Tisztelt Doktornő
Nem tudom mit tegyek, néha szétverem a falat olyan ideges vagyok de nem tudom mitől és van hogy bántom magam( megégetem,megvágom magam)
Cigizek és próbáltam már drogokat
Az utóbbi időben volt pánikzavarom amit egy klinikai szakpszichológus diagnosztizált, azóta járok hozzá hónaponta egyszer. Ön szerint mit tegyek?

Nem szeretek/nem érzem magamban azt hogy nekem emberek közé kellene mennem, próbálom minél jobban elkerülni az emberek társaságát(Családomat is beleértve). Akkor érzem magam talán a legjobban ha egyedül lehetek. Ha mégis emberek közé kell mennem próbálok minél jobban úgymond láthatatlannak maradni, hogy ne is szóljanak hozzám. Persze van 1-2 ember aki kivétel ők azok akikhez maximálisan ragaszkodni próbálok mert az ő társaságukban érzem azt hogy jól vagyok és semmi bajom sincs.

Üdvözlöm! Olyan problêmàm van,hogy megismerkedtem egy 30 èven felüli férfival. Elkezdtünk randizni,majd èrzelmi téren is elkezdtünk kötődni egymáshoz,közben egy pàr lettünk.Minden szépen alakult köztünk egy hónapig,míg a fèrfi be nem jelentette a szüleinek,hogy szeretne velem hamarosan összeköltözni. Akkor a szülők közölték a férfival,hogy nem tàmogatjàk ezt a kapcsolatot ès válasszon vagy ők vagy èn. A szülők esèlyt nem adtak,arra,hogy megismerjenek,nem is làttak soha. A csalàdjàt nem akarta elveszíteni,így közölte velem,hogy akkor őket vàlassza.Majd mèg napokig írkâlt utàna,hogy nem tud elengedni,de megkértem,h ne keressen többet.Aztân a sors úgy adta,h összetalàlkoztunk vèletlen 1 hét utàn,beszéltünk ès elmondta,h higgyem el,h nem tud elengedni,megbeszèltük,hogy akkor tisztázza ezt a szüleivel,így is tett,megmondta a szülőknek.A szülők mondták neki,hogy rendben,nem tilthatnak minket egymástól,csak arra kérnek,h ismerjük meg egymást ès ne kapkodjunk el semmit.Mindketten boldogok voltunk,hogy ismèt együtt lehetünk és,hogy elfogadtàk,hogy szeretjük egymást. Ez a boldogsàg viszont nem tartott sokàig ismét,mert a szülők megint csak ellenünk voltak pàr nap utàn,de akkor màr a család többi tagja is bekapcsolódott ebbe ès közöltèk a férfival,hogy ők sem tàmogatjàk ezt a kapcsolatot nem csak a szülők és jeleztèk neki,hogy elfordultak tőle. Az a baj,hogy az előző kapcsolatàt is sokszor kikezdtèk ès sajnos ezàltal nem mer új kapcsolatba kezdeni,mert nem szeretnè,hogy ugyanez legyen. Közölte velem,hogy nem szeretne ilyen kapcsolatba bele vinni,ahol màr az elejèn nem fogadnak el,mert idővel ez csak rosszabb lesz ès kikezdenek majd folyton engem is meg őt is ès akkor ezàltal ő sem tud teljesen a kapcsolatunkra koncentrálni. Mondta,hogy nem ezt érdemlem,hiàba,hogy szeret,de marad egyedül inkâbb. Mondtam neki,hogy elfogadom,hogy nem szeretnek ês mindenben tàmogatom őt èn is meg a családom is. Meg,hogy èn mindig ott leszek neki nem marad egyedül,de szeretnèm,hogy együtt maradjunk,de sajnos így sem.Miért nem mer kiállni mellettem?

Mit tegyek, ha a jelek szerint depressziós vagyok, és el szeretnék menni pszichológushoz. De a szüleim tudta nélkül…

Kedves szakértő! Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Kezdem a legelejétől. Párom 23,én 22 éves vagyok. Másfél éve vagyunk együtt, és már lassan egy éve lakunk együtt. Mikor még nem laktunk együtt egyszer megnéztem kíváncsiságból a telefonját, majdnem minden nap pornózott, azon belül ilyen live webcamos oldalak voltak az előzményeibe, regisztrálva is volt az oldalakra. Nagyon rosszul esett amikor megtudtam hogy más nőkre élvez el nagyrészt rajtam kívül mivel csak kéthetente tudtunk találkozni. Nagyon fájt, nemtudtam magamban sokáig tartani és számon kértem miért csinálja, aztmondta azért mert keveset vagyunk együtt, stb. Megértettem ezt akkor nagynehezen. Mondta hogy ha összeköltözünk nemfog ilyeneket csinálni mert végre többet tudunk együtt lenni. Össze is költöztünk tavaly nyáron. Nem is volt róla szó, úgytudtam már nemcsinálja. Pár nappal ezelőtt vettem észre hogy mégis, privát böngészőben. Nagyon kiborultam, de először megpróbáltam lenyugodni és aztán beszélni vele erről. Mindent tagadott, nem akarta bevallani, már csak akkor mikor elmondtam neki hogy láttam a telefonjába. Magyarázatot akartam, hogy miért kell neki az is, nemjó a szex, talán kevés, vagy valami változatosságra vágyik, vagy netán velem van a baj hogy már nem vagyok neki elég jó és szép? A válaszok.. de, nagyon jó a szex mindig, és nem is kevés hisz legtöbbször minden nap van, ritka az amikor nincs, én vagyok a tökéletes neki, mindent megkap tőlem, minden nagyon jó. És akkor miért kell, miért csinálod?? Nem tudta megmondani. Én meg elmondtam neki hogy ez nekem mennyire szarul esik, sírok miatta, önbizalmam sincs már kb semennyi, szóval arra kértem hogy döntse el hogy fontos vagyok e neki és leáll vele, vagy nem kötelező velem maradni és keressen magának egy olyan nőt aki ezt eltűri és nem szenved emiatt mellette. Aztmondta hogy nem akar mást és hogy nem fontos neki a pornó, én sokkal fontosabb vagyok neki, nemfogja már csinalni, nem ér neki ennyit hogy tönkre menjen a kapcsolatunk. Én hittem neki, ez a beszélgetés hétfőn volt, aznap este ugyan úgy szeretkeztünk, másnap hajnalban elmentem dolgozni, ő ahogy felkelt rámírt és egyből kapcsolta be a pornót és kielégítette magát. Én akkor felakartam adni, szakitani akartam, elfogadtam hogy én már nem vagyok neki elég jó, neki fontosabbak azok a nők. Egész nap hivogatott, azt hazudja hogy direkt azért nyitotta meg hogy megtudja kontrolálom e még meg ilyeneket találgatott ki. Aztán mondtam neki hogy magyarázza el most már őszintén hogy miért csinálja ezt velem hisz 2 napja igérte meg hogy nemfogja meg annyira nem is fontos neki. Aztmondta hogy reggel valóban elkezdte csinálni de félbe hagyta mert közben eszébe jutott hogy megigérte nekem hogy nemfogja csinálni. De mondta hogy nemtud leállni nagyon nehéz, mondtam neki hogy akkor függő vagy beteg vagy nemtudom de ez nem helyes hogy másokra élvez el miközben velem minden jó és én szenvedek miatta. Abban maradtunk hogy a következő két hétben megpróbálja megint, beszálmol mindenről hogy sikerül e vagy nem, és ha nemsikerül magától leállnia akkor elmegyünk szakértőhöz. Viszont attól félek hogy nemfog leállni, aztfogja mondani hogy sikerült aztán mégse és csinálja tovább titokban, azt meg nem akarom, olvastam nagyon sok cikket erről meg véleményeket történeteket, azok is ugyan így kezdődtek és tönkre ment az egész kapcsolat mert a párjuk már annyira hozzászokott a pornóhoz hogy a barátnőjükkel már alig akart lefeküdni, aztán jött a megcsalás és szakítás.. Én eddig nem akarok eljutni, nagyon rossz irányba halad a párom úgy érzem és én nagyon szeretem ezért akarom megmenteni a kapcsolatunkat :/ és tudom hogy nemfog leállni magától, érzem, többször megigérte, hónapokig a szemembe hazudott hogy nemcsinálja, és ez így nagyon nemjó 🙁 nagyon gyakran csinálja, ha szeretkezni akarok vele többször egy nap azt nemakarja mert nem bír annyit mindig aztmondja, de pornóra mindig van ereje.. és volt már párszor hogy el is utasított. Kivancsi vagyok mi lesz a következő 2 hétig, ha semmi akkor vagy elmegyünk szakértőhöz vagy elengedem, nemfogok szenvedni mellette, 2 napja nemtudok normálisan enni, hányok, megy a hasam, sírok, teljesen kivagyok készülve miatta. Önnek mi a véleménye erről? Ez így normális, én reagálom túl vagy tényleg nemjó az amit csinál és tönkremehet a kapcsolatunk?

Kedves Olvasó!

Párommal több mint egy éve vagyunk együtt, nagyon hamar, kapcsolatunk kezdetén hozzájuk költöztem, előtte édesanyjával és a szomszédban élő nagymamával, nagynénivel és unokatesóval éltek itt… ide jöttem én, mert az ország másik feléből érkeztem a városba, ez tűnt az egyetlen módnak, hogy együtt lehessünk. Párom az elején azt mondta egy nagy olasz családként bármit megbeszélnek, és bár tartottam attól, hogy mit gondolnak majd a helyzetről mindig biztosított arról, hogy semmi rosszat. Már az elején akadtak apró megjegyzések, hogy párom az összes pénzét az én szeszélyeimre költi…nagyon nagy piszok volt náluk, kitakarítottam, elkezdtük felújítani a felső szintet, kifestettem. Munkát vállaltam a családi kertészetben, ahol a munkatárs hirtelen halála után nagyon kellett valaki, folytatódtak a megjegyzések, apró kicsi beszólások, amik kettőnk kapcsolatára vonatkoztak, kezdtem nagyon feszült lenni ezek miatt, amit páromnak is elmondtam, mindig azt a választ kaptam, hogy ne foglalkozzak velük, és nem úgy gondolták. Többször próbáltam nyitni feléjük is ha feszültséget éreztem, de soha semmit nem vágtak a fejemhez, sosem mondták el miben hibázom. Később kiderült, hogy a párom minden konfliktusunkat az anyukájával beszéli meg, amit előlem eltitkolt, ez is nagyon bántott. Próbáltam leülni vele és az anyukájával elmondani, hogy szeretném ha a magánéletünk kettönk között zajlana és úgy gondolom, hogy nem az a megoldás, ha neki elmondja és egy harmadik személy formál véleményt kapcsolatunkról. Ez sem ért célt, azt hitték az a bajom, hogy engem kizárnak, és én voltam a hülye aki normálatlan dolognak tartja ha egy fiú beszél az anyjával. Állandó feszültségek között úgy döntöttem felmondok a kertészetben, hogy kicsit kijjebb helyezzem magam a család életéből, a megjegyzésektől távol tudjak a kapcsolatunkra koncentrálni, ez nehéz döntés volt mert nagyon szerettem a munkát, ami miatt tanulmányaimat is félre tettem egy évre. Ezután lavinaként zúdult rám minden, a nagynénje akinél dolgoztam rám zúdította, hogy a munkám tökéletes elvégzése mellett, meg tudott volna néha verni, és emberileg nem vagyok semmi, hiába akartam konkrét dolgokra rákérdezni a válasz az volt, hogy kár a múltról beszélni. Egy hónapig maradtam még ennek ellenére, hogy találhassanak másik embert, nagyon feszült egy hónap volt, elnéztek felettem, éreztem hogy a hátam mögött beszélnek rólam, nem kaptam utasításokat, de minden mozdulatomba belekötöttek, feladtam, végleg felmondtam egy nagy szóváltás miatt, ahol a nagynéni nekem esett, mert én elvileg nem közöltem vele, hogy két szabadnappal többre lenne szükségem. A feszültségek persze ezzel sem szűntek meg, mindenki távolságtartó lett, és elkövettem egy nagy hibát, privát üzenetekbe olvastam bele egy közösségi oldalon. Élősködőnek neveztek, aki manipulálja a párját, hazugnak, beteg embernek. Egy hetet ott töltöttem még csendben aztán barátokhoz menekültem… a párom azt mondta nem tudja őket megváltoztatni, és nekem kell ezt elfogadnom, mire azt mondtam én ezt így nem bírom. Majd elmondta mi történt miket olvastam el, és az anyukája azt mondta neki dühből írta a dolgokat, és sajnálja, de az okokat még mindig nem tudom, és unom az állandó mentegetőzést. Úgy érzem nagyon sokmindent erre a kapcsolatra alapoztam, nagyon sok pénzt tettem bele, munkát, őszinteséget és odaadást, szeretem a páromat, de kezdek kétségbeesni attól, hogy bár azt mondja ő tudja, hogy nem igaz és nem képzelte volna ezt a családjáról nem tud mellettem állni. Most azt írja a helyzetünk kilátástalan… én pedig nem tudom rendezni magamban a dolgokat és, hogy az életünk így kettéesik, nem értem miért nem áll ki mellettem, miért nem küzd értünk.

Üdv. Nemrég találtam az oldalra és gondoltam teszej egy próbát. Az lenne nekem a problémám , hogy egyik napról a másikra változik a nemi “irányúltságom” alapjáraton biszex vagyok viszont egyik nap nagyon fiús viselkedésbe és azon agyalok miket tehetnék hogy fiusabb legyen a külsőm másik nap meg nagyon lányos szeretnèk lenni és ez nekem nagyon zavaró és furcsa és nem értem most mi is törtènik valójàban , remélem kapok választ a levemre. Előre is köszönöm.:)

Üdvözlöm!
Unokám 14 éves apukája tegnap meghalt különleges szeretet volt közöttük
a szülők elváltak beteg volt apukája de reménykedtek a gyógyulásba
nagyon sokat volt nála segítette támogatta miben tudok segíteni neki addig míg profi szakmai segítséget nem kap Üdv Zsuzsanna

Tisztelt Doktor Úr/ Nő
A probléma az anyámmal kapcsolatos.
Úgy hozta a sors, hogy egy hónapja vele lakunk, és szomorúan hallottam a rokonaimtól,hogy sajnos a hátunk mögött elhord minket ( férjemet és engem) mindennek. Persze vannak néha súrlódások, de amit másoknak mond az borzasztó túlzás, pl: mindent ő fizet mi csak élősködni akarunk rajta ( 60 e ft a nyugdíja, mi fizettük be a november óta elmaradt számláit, bevásároltunk, kifejezetten kértem tartsa meg a nyugdíját magának mert néhány hét múlva újra egyedül lesz, és tegye félre amit tud), a gyereknek a kajáját mi esszük meg, ő eteti a kicsit, koszosak vagyunk, csak takarít mióta itt vagyunk ( egyszer mosogatott el eddig azon kívül semmit nem csinál).
Borzasztóan dühít a sok hazugság, férjem szerint kissebbségi komplexusa van és hősnek tünteti fel magát velünk szemben. Nagyon szomorú vagyok és beszélni szeretnék vele de nem tudom hogy mit mondjak, hogyan kezdjem. A fenntieket több rokonom vissza mondta nekem, sőt egyszer a saját fülemmel hallottam ahogy a telefonon minket szapult… mi ennek az alapja?

Attól tartok le fogja tagadni. Nemsokára elköltözünk és egyedül marad majd, annyira sértett vagyok, hogy azon gondolkozom megszakítom vele a kapcsolatot teljesen, közben sajnálom is.

Várom tanácsukat ez ügyben.

Üdv:
Eni

Kerem segitsenek mit tegyek egyfolytaban lejaratnak masok elott a kollegak , ugy hogy mindenki lasa jeleket levelet tesznek ellenem , lejaratnak szoban cselekedetben hogy bajom legyen, es Meg elvezik is, hogy lehet ilyesminek veget vetni hogy ne mindenkinek legyek a celtablaja , hogy ne bantsanak szorakozzanak rajtam. Koszonom

Ez milyen betegség ha rosszul leszek az "ijesztő " emberektől?
Pszichiátrián voltam. Engem csak depresszióval kezelnek.
Rendőrök vittek bilincsben egy rabot szakvéleményért. az rám nézett, ijesztő üres tekintete volt. És ettől abban a pillanatban rosszul lettem. Ilyen pánikrohamszerű érzés. A lábamban, a gerincemnél, izzadtam és nyugtalan voltam, sápadtság.Nem tudtam kiverni a fejemből azt a tekintetet.
Erre a pszichiáter nem mondott semmit.
Máskor is volt már ilyen. Csak akkor egy skizofrén nővel, ő is rám nézett.
Lehet hogy ez valami ősi félelem?
Nagyon érdekel, hogy létezik e ilyen érzékenység? Vagy pánik a fura emberektől?

Kedves Doktornő!
Elég érdekes dolgok jöttek bennem elő melyek nagyon zavarnak. Tehát van nálam ez a helyzet ami abban jelenik meg, hogy szexuálisan a férfiakhoz vonzódom és a biológiám is mintha erre utalna, de érzelmileg a női nem fog meg. Voltam már pszihológusnál szerinte ez csak az ilyenkori döntésképtelenség miatt és a hormonháztartás felborulása miatt van. Ám pár napja mintha egy fiú iránt érezten volna ugyanazt a szerelmi érzés mint amit eddig egy lánynál, viszont ezzel az is járt, hogy a nők iránt is elkezdtem nagyon kicsit vonzódni sszexuális téren. Lehetséges, hogy kezd lassan visszaállni ez a rendszer normálisba és csak várni kell vagy ez annyit tesz hogy a biszexuális dolgoknál ez megáll, úgymond lecsillapodik és döntéshozatal jön vagy eldönthetetlen marad ez a kérdés hogy vajon melyik nemhez vonzódom? És a biológiai vonzalom még visszatérhet a nők iránt?

Jó napot kívánok! Segítségüket szeretném kérni az alábbi problémámra. Kamasz fiam falcolt, (mindkét karon kb. 20-20 vágás ,ebből 5-6 mélyebb),és felkerestünk egy pszichológust valamint kettő ismert pszichiátert. Mindhárom helyen csak egyszer-egyszer voltunk,mert egy alkalom után azt mondták,hogy nincs "nagy" gond,és nem látnak "olyan" dolgot… Én laikusként arra számítottam,hogy egy pár terápián részt kell vennie-vennünk,hogy alaposan utána nézzenek a dolognak valójában miért is történhetett. A dolog ,ami kiváltotta egyébként: rossz jegy=videojáték megvonás volt. Vigyem tovább a gyermeket,vagy elégedjek meg a három különböző szakember véleményével? Köszönöm szépen a válaszukat,előre is.

Kedves doktornő!

Nem régen zárult le egy lelki betegségem, amiben romokba hult az életem. Ekkor tájt kezdtem el beszélgetni egy emberrel, akit nagyon régóta ismerek. Eleinte teljesen átlagosan reagáltunk egymásra, aztán egyszer csak egy alapos vita után elkezdett ugratni. Itt, még vettem is lapot, de múlt héten már szexuális utalásokat kaptam. Arról beszélt nekem aztán, hogy a MI lelki közösségönk milyen jó. Nagyon bepánikoltam. Ennek megfelelöen jól össze is vesztem vele. Majd írt egy levelet, hogy számára, az olyan típusu nők mint, én olyan halak, amit ő vissza dobna és számára csak egy móltbeli emlék vagyok, mint kislány és hozzá tette: mit is képzeltem, hogy mjd ő eljön értem (sose kértem tőle semmit, sőt a számom se adtam meg neki). Teljesen össze zavar. Ma már ott tartottunk, hogy azt írta:nagyon fontos vagyok neki. Viszont,ha én közeledek, sokszor nem reagál(mint pl: nagyon jól éreztem ma magam, köszönöm, jó éjt). Attól félek, egy kevert szorongásos depresszió után, hogy én látok bele valamit egy olyan dologba, ami nincs, vagy ez csak egy játszma. Személyesen nem találkoztunk, sőt nem állok erre készen és ezt (sem), rejtettem véka alá. Kérem segítsen a tanácsával. Köszönöm.

Jó napot kívánok!
Elnézést kérek, nem tudom, hova forduljak. Kérem, adjanak egy másik elérhetőséget, ha ez nem a megfelelő hely a számomra.
Én valóban a barátomon szeretnék segíteni. A családi körülményeit ismerve a gyermekkori helyzet miatt lehet esetleg, hogy felnőtt kora ellenére (64 éves) önmagának fájdalmat okoz. Nem akar róla beszélni, azt azonban többször mondta, hogy néha depressziós hangulata van. Többször, mondhatni gyakran előfordul, hogy a jobb kezének 4 ujján sebtapaszt hord. A múltkor csak egy ujján volt, viszont a többi ujján sebhely volt azokon a részeken, ahol behajlítja (apró piros seb). Nagyon szeretnék segíteni, de nem tudom, hogy fogjak hozzá, mit mondjak, stb. Beszélni nem akar róla, zárkózott, orvoshoz nem hiszem, hogy elmenne. Tudva ezt, nem szeretném annyiban hagyni, hogy orvoshoz küldöm és ennyi. Én, mint egy barát és nem hozzáértó személy, hogyan tudok segíteni, mivel?
Nagyon köszönöm a választ. Rossz házasságban él, alárendelt szerepe van a felesége mellett, aki megmondja, hogy mikor mit csináljon. Ez tudom, hogy frusztrálja, ezt szokta mondani.
Köszönettel: Mária