Tisztelt Segítő!
Nem hiszem, hogy a problémámra létezik jó döntés/megoldás. Férjem és a családom közötti nézeteltérés miatt mar évek óta szenvednek. Egy településen lakunk, külön házban, de én értelmileg még sem tudok elszakadni a születési családomtól, s a párommal sem vagyok boldog valószínűleg a kettőnk közötti problémák nagy részét ez okozza. Férjemmel egy ideig ott laktunk anyáméknál, ám a kezdeti helyzet ami nagyon jól indult fokozatosan megromlott. Elköltözés előtt férjem mondott sértő dolgokat a csaladtaigaimnak, amiért azóta sem kért bocsánatot, mert ug erzu ot is bántották. Ezeket a férjemnek nem tudom elfelejteni, megbocsátani, volt hogy nekem is mondott néha bunkó dolgokat vagy bántó szavakat. Van egy 1.5 éves kislányunk akit szeretünk. Nem gondolom, hogy a férjem rossz ember, vagy apa , de reneteget veszekszünk néha apróságokon is, s már nem szeretem úgy mint rég. Anyám szerint naiv vagyok, befolyásolható , ő csak a bunkót látja a páromba. Anyámmal is megromlott a kapcsolatom pedig régen mindent megbeszéltem vele, nagyon közel álltunk egymáshoz. Ő úgy gondolja csak félek egyedül maradni ezért nem lépek, s a férjemnek meg már elege van hogy midig a családomat helyezem előtérbe vele szembe, s nem kap tőlem semmit: megértést szeretet sem. Én folyamatosan két tűz között vagyok, próbáltam mindenkinek megfelelni, de ezzel csak még rosszabb lett a helyzet. Folyamatos lelkiismeretfurdalással küzdöm mert a vitáknál nem álltam ki a születési családomért, magamért se, hogy rossz döntést hoztam. Itt a lányom akinek nyugodt életet szeretnék, biztos pont akarok lenni az életében, de még a saját döntéseim sem tudom meghozni…Egyszer voltam pszichológusnál, aki azt mondta ha együtt akarok maradni a párommal, próbáljak kicsit leválni anyámról. Az hogy pszichologushoz mentem, már nagy felháborodást keltett anyámban, amiért nem vele beszéltem meg a dolgokat. Ez egy ördögi kör ha a férjemmel maradok tulajdonképpen elvesztem anyámat, csak az unokája lesz a fontos. A férjemmel is sokszor beszéltünk arról változnom kéne, ő párterapiára nem akar jönni velem, nem hisz benne.

Tisztelt uram hölgyem!
Eddig vérpöcsel voltam most van 1 élettársam akinek húspöcse van. Nem igazán tudok vele olyan orgazmust elérni mint eddig amikor 1 üt vagyunk a végén mindig maszturbálok. Nagyon furcsa ez nekem és szeretném ha vele is olyan lenne szeretnék tanácsot kérni ebben. Mit kéne csinálnunk?
Elöre is köszönöm

Tisztelt Pszichológus!
Azért szeretném a segítségét kérni, mert sajnos önbizalomhiánytól szenvedek. A probléma gyökere még általános iskolás koromból fakad, mert sajnos sokat bántottak a többiek, főleg azzal, hogy okos voltam, kicsit duci, és csúnyának is tartottak. Mélyen belül tudom, hogy az irigység beszélt belőlük, viszont mégis sikerült olyan sebeket okozniuk, amik nem tudtak elmúlni. Sajnos sok területen okoz nekem ez problémát, azt érzem, hogy soha semmiben és senkinek nem vagyok elég jó. Persze elég sok pozitív visszajelzést kapok, tehát sokszor mondják, hogy szép vagyok, nincs gond az alakommal, és felnéznek rám, mert kevés tanulás nélkül is nagyon jó eredményeket tudok elérni, viszont nekem elég nehéz elfogadnom, hogy ezek a dolgok valóban így vannak. Tudom, hogy nagyon sok jó dolog van az életemben, szeret a családom, a barátaim, egészséges vagyok, nincsenek anyagi gondjaim, mégis a rossz dolgok teljesen rám telepszenek. Szeretnék változtatni, magabiztosabb lenni, ezt azonban nagyon nehéznek találom, folyamatosan kudarcélményekkel találom szemben magam, amik nagyon rossz hatással vannak rám, viszont hála az égnek ezekből sikerül többé-kevésbé kimásznom, és új erővel vágok neki a következő feladatnak. Viszont szeretném, ha nem kellene folyamatosan a kisebbségi komplexusommal küzdenem, miszerint én nem vagyok elég szép, csinos, okos, vicces, sikeres, mint a többi ember.
Abban szeretném tanácsát kérni, hogy van-e valamilyen mód, amivel sikereket tudnék elérni ebben az ügyben? Válaszát előre is köszönöm!

Szép napot! Kisfiamról lenne szó. 4éves születése óta fél mindentől állatok gyerekek hangok stb.Javulni kezdett a helyzet mióta elkezdte az óvodát. Gyerekektől már nem sírja el magát már porszívózni turmixolni is tudok melette,de nem hagy nyugodni a dolog miért ilyed meg mindentől? Ugrálóvárba nem megy be még más gyerek kacagva játszik benne…állatkertbe lehetetlen elvinni fél…gyerekkoncerte sem mehetünk hangos fél…búcsúba körhinta fél stb…9hónaposan mondta ki az első szavát 1.5évesen folyékonyan beszélt mondókázott. Kimagaslóan okos. 2évesen jártunk neurológusnál mert dadogni kezdett nem talált problémát dadogást elhagyta 4hónap alatt. Kérdésem az lenne kell-e aggódjak ha igen milyen kivizsgálások szükségesek milyen orvos hogy kiderüljön mitől vannak ezek a problémák. Köszönöm előre is a segítséget.

Félek…

Kedves doktornő!
Nehezen szántam rá magam, hogy mégis segítséghez forduljak, de nagyon sokat jelentene a válasza. Leginkább önbizalomhiánnyal küszödöm és fojamatosan szorongok ha társaságban vagyok, korábban sokkal barátságosabb és nyitottabb voltam, és tisztában vagyok vele, hogy a szüleim és részben az iskokolás társaim lekicsinylése, és az, hogy nem éreztem azt a támogatást és megértést magam körül az is közrejátszott abban, hogy most így érzek magam iránt. Abban szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan küzdjem le magamban ezt a visszahúzódást, hogy képes legyek beszélgetéseket kezdeményezni és jól érezni magam társaságban,
Köszönöm előre is a választ!

Kedves Hölgyem/Uram!

Párkapcsolati problémával fordulok Önhöz. 5 és fél éve vagyunk együtt a párommal. Mostanában elég sokat vitatkozunk kis dolgokon is. Tehát nem vagyunk már olyan jól meg mint ezelőtt. De a helyzet az lenne hogy van a páromnak egy öccse, és beleszerettem az öccsébe, nagyon vonzódom hozzá. Eddig is nagyon jóban voltunk. Úgy érzem bizonyos jelekből, hogy a párom öccse is érdeklődik utánam, ő se közömbös felém. Ön szerint mit kellene tennem? Hogy mondjam el a testvérének. Ragaszkodom a páromhoz, de nagyon szeretnék az öccsével lenni. Mindenféleképpen úgy szeretném az öccse tudomására hozni ezt, hogy ne szakadjon meg a jó viszonyunk, nem szeretném elveszíteni. Tudna nekem segíteni? Tudom, nehéz helyzet ez.

Köszönöm szépen előre is a segítségét!

Üdvözlettel

Kedves Hölgyem/Uram!

Párkapcsolati problémával fordulok Önhöz. 5 és fél éve vagyunk együtt a párommal. Mostanában elég sokat vitatkozunk kis dolgokon is. Tehát nem vagyunk már olyan jól meg mint ezelőtt. De a helyzet az lenne hogy van a páromnak egy öccse, és beleszerettem az öccsébe, nagyon vonzódom hozzá. Eddig is nagyon jóban voltunk. Úgy érzem bizonyos jelekből, hogy a párom öccse is érdeklődik utánam, ő se közömbös felém. Ön szerint mit kellene tennem? Hogy mondjam el a testvérének. Ragaszkodom a páromhoz, de nagyon szeretnék az öccsével lenni. Mindenféleképpen úgy szeretném az öccse tudomására hozni ezt, hogy ne szakadjon meg a jó viszonyunk, nem szeretném elveszíteni. Tudna nekem segíteni? Tudom, nehéz helyzet ez.

Köszönöm szépen előre is a segítségét!

Üdvözlettel

Jó napot! Én azzal a problémával jelentkeznek Önnél, hogy januárban együtt voltam valakivel. És azóta terhes tüneteket érzek magamon, mintha a hasam is nőne már. (Voltam 4 nyőgyógyásznál, tesztet is csináltam mind negatív volt, ultrahangon se látszott semmi) és mégis azt érzem hogy terhes vagyok. Ezt mind az agyam produkalhatja? Volt egy abortuszom 3 éve, és most sem szeretnek gyereket. Erre vezethető vissza ez a szorongás és félelem? Lehet ez alterhesség?

Tisztelt Doktornő!
Kérdezni szeretnék. Ha nő és férfi között igazi érzelmek vannak , szerelmesek is , szeretik egymást , emberként is és párkapcsolat ügyileg is passzol két ember és a nő fel tár a múltjából valamit ami régen csinalt, a férfi elítéli ezt a dolgot , akkor a férfi részéről hogy múlhat el a szerelem? Ha nem látja már a nőben a nőt , csak emberileg szereti , vissza lehet fordítani ezt az állapotot, hogy újra lássa meg a nőt és kívánja ismét? Hogy múlhat el egy mondattól egy érzelem? Vagy csak eltemette, mert fáj neki? Újra lehet éleszteni az érzelmeket a férfiben? Szóba áll velem , emberileg szeret azt mondja. De nem tekint rám nőként.
Köszönöm a válaszát!

Tehát… sok dolog van most jelenleg.
Rengeteget alszom, mégse leszek soha kipihent, minden reggel karikás a szemem.
Hetek óta érzek egy mellkasi fájdalmat. Voltam orvosi kivizsgáláson, de semmi bajom nincsen. Nem szűnik…
Nem tudok sírni. Sok tragédia is volt a közelmúltban (haláleset stb..) de egyetlen egyszer nem sírtam. Nem érzek semmit, csak ürességet.
Nem tudok tanulni. Kitűnő voltam tavalyig, de idén szétcsúsztam. Leülök tanulni, de egyszerűen nem megy, nézem a betűket, de összefolynak.
Sok ember vesz körül, vannak barátaim de egyedül érzem magam, olyan, mintha senki se ismerne. Egyetlen egy barátommal osztottam meg a tanulással kapcsolatos gondjaimat, ő azt válaszolta hogy ez az én hibám.
Az önutálat csak egy plusz mindezek mellé. Sosem szerettem magamat, se a külsőm, se a belsőm. Többször is koplaltam, de valaki mindig észrevette a családomból, és ügyelt rá, hogy egyek. Utálok magamban mindent…
Az önbántalmazást befejeztem nagyjából 4-5 hónapja, de megint erős késztetésem van rá (vagdosás, égetés, koplalás, fulladás). Nem szeretném ezeket újra elkövetni…

Üdvözlet
Féltékenységgel küzdök,próbálok tenni ellene, de nehezen megy,félek rá Megy a kapcsolatom.
Kérem segítsen.
Köszönöm válaszát

Kedves Segítő, Tanácsadó!

A következő problémával fordulok Önhöz.
Már az előzőekben kértem Önöktől segítséget párkapcsolati kérdésben. Édesanyám április 10-én sajnos elhunyt. Most ezzel kapcsolatban a következő problémám van édesapámmal, ugye én a szüleimmel lakom, illetve édesanyám mint írtam jó pár hete elhunyt. Így most a 77 éves édesapámmal maradtam. Elköltözni eddig sem akartam, a partneremmel hétvégente vagyok együtt.
A probléma édesapámmal kapcsolatos és van akivel megszeretném osztani, mert engem nagyon zavar, nyilván hogy nem vagyok bíró, hogy édesapám felett ítéletet mondjak. Sajnos 1 héttel anyu temetése után már szexuális célból ide nőt hozott fel, igaz itthon nem voltam, de úgy érzem ezt nagyon elhamarkodja. Ez olyan mintha édesanyám emlékét, akit ápolt, 50 éves házasok voltak megszentségtelenítené. Értem én, hogy neki is szüksége van intimitásra stb, de engem ez akkor is nagyon zavar. Igazából csak ki szeretném magamból írni. Azért szerintem bármennyire is nem volt édesanyámmal intim kapcsolata azért nem kéne még alig a temetés után szexelnie, ráadásul anyukám ágyán. Szerintem ez szörnyű. Bármennyire is vágyik az intimitásra, azért sokkal több időt kellett volna hagynia magának is. Nyilván nem vagyok bíró, az ő élete, semmi komolyat nem akar attól a nőtől, de ezt akkor is nehéz feldolgoznom. Anyuval a házasságuk nem volt annyira ideális, hisz mint mondtam pl hiànyzott az intimitás. De állítólag nagyon szerette, meg hogy nagyon szenved anyu hiányától. De szerintem akkor sem az a megoldás, hogy ide hozzon egy nőt szexuális célból. Nyilván nekem ez nagyon rosszul esik, meg nem is vagyok az ő helyébe, hogy tudjam mit él át, de ez akkor is nagyon erkölcstelen. Borzasztó érzés nekem, hogy ezzel megbírkózzak. És ráadásul nagyon nehezen dolgozza fel anyu elvesztését nyilván. De ez a szexelés, maga a tudat hogy ide nőt hoz fel vérlázító. Tudtam, hogy mennyi minden, meg fog változni, ha elveszítjük édesanyámat, de ezt sem kalkulaltam bele, hogy a lakásunk egy vörös lámpás lakás lett…. Egyelőre elköltözni nem áll szándékomban, az egész olyan gyorsan jött. Persze, értem én, hogy élni akarja a saját életét, de én mégis valamiért azt érzem, hogy ezzel nem gyászolja meg édesanyámat. Nekem nagyon rosszul esik.
Köszönöm hogy elolvastak.
Üdvözlettel
Anna

Tisztelt Pszichológus Úr/Nő!
Volt egy vállalkozásunk, amiben a nagyobbik fiunk is részt vett szerencsétlenségünkre. A cégünk körbetartozás miatt becsüdölt, de egy 18 milliós hitel a nevén maradt, amit nem tudtunk fizetni. Jelenleg 75 milliót kér a bank. Ő ezért a feleségével elköltözött a világ végére és bennünket okolnak ezért. A probléma az, hogy nem léthatom az unokámat sem képeken, sem skypon. Nem tudom ezt feldolgozni, hiszen mindenben támogattuk őket, a letiltást is odaadtuk minden hónapban. Bármire van szükségük, utalunk pénzt, de nem tudunk havi szinten rezsire, vagy megélhetésre küldeni nekik. Ezt nehezteli a menyünk, holott mindig küldtünk ruhákat, cipőket, játékokat, magyar mesekönyveket csomagban a kislánynak. Kétszer meg is látogattuk őket és ott is az összes költséget mi álltuk, hogy nekik ne kerüljön ez pénzbe. Most már azt mondják, hogy jobb lett volna a csomag helyett pénzt küldeni, a látogatás helyett a jegyárat nekik adhattuk volna. És ezért letiltottak bennönket a Facebookról és a kapcsolatot sem keresik veünk. Mi nem ílyennek neveltük a fiunkat és ez nagyon fáj. Az meg elviselhetetlen, hogy a kisunokánkat nem láthatjuk. Alvászavar, depresszió mindkettőnkre jellemző. A sírás mindennapos és olyan fájdalommal küszködünk, hogy az őrületbe gerget bennünket. Férjem már étesett egy szívinfarktuson. Hogy lehet ezt a mérhetetlen fájdalmat elfojtani, elviselni. Egy darabig munkaterápiával próbálkoztam, de a testem már tiltakozik, viszont, ha itthon vagyok csak a sírás fojtogat. 3 hónapja sem egy kép, sem egy videó nem jött. A fiunkkal sem tudunk rendesen beszélni. Csak akkor válaszol, ha mi írunk rá, de akkor is csak kurta szavas válaszokkal. Úgy érzem ő is utál bennünket és esélyt sem ad a megbeszélésre. Remélem nem voltam túl hosszú, de sok mindent nem tudtam leírni. Talán a fő probléma így is érezhető. Segítségét előre is köszönöm!

Jó napot!
Olyan problémával fordulék önhöz,hogy szinte tökeletes a jelenlegi párkapcsolatom,párom minden amit akartam, amit valaha szerettem volna,vegre erzem hogy szeretnek,igazan szerelmes vagyok,de ugy erzem hogy sajat magam ellensége vagyok,ugyanis mar-mar szinte krealom a vitákat, hiaba jo minden ha valami aprosag nem tetszik rögtön elkezdek puffogni es kifejezem nem tetszesem.legutobb egy koncerten jött oda hozzank egy lany hogy volt osztalytarsa satöbbi paromnak de intettem is neki bunkó modon a kezemmel hogy mostmar lehet neki mennie es beken kellene hagynia minket.féltékeny vagyok sajnos,a semmire. ugyanis fülig szerelmes belem és ugy imad szó szerint ahogy vagyok,tudom,hogy nem csalna meg ,bizom benne,es megsem.A fejemben lehet a gond? miert van az hogy ha valami jol mukodik akkor a belso enem igyekszik elrontani?