sajnos rájöttem,hogy kapcsolat és társfüggő vagyok! Nagyon sokat olvasok erről a témáról a neten és minden leírás igaz rám. Már több mint 1 éve kínlódok egy pasival aki nem akar megváltozni züllött életet él iszik és cigizik nem vesz komolyan engem. Neki sokkal fontosabb a piálás meg az ivócimborák mint én! Már minden másnap éjszaka jár haza ittas állapotban. Több mint 1 éve ez megy próbálok csiszolni rajta de sajnos nem sikerül ő soha nem változik én meg ebbe a kapcsolatba betegedtem bele. Már sokszor szakítottunk de én mindig visszakönyörögtem magam hozzá. Egyszerűen nem tudok egyedül lenni ragaszkodom egy olyan emberhez aki nem érdemel meg engem és nem is értékel. Ő már rég lezárta volna ezt a kapcsolatot ha én nem erőltetem. Mindig is ragaszkodó és szeretethiányos lány voltam a szerelemben soha nem volt szerencsém általában mindig engem dobtak én soha nem tudtam szakítani senkivel lehetett akármilyen rossz a kapcsolat akkor sem. Inkább szenvedek és tűrök egy pasinak minthogy kiszálljak a kapcsolatból. Betegesen ragaszkodom olyan pasikhoz akik hozzám nem ragaszkodnak. Érzem,hogy valami nincs rendben velem csak hajszolom a boldogságot keresem az igazit kapcsolatból kapcsolatba menekülök de mind hiába. Szeretnék kigyógyulni ebből a függőségből de nem tudom,hogyan lehetne. Teljesen belebetegedtem abba,hogy a párom így viselkedik velem. Mit tegyek,hogy ne ragaszkodjak olyan emberekhez akik nem ragaszkodnak hozzám? Az a baj,hogy nem szeretek egyedül lenni számomra fontos,hogy legyen mellettem egy társ mert csak akkor érzem teljesnek az életem egyedül egy semmi vagyok.
Kedves Kérdező!
Egy társon változtatni nem lehet, az illető tudatos döntése és igyekezete szükséges ahhoz, hogy a viselkedése más legyen. Egy nem megfelelően működő kapcsolaton párterápia segítségével lehet hatékonyan dolgozni.
Önismereti munka szükséges ahhoz, hogy a szeretethiányos állapotból (melyben egyedül semminek érzi magát) eljusson oda, ahol tiszteli és szereti önmagát és ezért nem rendelődik alá másoknak párkapcsolati helyzetben sem. Amennyiben igényli, munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat partnert magának ehhez az érzelmi munkához.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pszichológus!
Párommal 3 éve vagyunk együtt, nekem van egy 9 éves kisfiam, neki egy 12 éves örökbefogadott fia, a felesége 7 éve meghalt sajnos. A kisfiával vannak gondok, amiket sajnos a párom nem akar tudomásul venni. A kisgyerek nagyon agresszív, olyan dolgokat csinál, amik számomra döbbenetesek. Például, kb 15-20 alkalommal megtörtént, hogy ha együtt mosott a két gyerek kezet, akkor a párom kisfia Zolika, váratlanul átfordította a csapot, ezzel leforrázta a fiam kezét. Többször ok és minden előzmény nélkül orrba vágta, vagy belerúgott a fiamba. Az én fiam sokáig nem mondta el, hogy amikor fent játszottak az emeleten Zolika sokszor bántotta, és megfenyegette, ha elmondja elvágja a torkát. Ez úgy derült ki, hogy elköltöztünk, és akkor elmondta a fiam. Széklet problémái is voltak már ekkor, hálistennek az rendeződött. Visszaköltöztünk, igyekszem a fiúkat távolt tartani egymástól, és figyelni rájuk. Nincs is mostanában ilyen probléma, de ami aggaszt, hogy a gyerek a jószágokkal is kegyetlenkedik, pl a bakkecskét kikötötte, és ütötte verte egy csővel az orrát, ezt a párom is látta, mégsem viszi a gyereket szakemberhez. Az iskolában is vannak ilyen gondok vele, szünetben bemegy az elsős, másodikosok termébe, és ott egrecérozza őket, utasítgatja,csicskáztatja. Nem egyszer kaptuk már apróbb lopkodáson, cukorka, de hálisten még csak itthonról, hazudik szemrebbenés nélkül. Nem merek itt maradni, féltem a gyerekem, félek ettőla gyerektől. Papírja van róla hogy figyelemzavaros, de ez a betegség ilyen agresszióval jár? Vagy csak èn túlzom el az aggódást? Párom azt mondja, utálom a gyerekét, de ez nem igy van, egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Köszönöm szépen a válaszát! Tisztelettel
Kedves Kérdező!
Párja gyermekének az örökbefogadás, és az édesanyja elvesztése bizonyára nagyon megterhelő lehetett. Az ilyen események okozhatnak olyan jellegű agresszív viselkedéseket, amiket Ön leírt. Megértem, hogy aggódig saját gyermeke miatt, az Ő biztonsága Ön számára elsődleges. Fontos, hogy párjával őszintén tudjanak beszélgetni a helyzetről, hangsúlyozza számára, hogy a fia érdekeit tartja szem előtt nem pedig ellenségesség áll a háttérben. A figyelemzavar okozhat impulzivitást, de a súlyosabb agresszív cselekedetek miatt fontos hogy felkeressenek egy pszichológust, aki tud segíteni az Önök helyzetében.
Üdvözlettel:
Tanácsát kérem a fiam ügyében. 40 éves, több munkahelye volt, problémája volt a kollégákkal, főnökkel. Leginkább az, hogy csúnyán beszélnek vele. Ha már egy kicsit is felemelt hangon beszélnek hozzá, azt már kiabálásnak veszi. A sok rossz tapasztalat azt eredményezte, hogy nem akar dolgozni, szerintem a félelmek miatt. Hogyan segíthetnék neki?
Kedves Kérdező!
A fia félelmeit önismereti munkával lehet feloldani, érdemes ezért javasolni neki hogy forduljon pszichológushoz és értse meg, majd pedig küzdje le ezeket. Asszertív kommunikációnak nevezzük azt, amikor nem engedjük, hogy bántó stílusban beszéljenek velünk, mégsem szorítjuk háttérbe a saját rossz érzéseinket. Ezt is egyéni, vagy csoportos formában lehet tanulni szakemberektől.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pszichológus!
Nem tudok mély kapcsolatot kiépíteni másokkal, sokkal nagyobb biztonságban érzem magam felületes kapcsolatokban. Viszont ezek a felületes barátságok egy idő után megszűnnek és azon kapom magam, hogy egyedül vagyok. Sokszor érzem azt, hogy nem érdekelnek mások, valamint, hogy mások miért pont velem akarnának barátkozni, vannak nálam szórakoztatóbb, kedvesebb, jófej emberek. Mi okozhatja ezt a fajta gondolkodásomat? Mit tehenék annak érdekében, hogy nagyobb érdeklődéssel forduljak az emberek felé és mélyebb barátságokat tudjak kialakítani?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Levele alapján több gondolat/kérdés is megfogalmazódott bennem. Az egyik, hogy vajon mennyire fogadja el önmagát olyannak, amilyen. Amennyiben vágyik a mélyebb kapcsolatokra, s valami mégis megakadályozza ebben, érdemes elgondolkodnia erről is. Milyen félelmei vannak, mitől érezné biztonságban magát. Mindenképp javaslom önismereti munka megkezdését, hogy az alább leírt kérdésekre mély és őszinte válaszokat adhasson.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktor úr!
Problémám 1 éve kezdődött, munkahelyemen rosszul lettem. Erős szívdobogás érzés, hirtelen a semmiből fellépő(inkább olyannak írnám le mintha tarkón vágtak volna szédülés érzés) és bizonytalanság érzése történt velem, majd ezután 1 évig szinte semmi tüneteim nem volt. Akkor voltam kardiológián, pajzsmirigy vizsgálaton ahol minden eredményem jó lett. Most kb 1 hónapja ez az érzés folyamatos, csak mostmár láb és kéz zsibbadás is társul hozzá, sajnos olyan szintre jutottam hogy boltba se merek menni,mert most ott jött ki rajtam megint, dolgozni is csak erős akaraterővel tudok menni, mert egyébként szeretem a munkám és a munkahelyemen is,kaptam a házi orvostól nyugtatót de az alap félelmet sajnos nem oldja, nem segít rajta. Sokan azt mondják a hozzám közel álló kolleganőm(barátnőm) felmondása miatt jött ez ki rajtam mert szinte ezzel egyidőben jöttek elő a tüneteim most 1 hónapja hogy ő felmondott. Nagyon kérem segítsen nekem, hogyan tudom ezt leküzdeni
Válaszát előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
A félelmeit önismereti munkával lehetne megérteni és feloldani. Fontos lenne, hogy mielőbb felkeressen pszichológust emiatt. Amennyiben igényli, munkacsoportunk szakemberei közül is választhat.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
